udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
163
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 | 151-163
Névmutató:
Demény Lajos
2003. március 3.
Febr. 26-án Bukarestben, a Petőfi Házban. Németh Csaba tanár, RMDSZ-szenátor Etnikumok, felekezetek, konfliktusok c. könyvét szenátortársa, Kereskényi Sándor méltatta. A könyv átmenet a publicisztika és a politikai tudósítás, esettanulmány közt. Alaposság, rendszeresség jellemzi, mégsem száraz adatgyűjtemény. Németh Csaba elmondta: a kötetté összefogott írások egyenként jelentek meg különböző lapokban, 40%-uk az 1990 előtti periódusban. A szerző könyvében elemzett néhány konfliktushelyzetet, például az ír-angol konfliktust, melyet a mai napig sem sikerült oldani, mivel Anglia nem ismeri el az ír autonómiát. Hozzávetőlegesen 500 ezer baszk él Spanyolországban és 100 ezer Franciaországban. 1959-ben megalakították az ETA terrorszervezetet, amelynek célja a baszk függetlenség kivívása. Demény Lajos történész az "áthallásokra" figyelmeztetett, amelyekből Romániában is levonhatják következtetésként, hogy mennyire fontos a párbeszéd, a tolerancia. Ezért a könyv román nyelvre fordítását javasolta. Németh Csaba írásaiból egy második válogatás is megjelent "Népek, államok, határok" címmel, valamint tervezi egy harmadik, a romániai magyarokról szóló könyv megjelentetését. /Gáspár Hajnal: Egy könyvbemutató margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./2003. március 3.
Második alkalommal adták át az 1993-ban alapított Entz Géza díjat márc. 1-jén Kolozsvárott, az EME-székház frissen felújított nagytermében. Az elismerést ötévente ítélik oda azon személyiségnek, aki az eltelt időszakban a legkiemelkedőbb alkotással jelentkezett a történelem, történettudomány terén. Az idei díjazott Demény Lajos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiváló tagja, aki a Székely Oklevéltár 4. és 5. kötetének megszerkesztésével, illetve több évtizedes munkásságával érdemelte ki, hogy ebben a rangos elismerésben részesítsék. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója ismertette az Entz Géza díj történetét, majd átnyújtotta az oklevelet a díjazottnak. A laudációt Miskolczy Ambrus távollétében Sipos Gábor EME-főtitkár olvasta fel, méltatva Demény Lajos derűs személyiségét. /(sbá): Kiosztották az Entz Géza díjat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ 2003. március 8.
Átadták Kolozsváron a 2002-re szóló Entz Géza tudományos díjat. Ezúttal a bukaresti Demény Lajos történészt tüntették ki. A díjat öt évente adják ki, 1998-ban Imreh István kapta. Demény Lajos visszatekintett: 1971-ben azzal a sanda szándékkal hozták létre a bukaresti N. Iorga Történettudományi Intézet keretében a nemzetiségtörténeti osztályt, hogy a külföld felé a tartalom nélküli kirakat szerepét betöltse. Ő viszont a Székely Oklevéltár új sorozatának beindítását, a művelődés- és társadalomtörténeti tanulmánykötetek, összefoglalók kiadását kezdte el. Demény munkásságából maradandónak a Székely Oklevéltár eddigi hat kötetét látja. Miskolczy Ambrus laudációjában kiemelte Demény Lajos 1989 után vállalta az államtitkári tisztet és a szenátorságot, közben pedig járt tudományos konferenciákra, újabb anyagokat mutatva fel. /Csomafáy Ferenc: Bukaresti magyar történész kapta az Entz Géza-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2003. március 20.
Szabó Klára, a szentkeresztbányai városi könyvtár főkönyvtárosa negyvennégy éve gyakorolja hivatását. 1949-ben amikor Szentkeresztbányán megkezdte könyvtárosi munkáját, mindössze 1500 könyv volt, jelenleg 30 ezres az állomány. Az ötvenes években a beszolgáltatással megnyomorították a népet. Ezekben a nehéz években Szabó Klára maga vitte el a könyveket a háziasszonynak. Esténként a fonóban felolvasott könyvekből. A hatvanas években nőtt meg az olvasók száma. A kilencvenes évek elején Balatonboglárral teremtettek testvérkapcsolatot, a bogláriak egy mikrobusznyi könyvet ajándékoztak. Később a Máltai Szeretetszolgálat tizennyolcezer kötettel lepte meg a települést. Amiből több kötet volt, a könyvtáros odaajándékozta a kisebb falusi könyvtáraknak. Az utóbbi időben az egyetemisták bújják a könyvtárat. Filozófiai, pszichológiai, társadalomtudományi könyvek állnak rendelkezésükre. Lexikonokat lapozhatnak fel és a modern számítástechnikai szakirodalom sem hiányzik. A fenti könyveket többnyire magánszemélyektől kapták, magyar turistáktól, nyugati magyaroktól. Sok neves író járt náluk, Kányádi Sándor jött leggyakrabban, járt itt Beke György, Lőrincz György, Magyari Lajos. Horváth Arany, továbbá Demény Lajos és Imreh István professzor. Szentkeresztbánya hétezer lakosából háromezer olvasója, könyvkölcsönzője van a könyvtárnak. Többen elmentek Magyarországra dolgozni, eddig kevesen maradtak kint végleg. Ezen a vidéken ez ősidők óta így megy. Budapest és Bukarest, Brassó és Kolozsvár között szolgáltak, dolgoztak a fiatalok, azután hazajöttek. /Horváth Arany: Könyvtárosi vallomás Szentkeresztbányáról: "Egyik írótól a másikig kenyéren és vízen élünk". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./2003. április 24.
Ápr. 16-án a bukaresti Petőfi Házban Demény Lajos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott előadást a magyar-román párbeszédről. Az est házigazdája, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal vezetője, bevezetőjében Demény Lajos közéleti tevékenységét méltatta. Demény Lajos előadásának alapja az a magyarságot bemutató konferencia volt, melyet a Bukaresti Egyetem Történelem Karán tartottak meg jeles magyar és román előadók részvételével. Ennek anyagát foglalta össze a történész. A konferencián Lukács Antal utalt a Bod Péter erdélyi románok történetét bemutató írására. Marius Diaconescu csángókról szóló előadásában a moldvai magyarok elrománosításában a z olasz papok szerepét mutatta be. A XIX. században Iasi-ban létrehozott katolikus püspökség szemináriumáról a 1903-1904-ben ide látogató Ion Ciocan tanfelügyelő feljegyezte, hogy az itt tanuló csángó gyerekek nem mehetnek haza, szüleik havi egy alkalommal látogathatják meg őket, amikor felügyelet alatt és csak románul beszélhetnek velük. Innen kerülnek ki azok a katolikus papok, akik a lelkészi tevékenységeket végezték és végzik ma is Moldvában. Érdemes odafigyelni arra, hogy Lahovari és Brateanu a XIX-XX. században még Bákóról írva 20 000 magyar lakosról beszélt, akik nem tudnak románul. Demény Lajos még elmondta: a valódi párbeszéd létrejöttéhez elengedhetelenül fontos mindkét nép részéről a másikkal kapcsolatos előítéletekről való lemondás. /Gáspár Hajnal: Demény Lajos a magyar-román párbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24.2003. szeptember 30.
Szept. 29-én ünnepélyes megnyitóval, sajtóértekezlettel és állófogadással rajtolnak a Bukaresti Magyar Napok, a rendezvény szervezői pedig az RMDSZ bukaresti területi szervezete, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja, a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság, a helybeli Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács és Magyar Nőszövetség, a Calvineum Református Egyházközösség, a Szőlőskerti Református Egyházközösség, az Ady Endre Líceum, a Barátok Temploma Magyar Római Katolikus Közösség, az Evangélikus Egyházközösség. Az első napon dr. prof. Demény Lajos: A bukaresti magyarság múltja és szerepe címen tartott előadást. Szept. 30-án Egyház, civil szféra és RMDSZ szerepe a helyi közösség életében címen tart előadást Markó Béla. A harmadik napon, okt. 1-jén Adorjáni Dezső evangélikus püspök-helyettes és Borbély László képviselőházi titkár tartanak előadást. Okt. 2-án Vállalkozni Romániában címmel Kerekes Gábor, az RMDSZ Országos Gazdasági Ügyvezető alelnöke tart előadást, után táncház lesz. /Bukaresti Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./2003. november 7.
Dr. Bárth János /Kecskemét/, a Megyei Múzeum igazgatója évek óta foglalkozik a csíki néprajzi, néprajzi és történelmi örökség kutatásával. A többi között 2001-ben Kecskeméten kiadta Varság, a székely tanyaközség című monográfiáját. 2003 elején Gyimesfelsőloki emléklapok. A templom építésének 100. évfordulójára címen ugyancsak Kecskeméten közzétette könyvét. Ebben a munkájában tájékoztatott Gyimes 18-19. századi múltjáról, a Gyimesi-havasok 18. századi birtokosairól, a gyimesi völgyekbe letelepedő csángókról, lelki gondozásukról. 1993-ban Berszán Lajos felsőloki esperes kezdeményezésére az új oktatási központot hoztak létre. /Demény Lajos: Gyimesfelsőlok évszázada népismereti szempontból. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./2003. november 11.
Vekov Károly képviselő román nyelven megjelentetett monográfiáját / Károly Vekov, Locul de adeverire din Alba Iulia, Cluj-Napoca, 2003./ a román történetírás legelső olyan terméke, amely a középkori latin írásbeliség legfontosabb kérdését monografikusan tárgyalja. Könyvének magyar nyelvű címe "A gyulafehérvári hiteleshely (XII-XVI. század)". A hiteleshely a mai közjegyzőségnek felelne meg. A káptalanok, konventek hitelesítették, átmásolták, királyi vagy egyéb rendeletre kiadták a szükséges oklevelet. Erdélyben a legfontosabb hiteleshelyek a kolozsmonostori konvent, a gyulafehérvári, aradi és csanádi káptalanok. Működésük általában a XIII-XVI. századra esik. Magyar nyelvű irodalmuk bőséges. Legelőször (1855) Jernei János foglalkozott velük, majd a múlt században Eckhardt Ferenc, Juhász Kálmán, Beke Antal, Mezey László tanulmányozta általános jelleggel a kérdést. Pár évvel ezelőtt Jakó Zsigmond adta ki két hatalmas kötetben a kolozsmonostori konvent okleveleit. Az aradi káptalan fennmaradt okleveleinek lajstromát 1961-ben Juhász Kálmán jelentette meg a Gyulai Füzetekben. A hiteleshely a latin nyelvű magyar írásbeliség része, érthető, hogy román nyelven mindössze Francisc Pall és Kis András jelentetett meg a kérdésről egy-egy rövid lélegzetű tanulmányt. Vekov Károly 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Kolozsvárt román nyelven, de rendszeresen látogatta a magyar nyelvű kurzusokat is. Tanulmányainak befejezése után a bukaresti N. Iorga Intézet Demény Lajos vezette kérészéletű kisebbségi részlegének volt a munkatársa. Kutatási témája kezdettől fogva az erdélyi latin nyelvű írásbeliség volt, s ezen belül is a gyulafehérvári káptalan története. Ebből is doktorált, s most megjelent könyve valójában doktori tézisének kiteljesedett változata. Művének rendkívüli értékét nemcsak a gyulafehérvári káptalan története és ismert okleveleinek lajstroma képezi, hanem az a bevezető rész, melynek tárgyalta a korai latin írásbeliség és a hiteleshelyek kialakulásának feltételeit és fejlődését. Ezt követi a káptalan története, az oklevelek jegyzéke, végül a gyulafehérvári káptalan szerepe az egyetemes erdélyi műveltség fejlődésében. /Kovách Géza: Hézagpótló történelmi monográfia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./2003. december 18.
Novemberben Bukarestben Demény Lajos történész mutatta be Magyari Andrásnak a Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003/ című könyvét. Magyari András szinte egy életen át kutatta ezt a történelmi korszakot. II. Rákóczi Ferenc 1703-ban került a mozgalom élére. Huszonnégy éves, amikor 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé választják, de a hivatalos beiktatásra csak az 1707-es marosvásárhelyi országgyűlés alkalmával került sor a ma is létező Vártemplomban. A hadköteles férfiakat összeírták, a fennmaradt listákat Magyari András megtalálta a budapesti Országos Levéltárban és egy korábbi könyvében közölte az erdélyi hadsereget alkotó mintegy 16 000 ember névsorát. Magyari András könyve egyedülálló, mivel a szabadságharcot Erdély szemszögéből, az erdélyi eseményekre összpontosítva mutatta be. /Gáspár Hajnal: Könyvbemutató a bukaresti Magyar Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./2004. február 3.
A bukaresti Petőfi Házban január 28-án lakossági fórumot tartottak. A közönségben ott voltak a Petőfi Társaság tagjai, lelkészek, tanárok, mérnökök, Demény Lajos történész, Osváth Pál atomkutató, Bara Gyula informatikus, Varga Gábor kormányhivatalnok, rádió- és tévészerkesztők, újságírók, a bukaresti RMDSZ-szervezet elnöke. A Magyarok a Balkán kapujában című egyórás dokumentumfilm vetítése után Toró T. Tibor ismertette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának folyamatát és célkitűzéseit, valamint azokat a nehézségeket, akadályokat, amelyek az autonómia kivívásának útjában állnak. A vitában az autonómiatörekvésnek akadtak ellenzői is, főleg az idősebb korosztály tagjai közül. Kiderült, hogy eddig még nem készült el tanulmány a bukaresti szórványmagyarságról. A jelenlevők közül többen vállalkoztak arra, hogy a vitavezetővel, Boros Zoltánnal együtt kidolgoznak egy dokumentumot, amely a bukaresti magyar közösség megoldandó problémáit tartalmazná. /Világvárosi szórvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./2004. március 31.
Márc. 22-én Bukaresten, a Petőfi Házban a 110 évvel ezelőtt elhunyt Kossuth Lajosra emlékeztek, akiről Demény Lajos történész tartott előadást. Márc. 23-án a Magyar Kulturális Központban bemutatkozott a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. Káli Király Istvánt, a kiadó igazgatója elmondta: 1991-ben a volt Igaz Szó, akkor már Látó című folyóiratnál dolgozó kollegákkal hozták létre a kiadót. A kiadó háziszerzőinek minősített Tóth Mária és Bogdán László olvastak fel írásaikból, majd Makkai Gergely mutatta be a Mezőségről írt könyvét. /Gáspár Hajnal: Bukaresti magyar rendezvények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2004. november 23.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ – Romániai Magyar Akadémia Testület tagjai kötelességüknek tekintik, hogy állást foglaljanak a kettős állampolgárság ügyében. Ez a nemzet jövőjét meghatározó távlati döntés: a határozott IGEN szavazat a nemzeti szolidaritást, együvé tartozást nyilvánítja ki, azt a nyelvi és szellemi egységet, amely összekapcsolja az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarságát. Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kiss Elemér, Kiss István, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai, Lászlóffy Aladár, a Román Akadémia levelező tagja /EME – állásfoglalás a kettős állampolgárság ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./2005. május 31.
A hét végén Gyergyószentmiklóson újabb rangos történészkonferenciát rendezett Garda Dezső, az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókja – amelynek vezetője is – támogatásával. Körmendi Tamás (ELTE) az erdélyi és magyarországi várak építésének okáról kialakult tévhitről beszélt. Tüdős Kinga főkutató (N. Iorga Történeti Intézet – Bukarest) Bekes Gáspár Báthory István elleni küzdelmét, majd a fejedelem és Lengyelország királya hadvezéreként kiérdemelt elismerésről tartott előadást Bekes végrendelete kapcsán. Horn Ildikó (ELTE) Bocskai István fejedelemről, Kármán Gábor (ELTE) II. Rákóczi Ferencről, Fogarassi Enikő (BBTE – Kolozsvár) az erdélyi fejedelemségek alatt kialakult szociális gondoskodásról, Plihál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) az erdélyi térképészetről beszélt, Demény Lajos tanulmányát pedig Gyergyószentmiklós katonáskodó lakosságáról az akadémikus távollétében Tüdős Kinga olvasta fel. Garda Dezső (BBTE – Gyergyószentmiklós) a gyergyószentmiklósi örmény kereskedőkről, Egyed Ákos pedig Mikó Imre életútjáról értekezett. Csapó Csaba (ELTE) a csendőrség történetét ismertette, Boér Hunor (Székely Nemzeti Múzeum) Orbán Balázsról szolgáltatott számos, eddig ismeretlen adatot. /Bajna György: Történészkonferencia Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./2005. június 27.
Megjelent Demény Lajos akadémikus munkája, a Székely Oklevéltár VII. kötete, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában. A rendkívül jelentős sorozat I. kötete 1983-ban, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, társszerzője Pataki József volt, a III. kötettel kezdődően (1994) a munkába bekapcsolódott Tüdős Simon Kinga is. A mostani kötet első része a Pótlások címet viseli. Ebben szerepel 1596-ból és 1597-ből két olyan udvarhelyi perirat, amely Romániában 1989 előtt nem jelenhetett meg, mert román tolvajok szerepelnek benne. Ennél is nagyobb baj volt, hogy az okiratban mint oláhok szerepeltek. Márpedig ezt a szót akkor nem lehetett leírni, noha régi román források is a vlach, blach jelzőt használták, egyszerűen azért, mert a román szó még nem létezett, az csak a „roman” (római) számazás kinyilvánítása után született meg. A vlach – oláh jelzőnek tehát semmilyen sértő mellékzöngéje nem volt. A Pótlások 1566–1653 címet viselő részben eddig ismeretlen katonai és adóösszeírások, valamint olyan okiratok is szerepelnek, amelyek különböző gyűjteményekben már megjelentek ugyan, de nem a közlés mai tudományos követelményeinek megfelelően. A II. rész 1654–1680 között készült lustrákból áll, úgymint: hadköteles férfiak, gyergyói, csíki, udvarhelyi, kászoni, háromszéki, marosszéki főemberek, lófők, darabontok, nemesek és jobbágyok jegyzékei falunként, városonként, név és rang szerint, korabeli, betűhív másolatban. /Barabás István: A Székely Oklevéltár VII. kötetével Demény Lajos adósságot törleszt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./2005. szeptember 23.
Hosszú évtizedeken át mind Magyarországon, mind Romániában bátorság kellett a Magyar Népi Szövetség történetének feszegetéséhez. Töttössy Magdolna kutatásainak doktori tézisének ez volt a témája, s dolgozatát 1986-ban sikeresen megvédte. Töttössy Magdolna úttörő munkájának – A Magyar Népi Szövetség története, 1944–1953 – a magyar történetírásban ezek az előzményei. Töttössy Magdolna könyvét széles levéltári munkára, a korabeli sajtóra, a visszaemlékezésekre és más igen fontos forrásra építette. Szembenálló érdekek gáncsolták az MNSZ működése idején keletkezett írásos emlékek és hagyatékok megőrzését, s még ma is homály fedi a megmaradt kútfők hollétét. Demény Lajos szemtanúja volt annak, hogy milyen hányatott sorsra jutott a Bányai László-hagyaték, hogy az özvegy milyen nehézségekkel találta magát szemben, amikor a hagyaték megmentésére törekedett. A Román Munkáspárt döntése alapján 1949. november 7-én letartóztatták az MNSZ kiemelkedő politikusait és szakembereit. A soha nyilvánosság elé nem tárt „hazaárulás” vádjával börtönbe került Kurkó Gyárfás, Antal Dániel, Balogh Edgár, dr. Csögör Lajos, Jordáky Lajos, Méliusz József. Ezzel a letartóztatások nem értek véget, dr. Demeter Jánost például 1950 áprilisában vették őrizetbe. A sors fintora, hogy a letartóztatási hullám utolérte Luca Lászlót is, aki pedig előretolt „élharcos” volt az MNSZ és a magyarság ellen folytatott könyörtelen felszámolásban. Őt 1952 februárjában vetették börtönbe, és hosszú rabság után a tömlöcben érte utol a halál. /Demény Lajos: A Magyar Népi Szövetség története. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./2005. november 28.
A legendás hírű pap, lapszerkesztő, tanár, emlékíró, a magyarrégeni születésű Koós Ferenc halálának 100. évfordulóján emlékező rendezvényt tartott a hét végén a Calvineumban a bukaresti református egyházközség. Koósnak a bukaresti magyar közösséget szervező tevékenységét, illetve kétkötetes főművét (Életem és emlékeim) Zsold Béla, a Calvineum lelkésze, Demény Lajos akadémikus és Bántó István szerkesztő méltatta. /Koós Ferencre emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./2005. december 9.
Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./2006. január 13.
Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./2006. február 17.
A csíkszeredai Mikó-vár történetének megírása régóta várat magára. Már korábban láttak nyomdafestéket írások a vár építéséről és építőjéről, Mikó Ferencről, de annak összefüggő, egységes monográfiája napjainkig késett. Szőcs János csíkszeredai muzeológusé az érdem, 2005-ben kiadta A Mikó-vár története című munkáját. Nagy szakmai felkészültséggel látott hozzá a feldolgozáshoz. Szőcs János először a vár keletkezését tisztázta: a vár építését Mikó Ferenc 1613 táján kezdte el és élete végéig folytatta. 1659-ben elkészítették a várban levő javak leltározását, melyet a szerző közölt. 1661-ben a törökök Csíkszeredát elfoglalták és kirabolták, Csík lakossága ekkor súlyos vérveszteséget szenvedett. A könyvet a Csíki Székely Múzeum adta ki. /Demény Lajos: A Mikó-vár története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./2006. március 21.
1991 elején Bíró István, az RMDSZ oktatási alelnöke, Lőrinczi Gyula matematikus, egyetemi tanár és Nagy E. József egyetemi adjunktus kezdeményezésére bizottság alakult, hogy a másfél évszázados bukaresti magyar közművelődési hagyományok folytatásaként intézményt teremtsenek. Március 6-án megválasztották a vezetőséget. Az elnöki tisztséget azóta mindmáig Lőrinczi Gyula tölti be. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság az 1857-ben alakult Hunnia Olvasóegylet jogutódjának vallja magát, a társaság jelenleg mintegy ötszáz tagot számlál. Céljuk a bukaresti magyarság művelődési és tudományos életének fellendítése és az Ady Endre Iskola támogatása. Alakulásuk után vissza kellett szerezniük a kommunista rendszerben államosított Petőfi Házat, noha azt a XIX. század derekán a bukaresti magyarok közadakozásból építették. Az RMDSZ vezetősége parlamenti úton szorgalmazta az erre vonatkozó sürgősségi kormányrendelet megszavazását, ennek alapján 1999-ben a Petőfi Ház újból visszakerült, 2004-ben pedig sikerült a könyvtárat is visszaszerezniük, számolt be az elnök a társaság munkájáról. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője cím alatt eddig két kötet jelent meg, a harmadik, amely 2005-ig foglalja össze az intézmény történetét, a napokban kerül nyomdába. Munkájuk elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Berényi Dénes akadémikus javaslatára BPMT-t fölvette a határon túli magyar tudományos műhelyek jegyzékébe. A bukaresti és ezen felül az ókirályságbeli magyarság közművelődését és egyházainak történetét Bíró István, Takács Pál, Lőrinczi Gyula, Zágoni Albu Zoltán, Bányai László, Árvay Árpád, Árvay Zsolt, Adorjáni Dezső és Szász Ferenc tanulmányai örökítették meg. 2001-ben a BPMT pályázattal elnyerte az Arany János Alapítvány támogatását „A bukaresti magyar diaszpóra szellemi élete” című programjához. Molnár Szabolcs a Bukaresti Tudományegyetem magyar tanszéke, illetve az ennek folytatásaként beindult hungarológiai oktatás adatait dolgozta fel. Demény Lajos akadémikus levéltári felfedezések alapján új adalékokkal gazdagította a bukaresti református egyház és iskola 1848 előtti történetét. Lőrinczi Gyula az 1857-ben alakult Bukaresti Magyar Olvasóegylettel kezdődően a közművelődési szerveződéseket mutatja be korabeli jegyzőkönyvek, egyéb dokumentumok alapján, Bántó István, Tapodi Zsuzsanna, Bányai Éva és Szonda Szabolcs sajtótörténeti tanulmányokkal kapcsolódott a kutatói programba. Az érdeklődők tudják, hogy a Petőfi Házban melyik nap milyen rendezvény várja őket. A hétfői nap például a Petőfi Színköré: irodalmi megemlékezések, színielőadások teszik emlékezetessé az esteket; Kováts László, a kör vezetője tavaly az EMKE Szentgyörgyi István díját érdemelte ki. Baloghy Bibiánna divattervező minden ellenszolgáltatás nélkül készíti a színjátszók és a régizene-együttes jelmezeit. Szerda a tudománynépszerűsítő, nyelvművelő előadások napja, de működik itt komolyzenei klub is Árvay Zsolt vezetésével, ahol rendszeresen fellép az Öllerer Ágnes vezette Lyceum Consort régizene-együttes is. Egy nap az időseknek van fenntartva: klubjuk keretében találkoznak, szükség esetén ingyenes orvosi konzultációban részesülnek. A BPMT Kozma Kiss Tibor ügyvédnek köszönhetően ingyenes jogi tanácsadással is az érdeklődők rendelkezésére áll.. /Barabás István: Tizenöt év a bukaresti magyarságért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Emlékeztető: az első évkönyv: A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője 1991-1993 /Kriterion, Bukarest, 1995/