udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 1921-1950 | 1951-1980 | 1981-2010 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. június 25.
Megalakult az új SZKT, elnöke továbbra is Bíró Rozália
169 tagú az új Szövetségi Képviselõk Tanácsa (SZKT), elnöke továbbra is Bíró Rozália marad - dõlt el az SZKT jelenleg zajló marosvásárhelyi ülésén. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által javasolt fõtitkár-helyetteseket is megerõsítette tisztségükben a testület.
Így a kulturális-fõtitkárhelyettesi tisztséget Hegedûs Csilla mûemlékvédelmi szakember, az önkormányzati fõtitkár-helyettesi tisztséget Horváth Anna tölti be, Bodor László a program és ifjúsági fõtitkár-helyettes, illetve Székely István a fõtitkárság társadalomszervezésért felelõs fõosztályt vezeti.
A fõtitkár-helyetteseket 127 érvényes szavazattal erõsítette meg tisztségében az SZKT, ellenszavazat nem volt. Jelenleg Kelemen Hunor tartja elnöki beszédét, amelyben a kisebbségi törvénynek és a régióátszervezésnek témája is terítékre kerül - tudósít az Erdély FM. (hírszerk.)
Transindex.ro2011. június 25.
Kelemen Hunor: az RMDSZ-nek vannak még feladatai a kormányban, de nem sérülhet a romániai magyarság édeke
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) még fontos feladatai vannak a romániai kormány tagjaként, de csak addig maradhat benn a koalícióban, amíg nem sérülnek a romániai magyarság egészének az érdekei - e gondolatra építette fel mondanivalóját szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
Ezen a napon megalakult az új összetételû Szövetségi Képviselõk Tanácsa (SZKT). Kelemen Hunor beszédében a közigazgatási reformra összpontosította a figyelmet. Nevezetesen a Traian Basescu által az elmúlt hetekben elõterjesztett elképzelésre, amely szerint az ország nyolc jelenlegi fejlesztési régiójának megyei hatáskört adnának, ennek nyomán mintegy ötödére csökkenne a mostani, megszûnésre ítélt 41 megyének a száma.
Az államfõ javaslata élvezi az iránta lojális Demokrata Liberális Párt (PD-L) támogatását, viszont a román szociáldemokrata és liberális ellenzék, akárcsak - a PD-L koalíciós partnereként - az RMDSZ elutasítja azt. Ez utóbbi ugyanis mindig arra törekedett, hogy a három székely megye (Hargita, Kovászna és Maros) egy közigazgatási egységben, a magyar többséget megõrizve maradjon együtt.
Az államfõ azonban az utóbbi napokban kompromisszumos ötletként felajánlotta: a nyolc megye mellett Hargita és Kovászna maradhasson meg két külön megyeként. A magyar szervezetnek errõl a nyolc plusz kettes változatról kellene eldöntenie, hogy elfogadható-e a számára.
Kelemen Hunor elismerte: elsõ látásra érdekesnek tûnt Basescu indítványa, ilyennel román politikus eddig még állt elõ. De e javaslat csapdát is rejt magában, mert megosztaná a magyarságot - hívta fel a figyelmet, utalva arra, hogy a jelenlegi Maros megye ez esetben egy jövendõ óriásmegyébe olvasztva elvesztené minden lehetõségét a döntések befolyásolására, arról nem is beszélve, hogy a mostani Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Fehér, vagy Temes magyarsága felolvadna az óriásmegyékben.
A szövetség elnöke úgy vélte: ennek az egész kérdésnek a megvitatását el kellene halasztani, mert annak elõkészítetlen, a magyarság számára elfogadhatatlan mivolta a koalíció felbomlásához vezethet. Márpedig az RMDSZ nem akar politikai válságot kirobbantani, annak egész Románia látná a kárát - tette hozzá.
Kifejtette azonban azt is, hogy valójában a régió-átszervezésrõl szóló vita nem csupán Székelyföldrõl szól, márpedig az elmúlt hetekben a médiában és a közéletben másról sem lehetett hallani, mint arról, hogy a magyarok szét akarják szakítani Romániát. Aki ebbe az irányba kívánja terelni a közvélemény figyelmét, az felelõtlenül cselekszik - szögezte le az RMDSZ elnöke.
Kitért arra is, hogy várhatóan nem sikerül június végéig elfogadtatni a kisebbségi törvényt, noha a koalíciós protokollumban ebben megállapodtak. Csupán a határidõ szorítása miatt azonban a szövetség nem mehet bele egy számára hátrányos tartalmú törvény megteremtésébe, ezért - mint fogalmazott - ha nem sikerül a szövetség elvárásainknak megfelelõ változatot elfogadni, e kérdés rendezését is halasztani kellene.
Fontosnak tartotta eloszlatni azt az illúziót, miszerint az RMDSZ ebben a helyzetben többet is kikényszeríthet a partnerbõl, vagy hogy ellenzékben nagyobb lenne a mozgástere. Szerinte az is téved, aki azt hiszi, hogy a jövõ évi választásokig egy másik - a mai ellenzéki - csapattal összeállva az RMDSZ-t beveszik majd egy másik kormányba.
E pillanatban az RMDSZ még nem merítette ki összes lehetõségét, még vannak megoldandó feladatai e kormány tagjaként - mondta Kelemen Hunor. De van egy határ, amit nem léphetünk át, például, ha a magyarokat felolvasztó közigazgatási reformot akarnának megvalósítani - szögezte le az RMDSZ elnöke
Garzó Ferenc
MTI2011. június 26.
Vélemények a kisebbségi kultúra jövõjérõl
A tanácskozáson számtalan idõszerû téma hangzott el
A posztModern Távlatok mûhely által szervezett, A kisebbségi kultúrák - vidéken címû tanácskozáson a generációváltásról is szó esett. Kérdés: kik lesznek a jövõben a kulturális rendezvények szervezõi.
A posztModern Távlatok mûhely által az elmúlt héten szervezett tanácskozás a generációváltást is boncolgatta. Kereskényi Sándor, a tanácskozás szervezõje arra a kérdésre kereste a választ, hogy várható-e generációváltás a kultúraszervezésben. Stier Péter, az RMDSZ szatmárnémeti szervezete kulturális bizottságának alelnöke elmondta, hogy az RMDSZ-en belül elkezdõdött a generációváltás, megvan még az idõsebb korosztály, kezdenek felzárkózni a fiatalok, de hiányoznak a negyvenesek. Az olyan nagyszabású rendezvények szervezésére is vállalkoznak majd fiatalok, mint a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny, a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny, az ?lõ Rákóczi, a Páskándi- és a Jakabffy-napok stb.
Kónya László fõtanfelügyelõ-helyettes szerint a kisebbségi harc fõ eszköze a civil mozgalom. Sajnos kevés a kezdeményezõ fiatal. Probléma az is, hogy a tanárok nem mennek el még azokra a rendezvényekre sem, amelyek az õ szakkörükön belül történik. Meg kell találni a módját annak, hogy a mennyiség ne menjen a minõség rovására.
Más vélemények
Rist Gabriella, a Német Demokrata Fórum kulturális tevékenységeit ismertette. Ezen a területen nincsenek problémák, hiszen a svábság egyre csökkenõ létszáma miatt nagyobb az összetartás. Szinte valamennyi sváb lakta településen van fúvószenekar és néptáncegyüttes. Igli Brigitta fiatal képzõmûvész abban látja a problémát, hogy egyre több fiatal hagyja el a megyét. Egy egységes értékrendszert kellene kialakítani és megkülönböztetni a mûvészetet a mûkedveléstõl. Nagyon hiányzik a kritika. Dr. Tallián Ferenc azokat az idõszakokat említette meg, amikor a kultúra virágzott Szatmár megyében. Thoroczkay Sándor arról beszélt, hogy van néhány jól bejáratott hagyományos rendezvény Szatmár megyében, de ezek egy része kezd egyhangúvá válni. Ezeket eladhatóbbakká kellene tenni. Csirák Csaba Márton Áron püspököt idézte, aki azt mondta, hogy: Erdélyt a magyar anyák veszítették el. Vigyázzunk, nehogy így járjon a magyar kultúra is! ?gy kell tanítani, hogy a tanítvány túlszárnyalja a tanárt.
erdon.ro2011. június 26.
?vadzáró gálaest
Kolozsvári Magyar Opera 2010-2011 évadjának ?vadzáró gálaestje sok tekintetbõl példaadó. Az újonnan kinevezett igazgató, Szép Gyula a médiának nyilatkozva, elmondta, ez volt az elsõ olyan évad, melyet már elõtte egy évvel, megterveztek és a terveket a lehetõségek szerint (betegségek, indiszpozíció ellenére) betartották. Visszatekintve az elmúlt évadra, a Kolozsvári Magyar Opera bizonyítottan jó évadot zárt. Köszönhetõen annak a gárdának, amely az elmúlt húsz év tudatos építkezése következtében kiépült.
Ma már nemcsak az intézményen múlik a mûvészi teljesítmény megcsillantása. Ha az intézmény megkapja azokat a lehetõségeket, melyeket a világ valamennyi operaháza jobb helyeken megkap, akkor a teljesítményük felnõhet arra a színvonalra, mely méltán Kolozsvár hírnevének további növekedését eredményezheti.
Az intézmény múltja becsülni való. Ezzel a múlttal sáfárkodni érdem. Ezt érezte meg az intézmény vezetõsége, amikor lehetõvé tette, hogy ennek az évadnak a záró elõadása Vissi d'arte- a mûvészetért éltem címmel megvalósuljon. De ehhez sok mindennek össze kellett jönnie, amivel egyébként az operaház rendelkezett, rendelkezik.
Szükség volt egy olyan személyiségre, aki munkásságával bizonyította, mindazok a belsõ adottságok léteznek, és ennek következtében az intézményt, megfelelõ formában, bárhova ahova meghívják, kellõ módon helyt áll. Ez a mûvész Kirkósa Júlia volt.
Akirõl a hajdani korrepetitor Debreceni ?va (ma Tel-Avivban él) a következõket nyilatkozta:A lélegzetem is elállt, amikor egy próbán, meghallottam Kirkósa Júlia gyönyörû drámai szoprán hangját, melyet egy csomó szabadon szárnyaló felhang díszített. ?vek során ez a hang nemzetközi rangúvá fejlõdött, megállta volna helyét bármely nagyvilági színpadon. Rendkívüli szorgalom, a szereptanulásban a legmélyebbre történõ behatolás- úgy zeneileg, mint pszichológiailag- ezek jellemezték munkáját.
Az elmondottakból kiderül, a tehetségen kívül nagyon komoly munka is szükséges ahhoz, hogy a benned levõ értékek felszínre jöjjenek, és a szerencse is. A szerencsérõl talán annyit, Kirkósa Júlia nagyhírû komoly anyagiakkal rendelkezõ örmény családból származik. Ami abban az idõben (1960-1980-as években) nem volt erény. Szerintem ennek is köszönhetõ, pályája nem volt mentes a zökkenõktõl sem, de az a kivételes igyekezet, mely nélkül valódi mûvész nincs, minden alkalommal a színpadon, de az életben is, segítségére sietett. Ennek volt köszönhetõ, minden helyzetben meg tudta találni azt az utat, mely számára a helyzet megoldásában a legjobb volt.
A 1989-es események után kialakult helyzet nagy hozama volt az, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Opera felfedezte Kürthy András Budapesten élõ rendezõt, aki igényességérõl is híres volt. Kolozsváron több darabot állított színpadra, melyeknek szoprán szólamát Kirkósa Júlia szólaltatta meg.
Errõl maga Kürthy András a következõkben így emlékezik meg: Az engem hosszú idõre Kolozsvárhoz kötõ találkozások között az egyik legmegragadóbb volt egy a hangjával, megjelenésével, szuggesztív színpadi személyiségével kitûnõ szoprán. Noha egy operett elõadásban találkoztam vele, rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem mindennapi talentumok birtokosa par excellence operai hõsnõ, született Verdi-heroina, akivel feltétlenül szeretnék együtt dolgozni.
A gondolatokat tett követte, és az események a Kolozsvári Magyar Opera aranykönyvében az utókor számára, rögzítõdtek.
Ezek után érthetõ az, hogy a 2010-2011 évadjának ?vadzáró gálaestjének megrendezésére Kürthy Adrást kérték fel. Kevés magyar operarendezõrõl-, menedzserrõl lehet elmondani, Kínától-Amerikáig minden jobb helyen megfordult. Akinek hatalmas tapasztalat áll ma a háta mögött. Egyike azoknak, aki nem engedheti meg magának az igénytelenséget. Ez alkalommal is a Kolozsvári Magyar Opera lehetõ legjavával dolgozott, bevonva olyanokat is, akik szívesen kollaborálnak az intézménnyel.
Így állt össze ez a zeneileg is jól átgondolt elõadás, melynek karmesterei: Petre Sbârcea, Horváth József, Jankó Zsolt, Kulcsár Szabolcs. A nevek önmagukért beszélnek. Díszlettervezõ: Venczel Attila. Karigazgató Kulcsár Szabolcs.
Kirkósa Júlián kívül az elõadók névsor szerinti felsorolása: Ádám János, Balla Sándor, Bardon Tony, Marius Budoiu, Covacinschi Yolanda, Egyed Apollónia, Florin Estefan, Fülöp Márton, Carmen Gurban, Hary Judit, Hercz Péter, Kele Brigitta, Kerekes Mária, Mányoki László, Mányoki Mária, Molnár Mária, Pataki Adorján, Rigmányi István, Sándor Árpád, Szeibert István, Székely Zsejke, Szilágyi János, Veress Orsolya és Vigh Ibolya.
Közremûködött az operaház ének-, zene- és balettkara.
A mûsorvezetõi teendõket Salat Lehel látta el, aki valamikor állandó meghívottja volt az operaháznak.
Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre. Korrepetitor: Nagy Ibolya. Koreográfus Adrian Mureºan. ?gyelõ: Gálffy Erzsébet. Rendezõ munkatársa: Gombár Annamária.
Kürthy András, de Szép Gyula is pontosan tudja, a produkciót, el kell adni. Ehhez föltétlenül szükséges a csomagolási technika minél magasabb szintû alkalmazása. Ennek volt köszönhetõ a mûsor összeállításának minõsége. Amit biztosítottak az örök ifjú Johann Strauss, Amilcare Ponchielli, U. Giordano, F. Cilea, valamint a legnagyobbak közé tartozó Giacomo Puccini és Giuseppe Verdi halhatatlan áriái.
A zenét fûszerezte a balettkar maximális teljesítménye, amit a vetített képes háttér jól meg választott képsora kellõ képen fokozott. A hang és mozgás látvány keverése mesteri volt az est folyamán.
A förgeteges siker bizonyítja, a Kolozsvári Magyar Opera társulata jó úton halad, mert közönségét meg tudta tartani, sõt a sok fiatal a nézõtéren azt is jelzi, a jövõ biztató.
De ehhez mindazok kellenek, melyek egy ilyen intézményt képesek anyagilag is életben tartani.
Az alapanyag megvan, de ezzel az anyaggal csínján kell bánni, mert érzékeny, és ha nincs kellõ képen óvva- támogatva, akkor könnyen sérülékeny.
A Gálaest bizonyította, a közönség, ha megkapja azt, amit elvár egy ilyen intézménytõl, akkor nagyon példásan hálás tud lenni.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro2011. június 26.
Jubileumi koncertet tartottak
Jubileumi koncert a Partiumi Keresztény Egyetemen
Partiumi Keresztény Egyetem Zenemûvészeti Tanszéke fennállásának tizenötödik évfordulóját az egykori és a jelenlegi egyetemi hallgatókból álló kórus jubileumi koncertjével ünnepelte.
Péntek délután, a tanintézmény dísztermében sorra kerülõ örömteli jubileumi koncertet egy rendkívül szomorú haláleset árnyékolta be: Veres László Zsolt véndiák, egyben végzõs egyetemi hallgató tragikus hirtelenséggel távozott az élõk sorából. Jövõ héten fejezte volna be a zenepedagógia szakot. Aki ismerte azt tudja, hogy milyen sokoldalú személyiség volt, mind emberi, mind szakmai szempontból. - mondta köszöntõjében dr. Fodor Attila tanszékvezetõ. A jelenlévõk egy perces néma tisztelgéssel adóztak emlékének. Berkesi Sándor Liszt- és Magyar ?rökség díjas karnagy a mûsorra tûzött kórusmûveket mutatta be. Megtudhattuk, hogy a jövõ héten záróvizsgázó hallgatók vezénylik az elõadott mûveket. Változatos stíluskörök dalai csendültek fel. Hallhattunk többek között egy kora barokk mûvet, pünkösdi korált, Bach-kantátát, román népdalfeldolgozásokat, továbbá Haydn, Liszt, Bartók, Kodály és Lászlóffy mûveket is.
Mészáros Tímea
erdon.ro2011. június 26.
Az anyák ölében a magyarság jövõje
Dr. Raffay Ernõ kötetei nagy népszerûségnek örvendtek a szatmáriak körében
Szatmár megye - Magyarország történelme iránt érdeklõdõk számára tartogatott újabb csemegét a dr. Raffay Ernõ történész által június 24-én megtartott elõadás, melyben a magyar anyák szerepérõl is szólt.
A Trianon okai és következményei címû elõadást hallgatták meg a szatmárnémeti Erdélyi Nemzeti Tanács székházában megtartott rendezvényen a téma kedvelõi. A könnyed stílusú elõadás ugyanakkor dátumokkal és a magyar nép történelmére befolyással lévõ magyar és külhoni politikusok neveinek a felsorolásával vázolta a Trianont megelõzõ idõszakot, majd Nagy-Magyarország szétszakításának külsõ és belsõ okait is felsorolta. Az elõadó nem csak a másik félre mutogatott, hanem azt is elmondta, hogy az akkori országvezetés milyen hibákat követett el, és milyen folyamatok segítették a történelmi Magyarország feldarabolását. A nagyhatalmak és három kis ország kereszttüzében található 1914 elõtti Magyarország egyik problémája volt a magyarok kevés száma, annak ellenére, hogy akkortájt a 12 együtt élõ nemzet közül a magyar és lengyel családokban született sok gyermek. A másik probléma az volt, hogy az ellenzék megakadályozta egy olyan törvény megszavazását, amely lehetõvé tette a hadsereg fejlesztését, miközben a körülötte lévõ országok növelték a katonai kiadásokra szánt összegeket. Harmadik okként a szabadkõmûvességet nevezte meg, ugyanis kutatásai közben rájött arra, hogy céljuk az ország területi épségének a megõrzése volt - persze azért, hogy átvegyék felette az irányítást. Ez volt az a három fõ ok, ami végül ahhoz a tragédiához vezetett amelynek következményeit ma is érezzük. Ezek azok a történések és folyamatok, melyek elõidézték 1920. június 4-ét.
A jövõrõl
Pénteken nem csak a múltról esett szó, Raffay kitért a magyarság jövõjére is, Koszovót hozva fel például, amelyet ugyan Albánia nem tudott segíteni a szerbekhez képest gyenge hadseregével, de mint azt Albánia akkori elnöke megfogalmazta: az albán anyák nyerték meg nekünk Koszovót ami egy 96%-os albán lakosú terület volt a függetlenségük kikiáltásakor. Tehát ez a megoldás Trianon gyógyítására, az, hogy születik-e vagy sem magyar gyermek.
Kiadványok
Ezt követõen a hallgatóság a Nagy Magyarország könyvek sorozathoz tartozó két új kiadványt - Balkáni birodalom - Nagy-Románia megteremtése 1859-1920 és Szabadkõmûvesek Trianon elõtt - ismerhette meg, melyet a szerzõ kérésre dedikált is.
erdon.ro2011. június 27.
?j tagszervezettel bõvült a Magyar Ifjúsági Tanács
2011. június 25-én a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) legfelsõbb döntéshozó szerve, a Küldöttgyûlés egyhangúlag felvette tagszervezetei sorába az Erdélyi Magyar Ifjak országos szervezetet, így az a MIT teljes jogú tagja lett. A döntés értelmében a MIT Küldöttgyûlése három taggal bõvült, akik a továbbiakban az EMI-t képviselik a testületben.
A csatlakozást követõen Sándor Krisztina, a MIT elnöke, valamint Soós Sándor, az EMI elnöke Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak, ahol a belépés elõzményeit ismertették, és válaszoltak az érdeklõdõk kérdéseire.
Sándor Krisztina elmondta, hogy egy természetes folyamat eredménye az EMI csatlakozása, hiszen a két szervezet között az EMI megalakulása óta jó együttmûködés van. Ezt a viszonyt erõsítették az idõnkénti személyi átfedések is a két szervezetben, valamint több olyan közös közéleti feladatvállalás, amelyben együtt dolgoztunk, egy hangot ütöttünk meg. Az EMI belépése a MIT-be teljes mértékben összecseng Tusványos idei mottójával, vagyis, hogy: összenõ, ami összetartozik! - nyilatkozta Sándor Krisztina.
Soós Sándor, az EMI elnöke kifejtette, hogy az EMI már korábban többször is gondolkodott azon, hogy a MIT tagszervezete legyen, ennek azonban most jött el az ideje. Az EMI jövõre megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepli, tehát egy megfelelõen érett döntésrõl van szó, amely mindkét szervezetnek hasznára válhat. Az eddigi színes képbe, amely a MIT tagszervezeteit jellemezte, ezután újabb színfolt került. Az EMI egyik célja, hogy a nemzeti vonalat tovább erõsítve építse az erdélyi magyar ifjúsági szférát - jelentette ki Soós Sándor.
A MIT tagszervezeti köre legutóbb 2002-ben bõvült, amikor a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) csatlakozott az ernyõszervezethez. A MIT az alapszabályzat szerint csak országos ifjúsági szervezeteket tömörít, és ernyõszervezetként mûködik a tagszervezetek érdekeinek képviselete mentén. Az EMI belépése a MIT-be jelentõs lépés mindkét szervezet életében, mely által egyértelmûen erõsíthetik egymást, a MIT tagszervezetei közti együttmûködések pedig szorosabbá válhatnak - szögezte le a két elnök.
Erdély.ma2011. június 27.
Kormányon, de nem bármi áron (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Az RMDSZ nemet mond Traian Bãsescu megyésítési javaslatára, sem a nyolc nagy megyét, sem a nyolc plusz kettõt nem fogadja el, de kormányon marad, amíg lehet s megpróbál eredményeket kicsikarni partnereibõl - ez a döntés született a Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) szombati ülésén. Sokan heves vitára, éles párbeszédre számítottak, ám meglehetõsen egyszólamúan zengtek a hozzászólók, hisz pénteken estére a megoldás már megszületett a szûkebb döntéshozó testületekben.
Szombaton tíz óra elõtt úgy sorakoztak a román televíziós közvetítõkocsik a marosvásárhelyi kultúrpalota elõtt, mintha a teremben Románia sorsáról születne döntés, az elõtérben berendezték kis stúdióikat, és folyamatosan vadászták a fontos embereket. ?j SZKT gyülekezett, de kevés új arccal, a legtöbb területi szervezet jól ismert vezetõ személyiségeit delegálta. 169 mandátumot igazoltak, és a jelenlevõk egyhangú igennel választották újra a testület elnökének Bíró Rozáliát. Megszavazták a fõtitkárhelyetteseket, akiket már néhány hete nevesített a szövetségi elnök, és megalakult a tíz frakció.
Erõsödõ magyarellenesség
Az ülés izgalmasabb része Kelemen Hunor szövetségi elnök beszámolójával kezdõdött, aki az elmúlt fél év mérlegét vonta meg. Amikor kormányra léptek, tudták, mire vállalkoznak, és kivel, 2010-ben, 2011 elején ígéreteik egy részét teljesítették, kiemelkedõ (s egyetlen) eredményként említette az új tanügyi törvényt. Kelemen Hunor felhívta a figyelmet arra, hogy március eleje-közepe óta jelentõs nacionalista, magyarellenes retorika uralta el a közbeszédet, és ennek elõidézõi a jelenlegi ellenzéki pártok. Nehéz visszazárni a palackba a kieresztett szellemet - a társadalom normális fejlõdését veszélyezteti a magyarellenesség, elronthatja az itthoni magyar közösség és a románság közti viszonyt, de veszélyezteti a román-magyar államközi kapcsolatokat is - hangsúlyozta. A régiók átalakításáról, a közigazgatási átszervezésrõl elmondta, ezek szükségességét az RMDSZ is elismeri, ám a DLP-vel korábbi egyezségük másról szólt, az ország új felosztását 2011 második felében, 2012 elején kellett volna megvitatniuk. Teljesen váratlanul érte a szövetséget, amikor néhány hete koalíciós partnereik jelezték, fel akarják gyorsítani a közigazgatási reformot, még a mostani parlamenti ülésszak végéig módosítanák az 1968-as megyésítési törvényt, nyolc nagy megyét létesítve, majd decemberig megváltoztatják azt a 170-180 törvényt, amely az új megyék, intézményeik mûködését tenné lehetõvé, és 2012-ben már az új felosztás szerint tartanák a választásokat - ismertette Kelemen Hunor a demokrata-liberális javaslatot. Errõl próbálták meggyõzni az RMDSZ-t, írott formában eddig semmit sem mutattak be, és errõl alakult ki az az egyöntetû vélemény: ezt a szövetség nem tudja elfogadni, nemcsak a magyarság számára hátrányos volta miatt, de azért sem, mert Románia nemzetközi egyezményeket szegne meg, és mert tudatában vannak, egy elõkészítetlen közigazgatási reform több bajt okozhat, mint amennyi nyereséget.
Csapdaajánlat Ezt követõen érkezett kedden a cotroceni-i találkozón Traian Bãsescu új javaslata a nyolc nagy megyérõl, melyek mellett megmaradna jelenlegi formájában külön Hargita és Kovászna megye. Ez az elsõ látásra érdekes ajánlat azonban csapda, nem oldja meg sem a Székelyföld, sem a Partium, sem az erdélyi magyarság többi részének problémáit, ha elfogadják, megosztják a magyar közösséget, olyan helyzetet teremtenek, amelyet utóbb nem lehet kezelni - fejtette ki Kelemen Hunor. ?ppen ezért az RMDSZ azt javasolja, tárgyaljanak a felosztásról az RMDSZ tizenhat régiós javaslata alapján, vagy vegyék le napirendrõl a kérdést, és folytassák a decentralizációt. Ha a DLP nem hajlandó erre, és erõlteti a nyolc nagy megyét, az szakadáshoz vezet, márpedig Romániát pár hetes politikai válság is igen nehéz helyzetbe sodorná, a nemzetközi pénzintézetek elõtt elveszítené hitelképességét. Felszólalásai során Kelemen Hunor többször megismételte, az RMDSZ nem akar kormányválságot elõidézni, marad a kabinetben, de nem bármi áron.
Esélytelen a kisebbségi törvény
A szövetségi elnök a kisebbségi törvényrõl és a június 30-ig adott határidõrõl, no meg ultimátumáról szólva elmondta: a jelenlegi politikai helyzetben nem látja esélyét annak, hogy a hónap végéig egy, a magyarság számára megfelelõ kisebbségi törvényt sikerüljön elfogadtatni, más jogszabály megszavazásába belemenni nem érdemes, nem szabad - hangsúlyozta. Június 30-ig mindennap ezen dolgoznak, de ha nem sikerül megfelelõ jelentést elfogadtatniuk, akkor halasztani kényszerülnek, mint az elmúlt húsz év során sok más kérdést. Az RMDSZ-nek türelmesnek kell lennie, kivárásra játszania, és volt ugyan egy ultimátum, de a politikai kontextus azt felülírta, mérlegelniük kell, hogy egy esetleges kormányból való távozással zöld út nyílna magyarellenes jogszabályok elfogadása elõtt, már megszerzett jogokat is elveszíthetünk. Kelemen Hunor Szlovákia példáját említette, ahol az ellenzékbe került magyar párt nem tudta megakadályozni, hogy a kormány úgy ossza fel az országot, hogy a magyarság mindenütt kisebbségbe kerüljön. Lehet, most az a látszat, hogy nem történt egyéb, csak behozták a kecskét a házba, és az RMDSZ kivitte - fejtette ki Kelemen Hunor, de megítélése szerint gyakorlatilag huszonegy éve ugyanez történik, mindegyre kiviszik az úja és újra betelepített kecskéket. Ebben a helyzetben nekünk nagyon határozottan arra kell koncentrálnunk, amit eddig elértünk, ne veszítsük el, és hogy ahhoz valamit hozzá tudjunk tenni - hangsúlyozta a szövetségi elnök.
A 22-es csapdája
A hozzászólók többsége egyetértett a szövetségi elnök álláspontjával, néhányan azonban árnyalták, új információkkal egészítették ki a helyzetismertetõt, s mások, például a Bihar megyeiek egyértelmûen az ellenzékkel való tárgyalások megkezdésében látják a kiutat, Lakatos Péter a 22-es csapdáját emlegette, no meg azt, Traian Bãsescu és a DLP nem sértõdhet meg, ha leülnek egyeztetni az ellenzékkel, a megállapodást nem az RMDSZ szegte meg elõször. Márton Árpád háromszéki képviselõ szerint határozott döntést kell hoznia az SZKT-nak arról, melyek a kisebbségi törvény, a közigazgatási átszervezés és az alkotmánymódosítás elfogadhatatlansági feltételei ha pedig több kettõnél, akkor ki kell lépni. Szomorú helyzetet vázolt Varga Attila képviselõ, a képviselõház emberi jogi bizottságának tagja a kisebbségi törvény jelenlegi helyzetérõl: úgy látja, bármelyik pillanatban kialakítható a kétharmados többség - de a jogszabály ellen. Ha kilépnének a kormányból, akkor sem találnának olyan pártot, amely támogatná elfogadását, márpedig értelme csak akkor lenne ennek a döntésnek. Varga Attila szerint rosszul áll a kisebbségi törvény vitája, és az a groteszk helyzet alakulhat ki, erõiket, energiájukat arra kell fordítaniuk, hogy kivédjék egy, a magyarság számára rossz törvény elfogadását. Markó Béla szerint tévednek azok, akik a Székelyföld nyereségeként próbálják beállítani az elmúlt napok történéseit. Lehet, hogy végre beszélnek rólunk, de vegyük figyelembe azt is, hogyan és milyen szándékkal - hívta fel a figyelmet. Van egy hatalmas nettó veszteségünk: a kisebbségi törvény - mondotta, s elismerte, pár hete még neki is meggyõzõdése volt, el lehet fogadtatni. Kiemelte, jelen pillanatban a kormányzásnak egyetlen alternatívája van: az ellenzékbe vonulás, a következõ választások elõtt elképzelhetetlen, hogy a másik oldallal kössenek szövetséget, és nem szabad elfeledni azt sem, a magyarellenes hangulatot éppen azok fokozták ily mértékig akikkel egyesek szövetséget kötnének. Markó szerint hozadéka is van az elmúlt idõszaknak: bebizonyosodott, rajtunk, és csakis rajtunk múlik, ami az elkövetkezõkben itt lesz nem járható út, amit az erdélyi magyar ellenzék hangoztat, azazhogy nem kell kormányon lenni, és nem oldja meg gondjainkat a magyar kormány vagy Brüsszel sem. A vita végén Kelemen Hunor elmondta: nehéz a helyzet, de nem reménytelen, majd összegezte az RMDSZ állaspontját: maradnak a kormányon, de nem bármi áron. A mai ülésen azt láttam, hogy a szövetség egységes, a bizalom egymás iránt megerõsödött. Nekünk továbbr2011. június 27.
Szent László-szobrot avattak (Falunapok Gelencén)
A tizenegyedik alkalommal megtartott gelencei falunapok legkiemelkedõbb mozzanata a tegnapi Szent László-szoboravatás volt. A szobor talapzatánál díszõrséget álltak a helyi hagyományõrzõk, a 15. Székely Határõrezred gelencei ütege és a cserkészek. A szoboravatáson Encs, Dunaszentgyörgy, Balatongyörök és Nagybánhegyes testvértelepülés küldöttségei is jelen voltak.
Ft. Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa és a környékbeli papság által a mûemlék templomban celebrált ünnepi szentmise után a több száz fõs tömeg a szobor elé vonult, ahol elsõként Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, és felidézte az ünnepség elõtt egy nappal, 965 évvel ezelõtt született nagy király alakját, példaként állítva a ma embere számára. Láthattuk az elmúlt napok történéseit, ha mi nem állunk talpra, ha mi nem védjük meg érdekeinket, akkor bizony minket hamar felszámolnak, vagy ahogy faluhelyen mondják, reánk rakják a hámot - hangsúlyozta Tamás, aki összefogásra buzdította a gelenceiket, a háromszékieket, mert csak közös összefogással lehet elõbbre vinni Székelyföld ügyét. Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, miután tolmácsolta a Magyar Köztársaság elnökének és miniszterelnökének üdvözletét, azt emelte ki, hogy az anyaország minden határon túli magyarért kiáll, lehet, hogy területet vesztettünk, de nemzetet is nem fogunk veszíteni addig, amíg ilyen sokan összegyûlünk, ameddig minden magyar figyel a másik magyarra. A bronzszobrot Tamás Sándor és Szakács Tibor, a nagyközség polgármestere leplezte le, majd Balog Károly ny. történelem szakos tanár méltatta a szent király életét. A koszorúzást követõen Szakács Tibor polgármester köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor elkészítéséhez, anyagi támogatást nyújtottak ahhoz, hogy elkészüljön Gelence hatodik köztéri szobra. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 27.
RMDSZ-es jelöltet támogat az EMNT
Vass Levente miniszteri tanácsost támogatná az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt a jövõ évi helyhatósági választásokon Marosvásárhelyen. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi a választmány, illetve a küldöttgyûlés véleményére kíváncsi. Kétszer már megittuk a levét a felülrõl érkezõ kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak - szögezte le a Krónikának Benedek István, a marosvásárhelyi szervezet elnöke, hozzáfûzve: a jelöltet nem az országos vezetésnek és nem is a többi pártocskának kell megneveznie.
Miután a Bölöni-féle lufi kipukkadt, a marosvásárhelyi jobboldali magyar alakulatok egy RMDSZ-tisztségviselõ nevét vetették fel lehetséges közös polgármesterjelöltként. Vass Leventét, Cseke Attila miniszteri tanácsosát mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind a Magyar Polgári Párt (MPP) hajlandó támogatni a jövõ évi helyhatósági választásokon. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. A párton belüli megosztottság az esetleges jelölt megítélésére és támogatottságára is rányomja a bélyegét. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi visszafogottabb, a választmány, illetve a küldöttgyûlés véleményére kíváncsi. Közben a román sajtó egy része már rég kikezdte az egykori diákvezért, azt furcsállva, miként forgathat auditáló egészségügyi cégein keresztül eurómilliókat.
Az EMNT javasolta, az MPP támogatja
Az EMNT Vass Levente mellett több más személyt javasolt, mint például Dávid Lászlót, a Sapientia EMTE rektorát vagy Albert Attila vállalkozót. Mégis az orvos-politikusban vélik felfedezni azt a személyt, akit saját pártja, az RMDSZ vagy legalábbis annak bizonyos szárnya támogat. Lényeges, hogy olyan személyt javasoljunk, aki mellett kiáll az RMDSZ is, majd a választásokon felsorakozik a város összmagyarsága - vélekedett a Krónikának Jakab István, a nemzeti tanács megyei elnöke. ?rdeklõdésünkre, miszerint azon túl, hogy megfelelõ jelöltnek tartják, mennyire hisznek Vass esélyeiben, az EMNT vezetõje bizakodónak mutatkozott. Vassal meg lehetne nyerni a választásokat - akár Dorin Florea ellenében is - válaszolta, hozzáfûzve, hogy ehhez a magyarságnak össze kell fognia.
Az MPP számára elfogadható az EMNT által felvetett valamennyi név. Ennek ellenére László György megyei elnök szerint még mindig Bölöni László egykori válogatott futballista, késõbbi sikeredzõ lenne a legmegfelelõbb választás. Mielõtt bárkiben gondolkodni kezdenénk, Bölönit kellene hivatalosan és közösen felkérni. Az õ válasza után még mindig lehet gondolkodni, és lépni - nyilatkozta. Kérdésünkre, hogy mennyire tartanák megfelelõnek Vass jelölését, László György kijelentette: az MPP azt az embert fogja támogatni, akit a másik két párt is jelöl vagy elfogad. Vass Leventét karizmatikus, jól felkészült személynek ismerem, aki a korát illetõen is jó választásnak bizonyulhat. Viszont az MPP nem fogja senkire se ráerõltetni az akaratát - szögezte le László.
Vassnak az RMDSZ-ben kell megvívnia a harcot
Paradox módon, annak ellenére, hogy évek óta - helyi vagy akár országos szinten - az RMDSZ által kicsikart tisztségeket tölt be, Vass Leventének a saját szervezetében kell megvívnia a legkeményebb harcot. A városi körzetek képviselõi közül többen azért nem támogatják, mert nem ismerik. Mások meg azért nem örülnének az esetleges jelölésének, mert - mint fogalmaznak - volt alkalmuk megismerni. A városi szervezet elnöke, Benedek István semlegesen viszonyul hozzá. Az egyetemen diákom volt, ügyes fiúként ismertem meg. De azóta sok idõ telt el, és ezek során semmiféle kapcsolatot nem ápolt a marosvásárhelyi RMDSZ-szel. Most sem jelezte, hogy indulna, csak egy magánbeszélgetésünk alkalmával mondta el, hogy amennyiben a szövetség õt jelöli, vállalja - ecsetelte a helyzetet Benedek. Kérdésünkre, hogy esélyesnek tartja-e Vasst, az orvosprofesszor annyit mondott, jelen pillanatban õ ezt nem tudhatja. Bárki is lesz a jelölt, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete ezúttal nem fogadja el a felülrõl jövõ ukázt. Kétszer már megittuk a levét a felülrõl érkezõ kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak - szögezte le Benedek István. Ezelõtt hét évvel, annak ellenére, hogy a körzetek Csegzi Sándor alpolgármestert javasolták, a szervezet megyei elnöke, Kelemen Atilla a vidéki polgármesterekkel folytatott nyárádselyei poharazgatáson bejelentette, versenybe száll Florea ellenében. Négy esztendõvel késõbb, 2008-ban Borbély László ütötte ki a csúcsvezetés segítségével a választmányi ülésen nála több szavazatot szerzõ Csegzit. Mindkét politikus már az elsõ fordulóban csúfos vereséget szenvedett Floreától. Benedek szerint a városi szervezet nemcsak a felülrõl jövõ ukázt, hanem az ellenzéki alakulatok javaslatait is elveti. A jelöltet a választmányon, majd a küldöttgyûlésen keresztül nekünk kell megneveznünk. Nem az országos vezetésnek és nem a többi pártocskának. Ahogy nem az RMDSZ mondja meg a maga hét százalékával, ki legyen a kormányfõ, úgy sem az MPP, sem az EMNT nem diktálhat nekünk - vélte Benedek.
Lapunk megkeresésére Vass Levente annyit mondott, megtisztelve érzi magát, ha három különbözõ alakulat is benne látja az esetleges közös jelöltet. Jól esik, de nem nekem, hanem a három szervezetnek kell kimondania, hogy közös jelöltként indítana - jelentette ki szûkszavúan a miniszteri tanácsos.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2011. június 27.
EMNT: autonómia helyett gumicsont
Minket, magyar politikusokat is minõsít, miként viszonyulnak a román vezetõk az autonómia kérdéséhez - jelentette ki egy marosvásárhelyi lakossági fórumon Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetõje úgy véli: nemcsak a románság, az erdélyi magyarság sincs felkészülve eléggé az autonómiára. Szerinte azok a magyar elöljárók, akik tisztségben vannak, és számos gazdasági, politikai, szociális és kulturális kérdésre van rálátásuk, képtelenek autonómiában gondolkodni. Ehelyett inkább Petõfi-Schiller típusú meg ehhez hasonló gumicsontokat rágnak, a neptunos, aprólépések politikáját érvényesítve - vetette az RMDSZ vezetõinek szemére a szövetség egykori parlamenti képviselõje. Papp Elõd arra hívta fel a figyelmet, hogy azok az RMDSZ-es politikusok, akik évekkel ezelõtt benyújtották a román parlamentbe az autonómiatervezetet, mind kikoptak a döntéshozás padjaiból. Több európai autonómiamodellrõl beszélünk, de tudnunk kell, hogy közülük egyik sem született meg máról holnapra. A katalánok több mint kétszázszor próbálkoztak, míg sikerült. Ehhez képest a mi politikusaink rég feladták - mondta az EMNT alelnöke. Mind Toró, mind Papp cáfolták a fõként román oldalról érkezõ, de számos magyar hangadó által is átvett ijesztgetést, miszerint egy önálló Székelyföld éhen halna. Az autonómia mindenütt fejlõdést generált, nem értem, ez miért lenne másként a Székelyföldön? - kérdezett vissza Toró T. Tibor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2011. június 27.
Trianon és a szabadkõmûvesek
Történelmi elõadással egybekötött könyvbemutatót tartott pénteken az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti demokrácia-központjában dr. Raffay Ernõ magyarországi kutató. Balkáni birodalom címû kötetében a szerzõ azt vizsgálja, hogy miként sikerült két emberöltõ alatt megteremteni Nagy-Romániát. A Szabadkõmûvesek Trianon elõtt címû könyv pedig a szabadkõmûves-mozgalom szerepét igyekszik elemezni a békediktátum feltételeinek tükrében.
kifejtette: arra a következtetésre jutott, hogy a szabadkõmûvesek nem akarták Magyarország feldarabolását, a céljuk a hatalomátvétel volt. Társadalmi bázisukat különbözõ szociális és humanitárius akciók révén gyarapították, például támogatták a leányanyákat, a kis jövedelmû tanítókat, tejet osztottak a szegény gyerekeknek.
Az ország egységére nézve veszélyes fordulatot Raffay szerint a nagyváradi páholy vezetõje, dr. Váradi Zsigmond által 1899-ben publikált társadalmi program jelentette, melynek megvalósításába aktívan bekapcsolódott a Jászi Oszkár által vezetett budapesti páholy is, átfogó politikai, gazdasági és társadalmi átalakulást szorgalmazva. A szabadkõmûvesek lényegében a keresztény magyar állam alapjait támadták. Küzdöttek azért, hogy fosszák meg a történelmi egyházakat a vagyonuktól, a felekezeti iskolákat pedig alakítsák át állami intézményekké. Igyekeztek tönkretenni a nemzettudatot és a közösségeket összekapcsoló elemeket többek között az uralkodó osztály felszámolásával, illetve a nemzeti történelem átírásával, sürgették továbbá az általános titkos választójog bevezetését.
Az elõadó kifejtette: a szabadkõmûvesek az elsõ világháború végére akkora befolyásra tettek szert, hogy Károlyi Mihály kormányának felét lényegében õk alkották. Raffay Ernõ szerint végzetesen rossz lépések megtételére ösztönözték a miniszterelnököt, aki például a románok székelyföldi betörésekor azt a parancsot adta, hogy harc helyett adják át a városokat és vonuljanak vissza a csapatok. Végezetül elmondta: Trianon nem örökérvényû, a határok nem megváltoztathatatlanok, ennek viszont legfontosabb feltétele a magyarság létszámának növelése.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)2011. június 27.
Fõdíjat nyert A velencei kalmár Kisvárdán
Záróünnepség keretében osztották ki szombaton este a Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiváljának díjait. A fõdíjat idén is a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak ítélte a szakmai zsûri, W. Shakespeare A velencei kalmár címû elõadásukért, rendezõ: Bocsárdi László. A Nemzeti Erõforrás Minisztériuma által felajánlott további díj összegét a zsûri döntése szerint megosztva kapta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Szabadkai Kosztolányi Dezsõ Színház Urbán András Társulata, elõbbi Platonov (rendezõ: Harsányi Zsolt), utóbbi pedig A kisinyovi rózsa (rendezõ: Urbán András) címû produkciójáért.
Bár idén kissé megnyirbált költségvetéssel rendelkezett a fesztivál, emiatt nem lehettek jelen például a színmûvészeti fõiskolák végzõs diákjainak elõadásai, és a színházi szakma, illetve a média képviselõit is csupán néhány napra tudták fogadni - a szervezõk mégis igyekeztek eleget tenni a vállalkozásuknak. A díjátadón errõl is szót ejtettA a zsûri elnöke, Tasnádi Csaba rendezõ. - Szinte magától értetõdõen van ez a fesztivál, amely nagyon fontos találkozási pont a teljes magyar nyelven játszó színházi szakma számára, egy jófajta közösségi tér, igazi vásár. Az se baj, ha esetleg kevesebb a pénz, és nincsen ingyen babgulyás, mert akkor eszünk a társulatok kínálta menüsorból, és isszuk egymás szavait - jegyezte meg a zsûrielnök. ?rtékelõ beszédében külön köszönetet mondott a Mûvészetek Háza dolgozóinak, akik a háttérben munkálkodva mindent megtesznek, hogy a fesztivál mûködjön, létezzen.
- Köszönet a szakmai beszélgetes fáradhatatlan résztvevõinek, a kritikus kollégáknak, akik sokszor igen keményen és érzékenységet nem tisztelve megmondják a véleményüket, de ez nagyon helyes, hiszen mikor beszéljük ki közös dolgainkat, ha nem itt és ilyenkor. Köszönet a válogatóknak, a Kisvárdai Lapok szerkesztõinek, az abban író személyeknek, akik éjszakákon át dolgoztak, hogy reggel friss lapot tartsunk a kezünkben - hangsúlyozta Tasnádi Csaba. A zsûrielnök végül így összegzett: Bár voltak néha megingások, ezeket õszintén megbeszéltük a szakmai beszélgetéseken vagy este a klubban, de alapvetõen nagyon jó volt látni a fesztivált, és azt, hogy a magyar nyelvû színjátszás milyen erõteljesen tartja magát, és milyen produktumokra képes.
A díjakat Elekes Botond, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium kultúráért felelõs államtitkárának kabinetfõnöke, Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere és Nyakó Béla, a kisvárdai Mûvészetek Házának igazgatója adta át az ünnepségen.
További díjazottak:
Kisvárda város díját a Vajdasági Tanyaszínház kapta, A falu rossza címû elõadásáért (rendezõ: Táborosi Margaréta).
A Kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza által felajánlott legjobb alakítás díját a szakmai zsûri két színésznek ítélte oda:
- Szakács Lászlónak, Shylock szerepéért (A velencei kalmár, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház)
- László Csabának, Trileckij megformálásáért (Platonov, Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely).
A legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati díjat idén Benedek Ágnes kapta, a Csíki Játékszín Finito és Csókos asszony címû elõadásában nyújtott alakításáért.
A Kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza három egyéni díjat ajánlott fel: Bandor ?vának, a Komáromi Jókai Színház Cseresznyéskert címû elõadásában Ranyevszkaja megformálásáért, Mészáros Árpádnak A kisinyovi rózsa címû elõadásban nyújtott alakításáért, és Adriana Grandnak, a Csíki Játékszín Finito címû produkciójának látványvilágáért.
A közönségzsûri által felajánlott díjat a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Portugál címû elõadásában, Csipesz szerepének megformálásáért Barabás Árpád nyerte el, és szintén a közönségzsûri díját kapta a Csíki Játékszín Finito címû elõadása (rendezõ Victor Ioan Frunzã). A Nemzeti Erõforrás Minisztérium több évtizedes kiemelkedõ mûvészi munkájáért ?letmû-díjat adományozott Banka Líviának, az ?jvidéki Színház mûvészének, és Czintos Józsefnek, a Szatmárnémeti ?szaki Színház Harag György Társulat mûvészének.
A szakmai zsûri tagjai voltak: Bicskei István (színész), Nagy Viktor (rendezõ), Nánay István (színikritikus), Proics Lilla (színikritikus), Tasnádi Csaba (rendezõ).
K?LL? KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)2011. június 27.
Ha nem figyelnek oda, nyoma sem marad az RMDSZ-nek a következõ kormányzatban
Mircea Geoanã, a szenátus elnöke szombaton azt nyilatkozta, hogy a PDL és az RMDSZ által vitatott területi átszervezés kérdése mesterséges, a románok vasvillával fogják elûzni a hatalomból a PDL-t, s ha nem figyel oda, az RMDSZ-nek nyoma sem marad a következõ kormányban.
Megszoktuk már az RMDSZ eléggé ügyes játékát. Ki tudja játszani a lapjait, mert világos, hogy a hatalom összeomlóban. A legrosszabb, ami Traian Bãsescu és a PDL számára megtörténhet, hogy elveszítik a hatalom indítógombjait a 2012-es választásokkor. (.) Egyedüli gondjuk, miként maradjanak a vezérlõpult mellett, hogy pénzre tegyenek szert, és befolyásolják a jövõ évi választásokat. Bármit is tennének, a románok vasvillával fogják õket elkergetni. Írmagja sem marad a PDL-seknek a következõ kormányzatban, és ha nem figyelnek oda, egy árva RMDSZ-es sem lesz az új kormányban - mondta a PSD volt elnöke.
Rámutatott, a területi átszervezéssel kapcsolatos vita a politikai energia és a közvélemény elfecsérlésének tipikus példája, miközben Romániának sokkal fontosabb gondjai vannak.
Teljesen érdektelen számomra a PDL és az RMDSZ közötti vita, nem érdekel, miként dönt az RMDSZ vagy a PDL. Lesz idõnk megtárgyalni terepen a szervezési módot, de ezt a választások utáni elsõ évben szokás megtenni, az új politikai ciklus elsõ esztendejében. (.) Most, a választások küszöbén módosítani a játékszabályokat - kihívó, nem meggyõzõ próbálkozás Traian Bãsescu részérõl - fejtette ki Geoanã.
Arra a kérdésre, hogy az ellenzék hajlandó-e leülni tárgyalni az RMDSZ-szel, Geoanã azt válaszolta: a parlamenti pártok közötti párbeszéd mindig szükséges és hasznos.
Az RMDSZ-nek a kisebbségi törvénnyel vagy az enklavizáló, illetve etnikai alapú területi felosztással kapcsolatos igényei soha sem fognak meghallgatásra lelni nálunk. Minden más kérdésben készen állunk a nyitott párbeszédre- fûzte hozzá a szenátus elnöke.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 27.
Nem cáfolja a magyar kormány: Tõkés László csúsztatott
A határon túli magyarság támogatására szánt keretbõl finanszírozza a magyar a kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által mûködtetett demokrácia-központokat. Ezt támasztja alá, hogy lapunk által megkeresett budapesti illetékesek nem cáfolták az irodahálózat finanszírozására vonatkozó magyarországi lapértesüléseket.
A Népszava korábban arról írt: Tõkés László, az EMNT elnöke nyilvánvalóan téved vagy csúsztat amikor azt állítja: nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködtetik az egyszerûsített honosítási eljárásról tájékoztató demokrácia-központokat, az összeget jószándékú támogatóktól kapták.
A cikk szerzõje, Gál Mária korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa volt. Írásában úgy fogalmaz: Mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól érkeztek a pénzek, azok igenis az egész külhoni magyarság támogatására szánt keretbõl valók, a magyar kormánytól, nem pedig jó szándékú támogatóktól.
Mint ismert, az Evenimentul zilei napilap leleplezõ cikke nyomán Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezetõ elnöke elismerte, hogy magyarországi kormánypénzeket kapnak a demokrácia-központok mûködtetésére. Nem cáfolta a lapnak azokat az információit sem, miszerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik alapítványától 2,25 millió lejt, mintegy 500 ezer eurót kaptak Budapestrõl. Tõkéshez hasonlóan azonban hangsúlyozta, ezek a pénzek nem a magyar kisebbségnek szánt pénzeket kezelõ Bethlen Gábor Alapból származnak, az összeget meghívásos pályázat alapján nyerték el.
A Toró által mondottakból kiindulva lapunk elõbb Wetzel Tamástól, az egyszerûsített honosítási eljárásért felelõs miniszteri biztostól szerette volna megtudni: milyen alapból finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igénylésérõl tájékoztató erdélyi irodákat? A kormányilletékes azonban úgy fogalmazott: a tájékoztatás anyagi vonzata nem az õ asztala és arra kért, forduljunk a kért információkért a KIM keretében mûködõ nemzetpolitikai államtitkárság stratégiai tervezõ és tájékoztatási fõosztályához.
Megkeresésünkre Lukács Bence fõosztályvezetõ-helyettes készséggel választ ígért a kérdéseinkre. Elõbb azonban egy kis idõt kért. Kell futnom egy kört - jelentette ki, majd azt is igényelte, hogy kérdéseinket fogalmazzuk meg elektronikus levélben. Ezt június 10-én, azaz több mint két hete megtettük. Levelünkben azt kérdeztük: egészen pontosan milyen alapból (elõirányzatból) finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igénylésérõl tájékoztató erdélyi irodákat? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha az EMNT meghívásos pályázat útján kapott pénzt, kiket hívott még meg a magyar állam a pályázatra?
Lukács Bence már másnapra, június 11-re választ ígért, ám az nem érkezett meg. A tájékoztatás elmaradásának okait firtató késõbbi megkeresésünkkor biztosította lapunkat arról, hogy a kért közérdekû információkat természetesen megkapjuk ám további egy hetet igényelt a válaszadásra azzal az indokkal, hogy az ügy nem olyan egyszerû, mint gondolnánk.
A hét eltelt, a fõosztályvezetõ-helyettes kérdéseinkre nem válaszolt, annak ellenére, hogy jeleztük: az Népszava által közölt információk hitelességét szeretnénk tisztázni.
A magyarországi lap egyébként arról is írt: az Erdélybe irányuló magyarországi támogatás jogilag nem kifogásolható, mivel a demokrácia-központokat a civil szervezetnek számító EMNT mûködteti. Ám ha tényleg ugyanezekben az irodákban, ugyanezzel a személyzettel mûködnek majd a hivatalosan megszületõ néppárt területi fiókjai is, akkor Budapestnek be kell szüntetnie a finanszírozást, mivel az tiltott párttámogatásba mehet át - fogalmazott a Népszava munkatársa.
Cs. P. T.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 27.
Viskóháború a romavoksokért?
Rendhagyó falurombolás helyszíne volt a hét végén Hidegvölgy, a festõi környezetben, a legszebb és legújabb kertvárosi negyedek tõszomszédságában található marosvásárhelyi roma gettó. A negyed szélén több, kisgyermekes családok által lakott házat tüntettek el a föld felszínérõl a közösségi rendõrség munkatársai. Sokan vitatják, mi áll a példátlan akció mögött, mert a negyed kívülrõl rendezettnek látszik.
A megyei önkormányzat színes, széles vásznú reklámfeliratokkal kerítette körbe a Hidegvölgyet, üzeneteik a roma integráció fontosságára hívják fel a figyelmet, a paravánok mögül pedig korszerû szociális lakások bukkannak ki: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal példaértékû szociális gondoskodásának jelképévé vált ez a körzet.
A primár emberei
A rendkívül tetszetõs szociális lakások árnyékában azonban többen apró, hulladékfából, papírból és rongyokból tákolt viskókban élnek. A viskólakók - többnyire asszonyok, öregek és gyerekek - kiabálva menekültek pénteken az önkormányzat buldózerei elõl.
Csak az lakhat rendes házakban, akiknek van patronja - magyarázza az ?MSZ kérdésére az egyik idõs roma, akinek háza még áll, de úgy tudja, a hét elején õt is kilakoltatják. Tudja, itt sokan adnak kölcsönt - folytatja -, és aki fizet, és jóban van a patronokkal, az mehet a rendes házba, aki meg nem tud fizetni, az itt lakik a Hidegvölgy szélén.
A hetven év körüli férfi szavait Costea Tibor cáfolja. A jól öltözött, láthatólag jól szituált (aranyláncokkal dúsan felékszerezett) roma férfi önkormányzati megbízottként lép fel, és állítja: a kilakoltatottaknak azért kell menniük, mert nem rendelkeznek marosvásárhelyi állandó lakcímmel, és mert nem tartják be a közösségi szabályokat. ?n már számtalanszor szóltam, hogy ne csináljanak mucskosságot.
A primár jó ember, én megértem, hogy el akarja takarítani ezeket, mert nincs mit velük kezdetni, itt legeltetik az állataikat, szétdobálják a szemetet. Mindenki menjen haza, ahova akar, mindenkinek meg an a maga primárja, és egyezkedjen vele - mondta a megbízott.
Jézus nevében
Hova menjünk, tessék megnézni, hol maradtam három gyerekkel - vette át a szót Gábor Zsuzsanna, aki két, egy-két év körüli gyermekével és hathetes csecsemõjével fólialapok közé húzódva vészelte át a rendkívül viharos júniusi hétvégét. Nincs ahova menjünk, én is itt születtem, a gyerekeim is, hova vigyem õket? - kérdezte az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert a helyi pünkösdista szervezet képviselõje vette át tõle a szót.
Tessék nézni, én milyen házat építettem - mutatta a roma telep aljára épített, emeletes, úszómedencés ingatlant a férfi, majd hozzátette, Jézus is megmondta, aki nem dolgozik, ne is egyék. Szavait nemtetszéssel fogadták az otthon nélkül maradt romák: azt kiabálták, õ az egyik patron ezért ilyen jómódú.
Szavazatokra hajtanak?
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke, emberjogi aktivista évek óta követi a negyedben élõk sorsát. Lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: a legsúlyosabb folyamatok zajlanak a Hidegvölgyben, mert itt az uzsorakamat foglyai a legszegényebbek, akiket a telepen, illegális hitelezésbõl élõk zsarolnak. A lerombolt házakban lakók ottjártunkkor megerõsítették: úgy tudják, hogy az uzsorások közül többen együttmûködnek a helyi önkormányzattal, õk döntenek arról, kik lakhatnak a szociális lakásokban, kik dolgozhatnak a köztisztasági vállalatnál és rendelkezhetnek rendszeres havi jövedelemmel.
Akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni - az idõsek, a csonka családban élõ nõk és gyerekek -, a negyed szélén találják magukat, és így mint beilleszkedni nem tudókat a kilakoltatás várja õket. Koreck szerint a polgármesteri hivatal taktikusan jár el mert nincs szó tömeges kilakoltatásról, így a nemzetközi törvények sem védik a lerombolt viskókban élõket.
Az önkormányzat közleményben jelezte: már hónapok óta esedékes akció történt a hét végén, és az érintetteket idõben, több rendben értesítették, volt idejük felkészülni. A Hidegvölgy lakói közül azonban többen úgy nyilatkoztak: a hét végi akció tulajdonképpen politikai erõdemonstráció, a Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori szavazóit ugyanis más pártok is megkörnyékezték.
Szerintük Dorin Florea PDL-s polgármester ezzel a hét végi rombolással üzent: könnyen a szociálisan tûrt és támogatott Hidegvölgy határain kívül találhatják magukat a más politikai alakulatokhoz pártolók.
Parászka Boróka
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 27.
Aula: a Sapientia lapja
Arra van-e ítélve egy vidéki térség, hogy a fejlõdés tekintetében mindig fáziskésében legyen, mindig felzárkózási gondjai legyenek? Mindig csak a felhalmozott lemaradások behozásával kell foglalkoznia, vagy volna lehetõség más forgatókönyvre is? Van-e a vidéki térségnek olyan kitörési lehetõsége, amely elébe megy a várható folyamatoknak?
Ezeket a kérdéseket teszi fel a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Mûszaki és Társadalomtudományi Karának új kiadványa, az Aula elsõ számának vezércikkében Biró A. Zoltán egyetemi oktató, a kiadvány felelõs szerkesztõje.
Regionális elkötelezettség
A vezércikkíró szerint a vidéki térségek számára a kitörési pont a felsõfokú képzéshez kapcsolódik. Olyan egyetemhez, amely nem követi, hanem úgymond húzza maga után a vidéki térséget. Olyan egyetemhez, amely a térség számára egyfajta modernizációs hajtóerõként mûködik - fogalmaz dr. Biró A. Zoltán, aki a székelyföldi térség és a Sapientia egyetem viszonylatában újabb kérdéseket vet fel.
Egyfelõl az a kérdés, hogy maga az egyetem miként tekint a térségre, másfelõl pedig, hogy miként tekint a térség (még pontosabban a szélesebben vett térségi elit) az egyetemre? Szintén aktuális problémaként említi a szerzõ az egyetemek regionális elkötelezettségének szükségességét, amelynek kialakítása révén a kis, vidéki felsõoktatási intézmények - mint amilyen a Sapientia is - valamiféle interfésszerepet vállalnak a térségi intézmények és a társadalmi szereplõk viszonylatában.
Interjú, hír, elõzetes
Az Aula elsõ számában interjú is olvasható dr. Lányi Szabolcs professzorral, a csíkszeredai Sapientia alapító dékánjával, a Mûszaki és Társadalomtudományi Tanszék vezetõjével. Lányi professzor kifejti: az induláskor sokkal nagyobb volt az egyes személyek szerepe, mint jelenleg.
Ma már csak itt Csíkszeredában közel száz oktató-kutató kolléga közös munkája határozza meg az intézmény mûködését. S természetesen a hallgatók, akik ide jönnek tanulni, akik évrõl évre a Sapientiát választják. Nem volt könnyû, sok munka volt, az intézményépítés már csak ilyen - idézi fel az egyetem indulásának idõszakát az alapító dékán.
Emellett az Aula induló száma hírt ad a Sapientia TV-stúdiójának beindításáról is, amely a Csíki TV-vel partnerségben mûködik, és mûsorait ennek csatornáján lehet követni, heti egy alkalommal, kedden este, Sapientia Magazin címmel. Mint megtudhatjuk, a Csíki TV munkatársai szakmai támogatással is segítették a Sapientia Stúdió indulását; elsõ mûsora az egyetem professzoraival készített interjúsorozat volt (a dr. Lányi Szabolcs és dr. Bodó Julianna professzorokkal készített interjút közli az Aula is), majd magazinmûsorral is jelentkezett.
Az egyetemista lap beszámol egy multimédiás nemzetközi konferenciáról is, amelyet Csíkszeredában szervezett a Sapientia, illetve elõzetes olvasható a III. PR Nyári Egyetemrõl, amelyet az egyetem közösen szervez a Magyar Public Relation Szövetséggel, július 11-17 között, szintén Csíkszeredában. Diákok írásai mellett részletes 2011-es felvételi-tájékoztató is található az Aula elsõ számának hasábjain.
S. M. L.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 27.
Marosvásárhely: RMDSZ-es személyt támogatna az MPP és az EMNT a polgármesteri tisztség kapcsán
Az RDSZ-es Vass Leventét, Cseke Attila egészségügyi miniszter tanácsosát indítaná közös jelöltként a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért az EMNT és MPP, azonban a helyi RMDSZ még nem egyezett bele a javaslatba. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke a Krónikának kijelentette, a városi a választmány, illetve a küldöttgyûlés véleményére kíváncsi az ügyben, a marosvásárhelyi RMDSZ többé nem fogad el fentrõl érkezõ ukázokat. Emlékeztetett, a helyi szervezet engedékenysége már két alkalommal, 2004-ben Kelemen Atilla és 2008-ban Borbély László indulásakor is balul sült el, amikor is Dorin Florea jelenlegi polgármester már az elsõ körben leelõzte a két jelöltet. (krónika)
Transindex.ro2011. június 28.
Markó Béla: Pártcsinálók
Otthon, Háromszéken, apám szûkebb pátriájában, Erdõvidéken már kisgyerekkoromban megtanultam, hogy nemcsak az emberektõl, hanem a tárgyaktól is lehet bocsánatot kérni. Ha elhamarkodva félredobtak egy sokat használt eszközt, és a helyette vásárolt újról kiderült, hogy nem a legjobban fungál, gyakran elsóhajtották: bocsánatot kérünk mi még a régitõl. De a gazdaember óvatos volt az ilyesmiben természetesen, nem hajította el a megdrótozott vizeskorsót vagy az agyoncinezett fazekat sem, hanem gondosan félretette, így aztán egy tréfás bocsánatkéréssel valóban orvosolható volt a baj, ha valami felmondta a szolgálatot. Legtöbbször inkább a nekünk, gyermekeknek szóló figyelmeztetésként hallottam ezt a bocsánatkéréses szólásmondást, amikor az alig kopott, de éppen megunt játékot szemétre vetettük. A kenyeret az utolsó morzsáig meg kellett enni, a használható szerszámot használni kellett, és ami elromlott, azt meg kellett javítani. Egyszerû, világos, mûködõ törvénye volt ez egy olyan közösségnek, amely még elképzelni sem tudta a fogyasztói társadalmat. Elsüllyedt világ ez természetesen, de azon gondolkodom mostanában, hogy nem kérünk-e hamarosan bocsánatot azoktól a politikai-erkölcsi értékektõl, amelyeket, mielõtt felocsúdnánk, szemétre dobatnak velünk, és ráadásul nincs is helyettük semmi vadonatúj, semmi más, ami kihúzhatna a pácból.
Huszonegy esztendeje vitázom-vitázunk Romániában egymással mi, magyarok, és újabban már nem is annyira egymással, hanem magyarországi politikusokkal elsõsorban, hogy kell-e közös politikai szervezet nekünk, ér-e valamit az idõnként kétségtelenül Prokrusztész-ágyhoz hasonlító egységpolitika, és érdemes-e egyáltalán a bukaresti parlamentben vagy kormányban toldozgatnunk-foldozgatnunk a szakadt jövõt, vagy pedig hajítsuk el ezt az egész retyerutyát, és tegyünk helyette valami újat, kényeset-fényeset, radikálisat, forradalmit, lélegzetállítót. Nem értek egyet, persze, azokkal, akik nyûtt szerszámnak látják az RMDSZ-t, én egy számos koloncot cipelõ, de mégis mindig megújulni képes, kemény politikai gépezetnek látom ezt a szövetséget, sõt, azt gondolom, hogy a térség legstabilabb magyar szervezete volt 1989 után. Igaz, nem mindenkinek érdem ez, vannak, akik unják a változatlant, új arcokra, új pártjelvényekre, új tisztségekre vágynak. Csakhogy! Csakhogy vissza szoktam kérdezni ilyenkor: ha szétverjük a régit, mit is teszünk a helyébe? ?vatos székely parasztemberek és parasztasszonyok - na jó, legyenek lófõk! - unokájaként szeretném látni ugyanis a következõ lépést. Az RMDSZ megfontolt elõrehaladását lassúnak tartó opponensek általában érzelmes, de semmitmondó válaszokat adnak az ilyen kérdésekre, bár ezekbõl is kitapintható valamiféle eszközrendszer. Kezdetben, különösen a kilencvenes években a gazdag örökséget tál lencséért eladó, mérsékelt bukaresti politizálás hatékony alternatívájaként elsõsorban a nemzetközi fórumok és szervezetek, a nyugat beavatkozását, illetve az országon belüli radikális fellépést, polgári engedetlenséget, passzív vagy akár aktív rezisztenciát emlegették, az utóbbit nyilván félszájjal. Emellett természetesen mindig ott volt a heves illúzió, hogy Magyarország képes gátat vetni a szomszédos országok többségi nacionalizmusainak, és megfelelõ európai háttérrel kikényszeríteni a helyzetünk rendezését. ?n magam sem gondoltam soha, hogy nincsen szükség nemzetközi támogatásra és Magyarország mellénk állására, sõt, az erdélyi magyarok erõdemonstrációit tüntetéseket, tömeggyûléseket is eszköztárunk szerves részének tekintettem, viszont eltérõen a velünk szembeforduló, valamikor az RMDSZ-ben politizáló, de ott véleményüket érvényesíteni nem tudó mostani pártcsinálóktól mindezt az eredményes parlamenti politizálás kiegészítõjeként szemléltem. Tudatában voltam annak, hogy a román parlamentben vagy kormányban ránk nemcsak szavazatainkért, hanem a jó nemzetközi megítélésért, a Magyarországgal való gazdasági-politikai együttmûködésért, illetve a Romániában élõ másfél millió magyar egységes erejéért, az ország érdekében végzett munkájáért van szükség. Ez a gondolat az itteni magyarok elõrevivõ vagy visszahúzó szerepérõl egyébként már Kós Károly kiáltványában, a Kiáltó Szóban jelen van. Mi az RMDSZ-ben önálló romániai magyar politikában gondolkodtunk, tudtuk, hogy nekünk kell dönteni és cselekedni, mert más nem teszi meg helyettünk, de számítottunk ebben a magyarországi pártok, a mindenkori magyar kormány segítségére folyamatosan. Volt pártütés, volt pártalakítás ebben a két évtizedben többször is, de alapvetõ egységünket máig megtartottuk. Máig, de még meddig, kérdezhetném, és nem véletlenül éppen most, amikor ismét pártcsinálók járják Erdélyt, és úgy tûnik, minden eddiginél nagyobb magyarországi támogatással.
Lehetne ugyan, de fölösleges, netán félrevezetõ lenne ezt a pártcsinálási szándékot erkölcsi kérdésként kezelni, és morális kifogásokat támasztani vele szemben. A dolog ennél súlyosabb: megítélésem szerint egy tragikusan szûk látókörû politikáról van szó, amely nemhogy a Kárpát-medencébõl, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldrõl sem képes kitekinteni, és azok a magyarországi politikusok - még mindig remélem, hogy nem pártokról, csak politikusokról kell beszélnem -, akik ezt a pártcsinálást propagálják, sõt, úgy hírlik, a sebtében létrehozott demokrácia-központokon keresztül közvetve pénzelik is, hiába járják be keresztül-kasul Erdélyt, mert a lényegbõl nem sokat vesznek észre. ?k csak annyit látnak, hogy a renitens, megbízhatatlan, önállóskodó RMDSZ helyett kellene egy engedelmes magyar párt, amely megszoríthatja, vagy jó esetben akár ki is ütheti a szövetséget a választásokon. Nem úgy, hogy ez az új párt jusson be helyette, hiszen ekkora naivságot azért nem kell feltételeznünk az alapítókról. Nekik már az is elégtétel lenne, ha a gyûlölt ellenfelet elüthetnék a parlamentbe jutástól. Hogy ezáltal a magyarokat is elütik a parlamenti képviselettõl? Sebaj! Legalább nem kell Bukarestben tárgyalni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, végre jöhetnek a tiszta, erõs, hatékony eszközök, jöhet a részegítõ szabadság, a nagy lépések politikája. ?s egy ilyen politika mellé már teljes mellszélességgel odaállhat Magyarország, a magyar kormány is. Így nézhet ki valahogy az erdélyi pártcsinálók eufóriája, és körülbelül eddig a pontig tart a koncepció is, mert a többi érzésem szerint sûrû homály, olyasmi, mint a novemberi köd az erdélyi utakon, elgázolt kutyák és macskák tetemével szegélyezve. Végül is jól ismerem pártcsinálóinkat, ott voltak az RMDSZ-ben, egyikük-másikuk mûvelt, kulturált ember, de szerintem kívül vagy belül ennyire képesek a politikában. Megpróbálni lebontani egy várat, és építeni helyette egy kulipintyót!
A magyarországi támogatókat viszont már nem vagyok hajlandó megértéssel nézni, hallgatni. Még akkor sem, ha a morális kifogásoktól eltekintünk, hiszen amint azt mondani szokás, a pokolba vezetõ út is jó szándékkal van kikövezve. Két elv, két eszme, két koncepció ütközik ma már élesen egymással a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzelésekben, és ezt nem elõször ugyan, de most, egy általam drámainak ítélt pillanatban szeretném ismét nyomatékosan kimondani: az önálló erdélyi - felvidéki, vajdasági, kárpátaljai? -, de Magyarország által partnerként támogatott politika eszméje áll szemben egy távirányított, zsinóron mozgatott, és saját országában emiatt korlátozott cselekvõképességû határon túli elit koncepciójával. A kettõs állampolgárság lehetõségét meg kellett adni, ez fontos jóvátétel, és rendben van. De amikor a román parlamentben arról folyik a vita, hogy a nemrég törvénybe foglalt anyanyelvû oktatási jogokat miképpen lehetne visszavenni, és a többségi székely megyéket hogyan lehetne egy Szlovénia-méretû óriásmegyébe olvasztani, közben pedig egyesek rá se hederítenek erre, hanem azon lelkendeznek, hogy szavazati joguk lesz a magyar országgyûlési választásokon, akkor ez bizony nincs rendben. Kivéve, ha.... Ha ott, a budapesti Országházban, abban az épületben, ahol az én szívem is nagyobbat dobban, amikor belépek, szóval ha ott dõlnek el majd ezek a dolgok. De nem ott dõlnek el. Sajnos, rólunk, határon túli magyarokról ma, többek közt egy ross2011. június 28.
Pártkicsinálók - Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ?S-ben jelentkezett egy dolgozattal, és - nem gondoltam volna - ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-fõtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter fõtitkár egy vonásában emlékeztet Petõfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendõ erény, cikke elején a lírai felvezetõ egészen megkapó. Lófõ õseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszeretõ székelyekbõl éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tõlük, ami az övék volt, õk meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerõs férfiak mennek seregszám idõ elõtt betegnyugdíjba, majd világgá - régebb Magyarba' - dolgozni, fiatalok várják a sommert nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az életbe.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelõre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentõl eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az ?sz felkent papjaként - a nagybötûs Igazság kizárólagos birtokosaként - formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem gyõzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelõ módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, egy tragikusan szûk látókörû politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencébõl, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldrõl sem képes kitekinteni hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, mucsai mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselõkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselõkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselõkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselõinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselõinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselõk, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielõtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentbõl való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebbõl 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-rõl, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért - mert ez a legmagasabb szám - a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségû Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségûnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. ?s így tovább.
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életembõl huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t félrehajítsák. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tõkés László EP-alelnöknek - a Néppárt védnökének - a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében elõválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. ?s bár egyre valószínûbbnek tûnik, hogy nem ugyanazt értjük az összefogás szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az összefogás lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ?S-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértõ bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintrõl nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és - igen! - önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erõs, cselekvõ bukaresti politikai jelenlét segítségével is. Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzõkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni - és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendõr - már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör -, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója - márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van -, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
?n például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselõjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtõl valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukéna