udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1030
találat
lapozás: 1-30 ... 811-840 | 841-870 | 871-900 ... 1021-1030
Névmutató:
Farkas Réka
2014. november 19.
Leváltani a népet
Mint egy duzzogó kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre, és megbüntették a szülei, úgy viszonyult Kelemen Hunor a vasárnapi választás eredményeihez. Hétfő délig hallgatott, aztán megmondta: semmi jóra ne számítsunk Johannistól. Ahhoz képest, hogy nem győzik hangsúlyozni, az RMDSZ a polgárokra bízta a döntést, elég feltűnő az a rosszallás, ahogy a magyar szavazók nagyon határozott kiállásához viszonyulnak.
Egy percig sem volt kétséges, az RMDSZ vezetői Pontának szurkoltak, ezt burkoltan ugyan, de többen, többször megfogalmazták, nem győzték dicsérni a Szociáldemokrata Párt megbízhatóságát, a közösen elért eredményeket, még Tăriceanut is megsétáltatták Székelyföldön, abban bízva, hogy kormányzásának szép emléke talán jobb belátásra térít néhány választót. Nem így történt, a székelyföldi megyékben a részvétel is nagyobb volt, mint az első fordulóban vagy az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson, és a magyarok túlnyomó többsége – megkockáztatható a 90 százalék – Johannis megválasztását támogatta. Az „erős közösség hangja”, Kelemen Hunor az első forduló után büszkén jelentette ki: megerősödött a kötelék az RMDSZ és választói között. Lám, alig két hét alatt majdnem semmivé foszlott eme sziklaszilárd kapcsolat.
Kelemen Hunor aggódik, hogy egy kisebbség soraiból kikerült államelnök csökkenti a közösségi jogok érvényesítésének lehetőségét, „hitelesíti Románia kisebbségpolitikáját”, holott megtette ezt már rég a szövetség azzal, hogy lassan tizennyolc éve folyamatosan kormányon van. Szomorúan fejtegette, hogy Johannis megválasztása miatt „hosszú időre szünet következik be a romániai közösségi és kisebbségi jogok érvényre juttatásában”, mintha a Pontáékkal közös kormányzás oly nagy előrelépést hozott volna. Néhány kilométer utat talán újraaszfaltoztak, de emlékezzünk csak, még törvényben szabályozott követeléseknek sem sikerült érvényt szerezni, lásd a MOGYE-ügy vagy a székelyzászló-botrány. Ezért kellene könnyeket ejtenünk?
Határozottan és jól láthatóan rosszulesett az RMDSZ csúcsvezetésének, hogy a magyarság ismét szembement javaslatukkal. Alig ketten-hárman merték megfogalmazni utólag, hogy bizony felül kellene vizsgálniuk a kormányon maradást, hisz a közösség, melyet képviselnek, felülbírálta ezt is. Kelemen Hunor igen gyorsan, már hétfő délben jelezte Pontáéknak, hogy rájuk számíthatnak a továbbiakban is, csak később kezdték mondogatni néhányan: talán megfontoltabb, közös döntés kellene a helyzet elemzése után.
Bármennyit óvatoskodtak a két forduló között az RMDSZ vezetői, így is szembefutottak a pofonnal, és a rossz politikai döntésnek többnyire ára van a civilizált világban. Megtörténhet, úgy érzik, maradniuk kell, náluk jobban senki nem képviselheti a magyarság ügyeit. Akkor pedig nem marad más, a népet kell leváltani.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. november 26.
Összefog a nemzeti oldal? (Az MPP nagygyűlésére toboroz az EMNP)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyesülését szorgalmazzák a két politikai alakulat sepsiszentgyörgyi vezetői, a Néppárt sepsiszéki szervezete is támogatja a kezdeményezést – jelentette be Bedő Zoltán, ez utóbbi elnöke. Első gesztusként csatlakoznak az MPP által november 29-re, szombatra meghirdetett sepsiszentgyörgyi utcai megmozduláshoz, ugyanakkor egy felhívást is megfogalmaztak: arra kérik a magyar fiatalokat, december elsején, a román nemzeti ünnepen ne vonuljanak utcára tüntetni, ne provokáljanak, véleményüknek ők is inkább szombaton adjanak hangot.
Bedő Zoltán felidézte, hogy hét esztendővel ezelőtt, 2007. november 25-én az erdélyi magyar jobboldalnak sikerült egyesítenie erejét, és ennek köszönhetően a választásokon EP-mandátumot nyert Tőkés László. Akkor több mint 176 ezer szavazatot összesített, az RMDSZ listája 282 ezret kapott, és három romániai magyar képviselő jutott be az Európai Parlamentbe. Azóta a jobboldal kettészakadt, de bebizonyosodott, hogy erejük elaprózása nem vezet sehova, ezért szükségesnek tartják a két kis párt egyesülését. A három helyi szervezet a két párt országos vezetőségéhez fordult, azt kérik, tegyenek meg mindent, hogy legkésőbb jövő év tavaszáig létrejöhessen a fúzió. Az EMNP helyi és széki vezetői az elmúlt héten találkoztak az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének küldöttségével, tegnap újra egyeztettek és jövő héten is folytatják a tárgyalásokat – mondta el Bedő. Kiemelte, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnökkel tárgyaltak, az MPP megyei vezetőjével, Kulcsár-Terza Józseffel még nem, mert nem volt itthon. Az EMNP csatlakozik az MPP felhívásához és ők is arra szólítják tagságukat, szimpatizánsaikat, vegyenek részt szombaton 13 órakor a prefektúra elé összehívott nagygyűlésen. „Egyetértünk azzal az elképzeléssel is, hogy nem valami ellen kell tüntetnünk, hanem valamiért, azért, hogy jogainkat tiszteletbe tartsák, emlékeztetni akarjuk a románságot, hogy 1918-ban, Gyulafehérváron autonómiát ígértek az Erdélyben élő más nemzetrészeknek” – hangsúlyozta Bedő, aki kiemelte, a szombati megmozdulás jó alkalom lesz felhívni a frissen megválasztott elnök, Klaus Johannis figyelmét is, hogy a magyarság helyzete nem rendezett. Kitért arra is, hogy gesztusukkal is bizonyítani szeretnék az MPP-nek, hogy ugyanazt az értékrendet képviselik, összetartoznak. Bedő Zoltán felidézte az egy évvel ezelőtti december elsejei ünnepséget, amikor az Új Jobboldal szélsőséges román szervezet megismételte egy esztendővel korábbi felvonulását Sepsiszentgyörgyön, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) néhány tagja tiltakozásul utcára vonult, és botránnyal, a magyar ifjak meghurcolásával végződött a megmozdulás. „Felhívnánk a fiatalok figyelmét, hogy ne dőljenek be a provokációnak. Tavaly is, tavalyelőtt is tapasztalhattuk, hogy a rendfenntartók hallgatólagos beleegyezésével randalíroznak a román fasiszta szervezet tagjai és azt is, hogy a rövidebbet mindenképpen mi húzzuk. Tartsuk tiszteletben a románság ünnepét, mi a hangunkat hallassuk szombaton, inkább akkor csatlakozzanak hozzánk” – fogalmazott a néppárti politikus.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. november 27.
Zászlóháború a parlamentben
Az 1994/75-ös zászlótörvény négy módosító javaslata is szerepel a parlament napirendjén, és ezek közül csak egy, az RMDSZ kérésére született, a közigazgatási egységek zászlóhasználatát szabályozó elfogadható, a többi különböző mértékben büntetné (akár börtönnel is) a román nemzeti lobogón kívüli zászlók használatát. Mindezt Klárik László szenátor mondta el annak apropóján, hogy tegnap a szenátus hallgatólagosan elfogadta a liberálisok igen szigorú jogszabályát, mely bűncselekménnyé nyilvánítja azokat a szimbólumhasználati kihágásokat, amelyek eddig csak egyszerű szabálysértésnek minősültek.
A Nemzeti liberális Párt kezdeményezését majdnem az összes liberális szenátor aláírta, negatívan véleményezte azonban a törvénykezési testület, a kormány, a szenátus jogi és közigazgatási bizottsága. Nem tűzték napirendre, és tegnap lejárt a határidő, így hallgatólagosan elfogadottnak tekintik a jogszabályt, mely esetében a képviselőház mondja ki majd a döntő szót. A liberálisok javaslata rendkívüli módon szigorítaná a korábbi jogszabályt, ha elfogadják, akkor például akár börtönnel is büntethető az a polgármester, aki nem viseli a piros-sárga-kék mellszalagot, vagy más zászlót is kitűz hivatalára a román nemzeti lobogó mellé.
A liberálisok javaslata tulajdonképpen csak rátromfolt az SZDP-sek kicsit korábban beterjesztett módosító indítványára, amely ugyan nem utalta büntetőjogi kategóriába a szabálysértéseket, de jelentős pénzbírság kirovását javasolta a szabálysértésekért, 30 ezer és 100 ezer lej közötti összegre bírságoltatnák nemcsak a hivatalosságokat, de azokat a magánembereket is, akik saját házukra tűznek ki más zászlót, mint a román lobogót. Ennek a jogszabálynak egyik pontja tenné kötelezővé az iskolákban a román himnusz éneklését – hívta fel a figyelmet Klárik. A szenátuson ez is hallgatólagos jóváhagyással ment át, a képviselőházban várja, hogy napirendre tűzzék. A harmadik jogszabály lehetővé tenné, hogy a területi közigazgatási egységek használják saját zászlójukat, ezt a szenátus szeptember 30-án megszavazta, a képviselőházban elakadt, és van még egy tervezet, amelyet az időközben függetlenné vált Bogdan Diaconu képviselő nyújtott be, és amely betiltaná az „etnikai jellegű zászlók használatát”. Ez is a szenátusban van, és a napokban jár le a hallgatólagos elfogadás határideje – derült ki a Klárik által bemutatott dokumentumokból. Klárik László felhívta a figyelmet, hogy a román politikai pártok közül egyik sem viszonyul baráti módon a magyarkérdésekhez, tulajdonképpen csak akkor tesznek pozitív gesztusokat, ha érdekeik azt kívánják, többnyire olyankor, amikor az RMDSZ valamelyikükkel közösen kormányoz. Az SZDP jelen pillanatban „egy elég perverz játékot űz, olyan, mintha egyik kezében ostor lenne, a másikban cukorka, és azt használja, amely éppen az érdekeinek megfelel” – fogalmazott Klárik a két szociáldemokrata jogszabályra utalva. A helyzet alakulásának függvényében bármelyiket elővehetik és elfogadtathatják a parlamentben. Kiemelte, ezzel nem a kormányzati szerepvállalás mellett kíván érvelni, csupán felhívta a figyelmet, hogy egyik párt sem szeret bennünket, engedményeket legfennebb akkor tesznek, ha szükségük van a szavazatainkra. Felidézte, hogy az RMDSZ éppen azért szeretné alkotmányba iktatni, hogy a magyarság nem kisebbség, hanem államalkotó tényező, mert akkor elkerülhetőek lennének a fentebb említett zászlótörvények. „Mi itthon szeretnénk érezni magunkat ebben az országban, és ehhez az is hozzátartozik, hogy szimbólumainkat szabadon használhassuk. Ezek nem valaki ellen irányulnak, hanem saját magunk megerősítését szolgálják. Törvénnyel, kényszerítő eszközökkel nem lehet tiszteletet kivívni, szeretetet pedig még annyira sem” – hangsúlyozta a háromszéki szenátor.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 11.
Balkanizálódás
Jó lenne nemcsak mímelni, de be is tartani a demokrácia játékszabályait, jó lenne, ha az RMDSZ komolyan venné saját testületeit, a döntési hatásköröket. Két héttel ezelőtt diadalmasan jelentette be Kelemen Hunor, hogy meghallgatták választóik üzenetét, és alapos megfontolás után úgy döntöttek, a Szövetségi Állandó Tanács azt javasolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának, lépjenek ki a kormányból.
S bár az SZKT csak e hét végén ül össze, hét elején már pontosították is Victor Pontával a távozás körülményeit, no meg azt is, hogy szavazataikra azért számíthat a továbbiakban is. A magyar miniparlamentet, tanulva az országos törvényhozás példájából, az RMDSZ is látszatszerepre kárhoztatja, sőt, ez esetben még a látszatra sem tartják fontosnak figyelni. S bár az elmúlt 25 évben nem fordult elő, hogy a szűkebb körben hozott döntések ellen szavaztak volna a szövetségi képviselők, most még csak úgy sem tesznek, mintha véleményük fontos volna. Hathatósan örökítik át a balkáni politizálást a magyar érdekképviseletbe.
Pedig lenne néhány kérdés, mit elemezhetne az ilyen-olyan módon, de választott testület. Például, ha kilépnek, akkor miért a megígért, szinte feltétel nélküli támogatás? Miért szavazzák meg az új kormányt, ha még összetételét, programját sem ismerik? Miért adják voksukat a költségvetésre, melyről egyelőre semmit nem tudnak? Kértek-e mindezért bármit cserébe, vagy folytatódik az üres ígéretek sorozata, mit már megszokhattunk az elmúlt hónapokban? Legalább egy kis pénzt csurrant-cseppent Victor Ponta immár számon tartani is nehéz, hányadik kabinetje, ha már közösségi kérdésekben tapodtat sem sikerül előrelépnünk? Ha a MOGYE-ügyet, a kisebbségi törvényt az oly virágzónak tartott együttműködés alatt sem sikerült kimozdítani a holtpontról, mi lesz a kampány múltával feledésbe merült autonómiastatútum sorsa? Emlékszik még valaki, hogy parlamenti beterjesztését ígérték? És mi lesz a Mikóval vagy a zászlótörvénnyel? Tekinthetjük a régi-új kormány baráti gesztusának a kézdivásárhelyi polgármesterre kirótt büntetést, a prefektus román lobogókat számláló és keveslő ténykedését, vagy a magyar himnusz elénekléséért kirótt, negyedszázada példátlan bírságot? S mindezekért hálának az RMDSZ feltételek nélküli támogatását? Lett volna, amiről tárgyalnia, amit elemeznie az SZKT-nak, ám érdemi vita már ritkán fordul elő ebben a testületben. Báb csupán, melyet vezetői sem vesznek komolyan. Egy félresiklott, hiteltelen politizálás látszateszköze.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 13.
A Himnusz védelmében (Tiltakozássorozatot kezdeményez az MPP)
Naponta ismétlődő, prefektúra előtti énekléssel és a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban kihelyezett székely zászló melletti gyűléssel tiltakozik a Magyar Polgári Párt (MPP) a kormánybiztosi hivatal által a magyar himnusz elénekléséért kiszabott büntetés miatt – jelentette be Bálint József, a párt sepsiszentgyörgyi elnöke.
Rendkívül nagy a felháborodás, sokan keresték, biztatták őket, hogy ne hagyják annyiban a dolgot – mondotta Bálint József. Nem a pereskedés az egyetlen lehetőség, és nem pártügyről van szó, hiszen az egész erdélyi magyarságot vágták pofon – hangsúlyozta, és kiemelte: határozott választ kell megfogalmaznunk, megmutatnunk, hogy jobban ragaszkodunk jelképeinkhez, himnuszunkhoz, mint amennyire félünk.
Első lépésként két eseménysorozatot terveznek: december 15-étől, hétfőtől december 22-éig (kivétel a szombat és vasárnap) minden délután háromnegyed négytől háromnegyed ötig a prefektúra épülete elé várják azokat, akik elítélendőnek tartják a kormánybiztos lépését, és „amikor kórusnyian összegyűlünk, elénekeljük a magyar himnuszt, akár többször is egymás után”. Szombaton, december 20-án és kedden, december 23-án az Erzsébet parkban, a székely zászló mellett gyülekeznek – és nem csak azokra számítanak, akik június 4-én részt vettek a Trianon-megemlékezésen. Bálint József elmondta, mindkét rendezvénysorozatot kiterjesztenék egész Erdélyre, egyelőre MPP-s kollégáikkal tárgyalnak, de szívesen várják bárki segítségét, mint ahogy örömmel fogadnak minden ötletet, elképzelést a tiltakozás különböző módozataira vonatkozóan is. Egyeztettek már a történelmi magyar egyházak sepsiszentgyörgyi lelkészeivel, folytatják a tárgyalásokat, elképzelhető, hogy a következő időszakban a vasárnapi templomozás végén nem bent, hanem az utcán éneklik majd a gyülekezetek nemzeti imánkat. Számítanak más politikai és civil szervezetek támogatására is, várják csatlakozásukat, javaslataikat. „Most rajtunk csattant az ostor, de nem saját érdekünkben cselekszünk” – mondotta az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke.
Konzul a prefektusnál
Hivatalában kereste fel tegnap Marius Popica Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a román kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért rótt ki bírságot. Erről a magyar külképviselet illetékesei tájékoztattak közleményben.
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a látogatás kapcsán kibocsátott dokumentum. Zsigmond Barna Pál hozzátette, az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Továbbá közölte, hogy az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popica tegnap a Maszol.ro portálnak adott interjúban azt hangzotatta: nem a himnusz eléneklését büntette, hanem a törvényszegést. Utóbbit pedig abban látta, hogy a Magyar Polgári Párt trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 15.
Útkeresés
Erős sokkra volt szüksége az RMDSZ-nek, hogy felismerje, tennie kell valamit, ha a 2016-os választások után is ott látná képviselőit a román parlamentben. Az elnökválasztás második fordulója után végre egyértelművé vált a szövetség vezetői számára az, amit évek óta mondanak sokan: fogytán választóik tábora, és ezt nem lehet csak a népességfogyással, elvándorlással, politikától való elfordulással magyarázni – ebben bizony ők maguk, az általuk képviselt politikai irányvonal is ludas.
A 2012-es parlamenti választáson éppen csak átlépte a küszöböt a szövetség, és a rájuk leadott voksok egyre jobban csappanó számának már ekkor – ha nem korábban – figyelmeztetőnek kellett volna lennie. Ám mostanáig sikerből sikerbe gyalogoltak, nem győzték ünnepelni egy-egy kudarc elkerülését, mi vagyunk a legjobbak, mi képviseljük az erdélyi magyarságot – hangoztatták. Most, az első forduló után az 50 ezer szavazat mínusz dacára folytatódott a korábbi retorika, ám a második kör megmutatta: nemcsak nem szívlelték meg az RMDSZ javaslatát az erdélyi magyarok, de olyan nagy számban voksoltak Johannisra, mint a szövetségre régóta nem. Itthon vannak, itt élnek, százezrekben mérhető azok száma, akik vagy elfordultak a szövetségtől, vagy meg sem találták az utat felé. Menteni próbálják hát, ami még menthető, első lépésként a kormányzásról való lemondásról döntöttek. Langyosra sikerült azonban ennek kommunikációja, egyfajta kint is vagyok, bent is vagyok állapotba próbáltak menekülni. S lám, kiderült, ez már rég nem elég. Lassan ébredeznek a november közepi sokkból Kelemen Hunorék, nehezen tudnak kilépni a mindenkinek megfelelni akaró, jó fiú pozícióból, ám lökött egyet rajtuk a román hatalom is, a Mikó-ügyben született ítélet, a Kovászna megyei prefektus egyre élesedő támadásai. Az újabb és újabb pofonok után mintha végre valami olyasmi történne, amire régóta szükség lenne: keményebb hangját kezdi hallatni az RMDSZ, elnöke már feltételekhez kötné a büdzsé, illetve az új kormány megszavazását. Újratervezésről beszélt Kelemen Hunor szombaton az SZKT-ülésen, fogódzót azonban keveset jelölt meg, talán csak annyit, a kezdeti, negyedszázada megfogalmazott alapokra építkeznének. Tudják, hogy változtatniuk kell, de mikéntjét még keresgélik. Pedig volt egy-két olyan pillanat az elmúlt években, melyek táppontként szolgálhatnak, a székelyek nagy menetelése például megmutatta, hogy fontos célokért közös erőfeszítéssel születhetnek csodák. Nem szlogeneket kell pufogtatni, általános, ködös terveket megfogalmazni, hanem kézzelfogható konkrétumokat kitűzni, és azokért következetesen cselekedni. Ha rátalálnak erre az útra, ha efelé visz az újratervezés, talán el- vagy visszanyerhetik a bizalmat, támogatást. S akkor a mérleg nyelve is végre a mi javunkra, az erdélyi magyarok javára billenhet.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 15.
Kilép a kormányból az RMDSZ (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Vitásra sikeredett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülése, élénk szócsata alakult ki a kormányból való távozásról, ám a végeredmény önmagáért beszél: 113 képviselő közül csupán hárman szavaztak a Szövetségi Állandó Tanács által javasolt megoldás ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor elnök újratervezésről beszélt, meg kell találniuk a módját, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát, mert ha nem teszik, két év múlva kockázatossá válik a parlamenti bejutás.
Kelemen Hunor leltárral kezdte beszámolóját, szükségesnek nevezte az elmúlt 25 év eredményeinek és kudarcainak számbavételét. „Vannak – és nem kevesen –, akik 25 év alatt eltávolodtak az RMDSZ-től, és felnőtt egy új generáció, amely soha nem is fordult még a politika irányába, mindkét kategóriát meg kell szólítanunk, ezért van szükség a negyedszázada meghatározott alapértékekre épülő újratervezésre. Nem tehetünk úgy, mint aki a vonatban ülve azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte” – fogalmazott. A szövetségi elnök 2014-et a politikai premierek évének nevezte: az RMDSZ először vállalt kormányzást a szociáldemokratákkal; először indult két magyar jelölt az elnökválasztáson; Klaus Johannis nagyarányú győzelme, illetve a SZÁT döntése a kormányból való kilépésről. Ötödik premierként említette a Mikó-kollégium újraállamosítását. Változtatni kell
A februári kormányra lépés kapcsán Kelemen Hunor elmondta: eszköznek tekintették, mert az év elején választóik többsége is támogatta a kormányzást. „Ma is azt állítom, hogy az akkori elemzésünk és döntésünk helyes volt.” Egy politikai vezető hibát követ el, ha nem figyel oda a polgárok üzenetére, de akkor is, ha csak arra koncentrál, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az elnökválasztás eredményeit elemezve, közvélemény-kutatást is segítségül hívva arra jutottak, „hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a második fordulóban több magyar ember vett részt, mint az elsőben. Mindez olyan körülmények között, hogy egyik román jelölt sem szólította meg a magyarokat. Bebizonyosodott: hazudtak azok, akik azzal magyarázták pártalapítási szándékukat, hogy a magyar–magyar verseny mozgósító hatással bír, és kudarcot vallott az a szándékuk is, hogy „az RMDSZ-t térdre kényszerítve átvegyék a politikai érdekképviseletet”. Elemzésük szerint a magyar választók nagy többsége a második fordulóban protesztszavazó volt, megmozdult egy olyan réteg, „amelyet, el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani.” „Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Fájdalmas tény, de őszintén ki kell mondanunk, ezt meg kell értenünk, és nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni.” A közvélemény-kutatás azt is megmutatta: nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik még hittek a kormányzásban. „Úgy kormányozni, hogy annak egyre kisebb a támogatottsága, úgy kormányozni, hogy a jó kormányzás lehetőségében mi magunk is kételkedünk, úgy kormányozni, hogy az a két év múlva esedékes választásokon a parlamenti jelenlétünket kockára tegye, nem szabad” – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt a hogyan továbbról is: hosszú távú célkitűzéseket kell megfogalmazni a társadalom néhány fontos területén, ezek között az oktatást, egészségügyet, a közúti és vasúti infrastruktúra-, vidékfejlesztést és többség–nemzeti kisebbségek viszonyának hosszú távú rendezését említette, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás nem csorbítja a megszerzett jogokat.
A Mikó-ügy kapcsán kiemelte: a bírósági döntés precedenst teremt, megkérdőjelezi minden visszaszolgáltatás törvényességét. Szólt arról is: értelmezhetetlen az a háború, melyet a Kovászna megyei prefektus indított himnusz, zászló, felirat, azaz szinte minden ellen, ami magyar. „Az erdélyi magyarság és közös ügyeink nem lehetnek járulékos áldozatai sem a jogállamiságnak, sem a korrupcióellenes harcnak” – mondta.
Kint vagy bent?
Az elnök politikai beszámolóját követő vita során a hozzászólók többsége támogatta a kormányból való távozást, ellene szólt azonban Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa. Úgy vélte, a szövetség nem ellenzékbe, hanem „a senki földjére” kerül, elveszíti egyik legfontosabb eszközét csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” – mondotta Frunda György. Burkoltabban fogalmazta meg nemtetszését Verestóy Attila és Borbély László, ők elsősorban a Bukarestben tisztséget betöltő magyar emberekért aggódtak, mindketten azt szorgalmazták, hogy tovább végezhessék a munkát a különböző kormányhivatalokban az RMDSZ bizalmából oda került szakemberek. Verestóy szerint a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség visszakerül a kormányba. Helyeselte viszont a kormányból való kilépést Hegedüs Csilla két hete kinevezett kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes is. A kormányzás utolsó eredményeként jelentette be annak a miniszteri rendeletnek az elfogadását, mely szerint valamennyi magyar vonatkozású műemlék épületen magyar nyelvű tájékoztató feliratot is el kell helyezni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt koraszülés, hanem a belépéskor kellett volna védekezni, a Szociáldemokrata Párttal való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz. Sógor Csaba kifejtette, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is. Eckstein-Kovács Péter pedig elmondta: feljelentette magát a Korrupcióellenes ügyészségen, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét, ám végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében – hangsúlyozta.
A vitát követően az SZKT nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. Döntöttek arról is, hogy az RMDSZ 2015. április 17–18-án Kolozsváron tartja tisztújító kongresszusát.
Támogatás feltételekkel
A szavazás utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. A költségvetés tervezetét még nem ismerik, nem tudják, hogy támogathatják-e a parlamentben. Az Etnikumközi Hivatal élén az Oktatási Minisztériumban akkor is tisztségben maradt egy-egy magyar államtitkár, amikor a szövetség ellenzékben volt. A miniszterelnök döntése, hogy megmaradhatnak-e ezeken a tisztségeken szakembereik. Kelemen Hunor szerint a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét. Ez olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. „Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 29.
Karácsonyi kormányajándékok
Akár a jóságos „Télapó”, úgy adakozott a Ponta-kormány a szent ünnep küszöbén: a jók sokat kaptak, a szófogadatlanok keveset vagy semmit.
Az év során már többször, jelentősen bővült az egyházak költségvetése, természetesen legnagyobb mértékben az ortodoxoké. Az egy éve elfogadott költségvetésben még 30 millió lej szerepelt a romániai egyházak finanszírozására, s azóta ezt többször kiegészítették, csaknem 20 millióval októberben, a választások küszöbén, december elején az ortodoxok ingatlanokat is kaptak ajándékba, s most a kormány tartalékalapjából újabb 12,3 millió lejt utaltak ki e célra, s mindennek a magyar történelmi egyházak legfennebb töredékét kapják. Hogy ki mennyit, arról a felelős kormányhivatal dönt, illúzióink nem lehetnek.
Sokkal átláthatóbb az önkormányzatoknak juttatott év végi ajándék, a Hivatalos Közlönyben tételesen megjelent, miként oszlik a tartalékalapból lecsípett 314 millió lej. Tartozásaik kiegyenlítésére kapják a pénzt, s itt is előnyben a „jók”, főként a kormánypártok szavazóbázisának tekinthető megyék részesültek a kegyből. Jelentős összeg (20 és 40 millió közötti) jutott a Giurgiu, Gorj, Teleorman, Neamţ, Olt, Dâmboviţa, Botoşani megyei településeknek, alig valami az erdélyieknek. Talán az RMDSZ szófogadó viselkedésének köszönhető, hogy éppen egy csepp csurrant a székelyföldi megyéknek is, Háromszéken Kézdialmás szerepel a listán 248 ezer lejjel, Hargita megyében egymillión osztozik kilenc település, Maros megyének ötmillió jutott, az is a megyei tanácsnak. Egy vasat sem kapott Kolozs vagy Szeben megye, de nem jutott Szatmárnak vagy Brassónak sem. Aki Johannist támogatta Victor Ponta ellenében, kérjen segítséget tőle – gondolhatták a pénzeszsákon ülő mindenhatók.
Jutott ellenben karácsonyi ajándék a belügyminisztériumnak, majdnem 9 millió lej fizetéskiegészítésekre, a honvédelmi tárca 274 millió lejt kapott egy repülőgép beszerzésére és a hadiipar fejlesztésére, a munkaügyi minisztériumnak pedig egy snagovi villát hozott a Télapó. Nagyvonalúan osztogatott tehát a kormány, úgy tűnik, nem sokat tanultak a novemberi elnökválasztás kudarcából. Ugyanazt folytatják, mint korábban, csak annak juttatnak kegyeikből, aki a szívüknek kedves. Érezhetik, nem sokáig övék már a puttony, így addig kell üríteni, amíg rendelkeznek felette.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 7.
Frunda útja
Az RMDSZ rossz szellemeként szólalt meg az év első munkanapján Frunda György, s bár abban, amit mondott, volt némi igazság, szavai jól tükrözik azt a szemléletet, amely a közelmúltig meghatározta a szövetség politizálását: hatalomban kell lenni mindig, minden áron, csak a kormány tagjaként „segíthetik” közösségünket.
Frundának abban igaza van, hogy az RMDSZ népszerűsége jelentősen csökkent, és érthető, hogy a szövetség jelenlegi vezetői ezt próbálják újra elfogadható szintre tornászni, hisz félő, hogy a következő parlamenti választásokon (2016 őszén) már esélyük sem lesz elérni az ötszázalékos bejutási küszöböt. Minden bizonnyal egyelőre az ötletelés zajlik, még semmi sem szivárgott ki arról, mily módon lopnák vissza a tulipános szövetséget az emberek bizalmába. Az egykori szenátor, Victor Ponta jelenlegi tanácsadója által emlegetett jobb út bizony, csődöt mondott. Hiába beszél Frunda György arról, hogy a kormányzásban való részvétel a leghatékonyabb eszköz, hogy szövetségest találjanak törvénytervezeteik elfogadására, az elmúlt években egyetlen jelentős jogszabályt sem sikerült átvinniük a parlamenten. Pedig ott voltak, s elvileg – a hivatalos retorika legalábbis ezt szajkózta – megbízható szövetségeseik is voltak. Nemcsak a kisebbségi törvény rekedt meg a képviselőház bizottságainál, de számos nagy dérrel-dúrral beharangozott kezdeményezés sikkadt el ház- és bizottsági elnökök asztalfiókjában, még a megyezászlók használatára vonatkozó, a büntetési hullámot leállító jogszabályt sem tudták kierőszakolni az oly sokat dicsért partnereikből.
Még visszásabb az egykor nagyra becsült szenátor másik megjegyzése: kormányból távozva az RMDSZ lemondott azokról az adminisztratív eszközökről, melyek révén segíthették volna a romániai magyar közösséget. Magyarán: pénzt csak az kap, aki része a hatalomnak. A hazai és európai emberjogi bizottságok tagja számára ez természetes. Nem azért emel szót, hogy miért van ez így, nem azt tanácsolja kedvenc miniszterelnökének, hogy ideje lenne európaibb módszerekre váltani, s más szempontok alapján mérlegelni a pénzek elosztását, hanem számon kéri pártjától, hogy kiszállt ebből a táncból. Esze ágában sincs változtatni a velejéig korrupt, romlott rendszeren, jelenlétével és szavaival hitelesíti azt.
Frunda György megintette az RMDSZ mostani vezetőit, s ha elég okosak, értenek majd a szóból: éppen azzal kell szakítaniuk, amit ő és a hozzá hasonlóak képviselnek. Ha erről az alapról kezdik újraépíteni a szövetséget, ha az értékek, a valós közösségi igények kerülnek politizálásuk középpontjába, még visszanyerhetik hitelüket és népszerűségüket.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 13.
A terrorizmus diktatúrája
Bele kell törődnünk szabadságjogaink megnyirbálásába biztonságunkért? Van más kiút a párizsi vérengzés teremtette helyzetből? – ilyen kérdések foglalkoztatják a közvéleményt, és nem véletlenül, máris számos jele mutatkozik, hogy fel- vagy kihasználva a helyzetet, megszorítások, korlátozások egész sorát készítik elő számunkra.
A párizsi tragédia másnapján a román nemzetvédelmi bizottság előkapta a fiók mélyéről a korábban alkotmányellenesnek nyilvánított, telefonjaink lehallgatását, adatforgalmunk ellenőrzését lehetővé tevő Big Brother-törvényt, és kihasználva az Európán eluralkodott pánikot, sürgetni kezdték elfogadását. Szükség van a jogszabályra, nélküle nem azonosíthatóak a kockázati tényezők, magyarázták a titkosszolgálatok, bűnüldöző hatóságok vezetői, az ország főügyésze, Tiberiu Niţu pedig határozottan kijelentette: vagy az életünket védjük, vagy magánéletünk szentségéhez ragaszkodunk, a kialakult helyzetben mindkettő nem lehetséges. Magyarán, ha biztonságban szeretnénk élni, el kell fogadnunk, hogy bírói engedély nélkül is lehallgassák telefonjainkat, kövessék világhálón való bolyongásunkat, levelezéseinket, s ha kedvük tartja, érdekük kívánja, felhasználják ellenünk. Segíthet a terroristaakciók előkészítésének kiszűrésében, de súlyosan sérti a magánélethez való jogunkat.
Valóban csak ily módon, ily eszközökkel védhetjük meg magunkat? A 2001-es amerikai merényletek után számos hasonló intézkedést vezettek be az Egyesült Államokban, segítségükkel bizonyára sikerült megakadályozni újabb akciókat, de lám, a terroristák is tanulékonyak, új módszereket találnak ki, könnyedén kijátsszák megfigyelőiket. Most a párizsi szörnyűséget követően felmerült az is, vissza kellene vezetni a schengeni határok ellenőrzését, szigorítani az európai utazást. Mi alapján döntenek majd, hogy beengednek vagy sem valakit egy országba? Megnézik bőrszínét, vallását, anyanyelvét? Elemzi a határőr, hogy terroristának néz-e ki az illető? Listák lesznek gyanús elemekkel, akiktől óvakodni kell? Ha mindez megvalósul, emberi jogok egész sora sérülhet életünk, biztonságunk féltésének jegyében. Nem lesz könnyű dolguk Európa, a nagyhatalmak vezetőinek megfelelő megoldást találni a felmerülő kérdésekre. Az iszlám nevében gyilkoló terroristák világunkat, demokráciánkat, szabadságunkat akarják eltüntetni. A félelem szülte, az említettekhez hasonló válaszok az ő sikerüket igazolják. Ha nem figyelünk, a terrorizmus lehet a mostani időszámítással kezdődött új világunk diktatúrája.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 17.
Visszaélésekhez vezethet (Nem kell Big Brother-törvény)
Nincs szükség a telefonok lehallgatására és az internetes kommunikáció megfigyelésére vonatkozó, úgynevezett Big Brother-törvényre semmilyen formában. A jelenleg létező, érvényes jogszabályok bőven lehetőséget teremtenek arra, hogy az illetékes szervek nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, bírósági engedély nélkül lehallgassanak, vizsgáljanak bárkit, aki gyanúsított – fogalmazta meg véleményét Márton Árpád RMDSZ-es képviselő.
Örvendetesnek tartja, hogy Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, nincs szándékában felelősségvállalással elfogadni az erre vonatkozó törvényt, szerinte ez akár a kormány bukásához is vezethetne. Az RMDSZ korábban sem szavazta meg az alkotmánybíróság által is alaptörvény-ellenesnek talált jogszabályt, és ha ez ismét hasonló formában kerül napirendre, újra ellene voksolnak, akár egy bizalmatlansági indítvány során is. A képviselő úgy véli, a jelenlegi jogszabályi keret bőven elegendő, a túlzott intézkedések Romániában többnyire visszaéléshez vezetnek, „meglovagolnak egyesek, akik korlátlan hatalmat akarnak egy-egy ilyen helyzetet, és kierőltetnek ilyen intézkedéseket” – utalt a franciaországi terrorista merényletre, de az amerikai külügy második embere, Victoria Nuland látogatására is.
Meglátása szerint parlamenti, bírósági és civil társadalmi ellenőrzés alatt kell tartani ezeket a folyamatokat, „mert mint Traian Băsescu is megfogalmazta, a titkosszolgálatok hajlamosak a minél nagyobb hatalom megszerzése érdekében minden eszközt felhasználni”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 19.
A kormány nem segít (Bajban a frankhitelesek)
A román kormány megegyezésre bátorítja a bankokat és ügyfeleiket, és nem szeretne kötelező megoldást bevezetni a bajba jutott frankhitelesek védelmében – jelentette ki Darius Vâlcov pénzügyminiszter, miután a jegybank vezetőivel konzultált a svájci frank váratlan megerősödése nyomán kialakult helyzetről.
Vâlcov szerint a tanácskozáson két megoldás körvonalazódott: az egyik a hitelek lejre – esetleg euróra – váltása, a másik pedig a törlesztések átütemezése a futamidő meghosszabbításával. Hozzátette: egyik megoldást sem szeretnék kötelezővé tenni, mert „Románia szabad piacgazdaság, és a kormánynak tartózkodnia kell a magántulajdonú bankokat károsító beavatkozástól”. Arra a kérdésre, hogy felmerült-e a frankárfolyam befagyasztása, Vâlcov azt mondta: erről csak a bankok hozhatnak döntést, ilyesmit nem lehet rájuk kényszeríteni.
Darius Vâlcov pénzügyminiszter rámutatott: nincs 150–200 ezer frankhiteles Romániában, ahogyan az a román szaksajtóban megjelent: a bajba jutott lakossági hitelesek száma alig haladja meg a 75 ezret. A bankszektor érintettsége is alacsony: a 40 szereplős román piacon összesen hat banknál összpontosul a frankhitelek több mint 95 százaléka – magyarázta. Az általa vázolt két megoldásról Vâlcov kifejtette: van már olyan bank, amelyik lehetővé teszi a frankhitelek lejre váltását, átvállalva a konverzióval keletkező többletterhek jelentős részét. A másik megoldásra – a hitelek átütemezésére – állami támogatás is létezik: a bukaresti kormány ugyanis egy tavalyi rendeletében adókedvezménnyel bátorította a kis jövedelmű hiteleseket, hogy a futamidő meghosszabbításáról állapodjanak meg a bankokkal. A miniszter szerint a jogszabály a frankhitelesek megsegítését is szolgálhatná, csak azt a részt kell kivenni, amely jövedelemkorlátot szab alkalmazására. A Ponta-kormány a fogyasztást akarta bátorítani azzal a rendelettel, amely adókedvezményt biztosított a hiteleseknek, ha megállapodtak a bankokkal, hogy két évig – a kamatterhek 35 százalékig terjedő csökkentésével – kisebb törlesztőrészletet fizetnek. A futamidő meghosszabbítása miatt később keletkező kamattöbbletre az állam a hiteles jövedelemadójának részleges elengedésével biztosít fedezetet. A rendelet „előnyeit” eddig sem a bankok, sem a hitelesek nem akarták kihasználni. Romániában a frankhitelek értéke 4,5 százalékát teszi ki a teljes hitelállománynak. Miután a svájci jegybank csütörtökön eltörölte az euróval szembeni árfolyamküszöbét, a frank árfolyama az előző napi 3,74-ről 4,32 lejre ugrott. Pénteken a jegybank 4,42 lejes frankárfolyamot közölt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 22.
Román–magyar vitafórum indul
Vox populi (A nép hangja) címen román-magyar vitafórum indul jövő hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának épületében. A kezdeményezők, Mădălin Guruianu és Cziprián-Kovács Loránd civil párbeszéd kialakulását remélik, olyan fórumot teremtenének, ahol megbeszélhetőek, megvitathatóak közös vagy éppen egymástól elválasztó dolgaink, a dialógus ugyanis a mellettünk élő nemzet jobb megismeréséhez vezethet, és talán szépen, lassan a gyűlölet is csitulhat – fejtették ki.
Szükség van ilyen fórumra, mert jelenleg az erdélyi, a székelyföldi társadalom politikai kommunikációja egyirányú, az óhajokat a politikai szervezetek képviselői fogalmazzák meg, ezek azonban nem mindig esnek egybe mindazzal, amit az itt élők valóban szeretnének. A politikum tulajdonképpen egyfajta tolmács szerepét tölti be, ám ők azt szeretnék látni, létezik-e más vélemény, más akarat is – fejtette ki Cziprián. Az egyetemi oktató hozzátette, a Vox populi nem a politikai döntések hozóinak, sokkal inkább az „elszenvedőinek” kíván lehetőséget nyújtani. Első körben a két közösség véleményformálói közül hívnak előadókat, kísérletnek is tekintik kezdeményezésüket, hogy kialakulhat-e párbeszéd a polgárok és a politikai alakulatok vezetői között. A vitafórum első találkozóját január 26-án, hétfőn 18 órától tartják, Sánta Imre református lelkész és Daniel Şanta osztja meg húszesztendős tapasztalatait a szokásokról, ünnepekről, hagyományokról, szó lesz március 15-ről és december elsejéről, a magyar, illetve a román kultúra napjairól, a Szent György Napokról, az együtt és külön ünneplés problematikájáról. A szervezők elképzelése szerint mindkét előadónak 15–15 perc áll rendelkezésére, majd a közönség szólhat hozzá, tehet fel kérdéseket legfeljebb egy percben, végül ismét az előadók mondhatják el véleményüket az elhangzottakról. A vita két nyelven zajlik, szinkrontolmácsolást pénz hiányában nem tudnak biztosítani, de a fordításról gondoskodnak, mindenki olyan nyelven szól, ahogyan jólesik – mondották, és kiemelték azt is: a belépés ingyenes, bárki részt vehet az eseményen. Az elképzelés szerint minden hónap utolsó hétfőjén tartják majd a Vox populit, a házigazda a továbbiakban is az egyetem lesz. Guruianu azt is leszögezte, bár mindketten a liberális párt színeiben politizálnak, ezt a fórumot civilként kezdeményezték, nincs köze a Nemzeti Liberális Párthoz. A viták azonban nem lesznek politikamentesek, ilyen jellegű témák, hozzászólások is helyet kapnak. Szándékuk szerint bármilyen téma megvitatható, tabuk nincsenek, csak a civilizált vitaformához ragaszkodnak, és a személyeskedést igyekeznek kizárni. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 26.
Érdekvédők?
Nagyon befagyasztotta a tél erdélyi magyar közéletünket, az ünnepek előtti erőteljes nekilendülés után Csipkerózsika-álomba szenderült az érdekvédők sokasága, olyan csend és béke honol, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Karácsony előtt még ezreket toboroztak utcára a magyar himnusz és a székely zászló védelmébe, s bár hittük, aztán az év fordultával, az ünnepek múltával újjáéled a tiltakozás, nem történt semmi. Pedig a büntetést nem törölték, a román hatalom nem tért jobb belátásra, jelzi itt is, ott is, hogy semmi nem változott: Erdőszentgyörgyön bírságot osztogatnak a zászlók kitűzéséért, Udvarhelyen meghurcolják azokat, akik gyertyát gyújtanak Wass Albertre emlékezvén, nálunk a Székelyföldet jelző SIC-táblát távolítaná el a prefektus. Ők folytatják, ahol decemberben abbahagyták, a mi vezetőink, politikusaink hallgatnak.
Három párt is az erdélyi magyarság „igazi” érdekvédője szeretne lenni. A legnagyobb, az RMDSZ minden bizonnyal a kormányból való kitántorgást próbálja kiheverni, no meg ünnepel. Fennállásának 25 évét idézi, nem egyszer, hanem hetente, naponta, majd minden városban, faluban. Műsorok, szónoklatok, fogadások dicsőítik az elmúlt negyedszázad rendkívül eredményes munkáját, vezetők sorjázzák a sikereket, méltatják egymást és önmagukat. Miért e hatalmas propaganda? Szeretnék visszanyerni egykori támogatottságukat, hitelüket, az „erdélyi magyar emberek bizalmát”, mint mondogatják. Szép szavakkal, mert cselekvésnek nyoma sincs, hiába ígérték, a parlamenti ülésszak végéig nem terjesztették be a kínkeservesen, kampányra összetákolt autonómiastatútumot, sőt, már a közvita sem téma, nemhogy a román, de a magyar közvéleménnyel sem próbálják elfogadtatni megoldásjavaslatukat. Folytatják, amit két évtizede elkezdtek: a halogatást, a kis lépésekkel araszolgatást, mely mára egyet előre, kettőt hátra tánccá alakult. Eltűnt a porondról a két kis párt is. Az MPP próbál kikecmeregni az önmagának állított csapdából, abból, hogy hol szövetségre lép az RMDSZ-szel, hol ellene szónokol, az EMNP pedig nem tud magához térni sorozatos kudarcaiból, belső ellentétek zilálják szét az amúgy is maroknyi csapatot, zárt ajtók mögött, titokban tartott tisztújító üléseken mentenék, ami még menthető. Már a nemzeti oldal egyesítése sem téma, az egymásra acsargás kioltja a szándékot. Itt állunk hát 2015 januárjának vége felé. Az elmúlt negyed század hozott ugyan eredményeket, de sorsunk továbbra is kisebbségi, újra és újra bebizonyosodik, szerzett jogaink visszavonhatóak, fontos, megmaradásunkat szolgáló célkitűzéseink reménytelenül távoliak. Politikusaink pedig, ha nem egymást vesézik, sebeiket nyalogatják, nem az erdélyi magyarság jövőjét, pártjukat próbálják építgetni. Érdeket védenek, de nem a közét, elsősorban sajátjukat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 30.
Kit szolgál az egészségügyi kártya?
Nem is Romániában élnénk, ha az egészségügyi kártyák bevezetését nem előzte volna meg többszöri halasztás, fejetlenség. Újabb három hónappal tolták ki használatuk kötelezővé tételét, és okkal, mert jelentős mennyiségű kártya mai napig nem került gazdájához, de az orvosoknak, gyógyszerészeknek sem sikerült beszerezniük a leolvasókat – a gyártók, forgalmazók készlete kicsinek bizonyult –, és sok esetben akadozik a rendszer, zárlatot okoznak a hibás chipek.
Évek óta készül Románia e nagy egészségügyi reformra, és igen jelentős összeget, 40 millió eurót fordított az új rendszer kiépítésére. Victor Ponta miniszterelnök nem győzte ajnározni, rendkívüli eredménynek nevezte az egészségügyi kártyák bevezetését, mint fogalmazott, „érződik majd a rendszer működésében”. Egyelőre azonban csak a káoszt és fejetlenséget tapasztaljuk, és a kérdések sokaságával szembesülünk: jó lesz ez valakinek, s ha igen, kinek? Már a kártyák kiosztása körül is rengeteg gond adódott, a rendkívül rosszul működő, de monopolhelyzetet élvező román posta csak egy részét juttatta el a címzettekhez, akik a postások munkaideje alatt – reggel nyolc és délután négy között – dolgoztak, állhattak sorba a postahivatalnál, ha egyáltalán megkapták az értesítőt. Kiknek továbbra sincs kártyájuk, most mehetnek a biztosítópénztárhoz, újabb sorok árán talán hozzájutnak, s ha nem megyeközpontban élnek, utazhatnak, buszozhatnak, hogy május elseje után jogosultak legyenek az ellátásra. Mi lesz az idősekkel, a mozgásképtelenekkel? – erre egyelőre nincs válasz. Közben kiderült az is, a kártya a betegek számára nem hoz sok jót. Adataink rákerülnek ugyan (hogy mi, az egyelőre talány), de egyéni azonosító PIN-kód védi, így ha például eszméletlen állapotban találnak ránk az egészségügyiek, forgathatják, nézegethetik, de sem vércsoportunkat, sem allergiáinkat nem tudják leolvasni, sőt, még azt sem, hajlandóak lennénk-e a szervdonorságra. Értéktelen műanyag darabbá válik. Egyre inkább kitetszik, nem minket, sokkal inkább a hatóságokat szolgálja a reform, az orvosokat tudják így nyomon követni, ellenőrizhetővé válik, hány beteget vizsgáltak meg valóban, és biztosítottak voltak-e a páciensek, kiknek recepttel, tanáccsal segítenék gyógyulását. Kiszűrhetővé válnak a biztosítással nem rendelkezők, de a hamis receptet felírók, kiadók is.
Tulajdonképpen egy méregdrága ellenőrzőrendszert vezet be az állam a polgárokat segítő reformmozzanat címén. Ha egyáltalán túléli a kezdeményezés a sorozatos halogatást és az ortodoxok átkát a sátáni jelképnek tekintett 666-os számsor miatt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. február 3.
Volt székely zászló, nincs székely zászló (Sepsiszentgyörgy)
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból – jelezték tegnap délután szerkesztőségünknek. A lobogót egy bírósági eljárás miatt a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezete vonta be.
Az óriáslobogót 2013. június 4-én a Trianon-megemlékezésen húzta fel az MPP, ám az akkori prefektus, Dumitru Marinescu a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Civilek Fórumának feljelentése nyomán a közigazgatási bírósághoz fordult, kérte a zászló eltávolítását. Tavaly április 26-án a brassói táblabíróság is jóváhagyta az alapfokú ítéletet, és utasította Antal Árpád polgármestert, hogy távolíttassa el a parkból az óriászászlót, határidőként szeptember 10-ét határozták meg. A városvezető ezt nem tette meg, ám az MPP, hogy ne okozzon gondot, bevonta a zászlót, két nappal később pedig újabbat húzott fel helyette. Úgy tűnik azonban, a prefektúra sem hagyta annyiban az ügyet, az azóta szintén menesztett Marius Popica kormánybiztos december közepén jelezte, mindenképpen érvényt szerez a bírósági végzésnek, és eltünteti a parkból a székely lobogót. Akkor Antal Árpád azt nyilatkozta, ő nem „székelyzászló-begyűjtő”, és a kifogásolt zászlót nem fogja levenni.
A prefektus ügyködése azonban célt érhetett, mert a sepsiszentgyörgyi városházának múlt pénteken fényképpel kellett igazolnia a bíróságon, hogy a zászló nincs már a helyén. „Senki baját nem akarjuk meggyűjteni, nem ez volt a székely zászló felvonásának a célja, ezért csütörtök este levettük azt” – mondta el a Háromszék érdeklődésére Bálint József, az MPP városi elnöke. „Ha ránk rónak ki büntetést, megfontolhattuk volna, hogy nem szedjük le, hajtsák be rajtunk a bírságot, ha tudják, ám ebben az esetben jobbnak láttuk így cselekedni és egy időre levenni a zászlót” – magyarázta Bálint. Az MPP mai sajtótájékoztatóján ismerteti az újabb zászlócirkusz hátterét és tervezett lépéseit.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. február 5.
Fejetlen fejkvóta
Jellemző Romániára, hogy akkor vezeti be és erőlteti valaminek az alkalmazását, amikor már Európában mindenütt bebizonyosodott, hogy nem jó, és lemondtak róla. Reformként adták el 2010-ben az új oktatási törvény vitája során a fejkvótarendszert, aztán minden évben toldozták-foldozták, igazítgatták, hogy mára kiderüljön: ésszerűsítése esélytelen, hisz apad a lakosság, egyre kevesebb az iskolás. Ugyanezen ok miatt Európa okosabb részén már rég lemondtak a gyermeklétszám alapján történő finanszírozásról, nálunk azonban erőltetik azt.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő fejtette ki minap sajtótájékoztatóján, hogy fenntarthatatlan a fejkvótarendszer, ám hiába jelezte ezt Bukarestben, fölöslegesen sorakoztatott fel érveket, a legújabb miniszter sem bizonyult nyitottnak. Pedig ha Háromszéken a legnagyobb iskoláknak sem elég a pénz, nem lehet jobb a helyzet a moldvai vagy déli megyékben sem. De inkább újabb és újabb költségvetés-kiegészítésekkel egyensúlyoznak, mintsem változtatnának. Öt évvel ezelőtt, amikor még csak tervezték az új finanszírozás bevezetését, a kormánytag RMDSZ rendkívül elégedett volt, és még az életbe lépés után is bizakodóan nyilatkozott Keresztély Irma. Pedig a népességfogyás, a gyermeklétszám megállíthatatlan apadása már akkor sem volt újdonság, és az is egyértelműen látszott, ez a folyamat egyhamar nem fordul meg, tehát a fejkvóta szerint leosztott pénz mind nehezebben lesz elég ugyanakkora épület, ugyanannyi pedagógus fenntartására. Karcsúsítani próbálták valamelyest a tanári kart, ám főként falvakon ez alig lehetséges, városon pedig az iskolák összevonása, a lakótelepi kisebb intézmények felszámolása ütközött ellenállásba. Mára ott tartunk, ami gyermeklétszám alapján járna, 80 százalékát sem teszi ki a szükségletnek. Négy évvel ezelőtt lépett életbe az új tanügyi törvény, és a fejkvóta alapján bevezetett finanszírozás jól tükrözi, mennyire hiányzott belőle a koncepció, a hosszú távra tervezés. Számos más változást is előírt, többségük azonban megrekedt a minisztériumban, megtörténhet, mire előállnak azokkal az új tantervekkel, melyeket akkor kezdtek kidolgozni, rég elavulttá válnak. Pénz kellene bevezetésükhöz, de abból van a legkevesebb.
Továbbra is mostohagyerek az oktatás Romániában, reformokkal ágáló, hozzá nem értő miniszterek sora kísérletezik, hogy minél kevesebből életben tartsa a rendszert. Pedig a világ okosabb részén már azt is bebizonyították, hogy érdemes befektetni az oktatásba, valós fejlődést, fellendülést hoz. A szűk látókörű garasoskodásért, az elképzelés és távlatnélküliségért azonban rövid és hosszú távon is nagy árat fizetünk majd.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. február 9.
Cél nélküli útkeresés
A múltidézés és az újratervezés jegyében ünnepli huszonötödik születésnapját az RMDSZ, hétről hétre, szinte napról napra érkeznek a hírek, hogy itt is, ott is újabb rendezvényt tartottak. Egyelőre azonban többet hallani az eddigi eredmények sorjázásáról, mint eljövendő tervekről.
Ellentmondásoktól terhesek a negyedszázadot ünneplő beszédek: sikerekről szólnak, melyek azonban bármikor visszafordíthatóak, ködös célokról, melyek nem tűnnek sokkal közelebbinek, mint 1990-ben. És a számvetés bizony azt is elárulja, jó pár éve semmi újjal nem tudták gyarapítani az eredmények lajstromát, annál inkább szaporodtak a kudarcok, melyeket ma már a dicsőítő propaganda sem tud eltakarni. Mindaz, amiről most ünnepelve szónokolnak az RMDSZ korábbi és jelenlegi vezetői, tíz-tizenöt évvel ezelőtti megvalósítás, az apró lépések politikája jó ideje helyben topogássá változott, melyet mostanság egy-egy visszalépés is fűszerez. Sokáig lehetett dicsekedni a visszaszolgáltatással, a visszaszerezett hektárok százezreivel, csakhogy éppen a szövetség politikusainak segítségével tűnnek el az erdőrengetegek, a Székely Mikó Kollégium példája pedig jelzi, az egyházak vagyonának kínkeservesen visszakaparintott töredékét is bármikor újraállamosíthatják. Az anyanyelvhasználat tömbmagyar vidéken természetes része mindennapjainknak, de nem az a szórványban, s bizony, még itt, Székelyföldön is gondot jelent hivatalos alkalmazása. Hogy regionális nyelvvé nyilvánítsák, éppen olyan elérhetetlen álomnak tetsző, mint az autonómia. A magyar oktatás ugyanoly silány állapotban, mint a román, évtizedek után most kezdenek stratégián gondolkodni azok, akik még a törvény nyújtotta lehetőségek érvényesítését is képtelenek voltak elérni. Megállíthatatlanul fogyunk, óvodák, iskolák szűnnek meg. S mindez csak néhány vetülete életünknek, azok az „eredmények”, melyekkel oly előszeretettel dicsekedtek az elmúlt esztendőkben politikusaink. Miközben újratervezésről beszélnek, célokról, melyek nem változtak, ezek mibenlétéről alig hallani. Ködösek, távoliak, valami, ami megmaradásunkat szolgálja... Lennének kézenfekvő kapaszkodók – lásd a különböző autonómiaformák –, ám ezek csak kampányok kényszerében kerülnek napirendre, a mostani ünnepi hétköznapokra maradnak az egységről, a szolidaritásról, a jogainkért vívott harcról szóló üres frázisok.
Keresi az utat az RMDSZ, huszonöt év alatt megtizedelődött választótáborát szeretné visszanyerni – célként egyelőre ezt sikerült megfogalmazniuk. Mint már annyiszor, ismét összekeveredik eszköz és cél, márpedig ha nem tudjuk, nem merjük vállalni azt, hogy hová akarunk eljutni, hiába keressük a helyes utat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. február 12.
Éledező erdélyi szellemiség
Erdélyi magyar kisebbségi létünk igen sokatmondó lenyomata, a kolozsvári táblaügy hűen tükrözi, milyen könnyen ellenünk fordíthatóak a még kedvezőnek tűnő jogszabályok is, és milyen könnyen ellenünk fordulnak azok, akik korábban baráti gesztusokra is hajlandóak voltak.
A kolozsvári magyarság aránya 16 százalék, s bár számuk 50 ezerre tehető, ez pár százalékkal kevesebb, mint a húszszázalékos küszöb, mely kötelezővé teszi a kétnyelvű feliratokat. Így Kolozsvár magyar neve nem kerülhet fel a város ki- és bejáratához. Ádázan küzdött ezért a „sikerért” az Emil Boc vezette polgármesteri hivatal, megtámadta az alapfokú, magyarok számára kedvező ítéletet, és a Kolozs megyei bíróság elfogadta érvelésüket, miszerint a Hollandiában bejegyzett emberjogi szervezet nem volt illetékes pert kezdeményezni ez ügyben. Nem mondták ki ugyan, hogy az előző testület érvelése ne lenne helytálló – a kolozsvári törvényszék ugyanis elfogadta ama európai joggyakorlatot, melynek értelmében, amit nem tilt a törvény, azt szabad –, ám döntésük nyomán immár nem kötelezhető a városháza a táblák kitételére. Emil Boc tavaly március 15-én és augusztus 20-án még magyarul szólt az ünneplőkhöz, nem győzte hangsúlyozni városa multikulturalitásának szépségét, hasznát, de lám, a gyakorlatban mindent megtesz, nehogy otthon érezhesse magát az ötvenezernyi magyar nemzetiségű kolozsvári. Mintha eme gesztusával eltüntethetné az igen erős, sok száz éves magyar kulturális, történelmi, építészeti jelenlét lenyomatát, és ősi román várossá változtathatná az erdélyi magyarság szellemi központját. Ugyanazt teszi, amit Románia, a bukaresti hatalom, mely lépten-nyomon hangsúlyozza, mily példásan megoldotta a kisebbségek ügyét, a világon nincs még egy állam, ahol ennyi jogot, ennyi engedményt, kedvezményt élvezhetnének a más nemzetiségűek, csakhogy a napi valóság azt mutatja, sem anyanyelvünket, sem jelképeinket nem használhatjuk kedvünk, igényeink szerint, egyenlőek vagyunk, ám mindig vannak, akik egyenlőbbek. A kolozsvári táblaügynek mégis van pozitív vetülete, úgy tűnik, igen erőteljes civil megmozdulás kovászává válik, és immár nemcsak magyar, de román polgárok is csatlakoznak a párhuzamosan kialakuló, különböző kétnyelvű mozgalmakhoz. Figyelemfelkeltő akciók sorát tervezik: aláírást gyűjtenek, falfirkákat fordítanak magyarra, villámcsődületet szerveznek, és sokan szándékoznak bekapcsolódni az újabb perbe is, melyet a helyben bejegyzett Minority Rights civil szervezet kezdeményez. Bebizonyítják, a magyarok akarják, a románokat pedig nem zavarja a kétnyelvűség, 40 év nacionálkommunista és 25 év gyűlöletkeltő agymosása ellenére is él még az erdélyi szellemiség. Jó lenne, ha megerősödhetne és túlnőne a román, de akár a magyar politikusok önző érdekein.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. február 14.
A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek (2.)
A második Neptun: sovány sikerek
A következő találkozó 1993. július 15. és 17. között zajlott, célja a gerzensee-i tárgyalások folytatása és az ott elfogadott ajánlások gyakorlatba ültetésének felülvizsgálata.
A találkozó előtt Larry Watts jelentést készít A gerzensee-i egyezmény jelenlegi helyzete címmel. Ebből kiderül, hogy az egyedüli konkrét intézkedés, amit a Gerzensee óta eltelt fél év alatt sikerült megvalósítani, a magyar tanárképzés számára elkülönített (és nemzetiségi arány szerint amúgy is kijáró) 300 hely a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
Kevésbé látványos siker a Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása (a nem túl hosszú életű tanácsot több forrás is sóhivatalnak, kirakatintézménynek nevezte).
A kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról szóló kormányhatározatot megfogalmazták, de végül nem fogadták el – áll a jelentésben. Nem meglepő, hogy a Neptunon elfogadott ajánlások – némileg pontosítva – megismétlik a gerzensee-i egyezményt. Itt mondják ki, hogy az Oktatási Minisztérium küldjön átiratot a BBTE-nek, melyben közli, hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, melyben megegyeztek az 1993–1994-es tanévre, és melyet a magyar tanárképzés számára különítenek el.
A második Neptun-találkozó után, 1993 nyarán kapnak nagyobb médiavisszhangot a tárgyalások, ekkortól kerülnek össztűz alá a találkozók résztvevői, románok és magyarok egyaránt. Az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay–Borbély–Frunda triót, hogy mandátum és az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel.
Ettől a pillanattól kezdve a PER kármentéssel foglalkozik: a tét a tárgyalások folytatása, valamint annak elkerülése, hogy a magyar tárgyalópartnerek – ahogy Watts fogalmaz: „a mi embereink” (our guys) – politikai karrierje derékba törjön. A moderátorok értelmezése szerint ez egyben azt jelentené, hogy az RMDSZ-en belül a tárgyalásokat elutasító, „mindent vagy semmit” elve szerint politizáló radikálisok győzedelmeskednek a mérsékeltek fölött.
Atlanta: az előremenekülés
A PER előtt álló lehetőségeket egy 1993 szeptemberében Larry Watts által írt elemzés mérlegeli. Ebben felmerül, hogy vajon nem lenne-e jobb az RMDSZ-en belüli mérsékeltek védelmében jegelni a találkozókat, míg a vihar elvonul. Watts végül épp ellenkezőleg, a találkozók folytatására tesz javaslatot, azzal a különbséggel, hogy annak tematikája világosan elkülönülne az addigi találkozóktól, a résztvevők körét pedig kiszélesítenék. A kormány képviselői mellett az ellenzéket is meg kell hívni, ugyanígy magyar részről: nemcsak az RMDSZ képviselői, hanem más magyar személyiségek is jelen lehetnének. Ez folytatása lehetne a PER eddigi erőfeszítéseinek, megmutatná, hogy az amerikai szervezet pártoktól független, és lehetőséget adna arra, hogy a magyar közösség és az RMDSZ saját politikai stratégiát fogalmazzon meg ahelyett, hogy néhány, Budapesthez közel álló figura diktálja azt – érvel a bukaresti iroda vezetője.
„Vérlázító” követelés az utolsó pillanatban
Így kezdődik el az utolsó fontos találkozó szervezése, melyre az atlantai Carter Centerben 1995. február 14. és 15. között kerül sor. A szervezés távolról sem zökkenőmentes: az utolsó pillanatban – amikor már a helyszínt és a meghívottak listáját is véglegesítették, a repülőjegyeket pedig megvették – az RMDSZ azt kéri, hogy Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozója, Csapó József is jelen lehessen.
Ez Watts szerint „vérlázító” (outrageous) követelés – annál is inkább, mert a román fél és az amerikai moderátorok is azt tartanák természetesnek, hogy ebben az esetben a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Nemzeti Egység Pártja (PUNR) képviselője is tárgyalóasztalhoz üljön. Ezt azonban az RMDSZ nem fogadja el (végül a PUNR egyik képviselője mégis elutazik Atlantába, azonban csak megfigyelőként, hozzászólási jog nélkül vesz részt a megbeszélésen).
Titkos kiegyezés?
A Neptun-kérdéskör leghomályosabbika az, hogy az RMDSZ-ben ki tudott a PER-féle közvetítésről, hogyan esett a választás a Tokay–Borbély–Frunda trióra, konzultáltak-e a szervezettel, és pontosan milyen mandátummal rendelkeztek.
E kérdések megválaszolása azért nehéz feladat, mert az interjúalanyok több mint húsz év után nem emlékeznek minden részletre pontosan, és az RMDSZ bukaresti politizálásának kulcsfigurája, Domokos Géza már nem él.
Annak idején az RMDSZ mint szervezet távolról sem volt annyira bürokratikus, mint most, nagyon sok mindent személyes kapcsolatok, véletlen találkozások, éjszakába nyúló gyűlések, viták határoztak meg. Ennek az időszaknak a dokumentálása túlmutat lehetőségeinken.
Egy példa arra, hogy mennyire spontán módon történtek dolgok akkoriban: „Bementem az RMDSZ akkori bukaresti székházába, ott volt Livia Plaks. Én nem tudtam, kicsoda ő, viszont ő ismert. Hívott, lenne-e kedvem elmenni egy találkozóra. Én azonnal igent mondtam” – mesélte az Átlátszó Erdélynek Tokay.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az interjúk során az alanyok – Frunda, Borbély, Tokay és Markó – képtelenek voltak kilépni a saját, régóta felépített narratívájukból, így viszonylag kevés konkrét részlet derült ki tőlük.
Az információk alapján azonban kijelenthető, az RMDSZ-ben tudtak a PER-kerekasztalokról. Az első találkozóra magát az RMDSZ-elnököt, Domokos Gézát is meghívták. Azután belső fórumokon, ilyen-olyan találkozókon, beszélgetéseken több ízben is szó esett ezekről.
„Akkoriban, a kilencvenes évek elején Romániát keresztül-kasul bejárták nyugati civil szervezetek, alapítványok, politikusok, és hát mindenki meg akart tanítani minket a demokráciára” – mondta leplezetlen iróniával Markó Béla, akit közvetlenül a gerzensee-i találkozó előtt, 1993 januárjában választottak meg az RMDSZ elnökévé. Őt Borbély László hívta a gerzensee-i találkozóra, azonban nem ment el, mert nem tartotta azt fontosnak.
Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a politikus kijelentette, a PER által szervezett találkozók sokáig nem tűntek többnek, mint újabb nyugati kísérletnek a romániai etnikumközi viszonyok javítására. Az akkori gyakorlat szerint az RMDSZ politikusainak nem kellett külön engedélyt kérniük arra, hogy ilyen rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken részt vegyenek – mondta, hozzátéve, hogy „tárgyalni mandátum nélkül is lehet, megegyezni nem”.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az RMDSZ szervezetének belső eljárásai a kilencvenes évek elején még gyermekcipőben jártak. Az, hogy csakis az RMDSZ elnöke által adott mandátum, jóváhagyás birtokában lehet tárgyalni, épp a Neptun-ügy kirobbanása után vált szabállyá a szervezeten belül.
Ekkor egyébként még tapasztalatlan, viszonylag fiatal, a nagypolitikában kevéssé jártas politikusok voltak mindannyian. Az angolnyelv-tudás sem volt a tárgyalócsapat erőssége: a feljegyzések között több, legfeljebb középszintű angolnyelv-tudással megfogalmazott iratot találtunk. A nyelvtudás azért fontos, mert a beszélgetések rendszerint angol nyelven folytak, és csak akkor tértek át románra, ha a részleteket kellett rögzíteni.
Csak az Atlantába tartó delegáció kapott valamiféle felkészítőt arról, hogy nemzetközi szinten hogyan kell tárgyalni, mi az, amit az amerikaiak fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. „Segítettünk egymásnak, de hát vak vezetett világtalant” – fogalmazott erről a Niculescu Anton akkori kabinetvezető által írt összefoglalóról Markó Béla.
Kisebb szolgálatok, honorok
A PER kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta is a találkozókon részt vevő magyar politikusokat. Borbély Lászlónak egy amerikai ösztöndíj megpályázásához adnak ajánlást 1992 novemberében, a gerzensee-i találkozó előtt.
1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazza a PER: feladata jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. (Borbély László tagadta, hogy nyert volna amerikai ösztöndíjat. A vele készült interjút visszakérte, majd, mivel kevesellte, hogy miután egy órát szánt ránk, csak két bekezdést használtunk, arra kért, egyáltalán ne használjuk a nyilatkozatát.)
Kérdés azonban, hogy ezeknek a Borbély által kézzel, magyarul írt beszámolóknak, politikai elemzéseknek mennyi hasznuk volt akkor, amikor – mint láttuk – a PER Larry Watts kapcsolatai révén naprakész információkkal rendelkezett a bukaresti mozgásokról.
1996 áprilisában a PER Frunda Györgyöt is alkalmazza a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként”: a politikus 2400 dollárt kap ezért – számításunk szerint ez kétévnyi nettó átlagfizetésnek felelt meg abban az időben.
Frunda állítása szerint nem pénzt, hanem egy számítógépet kapott a PER-től. Ez azért is valószerű, mert a dokumentumok között van is egy számítógép-árajánlat, amire pirossal valaki ráírta: „Frunda”. Miért problémás ez?
Akadémiai körökben, főleg Nyugaton bevett szokás, hogy a meghívottaknak napidíjat, konferencia-részvételi díjat fizetnek, továbbá esetleges szolgálataikat külön is honorálják. Kassof maga is megerősítette, hogy ez gyakorlat volt a PER-nél.
Ebben az esetben azért problémás a kifizetések és ajándékok elfogadása, mert ezeken a találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyik, politikai alkuk köttetnek. Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek.
Egyébként egy, a PER munkálataiban sokáig részt vevő tudós számára is hasonló dilemma fogalmazódott meg akkor, amikor a PER pénzt ajánlott neki. „Úgy éreztem, épp ez a közvetítőszerep tűnik el (…) akkor is, ha ők akkor azt mondták, hogy ez nem olyan értelmű pénzelfogadás, hanem egy infrastrukturális háttér biztosítása” – mesélte (végül szintén elfogadott egy laptopot, ami a kilencvenes években nagyon drága munkaeszköz volt).
Allen Kassof az eredményekről
Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély munkatársa interjúban tette fel Allen Kassofnak a kérdést: Annak ellenére, hogy a PER Bukarestben és Marosvásárhelyen is működtetett irodákat, úgy tűnik, hogy 1995 után a magyar–román viszony kikerült a reflektorfényből. Miért nem volt az atlantai találkozónak folytatása?
Kassof válasza összegzi mindazt, amit az amerikaiak eredményként könyveltek el: „Ez nem pontos, mindkét féllel folytattuk a konzultációt. 2000 februárjában, a választások előtt a PER szervezett egy találkozót, ahol a nagy politikai pártok ígéretet tettek arra, hogy nem használják ki az etnikai kártyát a kampány során.
2005-ben pedig a PER egy autonómiatémájú konferenciát szervezett Marosvásárhelyen. Véleményem szerint a PER legnagyobb sikere az, hogy 1995 után négy évig az RMDSZ részt vett a kormánykoalícióban, ez pedig lehetőséget adott a közvetlen tárgyalásra a román féllel. Ezenfelül olyan protokollumrendszert sikerült kifejleszteni, mely lehetővé tette az RMDSZ számára, hogy akár ellenzékből is a kormánnyal együtt dolgozzon a magyar közösséget is érintő kérdésekben. Ez a PER-találkozók eredménye.”
Az Átlátszó Erdély nyomán összeállította:
Farkas Réka
(első rész: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2015. febr. 7.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)