udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 3980 találat lapozás: 1-30 ... 1411-1440 | 1441-1470 | 1471-1500 ... 3961-3980 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. május 12.

Toró T. Tibor elutasítja az RMDSZ vádjait
Nem váltópártot alapítunk, hanem a lemorzsolódott erdélyi magyar politikai közösséget akarjuk újraépíteni - ezt Toró T. Tibor az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes öttagú vezetõtestületének elnöke jelentette ki a szerdán Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján.
Toró T. Tibor visszautasította azokat vádakat, miszerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozása történelmi tévedés volna, s hogy az alakuló párt külföldi közpénzekbõl jönne létre. Az RMDSZ politikai alelnöke feljelentés-ízû nyilatkozatában ugyanazokat a vádakat fogalmazta meg velünk szemben, amelyeket az elmúlt húsz évben a Szövetségrõl állították a román nacionalista pártok képviselõi - mondta az EMNP ideiglenes elnöke. Hozzátette: az RMDSZ vezetõinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható és az Erdélyi Magyar Néppárt nem ellenfél, hanem társ.
Emlékeztetett: az RMDSZ-ben nem jött létre a politikai pluralizmus, e történelmi mulasztás következménye, hogy ma a romániai magyar politikában több szereplõ is jelen van.
A politikus közölte: az EMNP támogatja Tõkés László elképzelését az önkormányzati választások elõtti belsõ választások megtartásáról. A közösség döntse el az arányokat, és akkor ilyen felállásban mehetünk jogérvényesítésért Bukarestbe, Budapestre vagy Brüsszelbe - mondta. Reményét fejezte ki, hogy többen vannak, akik így gondolják, és kevesebben, akik továbbra is a hegemonisztikus politikában gondolkodnak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt jogi bejegyzésérõl május 26-án, csütörtökön lesz az elsõ tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken. A kezdeményezõk május 5-én adták át a Bukaresti Törvényszéken a pártbejegyzéshez szükséges közel 30 ezer támogató aláírást.
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 12.

Gondolatok és szempontok a kettõs állampolgárságról és választói jogról
A kettõs állampolgárságról és a szavazati jogról szerveztek panelbeszélgetést kedden délután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az intézmény Természettudományi és Mûvészeti Karának nyílt napja keretében. Horváth István szociológus, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) docense, a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Székely István politológus, a Magyar Kisebbség fõszerkesztõje és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetõ elnöke folytatott szakmai és politikai érvekkel tûzdelt vitát, amelyet Bodó Barna politológus, a Sapientia EMTE docense moderált. A kerekasztalnak kiemelt aktualitást kínált az értelmezésekkel és szempontokkal terebélyesedõ kérdés, amelynek lényege, hogy milyen összefüggés állítható fel az egyszerûsített honosítási eljárás által megszerezhetõ magyar állampolgárság és a szavazati jog között, milyen típusú választói rendszernek kell kiépülnie ahhoz, hogy a határon túliak is leadhassák szavazataikat, milyen következményekkel jár majd a magyar politikai térben a szavazóbázis kiszélesedése a határokon túlra, és így tovább.
Vitaindítóként Bodó Barna Rainer Bauböcknek az állampolgárság és a választói jog kapcsán négy pontban megfogalmazott megközelítését összegezte: a republikánus elv értelmében ugyanis, szavazati joggal csak az adott ország területén élõ állampolgárok rendelkeznek. Az etnikai alapon álló nacionalisták ellenben kiterjesztenék a választói jogot mindazokra, akik magukat az adott nemzetiséghez tartozónak vallják. A harmadik csoportba a liberálisok tartoznak, akik úgy vélik, az állam területén élõ valamennyi polgárnak meg kell adni a választójogot, állampolgárságától függetlenül. Az úgynevezett alternatív liberálisok szavazati jogot adnának nemcsak az ország területén, hanem a külföldön élõknek is, olyan esetekben, amikor õket érintõ lényeges döntéseket kell voksukkal eldönteni. A panel résztvevõi számára megfogalmazott kérdéscsomagban Bodó Barna felvetette: az állampolgárságot szerzett határon túli magyar polgárokra kiterjesztett szavazati jog miképpen befolyásolja az államokkal szembeni lojalitást? Továbbá, mennyire jelenthet dilemmát az egy ember-egy szavazat elvének kibõvítése az egy ember-két szavazatra? Hogyan értékelhetõk azok a szempontok, amelyek értelmében a választói jog gyakorlása az adófizetéshez kötött, illetve mit jelent általában az, ha állampolgárság és etnikum, államhatárok és kulturális határok nem esnek egybe.
A szavazati jog kiterjesztésével bõvül az elvárások rendszere is
Horváth István szociológus kiemelte: az állampolgárság lehetõséget kínál bizonyos rendszerekhez való hozzáféréshez, elõfeltételét képezi bizonyos jogkörök gyakorlásának, ezek azonban jellemzõ módon nem következnek automatikusan az állampolgárság birtoklásából. Hangsúlyos erkölcsi kérdésként felvetette: joga lehet-e polgároknak úgy dönteni, hogy annak hatásait, következményeit nem õk viselik el, példaként említve a legutóbbi romániai államelnöki választásokat, amikor a mérleg nyelvét a külföldön élõk szavazatai billentették le. Kérdés, hogy miként csapódik le majd hosszútávon nemzetpolitikai szempontból, milyen törésvonalakat eredményez majd ez az erkölcsi dilemma - vetette fel Horváth István. Mint elmondta, állampolgárság és élethelyzet között sok esetben jelentõs eltérések vannak, így kompromisszumos megoldásoknak kell születniük. A szociológus úgy vélte, fennáll a veszélye egyébként annak is, hogy a szavazati joggal járó elvárások rendszere zûrzavart okoz majd a társadalmi, közpolitikai valóság helyes megítélésének tekintetében: példaként említett olyan felméréseket, amelyek kimutatták, hogy a romániai magyar nõk eleve kevésbé ismerik az érvényben levõ szociális támogatási rendszereket, mint a román hölgyek, tehát kisebb mértékben használják azokat a jogokat, amelyekhez hozzájárulnak, és amelyek hozzáférhetõek lennének számukra.
- A lojalitás kérdése adott esetben az állampolgárság megszerzése, nem a szavazati jog kapcsán merülhet fel - értékelte Székely István politológus. A Horváth István által felvetett morális dilemmát illetõen kiemelte: ennek vetületei abban az esetben válnak érdekessé, ha áttételeket teremtenek a politikai rendszerbe, és egy adott politikai magatartást indukálnak. A szavazati jog fogalmát le kell választani az állampolgárságról: noha politikusi nyilatkozatok egyféle magyar állampolgárság létét emelik ki, ebbõl nem következik magától értetõdõen a választójog, amellyel mindenki egyformán tudna élni - hangsúlyozta a politológus.
A távszavazás kidolgozása híján csorbulhat a szavazat-maximalizálási törekvés
Az egyes állampolgárságokhoz mérten különbözõ típusú választójogok és ezek szabályozásai léteznek, a választási törvény megalkotása pedig egyértelmûen politikai döntést feltételez - magyarázta. Mint elmondta, több európai ország, így Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország egyaránt biztosítják a határaikon kívül élõknek a szavazati jogot, amely nyilván megadható a honosított magyar állampolgároknak is. Az alapvetõ kérdés ellenben az, hogy milyen formában tudnak majd a polgárok ezzel élni. Hozzátette egyébként, hogy Svédország az egyetlen európai állam, amely adófizetéshez köti a szavazati jog megadását. Gyors számítást követõen a politológus összegezte: a jelenleg érvényben levõ választási rendszerek eljárásaival a szavazat-maximalizáló megfontolás szempontjából politikai értelemben nem nyereséges a szavazati jog kiterjesztése: számításai szerint egy olyan választási kampányban, ahol az ellenzék morális kérdéseket vet fel, a szavazati jog kiterjesztése által összesített 80-100 000 szavazat mindössze ellensúlyozza majd mindazokat a voksokat, amelyeket azért vesztett el a kormánypárt, mert választójogot adott a honosított polgároknak. Ilyenképpen, a megoldás a távszavazási (elektronikus úton, levélben történõ) választási eljárás kidolgozása volna - vélekedett. A politikai képviselet tekintetében alapvetõ kérdésként merül fel, hogy külön mandátumokat különítenek-e el a határon túli magyarok számára, vagy pedig az országos listák jelöltjeire szavaznak-e majd - emelte ki.
Egy ember-két szavazat a kisebbségi sors hátrányainak ellensúlyozására
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezetõ elnöke hangsúlyozta: a kérdés immár nem az, hogy ki választhat, hanem az, hogy ki jelöli majd a politikai képviseletre szánt személyeket, illetve hogyan lehet majd a választójoggal gyakorlatilag élni. Mint kiemelte, a kettõs állampolgársággal rendelkezõknek lehet kettõs állami lojalitása, ha pedig ellentmondás adódna köztük, azt valamilyen módon fel kell oldani. ?gy vélte, a szavazati jog esetében lakcímkártya híján is hûséget tanúsíthatunk a nemzetet megjelenítõ állammal szemben, ez a jog pedig nem összeférhetetlen például a román állammal szembeni lojalitással. Ennek mértéke a maga során az identitásunk megõrzéséhez biztosított jogok függvényében változik. A politikus szerint az egy ember - két szavazat eljárás nem dilemma, hanem a kisebbségi sors tényének és az abból eredõ hátrányoknak kompenzációja, erkölcsi ellensúlyozása.
Az adófizetés és a választási jog kapcsán Toró T. Tibor kiemelte: a kettõ összekapcsolásának abban az esetben volna értelme, ha a választások az adózásról szólnának, és azért küldenénk a képviselõket a parlamentbe, hogy az adótörvényekrõl döntsenek. A magyar parlamentben pedig, akárcsak Bukarestben, igenis születnek a romániai magyarság életét is befolyásoló döntések - hangsúlyozta a politikus. Elismerte, hogy az új magyar alaptörvény elodázza a szavazati jog rendezését a sarkalatos törvénnyel, megfogalmazásában ugyanis a jogkör lakóhelyhez és egyéb feltételekhez köthetõ, ellenben hangsúlyozta: a kérdés az, hogy mennyire gondoljuk komolyan Orbán Viktor magyar miniszterelnök határokon átnyúló, nemzetegyesítési programját: ugyanis amennyiben ez mélyértelmû és sokrétû, akkor a nemzet polgárságához rendelt jogosítványok is erõteljesek lesznek - jelentette ki.
A nem kizárólagosan etnikai alapú szavazás fejlesztheti a politikai kultúrát
Az EMNT ügyvezetõ elnöke úgy vélte: csaknem

2011. május 12.

Történeti és szociológiai nézõpontból
Kolozsvári Korunk Akadémia keretében Gyarmati György történész, a Magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának fõigazgatója rendkívül érdekes elõadást tartott Kádár- korszak nosztalgiája- történeti és szociológiai nézõpontból címmel.
Kovács-Kiss Gyöngy, a Korunk fõszerkesztõ helyettese, az est házigazdája, felvezetõ beszédében kiemelte: A közvélemény és a közbeszéd ambivalensen vélekedik Magyarország 1956-1989 közötti idõszakáról. Az ország a kemény diktatúrából a puha diktatúrába ment át. Ezáltal viszonylag élhetõ rendszert teremtett. Ezt a korszakot egyesek különbözõ elnevezéssel jelölték. Voltak, akik gulyás kommunizmusnak nevezték. A lakosság egy része ellenben erõs nosztalgiát érez a korszak iránt. Felveti a kérdést, milyen volt ez a rendszer? Mi indokolja a nosztalgikus érzés létét.
Ezekre a kérdésekre, a kor megismerésének alaposabb áttekintésére adott választ Gyarmati György.
Kutatási területe Magyarország politikai és társadalom története a második világháború után. Tanulmányozza a Rákosi és Kádár-korszakot.
Gyarmati György szerint egy korszak utólagos recepciójáról van szó. Olyan korszak sajátos emlékezetérõl van szó, melyet Romániában Ceauºescu korszaknak, neveznek. Természetesen a Kádár- korszak megélése más, mint a Ceauºescu korszak. Habár mindkettõ kommunista jellegû, de alapvetõ különbségek vannak a korszakok között.
Nemzetközi felmérésre hivatkozik, melyben, azt vizsgálták, 2009-ben a volt szocialista országok lakói véleménye szerint jobban, ugyanúgy vagy rosszabbul éltek, mint a kommunizmus alatt. 2009-ben megjelent PGAP jelentése, mely a rendszerváltásról alkotott volt szocialista országok lakóinak véleményét méri. Ebben a jelentésben, táblázatba foglalva, jelennek meg a vélemények. Magyarország lakosainak 72 százaléka, a lengyelek 35 százaléka, az oroszok 45 százaléka állította, hogy a kommunizmusban jobban éltek.
A kommunizmus utáni nosztalgia-érzés a legerõsebb a magyaroknál, ukránoknál. Az ukránoknál 62 %, bulgárok szintén 62 százaléka szerint a szocializmusban jobban éltek. Megjegyezte, Magyarországon is készült hasonló típusú felmérés. Vizsgálták azt, kik a rendszerváltás nyertesei, vesztesei és kik a stagnálók.
A történetiség szempontját alkalmazta a társadalmat érintõ megpróbáltatások, illetve regenerálódási ciklusok értelmezéséhez.
?rdekes, hogy a történelmi változásokat a generációk életében bekövetkezett megpróbáltatások, illetve regenerálódások alapján mutatta be.
Az államalapítástól 1919-ig 900 év alatt számos megpróbáltatás következett be. 1241 tatárjárás. 1526 Mohácsi csata. Forradalom 1848-1849-ben. Világháború 1914-1918 között. Közben járványok is pusztítottak, de a köztes idõszakban a magyar társadalom regenerálódása valósult meg.
1918-ban a halálozások jelentõs hányadát a spanyolnátha adta.
A XX. századot szokták rövid XX. századnak nevezni. Az elsõ világháborútól az antikommunista rendszerváltásig tartó idõszakról van szó.
Mi a különleges ebben a rövid században? 
Míg a megelõzõ 900 évben, a magyar történelemben egész társadalmat érintõ nagy megpróbáltatások voltak, a XX. században 1920-tõl 1990-ig egy életúton belül egyénileg vagy a családoknak négyszer-ötször kellett mindent elölrõl kezdeni.
1918 után egyik rendszer kedvezettje a következõ rendszer páriája, kiszolgáltatottja volt. A politikai életet is többször kellett újra kezdeni. 1959 és 1961 között az úgy nevezett csúnya Kádár- korszak volt. 1949- 53 között Magyarországon 900 ezer ember hurcoltak el. Minden második családnak volt meghurcoltja.
1956 lényegérõl és következményeirõl beszélt. 1961-tõl 1979-ig lényegében a puha diktatúrára tértek át, mely alatt voltak megpróbáltatások, de gazdasági megvalósulások is. Engedélyezték a második gazdaságot is.
Lényegében két jó évtizede volt a magyar társadalomnak. A robbanás nem a diktatúra legkeményebb korszakában kezdõdik. 1961 és 1979 között a társadalom kezdte kipihenni 45 év megpróbáltatásait. Elkezdett regenerálódni a század elsõ évtizedeihez képest.
Ezen évtizedek alatt 9 rendszerváltás, vagy annak kísérlete valósult meg, mely gyökeresen megváltoztatta a társadalom és a családok életét. Ha jól megnézzük hetven év alatt egy embernek többször kellett újra kezdeni az életet. 9 rendszerváltásból 8 véres leszámolással végzõdött. Csak az utolsó nem végzõdött véres leszámolással.
Elõadásának, talán, számunkra legérdekesebb része az volt, amikor próbálta megmagyarázni, az emberek legnagyobb része, miért érez nosztalgiát a Kádár- korszak iránt. Ennek keretében összehasonlította a Kádár korszakot, a jelenlegi demokratikus rendszerrel, kiemelve a különbségeket. A Kádár-korszak nem volt demokratikus. Az állami szerveknek volt egy kényszerrespektusa. Viszont a szociális különbségek nem voltak olyan nagyok. A jelen rendszer Magyarországon demokratikus, kevésbé respektálják az állami szerveket az emberek. A társadalom nem érzi magáénak a hatalmi szerveket. Szociális és gazdasági szempontból elemzi ezt a korszakot, és azt állapítja meg, nagyok a szociális különbségek.
A Kádár- korszak, az 1989 utáni évtizedek gazdasági, társadalmi változásait a munkanélküliség, a társadalmi különbségek, fizetési, jövedelmi különbségek szempontjából elemezve, bemutatta ennek az idõszaknak a jellemzõit. Ezáltal értelmezve azt, mi generálja a nosztalgiát. Elsõ helyen említve a megélhetési stabilitás hiányát. Foglalkozási labilitás észlelhetõ, nemcsak az idõs korosztálynál, hanem a fiatalok körében is 1989 után.
A rendszerváltási deficitbõl a demokrácia deficitbe mentünk át, mondja Gyarmati György. Illyés Gyula szavaira hivatkozva, arra biztat, használjuk ki a történelmi szélcsendet. Melyet úgy lehet kihasználni, hogy megtanuljuk túlélni. Szerinte a magyar társadalomnak lehetõségeket kell teremteni ahhoz, hogy boldoguljon, és ne havonta változtassák a szabályokat.
Csomafáy Ferenc 
erdon.ro

2011. május 12.

Kiskáté az autonómiáról
Autonómia-fogalmakat magyarázó és népszerûsítõ kiadványt jelentetett meg a Székely Nemzeti Tanács. Izsák Balázs, az SZNT elnöke tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján mutatta be a 28 oldalas, ötezer példányban megjelent Autonómia kiskátét. Elmondta: hiánypótló kiadványról van szó, amely a leggyakrabban elõforduló olyan kifejezéseket magyarázza el, mint az autonómia, az autonóm terület vagy a háromszintû autonómia.
Helyet kaptak az önrendelkezés székely hagyományaira vonatkozó fogalmak is, mint a székely jog vagy a székely ispán. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke szerint az volt a cél, hogy a legtöbbet használt kifejezések kerüljenek a könyvbe és azokhoz a sepsiszéki családokhoz juttatják el ingyen, amelyeknek nem otthonosak ezek a kifejezések.
?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 12.

Búcsú a Hohenzollern-háztól
Romániában idõrõl-idõre erõre kapnak a királyság visszaállításának hívei, akiket korábban, a kilencvenes évek elején nagyrészt a Kereszténydemokrata Parasztpárt képviselt. Így még most is vannak olyan civil társadalmi és politikai körök, amelyek szerint a restauráció jelentené a gyógyírt Románia minden gondjára-bajára.
Csak elsõ pillantásra meglepõ Mihály román ex-király bejelentése, miszerint megszakítja történelmi és dinasztikus kapcsolatait a Hohenzollern királyi házzal.
Konfliktusok története
I. Mihály több indokot is felhozott döntése alátámasztására. Így egyebek között a román királyi ház vitathatatlan autoritására hivatkozott, figyelembe véve elõdje, Ferdinánd király arra vonatkozó, 1921. évi határozatát is, hogy a román királyi háznak hangsúlyosan nemzeti jelleget biztosítsanak, de nem feledkezett meg kiemelni utódai és örökösei iránti történelmi elkötelezettségét sem.
A mostani döntés nyomán a királyi család minden tagja a romániai elõnevet viseli majd a Hohenzollern-Sigmaringen helyett, a királyi ház neve pedig ennek megfelelõen Románia királyi házává változik.
A román királyi ház és a Hohenzollern dinasztia már korábban konfliktusba keveredett egymással. A Hohenzollern-Sigmaringen házból származó elsõ uralkodó 1866-ban jutott trónra Romániában, amikor a bukaresti kormány felkérte a német királyi család akkori fejét, egyezzen bele abba, hogy második fia, I. Károly a fiatal román állam király legyen. A német igen után Károly még abban az évben, május 10-én letette hûségesküjét a román parlament elõtt. A hivatalos Bukarest lelkesen üdvözölte a történelmi lépést, hiszen az tág teret nyújtott a romániai német beruházások elõtt.
A kezdeti öröm azonban csakhamar lelohadt: I. Károlynak ugyanis nem volt örököse. Egyetlen gyermeke, Mariuca négy éves korában skarlátban meghalt. A Hohenzollern-ház örökösödési törvényei szerint I. Károlyt legnagyobb testvérének, Leopoldnak kellett volna a trónon követnie, ám õ lemondott elõjogáról fiai javára. A legnagyobb fiú, Vilmos azonban szintén nem kívánt élni jogával, így Ferdinánd helyezhette fejére a román királyi koronát.
Az elsõ világháború kitöréséig zavartalan volt a Hohenzollern-ház és a román királyság intézményes kapcsolata. A világégés és I. Károly 1914-ben bekövetkezett halála nyomán azonban megromlott a kétoldalú viszony, tekintve, hogy Románia 1916-ig a semlegességet választotta. Ráadásul az immár román királlyá koronázott Ferdinánd a brit királyi ház egyik leszármazottját, Máriát vette feleségül, aki rávette õt arra, hogy Románia Németország, vagyis tulajdonképpen saját családja ellen lépjen be háborúba. Emiatt Ferdinándot kizárták a Hohenzollern-házból, amely azonban késõbb felülvizsgálta döntését, és I. Mihály király visszakaphatta a Hohenzollern-Sigmaringen nevet.
A casus belli: Radu Duda?
Amelyet a román ex-király most, kereken 175 évvel azt követõen, hogy I. Károly letette a román állam melletti hûségesküjét, megtagadott. Nem sokkal a mostani - történészek által történelminek nevezett - lépés elõtt újabb konfliktus alakult ki a két királyi ház között, amikor a német királyi család nem egyezett bele abba, hogy Mihály lányának, Margit hercegnõnek a férje, Radu Duda megkapja a Hohenzollern-Sigmaringen elõnevet.
Történészek úgy vélik, a román királyi ház és a Hohenzollern-dinasztia között formálisan már 1916-ban megszûnt minden kapcsolat, így a mostani bejelentésnek voltaképpen semmilyen jogi értéke nincs, pusztán amolyan reklámfogásról van szó.
A királyság Romániában 1947. december 30-án ért véget, miután I. Mihályt pisztollyal fenyegetve kényszerítették lemondásra. Ez a nap a kommunizmus korszakában hosszú ideig nemzeti ünnep volt. Mihály és családja ugyan kényszerûen, de nem koldusszegényen távozott az országból: teljes vasúti szerelvény állt rendelkezésére javainak átmentéséhez. A volt román király a svájci Versoix-ban telepedett le, ahol királyi udvartartást vezetett, bár teljes számûzetésben élt, Romániába nem engedték be.
Az 1989. évi rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején többször is megpróbált hazalátogatni, Ion Iliescuéknak azonban gondjuk volt rá, hogy ebben a szándékában megakadályozzák - nem egyszer az erõszak eszközét is alkalmazva. Iliescu és a román királyi ház történelmi megbékélésére végül is a kilencvenes évek derekán került sor, amikor a román államfõ - nem kevés külföldi nyomásra is - belátta, Mihály király nem jelenthet veszélyt a köztársasági államformára nézve.
Dac - Margit hercegnõ utódlásáért?
Romániában idõrõl-idõre erõre kapnak a királyság visszaállításának hívei, akiket korábban, a kilencvenes évek elején nagyrészt a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselt. Így még most is vannak olyan civil társadalmi és politikai körök, amelyek szerint a restauráció jelentené a gyógyírt Románia minden gondjára-bajára.
Nemrégiben éppen a neves történész, Neagu Djuvara sugallt egy úgynevezett B-tervet a román királyi ház számára, miszerint I. Mihály unokáját, a 26 éves Miklós herceget kellene felkészíteni a trónra lépésre, természetesen abban az esetben, ha a monarchia visszaállításával a lakosság többsége egyetértene. Korábban maga a 62 esztendõs Margit hercegnõ is úgy nyilatkozott, hogy a román királyi ház készen áll a királyság restaurációjára.
Egyes politikai megfigyelõk nem tartják kizártnak újabb monarchia-párti politikai tömörülés megalakulását sem.
A királyi házhoz közelálló személyek, avatott történészek szerint I. Mihály döntését leginkább az magyarázza, hogy a férfi utóddal nem rendelkezõ ex-uralkodó így próbálja megnyitni az utat a trónra lépés felé lánya, Margit hercegnõ elõtt. A száli törvények értelmében ugyanis a trón csakis férfiágon örökölhetõ.
Bogdán Tibor
?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 12.

Nyert az iskolai kétnyelvûség
Döntött az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a négy, marosvásárhelyi iskolát érintõ kétnyelvû feliratozás ügyében. Haller István, a testület tagjaként lapunknak elmondta: a Civil Elkötelezettség Mozgalom által tél végén megfogalmazott tiltakozásnak megfelelõen, valóban sérül a kisebbségi diákok információhoz való joga Marosvásárhelyen, mivel a kifüggesztett feliratok az érintett oktatási intézményekben csak román nyelvûek.
A CNCD mind a négy iskolát elmarasztalta, mert az érintett intézmények azután sem próbáltak változtatni a helyzeten, miután a szülõk beadványban kérték a kétnyelvû feliratozást. Most figyelmeztetésben részesítettük az érintetteket, és javasoljuk a polgármesteri hivatalnak, hogy minél hamarabb érvényesítsék az oktatási intézmények kétnyelvûségét elõíró önkormányzati határozatot. A kétnyelvûség biztosítása egyébként a polgármesteri hivatal kötelessége lenne akkor is, ha nem lenne érvényben erre vonatkozó tanácsi határozat - figyelmeztetett Haller István, aki hangsúlyozta: a továbbiakban ellenõrzik, hogy az iskolák valóban teljesítik-e az elõírásokat.
Amennyiben a jogértés továbbra is fennáll, illetve ha a civil szervezet ismét panasszal él, akkor a CNCD bírságot is kiróhat - emlékeztetett az illetékes. A Dacia és az Európa Általános Iskolák részben teljesítették az elõírásokat, a Liviu Rebreanu Általános Iskola még most is elzárkózik a szülõk jogszerû kérése elõl.
Most négy intézményt marasztaltuk el, de tartok attól, hogy más iskolákban is hasonló a helyzet, csak ezekben a szülõk nem kérték a változtatást. Azért sem alkalmaztunk büntetést, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy sajnálatos általános jelenség, és azzal, hogy néhány iskolát megbüntetünk, nem biztos, hogy elérjük a kívánt célt. Pedig nagyon fontos, hogy minden iskolában érvényt szerezzünk a többnyelvû feliratozásnak - nyilatkozta az ?MSZ-nek Haller István.
A. E.
?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 12.

Hivatás vagy szívatás?
Ha Bibó István ma élne, szomorúan konstatálná, hogy tévedett 1946-ban, amikor Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem címû tanulmányában még bizakodóan ezt írta: A politikum területe (...) nem annyira közvetlenül anyagi jellegû, hogy ott minden hazugság oly közvetlenül és hamar megbosszulná magát, mint például a mûszaki alkotás vagy a termelés területén...
Ma már a politikai cselekvés terén a honoráciorok játsszák el a fõszerepet, illetve velük játszatják el a bürokrata, illetve az ellenük fellépõ demagóg vezérszemélyiségek. S a fõ kellék e játszmában az ugyan kicsorbult, de éppen ezért mérgezni alkalmas pénz. A rászorultságban tartottak számára: a Támogatás. Ez alól a forgatókönyv alól nem kivétel és e kelléktõl sem mentes az erdélyi magyar kisebbségi politika. Tragikomikus példa rá a magyar diákok szüleinek esete a nevelési-oktatási támogatással. Az adományozó (Fidesz), a korábbi felajánló (MSZP) által kedvezményezett, RMDSZ-hez közelálló Iskola Alapítványon (így implicite az RMDSZ-en) kíván ütni vagy inkább a támogatás kiosztásával járó csekélyke szimpátiát akarja lenullázni, de valójában a gazdasági válságba lassan belesüllyedõ szülõkön, a diákokat a magyarországi támogatás mézesmadzagjával is csalogató (szórvány) iskolákon üt. (Sajnos, a szép gesztussal felajánlott, de nem igazán nagy összegû, háromszáz-háromszázötven lej körüli támogatás számos erdélyi magyar család számára jelentõs segítség, és fokozottan igaz itt az a mondás is, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Miként az is, hogy a vegyesházasságok esetén vagy a nagyvárosi szórványban sok esetben az is nyom a latba az iskolaválasztás során, hogy mikor, június-júliusban, vagy pedig szeptemberben jutnak a kedvezményhez a családok.)
De az egyedi példák boncolgatása helyett foglalkozzunk inkább azzal, hogy az erdélyi magyar politikára - anyaországi hatásra is - egyre inkább ráillik a Max Weber által leírt állapot. A politikai pluralizmus és a hatalmi struktúrák megszerzésének, illetve megtartásának a küzdelme közepette kiélezõdik a pártharc a karizmatikus, illetve az eddigi honoráciorokat irányító vezérszemélyiség között. Tény: a karizmatikus vezéregyéniségtõl a párthívek (mert elvhûségrõl mifelénk beszélni tévedés lenne!), a pártvállalkozók személyes hasznot várnak, legfõképpen azt, hogy a népszerûsége szavazatokat, mandátumokat szerezzen, amelyeknek birtokában átvehetik a hatalmi struktúrák ellenõrzését, a jelenlegiek helyett maguk váljanak honoráciorokká. Ezért eszmeileg nem egy elvont és középszerû, néhol atavisztikus pártprogram gyakorlatba ültetéséért dolgoznak, hanem egy konkrét emberért, annak gyõzelméért.
Ám ez nem lesz egyszerû, hiszen a másik oldal honoráciorai is megtartották befolyásukat a társadalomban. A karizmatikus vezérszemélyiséggel ha nem is mint Homo novusszal, de legalábbis mint Homo naivusszal szembesülnek, aki iránti ellenérzésüket a kétségbevonhatatlan hivatalnoki tapasztalat táplálja.
Nos, ennek a harcnak a kezdeti állapotában mindkét fél a másik elhiteltelenedésétõl, elhiteltelenítésétõl reméli pillanatnyi elõnyét. Az anyaországi nyílt állásfoglalás sem döntheti el a pártháborút. De ettõl a kettõs frontvonaltól hamar eltávolodhat az erdélyi magyar választóknak az a rétege, amelyik elutasítja a szélsõségeket, mert - igen helyesen - nem a konfrontációban, hanem a kooperációban, az együttmûködésben látja a lehetõséget a korszerû kisebbségi magyar társadalom építésére. Ha a kisebbségi politika Erdélyben nem a hivatásról, hanem a szívatásról szól, biztosan megjósolható, hogy mindannyian belefulladunk annak bûzébe.
Mert abban azért igaza volt Bibó Istvánnak, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat felépíteni. A demokratikus politika gyakorlatát továbbra is hiteles politikusoknak kell meghatározniuk. Mert Erdélyben a jellem megítélésének nagyon fontos politikai relevanciája van. Még.
Ambrus Attila
?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 13.

Golyót kívánnak Tõkés fejébe
Nagyváradi irodájában fogadta Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Szunai Miklóst, az Emberi Méltóság Tanácsának fõtitkárát Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke, a megbeszélések után pedig közös sajtótájékoztatót tartottak.
A vendéglátó kifejtette felháborodását amiatt, hogy egyre durvább politikai szintû sérelmek érik a magyarságot Romániában. Példaként a PSD elnökének kijelentését idézte, amely szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Traian Bãsescu román államfõ összeesküdtek az Erdély Magyar Néppárt létrehozása érdekében.
Huszonegy évvel a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy a román politikum a demokratikus értékeket vitatná el a magyar közösségtõl - mutatott rá Tõkés.
Lomnici Zoltán ehhez kapcsolódva jelezte: nemrégiben a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben konkrétan Tõkés László meggyilkolására uszított bizonyos Florin Bucovianul.
A Stefan cel Mare román uralkodó nevét viselõ sajtótermékben a szerzõ többek között ilyeneket ír: Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen >bozgor< (hazátlan)? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol örvendhetett mindazoknak a jogoknak, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Ha valami nem tetszik, miért nem mész Magyarországra? Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe? - idézte Lomnici Bucovianult.
Az ügy kapcsán Tõkés László azt mondta, fontolóra veszik a jogi lépések megtételét. 
Erdély.ma

2011. május 13.

Tõkés László a magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen
Lomnici Zoltán, az EMT elnöke Nagyváradon pénteken bejelentette: a magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) vezetõi, ezért felkérték Tõkés Lászlót, az Európai Parlament (EP) alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet.
A Tõkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környezõ országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ismertetése szerint az év elsõ harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg.
A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás emlékmûvet, Ungváron letörték a Petõfi szoborról a kardot, Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékmûvet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon 8 emlékmûvet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán - sorolta Lomnici Zoltán.
Hozzátette: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is.
A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában - mutatott rá a Legfelsõbb Bíróság volt elnöke.
Lomnici Zoltán elítélte a Tõkés László elleni halálos fenyegetést, amit a román vasukat járatain terjesztenek. Felkérte a politikus, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket, különös tekintettel arra, hogy az uniós és más szervek Magyarország esetében részletesen és lankadatlanul vizsgálják az emberi, kisebbségi jogok betartását.
Tõkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia.
A volt nagyváradi református püspök felidézte a közelmúltban boldoggá avatott II. János Pál pápa alakját, aki az emberi méltóságot, az emberi jogokat és a kommunizmus alóli felszabadulást szolgálta. Isten saját képére formálta az embert, így az emberi méltóság isteni méltóság is - mondta, hozzátéve: magyart, románt, cigányt, isten minden teremtményét megilleti a méltóság.
Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetõk közelgõ brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is.
Tõkés László megerõsítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az ügy kapcsán jogi eljárás megindítását fontolgatja - közölte az EP alelnöke.
ma.hu
Erdély.ma

2011. május 13.

Magyarságszámlálás
Végre van valami, amiben a létezõ magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születõ Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az õszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manõvert - ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettõl házi használatra megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvû egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megõrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzõek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni. Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsõsorban - szakmai felkészültségtõl, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektõl függetlenül - mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élõknek, a magyar anyanyelvû cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. ?dvös lenne, ha ebben az idõszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkbõl, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban idõszerû a felszólítás: Talpra, magyar, s az itt az idõ, most vagy soha parancsa. Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tõlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 13.

Hírsaláta
AKAD?MIKUSOK A FUNAR-TÁBLÁ?RT. Nyílt levélben követeli több kolozsvári román akadémikus, hogy a kolozsvári önkormányzat tetesse vissza a Mátyás-szoborcsoport talapzatára a Gheorghe Funar által 1992-ben engedély nélkül felhelyezett táblát, amelyen Nicolae Iorga szövege áll: A csatában gyõzedelmes volt, csak saját nemzetétõl szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a gyõzhetetlen Moldva ellen indult.
A levelet olyan személyiségek írják alá, mint Camil Mureºan, Horia Colan, Dumitru Protase, Emil Burzo. A táblát 2009-ben távolították el, amikor elkezdõdött a szoborcsoport felújítása, az idei átadásra pedig nem helyezték vissza. Az akadémikusok azzal érvelnek, hogy a tábla részese volt a szobor történelmének, illetve Kolozsvár jelenkori kollektív tudatának. Szerintük a szobrot alkotó Fadrusz János rosszul ábrázolta Moldva lobogóját, így az arra enged következtetni, hogy Moldva Mátyás uralma alatt állt, márpedig Moldvabányán Magyarország királyát legyõzték a moldvaiak. (Krónika)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 13.

Elkészült az Autonómia kiskáté
Autonómia kiskátét adott ki a Székely Nemzeti Tanács, a 28 oldalas füzet tartalmazza az autonómiával kapcsolatosan leggyakrabban használt fogalmak magyarázatát, közérthetõen ismerteti az SZNT dokumentumaiban is szereplõ kifejezések jelentését.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta, céljuk, hogy minden székelyföldi családhoz eljusson a kiskáté, segítséget nyújtson a kiadványokban, sajtóban megjelenõ, autonómiával kapcsolatos írások megértésében. 
Az Autonómia kiskátét elsõként a Sepsiszéki Székely Tanács adta ki ötezer példányban a Háromszéki Közösségi Alapítvány támogatásával. Pályáztak és 2000 lejt nyertek e célra, s ezért cserébe minden sepsiszéki településre eljuttatják a kiadványt. Falvakon a lelkészekkel vették fel a kapcsolatot, de a helyi székely tanácsok elnökeinél is lehet kérni az ingyenes kiadványt. Sepsiszentgyörgyön a Konsza Samu utcai székházban juthatnak hozzá az érdeklõdõk naponta 9 és 13 óra között.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 13.

Belföldi hírek
Ponta kirohant Orbán Viktor ellen
Visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök szerdán elhangzott állításait, melyek szerint Traian Bãsescu és Orbán Viktor közös stratégiát dolgozott ki a romániai magyar közösség megosztására, és a két politikus bolsevik, fasiszta, náci értékeket képvisel.
Az ellenzéki pártvezér piteºti-i sajtótájékoztatóján rohant ki a román államfõ és a magyar miniszterelnök ellen. Kifejtette: az RMDSZ nem megfelelõ partner sem Bãsescu, sem Orbán számára, ezért az említett stratégia szerint a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni vagy akár el kell távolítani. Ponta úgy véli, Bãsescu és Orbán egyaránt Tõkés László új pártjára a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. Szerinte Bãsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy bolsevik, fasiszta, náci értékeket képviselnek. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége tegnap közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértõ minõsítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. Magától értetõdik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlõdõen a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva - áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 13.

Visszautasítja a magyar nagykövetség Victor Ponta durva, sértõ minõsítéseit
Közleményben utasítja vissza a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök kirívóan durva, sértõ minõsítéseit miután a politikus azt mondta: Traian Bãsescu és Orbán Viktor bolsevik, fasiszta, náci értékeket vallanak, és stratégiát dolgoztak ki a romániai magyar közösség megosztására.
Victor Ponta PSD-elnök szerdán Piteºti-en azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Traian Bãsescu román államfõ és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közös stratégiát dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelõ partner sem a román államfõ, sem a magyar miniszterelnök számára - vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezetõ szerint Bãsescu és Orbán egyaránt Tõkés László új pártjára a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel.
Ponta szerint Bãsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy bolsevik, fasiszta, náci értékeket vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértõ minõsítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. Magától értetõdik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlõdõen a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva - állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne - olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövõben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendû, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
Nem ez az elsõ eset, hogy a PSD elnöke egyszerre támadja Bãsescut és Orbánt. Egy héttel korábban Victor Ponta azt mondta: a román államfõ és a magyar miniszterelnök között létezik egy Románia elleni egyezség, amelynek része a bejegyzés elõtt álló új erdélyi magyar párt támogatása az RMDSZ és Románia érdekei ellenében.
Korábban Ponta Kadhafi líbiai diktátorhoz hasonlította Orbánt és Bãsescut.
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 13.

Erdélyi magyar névjegyzéket készítene az Erdélyi Magyar Néppárt
Lemondott a demokrácia-központok igazgatói tisztségérõl Gergely Balázs, a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselõ tagja. A kolozsvári politikus azzal indokolta döntését, hogy jelenlegi státusa öszszeférhetetlen azzal a tisztséggel, amelyet az új pártban fog betölteni, errõl azonban nem kívánt további részleteket elárulni. Gergely közölte továbbá, a lemondását tartalmazó levelet már elküldte a demokrácia-központokat mûködtetõ Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökségének.
Eközben Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezetõ elnöke, az új párt ideiglenes elnöke tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján bejelentette: levélben kérte Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétõl az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum mihamarabbi összehívását, melynek foglalkoznia kell az úgynevezett magyar nemzeti kataszter összeállításával. Az RMDSZ vezetõinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható, és az EMNP nem ellenfél, hanem társ akar lenni - szögezte le Toró T. Tibor. Közölte ugyanakkor, az RMDSZ elnökéhez címzett levelében arra emlékezteti Kelemen Hunort, hogy az erdélyi magyar választók jegyzékének elkészítése az RMDSZ kezdeti éveiben is közvita tárgya volt. A politikus szerint a névjegyzék hiánya vezetett oda, hogy jelen pillanatban több politikai párt, szervezet alakult az RMDSZ-en kívül.
Ugyanakkor tegnapi sajtótájékoztatójukon az alakulóban levõ párt képviselõi egybehangzóan állították, az Erdélyi Magyar Néppártra a politika és a közélet iránt érdeklõdésüket vesztett erdélyi magyarok urnák elé csábítása miatt van szükség. Gergely Balázs, az EMNP ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselõ tagja elmondta: Kolozs megyében a magyar szavazók aktivitása 2000 óta felére csökkent. Míg 1990-ben Kolozs megyében 90 ezren szavaztak az RMDSZ-re, 2000-re már csak 70 ezerre apadt a szövetséget támogató szavazatok száma, 2004-ben 55 ezren, 2008-ban 35 ezren voksoltak az RMDSZ-re. Gergely Balázs szerint ennek nem az elvándorlás az oka, hanem az, hogy 2003-ban Tõkés Lászlót félreállították az RMDSZ-ben, és ez törést okozott a közösség életében. Gergely Balázs ugyanakkor arról számolt be, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyûjtõ önkénteseit a Hunyad megyei RMDSZ képviselõi burkoltan megfenyegették. Két ilyen esetrõl tudunk, az önkéntesek egyikét, egy gyerekét magyar iskolába írató édesanyát telefonon figyelmeztették: az iskolabuszt, amellyel gyereke utazik, a szövetség fizeti - jelentette ki Gergely Balázs.
Széll Lõrincz, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnöke, a Hunyad megyei RMDSZ- szervezet nemrég leköszönt ügyvezetõ elnöke a Krónika érdeklõdésére határozottan cáfolta, hogy az RMDSZ tisztségviselõi megfenyegették volna az EMNP aláírásgyûjtõit, mint mondta, szó nem lehet errõl, hiszen Hunyad megyében jó a magyar-magyar együttmûködés.
Kiss Elõd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 13.

Arad-Pécs kulturális bizottsági megbeszélés
Ma Aradon tartott munkaülést a két testvérváros kulturális bizottsága. Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a megbeszélésen áttekintették az eddigi programokat, majd egyeztettek a 2011-es rendezvényekkel kapcsolatban.
- Az már biztos, hogy augusztus 21-én lesz Pécs napja Aradon, szeptember 21-én pedig Arad napja Pécsett - sorolta a programokat. - Ugyanakkor megbeszéltük, hogy október 6-án Pécsett nyílik az Ereklyekiállítás, november 22-én pedig az aradi filharmonikusok vendégszerepelnek testvérvárosunkban.
Persze, a kulturális programcsere ennél sokkal gazdagabb, hisz pont ma vendégszerepel Baranya fõvárosában az Aradi Kamaraszínház. A mai megbeszélésen jelen voltak a kulturális intézmények vezetõi is, akik szintén rögzítették a tervezett rendezvények napjait. Az aradi alpolgármester hozzátette: tárgyaltak közös uniós pályázatokról is, hisz eddig a költségeket a helyi büdzsébõl állta mindkét város.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

2011. május 13.

Kisebbségi román irodalom- és nyelvtankönyvek csak 2012-ben
Szeptemberre ígérik a történelem- és földrajzkönyvek magyar fordítását
Az idén február elején életbe lépett oktatási törvény két nagyon fontos pozitívumot tartalmaz a romániai nemzeti kisebbségek számára: a nyolcadikos és tizenkettedikes tanulók Románia földrajzát és a románok történelmét nem az állam, hanem saját anyanyelvükön sajátíthatják el. A másik elõrelépés arra vonatkozik, hogy a román nyelvet és irodalmat nem a többségi tanulókkal egyforma tanrend és tankönyv alapján oktatják majd a nemzeti kisebbséghez tartozó iskolásoknak. Ahhoz, hogy a két cikkely minél hamarabb életbe léphessen, a már használatban levõ történelem- és földrajzkönyveket le kell fordíttatni, a tanévkezdésig kinyomtatni, illetve új tanrendet és tankönyvet kell kidolgozni a nemzeti kisebbségi tanulók számára. A kérdéskörben Király András oktatásügyi államtitkár, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója és Timár Ágnes, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatója nyilatkozott lapunknak.
Az RMDSZ által elért, a közoktatásra vonatkozó eredmények között elsõrendû fontosságú az, hogy az új oktatási törvény kimondja: az ország földrajzát és a románok történelmét mindenki - így a nemzeti kisebbséghez tartozó tanulók is - az anyanyelvén sajátíthassa el. Hosszas parlamenti egyeztetések és viták következtében bekerült a jogszabályba az is, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók a román nyelv és irodalom tantárgyat külön tanterv és tankönyvek alapján tanulják - ez az RMDSZ által elért második pozitívum.
Az Országos Tankönyvkiadó (EDP) jelenleg négy könyvön dolgozik: a nyolcadikos és a tizenkettedikes diákok történelem és földrajz tankönyvének a fordításán. Februártól kezdõdõen zajlottak az elsõ megbeszélések, amelyek során az erre a célra felkért, erdélyi megyékbõl származó magyar anyanyelvû történelem- és földrajztanárok megegyeztek abban, hogy mely létezõ, azaz használatban levõ román nyelvû tankönyveket fordítsák le. Ezt követõen az Országos Tankönyvkiadó felvette a kapcsolatot az érintett kiadókkal, hogy egyezzenek bele a fordításba. ?rtesülésem szerint a legjobban a 12-es történelemkönyv ügye áll, mivel az már be van tördelve. Nem látom akadályát annak, hogy a többi tankönyv is elkészüljön 2011 szeptemberére - nyilatkozta lapunknak Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója.
Bizakodóan vélekedett a lefordítandó tankönyvekrõl Király András oktatásügyi államtitkár is.- Tudomásom szerint a történelem és a földrajz tankönyvek fordítása folyamatban van. A minisztériumban a mi feladatunk ez esetben az, hogy megteremtsük a pénzügyi hátteret ahhoz, hogy megvásárolhassuk a frissen lefordított nyolcadikos történelem és földrajzkönyveket. Ez egy nagyon fontos tényezõ, és bízom abban, hogy szeptember elejéig ezt megoldjuk - mondta Király András, majd hozzátette: mivel a XII. osztály nem kötelezõ, ezeket a tankönyveket majd a tanulóknak kell megvásárolniuk.
Király András azt is elmondta: mivel az új tantervek csak 2012 szeptemberétõl lépnek életbe, ezért a nemzeti kisebbségek esetében a románnyelv-oktatásra vonatkozó új tanrendek és tankönyvek is csak ekkorra készülnek majd el. Hasonló véleményt fogalmazott meg Timár Ágnes, a kolozsvári Báthory-líceum igazgatója is.
A törvény által elõírt, a románnyelv-oktatásban bekövetkezendõ módosítások kapcsán már szerveztek tanácskozást. Szerintem a minisztérium feladata az, hogy az új alaptanterv elkészítése után összehívja azt a bizottságot, amely aztán kidolgozza a nemzeti kisebbségek számára a románnyelv tantervet és tankönyvet. ?gy tudom, az eddig lefolytatott tanácskozáson megegyeztek abban, hogy a román nyelvet nem lehet anyanyelvként oktatni a nemzeti kisebbségeknek, de idegen nyelvként sem lehet kezelni. A lényeg az, hogy a tanárok egyetértettek abban, hogy a nemzeti kisebbségek számára sajátos módszereket igényel a románnyelv-oktatás - összegzett Timár Ágnes.
NAGY-HINT?S DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

2011. május 13.

Czegõ Zoltán: Emigráltam Magyarországról Romániába
Húsz érdeklõdõ, versek, emlékezés, részletek a regénybõl - Czegõ Zoltán Katonabogár címû regényét mutatták be a könyvtárban.
Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövõ rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni - így jellemezte Lõrincz György író a csütörtök késõ délutáni könyvbemutatón Czegõ Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegõ néhány évtizeddel korábban költõként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegõ erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétõl kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebbõl három megjelent - Idõrianás címû regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül.
A most megjelent, Katonabogár címû, kétszáz oldalas regénye az eltûnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelõ székely falu pusztulását mutatja be. Czegõ felolvasta a mû elsõ néhány oldalát - ezekbõl kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis címû regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegõ több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. május 13.

Totális veszélyben van a magyar irodalom
Nagyvárad - A tizenkét legszebb magyar vers összeállításával is az irodalom megmentéséért küzd Fûzfa Balázs anyaországi irodalomtörtnész, akivel a Nagy versmondás rendezvénysorozat nagyváradi alkalma után készítettünk interjút.
- Hányadjára van Váradon, és hogyan fogadták önt és újító szellemben írt magyar irodalomtankönyveit?
- Azt hiszem már negyedszer vagyok Váradon elõadást tartani. Nagy örömmel jövök ide. ?gy érzem néha, hogy hazajövök. Váradot én egy nagyon rokonszenves városnak tartottam akkor is, amikor még nem ismertem ennyire, de most már lassan az utcák is ismerõsek lesznek, és eligazodom a városban. Megható számomra, amilyen szeretettel fogadnak az iskolában a diákok is a tanárok, és igazi szellemi élményt jelent nekem az a nyitottság, ami itt megnyilvánul irányomban. Nekem az a legmegdöbbentõbb, ahogyan az itteni diákok és a tanárok az új típusú irodalomtankönyv iránt érdeklõdnek. Ilyenfajta nyitottságot Magyarországon nem tapasztalok. Ott sokkal jobban ragaszkodnak a régi, megszokott sémákhoz, könyvekhez, irodalomtörténet tanításhoz. Az én könyveim nem ilyenek, és Nagyváradon nekem mindig az az érzésem, hogy itt az emberek fogadókészsége az innovációra sokkal jobb, mint Magyarországon. Ez biztos abból is adódik, hogy önöknek sokkal nehezebb volt nagyon sokáig itt élni, és jobban megszorítottak voltak szellemi és fizikai értelemben egyaránt, és ebbõl adódóan sokkal tágabb a látókörük, és ebben az új, sokszínûbb világban, amelybe mindannyian belecsöppentünk, önök szabadabban bánnak a térrel, az idõvel, a szellemi dolgokkal.
- Miért tartotta szükségesnek az új tupusú irodalomtankönyvek megírását?
- Azért, hogy a mai gyerekek közelebb kerüljenek az irodalomhoz, és azért, hogy valamit megmentsünk az irodalomból a jövõ számára. Az irodalom mostanában presztizsvesztésen megy át, sõt, totális veszélyben van: kisöprik nemcsak az iskolából de még a padlásról is. ?rzésem szerint ezt majd önök is át fogják élni öt-tíz év múlva. Magyarországon szeptembertõl a szakmunkás-képzésben megszüntették az irodalomoktatást. Vagyis Madáchról, Adyról, Babitsról, Petõfirõl a jövõ kõmûvesei, esztergályosai nem hallanak egy szót sem.
- Ez ellen nem tiltakozott senki?
- Az a döbbenetes, hogy nem! Az érthetõ, hogy a tanárok féltik az állásukat, de ez az egzisztenciális félelem már olyan mértékû, hogy még azt is lenyomják a torkukon, ha huszonnyolcra emelik a heti óraszámot, ami õrületesen magas szám. ?n most kérdeztem egy itteni kollégát, aki azt mondta, hogy fõllású tanárnak heti tizennyolc órja van.
- A tankönyvek segíthetnek valamit ebben a nehéz helyzetben?
- ?n ezt azért csinálom, mert úgy gondolom, hogy ha mi felnõttek megtanulunk kicsit tanulni a gyerekektõl, elfogadni azt a világot, amelyben õk élnek, elismerve a vizuális kultúra fontosságát, ha megtanulunk mi is az sms-nyelven mi beszélni, és ha egy kicsit elfogadjuk azokat az értékeket, amelyek számukra fontosak, akkor kapunk tõlük esélyt arra, hogy valamit õk is elfogadjanak abból, amit mi fontosnak tartunk. Másképp nem megy.
- Ahhoz, hogy azt irodalom elfogadottá váljon, az irodalomoktatás helyett nem az irodalomnak magának kellene maivá válnia?
- Az irodalom részben már megcsinálta a modernizációt, gondoljunk a posztmodern irodalomra. De a magyartanárok szinte kevesebb posztmodern irodalmat olvasnak mint a diákok. Az érettségi kényszerére hivatkoznak, és emiatt gyakorlatilag ?rkény Istvánnál véget ér a tanítás.
- Milyen szempontok vezérelték a tizenkét legszebb magyar vers listájának összeállításakor?
- A legfõbb szempontjaim közé tartozott az, hogy a vers minél szélesebb körben ismert legyen, és benne legyen az általános vagy középiskolai oktatásban. A lista összeállításánál arra is törekedtem, hogy az inspirálja a tudósokat is új szempontok figyelembevételére. Miután már megvolt a tucat megnéztem az évfordulókat, és annak alapján állítottam fel a Nagy versmondás sorrendjét. De hangsúlyozom, hogy sem a lista, sem a sorrend nem egy rangsor.
Pap István
A tizenkét legszebb magyar vers (a költõk nevének ábécé sorrendjében)
Ady Endre - Kocsi-út az éjszakában
Arany János - Szondi két apródja
Babits Mihály - Esti kérdés
Berzsenyi Dániel - A közelítõ tél
József Attila - Eszmélet
Kosztolányi Dezsõ - Hajnali részegség
Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet
Petõfi Sándor - Szeptember végén
Pilinszky János - Apokrif
Radnóti Miklós - Levél a hitveshez
erdon.ro

2011. május 13.

Számvetés naplóban
Beszélgetés Virág György mérnökkel, a Maros megyei önkormányzat volt elnökével
Beszélgetõtársunk szülei Kolozsvárról költöztek át Marosvásárhelyre a Székely Színház megalapításakor, mindketten a társulat mûszaki munkatársai voltak. Gyermekkorát, de további életútját, érdeklõdési körét is meghatározta a színház, az irodalom, a klasszikus kultúra. Közel másfél évtizedet töltött a Maros megyei önkormányzatban, életének mindennapjait 1988-tól 2004-es nyugdíjbavonulásáig naplóban örökítette meg, amely a közelmúltban jelent meg.
Mikor kezdett naplót írni?
- Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1988 óta vezettem naplót. Amit akkor nem írtam le, utóbb emlékezetbõl rekonstruáltam, de csak egy ilyen nagyobb lélegzetû kihagyás volt a tizenöt és fél év alatt, a 2000-es év. Amikor ennek az évnek a történéseit néhány napos-hetes összefoglalásban 2001. január elsején rögzítettem, úgymond a szabadnapomon, viszonylag friss emlékezetbõl írtam.
A többi évben, '88. december 1-jétõl kiindulva, napi rendszerességgel írtam, vagy éjszaka vagy nappal, ahogy idõm akadt, tehát akkor jegyeztem fel a gondolatokat. Természetesen a szerkesztés során, amit nyugdíjazásomkor kezdtem el, 2004-ben, már bõven került szabad percem, de így is a szerkesztés három évig tartott. Ez alatt mérlegeltem, hogyan fogalmazzam elfogadhatóvá azokat a szövegeket, amelyek egyáltalán nem közlésre szánt írások voltak, hiszen nem azzal a szándékkal ültem le naplót írni, hogy majd valamikor kiadom, de az évek során egyre inkább gyûlt ez a fajta felismerés, szándék, tapasztalat, hogy majd meg kellene írnom a szerkesztett változatot is. Mert nyilvánvaló, hogy egy napi bejegyzés nem lehet olyan kerek, a gondolatokat úgy rögzítve, ahogyan az utóbb a könyvben megjelenik.
Hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy mást írtam akkor és más jelenik meg a nyomtatásban, minden kutatónak rendelkezésére fog állni az eredeti kézirásos anyag fényképmásolata, amit teljes egészében átadtam a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítványnak. A számítógépes változatot 2004 õszén kezdtem beírni és 2007 decemberében fejeztem be. Nagyon nagy munka volt, hihetetlen erõfeszítés - eredetileg 800-900 oldalt tett ki a kézi változat.
A szerkesztett forma feszesebbé vált annak ellenére, hogy a szerkesztés során bizonyos, korábban leírt eseményekrõl vagy személyekrõl amennyiben véleményem megváltozhatott és megváltozott, megengedtem magamnak, hogy 2005-ben kommentárt fûzzek ezekhez - ami utóbb eszembe jutott vagy ami éppen aktuálissá tette a dolgot. ?s milyen érdekes, miként ismétlõdnek a helyzetek, így vagyunk állandóan az észak-afrikai helyzettel, az ?böl-háborúval, már akkor is, '88-ban volt ?böl-helyzet, a világpolitika mai szereplõi már akkor is ott voltak a világ színpadán, forog a világ, de mintha makacsul visszatérne egy-egy pontra.
Mi késztette arra, hogy naplóírásba kezdjen?
- Ha poénkodni akarnék, azt mondhatnám, itt kezdõdött, ahol beszélgetünk, a Bolyai Farkas Líceumban, ahol érettségiztem. 1961-ben végeztem - éppen ötven évvel ezelõtt - , kortársaim számára én írtam meg az év krónikáját, és én olvastam fel az érettségi ünnepségen: volt tehát némi elõzménye a naplóírásnak. 1988. december 1-jén volt 70 éves a gyulafehérvári román nemzetgyûlés, és annyira elfogott a keserûség, hogy még mindig ugyanazokkal a hazugságokkal, történelmi hamisításokkal, csúsztatásokkal élnek, ugyanazt szajkózzák, hogy elkezdtem írni, azt mondtam magamnak, nem lehetetlen, nem vágyálom csupán: biztos, hogy közel van a Ceauºescu-rendszer bukása.
Nem akarom belemagyarázni, hogy a dolgok állásából következõen logikus volt az elõérzetem, hiszen nem mertem így leírni az elsõ lapra. Féltem. Már jócskán benne jártunk a Gorbacsov-féle nyitásban, a peresztrojkában, tehát ez is közrejátszott. Hozzájárult a naplónyitáshoz az is, hogy a Kossuth rádiót hallgatva az ember sokkal több információhoz is hozzájutott, mint az átlag romániai, elsõsorban a román ember.
De engem felháborított december elseje ünneplése, nekünk azóta sem, és soha nem is lesz ünnep. Annyira sértett, hogy miután hivatali kötelességem lett volna megjelenni a december 1-jei ünnepségeken, koszorúzásokon, úgy sikerült intéznem az évek során, hogy soha nem tartózkodtam Romániában december 1-jén. ?gy adódott, hogy az eurórégiók közgyûlését mindig erre az idõszakra szokták összehívni. Togãnel, a fõnököm nem tudott idegen nyelveket, mindig engem küldött, én pedig kapva kaptam a lehetõségen.
Így sikerült elkerülnöm az elkerülhetetlent. Ilyformán megmentettem magam attól a kínos helyzettõl is, hogy kifütyüljenek, amikor koszorúzom, mert ez is megtörtént. Ugyanis kénytelen voltam többször, nem december 1-jén, más alkalommal koszorút elhelyezni és kifütyültek. Számomra ez roppant kínos volt. Másoknak is. Tehát kerültem, ha lehetett, de itt jegyzem meg, hogy sokan megróttak ezért az RMDSZ-es vezetõk közül. ?n ezt így rendeztem. Nem tüntetõ módon, nem harsányan nyilvánítottam ki különvéleményemet, hiszen mint román törvényekre felesküdött köztisztviselõ, nem is tehettem volna büntetlenül.
'88 végén kezdte írni, akkor ez mit jelentett, veszélyes volt?
- Annyira veszélyes, hogy december 15-én házasodott a volt padtársam, és nem mertem leírni a nevüket. A vártemplomban volt az esküvõ, és csupán annyit írtam, hogy P és A esküvõje a vártemplomban. A feleségem tudta, hogy naplót írok, de nem nézett bele soha, és nem is foglalkoztatta a dolog. ?n elmondtam neki, látta, hogy késõig fennmaradtam vagy hajnalban keltem. A naplóírás is beépült a mindennapi életem tevékenységei közé. Késõbb lazítottam ezen.
Amikor a Kossuth rádióban 1989-ben már elhangzott, majd január végén Pozsgay Imre kijelentette, hogy népfelkelés volt '56, és a hasonló nagy horderejû történések kortársa lehettem, mindezek arra sarkalltak, hogy folytassam a dolgot, és egyre kevésbé figyeltem arra, mit szabad és mit nem leírni, hogy ne törõdjek sokat a veszélyesnek tartott gondolatokkal. '88-ban nagyon lényeges dolog történt, néhai Balogh Csaba barátom lakásán megismerkedtem egy fiatal magyar történésszel, aki '87-ben diplomázott Szegeden. Bárdi Nándornak hívják, õ lett késõbb a könyvem szerkesztõje.
Többször is, szinte kéthavonta találkoztunk titokban Csaba lakásán. Mindig hozott könyveket, folyóiratokat Magyarországról, és elvitte azokat a leveleket, amelyeket Csaba megjegyzéseivel fûszerezve mi fogalmaztunk meg Füzi Miska barátommal közösen. Nándi eljuttatta a Magyar Rádióhoz, Pozsgay Imréhez és más helyekre. De ez nem valami ellenállás volt, egyszerûen úgy éreztük, hogy valamit tenni kell. Így alakult 1989 decemberéig a naplóírás.
Hogyan indult a politikai karrierje?
- 1989 decemberében a véletlen úgy hozta, hogy Király Károllyal újra találkoztam. Király négy és fél évig, '73 és '78 között hivatali fõnököm volt, és több mint tíz éven át eljártunk tekézni a valamikori Voinþa-pályára, a Ligetbe. Mivel munkatársaim a Nemzeti Megmentési Frontba delegáltak, akkor Király Károly engem meglátott, és javasolta, hogy vállaljam el a megye gazdasági ügyeit, feleljek én azokért a Front bürójában, én ugyanis igazán ismerem Maros megyét, hiszen a megyében rengeteg kisipari szövetkezet volt.
'90 január 3-án elvállaltam, onnantól kezdve március 20-ig, a rosszemlékû etnikai konfliktusig voltam pozícióban. Eredeti munkahelyemen állásomat felfüggesztették, zárolták, és pontosan az ominózus 20-án megválasztottak a kisipari szövetkezetek elnökének, ezért aznap bent sem voltam a tanácsnál, csak este tudtam meg az eseményeket. Másnap bementem és bejelentettem, hogy abbahagyom a politizálást. Erre jött Voican Voiculescu és kinevezett alelnöknek. Leváltották Kincsest, Királyt.
Meg voltam gyõzõdve, hogy semmi dolgom nem lesz szövetkezeti elnökként. Fel voltam szabadulva, hiába mondtam a tanácsnál, hogy három napja húszezer embernek vagyok a fõnöke, hiába mondtam volna akármit is, megszavazták, hogy én legyek a magyar alelnök: belecsöppentem ebbe. Egy fizetésért dolgoztam három és fél hónapig, el akartam búcsúzni, otthagyni a politikát.
Naplóírás közben a kultúrával is foglalkozott a napi politika mellett, maradt erre is ideje. A köztudat általában úgy tartja: a mérnököt nem érdekli a



lapozás: 1-30 ... 1411-1440 | 1441-1470 | 1471-1500 ... 3961-3980




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék