udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 131558 találat lapozás: 1-30 ... 84991-85020 | 85021-85050 | 85051-85080 ... 131551-131558

Névmutató:

2010. február 17.

Az értelmiség erkölcsi felelősségét vitatták meg Kolozsváron
Követhet-e el egyáltalán árulást az írástudó? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd író az Írástudók árulása? című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében. A hétfő este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rendezett eszmecsere vendége Szőcs Géza és Egyed Péter volt. A moderátor szerepét betöltő Demeter elmondta, szerinte a 70–80-as évek Erdélyében a legnyomasztóbb az értelmiség számára a gondolat szabad áramlásának hiánya volt.
Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller férje, Richard Wagner egyik írásából idézett, aki feleségével együtt megtapasztalta a romániai kommunizmust. Wagner szerint az egyetlen komolyabb magyar nyelvű szamizdat Erdélyben az Ellenpontok című folyóirat volt, amely csupán kilenc lapszámot érhetett meg (ezeket írógéppel, majd stencillel sokszorosították) 1981 decemberétől, ’82 novemberében azonban a Szekuritáté letartóztatta a lap szerkesztőit, többek között Szőcs Gézát, és csak a Nyugat nyomására tették lehetővé számukra az emigrációt. „Ezt követően mély depresszióba zuhant az erdélyi értelmiség” – áll Wagner írásában.
Igény az értelmiségi diskurzusra
Szőcs Géza elmondta: a lap nem volt előzmények és következmények nélküli. Az alapító Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatban állt olyan magyarországi lapok szerkesztőivel, mint a Beszélő vagy a Demokrata, amelyek ötletet adtak az Ellenpontok létrehozásában, majd a lap megszüntetése után létrejött a Kiáltó Szó, amelyet Magyarországon jelentettek ugyan meg, de erdélyiek szerkesztették. „Voltak próbálkozások, számos magányos kísérletről tudunk, de a legfontosabb az volt, hogy éreztük: igény volt rá, hogy egy értelmiségi diskurzus tárgya legyen a diktatúrában senyvedő Erdély helyzete. Az Ellenpontok inkább abban volt egyedülálló abban az időben, hogy viszonylag sok ember szervezett együttgondolkodásának adott keretet” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter Demeter Szilárd kérésére a Bretter-iskoláról is beszélt, arról, hogy Bretter György irányításával hogyan indulhatott el egy magasabb filozófiai gondolkodás a diktatúrában. Demeter Szilárd rákérdezett, hogy milyen igényt is szolgált ki a Bretter-iskola és az Ellenpontok. „Ez nem elvárás kérdése, sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi morál előbb-utóbb feltör, akármilyen vastag vasbeton fedi” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter hozzátette: türelmetlenség, általános várakozás jellemezte az értelmiséget, tudták, hogy történnie kell valaminek, és ez a hangulat szülte az ilyen kezdeményezéseket. Egyed Péter arról is beszélt, hogy később egyre erőszakosabban akarta a hatalom a kezében tartani a kultúrát. Visszaemlékezett arra, hogy ’85-ben egy héten át ellenőrizte a Kriterion Könyvkiadó munkáját egy felügyelőbizottság, melynek nyomán több regényt visszavontak.
Demeter Szilárd visszaterelte a beszélgetést a fő témához, és feltette a kérdést: volt-e az értelmiségnek erkölcsi felelőssége a diktatúrában?
„A közösség által kiválasztott elit kell hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész közösség túlélését biztosítják” – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy ez az elit nem csak a politikai vezetőket jelenti, az írástudóknak is van felelősségük. Példaként az erdélyi szászokat hozta föl, akik évszázadokon át ragaszkodtak vezetőikhez, követték azok útmutatását, ami a történelem során segítette is túlélésüket.
Egyed Péter szerint is volt felelőssége az értelmiségnek, példaként többek között Márton Áron püspököt említette, akinek útmutatásait nagyon sokan követték.
A beszélgetés folytatásában Demeter Szilárd azt kérdezte a meghívottaktól, hogy a rendszerváltást követően és a demokrácia kialakításában milyen szerepe volt az írástudóknak Erdélyben. Szőcs Géza elmondta, a rendszerváltást követően a frissen megalakult RMDSZ-ben sokféle ember volt: írók, humán értelmiségiek, mérnökök, csak olyanok nem, akik tudatosan készültek volna erre a politikai szerepre. „Akkor azt gondoltam, hogy ez most lesz, ahogy lesz, majd ezt a sok hályogkovácsot felváltja a következő generáció, akik már tudatosan készülnek erre a szerepre. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem változott semmi. Azok, akik a rendszerváltás után vállalták ezt a politikai szerepet, cseppet sem voltak felkészületlenebbek, mint a mostaniak” – értékelt Szőcs.
Az értelmiség „piaca”
Egyed Péter arról beszélt, hogy a ’90-es években a szabad légkörben elkezdtek létrejönni a civil szervezetek, és az értelmiség nagyon gyorsan és mohón próbálta visszaszerezni mindazt, amit évtizedekig elvettek tőle. „Nagyon sokan mentek Budapestre tanulni, hogy kiegészíthessék hiányos ismereteiket, ez az út azonban nem volt könnyű, elég ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben négy bányászjárás is volt” – mutatott rá. Ugyanakkor Bibó István Értelmiség és szakszerűség című tanulmányának gondolatát idézte, miszerint a rendszerváltás utáni első generációs értelmiségi csak akkor független az őt létrehozó hatalomtól, ha nagyon magas szinten képviseli szakirányát, jó az önértékelése, így nincs kiszolgáltatva a politikának. Egyed Péter szerint az erdélyi értelmiség elindult ezen az úton, próbálja elég magas színvonalon művelni szakmáját, a feladat az, hogy megfelelő piacot teremtsenek ezen értelmiség munkái számára, ahol a „szakszerűséget értékén lehet eladni”.
Szőcs Géza az 1940-ben kiadott Írók a viharban című kötetet vette elő, amelyben 13 magyar író közölte gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mire számíthat, ha belép a háborúba. Szőcs Kassák Lajos írásából idézett gondolatokat, amely szerint az írónak egyetlen erkölcsi feladata, hogy létrehozza a művet. Szőcs kifejtette: nem akkor követ el az írástudó árulást, amikor nem vállal politikai szerepet, hanem akkor, ha nem hozza létre a műveit.
A beszélgetés végén az egybegyűltek tehették fel kérdéseiket. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azon írókkal, akik tehetségesek voltak ugyan, de egyben besúgók is, Szőcs azzal válaszolt, hogy különbséget kell tenni egy író magánéleti árulása és a közösség elárulása között. Kifejtette: volt rá példa, hogy valaki magánemberként makulátlan, de közösségi szerepében áruló volt, és fordítva is. „Szét kell választani a két szerepet” – hangsúlyozta Szőcs.
Varga László. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 17.

Kormánypénz az RMDSZ-nek, mint kulturális szervezetnek
Az RMDSZ mintegy 15 millió lejt kap a 2010-es évre a kormányfőtitkárságtól – derül ki egy, a Hivatalos Közlönyben szerdán megjelent kormányhatározatból. A szövetség mindezt a pártfinanszírozási törvény által számára megszabott összegen felül kapja, kulturális szervezetként.
Frunda György RMDSZ-szenátor szerdán elmondta, az RMDSZ ezt a 15 millió lejt a romániai magyar kisebbség reprezentatív kulturális szervezeteként kapja. „Az RMDSZ-nek kettős minősége van: kulturális tevékenységet folytató szervezet, emellett pedig politikai alakulat is. Ennek nyomán kisebbségi szervezetként is kap pénzt, akárcsak a többi Romániában élő nemzeti kisebbséget képviselő szervezet, amely parlamenti képviselettel is rendelkezik” – közölte Frunda.
A kormányfőtitkárság összesen 70 millió lejt osztott ki a kisebbségi szervezetek között. A Pro Európa Roma Szervezet mintegy 9,8 millió lejt kap, a Romániai Ukránok Szövetsége 5,7 milliót, a Német demokrata Fórum pedig 5,5 millió lejt. Az összesen 19 reprezentatívként elismert kisebbségi szervezet közül a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége kapja a legkisebb összeget, valamivel több, mint egymillió lejt. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 17.

A tanügyi átszervezés hatásai Arad megyében – Apránként morzsolódik a magyar oktatás
Több mint valószínű, hogy bezárják a bélzerindi és a nagyvarjasi iskolát, megvonják a gáji Neuman Fivérek Általános Iskola jogi személyiségét, a magyar 5–8. osztályokat beköltöztetik az Aurel Vlaicu Iskolába, és minden bizonnyal ingázniuk kell majd a zimándközi tanulóknak is.
Ezek a legfontosabb változások, amely az Arad megyei magyar oktatást érintik a 2010–2011-es tanévtől, nem beszélve az összevonásokkal járó, illetve a kormány által diktált tanügyi létszámleépítésekről. Pellegrini Miklós aradi főtanfelügyelő-helyettes bízik benne, hogy minél kevesebb pedagógustól kell megválni, és kijelentette, hogy a kevésbé rossz megoldást fogják választani. Minden körülmény között a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani – szögezte le a tanügyi átszervezés kapcsán.
– A múlt hétvégén Marosvásárhelyre hívott össze tanácskozást Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ oktatási szakembereinek. Miről volt ott szó? – kérdeztem Pellegrini Miklóstól.
– A fő cél az volt, hogy felleltározzuk azokat a problémákat, amelyek általában a tanügyet, azon belül a kisebbségi, még közelebbről a magyar oktatást érintik, mert gyökeres változások elé nézünk.
– A szóbeszéd szerint szeptembertől 320-330 tanügyi állás szűnik meg Arad megyében. Lehet-e tudni, tényleg hány, és hogyan vonják össze az iskolákat?
– Pontosan nem, csak elképzelések vannak. Az iskolahálózatot kell kialakítanunk, és ha megszűntetésekre kerül sor, át kell gondolni a beiskolázási tervet, s csak utána beszélhetünk arról, hogy ez hány személyt érint, hogy lesznek-e olyan kollégák, akik kénytelenek távozni a tanügyből, vagy akik egyik iskolából a másikba kerülnek, netán több helyen kell munkát vállalniuk. A változások kivédhetetlenek, de megpróbáljuk a kevésbé rosszat választani. A következő tanévtől bevezetik a fejkvótát, tehát az iskolák és az önkormányzatok kiszámolhatják, hogy mennyi pénz fog befolyni, és abból hány intézményt lehet fenntartani. A tanulók száma után kapott pénzből a fizetéseket kell fedezni, a fenntartási és működtetési költségek eddig is az önkormányzatokat terhelték. Arad megyében valószínűleg megszűntetünk néhány alsó tagozatos, kis létszámú iskolát. A gyerekek ingázni fognak, de nem túl nagy távolságokra. Például a bélzerindi iskolában négy gyerekünk lesz a következő tanévben – őket Simonyifalvára fogjuk utaztatni, a tőzmiskei polgármesteri hivatal vállalta ennek a költségeit. Abban bízunk, hogy a gyerekek jobb környezetben tanulhatnak majd. Minden esetben szimultán osztályokról van szó, amelyekben a gyerek a ráeső foglalkozási időnek csak egy hányadát kaphatja meg. Ilyen sors vár a nagyvarjai iskola összevont 1–4 osztályára is: a román és a magyar tagozatos gyerekek egyaránt Nagyiratosra fognak járni. Elképzelhető, hogy Zimándköz is erre a sorsra jut. A diákok a közeli Zimándújfalun tanulhatnak majd, mondanom sem kell, hogy milyen kis távolságra… Remélem, hogy a szülők, és az egész közösség elfogadja ezt. Ha a gyerekek érdekeit nézzük, és nem a tanárokét, vagy az iskoláét, akkor az előmenetel szempontjából jobb, ha nem osztatlan osztályban tanulnak, hanem olyanban, amelyikben versenyhelyzet van, ugyanakkor alkalom nyílik a társakkal való együttműködésre is.
– Ön személy szerint jónak tartja ezt az egész változtatást?
– Is-is. Vannak olyan iskolák, amelyek nem gazdaságosak – tudom, hogy az iskola nem biznisz, nem jövedelmet kell termelnie, de az önkormányzat sem szórhatja ki az ablakon a pénzt. Ha létezik egy racionálisabb megoldás, ami pedagógiai szempontból elfogadható és a gyerek érdekei nem sérülnek, azt kell választani. Másrészt a szimultán oktatás nem elvetendő, mert vannak országok, ahol ez jól működik. Nem a harmadik világra gondolok, hanem Svájcra, Finnországra, vagy más olyan országokra, ahol a települések távol vannak egymástól, és kevés a gyerek. De ott a tananyag más, mint nálunk. Ha nálunk a tanárnak lenne annyi szabadsága, mint ott, és nem lenne ennyire tantárgyiasított a rendszer, lenne jövője a szimultán oktatásnak, de így, ahogy mi csináljuk, nem.
– Nem túl nagy felelősség hat-, hét-, nyolcéves kisgyerekeket utaztatni?
– Fűtött iskolabusszal 10-15 percet utazni jobb, mint a falu széléről begyalogolni a központba. De nincs általános képlet erre, minden egyes település esetében ezt külön végig kell gondolni. Ez az új tanév kísérleti év lesz, és szerintem nem olyan merev a rendszer, hogy ha gondok adódnak, ne lehessen visszacsinálni.
– A „temesvári példa” mintájára Aradon is beolvasztanak magyar tagozatokat más iskolákba, mondjuk a Csikybe?
– Arra a döntésre jutottunk, hogy a Mosóczy-telepi és a mikelakai összevont elemi osztályokat tartsuk meg, ne utaztassuk a gyerekeket a Csikybe, vagy máshová, mert nagy a távolság. Mindkét iskola igazgatója azt mondta, hogy vállalják a létszám alatti osztályok fenntartását, remélem, ez sikerülni fog. Viszont kénytelenek vagyunk átszervezni a gáji Neuman Fivérek Általános Iskolát. A magyar tagozat elemistái, az 1–4. osztály ott marad, viszont az 5–8. osztály átköltözik az Aurel Vlaicu általános iskolába, oda fognak járni a magyar gyerekek…
– Ha a szülők nem íratják át őket román osztályba…
– Bízom benne, hogy nem, hogy megértik a helyzetet, és felfogják, milyen fontos, hogy magyar osztályban maradjon a gyerekek. Amúgy is, Gájban olyan kevés a tanuló, hogy az iskola elveszíti önálló jogi személyiségét, és beolvad az Aurel Vlaicu-iskolába.
– Akkor, gondolom, néhány tanárnak is mennie kell.
– Elvileg igen, de gyakorlatilag nem biztos. Amint az iskolahálózat végleges formát kap, meglátjuk, hány pedagógusra van szükség. Előfordulhat, hogy valakinek nem marad meg a kötelező óraszáma, vagy egyáltalán nem tudunk ott órát biztosítani, de a címzeteseket feltétlenül el kell helyeznünk más iskolákban, esetleg többfelé oszlik a katedrájuk. Nagy problémák nem lesznek, és arra számítok, hogy minden kolléga álláshoz fog jutni, lehetőleg a szakjának megfelelőhöz.
– Másutt nem szűnik meg iskola?
– A magyar, vagy magyar tagozatos iskolákat, például Pécska, Kisiratoson, Ágyán, Szapáryligeten, Simonyifalván vagy Zerinden nem érinti a változás. Egyrészt megvan a létszám, másrészt a miniszteri rendelet előírja, hogy egy közigazgatási egységen belül egy jogi személyiséggel rendelkező iskolának maradni kell. Ha az történetesen magyar iskola, mint Kisiratoson, nem lesz gond, még ha a létszám kisebb is a minimálisnál. A minisztérium pótlékot ad kisebbségi osztályok, vagy művészeti iskolák esetében, mert ezeket nem lehet az átlaggal összehasonlítani.
– Az elmúlt négy-öt évben szinte mindenütt felújították az iskolaépületeket. Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, amelyekben megszűnik a tanítás?
– Az önkormányzatoknak kötelességük fenntartani ezeket, de a minisztérium tulajdonában vannak – hacsak nem egyházi vagy magántulajdon –, és a rendeltetésüket nem lehet megváltoztatni engedély nélkül. Az önkormányzatoknak korábban meg kellett volna gondolniuk, hogy mire fordítják az államtól kapott közpénzt, mert a fejkvótás rendszerről régóta szó van, számíthattak arra, hogy előbb-utóbb ez lesz.
Vélemények a normatív támogatásról, az összevonásokról, a párhuzamos osztályokról
Király András, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős aradi illetőségű államtitkára kinevezésekor a következőképp nyilatkozott a Nyugati Jelennek a fejkvóta-rendszerről és az iskolák összevonásáról: „A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy ésszerű, elfogadható változások legyenek. Még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek.”
Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének elnöke, a tanügyminisztérium nemrég nyugalmazott kisebbségi vezérigazgató-helyettese: „Lehetetlen megmondani, hogy mi lesz szeptember elsejétől. Míg régebb fontosabb volt a jóindulat, és kevésbé számított a pénz a kisebbségi oktatás esetében, most hiába a jóindulat, ha nincs rá pénz. Örülök, hogy nem leszek a döntések aktív részese, de ütjük a vasat, amíg meleg, hogy a legkisebb faluban is megmaradjon a magyar oktatás.”
Kiss Anna tanítónő, az RMPSZ aradi szervezetének titkára a szimultán oktatásról: „Nem kell idegenkedni tőle, mert a gyerek fejlődését szolgálja az, hogy állandóan számon kérik tőle a tananyagot, ugyanakkor folyton ismétel. Már első osztályban is hallja akár a negyedikes leckét, de negyedikben is, mondjuk a másodikos anyagot. Naponta aktívnak kell lennie, míg egy nagyobb közösségben ritkábban kerül rá a sor a felelésnél.”
Gájban beletörődtek
A Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-felelőse, Nagy Gizella magyartanár azt nyilatkozta, hogy beletörődéssel vették tudomásul intézményük önálló jogi státusának megszűnését. „Sajnos számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez. A gyerekek tudják, bizonyára a szüleik is, bár ezt még hivatalosan nem közöltük velük. Az elemi tagozat egy tanerővel itt marad, de az 5–8. osztály elköltözik. Mi azon leszünk, hogy minden diák, aki magyar osztályba jár, magyarul is folytassa a tanulmányait. A többség az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, de a távolabbról ingázók, mint a fazekasvarsándiak a Csiky Gergely Iskolacsoportban, amelynek bentlakása is van” – nyilatkozta.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. február 17.

Szekusokat fedett fel Tőkés
Százötvenkét szekustiszt nevét tartalmazó listát tett közzé tegnap Tőkés László EP-képviselő. A volt református püspök szerint a leleplezett titkosszolgálatiak feladata az volt, hogy a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket megfigyeljék.
Nyilvánosságra hozta tegnap az egykori Szekuritáté református papokat megfigyelő tisztjeinek névsorát Tőkés László romániai európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke. Az EP-képviselő és családja megfigyelési aktájából származó adatok szerint összesen 152 szekustisztet azonosítottak, akik a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg, illetve szervezték be.
A lista 99 tiszt nevét tartalmazza, akik a román átvilágító bizottság szerint többnyire az erdélyi megyékben figyelték a református egyház tevékenységét. „Közülük néhányan időközben valószínűleg elhunytak, nagy részük nyugdíjba vonult és kiemelt nyugdíjat élvez, vagyis a romániai öregségi átlagjárandóságnak a többszörösét kapja” – hangsúlyozta Tőkés, hozzátéve: valószínű, hogy a listán szereplő tisztek egy része ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI) tevékenykedik.
Az EP-képviselő Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján ismét a romániai egyházak átvilágítását szorgalmazta. Kifogásolta, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) munkája ellehetetlenült az elmúlt évben, mivel jelentősen csorbították hatáskörét. Tőkés bírálta a román ortodox egyházat is, amely „az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását”.
Úgy vélte, hogy a romániai református egyházban váltakozó intenzitással halad a titkosszolgálati múlt feltárása. Emlékeztetett arra, hogy mind az Erdélyi Református Egyházkerület, mind a KREK igazgatótanácsa létrehozta egyházkerületi átvilágító bizottságait.
Tőkés örömmel nyugtázta, hogy a reformátusoknak a múlt tisztázására irányuló szándékai találkoztak a romániai magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, így az erdélyi unitárius és a romániai evangélikus-lutheránus egyházakkal együtt életre hívták az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórumot.
A testület kezdeményezője, Szabó László unitárius lelkész az 1999-ben elfogadott átvilágítási törvény „kiherélése” fölött sajnálkozott. Mint mondta, jelen pillanatban ott tartunk, hogy csak az egyházi vezetők kifejezett kérésére lehet átvilágítani az egyházi embereket – és ebben sajnálatos módon a román ortodox egyháznak nagy felelőssége van, ugyanakkor a magyar történelmi egyházak tisztségviselői között is találhatunk olyanokat, akik haszonélvezői a törvény gyengítésének. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 17.

Iliescu háttérbe vonul
Ion Iliescu volt államfő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke tegnap bejelentette lemondását minden pártbeli tisztségéről. A 80 éves politikus az utóbbi időben több alkalommal is kritizálta a PSD jelenlegi vezetőségét a szombati tisztújító kongresszus előkészítése miatt.
Iliescu szerint rossz irányváltást jelent Mircea Geoană pártelnök javaslata, miszerint nem külön kell majd voksolni a vezetőségi tagokra, hanem egységes elnöki stábot választanak. Álláspontja szerint ez káros, mivel ahelyett, hogy minden tisztségre kiválasztanák a legmegfelelőbb embert, minden elnökjelölt mellé odakapcsolják a csapatát is.
Ezt azért tartja veszélyesnek, mert így nem egyének, hanem csoportok vetélkedése zajlik, ez pedig végzetes szakadáshoz vezethet. Iliescu közölte, lehet, hogy már a kongresszuson sem vesz részt, ugyanakkor úgy vélte, a kongresszus még módosíthatja az elnökválasztás kritériumait.
Ion Iliescu alapítóként évekig volt a párt elnöke, 1990–1996 és 2000–2004 között pedig az államfői feladatokat is ellátta. A 2005-ös PSD-s elnökválasztáson alulmaradt Geoanával szemben, 2006 óta Geoană javaslatára a PSD tiszteletbeli elnöke
M. Á. Zs. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 17.

Régiósorvasztás etnikai alapon
A jelenlegi fejlesztési régiókkal senki sem elégedett, és bár mindenki tudja, hogy a megoldás a régiótérkép átrajzolása lenne, eddig egyetlen román párt sem mert lépni, nehogy ellenfelei a „magyarveszélyt” kihasználva előnyre tegyenek szert. Az RMDSZ bízik abban, hogy a jelenlegi koalíciós társ mer lépni.
Háromévi uniós tagsága alatt Románia a strukturális alapoknak mindössze a tizedét használta fel. Ez annak ellenére történt, hogy a csatlakozáskor az érintett hatóságok meglehetősen derűlátók voltak. Optimizmusukat mindenekelőtt arra alapozták, hogy az elsők között készült el a román támogatási keretszerződés, amely a nemzeti fejlesztési terv alapján a források felhasználásáról rendelkezik. Ma megállapítható, hogy az akkori lelkesedésből csak a kezdőlépésekre futotta.
December végén a benyújtott projektek értéke három és félszer meghaladta a teljes keretet, sőt a jóváhagyott projekteké is felülről súrolta a támogatás határát. Ezzel szemben a tényleges finanszírozás helyzete rendkívül rossz.
A projektek jóváhagyása csak az első lépés az európai források lehívásában, és innen még jócskán van visszaút. Ezt mi sem igazolja inkább, mint az hogy a finanszírozásra elfogadott projektek teljes értéke már csupán a fele, az elszámolható költség értéke pedig – az előfinanszírozással együtt – mindössze a 10,26 százaléka a Románia számára elkülönített támogatási összegnek.
Rossz felosztás
Az alacsony felhasználási aránynak több oka van, az első a fejlesztési régiók rossz kialakítása. A 315. számú 2004. évi törvényben meghúzott határok túlságosan nagy és túlságosan heterogén régiókat eredményeztek. „... a legtöbb forrást a legfejlettebb/legnagyobb népességű megyék szerezték. (...) A három erdélyi régióban a magyarok lakta megyék jellemzően vesztesek” – összegzi Csutak István egykori integrációs államtitkár az előcsatlakozási alapok lehívásának tapasztalatait 2006 végén megjelent tanulmányában.
A RMDSZ szakpolitikusa a diagnózis alapján kezelést is javasolt, új régiós felosztást, amely tiszteletben tartaná a célt: a régiókon belüli és az azok közötti egyenlőtlenségek csökkentését. A tanulmány kitér arra is, hogy a jelenlegi régiók „gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsó sorban kulturális különbözősége” gyakorlatilag lehetetlenné teszi az összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket. A legkirívóbb példaként a szubkárpáti Vrancea és a tengerparti Konstanca megyét említette.
Soha senki nem magyarázta meg, hogyan és miért alakultak úgy a fejlesztési régiók határai, ahogyan ma is látjuk. Azonban a több mint egy évtizeddel korábban kezdődött folyamatra visszatekintve elmondható, hogy arra mindvégig rányomta bélyegét a „magyarveszély”, amelyet a román pártok és a sajtó a Székelyföld régió létrehozásában felfedezni véltek.
A Csutak-féle tanulmány alapján törvénytervezet is készült, amelyet az RMDSZ honatyái tavaly júniusban terjesztettek elő a szenátusban. Eszerint a jelenleginél kisebb, tizenhat régió egyikét a három székely megye alkotná. Az alkotmányos határidő lejártával a dokumentum a napokban átkerült a képviselőházhoz, anélkül hogy a felsőház szavazott volna róla. Az ellenzék és a sajtó egy része a nagyobbik kormánypárt „cinkosságát” sejti a veszélyesnek titulált tervezet elfogadása mögött.
Nemcsak a méret probléma
A régiók helytelen kialakítása mellett az uniós támogatások felhasználása ellen hat a régiók jogállása is, amelyet úgyszintén a „magyarveszély” alakított.
A regionális fejlesztésről a 315. számú 2004. évi törvény rendelkezik. E szerint a régió amolyan önkéntes alapon szerveződő, jogi személyiség nélküli – jobb híján – intézmény, amelyet a megyei tanácsok képviselői hoznak létre kölcsönös megállapodás alapján. A régiót a megyei önkormányzatok vezetőiből álló tanács irányítja, hatáskörei meglehetősen korlátozottak, gyakorlatilag hiányoznak.
A hatásköröket úgy alakították ki, hogy elhárítsák a „politikai veszélyt”. A Nagy-Románia párti frakcióvezető fogalmazott így a parlamenti vitában, és bár nem fejtette ki, mit ért politikai veszély alatt, mindenki értette.
Az ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint Hildegard Puwak integrációs miniszter, a kormány nevében a tervezet előterjesztője biztosította az aggályoskodó honatyát, hogy a régiók fejlesztésével kapcsolatos meghatározó döntések továbbra is Bukarestben születnek – annak ellenére, hogy a törvény elvileg a szubszidiaritásra épül.
Jogi úttorlasz
Szintén elvileg a támogatások útja rendkívül egyszerű, az EU-tól a végfelhasználóig a politika – program – projekt hármas biztosítja. A politikát az Európai Unió, vagyis a tagországok együttese határozza meg. Ezen a szinten dől el, hogy az uniós költségvetésnek mekkora hányadát fordítják a különböző területekre, mennyi jut a mezőgazdaságra, oktatásra-képzésre stb.
A programok kidolgozása a nemzeti hatóságok feladata, és hatékonyságuk abban mérhető le, hogy mennyire „vonzzák” az életképes projekteket. Amint a fentebb idézett adatok mutatják, a vonzás meglehetősen gyenge. Az ok abban keresendő, hogy – noha a törvény elvben a szubszidiaritásra épül – a döntéseket nem az érintettekhez legközelebb eső szinten hozzák, a hatáskörök jelentős része a nemzeti fejlesztési ügynökségnél és az operatív programok lebonyolításával megbízott minisztériumoknál maradt.
Az RMDSZ tervezete nem alakítaná át a régiók hatáskörét, talán mert a Szövetség nem akar egyszerre két frontot nyitni. A fejlesztést gátoló problémákra ugyanis a végleges megoldást a régiók jogi státusának és az ország területi felosztásának az átalakítása jelentené, ez pedig alkotmánymódosítás nélkül lehetetlen.
Szőcs Levente. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 17.

Kormánysiker az alsóházban
A kormányprogramban szereplő jogszabályok – köztük a kisebbségi törvény – elfogadását is segítheti az a házszabály-módosítás, amelyet tegnap szavazott meg a képviselőház plénuma – erősítette meg lapunknak több RMDSZ-es politikus.
A határozat a jelenlegi legtöbb 33-ról legtöbb 35-re bővíti a szakbizottságok taglétszámát, így helyet szorít a testületekben a függetleneknek is. Mint ismert, a függetlenek az ellenzéki pártokból léptek ki, s a kormányt támogatják. „Így az erőviszonyok a szakbizottságban a kormány javára billenhetnek” – mondta tegnap az ÚMSZ-nek Olosz Gergely RMDSZ-frakcióvezető.
Tájékoztatása szerint a testületekben már korábban sajátos helyzet alakult ki a függetlenek megjelenésével. „A különböző szakbizottságok függetlenek által betöltött helyeire korábbi pártjaik – joggal – igényt tartottak. Ám mivel már nem tartoztak egyetlen alakulathoz sem, nem is hívhatták vissza őket a testületből. Ezt a dilemmát oldottuk fel a házszabály módosításával” – magyarázta a frakcióvezető.
Olosz szerint így „a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt”. A politikus azonban úgy véli: korai lenne még arról beszélni, hogy a tegnapi határozat alapján a kormányzati erők valamennyi bizottságban felülkerekedtek. „Meg kell várnunk, hogy alakul a testületek összetétele a módosítás révén” – jelentette ki.
Hasonlóan óvatosan optimista Seres Dénes, a házbizottság RMDSZ-es tagja is. Mint ismert, e testület feladata napirendre tűzni a kisebbségi törvény vitáját, amely a képviselőház szakbizottságaiban akadt el.
„Meg kell várnunk, hogy a módosítás nyomán miként alakulnak az erőviszonyok. A kormánykoalíció addig nem is javasolná napirendi pontnak a kisebbségi törvényt, amíg ez a kérdés nem tisztázódik” – mondta Seres. A politikus nem zárja ki, hogy a kisebbségi törvény támogatókra lel az ellenzéki pártokban is.
„A liberálisok és a szociáldemokraták jelenleg kongresszusra készülnek, politikusaik emiatt hajlamosabbak a nacionalista kirohanásokra. Megvárjuk a tisztújítást a két pártban, utána már cselekedhetünk” – jelentette ki a képviselőház háznagya.
Az RMDSZ és a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) addig is egyeztetni készül a kisebbségi törvény tervezetéről. „Várjuk a koalíciós partnert, hogy álljon elő kifogásainak listájával. Abban már elvi egyezség született köztünk, hogy a törvény vitáját ott folyatjuk, ahol abbahagytuk, azaz az oktatási fejezet végénél. A szöveg egyeztetésénél a Velencei Bizottság ajánlásait tartjuk irányadónak” – tájékoztatta lapunkat Márton Árpád képviselő, aki az RMDSZ megbízásából Varga Attila kollégájával együtt egyeztet a PD-L honatyákkal a törvény szövegéről.
Márton Árpád nem rejtette véka alá: a román pártok számára a törvény legkényesebb fejezete a Kulturális Autonómia Tanácsról szóló. „Várhatóan a koalíciós partnerrel is erről vitázunk majd a legtöbbet” – mondta a politikus.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 17.

Frunda szerint néhol maguk a kisebbségek sem élnek nyelvi jogaikkal
Bár túlságosan nem bővülne azoknak a településeknek a köre, amelyek esetében a közigazgatási törvény kötelezővé teszi a többnyelvűséget, a Kolozsvárhoz hasonló nagyvárosok és egyéb települések esetében ‒ ahol a kisebbség aránya meghaladja ugyan a 15%-ot, de nem éri el a 20%-ot ‒ intézményes szinten is kötelezővé válna a kisebbség nyelvének használata – mondta el a Transindexnek Frunda György szenátor, a nyelvhasználati küszöb csökkentését javasló törvénymódosítási tervezet kezdeményezője.
A szenátor elmondta, a '90-es években gyakorlatba ültetett törvény nem tartalmaz a demográfiai adatok alakulására vonatkozó rendelkezést, így a magyar lakosság arányának csökkenése miatt megvonhatják a kisebbségi lakosságtól a nyelvhasználati törvény nyújtotta előnyöket. A törvény módosítása elfogadásának esetében enyhén bővülne a többnyelvűséget alkalmazó települések köre, és emellett továbbra is biztosítaná a nyelvhasználati jogot a 20%-os küszöb alá esett települések esetében.
A tavaly ősszel iktatott módosítás-tervezetben az áll, hogy csökkenjen 20%-ról 15%-ra az a kisebbség arányára vonatkozó küszöb, amely felett alkalmazható a közigazgatásban az anyanyelvhasználatra vonatkozó törvény. Frunda még elmondta, nem tudni, mikor tűzi napirendre a szenátus a törvénymódosító tervezet megvitatását, ám mindenképpen még ebben a parlamenti ülésszakban, tehát júniusig a plénum elé kerül.
Hozzátette, abban az esetben, ha a kisebbségi törvényről előbb tárgyalnának, akkor javaslatát ennek keretében lehetne elfogadtatni a parlamenttel. Elmondta, a döntő fórum szerepét a képviselőház játssza. A törvénymódosító tervezet elfogadására való kilátásokat firtató kérdésünkre Frunda elmondta, az RMDSZ-nek koalíciós partnerével kell tárgyalnia, és reméli, hogy a PNL, aki általában támogatta az effajta kezdeményezéseket, nem fordul a tervezet ellen csupán azért, mert jelenleg ellenzékben van.
Rámutatva arra, hogy néhol maguk a kisebbségek nem élnek a nyelvhasználati törvény adta jogaikkal, Frunda felszólította a helyi hatóságokat és a prefektusokat, hogy ott, ahol a törvény megengedi, alkalmazzák a többnyelvűséget. A szenátor a lakosságot arra ösztönözi, hogy éljenek jogaikkal, és bonyolítsák ügyintézésüket anyanyelvükön. (hírszerk.) Forrás: Trasindex.ro

2010. február 18.

Erdély-féltés és eszüket vesztett politikusok – Szó sincs közigazgatási átalakításról
Látszólag az RMDSZ elégedetten ül a kormányban. Érdekes, hogy mindezidáig csak az igazán szélsőséges pártok — mint a Nagyrománia vagy az Új Generáció - üvöltöztek az úgynevezett román-magyar kormány ellen, a többség elismerte, hogy a szövetségnek jó és megbízható szakemberei vannak, s csak az ország javára szolgál munkájuk.
Nem így, mióta a múlt héten a szenátus hallgatólagosan elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott, a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezet. Akkor elszabadult a pokol, megkezdődött a haza- és Erdély-féltés újabb hulláma, a liberálisoktól a fiatal szocdemekig mindenki árulást ordított, s az aggodalom már-már eszüket vette a politikusoknak. Az RMDSZ meg mintha nem tudta volna, hogy a törvénytervezetét a képviselőházban - mely ügydöntő e kérdésben - aprópénzre szedik, s az eredeti elképzelésükből annyi marad, amennyit a Băsescu-Boc páros elfogadhatónak tart.
És ezt megerősítendő színre lépett Emil Boc miniszterelnök is. No meg azért is: nehogy nacionalista hívei rosszat gondoljanak róluk és pártjukról. A kormány feje, a magyar párt partnere különösebb óvatoskodás nélkül közölte koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, hogy jó lesz, ha a kérdésen még gondolkoznak, mert a javaslatot ebben a formában ők sem fogadják el. Miközben sietett leszögezni, hogy jelen pillanatban az alkotmány értelmében Romániának nem áll módjában olyan területi-közigazgatási egységeket létrehoznia, amelyeknek jogi statútumuk lenne, csupán újabb, kisebb fejlesztési régiókat, melyek lehetőséget teremtenek, hogy minél több uniós pénzt hívhasson le az ország.
És az RMDSZ törvénytervezete szerint éppen ezeket a fejlesztési régiókat szerveznék újra. Eszerint 8 helyett 16 lenne Romániában. Ennyi. Szó sincs közigazgatási átszervezésről, tehát az RMDSZ-nek most még az égadta világon semmi oka elégedettségre.
Különben Boc érthetően és a maga szempontjából megnyugtatóan közölte a románokkal, hogy nem eszik a kását olyan forrón, a tervezetről még egyeztetni fognak, s a képviselőházban majd érvényesítik politikai akaratukat. Reméljük, nem sikerül.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. február 18.

Ablak a végtelenre
Böjte Csabát nem kell bemutatni az erdélyi magyaroknak, azok közé a szentek közé tartozik, akik a földön járnak, olyan úton, amit Jézus taposott ki. Sebestyén Péter plébános ezzel a bevezetővel kérte fel Csaba testvért, hogy Ablak a végtelenre című könyvéről beszéljen a hallgatóságnak a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban. Amit elmondott, szóról szóra vissza kellene adni, azonban ez is kevés lenne, hiszen a személy kisugárzását nem lehet a puszta szöveggel érzékeltetni.
Merjünk a szeretet útján járni
– A könyvet a gyermekeknek írtam, de a felnőttek is szívesen olvassák. Józsefi értelemben érzem magam 2000 gyermek apjának, akiket be kell fogadni, akiknek nem csak élelmet, szállást, hanem hitet, optimizmust kell adni. Problémás gyerekek kerülnek hozzánk, akik nehezen tudnak beilleszkedni. Nehéz megérteni őket, meg kell fejteni, hogy miért kukorékolnak számtanórán. Akikkel le kell ülni egy fagyi mellett, el kell beszélgetni, hogy kiderüljön, miért nincs kedvük szorzótáblát tanulni. Ilyenkor hiába megyek el a gyógyszertárba, kukorékolás ellen nem adnak gyógyszert. Inkább türelmesen megmagyarázom, miért jobb tanulni. Elmondom nekik: tőlük függ, hogy mivé válnak. Lelkesítjük őket, mint a jó edző. Aztán látjuk, hogy nyílnak meg. Ez az öröm! Jézus arra biztat, hogy merjünk a szeretet útján járni – mondta Csaba testvér.
Rám mindig számíthatnak
A zsúfolt program miatt szűkre szabott bemutatón a hallatlan karizmával megáldott ferences atya arról beszélt még, hogy világunkat a szeretet, a jóság teszi szebbé, illetve ennek hiánya rideggé. Könnyebb kiabálni, agresszívnek lenni, de ez nem lehet megoldás. – Karácsonyban hazaengedtem a gyerekeket, az egyik 17 éves lány úgy jött vissza, hogy … ketten voltak. Érkezett a vőlegény is, adtam nekik egy könyvet, s azt mondtam, ha bajba jutnak, számíthatnak rám.
Ne fárasszuk magunkat aggodalmaskodással!
– Szerintem nem sertésinfluenza ellen kell beoltani az embereket, hanem siránkozás, panaszkodás ellen! Soha nem volt magyar embernek ilyen sok lehetősége, mint most. Húsz év leforgása alatt senkit sem öltek meg hitéért, magyarságáért. Mikor jelent meg ennyi magyar könyv? Mikor volt az egyetemeken ennyi hely a magyar gyerekeknek? Oda jutottunk, hogy több hely van, mint jelentkező. Gyerekeink több mint fele egyetemet végez. Szép otthonokban lakunk, szép autókkal járunk, és mi lefárasszuk magunkat az aggodalmaskodással. A feladatok megoldása révén növekszünk. Így növekszik a gyermek is. Senki sem rángatott engem a fülemnél fogva, hogy pap legyek. Ezt választottam, ezért küzdöttem. Hallom, most nem szabad pirossal belejavítani a gyermekek füzetébe, mert ez irritálja őket. Pedig a gyereknek szembesülnie kell azzal, hogy tévedett, neki is meg kell küzdeni, a kihívás nem azért van, hogy siránkozzunk, hanem azért, hogy oldjuk meg a problémákat. Nem nyavalyogni kell! Rajtad múlik, hogyan oldod meg a feladatokat. Nézz előre, szép jövő vár! – mindig ezt mondom a gyerekeknek is.
Az evangélium mint recepteskönyv
Ha az evangélium szellemében élünk, nincs mitől tartanunk. Olyan ez, mint a recepteskönyv. Ha betartom a receptet, jó lesz a torta. Saját magunk tükrök vagyunk. Minden kedvességünk visszamosolyog ránk. Ha vicsorgunk, azt kapjuk vissza – mondta az atya.
Következtek a kérdések. Amikor az első felszólaló örömét fejezte ki, hogy személyesen is találkozhat azzal az emberrel, aki 2000 árva és szegény sorban élő erdélyi gyerek nevelését vállalta fel, akkor azzal vágott vissza, hogy a receptről beszéljünk, ne a szakácsról.
Csaba testvér nem győzte hangsúlyozni, hogy a legnagyobb ajándék a család, mégis hagyjuk, hogy az alkohol, a lustaság, a felelőtlenség, a naivság tönkretegye a családot. Azt szeretné, ha az emberek megértenék, hogy a családokat kell megőrizni, hogy ne kelljen ezekből 4-5 gyermeket gondozásba adni. Legutóbb a gyámhatóság vitt be négy gyereket. Hiába mondták, hogy 40 ágy van és 44 gyerek. Mégis ott hagyták őket, azzal, hogy ezek kisebbek, elférnek egy ágyban is.
– Velem nem érdemes barátkozni. Mert aki velem barátkozik, számíthat arra, hogy egy-egy gyereket rásózok. Így járt az egyik rokonom is. Mindig mondta, hogy neki csak fiút adott az Isten. Egyszer telefonáltam neki, hogy meghallgatta az Isten a kérésed, máris viszem a kislányt. Vénlegény barátomnak ajánlottam: vedd el ezt a nőt, egyszerre négy gyereked lesz, nem is kell semmit csinálj!
A dedikálás előtt végül kitért arra, hogy a Szent Ferenc Alapítványnak a jövedelemadó 1, illetve 2 százalékából az előző években átutalt összegekből első évben Kovásznán, aztán Csíksomlyón létesítettek otthont, ahová 50-50 gyereket fogadtak be. Nemsokára Nyárádtő mellett lesz egy kis otthonuk.
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 18.

A művészeti oktatás megcsonkítása?
A művészeti oktatás, s azon belül a magyar tannyelvű művészeti oktatás megcsonkítása ellen tiltakoztak tegnap a Művészeti Líceum szülői közösségének képviselői. Mivel a román tagozaton kisebb az érdeklődés a zene és képzőművészet szakok iránt (283 diák), a meglévő párhuzamos magyar osztályok (437 diák) összevonását is kilátásba helyezte a megyei tanfelügyelőség. A döntés ellen megfogalmazott tiltakozásokra pedig csak felemás módon válaszoltak.
A szülők nevében megszólaló Kiss Loránd és Koreck Mária közölte, hogy az iskolában zajló érettségi vizsgára való tekintettel kényszerültek arra, hogy a Bernády Házban találkozzanak a sajtó képviselőivel.
Közel félezer szülő írta alá azt a petíciót, amelyet a tanfelügyelőséghez, a közoktatási minisztériumhoz fognak benyújtani, s ha nem járnak eredménnyel, végül a Diszkriminációellenes Országos Tanácshoz fordulnak.
Megmozdulásukkal egyrészt arra szeretnék figyelmeztetni a tanügyi szerveket, hogy ne csak papíron szerepeljen, hanem a szülőknek a valóságban is legyen beleszólási joguk abba, ami az iskolában és a gyermekekkel történik. Másrészt olyan elismert tanintézetről van szó, amelynek megcsonkítása ellen sokan szeretnék támogatni a szülők kérelmét, így az aláírásgyűjtést az internetre is kiterjesztik, hogy bárki támogathassa a felsőbb szervekhez intézett petíciót.
A magyar tagozaton megvan a megfelelő számú diák, és az érdeklődés sem hiányzik a művészeti oktatás iránt. Ezért az oktatásügyet érintő megszorítások közepette a valóban költségesebb művészeti oktatás számára más finanszírozási mutatókat kellene megállapítani, s a gyerekre számított fejkvótát a valós szükségekhez igazítani. A pluszköltségeket pedig állami és helyi forrásból lehetne biztosítani, s megfelelő hozzáállással az iskolaépület kérdését és felújítását is meg lehetne oldani.
A szülők arra kérik a tanfelügyelőséget és a szaktárcát, hogy ne korlátozzák azoknak a gyerekeknek a lehetőségeit, akik kemény munkával eljutottak az ötödik illetve a kilencedik osztályig.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes is támogatásáról biztosította a művészeti oktatást, ezért a szülők meg szeretnék akadályozni, hogy kedvezőtlen döntés szülessen.
Bár meghívást kaptak, a tanfelügyelőség és az iskola vezetői nem vettek részt a szerdai sajtótájékoztatón, az iskolában tanító pedagógusok nevében Kovács Zsuzsa zongoratanár hangsúlyozta a művészeti oktatás nevelő erejét, továbbá azt is, hogy az egyéni foglalkozás nélkül a zenetanítás elképzelhetetlen. Valóban nem egyenletes a tehetségek jelentkezése, de ahhoz, hogy a legjobbak fejlődjenek, szükség van az osztályokra, arra a környezetre, amelyben ösztönzést kapnak tehetségük kibontakoztatására.
Marosvásárhelyen mindig népszerű volt a magyar tannyelvű művészeti oktatás, és ezt a hagyományt tiszteletben kellene tartani.
A sajtónak készített gazdag anyagból kiderül (ami közismert Marosvásárhelyen), hogy a XIX. század elején dr. Bernády György személyében olyan polgármestere volt a városnak, aki palotát épített a zenei és képzőművészeti oktatásnak. Ezzel szemben a XXI. század elején a kölcsönépületbe visszaszorult képzést is torzóvá akarják tenni.
A szülők elszántak, s ha a tanfelügyelőség vezetőségét nem sikerül meggyőzni, hogy kérjenek egy újabb magyar kilencedik osztályt a művészeti oktatás folytatása érdekében, minden lehetséges fórumon tiltakozni fognak a diszkriminatívnak tartott intézkedés ellen.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 18.

Az RMDSZ lemondott a pártpénzről a kisebbségi támogatás fejében
Immár hivatalosan is az RMDSZ kasszájába folynak be a romániai magyar közösségnek szánt költségvetési támogatások. A Hivatalos Közlönyben február 17-én jelent meg a 100-as számú kormányhatározat, amely nem a Communitas Alapítványt, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget jelöli meg a romániai magyar kisebbségnek szánt költségvetési támogatások kezelőjeként. Nem csak ezen a ponton módosult a kormányhatározat a korábbi évek hasonló jogszabályaihoz képest. Kimaradt a dokumentumból az a hivatkozás, amely szerint ebből a pénzből nem részesülhetnek azok a kisebbségi szervezetek, amelyek parlamenti pártként is költségvetési támogatáshoz jutnak.
A helyzetet Frunda György szenátor azzal magyarázta az Agerpres hírügynökségnek, hogy az RMDSZ kettős szerepet tölt be a magyar közösség életében: a közösség politikai képviselete mellett kulturális feladatokat is vállal. A nemzeti kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, 1997-től azonban kénytelen volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) megjelölnie a pénz kezelőjeként, mert különben elesett volna a parlamenti pártként kapott támogatástól.
Az EMKE maga kérte a feladat átadását „tekintettel az egyre gyarapodó tevékenységére és a más területeken is meglévő adminisztrációs kötelezettségeire.” Az RMDSZ az általa bejegyzett, és vezetői által irányított Communitas Alapítványt nevesítette a Kisebbségi Tanács soros ülésén. Az alapítvány nyilvántartásba vételét a költségvetés végrehajtásáról rendelkező 2001/376-os kormányhatározat emelte jogerőre. Ennek megjelenése óta a Communitas kizárólag a román költségvetésből származó pénzalapokkal gazdálkodott.
Az RMDSZ vezetői több alkalommal is büszkén említették meg, hogy a kisebbségek szervezetei közül egyedül az erdélyi magyarság számára kiutalt pénzeket kezelő Communitas Alapítvány vezetett be nyílt pályázati rendszert. Arról viszont hallgattak, hogy a megszerzett költségvetési támogatásnak rendszerint csak harmadrészét osztották ki a pályázati rendszeren keresztül (lásd a táblázatot). A fennmaradó kétharmad felhasználására soha nem adtak magyarázatot az erdélyi magyarságnak. Az elmúlt években a Krónika megannyi cikkében közölt arra utaló információkat, hogy a Communitas-pénzt tulajdonképpen az RMDSZ élte fel. Az alapítvány székházaként építették fel a szövetség ügyvezető elnökségének kolozsvári épületét, és jószerével a teljes RMDSZ-apparátust a Communitas fizetési listáira írták. Amikor ezt 2004 áprilisában a kolozsvári területi munkaügyi igazgatóságtól kapott hivatalos irattal igazoltuk, az intézmény szóvivőjét fizetésmegvonásban részesítették a bizalmasnak tekintett információk kiadása miatt.
Feláldozták a párttámogatást
A Communitas Alapítványt egyébként már 2009-ben felmentették a korábbi feladatai alól. Ez a tavalyi kisebbségi támogatások elosztásáról szóló 2009/396-os kormányhatározatból derül ki. A januárra és februárra járó támogatási összeget még az alapítvány kasszírozta, márciustól azonban az RMDSZ lépett a helyébe. A kormányhatározatot az Interetnikus Kapcsolatok Hivatala részéről Markó Attila államtitkár jegyezte. Csütörtöki megkeresésünkre elmondta, az ő nyilvántartásukban az RMDSZ szerepel az erdélyi magyarság képviselőjeként. Az RMDSZ-től kapott kérvény alapján utalták immár a szövetség számlájára a pénzt 2009 márciusától. Markó Attila úgy tudta, az RMDSZ azáltal vált alkalmassá a pénz törvényes befogadására, hogy lemondott a költségvetésből származó párttámogatásról. Hozzátette, a párttörvény is rögzíti azt az összeférhetetlenséget, amely kimaradt a kisebbségi pénzeket osztó idei kormányhatározatból.
A magyar kisebbségnek nyújtott állami támogatások megoszlása Év A romániai A magyar Nyilvános Nem átlátható kisebbségek kisebbségnek pályázaton módon felhasznált támogatási kerete leosztott keret kiosztott keret keret millió lej millió lej % millió lej % millió lej % 2001 9 1,33 14,87 0,57 43,18 0,76 56,80 2002 12,64 1,86 14,71 0,64 34,38 1,22 65,61 2003 19 3,73 19,63 1,01 27,07 2,72 72,92 2004 24 5 20,83 1,7 34 3,3 66 2005 28,94 5,85 20,21 1,94 33,21 3,91 66,78 2006 36,38 8,02 22,04 2,49 31,05 5,53 68,94 2007 49,65 20,77 21,68 3,73 34,63 7,04 65,36 2008 69,7 14,25 20,44 4,66 32,70 9,59 67,29 2009 70 15,18 21,68 5,19 34,18 9,99 65,81 2010 70 15,18 21,68 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. = nincs adat Markó Attila megállapítását az Országos Választási Hatóság illetékese is megerősítette. A hatóság honlapján 2008 januárja óta találhatók meg a pártoknak kifizetett költségvetési támogatások. Az RMDSZ csak 2009 februárjáig szerepel a támogatottak listáján. „A szövetség maga kérvényezte, hogy ne kapja tovább az őt parlamenti pártként megillető támogatást” – nyilatkozta kérdésünkre Irina Asimionesei, a hatóság kommunikációs szolgálatának vezetője.
Arányok és egybeesések
Takács Csabát, az RMDSZ megbízott ügyvezető elnökét csak többszöri próbálkozás után sikerült csütörtökön elérnünk telefonon. A politikus, aki egyben a Communitas Alapítvány elnöki tisztségét is betölti, elmondta, az ügyvezető elnökség ülését vezette, amelyen többek között arról is döntöttek, hogy a kisebbségi szervezetként kapott támogatásnak valamivel több mint egyharmadát átadják a Communitas Alapítványnak, amelyik a jól bejáratott pályázati rendszerén keresztül szétosztja a pénzt az erdélyi magyar közösségben. Takács Csaba úgy vélte, ezzel minden vonatkozásban védhetővé teszik a támogatási rendszert. Erre azért volt szükség, mert korábban az ellenőrző szervek felé is, a közvélemény felé is egyfolytában magyarázkodni kellett. „Azzal, hogy az RMDSZ visszakerült a többi kisebbség mellé a támogatottak listájára, feloldottuk az értetlenséget. Átlátható, ellenőrizhető, tiszta körülmények közé tértünk vissza. Sajnos ennek az volt az ára, hogy fel kellett áldoznunk a parlamenti pártként kapott támogatást” – nyilatkozta Takács Csaba.
A két támogatási forma súlya egyébként meglehetősen eltérő. Míg a kisebbségi forrásból 2009-ben a magyarságnak 15,18 millió lejt osztottak, az RMDSZ parlamenti pártként kevesebb mint félmillió lejt kapott volna. A pártpénz tehát a kisebbségi támogatásnak alig több mint három százalékát teszi ki.
A változtatást egyébként azt követően kérték, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség is vizsgálódni kezdett a Communitas Alapítványnál, abban az időszakban, amikor az RMDSZ kibékült a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Tőkésék korábban a támogatási rendszer átláthatóvá tételét is követelték, és a közösség pénzén történő klientúraépítést is felrótták a szövetségnek.
„Még a Communitas fügefalevelét is kiiktatták a rendszerből” – vélekedett megkeresésünkkor csütörtökön Tőkés László a változásokról, melyekről tőlünk értesült. Az európai parlamenti képviselő sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ éppen akkor vonta a pártkasszába a közösségnek szánt támogatást, amikor a belső rendszerváltozás módozatairól tárgyaltak. „A pénz hatalom, a hatalom meg pénz” – foglalta össze az EMNT-elnök azt az elvet, mely meglátása szerint a szövetség politikáját vezérelte. Hozzátette, mind a romániai, mind a magyarországi költségvetési támogatások közösségi elosztására van szükség, nem pedig pártmonopóliumra, és ezt az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum szombati ülésén is fel kívánják vetni.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 18.

Albert Álmos: le a lobogóval
„Biztos voltam az igazamban, hiszen betartottam a törvényt. A prefektus esetemben rosszindulatúan értelmezte a jogszabály alkalmazását, és a moldvai bíróságok is egyértelműen elfogult módon ítélkeztek” – jelentette ki a Krónika megkeresésére Albert Álmos háromszéki szenátor, Sepsiszentgyörgy korábbi polgármestere, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság helyt adott keresetének.
A strasbourgi döntés értelmében a román államnak vissza kell fizetnie a 2755 eurós bírságot, amelyet hét évvel ezelőtt a Kovászna megyei prefektúra rótt ki az akkori polgármesterre. Albert Álmos a számokra és a paragrafasukra már nem emlékszik pontosan, de a történetet ma is elevenen idézi fel.
Elmondása szerint 2003 tavaszán új törvény jelent meg, amely pontosan előírta, az intézményeknek hová kell kifüggeszteniük az ország zászlóját, a megyei jogú városok polgármesteri hivatalainak a bejárat két oldalára kellett kitűzniük a trikolórt. A jogszabály alapján Albert Álmos levette a városháza tornyáról a zászlót.
„Az akkori prefektus, a szociáldemokrata Horia Grama rettenetesen megharagudott, és azonnal megíratta az ötvenmillió régi lejről (5 ezer új lej) a büntető jegyzőkönyvet” – emlékszik Albert. Hamarosan újabb ötvenmilliós bírságot rótt ki a prefektúra, mert a hivatal levelezésében a magyar nyelvet a fejléceken pedig a magyar megnevezést is használták.
Albert azonban kétségbe vonta a pénzbírságok jogosságát, és fellebbezett. A sepsiszentgyörgyi bíróság nem kívánta tárgyalni az ügyet, ezért azt áthelyezték Moldvába. Először az oneşti-i bíróságon, majd a bákói törvényszéken meghallgatás nélkül, egyoldalú tárgyaláson elutasították a keresetét, a legfelsőbb bíróságon is megszületett a végleges döntés a bírság jogosságáról. Albert Álmos helyi üzletemberek és magyarországi testvérvárosok adományaiból fizette ki a bírságot.
Rozsnyai Sándor sepsiszentgyörgyi ügyvéd segítségével azonban összeállították a periratot, és 2004 őszén a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak. Az európai bíróság évente egy alkalommal kiegészítő iratokat, újságcikkeket kért a felektől. A napokban megszületett döntés elmarasztalja a román igazságszolgáltatást, amiért Albert Álmosnak nem volt része pártatlan bíráskodásban, és kötelezi a román államot a bírság visszafizetésére.
A szenátor lapunknak elmondta, a visszakapott összeget visszafizeti azoknak, akik akkor a segítségére siettek. Albert Álmos ugyanakkor úgy ítéli meg: az európai bíróság döntéséből kiindulva vissza kell térni a zászló kihelyezésének kérdésére, szerinte ugyanis a lobogót le kell venni a toronyról, és oda kell tenni, ahová a törvény is előírja, vagyis a bejárathoz.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 18.

Átláthatatlan a magyarországi támogatáspolitika
A világos stratégiát hiányolják az erdélyi szakemberek a magyar államnak a határon túli magyar közösségek felé irányuló támogatáspolitikájában. Úgy vélik, a Szülőföld Alapnak több pénzből kellene gazdálkodnia.
Nincs világos stratégiája a magyar államnak a határon túli magyar közösség támogatására – derült ki azon a tanácskozáson, amit kedden délután tartottak Marosvásárhelyen. A Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, az Erdélyi Magyar Televízió és a Bernády-ház szervezte rendezvényen a téma szakértői értekeztek.
Misovicz Tibor budapesti közgazdász a magyarországi támogatáspolitika szakaszait ismertette. Mint mondta, 2006-ig jobbára a Határon Túli Magyarok Hivatala koordinálta ezt a tevékenységet az Illyés, Apáczai és Új Kézfogás Közalapítvány bevonásával. 2006-ban a szocialista kormány megszüntette ezt a rendszert és a
Szülőföld Alapra bízta az ügyet, amely évente egymilliárd forinttal rendelkezik.
Misovicz úgy véli, ennél több pénzt kellene a határon túli magyarság támogatására fordítani, és azt is meg kell határozni, melyek azok a határon túli magyar intézmények, amelyeket a magyar államnak kötelessége eltartani. Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetője szerint 2006-ig pártkonszenzuson alapuló, folyamatos építkezés érvényesült a támogatásrendszerben, s bár szűkebb keretek között, a Szülőföld Alap is ezt folytatja.
Székely István, a Szülőföld Alap kolozsvári irodájának a vezetője szerint nem alakult ki világos támogatási stratégia. „A Szülőföld Alap létrehozása, az, hogy minden támogatás ezen keresztül valósul meg, azért jó, mert kiküszöbölhetők a párhuzamosságok” – vélte Székely. Hátrány viszont, hogy most sincs világos elképzelés arról, hogy mit miért kellene támogatni, tette hozzá.
A szakember a rendszer jobbulását attól reméli, hogy létrejönnek azok a szakmai konzorciumok, amelyek ésszerűen dönthetnek majd a pénzelosztásról. Ugyanis Székely szerint jelenleg nincs egyeztetés a Szülőföld Alap és például a Communitas Alapítvány között, így „a támogatás gyakran odajut, ahol más források is vannak.”
Tibád Zoltán, a Kolozsvári Eurotrans Alapítvány vezetője szintén a támogatási stratégia kidolgozását, a pontos célok megfogalmazását igényli az anyaországi döntéshozóktól.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 18.

Kormánypénz az RMDSZ-nek, mint kulturális szervezetnek
Az RMDSZ mintegy 15 millió lejt kap a 2010-es évre a kormányfőtitkárságtól – derül ki egy, a Hivatalos Közlönyben szerdán megjelent kormányhatározatból. A szövetség mindezt a pártfinanszírozási törvény által számára megszabott összegen felül kapja, kulturális szervezetként.
Frunda György RMDSZ-szenátor szerdán elmondta, az RMDSZ ezt a 15 millió lejt a romániai magyar kisebbség reprezentatív kulturális szervezeteként kapja. „Az RMDSZ-nek kettős minősége van: kulturális tevékenységet folytató szervezet, emellett pedig politikai alakulat is. Ennek nyomán kisebbségi szervezetként is kap pénzt, akárcsak a többi Romániában élő nemzeti kisebbséget képviselő szervezet, amely parlamenti képviselettel is rendelkezik” – közölte Frunda.
A kormányfőtitkárság összesen 70 millió lejt osztott ki a kisebbségi szervezetek között. A Pro Európa Roma Szervezet mintegy 9,8 millió lejt kap, a Romániai Ukránok Szövetsége 5,7 milliót, a Német demokrata Fórum pedig 5,5 millió lejt. Az összesen 19 reprezentatívként elismert kisebbségi szervezet közül a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége kapja a legkisebb összeget, valamivel több, mint egymillió lejt.
Balogh Levente. Forrás.: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 18.

A többség szava
Miért van szükség a székelyföldi fejlesztési régióra? Miért nem próbál a Székelyföld, és elsősorban Háromszék a gazdasági és turisztikai húzóerőnek számító Brassóhoz igazodni? A kérdést még Sepsiszentgyörgyön is sokan felvetik, és gondolatban vagy félhangosan megannyi racionális érvet sorolnak fel a Brassó felé való igazodás mellett.
A 2007-es és 2008-as nagyarányú gazdasági növekedés megmutatta, micsoda húzóerejük van a nagyvárosoknak. Kolozsvár vagy Brassó akár száz kilométeres körzetből is képes volt felszippantani a munkaerőt, képes volt megrendeléseket biztosítani a vonzáskörében működő kisvállalatoknak. Brassó mellett szólna az infrastruktúra is, ide vezet majd az észak-erdélyi autópálya, a nagyváros szomszédságában, Vidombákon épül fel a térség repülőtere.
Az RMDSZ politikusai is a gazdasági érveket sorolták fel a székelyföldi régió mellett. Azt, hogy nem szolgálja a lemaradottak felzárkóztatását, hogy a nekik szánt uniós pénzek is rendre a gazdagok kasszájába kerülnek. Van azonban egy másik érv is, amit a parlamenti vitákban ugyan nem érdemes hangoztatni, tudatosítani viszont annál inkább.
Ez pedig a többségi elv kérdése. Meglehet, bután is hangzik, annyira természetes, mégis érdemes egy kicsit elidőzni a gondolat fölött. A Román Kommunista Párt Maros megyei bizottságának 1985. november 1-jén keltezett titkos feljegyzése az egyetlen nyilvánosságra került bizonyíték arra, hogy a román hatalom miként próbálta tervszerű betelepítésekkel megváltoztatni Marosvásárhely etnikai arányait. Az eredményt látjuk.
A város sorsának alakításában immár a többségbe került románság jövőképe az irányadó. Bármilyen magyar törekvés afféle etnikai színezetű akadékoskodásnak tűnik. A románság ugyanis nem nemzeti, hanem többségi alapon építi a jövőjét. Nem kell semmire magyarázatot adnia, hiszen a többségi elv a demokrácia alapelve.
Ezért is fontos, hogy a fejlesztési régiók határai legalább egy olyan területet is kirajzoljanak, amelyben a magyarság az elrománosító, homogenizáló politikai igyekezet ellenére is megőrizte jelentős többségét. Ezen a területen ugyanis a magyar jövőkép szabhatná meg az európai uniós források felhasználási prioritásait, és ezt különösebben magyarázni sem kellene, hiszen a többségi elvet mindenütt értik a világon.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 18.

Markó beáll-e majd Tőkés ernyője alá? – Fogyunk, hát fogjunk össze! – EMNT-fórum Margittán a nemzet jövőjéről
Lakossági fórumokon ritkán tapasztalt parázs eszmecsere alakult ki kedd este Margittán. A Berettyó-parti városban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének rendezvényén majd félszázan jelentek meg, s szóltak hozzá érdemben – ami párját ritkító – a nemzetpolitikai kérdéshez: hogyan tovább erdélyi magyarság.
A központi Margaréta étterem egyik különtermében már jóval a beharangozott késődélutáni hat óra előtt gyülekeztek az érdeklődők, nem csak margittaiak, hanem a közeli Albisból is tucatnyian érkeztek. Talán azért is meglepő mindez, mert mindössze az aznapi Reggeli Újságban jelenhetett meg az esemény beharangozója. Ezt is magyarázta vitaindító beszédében Török Sándor, az EMNT megyei szervezetének elnöke: a közelgő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megszervezésének teendői miatt csak aznap derült ki, hogy sem Tőkés László EMNT-elnök, sem Toró T. Tibor ügyvezető elnök nem tud részt venni a margittai eszmecserén. Ezért nem hirdették meg jobban a fórumot – tudatta Török, aki ismertette a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet meg-, illetve újjáalakulásának indokait: az erdélyi magyar megmaradást szolgálja az EMNT, illetve ennek megvalósíthatóságát, az autonómiát. A kivihetőséget pedig ernyőszervezetként szolgálná, egymáshoz közelítve a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és a Magyar Polgári Pártot, valamint a párton kívülieket. Az erdélyi magyar politizálás zsákutcába jutott – értett egyet Orbán Viktor volt (és valószínűleg leendő) magyarországi miniszterelnök diagnózisával. És ezért nélkülözhetetlen egy tömörítő erő, mégpedig az itteni magyarság hitelessége végett – érvelt. „Röhejessé váltunk azzal, hogy az RMDSZ úgymond mindenkivel lefekszik” – mondta, s arról is szólt, hogy az MPP sem olyan lett, amilyennek eltervezték. Arról is beszélt, hogy ilyen körülmények között a politikai hitelesség az egyetlen járható út, ennek pedig eszményeként Tőkés László leköszönt református püspököt, európai parlamenti képviselőt nevezte meg. Hosszas beszédében ismertette egyebek mellett az autonómiaformákat is, így a területit, a kulturálist.
A margittai EMNT-szervezet vezetője, Bordás István ezután példát mutatott abban, hogy lényegbeli hozzászólásokra hogyan lehet buzdítani: bemutatta a jelenlévőket, köztük iskolaigazgatót, nyugdíjas bankvezetőt, ügyvédet, vállalkozót, fazekasmestert stb. El is kezdődött a fórum lényege, az eszmecsere. A szomorú margittai valóságot ismertette például Juhász András, az egyetlen helyi magyar közjegyző. Szakmájából adódóan látta, látja, hogy míg a románságnak rendre van pénze a földeket megvásárolni, a magyarságnak nem. A siralmas anyagi közállapotainkon túl a magyarságtudat hiányát fájlalta. Legalább egy kis koncot kapunk, ha ezt sem, akkor semmit – jellemezte az RMDSZ hozzáállását, illetve az ebből adódó passzivitást. Nem ez a helyes magatartás, domborította ki válaszában Zatykó Gyula EMNT-alelnök, aki az MPP váradi szervezetének elnökeként összefüggést vélt felfedezni aközött, hogy az RMDSZ nem áll következetesen az autonómia – a megoldás – mögé és mindegyre kormányszerepre törekszik. Amint mondta, az RMDSZ ereje abban áll, hogy a bukaresti pénzcsapokat irányítja, következtetésképpen nem érdeke megszüntetni ezt az állapotot azzal, hogy erdélyi vagy még alacsonyabb szinten szülessenek meg a döntések. Juhász közjegyző beszélt később az elszomorító megfogyatkozásunkról, s a követendő utat az egyházak, illetve ezek intézményeinek megerősítésében jelölte meg, amint mondta, ezek hivatottak az erkölcsi és a nemzettudati nevelésre. Egyetértett ezzel Bereczki András paptamási parókus lelkész, az EMNT megyei szervezetének elnökségi tagja: a felekezeti iskolák révén lehet megállítani az erdélyi magyarság eltűnését. Színmagyar település tizenhárom konfirmandusából öten román tagozaton tanulnak – szolgált adalékkal a közállapotokhoz.
Ilyen körülmények között pedig szükséges az összefogás – derült ki több hozzászólásból. S ennek kivívását abban látták, hogy a Tőkés László kijelölte úton kell megindulni. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon az RMDSZ be fog-e az EMNT-elnök által tartott esernyő alá állni. Törökék szerint mindez megvalósulhat politikai nyomásra, mégpedig azonképpen, hogy minél többen tagjai lesznek az EMNT-nek. A párbeszédet ki kell kényszeríteni – fogalmazódott meg.
A két óránál hosszabbra nyúló fórumon szó esett még egyebek mellett arról, hogy jeles és tenni képes vezetők helyi szinten is lennének, ám a balkáni mentalitás akadályozza ezt meg, hiszen a klikkesedés, a kliensrendszer mentén születnek meg a döntések. Mind az RMDSZ-ben, mind az MPP-ben a tagok sokasága jóhiszemű – hangzott el többször is –, a vezetőkkel van gond. Továbbá az is jó párszor elhangzott, hogy Tőkés László az egyetlen hiteles politikus. Az első alkalom, amikor ezekről így lehet beszélnünk – hangoztatta Kovács Gábor nyugdíjas, egykori városvezető, s a helyeslésekből kiderült, hogy hasonló rendezvényekre szükség van mind Margittán, mind a kisebb településeken.
Az elköszönések rendjén leginkább bölcsességet kértek a felszólalók, hiszen az autonómiához vezető rögös úton erre van leginkább szükség, továbbá azt hangoztatták, hogy az összefogáshoz elengedhetetlen az, hogy meglássuk egymásban a magyart. Hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt minket.
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. február 18.

Borbély László miniszter nyílt levele Marosvásárhely polgármesterének
Kitartó, folyamatos késztetést vélek felfedezni, amint Ön nem kis buzgósággal azok munkáját bírálja, akik a nyílt levelek, heves nyilatkozatok helyett, kézzelfogaható eredményeket próbálnak elérni Marosvásárhely számára.
Meglep
ődvel értesültem arról, hogy Önt is aggasztja a közutak kérdése, hiszen Marosvásárhely azon kevés nagyvárosok közé sorolható, ahol egyetlen terelőút építését sem kezdték el, annak ellenére, hogy legalább tíz eszetendeje beszélnek róla.
Ami az üres vádaskodásokat illeti, nem sietném el a dolgokat, javasolom, álljunk meg egy pillanatra, nézzük meg mivel járultam hozzá városunk fejlődéséhez.
Az a marosvásárhelyi miniszter vagyok, akinek 2008-ban 800.000-1.000.000 lejt sikerült kiutalnia a segesvári út tervének befejezésére.
Azt hiszem az is a fejlődés kategóriába sorolható, hogy Marosvásárhelyen 4 új sportcsarnok építésére és egy ötödik befejezésére különítettünk el anyagi támogatást a fejlesztési minisztériumból.
Ugyanakkor arra is szeretném emlékeztetni, hogy az előző miniszteri mandátumom ideje alatt indult el a marosvásárhelyi jégpálya korszerűsítése, mint ahogyan az olimpiai medence terve is akkor készült el a Május 1 strandon.
Gondolom azt is elfelejtette, tisztelt polgármester úr, hogy a Somostető átfogó rendezési tervének magvalósítására nekem köszönhetően 800.000 lejt sikerült elkülöníteni.
Egyetlen marosvásárhelyi számára sem ismeretlen az Azomureş vegyipari kombinát évek óta húzódó helyzete. Kéthónapos környezetvédelmi mandátum ideje alatt, sikerült megegyeznem a török befektetőkkel, hogy 138 millió dollárt fordítsanak környzeteszennyeződés csökkentése érdekében 150 ezer ember egészségéért, ami ugyanakkor 3000 marosvásárhelyi munkahely megtartását is eredményezi.
Nos, tisztelt polgármester úr, valóban én vagyok az, aki gátolja Marosvásárhely fejlődését?
Ami az útépítést illeti, továbbra is fenntartom: el kell kerülni a fák kivágását, amennyiben van alternatíva. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy 8,42 hektár erdőt kivágjanak olyan körülmények között, hogy már 2002-től az összekötő út tervének létrehozásától folyamatos pereskedés zajlik. Megjegyzem, ha valóban létezett volna szándék a polgármester részéről, ez a terv már rég megvalósulhatott volna. Alternatívát kell találni annak érdekében, hogy az erdőkivágást is elkerüljük, ugyanakkor az összekötő út is megvalósulhasson.
Sajnálom, hogy nyílt levelek írására fecséreli idejét, a többszöri megkeresés dacára sem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, megbeszélni Marosvásárhely problémáit. Úgy-e, nem feledkezett meg, tisztelt polgármester úr, a 2009 őszén tett ígéretéről, miszerint két héten belül megszervezi azt a találkozót, amelyen a Maros megyei parlamenti képviselők, a helyi önkormányzati tisztségviselők közösen keresnek megoldást Maros megye problémáira.
Teljes nyitottságomról biztosítom Önt, teszem a dolgom, ahogyan eddig is, támogatok minden olyan kezdeményezést, amely Marosvásárhely fejlődéséhez, a marosvásárhelyiek jólétéhez járul hozzá, mitöbb hajlandó vagyok, akár most pénteken, február 19-én is tárgyalni erről, a Maros megyei prefektus által szervezett tanácskozás alkalmával.
Tisztelettel: Borbély László. Forrás: erdon.ma

2010. február 18.

Albert Álmos pert nyert a román állam ellen a CEDO-n
Albert Álmos szenátornak, Sepsiszentgyörgy volt polgármesterének adott igazat az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) egy 7 éve zajló peres ügyben.
2002-ben jegyzőkönyvet állított ki az akkoriban Horia Grama vezette prefektúra, amelyben 100 millió régi lejes bírság kifizetésére kötelezte az akkoriban a sepsiszentgyörgyi polgármesteri tisztséget betöltő Albert Álmost, mivel levetette a városháza tornyáról a román zászlót, illetve elrendelte, hogy ne csak románul, hanem magyarul is tüntessék fel a város nevét a városháza által kibocsátott hivatalos okmányok fejlécében.
A Covasnamedia.ro szerint Albert Álmos az esetet követően azt nyilatkozta, egy akkor frissen megjelent, a zászló és az ország jelképeinek használatát szabályzó kormányhatározat értelmében vetette le a városháza tornyáról a zászlót, meghagyva a bejárat felett elhelyezett két lobogót.
Eljárási okok miatt a jegyzőkönyv által megszabott bírságot kifizette ugyan Albert, ám a jegyzőkönyvet a bíróságon megtámadta. Az ügye Sepsiszentgyörgyről előbb az oneşti-i, majd a Bákó megyei törvényszékre vándorolt, ám mindkét bíróságon elutasították a fellebbezését.
Albert Álmos a Transindex kérdésére elmondta: hibás volt az igazságszolgáltatási eljárás, hiszen nem adtak arra lehetőséget, hogy ismertesse álláspontját, ezért folyamodott a CEDO-hoz. Hozzátette, a CEDO ítélete értelmében a román állam most köteles visszafizetni a bírság összegét.
Az emberjogi bíróság pedig anyagi kártérítés mellett erkölcsi kártérítést is megítélt, illetve a perköltséget is visszafizetteti a román állammal: az összeg így 6755 euróra rúg. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

2010. február 19.

Eltûnik Európa egyik utolsó vasfüggönye - Elbontják a Moldova és Románia közti mûszaki zárat
[.]
A Southeast European Times hírportál tudósítása szerint Vlad Filat moldáv miniszterelnök a hét elején írta alá a szögesdrót kerítés elbontásáról szóló dokumentumot, márciusra elvileg már megszûnik a két ország közti kerítésrendszer. Filat szerint a több száz kilométer hosszan nyújtózó szögesdrót kerítés szégyen országára nézve, mivel a 21. században ilyen fizikai akadályok fenntartása két baráti ország között teljességgel elfogadhatatlan. A moldáv kormányfõ bejelentése nem sokkal Traian Basescu román elnök moldovai látogatását követte, Basescu épp pár napja járt Moldovában, ahol felettébb baráti hangulatú kétoldalú moldáv-román találkozókon vett részt. [.]
NAGY GERGELY, Kitekintõ



lapozás: 1-30 ... 84991-85020 | 85021-85050 | 85051-85080 ... 131551-131558




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék