udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 1561-1590 | 1591-1620 | 1621-1650 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. május 25.
Nyolcvanezernél több honosítási kérelem
Eddig közel 81 000 honosítási kérelem érkezett, a beadványok közül mintegy 50 000-et már elbíráltak - hangzott el az Országgyûlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi ülésén.
Wetzel Tamás miniszteri biztos tájékoztatása szerint a kérelmek negyven százalékát külképviseleteken, negyven százalékát a hazai anyakönyvvezetõknél adták be, és közel húsz százalék érkezett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, illetve a kormányablakokhoz. A biztos ismertette, eddig közel háromezren tették le az állampolgársági esküt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 25.
Folytatni a csángó oktatási programot
Annak dacára, hogy itt született és a Székely Mikóban érettségizett, elsõ alkalommal tartott ismertetõ beszámolót Sepsiszentgyörgyön a Moldvai Csángómagyar Szövetség ügyvezetõjeként az oktatási program felelõse, Hegyeli Attila.
Hegyeli Attilának amolyan mozgalmi spiritus rectorként az a véleménye, hogy a mostani magyar oktatási erõfeszítések Moldvában csak akkor hozhatnak eredményt, ha az elkövetkezõ évtizedekben sem lankadnak. A tizenegy éve kibérelt parasztházakban beindult oktatási program pillanatnyilag 25 településen 2200 gyereket ölel fel, ebbõl 14 falu román iskolájában heti három-négy magyarórára is járhat már kilencszáz tanuló. A feladatokat jelzi, hogy egy kiterjesztés rendjén további hat-hétezer tanulót lehetne még bevonni a programba. A 230 000-es moldvai katolikusságból 200 000 magyar eredetû, s közülük ma ötven-hatvanezer ember még rendelkezik több-kevesebb magyarnyelv-ismerettel. Hegyeli Attila szerint a program sikere a tanítói létszám megtöbbszörözésén és a kimaradt települések bevonásán múlik, és nyilván a megfelelõ hátországi támogatáson. Nagy eredmény, hogy a mai hatvan magyar tanítónõ egyharmada már csángóföldi származású. Az elõadó hosszasan fejtegette az archaikus jellegû csángó magyar és a polgári magyar identitástudat közti, történelmileg magyarázható különbségeket, feladatának tekinti ugyanis ama szkeptikus nézeteket megcáfolni, melyek a Moldvai Csángómagyar Szövetség erõfeszítéseinek célszerû voltát kérdõjelezik meg.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 25.
Magyarul a tanácsülésen (Kovászna)
Kemény szavakkal illette hétfõi sajtótájékoztatóján a kovásznai MPP-szervezet a város RMDSZ-es vezetését. Az RMDSZ Kovásznán is ugyanazt a kétszínû látszat- és látványpolitikát folytatja, mint országos szinten. A közösség érdeke itt is csak másodlagos, esetleg harmadlagos. A legfõbb cél a hatalom megtartása, az egyéni gazdasági érdekek érvényesítése - hangoztatta Ferencz Botond tanácstag, városi MPP-elnök.
Az MPP úgy látja, az ígéretek ellenére lényeges, alapvetõ elõrelépés nem történt a városban. A megvalósított befektetésekkel sem elégedettek, szerintük a valós érték többszörösét fizették ki bizonyos munkálatokra. Látvány- és látszatberuházások történnek - állapították meg. A magyar nyelv közhivatali használatának jogát nem lehet érvényesíteni Kovászán, még a tanácsülések is csak román nyelven folynak - errõl beszélt Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök. Ferencz Botond kijelentette: a következõ tanácsüléstõl kezdõdõen az MPP-frakció csak magyarul fog szólalni. A magánkézbe juttatott közterületekkel is gondok adódtak, sok esetben a törvényesség határát súrolták - jegyezték meg. Szó esett a körforgalmakról, az MPP úgy véli, ezek inkább akadályozzák, veszélyeztetik a forgalmat. Végsõ soron azt kifogásolták, hogy az MPP-s tanácstagokat nem választják be a közhasznú cégek vezetõtanácsaiba, mivel oda politikai alapon jelölnek ki személyeket.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 25.
Cs. Gyímesi ?va halálára
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megdöbbenéssel és fájdalommal értesült Cs. Gyímesi ?va hirtelen és tragikus elhunytáról.
Halálával az erdélyi magyar közélet egyik jelentõs gondolkodóját, a magyar tudományosság meghatározó személyiségét veszítettük el.
Cs. Gyímesi ?va az RMDSZ alapítója volt: 1989. december 23-án a kolozsvári magyar demokrata értelmiségiek kezdeményezõ csoportjának tagjaként aláírója a Hívó szó címû kiáltványnak, december 25-én a szövetség Ideiglenes Intézõbizottságának, 1990 áprilisában pedig a szövetség Országos Elnökségének lett a tagja. Késõbb egy ideig az RMDSZ oktatási kérdésekért felelõs ügyvezetõ alelnöke is volt.
Irodalomtörténészként, oktatóként, egyetemi professzorként kiemelkedõ életmûvet hagyott maga után: a diktatúra sötét éveiben magyar értelmiségiek, tanárok egész nemzedékeit nevelte fel, és mindvégig bátran, következetesen kiállt a demokratikus értékek és a magyarság ügye mellett.
?rdemeit 1996-ban a Magyar Köztársasági ?rdemrend tisztikeresztjével, 2005-ben Joseph Pulitzer- emlékdíjjal ismerték el.
A társadalomszervezés szükségességérõl így ír 1989 decemberében: Ne várja senki, hogy meghívót küldjenek neki: vegyen részt ebben az önszervezõ társadalmi folyamatban, amelyet végre nem felülrõl irányítanak. Szükségünk van szabad, tehát saját ötleteiket, véleményüket, meggyõzõdésüket vállaló emberekre, akik szakmai, erkölcsi terheket vesznek magukra, hogy önmagukat és mindannyiunkat minél elõbb a teljes értékû, szabad állampolgár rangjára emeljék.
Cs. Gyímesi ?va ennek a gondolatnak a szellemiségében élt, alkotott és tevékenykedett.
Közössége iránti elkötelezettsége, hûsége, felelõsségérzete példa marad mindannyiunk számára.
Az RMDSZ országos vezetõsége nevében õszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak.
Kelemen Hunor,
az RMDSZ elnöke
Markó Béla miniszterelnök-helyettes
Népújság (Marosvásárhely)2011. május 25.
Elhunyt Cs. Gyimesi ?va nyelvész, publicista
?letének 66. évében hétfõn tragikus körülmények között elhunyt Cs. Gyimesi ?va. A kolozsvári nyelvész, irodalomtörténész és publicista 1945-ben született Kolozsváron, 1968-ban végzett a BBTE Bölcsészettudományi Karán, majd 1994-1998 között az irodalomtudományi tanszék vezetõje volt. A Ceauºescu-diktatúra idején egyik meghatározó egyénisége volt az erdélyi és a kolozsvári értelmiségi ellenzéknek, a Szekuritáté ezért folyamatosan megfigyelés alatt tartotta õt és családját. Aktáját utólag õ maga dolgozta fel és adta közre kötetben, megjegyzésekkel ellátva (Szem a láncban címû könyve 2009-ben jelent meg). 1989 után részt vett az RMDSZ megalapításában, '94-ben és '95-ben pedig a szövetség magyar oktatási ügyekért felelõs alelnöki tisztségét töltötte be. Számos erdélyi és magyarországi újságban közölt írásokat, lapunk közvetlen munkatársa volt.
Szabadság (Kolozsvár)2011. május 25.
Cs. Gyimesi ?va halálára - Balázs Imre József: A rálátás igénye
A diktatúra léttapasztalatainak feldolgozása foglalkoztatta, ehhez kapcsolódtak tervei, hogy a nagyközönség számára is érthetõvé tegye azt a világot, amelyben életének nagyobbik része eltelt.
Amikor 2009-es kötete, a Szem a láncban megjelent, a Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába alcímet kapta. Nem a leleplezés, hanem a megértés, megértetés szándéka vezérelte, hiszen végsõ soron valami érthetetlennel szembesült 1989 elõtt, amit csak a megszokás tehetett valamennyire érthetõvé, miközben természetesen botrányosan érthetetlen volt az egész. Utolsó napjaiig foglalkoztatta az elképzelés, hogy az idõközben teljesebb formában elõkerült követési dossziéjának tanulságait hogyan lehetne a legmegfelelõbb formában a közös tudás részévé tenni.
Gyimesi ?va nem volt a belenyugvások és a megszokás embere, a rálátást igényelte, önmaga és önmagunk külsõ szemmel nézését, azt a tárgyilagosságot, amely egy valós kép kialakítását tette volna lehetõvé. Ezért vált lázadóvá, disszidenssé politikai értelemben az 1980-as években. ?s ugyanezért váltak leginkább szakmai jellegû irodalomtörténeti, értelmiségtörténeti munkái is vita tárgyává már a hetvenes évektõl kezdõdõen.
Tisztánlátási igénye, kivételes intellektusa és szakmai tájékozottsága lehetõvé tette számára, hogy rendkívül fontos ideológiakritikai munkát végezzen el az erdélyi magyar értelmiség szerepértelmezései kapcsán. Legkiemelkedõbb mûve ebben a tekintetben a Gyöngy és homok címû, nyolcvanas években elkobzott kéziratú esszé, amely végül a kilencvenes évek elején látott napvilágot, és a transzszilvanizmus ideológiáját vizsgálta kritikai nézõpontból. Az az érzékenység ugyanakkor, amely az említett, sokak által mítoszrombolónak érzett tárgyilagossággal párosult mûveiben, kiszolgáltatottá tette õt a félreértésekkel, meg nem értésekkel szemben.
Közel másfél évtizeddel ezelõtt egy gyûjteményes kritikakötete kapcsán figyeltem fel egy furcsa paradoxonra, amelyet A nonsalansz esélye címû írásomban próbáltam érzékeltetni. Akkortájt, amikor a kilencvenes években tanítványaiként hallgathattuk elõadásait a kortárs erdélyi irodalomról, jól érzékelhetõ volt vonzódása a játékos, ironikus, friss látásmódú szövegekhez. Ez tûnt fel a Kritikai mozaik címû kötetének szövegei kapcsán is. Jól látta annak tétjét, hogy az erdélyi magyar értelmiség megtalálja a kivezetõ utat az önmagukat tragikusnak és mozdíthatatlannak mutató identitásképletekbõl.
Erejéhez mérten támogatta, értelmezte is ezt az irodalmi és elméleti vonulatot. A paradoxon lényege az volt, hogy Gyimesi ?va a nonsalanszról beszélt, annak fontosságáról (hogy tehát tudjuk figyelmen kívül hagyni körülményeinket, meghatározottságainkat, mert azok nem mindig objektíve adottak), a nonsalanszról beszélt tehát, de nem a nonsalanszból. Egész munkásságával szerette volna megteremteni a körülményeken való felülemelkedés lehetõségét, miközben õ maga mindvégig nagy felelõsségtudattal, hangsúlyosan az erkölcsi tudás szótárán keresztül szólalt meg. Egyik fontos példaképe ebben Makkai Sándor volt, akirõl kitûnõ, nagy hatású tanulmányt is írt.
Mostanra lezárult életmûve egy szuverén, kivételes képességû gondolkodó teljesítménye. Teremtett világ címû, nyolcvanas években publikált irodalomelméleti bevezetõjét irodalom szakos hallgatók sok-sok generációja használta a teljes magyar nyelvterületen. Jól példázta azt az attitûdöt is, hogy a körülményeknek nem szabad behódolni: szakmai teljesítményként kitûnõen megállta a helyét magyarországi, vajdasági egyetemeken is. Szilágyi Domokosról írt, 1990-ben megjelent monográfiája, az Álom és értelem mindmáig az egyetlen összefoglaló mû a költõ életmûvérõl, ítéletei, irodalomtörténeti meglátásai két-három évtized távlatából is frissnek, problémaérzékenynek mondhatók.
Gyimesi ?va értelmiségi habitusa, szakmai kompetenciája hiányozni fog a világból. Könyvei révén azonban megteremthetõ a mindenkori dialógus az életmûvével.
Nyugodjék békében.
Balázs Imre József
A szerzõ a Korunk fõszerkesztõje
Krónika (Kolozsvár)2011. május 25.
Táblaháború
Hét évvel ezelõtt, a 2004. június 6-i romániai helyhatósági választások után a magyar nyelvû sajtó diadalittasan kürtölte világgá a megmérettetés egyik legnagyobb szenzációját: Kolozsvár szélsõségesen nacionalista, magyarellenes polgármestere elvesztette tisztségét.
Gheorghe Funar megbukott - hirdették szalagcímben a címlapok, a politikusok, publicisták és elemzõk pedig hosszan ecsetelték, milyen szép is lesz, amikor a kincses városba végre visszaköltözik a normalitás, a tolerancia szelleme. Persze nem az akkori örvendezõk hibája, hogy iszonyatosat tévedtek. ?k akkoriban nem is sejtették, hogy a kolozsvári bíró valóban megbukik ugyan, az általa testet öltött magyarellenes hecckampánynak azonban közel sem lesz vége, szellemisége pedig még sokáig fog kísérteni a város falai között. Két nappal azután, hogy Funar kései utódja, Sorin Apostu az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szombati tisztújító ülésén a város európai szellemiségét és multikulturális jellegét méltatta, a Mátyás-szoborcsoportra ismét visszakerült az a felirat, amely román nemzetiségûként könyveli el a magyar királyt.
Ezzel egy idõben nem több, mint két napot maradhattak a helyükön azok a táblák, amelyek öt nyelven - köztük magyarul - üdvözölték a kincses városba érkezõket. (Borítsunk rá fátylat, hogy ezeket a pannókat egyértelmûen kampánycélból helyezte el a megyei RMDSZ élén újrázni készülõ László Attila és csapata a tisztújítás elõestéjén.) Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterének abban igaza van, hogy a Iorga-féle idézet visszahelyezése felér egy szoborgyalázással, az azonban sehogy se fér a fejünkbe, hogy errõl az akcióról miként nem értesítették õt és a szövetség tanácsosait. Hiszen nehezen hihetõ, hogy a Funar által 1992-ben elhelyezett tábla emléktábláját szélsõséges románok csempészték vissza, a kivitelezés egyértelmûen a polgármesteri hivatal ténykedésérõl árulkodik.
Márpedig ha ez így van, akkor rögtön fel kell rúgni a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi együttmûködését, ilyen árat ugyanis nem szabad fizetni még egy alpolgármesteri tisztségért sem. ?s különben is éppen itt az ideje véget vetni már Erdély fõvárosában a történelemhamisító propagandának és az évtizedek óta tartó táblaháborúnak. Mindenki jobban járna.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2011. május 25.
Átadták a dokumentumokat a múzeumnak
Nagyvárad - A nagyváradi városházán a Körösvidéki Múzeum igazgatója átvette Biró Rozália alpolgármestertõl a színház felújításakor talált zárkõ elhelyezési oklevél és a többi restaurált dokumentum eredetijét.
Az átvételi szerzõdés aláírása elõtt a Körösvidéki Múzeum képviselõje megmutatta a sajtó munkatársainak az eredeti dokumentumokat. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, hogy az eredeti dokumentumok nem alkalmasak a kiállításra, a nagyközönség a színházban láthatja majd az eredeti dokumentumokról az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) által készített másolatokat. Az OSZK lefordította az idõkapszulában talált összes szöveget, továbbá a zárókõ dokumentumok magyar és román nyelvû szövegébõl készített díszalbumot szintén a színház kapta meg.
?jságírói kérdésekre válaszolva Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálásra sem a város, sem a színház, sem a múzeum nem költött semmit. Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálást az OSZK ingyen végezte el, de a mûvelethez felhasznált anyagokat ki kellett fizetni. Ez utóbbi költséget egy jótevõfizette ki, ahogy az alpolgármesterasszony fogalmazott, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt az a jótevõ. ?n nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt eláruljam, ha a jótevõ el akarja mondani, hogy mennyit fizetett, és miért, akkor majd elmondja - tette hozzá Biró Rozália.
Pap István
erdon.ro2011. május 25.
Korodi Attila megvédené az új tanügyi törvényt
Politikai nyilatkozatban figyelmeztetett tegnap Korodi Attila RMDSZ-es képviselõ arra, hogy a nagy sikerként elkönyvelt új tanügyi törvény elfogadását beárnyékolhatja az alsóházban hallgatólagosan elfogadott törvénykezdeményezés, amely eltörli Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történõ oktatását a nemzeti kisebbségek esetében.
Politikai nyilatkozatban figyelmeztetett tegnap Korodi Attila RMDSZ-es képviselõ arra, hogy a nagy sikerként elkönyvelt új tanügyi törvény elfogadását beárnyékolhatja az alsóházban hallgatólagosan elfogadott törvénykezdeményezés, amely eltörli Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történõ oktatását a nemzeti kisebbségek esetében. Emlékeztetett arra, hogy decemberben, Románia nemzeti ünnepének a szellemiségére hivatkozva már jelezte: az oktatási törvény egy európai jogszabály, amelyet a gyulafehérvári nemzetgyûlés minden bizonnyal megszavazott volna.
A jogszabály elfogadásakor bizonyítottuk, hogy ugyanaz a közösség vagyunk, mint 1918-ban, ugyanaz a közösség, amely tiszteli az együtt élõ nemzetiségeket, saját értékeit, kultúráját és hagyományait, és amelynek nincs szüksége arra, hogy egy mesterségesen kreált ellenséghez viszonyítva határozza meg nemzeti identitását - hangsúlyozta a honatya. A jelenlegi viszás helyzetre utalva kifejtette: a nemzeti kisebbséghez tartozó gyerekek számára elengedhetetlenül fontos, hogy anyanyelvükön tanulhassanak.
Korodi felvetette a kérdést: milyen üzenetet szeretnénk közvetíteni a diákok, a szülõk felé? Egy olyan közösség és ország vagyunk, amely tisztában van értékeivel, és tudja, hogy a sokszínûség lényegében erõsebbé tesz, vagy ellenkezõleg, egy sebezhetõ, gyenge ország, amely fél mindentõl, ami új, ami más? Biztos vagyok benne, hogy a szenátusban meg tudjuk akadályozni a módosítás elfogadását, ezáltal bizonyítva, hogy valóban egy erõs, európai szellemiségû ország vagyunk - összegzett Korodi.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. május 25.
Kedvet ébresztenének a szórványok felfedezésére
?j honlap indult a szórvány népszerûsítésére, a www.szorvany.hu oldalon egy helyen szeretnék bemutatni a világ szórványban, illetve diaszpórában élõ magyarságát.
A szorvany.hu oldalt olyan gyûjtõfelületnek szánják, amely egy helyen jeleníti meg és mutatja be a világ szórványban, illetve diaszpórában élõ magyarságát. A legfõbb cél, hogy a honlappal kedvet ébresszenek a külhoni magyarság, és kiemelten a magyar szórványok, diaszpórák felfedezésére - olvasható az oldalon. Mint írták, a világ magyarságának csaknem negyede Magyarország határain kívül él, Dél-Amerikától Kalotaszegig, ráadásul e közösségek hetven százaléka, azaz minden ötödik magyar kisebbségben, szórványban, diaszpórában él.
A portálra a szórványra vonatkozó statisztikák, intézményi elérhetõségek mellett a róla szóló szakirodalmat is folyamatosan feltöltik. Fontosnak tartják olyan, iskolák által bejárt szórványmintautak elhelyezését is, amelyek kedvet adhatnak a Kárpát-medence ritkábban látogatott, még magyarlakta területeinek megismeréséhez. A térképen közreadják külhoni, szórványban vagy diaszpórában tevékenykedõ szervezetek elérhetõségét, hogy segítségére legyenek a külhoni kapcsolatokat építeni kívánó vagy egyszerûen csak információkat keresõk számára.
A szórvány megnevezést a Magyarország határain kívül, nem tömbben, hanem más nemzetekkel keveredve, elszórtan élõ magyar közösségekre használják. A magyar szakirodalom és a közbeszéd megkülönbözteti a diaszpóra és a szórvány fogalmat. Míg a diaszpóra elnevezést a migráció nyomán elvándorolt magyarokra, a nyugati magyarságra értik, addig a Kárpát-medence területén, a nem nagy összefüggõ etnikai tömbben élõ magyarokra a szórvány kifejezést alkalmazzák.
MNO.hu2011. május 26.
Hagyomány született - Székelyföldi Napok
Egy hétig három megye számos helyszínén, sok kulturális rendezvénnyel zajlik a Székelyföldi Napok második kiadása. A cél: értékeink egységes megjelenítése, megmutatni egymásnak is mindazt, amit egy-egy megye mûvészei alkottak, no meg a csíksomlyói búcsút megelõzõ héten turistákat, érdeklõdõket vonzani, megeleveníteni a távolabbi vidékekrõl érkezõk elõtt Székelyföld erényeinek sokszínûségét - hangzott el tegnap Hargita, Maros és Kovászna megye tanácselnökeinek közös sajtótájékoztatóján Sepsiszentgyörgyön.
Június 3-án, jövõ pénteken startol a Székelyföldi Napok, a hivatalos megnyitóra azonban csak vasárnap a Perkõn megrendezett gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozón kerül sor. Számos rendezvényt tartanak az ezt követõ héten, koncertek, gyermek- és felnõttelõadások, kiállítások, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók lesznek, nemcsak a városokban, megyeszékhelyeken, de több faluban is. Sokrétû, színes kavalkád várható, mely során megünneplik a 137 éves szovátai Medve-tó születésnapját, de közös koncertet tart a Csíki és a Georgius zenekar, tárlaton mutatkoznak be a Hargita megyei képzõmûvészek, és Sepsiszentgyörgy kiállítással tiszteleg a tíz évvel ezelõtt elhunyt Baász Imre elõtt.
Idén szintén a Székelyföldi Napok részeként elõször adják át az Orbán Balázs-díjat, mindhárom megyébõl egy-egy kiemelkedõ személyiség kapja, egyelõre titok, kik lesznek a kitüntetettek, csak annyit árultak el a kezdeményezõk, hogy az önkéntesség évének jegyében választották ki az arra érdemeseket. A három székelyföldi megye önkormányzata tavaly szervezte meg elõször közösen a régió kulturális ünnepét. Lokodi Emõke Maros megyei tanácselnök szerint a 2004-2007 közötti idõszakra jellemzõ vetélkedés után ráébredtek, nem az egymással való versengés jelent megoldást, közösen sokkal hatásosabban, hatékonyabban tudják népszerûsíteni a régiót, no meg saját megyéjüket. Borboly Csaba Hargita megyei elnök szavaival: rájöttünk, egy meg egy meg egy nem három, hanem annál jóval több. Két éve tudatos a közös építkezés, egyre több pályázatot készítenek együtt, és szaporodnak a három megye rendezvényei is. A nyárra tervezett programok közül a július elsõ szombatján sorra kerülõ Ezer székely leány találkozót említették, amelyre Háromszékrõl idén kétszáz leány utazik, a július végi Székely vágtát, melynek az ?riáspince-tetõ ad otthont, illetve az augusztusi Székelyföldi kerékpáros körversenyt.
Farkas Réka, Háromszék
Erdély.ma2011. május 26.
A Székelyföldön kívül élõ magyarság fennmaradásáról
Hogyan továbbvinni a magyarságtudatot? Hogyan biztosítani a fennmaradást? A Székely Nemzeti Tanács egyik célkitûzése, hogy a székelyföldi megyékbõl olyan régiót hozzanak létre, amely az erdélyi magyarság számára egyfajta belsõ anyaországot jelent.
Ebben segítségükre vannak azok a települések, amelyek nem Székelyföld területén fekszenek, hanem olykor idegen környezetben, de magyar többségûek.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint, összesen 70 ilyen magyar többségû önkormányzattal számolhatunk Erdély területén.
Erdély.ma2011. május 26.
Szórványmagyar
A cím sokunknak jelent valamit.
A szó és a fogalom csak a magyar nyelvben használatos, míg a bennünket körülvevõ népek csak diaszpóráról beszélnek.
A gyarapodó, terjeszkedõ népeknek elcsángált, világgá ment diaszpórájuk van, a fogyóknak, visszaszorulóknak pedig szórványuk is. A románok sokáig nem törõdtek a Szerbiába rekedt Timok-völgyi nemzettársaikkal, akiket 2007 augusztusában Szerbia - Románia Koszovóval kapcsolatos álláspontja miatt - nemzeti kisebbségként ismert el, ezért román anyanyelvüket már iskolában is tanulhatják. Vannak, akik tudományos alapossággal elemzik és értelmezik a szórványt, tudományként foglalkoznak a szórványlét kérdéskörével.
Temesvári egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, kutatók, újságírók 1993-ban létrehozták a Szórvány Alapítványt, amely a maga 18 éve alatt sok tudományos konferenciát szervezett, könyveket és folyóiratot ad ki a Bánságban együtt élõ különbözõ nemzeti közösségek kölcsönös megismerésérõl, azok önismeretének elõsegítése, illetve a többség és kisebbségek közötti kapcsolatok harmonizálása reményében. Tanulmányozták a kisebbségi közösségek helyzetét és státuszát, az etnikumok közötti kapcsolatokat, az érdekképviseletek és a közigazgatás kapcsolatát, a regionális folyamatokat. Kutatnak, terveznek, nemzetközi képzéseket szerveznek, tanácsokat adnak, könyveket írnak és jelentetnek meg, emlékjeleket állítanak, elismerõ díjakat kapnak.
Ha beírjuk az internetkeresõbe a szórvány-konferencia szókapcsolatot, akkor az elsõ tíz találatban az utóbbi év brassói, dévai, gyulafehérvári, temesvári és tordai rendezvényeirõl értesülhetünk.
Azt szoktuk mondani, hogy elméletekkel teli a padlás. Elméletek már vannak. Belõlük egy válogatás itt is elérhetõ: http://szorvany.hu/olvasnivalo. De mintha az elméletek nem jutnának el a döntéshozókhoz, vagy azok csak a saját fejükre hallgatnak. Mert ha eljutnának, vagy figyelembe vennék a tudós megállapításokat, javaslatokat és azokat beépítenék érdekképviseleti munkájukba, akkor javulás jeleit kellene észlelnünk, de szinte sehol semmi.
Ha lenne javulás, akkor megállt volna, és már nõne a magyar nyelven tanító iskolákba íratott gyermekek száma. Fogytak volna, és majd eltûnnének a nem magyar iskolákban tanuló, de magyar szülõk utódai, mert azokat egytõl egyig mind anyanyelvükön, magyarul taníttatnák a szüleik.
Az anyanyelv, a családjában beszélt nyelv, az a nyelv, amelybe belenõ a gyermek, ezen tanulja meg az életével, környezetével kapcsolatos fogalmakat, és az a leghatékonyabb emberformáló, ismeretszerzõ és tanulási eszköze mindenkinek.
A néhai nagyváradi román ortodox püspök, Roman Ciorogariu családjából nem egy gyermeket magyar iskolába járattak szüleik a XIX-XX. század fordulóján. De akkor a pécskai zsidók gyermekei is mind magyarul tanultak, a temetõben lévõ kétszáznyi sírkõ zöme kétnyelvû, egy-kettõn van román, nyolc-tízen német felirat a többin magyar a héberrel átellenben. Mára megfordult az igazodás. Magyar családok küldik román iskolákba gyermekeiket, de igazán sikeres alig akad közöttük. Meggyõzõdésem, hogy õk, magyarul tanulva is sikeresek lettek volna.
De az a magyar, akinek a lakhelyén csak néhányan beszélik az anyanyelvét, vagy vannak néhány tízen, egy-két százan, és magyar óvónõ foglakozik a csöppségekkel, esetleg többségi települések által körülvett falujukban több százuk iskolás gyermekeit magyarul tanítják tanítóik, tanáraik, az nem elméletekre vágyik, még szórványszakértõi képzésekre sem. Jó lesz, ha közülük valaki tudomást szerez a róluk elméleteket faragókról, és azok tudományáról.
A gyalogmagyarnak ugyanis reményre van szüksége. Reményt pedig a döntéshozók cselekményei nyomán alakuló lehetõségek adnak.
A népek versenyében a nemzetnek pedig növekedésre van szüksége, ami egyelõre még nem látszik. A magyarság fogy. Fogy az anyaállamban, fogy az elcsatolt területeken, tömbben és szórványban egyaránt. Falvaink apadnak, az azokból városba költözött magyarok beolvadtak.
A Maradékország lakosságának fogyása annál aggasztóbb, hogy 1985-2000 között igen sok szülõkorba lépõ erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai fiatal oda költözött, akiknek a szaporulata nem érzõdik az utóbbi két évtized magyarországi lakosságszámában.
Ezek az akkor fiatalok és gyermekeik ma nagyon hiányoznak tájainkról.
A nemzetfogyás megállítására, majd növekedésére kellene megoldást találnia a nemzet kormányainak. Látszólag évtizedek óta keresik a megoldást, de a siker mindeddig elmaradt.
Az emberek elemi igényeinek egyike a biztonságra való törekvés. Áhítjuk a lelki békét, a jó szót, de az anyagi, pénzügyi biztonságot, a nyugodtabb holnapot is. Ezért ki-ki a maga módján, képességei és lehetõségei szerint tesz is. Régen se volt ez másként.
A szórvány kapcsán olykor föl-föl vetõdnek a széttagoltság kártételei. A tisztségeikhez szokott politizálók nem munkájuk hatékonyságának fokozásával, elért sikereik elismertetésével, hanem a velük okkal elégedetlenkedõ nép szapulásával foglalkoznak. Választásokon egységre szólítanak föl, de azok között csak önmagukkal vannak elfoglalva.
Az 1989-es fordulat óta eltelt évtizedekben az Arad megyei magyarság kapcsán elmondhatjuk, hogy fogy, létezõ szervezeteiknek nincsenek saját tulajdonú székházaik. Vagy történelmi egyházaink épületeibe jönnek össze, vagy településeik bérleményeiben. Szervezeteinek csak önkéntesei vannak, akik szabad idejüket, szellemi és fizikai erejük maradékát fordítják magyar ügyekre, miközben másból élnek, és tartják el családjaikat.
Nincsenek intézményeink és hivatalaink, ahova nyugodt szívvel fordulhatna magyarként az ember. A vegyes iskolákban az történhet, amit a többség jóváhagy.
Mindaddig, amíg a romániai magyarságnak nem lesznek, nem lehetnek saját intézményei, nem lesz autonómiája, addig semmi remény a fejlõdésre, a gyarapodásra. Csak a saját, kiszámítható intézmények léte és közösségépítõ munkája nyújthat közösségi biztonságérzetet, ami nélkül a gyarapodás reményérõl sem beszélhetünk nemhogy növekedésrõl.
A pécskai magyar iskolára a napokban új tábla került. Azon nyoma sincs magyar szónak. ?s a jelek szerint ezt a magyar tanügyi államtitkár nem vette észre akkor, amikor május 21-én, szombaton RMDSZ-gyûlésre érkezve átlépte az épület küszöbét, vagy ha igen, akkor annál rosszabb - hiszen az még mindig a helyén van.
Az Apáczai Közalapítvány honlapján, a szorvany.hu-n írja Csete ?rs elnök a világban szétszórtságban, szórványban élõ magyaroknak: Mindenekelõtt magunkkal kell megbékülnünk. Növekednünk kell, biztonságot kell adnunk azoknak, akik hozzánk tartoznak, és egyként kell tekintenünk egymásra. Ez az elsõ lépés. ?s ha már magunkkal jóban vagyunk, mert növekszünk, mert biztonságban érzik magukat a mieink és mert tapasztaljuk mindnyájan, hogy összetartozunk, akkor lesz valódi esély arra, hogy megbéküljünk a történelemmel s szomszédjainkkal.
Nagy István, az Arad megyei EMNT elnöke
Erdély.ma2011. május 26.
A csíki anyák levelüket megírták
Több mint félszáz levelet tettek postára Csíkszeredában szerda délután. A címzett a szenátus oktatásügyi bizottsága volt. A küldeményekben számos Hargita megyei szülõ és pedagógus arra kéri a bizottságot, ne véleményezzék kedvezõen a törvénymódosító javaslatot, melynek értelmében ismét elvennék a magyar gyerekektõl a jogot, hogy magyarul tanulják a földrajzot és a történelmet.
Korodi Attila parlamenti képviselõ kezdeményezésére Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT), valamint a Csíki Anyák Egyesülete széles körben mozgósított szülõket és pedagógusokat, arra kérvén õket, hogy támogatásukkal álljanak ki a földrajz és a történelem anyanyelven való oktatása mellett, amely jogot az új tanügyi törvény biztosít. Tudni kell, hogy nemrégiben hallgatólagosan átment a képviselõházon egy olyan törvénymódosító javaslat, amely ha elfogadásra kerül, újból románul fogják tanítani a két említett tantárgyat a magyar iskolákban is. A csíkszeredai 1. számú postahivatal elõtt szerda délután szülõk és pedagógusok postázták leveleiket a szenátus oktatásügyi bizottságának. Rövid sajtótájékoztató keretében Szabó Kázmér, a CSTIT elnöke kifejtette: a levelekben arra kérik a bizottságot, hogy ne fogadják el a módosító javaslatot, mert ez a magyarság számára hátrányos. Az akció célja a figyelemfelkeltés, és egyúttal a sajtón keresztül is üzenni kívánnak az illetékeseknek. Reményét fejezte ki, hogy az elkövetkezõ napokban nagyon sok levél fog megérkezni az oktatásügyi bizottságához. Az elnök egyúttal megkért minden magyar érzésû embert, hogy csatlakozzon ezen akcióhoz. A szervezet honlapján van egy felhívás, ahol közzétettek letölthetõ formában egy levélvázlatot, amit el lehet küldeni a bizottságnak. A honlapon a postacím is megtalálható - hívta fel a figyelmet Szabó. A Csíki Anyák Egyesülete részérõl Tiboldi Bea elnök szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta: még ezen a héten az egyesület nevében is fognak küldeni egy hivatalos, több anyuka kézjegyével ellátott levelet az illetékeseknek. Szükséges, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhassanak minden tantárgyat. A nemzettudatot a közösségtudattal össze kellene kapcsolni. Az emberek életkortól függetlenül nemzeti ügyüknek kellene tekintsék ezt a lehetõséget, hogy most tömegesen álljanak ki a földrajz és történelem anyanyelven való oktatása mellett. Mihály Emõke pedagógus szerint azért fontos a földrajz és történelem anyanyelven való oktatása, mert a gyermekek így jobban megértik a tanultakat. Korodi Attila parlamenti képviselõ rámutatott arra, hogy a kisebbségügyi politizálás sziszifuszi munka. Nagyon nehéz eredményeket elérni, de amit elértünk azt meg is kell tartani, ezért fontos a csíki anyák és pedagógusok helytállása, mert minden segítség hasznos - figyelmeztetett a politikus. A szerda délutáni akcióra közel egy tucat édesanya jött el gyermekével együtt feltenni a leveleket. Megtudtuk ugyanakkor, hogy több csíki településrõl - Csíkszentimre, Csíkszentmárton, Csíkrákos - küldtek és küldenek szülõk, pedagógusok leveleket a bizottságnak, abban reménykedve, hogy nem fogják módosítani a tanügyi törvény vitatott passzusát.
Létai Tibor
Székelyhon.ro2011. május 26.
Tõkés László: Elég volt a kettõs mércébõl
Nemzeti kisebbségek az Európai Unióban címmel konferenciát tartottak május 24-én Brüsszelben az Európai Parlamentben. A rendezvény elsõdleges célja a karintiai szlovén kisebbség helyzetének bemutatása volt, és az, hogy rámutassanak az EU alapdokumentumainak és rendelkezéseinek a hiányosságaira a nemzeti kisebbségek közösségi jogait illetõen. A meghívott elõadók között szerepelt Tõkés László, az EP alelnöke is.
Alojz Peterle, Szlovénia elsõ, szabadon választott miniszterelnöke (1990-1992) elmondta: a szlovén kisebbség ügye is soha véget nem érõ történetnek tûnik Ausztriában és Olaszországban. Tõkés László volt polgár-társakként köszöntötte a karintiai szlovén közösség jelen levõ 120 képviselõjét, visszautalva arra, hogy egy évszázaddal ezelõtt még egyazon ország ? az Osztrák-Magyar Monarchia ? állampolgárai voltak; ma pedig elérkezett az idõ, hogy immár ne külsõ kényszerûségbõl, hanem közös akaratból és kölcsönös szolidaritásból fogjanak össze mindazok a nemzeti közösségek, melyeket egykor a megosztó Habsburg-politika, utóbb pedig az ellentétes nemzeti érdekek állítottak szembe egymással. Erre az EU kínálja a legalkalmasabb keretet ? mondotta, de hozzátette: itt is gyakran érvényesül a kettõs mérce. Míg ugyanis az unió a határain kívüli emberi jogi sérelmek orvoslásának kiemelt figyelmet szentel (például a kínai ujgurok és a tibetiek vagy a harmadik világ üldözöttjei esetében), mindezen elvek és értékek érvényesítését saját országaiban elhanyagolja, gyakran azzal hárítva el a felelõsséget, hogy a tagállami kompetencia körébe utalja a kisebbségi jogok kérdéskörét. ?s a tagállamok maguk is másként viszonyulnak a határaikon belül élõ kisebbségek, illetve a határaikon kívülre szakadt nemzeti közösségeik ügyéhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 26.
Székelyföld Brüsszelben
Jövõ héten nyitják meg Székelyföld képviseleti irodáját Európa fõvárosában. A brüsszeli Magyar Régiók Házában helyet kapó iroda feladata Székelyföld népszerûsítése, és összegyûjteni, feldolgozni, majd továbbítani az Európai Unió intézményeitõl származó információkat, tájékoztatni az önkormányzatokat az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Régiók Tanácsa döntéseirõl, hozzáférni a közösségi pályázatokhoz.
Május 31-én, kedden az Európai Parlamentben ad fogadást három EP-képviselõnk, Tõkés László alelnök, Sógor Csaba és Winkler Gyula. Rajtuk kívül a magyar és román kormány, valamint a székelyföldi megyei önkormányzatok képviselõi mondanak köszöntõt. Az eseményen, melynek célja a képviseleti iroda létének tudatosítása, Székelyföldet népszerûsítõ kiállítás és vetített képes ismertetõ tekinthetõ meg, székelyföldi táncokat járnak a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mûvészei. Az iroda hivatalos megnyitójára szerdán kerül sor, a helyszínen székelyföldi közigazgatási címerekbõl kiállítást is rendeznek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 26.
Uniós szintû kisebbségvédelmet (RMDSZ-kezdeményezés)
Nemzetközi és erdélyi szintû összefogást kezdeményez az RMDSZ: határozattervezetet terjeszt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának június 3-án Eisenstadban ülésezõ kongresszusa elé, amelyben javasolja, hogy a mintegy nyolcvanhat tagszervezetet számláló testület hasznosítsa az Európai Unió által létrehozott állampolgári kezdeményezés eszközét, az európai uniós politikában való részvétel új formáját.
Mint ismeretes, a Szövetségi Képviselõk Tanácsa április 2-i ülésén Európai szintû politika a nemzeti közösségek védelme érdekében címmel határozatot fogadott el. A dokumentum leszögezi: a szövetség célja egy olyan európai uniós kisebbségi keretszabályozás elfogadtatása, amely az õshonos nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének és közösségek széles körû jogait tartalmazza az önrendelkezéstõl - beleértve az Európai Unióban meghonosodott autonómiaformák alkalmazhatóságát - a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokig. A szövetség széles körû konzultációt kezdeményez e témában a Kárpát-medencei és erdélyi magyar érdek-képviseleti és civil szervezetekkel, egyházakkal, valamint az Európai Unióban élõ õshonos nemzeti kisebbségek szervezeteivel. A konzultáció eredményeként összeállított cselekvési terv egyik fontos eleme, hogy a szövetség a Lisszaboni Szerzõdés által teremtett állampolgári kezdeményezés jogintézményére is támaszkodni kíván, amelynek értelmében legalább egymillió - legkevesebb hét tagállamból származó - polgár közvetlenül kérheti az Európai Bizottságot, hogy az EU hatáskörébe tartozó területen új kezdeményezést tegyen. A 2012. április 1-jén életbe lépõ állampolgári kezdeményezés lehetõséget ad arra, hogy a romániai magyarság - és tágabb értelemben az Európai Unióban élõ õshonos nemzeti kisebbségek - jogkövetelõ törekvéseit új keretben érvényesítsék. Az RMDSZ bízik abban, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és tagszervezetei támogatásával széles körben tudatosítható, hogy az állampolgári kezdeményezés valós eszközt jelent a kisebbségi jogérvényesítésben.
Belsõ-erdélyi ?nkormányzati Tanács alakul
Az RMDSZ Kolozs, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyei küldötteinek részvételével holnap megalakul a Belsõ-erdélyi ?nkormányzati Tanács. A regionális önkormányzati tanácsok létrehozását a szövetség tizedik kongresszusán határozták el, ennek értelmében született meg május 20-án Marosvásárhelyen a Székelyföldi ?nkormányzati Tanács is. A szórványvidékeken élõ magyarokat képviselõ új testület alakuló ülését Kolozsvárra hívták össze, és a tervek szerint kész mûködési szabályzattal és megválaszott vezetõséggel zárul a zárt ajtók mögötti összejövetel. A Belsõ-erdélyi ?nkormányzati Tanács megalakulását követõen a Szövetség Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa is ülésezni fog.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 26.
Búcsú Gyimesi ?vától
Amikor a tragédia okozta döbbenet elmúlik, és tompul a bûntudat, hogy milyen keveset tettünk érte, hogy mennyire nem háláltuk meg a munkáját, a tudását, a tanítását, a féltését, az emberségét, akkor majd lexikonokba zárják, életét és munkáit hosszú tanulmányokban, kötetekben fogják méltatni, elemezni. Szeretni fogják, és szentté avatják. Kanonizálják a kanonizátort: Cs. Gyimesi ?vát.
Félõ azonban, hogy egyáltalán nem értik majd meg, sõt, félreértik, aztán pedig szem elõl tévesztik, amit sokunk tanára számunkra, erdélyi magyarok számára jelentett. Mert bár alapmûvei - a Teremtett világ, a Gyöngy és homok, a Honvágy a hazában, a Kritikai mozaik, a Szem a láncban meg a többi - a könyvtárpolcon sorakoznak, az elõadások varázsa elszáll, a le nem írt szavak elvesznek, kihullnak az emlékezetekbõl, és nem lesz kapaszkodó, mert érték-szószedetét, a végsõ értékek szócikkekbe sûrített tárát már nem fejezte be, nem tette le iránytûként az asztalunkra.
Ki emlékszik majd arra, hogy csodálta a házát magával hordozó csigát, bolygótársnak titulálva tisztelte a gyönge fûszálat, õszintén és mélyen hívõ ember volt, s kozmikus víziót épített magában a világról, a párhuzamosan létezõ univerzumokról? Hogy elbûvölte õt az információ tudománya, a fizika, a matematika? Hogy gyönyörûen rajzolt, csodálatosan varrt, és hogy a természet megszámolhatatlan sok más talentummal is megáldotta. Kinek lesz ez fontos ebben az egyre agresszívebb és napról napra türelmetlenebb világban, amelyben a hiábavalóságoknak jóval nagyobb az értéke minden másnál, amiben õ igazán hitt? Ki emlékszik majd arra, hogy a nagy sunyítás idején a fájdalmasan kevesek egyike volt, aki a bõrét a vásárra vitte, s ott is állandóan a kezében szorongatta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Megkerülhetetlenül nagyot az irodalomtudományban alkotott, de érték-, arány- és mértékrendjének alappillérei mindörökre a szabadság, az emberi méltóság és a szolidaritás maradtak. A múlttal történõ õszinte szembenézést követelte, elítélte az erõszakot, demokratikus országot és érdekvédelmet álmodott, gyógyítani akarta a világ mindenféle fájdalmát. Meglátta az embert a hajléktalanban, a lecsúszott szegényben, csodálattal nézett a vízszerelõre, az órásmesterre, a sarki zöldségárusra. Eközben szünet nélkül és egyre nyugtalanabbul vágyott a megértésre, a szeretetre, az elismerésre. Csakhogy ezek elillantak elõle, még azon ritka pillanatokban is, amikor véletlenül karnyújtásnyira kerültek.
Tudta, hogy szókimondásai okán egyesek neheztelnek rá, s gyûlölik olykor, hogy az emberek nem tûrik el az igaz bírálatot. ?risten, milyen sokszor megalázták, megrágalmazták, megfenyegették, kiátkozták innen-onnan! Még azok is, akiknek a felebaráti szeretet hirdetése lett volna a legfõbb dolguk. Felháborodással, félelemmel, szorongással, majd rezignálással reagált a támadásokra, de továbbra sem engedett az elveibõl. Pedig rendre becsapódtak elõtte az ajtók, kellemetlenné vált az igazával, elviselhetetlenné az õszinteségével, a racionalitásával, a rátartiságával együtt. Kicsinyes és szégyenteljes bosszút forraltak ellene: mert igaza volt, mert nõ volt, mert nonkonformista volt.
- Egyetlen férfi volt közöttünk: Gyimesi ?va! - mondta évekkel ezelõtt találóan egyik irodalmár pályatársa, amikor az 1989 elõtti és utáni korszakok utóbb gombamód szaporodó hõseirõl és ellenállóiról szó esett. Igaza volt.
Csakhogy a szégyenletesen elvesztett bátorságunk és becsületünk megmentõjének közöttünk bûnjelként megélt jelenléte egyre többeket és egyre jobban zavart. A végén - hogy végzetesen nagyot rúgjanak bele - azt is elvették tõle, amihez a legjobban ragaszkodott: a tanítás lehetõségét. Szemforgató módon megfosztották konzulens professzori állásától is, majd hûvösen közölték vele, hogy doktoranduszait, ha ragaszkodik hozzá, ingyen is taníthatja.
?s Gyimesi ?va ezt tette. Tanított - az utolsó napjáig. A mûvei mellett a sok száz tanítványában él tovább, akiknek szakmai fejlõdését meghatározó módon befolyásolta, és akiknek a gondolkodását kibontakozni és szárnyalni segítette. Akik miatt érdemes volt elviselnie a testi és a lelki törõdöttséget. Akik éltették. Akik motiválták õt, hogy a világ fájdalmát tovább cipelje magával.
Amíg hétfõn meg nem értette, hogy nincs tovább. A professzorasszony akkor elköszönt. Fájdalmas búcsú, remélem, hogy egy jobb világba költözött.
Nyugodjék békében!
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár)2011. május 26.
Gyászhír
Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Róm 8,38-39)
Megrendült szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, CS. GYIMESI ?VA irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi professzor 2011. május 23-án, életének 66. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolozsváron.
Temetése május 28-án, szombaton 13 órakor lesz a Házsongárdi temetõ nagykápolnájából.
Kérjük, akik tiszteletüket szeretnék leróni a sírnál, egy szál fehér virágot hozzanak magukkal. GYÁSZOL? GYERMEKEI: ZSUZSA ?S P?TER.
Szabadság (Kolozsvár)2011. május 26.
Román hisztériakeltés a Székelyföld brüsszeli képviselete ellen
Heves magyarellenes hangulatkeltésre használta fel az utóbbi hónapokban egyre nacionalistább retorikát alkalmazó román ellenzék és a sajtó egy része azt, hogy kiderült: az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentben mandátumot szerzett három képviselõ kedden megnyitja a Székelyföld európai uniós képviseletét Brüsszelben. A hírt reggel a Realitatea hírtelevízió dobta be a köztudatba, bemutatva a Tõkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula által aláírt meghívót, amely szerint kedden délután öt órától az Európai Parlament épületében tartják a képviselet ünnepélyes megnyitóját.
A magyar ügyekben korábban is számos alkalommal nacionalista hangnemben megnyilvánuló csatorna honlapján mindezt úgy ütik fel, hogy az RMDSZ európai parlamenti képviselõi ismét arra készülnek, hogy felszítsák a kedélyeket - ha nem Brüsszelben, akkor Bukarestben.
Az ügy kapcsán a nagyobbik ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) azonnal offenzívába lendült, és a kormány közbelépését követelte. Cãtãlin Ivan, a párt európai parlamenti képviselõcsoportjának vezetõje szerint a helyzet aggasztó, ugyanakkor nem kell hisztériába esni.
Az európai intézmények mellett amolyan kisebb követségek mûködnek, amelyek városok, kisrégiók képviseletei. Azonban ezek létezõ, törvényesen és alkotmányosan elismert közigazgatási egységeket képviselnek. A Székelyföld képviselete ostobaság. Provokáció is lehet, ami egyesek számára hangzatos lehet. Szinte minden, ami európai szinten történik, belpolitikai ügyekkel kapcsolatos. Nem tudom, miért teszi ezt Tõkés úr, talán a két romániai magyar párt közötti csatáról szól. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) sorain belül nem okoz gondot, mivel õk támogatták Tõkést az EP alelnöki tisztségének elnyerésében. Mi többiek azonban aggódunk amiatt, hogy az RMDSZ zömmel a magyar EP-képviselõkkel hangolja össze politikáját, és csak magyarul beszélnek. Az aggodalom azonban elégséges, nem kell hisztérikusan reagálni, hiszen midig tudtuk, hogy az RMDSZ inkább Budapest felé tekint, mint Bukarestre - hangoztatta Ivan.
Felhördült az ellenzék
Bukaresti páttársai azonban nem fogadták meg Ivan tanácsát, és igencsak vehemensen reagáltak a képviselet megnyitásának hírére.
Olguþa Vasilescu, a PSD szóvivõje bírálta a kormányt, amiért nem reagál Tõkés lépésére. Teodor Baconschi külügyminiszter továbbra sem reagál a provokációkra, amelyek a román állam nemzeti, egységes, független és oszthatatlan jellegével kapcsolatosak - sérelmezte Vsailescu.
A PSD-s politikusnõ szerint a reakció hiánya annak tudható be, hogy a PDL fél: az RMDSZ feldühítésével elveszíti a parlamenti többségét.
A meghívón az Európai Néppárt frakciójának logója is szerepel, amelynek az a PDL is tagpártja, amely támogatta Tõkés Lászlót az EP alelnöki tisztségének megszerzésében, ez bizonyítja, hogy Baconschi úr reakciójának hiánya nem véletlen - fogalmazott Vasilescu.
Hevesen kikelt a képviselet megnyitása ellen Mircea Geoanã, a szenátus PSD-s elnöke is. Szerinte a kormánynak határozott álláspontot kell kialakítania az üggyel kapcsolatosan. Közleményében törvénytelen, alkotmányellenes és európaiatlan jelzõkkel illeti az RMDSZ-es európai parlamenti képviselõk kezdeményezését. ? is azzal érvel, hogy csupán azon régiók nyithatnak törvényesen képviseletet, amelyeket azon országok alkotmánya vagy törvénykezése is elismer, amelyben találhatók.
Támadásba lendült a kormánykoalíció egyik pártja is: szintén keményen bírálta a lépést a Szövetség Románia Fejlõdéséért (UNPR), amelyet a jelenlegi ellenzéki pártokból kilépett, a kormányt támogató honatyák alapítottak, és amely ezért cserében megkapta a védelmi miniszteri tisztséget.
A PSD-bõl kilépett Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, az UNPR vezetõ politikusa szerint a képviselet megnyitása alkotmányellenes, és az állami hatóságoknak is fel kell lépniük ellene. Szerinte fölösleges provokációról van szó, az Európai Unió ugyanis nem ismerheti el a Székelyföld létezését.
Sógor Csaba: normális és szükséges lépés
Nem így látja viszont Sógor Csaba európai parlamenti képviselõ, aki szerint már jóval korábban meg kellett volna nyitni a székelyföldi képviseletet Brüsszelben.
Azért székelyföldi képviselet a neve, mert a Székelyföld név jóval régebbi, mint a 43 Hargita, Kovászna és Maros megye megnevezések, sõt a most az év európai fájává választott hatszáz éves csíkszenléleki hársfánál is régebbi - ecsetelte a Krónika kérdésére Sógor.
A politikus igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, rámutatva, hogy a kezdeményezés nem alkotmányellenes, hanem normális, reális igényeknek megfelelõ lépés.
Brüsszelben hivatalosan 15 ezer, nem hivatalosan 30 ezer lobbiiroda mûködik - tájékoztatott Sógor, hozzátéve, hogy román kollégái akkor nem panaszkodtak, amikor egy suceavai képviselõ Bukovina turisztikai célpontjait reklámozta.
A Székelyföld képviselete a nevében foglaltak értelmében Maros, Hargita és Kovászna megye képviseleteként mûködik majd. A képviselet a Magyar Régiók Házában kap helyet. Létrehozásának célja az, hogy információt gyûjtsön az EU politikájáról, tájékoztassa a három megyét az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Régiók Tanácsa és egyéb uniós intézmények döntéseirõl, valamint ezek mellett az, hogy segítse az érintett megyék részvételét az európai uniós pályázatokon. Emellett kapcsolatot kíván teremteni a székelyföldi régió és az uniós intézmények között, és lobbitevékenységet is kifejt majd.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)