udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 1059 találat lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-840 | 841-870 ... 1051-1059

Névmutató: Eckstein-Kovács Péter

2010. november 26.

Az apák nevében – Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével
„Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük.”
Elnök úr, a napokban öntől szokatlan vehemenciával bírálta az ellenzéket amiatt, hogy a tanügyi törvényt „fű alatt” a szenátusi szakbizottságban kizsigerelte. Nem az a dolga az ellenzéknek, hogy a kormány terveit a parlamentben keresztülhúzza?
– Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük.
Éppen ezért én óriási felelőtlenségnek tartom, hogy az ellenzéki pártok a pillanatnyi érdek oltárán megpróbálják feláldozni az etnikumközi jó viszonyt, amely jelentős tényezője Románia társadalmi békéjének. Mert mit is tettek az ellenzéki pártok? Napok alatt szétszedték az oktatási törvényt, és készítettek egy törvényellenes jelentést, melyben minden jobbítást kiiktattak a kisebbségi jogokkal kapcsolatosan.
Az RMDSZ-en akarnak bosszút állni azért, hogy az RMDSZ a kormány oldalán áll, de ezzel a kisebbségi, a magyar gyerekeken állnak bosszút. Kiábrándultan szemlélem ezt, és időnként az az érzésem, hogy akár a Szociáldemokrata Párt vezetését nézzük, akár a Nemzeti Liberális Pártét, az apák túl korán adták a fiúk kezébe a vezetést, és ennek következtében esik szét minden, s a nyáj is szalad szanaszét...
Nem fordulhat elő ugyanez az RMDSZ-szel, ha Markó Béla jövő februárban nem indul szövetségi elnöki mandátumért?
– Az RMDSZ nem politikai párt. Aki az RMDSZ-ben feladatot vagy tisztséget vállal, tudnia kell, hogy ez egy olyan kihívás, amely alapvetően különbözik attól, mint ami egy politikai pártban van. Ami azt illeti, hogy nekem át kellene-e adnom a stafétát vagy sem, itt nemcsak életkori kérdésekről van szó. Valóban komolyan gondolkozom a váltáson, és ekörül mindenféle találgatás van, s látom, már vannak jelöltek is...
...Eckstein-Kovács Péter volt RMDSZ-es szenátor, Traian Băsescu államfő jelenlegi tanácsosa jelentette be, hogy megpályázza a tisztséget...
– Én mindenkit szeretnék megkérni, várják meg türelemmel december 11-ét, amikor Marosvásárhelyen ülésezik a Szövetségi Képviselők Tanácsa, ahol úgyis kell hoznunk döntéseket a februári kongresszussal kapcsolatban. Ott én is egyértelműen nyilatkozni fogok arról, hogy mit gondolok a magam további szerepéről.
Visszatérve a tanügyi törvényre: megszokottá vált, hogy ha az RMDSZ egy román párttal együtt kormányoz, akkor annak ellenfeleinél felerősödik a nacionalista elem. Sőt, a koalíciós partnereknek is szoktak lenni nacionalista elhajlásaik. Gondoljunk Mihail Hărdăura, a szenátus tanügyi szakbizottságának demokrata-liberális elnökére, akinek a testület üléseit kellene vezetnie, de aki leplezetlenül ujjongott az Alkotmánybíróság korábbi, a felelősségvállalást elutasító döntésének bejelentésekor.
– Hărdău nem egy magányos szenátor, hanem a fő kormánypárt tagja. Ahogy én értettem, ők leültek és megbeszélték vele ezt a dolgot. Az pedig nem egy formai, ceremonális kérdés, hogy ki hívja össze a szakbizottság ülését, hanem lényegi. Ami a tanügyi törvénnyel történt és történik még, annak van számunkra egy nagyon fontos tanulsága. Éspedig az, hogy mi történne akkor, ha nélkülünk döntenének a tanügyi törvény kérdésében és más hasonló kérdésekben.
Íme, össszeült egy ad-hoc bizottság a parlamentben nélkülünk, és máris hozzányúltak a tanügyi törvény kisebbségeket érintő kérdéseihez. Ez figyelmeztetés kellene hogy legyen: itt nem arról van szó, hogy Romániában a kisebbségi jogok Isten által ránk ruházódtak, és már nem veheti el tőlünk senki, akár vannak magyarok a parlamentben, akár nincsenek.
Sajnos húsz év után azt kell mondanom, pillanatok alatt szét lehet szedni mindent, s ez ellen egyetlen eszköz van: hogy a romániai magyarság jelen legyen a román parlamentben. Akik most azt sugallják, hogy nyugodtan alakíthatunk ahány pártot csak akarunk, mert úgyis Brüsszelben fog eldőlni az, hogy velünk mi lesz, azok csak áltatják a magyar közösséget.
Apropó, nem tart attól, hogy miközben az RMDSZ Bukarestben vesződik a kormányzással, és elhanyagolja szavazóbázisát, az ön által is említett pártalakítók ezt kihasználják?
– Én remélem, hogy az RMDSZ nem hanyagolta el szavazóbázisát, hiszen megpróbál kiküzdeni újabb és újabb jogokat. Hogy nem vagyunk eléggé jelen Erdély különböző régióiban, az lehetséges. Ahányszor kormányon van az RMDSZ, ez mindig felmerül, mert kénytelenek vagyunk reggeltől estig és estétől reggelig arccal a kormány felé fordulni, és azzal foglalkozni, hogy mit tesz a kormány. Nekem is van egy ilyen hiányérzetem, és lehet, hogy ezt mások megpróbálják kihasználni.
Az RMDSZ-nek a kongresszusig erre is meg kell találnia a megfelelő válaszokat. Alapvetően két kihívással kell szembenéznünk. Erdélyben folyik egyrészt az RMDSZ retorikájára rálicitáló ultraradikális ígérgetés, el egészen a szélsőjobbig. S ha már itt tartunk: Csaba királyfi számomra egy szépséges gyerekkori legenda, de hogy egyesek szobrokat találnak ki, nos, ez csak arra jó, hogy lejárassuk a mítoszainkat, hogy paródiát csináljunk belőlük.
Másrészt legalább ekkora presszió van a szociális problémák érzékenyebb kezelésére, azok részéről, akik szerint itt az igazán nagy kihívás a gazdasági helyzet, a szociális kérdések. Ezt a két pólust kell valahogy összefognunk.
Ha már eljutottunk a gazdasági kérdésekhez: beszéljünk a lecsökkentett fizetések részleges visszanöveléséről, az egységes bértörvényről, a büdzsétörvényről.
– Most az történik, hogy a kormány szintén felelősségvállalással fogadja el a bértörvényt, mert nincs idő másképpen cselekedni, hisz rögtön utána el kell fogadni a jövő évi költségvetési törvényt is, amely mindenképp át kell menjen a parlamenten. Ami a bérek visszanövelését illeti, a lehető legegyszerűbb megoldásnál maradtunk, az egyforma arányú – a mostani csökkentett bérekhez képest 15 százalékos – növelésnél, bár én bevallom: ennél jóval árnyaltabb új törvényt szerettem volna.
Azt szerettem volna, hogy a kis fizetéseket, ezer lejig, nagyobb mértékben növeljük, a nagyobb fizetéseket pedig kisebb százalékaránnyal. Akkor lett volna lehetőség arra, hogy a kis fizetések visszakerülhessenek a csökkentés előtti szintre vagy legalább annak közelébe. Erről sok vitánk volt az RMDSZ-ben is, és én nem nagy örömmel mondtam le róla, de nem sikerült többséget kialakítani a koalícióban. A fizetésalap adott, 39 milliárd lej, ezt kell így vagy úgy elosztanunk. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy további csökkentések legyenek, hiszen sehol Európában nem volt ennyire drasztikus, 25 százalékos bérlevágás.
Ennek ellenére most újabb megszorítás híre röppent fel: a gyermeknevelési segély időtartamának csökkentése. Ezt a tervet a kormány magáévá tette, vagy csak a munkaügyi miniszter partizánakciójáról van szó?
– Most, amikor az emberek amúgy is el vannak keseredve, ennek az intézkedésnek nem látom értelmét. Ezzel a munkaügyi miniszter nem takarítana meg semmit, hiszen azoktól, akik most kapják ezt a támogatást, úgysem szabad elvenni. Ha valaki úgy tervezte, hogy két évig gyermeket nevel, és elkezdte már ezt az időszakot, attól nem lehet elvenni a juttatást, úgyhogy egy ilyen intézkedésnek jövő évben semmilyen hatása nem lenne a költségvetés szempontjából.
Tudok a tervről, még nem tárgyaltunk róla a koalícióban, de fogunk erről is, és más szociális jellegű javaslatokról is. Van elég probléma, amit meg kell oldani, például az, hogy Romániában nagyon sokan nem fizetnek egészségügyi biztosítást, miközben ez a rendszer 22 millió embert kellene ellásson. Itt valóban vannak megoldásra váró problémák.
A Magyar Állandó Értekezlet nemrégiben, sok év után megtartott budapesti üléséről nem sok konkrétum hangzott el, pedig sok függőben levő dolog van, például a határon túli támogatások kérdése.
– Ez a Máért-ülés ünnepi jellegű volt, tekintve, hogy hosszú idő után ez volt az első. Konkrétumokról valóban kevés szó esett, a támogatási rendszerről is csak érintőlegesen lehetett hallani, bár ebben a pillanatban még mindig nem tudjuk, jövőre hogyan működik majd a támogatás, a Szülőföld Alappal mi a helyzet. Úgy érzem, ezek még mindig nyitott kérdések, meglátjuk, hogy a következőkben mi alakul ki, és hogy lesz-e mód szűkebb vagy tágabb konzultációra.
A magyar kormánypártok látványosan támogatják az RMDSZ ellenzékét...
– Azt hiszem, azt az erdélyi politikai szervezeteket kellene támogatni morálisan, politikailag. Azoknak a szervezeteknek a véleményét kellene figyelembe venni, amelyeket az erdélyi magyarság támogat. Márpedig ebben a pillanatban a romániai magyarok túlnyomó része az RMDSZ-t támogatja, a legutóbbi választások eredményét figyelembe véve, beleértve az önkormányzati választásokat is.
Másnak is volt támogatottsága, de kimutatható, hogy az sokszorosan kisebb volt, mint az RMDSZ-é. Egy távlatos magyarországi politikának erre kellene figyelnie, én más mércét ezzel kapcsolatosan nem tudok elképzelni. Ha itt klienspártokat képzel el valaki a jövőben, akkor a határon túli magyar politika tönkremegy.
A magyar állampolgárság igénylési folyamata beindult, a csíkszeredai főkonzulátuson már nagyüzem van. A román politika, ha lehet így mondani, nem vette fel ezt a kesztyűt, még az ellenzéki pártok sem foglalkoznak a dologgal. Románia ugyanakkor EU-s tagország, vélhetően a schengeni övezetbe is bekerül, mire az első erdélyi magyar igénylő megkapja a magyar útlevelet... Mi is itt a tét tulajdonképpen?
– A román politika aligha tudna túllépni azon, hogy Bukarest is hasonló módszerrel ad állampolgárságot a határon túli románoknak, mint ahogyan Budapest a magyaroknak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találhatna a román politika ürügyet arra, hogy feszegesse ezt a kérdést, de jelenleg nem érdeke vitába keveredni. Az erdélyi magyarság számára, főleg ha a schengeni rendszer életbe lép, a magyar állampolgárság felvétele azonnali, fontos gyakorlati következményekkel nem járna.
Megkönnyíthetné viszont egyeseknek a Magyarországra való áttelepülést, az ottani elhelyezkedést, ami lehet jó is, de lehet rossz is. Nekünk alapvetően nem érdekünk, hogy Romániából sok magyar elmenjen, és kérdésesnek látom még, hogy lesz-e ilyen elszívó vagy itthon marasztaló hatása a kettős állampolgárságnak, de ez bizonyos idő után ki fog derülni.
Elsősorban arra kell figyelnünk, ami itt van, hiszen mi innen kapjuk a kisebb vagy nagyobb fizetést, a kisebb vagy nagyobb nyugdíjat, ebből a költségvetésből vezethetjük be vagy sem a vizet, építhetünk vagy sem utakat. Nekünk az itteni döntésekbe kell beleszólnunk.
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. november 29.

Furcsállott együttműködés
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Mint írtuk, a Tőkés László nevével fémjelzett szervezet együttműködési szerződést írt alá a FIDESZ-kormánnyal, amelyben vállalta, hogy „elősegítendő az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek zökkenőmentes benyújtását” Erdélyi Demokrácia Központokat állít fel.
A húsz fiókos hálózat „önkéntességi alapon” ellenőrzi az állampolgársági kérelmeket alátámasztó dokumentumokat, hogy „az igénylők ne vesztegessenek el sok időt a sokszor amúgy is zsúfolt konzulátusokon”.
„Már azt is furcsállnom kellett, hogy az EMNT bejelentette, pártot akarnak létrehozni, és utána Magyarországon is voltak ezzel egyetértő megnyilatkozások, még ha nem is a kormány részéről” – fogalmazott Markó. Hozzátette: az erdélyi magyarságnak van érdekvédelmi szervezete, amely mindent megtett annak érdekében, hogy az egész magyarságot képviselje. „Amikor láttuk, hogy ez nem teljesen sikerül, akkor létrehoztuk az erdélyi magyar összefogást, amely működött és meghozta az eredményt.
A külön egyezségek azt sugallják, az EMNT megpróbál egy politikai alternatívát teremteni az RMDSZ-szel szemben, ahelyett hogy az összefogás folytatását szorgalmaznák. Ha itt kezdünk pártokat létrehozni, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy egyik szervezetnek sem lesz ereje ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon a magyarság érdekében” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Még csak „tudomásul veszik” Eckstein indulási szándékát
Korábbi, lapunknak adott nyilatkozatát ismételte meg a hétvégén Markó Béla amikor leszögezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i tanácskozásán jelenti be, hogy indul-e újabb elnöki mandátumért.
Ugyancsak a hétvégén került sor Kolozsváron a szövetség Kolozs megyei éves közgyűlésére, ahol Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségügyi tanácsosa bejelentette indulási szándékát az RMDSZ legmagasabb tisztségéért folyó versenyben. A küldöttek elvi döntést hoztak arról, hogy „tudomásul veszik Eckstein-Kovács indulási szándékát”, viszont arról, hogy őt vagy más jelöltet támogatnak majd a jövő februári kongresszuson, csak a Megyei Küldöttek Tanácsának december 17-i ülésén döntik el. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. november 29.

Nyílt kártyákkal
Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Péter elveivel, programjával, döntése, elszántsága figyelemre méltó.
A szövetségen belül régebben is a meglehetősen ritkává vált szókimondók, különvéleményt megfogalmazók közé tartozó szabadelvű politikus a hét végén hivatalosan bejelentette, vállalja a megmérettetést, és el is nyerte a Kolozs megyei szervezet támogatását. Azt talán korai lenne latolgatni, milyen esélyekkel indul a szövetség kicsinyke liberális platformjának vezetője, főként, hogy ellenjelöltjeit sem ismerjük még, oly nagy a titkolódzás az RMDSZ berkeiben. Mindenki lélegzet-visszafojtva várja Markó Béla december 11-re, az SZKT ülésére ígért bejelentését, hogy folytatni kívánja-e tevékenységét a szervezet élén, vagy pedig átadja másoknak székét. Úgy hírlik, Kelemen Hunort támogatná a szövetségi elnök, de ha nem biztos védence győzelmében, inkább maga száll versenybe. A többi lehetséges jelölt ezért egyelőre hallgat, taktikusan kivár, Markó Bélával ugyanis eddig nem dívott szembeszállni, de még csak más álláspontra helyezkedni sem többek között ezért is veszítette el fokozatosan ernyőszervezet jellegét az RMDSZ, és vált mindinkább hasonlatossá a román pártokhoz. Ezúttal azonban bárhogy döntsön is a jelenlegi elnök legalább ketten küzdenek a vezetői székért, ami azt is jelenti a személyi kérdéseken túl , legalább kétféle koncepció, elképzelés ütközik, és talán-talán ebből építő jellegű vita alakulhat ki, melynek során egészséges önkritikával rámutathatnak a szövetség működésének eddigi hiányosságaira, vázolhatják a választókkal való szorosabb kapcsolat építésének módozatait. Persze, ehhez az kellene, hogy nyílt kártyákkal játsszanak a pályázók, ötletekről, vízióról, elvekről szóljon a vita, ne pedig az eddigi gyakorlat szerint háttéralkuk, kulisszák mögötti egyezkedések, érdekből kötött szövetségek révén dőljön el, ki is vezeti a szervezetet a következő időszakban. A tisztújító kongresszus előtt valamivel több, mint két hónappal azonban éppen ez a nyílt küzdelem hiányzik leginkább. Mintha a pártosodás az egészséges versenyszellemet, az önálló gondolkodást is kikezdte volna a szövetségen belül
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. november 30.

Három kevesebb, mint egy?
A történet pártbejegyzésről szól
A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa szombati ülésén Kelemen Hunor művelődési miniszter egyebek mellett kijelentette: december 11-én, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén jelenti be, indul-e vagy sem a szövetségi elnöki tisztségért. Jónak találja azt is, hogy többen is pályáznak a tisztségre, azonban úgy gondolja, a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek a széket.
– Mindenkinek, aki teljesíti a feltételeket, joga van indulni. Jó, ha több jelölt van, de a szövetségnek kell megtalálni az elnököt, nem az elnöknek a széket. Véleményem szerint a megyei területi szervezetek, platformok, társult szervezetek bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lesz lehetséges a magyar képviselet megőrzése. Olyan embert, akinek van elképzelése a közösség jövőjéről, arról, hogy hogyan kívánja vezetni az RMDSZ-t ebben a nagyon bonyolult politikai magyar-magyar, román-magyar viszonyrendszerben, és akit a kongresszus megválaszt. Eddig Eckstein Kovács Péter jelentette be a szándékát. RMDSZ-tag, gondolom, hogy a feltételeket teljesíti.
Működtetni kívánjuk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot
A kérdésre, hogy hogyan viszonyul az RMDSZ ahhoz, hogy a magyar kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal kötött együttműködési megállapodást úgynevezett demokráciaközpontok létrehozásáról, működtetéséről, amelyeket az EMNT felügyel, rámutatott: – Létezik egy hálózat, amelyet az RMDSZ működtet, ez teljes mértékben megfelelt volna/megfelel a célnak, és amennyiben hozzánk fordulnak, és sokan fordulnak hozzánk, mi is tájékoztatunk a magyar állampolgárság könnyített megadásáról. Nem tudom nem meglátni azt, ami az EMNT – magyar kormány közötti megállapodás mögött fölsejlik: mégpedig a pártbejegyzés. Erről szól a történet. Ezt egyszerűen nem szabad elkenni. Tőkés Lászlóék, Toró Tiborék egy új pártot akarnak elindítani, azt gondolják, hogy a magyar egységet úgy lehet képviselni, ha több politikai szervezet, politikai párt van, Ez az a történet, amikor a három sokkal kevesebb, mint az egy, a kettő is kevesebb, mint az egy. És nem lehet ezt szaporodással erősíteni.
Mi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, az EMEF-et működtetni kívánjuk, én a megállapodásnak vagyok a híve, ezt, azt hiszem, 2009-ben az európai parlamenti választások előtt be is bizonyítottam, hisz a tárgyalások nagy részét én vezettem, és úgy gondolom, a későbbiekben is az kell a szempontunk legyen, hogy akkor, amikor parlamenti vagy európai parlamenti képviseletről, amikor szórványról van szó, egy pillanatig se kockáztassuk a képviseletet. Én ennek leszek a zászlóvivője, bármilyen pozícióban fogok dolgozni a következő időszakban.
Amikor a magyar kormány egy feladatot egy olyan szervezetre bíz, amely – ha szabad így fogalmazni – össznemzeti kérdés, akkor azt kívánja üzenni, hogy nincs ebben a trendben másnak helye, nincs szerepe. Ennek ellenére a tájékoztatást mi biztosítani fogjuk, és nem is kérünk ezért a magyar kormánytól semmit.
"Magyarságomat soha nem kötöttem állampolgársághoz, és nem is fogom ahhoz kötni"
Frunda György szenátor véleményéről, miszerint a könnyített kettős állampolgárság megadása oda vezethet, hogy az erdélyi vagy a határon túli magyarság kivándorol az anyaországba, Kelemen Hunor kijelentette: azt gondolom, hogy a magyar állampolgárságnak a könnyített megszerzése nem segíti feltétlenül az elvándorlást, a kettő ilyen formában nincs összefüggésben. Szimbolikus gesztusnak tartom, és kevesebb más, politikai, gazdasági, demográfiai következménye van ennek, mint a szimbolikus jóvátétele annak, ami 1918-ban vagy később velünk történt önhibánkon kívül.
Ezért nem félek attól, hogy elvándorlást gerjeszt. Aki akart, eddig is el tudott menni, vagy elment, s voltak olyanok is, akik elmentek és visszajöttek. A kérdés az, hogy mit akarunk mindannyian kezdeni, a magyar kormány, az erdélyi magyar képviselet, mit akarunk kezdeni egy ilyen helyzettel, hogyan kommunikáljunk. Azt nem mondhatom, hogy Magyarországon, főleg a gazdasági szférában nincsenek olyan hangok, olyan elképzelések, hogy a demográfiai utánpótlást főleg a határon túlról kell pótolni. Ilyent én magam is többször hallottam az elmúlt esztendőkben konferenciákon, sajtóban. Azt hiszem, hogy az erdélyi magyarok nagy többségében megvan a határozott szándék a szülőföldön maradni, a szülőföldön boldogulni, még olyan körülmények között is, mint a mostani gazdasági válság, vagy amikor hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön dolgoznak. Azt látom, hogy akik külföldre mentek dolgozni, a kapcsolataikat nem számolták fel, nem adták föl az erdélyi létüket, és sokan visszajönnek.
A kérdésre, hogy ő maga igényli-e a kettős állampolgárságot, azt válaszolta, hogy ha eljön az ideje, valószínűleg kérni fogja, de nem ez a prioritás számára, "a magyarságomat soha nem állampolgársághoz kötöttem, és nem is fogom ahhoz kötni".
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

2010. december 1.

RMDSZ – Továbbra is elmarad a rendszerváltás?
A „Hunor for president” feliratú pólók még nem az utódlási harc kellékei, ezeket még tavaly készítette az RMDSZ kampánystábja, amikor a szövetség Kelemen Hunort indította az államelnök-választáson.
Mind ügyvezető elnöki kinevezését, mind pedig a román elnökválasztási kampányban való részvételét úgy értelmezte a sajtó, hogy Markó Béla őt szeretné utódjául. Senki sem feltételezi, hogy Kelemen Hunor megpályázná az RMDSZ elnökségét, ha Markó Béla újabb mandátumért indulna. Így sokan a 18 éve tisztségben lévő RMDSZ elnök visszavonulási szándékát sejtik a mögött, hogy Kelemen Hunor támogatást keres a területi szervezeteknél.
- A december 11-én tartandó szövetségi képviselőtanácsi ülésen döntünk bizonyos hátralévő szervezési ügyekben, ott nyilatkozom erről. Azt gondolom, hogy akkor kell tudniuk a szövetségi képviselőtanácsi tagoknak is, hogy az RMDSZ elnöke akarja-e tovább jelöltetni magát, vagy nem – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ elnöke.
Egyelőre csak Eckstein-Kovács Péter indulása vehető biztosra. Mint mondta, azért akart első lenni, mert elhatározása nem attól függ, kik lesznek az ellenfelek. Jelöléséhez a Kolozs megyei RMDSZ szervezete is hozzájárult – de arról még nem döntött, neki adja-e szavazatait. Az RMDSZ-ben zajló tisztújítás ügyében ellenkező előjellel is tisztult már kép. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke – akit a sajtó a lehetséges jelöltek között tartott számon kijelentette: nem indul az elnökségért.
Feltehetően Markó Béla szándékainak tisztására vár Frunda György és Borbély László is, akik nem zárták ki, de nem is erősítették meg, hogy megpályáznák az RMDSZ elnöki székét. Kelemen Hunor is csak Markó Béla után akar indulásáról nyilatkozni.
- Az a jó, ha több jelölt van és a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek kell megtalálni a széket. A megyei, területi szervezetek, platformok, társult szervezetek azok bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ-nek a vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lehetséges a magyar képviseletnek a megőrzése – mondta Kelemen Hunor Kulturális És Örökségvédelmi miniszter.
Markó Bélának a legutóbbi két tisztújításon nem volt kihívója. Az RMDSZ 10-edik, kongresszusát Nagyváradon rendezik február 26-27-én. A jelek szerint itt több jelölt is verseng majd a szövetség elnöki tisztségéért. Erdély.ma

2010. december 2.

Hírsaláta
BĂSESCU KAVARJA? Mind az RMDSZ, mind az ellenzéki pártok úgy vélik, Eckstein-Kovács Péter Traian Băsescu biztatására határozott úgy, hogy jelölteti magát a szövetségi elnöki tisztségre. Az államfőnek régi tervei vannak az RMDSZ-szel — az MPP bejegyzésekor bizonyította —, most Eckstein lesz az eszköze, hogy azokat valóra váltsa, s a DLP alegységévé züllessze a magyar érdekszövetséget. Természetesen, Eckstein-Kovács Péter cáfolja e feltételezést, s azt állítja, döntését közölte a Cotroceni-palota lakójával, aki semmilyen formában nem reagált rá. (Realitatea) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 7.

Irány az erdélyi parlament?
Szombaton hivatalosan is eldöntötte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hogy pártot alapít Erdélyi Magyar Néppárt néven. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és a pénteken bejelentett Erdélyiek Pártja mellett ez lesz a negyedik regionális párt. Már csak egy regionális parlament kellene nekik.
Néhány hónappal ezelőtt még csak lebegtettétek, mostanra egyértelművé vált: pártot alapít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Miért?
Toró Tibor: A kényszer vitt a pártalapításra. Egy éves tapasztalatunk azt mutatta, hogy hiába hozunk létre olyan civil politikai mozgalmat, amely az autonómiáért cselekedni akar, hogyha nem találunk ehhez partnert, amely a kemény politika eszközeivel ezt a célt felvállalja.
Több, mint egy éve azon vagyunk, hogy az RMDSZ-ben és az MPP-ben partnerre találjunk. Az RMDSZ meg van győződve, hogy jó úton halad, és a bukaresti kijárás, a „főnökkel való jóban levés” eredményre vezet. Bárki legyen az RMDSZ élén, annyira át van itatva a szervezet ezzel a szemlélettel, hogy ebből kimozdítani nem lehet.
Ha az RMDSZ nem az autonómiát képviseli, akkor mit képvisel?
A retorika szintjén nyilván ezt képviseli, de a politikai döntései nem erről szólnak, a kapcsolatai nem ez irányba mutatnak. Itt egy cél van, hogy az RMDSZ legyen a „főnök” mellett.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy az új pártnak nem prioritás a parlamenti részvétel, nem fontos a kormányzati szerepvállalás?
Korai erről nyilatkozni, hiszen még be sem vagyunk jegyezve. Elvi alapon elmondható, hogy a kormányzás eszköz, mint minden más eszköz. Amíg ez az autonómia megszerzését segíti, addig felhasználjuk, ugyanígy élhetünk az ellenzékiséggel, a külpolitikai kapcsolatokkal, a civil mozgalmakkal, a nemzetközi kapcsolatokkal.
Az RMDSZ nem tűzött ki ilyen jellegű stratégiai célt, még akkor sem, ha a programjában ez szerepel. De kritikával illethetem az MPP-t is, mert ha alkalmas lett volna az együttműködésre, nem lett volna szükség az új párt bejegyzésére. Sajnos ezt a szervezetet élén az elnökével megkaparintotta egy szűklátókörű vezetés, amely nem érdekelt az együttműködésben. Még abban sem voltak érdekeltek, hogy a pártot tovább fejlesszék, vagy hátországot biztosítsanak azoknak, akiket képviselnek.
Egészen konkrétan mi kellett volna ahhoz, hogy azt mondjátok, együtt tudtok működni mondjuk az RMDSZ-szel? Nézzük meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum helyzetét: ennek keretén belül lehetett és kellett volna közös döntéseket hozni, konszenzust kialakítani. Számtalan sikertelen próba történt, mégsem sikerült megegyezni. Csak egy példát mondok: a kulturális autonómia-tanácsot folyamatosan maga alá akarta gyűrni az RMDSZ, azt szerette volna, ha ez a saját intézményévé válik. Arculat-kozmetikázásra használták ezt a fórumot, és nem is érdekelte őket, hogy van-e mögötte konszenzus. Bizonyítja ezt a civil szervezetekhez vagy az egyházakhoz való RMDSZ-viszony is.
Ha nincs együttműködés, akkor mi jöhet?
Jelenleg zuhanórepülésben van az RMDSZ megítélése. Az emberek elfordultak a politikától. A Magyar Polgári Párt támogatottságát szinte mérni se lehet. A parlamenti és önkormányzati képviseletünket ez az állapot sodorja veszélybe. Az EMNT a pártalakítással esélyt akar adni a csalódottaknak ahhoz, hogy legyen, akit támogatni.
Abban bíztok, hogy ki tudjátok szorítani az RMDSZ-t és az MPP-t?
Nem abban bízunk, hogy bárkit is kiszorítunk, abban bízunk, hogy az emberek mellénk állnak. Ha hiteles programunk van, akkor az emberek támogatnak. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy a stratégiai kérdésekben konszenzusnak kell lennie. Olyan mechanizmust kell kiépíteni és elindítani, hogy azokban a pillanatokban, amikor erőt kell felmutatni, tudjuk megtenni.
Jelenleg a Székelyföldön van arra példa, hogy a pártok együtt tudnak működni, igaz, olyanra is van példa, hogy képtelenek együttműködni. Arra kellene törekedni, hogy az első példa legyen ragadós. Amikor a verseny ideje van itt, akkor legyen verseny, mikor meg az együttműködésre van szükség, akkor tudjunk együttműködni. Érthetőbben: a versenyző felek nem ejthetnek olyan sebet egymáson, hogy képtelenné váljanak a közös munkára.
És nincsenek ilyen sebek?
Az EMEF-en belül mi voltunk a párbeszéd kezdeményezői. Nem is jöttek volna létre találkozók, ha mi nem erőltetjük, ha nem tematizálunk folyamatosan. A legutolsó ülést szeptemberben mi erőltettük ki, azóta sem kezdeményezett senki. Az RMDSZ meg fogja próbálni megakadályozni a párt bejegyzését. Ha az Erdélyi Magyar Néppárt mégis létre jön, akkor lesz a dialógus valóságos.
Az EMNT stratégiai partnere a magyar kormánypárt, a Fidesz. Hogy alakulhatnak ennek fényében a viszonyok, és milyen lesz az a politika, amelyet ily módon támogatnak? Eckstein-Kovács Péter, aki ringbe száll az RMDSZ elnöki posztjáért, azt nyilatkozta: a Szövetség legnagyobb erénye a politikai függetlenség. Én azért megkérdőjelezem az RMDSZ függetlenségét. Az RMDSZ nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormánnyal. Sőt igazán jó viszonyban a Medgyessy kormánnyal volt. Ennek meg is volt az ideológiai alapja. A mi partnerünk az elmúlt húsz évben a Fidesz és részben az MDF volt. A konzervatív, nemzeti-liberális értékek mentén kerestük a partnereinket. Ennyit a függetlenségről. Örülünk annak, hogy stratégiai partnerei lehetünk a kormánynak, és kivehetjük a részünket a nemzeti együttműködés programjából. Nincs semmi olyan, amit ne lehetne felvállalni ebből a kapcsolatból.
Úgy gondolod, védhető az az álláspont, hogy a magyarországi politikai erők határozzák meg az erdélyi magyar közéleti folyamatokat? Akár az új párt születésénél folyó bábáskodással, akár konkrét vagy szimbolikus támogatással?
Ha úgy gondoljuk, hogy független entitások vagyunk, van Erdély, Magyarország, Felvidék stb., és a kapcsolatépítés egyenlő a másik belügyeibe való beavatkozással, akkor nyilván, hogy ennek nincs létjogosultsága. De mi nem így gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy van egy egységes magyar nemzet, amelynek vannak részei a mai Magyarország területén belül és kívül. Vannak közös és eltérő problémáink, de sokkal több a közös ügyünk, mint a sajátos problémánk. Természetes módon adódik, hogy a közös értékek mentén kialakított kapcsolatok révén az egyik segít a másiknak, a saját elvbarátainak. Erről szólnak az európai pártok.
Az RMDSZ függetlenségről beszél, arra való hivatkozással, hogy így képviselhető egységesen az erdélyi magyarság.
Az RMDSZ-nek nem érdeke felvállalni ezt az együttműködést, mert talán szégyelli a stratégiai partnerét, mert úgy gondolja, hogy nem hoz neki szavazatot. Elhallgatja, hogy ki a partnere. Ha jól megnézzük, akkor látszanak az értékrendi kapcsolatok az RMDSZ és az MSZP, vagy az egykori SZDSZ között. Ebben nincs semmi szégyen.
Miért nem az EMNT alakult párttá, miért volt szükség az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozására?
A köztudatban az van, hogy az EMNT párttá alakult, pedig nem erről van szó. Az EMNT megmarad annak a mozgalomnak, aminek eleve indult. Az EMNT-nek nagyon sok dolga van, és nem lett volna tisztességes, ha az itt működő politikusok ráerőltették volna a mozgalomra az akaratukat. A mozgalomra szükség van, de arra a következtetésre jutottunk, hogy pártra is szükség van, ha már nem tudtunk a többi párttal stratégiai partnerséget kialakítani.
Szimbiózisra van szükség a párt és a mozgalom között, hogy az ügy szempontjából hatékonyak legyünk. Természetes dolog, hogy egy párt körül kialakul egy holdudvar, akár több mozgalom is van, ezek szervezkednek, szerveződnek. Ez egy egészséges folyamat: a tagok a mozgalomban tanulják meg a közösségi szerepvállalást, és ha sikeresen teljesítenek, akkor átlépnek.
Ez egy komplex intézményháló, nagyon hasonló ahhoz, amit az RMDSZ is létrehozott. Mit tudsz mondani azoknak, akik féltik az erdélyi magyar civilszféra függetlenségét?
Nagyon remélem, hogy a civil társadalom védekezik, ha a politika meg próbál túlzottan beavatkozni. Erre például a mozgalomban garanciát nyújthatnak azok a mozgalmárok, akik nem fognak a pártba belépni. Nagyon remélem, hogy ezt a létező feszültségforrást, ami a politika és a civilszféra között mindig jelen van, a jóízlés és a normalitás keretein belül fogjuk tartani. Már csak azért is, mert az EMNT politikusai jelentős civil szerepet vállalnak.
Magamból kiindulva is azt mondhatom, hogy rendelkezünk elég empátiával, erről tanúskodik az elmúlt húsz év. Úgy érzem, sikerült megőriznem magamban a civil szféra iránti tiszteletet, és ez nem fog megváltozni. Nyilván a pártpolitikai feladatok megváltoztatják egy kicsit az embert, de a folyamatos odafigyelés megakadályozhatja a konfliktusok kialakulását.
Mit tudsz mondani azoknak, akik szerint az EMNT az RMDSZ struktúrájának tükörképét hozta létre? Az RMDSZ-nek is vannak alapítványai, a Szövetség is közösségi, mozgalmi munkát szorgalmaz. Akkor most hol a különbség? Tükör-világok állnak szemben?
Semmit nem akarok mondani, ezt az emberek megítélésére bízom. Ha hibázunk, akkor majd ők szóvá fogják tenni. Nem haragszunk meg érte, számítunk is a kritikára. Nem az a fontos, hogy mi mit mondunk, hanem hogy mit teszünk.
Az EMNT bejelentésével szinte egy időben jelentette be Emil Aluaş karmester az Erdélyiek Pártjának megalapítását. Mi a véleményed a kezdeményezésről?
Én szurkolok ezeknek a pártoknak, a regionális érdekvédők nekünk szövetségeseink. Szkeptikus vagyok, hogy mennyire esélyes ez a vállalkozás a homogenizációs folyamatok miatt, kevesen vannak azok az erdélyi románok, akik készek az együttműködésre az egészséges transzszilvanizmus szellemében, és támogatják az autonómia-törekvéseket.
Bár ne lenne igazam, és hátha sikerül visszahozni azt a transzszilván gondolatot, amely szövetségeseinkké teheti az ilyen kezdeményezéseket. Jól együtt lehetne működni a majdani erdélyi parlamentben, ha eljutunk addig.
Parászka Boróka, Manna.ro

2010. december 7.

Mi fog változni az RMDSZ alapszabályzatában?
A legégetőbb alapszabályzat-módosítási javaslat valószínűleg a regionális önkormányzati tanácsok megalakulása, illetve a szövetségi alelnöki tisztség létrehozása lesz.
Nomber 25-ig lehetett benyújtani a javaslatokat az RMDSZ Alapszabályzat-módosító nyilvános konzultációján. Összesen 18-20 módosító javaslat érkezett be. Többek között az RMDSZ több platformja, Frunda György szenátor, Kelemen Hunor kulturális és műemlékvédelmi miniszter, Borboly Csaba és Tamás Sándor Hargita, illetve Kovászna megyei tanácselnök nyújtott be módosító javaslatokat. Utóbbit ismételt megkeresésünkre sem sikerült elérni. A szakbizottság véleményezte a módosító indítványokat, amelyeket valószínűleg a február 6-i SZKT javasol majd elfogadásra vagy elutasításra az alapszabályzat-módosító bizottság véleményezése alapján. Végső döntést az RMDSZ Alapszabályzata értelmében a jövő évi, február 26-27-én, Nagyváradon sorra kerülő Kongresszus hoz. Körkérdésünkben a politikusok ismertették a benyújtott dokumentumok tartalmát.
"Két javaslatot nyújtottam be a bizottsághoz. Az egyik módosító javaslatom az elnök mandátumának két ciklusra való korlátozására vonatkozik. A másik javaslatom az SZKT hatáskörét illeti. Most az SZKT-nak kell jóváhagynia a kormányba való belépést, illetve kilépést. Én azt szeretném, hogy a tárgyalásokat, amelyeket az RMDSZ vezetősége folytat, szintén hagyja jóvá előzetesen az SZKT, és csak utána tárgyalhasson az RMDSZ vezetősége, a Szövetségi Állandó Tanács, illetve a szövetségi elnök a kormányra lépésről az SZKT által megszabott feltételek mentén" - mondta el kérdésünkre Frunda György szenátor.
Eckstein Kovács Péter, a Szabadelvű Kör elnöke személyesen nem írt indítványokat, azonban az RMDSZ platformjainak kerekasztala javasolt néhány módosítást az alapszabályzatot illetően. Az RMDSZ Szabadelvű Körének elnöke megkeresésünkre ezekről a módosítás-tervezetekről beszélt.
"A módosító indítványok lényege, hogy a platformok képviselve legyenek az RMDSZ gyakorlatilag minden konzultatív és döntéshozó testületében. Azt indítványozzuk, hogy a Szövetségi Állandó Tanácsban (SZÁT) rotációs alapon legyen két képviselője a jelenleg az alapszabályzat szerint bejegyzett nyolc platformnak. Azt szeretnénk tehát, hogy az Autonómia Tanácsban, az SZKT-ban, és az RMDSZ kongresszusán a platformok által delegált emberek nagyobb számban legyenek jelen. Egy indítvány szerint a platformok azt akarják beszövegezni, hogy a platformok a támogatottságukat időről időre erősítsék meg aláírások formájában. Mi ezt úgy tekintjük, hogy mihelyt egy megyei szervezetnek nem kell egy ilyenszerű procedúrának alávetnie magát, akkor nem méltányos, hogy a platformoktól ezt elvárják. Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy legalább három megyéből kell legalább 750 aláírás, és megyénként az aláírások száma meg kell haladja a 150-et. Mi ezt úgy tekintjük, hogy ez egy olyan elvárás, amely végső soron a platformoknak is érdeke olyan szempontból, hogy legyenek reprezentatívak. Itt a regisztráció négyévenkénti felújítását kérdőjelezzük meg" - tájékoztatott Eckstein.
Néhány javaslatot Kelemen Hunor kulturális és műemlékvédelmi miniszter is beterjesztett a bizottsághoz. "Az egyik javaslatomat, a politikai és társadalomszervezési funkciók nagyon jó meghatározását és megerősítési elvét elfogadta mindenki, és fontosnak is tartom, hogy az alapszabályzatban ez nagyon határozottan megjelenjen. A másik javaslatom az lenne, hogy hozzunk létre egy politikai alelnöki tisztséget, az ügyvezető elnökséget pedig át kellene alakítani főtitkársággá. A főtitkár társadalmi kérdésekkel, adminisztrációval és az RMDSZ pénzügyeivel foglalkozna. A politikai alelnök pedig természetesen minden olyan üggyel foglalkozna, amely politikai munkát jelent az elnök mellett. Továbbá azt javasoltam, hogy az Országos Önkormányzati Tanácsot alakítsuk át regionális önkormányzati tanácsokká, mivel az OÖK jelenlegi formájában nem működik, ugyanis más-más problémákkal szembesülnek a székelyföldiek és a partiumiak, vagy a szórványban, illetve a tömbben élő magyarok. Az elmúlt években mi már próbálkoztunk regionális önkormányzati konferenciák szervezésével, és az jól működött. Ezért én azt javasolom, hogy legyen három önkormányzati tanács: egy székelyföldi, egy partiumi, illetve egy közép-erdélyi, szórvány tanács. Ezenkívül a SZÁT kibővítését javasoltam, hogy lehessen az önkormányzatokat a döntéshozatalba jobban bevonni úgy, hogy közben megőrizzük a korporatív elvet. Egy 19 tagú SZÁT-ot javasolok a mostani helyett. Ebben helyet kapnának a megyei önkormányzati vezetők, a regionális önkormányzati tanácsok vezetői, a területi elnökök (amúgy három területi elnök eddig is tagja volt a testületnek). Emellett azt is javasoltam, hogy a testületben rotációs elv alapján a platformok egy-egy képviselője is kapjon helyet, hogy az Állandó Tanácsban jelenjen meg ez az ideológiai érték, pluralizmus. Nyilván a főtitkár és a politikai alelnök is tagja lenne a testületnek – mindkettőjüket az SZKT választaná meg a szövetségi elnök javaslatára. A platformok képviselői akár egy éves, akár fél éves gyakorisággal váltanák egymást, azonban ezt nem írtam bele a javaslatomba. A területi elnökök is a rotációs elv alapján lennének jelen, és ők évente cserélnék képviselőiket az Állandó Tanácsban. Az egy éves rotációs elv a platformok esetében is érvényesíthető, de ezt nyilván a platformokkal is egyeztetni kell, a lényeg a képviseletük biztosítása az Állandó Tanácsban."
Márton Árpád képviselő ismertette a felmerült, összesített kérdéseket, amelyekről határozatot kell hozni. "Egy olyan dokumentumot nyújtottam be, amely számba veszi, hogy milyen kérdésekről kellene dönteni, és felsoroltam, hogy melyek azok a kérdések. Tehát nincs olyan módosító javaslat, amelyet én szövegeztem volna meg, mert arról volt szó, hogy előbb elvi döntéseket hozunk. Az volt az egyezség, hogy elvi kérdésekről hozunk döntést. November 25-én járt le a módosító javaslatok begyűjtése. A bizottság első ülésén megbeszéltük, hogy melyek azok a témák, amelyek szóba kerülhetnek, és egy eljárást dolgoztunk ki: november 16-ig a bizottsági tagok eldöntésre váró elvi kérdéseket kell benyújtsanak. Azontúl 25-ig bárki benyújthatott javaslatot. Azoknak a kérdéseknek a kapcsán, amelyek 16-ig elhangzottak, készítettem egy számbavételt, hogy melyek voltak a témák és az alternatívák. Az egyik ilyen kérdés az volt, – amit egyébként én hoztam fel – hogy kell egy egységesített szabályozás, amit minden szinten alkalmazni kell, bizonyos választott tisztségek visszavonására. Néhány tisztség esetében le van írva, hogy ki, és milyen körülmények között kezdeményezheti a mandátum lejárta előtt a visszavonását. Például a szövetségi és az ügyvezető elnök esetében van szabályozás, más tisztségek esetében viszont nincs. A másik téma, ami felvetődött, hogy az ügyvezető elnökség megmarad-e intézményként a jelenlegi szerkezetben, vagy egy másik szerkezetben kellene működnie. Egy másik téma az önkormányzati tanácsok működésével, illetve a regionális szerkezet megjelenítésével kapcsolatos. Itt volna nekem amúgy egy opcióm: én annak vagyok a híve, hogy egy nagy országos önkormányzati tanács helyett jobb lenne, ha három regionális önkormányzati tanács működne, mert régió-szinten léteznek közös témák, kérdések, megbeszélnivalók. Lehetne egy országos egyeztetés, ahol a három regionális önkormányzati tanács vezetősége van jelen, amely egyeztetési fórumként működhetne. A másik kérdés a platformok jelenléte különböző vezetőségi szinteken. Felmerült az is, hogy kellene valamilyen fellebbviteli lehetőség a jelölésekkel kapcsolatosan: például kellene-e léteznie egy felsőbb testületnek, amely jóváhagyja vagy felülbírálja a községi vagy városi szintű polgármesteri, tanácsosi jelöléseket. Be kellene-e vezetni az előválasztást, avagy továbbra is szabadon kellene hagyni a jelöléseket? A korábbi beszélgetések során felmerült, hogy a politikai szerkezeten túl mennyire erősítjük meg a szervezet társadalmi szerepvállalását, milyen jellegűek lesznek az operatív döntések, vagy hogy bővülne vagy sem a Szövetségi Állandó Tanács, illetve annak hatásköre, mi lesz a Kulturális Autonómia Tanáccsal és annak hatáskörével, összetételével. A témalista mentén ahhoz fogok ragaszkodni, hogy akiknek van konkrét elképzelésük, azok jöjjenek egy szerkezettel, és annak függvényében döntünk. Nekem amúgy az a véleményem, hogy a jelenlegi szabályzattal nem feltétlenül olyan nagy a gond, hogy feltétlenül módosítani kellene. Valóban van néhány probléma, amit egységesíteni kellene, mert vannak elnézett dolgok is benne: vannak hiányosságok, és az is előfordul, hogy valami kétszer szerepel benne.
Kelemen Hunorhoz hasonlóan Borboly Csaba is úgy gondolja, meg kellene szüntetni az ügyvezető elnökséget, helyében pedig egy alapvetően adminisztratív teendőket ellátó titkárságot kellene létrehozni. "Jelenleg átfedés van az Ügyvezető Elnökség, az Állandó Tanács és a szövetségi elnök politikai jogosítványai között. Szerintem nem jó, ha az ügyvezető elnökség politikai jogosítványokkal rendelkezik. Az Állandó Tanács esetében egyfelől egy átnevezést javasolok. Hívjuk ezután elnökségnek, mert a hasonló szerveknek minden politikai alakulatnál elnökség a neve itthon és külföldön is. Az Állandó Tanács elnevezés nem fejezi ki a lényegét, jobb, ha nevén nevezzük, tehát elnökségnek. De e téren érdemi javaslatot is megfogalmaztam. Nevezetesen azt, hogy a megszűnő ügyvezető elnökségi delegáltak helyett kapjanak Állandó Elnökségi/Állandó Tanácsi tagságot az RMDSZ megyei tanácselnökei, illetve megyeközponti városokat vezető polgármesterei. A javaslat célja, hogy az emberek mindennapjait ismerő, komoly mozgástérrel rendelkező önkormányzati politikusok helyet kapjanak az RMDSZ vezetőségében. Jelenleg csak én vagyok ott önkormányzatisként mint OÖT elnök. Az önkormányzati szféra jelenti az RMDSZ alapját, ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a vezetőségben, mint amiben eddig részesült. Harmadik javaslatommal tulajdonképpen csatlakoztam ahhoz a Háromszékről jövő kezdeményezéshez, amely regionális RMDSZ szervezetek létrehozását, közöttük egy székelyföldi RMDSZ szervezet létrehozását célozza. Egy olyan országban, ahol élesen elkülönülő regionális jellegzetességek vannak, a politikai struktúrában is hangsúlyt kell ennek a jellegnek adni. Én követendő példának tartanám az RMDSZ szempontjából az osztrák illetve svájci pártokat. Ott képesek sikerrel ötvözni az országos és regionális struktúrákat. Jó lenne, ha mi is tanulnánk tőlük e téren. Negyedik javaslatom pedig arra vonatkozott, hogy alapszabályzat feloszlatási lehetőséget biztosítson az Állandó Tanácsnak/elnökségnek, ha egy alapszervezet lefagy, nem működik, illetve súlyosan veszélyezteti az RMDSZ politikáját. Szórványban olyan helyzetre is volt példa, hogy a magyar elnök román nemzetiségű tagok toborzásával lett elnök. Szóval lehetnek olyan szituációk, amelyek csak radikális intézkedésekkel orvosolhatóak. Az ötlet egyébként a Fidesztől származik. Az önkormányzati választások előtt néhány hónappal feloszlatták és újjáalakították számos nagy taglétszámú alapszervezetüket, ahol azt látták, hogy nem halad jól a választási felkészülés, illetve ahol belháború dúl. Vannak helyzetek, amikor gyorsan kell lépni, cselekedni. Az RMDSZ-ben ez eddig nem volt szokás, de változik az a környezet, amelyben élünk és dolgozunk, adaptálódni kell az új kihívásokhoz. A ma hatályos alapszabály elfogadásának idején még nem volt rivális magyar párt, időközben átalakult a politikai mező. Ezért tartanám fontosnak javaslataim elfogadását" - osztotta meg elképzeléseit a Hargita megyei tanácselnök.
Kertész Melinda, Transindex.ro

2010. december 7.

Nincs döntetlen
Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Erdély.ma

2010. december 8.

Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)

2010. december 10.

Markó Béla válaszút előtt
Az RMDSZ elnöke holnap Marosvásárhelyen jelenti be, hogy megőrizné-e tisztségét
Fordulatot hozhat az RMDSZ-ben a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) holnapi ülése: Markó Béla szombaton, Marosvásárhelyen jelenti be, megpályázza-e újra a szövetségi elnöki tisztséget a februári kongresszuson. Ha a politikus a visszalépés mellett dönt, megnyílik a terep a többi elnökjelölt számára, ha a folytatás mellett, akkor újraválasztása biztosra vehető.
Az RMDSZ-ben azonban már kész tényként kezelik, hogy Markó Bélának nem áll szándékában megpályázni a tisztséget. A posztját 18 éve betöltő politikus a lapunknak adott legutóbbi interjúban ezt nem erősítette meg. Akkor türelmet kért, és az ígérte, a marosvásárhelyi SZKT-ülésen egyértelműen nyilatkozni fog arról, mit gondol a további szerepéről.
Markó Béla várhatóan az ülés kezdetén, politikai beszámolójának végén jelenti be döntését – tudtuk meg tegnap Kovács Péter ügyvezető alelnöktől. Az ügyvezető alelnök tájékoztatása szerint az SZKT tagjai a kongresszus megszervezésével kapcsolatos kérdésekről is döntenek: a küldöttek számáról, területi és testületi megoszlásuk algoritmusáról, jelölésük módjáról.
Mint ismert, egyetlen politikus, Eckstein-Kovács Péter jelentette be, hogy Markó Béla döntésétől függetlenül az RMDSZ elnöke szeretne lenni. Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor kulturális miniszter csak az SZKT ülésén kívánja hivatalosan bejelenteni, megpályázza-e a tisztséget a nagyváradi kongresszuson. Borbély László ezt korábban újságírói kérdésre válaszolva egy kolozsvári sajtótájékoztatón közölte. Kelemen Hunor a köztelevízió magyar adása Sajtóban című legutóbbi műsorában beszélt jelöltségéről.
A művelődési miniszter közölte, döntésének hivatalos bejelentésével megvárja az SZKT ülését, ám elismerte, már tárgyalt az RMDSZ területi szervezeteivel az esetleges támogatásukról. Hozzátette, az eddigi konzultációk alapján öt, nagyobb szervezet támogatná, ha megpályázná a tisztséget. Leszögezte, hogy a jelöltségről szóló bejelentésekor nemcsak a megmérettetésen való részvétel tényét akarja közölni, hanem javaslatokkal áll elő az RMDSZ alapszabályzatáról, működéséről. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 10.

Jobban szeretem a stabilitást
Mit gondol arról a kettősségről, hogy miközben az RMDSZ a PD-L koalíciós partnere a kormányban, a Szövetségen belül sokan élesen Bãsescu- és Boc-ellenesek, több megyét pedig a jelenlegi parlamenti ellenzékkel koalíciót alkotva vezet a magyar érdekvédelmi szövetség?
Nem meglepő sem a Bãsescu-ellenesség, sem a Boc-ellenesség, ugyanis a szövetség és annak vezetői, többek között Markó Béla szövetségi elnök, többször figyelmeztettek a Bãsescu-féle magatartás, a Bãsescu-féle politika negatívumaira. S azzal sem mondok újat, hogy az RMDSZ kényszerpályát jár be a jelenlegi kormányzati szerepvállalással, ugyanis az előző kormányzati ciklus végén döntenünk kellett arról, hogy ellenzékbe vonulunk korábbi szövetségeseinkkel együtt, vagy kormányon maradunk, ezáltal egyrészt megpróbálva féken tartani a számunkra kedvezőtlen folyamatokat, másrészt a kormányzati pozíciókat kihasználva ledolgozni a magyarok által lakott térségek, így a Székelyföld évtizedes gazdasági hátrányát, fejlesztésre szánt kormánypénzeknek az ide irányításával. Tehát két rossz közül a kisebbiket
Közel egy éve van kormányon az RMDSZ. Hargita megye szempontjából hogyan vonná meg e jelenlét mérlegét?
Bár a gazdasági világválság következményei vidékünkön is érezhetők, s ennek következtében csökkentek a megyébe irányított pénzöszszegek is, a kormányzati szerepvállalás mégis jelentős források mozgósítását teszi lehetővé. Azt mindenki tudja, hogy például a Hargita megyei oktatási infrastruktúra fejlesztésére több pénz érkezett az elmúlt kormányzati ciklus alatt, mint a rendszerváltás óta addig eltelt időben. Nos, ha ezeknek a pénzeknek a nagyságrendje és érkezésüknek üteme ritkult is az előző ciklushoz képest, a trend még mindig kedvező. Tehát, hogy a kérdésére válaszoljak: a mérleg pozitív.
Hogyan látja az ország politikai közeljövőjét, meddig bírja még ez a koalíció, mit lehetne tenni a kormányzati stabilitásért, s hogyan alakul az RMDSZ jövőbeni szerepe a kabinetben?
Sok összetevője van a kérdésnek, de a mi helyzetünk viszonylag egyszerű: addig kell kormányon maradni, amíg az a közösségünk javát szolgálja, ugyanis a kormányzás nem cél, hanem eszköz. S hogy meddig bírja a koalíció? Jóslatokba nem bocsátkozom, mert nem vagyok jós, hanem politikus. Sőt: kisebbségi politikus, aki kisebbségi közössége javát kell hogy szolgálja. S mint ilyen, jobban szeretem a stabilitást, a tervezhetőséget.
Úgy tűnik, mintha mindenki mindent egy lapra, a tanügyi törvényre tenne fel. Hogyan lehet majd ebből a konfliktushelyzetből kijönni?
Lehet, hogy úgy tűnik, a tanügyi törvényen áll vagy bukik minden, hogy egy lapra tettünk fel mindent, de a valóságban ez nem így van. Mint már mondtam, kormányzati jelenlétünk közösségünk javát szolgálja, térségünk – a Székelyföld és benne Hargita megye – több évtizedes lemaradást kell behozzon. Ezt pedig csak a kormányzati pénzek ide irányításával lehet elérni. Kérdezze meg bármelyik székelyföldi önkormányzati vezető kollégámat, megyei tanácselnököt vagy polgármestert, s meggyőződik állításom igazáról. A tanügyi törvény körüli politikai vita pedig azt jelzi, hogy menynyire fontos közösségünk számára a jogszabály elfogadása, ennek érdekében pedig bevetünk minden politikai eszközt. Közösségünk érdeke viszont az, hogy a törvény, annak a kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásai ne váljanak a politikai csatározások témájává, a törvény, elfogadása után – történjék az bármilyen eljárással –, legyen hosszú életű.
Február végén Nagyváradon tart kongresszust az RMDSZ. Ha eltekintünk most a személyi kérdésektől, miről kellene Váradon vitázni, s a szervezet politikáján mit kellene változtatni az eddigiekhez képest?
Az RMDSZ alapszabályán álláspontom szerint végig kellene vezetni azokat a módosításokat, amelyek szükségesek. Az RMDSZ-en belül én notórius módosítóként vagyok számon tartva. Vannak nyolc éve általam szorgalmazott módosítások, van négy éve általam szorgalmazott javaslat, és van olyan ezek közül, amely úgy tűnik, bekerül a végleges szövegbe.
Markó Béla mind ez idáig nem vallott színt arról, hogy marad-e vagy nem vállal újabb mandátumot. Ön mit tanácsolna az elnöknek?
Nem színvallás kérdése az, hogy hivatalban marad-e a szövetségi elnök vagy távozik posztjáról, ugyanis a kongresszus hatásköre megválasztani a szövetségi elnököt. Most inkább az a kérdés, hogy kik közül választhat majd a kongresszus, ugyanis hiába akarnánk megválasztani egy olyan személyiséget, aki nem akar RMDSZ-elnök lenni. Markó Bélát pedig annál jobban tisztelem, mint hogy a sajtón keresztül adjak neki tanácsokat. Egyébként én már hónapokkal ezelőtt nyilvánosan kijelentettem, hogy ha Markó Béla elnöknek indul, akkor én őt támogatom. Ha nem indul, akkor szerintem nyílt verseny lesz, remélem, minél több versenyzővel.
A lehetséges utódok között szerepel Kelemen Hunor, akit már láthatóan régóta készítenek e szerepre; bejelentette indulását Eckstein-Kovács Péter; fontolgatja ugyanezt Borbély László; hallani Frunda Györgyről is; a partiumiak szóba hozták Cseke Attilát. Mit gondol erről a névsorról, van-e Hargita megyének e tekintetben opciója?
Ez a felsorolás lefedi az RMDSZ-t területileg, és generációs szemszögből is széles a paletta. Ahogy mondani szokták, ez egy jó felhozatal. Nyilván nem lehet eltekinteni az RMDSZ-elnök személyétől, ugyanis az karizmatikus politikus kell hogy legyen, olyan személyiség, aki integrálni tudja a romániai magyar társadalomban gerjedő folyamatokat, az e folyamatok élén álló embereket, a különböző politikai irányzatokat, ugyanakkor partnerként tudják elfogadni őt az RMDSZ-en kívüli politika képviselői, a magyarországi politikum és nem utolsósorban a hazai román politikai elit. A személyi kérdést e kritériumrendszernek kell alárendelni. No meg annak, hogy az RMDSZ csúcsvezetése a Székelyföld-politika elkötelezettje legyen. De számomra – mint egyszerű RMDSZ-tag, mint önkormányzatis számára – az a fontos, hogy mi lesz benne az új alapszabályban. Én most erre koncentrálok elsősorban. Az elnökjelöltek tekintetében meg várjuk meg, mit tesznek le az asztalra, utána lehet majd őket minősítgetni, rangsorolni.
Miért nincs nyitott vita ezekről a személyi kérdésekről az erdélyi társadalomban?
Valószínűleg azért, mert nem a személy a fontos – noha egy-egy személyiség jelenléte meghatározó –, hanem az általa képviselt eszmeiség. Az erdélyi társadalmat pedig jobban érdekli az RMDSZ politikája, annak eredményessége, mint az, hogy ki áll az RMDSZ élén. Az embereket nem érdekli a politika boszorkánykonyhája, hogy ki kinek az embere, mi miért történik, őket az érdekli, mi az eredmény. És ez jól is van így. Húsz év alatt a társadalom felnőtt, megérett, kijózanodott, nem a szavak, hanem a tettek alapján dönt.
Gyakran elhangzik az a kifejezés, hogy hargitai lobbi az RMDSZ-en belül. Milyen erős ez a lobbi, s mit szeretne elérni?
A politika egyik eszköze a lobbi, s politikusok lévén, a mi eszköztárunkban is szerepel. Kérdéséből azt szűröm ki, hogy a sajtó felfigyelt a mi sajátos érdekeink érvényesítésére irányuló tevékenységünkre, ami azt jelzi, hogy jó úton járunk.
Vannak-e javaslatai az RMDSZ alapszabályzatának a módosításához?
Igen. Számos javaslatom van. Javaslataimat alátámasztó indoklásomat is megjelentettem a sajtóban, egyedüliként az RMDSZ-ben. A Transindex lehozta e témában írott nagyobb lélegzetvételű dolgozatomat. Ezen módosítások lényegüket tekintve arra irányulnak, hogy az RMDSZ bázisát képező önkormányzatisok, tehát polgármesterek, megyei tanácselnökök nagyobb beleszólást nyerjenek a döntéshozatalba, nagyobb legyen a befolyásuk, mint amilyen eddig volt az RMDSZ-ben, és hogy jobban megjelenjenek a regionális érdekek a döntéshozatalban, mint ahogy az eddig történt. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

2010. december 11.

Markó visszavonul, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter indul az elnöki tisztségért
Nem kívánja magát újrajelöltetni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöki posztjára a februári nagyváradi kongresszuson Markó Béla - jelentette be maga a szövetség elnöke szombaton Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén. Markó Béla - aki tizennyolc év óta tölti be a tisztséget - hozzáfűzte: nem akarja távol tartani magát a politikától. Úgy vélte: tapasztalatait az RMDSZ hasznosítani tudja az erdélyi magyar közösség javára. Az SZKT-n Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter is bejelentették: megpályázzák a szövetség elnöki tisztségét.
Kelemen Hunor kifejtette: megválasztása esetén csapatmunkára törekedne. Sokszínű RMDSZ-t akar - mondta -, amely meghallgatja az emberek problémáit, s ezekre megoldásokat talál. Ez viszont csak alapos szervezéssel valósítható meg - tette hozzá.
Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója is megerősítette, hogy versenybe száll majd februárban az elnöki posztért.
Markó Béla a saját jövőjére vonatkozó bejelentés előtt politikai beszámolót tartott, amelynek egyik legfőbb gondolata az volt, hogy az RMDSZ-t nem a politikai ideológiák tartják egybe. Szerinte a romániai magyarságnak egy szövetségben van a helye. Nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy az erdélyi magyar közösségnek több pártra kellene szakadnia.
Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-ben soha nem lesz teljes támogatottsága egy-egy politikai áramlatnak, például a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata, vagy a liberális szemléletnek. Úgy vélte: az RMDSZ-t a magyar identitás, az anyanyelvű oktatás, valamint az a cél tartja össze, hogy megteremtsék a különböző autonómia-formákat. Markó szerint az RMDSZ-nek a jövőben is szövetségként kell léteznie, vitákkal, éles véleményütköztetésekkel együtt.
A hallgatóság figyelmébe ajánlotta a felvidéki és a kárpátaljai példát, megállapítva, hogy az ottani magyar politikai elit pártokra osztotta önmagát, és emiatt az ott élő magyarság képviselete „elerőtlenedett, elvesztette korábbi befolyását”.
Markó kifejtette: „irritálja és zavarja” az a sokszor hallható bírálat, miszerint az RMDSZ már „mindenkivel” volt szövetségben Romániában. Hozzátette: Magyarországon is rosszallják egyesek, hogy az RMDSZ minden magyarországi demokratikus párttal képes volt kialakítani jó politikai viszonyt. „Az elmúlt húsz év legfőbb tanulsága az, hogy az RMDSZ minden demokratikus erővel együtt tudott működni a romániai magyarság érdekeiért, és ez Magyarország viszonylatában is így van” - hangoztatta a szónok.
Markó későbbi felszólalásában emlékeztetett: Romániában és külföldön egyes személyiségek azt tekintik legfőbb bűnének, hogy nem engedett beleszólást számukra az RMDSZ életébe. Markó bírálta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőit, akik egy új romániai magyar pártot létrehozásán munkálkodnak. Krónika (Kolozsvár)

2010. december 11.

Diverzánsok
„Amikor egy alapvető nemzetpolitikai célkitűzés a megvalósulás küszöbén áll, valahogy mindig akad határon innen és/vagy túl olyan diverzáns erőcsoport, mely kísérletet tesz annak megtorpedózására. Így volt ez 1992. október 25-e után is, amikor az RMDSZ eladdig az adott kérdésben ismételten egymásnak feszülő döntéshozó grémiuma soha nem látott egységben fogadta el a Kolozsvári Nyilatkozatot, mely először mondta ki egyértelműen és félreérthetetlenül, hogy közösségünk központi célkitűzése a belső önrendelkezésen alapuló autonómia kivívása. (Mi több, a parlamenti frakciók tagjai még esküt is tettek e gondolatkörhöz való hűségükre.) Egy kolozsvári, SZDSZ-es bekötöttségű, magukat liberálisnak mondó értelmiségiekből álló csoport – Cs. Gyímesi Éva, Magyar Nándor László, Szilágyi N. Sándor, Bányai Péter, Eckstein-Kovács Péter és mások – aláírásgyűjtést szervezett a döntés ellen, azt követelve, hogy a már lezárt kérdést bocsássák társadalmi vitára. Akciójuk nem járt sikerrel, két évig zajlott a bátortalan, de autonómia-elvű önépítkezés, addig, amíg Markó Béla 1995-től újabb mandátumot kapva a legfontosabb határidős programpontok teljesítése nélkül (!) át nem állt teljes mértékben a nómenklatúra-építésre s nem tette naftalinba az autonómiaprogramot” Erdélyi Napló (Nagyvárad)

2010. december 11.

BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL
Mi történt az SZKT-n, ahol Markó bejelentette: nem indul újabb mandátumért?
Rég nem láttunk ennyi őszintén megilletődött embert az RMDSZ-ben. A trónkövetelők felálltak: ők Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor.
Az átlagosnál jóval nagyobb médiafigyelem, néhány megható pillanat és meglepően sok egybehangzó felszólalás jellemezte a szombati SZKT-t, melyen Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette: 18 év után nem kíván újabb mandátumért indulni a februárban megtartandó RMDSZ-tisztújításon. Az elnök régóta lebegteti visszavonulását, és korábban megígérte: a szombati SZKT-t világos választ ad arra a kérdésre, hogy indul-e vagy sem. A potenciális elnökjelöltek egy része szintén erre az SZKT-ra ígérte bejelentését arról, hogy indul-e az elnöki székért.
Éppen ezért Markó politikai tájékoztatója, valamint a beszéd végére várt bejelentése képezték az SZKT legfontosabb pillanatait. Az elnök beszéde kevésbé aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozott, mintha inkább a 18 év politikai tapasztalatának összegzése,
néhány tanulság megfogalmazása lett volna a cél.
Az utóbbi idők kormányzati döntéseivel – a közalkalmazottak fizetésének csökkentésével, a GYES átalakításával – és az azokról való belső vitákkal példázta az RMDSZ-en belül létező ideológiai sokszínűséget. Elmondta, bár kimutatható, hogy egyes RMDSZ-politikusok felvetései egyik vagy másik ideológia mentén lettek megfogalmazva, az RMDSZ-t nem az ideológiák tartják össze, hanem az, hogy miképpen lehet az országban a többséggel egyenlő, méltányos helyzetet teremteni a magyarság számára. Bárki akar ráhúzni egy ideológiát az RMDSZ-re, az valójában pártokká akarja szakítani a szervezetet – mondta, majd hozzátette: a kárpát-medencei magyarság pártalapítási kísérleteinek tanulsága az, hogy a magyarság mindenhol meggyengül, veszít befolyásából.
Az EMNT pártalapítási szándékára reagálva elmondta, nem örül annak, hogy egyes RMDSZ-es politikusok úgy nyilatkoztak: segítenék a párt bejegyzését.
Mindenkinek joga van pártot alapítani,
csakhogy ez nem jogi, hanem erkölcsi, politikai, távlati kérdés – fogalmazott. Ami a maga 18 éves mandátumát illeti, Markó visszaemlékezett, 1992-1993-ban, amikor megválasztották, az RMDSZ kettészakadni látszott, a táborok egyenlő arányban feszültek egymásnak. Éppen ezért egy olyan személyt kerestek az elnöki tisztség betöltésre, aki képes elfogadtatni magát a különféle táborokkal, és aki garantálni tudja, hogy az RMDSZ nem szakad szét.
"Az én szerepem nem ideológiai jellegű – egy vezető nem teheti meg, hogy jobb- vagy baloldali legyen" - mondta az elnök, és hozzátette, az RMDSZ története – bár személyeken múlik – nem személyes jellegű. Az SZKT-képviselők székeikből felállva, elérzékenyülve tapsolták Markó bejelentését, miszerint nem indul újabb mandátumért. Az elnök szemlátomást megkönnyebbülve ült le az első sorban levő helyére.
Szabó Ödön a Tulipán frakció nevében felszólalva azt emelte ki, hogy az RMDSZ el kell tudja mondani: nélkülük a GYES-t egy évre csökkentették volna, a kisnyugdíjasok egészségügyi biztosítási járulékot kellene fizessenek, sok minden rosszabb lenne. Az RMDSZ szerepe biztonsági övhöz hasonló: nem túl kényelmes, azonban ütközés esetén életet ment.
Tamás Sándor a Székelyföld frakció nevében arra a kérdésre próbált válaszolni, hogy milyen irányba kell tartson 20 év után az RMDSZ, továbbá milyen személy kell legyen az, aki a legmagasabb szinten képviseli azt?
A megyei tanácselnök szerint az utóbbi két évtized építkezését folytatni kell: cél a nemzeti identitás megerősítése, újratermelése, az önálló, teljes értékű erdélyi magyar társadalom kiépítése. Az erdélyi magyarság egy része a székelység: őket az utóbbi években sikerült megjeleníteni a nagypolitika színterén. Ha az elmúlt 20 év a nyelvi jogok kibővítésével telt el, a következő két évtized a régiókról fog szólni, nem csak Székelyföldön, hanem a Partiumban is. Bukarestben, Budapesten mindig lesznek fontosabb ügyek – kell legyen egy olyan hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak: ez Székelyföld.
Lakatos Péter a Partium frakció képviselőjeként azt mondta,
Markó gondolkozhatna még egy mandátumon, hiszen szava van úgy külföldön, mint belföldön. A képviselő egy, Traian Basescuval folytatott vitát idézett fel a GYES-törvénnyel kapcsolatban, ahol az államelnök Markó érveit hallgatván végül beadta a derekát.
Kelemen Atilla, a Novum Forum frakció nevében elmondta, a jelenlegi súlyos helyzetben Markó Béla bejelentése még súlyosabbnak hat. A politikus szerint hiányozni fog az elnök higgadtsága, önmagát emésztő, de a jó útra mindig rátaláló stílusa. Kelemen szerint ugyanakkor az RMDSZ-ben van elég erő az utódlást megoldani, a már megkezdett, romániai és magyarországi pártoktól független utat továbbvinni.
Winkler Gyula, a Szórvány frakció nevében beszámolt arról, hogy Brüsszelben mennyire kevéssé hatékony a két felvidéki, MKP-színekben EP-képviselői mandátumot nyert politikus munkája úgy, hogy pártjuk már nincsen jelen a szlovákiai törvényhozásban.
Winkler szerint az RMDSZ alapszabályzatának az alakulása a kulcskérdés ebben a pillanatban: az erdélyi magyarság durván egyharmada szórványban, egyharmada vegyes vidéken, további egyharmada pedig tömbmagyarságban él. Amennyiben sikerül olyan irányban módosítani az alapszabályzatot, hogy az mindhárom kategória számára elfogadható legyen, akkor az RMDSZ a
továbbiakban sem lesz bukaresti vagy budapesti pártokhoz annektálható.
Eckstein-Kovács Péter az új párt alapításának kérdéséhez hozzászólva elmondta, nagy hiba megosztani az erdélyi magyar szavazókat: ha három párt küzd egymással, akkor igencsak kérdéses az 5%-os parlamenti küszöb elérése. Ugyanakkor szerinte az RMDSZ-nek be kell látnia, hogy versenyhelyzetben van, valamint, hogy az RMDSZ-nek is vannak hibái. A szabadelvű politikus szerint cél lenne visszahozni az RMDSZ-be azokat az embereket, akik fásultak, kiábrándultak a politikából. Ami a kormányzati részvételt illeti, Eckstein szerint egyértelmű, hogy az erdélyi magyarok azt várják el az RMDSZ-től, hogy kormányzati tényező legyen. A politikus szerint ugyanakkor a parlamenti küszöb átlépése a legfontosabb prioritás, ami minden mást felülír – és e tekintetben érdemes elgondolkozni a kormányzati szerepvállalás értelmén.
A politikus ezután bejelentette, indulna az RMDSZ-elnöki tisztségért, amennyiben úgy látja, támogatottsága van. „Az RMDSZ legfőbb értéke a gerincesség. Ezt szentül tovább viszem” – fogalmazott, hozzátéve,
Markó Bélának méltó helyet kell
találni a szervezetben. Korodi Attila szerint az elnökválasztás miatt az RMDSZ a következő 2-3 hónapban eddig nem tapasztalt izgalmak elé néz. Fontos az új elnök megválasztása, egy pragmatikus program, valamint egy egységet teremtő alapszabályzat elfogadása. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy a politikai ellenfelek ne használják ki ezt az időszakot – mondta.
Kelemen Hunor felszólalását azzal kezdte, hogy ez elmúlt egy év az RMDSZ történetének talán legnehezebb éve. A kormányzás nem azért nehéz, mert az RMDSZ nem tud kormányozni, hanem azért, mert a gazdasági válság miatt nagyon nehéz olyan döntéseket hozni, melyek a többség támogatását bírják. Az RMDSZ számára ebben az időszakban prioritás az elesettek, szegények védelmezése, hiszen tudni lehet, hogy az RMDSZ szavazóbázisának fele vidéken él, és nem gazdag.
Saját karrierjének állomásait vázolva Kelemen elmondta, 14 éve politizál az RMDSZ-ben. Végigjárta a szervezetben az összes lépcsőfokot, az utóbbi években pedig Markó Béla és Takács Csaba mellett az RMDSZ vezetőségének is tagja volt. Ennek a szakasznak a legfőbb tanulsága, hogy a jó döntések azok, amelyeket többen vitatnak meg – fogalmazott.
A kulturális miniszter ezt követően jelentette be, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét, amennyiben a területi szervezetek támogatják őt ebben: a következő hetekben e célból konzultálni fog ezekkel a szervezetekkel. Szerinte az RMDSZ az elmúlt húsz évben meghatározott értékeit úgy tudja megőrizni, ha
gyorsan cselekszik, de ugyanakkor megfontoltan dönt.
"A magyar emberek problémáira jó válaszokat kell adni, de ezt csak csapatban dolgozva lehetséges" így Kelemen, aki szerint most a társadalomszervezés élvez prioritást. A szövetség alapszabályzatának módosítása kapcsán úgy vélekedett, olyan változtatásokat kell a dokumentumon végrehajtani, amelyek révén az elnökség megerősödik, de ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy a megyei elnököket és a platformokat is hangsúlyosabban be lehessen vonni a szövetség vezetésébe.
Markó Béla az előtte szólók felvetéseire reagálva tisztázta: ugyan szeretné továbbra is az RMDSZ munkáját segíteni, a szervezetnek azonban más lesz az elnöke. Ő a rendelkezésére álló eszközökkel megpróbálja majd befolyásolni a döntéseket, azonban a végső döntés mindig az elnöké lesz. „Egyik nagy bűnöm, hogy osem engedtem, hogy mások diktáljanak” – jelentette ki.
S. Z.
Transindex.hu

2010. december 11.

Băsescu ölében
Traian Băsescu államfő másfél órára bekukkantott Kovásznára, a kereszténydemokrata mozgalom harmadik kongresszusára, majd találkozott a megye nagyjaival, s nyilatkozataiból kiderült, igen hálás az RMDSZ-nek és úgy általában a magyaroknak, székelyeknek, hogy ezekben a nehéz időkben a Demokrata Liberális Párttal együtt vállalta a kormányzás felelősségét.
Látjuk mi is, magyarjaink ott, Bukarestben jól bírják a gyűrődést, csak ritkán szegülnek szembe az államfői akarattal, s azt is, ha a megye vezetői szemtől szembe kerülnek ő elnökségével, a jól ismert lemezen kívül, miszerint el kellene már fogadnia annak a pernahajder parlamentnek a tanügyi törvényt, s végre ki kellene fizetnie az államnak a vállalkozásokat csőd szélére sodró adósságokat, esetleg instálnak még egy kis pénzt, hogy az önkormányzatok ne fulladjanak teljesen bele az anyagi gondokba — sokat nem kérnek. Nem emlegetik már az autonómiát, nem sürgetik a valós decentralizációt, sem a gazdasági régiókat, bólogatnak, s örülnek a megtisztelő látogatásnak. Lenyelik az államfő neoliberális eszmefuttatásait, miszerint az állam már nem felelős polgáraiért, minden egyén a maga szerencséjének kovácsa, elhiszik, hogy bár Európa recseg-ropog, Románia kilábalóban a válságból. S mert részesei a hatalomnak, bizonyára azon sem lepődtek meg, hogy ennek a nemes és nagyszerű koalíciónak a szebb jövő érdekében szembe kell mennie ,,a lakossággal, melyet félrevezettek, hazugságokkal megosztottak, s elhitették vele, hogy lehet az is, ami nem lehetséges". Ez magyarul annyit jelent, hogy Băsescu, a kormány, benne az RMDSZ fentről dirigált reformokkal, a lakosság akarata ellenében hozott intézkedésekkel kívánja ráerőltetni akaratát a közösségre. Ez az, ami demokratikus viszonyok közt megvalósíthatatlan.
A nagy látogatást, egyik kereszténydemokrata szervező szerint, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsadó hozta össze. Mondta, hálásak nagyon neki. Lehetnek is, hisz ha be nem kukkant Traian Băsescu a Héphaisztosz Hotelben tartott kiscsoportos foglalkozásukra, az égadta világon senki nem vette volna észre, hogy kongresszust tartottak Kovásznán.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 11.

Eckstein-Kovács Péter megkezdte kampányát
Csütörtök este Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos a kézdivásárhelyi Asimcov székhelyén találkozott az RMDSZ választmányának tagjaival. Tegnap Kovásznán a kereszténydemokrata mozgalom kongresszusán vett részt.
Traian Băsescu államfő kisebbségi tanácsadója, aki elsőként jelentette be hivatalosan, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét, elmondta: azzal a céllal érkezett a céhes városba, hogy ismertesse, miért is szeretne szövetségi elnök lenni, amihez a februári kongresszuson a kézdivásárhelyiek támogatását kéri. Hosszú, országos körút első állomáshelye Kézdivásárhely, s szándékában áll minden, magyarok által lakott megyét felkeresni ajánlatával. Véleménye szerint megérett az idő a váltásra, a változásra, nem tör senkinek a székére — hangsúlyozta —, ahogy azt a sajtó előszeretettel írja. Markó Bélát tiszteli, de úgy gondolja, már nagyon régóta, tizennyolc éve a szövetség elnöke, s ez óhatatlanul erkölcsi kopáshoz vezet. Azt is elmondta, hitelesen tudná képviselni a magyarság érdekeit, nyílt kártyákkal játszik, elfogadja a másságot, amit meg is jelenít, és nem rejti véka alá a véleményét. Nem eltaszítani kell embereket, szervezeteket, hanem vissza kell nyerni a tagság bizalmát — vélekedett Eckstein, aki miután ismertette programjának főbb elemeit, a választmányi tagok kérdéseire válaszolt.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 12.

Nem örülne új pártnak az RMDSZ
Sem Markó Béla, aki februárban már nem indul a szövetség elnöki tisztségéért, sem az arra pályázó két politikus: Kelemen Hunor és Eckstein Kovács Péter nem örül túlzottan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártalapítási szándékának. Markó Béla a Szövetségi Képviselők tegnapi tanácskozásán kifejtette: az a csoportosulás, amely lérte kívánja hozni az Erdélyi Magyar Néppártot, immár alapított egy politikai alakulatot, a Magyar Polgári Pártot és úgy tűnik, nem igazán alkalmasak arra, hogy politikai szervezetet vezessenek. Emlékeztetett, hogy Tőkés László a magyar összefogással jutott be az Európai Parlamentbe. Mint mondta, a közös listára nemcsak az RMDSZ-nek volt szüksége. Markó Béla nem tartja lehetségesnek, hogy a szövetség együttműködjön az új párttal. Kelemen Hunor szerint egy újabb erdélyi magyar párt megjelenése nem szolgálja az egységes magyar politikai képviseletet és úgy véli, azt a fajta együttműködést kellene folytatni, amit 2008-ban kezdtek el. Az új párt létesítésének szándékát egyáltalán nem támogatja.
Eckstein Kovács Péter úgy véli, különböző szervezetekkel együtt lehet működni, ha azonban pártokról van szó, akkor már mindjárt más a helyzet.
Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma

2010. december 13.

Elnökváltás lesz az RMDSZ élén
Nem kívánja magát újrajelöltetni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöki tisztségére a februári nagyváradi kongresszuson Markó Béla. Ezt maga a szövetségi elnök jelentette be szombaton Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén. Markó azzal indokolta a döntést, hogy helyet akar hagyni az időközben felnőtt új nemzedéknek, de hozzátette, nem kíván visszavonulni a politikai életből, tapasztalatait továbbra is az RMDSZ javára szeretné fordítani. A tanácskozáson Kelemen Hunor kulturális miniszter bejelentette: megpályázza a szövetség elnöki tisztségét, és így tesz Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségi ügyekben illetékes tanácsadója is. Hírügynökségeknek nyilatkozva Cseke Attila egészségügyi tárcavezető sem zárta ki, hogy induljon az elnökségért.
Kommentátorok, elemzők, bennfentesek és kívülállók hetek-hónapok óta csámcsognak a tisztújító kongresszusra készülő RMDSZ-ben várható fejcserékről, bár egyre kisebb a tétje annak, hogy ki vezeti a húszéves fennállása történetében példátlan népszerűségvesztésig eljutott alakulatot. Az RMDSZ gyakorlatilag annak köszönheti egyelőre még létező, ám egyre csökkenő politikai súlyát, hogy a mindenkori központi román hatalom legitimációs (főleg külpolitikai téren villogtatott) adut lát benne. Ugyanakkor regionális politikai szereplőként több megyei és települési önkormányzatban még alkupozícióban van. Mindazonáltal az RMDSZ csupán egyike a kis romániai politikai versenypártoknak, amely valószínűleg utolsó négyéves parlamenti ciklusát tölti a bukaresti törvényhozásban. A demográfiai adatok, a romániai választási szisztéma és küszöbrendszer, a korrupt kormányokban való folyamatos részvétel, illetve a magyar etnikum körében létező és egyre bővülő politikai pluralizmus mind arra mutatnak, hogy a posztkommunista „érdekvédelmi és közképviseleti szövetség” ellentmondásos, ám kétségtelenül számos romantikusan szép mozzanatot is tartalmazó története a végéhez közeledik.
A leghosszabb ideje hivatalban lévő romániai pártelnök, Markó Béla vélhetően tisztában van – már csak politikai rutinja és a bukaresti viszonyok ismerete okán is – a trendekkel, ezért igyekszik a „hatalom és dicsőség” csúcsán visszavonulni, de komoly utódlási harc nem várható. Egyrészt mert már jó ideje készíti elő mitfárerének, Kelemen Hunornak a terepet, másrészt mert a többi jelöltnek nincs akkora támogatottsága a párton belül, hogy indulásuk komolyan lenne vehető. Ugyanakkor az alakulat nevében lévő „demokrata” jelzőt igazolandó mégsem lehet csak úgy egyszerűen kinevezni Kelement elnöknek, ezért le kell játszani a kongresszusi kirakatjátékot. Megfigyelők már korábban úgy ítélték meg, hogy Markó csakis akkor vonul háttérbe, amikor már tudni fogja, hogy olyan valaki kerül a helyébe, akit ő maga tovább irányíthat. Egyelőre senki olyan neve nem merült fel mint lehetséges elnökjelölt, aki más irányt szabna az RMDSZ-nek, mint Markó, az pedig egyértelmű, hogy a leköszönő elnök mindig is Bukarest szája íze szerint szabta meg ezt a bizonyos irányt. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. december 13.

SZKT-vastaps Markónak – Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter is megpályázná a szövetségi elnöki széket
Nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári, nagyváradi kongresszuson Markó Béla. Ezt a szövetségi elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi marosvásárhelyi ülésén jelentette be. Mint mondta, nem vonul vissza a politikából, és 18 éves RMDSZ-elnöki tapasztalatát továbbra is a szövetség javára fordítaná.
„Elhatározásom, miszerint nem indulok egy újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, nem jelenti azt, hogy kivonulok a politikából, és főleg a közéletből. Szenátor maradok, és egyelőre a kormányfő helyettese is” – szögezte le a Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati, marosvásárhelyi ülésén a sajtónak nyilatkozó Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke politikai beszámolója végén jelentette be, hogy nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári nagyváradi kongresszuson.
Mint hangsúlyozta, az elmúlt 18 évben szövetségi elnökként gyűjtött politikai tapasztalatot továbbra is az RMDSZ javára szeretné fordítani. Markó a szövetség politikai ellenfeleihez intézett ironikos megjegyzésekkel is tűzdelt beszédét, majd bejelentését a küldöttek felállva, vastapssal jutalmazták, egyikük meg is jegyezte:
Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot, hozzak lisztet?
A szövetségi elnök éles bírálatai elsősorban a Tőkés László volt püspököt támogató, RMDSZ-en kívüli romániai magyar politikusok pártalapítási szándékát vették célba, de kemény szavakkal illetett Markó egyes RMDSZ-politikusokat is, akik nyilatkozataikban támogatják Tőkéséket.
„Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot? Hozzak lisztet?” – idézte az elnök a Létay Lajos-versike sorait az illetők viszonyulását példázva, ami nem kis derültséget keltett a küldöttek soraiban. „Akik most pártot akarnak alapítani, azok már megpróbálták egyszer. Hányszor kell próbálkoznia valakinek arra, hogy rájöjjön, nem alkalmas arra, hogy erdélyi magyar politikát műveljen?” – tette fel a kérdést.
Ami az RMDSZ-elnöki tisztségben töltött elmúlt tizennyolc évet illeti, Markó úgy értékelte: a legnagyobb eredmény, hogy a szövetség mindvégig tisztességgel, szavatartóan, következetesen együtt tudott működni a romániai demokratikus pártokkal, de a magyarországi politikummal is az erdélyi magyar közösség érdekében.
Rámutatott: az utóbbi idők kormányzati döntései – a közalkalmazottak fizetésének csökkentése, a gyermeknevelési szabadság átalakítása – és az ezek mentén kialakult belső viták azt bizonyítják, hogy az RMDSZ-en belül ideológiai sokszínűség van. „Ezzel szemben, a nemzeti ügyként kezelt oktatási törvény kapcsán teljes egyetértés volt” – tette hozzé Markó, aki szerint mindez azt bizonyítja: az RMDSZ-t ma sem az ideológia, hanem a magyar identitás kérdései, az autonómiáért folytatott küzdelem tartja össze.
„Markó maradjon még!”
Nem maradtak el azok az aggódó hangok sem, amelyek a nem Markó Béla vezette RMDSZ közeljövőbeli problémáit vizionálták. Lakatos Péter Bihar megyei elnök kifejtette: „jó volna, ha Markó Béla még egy mandátumot vállalna a szövetség élén, hiszen külföldön is és belföldön is szava van, még Băsescura is tud hatni”. Kelemen Atilla Maros megyei elnök szerint a helyzet nagyon súlyos. “Kint a Kultúrpalota előtt is tüntetnek, Bukarestben is tüntetnek, nagyon nehéz helyzetben van az RMDSZ, ezért bölcsen kell dönteni” – fogalmazott Kelemen Atilla.
Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos „megnyugtatta az aggodalmaskodókat” hogy – ha rajta múlik – az RMDSZ nem marad szövetségi elnök nélkül, mert indulni szeretne a tisztségért. „Úgy érzem, vagyok olyan kommunikátor, hogy kifelé és befelé is jól tudjak kommunikálni” – indokolta elhatározását Eckstein.
Némi meglepetésre Traian Băsescu tanácsosa arról értekezett, hogy az RMDSZ-nek ki kellene lépnie abból a kormányból, amelynek létrehozásánál köztudottan az államfő bábáskodott, és amely továbbra is élvezi Băsescu támogatását...
Kelemen Hunor indul
Nem sokkal Eckstein után Kelemen Hunor kulturális miniszter is bejelentette, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. „Tizennégy évvel ezelőtt jöttem a szövetségbe, és lépésről lépésre tanultam. Az elmúlt években Markó Béla és Takács Csaba oldalán ott lehettem a szövetség vezetőségében, és azt láttam, hogy jó döntéseket közösen, érveket megvitatva hozhatunk” – fogalmazta meg „választási programját” Kelemen.
Az RMDSZ húsz esztendős tevékenyégéről szólva a miniszter kifejtette: a legnehezebb ez az utolsó év volt. Mint elmondta, az elmúlt időszakban is sokat járta az országot, sok emberrel állt szóba. „Elmondták, hogy milyen RMDSZ-t akarnak: erőset, biztonságot szavatolót, egységeset, megbízhatót, megújulásra készet.”
Az ÚMSZ-nek Kelemen Hunor elmondta, elképzelése szerint az RMDSZ döntéshozó szerveit meg kell erősíteni. „Egy politikai szervezet eredményességét abban mérik, hogy hogyan szerepel a választásokon. Erős csapattal kell tovább mennünk, hangsúlyt helyezve a társadalomszervezésre” – magyarázta a miniszter.
Mint kérdésünkre – miszerint tervei között szerepel-e az ügyvezető elnökség főtitkársággá való átalakítása és más átszervezések – elmondta, nem a pártszerűségét erősítenék az RMDSZ-nek, de meglehet, hogy a vezetőségi testületeket átnevezik, illetve más hatásköröket adnak ezeknek.
Kongresszusi előjáték
Az SZKT utolsó napirendi pontjaként az RMDSZ február 26. és 27. között Nagyváradon tartandó tisztújító kongresszusával kapcsolatos határozattervezeteket fogadták el. A kongresszusi mandátumok elosztására vonatkozó szabályokat Kovács Péter ügyvezető alelnök ismertette az időközben megfogyatkozott számú küldöttel. Addigra már a kint tüntető szakszervezetisek is feladták a harcot a csikorgó decemberi hideggel.
„Legalább a kétnyelvűséget elértük: lám, a románok magyarul is skandálják az RMDSZ-ellenes jelszavakat” – jegyezte meg az SZKT-nak helyet adó marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt tüntető szakszervezetisek kiabálása hallatán néhány, az előcsarnok bejáratánál cigarettázó küldött.
A bejárattal szembeni járdán a délelőtti órákban a Frăţia szakszervezeti szövetség mintegy ötven tagja tiltakozott az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellen. A tüntetők azt hányták a szervezet szemére, hogy megszegte fogadkozásait, miszerint nem fogad el több megszorító intézkedést. „Părăsiţi mostruoasa coaliţie! – Lépjetek ki a szörnyszövetségből!” – állt a kétnyelvű plakátok egyikén.
Antal Erika, Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-840 | 841-870 ... 1051-1059




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék