udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1360
találat
lapozás: 1-30 ... 961-990 | 991-1020 | 1021-1050 ... 1351-1360
Névmutató:
Németh Zsolt
2012. június 8.
Folytatódó román–magyar és magyar–magyar vita
Folytatódott tegnap a román magyar diplomáciai és a magyar–magyar politikai csörte Kövér László látogatása miatt. Victor Ponta miniszterelnök ismét megszólalt az ügyben. A vita kirobbanása óta először Andrei Marga külügyminiszter is állást foglalt. Mindkét kormánytag élesen bírálta a magyar házelnököt, ugyanakkor szerintük ez a látogatás nem befolyásolja a két ország jó kapcsolatát.
Andrei Marga szerint Kövér László visszaélt a határon átnyúló kampányolás jogával, mert „kibékíthetetlen ellentéteket hint el az állampolgárok és az országok között”. – Az Európai Unióban léteznek és működnek a különböző politikai családok, ezért egy uniós tagállam állampolgárának joga van ahhoz, hogy egy más országban kampányoljon, de visszaél ezzel az értékes európai joggal, amikor arra használja, hogy kibékíthetetlen ellentéteket hintsen el állampolgárok és országok között – mondta Marga, aki szerint nem kell összefüggést keresni Románia és Magyarország jó viszonya, valamint személyek és csoportosulások által keltett „ellenséges indulatok” között.
Rámutatott: Románia számára mind Nyirő József erdélyi író újratemetése, mind Kövér látogatása elfogadhatatlan, és ezt a román külügyminisztérium jelezte is idejében a magyar félnek. Mint mondta, a jószomszédság elvét – amit Marga szerint Kövér megsértett–, mindenkinek tiszteletben kell tartania.
A külügyminiszter szerint a román kormányt foglalkoztatja a Magyarországgal való együttműködés fejlesztése. Rámutatott: hasznosítani kell azt a bizalmi tőkét, ami az elmúlt tíz évben felhalmozódott a román–magyar kapcsolatokban. Marga szerint nem termékeny, ha a románok és a magyarok mindig a múlt felé fordulnak, és annak szellemeit próbálják megidézni. Hangsúlyozta, hogy a május eleji kormányváltással nem változott az ország „pozitív kisebbségpolitikája”.
Ponta Kövér „tüzéről”
Victor Ponta szerint a házelnök erdélyi látogatása nem egyedi eset, hanem egy stratégia része, amellyel budapesti erők „radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen”. A kormányfő kampánykörúton vett részt Szatmárnémetiben, ahol elmondta: Kövér közelmúltbeli megnyílvánulásai miatt nem szívesen látott vendég Romániában. Úgy véli, hogy a házelnök „megsértette már a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit”. A kormányfő szerint az általa vezetett kabinet határozott ebben a kérdésben, de nem akar „olajat önteni a tűzre”, amit Ponta szerint Kövér „tudatosan akar meggyújtani Erdélyben”.
Az elmúlt napokban Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára is Erdélybe látogatott, ő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai lakossági fórumán vett részt. Kijelentette, hogy a magyar kormány nem tud segíteni, ha az erdélyi magyar pártok nem alakítanak ki közös álláspontot a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedések ügyében. Példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyét és a választási rendszer megváltoztatását említette. Leszögezte: ugyan maga is pártrendezvényen van, de nem pártügyek kötik össze az EMNP-vel, hanem a közös értékrend és a 22 éves barátság.
Magyar–magyar vita
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter szerint a magyar kormány soha nem folytatott a határon túli magyar közösségeket megosztó tevékenységet, ezért határozottan visszautasítja, hogy Magyarország beavatkozna bármely külhoni magyar közösséget, így az erdélyi magyar közösséget érintő választási kampányba.
Korábban az RMDSZ vezetői élesen bírálták a Fideszt, hogy beavatkozik a romániai helyhatósági választásokba. Az MSZP európai parlamenti delegációját vezető Tabajdi Csaba szerint a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselőinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a magyar kormánypárti politikusok erdélyi tevékenysége súlyos társadalmi és nemzetpolitikai károkat okoz. Ehhez a magyar–magyar vitához tegnap Tőkés László is csatlakozott, aki tiltakozott a román pártok és az RMDSZ vezetőinek a magyarországi közjogi méltóságokat „vegzáló és obskúrus” nyilatkozatai ellen. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 11.
Megosztó kampány – kevesebb szavazat
Urnazárás után, az exit poll marosvásárhelyi eredményei tükrében úgy tűnik, Dorin Florea jelenlegi polgármester 54,04%-kal újabb mandátumot nyert, Frunda György 30,76%-ot ért el, Cornel Briscaru 10,11%-ot, Smaranda Enache 3,12, Benedek Imre 1,67%-ot kapott.
A megyei tanácselnökjelöltek közül Ciprian Dobre az első 35,04%-kal, Lokodi Emőke a második 32,99%-kal, Marius Pascan 30,075, Bíró Zsolt 1,90%-ot kapott.
Az eredményhirdetést követően az RMDSZ megyei elnöke és a két jelölt nyilatkozott a sajtónak.
"A két versenypárt elérte a célját"
Kelemen Atilla: – Lezajlott ez a nehéz nap. Egy nagyon hektikus és nagyon rosszízű kampány után vagyunk. Úgy érzem, elsősorban a két magyar versenypárt, melyeket Magyarországról irányítottak, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt ártalmasan avatkozott közbe. A Maros megyei magyarságnak ártottak elsősorban, hiszen az a néhány százalék, amelyet mi előre láttunk, és fel is hívtuk rá a figyelmet, semmiképpen nem oldotta meg az ő problémájukat, viszont az RMDSZ dolgát megnehezítette.
Marosvásárhellyel kapcsolatosan bennem is van néhány kérdőjel: úgy néz ki, hogy Dorin Florea nyert, de az, hogy a román és magyar választási kedv között majdnem 20% különbség legyen, az számomra furcsa. Ez ugyan csak egy exit poll-jelentés, akkor ismerjük meg az igazi számokat, amikor a jegyzőkönyvek elkészülnek.
A megyei tanács elnökének esetében a két versenypárt, illetve Bíró Zsolt esetében az MPP jelöltje elérte a célját. Éppen azt az egy és fél, két százalékot valósította meg Marosvásárhelyen, ami jelen pillanatban Lokodi Editet a második helyre rangsorolja. Ez a községek eredményeiben még változhat. Óvatos becslések szerint úgy néz ki, hogy 38 helyett 40, de az is előfordulhat, hogy 42 polgármesterünk lesz a megyében. A tanácsosok számáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, hiszen az a konkrét eredmények után fog kiderülni. Ám az RMDSZ mindeneképpen megmaradt a magyarság fő képviselőjének, és remélem, történelmi tanulságként szolgál majd az, hogy külföldről, az anyaországból irányított kampány csak árthat az itteni magyarságnak. Fontos, hogy megfelelő helyismerettel avatkozzanak be azok, akik esetleg be akarnak avatkozni, de a legjobb az, ha ezt az erdélyi magyarságra bízzák.
Az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül
Frunda György megköszönte az RMDSZ csapatának, a tanácsosoknak, a sajtónak, a családjának a támogatást. Őszinte, emberi, mély csalódásnak értékelte, ami történt, mert ha két vagy öt százalékon veszít, megértette volna, jelentette ki. – Az exit poll viszont azt jelentette, hogy két erős irányzat van. Van az RMDSZ-nek egy erős támogató rétege, amely az RMDSZ listáira és jelöltjeire szavazott, és van kb. 2-3%, amely a Néppártra, a Polgári Pártra szavazott.
– Ilyen szempontból örvendek, hogy az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül, de keserű szájízzel kell tapasztalnom, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak nagyon nagy része nem ment el szavazni. Ez valóban annak az eredménye, hogy az emberek nem tudták, kinek higgyenek: Lokodi Editnek és Frunda Györgynek, vagy Kövér Lászlónak, Németh Zsoltnak és azoknak, akik mellettük futottak. Ilyen szempontból a Fidesz részleges sikert könyvelhet el: megosztotta az erdélyi magyarságot. Ezt próbáltuk végig sugallni, s ettől próbáltuk megóvni az embereket. Remélem, reggelre a különbség kisebb lesz, de nem tudtuk megnyerni ezt a harcot. Nagyon sajnálom azokat a marosvásárhelyieket, akik becsületesebb életet képzeltek el maguknak, sajnálom, hogy azokból a fejlesztési tervekből, amelyeket alkalmazni akartam és tényleg hittem abban, hogy polgármester leszek, nem tudunk életbe ültetni.
Mindettől függetlenül arra kérem az állam intézményeit, hogy ellenőrizzék az elmúlt öt évben kötött szerződéseket, nézzék meg, melyek azok a cégek, amelyek mindig nyertek, nézzék meg, kik ezeknek az igazi tulajdonosai, és miért volt Vásárhelyen minden munkálat drágább, mint máshol. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sem a polgármesternek, sem a csapatának nincs erkölcsi és jogi alapja, amire építsen.
Várjuk meg a holnapi eredményeket!
Lokodi Edit Emőke: – Mivel ez a mostani exit poll eredmény csak Marosvásárhelyre vonatkozik, és a marosvásárhelyi eredmények általában a megye szempontjából egyharmadot jelentenek, ezért úgy gondolom, ez az eredmény még változhat. Természetesen szeretném a jegyzőkönyvet a kezemben tartani, s hurrázni, vagy elkönyvelni, hogy más győzött, és utána megnézni, hogy az elkövetkező négy évben mit kell tenni. Én mindent megtettem az elmúlt négy évben. Dobre azt nyilatkozta, hogy lopás és csalás történt, de akkor az ő alelnöke is velem együtt elkövette a hibákat, ugyanis minden beruházásért az alelnök felel, aki a Liberális Párt képviselője. Nem szeretem az ilyen populista vádaskodást, de azt mondom, várjuk meg a holnapi eredményeket, s utána objektíven tudunk nyilatkozni. Én is köszönöm a csapatomnak, az RMDSZ munkatársainak, a megye polgármestereinek, a tanácsosoknak, akikkel közösen dolgoztunk a kampányban. Úgy éreztem, erős kampány volt, az emberek megtévesztése a magyarországi tisztségviselők által eredményezte ezt a helyzetet: a vidéki emberek nem tudták, mit kell ebben az esetben tenniük.
xxx
Ugyancsak a marosvásárhelyi exit poll szerint az RMDSZ mind a marosvásárhelyi, mind a megyei tanácsban a legtöbb szavazatot kapta. Az eredmények nem véglegesek, a marosvásárhelyi exit poll eredményeket tükrözik 19 óráig. Végleges eredmények hétfő estére várhatók.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)2012. június 12.
Megsemmisült Tőkés és Szász csapata
Felemás győzelmet aratott az RMDSZ a romániai helyhatósági választásokon: a magyar-magyar versenyt fölényesen megnyerte, a magyar-román megmérettetésben azonban érzékeny vesztességeket szenvedett, elsősorban a magyar megosztottság következtében. Feketén-fehéren bebizonyosodott: az anyaországi beavatkozás ártalmas, a politikai sokszínűség támogatásaként előadott magyar kormányzati filozófia pedig csak álca, amely mögött a behódolni nem akaró RMDSZ tönkretétele az igazi cél.
A részleges eredmények alapján különösebb meglepetést nem hoztak a romániai helyhatósági választások. A papírforma igazolódott minden vonatkozásban: országos szinten földrengésszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata-Nemzeti Liberális Párt választási szövetsége, az USL, és középpárttá zsugorodott a volt kormánypárt, a Traian Basescu nevével fémjelzett, Emil Boc volt kormányfő által vezetett PDL. Az Ungureanu-kabinet megbuktatásával hatalomra került, a Victor Ponta-vezette kormány mögött álló új román politikai szövetség győzelme nem volt kérdéses, csupán annak mértéke. Az őszi parlamenti választásokon kétharmados győzelemre készülő Pontáéknak jól sikerült főpróba lett a helyhatósági választás. Olyannyira jól sikerült, hogy túl is nyerték magukat: Bukarest főpolgármesteri tisztségét kétharmaddal, a kerületeket úgyszintén, és minden nagyvárost "bevettek" még Erdélyben is, ahol mindeddig nem sikerült megvetnie a lábát a román baloldalnak. Basescuék utolsó mentsvára Kolozsvár, ahol Emil Boc, a nem végleges eredmények alapján, szoros versenyben ugyan és magyar szavazatok segítségével, de legyőzte USL-s riválisát.
A magyar-magyar megmérettetés is papírforma szerint alakult. A Budapest által támogatott belső ellenzék, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyike sem érte el az 1 százalékos küszöböt, egyetlen politikailag fontos pozíciót sem sikerült megszereznie, a székelyföldi településeken kívül a helyi képviselő testületekbe sem sikerült mandátumot szereznie. Mindkét formációt a Fidesz és Orbán Viktor segítségével hozták létre Erdélyben az RMDSZ ellenében. A 2008-as választási kampányban Orbán még személyesen, Tőkés László kíséretében kampányolt Szász Jenő polgári pártjának, ám azóta Szász kegyvesztett lett és a 2010-es Fidesz győzelem után Tőkés László személyére építve hozták létre az immár nem polgári, hanem néppártot. Kövér László kitartott Szász mellett, de a határon túli terület kormányzati "gazdái" - Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár - ezúttal Tőkésék mellett kampányoltak. Az EMNP előzetes ígérete ellenére, hogy csak ott indít jelölteket, ahol nem veszélyeztetik a magyar képviseletet, mindenhol, az etnikailag vegyes vidéken is indultak, az MPP viszont a Székelyföldre koncentrált.
Itt azonban az RMDSZ jobb eredményt ért el, mint 2008-ban. Sikerült visszaszereznie a négy évvel korábban MPP által elhódított települések túlnyomó többségét, Gyergyószentmiklós kivételével minden székely városban RMDSZ-es polgármester győzött, a helyi testületekben is kisebbségben maradtak vagy be sem jutottak a polgáriak és a néppártiak. A Székelyföldön kívüli, román többségű területeken azonban politikai kulcspozíciókat, esetenként pedig tanácsosi mandátumokat is veszített az RMDSZ a többes magyar indulásnak és az ebből fakadó magyar passzivitásnak köszönhetően. Az országos részvételi arány ugyan magasabb volt mint 2008-ban, a magyar viszont mindenhol átlag alatti. Bebizonyosodott, ami 2008-ban már a székelyföldi településeken is látszott: a magyar-magyar küzdelem nem ösztönzi a részvételt, sőt épp az ellenkező hatást váltja ki.
Megfontolhatnák lemondásukat Tőkésék
Mind a magyar pártokkal való verseny tekintetében, mind a 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ megnyerte a helyhatósági választásokat - értékelt a részleges eredmények ismertetése után Kelemen Hunor RMDSZ elnök. "Az EMNP egyetlen ígéretét sem tartotta be: nem sikerült 600 ezer szavazót mozgósítani, és interetnikus környezetben is indítottak jelöltet. Ilyen eredmények után a magánszférában a vezetők le szoktak mondani" - hangsúlyozta Kelemen. Az RMDSZ elnök kiemelte: bár nincsenek végleges eredmények, az már látszik, hogy az RMDSZ polgármestereinek száma meghaladja a 200-at, míg 2008-ban 184 településvezetője volt, a tanácsosi mandátumok számában is hasonló emelkedés tapasztalható. Ugyanakkor nem lesz magyar polgármestere Szatmárnémetinek, Szászrégennek, és bár a Maros megyei tanácselnöki versenyben egyelőre az RMDSZ jelöltje vezet, a győzelem még nem biztos.
Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ kolozsvári polgármester-jelöltje arra a kérdésünkre, hogy az interetnikus környezetben miért nem tudták hozni a magyar jelöltek az etnikai arányoknak megfelelő százalékot, illetve miért volt alacsonyabb a választási kedv, a politikus úgy vélekedett, ezeket a tényeket érdemes a jövőre nézve továbbgondolni. A több magyar jelölt indulása egyértelműen elbizonytalanított sokakat mind a részvétel, mind a választás tekintetében. Másrészt pedig mindenki szeretné, hogy szavazata érjen is valamit, hogy a győzteshez tartozzon, s ebből kifolyólag sokan az esélyesebbnek tűnő román jelöltre voksoltak. Ezzel sajnos számolni kell, mondta Eckstein.
Frunda György szenátornak, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének nem sikerült legyőznie a 12 éve hivatalban lévő Dorin Floreát, magyar riválisaival szemben azonban fölényes győzelmet aratott. Lapunknak nyilatkozva elmondta, ahhoz, hogy Marosvásárhelyen győzni lehessen, az etnikai arányokat és a megosztottságot is le kellene győzni. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az egykori székely fővárosban ma már a román lakosság van többségben és az etnikai szavazást egyelőre nem tudta meghaladni a társadalom. A magyarok három jelöltet indítottak, az esélyes román jelölt mögött viszont felsorakoztak a román pártok. A magyar-magyar verseny hatására kevesebb magyar ment el szavazni, ennek ellenére az RMDSZ megőrizte tanácsosi helyeinek számát és egyértelműen legyűrte magyar riválisait, amelyeknek nem sikerült mandátumot szerezniük. Az RMDSZ országos szereplése kapcsán is a szenátor azt emelte ki, figyelembe kell venni azt a megkerülhetetlen tényt, hogy az USL nem egy párt, hanem kettő, amely ha nem szövetségben indul, akkor másképpen festenének az arányok is.
Megosztottságot támogatni bűn
Az MSZP kisebbségpolitikusa, Szabó Vilmos parlamenti képviselő a romániai helyhatósági választásokat értékelve a Népszavának elmondta: "Arra számíthatunk, hogy az őszi parlamenti választásokat is fölényesen nyerheti a szocialista-liberális koalíció, és minden bizonnyal újra Victor Ponta alakít kormányt Bukarestben. Az MSZP számára a román baloldal előretörése, amely illeszkedik az európai tendenciákba, örvendetes. Egyúttal azonban azzal is számolnunk kell, hogy ez a kampány, Kövér László erdélyi útjai és megnyilvánulásai révén komoly feszültséggócot teremtettek a kétoldalú kapcsolatokban. Természetesen minket a magyar közösség helyzete és erdményei érdekelnek. A kampány, sajnálatos módon a megosztottság jegyében zajlott, és ez az eredményekre is rányomta bélyegét. Sok magyar szavazó maradt otthon, fájdalmas Szatmárnémeti vagy Szászrégen, Zsombolya, polgármesteri tisztségeinek vagy a szatmári tanácselnöki poszt elvesztése, és ez rossz előjel a parlamenti választások előtt. Mindez azt igazolja, hogy megosztottságot előidézni, támogatni az anyaországból mindig veszélyes, egyenesen bűn. Le kell vonni a konzekvenciákat azoknak is, akik a széthúzást szították. A politikai sokszínűség támogatásaként előadott fideszes kormányzati filozófia álca, ami mögött az igazi cél az RMDSZ megtörése volt. Nem sikerült, de romlottak a magyar pozíciók a Székelyföldön kívül, és ezt nem támogathatja tovább egyetlen felelős anyaországi kormányzat vagy párt sem."
Erőviszonyok a választás után
A megyei tanácselnökökre leadott szavazatok USL 50,29% PDL 14,51% RMDSZ 6,83% EMNP 0,72% MPP 0,71% A helyi tanácsosokra leadott szavazatok USL 35,23% PDL 14,38% RMDSZ 47% MPP 0,61% EMNP 0,59 A helyi tanácsosi helyek leosztása országos szinten a részleges eredmények alapján: USL: 5452 tanácsos (az összes tanácsos 36,95%-a) PDL: 2216 tanácsos (az összes tanácsos 15,02%-a) RMDSZ: 818 tanácsos (az összes tanácsos 5,54%-a) MPP: 89 tanácsos (az összes tanácsos 0,60%-a) EMNP: 75 tanácsos (az összes tanácsos 0,50%-a)
Gál Mária / Népszava. Népszava2012. június 13.
Fölényesen nyert a Székelyföldön, veszített a Partiumban az RMDSZ tarolt, a Partiumban viszont sokat veszített az RMDSZ. Míg Kovászna és Hargita megyében megyei tanácselnöki tisztséget és fölényes többséget szerzett a képviselőtestületekben, a Maros megyében megméretkező Lokodi Edit Emőke elveszítette a megyei tanácselnöki tisztségért folytatott versenyt. Szatmár megyében és Szatmárnémetiben nemcsak a megyei tanácselnöki és polgármesteri tisztségeket veszítette el a szövetség, a tanácsban is kisebbségbe került. Akárcsak a Bihar megyei és nagyváradi önkormányzatban, ahol húsz év után ellenzékbe kerülhet az RMDSZ. Kolozs megyében ellenben a mérleg nyelveként megyei alelnöki és kolozsvári alpolgármesteri tisztséget kér a szövetség.
Egyedi eset. Mezei János polgármester és MPP-s csapata újrázni tudott Gyergyószentmiklóson
A RMDSZ-es Lokodi Edit Emőkének nem sikerült megőriznie a Maros megyei önkormányzat elnöki tisztségét, annak ellenére, hogy lényegesen több szavazatot kapott, mint a szövetség listája. Míg megyeszerte 96 324-en (a voksok 37,87 százaléka) szavaztak a szövetség jelöltjére, a magyarellenességgel tarkított, agresszív kampányt folytató balliberális kihívója, Ciprian Dobre 112 265 voksot (40,64) gyűjtött be. A vártnál lényegesen gyengébben szerepelt a Szövetség Marosért névre keresztelt PDL-s alakulat képviselője, Marius Paşcan prefektus, akinek a lakosság mindössze 20,43 százalékát sikerült meggyőznie. Az MPP színeiben induló Bíró Zsolt a szavazatok 4,05 százalékát szerezte meg, ami szám szerint 11 198 voksot jelentett.
„Az eredmények tükrében nem látom értelmét a nyilatkozatháborúnak, inkább a jövőbe tekintek és igyekszem folytatni a nyolc évvel ezelőtt megkezdett munkámat. A megyei tanácsnak folytatnia kell az útjavítást és -építést, a hulladéktároló kialakítását, a repülőtér fejlesztését, a motorversenypálya megépítését. Ugyanakkor folytatnunk kell az uniós pályázatok lehívását” – fogalmazta meg az elkövetkezendő négy évre szóló célokat Lokodi Edit Emőke.
Mondandójából érezhető volt, hogy a továbbiakban vállalja az alelnöki tisztséget, amit újságírói kérdésre meg is erősített. Mint hangsúlyozta, ezzel hozzájárulna az önkormányzati munka folytonosságához. A vereséget illetően Lokodi úgy vélekedett, ez elsősorban a románság lényegesen nagyobb szavazókedvének tudható be. Ennek okát pedig elsősorban Dobre nacionalista kampányában (Itt az esély, hogy 12 év után Maros megyét ne a magyarok vezessék! volt a liberális politikus leggyakrabban használt jelmondata) és a Fidesz-vezetők erdélyi jelenlétében látta.
„Bíró Zsolt semmire sem ment a 11 ezer szavazatával, de a fideszes vezetőkkel karöltve elérte, hogy megtévessze a választókat és urnák elé csalogassa a románokat. Ezen a magyar diplomáciának el kellene gondolkodnia” – üzente a hazai magyar ellenzéknek és a budapesti kormányerőknek az RMDSZ tisztségviselője. Kérdésünkre, hogy az MPP-vel ellentétben mennyire érezte az EMNP „hallgatólagos támogatását”, mint ahogy azt Portik Vilmos, az alakulat megyei elnöke megfogalmazta, Lokodi Edit Emőke kifejtette, hogy ő még nem hallott erről a fogalomról.
„Lehet, hogy nem támadtak, de én nem éreztem semmiféle támogatást a részükről. Sőt úgy tudom, inkább Bíró Zsolt megszavazására bíztatták az embereket” – nyilatkozta a Krónikának a leköszönő elnöknő. Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentésére reagálva, miszerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete gyengén dolgozott, Lokodi elmondta: ő teljesen másként látja a helyzetet, hisz megítélésében az elmúlt időszakban mindenki nagy erőbedobással dolgozott.
Az RMDSZ hivatalosságai közül – a Fideszen, az erdélyi versenypártokon, a magyarellenes kampányt folytató vetélytársakon és a vásárhelyi szervezeten kívül – egyesek a választópolgárokat is hibáztatják, mert nem járultak megfelelő arányban az urnák elé.
Benedek Imre: többé nem műtök
Hasonló álláspontot képvisel az MPP polgármesterjelöltje, Benedek Imre is, aki a tegnap délelőtti sajtóértekezletén kijelentette: mivel a választópolgárok megbüntették (a szavazatok alig 1,68 százalékát szerezte meg), többet nem hajlandó műteni. „Egyetemi előadótanár és klinikavezetőként fogok dolgozni tovább. Ha kell, műtök Moldvában, Arábiában vagy Magyarországon, de itthon, többé nem” – jelentette ki ingerülten az ismert szívspecialista.
A Maros megyei tanács legnagyobb, 13 tagú frakcióját az elkövetkezendő négy évben is az RMDSZ fogja alkotni. A szövetség egy tanácsost veszített 2008-hoz képest. A Szociálliberális Unió (USL) szintén 13 képviselővel kezdi az új szakaszt, a Szövetség Marosért hattal, míg a populista PPDD kettővel. A marosvásárhelyi önkormányzatban a visszaosztás után az RMDSZ megőrizte 10 tanácsosi mandátumát, a Szövetség Marosért 7-et az USL 6-ot kapott.
Hargita megye: fölényben az RMDSZ
Hargita megyében fölényes győzelmet aratott az RMDSZ: nem hivatalos adatok szerint a szövetség 51 településen állított polgármestert, míg a Magyar Polgári Párt (MPP) színeit képviselő jelölt 5 településen nyert.
A voksok alapján a következő négy évben is Borboly Csaba vezetheti a megyei önkormányzat képviselőtestületét – az elöljáró a szavazatok 69 százalékát gyűjtötte be –, melyben az RMDSZ a tanácsosi mandátumok kétharmadát kapta meg. A végleges eredmények szerint a szövetség 21, az MPP 4, az Erdély Magyar Néppárt (EMNP) és a Szociálliberális Unió (USL) pedig 3-3 képviselőt küld a megyei tanács döntéshozó testületébe. A 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ kettővel többet, az MPP pedig hattal kevesebb mandátumot szerzett.
Csíkszeredában 13 RMDSZ-es, 2 MPP-s, 2 EMNP-s és 2 USL-s tanácsosból áll a helyi önkormányzat képviselőtestülete, melyet továbbra is Ráduly Róbert Kálmán (RMDSZ) polgármester vezet. Az elöljárót a szavazatok 64 százalékával választották újra a megyeszékhelyen.
A voksolás eredményét kommentálva Ráduly a Hargita Népe napilapnak úgy nyilatkozott, ebből nem szabad messzemenő konklúziókat levonni, mert a helyhatósági választások elsősorban helyi emberekről, helyi csapatokról szólnak. „Itt a választás nem pártszimpátiák, hanem személyek, csapatok mentén zajlott” – fogalmazott. Mint mondta, elsősorban nem a győzelem ízét, hanem a felelősség súlyát érzi, hiszen munkájuk elismerése mellett az elvárások is nőttek.
Székelyudvarhelyen a polgármesteri tisztség mellett az RMDSZ 11 tanácsosi mandátumot szerzett, míg az MPP-t 5, az néppártot pedig 3 tanácsos képviseli majd a Bunta Levente (RMDSZ) polgármester vezette testületben. Az MPP polgármesterjelöltje, Szász Jenő pártelnök (aki a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékával elveszítette a megmérettetést) a néppárt sikeres megosztási kísérletének tulajdonítja a vereséget. A Hargita Népének adott interjújában úgy fogalmazott: a kampányban tudathasadásos állapot uralkodott.
„Az egyik színpadon kampányolt Szász Jenő Kövér Lászlóval, az országgyűlés elnökével, a másikon Tankó László, az EMNP helyi polgármesterjelöltje Németh Zsolttal, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárával. Arról nem is beszélve, hogy Udvarhelyen a régi hálózatokat is mozgásba lendítették: bizonyíték erre, hogy a románok is az RMDSZ-re szavaztak, nem saját jelöltjeikre. A másik magyarázat, hogy Udvarhely lakossága alig 33 ezer főre csökkent, s főként a jobboldali szavazók vándoroltak külföldre” – magyarázta a napilapnak Szász Jenő.
Gyergyószentmiklóson viszont ismét jól szerepelt a Magyar Polgári Párt: újra polgármestert állított Mezei János személyében, s mivel 11 tanácsosa jutott mandátumhoz, kétharmados többséget tudhat magáénak az önkormányzati képviselőtestületben. A tanács munkájában 7 RMDSZ-es tanácsos is részt vesz.
„Egy dolgot biztosan megígérhetek: a politika nem fog felülkerekedni a város érdekein. Ahogy eddig is tettük, a képviselőtestülettel közösen a városért dolgozunk és nem politizálunk” – mondta el Mezei János.
„Tulipános” Háromszék is
A helyhatósági választások egyértelmű győztese az RMDSZ Kovászna megyében is, ahol 2008-hoz képest az MPP támogatottsága a felére csökkent. Az összesítések szerint az RMDSZ összesen 307 mandátumot szerzett a helyi tanácsokban és 18-at megyei önkormányzatban. A szövetség 35 településen állíthat polgármestert, míg a megyei önkormányzat élén Tamás Sándor újrázhatott.
Tischler Ferenc, a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, több mandátumot és több települést bíztak rájuk a választók, mint négy esztendővel ezelőtt: „Elveszítettük Maksát és Nagyborosnyót, ahol az EMNP jelöltje nyerte el a polgármesteri tisztséget, Gelencét és Nagybacont, ahol MPP-s elöljáró lesz, de visszaszereztük Kézdivásárhelyt, Barótot, Kőröspatakot és Előpatakot is.” Nem végleges adatok szerint az MPP-nek 62, az EMNP-nek 53 helyi tanácsosa lesz. Nemes Előd, a néppárt háromszéki elnöke a Krónikának elmondta, egy fiatal, mindössze féléves múlttal rendelkező párt a második politikai erő lett Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken.
MPP: visszaestünk, fiatalítani kell
Bálint József, a polgári párt megyei elnöke jelentős visszaesésként értékelte az MPP szereplését: míg négy évvel ezelőtt 123 tanácsosuk volt, Kézdivásárhelyen polgármestert állíthattak, majd a választások után az addig független Nagy István baróti polgármester is belépett a pártba. „Építkezni kell a pártban, a fiatalítást már a választások előtt megkezdtük és tovább folytatjuk” – mondta Bálint József.
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád 79,01 százalékos támogatottsággal kezdheti második mandátumát, az önkormányzatba az RMDSZ 14 tanácstagot küld, az EMNP, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt két-két tanácsosi helyet kap, míg az MPP elveszítette többségét: kilenc helyett mindössze egy képviselőt juttatott be. Kézdivásárhelyen Bokor Tibor, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 46,24 százalékával nyerte a választásokat, a tanácsban az RMDSZ kilenc, az MPP és az EMNP négy-négy tanácsi mandátumhoz jutott. Kovásznán Lőrincz Zsigmond több mint 80 százalékot hozott az RMDSZ-nek, és elnyerte a második mandátumát.
A tanácsban az RMDSZ-nek 11 képviselője van, rajtuk kívül öt USL-s képviselő és egy független jutott mandátumhoz. Az MPP és az EMNP nem jutott be a fürdővárosi testületbe, holott az elmúlt négy évben három MPP-s képviselő volt. Baróton Lázár Kiss Barna, az RMDSZ jelöltje győzött és a tanácsban is megvan az RMDSZ-es többség. Tamás Sándor 56,7 százalékkal nyerte el a háromszéki önkormányzat elnöki tisztségét. A 30 tagú megyei tanácstestületben 18 képviselője lesz az RMDSZ-nek, 4 tanácsosa az EMNP-nek, 3 az MPP-nek, ugyancsak 3 a PSD-nek és 2 a PNL-nek. Tamás Sándor úgy nyilatkozott, a következő időszakban elszámoltatják a leköszönő kézdivásárhelyi és baróti MPP-s polgármestereket.
A Szociálliberális Unió (USL) sepsiszentgyörgyi alpolgármesteri tisztséget és megyei alelnökséget követel. Horia Grama, a pártszövetség Kovászna megyei társelnöke hangsúlyozta, választópolgárok 15 százaléka szavazott a szövetségre, ez az eredmény feljogosítja arra, hogy megkapják ezeket a tisztségeket, hiszen így a román közösség is méltóképpen képviselve lenne ezekben a testületekben.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2012. június 13.
Az RMDSZ mindenképpen ott lesz a megye vezetésében
– A megyei választási bizottság adatai értelmében a Maros megyei RMDSZ-nek 13 megyei tanácsosi mandátumot sikerült megszerezni. Ezzel erős frakció leszünk a megyei tanácsban, és úgy érzem, hogy az a csapat leszünk, amely az elkövetkező négy évre eldönti a megyei tanács működését – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács leköszönő elnöke.
Ugyancsak 13 mandátuma van a Szociálliberális Szövetségnek (USL), hat a Maros Megyéért Egyesületnek (APM) és kettő a Diaconescu-féle pártnak. Politikai egyezségek lesznek, ezek fogják eldönteni, hogy az elkövetkező négy évben hogyan fogják vezetni a megyét. Lokodi szerint az RMDSZ mindenképpen ott lesz a megye vezetésében.
Mindenekelőtt megköszönte a választóknak, hogy vele voltak, hogy több szavazatot kapott, mint 2008-ban, több mint 96 ezren adták rá a voksukat, azonban, mint mondta, elkeseríti, hogy míg a román választópolgárok 17 százalékkal többen mentek el, mint négy évvel ezelőtt, nagyon sok magyar otthon maradt. Kijelentette: – Nem szeretném a választópolgárokra hárítani a felelősséget, de nagyon sok tényező vezetett ahhoz, hogy az emberek nem mentek el választani. Egyesek elkedvetlenedtek, mások nem hisznek a saját erejükben, holott négyévente az egyetlen erő a választópolgár, amely eldöntheti, hogy mi lesz az elkövetkező négy évben.
Véleménye szerint többet kell ezen dolgozni a következő választásokra, most azonban tovább kell lépni, együtt kell dolgozniuk az európai uniós projektek megvalósításán. – Azon leszek, hogy tudásomat, erőmet arra szenteljem a köztisztviselőkkel közösen, hogy ezek a projektek idejében megvalósuljanak, és támogassuk az önkormányzatok tevékenységét.
Arra, hogy az elkövetkező hetekben hogyan alakul a megye vezetése, nem tudott ebben a pillanatban választ adni, hiszen ezt a megye politikai vezetése fogja eldönteni.
A másik két magyar párt választási eredményeire utalva mondta, hogy a két párt semmit el nem ért, csupán arra volt jó, hogy megzavarja az embereket, hiszen együtt sem értek el annyi szavazatot, amennyi egyetlen tanácsosi mandátumhoz szükséges. Egy tanácsosi mandátumhoz 13.671 szavazat szükséges, a két párt együtt szerzett 12 ezer szavazatot.
– Tehát ez a 12 ezer szavazat pocsékba ment. Ezenkívül még 19 ezer szavazatot érvénytelennek nyilvánítottak. Nem tudni, mennyi jött ezek közül magyar településekről, ami majdnem annyi, amennyit Marius Pascan kapott a megyében.
Véleménye szerint erre is oda kell figyelni, jobban fel kell az embereket készíteni a következő szavazásra.
A Bíró Zsoltra leadott szavazatokról szólva elmondta: – Ez a 11 ezer szavazat, bevallom, nem lett volna nekem elég, csak a 19 ezer elrontott szavazattal, de azt ellenőrizni kellene.
Mint mondta, ki kell elemezni a bakikat. Ugyanakkor arra kérte a magyar politikát, hagyják az erdélyi magyarságot, hogy maga döntse el, mi jó neki, mert a Kövér László vagy Németh Zsolt kampányolása elbátortalanította az embereket.
– Az emberek nem politikai elemzések alapján döntenek. Inkább otthon maradtak. Azt mondták, ha nem tudunk megegyezni, ők nem jönnek el szavazni.
Hangsúlyozta, ezzel nem azt mondja, hogy haragszik a választópolgárokra. Elvárta volna, hogy tudatosabbak legyenek, mert ott maradtak otthon, ahol nagyon sokat tettek a közösségért, sok projektet megvalósítottak. Azt sem tartja kizártnak, hogy éppen ezért maradtak egyesek otthon, mert úgy érzik, mindent, amit akartak, megvalósítottak. Véleménye szerint az elkövetkezendőkben többet kell a közösségekkel kommunikálni.
A megyei tanács alelnöki tisztségét elvállalja, mondta, de ez a politikai egyezségek alkalmával fog eldőlni. – Elvállalnám, de hogy milyen felállásban, hogyan, hogy az RMDSZ egyáltalán döntő szerephez tud-e jutni a megye vezetésében, az elkövetkező hetekben derül ki – mondta végül Lokodi Edit.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)2012. június 13.
A magyarországi „beavatkozást” bírálja a budapesti ellenzék
A Fidesznek a romániai helyhatósági választásokba való beavatkozását bírálták a magyarországi ellenzéki pártok, amelyek szerint a „megosztó politika” nem hoz eredményt.
Az LMP szerint a választásokon bebizonyosodott, hogy az erdélyiek nem kérnek a Fidesz megosztó politikájából. Dorosz Dávid, a nemzeti összetartozás bizottság LMP-s tagja szerint kiderült, hogy „csúfos kudarcot szenvedett a Fidesz megosztó politizálása, ami egyértelműen az RMDSZ ellen irányult.” Hozzátette, hogy a Kövér László–Németh Zsolt–Tarlós István-trojka kampánya pedig „halálos csóknak bizonyult”, mert éppen azok a szervezetek szorultak háttérbe a választásokon, amelyeket meg akartak segíteni. Az ellenzéki politikus a választás legnagyobb tanulságának nevezte, hogyha a kormányoldal Budapestről „kívánja osztani az észt, és próbál szatellitpártokat létrehozni”, akkor azzal gyengíti a magyar közösségeket.
Az MSZP szerint a választások azt bizonyítják, hogy az erdélyi és a székelyföldi magyarság nem kér a Fidesz agresszív, megosztó politikájából. Ujhelyi István, a parlament szocialista alelnöke szerint ezt támasztja alá, hogy az RMDSZ annak ellenére tudta növelni polgármestereinek a számát, hogy a Fidesz az elmúlt hónapokban azt „a magyar adófizetők pénzén igyekezett térdre kényszeríteni”.
A Demokratikus Koalíció (DK) szomorúan, de nem meglepődve veszi tudomásul, hogy a helyhatósági választások tovább erodálták az erdélyi magyarság politikai és érzelmi összetartozását. Molnár Gábor, a DK ügyvezető alelnöke szerint a választási eredmények azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor nemzetmegosztó politikája súlyos károkat okozott immár Erdélyben is. Molnár gratulált az anyaországból fújó ellenszél dacára helytálló RMDSZ-nek. „A két orbáni kreatúra, az MPP és az EMNP látványos bukása súlyos figyelmeztetés, és annak bizonyítéka, hogy a határon túlra irányított ostoba magyarságexport károkat okoz” – véli az ellenzéki politikus.
A Jobbik szerint a Budapestről támogatott pártok vártnál gyengébb szereplése megerősítette számára, hogy helyes álláspontot képviselt, amikor következetesen elutasította Magyarország beavatkozását az erdélyi választási küzdelembe, és nem foglalt állást egyik magyar politikai erő mellett sem. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 23.
Tischler Ferenc az új alpolgármester (Alakuló testületi ülés Sepsiszentgyörgyön)
Gyötrelmesnek és sikeresnek is mondható Sepsiszentgyörgy új vezetőségének alakuló ülése: a teremben alig lehetett levegőt kapni, a beiktatás két és fél órát tartott, de az újonnan választottak ellenszavazat nélkül léptek tisztségbe tegnap délután.
Az előző mandátumát meghosszabbító Antal Árpád András polgármester és Sztakics Éva alpolgármester mellett Tischler Ferenc lett az új alpolgármester – mindhárman az RMDSZ emberei –, az EMNP-s Nemes Előd számára pedig új tisztséget, afféle harmadik vagy (Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnoki megbízatását is számolva) negyedik alpolgármesteri munkakört hoznak létre, részint azért, mert a legújabb magyar párt Antal Árpád újraválasztását támogatta, másrészt, mint elhangzott, a másképp szavazók iránti tiszteletből.
Tanács, főleg új emberekkel
A nem annyira ünnepélyes, mint amennyire formális összejövetelen hivatalból Codrin Munteanu prefektus, vendégként Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár, Füzesi Oszkár bukaresti magyar nagykövet, a beregszászi és a csíkszeredai magyar főkonzul, az RMDSZ képviselői, szenátorai, különböző tisztségviselői, román és magyar pártvezetők, civil érdeklődők és a sajtó képviselői vettek részt. Az ülést az EMNP színeiben megválasztott Czegő Zoltán korelnök nyitotta meg – tiszta tekinteteket és tiszta kezeket látva és kívánva –, és alighanem a legfiatalabb, kissé elfogódott RMDSZ-es Aczél Kata zárta, aki a névsor szerinti első ülésvezetője az új tanácsnak. Kezdetben a frakcióvezetők mutatták be a megválasztottakat – az RMDSZ-nek 14, az NLP-nek, SZDP-nek, EMNP-nek két-két, az MPP-nek egy tanácstagja van. Kézfelemeléssel döntöttek elfogadásukról, kivétel nélkül egyöntetűen. Az új összetétel: Aczél Kata, Csatlós László, Debreczeni László, Kató Béla, Kelemen Szilárd Péter, Kondor Ágota, Magyarósi Imola Piroska, Miklós Zoltán, Mild Zoltán, Sztakics Éva Judit, Tischler Ferenc, Vajna László, Vargha Mihály, Zsigmond József (RMDSZ), Czegő Zoltán, Nemes Előd (MPP), Mădălin Guruianu, Marilena Profiroiu (NLP), Rodica Pârvan, Palela Rădiţa (SZDP); az előző időszakban nyolc mandátummal rendelkező MPP-t a következőkben Bálint József volt alpolgármester egyedül képviseli. A tanácstagok egyenként esküt tettek (a Bibliára, illetve az alkotmányra) románul, a magyar tanácstagok azonban magyarul is hozzátették, hogy esküszöm. Sepsiszentgyörgy legyen Székelyföld fővárosa
Utánuk az újraválasztott Antal Árpád András polgármester beiktatása következett, ő is elismételte magyarul, hogy Isten engem úgy segéljen. Rövid beszédet is tartott, üdvözölte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy az elmúlt négy évben nemcsak fizikailag fejlődött a város, hanem meghatározó közösségi érzés is kialakult, ezt kívánja folytatni, az építkezést és a közösségfejlesztést, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld legdinamikusabban fejlődő városa, sőt, fővárosa legyen, elegáns, élhető, európai település, ahol jó élni gyermeknek és szülőnek, ahova jó hazajönni, ahol otthon vagyunk. Meg fogunk találni minden használható lehetőséget, és ki fogjuk aknázni – ígérte, mert „hittel és szívós munkával hegyeket lehet mozgatni”. Sepsiszentgyörgy Székelyföld fővárosa lesz, ez nem presztízs, hanem infrastrukturális és szellemi fejlődés kérdése, azaz tudatos jövőtervezés – mondotta, és Isten áldását kérte a városra és a térségre. Ekkor került sor az alpolgármesterek megválasztására: az RMDSZ részéről Sztakics Éva Judit és Tischler Ferenc, a négytagú román frakció részéről Mădălin Guruianu neve hangzott el, újabb szünet következett a cédulák nyomtatására (ez már titkos szavazás volt), és a választáson 20 igennel Sztakics Éva, 15-tel Tischler Ferenc nyert, Guruianu pedig 4-gyel veszített. Egy szavazat érvénytelen volt. Nem szerepelt a napirenden, de a szakbizottsági helyeket is elosztották, nyílt és ömlesztett (egyszeri, kézfelemeléses) szavazással jóváhagyva a tanácstagok kívánságait. Mindenki két bizottság munkájában vesz majd részt, kialakításukban tekintetbe vették a pártok közötti arányosságot, és bár az RMDSZ-frakció kétharmados többséggel mindent vihetett volna, egy-egy elnöki tisztséget átengedtek az EMNP-nek, illetve a román tanácstagoknak. Végül a prefektus egy jó magaviseleti útmutató füzetet nyújtott át a polgármesternek, viszonzásul pedig – széles és célzatos mosolyok mellett – a város zászlaját vette át, amit nem bontott ki, de megköszönt. Győztes gesztus
A pezsgőt fél öt felé bontották ki (az ülés kettőkor kezdődött), és ezután tartott közös sajtótájékoztatót Antal Árpád és Nemes Előd: ekkor jelentették be, hogy a néppárt listavezetője a közösségfejlesztési egyesület elnöke lesz, ez nem összeférhetetlen a képviselői tisztséggel, de olyan feladat, amelyet eddig civil szervezetek láttak el, az éppen elérhető pénzforrásoktól függően több-kevesebb rendszerességgel. A Hunyad, Fehér, Szeben megyei szórványprogramok – amelyeket Brassóra is kiterjesztenek –, diáktáborok kapnak ezután szervezett és rendszeres keretet, intézményi odafigyelést. Antal Árpád azzal indokolta a döntést, hogy a szavazatok mögött érzelmek állnak, és ők, mint úgynevezett győztesek, nem kívánják félreseperni az úgynevezett veszteseket, hanem – felismerve, hogy a legnagyobb érték a városban kialakult közhangulat – bizonyítani kívánják, hogy a vezetők alázattal közelednek egymáshoz és az emberek gondjaihoz, mert a közös cél az, hogy mindenki jól érezze magát. Nemes Előd hozzátette: az EMNP mintegy ezer szavazatot veszített Antal Árpád támogatásával (ennyi a különbség a megyei és a városi lista választási eredménye között), de nem a párt, hanem a város érdekét nézték, ezután is ezt kívánják érvényesíteni. Remélhetőleg mindenki a város zászlaja alatt fog menetelni – jelentette ki Antal Árpád, aki azt is elmondta, hogy Tischler Ferenc nem a leköszönt Bálint József hatáskörét veszi át, újragondolják a feladatköröket, és az új alpolgármester – aki igencsak nagy tapasztalattal rendelkezik e téren – az eddig nem eléggé sikeresen kezelt szociális ügyekkel, elsősorban az Őrkő és a Csíki negyed gondjaival foglalkozik majd, és minden támogatást megkap, hogy előrelépés legyen.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. június 23.
Hazatért a Lőrincz Csaba-díj (Kitüntették a Magyar Kisebbséget)
Hazahoztuk a díjat – jelentette ki Répás Zsuzsanna, a magyarországi közigazgatási és igazságügyi minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Lőrincz Csaba-díjat átadó ünnepségen tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány által 2009-ben alapított díjat – amely tudósok, szakértők, írók, újságírók kiemelkedő külpolitikai, nemzetpolitikai tevékenységét jutalmazza – idén a Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemlének ítélték. Az egybegyűlteket Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere üdvözölte. Elmondta, nehéz dolga van a folyóiratnak, mert eddig bizonyított ugyan, de a díj kötelez, mégpedig arra, hogy az erdélyi magyar közösségért dolgozzék. Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a sepsiszentgyörgyi születésű Lőrincz Csabára emlékezve felidézte: kellemetlenül őszinte ember volt. Őszinteségére szükségük volt, s van ma is. Elmondta, életcélja a nemzeti integráció volt, s ebből oroszlánrészt vállalt. A magyarok határok fölötti szolidaritásáért, összetartozási tudatának erősítéséért, az erdélyi magyarságnak az önrendelkezés irányába való előrelépéséért munkálkodott. Németh feltette a kérdést: vajon hogyan nézne reánk Lőrincz Csaba ma, a helyhatósági választások után? Vajon nem a nemzeti dezintegrációnak vagyunk tanúi, szereplői? A díjazott folyóiratot Zákonyi Botond, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója laudálta, elmondva többek között, hogy az 1922–1942 között Jakabffy Elemér, Sulyok István és Willer József által Lugoson szerkesztett folyóirat új folyama, melyet 1995-ben hívtak életre, tizenhét éven át színvonalasan képviselte a nemzetpolitika ügyét. A díjat Németh Zsolt és Tárnok Mária, a Pro Minoritate Alapítvány elnöke adta át. A Nagy János felvidéki szobrászművész által készített Lőrincz-plakettet Székely István felelős szerkesztő vette át, a szerkesztőség jelen lévő tagjai – Bakk Miklós, Györgyjakab Izabella, Tamás Sándor és Toró T. Tibor – oklevelet kaptak. Nem voltak jelen, de tagjai a szerkesztőségnek: Bárdi Nándor és Borbély Zsolt Attila. Székely István előadásában az új román választási törvényt boncolgatta. Ezt igen rossznak tartja, nemcsak azért, mert a kétpártrendszer irányába vezet, de a magyarság szempontjából is káros, megszünteti a hasznos szavazat elvét, hiszen azokban a választókerületekben, ahol magyar jelöltnek nincs esélye mandátumhoz jutni, elvész a nemzetiségi jellegű szavazat. Identitásunk részét képezte, hogy magyar szervezetre voksoltunk – mondotta. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket vázolta fel, s feladatot fogalmazott meg a díjazott folyóiratnak: járja körül az új magyar egység témakörét. Tamás Sándor felelevenítette a folyóirat indítását, majd elmondta, habár a szerkesztők különböző pártokat képviselnek, mégis barátok, egy értékrendet képviselnek. Az eseményen közreműködött az Evilági együttes. A díjátadás előtt megkoszorúzták Lőrincz Csabának a sepsiszentgyörgyi köztemetőben levő sírját. *Lőrincz Csaba (1959–2008) sepsiszentgyörgyi származású politikus. Fiatalon a Limes Körben folytatott ellenzéki tevékenységet, majd 1986-ban kitelepült Magyarországra. A Magyar Köztársaság külügyminisztériumának helyettes államtitkáraként, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának főtanácsadójaként, a Fidesz szakértőjeként, egyetemi oktatóként és publicistaként hatékonyan hozzájárult Magyarország külkapcsolatainak és nemzetpolitikájának alakításához. Ő dolgozta ki a 2001-ben elfogadott kedvezménytörvényt (státustörvényt).
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. június 26.
Nagy József és Henning László a Kovászna megyei tanács alelnökei
Nagy Józsefet és Henning Lászlót választották hétfőn a Kovászna megyei tanács alelnökeivé. A Tamás Sándor által vezetett testület 30 tagot számlál, az elnökhöz hasonlóan a két helyettes is az RMDSZ színeiben foglalja el tisztségét
Henning László az előző választási ciklusban is megyei alelnökként tevékenykedett, Nagy József korábban az Országos Környezetvédelmi Hatóságot vezette.
A Kovászna megyei tanácsban az RMDSZ többséggel – 18 mandátummal – rendelkezik. A Szociálliberális Szövetség (USL) öt mandátummal rendelkezik, az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) és a Magyar Polgári Pártnak (MPP) négy illetve három képviselője van.
Az újraválasztott Tamás Sándor megyei elnököt egyébként már pénteken beiktatták hivatalába, az eseményen Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár és Füzes Oszkár, Magyarország Bukaresti nagykövete is jelen volt. Krónika (Kolozsvár)2012. június 29.
Németh Zsolt: Magyarország a cselekedetei alapján ítéli meg Románia kormányát
Magyarország nem a politikai színezete, hanem a cselekedetei alapján ítéli meg Románia kormányát, és folytatni szeretné az elmúlt években kibontakozott együttműködést – mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az MTI-nek, miután pénteken a bukaresti külügyminisztériumban tárgyalt.
Németh Zsolt beszámolt arról, hogy a határ menti együttműködéstől kezdve a kisebbségi kérdésig valamennyi időszerű téma terítékre került a Luminita Odobescu és Bogdan Aurescu államtitkárokkal folytatott megbeszélésein.
„Választási kampány van (Romániában), és könnyen előkerül a nacionalizmus ügye, de azt kértem román partnereimtől, hogy ne veszélyeztessük ebben a választási évben a hosszú távú közös magyar-román érdekeket. Erre vonatkozóan a román államtitkárasszony részéről egyértelmű ígéretet kaptam. Bízom abban, hogy ezt be is tudják majd tartani" – mondta Németh Zsolt.
A magyar külügyi államtitkár azt kérte a román féltől, találjanak megoldást a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ügyére, tekintettel arra, hogy az anyanyelvű oktatás kiemelten fontos a romániai magyarság jóléte, megmaradása, jövője szempontjából.
A magyar fél a határokon megteremtendő összeköttetési pontokra vonatkozó megállapodási javaslattal szeretne lendületet adni a kapcsolódást jelentő utak, kerékpárutak, vízvezeték építésének.
„Autópálya-összeköttetéseket kell építeni, két autópályát és egy gyorsforgalmi utat kell a közeljövőben összekapcsolni a határon. Határ menti vegyes bizottság felállítását javasoltuk, és a magyar közlekedési miniszter is kész ellátogatni Romániába. Ki kell aknázni a szomszédságból és a remélhetőleg mielőbbi román schengeni tagságból fakadó előnyöket a két ország javára" – magyarázta az államtitkár.
Az MTI kérdésére, hogy szóba került-e a Nyirő-ügy, Németh Zsolt azt mondta: megismételte azt az álláspontot, hogy a magyar fél ezt kegyeleti ügynek tekinti.
„A halottakat el kell temetni, a huszadik század kegyetlensége miatt ez nem mindig volt lehetséges. Magyarországon is számtalan újratemetésre került sor az elmúlt húsz évben, és mindenképpen el kell kerülni, hogy ezek a kérdések ideológiai vagy politikai dimenziót öltsenek" – mondta Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a történészek és az irodalomtörténészek munkáját bátorítják, „de a politikának, azt gondolom, ehhez semmi köze".
A román külügyminisztérium államtitkárai írásos sajtóközleményt ígértek a zárt ajtók mögött lezajlott magyar-román tárgyalásokról.
MTI. Erdély.ma2012. június 30.
„Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról”
Beszélgetés Bárdi Nándor történésszel a kisebbségi retorika változásairól
„A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló »szerződését« megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.” – TRANSINDEX.RO
„Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról, a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés” – vélekedik Bárdi Nándor történész, aki június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Bács-Kiskun megyei Baján tartott előadást a határon túli magyarság 1989 utáni struktúraváltásáról. A rendezvényen kolozsvári küldöttség is részt vett, így készülhetett el az alábbi beszélgetés.
– Minek köszönhető, hogy az új Fidesz kormány 2010-ben bevezette június 4-én a nemzeti összetartozás emléknapját?
– Magyarországon három nemzeti ünnepet tartunk nyilván: március 15., augusztus 20. és október 23. Ugyanakkor léteznek a törvényben rögzített emléknapok is. Ide tartozik a 2010-ben elfogadott nemzeti összetartozás napja. Ezenkívül azonban további öt emléknapunk van: az 1946-os köztársaság kihirdetésének évfordulója, a kommunizmus, a holokauszt áldozatairól való megemlékezés, a szovjet csapatok 1991-es kivonulásának ünnepe és az aradi vértanúk napja. Ezek nem munkaszüneti napok, de mindenhol megemlékeznek róluk, különösen a középiskolák szintjén. Továbbá van kilenc egyéb emléknapunk (ezek között szerepel április 5., a kassai kormányprogram napja, amelyet a szlovákiai magyarság gyásznapjának is tekintenek).
Az előző Fidesz kormány 2001-től vezette be a holokauszt-emléknapot, most pedig már tavasszal kezdeményezték az összetartozás napjának létrehozását. Ezek mindenképp a Kádár-korszak történelmi amnéziájával szembe mennek. Egy új emlékezet- és politikai identitásközösség létrehozását célozták meg. A trianoni emléknap bevezetésében meghatározó lehetett a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány végeredménye, amely lényegében egy pártpolitikai csata volt, és nem a külhoni magyarokról szólt. De alapvetően megrázta a magyarországi politikai közösséghiánnyal küszködő politikai osztályt is. Ezért a második Orbán-kormány magyarságpolitikai programja négy olyan projektre épül, amely elsősorban Magyarországnak szól. Bizonyos értelemben annak érdekében alakították ezt így, hogy ne kerülhessen sor még egy, a népszavazáshoz hasonló identitáspolitikai fiaskóra. Már a választási kampányukban megígérték az egyszerűsített honosítási eljárással a kettős állampolgárság, magyarországi lakóhely nélküli, könnyített megszerzését; a Magyarság Házának megteremtését a Budai Várban, amely ma a Szülőföld Alapot felváltó Bethlen Gábor Alap székháza; a Határtalanul program, a magyarországi középiskolások szomszédországi magyarlakta területekre való utaztatását; és végezetül az emléknapot.
– A Nemzeti Összetartozás Napja esetében felmerülhet a kérdés: jó-e, hogy épp a Trianon-emléknapra esik, vagy sem?
– Nem az én tisztem ezt eldönteni. De ez alkalom arra, hogy tisztázzuk a mindenkori viszonyunkat Trianonhoz, pontosabban a róla és következményeiről való beszédhez. Felfoghatjuk úgy, hogy a nemzeti közösséget lényegében egy trauma fogja össze, és ebben a hanyatlástörténeti sorsközösségben várjuk a terapeutákat. Vagy szembenézhetünk Trianonnal és következményeivel, és megpróbálhatunk túllépni ezen, detrianonizálni, határtalanítani, ugyanakkor Magyarországon emancipálni a külhoni magyarokat.
– A nemzetegyesítés programjára gondol?
– Itt többről, egy bonyolultabb kérdésről és nem pusztán politikai elvárás-retorikáról van szó. Az egységes magyar nemzet helyett talán azért jobb az egyetemes magyarság kifejezés, mert ebbe sokkal inkább belefér a többközpontúság, a különböző, kilencven éve kialakult sorsközösségek sajátosságainak elfogadása. Az egységesítésben van egy központ, egy normaelvárás, a határtalanítás ellenben azt is jelenti, hogy beemeljük a másik részt is a közös örökségbe. Például gondoljon arra, hogy Romániában és Szlovákiában a magyarországi jogosítványt hajtásinak nevezik. Nem felel meg a budapesti elvárásnak? Na és? Miért ne lehetne a hajtási a jogosítvány kifejezés szinonimája egy magyar értelmező szótárban? Ilyen egyszerű. Miért ne lehetne az etnokulturális közösségünk különböző tájegységeinek örökségét és a kisebbségi helyzetben magától értetődően változó populáris kultúrát elfogadni? Miért lehet fals az a kifejezés, önmegnevezésként Kolozsvárt, hogy határon túli magyar? Nemcsak azért, mert a kolozsvári magyarok adott helyzetben egyszerűen magyarnak tartják magukat, hanem mert a határon túli magyar kifejezés egyből Magyarországhoz képest határozza meg a kulturális azonosságot. A külhoni magyar kifejezés magában hordozza azt, hogy a Kárpát-medence (a volt történelmi Magyarország) a magyarországiak számára is egy olyan közös haza, amelyben a nem magyarok is otthon érezhetik magukat Budapesten vagy Battonyán, Pilisszentkereszten stb. éppúgy, mint a valamiképpen a magyar etnokulturális közösséghez tartozók.
De ez nem azt jelenti, hogy ettől még nem Budapest elsősorban a nemzeti azonosság újratermelésének infrastrukturális központja. Ez olyan felelősség, amelyet nem lehet magyarországi projektekkel és a külhoni magyar állampolgársággal letudni. Ezt érzékelte a politika is, és elindult az óvodaprogram, ösztöndíjprogramok, a Bethlen Gábor Alap külhoni irodahálózatának szervezése, a nyelvhasználati lehetőségek bővítését célzó civil akciók támogatása.
Most a harmadik emléknap programjait nézve a hivatalos nagy ünnepségeknél fontosabbak a testvértelepülési meghívások, egy-egy nem magyarországi rockegyüttes fellépése, főzőversenyek, az önkormányzati programokba, továbbképzésekre, táboroztatásokra való automatikus meghívások. Manapság már a bulvármédiában is állandóan jelen vannak a külhoni magyarokról szóló hírek, elég csak a tehetségkutató műsorokra gondolni, ahol feltűnnek a komoly otthoni szurkolótáborral rendelkező határon túli magyar versenyzők. (Egyben üzleti érdek is a megszólításuk.) Vagy említhetjük Reisz András meteorológust, aki pálócosan beszélt, és a felvidéki magyarok ezt a magukénak érezték. A vajdaságiak számára pedig egy idol Rúzsa Magdi karrierje. Az a természetes és normális, ha ezek nem külön, mint „külhoniak” jelennek meg, hanem természetes módon, a maguk szakmai értéke szerint. Biztos vagyok abban, hogy a Krétakör és a sepsiszentgyörgyi Osonó diákszínpad együttműködését nem az RMDSZ vagy a Fidesz szervezte meg. A csíkszeredai múzeum vagy a Kriza Társaság színvonalas működése egyben azt is jelenti, hogy a magyarországi szakmai mező részese. (S ez természetesen együtt jár a mezőnyön belüli játékszabályok elfogadásával, a verseny- és kooperációs viszonylatokkal.) Ezeknek az alrendszereknek a szakmai alapon történő együttműködése az igazán fontos – és nem a magyar–magyar, konfliktusos esetekben az „áldozat” és az „adófizető” viszonylat.
– Ha mindezeket átgondoljuk, gyakorlatilag arra a következtetésre juthatunk, hogy már eltűntek a határok.
– Pontosabban fogalmazva egyrészt a határátlépés akadályai szűntek meg, bár ez elsősorban Szlovákia, Ausztria, Szlovénia esetében teljes, Románia, Horvátország esetében majdnem az, míg Szerbia és Ukrajna vonatkozásában a schengeni határőrizet jelen van (pl. minden autóba bele kell nézni). A másik fontos – és nem is utolsó változás – egy közös magyar médiatér létrejötte. Ebben azonban a magyarországi médiafogyasztás a meghatározó, és ez azzal jár, hogy sokkal nagyobb gondot jelent a fiatalok számára a honországuk nyelvének elsajátítása, jóval tájékozottabbak a magyarországi politikai eseményekben, az eszmei ideológiai áramlatok is korlátozás nélkül hatnak. (Lásd a „judemerézést”, az „orkozást”, de még a „tápos” kifejezés is a magyarországi katonai szlengben gyökerezik.) Ugyanakkor Magyarországon ma már a Szózat helyett a Székely himnusz a második, a nemzeti összetartozást jelképező közösségi ének. Vagy lássuk be, hogy a mai médiában már nem az Alföld, hanem a Székelyföld jelenik meg nemzeti tájként. Miközben a régió az ország határán kívülre került.
De ettől nem szűntek meg a nemzetállami központok, a Magyarország és szomszédainak viszonyait meghatározó párhuzamos nemzetépítő törekvések, nem jött létre a nemzeti/állami hovatartozástól független esélyegyenlőség a társadalmi mobilitás terén, illetve a kulturális azonosságtudat újratermelődésében.
Itt vannak a kisebbségi léthelyzet adottságai. Nem pusztán arról van szó, hogy ki melyik nemzetállami központba fizet adót: a kisebbségi helyzet olyan adottságokat hoz magával, amelyeket egy homogén nemzetállamban élő ember nem él át. A Trianonról való beszéd Magyarországon a területcsonkítást, a revíziós kultuszt, a kisebbségi sérelmeket tematizálja. Ugyanez a külhoni magyar közegben a kilencven éve létrejött kényszerű sorsközösségek alapját jelenti. Az első világháború utáni más országokhoz került magyar családok számára Trianon a sorstörténetük meghatározó eseménye volt, generációkra meghatározta életlehetőségeiket. Ezeket a közösségeket az örökségesítés és a nemzetesítés (önszemléletükben a kulturális azonosság tudatosítása) szervezi. Kulturálisan és politikailag sokkal érzékenyebbek és kiszolgáltatottabbak, mint az ún. anyaországban élők.
A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló „szerződését” megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.
Egy másik fontos különbség a magyar–magyar összehasonlításban a hazához való viszony. Míg a magyarországi népesség döntő része számára az ország és a haza fogalma egybe esik, addig a kisebbségi magyar közösségekben a szülőföld és a magyar kultúra, az etnokulturális közösség tere jelenti a hazát, az otthonosságérzet lehetőségét. Többek között ezt fejezheti ki a „Magyar vagyok, nem turista” pólófelirat is.
A harmadik fontos határtermelő sajátosság az, hogy míg a magyarországiak számára a „magyarság” egy önmagától értetődő szerepe személyiségének, addig a nem nyelvországában élő, döntően kétnyelvű ember életében mindig jelen van egy másik nyelvnek és kultúrának a hatása. Számára a „magyar-szerep” ezért mindig kiemelt lesz. Mindig tudatában van egy „másik valóság”, egy másik szemlélet jelenlétének, míg a magyarországi (döntően budapesti) véleményformáló elit Kisvárdától Kaposvárig egy homogén elvárásrendben él. Miközben most épp a médiában nagy dolog székelyesen beszélni, addig szabolcsiasan azért ciki, pedig hasonló tájnyelvi jellegzetességekről van szó. Az újvidéki telepiekről nem is beszélve.
– Hol lehet ezekben a folyamatokban elhelyezni a kettős állampolgárság kérdését?
– Itt megint szét kell szálazni néhány dolgot. Nevezetesen a kettős állampolgárságról szóló vitákat, a kettős állampolgárság funkciójától és az intézményi vélt vagy valós következményektől, valamint a magyarországi lakóhely nélküli választójog kérdésétől. Nekem megint nem valamiféle normatív ítélet lehet a dolgom – szabadelvűként támogatom a szabad állampolgárság választást –, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet a problémákra.
A kérdés utolsó elemével kezdve, gyakran szó van arról, hány és milyen nemzetközi példát tudunk felhozni a szavazati jog tekintetében. Ezeket áttekintve azonban azt látjuk, hogy a külhoniak választójoga körül azokban az országokban konszenzus volt. Ez Magyarországról nem mondható el. Még a Fidesz-szavazók többsége sem ért ezzel egyet. Én sem vagyok egy Grál lovag, de az MSZP választási kampánystratégiáiról sem hiszem, hogy ezt a kérdést feledésben hagynák.
A funkció tekintetében, túl az emancipatórikus (Magyarországon egyenrangúként való kezelés) törekvéseken, az amerikai vízumszerzésben, a könnyebb külföldi munkavállalásban segíthet, illetve azoknak, akiknek eddig 4-5 évig húzódott Magyarországon az áttelepülés utáni állampolgársági ügyintézésük, ami most lerövidült. A nagy kérdés az, hogy ezzel mennyiben tudta, tudhatta le a budapesti politikai osztály a külhoni magyarok kérdését? Milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek az eszköznek a kisebbségi kérdés kezelési módszertanában? Mennyiben szólhat ez a Fidesz választói körének kibővítéséről?
Ha mindezt a romániai magyar önszemlélet felől nézzük – engedtessék meg ez nekem kívülállóként is –, az első kérdés, hogy mennyiben tud a magyar állam vagy az állampolgárság a romániai magyarok mindennapi gondjaiban segíteni? Jól tudjuk, hogy a kettős állampolgársággal bíró személyre is a tartózkodása szerint adott országa törvényei és jogvédelme vonatkozik. A nemzeti identitást újratermelő intézményi alrendszerek hatékony működése – amely szerintem kulcskérdés a kisebbségi közösségek szempontjából – független ettől. Ellenben nagy a veszélye annak, hogy a budapesti politikai elit a magyarországi identitáspolitikai válság kompenzációjaként éli meg a magyar–magyar „egységet”. Miközben a külhoni magyarok ugyanezt mint emancipációjukat üdvözlik. De jó tisztázni: eddig 250 ezer kérelem érkezett (70%-a Romániából, 18–20% Szerbiából), amely kb. 10%-os érdeklődést jelent a külhoni magyarok és a diaszpóra köréből.
Konkrétabb probléma a kettős állampolgárság és az autonómia kérdése. A román állam arra hivatkozhat, hogy egy olyan terület, ahol tömegesen élnek más államok polgárai is (Székelyföld), biztonságpolitikai okokból nem kaphat önrendelkezési jogosítványokat. Erre persze sokan mondhatják, hogy „bár már ott tartanánk”. Csakhogy ez a nemzetközi tematizálást tényleg blokkolja.
Harmadik megfontolás, és ezt érzem a legfontosabbnak, hogy nem csak a kettős állampolgárság miatt, de napjainkra háttérbe szorult a kilencvenes években nyíltan vállalt párhuzamos kisebbségi társadalom építése. Ennek csak egyik oka a magyarországi politika változása. Fontos a kisebbségi eliteken belüli generációváltás, de még fontosabb a szerepfelfogásuk átalakulása. A mai kisebbségi politikus forrásszerzéssel képes legitimálni magát a polgármesterek, intézményvezetők, illetve szélesebb körben a választói előtt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az önkormányzati elitek regionális gazdasági érdekcsoportokat is képviselnek. Ez a helyzet országonként különböző válaszokat hozott elő. Szlovákiában egy erős szlovák-magyar gazdasági csoport Bugár Bélát mint brandet jelenítette meg a választói háttérének megteremtésére, az orbáni politikával kritikus, a szlovák társadalomba integrált magyar véleménycsoportok megnyerésére. S ezzel párhuzamosan egy szakpolitikai válaszokat kidolgozó civil-kerekasztal is létrejött, mint egy pártpolitikán kívüli együttműködési felület. Szerbiában a Demokrata Párt színeiben induló magyar kisvárosi politikusok, illetve a Nemzeti Tanács keretében dolgozók a szerbiai magyarságpolitikán belül próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni. Romániában talán az a legfontosabb folyamat, hogy a magyar nemzeti mozgalmon belül a székelyföldi politikusok egy magyar dominanciájú régió létrehozását tűzték ki célul, és ehhez képest a partiumi és a Kolozs–Maros megyei magyar politika pozíciója jelentősen csökkent. A jövő kérdése, hogy ki lehet az az RMDSZ-politikus, aki ezt a hármas, a szórvánnyal együtt négyes tagoltságot integrálni tudja. Ráadásul az új választási rendszer miatt a nem magyar többségű választókörzetekben valamilyen stratégiára fel kell készíteni a magyarokat, ha a magyar kisebbségpolitikusok nem akarnak lemondani a magyar szavazói potenciálról. Ez gyökeresen új szervezési és retorikai feladatok elé állítja a szervezetet. A szlovákiaihoz hasonló, az adott regionális kisebbségi közösség stratégiáit integráló, megjelenítő fórum Romániában eddig nem jött létre.
– Ehhez képest mennyire létezik Magyarországon konszenzus a nemzetpolitikában?
– Amit a politikai szóhasználat nemzetpolitikának mond, azt inkább magyarságpolitikának mondanám. Hiszen a nemzet hosszú távú közösségi fejlesztése nem szűkíthető le a magyar–magyar viszonyra. Erre volt példa a 2004 decemberi kampány, amikor nemzeti ügyként jelent meg egy sor társadalompolitikai kérdés, és sokadik helyre helyeződött a külhoni magyarok ügye. A magyarságpolitika része lehet a nemzetközi kisebbségvédelem, a magyar–magyar kapcsolatok rendszere és a támogatáspolitika. Ha ezeket megvizsgáljuk, a mai magyar kormánynak nincs túl nagy mozgástere. Az MSZP a szomszédországi magyar közvélemény előtt a népszavazási kampányt nem tudja meg nem történtté tenni. A nagy kérdés valójában az, hogy a Fidesznek mi a magyarságpolitikai koncepciója? Van-e ebben konszenzus? Az igen/nem válasz helyett két szempontra kell felhívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy lényegében a státustörvény megalkotása óta a kormányzati magyarságpolitika a mindenkori pártpolitikai tematizációnak rendelődött alá. Lényegében nincs egy olyan stratégiai, szakpolitikai normarend, amely korlátozhatná az ezzel a kérdéssel kapcsolatos hatalomtechnikai és kommunikációs játszmákat. A másik szempont a Fideszen belül magyarságpolitikával foglalkozó vezetők eltérő irányultságai. Németh Zsolt alapvetően a külügyi apparátusban épített ki komoly hálózatot, illetve a Pro Minoritate Alapítvány révén a szomszédországi kortárs magyar politikusi csoportokban, és természetes módon ezek érdekérvényesítését támogatja. Kövér László az egységes magyar politikai tér létrehozásában gondolkodik, ennek az elvárásnak a képviselete számára az elsődleges „nemzeti érdek”, az ehhez talált partnere mellett a végsőkig kitart. Hosszabb távon azonban a legfontosabbnak Gál András Levente és a Bethlen Gábor Alap támogatáspolitikai, irodahálózat-, intézményépítő tevékenységét gondolom. Ezek között, valamint a külhoni magyar politikusok és a magyar közigazgatás más területeivel lavíroz, koordinál és próbál építkezni Répás Zsuzsa.
– Milyenek a mostani romániai etnopolitika megváltoztatásának esélyei? Lehetséges az asszimiláció megállítása vagy lassítása?
– Söpörjünk a magunk portáján. Az identitáspolitikai válságból való kilábalásnak az első lépése, hogy megnézzük, mit tettünk rosszul az elmúlt 20 évben. Például Kolozsvárt miért nincs magyar egyetemi könyvtár és bentlakásos magyar szakkollégium? Nem az a lényeg, hogy „leleplezzük” az EME-t vagy személyeket ebben az ügyben, hanem hogy tanuljunk a történtekből, és korrigáljunk az elitképzésben is. Aztán második lépésként meg kellene nézzük, hogy valós keretek között, pontos fogalmakkal beszélünk-e a kérdésekről? Majd olyan szerkezetet kellene keresni, amely képes konszenzusteremtő stratégiákat megalkotni. Szerintem itt fontosak a kifejezések. Ezekről már beszéltünk.
Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Lásd például a magyarországi iskolai kompetenciaméréseket, amelyek által mérhető az iskolai teljesítmény, a tanárok munkája. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek a mérések megjelenjenek a külhoni magyar középiskolák honlapjain is. Vagy egy másik megközelítés: a külhoni magyarok jelentős része olyan településen él, ahol ők vannak többségben. Ha pl. Erdélyben összegyűjtjük a legnagyobb magyar lakossággal rendelkező 150 települést, az a romániai magyarság közel 85 százalékát teszi ki. Meg kellene nézni, hogy ezen a 150 településen hogyan működnek a nyelvi rezsimek, pl. vannak-e magyar feliratok, ügyintézés stb. Ha ezek rendben vannak, akkor már tettünk egy lépést előre. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról meg a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés.
Társadalomtörténeti folyamatokkal szemben nincsenek csodaszerek. Tudatosítani kell, hogy a magyar többségű régiókban és településeken jóval lassúbb a népességfogyás, mint ahol kisebbségben él a magyarság. Ha ezekben sikeres beiskolázás, munkahelyteremtés folyik, van lehetőség a népességvonzásra. Ha úgy fogjuk fel az oktatási, kulturális intézményrendszert, mint piacot, akkor itt a nemzeti azonosság újratermelődése tekintetében tömbben vagy szórványban elsődleges kellene hogy legyen a minőségi szolgáltatások rendszere az óvodától kezdődően. Ebben kulcskérdés az oktatói, művelődésszervezői képzés. Ehhez rendelkezésre állnak a magyarországi programok. Az eddigi tapasztalatok szerint a szórványintézmények ott működnek jól, ahol a környezetnél hatékonyabb szolgáltatást és otthonosságot tudnak biztosítani. Innen pedig a társadalmi mobilitással párhuzamosan a dominánsan magyar környezet felé vezet a legtöbbek útja.
A kérdés kezelésében elengedhetetlen a többségi magyar doktrínák megváltoztatásának elősegítése. Vajon megtettünk ezért mindent? Van-e a romániai magyarságról, a magyar kultúráról, Magyarországról folyamatosan fejlesztett román nyelvű portál? Van-e Magyarországon román egyetemisták számára szélesebb ösztöndíj-lehetőség? Léteznek-e diákcsereprogramok? Látom az arcán a mosolyt: nem álmultikulti civilbárós pénzlenyúlós hókuszpókuszról beszélek. Lengyelország egy húsz éves intézményes programban képes volt a posztszovjet térségben változtatni „a lengyel” megítélésen.
Mindennek azonban egy sikeres Magyarország az előfeltétele, amelyre partnerként lehet nézni. S akkor talán a kisebbségi „veszteség” és „áldozat” beszédmódok helyett az önálló erdélyi magyar tematizációk lesznek meghatározók. Ez ott volt a népszámlálási kampány videófilmjeiben, vagy ott van a Kolozsvári Magyar Napok már többször megélt, tényleg közösnek érzett sikerében. „Újratervezés.” Nem kell a hozzám hasonló külsőkre hagyatkozni…
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)2012. július 2.
Budapest csak akkor tud együttműködni a határon túli szervezetekkel, ha azok egységesen lépnek fel
„Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel”, – közölte az SZKT-n elhangzottakra reagálva a magyar külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője vasárnap az MTI-vel.
Kaleta Gábor hangsúlyozta: szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A magyar külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak – mondta Kaleta Gábor. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ által használt minősítést.
Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit.
A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Szabadság (Kolozsvár)2012. július 2.
Hosu Andrea
A ÉS B KATEGÓRIÁS MAGYAROK
Nemzetpolitika Nyirő árnyékában: kegyeleti ügy vagy egyszerű ámokfutás?
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Nem hiszem, hogy van erdélyi magyar, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba a sajnos lassan már jellemezhetetlen méreteket és jelleget öltő Nyirő-üggyel. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy már régen a múlt homályába merül a romániai helyhatósági választás, és mi még mindig ezzel leszünk elfoglalva.
Merthogy akarjuk, vagy nem, szembejön.
Legutóbbi update: a Hargita megyei Törvényszék elfogadta a prefektus keresetét, és szerdán kihirdetett ítéletében formai okok miatt megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
És miközben folyik ez a látszólag neverending story, azt gondolom, hogy tulajdonképpen minden egyéb helyett, annak a komoly és messzire mutató jelenségnek a mikéntjét és hogyanját kellene diagnosztizálni, amelynek Nyirő parányi, elhanyagolható vetülete. Illetve helyesbítek: diagnosztizálni (már) nem kell, viszont a megfelelő iróniával és cinizmussal vegyes realizmussal érdemes volna pár szót szólni róla:
tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Annál is inkább, hogy zárójel: egyáltalán nem mellékesen az ügy kapcsán visszaadtak magas rangú magyar állami kitüntetéseket, lemondtak külföldi utakat, elítéltek, megbotránkoztak, nem kívánatosnak nyilvánítottak. Újra megtudtuk, hogy milyen is amikor a mindenkori román kormány valamit gondol a nagyon magyar ügyekről, számba vettük Magyarország nemzetpolitikusait, akik megfordultak kis hazánkban nagy érdekek mellett letéve voksukat, és
itt maradtunk mindent értő, de leginkább semmit nem értő fejjel: és akkor most mi van?
Hát, az van elsősorban, hogy katarzis közeli állapotba juttatott Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának nemrégiben tett kijelentése: a Fidesz berkein belül mindenki egyetért abban, hogy az egység megteremtését kell szolgálniuk Erdélyben. Kedves erdélyiek, nem erdélyiek, magyarok! Immár megnyugodhatunk, nincsenek törésvonalak az anyaország hatalmi páholyában, minden a legnagyobb rendben van. Nyirő József újratemetésével kapcsolatban pedig legyen nagyon világos: a kormány, úgy értem a magyar kormány, ezt a kérdést kegyeleti ügyként kezeli, hiába próbálja meg kampánytémaként tálalni a román politika.
Én, aki nem vagyok a hivatkozott román politika része, úgy vélem: szórakozik velünk az anyaországi politikai elit – nemzeti érzésekben egymást túllicitáló – színe-java. Dacára annak, hogy életemben soha nem értettem ennyire egyet Németh Zsolttal: igen, az egység megteremtése minden korábbinál fontosabb volna.
Ha jobban belegondolok, ezt a nagyszerű felismerést magyarázza, hogy az elmúlt időszakban kitartóan, kizárólag az erdmagyar közösség érdekeit szem előtt tartva jöttek, láttak, viszonyultak, kampányoltak. Az egyenlő közelség(távolság?)tartás jegyében, derék igaz magyarokként temettek (volna), nyilatkoztak, minden rommagyar pártot – és a mögöttük álló jó magyar embereket – egyforma szeretettel dédelgettek. Kinyilvánították a magyar kormány semlegességét, buzdítottak a választási részvételre, óvtak a sárdobáló és lejárató kampánytól, és baráti együttműködésükről biztosították a majdani győztest, bárki is legyen az. Sőt, a választási eredmények véglegesítésének másnapján hivatalosan állást foglaltak, gratuláltak, és levonták az elengedhetetlenül aktuális következtetéseket. De mert mindez csak az én naiv agyam szüleménye, tulajdonképpen teljesen más a helyzet. Politikai csatározásokon, preferenciákon, szívügyeken, diplomáciai groteszken túl, úgy érzem, hogy akaratunk ellenére egy abszurd drámát nézetnek velünk, amelynek kötelezően választható opcionális értelemben szereplői is vagyunk. A felelős nemzetpolitizálás alanyainak, de leginkább tárgyainak nemes szerepében. Mert ha jól értettem, választási tőkévé akarnak konvertálni minket.
Ha ez így van, akkor végképp nem értem, hogy a drága jó magyar kormánynak miért kell kivont karddal újra meg újra nekirontani a határon túli magyaroknak, majd a nyilvánvaló kudarctól kicsit sem megszégyenülve hazamenni, és következmények nélkül, minthamisemtörténtvolna alapon tenni tovább a dolgát?
A Nyirő-féle kegyeletinek alig, de ámokfutásnak sokkal inkább nevezhető, mesterségesen kreált ügyek egyetlen nemzetpolitikai tanulsága az, hogy miközben a határokon átívelő nemzetegyesítés nemes elvét hirdetik folyamatosan,
Budapesten tulajdonképpen A és B kategóriás magyarokban gondolkodnak.
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Jut eszembe: én úgy tudom, hogy Nyirő József, a XX. század sok más áldozatával ellentétben, nem volt megfosztva a minden embert megillető végtisztességtől Spanyolországban sem. Ugye, mennyivel jobb lenne, ha az olajfák árnyékában pihenne még most is, és az Uz Bence – sokak számára megkerülhetetlen, szimbolikus jelentőséggel bíró mű – írójaként emlékezhetnénk rá? Ehelyett az egységes nemzetben gondolkodás szellemében megbolygatták örök álmát és politikai hisztériát kreáltak belőle. És ami a legszomorúbb, hogy bárki is lett volna valójában, bármit is írt, gondolt és cselekedett volna, Nyirőnek már soha nem lehet esélye arra, hogy a csendes, diszkrét, és minden embert megillető tiszteletadás mellett temessék el szülőföldjén.
Ha engem kérdez valaki, szerintem nincs szükségünk az anyaországi hatalom utasításaira és kegyeletinek titulált, de lényegében kamikaze akciókká degradált újratemetéseire ahhoz,
hogy magyarnak érezzük magunkat Erdélyben.
Főleg, mert mindaz, amit éjt nappallá téve hangoztatnak, amiről biztosítanak, ami mellett kommunikációs dimenzióban elköteleződnek Budapesten, az köszönő viszonyban nincs mindennapi tapasztalatainkkal. Ez a kétarcúság megmagyarázhatatlan (történelmi perspektívából akár megbocsáthatatlanná is válhat) azok vonatkozásában, akik tulajdonképpen eszközként akarnak felhasználni arra, hogy a Fidesz még egy jó ideig hatalmon legyen Magyarországon.
Úgy döntöttem, hogy én ehhez nem szeretném se a nevemet, se a majdani esetleges szavazatomat adni. Nem tudom Nyirő miként vélekedne ma erről, de tény, hogy az ő árnyékából nemzetpolitizálni legalábbis szomorú. De most komolyan... tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Transindex.ro2012. július 2.
Fricska az Orbán-kormánynak: Magyarországon akar pártot bejegyezni az RMDSZ
A szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.”
A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni.
Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Népszabadság2012. július 2.
A magyar kormány értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson.
Ezt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte hétfőn az MTI-vel.
Közös állásfoglalásukban felidézték, hogy a román bíróság június 29-én a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról szóló perben Markó Attila volt államtitkárt, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetőjét és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette, az ingatlant elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá mintegy 256 ezer euró befizetésére kötelezte az egyházkerületet. (Markó és Marosán is tagja volt a romániai restitúciós bizottságnak, amely a kollégiumnak otthont adó épületet visszaadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amelytől a kommunizmus idején vették el a román hatóságok.)
Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14., a Székely-Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll az ítélet előtt - írták, megjegyezve: közismert mindenki számára, hogy a Székely-Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte.
Hozzátették: nem értik, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának; ők egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban. A most meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését: a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.
Kitértek arra is, hogy a magyar kormány egyetért az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának július 1-jén hozott állásfoglalásával, és hasonlóan jár el: szolidaritást vállal az elítéltekkel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
A kormány továbbá felkéri a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét - olvasható a közleményben.
MTI2012. július 7.
Ponta: Romániában csak Tőkés gyakorolt nyomást az igazságszolgáltatásra
Victor Ponta miniszterelnök szerint Romániában senki sem próbált beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe Tőkés László európai parlamenti képviselő kivételével.
Ponta péntek este sajtóértekezleten beszélt arról, hogy kormánya tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás függetlenségét, miután a parlament felfüggesztette hivatalából Traian Basescu államfőt.
Az elnök többször hangsúlyozta: a Bukarestben kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) az ő eltávolításával az igazságszolgáltatást akarja befolyása alá vonni, hogy megmentse korrupt politikusait.
Victor Ponta az elnökhöz közel álló politikusok aljas rágalomhadjáratának tulajdonítja a román jogállamisággal kapcsolatos európai aggodalmakat, és azt mondta, kész az ország külföldi partnereit személyesen is megnyugtatni, hogy kormánya betartja az Európai Unió alapelveit.
"Mindenkinek azt mondtam: küldjenek szakértőket, hogy semlegesítsük ezeket a hazugságokat. Senki sem gyakorolt nyomást a bíróságokra, és ezután sem fog. Egyetlen eset sincs, amikor valaki megpróbált volna beavatkozni egy perbe, egyetlen figyelemre méltó kivételtől eltekintve: amikor Tőkés László európai parlamenti képviselő azt mondta a buzaui bíróság ítéletéről, amely egy magyar nemzetiségű államtitkárt marasztalt el, hogy a román igazságszolgáltatás a románoké, és a magyarok ellen van. Ez nagyon súlyos kijelentés, de Tőkés úr, Macovei asszonnyal együtt (Monica Macovei az ellenzéki Demokrata Liberális Párt EP-képviselője), a felelőtlenek kategóriájához tartozik" - mondta Victor Ponta.
A miniszterelnök megjegyzésében arra utalt, hogy a buzaui bíróság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte annak az állami restitúciós bizottságnak a tagjait - köztük Markó Attila államtitkárt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjét -, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak.
Tőkés László EP-képviselő már a vádemelés után felhívta Viviane Reding EU-biztos figyelmét az esetre. Tőkés szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosítására tett kísérlet. Az EP-képviselő az ítélethirdetés után a Ponta-kabinet "balliberális erődemonstrációját" bíráló július 4-ei állásfoglalásában tért ki a Mikó-ügyre.
"Romániában a posztkommunista visszarendeződés új szakaszába lépett. A kormány bukását követően hatalomra került romániai balliberális erők »nyitányként« magyarellenes intézkedések sorozatát indították útjukra. Ennek egyenes folytatásaképpen a román igazságszolgáltatás magántulajdon elleni merényletet követett el akkor, amikor a református egyháznak visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében letöltendő börtönbüntetésre ítélte a restitúciós bizottság magyar nemzetiségű tagjait" - fogalmazott az EP-képviselő július 4-ei nyilatkozatában.
Július elsején a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is szolidaritást vállalt a Mikó-per elítéltjeivel. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke az RMDSZ döntéshozó fórumán politikai koncepciós perről beszélt. "Ez nem jogállam, ez vályogállam" - jelentette ki. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vérlázítónak találta, hogy miközben Sepsiszentgyörgyön az állam ingatlanokat ajándékoz az ortodox egyháznak, a magyar egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, és meghurcolják a visszaszolgáltatókat. Az elöljáró úgy vélte, ha elveszik az egyháztól a kollégium épületét, holnap ugyanezt megtehetik az egyháznak visszaszolgáltatott más ingatlanokkal is.
Július 2-án a magyar kormány Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna, a területért felelős helyettes államtitkár, valamint Németh Zsolt külügyi államtitkár aláírásával adott ki állásfoglalás a Mikó-ügyben. A dokumentum szerint a magyar kormány - bár elismeri, tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson.
Baranyi László
MTI2012. július 11.
Rákóczi Szövetség: idén is megrendezik a Kárpát-medencei történelemtanárok táborát
Idén is megrendezi a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medence országaiban magyar nyelven történelmet oktató tanárok táborát július 16. és 21. között Gyöngyösön - tájékoztatta a szervezet az MTI-t.
A Visegrádtól Visegrádig - a magyar történelem nagy pillanatai mottóval 15. alkalommal megtartandó tábor célja, hogy a különböző helyekről érkező történelem szakos tanárok színvonalas szakmai továbbképzésben részesüljenek, megismerjék mind a magyarországi, mind a szomszédos országok oktatási rendszerét. Arra is lehetőséget kíván biztosítani a rendezvény, hogy szoros emberi és szakmai kapcsolatok alakulhassanak ki.
A tábor résztvevőinek a szakmai programok, előadások mellett lehetőségük lesz kulturális programokon való részvételre, és a tervek között szerepel egy közös kirándulás is.
A táborban előadást tart többek között Németh Zsolt külügyi államtitkár, Bogár László közgazdász, Tőkéczki László és Raffay Ernő történészek.
A tábor költségeit (szállás, ellátás, programok) a Rákóczi Szövetség állja a sikerrel pályázó történelemtanárok számára.
MTI2012. július 17.
A magyar kormány barátságtalan gesztusként értékeli Ponta megnyilvánulását
Magyarország kifejezetten barátságtalan gesztusként értékeli azt, ahogyan Victor Ponta román kormányfő az elmúlt két év magyar kormány politikáját minősíti.
- Két éven keresztül a magyar és a román kormány között ígéretesen alakult a viszony. Egy nagyon is baráti együttműködés tanúi voltunk s ez mindenki, a térség, a két ország polgárai és különösen a nemzeti kisebbségi közösségek javát szolgálta – értékelte Németh Zsolt az előző bukaresti jobbközép kormánnyal kialakított viszonyt. Majd emlékeztetett rá, hogy Romániában a baloldali koalíció választás nélküli hatalomra jutása épp a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatási karának a meghiúsítását célzó bizalmatlansági indítvánnyal kezdődött.
A magyar külügyi államtitkár ugyanakkor bízik e magatartás megváltozásában és nem kíván állást foglalni a Băsescu államfőt érintő népszavazással kapcsolatban, mert az Románia belügye.
Németh Zsolt ugyanakkor biztatónak nevezte az új szerb hatalom felől érkező jelzéseket.
Kossuth Rádió
Erdély.ma2012. július 17.
A Fidesz erdélyi kullancspolitikája
A gyarmatosítók gyarmatosítása
„Erdély egy másfél milliós közösség, erős politikai kultúrával, szervezetrendszerrel. Naivitás azt hinni, bárki mondja, hogy Budapestről lehet irányítani az ottani politikát” – így nyilatkozott Németh Zsolt két héttel a romániai önkormányzati választások után. Kristálytiszta be- és elismerés. A váratlan mondatok kulcsszava itt nem a „naivitás azt hinni” vagy a „Budapestről [nem] lehet irányítani”, hanem a ravaszul elejtett „bárki mondja” formula.
Azt ugyanis, hogy Budapestről lehet irányítani az erdélyi politikát, sőt csak úgy lehet, és csak úgy kell, nem „bárki” mondta, hanem a Fidesz, és ebbe a gyűjtőfogalomba vastagon beletartozik maga Németh Zsolt is. Mint a magyar Erdély-politika egyik főállású irányítója, aki legutóbb az önkormányzati választásokon kísérelt meg utat mutatni, választási plakátokról és kampányanyagokról egyaránt. Ez az út azonban nem vezetett sehova. Legalábbis nem a szavazatok és az urnák, a politikai életképesség felé. Németh Zsolt Erdélyben céltudatosan gyalogolt bele saját, több évtizeden át érlelt naivitásának csapdájába. És most tanult belőle, a jelek szerint.
Trianon óta nem egy kísérlet volt arra, hogy a „másfél milliós közösség” ne érezze magát másfél milliónak, közösségnek meg pláne ne. Ne tanuljon „politikai kultúrát”, és ne építsen „szervezetrendszert”. Ne vegyen részt az önkormányzatokban, ne találja ki a saját ellenzéki, kormányzati helyét. Mikor mit lehetett és kellett. És egyáltalán: ne legyen. Másfél millió ember (erdélyi magyar vagy sem) együtt ugyanis elég veszélyes nehézkedési erő. És végül is (még) mindenhol ott van, ahol ennek a másfél millió embernek ott kell lennie. A Fidesz igen következetesen dolgozott azon, hogy ne ott legyen, ne úgy, és ne együtt, ahogy egyébként ezt Erdélyben jónak látják. A trianoni nemzetközösség-gyengítési verseny dobogós helyezettje a magát nemzeti oldalnak nevező párt. És mint annyi más versenyző, a Fidesz is elbukott, ezt ismerte be Németh Zsolt a HVG-nek adott interjúban.
Hogyan jutottunk eddig, és mi jöhet eztán?
A Fidesz most újat mondott (hátrált), pedig azt lehetett hinni, már mindent megüzent Erdélybe, amit meg lehet üzenni. Amióta a jobboldali „nemzetpolitika” virágkorát éri, Erdély maga vált egy bárhova kitűzhető, bárhol meglobogtatható üzenetté. Akciós politikai öntapadós matrica, és az áll rajta, hogy ti nem tudjátok, nem meritek, de mi tudjuk és merjük. Mi vagyunk – üzente a jobboldali kommunikáció – az egyetlen nemzeti igazság, és rajtunk kívül nincs élet a nemzeti politikában. Mi üzenünk, nektek pedig az egyetlen feladatotok, célotok, hogy vegyétek az üzenetet. Így épült fel Erdély, a nagy nemzeti visszhangfal.
Azért vagytok, kedves erdélyi barátaink – jött át a határon az egyetlen, semmivel össze nem téveszthető, túl nem kiabálható hang –, hogy mi üzenhessünk nektek. Hermész szerepében gyakorta maga Németh Zsolt. Budapestről hangzott el a végítélet: az erdélyi magyar politikai közösségben (amelynek Magyarországról nézve semmi, de semmi köze nincs a romániai politikához, még köszönő viszonyban sincs vele, csak úgy van, benne, a nagy kelet-európai semmiben, mint a mi nagy, közös, gyermekkori mesehelyünk, az „egyszervoltholnemvolt”) nincs demokrácia. „Egyszervoltholnemvoltot” kívülről kell megmenteni, újratelepíteni, mert itt segítség nélkül nem nő már más, csak dudva, esetleg némi muhar. Kevés dudva, kevés muhar. Kevesen vagytok, és semmiképpen sem elegen: így láthatta Erdély kevésnek – Budapestről – önmagát.
És segítségként, a pótolhatatlanság biztos jeleként érkeztek is a nagyon melegen, kötelező jelleggel ajánlott javaslatok, tanácsok, utasítások a nemzeti kormánytól. Hadüzenet hadüzenetet követett: a hangzatosan nemzetpolitikának nevezett, határokon átívelő klientúraépítés egyértelmű pedagógiai célja az volt, hogy rávezesse az erdélyieket, aki nincs a Fidesszel, az nincs. Az RMDSZ-t nemcsak megrekcumozták, megkokizták, hanem kizárták mindenből, hogy megértse: nincs túlélésre játszás, kis kiegyezés, kert alatti külön út, elsunnyogás, nincs „túléljük az Orbán-érát”.
Nagyon hamar egyértelművé vált a szándék, hogy a Fidesz számára az a fontos: Budapestről irányítsák az erdélyi folyamatokat. És úgy irányítsák, hogy az a magyar jobboldalnak jó legyen: saját embereit Erdélyben helyzetbe hozhassa, szavazatokat gyűjthessen, határon túli témákban kizárólagos hangon szólalhasson meg. Megélhessen Erdélyből. Marosvásárhelyen, Kolozsváron és sajnos Bukarestben is pontosan értették: itt nem új „stratégiai partnerségről” van szó, nem nemzet, hanem pártépítés, hatalomerősítés folyik.
A Fidesz nem építkezik Erdélyben, pláne nem Romániában (és ennek a legbiztosabb jele az, hogy a kulturális intézményes kapcsolat akkor épült le csontig, amikor két erdélyi magyar származású kultuszminisztere volt a két szomszédos országnak), hanem Budapestet kültelkesíti Erdélyben. Nemzeti kullancspolitika.
Parászka Boróka
168 Óra2012. július 18.
Csodálatos üvegfestménnyel gazdagodik a Székely Nemzeti Múzeum!
A csillagösvényen vágtató Csaba királyfit ábrázolja az a tíz négyzetméteres üvegfestmény, amelyet július 24-én 12 órai kezdettel avatnak fel a Székely Nemzeti Múzeum székházában.
A vitrálium tervét 1933-ban gróf Bánffy Miklós alkotta, aki a múzeumot tervező Kós Károlynak barátja és fegyvertársaként a Trianon utáni erdélyi magyarság egyik szellemi vezetője volt.
Az idén 100. évét ünneplő múzeumépület számára születésnapi ajándéknak szánják a Csaba királyfi vitráliumot, amelyet Makkai András kolozsvári üvegművész készített. (Az ő hozzáértését dicséri a főbejárat feletti, Kós tervezte mozaik múzeumcímer is, amelyet négy éve avattak.)
A háromezer euró értékű mű kivitelezési költségeit teljes egészében Magyarország külügyi képviselete támogatta. Az ünnepélyes avatón köszöntőt mond Németh Zsolt külügyi államtitkár és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Ugyanakkor a múzeum Tolerancia Termében, egy, a gróf Bánffy Miklós színes életútját bemutató kiállítás is nyílik, amelyet a rendező budapesti Színháztörténeti Múzeum igazgatója, Ács Piroska nyit meg.
A Székely Nemzeti Múzeumban hat éve kezdődött az a program, amelynek keretében a vázlatraj-zokban fennmaradt épületdíszítések kivitelezését tűzték ki célul. E program keretében készült el a kovácsoltvas korlát és lámpa, a múzeumcímer, a díszterem padjai. A Csaba királyfi üvegfestmény mintegy megkoronázza ezt a sorozatot. Úgy idézi meg a székely eredetmítoszt, hogy közben kellemes, templombelsőre emlékeztető fényhatást kölcsönöz a lépcsőháznak.
Népújság (Marosvásárhely)