udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
475
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 451-475
Névmutató:
Illyés Gyula
2002. december 21.
A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat, a Látó főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi György és Vida Gábor szerkesztő a napokban Budapesten átvehette az első alkalommal kiosztott Zuboly-díjat. A kitüntetés névadója, Zuboly, valódi nevén Bányai Elemér (1875-1915) költő volt és hírlapíró. Ady baráti köréhez tartozott, tőle kapta a Zuboly nevet is. Bányai a kávéházi ember egyfajta szimbólumává vált. Gálfalvi György kifejtette: a díjnak súlya van. Olyan kávéházi törzsasztaltól kapták, amely az irodalmi életen belül a civil társadalmat képviseli. A 20-as, 30-as években a Centrál kávéházban a népi írók egy törzsasztalnál jöttek össze, Tamási Áron és barátai, harcostársai, Illyés Gyula például, Féja Géza, Kodolányi. De ugyancsak innen szerkesztette Kiss József a Hét című lapot. A Zuboly-díj kuratóriumának tagjai: Domokos Mátyás irodalomtörténész, Ilia Mihály szegedi tanár, "sokunk barátja" és Saly Noémi, kiváló műfordító, többek közt Mircea Eliade teljes életművét ő ültette át magyarra franciából. A díjátadó ünnepség közönségénél is érzékelhető volt ez a kiegyensúlyozottság, mert ott volt például Radnóti Sándor, aki a Holmi kritikai rovatának a szerkesztője, ő az egykori Beszélő köréhez, az úgynevezett demokratikus ellenzékhez tartozott a rendszerváltás előtt, ugyanakkor ott volt Illyés Gyula lánya, Illyés Mária férjével, Kodolányi Gyulával, akik a népi írók hagyományait folytató ellenállás vonalát képviselték, a lakiteleki tábort, és folytani lehet a sort Bella Istvánnal, aki a jobboldali ellenzékhez tartozik, a Fidesz- közeli táborhoz, eljött az SZDSZ-es Pallai Péter, és jelen volt Pomogáts Béla, aki egyszemélyben minden irányzatot képvisel. Gálfalvi György úgy látja, a díj azt a visszajelzést adja, hogy nem tévesztettek utat. A Látót az eltelt tizenhárom évben többfelől is érték támadások, egyesek azért bírálták, mert túlzottan népiesnek vélték, mások szerint túlságosan liberálisok. Jó művekre kell törekedni, és ez a lapszerkesztésre is érvényes. "Egyetlen kritériumunk a mérlegelésnél az, hogy milyen színvonalú az írás, és nem az, hogy milyen ízléscsillagzat alatt született." - hangsúlyozta Gálfalvi. /N.M.K.: Zuboly-díjas a Látó szerkesztősége. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./2003. január 4.
Az Illyés-centenárium irodalma minden bizonnyal igen gazdag, fölleltározásához kell még egy kis idő. Illyés Gyula jelenleg valamiért "nem aktuális". A Marosvásárhelyen élő 81 éves Izsák József professzor egy életen át tanulmányozta és elemezte az illyési életművet. Munkája a nyolcvanas években jelent meg: Illyés Gyula költői világképe (1920-1950), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982; Illyés Gyula költői világképe (1950-1983), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986. Izsák József reménykedett abban, hogy megérheti a teljes, a cenzúrázatlan mű kiadását is. Napvilágot láthatott teljes munkája /Illyés Gyula. Második, átdolgozott kiadás, Püski, Budapest, 2002/. /Bölöni Domokos: Jelen időben élt, és jövő időben gondolkodott. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./ 2003. január 30.
Egyértelműen örülnünk kell, noha tudom, hogy az öröm Magyarországon nem általános - fogalmazott Pomogáts Béla irodalomtörténész Budapesten, a Kossuth Klubban jan. 28-án rendezett vitaesten, amelynek Kertész Imre Nobel-díjának magyarországi fogadtatása volt a témája. Szavai szerint számára egy kicsit fájdalmas, hogy Kertész több alkalommal is elhatárolta magát attól a közösségtől, amely most mégis elfogadja őt. Pomogáts szerint nem volt szerencsés, és személyileg is bántotta őt, hogy Kertész Imre számos nyilatkozatában, tanulmányában elhatárolódott mindattól, ami magyar. Holott nem az a magyar, aki ma ki akarja tagadni őt - tette hozzá. 1956-ban Kertész Imre szívében ott volt az azonosulás pillanata és lehetősége, illetve tavaly decemberi stockholmi beszédében szintén az azonosulás, a felelősségvállalás volt érezhető - jegyezte meg az írószövetség volt elnöke. Bozóki András politológus szerint az első magyar irodalmi Nobel-díjat egyfelől határtalan öröm, másfelől zavarodottság, agresszivitás fogadta. Megítélése szerint Kertész Imre besorolhatatlan, beskatulyázhatatlan, politikai táborok által nehezen kisajátítható "figura". Kívülállósága, idegensége szerinte Bibó Istvánhoz, Bartók Bélához és Kurtág Györgyhöz teszi őt hasonlóvá. Sándor Iván író szerint a Kertész Imre Nobel-díját körbevevő agresszív reakciók és értetlenség oka az, hogy a szokásostól gyökeresen eltérő módon beszél nemcsak a holokausztról, hanem a XX. századi magyar történelemről is. Kertész Imre a méltósággal megfogalmazott felforgatás nyelvén, úgymond a szembenézés nyelvén ír, s e tekintetben a magyar irodalomban talán nincs elődje. Bojtár Endre szerint egy író megengedhet magának egy olyan mondatot, hogy nem szereti a magyarokat. Ettől még nem lesz hazaáruló, nem kell kitagadni a nemzetből - vélte az irodalomtörténész, akit a vitavezető, Márton László Párizsban élő újságíró az elfoglaltsága miatt távolmaradó Görgey Gábor kulturális miniszter helyett kért fel az ankéton való részvételre. Bojtár Endre úgy értékelte, hogy Kertész Imre írásaiban sokszor kíméletlenség üti meg az olvasót, ez azonban gyógyító hatású, ha az ember nem prekoncepcióval olvassa őt, ha nem tartja a magyart értékfogalomnak. A Nobel-díj sokkot jelentett Kertész Imre számára is -vélte; annyi szeretetet kapott Magyarországról, amennyire nem számított. Pomogáts Béla az irodalmi Nobel-díj odaítélése kapcsán elmondta, hogy a két világháború között esélyes magyar jelölt volt Kosztolányi Dezső és Herczeg Ferenc, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - a többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra. (Az MTI nyomán) /Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ 2003. február 28.
Az Illyés Gyula Közalapítvány jelenleg nem működik. Február végén az Illyés Közalapítvány idei pályázatait nem hirdette meg, a támogatott művelődési intézmények, folyóiratok, civil szervezetek az eddigieknél is szorongatóbb gondokkal küszködnek. Gálfalvi Zsolt A Hét hasábjain mindezért a magyarországi ellenzéket, az előző kormányt tette felelőssé. Szerinte a mai magyarországi ellenzék jó néhány képviselője a határokon túl élő magyar nemzeti közösségek helyzetét a hatalmi érdekeknek akarja alárendelni. Gálfalvi következtetése: "A minél rosszabb, annál jobb" elvének jegyében romboló politikai garázdálkodás nemcsak egy közalapítványt - hanem az egész nemzet életerejét, a megtartó értelmes cselekvést béníthatja meg. /Gálfalvi Zsolt: Garázdaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28. - átvéve A Hét február 27-i számából/2003. március 21.
Szervátiusz Jenő kolozsvári szobrászművész születésének 100. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt Budapesten, a Vármegye Galériában, márc.20-án. Az Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett tárlaton az 1983-ban elhunyt művész mintegy 40 munkája, köztük a Kőmíves Kelemen, a Menasági ballada, valamint a Bartók Béla-mű ihlette Cantata Profana látható. Csoóri Sándor költő a megnyitón elmondta: Szervátiusz Jenővel is az történt, ami Németh Lászlóval és Illyés Gyulával. Volt olyan két évtizednyi időszaka, amikor megnyomorító évtizedek után kitörhetett a rákényszerített politikai, kisebbségi és művészeti illegalitásból. Ez az időszak elég volt ahhoz, hogy végre megmutathassa magát, szobrait, fia, Szervátiusz Tibor világával együtt. Szervátiusz Tibor édesapja születésének 100. évfordulója alkalmából létrehozta a Szervátiusz Alapítványt s a Szervátiusz Jenő-díjat, amelyet minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélnek majd oda. /Szervátiusz Jenő emlékkiállítása Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2003. április 16.
Szomorúak lehetnek a népek, mert a világ egyik legjobb költészetét, a magyar költészetet nem ismerik" - idézte Illyés Gyulát Désen, a költészet napja alkalmából rendezett találkozón Létay Lajos. Az EMKE-házban az utóbbi időben jeles irodalmi személyiségekkel találkozhattak a désiek. Nemrég Szilágyi István, most pedig az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) szervezésében Létay Lajos, Lászlóffy Csaba, Sántha Attila, Farkas Wellmann Éva jött el. A költők verseikből olvastak fel, majd kötetlen beszélgetés következett. Sántha Attila bemutatta a Ligát, és közölte: Erdély legeldugottabb falvaiban is író-olvasó találkozókat szeretnének szervezni. Márton Kalapáti Jolán, a dési EMKE elnöke megköszönte a látogatást. /(lukács): A Költészet Napja Désen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./2003. május 21.
1995 óta először találkozott Kányádi Sándor a gyergyóremetei gyerek- és felnőtt olvasókkal. A máj. 19-i este a Cseres Tibor Egyesület meghívására, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó közreműködésével valósult meg. Gyergyóremetén a találkozás élményt nyújtott a megjelenteknek. A Fráter György Általános Iskolában a teltháznyi közönséget Papp Mihály iskolaigazgató, a helyi Cseres Tibor Egyesület elnöke köszöntötte. Az iskola diákjai Kányádi-verseket szavaltak. Kányádi Sándor elmondta: nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hogy az akkori szellemi élet nagyjaival, Tamási Áronnal, Illyés Gyulával, Márton Áronnal kerülhetett kapcsolatba, barátságba. /Gergely Edit: Kányádi Sándor: lelki lábbeli a vers. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./2003. július 5.
Júl. 4-én a Korunk Galériában megnyílt az a festészeti-grafikai kiállítás, melyet az Egy mondat a zsarnokságról címmel fiatal művészeknek meghirdetett pályázatra beérkezett munkákból állítottak össze. A mottóként és alap gondolatként felhasznált Illyés Gyula-verset Rekita Rozália színművésznő olvasta fel, majd Kántor Lajos értékelte a versenyt. /Ö. I. B.: Tárlat a zsarnokság ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./2003. augusztus 15.
Dávid Gyula írásában a magyar irodalom egységét vizsgálta. Az elmúlt évtizedekben próbálták elzárni egymástól a határokon inneni és túli magyarságrészeket, megideologizált "önálló" fejlődésre kényszerítve a romániai, a csehszlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát-ukrajnai magyar irodalmat, megközelítve fokozatosan azt a szocialista-nemzeti ideált, amely szerint azok már nem is magyar, hanem "magyarul beszélő" román, csehszlovák, jugoszláv, kárpát-ukrán irodalmak. A határokon inneni és túli olvasók tízezreinek tudatából már sikerült kiölni az egység tudatát. A könyvek után kutató vámosok ébersége (a történelmi tematikájú művek mellett) épp az élő irodalmat rekesztették ki, a romániai magyar könyvkiadásban mindenféle ravaszkodással lehetett csak (kortárs világirodalom címszó alatt) egy-egy Németh László-, Illyés Gyula-, Déry Tibor-, Örkény István-, Nagy László-kötetet becsempészni. A diktatúrák 1989-es bukásával ez a helyzet nem változott meg lényegesen, mert az ideológiai tiltás helyett működik egy - talán még annál is hatalmasabb - kényszer: a piac törvénye. Schengen még nem működik, de a mai magyar irodalom legjava szinte olyan távol van a határokon túli magyar olvasók tízezreitől, mint a diktatúra virágkorában. Egyes határon túli magyar írók "kapósak" lettek a magyarországi kiadóknál, csakhogy ezek a művek legjobb esetben jelképes példányszámokban jutnak vissza az író szülőföldjére, saját olvasói kezébe. A szellemi terméket nem szabad az "áruk" kategóriájába sorolni. "Az irodalom a nemzet lelkének alakítója, s ezt a lelket nem szabad engedni ketté (vagy ki tudja, hányfelé) szakadni, mert ez a magyarság atomizálódását jelenti" -szögezte le Dávid Gyula. Ezért a határokon inneni és túli magyar íróközösségek közti kapcsolatokat módszeresen átgondoltabbakká, célirányosabbakká kell tenni, ki kell építeni a könyvterjesztési rendszert, amely (megfelelő anyagi háttérrel) biztosítani tudja a határokon belül és kívül (a nyugati magyarság köreiben is) a valós szellemi értéket képviselő könyv eljuttatását a mai magyar olvasókhoz; ki kell használni a rádió és a televízió lehetőségeit arra, hogy ami magyar szellemi érték a világon megszületik, az mindenüvé eljusson, ahol magyarok laknak; felül kell vizsgálni az általános és középiskolás tankönyveket, iskolai segédkönyveket, hogy azokban minél teljesebb körben legyen jelen - már iskolás fokon - a teljes magyar irodalom; az irodalmi diáktáborok, szavalóversenyek különös gondot fordítsanak a határokon kívül született valós irodalmi értékekre, azok élményszerű megismertetésére. A lap a 75 éves Dávid Gyulát az Erdélyi irodalom - világirodalom /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000/ című kötetéből vett részlettel köszöntötte./Dávid Gyula: A magyar irodalom egységének gondja - Schengen árnyékában. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./2003. október 8.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Antigoné című előadása, valamint a budapesti Artus - Goda Gábor Társulata Osiris Tudósítások című produkciója nyerte el az okt. 6-án Budapesten véget ért Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XV. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Megosztott Fődíját. A Bárka Színház szervezte fesztivál szept. 27-e és okt. 6-a között zajlott, a határon túli színházak közül, a sepsiszentgyörgyi társulat mellett, idén részt vett a Beregszászi Illyés Gyula Színház is. A sepsiszentgyörgyi előadás rendezője Bocsárdi László. /(köllő): Fődíjat nyert sepsiszentgyörgyi társulat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./2003. október 11.
Bertha Zoltán első kötetében (A szellem jelzőfényei, 1988 egy-egy Tamási- és Bodor Ádám-tanulmány, Weöres- és Szilágyi Domokos-elemzés, Utassy József- és Nádas Péter-kritika sorakozott, illetve a tegnapi és mai avantgárdról vagy a transzszilvanizmusról cikkezett a szerző. Egy korábbi irodalomtörténeti összefoglalóban, mint társszerző (A hetvenes évek romániai magyar irodalma, 1983) az erdélyi első Forrás-nemzedék jeles tagjairól készített portrésorozatot, s egyikükről nemsokára monográfiát (Bálint Tibor, 1990), később viszont Sütő András életútját és -művét dolgozta fel monografikus tanulmányban (1995). Berha Zoltánnak az utóbbi évtizedben közreadott irodalomkritikai tanulmánykötetei (Gond és mű, 1994; Sorstükör, 2001) a kritikus kitartó következetességét szemléltetik, hiszen újabb és újabb tanulmányokban tér vissza - többek között - Tamási Áron, Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi Domokos művéhez, illetve a transzszilvanizmus és az avantgárd, valamint a posztmodern kérdéséhez, újabb vizsgálódásaiban Németh László és Illyés Gyula életművének a központba állítását jelenti. Ez a nyitás főként új kötetében /Sorsbeszéd. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2003/ követhető nyomon, ebben Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Reményik Sándorról, Wass Albertről, Kányádi Sándorról találhatók elemzések. A szerző s megfogalmazta bevezetőjében alaptörekvését: "Modernség és nemzeti kulturális megmaradás, létveszélyek és egzisztenciális-etikai törekvések kontextusában (is) megfaggatni az olyan szellemóriások sorsirodalmi példa-életműveiből sugárzó üzeneteket, mint amilyen Németh László, Illyés Gyula, Kós Károly vagy Tamási Áron volt, a figyelmet ébren tartani Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Wass Albertig, Sütő Andrástól, Kányádi Sándortól Szilágyi Domokosig, Bálint Tiborig, Sánta Ferencig és tovább - olyanok írásművészete iránt, akik korvalóság és gondtapasztalás feszültségei közepette is a szellem örökérvényű jelzőfényeivel irányíthatnak bennünket. Akik magyarság és minőség szintézisének kívánalmával, a "sajátosság méltóságának" ihlető erejével késztetnek lelkiismereti önvizsgálatra, Kárpát-medencei, nemzeti önismeretre, Trianon utáni magyarságtudat-fenntartásra és univerzális világlátásra."/Borcsa János: Az irodalomkritikus kritikus választásai és vállalásai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./2003. október 24.
Okt. 23-án a volt politikai elítéltek emlékművénél kezdődtek Csíkszeredában az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek. Bara Lajos, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke méltatta az évfordulót, Szilágyi Árpád volt 56-os elítélt pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el. Nagy Benedek, a Hargita megyei szervezet csíki alelnöke, volt politikai elítélt mondott beszédet. A megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatánál a megyei és helyi önkormányzat, a városi RMDSZ-szervezet, a Segítő Mária, a Kós Károly és a Kájoni János középiskolák, a Németh Géza Egyesület, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek megyei, illetve gyergyói szervezetének küldöttei. Az ünnepség a Kalász negyedi temetőnél folytatódott, ahol megkoszorúzták az 1956-os elítéltek emlékére felállított kopjafát. Székelyudvarhelyen a megemlékezésre a Ferenc-rendi templom udvarán lévő emlékműnél került sor. Pál László elnök,a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) nevében köszöntötte az egybegyűlt városlakókat. A megemlékezés közös imával és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /Ünnepi megemlékezések a magyar 56 évfordulóján. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./2003. október 24.
Koszorúzással, gyertyákkal tisztelegtek Erdély-szerte az 1956-os forradalom hősei és eszméje előtt. Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei szervezete tartott megemlékező ünnepséget. Szilágyi Árpád, az Egyesült Államokból Romániába visszatelepedett volt politikai fogoly szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. A Székely Károly Szakközépiskolában 1956-tal kapcsolatos dokumentumokból, fényképekből és könyvekből álló tárlat nyílt. Az akciókról és a megtorlásról tartott érdekfeszítő előadást okt. 22-én Nagyváradon Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró, az erdélyi 56 kutatója, valamint Pákh Tibor budapesti ügyvéd, aki aktív részese volt a budapesti eseményeknek, emiatt 1971-ig ült a Kádár-rezsim börtöneiben. Mindketten egybehangzóan domborították ki a magyar 56 egységét, nemzeti jellegét és történelmi jelentőségét, kifejtve: még ma is "erőteljes posztkommunista maszatolás" folyik az események és főleg a megtorlások körül, ugyanis a diktatúra verőlegényei, pribékjei, vérbírái, foglárjai, "átnevelő tisztjei" közül sokan élnek, vagy leszármazottaik révén részesei a hatalomnak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Magyar Polgári Egyesület és az Ifjúsági Polgári Egyesület szervezésében a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében rendezett emlékesten Szerefi Ilona népdalokat énekelt, Beregszászi Olga pedig régi magyar katonanótákat adott elő saját gitárkísérettel. Tőkés László püspök megköszönte az előadók szolgálatát, és reményteljes, öntudaterősítő, felemelő nemzeti ünnepet kívánt a jelenlévőknek. Sepsiszentgyörgyön a Volt Politikai Foglyok Szövetsége koszorúkat helyezett el a város temetőiben, főhajtással tisztelegve az elhunyt bajtársak sírhantjánál. Délután az Erzsébet parkban található 56-os kopjafánál gyűltek össze, a megemlékezésen részt vettek a történelmi egyházak, az RMDSZ városi szervezete és a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács képviselői is. Török Ferenc, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének helyi elnöke beszéde után az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság elnöke, Józsa Csaba nyílt párbeszédre hívta meg Sepsiszentgyörgyre, november negyedikére az RMDSZ csúcsvezetőségét, a polgári körök képviselőit és Toró T. Tibor parlamenti képviselőt. A megemlékezés alatt két rendőr figyelte az egybegyűltek minden mozdulatát, a rendőröket nem nyugtalanította, hogy valaki "bozgor" bekiáltással próbálta megzavarni a kegyeletteljes emlékezést. Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákszövetségének és a városi művelődési ház Fókusz Klubjának vendége volt a forradalom vérbefojtását követő megtorlás két politikai elítéltje. Az úgynevezett Dobai-perben 20 évre ítélt Varga László nyugalmazott marosvásárhelyi református lelkész előadásában az 1956-os események és a megtorlás hátterét vázolta fel 56 előzményei és következményei című előadásában. Sorstársa, a Szoboszlay-perben 25 évi börtönre ítélt Lőrincz Károly a meghurcoltatás több mozzanatát elevenítette fel. Kézdivásárhelyen a református temetőben levő, az 56-osok emlékére emelt kopjafánál az emlékezőket Bokor Tibor, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke köszöntötte, aki beszédében 1956 fontosságát hangsúlyozta. Lőrincz Károly volt elítélt reményét fejezve ki, hogy minél többen, minél többször ünnepelik meg a magyar forradalmat. "Vissza kellene hozni annak a napnak a varázsát, mert az emlékezésen túl október 23-a a szomorúságot is jelenti számomra, amikor látom, hogy Magyarországon megosztottság övezi az 1956-os megemlékezéseket" - ezt Dávid Gyula foglalta össze a kolozsvári Heltai Klubban az okt. 23-i megemlékezésen. A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) elnöke, András Imre az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság nemrég elhunyt tiszteletbeli elnökére, Kacsó Tiborra emlékezett. Az emlékezők hozzátették: az akkori hóhérokban van annyi erkölcstelenség, hogy 1956 magyar forradalmát és szabadságharcát magukénak tudják, és az áldozatokkal együtt ünnepelnek. Mózes Árpád evangélikus püspök sajnálta, hogy 1956 erdélyi történéseiről és a megtorlásról nagyon kevés szó esik, emiatt a fiatalabb nemzedék mit sem tud a történtekről. /A nemzet legnagyobb összefogására emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2003. december 13.
Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2003. december 19.
Szent István tíz püspökséget alapított, az erdélyit 1009-ben. A török hódoltság idején kilenc székesegyház elpusztult, csak a gyulafehérvári maradt meg - idézi föl a történelmet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A román görögkeleti és görög katolikus, a magyar római katolikus és protestáns, a német római katolikus és protestáns karácsony egybeesik. Ezen a napon Erdélyországban minden keresztény külön-külön saját egyházában, ugyanakkor együtt ünnepel. - Teológiai tanulmányaim idején sokszor elgondolkodtam a "magyar sors" felett. Más elnyomott nemzetet egyházuk tartott meg nemzeti azonosságában, mondta az érsek. Az írek elvesztették anyanyelvüket, de katolikus hitüket nem, és végül is, bár angol nyelven, írek maradtak, és kiharcolták a függetlenséget. Lengyelország hármas felosztása után a lengyeleket katolikus hitük tartotta meg az egységben és vezette el Lengyelország újjászületéséhez. Jakubinyi leszögezte, nem vallásháború dúl Észak-Írországban vagy a Balkánon - nacionalista háborúk ezek, csak éppen a szemben álló felek más és más egyházhoz tartoznak. "Mi, erdélyiek, büszkén valljuk, hogy közép-európaiak vagyunk - csak az "ókirályság" miatt Kelet-Európához csatoltak minket is. Jogtalanul, igazságtalanul." A gyulafehérvári székesegyház egyedülálló a magyar történelemben, lényegében véve eredeti, XI. századi alakjában, természetesen gótikus, reneszánsz, barokk, neoklasszicista és más toldásokkal. XIII. Leó pápa "Szent Mihály-imádságot rendelt el a csendes misék végére, ebben Szent Mihály oltalmát kértük a sátán és csatlósaik - beleértve a szabadkőműveseket - hatalma ellen. Szent Mihály küzdelme ma is időszerű." Az eltelt tíz esztendő alatt Románia lakossága 22 millióról 21 millióra apadt a nyomor, a kivándorlás és az európai első helyű magzatgyilkosság alapján; a csökkenésből 800 ezer román és 200 ezer magyar. A gyulafehérvári római katolikus érsekség, a volt erdélyi püspökség, azaz nagyjából a történelmi erdélyi fejedelemség területe az 1992-ben mért 490 ezer hívőből 440 ezerre csökkent. Tehát ötvenezer a veszteség. Sajnos a valóság még rettenetesebb: a Magyarországon dolgozó sok vendégmunkást rokonaik itthon bediktálták, mert lakhelyük hazai, de gyakorlatilag a többség soha többé nem tér vissza. Az egyházi javak visszaszolgáltatása pedig színjáték. a négy erdélyi történelmi magyar egyház nyolc püspöke - négy római katolikus, két református, egy unitárius, egy evangélikus elmentek Iliescu és Constantinescu elnökhöz, Strasbourgban is jártak, az Európa Tanácsnál, -, de a válasz közismert: valamit visszakapunk, mert ez a feltétele Románia európai csatlakozásának. Mindent nem kaphatunk vissza, mert az erdélyi történelmi városok főterei mind magyar és szász egyházi tulajdonban voltak. Trianontól viszont románok birtokolják. A történelmet nem lehet megfordítani és a románokat a városközpontokból visszairányítani a jobbágyfalvakba. Ezek Emil Constantinescu volt köztársasági elnök szavai, amikor a tizenöt, hivatalosan elismert kultusz vezetőit fogadta Bukarestben. Az érsek szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csak átmeneti megoldás lehet: a román állam az 1959-ben bezárt magyar állami egyetemet köteles visszaállítani, mert magyar nemzetiségű román állampolgárok adójából tartják fenn az állami egyetemeket. Az érsek vallja: Márton Áron emléke kitörölhetetlen Erdély történetéből. Személye összekötötte az erdélyi magyarságot, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Görög katolikus és görögkeleti hívek is a keresztény szabadságharc nagyjának tekintették. Jobb jellemzést ma sem adhatunk róla, mint amit Illyés Gyula mondott: "Emberkatedrális". /Molnár Pál: Az elnyomott nemzeteket a vallásuk emelte föl - Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az együtt ünneplésről és Erdély szelleméről. /Heti Válasz (Budapest), dec. 19./2004. január 19.
Beszterce megyei Almásmálomban megtartották az idei első farsangi ünnepet s az azt követő bált. A Mezőségen, Vice és Magyardécse szomszédságában meghúzódó kis település a közösségformálás szándékával tartotta meg a hagyományőrző ünnepséget. A rendezvény főszereplője ezúttal is az a 14 tagú, hét párból álló Almavirág hagyományőrző együttes volt, melyet Krizbai Attiláné óvónő vezet. A műsort a szokásos magyar bál követte. A népi színjátszásban is jeleskedő csoport az évek során bemutatta Illyés Gyula Tűvétevők c. vígjátékát is. /Ferencz L. Imre: Farsangi „nyitány" Málomban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./2004. január 20.
Az MSZP által delegált kurátor vállalkozásától bérel ingatlant tavasztól az Illyés Közalapítvány (IKA). A költözésről a kurátorok jogszerűtlen módon, e-mailben szavaztak. Miközben a kormány több esetben csökkentette a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat, az IKA SZDSZ-es titkárának négymilliós szolgálati autót és háromszor akkora fizetést szavaztak meg, mint elődjének. A Magyar Nemzet információi szerint a határon túli magyarok támogatására létrehozott, költségvetési pénzből működtetett Illyés Közalapítvány februárban elköltözik a Parlament közeléből egy tizenharmadik kerületi irodaházba. Az adófizetők pénzéből működő közalapítvány márciustól havonta bruttóban több mint négyszázezer forintot fizet a kurátora által vezetett vállalkozásnak. A január 5-i rendkívüli kuratóriumi ülésen döntés született arról is, hogy a SZDSZ-es titkár, Laborczi Géza számára négymillió forint értékű autót vásárolnak és évi félmilliós költségtérítést is adnak a havi száznegyvenezer forintos juttatás mellé. Az IKA korábbi titkárának javadalmazása havi ötvenezer forint volt, és nem rendelkezett sem szolgálati autóval, sem másfajta költségtérítéssel – sőt, megbízásának második felében a havi javadalmazását sem vette fel. Az új titkár így az idén több mint tízszeresébe kerül a határon túli magyarokat támogató alapítványnak, mint elődje. A lap információi szerint tavaly év végén egy másik, szintén vadonatúj autót is vásároltak az IKA-nak: a közel hatmillió forintos Opel Vectrát az irodaigazgató használja. A lap úgy tudja, az IKA-ban történtek miatt a névadó Illyés Gyula lánya egy időre felfüggesztette kuratóriumi tagságát. Laborczi Géza kuratóriumi titkár a Magyar Nemzetnek elismerte az irodabérlet tényét, megjegyezve: takarékossági szempontokból és a jelenlegi bérlemény körüli bizonytalan helyzet miatt döntöttek a jó parkolási feltételeket biztosító, metróközeli új iroda mellett. (Magyar Nemzet jan. 16-i cikke alapján) /Saját kurátorát támogatja az IKA. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 20./2004. január 23.
Budapesten megjelent Kárpátalja című album (Kovács László, Nagy Zoltán: Kárpátalja, Somos Kiadó, Tölgyfa könyvek-sorozat, 2003), amely e régió szépségeit és jellegzetességeit, magyar vonatkozású műemlékeit mutatja be. A kétnyelvű – magyar–angol – könyv előszavát Balázsi József, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház igazgatója jegyezte. /Botházi Mária: Kárpátalja albuma. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./2004. február 12.
Február 10-én Nagyváradon találkoztak az ország nyugati részén levő nagyvárosok magyar alpolgármesterei. „Olyasmire még nem volt példa választásokon, hogy magyar a magyar ellen forduljon.” „A magyarság képviselői speciális helyzetünkből adódó kampányban vettek részt eddig, az RMDSZ-nek máig nem kellett mocskolódnia”- vélekedett Illyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere egy újságírói kérdésre adott válaszában. A 14 százalékos magyarságú Aradon létkérdés a megfelelő érdekképviselet és az összefogás, magyarázta Bognár Levente alpolgármester, hiszen 25 tanácsosból nekik jutó három szavazattal okosan kell sáfárkodni. Biró Rozália, akinek nemrég Nagyváradon ellenjelöltet állított az MPSZ, elmondta: magyarság érdeke, hogy a tisztségeket a legjobbak töltsék be. /(Balla Tünde): Alpolgármesteri csúcs Váradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./2004. március 26.
A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/