udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
309
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 301-309
Névmutató:
Pataky Lehel Zsolt
2006. május 16.
Több tekintetben is bővült, gazdagodott a néhai lugosi pap-költő, Szombati-Szabó István (1888–1934) emlékére május 14-én rendezett szavalóverseny, idén ugyanis öt kategóriában hirdettek eredményt. Szombati-Szabót, illetve munkásságát évről évre szélesebb körben sikerül megismertetni, a vissza-visszatérő szekszárdi és etyeki, valamint a bánsági versenyzőkön kívül immár Köpectől kezdve (Brassó megye), Lippán és a Szilágyságon át Misztótfaluig (Máramaros megye) Erdély majdnem minden szegletéből érkeztek versmondók. Lugoson a református templomban lebonyolított versenyre 27-en neveztek be az ötödik-hatodik, hetedik-nyolcadik osztályosok, középiskolások, egyetemisták és felnőttek kategóriákba. A részvevők, a felkészítő tanárok és a kísérők a vetélkedő két fordulója közben tisztelegtek a Szombati-Szabó István emléke előtt, Fazakas Csaba esperes, a verseny főszervezője pedig koszorút helyezett el a Millenniumi Kopjafa tövében lévő sírhelyen, ahol a pap-költő és neje hazahozott földi maradványai 2003 óta nyugodnak. /Pataky Lehel Zsolt: Szavalóverseny a lugosi pap-költő emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./2006. május 18.
Május 13-án zárult a Civilek a közösségért elnevezésű vidékjáró képzéssorozat. A temesvári START – Továbbképző és Tanácsadó Iroda által márciusban elindított program keretében három helyszínen – Temesváron, Lugoson és Zsombolyán – a helyi és a városok vonzáskörzetében található települések magyar civil szervezeteinek képviselőivel találkoztak a szervezők. A cél az volt, hogy a részvevők megismerhessék a kisközösségek szervezésének és működésének hátterét, a szükségletek felmérésének technikáit. Inkább az idősebb generáció képviseltette magát, s bár a tréningek főleg a civil szektornak szóltak, legtöbbször az RMDSZ-es tisztségviselők, helyi tanácsosok, polgármesterek vagy alpolgármesterek voltak jelen. Ebből is látszik, hogy néhol kevés a tettre kész ember, ugyanazok vállalnak szerepet minden téren. A civil szervezetekben még mindig kevés a saját kezdeményezés, jellemzőbb az elvárás a polgármesterek, a hivatalok, az állam irányába. Többször belefáradt emberekkel találkoztak, akik kényszernek érzik a munkaidőn túli közösségszervezést. Erejüket, tudásukat, sokszor saját pénzüket használják fel egy-egy program megvalósításához. Alkalmazkodni kell a változásokhoz, az újabb igényekhez, meg kell tanulni kihasználni a lehetőségeket. Voltak pozitív példák is: Temesság, ahonnan jelezték, hogy minél több tréningen szeretnének részt venni, vagy Lugos, ahonnan már második éve minden START-képzésen két-három résztvevő van. /Pataky Lehel Zsolt: Egy vidékjáró képzéssorozat tanulságai. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 18./2006. május 22.
A Nyugati Jelen napilap temesvári szerkesztősége megnyitásának 5. évfordulója alkalmából bálba hívta előfizetőit, a lap barátait, támogatóit és a kollégákat. A Bánsági Magyar Napok keretében május 20-án rendezett mulatságot rövid kulturális műsor előzte meg. Bemutatták Böszörmény Zoltánnak, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének Vanda örök című regényét. /Pataky Lehel Zsolt: Ötödik évét ünnepelte a Nyugati Jelen temesvári szerkesztősége. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./2006. május 25.
Szapáryfalván a május 21-én, vasárnap felavatott klubhelyiség RMDSZ-irodaként, számítógéppel felszerelt és internet-kapcsolattal ellátott információs központként is szolgál. A legjobban Bódis Ferenc református lelkész fogalmazta meg a helyiség rendeltetését: magyar ház. A közösségi központ megnyitása a lelkésznek régi vágya volt. Megnyitó beszédet Bódis Ferenc és Toró T. Tibor mondott. Sikert aratott az algyői Móra Ferenc Népszínház vendégjátéka. Tavaly augusztusban Szapáryfalván megnyitottak egy eMagyar Pontot, erre a helyi ifjúsági egyesület nyert támogatást Bukarestből és Budapestről egyaránt. Azonban a társaság saját célra használja a közösségnek szánt támogatást, a klub zárva volt, nyitásrend nem volt kifüggesztve. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar ház Szapáryfalván. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./2006. május 26.
Temesvár szobrokban szegény – fejtette ki Szekernyés János helytörténész, műkritikus, a Képzőművészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben viszonylag sok köztéri emlékművet állítottak, a város nagyságához képest ez még mindig kevés. Temesvár abban különbözik a vidéki városok döntő többségétől, hogy nem egy főterű, hanem minden történelmi városrésznek megvolt a főtere, nem beszélve arról, hogy a központnak három nagy tere van. A józsefvárosi római katolikus templom kertjében álló Nepomuki Szent János-emlékmű Temesvár első köztéri szobra. Már az 1720-as évek elején állt, az egykori katonai dísztéren. Onnan a Gyárvárosba vitték, majd a Virágkertészet egykori udvarába, és 1932-ben került a mai helyére. Ezt a korszakot jelképezik az úgynevezett “pestis-szobrok” is: a Szentháromság-szobor a Dóm téren és a Szabadság téri, több alakos kompozíció. Valamivel később állították a Gyárvárosi park kerítésébe beékelve a Krisztus-feszületet, amit sokan Fadrusz János munkájának tulajdonítanak, de erre nincs bizonyíték. A két világháború között állított szobrok többsége román politikusokat, tudósokat, mérnököket ábrázol. A szocializmus éveiben sem állítottak túl sok szobrot. Ezen közül a legjelentősebb a márványból faragott román katona szobra, amit 1962-ben lepleztek le (Ion Vlad alkotása). A 1970-es években állították fel Dózsa György szobrát. Vita kerekedett, hogy a szülőhelyén, Dálnokon vagy Temesváron legyen az emlékmű, végül mindkét helyen lett egy-egy: ott lendületes vezért formázott meg Szobotka András Bukarestben élő temesvári képzőművész, itt meg egy magába szállott, a bukást tudomásul vevő katonai vezért. Közben a politikai széljárás megváltozott, és a néhány év múlva elkészült szobrot már valósággal oda kellett lopni: egy éjszaka felállították, nem rendeztek avatóünnepséget. Ráadásul csak románul írták a nevét, hogy Gheorghe Doja. Az 1989-es rendszerváltás után a különböző forradalmár szervezetek az áldozatok emlékére rendeltek emlékműveket, összesen 12-őt. Ezeket az alkotásokat elsőrangú bukaresti és temesvári művészek alkották, többek között Szakáts Béla, Stefan Calarasanu, Jecza Péter vagy Kelemen István. A gyerekkórház előtti Sailer Antal-szobor eddig szép virággruppok között állt, most már közvetlenül mellette halad el a villamos. Országos hírű esemény volt tavaly a város első főépítésze, Székely László mellszobrának leleplezése (Szakáts Béla munkája), mely a Bánsági Magyar Napoknak akkor főrendezvénye volt. A trianoni határmódosítás után ez az első köztéri szobor Temesváron, amely magyar kulturális-közéleti személyiségnek állít emléket. Az engedélyek kijárásban nagy szerepe volt az RMDSZ két akkori városi tanácsosának, Fórika Évának és Halász Ferencnek. Az időközben Székely László parkra átnevezett ligetben szeretne Szász Enikő egy emlékművet állíttatni az 1956-os kommunistaellenes megmozdulás áldozatainak tiszteletére. A román politikai foglyokat tömörítő szervezet elutasította az együttműködést. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. “Helyük lenne az alkotott szépségeknek”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./2006. július 15.
Július 16-án ünnepli 75. születésnapját a Temesváron élő Toró Tibor professzor, atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, számos tudományos tanulmány és kötet szerzője. Most Csíkszeredába utazik, mert ő a Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke. Vendégtanár Szegeden, részt vesz a Sapientia Alapítvány kuratóriumi ülésein, az MTA rendezvényein. Ezeken kívül sok helyre kellene még mennie, de ez pénzhiány miatt nem lehetséges. Jelenleg is zajlik egy kongresszus Berlinben a relativitáselméletről, azon sem vehet részt, csak a dolgozatát küldte el. Toró Tibor Énlaka székely faluban született. Vallja, hogy a kultúra egységes, a tudomány is része. El sem tudja mondani, mi mindennel foglalkozott: Bolyai munkásságának a fizikai részét ő tárta fel, ezenkívül a legelején belekerült a mértékelmélet megalkotásába, vagyis az összes fizikai kölcsönhatások és erők egységes szintéziselméletének a megalkotásába. Ezért vagy húszan kaptak Nobel-díjat az utóbbi harminc évben. Ő a hatvanas évek közepén került kapcsolatba ezzel, sikerült dolgozatokat megjelentetnie a Francia Tudományos Akadémia közleményeiben, de csak 1979-ben adták az első Nobel-díjat ezért a témáért. Toró Tibort 1990 megválasztották tanszékvezetőnek az elméleti fizika tanszéken. Tibor fia áttért a politikára, pedig nagyon tehetséges elméleti fizikus volt. /Pataky Lehel Zsolt: Toró Tibor professzor 75 éves.= Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./2006. augusztus 7.
A bánsági tolerancia szimbóluma az a hármas szoboravató, amely augusztus 5-én történt Zsombolyán: Bartók Béla magyar (1881–1945), Emmerich Bartzer német (1895–1961) és George Enescu román (1881–1955) zeneszerzők szobrait avatták, a zsombolyai főutca másik oldalán az évekkel ezelőtt leleplezett Petőfi Sándor-, Mihai Eminescu- és Peter Jung-szobrok sorakoznak (valamennyi alkotás Soltész Teophil helybéli művész alkotása). Bartzer szimfonikus zeneszerző szobrát unokái leplezték le. A nagyszentmiklósi születésű, világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla szobra azért áll immár Zsombolyán is, mert ő a térség legnevesebb személyisége. A különböző etnikumok hagyományainak, népzenéjének kutatójaként még ma is ő a legteljesebb román népzenei gyűjtemény szerzője, amelyet még mindig nem fordítottak le angolról román nyelvre – fejtette ki Szép Gyula, az RMDSZ országos kulturális ügyvezető alelnöke, miután Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnökkel közösen leleplezte a szobrot. George Enescut annyi köti a Bánsághoz, hogy Bartók kortársa volt. A szobrok felállítását a németországi székhelyű Zsombolyai Svábok Egyesülete, a Communitas Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatta. /Pataky Lehel Zsolt: Hármas szoboravató Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./2006. augusztus 10.
A 2005-ös bánsági árvíz idején a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az elsők között sietett a bajba jutottak segítségére, főleg a számottevő magyar közösségek által lakott településeken, így Torontálkeresztesen is. Az élelmiszercsomagok eljuttatása mellett a segélyszervezet a jövőépítésre is gondolt; Torontálkeresztesen például – a MOL Románia anyagi támogatásával –felújíttatta az orvosi rendelőt, az iskolaudvaron játszóteret alakítottak ki, és gondoskodtak a falu vízellátásáról. (Óteleken két hónapja az iskola vizes blokkját és központi fűtését adták át.) Lehel László, a segélyszervezet igazgatója elmondta: “Nincs nagyszerűbb pillanat egy segélyszervezet életében, mint amikor valami maradandót alkot. Úgy érzem, ma átadunk valamit a jövőnek, hiszen a rendelő előnyeit az utánunk következő generációk is élvezni fogják.” Dr. Lévai Anikó, a szervezet jószolgálati nagykövete remélte, hogy a rendelő és a vízellátás biztosítása a mindennapokat teszi majd könnyebbé. A jövőben orvosi felszereléseket is hoznak. /Pataky Lehel Zsolt: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jövőépítő támogatása. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./2006. augusztus 16.
Idén megkondult a harang a Bunyaszekszárdi Falunapon. “Az innen elszármazottaknak egy álmuk vált valóra ezáltal, hiszen 35 év után hallhattak ismét harangszót a szülőfalujukban” – hatódott meg Ihász János igazfalvi polgármester, aki szintén bunyaszekszárdi gyökerű család sarja. Az augusztus 13-i, vasárnapi ünnepi istentiszteleten Fazakas Csaba lugosi református esperese és Czapp István igazfalvi lelkipásztor hirdetett igét, s részt vett Doru Milostean facsádi ortodox esperes is, valamint az a tengerentúli protestáns lelkész, aki eddig is támogatta az igazfalvi, facsádi és begamonsotori református templomokat. A harangszentelésre az 1980-as években elnéptelenedett, a Bega és a Maros közében fekvő úton megközelíthető falu betelepítésének 140. évében került sor. A harangra magyarországi önkormányzatok, vállalkozók, magánszemélyek és egyházak gyűjtöttek. A harang év közben az igazfalvi temetőben fog állni azon a haranglábon, amelyet az október 7-i falunapon állítanak fel, az évfordulókon azonban kiviszik Bunyaszekszárdra. A Bunyaszekszárdi Emlékbizottság által szervezett ünnepség idén négynaposra nyúlt, ugyanis a nagydorogi, vésztői (Igazfalva testvértelepülései), szekszárdi és eleki küldöttségek Igazfalván vendégeskedtek, vasárnap Bunyaszekszárdon vettek részt az emlékünnepségen, másnap felkeresték Vajdahunyadot és Déva várát, kedden pedig a facsádi búcsúba mentek. Kaczián János szekszárdi levéltáros, Bunyaszekszárd történetének kutatója jegyezte meg, hogy a harangnak van lelke, szíve, de nyelve nincs. Ugyanúgy szól a románoknak, mint a magyaroknak. /Pataky Lehel Zsolt: Harangszó Bunyaszekszárdon – 35 év után. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./2006. szeptember 15.
Szeptember 14-én bemutatták Temesváron Sipos Jánosnak, a lap munkatársának Homokszedők a böge tükrében /Irodalmi Jelen Könyvek (IJK), Arad/ című kötetét, amely egyszerre riportkötet, kordokumentum és regény. Már a hajdani temesvári Szabad Szóban közölt riportsorozat megjelenésekor sok olvasó kereste fel a szerkesztőséget azzal, hogy mikor jelenik meg kötet formájában is a történet. A szerző regénnyé szerkesztette a riportokat. Helytörténeti munkának is megfelel. Az egykori magyar kubikusokból lett homokszedőket, illetve a temesvári munkástelepek két világháború közötti sanyarú világát mutatja be a kötet. /Pataky Lehel Zsolt: Bemutattuk Sipos János könyvét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./2006. szeptember 19.
A múlt hét végi kétnapos tanácskozást rendezett a temesvári Szórvány Alapítvány Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban, egyúttal a szervezet székházát is felavatták. A konferencia „A nyelvi/emberi jogok és a közigazgatási jog” címet viselte, amelyen bánsági, erdélyi, magyarországi, felvidéki, muravidéki és ausztriai előadók, tudományos kutatók, pedagógusok vettek részt. A helyzetet számtalan tanulmány, kutatás eredményével elemezték, és dolgoztak ki a nyelvhasználat és nyelvi jogok védelmében irányadó stratégiákat; a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett vendégek a náluk tapasztalt hiányosságokat, hátrányokat vagy előnyöket, jogi rendelkezéseket osztották meg egymással. – Kizárólag szakmai, tudományos jellegű rendezvény volt – fejtette ki Bodó Barna, az alapítvány elnöke. Péntek János kolozsvári akadémikus kijelentette: “Mi és az általunk képviselt intézmények nem küzdhetünk nyelvi jogok biztosításáért, legfeljebb bátoríthatjuk a nyelvhasználatot. Viszont az ezt a harcot megvívó politikai és érdekvédelmi szervezeteket megfelelő anyaggal, információval fegyverezhetjük fel.” A neves professzor a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet konferenciakötetei sorában megjelent könyvek bemutatóján mondta ezt, egyebek között kifejtve azt is, hogy a magyar nyelv státusának a megerősítése, és “határtalanítása” (vagyis: ne beszéljünk magyarországi, vagy erdélyi, kárpátaljai, hanem egyetemes magyar nyelvről) a cél. Elismerte, hogy nehéz újraéleszteni a magyar nyelvet, mert mind mondta: “Tudjuk, hogy kell oktatni idegen nyelvként, tudjuk azt is, hogy kell – vagy kellene – tanítani iskoláinkban, de csak sejtjük, miként kellene tanítani azoknak, akik valamikor tudtak magyarul, de már nem beszélik, mint például a moldvai csángók.” Péntek János szerint a 20. században “szétfejlődött” a magyar nyelv, és a különböző régiókban használatos formákat egyesíteni kell. A Szórvány Napokon előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke is, aki a rendezvényen bejelentette, hogy január elsejétől lemond az IKA élén betöltött posztjáról. A döntését azzal indokolta, hogy nem látja biztosítottnak a magyar kormány részéről a közalapítvány jövőjét, s ekként a határon túli magyarok szervezeteinek támogatását. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./2006. október 17.
A Lugosi Református Egyházközség mellszobrot állíttatott dr. Pogány Károlynak (1848–1925), az egyházközség néhai főgondnokának, a történelmi Krassó-Szörény vármegye egykori főispánjának, Pokker László lugosi szobrászművész alkotását. A szoborállítás október 15-én, a Magyar Református Világszövetség Napján történt. “Egyházkerületünk ünnepelni akarja nemzetünket, egyházunkat, gyülekezetünket, Pogány Károlyt, akinek hagyatékából él az egyházközség” – mondta köszöntőjében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője. Dr. Pogány Károly Nagyenyeden született, szülővárosában és Kolozsváron tanult, majd Budapesten végzett jogot. Országgyűlési képviselő volt, 1898–1906 között pedig főispán Krassó-Szörény vármegyében. /Pataky Lehel Zsolt: Szobrot avattak Pogány Károlynak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./2006. október 21.
Tizenöt Temesváron alkotó, különböző nemzetiségű képzőművész szobraival, festményeivel, kisplasztikáival mutatkozott be Budapesten. Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatba illeszkedő tárlatnyitót október 18-án tartották a Közép-európai Kulturális Intézet Rákóczi úti galériájában. A kiállító művészek közül magyar Jecza Péter, Tasi József István és Varga Luigi István. Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke – aki a kiállító művészeket és munkáikat méltatta – a Bánság legnagyobb képző- és iparművészeti központjának nevezte Temesvárt. /Pataky Lehel Zsolt: Temesvár Budapesten nyitott Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./2006. október 27.
Temesváron október 26-án felavatták Küttel Károly egykori polgármester emléktábláját. A magyar, román és német nyelvű feliratot a valamikori Elite, később Sinaia vendéglő falán helyezték el, azon a téren, amely valaha a volt elöljáró nevét viselte. Küttel 1859 és 1861 között kinevezett, 1867 és 1872 között választott polgármestere volt Temesvárnak. – A emlékállítás kezdeményezője – és a tábla elkészíttetője – Küttel István, a néhai polgármester Németországban élő dédunokája. /Pataky Lehel Zsolt: Emléktábla az egység, összefogás képviselőjének. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./ A tábla elhelyezése nem volt bonyodalommentes: az építési engedélyt tévedésből egy közeli mellékutcában álló ingatlanra állították ki, ezért Gheorghe Ciuhandu polgármester személyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy a tábla időben a helyére kerüljön. /Pataki Zoltán: Küttel-tábla, bonyodalmakkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./2007. január 6.
Immár hivatalos formát kapott a Temes megyei Újszentes község és a Csongrád megyei Szentes város közötti eddig is szoros, gyümölcsöző viszony. A romániai rendszerváltás után elsőként Szentes karolta fel Újszentest. 115 éve szentesi református családok betelepítésével alapították meg a Temesvár melletti nagyközséget. Az azóta eltelt 17 esztendőben a kapcsolat barátivá érett. Több közös projektben vettek részt, közösen pályáztak, a testvértelepülési szerződést azonban csak most kötötték meg. Szilágyi Géza újszentesi polgármester megjegyezte: a közigazgatási törvény még korántsem európai, a testvérkapcsolatra lépéshez román részről a külügyminisztériumi jóváhagyás szükséges. /Pataky Lehel Zsolt: Szentesítették Újszentes és Szentes kapcsolatát. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./2007. január 12.
Az utóbbi hónapokban elcsitultak az iskolai agressziók által felkavart hullámok, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a jelenség. Zsarolások, védelmi pénzek szedése, a tízórai elkobzása mostanság is megtörténik, a diákokat, olykor a pedagógusokat terror alatt tartó, suhancokból álló bandákról azonban vagy félnek nyilatkozni a sértettek. “Volt olyan, hogy egyszerűen azért hívtak ki bennünket, mert az illető tanár nem tudta féken tartani a diákokat az osztályban. Gyakran előfordult, mert egyre kevésbé tisztelik a pedagógusokat a tinédzserek” – mesélte Mihai Beresteanu őrnagy, a csendőrség rohamosztagának a parancsnoka. Az iskolák környékén is garázdálkodnak a vagányok. A temesvári tanítóképző néhány diáklányát egy emberkereskedelemmel foglalkozó és prostituáltakat toborzó bűnbanda tartotta terror alatt. Főleg a 16-17 éves, szegényebb családokból származó lányoknak ígértek tanítás után munkát a kávézókban azzal, hogy majd külföldre is szerződtetik őket. A lányokat már az iskola bejáratánál várták, gyakran meg is verték őket, mígnem egyikőjük feljelentése nyomán a rendőrség szervezett bűnözés elleni csoportja leleplezte a szövetkezetet. A német tannyelvű gimnáziumba a közelmúltban azért kellett csendőrt hívni, mert a diákoknak járó tejet és kiflit az utcáról berontó cigánybanda el akarta lopni, az őket rajtakapó takarítóasszonyokat pedig megverték. /Pataky Lehel Zsolt: Ököljog szülőnek is. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./2007. január 13.
Sajtóhírek szerint Korodi Attila, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára, Eckstein-Kovács Péter és Sógor Csaba szenátorok, Niculescu Antal, a külügyminisztérium államtitkára és Winkler Gyula kereskedelmi miniszter az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjei között lesz, az EP-ben jelenleg megfigyelői státussal rendelkező Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly pedig mérlegeli, hogy induljon-e a választásokon. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselőt megkérdezte a lap munkatársa, jelölteti-e magát, kijelentette, hogy ez nem foglalkoztatja. Rámutatott: “Minden igyekezetemmel arra törekszem, hogy a hazai magyar politikai élet különböző pólusainak a képviselői felkerüljenek a listára, nem csak az egyik, vagy a másik oldalé”. /Pataky Lehel Zsolt: Toró T. kiegyensúlyozott EP-listát szeretne. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./2007. január 29.
A temesvári Bartók Béla Gimnázium Bokréta Hagyományőrző Csoportjának hetven tagja, a pedagógusokkal és a zenészekkel együtt vett részt Igazfalván a hagyományos disznótoron. Igazfalván jórészt magyarok laknak, és itt még élnek a népszokások. Este az igazfalvi tánccsoporttal közösen táncházat szerveztek. /Pataky Lehel Zsolt: Mindennapokban megélni a magyarságot. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./2007. február 2.
Temes megyében az egykori állami vállalatok könyvtárainak állománya az 1989-es rendszerváltást követő magánosítás alatt eltűnt. A rendszerváltás előtt politikai alapon szüntettek meg bizonyos könyvtárakat. Az akkor magyar nyelvű megyei napilap, a Szabad Szó szerkesztőségének a könyvtárát a korabeli hatalom elvitte azon a címen, hogy a közkönyvtárba szállítják el, de ez nem történt meg. Temes megye legtöbb településén még működnek a tékák, sőt a megyei önkormányzat művelődési főosztályának törekvése a gyűjtemények fenntartása, bővítése a községekben. Rendhagyó kezdeményezése volt az önkormányzatnak az úgynevezett mobiltéka, a tavaly nyáron útjára indult könyvtárbusz, amit a Rajna-vidéki regionális tanács adományozott a Temes Megyei Tanácsnak. A könyvtárbusszal falvakra, főleg a félreeső településekre akarják eljuttatni az olvasmányokat, ha igény lesz rá, magyar és más nyelvű könyveket is visznek. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. Kézen-közön eltűnt gyűjtemények. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./2007. február 20.
Az európai parlamenti választásokon való minél nagyobb arányú részvételre biztatta a romániai lakosokat Becsey Zsolt néppárti (fideszes) EP-képviselő Temesváron, a magyar ajkú szavazókat meg külön arra kérte, hogy a minél erősebb magyar képviseletre adják a voksukat május 13-án. A szegedi politikus Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő meghívására látogatott Temesvárra, a Bánság fővárosába, ahol Constantin Ostaficiuc Temes megyei tanácselnökkel és Marossy Zoltán alprefektussal tárgyalt a régió fejlesztési terveiről, a szomszédos magyarországi és vajdasági térségekkel folytatott közös programokról, az eurorégió brüsszeli képviseletének létrehozásáról. Becsey Zsolt elmondta, hogy jelenleg az európai néppárti frakciónak 13 magyarországi, két felvidéki és három romániai magyar képviselője van, és reméli, hogy ez a szám meg is marad a választások után. Kifejtette: fontos a brüsszeli képviselet, és ezért bátorítani fogja a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió kezdeményezését a brüsszeli “nagykövetség” megnyitására, sőt reméli, hogy a vajdasági, a dél-alföldi és a bánsági régió is rendelkezik majd önálló kirendeltséggel. /Pataky Lehel Zsolt: Bátorítás a Bánság brüsszeli képviseletére. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./