udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7426
találat
lapozás: 1-30 ... 4801-4830 | 4831-4860 | 4861-4890 ... 7411-7426
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2006. augusztus 24.
Az erdélyi történelmi egyházak közül az unitárius az egyetlen, amely „kézbe vette” átvilágítását, és megpróbálja belső szabályzat révén kiszűrni soraiból azokat a lelkészeket, elöljárókat, akik az 1989-es rendszerváltás előtt kapcsolatban álltak a titkosszolgálati szervekkel. A más felekezetű magyar egyházi vezetők egy része megkésettnek, másik része természetesnek tartaná, ha a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) az egyházi elöljárók esetleges besúgói múltját megvizsgálná. Az átvilágítást ellenző püspökök, püspök-helyettesek elsősorban a manipulációtól tartanak. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke egyetért az egyházi méltóságok átvilágításával. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint 1990-ben kellett volna az egyházi vezetőket is érintő átvilágítást elvégezni, mert ma már ez az eljárás a manipuláció lehetőségét adja. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök tájékoztatása szerint egyháza 2002-ben gyakorlatba is ültette az átvilágítást: akkor a zsinat elfogadott egy rendelkezést, amely bekerült az alaptörvénybe. A passzus szerint „a lelkészek, a főhatósági tisztségviselők és tisztségviselő jelöltek, a teológiai tanárok, és az egyházi képviselő tanács tagságára jelöltek a választást eszközlő egyházi hatóságnak kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel, továbbá az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel való esetleges kapcsolataikról”. A püspök hangsúlyozta, a 2002-es zsinati gyűlés óta ennek a rendelkezésnek a szellemében történnek a tisztviselő választások az unitárius egyházban. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök úgy véli, ha a CNSAS-nak törvényi kötelessége, akkor ellenőrizze az egyházi tisztségviselők múltját. Elsődleges fontosságúnak látja azonban a közjogi, közéleti személyiségek, minisztériumok, különböző hivatalok alkalmazottai, valamint a politikusok átvilágítását, ezután következhetne szerinte az egyház, a sajtó, az alapítványok. Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári római katolikus érsekség igazgatója elítélően vélekedik az átvilágító testületről. „Azt a bizonyos CNSAS-t mostanig manipulálták. Bedobnak a köztudatba olyan állításokat, melyeknek semmilyen reális alapja nincs” – jelentette ki. Tájékoztatása szerint néhány évvel ezelőtt Jakubinyi György érsek is kapott levelet a CNSAS-től, melyben közölték, hogy elkezdték átvilágítását. A levélben az is állt: ha két hét alatt lemond, leállítják a procedúrát. Az érsek a CNSAS felszólítására nem válaszolt. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspököt egy éve kérdezték meg hivatalosan, írásban, hogy közzétehetik-e a dossziéját. „Erre én azt válaszoltam, hogy nyugodtan, hiszen semmi terhelőt nem találhatnak rám nézve, de utána azt is hozzátettem, hogy van egy feltételem. Nem tudhatom, nem hamisítottak-e az én nevemben, a kézírásomat utánozva valamilyen terhelő bizonyítékot, ezt én először szeretném látni, hogy akár grafológussal is bebizonyíthassam, hogy nem az én írásom. A feltételem pedig az, hogy csak azután hozhatják nyilvánosságra, miután az összes ortodox papét, beleértve a pátriárkát is, közzétették. Azóta hallgatnak, nem érkezett semmilyen válasz” – mondta püspök. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök hátsó szándékokat lát az egyházfők átvilágításában. Hozzátette: „Ami személyemet illeti, állok elébe bármilyen átvilágításnak, biztos vagyok benne, hogy semmivel nem tudnak meglepni!” Toró T. Tibor képviselő augusztus 23-án vette először kézbe a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság székházában a mintegy 250 oldalas megfigyelési dossziéját. „Az iratcsomó az 1975 és 1989 közötti megfigyelésem adatait tartalmazza – számolt be a látottakról az RMDSZ-es politikus. – „Tizenkettedikes koromtól kezdődően összesen tizenöt személy jelentett fedőnévvel rólam. Az egyik osztálytársam például 14 éven keresztül írt rólam jelentéseket”. /Önmagát világítja át az unitárius egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
A választási kampányban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Lendvai Ildikó /MSZP/ egyébről sem beszéltek, mint arról, hogy Magyarország szénája remekül áll, és szükséges, hogy ugyanaz a kormány vigye tovább ugyanilyen jó irányba a haza ügyeit. Emlékezetes Lendvai Ildikó régebbi kijelentése: lassan mondom, hogy mindenki értse: nem lesz gázár–emelés. Néhány hónap múlva lett. A választások után kiderült, hogy mégsem „dübörög” a magyar gazdaság, baj van az államháztartással, nőtt az államadósság stb. Igen ám, de a választást akkorra már Gyurcsány megnyerte. Mit számított már, hogy hazugsággal nyertek. A régi–új kormány elfogadott egy megszorító programot, amely minden magyar háztartástól sokat von el, mert úgymond áldozatot kell hozni a jövőjéért. Nagyon hasonlít ez arra, amikor a kommunizmusban is mindig átmeneti volt minden, mert majd eljön az ideális társadalom. Gyurcsány vázolta a konvergencia–tervnek nevezett újabb megszorító akció egyes részleteit. Kiderült, hogy az eddigi sarcok nem vezetnek kielégítő eredményre, újabbakra van szükség. Tovább növekedik az államadósság. Tovább kell csökkenteni az állami kiadásokat. Az állam fokozatosan kivonul az egészségügyből. Vajon az egyenes beszéd csakugyan teljesen kiveszett a politikából? /Veres István: Gyurcsány rálök egy lapáttal. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 24./2006. augusztus 24.
Verestóy Attila szenátor átnézte saját dossziéját, meglepődve vette tudomásul, hogy őt tizenöt éven át figyelték, lehallgatták. Azt mondja, kész a sajtó rendelkezésére bocsátani a kétszáz oldalas iratcsomót, noha az magánjellegű információkat is tartalmaz. Verestóy szerint 15 esztendőn át a Securitate fokozottan figyelte őt, azt jelentették róla, hogy ellenséges beszélgetést folytatott a nemzeti kérdésről, továbbá azt, hogy másokkal együtt 1975 nyarán elhatározta, hogy levelet fogalmaznak a Szabad Európa Rádiónak, amelyben rámutatnak a magyar nemzetiségű magyar fiatalság üldözött helyzetére. Verestóy lakásába lehallgató-készüléket szereltek. A jelentésekben ő volt a Secuiul, azaz a Székely. Azt is jelentették róla, hogy a nacionalista-irredenta koncepció rabja, kapcsolatokat tart fent a Helga követség Bukarestbe akkreditált alkalmazottaival. Helga Magyarország fedőneve volt. Verestóynak elege van abból, hogy éveken keresztül róla „csúnya rágalmak láttak napvilágot”. /Simon Judit: Verestóy Attila szenátor. A Székely, Helga és a tények. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./2006. augusztus 24.
Az önálló magyar egyetem vitája során felvetődik a kérdés, kinek van joga kérni, vagy véleményt mondani ebben a kérdésben: „boldog-boldogtalannak”, akit életbevágóan érint, vagy annak, akinek nem sok köze van az egészhez. Az egyetem a másfél millió itt élő magyarnak kell. Bezzeg Marga, az egyetem Akadémiai Tanácsának elnöke nem akar magyar egyetemet, pedig ő „európéer”. Akkor miért ellenzi? Talán csak nem nacionalista? Akinek sérült a magyarságtudata, vagy elveszítette azt, annak felesleges az önálló magyar egyetem. Lemondani az egyetemről egyben azt jelenti, hogy lemondunk jogainkról, nyelvünkről, szülőföldünkről és végül lelkünkről, írta Fábián Zsigmond. /Fábián Zsigmond: Lemondani az egyetemről, lemondani önmagunkról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./ 2006. augusztus 24.
Növekvőben a feszültség a központi RMDSZ-vezetés és a helyi választottak között. Az RMDSZ-es kormánytagok azt állítják, hogy rengeteg projektről informálják a helyi önkormányzatokat, de ezek nagyrészt képtelenek a lehetőségeket beépíteni területfejlesztési elképzeléseikbe. Ennek a nyomásnak lehet az eredménye az is, hogy lemondott a gyergyószárhegyi polgármester, Gál Péter, aki inkompetenciával vádolta a gyergyószentmiklósi RMDSZ-es önkormányzatot a legfelsőbb RMDSZ vezetést is. Borbély László miniszter szerint is sokkal több pénz mehetett volna a magyar települések fejlesztésére, ha a polgármesterek jobban mozognának. Szerinte sokszor kell „gyomrozni” a magyar önkormányzatokat, hogy megértsék: ha nincsenek tervek, akkor nincs pénz. „Helyi nedűkkel és ajándékokkal megrakodva is érkeztek már ide polgármesterek, erről a rossz hagyományról nagyon nehéz leszoktatni őket, de csak sikerülni fog, gondolom” – reménykedik a miniszter. „A helyi önkormányzatoknak az a legnagyobb bajuk, hogy tájékozódás szempontjából nincsenek eléggé felkészülve” – állítja Korodi Attila, a környezetvédelmi minisztériumi államtitkár. Sok önkormányzat arra panaszkodik, mondja Korodi, hogy nincsenek szakembereik. Negatív példaként az államtitkár a Hargita megyei önkormányzatot hozta fel. Sok projektet csak úgy lehet megpályázni, hogy az önkormányzatok társulnak. Korodi szerint a magyar önkormányzatok nehezen tudnak ilyen társulásokat létrehozni. „Elég nagy a szakadás a központ és az önkormányzatok között” – ismerte el Ilyés Gyula, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke. Elmondása szerint a helyi közigazgatásoknak rengeteg feltételt kell teljesítetniük. „Olyan irdatlan mennyiségű munkát ruháznak a helyi közigazgatásra, hogy képtelenség elvégezni, tette hozzá. Ebből kifolyólag nem tartja jogosnak az olyan vádakat, amelyek szerint a polgármesterek hibásak azért, mert nem tudnak minden projektet követni. Szerinte nem lehet mindent olyan gyorsan elintézni, ahogyan a minisztériumban képzelik. Nem lehet felvenni szakembereket, az állások zárolva vannak. Gál Péter, Gyergyószárhegy polgármestere azért mond le, mert képtelen megvalósítani választási ígéreteit. A kampányban azt ígérte, hogy megakadályozza a törvénytelen fakitermelést, karban tartja a falu útjait, modernizálja a közvilágítást. A várt segítséget nem kapta meg az RMDSZ országos képviselőjétől. /Barabás Márti: Politikai ellenőrzés alatt a helyi önkormányzatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
Elégedetlen polgármesterei munkájával az RMDSZ Kovászna megyében. Albert Álmos elnök közölte, az év végéig felkeresik a területi szervezethez tartozó településeket, ahol az elöljárókkal közösen felleltározzák egyrészt gondokat, másrészt elemzik a helyi szövetségi szervezetek tevékenységét. /Domokos Péter: Villámellenőrzések Alsó-Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
Hazaérkezett Kiss Ildikó, a budapesti viharban megsebesült és megözvegyült fiatalasszony. Kiss Ildikó férjét vesztette el az augusztus 20-i budapesti ítéletidőben. Ildikó hátgerinc-sérülést szenvedett. Mindössze négy hónap adatott meg neki, hogy felesége legyen a 28 éves Kiss Lajosnak. Férjére rádőlt egy fa, és szörnyethalt. Egész Kraszna gyászolja Kiss Lajost, vagy ahogy mindenki hívta: Öcsit. Egy öregotthonban dolgozott ápolóként, felesége szüleinek háza mellett. Mindenki szerette, „olyan jó gyermek volt”, mondták. A fa vele együtt egy 12 éves kislányt is agyonütött. Krasznáról rengetegen mentek el megnézni az ünnepi tűzijátékot, kész csoda, hogy a többiek épségben hazatértek. /Both Abigél: Kraszna gyászol és hálát ad Istennek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
Aki romániai vagy vajdasági magyar lapokat olvasta, azt hiheti, hogy a magyar–magyar együttélést a budapesti kisebbségi kulturális, identitásépítő, oktatási támogatási rendszer átalakítása veszélyezteti. A lapban rendszeresen író budapesti Tamás Pál szerint azonban lassan a határon kívüli magyar közösségek is érzik, hogy az „elmozdulások” a reformokból és gazdaságpolitikai lépésekből vezethetők le. Nagyobb változások lesznek, még Tamás Pál is azt írja: „Nem jó hírekről számolok be.” Ha Izrael bajban van, akkor a világ zsidó diaszpórája maradéktalanul mellé áll. Nálunk azonban az „elhidegülés újabb korszaka következhet.” Magyarországon a következő másfél évet sok család személyes próbatételként fogja megélni. „S ilyenkor másokra nem nagyon figyelünk.” A határon túliak kevesebb emberi szóra számíthatnak. Nőni fog a magyarországi állami hivatali szolgáltatások – kiadott igazolások, beadványok, engedélyek ára, illetéke. /Tamás Pál: Új rabló-pandúr. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./2006. augusztus 24.
Erdélyi magyar találkozhat Magyarországon a lerománozással. Szűcs László főszerkesztő nemrég maga is tapasztalhatta mindezt Szegeden. Nyolcéves fia közölte vele: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” Miféle nemzetpolitika folyik itt bő másfél évtizede immár? Mit tettek az egymást váltó kormányzatok, hogy a határon belül élő tízmillió fogadja el a határon túl élő néhány millió magyart? – kérdezte. A legtöbb magyarországi hírműsor már harmadik napja román férfiként emlegeti az augusztus 20-i tűzijáték idején kitört viharban a Dunába veszett erdélyi magyart. A sportsajtó zöme következetesen CFR Clujként említi a román labdarúgó-bajnokságban vezető kolozsvári csapatot? Nem beszélve Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere legutóbbi, határon túli magyarokkal foglalkozó cinikus megnyilatkozásáról. /Szűcs László: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” – Idegen magyarok. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./ Demszky hívta a határon túli magyar fiatalokat, hogy jöjjenek minél többen át dolgozni. 2006. augusztus 24.
Árus Lászlót, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) lelkész-kollégiumigazgatóját Tőkés László püspök egy levelében arra szólította fel, hogy tanévkezdésig keressen magának új állást, mivel úgy ítéli meg, hogy egyetemi szolgálata nem vált be. A PKE Diákszervezete aláírásgyűjtést kezdett Árus László érdekében. Az aláírásgyűjtéshez eddig az egyetem közel kétszáz diákja csatlakozott. Szabó Attila, az egyetem diákszervezetének egyik vezetője elmondta, Árus László mintegy három és fél éve áll a kollégium élén, és véleménye szerint eddigi tevékenysége pozitívan értékelhető. „Teljesen átalakította a szemléletmódot, sikerült megmozgatnia a diákokat. Míg például ideérkezésekor a kollégiumi bibliaórákra néha csak hárman mentek el, ma már százas nagyságrendben van jelen a hallgatóság” – vázolta Szabó. Kifogásolják, hogy Tőkés püspök levelében semmilyen konkrét indokot nem nevezett meg a felmentés okaként. A levél kézhezvétele után Árus László kihallgatást kért a püspöktől, de indoklást itt sem kapott az elmozdításával kapcsolatban. Ekkor a PKE diákvezetői fordultak írásos megkereséssel a püspökhöz, amelyben arra kérték, fogadja őket a helyzet tisztázása érdekében. A találkozó nem jött létre, ezért kezdtek aláírásgyűjtésbe. A diákszervezet újabb találkozót kezdeményezett a püspökkel, de választ nem kaptak. Tőkés László sem kívánta kommentálni az esetet. Kijelentette, a levél nem nyilvános, így az ezzel kapcsolatos fejlemények sem tartoznak a nyilvánosságra. „Semmilyen ügyről nem tudok, amelyre a nyilvánosság előtt kellene felelnem” – szögezte le a püspök. /Balogh Levente: A PKE diákjai harcolnak a kollégiumigazgatóért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./2006. augusztus 24.
Augusztus 23-án Hargita megyében a tavalyi augusztus 23-i áradás 16 halálos áldozatáról emlékeztek meg. Az árvíz több udvarhelyszéki települést, köztük Malomfalvát, Farkaslakát, Székelyszentléleket, Siménfalvát és Hodgyát is elérte. Az áradás több tucat házat teljesen lerombolt, további 1.400-ban okozott jelentős károkat. Járhatatlanná vált több megyei és községi út, több mint ezer hektár mezőgazdasági területet is elöntött a víz. Több mint száz helybélit az utolsó percben sikerült megmenteni a vadvizek elől. A legtöbb áldozat, szám szerint kilenc, Farkaslakán volt. A nyolc hargitai településen gyászmisét tartottak a templomokban, az áldozatokra emlékezve. Szeptember 3-án, a tavalyi katasztrófa emlékére, egy emlékművet fognak felavatni Székelyszentlélek bejáratánál. A három méter magas emlékművet kőből faragták ki és egy családot ábrázol, az apát, anyát és a gyereket, amint szorosan összeölelkeznek. /A tavalyi áradás áldozataira emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 24.
A holokauszt több mint négyszázezer romániai áldozatának állítanak emlékművet Bukarestben. Alapkövét október 9-én, a holokauszt romániai emléknapján rakják le. Jacobi hét méter magas, bejárható épületet tervez állítani. Az üvegszálból készülő falra felírják majd az összes romániai holokauszt-helyszínt. Az emlékmű a holokausztban meggyilkolt romáknak is emléket kíván állítani. 1940 és 1944 között Romániában több zsidóellenes pogromot is végrehajtottak, a legnagyobbat 1941-ben Iasiban. /Domokos Péter: Holokauszt-emlékmű. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
A tömeges emlékezet- és tudatvesztés korában parancsoló szükségszerűséggel bírnak ezek a találkozók – jelentette ki Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök augusztus 22-én Debrecenben, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójáról szólva. A világtalálkozó záró istentiszteletén, a Református Nagytemplomban a püspök emlékeztetett a 2004. december 5-i népszavazásra, amely „kérdőjelként, felkiáltójelként végigkísérte vagy árnyékolta a világtalálkozó szinte minden mozzanatát, minden helyszínét”. A Nagytemplomban ott volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a záró istentiszteleten tolmácsolta az erdélyiek üdvözletét, majd az egységről beszélt, s kijelentette: Erdély népe több mint 80 esztendeje szívében, lelkében hordozza a magyar nemzethez tartozását. „Erről lemondani nem akarunk és sohasem fogunk” – tette hozzá. Papp Géza szerint a mostani világtalálkozó is nyilvánvalóvá tette, hogy „hibás politikai diktátumok, hibás politikai döntések nem fognak közénk állni”. /Véget ért a magyar reformátusok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 24.
A Hősök Kultusza Egyesület tiltakozott Wass Albert esetleges felmentése ellen. Az egyesület elnöke, Kincses Előd ügyvéd legutóbbi, egy sajtótájékoztatón tett kijelentéseire hivatkozott, azt állítva, hogy az ügyvéd hamis nyilatkozatban állította, hogy az 1946-ban a Népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított és halálra ítélt Wass Albert gróf az események idején csupán 14 éves lett volna. A Népújságnak Kincses Előd elmondta, hogy Wass Albert 1908-ban született, és a sajtókonferencián elhangzott állításai, miszerint Wass Albert 14 éves volt, az 1923-as földreformra vonatkoztak, semmiképpen sem a vasas- szentgotthárdi tragédia bekövetkeztének időpontjára. /(a.): Kincses cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 24.
Augusztus 23-án megnyílt a marosfői Fórum IT nevű ifjúsági informatikai tábor. Nagy Zsolt miniszter videokonferenciával nyitotta meg a rendezvényt. A táborba olyan nagy nemzetközi cégek is elküldték szakembereiket, mint például a Microsoft. A táborban a fiatalok elmélyíthetik ismereteiket. /Horváth István: IT-tábor a jövő informatikusainak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2006. augusztus 24.
Kézdiszentléleken a falunapok keretében az önkormányzat által a Caritas rendelkezésére bocsátott helyiségben felavatták az otthoni beteggondozó székhelyét és egy díszkaput. A több mint tíz éves Szent Klára Öregotthon mellett az otthoni beteggondozóra is nagy szükség van, a magukra maradott idős embereknek segítséget jelent a most beinduló szolgálat. Szeptember elején Torján és Bereckben is beindul az otthoni beteggondozás. Dr. Borcsa János javaslatára a községi könyvtár felvette Kemény Zsigmond nevét. Az ünnepségen Rabocskai László tanár a könyvtárnak adományozta az író Pusztakamaráshoz kapcsolódó, általa összegyűjtött gazdag dokumentációs anyagának a fénymásolatát, Budapest XI. kerületének küldöttei pedig közel háromszáz könyvvel ajándékozták meg a könyvtárat. A művelődési otthonban dr. Tüdős Simon Kinga művészettörténész és dr. Borcsa János bemutatta a Kézdiszentlélek templomai című könyv második kiadását. /Iochom István: Kézdiszentléleki falunapok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./2006. augusztus 24.
Augusztus 23-án felavatták az árvíz által megrongált bikafalvi református templomot. Az avatóünnepségen Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. A bikafalvi református templomot egy év alatt újították fel teljesen, nagyrészt segélyadományokból, előtte vadonatúj székely kapu áll. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd a reformátusok világtalálkozója alkalmából évfordulókra, fontos történelmi eseményekre emlékeztetett – nehéz időkre, amikor a magyarság mindig talpra tudott állni. Tőkés az árvíz utáni újjáépítésről mondta, nekünk kell beépülnünk ezekbe az új épületekbe, ahogy ez a falu és támogatói láthatatlanul beleépültek ebbe a templomba. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének levelét küldötte olvasta fel. A püspök a református világtalálkozó miatt nem tudott eljönni. /Katona Zoltán: Templomot avattak Bikafalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./2006. augusztus 24.
A máréfalvi születésű és most is szülőfalujában élő Kovács Piroska harminchat évnyi pedagógiai tevékenység után vonult nyugdíjba, a munkát viszont azóta is folytatja. A 74 éves Kovács Piroskát a máréfalvi székely kapuk őrzőjeként szokták emlegetni. Pedagógusi tevékenységét, valamint nyugdíjas éveiben végzett néprajzi értékmentő és közösségszervező munkáját számos díjjal ismerték el, legutóbb a Hargita megyei tanács Életmű-díját vehette át. „Ezeréves a magyar iskola” díszoklevelet kapott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől, első díjjal jutalmazta és kiadásra javasolta egy tanulmányát a Kriza János Néprajzi Társaság, Máréfalváért-díjjal lepte meg a Kőlik Egyesület, amelynek alapító tagja, díjazta tevékenységét az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet pedig Vámszer Géza-emlékdíjat adományozott neki. Felnőttkorában végezte el a tanárit, így volt tanítónő, tanár és iskolaigazgató is, végig falun. A néprajzi tárgyak gyűjtését már korábban elkezdte, ezt folytatta nyugdíjasként is. Lerajzolta a kapuk mintakincsét, így született meg a Székely kapuk Máréfalván című könyve. Megírta a máréfalvi oktatás történetét /A máréfalvi oktatás 210 éve, 1786-1996/. 1993-ban létrehozták a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A mai napig jól működő egyesület sok szép rendezvényt szervezett. Létrehoztak egy tájházat, majd az Életfa Vendégfogadók Egyesületét. /Kiss Edit: Kovács Piroska – Máréfalva szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./2006. augusztus 24.
Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./2006. augusztus 24.
Az immár több mint hatvanéves marosvásárhelyi magyar orvosképzés bővelkedett nagy tanár-orvos egyéniségekben. Közéjük tartozott dr. Fazekas András is, aki fáradhatatlan szorgalommal a tudománynak szentelte életét. Dr. Fazekas András /Magyarszarvaskend, 1920. okt. 26. – 2006. aug. 7./ utolsó medikusi éveit már a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karán Marosvásárhelyt töltötte és 1948-ban az utolsók közt vehette át latin nyelvű doktori diplomáját. A Haranghy László vezette Kórbonctani Intézetben dolgozott kezdettől fogva és ehhez szakhoz hű maradt egész pályafutása alatt. Németországba távozott, ott halt meg. /Dr. Komjátszegi Sándor: Búcsú dr. Fazekas Andrástól. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./