udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
216
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 211-216
Névmutató:
Hecser László
2010. december 6.
Szent István — az összetartó erő (Emlékműavatás Bölönben)
Hála Istennek — vagy éppen sajnos —, történelmünknek több olyan fordulópontja is volt, amely nemzedékekre menőleg meghatározta jövőnket, életterünket, sorsunkat, fejlődésünket.
A magyar összetartozás emlékművét felállítani kívánó bölöni unitárius egyházközség ezekből választott ki hármat: a népet kereszténnyé tevő Szent István királyunk megkoronázásának 1010., az országot szétszakító Trianoni diktátum aláírásának 90. és az ország egységét 1940-ben néhány évig helyreállító honvédcsapatok bevonulásának hetvenedik évfordulóját. A hideg és az esős havazás ellenére nagy számban képviseltették közösségüket a történelmi magyar egyházak, a közéleti szereplők és az erdővidékiek. Ifj. Kozma Albert helybeli unitárius lelkész a kereszténnyé váló Magyarország által létrehozott értékeket hangsúlyozta. Mint mondotta, kilencven esztendeje a nagyhatalmak bár feldarabolták az országot, a közös értékeknek köszönhetően a nemzet egységes maradt, hiszen a szellemi örökségünk összekapcsolt. Sikó Imre, Bölön polgármestere azt kívánta, hogy az emlékmű erősítse meg a közösség és az odalátogatók nemzeti öntudatát, s tartsa meg szülőföldjén az erdélyi magyarságot. Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke elmondta: Bölön megmutatta már az elmúlt hónapokban, hogy a bajban sikerült összefognia, s nem szabad hagyni, hogy ez az érték elvesszen. ,,Nem szabad hagyni, hogy azon erők győzzenek, amelyek azt akarják, az emberhez illőt az embertelentől, az igazat a hazugtól, a búzát a konkolytól ne tudjuk megkülönböztetni" — mondotta. Keresztes Zoltán miklósvári plébános a hitet, nemzetet és templomokat építő, püspökségeket létrehozó Szent István történelmünkben játszott szerepét emelte ki. Simon László apácai evangélikus lelkész azt mondta, büszke arra, hogy az erdélyiek először magyarnak vallják magukat, s csak azt követően evangélikusnak, reformátusnak, unitáriusnak, katolikusnak, s a vallási meggyőződés sosem jelentett közösségünk tagjai közt leküzdhetetlen akadályt, nemzetként egyek vagyunk, bármi is történjen. Krizbai Imre baróti református lelkipásztor az elmúlt évek magyarországi történelmét idézte. Hangsúlyozta, milyen hatással volt ránk, amikor a szocialista kormány december 5-én ,,kiszavazott" a nemzetből, majd az idén hatalomra kerülő Fidesz ,,beszavazásának", az állampolgárságunkat visszaadó törvény. Márton Árpád képviselő azt mondotta, el kell kerülnünk, hogy a nehéz esztendőkben széthúzzunk, hiszen abból nem mi, hanem ellenségeink jönnek ki győztesen. Demeter János megyeitanács-alelnök is az egység és az önzetlenség fontosságáról szólt. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a családhoz, szülőföldhöz való kötelességünkről szólt: ha minket a Jóisten ide teremtett, akkor ezt a közösséget kell szolgálnunk, s értékeiben gyarapítanunk. Az emlékművet az egyházak képviselői közösen leplezték le és áldották meg. Közreműködött a köpeci Hangafa gyermek fúvósegyüttes.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 7.
Készül a jövõ évi választásokra az RMDSZ
A nyár végéig nevesítik nem csak az RMDSZ-polgármesterjelölteket, de összeállítják a tanácstagok listáját is, a megye városaiban pedig közvélemény-kutatás segítségével döntenek majd - mondta el Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök, tanácselnök.
Tamást az erdõvidéki polgármesterek Bölönben tartott alálkozóján kérdeztük arról, hogy elkészült-e a még tavaly bejelentett felmérés, amely segít majd négy-öt jelölt közül kiválasztani, ki képviseli Baróton a legnagyobb eséllyel az RMDSZ-t a következõ helyhatósági választásokon.
Tamás Sándor elmondta: a decemberben bejelentett felmérés nem készült el, de valószínûleg még ebben a hónapban nekikezdenek, s május végéig kiértékelik és közzéteszik az eredményeket. Barót mellett közvélemény-kutatást végeznek Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is. A városi és községi tanácstagokat a nyár folyamán választják ki. Mint mondotta, azért sietnek a nevesítéssel, mert az MPP mellé felsorakozni látszik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is, ezért idejében szeretnének felkészülni a megmérettetésre. El kell ismernünk, az RMDSZ-en kívül is létezik magyar politikai élet, ezért úgy vélem, minél markánsabban kell megjelenítenünk arcunkat. Ezért is hozzuk létre például a Székelyföldi ?nkormányzati Tanácsot. Meggyõzõdésem, hogy Kovászna megyében minden jelentõsebb településen gyõzni fogunk, hiszen igenis, bebizonyítottuk, ahol mi vagyunk vezetõ tisztségben, ott fejlõdik a közösség, ahol pedig az MPP, ott minden stagnál. Ez látszik Baróton és Kézdivásárhelyen is. Mindannak ellenére, hogy Kézdivásárhely jelentõs, mintegy tízmillió eurós költségvetéssel rendelkezik. Rácz Károlynak még lefestenie sem sikerült azt, amit mi építettünk. Baróton személyesen fogok kiállni az RMDSZ jelöltje mellett, mert meggyõzõdésem, hogy Barót többet érdemel - mondotta Tamás Sándor.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. augusztus 8.
Középpontban Erdővidék értékei
Talán nem sikerült minden úgy, ahogy a szervezők, illetve a résztvevők elképzelték, ám az első alkalommal Bölönben megrendezett Erdővidék az én hazám fesztivál a szerethető események közé sorolható.
Péntek délelőtt négy erdővidéki ifjúsági egyesület részvételével gondjaikról, munkájukról beszélgettek. A sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ ügyvezetője, Nemes Előd tartott előadást, majd együtt elemezték, mit lehetne tenni, hogy a régióban jelentősebb ifjúsági élet legyen. A délután folyamán ifj. Kozma Albert unitárius és Bartha Attila református lelkész a falu történetéről értekezett, este pedig mások mellett fellépett a kézdivásárhelyi Fejér Lilla és a Csillag születik idei győztese, László Attila.
Szombaton tartották a Kék Virág Szavaló- és Néptánctalálkozót, ezen a vártnál kevesebben jelentkeztek, mindössze nyolc település képviseltette magát, de a zsűri és a közönség is elégedett volt az előadásokkal. A szavalóknak Wass Albert Ébredj, magyar című versét és egy szabadon választott költeményt kellett előadniuk, legmeggyőzőbbnek a középajtai Bódi Rozália, a vargyasi Máthé Zsuzsa és a kökösi Györgyilyés Boróka bizonyult. A legjobb népdalénekesnek járó díjat a baróti Virág Csilla kapta, aki a szavalásban is bizonyító Bódi Rozáliát és a helybeli Gergely Erikát előzte meg, különdíjat a bölöni, de Nagyajtán tanuló Boda Szabina kapott. A községi könyvtárban Bölöni Farkas Sándor Kolozsvárról beszerzett kéziratának másolataiból – utazásairól, bölöni és kolozsvári életéről írt jegyzeteiből és öt végrendelet is megtekintető volt – nyílt kiállítás. Sikeresek voltak az Erzsébet parkban tartott tevékenységek, munkájukat népszerűsítették a baróti környezetvédő egyesület tagjai, az Izabella Alapítvány munkatársai és a vargyasi Rika Kulturális és Sportegyesület. Utóbbiak asztalánál több tucat gyermek és felnőtt gyűlt össze kézműveskedni, majd a hagyományos Szende-bálon nem volt hiány mulatni vágyókból és csinos lányokból sem, a legszebbnek járó elismerést a tizenöt esztendős, Sepsiszentgyörgyön tanuló bölöni Nagy Kinga kapta.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. május 26.
Tenni kell a közösségi jogokért (Kampányban)
Háromszéki látogatásának első állomásán, Vargyason a Daniel-kastélyban az Országgyűlés elnöke, Kövér László úgy fogalmazott, nem állják meg helyüket azok a vádak, miszerint jelenlétével megosztaná a magyarságot – hiszen ő nem is buzdítani jött ide –, viszont kész a figyelmet azokra irányítani, akik vállalják és elviselik a rágalmakat, a gáncsoskodást, s nem a magyarságból akarnak megélni, hanem azért hajlandóak tenni.
Hogy ehhez hozzájárulhat, azt megtiszteltetésnek veszi. A választópolgároknak azt üzente, ne csak ahhoz legyen erejük, hogy jól válasszanak, hanem ahhoz is, hogy az elkövetkezendő esztendőben is álljanak tisztségviselőik mellé, s dolgozzanak a közösség érdekében, így nem csak négy évre biztosítják a magyarság megmaradását e tájakon.
A házelnök szerint a közösségi jogok meghonosítása kérdésében is van, mit tenni. Szerinte ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy politikai alapon akár a legelemibb jogaink is megkérdőjelezhetőek – utalt Nyirő József újratemetésére. Kifejtette: Nyirő József végső kegyeletének megadásából nem ők akartak politikai ügyet csinálni, de voltak, akik másként gondolták, s azzá tették, a kínálkozó alkalmon pedig kapott az új román kormány is, mely "ha nem tud több és jobb kenyeret biztosítani polgárainak", elővette a magyar kártyát.
A Daniel-kastély kertjében Kövér László és a polgári párt vargyasi polgármester-jelöltje, Szőcs Dénes közösen ültette el az összefogás fenyőfáját.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. november 17.
Két évtizednyi közművelődés (Erdővidék)
Kevesebb helyszínnel, de gazdagabb programmal szervezik a kedden kezdődő XX. Erdővidéki Közművelődési Napokat. Barót, Vargyas, Nagyajta, Középajta, Nagybacon, Kisbacon, Olasztelek, Erdőfüle és Ürmös kulturális kínálatra fogékony közönsége hadtörténeti értekezéseket hallgathat, Erdővidékről szóló dokumentumfilmet, néptáncos fellépést, bábszínházi előadást tekinthet meg, téma lesz a könyvtár és a könyv, képzőművészeti és fotókiállításnak is örvendhetnek.
Érdekes kalandot ígér a világ új trendjeinek illata által meghintett Brassó magyar képzőművészeinek – Dimény András, Tomos Tünde, Vetró B. S. András, Ábrahám Imola, Sipos Gaudi Tünde, Dimény András és Tomos Tünde – kiállítása. Hasonlóképp izgalmas lehet a bikfalvi NAPtelep természetművészeti alkotóműhely dokumentációs kiállítása is. Az augusztusi táborban készült installációkat, performanszokat és folyamatműveket örökítették meg, hogy a „múlékony” alkotások örömet szerezhessenek másnak is. A Hadtörténeti Múzeum és Intézet Kedves Gyula, Udovecz György és Süli Attila révén komoly segítséget nyújt az Erdővidéki Közművelődési Napok szervezőinek: az Aradi Ereklyemúzeum történetéről és gyűjteményéről, a császári és királyi 68. közös gyalogezred I. világháborús szerepéről, illetve a magyar katonai térképészet úttörőjének, Tóth Ágostonnak az erdélyi tevékenységéről szóló tudományos előadást hoznak. Az Erdővidék Kultúrájáért-díj a volt könyvtáros, kultúrházvezető, kórusszervező, egyesületi mindenes Deák Vilmánál igencsak jó helyen lesz. A kitüntetéssel több évtized kitartó lelkesedéssel végzett kulturális és értékmentő munkáját ismerik el – emlékezzünk csak: a vargyasi Daniel-kastély három évtizeddel ezelőtti, enyészettől való megmentését neki köszönhetjük. Keddtől szombatig lesz, amiért felkeresni a közművelődési napok helyszíneit.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. december 7.
Bölönben is „Mikulás-ügy” (Kampányban)
Akárcsak Bardocon, Bölönben is rendőrségi vizsgálat lett a Mikó Imre Egyesület ajándékozásából. Kozma Albert unitárius lelkész úgy nyilatkozott, nem tudni, ki áll pontosan az ügy hátterében, de valószínűsíti, a feljelentő az RMDSZ valamelyik ügybuzgó aktivistája volt. A Mikó Imre Egyesület az unitárius egyházat kérte fel, segédkezzen a csomagok kiosztásában. Tudván, Bölönben igencsak kiélezett küzdelem folyik a pártok közt, úgy döntöttek, elkerülik még a látszatát is, hogy propagandát végeznének, ezért egyenesen az iskolába vitték az ajándékokat, ahol ki is osztották azokat.
„Alig érhettek haza a gyermekek, mikor már valaki jelenthette a megajándékozást, mert én már negyed háromkor a rendőrségen voltam, s magyaráztam »bizonyítványunk«. A rendőrök nagyon tisztességesen jártak el, nem tettek egyebet, mint a kötelességüket végezték, amikor jó alaposan átvizsgálták azt a csomagot, melyet ellenőrzésre bevittem, majd jelentették Barótnak, mindent rendben találtak. Én csak azt sajnálom, hogy egyesek nem tudják tisztelni a legkisebbek ünnepeit sem, s – mivel nem hiszik, hogy önzetlenül is lehet tenni – politikai ügyet próbálnak fabrikálni belőle” – nyilatkozta ifj. Kozma Albert lelkész.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. január 30.
Szemet szúrt a magyar zászló (Barót)
Az Erdélyi Magyar Néppárt baróti szervezetének és a magyar állampolgársági irodának is helyet biztosító épületen péntek délutántól székely és magyar zászló lobog. A jelképek már hétfőn szemet szúrtak a rendőrségnek, s két alkalommal is felkeresték az irodát.
Az EMNP baróti elnöke, Szép Béla elmondta: nem a „zászlóháborúban” akarnak részt venni, tettüket nem is tiltakozási akciónak szánták, mindössze hangsúlyozni szeretnék, hogy abban az épületben működik az állampolgársági iroda. „Hétfőn egy rendőr jelezte, ha idegen ország zászlóját tesszük ki, akkor az a legkevesebb, hogy a román is mellette legyen. Azt válaszoltam, a székely zászlót nem lehet hivatalosnak tekinteni, hiszen nem országot, hanem nemzetiséget jelenít meg, a piros-fehér-zöldön pedig rajta a címer is, tehát azt sem lehet hivatalosnak tekinteni, hiszen azt Magyarország csak 1919–1946 közt használta. Látszólag elfogadta az indoklásomat, de később úgy értesültem, amikor már nem volt senki az irodában, még két rendőr kereste az irodavezetőt. Ha kifogást emelnek, netalán büntetni akarnak, akkor jogászokkal konzultálunk a hogyan továbbról” – nyilatkozta Szép Béla.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. február 27.
Székelyzászló-ügy – Kovászna megye új prefektusát is zavarja a székely zászló
Dumitru Marinescu új Kovászna megyei prefektust is zavarja a székely zászló: több polgármesteri hivatalt levélben szólított fel, hogy távolítsák el a szerinte törvényellenesen kihelyezett lobogót.
Lázár-Kiss Barna András, Barót polgármestere a Háromszék érdeklődésére elmondta: tudott arról, hogy számíthat a felszólításra, hiszen azt megelőzően a hivatal munkatársai felkeresték az önkormányzatot, homlokzatáról fényképeket készítettek. Dumitru Marinescu felszólításának egyelőre nem tesz eleget, megvárja, kezdeményezzen konkrét jogi lépéseket, ő azokat kész megválaszolni. „A zászlót még elődöm, Nagy István tette ki évekkel ezelőtt, de eddig senkit sem zavart. Most viszont – pedig minden bizonnyal az elmúlt három-négy esztendőben több hivatalos küldöttség is megfordult a hivatalban – hirtelen mindenki felkapja a fejét, ha a napos-csillagos lobogót meglátja. Egyelőre büntetéssel vagy perrel nem fenyegetett a prefektus, de ha szükséges, jogi úton védjük meg a lobogót” – nyilatkozta a polgármester.
Hasonló a helyzet Vargyason, ahol a székely zászló ügye a falugyűlésen is felmerült, a polgármester és a résztvevők azonban egyöntetűen úgy döntöttek, a prefektusi felszólítás ellenére marad a községháza homlokzatán a lobogó. Ilkei Ferenc polgármester lapunknak elmondta: a kormánymegbízott harmincnapos határidőt szabott az intézkedés végrehajtására, de ők nem veszik le, a perre is készen állnak, addig és az alatt is helyén marad a zászló. Hecser László
Háromszék
Erdély.ma,2013. március 18.
Emléktábla a huszárkapitánynak (Bibarcfalva)
Száldobosi Borbáth László huszárkapitány emlékére táblát helyeztek el tegnap a bibarcfalvi templom előtti kis parkban. A szabadságharc több ütközetében helytálló példamutatását, majd a Makk–Váradi-mozgalomban játszott szerepét emelték ki méltatói, s a zászlórúdra felvonták a székely lobogót.
Székely Lajos református lelkész igehirdetésében a babilóniai fogságba esett zsidóság és az erdélyi magyarság sorsa közt vont párhuzamot. Példát kell vennünk Izrael népéről – mondotta –, mely rabbá válva sem vesztette el Istenbe vetett hitét, s hitt Jeremiás próféta vigasztaló szavaiban, hogy hetven esztendő múlva kiszabadulnak. Hogy célt érjünk, s önrendelkező nemzetté váljunk, önzetlenül kell cselekednünk: ne a személyes gyarapodás, a hírnév és a hatalom megszerzése legyen fontos, hanem a közösség, közben pedig ápoljuk a példát mutató és a reményt ránk testáló elődeink emlékét. A református templom előtti téren Székely Lajos emlékeztetett, nemzeti lobogónkat, a piros-fehér-zöld zászlónkat mindössze néhány esztendeig használhattuk az 1941. májusi felvonást követően, de a ma kihelyezett székely zászló minden bizonnyal sokáig fog lengedezni. Krizbai Imre baróti lelkipásztor előbb száldobosi a Borbáth László huszárkapitány életét kutató Nagybaczoni Molnár Ferenc munkásságát méltatta, mondván, távol születvén is szülőföldje iránt érdeklődött, s elkötelezetten dolgozott múltjának feltárásán. Borbáth László szabadságharcban betöltött szerepéről, helytállásáról a köpeci és kökösi csatában, csapatszervező képességéről, majd a Makk–Váradi-féle mozgalomban vállalt szerepéről – Erdővidék körzetében ő volt a fő mozgatórúgó – szólt a tiszteletes. Az SZNT bardoc-miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a székely zászló nemzetegyesítő üzenetét hangsúlyozta, majd úgy fogalmazott, megmaradásunk záloga nem a kulturális, hanem a területi autonómia.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. május 4.
Történelmi ingatlanjaink védelmében
Fehér János vargyasi művészettörténész a műemlékvédelem világnapján Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár Termében tartott előadást Az erdővidéki műemlékállomány helyzete napjainkban címmel.
Kitérvén a régióban végzett restaurálásokra, néhány meglehetősen szomorú példával szemléltette, nem csak a pénzhiány jelent gondot, hanem a hanyagsággal és a rossz ízléssel is fel kell vennünk a harcot, ha azt akarjuk, hogy több évszázados épített örökségünk csorbítatlan formában fennmaradjon. Hangsúlyozta, a tulajdonosok, az önkormányzatok és a jól képzett szakemberek összefogására lesz szükség ahhoz, hogy érdemi munkát lehessen végezni, s értékeink tovább gazdagítsák életünket, illetve vonzó idegenforgalmi célponttá tegyék Erdővidéket. – Előadásában a hivatalos műemléklista hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Mennyire, illetve miért fontos ez számunkra? Fehér János: Meglehetősen fontosnak tartom e szakemberek által összeállított s ötévente felújított listát, hiszen épített örökségünk megóvásában is szerepe van – kiemelt státusa révén figyelemfelkeltő –, de akár a turisták vonzásában is szerepe lehet, hiszen nem kevesen választanak útirányt ilyen szempontok alapján. És igen, meglehetősen rövidnek látom, hiszen a benne szereplő épületek nem adják az erdővidéki épített örökség teljes keresztmetszetét, főként a történelmi lakóépületek (kis kúriák, parasztgazdaságok) hiányoznak. Szegényes, mert Erdővidékről összesen csak huszonnyolc műemlék, tizenhét műemlékegyüttes és hat régészeti lelőhely szerepel, pedig ennél sokkal gazdagabb az örökségünk. Jóformán az összes erdővidéki templom benne lehetne: a vargyasi unitárius, a székelyszáldobosi, kisbaconi, erdőfülei és bardoci református vagy éppen a formailag is különleges, most baptista imaházként használt, régi baróti református templom. És a sor folytatható… A világi ingatlanok közt nehezebb válogatni, hiszen elég sok kis kúria, lakóépület pályázhatna a műemléki státusra, a középületeink közül a nagyajtai és a nagybaconi polgármesteri hivatal épületét mind alaprajzi elrendezés szempontjából, mind funkcionalitása alapján, sőt, a homlokzati kiképzések, reprezentatív díszek miatt is felvenném a listára. Véleményem az, hogy a műemléklistát újra kell gondolni, a munkába pedig be kell vonni az önkormányzatokat, hogy a helyi hivatalok közreműködésével felmérjék történelmi ingatlanjainkat. S még nem is beszéltünk a művészeti értékű emlékműveinkről, sírköveinkről…
– Milyen állapotban vannak ingatlanjaink?
– Többségük nincs jó állapotban, de a fizikai megsemmisülés határán sem állnak jelentős számban, kiemelném itt az erdőfülei Boda-kúria veszélyes állapotát. Még nem késő lépni, épített örökségünkhöz tartozó ingatlanjaink megmenthetőek, műemléki szempontok szerint felújíthatóak. Ahhoz persze az kellene, hogy a tulajdonosok is fontosnak tartsák megóvásukat. Sajnos, elég csekély azok száma, akik nem teherként élik meg ingatlanjaik történelmi, illetve műemlék voltát, s hajlandóak arra áldozni, hogy jó szaktudású mesterembert, restaurátort alkalmazva, hagyományos anyagokkal dolgozva megőrizzék az elődeik által teremtett értéket. – Kérem, soroljon fel néhány jól sikerült, igazi értékmentő munkát, illetve negatív példát. – A miklósvári Kálnoky-kastély felújítása lassan halad, de minőségi munkát végeznek. Látszik az is, hogy hosszabb ideig tartó kutatások alapján, képzett restaurátorok bevonásával a legapróbb részletekre is figyelnek, a stukkódíszek és késő reneszánsz kőfaragványok konzerválását, restaurálását is gondosan végezték el. Az olaszteleki Daniel-kastély felújítása – bár a szigorú határidők miatt gyorsan dolgoznak – remélhetőleg szintén sikeres lesz. Régészeti ásatást és falkutatást is végeztettek, később kőrestaurátort, falkép-restaurátorokat is bevontak az értékmentő munkába. Látványosra sikerült az 1669-ben készült késő reneszánsz kőcímer felújítása, amely mindannak ellenére, hogy újnak hat, mégis magán viseli évszázados megpróbáltatásainak nyomait. A kutatás folyamán a vakolat alól előbukkanó, tematikájukban egyedinek számító falképeket is felújítják közelebbről. Örvendek annak is, hogy a nagyajtai unitárius templom 1710-ben készített szószékén található címerről eltávolították az olajfestéket – lehet, hogy valamikor valakiknek jobban tetszett a fehér és a bronzos festék, de a több száz éves kőben visszafordíthatatlan kárt okozott volna a vegyi anyagok maró hatása, a faragványok plasztikája ma sokkal jobban érvényesül. A jó szándék vezérelte, de szakemberek által nem vizsgált vagy véleményezett munkálatok esetében leginkább az apró vagy inkább apróságnak gondolt részletek kivitelezésében csúsznak be fonákságok. Tudni kell, hogy a műemléklista nem egyenlő a teljes épített örökségünk fogalmával, ez jóval nagyobb állományt jelent a hivatalos lajstromoknál. Az erdőfülei református templom tornyának felújítása után vettem észre például egy számomra idegen feliratot, pedig addig úgy tudtam, hogy jól ismerem az 1758-ból származó, latin nyelvű toronyépítési feliratot. Ugyanis a toronyra festett régi szöveg teljesen eltűnt, az új pedig csak részleteiben idézi az eredeti tartalmát, érthetetlen szavakkal tarkítva. Nagyajtán a Dónáth-kúriaként ismert épületet újították fel szakszerűtlenül, termopán ablakok kerültek az átalakított ablaknyílásokba, és számtalan esetben figyelhető meg az is, hogy történelmi jellegű épületeinkre oda nem illő, mindenféle típusú és alakú modern cserép került a vidékre jellemző baconi (hegyes végű) cserép helyett. Épített örökségünk folyamatosan pusztul, sőt, a törvény által védett épületek sincsenek biztonságban: pár évvel ezelőtt a vargyasi Imecs-kúria csűrjét egyszerűen lebontották, következmény nélkül. – Miként lehetne a tulajdonosokat ösztönözni, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak épületeikre, s több megújuljon? – Nem szabad egyedül hagyni az embereket. Az önkormányzatok tehetnének azért, hogy a műemlék-tulajdonosok érdekeltek legyenek a szakszerű felújítások elvégzésében – adókedvezménnyel, de akár pályázatokat is kiírhatnának, sőt, a megfelelő szakemberek megtalálásban is feladatot vállalhatnának. Helyi örökségmentő stratégiák kidolgozása, faluképvédelmi programok beindítása is segíthet. Nagyon fontos a tájékoztatás, sőt, az oktatásban is szerepet kellene adni a helytörténeti, örökségvédelmi tematikának: a majdani műemlék-tulajdonosokban is szükséges minél korábban tudatosítani, hogy épített örökségünk nem kényelmetlen teher, hanem megőrzésre érdemes érték.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. szeptember 6.
Az élet szolgálatában (Százéves a baróti kórház)
Összefogásból, sok fáradozással és számtalan akadályt legyűrve épült száz esztendeje a baróti kórház. Hogy az áldozatvállalás megérte, nem kétséges: falai közt betegek tízezreinek életét mentették meg, a szenvedők fájdalmára írt találtak, s nemzedékek sorát segítették a világra a jól felkészült orvosok és az odaadóan dolgozó ápolók. A száz év önzetlen munkáját köszönték meg az eseményen felszólalók s a Barótról és Erdővidék csaknem minden szögletéből összegyűlt több száz fős ünneplő sereg. Az elhangzott jókívánságok közt leggyakrabban az szerepelt: a következő százesztendős születésnapját is élje meg.
Az ünnepi beszédek sorát Huszár Hajnalka szülész-nőgyógyász kórháztörténeti kiselőadással kezdte. Szólt a Baróti Takarékpénztár Részvénytársaság 1887-es kórházépítési indítványáról, az Erdővidéki Kórházegylet 1892-es létrehozásáról, az éveken keresztül folyó adománygyűjtésről és a lelkesen végzett munkáról, melynek eredményeképp 1913 őszére elkészült az ingatlan. Georgeta Gheorghiu kormánymegbízott-helyettes elismerően szólt a kórház- és a városvezetésről, amely a gazdasági válság ellenére működtetni tudta az intézményt, mi több, a modernizáláshoz szükséges pénzt is elő tudták teremteni. A megyei tanács alelnöke, a baróti Nagy József a kórház érdekében oly sokat tevő elődöket idézte meg, de úgy vélte, az elmúlt évek önkormányzati összefogását is méltányolni kell, hiszen az tette lehetővé az intézmény megmaradását. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az építőknek és az elmúlt évszázadban fenntartóknak mondott köszönetet, majd úgy fogalmazott: a mai nemzedékre fontos feladat hárul a kórház további működtetésével. Kovászna megye közegészségügyi igazgatója, Ágoston László az orvosok, ápolók és kiszolgáló személyzet a köz érdekében kifejtett munkáját emelte ki, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetője, Ghiţă Drăgoiu a kórházat pénzügyileg folyamatosan támogató önkormányzatokat méltatta: nélkülük sokkal bizonytalanabb lenne az intézmény helyzete. Dávid György, a baróti kórház orvos igazgatója az elmúlt bő két évtizedben oly sokat segítő holland és német egyesületeknek mondott köszönetet. Szerinte nem kétséges, hogy a kórház megmarad, sőt, bővítésére és korszerűsítésére is akad majd pénz, s nem maradnak szakembergárda nélkül sem. Áldást mondott Krizbai Imre baróti református lelkész, Andorkó Ferenc vargyasi unitárius tiszteletes és Tóth József baróti plébános, leleplezték a kórház falára felerősített, az esemény emlékét őrző és a támogatóknak köszönetet mondó táblákat, majd a főnővérek osztályuk nevében ajándékot vehettek át. A délutáni órákban a baróti temetőben nyugvó Bíró András és Lőrincz Béla sebész, Demeter Jenő és Bartha Gábor belgyógyász, Gajdos Gyula nőgyógyász és Szántó Lajos gyermekorvos sírjánál tisztelegtek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. szeptember 16.
Kopjafa a bevonuló honvédek emlékére
A Székely Társalgó Egyesület a baróti református templom bejárata mellett kopjafaállítással emlékezett meg a magyar honvédség 1940. szeptember 12-i baróti bevonulására, illetve az elmúlt esztendőkben szervezett honvédtalálkozókra. A rossz idő miatt a megemlékezés jórészt a templomban zajlott, csak a vargyasi Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafa leleplezése történt a szabad ég alatt.
Farkas Vilmos kisbaconi református lelkipásztor igehirdetésében arra biztatta a közösséget, hogy merjen nagyokat álmodni. Álmodtak és hittek elődeink, s Erdély és a Székelyföld a trianoni igazságtalanság után visszatért az anyaországhoz – mondotta. Az esemény házigazdája, Krizbai Imre lelkipásztor úgy fogalmazott: fontos, hogy történelmünk meghatározó pillanatai emlékét megőrizzük, a hazánkért cselekvőket pedig becsüljük meg. Köszöntötte az eseményen jelen levő öt egykori honvédet, akit a templomban levő mintegy százötven megemlékező meg is tapsolt.
Gyüre Csaba magyar országgyűlési képviselő, a Jobbik Magyarországért alelnöke elmondta: büszke arra, hogy maga is megszavazhatta azt a törvényt, amely megteremtette a lehetőségét, hogy visszanyerjék állampolgárságukat a csonka Magyarországon kívül élők. A Székely Nemzeti Tanács bardoc–miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a kopjafa emlékőrző szerepére hívta fel a figyelmet: nem szabad elfelednünk a magyar honvédség bevonulásának jelentőségét. Miklósi József korabeli dokumentumok alapján idézte fel, milyen örömmel fogadták a székelyföldi emberek a honvédek visszatérését – igazi felszabadulásként élték meg a második bécsi döntést követő napokat. Barót volt polgármestere, Nagy István a honvédek helytállását emelte ki, mondván: „nem azt kérdezték, milyen rangot kapnak, vagy kiállhatnak-e majd a város főterére díszelegni, hanem azt, mit tehetnek ők a nemzetért”. Bocz Zoltán beszédében felvetette: miért rossz, kinek árt, ha valaki szereti nemzetét, s tesz azért? Az eseményen fellépett a Zathureczky Gyula Kórus, a vargyasi Borbáth Szilveszter énekelt, Fogarasi József és Kelemen Csongor pedig verset mondott.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 15.
Újra perrel fenyeget a prefektus (Nagybacon)
A kormánymegbízotti hivatal arra szólította fel Nagybacon polgármesterét, távolítsa el székházáról a Községháza feliratot és a székely zászlót. Dumitru Marinescu prefektus szerint Székelyföld nem létezik, így zászlója sem lehet, ezért úgy véli, a polgármesteri hivatal homlokzatán nincs mit keresnie a kék-arany lobogónak.
Simon András polgármester szerint a prefektus bármit mondhat, Székelyföld létezik, zászlaja volt és van. „A zászló a miénk, használatának korlátozásával sem értek egyet. Ám okulva abból, hogy a prefektus már nyert meg hasonló pereket, kiskaput kerestem és találtam: a homlokzatról levesszük, de az önkormányzat székhelyétől néhány méternyire található világháborús hősők emlékét örző emlékművön helyezzük el, ebbe nem szólhatnak bele” – nyilatkozta Simon András. A Községháza feliratot sem tartja törvényellenesnek Simon: a községben mindenki által beszélt és értett nyelven készült, kivitelezése ízléses, ráadásul már 1905-ben is volt hasonló felírat az ingatlanon – ezt fényképek is bizonyítják. „Beszéltem jogtanácsossal és a megyei tanács elnökével, akik arra bátorítottak, tartsak ki. Helyzetünket erősíti, hogy a felirat ténylegesen nem is a hivatal, hanem a szomszédos kultúrház homlokzatán van elhelyezve – a két intézmény nincs egy fedél alatt – ráadásul nem új feliratról van szó, hanem egy régi felújításáról. Ha a harmincnapos határidő után ezért beperelnek, állunk elébe.”
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. november 23.
Az önzetlenül cselekvő tanítónőt díjazták (Erdővidék kultúrájáért)
Az Erdővidéki Közművelődési Napokat szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kuratóriuma az Erdővidék Kultúrájáért Díjat idén Kubánda Gizella nyugalmazott középajtai tanítónőnek ítélte. A díjátadási ünnepségen felszólaló egykori pályatársak, barátok és tisztelők Kubánda Gizellát a közösség érdekében fáradhatatlanul dolgozó, nemzedékek sorát felnevelő, boldogulásukért sokat tevő és népművelői munkáját lelkesedéssel végző pedagógusként mutatták be. Berszán István helybeli református lelkész szerint mi, székelyek akkor is fontosnak tartjuk a kultúrát, amikor mások szegénységre és érdektelenségre hivatkozva lemondanak róla. Ragaszkodunk történelmünkhöz, zenei hagyományainkhoz, irodalmi és képzőművészeti értékeinkhez, mert nélkülük gyökértelennek éreznénk magunkat. Sokat tett a középajtaiak szellemi és lelki épüléséért a hatvanas-hetvenes években formálódott tanári kar, amely a tanórák megtartásán felül közösség- és kultúrateremtő feladatot vállalt.
A közművelődési egyesület elnöke, Demeter László a tájegység páratlanul gazdag kulturális értékeit dicsérte, s köszönetet mondott mindazoknak, akik tettek azért, hogy ez a gazdagság megmaradjon, átöröklődjék nemzedékről nemzedékre. Bihari Edömér polgármester az önzetlenül cselekvő tanítónőt, néptáncaink, népdalaink, népszokásaink és hagyományaink őrzőjét méltatta. Bereczki László nyugalmazott református lelkész az 1955–1956-ban utolsó éves tanítóképzős Kubánda Gizellát mutatta be: tudással jól felvértezett lány volt, kétség nem fért hozzá, népe gyermekeinek kiváló oktatója lesz.
A díjazott méltatására a szervezők által felkért Barabás Mihály Kubánda Gizella tanítói pályájának főbb állomásait csokorba szedve vázolta az értékes munkát. „Hogy a csoda Középajtán létre tudott jönni, meg tudta mozgatni a falu apraját-nagyját, az nem kis munkába került. Gizellának néptánccsoportja mindig volt, azt vallja, a tánc szeretete apai öröksége. Ezt a dal- és táncszeretet adta át tanítványainak s az életrevaló középajtai ifjúságnak. Felkutatta, gyűjtötte Középajta népszokásait, annak egy részét feldolgozta egyedül, majd néhai Keszeg Edit tanítónővel előadható formába rendezték, színpadra vitték” – fogalmazott az egykori iskolaigazgató. Kubánda Gizella könnyeivel küszködve köszönte meg az elismerést, mint mondotta: az nem csak az övé, hiszen komoly érdemeik voltak néhai kollégáinak is abban, hogy jó, dolgos és a népszokásaink ápolását fontosnak tartó embereket sikerült nevelniük. Az eseményen fellépett a baróti Rozmaring kórus, Tatár Zsuzsanna nyugalmazott magyar szakos tanárnő és a bölöni Demény Istvánné verssel köszöntötte a díjazottat.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. december 9.
Kétszáz éves templomukat ünnepelték (Vargyas)
Kettős ünnepet ült a vargyasi unitárius egyházközség: kétszáz éve épült templomuk, ifjúsági szervezetük, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) helyi fiókja pedig száz esztendeje alakult meg. A felszólalók a vargyasiak Istenbe vetett hitét, önzetlenségét és cselekvőkészségét emelték ki: ahol ilyen munka folyik, ott a magyar jövő és az unitarizmus biztosított.
Az ünnepi istentiszteletet végző Bálint-Benczédi Ferenc püspök örömét fejezte ki, hogy Vargyason még oly sokan vannak, akik fontosnak tartják Isten hajlékának megóvását, s önzetlenül tesznek, hogy az elődeik által megteremtett értékeket megőrizzék. Mint mondotta, Európa nagy városaiban már csak mint műépítészi és kulturális értékként szemlélik az évszázadokon keresztül a hitet és a tanítást szolgáló épületeket, ám nálunk valódi szerepét tölti be, Isten hajlékául szolgál. Meggyőződését fejezte ki, hogy az elmúlt esztendőkben Vargyason nemcsak az épület újult meg, hanem a jó és a szeretetben hinni tudó emberek lelke is.
Az egyházközség gondnoka, Sütő Béla kisebb csodának mondotta, hogy megújították a templomot – a felújítás során talált kis angyalt biztató előjelnek tartotta –, a folyamatosan mellettük álló egyházfiak és számos más felekezetű barátuknak köszönhetően sikerült. A múltat ismét megmentették – fogalmazott a gondnok –, de ideje a jövőbe lépniük: az egyház értékes dokumentumait méltó helyre kell kiállítaniuk, fel kell újítaniuk a harangrészt, s a templom környékét is jobbá, szebbé kell tenniük. Ilkei Ferenc polgármester elismerését fejezte ki a templomot és az orgonát felújítani tudó közösségnek, s arra kérte Andorkó Ferenc lelkészt és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet működtetőket, hogy továbbra is tartalommal töltsék meg Isten hajlékát. Ha sikerül folytatni az elődök által elkezdett munkát, akkor nem járnak sikerrel a tudatos népirtásunkon dolgozó sötét erők – mondotta a községvezető. Az ODFIE országos elnöke, Fülöp Júlia a hitet és a művelődést is szolgáló társaiknak fejezte ki jókívánságait, s arra buzdított, hogy közösségépítő munkájukat könnyen, szívükben örömmel végezzék. A helyi egyleteseket képviselő Gánya Ervin ígérte, méltó folytatói lesznek a száz esztendővel ezelőtt elkezdett munkának.
A Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese, Török István a Istenbe vetett hitet megélőkről beszélt: a két évszázada élt vargyasiak életében a templom biztos pontot jelentett, s minden bizonnyal jelent ma is – példázza ezt kitartó munkájuk is. Az eseményen jelen levő két főgondnok közül előbb Máthé Dénes szólalt fel. A vargyasiak erőt meghaladó munkáját – a templom külső-belső felújítását, az orgona javítását egymaguk, központi egyházi segítség nélkül végezték – értékesnek nevezte, a megújult templomot pedig nemcsak az erdővidéki, de a magyarság egyik legszebbének mondotta, olyannak, melyen igencsak látszik az itt élő emberek Istenbe vetett hite. Csáka József főgondnok a Vargyashoz való kötődéséről beszélt, és édesapja hagyatékából előkerült – leginkább a Sütő család történetéhez adalékokat biztosító – dokumentumok másolatát ajándékozta a helyieknek. Andorkó Ferenc tiszteletes a 2009-től folyó felújítás főbb momentumait sorolta fel, s kiemelte Cseresznyés Szilamér építőcsapatának sikerét, az orgonát megújító Bors László tehetségét, továbbá a legjelentősebb pénzbeli támogatást, kétezer dollárt adományozó – a nagyapja, a vargyasi ifjúsági egyletet száz esztendeje megszervező Kiss Károly néhai kántortanító révén kicsit önmagát is vargyasinak valló – Sztankovits Zsuzsa önzetlenségét s a helyi közbirtokosság és polgármesteri hivatal folyamatos támogatását. Fehér János művészettörténész a templomépítés előzményeiről és a kivételesen értékes munkát végző mesteremberekről tartott előadást, Ilkei Lóránt pedig a vargyasi ifjúsági egylet százesztendős múltjának legfontosabb mozzanatait ismertette. Az eseménynek emléket állító, a templomban elhelyezett márványtáblát a Vargyasról elszármazott Molnár testvérek adományozták. Az ünnepséget a szeretetiskolások műsora zárta.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. december 24.
Távol a családtól
Karácsonykor a felnőttből újra előbújik a hétköznapi forgatagban mellőzött gyermek-énünk, újra fontos lesz a fenyőfa és a frissen sütött kalács lakást betöltő illata, a szeretettel készített, körültekintő gondoskodással megvásárolt ajándék, a család közelsége, vágyjuk a meghittséget, a holnapra jó reménnyel gondolunk. Az élet viszont néha keresztülhúzza számításainkat, elszakít szeretteinktől; csak lélekben lehetünk egyek családtagjainkkal, csak gondolatban ölelhetjük meg kedveseinket, az ünnepi vacsora ízét csak régmúlt emlékekből idézhetjük fel. Két ember – az 1956-os forradalom egyik baróti meghurcoltja és a világégés poklát megjáró hadfi – története bizonyítja: kis csodák az embertelenség közepette is léteznek, és Krisztus születése napján olykor a kevés is elég, hogy ünnep legyen szívünkben.
A konstancai gondoskodás
Oláh János szinte még gyermekfejjel, tizenévesen lett rendszerellenes összeesküvő, s ítélték tíz év nehéz börtönre – ebből öt esztendőt és tíz hónapot le is töltött. Hogy mi volt a vétke? A brassói Steagul Roşu Szakiskola tanulója volt, amikor a mai Áprily Lajos Főgimnázium diákjai által alakított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) tagjai megkeresték őket, s mivel szimpatizált az anyaországi forradalmárokkal, s hitte, hogy az erdélyi magyarság érdekében közös erővel tenni lehet, hát csatlakozott hozzájuk. A fiatalok körében nagy érdeklődést váltottak ki akcióik – 1957-ben Fehéregyházán Petőfi Sándort huszonketten ünnepelték! –, ám mégsem ezek miatt buktak le: egy, a katolikus papoknak írt levelüket a címzettek provokációnak tekintették, s jelentették a Securitaténak. A hetvenhét vádlottat három rendben ítélték el. A marosvásárhelyi vizsgálati fogság ideje alatt hat hónapig a Securitate emberei vallatták, majd az ítélethirdetést követően a brăila-nagyszigeti Salcea, Grădina, Stoeneşti, végül Szamosújvár lett életének állomása, amíg 1964. június 22-én amnesztiával szabadult.
A salceai munkatáborban végzett gátépítés meglett embernek sem lett volna könnyű, nemhogy egy tizenkilenc évesnek, de bírni kellett, mint ahogy később a csatornakészítést vagy a kemény mezőgazdasági munkát is. Az is megesett, hogy a barakkokban ötszázan laktak, az intimitást meg az jelentette, hogy az emeletes ágyak alsó részén néhányan összekuporodtak, s kicsit hosszabb ideig csendben beszélgettek. Nehezen, körülményesen, de nem volt lehetetlen, hogy a húsvétot és a karácsonyt, ha röviden is, de megtartsák. Az őrök sokkal jobban odafigyeltek az értelmiségre – számos tanár, ügyvéd, orvos, lelkész és rengeteg egyetemista volt körükben, elég, ha csak a jövendőbeli református püspököt, Csiha Kálmánt vagy Páskándi Géza írót említjük – és a szektásoknak bélyegzett szombatistákra vagy jehovistákra. A munkássorból kikerült elítéltek parányival nagyobb szabadságot élveztek. Odahívtak egy-egy lelkészt vagy egykori teológiai hallgatót, aki igét mondott, összekulcsolták kezüket, s néhány percig közösen imádkoztak, majd hazagondoltak szüleikre és szeretteikre. Ritkán kisebb ünnepi ebédet is fogyaszthattak: a kezdeti szigort 1960–61-ben enyhítették, csomagot fogadhattak családjuktól, a kis csoportok kiadósabb, finomabb ételhez jutottak.
Grădinai fogva tartása idején, 1960 őszén hastífusz ütötte fel a fejét, amitől az elvtársak megijedtek, s a betegeket – köztük Oláh Jánost is – a konstancai kórház egy átrendezett osztályára vitték, így a karácsony és az újév is ott érte. Minden másabb, emberségesebb volt, mint amit az előző években tapasztaltak, ezért még a mások által megvetett kórházi kosztot is kiadósabbnak, élvezhetőbbnek érezték. A legtöbbet mégis az alkalmazottak embersége jelentette. Oláh János valóságos tündérként tekintett az egyik nővérkére, Sandára, aki hol ezzel, hol azzal kedveskedett neki. Karácsony estéjén egy narancsot és egy egész tábla csokit csúsztatott párnája alá.... Csak azért-e, mert megesett a szíve a legyengült betegen, együttérzésből, mert egy hozzátartozóját neki is mondvacsinált indokkal lecsukták, netalán, mert tetszett neki a fiatal legény – ez sosem derült ki, hiszen a hivatalos ügyintézésen kívül nem érintkezhettek. A kedvesség, az önzetlenség így is sokat számított a székely fogva tartottnak: visszaadta reményét, hogy vannak még jó emberek.
Szökés karácsonykor
Balogh Antal önkéntesnek jelentkezett, 1941-ben tizenkilenc éves fejjel rukkolt be a 27-es gyalogdandár székelyudvarhelyi határvadász zászlóaljhoz. A kiképzést követően 1942-ben az 59-es portyázó határőrökhöz került, Felsőrákoson teljesített szolgálatot, majd egy évre rá Kolozsvárra a 9. Hadtest parancsnokságához rendelték, ahol a magyarországi származású Benedek Elek hadbiztos-százados mellett látott el feladatokat, többek közt sofőrje is volt. – Egyszer egy reggeli kihallgatást követően szólt, hogy maradjak hátra. Amikor bementem irodájába, az asztal mellett állt, kezében egy-két papírral, hosszabb ideig nem szól semmit, csak nézett, nézett. „Tóni fiam, megjött a leszerelési papírod, de a SAS-behívód is. Kapsz öt nap szabadságot, hazamehetsz elbúcsúzni a szüleidtől, majd indulunk a frontra” – mondta. Nem telt el sok idő, már szovjet földön jártunk, karácsonykor és újévkor onnan küldtem levelezőlapot kedvesemnek. Januárban úgy befagyott a Don vize, hogy 12-én az oroszok könnyűszerrel átkelhettek rajta, s porig zúztak minket – meséli az egykori honvéd.
A visszavonulás nehéz volt, sok veszteséggel járt, amikor Németország területére, Linz-Leobenbe értek, ahol az oroszok elfogták őket. Hat hónapig a legkülönfélébb munkát kellett végezniük, a körülmények pedig igencsak keservesek voltak: egy kolhozistálló méretű épületbe ezerhétszázukat zsúfolták be, az étel pedig inkább állatnak, mintsem embernek való volt. Valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább – ötlött fel egyre többször Balogh Antalban. A karácsonyi ünnepek jó alkalomnak ígérkeztek, hiszen hideg is volt, az oroszok, ha tehették, a Jézuska születése napját itallal köszöntötték, kisebb volt az esélye, hogy észreveszik, esetleg üldözni fogják, ha szökéssel próbálkozna. Karácsony másod-, harmadnapjának estéjén odaszólt a mellette fekvő bajtársának: „Látod azt a kicsi ablakot? Na, én azon kimászom, megpróbálok átjutni a vashídon, s átmenni az amerikaiakhoz. Te, ha akarsz, velem jössz, de én mentem. Kicsi volt az ablak, de le voltunk fogyva, szinte gond nélkül jutottunk át, majd kúszva, araszolgatva közelítettünk a töltés felé. Láttuk a kuckójába behúzódott őrszemet – talán ő is minket, de nem mozdult –, majd elértük a hidat. Még jobban féltünk, nehogy most, nehogy éppen akkor jöjjenek utánunk, amikor a szabadulás kapujában vagyunk. Nem jöttek, el voltak foglalva magukkal. Az amerikaiak jól fogadtak, az éjjelt ott töltöttük, reggel meg bevittek a körzetükbe, ahol nagy nehezen előkerítettek egy magyar származású tisztet, aki biztosított arról, hogy jó sorsunk lesz. Az is volt, sokáig élveztük »karácsonyi ajándékunk«, talán május volt már, amikor eljöhettünk onnan” – idézi a közel hét évtizede történteket a néhány éve vitéznek avatott egykori honvéd. Az azóta eltelt időben számtalan emlékezetes családi ünnepet élt meg Balogh Antal, ám a legszebbek közt idézi fel a szabadulását lehetővé tevő karácsonyt: enélkül talán semmi sem lett volna abból, amit azóta megteremtett a levelezőlapjait váró – azóta végleg eltávozott – egykori leánykával.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. február 8.
Székelyföld szellemi értékeiről
Székelyföldi kultúrateremtésről, több évszázad alatt felhalmozott szellemi értékeinkről, a művelődési havilap éltetéséről, a góbé nyelv gazdagságáról és a fenntartóhoz fűződő viszonyról is szó esett kedd este Baróton, Erdővidék Múzeumában a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőivel, Lövétei Lázár Lászlóval és Molnár Vilmossal tartott közönségtalálkozón, illetve a Székely Könyvtár sorozatban megjelent kötetek bemutatóján.
Lövétei Lázár Lászlót és Molnár Vilmost is jó érzéssel tölti el, hogy a Székelyföldnek tizennyolc év alatt – májusban jelenik meg 200. számuk! – az erdélyi tollforgatók és gondolkodók javát sikerült alkotótárssá tennie, segítségükkel pedig bő ezer embert elérnek. Az olvasók megtalálása és megtartása nem volt egyszerű – állították –, ám az irodalom mellett közölt történelmi, színházi, filozófiai és néprajzi írások, illetve interjúk hatni tudnak az olvasóbarát kultúrát kedvelőkre. Tapasztalataik szerint az emberekre kevésbé hat plakát, szórólap vagy újsághirdetés – ám a közönségtalálkozókra elmennek, s akár ott helyben elő is fizetnek. A bő ezer előfizető és a szabad árusítás csak töredékében fedezi a lap költségeit, így a főtámogatónak, Hargita Megye Tanácsának köszönhető, hogy a folyóirat megjelenik.
Elmondták továbbá: a Székely Könyvtár sorozatot száz kötetesre tervezik. A csíkszeredai pünkösdi búcsúra és a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásárra időzített ötös sorozatokba egyaránt beválasztanak klasszikus és kortárs szerzőket, de válogatásoknak, sőt, népdaloknak is helyet biztosítottak. Lövétei Lázár László szerint az olvasók megérezték a kevésbé ismert vagy eddig elérhetetlen régi szerzők alkotásaiban rejlő erőt és bájat, s kedvelik a kortársakat is. A csak a kiadó által vezetett „slágerlista” élén Bözödi György és „a kiváló tollú és tisztán látó” Márton Áron áll. A száz kötetet tíz év alatt jelentetnék meg, ám gyakran felvetődik, mivel, kivel lehetne bővíteni. Nem tervezték, de meglehet, régi magyar versekből is állítanak össze válogatást, s baróti javaslatra fontolgatnak egy Gaál Mózes-kötetet is – kérdés csak az, lesz-e az ügynek folyamatos támogatója. Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 14.
Barót Napok a tudomány jegyében
Az idei Barót Napok első része a kultúra- és tudomány-népszerűsítés égisze alatt zajlott: helytörténeti könyvet mutattak be, a régiót érintő történelmi előadást hallgathattunk, érmekiállítás nyílt, és anyaországi alkotmánybíró értekezését is követhettük.
Szerdán Egyed Ákos: Bodos – Egy székely szabad falu című kötetének bemutatása színültig töltötte érdeklődővel a Gyulai Líviusz Városi Könyvtár legnagyobb termét. Kovászna Megye Tanácsának turisztikai és megyeismertető kiadványszerkesztője, Sepsiszéki Nagy Balázs az általuk tervezett falumonográfia-sorozatról beszélt, majd Egyed Ákos legújabb, a szülőfalujának történetét tartalmazó kötetét ajánlotta a barótiak figyelmébe. Mint mondotta, ez több egyszerű monográfiánál: bár tudományosan megalapozott – közel százhetven könyvészeti hivatkozás egészíti ki –, nyelvezete szépirodalmi olvasmányként is ajánlja magát, de fontos kiegészítőnek tartja az elbeszélt történelmi részét is. Egyed Ákos azon kollégáinak mondott köszönetet, akik az elmúlt negyven esztendőben kutatásaik Bodossal kapcsolatos anyagát önzetlenül rendelkezésére bocsátották, s így a lehető legteljesebb képet festhette meg. A könyv számára vallási és demográfiai adatokkal szolgáló Sándor Istvánt is felszólalásra kérték. A helybeli református lelkész szerint bár szolgálati ideje alatt némileg visszaesett Bodos lélekszáma, mégsem elveszett település, hiszen négyszáz lakójának mintegy negyven százaléka fiatalnak mondható, s a tizennyolc éven aluliak száma is száz felett van. Erdővidék középkori és kora újkori történetének főbb kérdései című vetített képes előadását Fehér János művészettörténész tudományos morfondírozásnak nevezte. Szólt a tájegység nevének vélhető eredetéről és első írásos említéseiről, kulturális és földrajzi behatárolásáról, kitért a törvénykezési jegyzőkönyvek érdekes eseteire, s hangsúlyozta a régészeti és műemléki kutatások fontosságát is. A fiatal szakember nem feledkezett meg épített örökségünk helyzetéről sem. Mint mondotta, az utóbbi időben sajtónyilvánosságot kapott nagybaconi árkádos ház esete csak egy példa a sok közül, hogy mennyire nem vesszük komolyan értékeink mentését: az erdőfülei Boda-kúria felújításának ugyan nekifogott a bardoci önkormányzat, de abban sok köszönet nincs, hiszen a hagyományos technikák és alapanyagok helyett vasbeton-koszorút használnak, sőt, tetőszerkezetét is megváltoztatják. Tegnap Erdővidék Múzeumában Bögi Sándor gyűjtő Európa új pénze, az euró érmekiállításának megnyitójára meglehetősen kevesen voltak kíváncsiak – érdekes előadást szalasztottak el. Az anyaországi jogász kontinensünk közös pénze születésének előzményeiről, a hátterében álló gazdasági mechanizmusokról, az érmék motívumairól, ritkaságukról és értékeikről szólt. A művelődési házban Juhász Imre budapesti jogvédő és alkotmánybíró a felvidékiek jogfosztottságát is érintve az intézményesített és civil jogvédelemről értekezett. Előadása első részében az alkotmány történetét mutatta be az Aranybullától a legújabb, 2012-ben hatályba lépett Alaptörvényig. Mint mondotta, az új alkotmány többek közt abban különbözik a régitől, hogy kitér a határokon túlra szakadt magyarságra is, s felelősséget vállal értük. A felvidékiek jogfosztását lehetővé tevő Beneš-dekrétumokról, és az elmúlt években a civil jogvédők munkájáról szólva úgy fogalmazott, él a remény, hogy az Európai Unió megoldja, hogy a háború után továbbra is diszkriminációt fenntartó rendelkezéseket hatályon kívül helyezzék.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 8.
Dallal gyarapodó reformátusok
350 dalos és számtalan vendég örvendhetett szombaton a kórusműveknek a baróti református egyházközség által huszonegyedik alkalommal megszervezett dalostalálkozon. A vasárnap nyolcadik alkalommal tartott Hazatérés napján orgonát szenteltek és színes üvegblakot avattak.
A hagyományokhoz híven az esemény ébresztő körzenével vette kezdetét, majd a résztvevők a szervező Zathureczky Gyula Kórus volt karnagya, Kónya Pál és elnöke, Zakariás Attila sírját keresték fel elhalálozásuk tizenegyedik évfordulóján. A református templom előtt tartott szabadtéri megnyitón közösen énekelték az Ünnepre jöttünk kórusművet, köszöntötte a dalosokat Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András és Krizbai Imre lelkipásztor, az Erdővidék Néptáncegyüttes pedig palotás táncot járt. A találkozón a házigazdákon kívül fellépett a Rozmaring Kórus (Barót), a Dávid Ferenc Unitárius Kórus (Vargyas), a Gazdag Miklós Polgári Daloskör (Nagyajta), a Sonore Vegyes Kar (Budapest), a Brassói Magyar Dalárda, az Alsórákosi Református Vegyes Kar, a Kisbaconi Református Kórus, a Feketehalmi Ökumenikus Kórus, a Négyfalusi Vegyes Kar, az Ürmösi Unitárius Kórus, a Gidófalvi Református Vegyes Kar, a Zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a Malomfalvi Katolikus Kórus és a Kemenesmagasi Citerazenekar és Dalkör. A templomszentelés évfordulóján tartott Hazatérés napján felszentelték a Simon Hamelink és Rene Nijsse által adományozott orgonát. Az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, Berszán István az orgonának az istentiszteleti rendtartásban kiemelt helyéről beszélt: lelkesítően hat az igét hallgatóra, de bátorító és vigasztaló ereje is van. Fórika Balázs kántor az orgona a Kr. e. II. századig visszavezethető történetéről beszélt, majd az új hangszert megszólaltatta. Az eljátszott művek közt az adományozók tiszteletére szerepelt az 1568 óta használatos holland himnusz is. A Brassói Református Egyházmegye esperese, Szegedi László a hálaadó istentiszteleten a gyülekezetek társadalmunkban betöltött szerepéről beszélt, s megállapította: a keresztény jelképek és hagyományok elleni folytonos támadások éreztetik hatásukat, s fogynak a hívők. Leleplezték a templom negyedik, színes üveggel díszített ablakát, mely az utóbbi két esztendő konfirmandusainak, illetve Komporály Viktor és Hajdó József vállalkozó adománya. Ugyanakkor felavatták a víztelenített és felújított pincét is. A gyönyörű és tágas boltíves helyiség a kultúrát szolgálja az elkövetkezőkben.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 9.
Őstörténetünk nyomában (Magyar örökség honismereti szabadegyetem és tábor)
Tegnap reggel megnyitotta kapuit a Baróton első alkalommal megszervezett Magyar Örökség honismereti szabadegyetem és tábor.
A hagyományőrző szándékkal létrehozott tábor célja, hogy a magyar őstörténet-kutatás eredményei ne csak a szakma, hanem a széles közönség számára is elérhetőek legyenek; szándékuk az is, hogy az erdővidéki turizmus fellendüléséhez hozzájáruljanak. Az esemény házigazdája, Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László köszöntőbeszédében Rika királyné Erdővidék-szerte közismert legendáját elevenítette fel.
Demeter László mondotta, ahol évszázadok óta ilyen szép történet él, ott egy most életre hívott szabadegyetemnek helye van: őstörténetünkkel komolyabban kell foglalkoznunk, s ápolnunk kell hagyományainkat. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az Erdővidéken született és a magyar kultúra fejlődéséhez jelentősen hozzájárulókról emlékezett meg, a szervezőket pedig hosszú távú támogatásáról biztosította. Obrusánszky Borbála történész társszervezői minőségében üdvözölte a neves szakembereket és az érdeklődő barótiakat, majd úgy fogalmazott, abban bízik, a táborban elhangzó értekezések sok újdonságot tartalmaznak, és izgalmasak lesznek, a történészek, nyelvészek és kutatók pedig közelebb kerülnek ahhoz, hogy történelmünk néhány, még homályos foltja eltűnjön.
Demeter László Erdővidék történelméről és kulturális örökségéről tartott vetített képes előadást. Rumi Tamás a rovásírás oktatásáról beszélt, Dimaadzsav Erdenebátor mongóliai régész-történész A hun zöld áldozat, Czeglédi Katalin nyelvész, szlavista-turkológus Nyelvünk és őstörténetünk gyökerei címmel értekezett, Thiele Ádám mérnök videofilmes előadást tartott a középkori vaskohászatról és a természeti népek vaskohászatáról. Az első nap beszélgetőesttel és Bangzragcs Bajar Rasaan szikla billogai dokumentumfilmjének szabadtéri vetítésével ért véget.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)