udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7017 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 6991-7017 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2005. január 14.

Román–magyar partneri viszony kialakítását célul tűző csomagtervet mutatott be a sajtó képviselői előtt Vekov Károly, az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának (NÉP) vezetője. A terv előfeltétele az alkotmány, illetve egyes törvények módosítása. Javasolják, hogy egész Erdély területén vezessék be a háromnyelvű helységnévtáblákat, tegyék lehetővé, hogy a hivatalok és a magyar anyanyelvű lakosság között az anyanyelv használata révén biztosítva legyen a kommunikáció ott is, ahol csupán 5 százalék magyarság él. Vekov Károly elmondta: „a csúcsvezetőségnek rendelkeznie kellene egy olyan kérdéscsomaggal, amelynek alapján le tudjon ülni tárgyalni, és próbáljon megoldást találni. Meg kell fogalmazni ezeket a kérdéseket, még akkor is, ha egyeseknek nem tetszik.” – szögezte le a politikus. /Köllő Katalin: Román–magyar partneri viszony. Csomagterv a NÉP-től. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

Székelyudvarhelyen tartja bővített elnökségi ülését a Magyar Polgári Szövetség. A háromszéki székek közti egyeztető tanács arról döntött, hogy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnökségi ülésén mégsem kérik az országos elnökség lemondását – közölte Gazda Zoltán, a szervezet sepsiszéki elnöke. Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök és Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke bejelentette: a partiumi szervezetek rendkívüli kongresszus összehívását, egységes program kidolgozását, valamint az alakulat szerkezeti megújítását javasolják. Szilágyi közölte, a szövetséget a jövőben konföderációs alapon szerveződő struktúraként képzelik el, amely több alapon nyugszik, és amelyben a bizonyos fokú autonómiát élvező helyi szervezetek munkáját az országos koordinációs tanács hangolja össze. /Balogh Levente, Ketesdy Beáta: Mégsem kérik az elnökség lemondását. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

A Gyergyó Széki Székely Tanács elnöke, Árus Zsolt nyílt levélben fordult Constantin Strujanhoz, Hargita megye kormánybiztosához, kérve, hogy a legrövidebb időn belül adjon lehetőséget személyes találkozásra, ahol a népszavazás ügyét meg tudják beszélni. A népszavazási határozatok ugyanis törvényesek, s a konfliktus megoldásának útja az lenne, ha a prefektúra visszavonná a népszavazást kiíró önkormányzati határozatok ellen benyújtott kereseteket. A nyílt levélre a prefektus azt válaszolta, hogy bármilyen kezdeményezésű referendum csak az ország törvényeivel összhangban szervezhető Románia területén. /Bajna György: Még egyszer a nyílt levélről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

2005. január 14.

A közvélemény-kutatások szerint a szegénységtől, a munkanélküliségtől retteg legjobban a magyar ember is, továbbá 12–20 százalék között mozog azok száma, akik külföldön keresnék boldogulásukat. Ez újabb hatalmas érvágást jelentene a magyar közösségnek. Az RMDSZ vezetőinek nem szabad lenyelniök, hogy az új külügyminiszter kijelentse, a magyarság valójában nem is akarja a területi autonómiát. Honnan tudja? /Simó Erzsébet: A langyosat kiköpi az Isten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2005. január 14.

Megfordulni látszik a háromszéki népességfogyatkozás folyamata, néhány éve a születések száma növekedőben van, igaz, az elhalálozások száma is nő. Tavaly 1482 születési bizonylatot bocsátott ki Sepsiszentgyörgyön a városháza anyakönyvi hivatala, 2003-ban 1341-et, 2002-ben pedig 1256-ot. A 2004-es adatban benne van a 60 külföldön világra jött csecsemőnek, valamint 20 örökbe fogadott kisgyereknek írott anyakönyvi levél is. A Sepsiszentgyörgyön születettek nem mind helybeli szülők csemetéi, több helységből, de még a szomszédos megyékből is jönnek ide világra hozni gyereküket a leendő anyák. 2004-ban Sepsiszentgyörgy lakossága 556 újszülöttel gyarapodott, s közülük 421-et magyar nemzetiségűnek vallottak szüleik. 2003-ban a sepsiszentgyörgyi lakosok gyerekeiként bejegyzett 464 újszülöttből 358 volt magyar nemzetiségű. Az elhalálozások száma sem csupán a megyeszékhelyi lakosokra vonatkozik: tavaly 743 halotti bizonylatot állított ki az anyakönyvi hivatal (tavalyelőtt 763-at), 499-en voltak sepsiszentgyörgyi lakosok – eszerint 2004-ben Háromszék fővárosában a születések száma jóval meghaladta a halandóságot. /(vop): Tavaly tovább gyarapodtunk (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2005. január 14.

Az utóbbi időben egyre több visszhang érkezik Kuszálik Péterhez, Monfondír rovatával kapcsolatban. Egy levélíró Budapestről megdicsérte a december 13-i Szempont rovatot – ebben Fey László, Székedi Ferenc és Kuszálik elítélő véleményét a magyar népszavazásról. /Kuszálik tavalyi cikke szerint a népszavazás tétje: Patrubány Miklós csupán arra volt kíváncsi, a téli szezonban pantallóban járjon-e vagy székely harisnyában./ Egy Németországban élő erdélyi szerint „túl gőgös a magyar, ő mindent tud és jobban, mint más, s ráadásul inkább beledöglik, mint hogy kompromisszumot kössön.” Kuszálikról egyik kritizálója megállapította: „Tényleg fogalma sincs semmiről. Honnan szalasztották ezt az embert?” „Már unalmas, hogy a romániai magyar sajtóból ezek az őrültségek ömlenek folyamatosan.” /Kuszálik Péter: Visszhang. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2005. január 14.

Zsúfolt programra hivatkozva az aradi színház vezetősége rendre elutasítja a nagyváradi magyar társulat vendégszereplési kérelmeit. Szép lassan elmaradtak a magyar színházak – elsősorban a temesvári és a nagyváradi – rendszeres aradi vendégjátékai. A vendégjátékoknak helyet biztosító Ioan Slavici Állami Színház ideiglenes igazgatója, Stefan Iordanescu úgy tett, mintha nem tudná, mi történik. Nem emlékszi, hogy Nagyvárad kért volna előadásnapot – jelentette ki a Nyugati Jelennek. Ellenben Meleg Vilmos, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának művészeti igazgatója másképp emlékszik: tavaly ősszel kétszer akartak jönni, de zsúfolt programra hivatkozva egyszer nem kaptak előadásnapot. Bognár Levente, Arad alpolgármestere szerint a társulatok elég nehéz anyagi helyzetben vannak, s ezért nem éri meg nekik a kiszállás. – Az egyedüli kiút, ha egy aradi civil szervezet, vagy mások, a helyi önkormányzatnál megpályázzák a vendégszereplések költségeit – jelentette ki a Nyugati Jelennek Demeter András, a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója. Elmondta, hogy a csekély érdeklődés miatt esetenként mikrobusszal hozzák át az aradiakat a temesvári előadásokra. /Irházi János: Miért nem jönnek magyar társulatok Aradra? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

2005. január 14.

Elmaradtak az erdélyi turné keretében bemutatott Trianon film utolsó vetítései – jelentette be az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetősége, amely azt követően döntött így, hogy Székelyföldön több szervezőt is megbüntetett a rendőrség. Január 13-án Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben vetítés helyett fórumot szerveztek, ahol történészek fejtették ki véleményüket Trianonról. /Elmaradt a Trianon utolsó két vetítése. Hisztériát váltott ki Koltay Gábor filmje. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

A magyar–román szociális egyezménnyel kapcsolatos legutóbbi szakértői tárgyaláson megállapodtak abban, hogy a megbeszéléseket 2005 februárjában folytatják Bukarestben. Göncz Kinga családügyi miniszter szerint a szakértői tárgyalások lezárása után körülbelül másfél-két évre van szükség, amíg mindkét állam országgyűlése jóváhagyja a változtatásokat. Az új egyezménytervezet értelmében a Romániában ledolgozott évek arányában járó nyugdíjat Románia lesz köteles kifizetni. Jelenleg a területi elv alapján jár a nyugellátás. Az áttelepült román állampolgárok átlagos havi járandósága 56 278 forint, ami kevéssel meghaladja a magyar átlagnyugdíjat. A Romániának ma egyértelműen előnyösebb nyugdíj-megállapodás azonban visszaélésekre is alkalmat nyújt. /Antal Erika, Bakk-Dávid Tímea: Visszaélésekre nyújt lehetőséget az érvényben lévő román–magyar nyugdíjegyezmény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

Személyes találkozón tisztázta január 13-án Túrkevén a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménytelensége nyomán kialakult nézeteltéréseket a magyarországi település és az erdélyi testvérváros, Nagyszalonta polgármestere, Török László. /R. Sz.: Kibékült Nagyszalonta és Túrkeve polgármestere. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

A rádió hírei szerint január 6-án „Összeült a MÁÉRT, a házigazda a vajdasági Kasza József, de ezen az ülésen a magyarok nem vesznek részt”. A MÁÉRT kibetűzve: Magyarok Állandó Értekezlete – és ezen a magyarok nem vettek részt? Este a Duna TV-ben összeállítás volt a történtekről. Az újságíró hölgy bevezetőjében elmondta, hogy kik vesznek részt az ülésen és hozzátette „Amin a magyarok nem vettek részt”. Mire Kasza József elnézést kért és megerősítette, hogy: „Mind magyarok, akik részt vettek, de nem a magyar állam polgárai”. Mire a hölgy csak bólintott, de egy szóval sem mondta, hogy nyelvbotlás volt részéről. Mi történt volna, ha úgy konferálják be: Összeült a MÁÉRT a külföldön élő magyarok részvételével, de az anyaországiak távolmaradtak. /Kolozsváry István: Olvasóink írják. Meglepő hír. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 14./

2005. január 14.

Nehéz helyzetére hívta fel a figyelmet közleményében A Hét közéleti és kulturális kritikai hetilap. A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozó folyóirat 2004 júniusától hiába várja, hogy adminisztrációját az illetékesek rendezzék: a lapnak nincs kinevezett főszerkesztője, ezért elnyert pályázati pénzeihez nem fér hozzá, új pályázatokat nem tud benyújtani, mondta el Parászka Boróka megbízott felelős szerkesztő. A munkatársak két hónapja nem kaptak fizetést. /Botházi Mária: Csődközeli helyzetben A Hét. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

A közkedvelt kolozsvári, de Magyarországra áttelepült képzőművész, Botár Edit kiállítása nyílt meg január 12-én, Budapesten, a Vármegye Galériában. A Bolyongásaim Erdélyben és a világban című tárlatot Banner Zoltán művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Botár Edit 1956-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben. 1986-ig a Kolozsvári Bábszínház díszlet- és bábtervezője volt. Az Erdély Művészetért Alapítvány 1999-ben a Vármegye Galériában, majd Erdélyben mutatta be Kolozsvár képekben című, a Gloria Könyvkiadónál megjelent száz színes akvarellt és tusrajzot tartalmazó albuma képanyagából összeállított kiállítást és 2001-ben ugyancsak a Vármegye Galériában nyílt tárlata. /(n): Botár Edit 75. jubileumi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

Czegő Zoltán költő Sepsiszentgyörgyről települt át Magyarországra. 16 éve él Budapesten. Elmondta, hogy 1983-ban megjelent Nyár köd alatt című verseskötete, egy hétre rá, 15 év után eltávolították a Megyei Tükör szerkesztőségéből. Öt évig volt szerkesztőség nélkül, itt-ott közölhetett, kultúraktivistát csináltak belőle. Öt év után a Szekuritáté behívta és útlevelet adtak neki. A közeljövőben vissza fog telepedni, házat akar venni. Czegő Zoltánt a második Forrás-nemzedékhez sorolják, ahhoz, amely a 60-as évek táján „visszatalált az irodalom népi gyökereihez”. Amit a transzszilvanizmusból átvettek, az a népszeretet, a néphez való hűség volt, vallja. /Kovács Barbara: Sóbányában és háztetőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2005. január 14.

1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 14.

1945. január derekán kezdődött el a romániai németeknek a szovjetunióbeli munkatáborokba történő deportálása. A 60-70 ezer ember túlnyomó többsége nem tért vissza. Akik viszont isteni csoda folytán hazatértek, manapság is gyakran erőt vesz azokon a rémálom, hogy a kolhoz barakkjában, tetvek, poloskák között, csontra fogyva dideregnek. Egyikük, Rabotka, született Prász Anna, elmondta, hogy január derekán vitték el. Marhavagonba tuszkolták őket, hatvanan voltak a vagonban. Két hét alatt értek az orosz határhoz. A Don-kanyarba vitték őket. Prász Anna sorstársaival barakkokban lakott, ahonnan 4 kilométerre volt a szénbánya, ott dolgoztak. Férfiak, nők egyaránt cipelték a támfákat, a rönköket. Ugyanonnan hoztak a hátukon a szenet, amivel megfőzték az ételüket. Naponta háromszori savanyú lé, amelybe egy gyűszűnyi olajat öntöttek porciózáskor. Kaptak továbbá egy darab kenyeret naponta. 250-ed magával egy kolhozba vezényeltek őket. Harmincfokos hidegben sátrakban, a földön aludtak, a következő év januárjára 50-en maradtak. Az elhunytakat szertartás nélkül, mint az állatokat, elhantolták. Prász Anna vitaminhiány miatt legyengült, lázas volt, 35 kilós és halálos beteg. Szerencséjére egy János nevű magyar felcser megsajnálta őt és csukamájolajjal táplálta. Úgy kerülhetett haza, hogy az orosz orvosnő 1947 szeptemberében berakta a legyengült, ugyancsak halálos beteg lengyelek közé, hogy ne a lágerben haljon meg. Itthon sem volt sokkal rózsásabb a helyzet: a rokonsága nagy részét a Baragánba hurcolták, ugyancsak kényszermunkára. /Balta János: Hatvanéves rémálom. Megjárta a szovjet munkatábort. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

2005. január 14.

Hetedik évébe lépett Háromszék egyetlen vidéki folyóirata, a 150 példányos Berecki Harangszó. Berecken januárban megjelenik a község évkönyve is, a Berecki Harangszó kiadásában. Ebben a község eseménykrónikája mellett helytörténeti írások is helyet kapnak. /Bereck lapja és évkönyve. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 14./

2005. január 14.

Budapesten elhunyt Németh Lehel, a régebbi idők népszerű táncdalénekese. Németh Lehel 1932. június 7-én született Sepsiszentkirályon. Édesapját 1937-ben agyonverték. Édesanyja 1944-ben gyermekeivel Magyarországra menekült. /Hetvennégy éves korában elhunyt Németh Lehel. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 14./

2005. január 14.

Darvay Nagy Adrienne Címszerepben Ács Alajos című könyve újabb példája annak, hogy mindent be kell gyűjtenünk, írta Zsehránszky István, a lap munkatársa. Az utóbbi időben négy nagy mentőakció folyt: Kötő József Senkálszky Endre élő színháztörténeti kincsestárát rögzítette, Máthé Éva Lohinszky Loránd rendkívüli színészi tapasztalatát mentette könyvbe, Köllő Katalin Orosz Lujza színészi egyéniségét vázolta fel, és most Szatmár magyar színházi életéből is megmentődött egy darab. /Zsehránszky István: Színházi könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2005. január 14.

Kovách Géza aradi történész alapos és sokoldalú kutatómunkája nyomán fontos és hézagpótló munka született Arad megye helyneveinek évszázados alakulásáról, különösen tekintettel az eltűnt településekre: Eltűnt települések Arad megyében /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/. /Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./


lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 6991-7017




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék