udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
268
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 241-268
Névmutató:
Pap István
2012. augusztus 14.
Újabb magyarellenes incidens Nagyváradon
Nagyvárad városközpontjában egy élelmiszerüzlet eladónője szó szerint kidobott egy asszonyt az üzletből csak azért, mert magyarul beszélt.
Nagyvárad központjában, az OTP bankkal átellenben a Kert (Avram Iancu) utcán lévő élelmiszerüzletben történt a megdöbbentő eset múlt pénteken délelőtt tizenegy óra körül. Deme Emília váradi asszony hat éves kislányával tért be oda vásárolni. Az üzletben volt egy idős hölgy is, aki magyarul kérdezte az egyik elárusítónőt, hogy mi van a rétes tésztában, mert cukorbeteg, és nem ehet meg bármit. A bajok már ekkor elkezdődtek, hiszen – mint Deme Emília mondja –, az elárusítónő gyalázkodó szavakkal illette a nénit: „Micsoda szemtelenség! Hányszor jössz még ide kérdezősködni?! Nem szégyelled magad, Romániában élsz, és nem tudsz románul!? Tedd vissza azt a rétest és takarodj az üzletből!” – idézte az elárusító szavait Deme Emília, aki ekkor közbeszólt: azzal próbálta megoldani a konfliktushelyzetet, hogy ő tud magyarul és majd ő lefordítja neki azt, amit a néni mondott. Ez csak olaj volt a tűzre, mert az elárusítónő ekkor őt kezdte szidalmazni, többek között ezt mondta neki: „Ha te is magyarul beszélsz, tűnj el innen, megcsókolhatják a magyarok a se…met!”
Dulakodás Dulakodni, lökdösődni kezdett, rácsapott a panaszos hátára, majd megragadta a bal karját és kidobta az üzletből. Odakint egy arra járó pár fogta meg Deme Emíliát, aki az úttestre esett volna, hiszen a meglehetősen megtermett elárusítónő nagyot lendített az egyébként kis termetű, sovány áldozaton. Mindez Deme Emília kislányának szeme láttára történt, aki sírva fakadt a látottak miatt. Deme Emília a továbbiakban elmondta, hogy az esetnek az öreg néni mellett tanúja volt a másik elárusítónő is, és a kiérkező üzletvezető is hallott valamit az incidensből. Az üzletvezető kérte meg őt arra, hogy bocsásson meg az elárusítónőnek, mint mondta, a lány azért viselkedett így, mert nagyon rossz napja volt. A sértett válaszképpen elmondta: „Én segíteni szerettem volna az elárusítónőnek. Én is román származású vagyok, de ilyen megaláztatás még soha nem ért engem. Ez a viselkedés megbocsáthatatlan!” Ezek után Deme Emília hívta a 112-es segélyhívószámot, nem sejtve, hogy újabb kellemetlenség szenvedő alanya lesz. Mint Deme Emília lapunknak elmondta, a vonal végén egy női hang nagyon kedvesen beszélt vele, és azt kérdezte tőle, hogy szüksége van-e orvosi ellátásra. Az asszony azt válaszolta, hogy szerencsére nem, ekkor kapcsolták a rendőrséget. A panaszos megpróbálta elmondani, mi történt, de a rendőr félbeszakította, mondván, hogy ne beszéljen annyit, mert ez különben sem rendőrségi ügy, forduljon a fogyasztóvédelemhez. „Ezt én teljesen érthetetlennek tartom, hiszen agresszió áldozata voltam, és azóta is nyugtalan vagyok. A rendőr egyszerűen lerázott” – összegezte a rendőrség hozzáállását Deme Emília, aki értesítette az esetről a Fogyasztóvédelmi hivatalt. Mint mondta, nem tudja, hogy a rendőrséget felkeresi-e személyesen. A román verzió
Nem egyszerűen tagadja, hanem az ellentétét állítja a Deme Emília által elmondottaknak az agresszióval megvádolt eladónő, a munkatársa és a Kert utcai üzlet vezetője. Kedden ugyanis felkerestük az ominózus élelmiszerüzletet, ahol az agresszióval megvádolt elárusító elmondta, hogy egy hölgy jött hozzá és kérdezett tőle valamit magyarul. Az eladónő saját elmondása szerint csak annyit válaszolt a néninek, hogy nem tud magyarul, ami felháborította a fiatal nőt, azaz Deme Emíliát. Mint az elárusítónő megjegyezte, a munkaszerződése nem kötelezi arra, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ezt követően azt állította, hogy a panaszos követte őt az egész üzleten keresztül, sértegetni kezdte, többek között hülye parasztnak nevezte. Az eladónő elmondása szerint ő az utolsó pillanatig nem sértegette Deme Emíliát. Kérdésünkre válaszolva az eladó azt is tagadta, hogy erőszakkal dobta volna ki Deme Emíliát az üzletből, ugyanakkor értetlenkedését fejezte ki az ügy miatt, azt feltételezve, hogy a panaszos így akar pénzt kicsikarni belőle.
Előítélet Az eladónő kolléganője is mindent tagadott: azt is, hogy a társa sértegette az idős hölgyet, vagy Deme Emíliát, és azt is, hogy erőszakkal dobta volna ki, bár azt azért hozzátette, hogy a kolléganője a könyökénél fogva tessékelte ki Deme Emíliát az üzletből. Végezetül megszólalt az időközben az üzletbe érkező Ana Simut üzletvezető is, aki a másik két nővel megegyező verziót adott elő a következőképpen: „Annak a nőnek be kellett volna vásárolnia és mennie a dolgára, és nem kellett volna parasztnak és idiótának neveznie az elárusítónőt. Én mindezt nem hallottam, mert a vitának a legvégére értem ide, de a másik elárusítónő mesélte, hogy így volt. Kint volt a fogyasztóvédelem, büntetést szabott ki. Én is intézkedtem, ilyesmi nem fog többé megtörténni, de tudja hogy van ez, nem lehet az emberek száját befogni.” Arra a kérdésünkre, hogy a fogyasztóvédelem milyen büntetést szabott ki az elárusítónőnek, az üzletvezető nem válaszolt, ugyanakkor tagadta azt, hogy a magyar nénit gyalázta volna az eladó, sőt, az üzletvezető szerint az eset éppen fordítva történt, azaz Deme Emília sértegette az eladónőt. „A lány nem köteles tudni magyarul, ha valaki kötelezni fogja erre, akkor megtanul, de ha nem, nem” – tette hozzá Simut. Mikor jeleztük, hogy a sértett az elmondottaknak éppen az ellenkezőjét állítja, Ana Simut ezt válaszolta: „mindenki azt mond, amit akar. De mi itt hárman vagyunk, akik ugyanazt állítjuk. Ön kinek hisz? Érdeklődjön afelől, hogy milyen családból származik. Nekünk soha semmi bajunk nem volt velük, de nem tudom, mi ütött belé. Mi bocsánatot kértünk tőle. Mit akarhat még? Valószínűleg pénzt akar a lánytól, mert ezek erre hajtanak, hiszen szegények, mint a templom egere. Még jó, hogy nem verte meg otthon magát, hogy utána azt mondja, hogy az üzletben verték meg.” Arra a kérdésünkre, hogy ha mindeddig nem volt bajuk a sértettel, akkor ő miért találta volna ki most ezt az ügyet, Ana Simut azt válaszolta, hogy Deme Emília csak ritkán vásárol náluk, és megismételte, hogy valószínűleg akar valamit a lánytól. Az üzletet egyébként a fogyasztóvédelmi hivatal szóbeli figyelmeztetéssel büntette. Pap István
erdon.ro
Erdély.ma2012. szeptember 12.
Zsidó Történeti Múzeum lesz a zsinagógából
Az Amerikai Egyesült Államok közel 130 ezer dolláros támogatásából kezdődik el a Teleki (Városháza) utcai zsinagóga felújítása. Szerdán az Egyesült Államok romániai nagykövete is meglátogatta a helyszínt.
Nagyvárad vendége volt szerdán Mark H. Gitenstein, az Egyesült Államok romániai nagykövete, aki délelőtt ellátogatott a Teleki (Városháza) utcai zsinagógához is. Itt fogadta őt Koppelmann Felix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke, Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere, Claudiu Pop és Cornel Popa, Bihar megye prefektusa, illetve megyei tanácselnöke, valamint több történelmi egyház képviselője. A helyszínen Koppelmann Felix hangsúlyozta: az Egyesült Államok nagylelkű támogatásának köszönhetően valósulhat meg a zsidó emlékhely az egykori zsinagógában. Ilie Bolojan kiemelte: az önkormányzat prioritásként kezeli építészeti örökségünkhöz tartozó templomok és zsinagógák felújítását és megőrzését. Mark H. Gitenstein beszédében hangsúlyozta, hogy a felújított épület nem pusztán holokauszt emlékmúzeum lesz, hanem egy olyan hely, ahol emlékezni lehet arra, mit jelentett és mit jelenthet a jövőben a zsidó kultúra Nagyvárad és a régió életében. Kifejtette: az amerikai kormány által most átnyújtott közel 130 ezer dollár nagyságrendben a harmadik azok közül az adományok közül, amelyet az amerikai kormány valaha külföldi kulturális célú támogatásként adott. Ezt követően átnyújtotta a 129.600 dollárról szóló csekket Felix Koppelmannak. Egyébiránt ez az összeg csak a felújítás egy részének költségét fedezi. A teljes felújításhoz és a Zsidó Történeti Múzeum kialakításához mint 700 ezer euróra volna szükség.
Kulturális segítség
Az amerikai nagykövet szerda délelőtt először a váradi, Kossuth utcai neológ zsinagógát látogatta meg Ilie Bolojan polgármester társaságában. Ennek a látogatásnak az apropóját azt adta, hogy a váradi önkormányzat határ menti együttműködési program keretében anyagi támogatást nyert a zsinagóga teljes felújítására. Ezt követően látogatott el a magas rangú vendég a Teleki/Városháza utcai zsinagógához, ahol már várták őt a város és a megye elöljárói, valamint a sajtó képviselői. A kis-zsinagógában Felix Koppelman, a váradi Zsidó Hitközség vezetője elmondta: ez az épület több mint nyolcvan évig zsinagógaként működött, és egyike volt a Nagyváradon működő huszonkilenc zsinagógának. „A zsidó közösség hatalmas ösztönző erő volt a váradi kulturális, tudományos gazdasági életben és megérdemli, hogy az általuk itt hagyott nyomokat megőrizzük és bekapcsoljuk ezeket az értékeket a vallási és muzeális kulturális körforgásba” – fogalmazott Koppelmann, kiemelve azt, hogy az Egyesült Államok értette meg talán a legjobban az isteni üzenetet, hiszen több mint száz éve a szabadságra és békére vágyó országok segítségére siet. Most kulturális segítséget nyújt a kulturális örökségvédelmi nagykövetségi alapból. E támogatásnak köszönhetően egy múzeum fog létrejönni, amely bemutatja a zsidó közösség tevékenységét és életét, emelte ki a hitközség vezetője.
Ilie Bolojan polgármester beszédében kifejezte örömét, hogy a váradi önkormányzat a határ menti együttműködési program keretében pályázati támogatást nyert a Kossuth/Independentei utcai neológ zsinagóga felújítására. Köszönetét fejezte ki az amerikai nagykövetnek, amiért elősegítette azt, hogy az amerikai támogatási összeg Nagyváradra és ne más romániai felújítási projektre érkezzen. Hangsúlyozta: az önkormányzat a kulturális örökséghez tartozó templomok és zsinagógák felújítását prioritásnak tekinti.
Erkölcsi kötelesség
Mark H. Gitenstein, az Egyesült Államok romániai nagykövete kifejtette: másodjára van Nagyváradon, de már első ittléte alakalmával feltűnt neki a város rendkívül gazdag zsidó kulturális öröksége. Ezt követően megemlítette, hogy a Felix Koppelmannal folytatott megbeszélések eredményeként valósul meg a mostani támogatás. A nagykövet kiemelte, hogy az elmúlt tíz évben az amerikai kormány világszerte 700 kulturális projektre összesen 38 millió dollárt nyújtott támogatásként, és Romániában minden évben támogattak egy ilyen jellegű projektet. Hangsúlyozta: Romániában most először támogat az amerikai kormány zsidó kulturális érték felújítását. „Örülök, hogy ezt a pénzalapot arra használják fel, hogy egy épületet múzeummá változtassanak át, mely lehetővé teszi zsidók és nem zsidók számára is azt, hogy felidézzék az itteni zsidó kultúra rendkívüli gazdagságát.” Tudatta, hogy ez az emlékhely nem pusztán holokauszt emlékmúzeum lesz. „Nem csak az a fontos, hogy az itt lezajlott tragédiákra emlékezzünk, hanem arra is, hogy milyen gazdag volt az a kultúra, amit a két világháború közötti időszakban veszélybe sodródott.” Meggyőződésének adott hangot, hogy Románia újjászületés küszöbén áll, majd Elie Wieselt idézte aki szerint mindannyiunk erkölcsi kötelessége emlékezni a történtekre és azokra, akik meghaltak.
Kritika
Végezetül Gitenstein a következőket mondta: „Egy kritikai megjegyzést kell tegyek a tekintetben, hogy mi történik Romániában, és mi történt sok helyen a világban abban a pillanatban, amikor a jogállam veszélybe kerül. Az emberek akkor azért haltak meg, a zsidó kultúra azért került veszélybe, mert a jog uralma megszűnt, mert az 1940-es években a bírók, az ügyészek, és a bíróságok nem működtek hatékonyan. De Románia a helyes úton jár most, hogy ezeknek az intézményeknek a működése helyreállt.”
Beszéde után Gitenstein átnyújtotta Felix Koppelmannak a 129.600 dollárról szóló csekket. A rendezvény végén Cristian Puscas, a felújítás tervezőjének vezetésével a nagykövet és kísérete körbejárta a zsinagóga épületét. Egyébiránt a zsinagóga teljes felújítása és Zsidó Történeti Múzeummá való átalakítása több mint 700 ezer euróba kerül. A fennmaradó pénzösszeget az ingatlan kezelésével tizenöt évre megbízott Körösvidéki Múzeum egyéb pályázati forrásokból próbálja előteremteni.
Pap István
Erdon.ro2012. szeptember 13.
A szórvány a nemzet bőre
A tenkei Művelődési és Honismereti Kör kapta az idén a Bihar megyei RMDSZ szervezet által alapított Zsisku János Bihari Szórvány Díját.
A díjátadóra szerda este került sor az RMDSZ nagyváradi székházában, ahol a kör képviselői mellett jelen volt Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke és Grim András a megyei szervezet szórvánnyal foglalkozó alelnöke. Grim András elöljáróban lapunknak elmondta, az immár második bihari szórványprogram záró eseménye a Zsisku János díj átadása. A program keretében zajlott le augusztus 15-én a tarjáni szórványkönyvtár átadása, augusztus 22-én a Dél-bihari regionális fórum, augusztus 29-én a Belényes-medencei regionális fórum, szeptember 5-én pedig a Sebes-Körös völgyi regionális fórum. Emellett létrejött Diófáson az RMDSZ körzet, Mezőtelkiben sikerült beindítani a magyar nyelvű tagozatot 1-4 osztályban, illetve folytatódott a könyvgyűjtési akciót, melynek keretében mintegy ezer könyvet sikerült összegyűjteni, ezek egy része Tenkére a másik része pedig Oláhszentmiklósra és Tarjánba kerül majd.
A tömb is lehet szórvány
A rövid díjátadó ünnepségen Szabó Ödön hangsúlyozta, hogy az RMDSZ a Zsisku János díjjal nem személyeket, hanem egy közösséget díjaz, így kapta a tavaly a magyarkakucsi református egyházközösség a díjat, az idén pedig a tenkei Művelődési és Honismereti Kör. Arra szeretnénk ezzel biztatni, hogy a magyarok közösségként jelenjenek meg, mert szórványban nem sokat jelent, hogy egy személy teljesít valamit, szórványban azt kell díjazni, ha valakik össze tudnak állni magyar közösséggé. 2009 óta van szórványügyi alelnökünk, és ennek is köszönhetően elértük azt, hogy olyan helyeken tudtuk önkormányzati mandátumokhoz juttatni közösségeket, ahol 1990 óta soha nem volt képviselője a magyarságnak, ilyen település például Nagyürögd vagy Diófás. Ez azt jelenti, hogy ha nem esetlegesen, hanem programszerűen foglalkozunk a szórvánnyal, akkor ennek van eredménye” – fogalmazott Szabó Ödön, aki a továbbiakben elmondta: „A szórvány olyan a nemzet számára, mint a testnek a bőr: nagyon értékes, ez adja a lényegünket, és ez találkozik először a külvilág viszontagságaival. Ha ezt nem fogadja el a tömb, a test maga, akkor nem biztos, hogy képes lesz belenézni a tükörbe. A kisebbségben lévő szervezeteknek azért kell a szórvánnyal foglalkozniuk, mert előbb-utóbb maguk is szórvánnyá válhatnak. Nem biztos, hogy akkor, amikor a gyantai templomot felépítették, arra készültek elődeink, hogy abban vasárnaponként negyven-ötven ember fog részt venni.” A díjat a kör nevében Berke Sándor tenkei református tiszteletes vette át, aki beszédében hangsúlyozta, hogy sikerülhet megakadályozni, sőt visszafordítani a szórványosodás folyamatát, amennyiben a magyarok magyarságukat élményként élik meg.
Pap István
erdon.ro2012. október 10.
Elmaradt az Ady Központ elárverezése
A Mecénás Alapítvány a váradi Ady-központra kirótt adóhátralékok kifizetésének hat hónapos átütemezését kérte, így az ingatlan eladására szerdára meghirdetett árverés elmaradt.
A nagyváradi önkormányzat tegnap kívánta elárverezni az Ady-központot, amiért az épületet birtokló Mecénás Alapítvány 2006 óta nem fizette az ingatlanadót. Az árverésrevégül nem került sor, mert a Mecénás Alapítvány a 110 ezer lejes alaptartozásból kedden kifizetett 70 ezer lejt, ugyanakkor kérte az adóhátralék kifizetésének átütemezését a következő hat hónapra. Ugyanakkor mivel egyetlen érdeklődő sem jelentkezett, aki befizette volna az árverésen való részvételi díjat, így elmaradt az árverés. Eduard Florea nagyváradi önkormányzat gazdasági osztályának vezetője a helyi adóügyekben tartott szerdai sajtótájékoztatón elárulta, hogy a Mecénás tartozása a hátralékokkal együtt 200 ezer lejre rúg. Ovidiu Muresan alpolgármester kiemelte, hogy a Mecénás Alapítványkedden azért fordult a polgármesteri hivatalhoz, hogy kiegyenlítse a tartozás egy részt, és hogy a hátralék átütemezését kérje, nem kifogásolták magának az adóhátraléknak az értékét. Arra az újságírói kérdésre, hogy a gazdasági igazgatóság miért nem lépett ebben a kérdésben még akkor, amikor Biró Rozália a Mecénás Alapítvány tagja, a város gazdasági ügyekért is felelős alpolgármestere volt, Eduard Florea azt válaszolta, hogy Biró Rozáliatisztában volt az Ady-központ adóügyi helyzetével, de mivel a civil szervezetek esetében érvényben voltak bizonyos adókedvezmények, ezért némiképp ellentmondásos lett volna, hogy zárolják az ingatlant, miközben a város adókedvezményeket kínál a civil szervezetnek. Eduard Florea elmondta, hogy az átütemezést elvégezték, és a Mecénás Alapítványnak vállalnia kell azt, hogy a megszabott összegeket határidőre kifizeti az elkövetkező hat hónap alatt, ellenkező esetben mégiscsak árverésre kerül az Ady-központ.
Pontosítás
Tanase Miculescu a gazdasági osztály aligazgatója reagált a Mecénás Alapítvány által a sajtóban közölt álláspontra, miszerint az önkormányzat az adótörvénykönyv civil szférára vonatkozó részének sajátos értelmezése nyomán állapított meg egy egyoldalú adóhátralékot. Miculescu elmondta: az önkormányzat tízezer négyzetméternyi telket adott koncesszióba aMecénás Alapítványnak, melyből mindössze hétszáz négyzetméter van beépítve. A város csak a már befejezett és átadott épületre vetett ki ingatlanadót, arra az épületre, amelyben jövedelmet termelő gazdasági tevékenység is folyik. A befejezetlen ingatlanrészt nem terhelték ingatlanadóval, de bevezették az ingatlanfelértékelő jelentésbe. A továbbiakban Eduard Florea fejtette ki azt, hogy az önkormányzat úgy adta koncesszióba a Mecénás Alapítványnak a tízezer négyzetméteres telket, hogy nem kért telekadót, mivel nem gazdasági tevékenységet folytató civil szervezetek mentesülnek a telekadó kifizetése alól. Egy 2008-ban folytatott ellenőrzés során azonban kiderült, hogy az Ady-központot jövedelmet hozó gazdasági tevékenységekre használják (bérbe adják különböző rendezvényekre), ezért attól az évtől kezdődően az alapítvány már nem csak az épületadót, hanem a tízezer négyzetméterre kiszámított telekadót is ki kellett fizesse. A Mecénás Alapítvány az Ady-központ megépítésekor kifizette a hétezer lejes ingatlanadót, 2006 óta azonban ezt az illetéket sem fizette ki, és ehhez adódik még hozzá 2008 óta a telekadó értéke.
Pap István
erdon.ro2012. október 30.
Visszatér Szentjobbra a közigazgatás
Több mint húsz éves folyamat eredményeképpen visszakerül Szentjobbra az onnan 1968-ban elvitt polgármesteri hivatal.
Az ügy részleteiről Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke számolt be, elárulva azt, hogy 1990 óta folyamatosan felvetődik ez a kérdés. Az előző önkormányzati ciklusban indították el a helybeliek a konkrét átköltöztetési folyamatot Zatykó István akkori polgármester kezdeményezésére. Referendumot is szerveztek a községhez tartozó négy településen, Berettyócsohajon, Szentjobbon, Farnason és Csanáloson, és mivelSzentjobbon egyedül több lakos van, mint a három másik településen együttvéve, ezt a referendumeredménye is tükrözte. Szabó Ödön hozzátette, hogy össze kellett állítani egy dokumentációt, melyben azt kellett bizonyítani, hogy infrastrukturális szempontból alkalmas Szentjobb arra, hogy községközpont legyen. Ennek a követelmények eleget is tett a falu, hiszen a megyei tanács már korábban támogatta abban, hogy egy épületet vásároljon a falu a központban, amelyet aztán szintén a megyei tanács támogatásával újítottak fel.
A Bihar megyei kormánybiztosi hivatal a múlt hónapban adta ki a községközpont-költöztetésre vonatkozó pozitív véleményezését, így már nem volt akadálya a vonatkozó törvény parlamenti előterjesztésének. Szabó Ödön aláhúzta, hogy a törvénytervezetet a Bihar megyei RMDSZ-es honatyák nyújtották be. Ennek a tervezetnek az esetében a Szenátus a döntő ház, és mivel közigazgatásra vonatkozó törvényről van szó, ezért nem a szavazáskor jelen lévő, hanem az összes funkcióban lévő szenátor többségének igen szavazatára volt szükség ahhoz, hogy a tervezet törvényerőre lépjen. Ez azt jelenti, hogy minimum hatvankét szavazatra volt szükség a tervezet elfogadásához, és a kedden a Szenátusban lezajlott parlamenti ülésen éppen ennyi igen szavazatot kapott az előterjesztés, vagyis az RMDSZ-es honatyákon kívül voltak kormánypárti, és PDL-s szenátorok is, akik megszavazták azt. Szabó Ödön kifejtette, hogy több érvet sorakoztatott fel az RMDSZannak érdekében, hogy ebben az ügyben a kedvező döntés megszülethessen. Ezek között az érvek között szerepelt az, hogy Szentjobbon többen laknak, mint a három másik településen együttvéve, ugyanakkor fontos tényezőnek számított az, hogy lezajlott egy érvényes és eredményes referendum, amely tanúsította, hogy a lakosok többsége a polgármesteri hivatal átköltöztetése mellett tette le a voksát. Az átköltöztetéshez megvan a szükséges infrastruktúra is, és nem utolsó sorban a jövőben kevesebb ember kell majd más teleülésre utazzon annak érdekében, hogy ügyeit intézze.
Négy év munka
Cseke Attila szenátor- aki Lakatos Péter volt parlamenti képviselővel közösen a tervezetet előterjesztette- az Erdély Online-nak kiemelte: kiemelte: ami történt, az az elmúlt négy év közigazgatási, illetve parlamenti munkájának az eredménye. Úgy vélte: az átszervezésről szóló törvény is azt bizonyítja, mennyire fontos az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság parlamenti jelenléte, hiszen ez esetben is úgynevezett organikus törvényről volt szó, vagyis pont annyi (62) szavazatra volt szükség az elfogadásához, ahány igen-voksot végül kapott. Ha egy szenátor is hiányzott volna az RMDSZ-frakcióból, akkor valószínűleg a törvényt nem fogadják el, illetve arra is szükség volt, hogy a hét RMDSZ-szavazathoz megszerezzék a 62-ig fennmaradó vokskülönbséget. Hangsúlyozta: tulajdonképpen egy igazságtalanságot vagy jogtalanságot korrigáltak ezzel, hiszen amikor 1968-ban közigazgatási átszervezés volt, a községközpontot elhelyezték a legnagyobb, és egyben legmagyarabb településről, és ekkor keresztelték át a mostanig használt névre.
Pap István
erdon.ro2012. november 7.
Rendkívüli EMNT-közgyűlés
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendkívüli közgyűlést tartott november 6-án, kedden 17 órától a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében.
Az eseményen jelen volt Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke is, aki az EMNTés az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) viszonyáról beszélt. Sándor Krisztina emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy az EMNT döntötte el, hogy egy pártot alapít érdekeinek érvényesítse érdekében. Ezért jött létre 2010 decemberében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Az ügyvezető elnök hangsúlyozta: el kell fogadni azt, hogy kampányidőszakban az EMNP a főszereplő, és az EMNT-nek is be kell kapcsolódnia a kampányba a minél sikeresebb választási szereplés érdekében. Kiemelte, hogy a kampányban az EMNT-nek azokat a magyarokat kell megszólítania, akik számáraz azRMDSZ nem jelent politikai alternatívát. Elárulta továbbá, hogy nagyon fontos lenne az, hogy az EMNP megduplázza az önkormányzati választásokon elért eredményét, akkor ugyanis a párt 46 ezer szavazatot kapott országos szinten.
Autonómia és federáció
A továbbiakban Sándor Krisztina kiemelte, hogy a választási kampányban az EMNPjelszava az Autonómia és föderalizmus. Mint mondta, ennek oka az, hogy a magyar közösségnek ma is elsőrendű politikai kívánsága az autonómia megvalósítása, míg a föderalizáció eszméjével a román szavazókhoz kíván szólni az EMNP. A párt másik fontos üzenete az ún. 6-3-as szabály, mely esélyt biztosít az EMNP-nek arra, hogy bejusson Románia parlamentjébe. A rendkívüli közgyűlésen felszólalt Nagy József Barna az EMNT partiumi régióelnöke is, hangsúlyozva azt, hogy az EMNT-nek vissza kell szereznie a politika rangját, amelyet a politikusok a rendszerváltás óta rendkívüli mértékben csorbítottak. „Amit civilként csináltunk, azt kell a politikába is bevezetni” – szögezte le Nagy József Barna. Török Sándor, az EMNP Bihar megyei elnöke arról beszélt, hogy a románok fogékonyak a föderalizmus gondolatára, ezért nagyon fontos az, hogy mind az EMNP, mind az EMNT megfelelően kommunikálja feléjük azt, hogy mi valójában a föderalizmus. Mint fogalmazott: „mi nem elvenni, hanem visszaadni akarjuk a románoknak Erdélyt”, hozzáfűzve, hogy Erdély románok és magyarok közös otthona, ezt a tényt, minden itt élőnek el kell fogadnia, ugyanakkor a föderalizáció bevezetésével el lehetne érni azt, hogy Erdély ne Bukaresttől függjön, ami az erdélyi románoknak is érdeke. A felszólalók beszédeik végeztével válaszoltak a tagság felvetéseire, megjegyzéseire.
Pap István
erdon.ro,2012. november 11.
A várható pozitív folyamatok sem elegendőek a felzárkózáshoz
Chikán Attila a Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának igazgatója, volt magyarországi gazdasági miniszter tartott előadást múlt csütörtökön a PKE-n.
A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Közgazdaságtudományi Karának és Janus Pannonius Szakkollégiuméának meghívására Nagyváradra látogató gazdasági szakember A közép-kelet-európai országok versenyképessége címmel tartott előadást csütörtök délután aPKE dísztermében. Chikán Attila előadásában először az új világrend összetevőiről beszélt, kiemelve többek között azt, hogy a globalizáció új viszonyítási alapot teremtett nem csak a gazdaság, de a tág értelemben vett társadalom világa számára is. Chikán Attilaelőadásának második szakaszban a kelet-európai országok regionális versenyképességről beszélt, kiemelve, hogy hét az Unióhoz az utóbbi években csatlakozott vizsgált kelet-európai ország közül 2001-ben gazdasági szempontból Magyarország állt a legjobban a különböző tekintélyes intézmények rangsorolásában, 2012-re azonban Bulgáriával egy szintre csúszott le, mely utóbbi ország jelentős javulást tudhat magáénak. Chikán Attila hozzátette, hogy Románia aránylag könnyen vészelte át a gazdasági válság első két évét, de ezt követően ismét lefelé tartó tendencia figyelhető meg a román gazdaságban.
Egy régió elemzése
További összehasonlító elemzését Chikán Attila négy országra – Horvátországra, Magyarországra, Romániára és Szlovéniára szűkítette le, hangsúlyozva először azokat a közös tényezőket, melyek támogatják ezeknek az országoknak a versenyképességét. Ezek között a tényezők között említette, az alapoktatás minőségét, a középfokú oktatásban résztvevők arányát és a beiskolázási arányt a felsőoktatásban. Nagy előny továbbá az átlagon felüli mobiltelefon előfizetést, internet hozzáférést és szélessávú internetelérést. Ezekre a tényezőkre lehet és kell támaszkodni a versenyképesség növelése érdekében, hangsúlyozta az előadó. A négy országot hátráltató tényezők között említette Chikán Attila a közép- és felsőfokú oktatás nem versenyképes minőségét, a munkavállalók továbbképzésének hiányát és az értelmiség elvándorlását. Kifejtette továbbá, hogy a vizsgált országok még mindig nem értették meg a piacgazdaság lényegét, ezért hajlamosak állami monopóliumok létrehozására, ugyanakkor nem tudnak szabadulni az agrárpolitika problémáitól. „Nem igaz az a tézis, hogy az agrárium húzóágazata a magyar gazdaságnak” – szögezte le Chikán Attila. Komoly hátráltató tényezőként mutatkozik ezekben az országokban az, hogy nagyon alacsony a bizalom a politikusokban, ellenben nagyon erőteljesen jelen van a kormányzati korrupció. Ugyancsak nem segítik ezeket az országokat a kormányzati szabályozás terhei, a költségvetési pazarlás, a gazdasági ügyek rendezetlensége, a közbeszerzési problémák a kisebbségi tulajdonosok védelmének az esetlegességei, a fogyasztók hiányos tájékoztatása – ebben a vonatkozásban a hitelesek nem megfelelő tájékoztatását emelte ki az előadó –, de az is a hátráltató tényezők közé tartozik, hogy a finanszírozás során ezek az országok nem tudták kihasználni a tőzsde nyújtotta lehetőségeket.
Jóslatok
A továbbiakban a régióban a jövőben várható tendenciákról beszélt Chikán Attila. Kifejtette, hogy lassan erősödő növekedés várható, viszont ez a növekedés nem lesz elegendő arra, hogy behozzák a lemaradásukat a fejlett uniós országokhoz képest. Ugyanakkor számottevő külföldi közvetlen tőkebefektetésre lehet számítani. Ennek kapcsán Chikán Attila leszögezte: „Lehet nem szeretni a külföldi tőkét, belső tőke azonban nincs”, azaz, a régió gazdaságai saját fejlődésük szempontjából a külföldi tőkére vannak utalva. Ugyancsak várható egy lassú javulás a munkaerőpiacon a négy vizsgált országban, ami azonban szintén nem lesz elegendő a felzárkózáshoz, hiszen ezekben az országokban a termelékenység rendkívül alacsony. Az inflációt ezek az országok kordában tartják, ugyanakkor folytatódni fognak a finanszírozási nehézségek. Végezetül Chikán Attila ismertette a Világbank középtávú elvárásait, melyekkel, mint mondta, ő maga is egyetért: a piaci rendszernek megfelelő munkapiaci reformot kell végrehajtani, átlátható szabályozásra, az oktatás és a közszolgáltatás minőségének javítására van szükség. Fontos ugyanakkor a költségvetési fegyelem és egy hatékony szociális védőháló kialakítása. Ez utóbbi kapcsán Chikán leszögezte: „a társadalom nem mondhat le a szegényekről, arról a rétegről, amelyről a gazdaság már lemondott.” A jól strukturált, tartalmas előadás végén a PKE dísztermében szép számban jelen lévő diákok tehették fel kérdéseiket a szakembernek.
Pap István
erdon.ro2012. november 13.
Bemutatkozott a Játéktér
Új magyar nyelvű színházi folyóirat jelent meg Erdélyben. Az új kiadványról az IFESZT fórum keretében beszéltek annak szerkesztői.
A negyedévente megjelenő Játéktér című színházi folyóirat első lapszámát mutatták be Nagyváradon a kiadvány szerkesztői. A 6. Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) fórumbeszélgetéseinek keretében tegnap délelőtt a városi kultúrházban lezajlott bemutatón Sebestyén Rita főszerkesztő kifejtette, hogy a romániai román és a magyarországi magyar színjátszás keresztmetszetében egy önálló, öntörvényűen fejlődő színjátszó közeg alakult ki. Ezért van szükség arra, hogy ennek a közegnek legyen egy írott önreflexiója, és ezt a szükséget teljesíti be a Játéktér folyóirat. Amint az a kiadvány beköszöntőjében olvasható, a Játéktér azért jött létre, létre, hogy aktív részese legyen a romániai magyar színházi életnek. Egyrészt krónikája, másrészt közreműködője kíván lenni ennek a sokszínű világnak a román és a magyar kultúra metszéspontján. A kiadvány fóruma kíván lenni román és magyar színházi szakemberek írásainak, ugyanakkor nem csak a szakmához, hanem a laikus színházkedvelő közönséghez is szólni kíván. Sebestyén Rita kiemelte, hogy várják továbbra is a szerzők írásait. A főszerkesztő szavai után a kiadvány szerkesztői: Kötő József, Demény Péter, Ungvári-Zrínyi Ildikó és Karácsonyi Zsolt világítottak rá a kiadvány konkrét célkitűzéseire. Kötő József kiemelte, hogy felnőtt a színháztörténet írók új generációja, akiknek teret kell biztosítani a Játéktér hasábjain. Demény Péter elárulta, a színházhoz nyitott módon közelítő emberek közreműködését szorgalmazza, míg Ungvári-Zrínyi Ildikó kiemelte, hogy a folyóiratnál a különböző generációk tagjai termékeny párbeszédet folytatnak egymással. Megtudtuk azt is, hogy a kiadvány részben megegyező tartalommal megjelenik az interneten is, címe www.jatekter.ro.
Pap István
Erdon.ro2012. december 15.
Otthonosan népi örökségünk kincsestárában (Fölszállott a páva)
Védnökséget vállalt az UNESCO a Fölszállott a páva versenyműsor felett, ezzel ismerve el a magyar hagyományőrzők és a közmédia közös munkáját. Tavaly a magyar táncházmozgalom mint módszer bekerült az UNESCO szellemi-kulturális örökségébe. E két kitüntetés az eddigi legnagyobb elismerése mindannak, ami az elmúlt negyven esztendőben történt nemzeti kultúránk legősibb darabjainak megőrzése érdekében.
A negyven évvel ezelőtt indult táncházmozgalomnak ma több mint százezer követője van a Kárpát-Medencében, az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza által szervezett Fölszállott a páva című 2012-es népzene- és néptáncvetélkedőnek pedig több száz résztvevője és több millió nézője. E kettő elválaszthatatlan egymástól. Utóbbi nem így lenne, ha Magyarországon Sebő Ferenc, Halmos Béla, Erdélyben Kallós Zoltán, Pávai István, Pap István Gázsa, Könczei Árpád és még sokan mások nem indultak volna el Bartók Béla és Kodály Zoltán, Martin György és Lajtha László nyomában gyűjteni, és amit megtanultak, nem vitték volna tovább. Gombamód szaporodtak a táncházak, majd egyiket-másikat a kommunizmus utolsó éveiben betiltották, de mint kiderült, a szívekből nem lehetett kitiltani népzenei és néptáncanyanyelvünket. Mára nemcsak hivatásos együttesek, zenekarok révén él a magyar népzene és néptánc, éppen a Fölszállott a páva verseny mutatta meg, az egész magyar nyelvterületen vannak őrzői és továbbvivői népi kultúránknak. Függetlenül attól, ki nyeri meg a versenyt, az elmúlt hetekben olyasmit láttunk és hallottunk a magyar köztelevízióban, ami felér egy népzenei és néptánctanfolyammal, mert a látvány mellett a zsűri értékeléséből kikerekedett több évszázad magyar népi kultúrájának története, alakulása. A szakma legkiválóbbjai – Agócs Gergely népzenész, népzenekutató, Diószegi László koreográfus, néptánckutató, Tímár Erzsébet néptáncművész, oktató, Sebestyén Márta népdalénekes, hangszeres előadóművész, Sebő Ferenc zenész, énekes, dalszerző, népzenekutató, Zsuráfszki Zoltán néptáncművész, koreográfus – elemezték, méltatták a produkciókat, illetve mutattak rá a hibákra, ugyanakkor azt is hangsúlyozták: a televíziós műsorokban is látható, hallható bemutatkozások az elődöntőkben és a középdöntőkben olyan minőséget képviselnek, ami a műfaj amatőr világában a legmagasabb színvonal. Zenekaroktól, táncegyüttesektől, egyéni, illetve páros előadóktól láttuk Erdély, a mai Magyarország, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja legszebb táncait, hallottuk hagyományőrző vidékek muzsikáját, néhány hét alatt bejártuk velük az egész Kárpát-medencét kelettől nyugatig, északtól délig. Ennél szebb szellemi utazásra aligha vágyhatunk.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. december 17.
Megbüntetni a kommunista bűnöket
A kommunizmus bűneit elítélő nemzetközi büntetőjogi rendszer létrehozását szorgalmazza a Tőkés László kezdeményezésére alakult európai Diktatúra-Ellenes Szövetség.
Hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő elsőként a romániai Országgyűlési választások eredményeit, és az abból fakadó politikai helyzetet értékelte. Nincs ok az ünnepre, fejtette ki, hiszen Romániában tovább él a diktatúra öröksége, és egy posztkommunista visszarendeződés körvonalazódik. „Nekünk különösen tudathasadásos az állapotunk, mert Magyarországon 2010-ben ennek ellentétes folyamat zajlott le. Nekünk nem a posztkommunista román kormányban van a helyünk, hanem folytatnunk kell a rendszerváltoztatást” – szögezte le a politikus. Mint fogalmazott, tragikomikus az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, ugyanis hamis legitimitást nyújt a visszarendeződés számára, ráadásul az RMDSZ mostani kormányzati szerepvállalása éles ellentétben áll a kereszténydemokrata értékekkel. Az RMDSZ morális válságban van, és a református egyház asszisztál ehhez a folyamathoz – folytatta Tőkés László kiemelve azt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke – azaz Csűry István – volt az egyetlen az összes romániai egyházi elöljáró közül, ide értve a történelmi magyar egyházak és a román egyházak elöljáróit is, aki a választási kampányban arra buzdított, hogy a hívek egy bizonyos pártra szavazzanak. „Szégyellem magam, amiért az egyházam ilyen helyzetbe jutott” – fogalmazott Tőkés László, kiemelve azt, hogy véleménye szerint az egyházi vezetők csak morális alapú politikát, nem pedig pártpolitikát folytathatnak.
Diktatúra-Ellenes Szövetség
Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli parlamenti irodájának kabinetfőnöke a sajtótájékoztatón felelevenítette, hogy Tőkés László kezdeményezésére megalakították az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformot, melyek harminchét kormányzati és nem kormányzati szervezet a tagja. A platform célkitűzése az, hogy a náci, fasiszta rezsimek háborús bűnöseinek elítélésének mintájára alakuljon egy nemzetközi bíróság, mely elítélje a kommunista rezsimek alatt elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények elkövetőit is. Kérdésünkre válaszolva Szilágyi Zsolt kifejtette, hogy az európai baloldal meglehetősen negatívan viszonyul ehhez az ügyhöz, mint fogalmazott, az európai baloldal hajlamos megvédeni a posztkommunista országok szocialista pártjait, melyek a volt kommunista pártok jogutódjai. Tőkés László abban látja a legnagyobb akadályt, hogy a nyugat-európai politikusoknak nem volt közvetlen tapasztalatuk a kommunista rezsimekkel kapcsolatban. Ezért alkalmazzák a kettős mércét a fasizmus és a kommunizmus bűneire. Mint a politikusok jelezték, már csak azért is szükség lenne egy ilyen bíróság felállítására, mert a Hágai Nemzetközi Bíróság nem foglalkozik az 1945-1989 közötti időszakban elkövetett emberiség elleni bűnökkel. Szilágyi Zsolt kifejtette, hogy a platform szakértői most dolgozzák ki azt a javaslattervet, amelyet beterjesztenek az országos és nemzetközi intézményeknek. Mint kifejtette, egy ilyen bíróság megalakulhat magukban a tagországokban is, de megalakulhat európai szinten is, ez utóbbi esetben a tagállamok automatikusan az európai intézmény joghatálya alá esnének.
Temesvári Nyilatkozat
Tőkés László december 16-iki keltezéssel egy nyilatkozatot is kibocsátott Temesvári Nyilatkozat 2012 címmel. Ebből a dokumentumból idézünk:
(…)
„Fájdalmas jubileumi „ajándéka” a történelmi sorsnak, hogy – a volt szovjet tábor többi országát beelőzve – Romániában újból hatalomra került a posztkommunista demokratúra.
Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az Európai Unió – egyik – tagállamának polgáraiként, a demokratikus választás intézményének köszönhetően, ma már rendelkezünk a szabadság illúziójával, s a televíziós távirányító gombjainak nyomogatását illetően szabadon dönthetünk…
(…)
A temesvári forradalom kezdetén ott álló Királyhágómelléki Református Egyházkerület mostani püspöke, a hatalombarát RMDSZ uszályába sodródva, valamennyi magyar – és nem magyar – romániai egyház püspökével ellentétben, legutóbbi körlevelében egészen szokatlan, a régi pártos időkre emlékeztető módon egy adott pártra – jelen esetben az RMDSZ-pártra – való szavazásra buzdította a híveket.
(…)
Huszonhárom évvel Temesvár Szabadító Karácsonya után hitünk köteleztetésével kell megállapítanunk, hogy: még mindig nem voltunk képesek szembenézni a kommunista múlt bűneivel; gyengék voltunk elszámoltatni a vétkeseket; restek voltunk megtisztítani a társadalmi – és egyházi – közéletet. Nem csoda hát, hogy újból feltámadt a múlt, és a kommunizmus kísértete jár közöttünk… Megérett az idő az ún. Tismăneanu-jelentés egy jobbított magyar kiadásának a megjelentetésére! Nem akarhatjuk, hogy Gyermekeink és Gyermekeinknek Gyermekei ugyanolyan félelemben és kiszolgáltatottságban nőjenek fel, mint amilyenben mi éltünk 1989 előtt. Nem fogadhatjuk el, hogy fejünk fölött – rólunk, nélkülünk – csak az önérdekeiket követő hatalmasságok döntsenek. Vissza kell utasítanunk, hogy a „televíziós forradalom” – és ellenforradalom – pártkatonái feléljék a jövőnket! Most ez várna reánk – ha szótlanok és tétlenek maradnánk. És ez elsősorban nem „magyar kérdés” – még csak nem is „román”. Az egész kelet-közép-európai rendszerváltozás, a demokratikus egyesült Európa ügyét árulnánk el, hogyha sorsunkba belenyugodnánk. Kezdeti szabadságharcunkat azáltal tetőzhetjük be, hogyha „igazságharcunkat” is végigvisszük. A Temesvári Társaság júliusi Felhívásában vészjelzést adott le: „Polgártársak! A demokrácia veszélyben van Romániában!” A Temesvári Kiáltvány szellemében, ezzel együtt, a Diktatúra-Ellenes Szövetség megalakítását kezdeményezte. Nekünk, erdélyi magyaroknak többszörösen is minden okunk megvan arra, hogy csatlakozzunk ehhez a Szövetséghez.”
Pap István
erdon.ro2013. február 25.
Magyarellenes kormányzat hét pontban
Hét pontban összegezte a jelenlegi román kormány magyarellenes megnyilvánulásait Tőkés László EP-képviselő hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemezti Tanács elnöke, Ep-képviselő hétfői sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy huszonnégy évvel a rendszerváltás után felerősödő posztkommunista visszarendeződés tapasztalható Romániában. A restaurtáció káros jelenségei közül Tőkés László kiemelte a felerősödő kisebbség-, illetve magyarellenességet, az ország közigazgatási-regionális átszervezésének tervét, mely szerinte a Trianont követő, és a nacionálkommunista asszimilációs-homogenizációs politika folytatása; a magyar autonómia-törekvések antidemokratikus megbélyegzését és elutasítását; a zászlóháború néven elhíresült, a székely zászló betiltására törekvő román kormányzati politikát; a kisebbségi kérdések romániai belügyének tekintett doktrináját; az erdélyi magyar felsőoktatás korlátozását és az erélyi magyar személyiségek kulturális örökségünkből való kizárásának a gyakorlatát. Tőkés László elmondta, a Ponta kormánynak csak a magyar közösség elleni intézkedéseit sorolta fel, noha számos olyan döntése volt a jelenlegi román kormánynak, melyek az ország teljes lakosságát negatívan érintik. Tőkés László aggasztónak nevezte, hogy egyes magyar politikai erők – az RMDSZ és a Magyar Szocialista Párt – tudatosan vagy jóhiszeműségből asszisztálnak ehhez a többségi politikához, és felszólította az említett politikai tömörülések képviselőit, hogy ha már nem tudnak segíteni az említett jogfosztások ügyében, akkor legalább ne akadályozzák ezek megoldását.
Pap István
erdon.ro,2013. március 20.
Tudományos keret a régiós törekvésekhez
A Partium Társadalom- és térszerkezet című kötetet mutatták be kedden kora este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Bartók termében.
A dr. Szilágyi Ferenc és Zakota Zoltán (mindketten a PKE adjunktusai) által szerkesztett könyv bemutatóján elsőként Horváth István, az eseményt szervező Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) elnöke beszélt a céh tudományos szakosztályának célkitűzéseiről. Megemlítette, hogy a szakosztály olyan tudományos eredményeket kíván bemutatni, pódiumbeszélgetések, konferenciák, könyvbemutatók, stb. formájában, amelyek a Partiumhoz kötődnek. A kötetről, amit eredetileg dr. Süli-Zakar István a Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének vezetője mutatott volna be, végül Balogh Brigitta a PKE tudományos titkára mondott bevezetőt.
Balogh Brigitta kifejtette, hogy a XX. század első felében jöttek rá a filozófusok arra, hogy a tér nem homogén, hanem az egzisztenciális terek jelentéssel bírnak számunkra, és az hogy, mi egy-egy teret történelmi, társadalmi térnek nevezünk, az ennek a szemléletváltásnak az eredménye. E szemléletváltás nyomán vannak a térnek olyan pontjai, amelyekhez az összes többit viszonyítjuk. A térről történő gondolkodás egyik meggyökeresedett fogalompárja a centrum – periféria, de ez a szemlélet ma már nem tükrözi a valóságot, és például az EU-s fejlesztési programok alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban lebontható legyen ez a mentalitást. Társadalmi, kulturális kiegyenlítődésre van szükség” – fogalmazott Balogh Brigitta, aki hozzátette, hogy a most megjelenő kötet egyik erény e az, hogy gyakorlati segédkönyvként szolgál ennek a célkitűzésnek az elérésében.
Regionalizálás
A kötet egyik szerkesztője, dr. Szilágyi Ferenc felidézte a könyv megszületésének előtörténetét és körülményeit. Mint mondta, 2007-ben egy magyarországi kutatótól származó ötletet frissítettek fel és valósítottak meg 2011-től kezdődően Zakota Zoltánnal együtt. Szándékuk az volt, hogy térszekezeti szempontból vizsgálják a partiumi régiót. E munkát három egyetem öt kutatója kezdte el, de a kutatás során újabb és újabb kérdések merültek fel, mint például közlekedésföldrajzi, demográfiai, turisztikai, oktatási, stb. kérdések, a schengeni csatlakozással kapcsolatban felmerülő problémák, melyekre szintén választ kívántak keresni. Ez oda vezetett, hogy a most kiadásra került kötetben végül tizenhét szerző tizenhat tanulmánya kapott helyet, sőt, mint Szilágyi Ferenc elárulta, már készül a második kötet, amelyben a fő hangsúly a román-magyar határsáv romániai felére fog esni, és nem pusztán a partiumi régiót, de a teljes román-magyar határszakaszt vizsgálni fogja. Végezetül Szilágyi Ferenc elmondta, hogy Románia jelenleg régiócsináló lázban ég, holott, mint fogalmazott, a régiókat nem csinálni kell, hanem el kell ismerni a már létező régiókat. Hangsúlyozta, hogy a központból az emberekre ráerőltetett régiók nem működnek, ezért a kormányzat régiókialakító akarata összhangban kell legyen a helyi közösségek reálisan létező regionalizmusával. A most bemutatott kötetnek is az az egyik fő célja, hogy tudományos keretet adjon a regionalizálási folyamatnak – szögezte le. A kötetbemutató utolsó részében a megjelent érdeklődők tették felkérdéseiket a kötet szerkesztőinek.
Pap István
erdon.ro,2013. március 24.
Közgyűlés és honismereti találkozó
A Partiumi Magyar Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PMMET) múlt szombaton tartotta meg 18. honismereti találkozóját, illetve közgyűlését.
A nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében szombaton délelőtt tíz órától kezdődő esemény első részében a honismereti találkozó előadásait hallgatták meg a megjelentek. Péter I. Zoltán, lapunk egykori munkatársa id. Rimanóczy Kálmán mozgalmas életéről tartott érdekes, vetített képes előadást. Péter I. Zoltán bejelentette, hogy rövidesen egy könyv jelenik meg a tollából, melyben idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán életútját és munkásságát fogja bemutatni. A következő előadó Mihálka Nándor volt, aki a váradi középkori püspöki székesegyház területén végzett kutatásokról beszélt, melynek eddigi talán legjelentősebb lelete egy 160 x 80 centiméteres mészkőből készült, feliratos sírkő. Mihálka Nándor hozzátette, hogy a feltárt leletek a helyszínen kialakítandó vármúzeum részét képezik majd. A honismereti találkozón előadást tartott még Pásztai Ottó Beöthy Ödönről, Széll Kató Széchenyi Zsigmondról, Wilhelm Sándor a hagyományos érmelléki halászeszközökről, Nagy Aranka pedig a Kárpát-medencei kis jégkorszakról.
Közgyűlés
A közgyűlés során Dukrét Géza elnök beszámolt a társaság elmúlt évi tevékenységéről, Nagy Magda pedig a szervezet pénzügyi helyzetéről tartott beszámolót. A közgyűlés mindkét beszámolót elfogadta. Vita alakult ki viszont az ún. Wesselényi-tégla tervével kapcsolatban. Az eredeti felvetés úgy szólt, hogy öt lejes értékjegyeket bocsátana ki a társaság, és a Wesselényi-tégláknak nevezett értékjegyek eladásából származó összegből fel kellene újítani a zsibói Wesselényi kriptát, illetve egy szobrot, vagy emlékművet kellene állítani Wesselényi Miklósnak. Péter I. Zoltán először azt kifogásolta, hogy ezeket az értékjegyeket nem csak öt lejes áron kellene árusítani, később pedig jelezte, hogy először pontosan meg kellene határozni, hogy mit szándékozik végezni a társaság, és utána gyűjtsenek pénzt rá. Dukrét Géza elmondta, hogy tudomása szerint a Wesselényi kripta olyan rossz állapotban van, hogy az már nem helyrehozható, ezért egy emlékművet kell állítani a magyar államférfinak, viszont többen erősködtek, hogy egy emlékmű helyett mégis inkább a kriptát kellene felújítani. Ebben a kérdésben végül nem született döntés a közgyűlésen. A jelenlévők azonban elfogadták azt, hogy a Fényes Elek díjat az idén Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere és Nagy Magda, a társaság könyvelője kapják meg. A közgyűlés végén felszólalt Sárközi Zoltán, a nagyváradi helyi tanács RMDSZ-es tanácsosa is, tudatva azt, hogy a nagyváradi önkormányzat összeállítja a város leendő utcáinak névlistáját, de ezen a 85 névből szereplő listán mindössze öt magyar név szerepel. Mivel a város lakosságának 25 százaléka magyar, ezért ennek az aránynak az utcanévlistában is tükröződnie kell, így az RMDSZ összeállít egy alternatív listát, melyben magyar személyiségek nevei szerepelnek majd. A tanácsos felkérte a jelenlevőket, hogy javaslataikkal segítsék a lista összeállításának munkáját.
Pap István
erdon.ro,2013. április 11.
Költészet napi koszorúzás
Nagyvárad – A Magyar Költészet Napja alkalmából tegnap megkoszorúzták József Attila nagyváradi szobrát.
A Magyar Költészet Napján, vagyis április 11-én tartott nagyváradi sajtótájékoztatón Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke e nap jelentőségéről beszélt, kiemelve, hogy 1964 óta ünneplik József Attila születésnapján a Magyar Költészet Napját. Tőkés László hangsúlyozta, hogy József Attila költészete mai is aktuális üzenetet hordoz, idézve költőóriásunk „fasiszta kommunizmus” kifejezését, mely – mint Tőkés fogalmazott - rendkívül időszerű ma is. Tőkés László ennek kapcsán kijelentette: „Elegünk van mindenféle totalitarizmusból, de nem mérjünk kettős mércével. A szocialista és a liberális propaganda fasisztaüldözésbe kezdett, csak éppen az nem látszik, hogy kik a fasiszták” – hangsúlyozta Tőkés László.
Japán-magyar barátság
A sajtótájékoztató után az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Partiumi Keresztény Egyetem, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és az Erdélyi Magyar Ifjak képviselőiből álló delegáció kilátogatott a Petőfi parkban álló József Attila szoborhoz. Itt Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke szólt a megjelentekhez. A szónok kiemelte: „nekünk jutott osztályrészül az, hogy meg tudjuk teremteni azt a kismagyar társadalmat itt Nagyváradon és Erdélyben, ami nélkül nem élhetünk szabadon.” Tőkés László az EMNTelnöke, az EP alelnöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a József Attila szobor a váradi származású Wagner Nándor szobrászművész alkotása, aki Japánban fejezte be földi pályafutását, mely országot hatalmas természeti katasztrófa súlytotta a közelmúltban. „Wagner Nándor özvegyének, Chyio asszonynak elküldtem az együttérző levelemet, hasonlóképpen a Japán brüsszeli és bukaresti nagyköveteinek. Kegyelettel gondolunk városunk szülöttjére Wagner Nándorra, aki haló porában is megajándékozott bennünket egyik alkotásával, és Isten kegyelmét kérjük a megpróbáltatásokat szenvedő japán népre” – fogalmazott Tőkés László. A beszédek után az említett intézmények képviselői megkoszorúzták a József Attila szobrot.
Pap István
erdon.ro.2013. április 11.
Új szemlélet a PMMC-ben
A Partiumi Magyar Művelődési Céh új célkitűzéseit ismertette Mostis Gergő, a szervezet új igazgatója.
A 2003-ban alakult Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) a partiumi magyar közösség kulturális életét gazdagítja. A szervezet élére március 1-től új igazgatót nevezett ki a Pro Universitate Partium kuratóriuma Mostis Gergő személyében. „Szeretnénk, ha ez a személyi változás szemléleti és szerkezeti változás kezdetét is jelentené”, mondta Tőkés László az EP alelnöke a témában tartott tegnapi nagyváradi sajtótájékoztató keretében.
Egymást megismerni
Ezt követően Mostis Gergő ismretette elképzeléseit elmondva azt, hogy a PMMC eddig jobbára csak az idősebb korosztályt tudta megszólítani. Ezen változtatni kell, és szellemi központtá kell változtatni mind a PMMC-t, mind Nagyváradot magát, de mindez csak akkor valósítható meg, a kulturális események kikerülnek a közvetlen politikai befolyás alól, illetve azáltal, ha váradi kultúrát sikerül megmutatni külföldön is. Mostis Gergő irányítása alatt a PMMC első programja az Az Élő Partium nevű sorozat, meyről az igazgató elmondta, hogy az egyfajta „felnőtt diákcsere-program” kíván lenni, melynek célja, hogy az elszakított országrészek egymástól szükségszerűen eltávolodott magyarjai közelebb kerüljenek egymáshoz és közös kultúrájukhoz. Ennek érdekében alakítják ki azokat a partneri kapcsolatokat, amelyek a későbbiekben lehetőséget teremtenek a partiumi magyarság számára is, hogy megismerjék elsősorban a közeli Hajdúság és a Nyírség kulturális örökségét.A program megvalósítását kezdeményező PMMC illetve a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) a román és a magyar kulturális minisztériumok, az önkormányzatok és különböző civil szervezetek támogatására is számítanak.
Váradi értékeket
A sajtótájékoztatóra kiadott, és a témához kapcsolódó, Tőkés László által aláírt közleményben többek közt felhívja a figyelmet: „Üdvözöljük a bihari, illetve nagyváradi román elöljárók azon törekvését, hogy megyénk, illetve városunk épített örökségét népszerűsítenék szerte a nagyvilágban – ám sajnálatosnak tartjuk, hogy ennek magyar bázisáról és vonatkozásairól alig esik szó. Szorgalmazzuk, hogy a megye- és a városháza illetékesei – a magyar szakmai szervezetekkel konzultálva – kiegészítőleges módon ebbe az örökségbe építsék be sajátlagosan magyar bihari és nagyváradi értékeinket.”
Pap István
erdon.ro.2013. április 14.
A kommunizmus bűneinek feltárása továbbra is kötelességünk
A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és Tőkés László EP-képviselő Központi irodája szervezésében került az európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja vándorkiállításának nagyváradi megnyitójára múlt pénteken a Partiumi Keresztény Egyetem székhelyén.
A Totalitarizmus Európában (Fasizmus – Nácizmus – Kommunizmus) című angol nyelvű nemzetközi tárlat megnyitásán jelen volt Marius Oprea történész, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet alapítója és Molnár Gusztáv egyetemi tanár, a Ceausescu rezsimmel szemfeorduló, egykori Limes Kör kezdeményezője. A tárlatnyitón Thurzó Sándor József brácsaművész muzsikált, majd Tőkés László mondott rövid beszédet. A kommunistákszlogenjét (Világ proletárjai, egyesüljetek!) parafrazálva elmondta, hogy ennek a tárlatnak egyik fő üzenetét azzal a felszólítással lehetne összefoglalni, hogy Világ antikommunistái, egyesüljetek! „Ezt jelképezi ez a kiállítás, amely ízelítőt nyújt a legtöbb szovjet kommunista ország múltjából, illetve párhuzamba állítja a kommunista totalitárius rendszert a XX. század másik nagy diktatúrájával, a náci, fasiszta rezsimekkel. Ezt a kiállítást az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja indította. A tárlat Pozsonyból indult múlt év szeptemberében, azóta már láthattuk Brüsszelben az Európai Parlament székházában, és most megérkezett Váradra. Én magam ragaszkodtam ahhoz, hogy itt is kiállítsák” – fogalmazott Tőkés László. A rövid beszéd után a jelenlévők átvonultak az egyetem előcsarnokából a díszterembe, ahol folytatódott a rendezvény.
Még él
A díszteremben Tőkés László a jelenlevőknek elmondta: „2009 áprilisáig kellett várni, amíg sikerült egy határozatot elfogadtatni az Európai Parlament plénumán, amely azonos mértéket alkalmaz a két nagy totalitárius rendszerrel, a nemzeti szocializmussal és a kommunista szocializmussal szemben. Mi magyarok többszörösen érintettek vagyunk az ügyben, nem csupán román állampolgárokként, hanem kisebbségi magyarokként is el kellett szenvednünk a kommunista diktatúrát, és nem csupán Romániában, hanem szerte a Kárpát Medencében a vasfüggöny innenső oldalán valamennyi országban, ahol magyarok élnek.” Az EP-képviselő a továbbiakban hangsúlyozta: „foglalkoznunk kell a kommunista múlttal, mert a kommunizmus továbbra is fennáll egyes országokban, Kínában, Észak-Koreában Kubában, de tovább él a posztkommunista országokban is, ennek vagyunk a mai napig elszenvedői. Vaclav Havel mondta valahol, hogy nem csak a kommunizmus bűntetteit kellene kivizsgálni, hanem a posztkommunizmus bűntetteit is. Sajnos a posztkommunizmus nálunk is él, elég ha csak ha két harmaddal hatalomra jutott Ponta-Antonescu rendszerre gondolunk.” Ezt követően említést tett arról, hogy az ország adminisztratív átrendezése is a Ceausescu nevével fémjelzett 1968-as területi átrendezést idézi, hiszen akkor is a történelmi régiók sajátosságait, ezen belül pedig a székelyföldi és a partiumi közösségek érdekeit figyelmen kívül hagyva alakították át az országot. Tőkés László a magyarországi politikai helyzetre is kitért, azt állítva, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) posztkommunista erővé torzult, amely a román politikai osztállyal együtt opportunista módon nem akarja továbbvinni a rendszerváltozást. „Aggodalommal látjuk, hogy még mindig mennyi tartaléka van a kommunizmusnak, ezért nekünk is még következetesebben kell fellépnünk ellene” – zárta szavait Tőkés László
Haszonélvezők és áldozatok
Ezt követően Marius Oprea történész a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet alapítója szólalt fel, elmondva többek között azt, hogy a kommunizmus két csoportra osztotta a társadalmat, haszonélvezőkre és áldozatokra. A haszonélvezők a volt pártaktivisták, akik most is köztisztségeket foglalnak el, a szekustisztek és az informátorok, akiket most is használnak, valamint mindezeknek a családjaik. Vagyis a kommunizmus privatizálódott. Velük szemben állnak az áldozatok, és az állam nem akarja elismerni, mennyi szenvedést okozott ezeknek az embereknek. „1989 előtt együtt szenvedtünk, de ha lehet ezt mondani, a magyarok még többet szenvedtek, mint a románok. A közös szenvedés összeköt minket” – fogalmazott Marius Oprea, hozzátéve, hogy a hatóságok hallani sem akarnak az áldozatokról. Marius Oprea kijelentette, hogy 2005 óta több mint ötszáz, a kommunista rendszerben elkövetett politikai bűncselekményt tárt fel és továbbított a hatóságokhoz, de ezek közül egyetlen ügy sem került bíróságra. Végezetül aláhúzta azt, hogy a kommunizmus egyik legijesztőbb öröksége a nosztalgia. „Ma már nem jutnak eszünkbe a kommunista rendszerben elszenvedett megaláztatások, ezért fontos az, hogy emlékezzünk arra, mi történt akkor, mert ha elfeledkezünk az áldozatokról, akkor nekünk sem lesz jobb” – figyelmeztetett. Beszédét követően levetítettek egy filmet, amely az általa vezetett történész-régészcsoport munkáját mutatja be, majd pedig Molnár Gusztáv egyetemi tanár beszélt a kommunizmus bűnei és a Szekuritáté iratai kutatásának nehézségeiről. „Kötelességünk feltárni ezt az időszakot, az áldozatok emléke ezt követeli meg” – fogalmazott Molnár Gusztáv.
Pap István
erdon.ro.2013. április 28.
Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro2013. május 20.
Egy színésznemzedék három korszaka
Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban című kötetét mutatták be a szerző jelenlétében pénteken délután a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában.
Székely Szabó Zoltán a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, majd 1987-ben Ausztriába emigrált, jelenleg Bécsben él. A szerző harminc erdélyi magyar színművésszel, színházi alkotóval készített egyenként három interjút három különböző történelmi korszakban, ezért is lett a 2012-ben kiadott könyv címe:. Az Egy nemzedék három felvonásban. A nagyváradi könyvbemutatón Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar színtársulat nyugalmazott irodalmi titkára méltatta a könyvet. A méltató kiemelte azt, hogy bár a színház elsődleges szerepe az, hogy előadásokat mutasson be a közönségnek, de gyakran ami a kulisszák mögött történik, az izgalmasabb, mint egy előadás. Nagy Béla esszéisztikus méltatásában kitért arra, hogy a kötetben szereplő színészgenerációt talán áldozati nemzedéknek lehet tekinteni, hiszen az interjúkból legtöbb esetben nehézségekkel teli, viszontagságos életpályák rajzolódnak ki. A könyv erényei közé sorolta Nagya Béla azt, hogy a különálló részek hatalmas totálképpé állnak össze, és a szerző erényeként emelte ki azt, hogy könyvét a színészekével együtt dobogó szívvel írta meg, ugyanakkor sikerült neki vallomásra bírnia az általában magukba zárkózó interjúalanyokat is. A kötet struktúrája is rendkívül érdekes. Az első interjúsorozat a 80-as évek legelején készült, az akkor még kezdőnek számító művészekkel, a második interjúsorozatot nem sokkal a rendszerváltás után készítette el Székely Szabó Zoltán, a harmadik beszélgetéssorozatot pedig mintegy tizenöt évvel a második interjúkör után rögzítette a szerző. Mint Nagy Béla fogalmazott, megrázó mélységű vallomások olvashatók a most ötven-hatvan éves erdélyi Magyar színészgenerációról. A váradi olvasók számára további érdekességet jelent az, hogy a harminc interjúalany közül három váradi színész, név szerint Fábián Enikő, Ács Tibor és Hajdu Géza. Összegzésképpen Nagy Béla elmondta, hogy a harminc interjúalany közül hárman időközben elhunytak, kilencen emigráltak, és nyolc színész elhagyta a színészi pályát.
Nehéz sorsok
A méltatás után maga a szerző vette át a szót, felelevenítve emigrálásának okait és körülményeit, majd a könyv megszületéséről beszélt. Elárulta, hogy a kötet befejezésére és kiadására az a Szélyes Ferenc színművész ösztönözte, aki nemrég mutatkozott be Nagyváradon a Nagy Romulus című előadás főszerepében. A szerző elmondta, hogy az interjúalanyok kiválasztásában nem volt szempont az, hogy ki a barátja, és ki nem az, mint mondta, kezdő színészként készítette el az első interjúsorozatot a 80-as évek elején azzal a céllal, hogy a fiatal, kezdő színészek gondolatait, problémáit, nehézségeit is megismerjék az olvasók. Hozzátette, hogy azokban az interjúkban kerülte a politikai témákat, így a beszélgetések gyakorlatilag cenzúrázatlanul jelentek meg az Ifjú Munkás című folyóiratban. Megtudtuk, hogy a második és a harmadik interjúsorozat elkészítésében a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy felkutassa az időközben sokfelé kirajzó színészeket. Ehhez kapcsolódva a színészek életpályájáról beszélt Székely Szabó Zoltán, elmondva, hogy az emigrálók közül többen a pálya elhagyására kényszerültek, és vannak akik mostoha körülmények között élnek ma is. Székely Szabó Zoltán saját sorsáról is beszélt a kis számú de érdeklődő közönségnek, tudatva azt, hogy Bécsben taxisofőrként dolgozik, emellett évente négy magyar nyelvű előadást hív meg Ausztriába, ugyanakkor a soproni színház megalapításában is részt vett. A könyvbemutatón ezt követően a hozzászólások következtek, majd dedikációval zárult a rendezvény.
Pap István
erdon.ro2013. június 5.
Segítsünk a szórványnak!
Június 4-én délután a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Bartók-termében Vetési László, református szórványlelkész tartott vetített képes előadást Az erdélyi szórványkérdés és nemzeti öszszetartozás címmel.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) szervezésében lezajlott esemény bevezetéseképpen Thurzó Sándor József brácsaművész és Thurzó Zoltán zongoraművész egy Farkas Ferenc kompozíciót adtak elő.
Előadása elején Vetési László meghatározta a szórvány fogalmát: „Olyan etnikai-vallási sajátosságokkal rendelkező népcsoport, amely hátrányos helyzetű elhelyezkedése és kis lélekszáma miatt az identitáshoz szükséges értékeket a saját erejéből nem tudja beszerezni, fenntartani és fejleszteni.” Ezt követően az erdélyi, majd a Bihar megyei, és ez utóbbin belül a nagyváradi magyarság helyzetéről beszélt, felvázolva a különböző regionális sajátosságokat. Mint mondta, vannak laza szerkezetű magyar tömbök (Biharban ilyen a Hegyköz, a határvidék sávja, Székelyhíd, Érmihályfalva, Margitta környéke), a maradékközösségek, a migrációs közösségek (Feketeerdő, Vaskohsziklás és a bányavidék), a szigetfalvak és az összefüggő magyar jellegű településláncok.
Leginkább a maradékszórványt fenyegeti az eltűnés, az asszimiláció veszélye. Leírta egy nemzeti közösség eltűnésének folyamatát: először az etnikai csoport létszáma és arányai fogynak el egy társadalmi környezetben. Ezután a csoportot politikai döntések nyomán jogtalan politikai-hatalmi sérülések érik, sérül a csoport jelenléte az országos döntéshozatalban, érdekvédelemben, önkormányzatban, elveszíti jelenlétét a gazdasági életben, leépülnek intézményei, nem jut hozzá anyanyelvi értékeihez, kultúrához, nyelvi nyilvánossághoz. Bekövetkezik a többségi intézmény-, médiafogyasztása, ami a nyelvromláshoz, majd a nyelvcseréhez vezet, és végül az anyanyelvi családnak a feladása után beáll a teljes asszimiláció. Vetési László kiemelte azt, hogy térvesztés zajlik nagyvárosaink agglomerációs övezeteiben és a magyar falvak környezetében. A magyar földtulajdonosok eladják földjeiket, és városba, vagy román falvakba költöznek, és ezáltal felaprózódnak, eltűnnek a magyar tulajdonú, összefüggő földterületek, amelyek szintén hozzájárulnak a szórványosodáshoz. Nagyváradról szólva elmondta, hogy ez a város Európa kapuvárosából frontváros lett, ugyanis Várad a románok számára is presztízsváros lett, amelyet úgymond el kell foglalni. Vetési László hangsúlyozta, hogy a szórványosodás a szívekben kezdődik, amikor az ember önként mond le saját kultúrájáról, először úgy, hogy a többségi közösség nyelvén fogyasztja a kultúrát, a többség nyelvén hallgatja a rádiót, a tévét, de már mobiltelefonja, számítógépe sem magyar nyelvre van beállítva. Mint mondta, a szórványosodás megállításához elkötelezett emberek munkájára van szükség, akik megszervezik a szórványt, ápolják ott a magyar kultúra emlékeit. Ugyanakkor az önkormányzatoknak és magyar kormányoknak is fontos tennivalói vannak az összetartozás tudatosításában. Konkrét példákat említve Vetési László hangsúlyozta, hogy minden közösségi rétegnek szórványszolgálatot kell vállalnia, testvériskola kapcsolatokat kell kialakítani szórványban lévő iskolákkal, nagyvárosi pedagógusok ki kell járjanak magyarul tanítani, közösségi foglalkozásokon részt venni a szórványban, rendszeres kapcsolatot kell fenntartani a nem tömbben élő magyar közösségekkel, és közmunkával is sokat lehet segíteni ezeken a közösségeken. „Aki a szórványt nem becsüli, a tömböt nem érdemli” – zárta előadását Vetési László. Az előadás után Thurzó Zoltán játszott el egy Kodály, egy Bartók és egy Liszt kompozíciót, majd az esemény végén a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
Pap István
erdon.ro2013. június 25.
Ha nagy a széthúzás, kevés a magyar elnevezés
Kevés tiszteletet mutat a helyi magyar közösség iránt a jelenlegi nagyváradi városvezetés. Ennek újabb bizonyítéka az, hogy nagyon kevés a magyar név a helyi tanács által elfogadott utcanévlistán.
Mint arról már beszámoltunk, a nagyváradi helyi tanács a múlt héten elfogadta az utcanévlistát. A döntés értelmében a jövőben létesítendő utcák nevét az ezen a listán szereplő 101 elnevezés közül kell kiválasztani. Az elfogadott listán azonban mindössze tizenöt magyar vonatkozású név van, ami a helyi magyar közösség elégedetlenségét váltotta ki. Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke elmondta: „a társaság előkészített egy listát száz olyan személyiségről, akikről utcát kellene elnevezni. A személyiségekkel kapcsolatos ismertető szövegeket Kordics Imre, Kupán Árpád, Péter I. Zoltán, Sárközi Zoltán és én állítottuk össze. Illett volna, ha az elfogadott utcanév listának legalább a huszonöt százaléka magyar lett volna, mert Nagyvárad alapítói, ősei és fejlesztői mindig magyarok voltak, a várost csak 1920 után kezdték el románosítani. Ez a döntés csúnya dolog volt a helyi tanács részéről.” Péter I. Zoltán helytörténész szerint a váradi magyarság széthúzása vezetett oda, hogy ilyen döntés született. „A polgármester azt csinál, amit akar, mert vannak, akik azt mondták, hogy nem fontos az, hogy ott legyünk a helyi tanácsban, nem fontos az, hogy legyen alpolgármesterünk” – hangsúlyozta.
Ígéretszegés
Dr. Fleisz János történész szerint nem helyes politikai döntést hozni az olyan jellegű kérdésekben, mint például az utcák elnevezései. Amikor önkormányzati képviselő volt, azt javasolta, hogy ne a politikai kompromisszumot tartsák elsődleges célkitűzésként szem előtt, hiszen valakiknek a teljesítményét nem lehet úgy mérni, hogy akkor hány százalékban viselik utcák a neveiket. Ehelyett inkább a lakosokat kellett volna megkérdezni arról, hogy szerintük kik azok, akik megérdemlik, hogy utcát nevezzenek el róluk, függetlenül attól, hogy magyar vagy román személyiségekről van szó. „A politikai alkuk elkerülésével olyanokról kell elnevezni utcákat, akiknek a tevékenysége, munkássága visszatükrözi a város szellemiségét, ugyanakkor valamiképpen a jelenhez is kötődik”, mondta. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: ameddig a városnak volt RMDSZ-es alpolgármestere, tehát a kilencvenes évek közepétől kezdve, kialakult egy olyan, az évek folyamán betartott íratlan szabály, illetve létrejött a két közösség vezetői között egy hivatkozási alapul szolgáló úriember megállapodás, miszerint minden negyedik új utca magyar személyiségről kapja a nevét. Ráadásul két héttel ezelőtt egy interjúban maga Ilie Bolojan polgármester ismerte azt el, hogy létezik egy ilyen egyezség, és be is fogják azt tartani. „Ebből mindenki levonhatja a következtetést, hogy kinek mennyit ér a szava”, mondta.
Ciucur Losonczi Antonius
Pap István
erdon.ro