udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 3481-3510 | 3511-3540 | 3541-3570 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. november 14.
Nyitna az RMDSZ a nagyvárosi szórványok felé
A Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága szerepelt az RMDSZ Főtitkárságának mai, november 14-i ülésének napirendjén. A gyűlést követően Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: „Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket, azonban a legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élő magyar emberek mintegy 20 százalékához érnek el, ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk.” A gyűlésen megállapították, hogy a Zárónyilatkozat tartalma hangsúlyeltolódást jelent a szórványszemléletben, ez alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsa decemberi ülése elé. Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba szervezését. „A magyar házak tekintetében az EMKE jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, következő lépésként szükség van ezen objektumok integrált kezelésére, a tulajdonviszonyok rendezésére, a működéshez és fenntartáshoz szükséges források biztosítására” - állapította meg a főtitkár. Az ülésre vonatkozó beszámolójában Kovács Péter elmondta azt is: eldöntöttük, hogy a következő hetekben létrehozzuk a szórványgondnoki hálózatot, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által fogunk működtetni. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése, ez első lépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét fogja jelenteni, de ezt a számot folyamatosan fogják bővíteni” - mutatott rá Kovács. (hírszerk.)
Transindex.ro2011. november 14.
Létkérdés az együttműködés a magyar kormány és az RMDSZ között
A külhoni magyar szervezetek és a magyar kormány viszonya nem függhet a napi politikától, ezeknek a szervezeteknek önállóan kell politizálniuk ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek. Az RMDSZ volt elnöke, Románia miniszterelnök-helyettese szerint nehezen bár, de ezt eddig minden kormány tudomásul vette. Markó Béla arra azonban egyelőre még keresi a választ, hogyan történhetett meg, hogy - finoman fogalmazva - "nincs szoros kapcsolat" a legnagyobb külhoni magyar párt és a budapesti kormány között.
- 2009 őszén a román kormányválság miatt elmaradt a magyar-román közös kormányülés. Azóta teljes jogú kormány van mindkét országban és a tanácskozást Bukarestnek kellene megszerveznie. Miért nem történt eddig meg?
- A közös kormányülések rendkívül hasznosak voltak, mert olyan keretet hoztak létre, amelyet mindenképpen ki lehetett tölteni tartalommal. Nem egyszerűen jelképes események voltak, éppen ezért rossz, hogy egy ideje elmaradtak. Meg kell azonban mondanom, hogy ez nem a román kormányon múlott. Mi többször is javaslatot tettünk rá. Az új magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy amíg készül a soros elnökségre, illetve amíg ellátja azt, addig képtelen beiktatni a sűrű programba. Július óta viszont semmi sem történt, és csak azt tudom mondani, hogy szükség lenne rá.
- Mindkét fővárosból azt halljuk, hogy történelmi csúcson a magyar-román államközi kapcsolat, miközben látjuk, hogy elmaradnak a legmagasabb szintű találkozók, a miniszteri szintűek is ritkulnak. Mivel jobb most ez a viszony, mint korábban?
- Én a történelmi jelzővel nem dobálóznék, ezt az utókorra bíznám. Azt gondolom, hogy ha a konfliktusos kilencvenes évekre gondolunk, nos, ahhoz képest jó a viszony. Ebben a pillanatban nincsenek nagy vitás ügyek, nincsenek konfliktusok, de lehetne jóval szorosabb, jóval gazdagabb ez a viszony. Románia és Magyarország között stratégiai partnerségnek kellene lennie, a két országnak a térség egészét meghatározó módon kellene együttműködnie. Ez viszont még nem valósult meg..
- Az viszont talán megkockáztatható, hogy az RMDSZ és a magyar kormány viszonya történelmi mélyponton van. Az RMDSZ kongresszusa előtt arról beszéltek, ön azért vonul vissza, hogy személye ne legyen akadálya a kapcsolatokban. Most fölöslegesnek tűnik ez a vezéráldozat... Vagy mégsem az?
- Szeretném tisztázni: szó sincs arról, hogy egyetlen szempontot vettem volna figyelembe a döntés meghozatalakor. Lehetőséget akartam adni a fiatalabb politikusi gárdának, hogy szemléletét érvényesítse minden téren, beleértve valóban a Magyarországhoz és a magyar kormányhoz fűződő viszonyt is. Úgy éreztem, hogy elnökségem 18 éve után ideje a váltásnak az RMDSZ élén, és a saját életemben is. A hangsúlyátrendezés azért is indokolt, hiszen a politika mellett van más hivatásom is. De hiszem, hogy a magyar kormány és az erdélyi politika viszonya nem függhet attól, hogy éppen ki az RMDSZ elnöke, vagy Magyarországon éppen melyik párt van kormányon, mert ez a jövőnket meghatározó kérdés. Amiért ebben a pillanatban valóban nem felhőtlen a viszony, az nem személyi, hanem koncepcionális kérdés. Igaz, ilyen értelemben nagyon kötődött az én személyemhez is. Az elmúlt 20 évben mindvégig azt mondtam, hogy az erdélyi magyar közösségnek támaszkodnia kell a magyarországi támogatásra, de önállóan kell politizálnia Bukarestben és máshol is, mert az itteni politikai vezetők ismerik a legjobban a közösség helyzetét, és egy adott pillanatban ők tudják eldönteni, melyik a helyes út. Ezzel szemben sokszor megtapasztaltam, hogy egyik vagy másik párt, vagy politikus megpróbálta csatlósként kezelni az RMDSZ-t, valamiféle alárendeltségi viszonyba bevinni. Azt gondolom, az én nagy vétkem - egyesek szerint a bűnöm - az volt, hogy bárhonnan is jött az ilyen próbálkozás, mindig visszautasítottam. Én most is egy ilyen sértettséget látok odaát sokakban, amiért nem vagyunk hajlandók alárendelni magunkat. De ez nem lehetséges, mert abban a pillanatban elveszítjük az önállóságunkat és Bukarestben nem tudunk helyt állni, rosszak lesznek a döntéseink, Ez nem érzelmi és nem személyi kérdés, ez tény. Nagy mulasztás az, hogy - finoman fogalmazva - nem igazán szoros az együttműködés, hogy nincs napi kapcsolatunk a magyar kormánnyal, mert az mindenki javát szolgálná.
- Eddig minden kormány, beleértve az első Orbán-kormányt is, elfogadta ezt az álláspontot, és ha nem is volt felhőtlen az RMDSZ és a Fidesz viszonya, azért 1998-2002 között mégiscsak együttműködtek. Mi változott az akkorihoz képest?
- Mindig az volt az elvem, hogy a magyar kormány és az RMDSZ kapcsolata nem függhet semmilyen ideológiától. Bár ez nem tetszett igazán senkinek, mindenki "lenyelte". Függetlenül attól, hogy milyen pártok voltak kormányon Budapesten, megpróbáltam együttműködni, mert közös érdeknek tartottam. Minden magyar miniszterelnökkel kapcsolatban voltam, néha egyetértettünk, máskor vitáztunk, voltak feszültségek, konfliktusok is. Csakhogy az egyetértés nyilvános volt, a viták és a konfliktusok nem. Az első Orbán- kormánnyal nem volt különösebben konfliktusos a viszonyunk, nagyon sűrű konzultáció jellemezte. Meg kell mondanom, hogy ezt én szorgalmaztam, mert tudtam, hogy vannak olyan elvi kérdések, amelyekben nem értünk egyet. Megítélésem és emlékezetem szerint talán sűrűbben is konzultáltunk, mint más kormányokkal, még akkor is, ha az akkori partnereim erre nem így akarnak emlékezni, vagy nem így emlékeznek.
- Hogyan jutottak el mégis odáig, hogy - bár ön nem szokott véletlenül kimondani dolgokat -, nemrég mégis Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte a Tőkés László új néppártját? Hogyan jutottak el odáig, hogy Brüsszelben a Fidesz EP-frakció nem vett részt az RMDSZ rendezvényén, amelynek ön volt az egyik előadója és előzőleg a frakció naptárában is szerepelt.
- Egyelőre én is inkább csak kérdésként fogalmazom meg magamnak, hogy hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak - történetesen nekem - azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem. Ugyanakkor azt is látom, hogy jó lenne, ha mi erdélyi magyar politikusok szétnéznénk a saját házunk táján is. Tudom, nem ártana, ha magam is belegondolnék abba a kérdésbe, hogyan jutottunk el oda, hogy Tőkés László, az erdélyi magyarság fontos személyisége, akinek - ezt viszont már elmondhatom, hiszen bizonyos értelemben utókor vagyunk - tényleg történelmi szerepe volt Romániában, volt püspökként és a toleranciát hirdető politikusként minden toleranciáról megfeledkezik és plakátokat ragasztgat. Szomorú és nevetséges. Valami baj van itt Erdélyben, ez tény, az pedig másik kérdés, hogy mi ennek a bajnak az oka, honnan jött, vagy nem is jött sehonnan, hanem mi alakítottuk ki. Igen, én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják. Azért tartom nagyon rossz dolognak ezt a pártalapítást, mert senki sem játszhatja ebben a kérdésben az ártatlant, hogy úgymond ezzel is meg kell próbálkoznunk. Tőkés Lászlóék már megpróbálkoztak egy pártalapítással, ők hozták létre a Magyar Polgári Pártot, csak azt mások aztán kiütötték a kezükből, de azzal sem tudták az RMDSZ-t szétszedni. Most megint megpróbálkoznak, hátha így sikerül. És a kettő között volt egy összefogás. Hosszú és nehéz tárgyalások után én magam ajánlottam fel Tőkés Lászlónak, hogy legyen listavezető az RMDSZ Európai parlamenti listáján, amelyet Magyar Összefogás listájának neveztünk el. Így tettem lehetővé számára, hogy most leragasztgassa az RMDSZ plakátjait Brüsszelben. Ezért mondom, hogy magunkba is kell néznünk egy kicsit, nemcsak át Magyarországra.
- Bár kívülről nézve akár viccesnek is nevezhetném ezt a szituációt, azért inkább csapdahelyzetnek érzem. Talán a világon nincsen olyan párt, amely eltűrné, hogy a listavezetője folyamatosan a párt ellen agitál, sajtótájékoztatón lép fel ellene, leragasztja a plakátjait és másokat is pártja elleni bojkottra szólít fel, nem mellékesen létrehoz egy konkurens pártot. Tőkés László ezek után is az RMDSZ listavezetője maradt. Az RMDSZ nemhogy nem rúgja ki, nem is rúghatja ki, mert a jelenlegi körülmények között rá ütne vissza. De mi az amit tehet?
- Az RMDSZ nem párt, pártokat Tőkés László hozott létre. Mi kezdettől fogva szövetség voltunk, amelyben a különböző vélemények megférnek egymás mellett, de azt hiszem, hogy például ez a brüsszeli eset nem fér bele. Én a magam részéről Tőkés Lászlót nem tudom az RMDSZ képviselőjének tekinteni, soha nem is volt az. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal kötöttünk egy egyezséget, ami alapján fölvettük őt a listára, de ő RMDSZ-es csak akkor volt, amikor ebből valami hasznos formai következménye származott, például így lehetett tagja a néppárti frakciónak. De ő soha, egyetlen pillanatig sem tekintette magát RMDSZ-es képviselőnek. És attól függetlenül, hogy ez formailag ebben a pillanatban így néz ki, én sem tudom őt annak tekintetni.
- Jövőre parlamenti választások lesznek Romániában. Most már nem a nemzeti tanáccsal, hanem a pártként bejegyzett EMNP-vel kellene kiegyezniük. Megismétlik az EP forgatókönyvet, odaadják a befutó helyek egy részét, fönntartva ezt a felemás, feloldhatatlan csapdahelyzetet, vagy megkockáztatják a megmérettetést, mint ahogyan a Szász Jenő pártjával tették 2004-ben és 2008-ban? Szász mellett is ott volt Tőkés, Orbán, jelen voltak a kampányban is. Veszélyesebbnek tűnik a néppárt, mint az akkori polgári párt?
- Az EP választásokra készülvén, végül is meg tudtuk kötni a szükséges kompromisszumot az akkori EMNT-vel, amelynek a gárdája most ezt az új pártot létrehozta. Ez azt bizonyítja, hogy eléggé hajlékonyak és kompromisszumkészek voltunk, akkor, amikor úgy láttuk, hogy másképpen veszélybe kerülne az erdélyi magyarság brüsszeli képviselete. Azt látom, hogy ez a párt egyelőre a plakátleragasztó akciókon kívül nem nagyon mutatott fel semmiféle programot, nem tudni milyen alternatívában gondolkodik ahhoz képest, amit az RMDSZ Bukarestben végez. Egyetlen alapvető, egyben veszélyes különbséget látok, mégpedig azt, hogy míg az RMDSZ szerint, ha az erdélyi magyarságnak nincs képviselete a bukaresti parlamentben, akkor elveszítünk egy rendkívül fontos eszközt és veszélyeztetjük a közösség jövőjét, addig - legalábbis én úgy látom - az EMNP nem így gondolkodik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a célja, hogy most már ők is a román parlamentben képviselhessék a magyarság céljait. Attól tartok, hogy nekik az is eredmény lenne, ha meg lehetne akadályozni az RMDSZ bejutását.
- Manapság egyetlen európai párt népszerűségének sem tesz jót a kormányzás. Az RMDSZ is minden kormánypártként töltött nappal bejutási esélyeit veszélyezteti. Kilépésével azonban azt kockáztatja, hogy olyan választási és közigazgatási felosztási törvényt fogadnak el, amellyel az erdélyi magyarság talán örökre elveszítheti a parlamenti képviseletet. Meddig maradnak?
- Ha a nagyobbik román kormánypárt helyettesíteni tudna bennünket mással a kormányban úgy, hogy többsége legyen a parlamentben, akkor fennállna a tényleges veszélye a magyar közösség számára hátrányos döntések meghozatalának: gondolok itt a választási törvény ilyenszerű módosítására, és mindenekelőtt a regionális átszervezési javaslatra. Nem támogattuk a regionális átszervezési koncepciót és ez azóta is komoly sértettséget eredményezett a fő kormánypárt egyes politikusaiban. Egy lappangó, de erős konfliktus van ezért köztünk. Ha minket behelyettesíthetnének mással, abban a pillanatban elfogadnák ezeket az intézkedéseket. Hogy együtt tudunk maradni a jövő évi választásokig, az attól függ, hogy a választási és regionális átszervezési törvény kapcsán az érdekütközések erősödnek föl, vagy partnereink is felismerik, hogy ezeket a dolgokat nem kell erőltetni, hanem meg kell keresni azt, ami együtt tart. Ha lesz bennük, és az államfőben is, elegendő bölcsesség, ahhoz, hogy így viszonyuljanak a következő időszakhoz, akkor megmarad a koalíció. Ha viszont kezdik felerősíteni ezeket a számunkra elfogadhatatlan szándékokat, akkor baj lehet belőle.
- Az RMDSZ azonnal elutasította azt a román külügyminisztériumi javaslatot, hogy a határon túli és a külföldön dolgozó románok levélben szavazhassanak. A magyar választójogi törvény ugyanezt irányozza elő a külhoni magyarok számára. Mi ebben az esetben az állásfoglalásuk?
- Én a szavazati joggal kapcsolatosan többször elmondtam a véleményem és sokaknak nem tetszett. Elmondom, mik a kifogásaink a határon túli románok szavazati joga kapcsán, az analógiát ki-ki megleli vagy sem. Ebben a pillanatban az európai országokban több millió román vendégmunkás él, akik egyébként román állampolgárok, szavazhatnak a külképviseleteken. A levélben szavazás megkönnyítené, hogy élhessenek szavazati jogukkal. A román politikusok közül sokan azért ellenzik ezt, mert csalástól félnek. De legyünk jóhiszeműek. Nekünk, magyaroknak, előnytelen lenne, ha többszázezres nagyságrendben jönne be külföldről szavazat, mert az lenyomná a mi szavazatarányunkat. Nem kell többmilliós nagyságrend, néhány százezer is elnyomhatja valamely irányba a parlament összetételét. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ne azok döntsék el az eljövendő román parlament összetételét, s ezáltal az eljövendő román kormány sorsát, akik külföldön élnek, és ennek következtében más szempontok szerint döntenek esetleg, mint azok, akik naponta a saját bőrükön tapasztalják, mi a helyzet.
Gál Mária
Népszava2011. november 14.
Nemzetpolitikai kutatóközpont alakult
Az intézmény a Magyarság Házán belül működik majd.
Még ebben a hónapban megnyílik a Budai Várban a Magyarság Háza. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n belül létrejövő kormányzati háttérintézmény elsősorban jogsegélyszolgálatot biztosít a határon túli magyarságnak. Ezen belül működik majd az a kutatóintézet, amely összefogja a nemzetpolitikával kapcsolatos tudományos kutatómunkát.
A kutatóintézet jövő pénteken tartja bemutatkozó rendezvényét, egy nemzetközi konferenciát a jogsegélyről és a jogvédelemről – mondta a Kossuth Rádiónak Répás Zsuzsanna. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy a Magyarság Háza olyan kulturális és tudományos központ lesz, amely interaktív módon mutatja majd be a határon túli magyarság életét
Moszkovits János
mr1, Határok nélkül2011. november 15.
Döntött a koalíció: egy év múlva választunk, „kettőt az egyben"
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke azt nyilatkozta, a koalíció hétfői ülésén döntöttek arról, hogy az összevont választásokat 2012. novemberében tartják, 388-ra csökkentik a honatyák számát, de megmarad a kétkamarás parlament.
Kelemen Hunor elmondta, a hétfői koalíciós ülésen „kompromisszum” körvonalazódott az RMDSZ és a PDL részéről egyaránt.
„A képviselőház esetében lesz egy országos kompenzációs lista, az arány 65-35 százalék lesz. Figyelembe vettük a lakosság számának visszaesését is. A szenátusban maradna az RMDSZ által már korábban is javasolt változat, a 88 szenátorral, megyénként két-két szenátorral, és egy-egy lenne a főváros kerületeiben is. A szenátusban többségi egyéni körzetes szavazás lenne, aki a legtöbb szavazatot szerzi egy körzetben, az nyeri el a mandátumot. Most véglegesítjük a részleteket, a végső döntést akkor hozzuk meg, amikor meglesz írott formában a törvénytervezet” – fejtette ki az RMDSZ szövetségi elnöke.
Erdély.ma2011. november 15.
Egyöntetűen szavazta meg a szenátus oktatási bizottsága a Sapientia akkreditálását
Fontos kérdésben döntött a szenátus Oktatási, Tudomány, Ifjúsági és Sport Bizottsága kedden, november 15-én. 2007 és 2010 között vizsgálta a Minőségellenőrző Bizottság (ARACIS), hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem eleget tesz-e a romániai akkreditációs követelményeknek. Az akkreditációs felmérések során bebizonyosodott, hogy az EMTE teljesíti az összes kritériumot, ezért a Bizottság 14 szak és az intézmény akkreditációját javasolta.
Kedden került a szenátus oktatási bizottságának az asztalára az EMTE akkreditációját kérő kormányhatározat, amelyet egyöntetűen fogadott el és szavazott meg a bizottság – nyilatkozta Bokor Tibor kézdi- és orbaiszéki szenátor, a bizottság tagja.
A határozatra két további döntés vár még, hamarosan a szenátusi plénum dönt róla, a végső szó azonban a képviselőházat illeti.
Erdély.ma2011. november 15.
Brassói Magyar Napok: tegnap este zárult a kilencnapos rendezvény
Jövőben folytatjuk!
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat.
Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte eseménysorozaton 9 napon keresztül 25 rendezvény mozgatott meg több mint 10 ezer Brassó megyei magyart. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a Brassói Magyar Napok mögött, példátlan összefogást tanúsítva. A rendezvénysorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete.
Dr. Semjén Zsolt levélben biztosította a rendezvény résztvevőit arról, hogy a szórványkérdés kikerült a perifériáról, és egyenrangú részese lett az egységes nemzetstratégiának, az idén októberben elindított Nemzeti Regiszter pedig immár intézményes formában is megerősíti a kormány hitvallását, mely szerint a nemzet minden tagja, legyen bárhol is a világban, egyformán fontosnak számít.
A Brassói Magyar Napok kiemelt meghívottja a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott Brassó megyéből, de a Székelyföldről is.
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának.
Igen nagy sikerű volt a mintegy 600 érdeklődőt megmozgató Ökumenikus Kórustalálkozó, vagy a hagyományos termékek kétnapos vására, a gyerekek kézműves műhelye is. Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni, összekovácsolni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Kiemelte, hogy a stratégiai cél az, hogy a brassói magyarság, a nemzet délkeleti határának őrsége, erős pilléreken álljon, és a tömbmagyar vidékek, a Székelyföld mellett nem szabad elfeledkezni az erdélyi szórványról sem. Beszéde végén ígéretet tett arról, hogy jövőben ugyanitt, hasonlóan, de még változatosabb programmal folytatódnak majd a Brassói Magyar Napok.
Erdély.ma2011. november 15.
Ritka, de még van magyar, román, szász utcanévtábla Brassóban –
Fényképezz Brassó területén minél több olyan utcanévtáblát, amelyen magyarul, románul és németül is a felirat. A többi között ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot kapták azok a csapatok, amelyek részt vettek a Brassói Magyar Napok vetélkedőjén.
Kovács Lehel szervező vázolja a további feladatokat abban a városban, ahol 100 évvel ezelőtt egyharmad-egyharmad arányban laktak szászok, magyarok és románok. A II. Endre által idetelepített szászokból mára gyakorlatilag senki sem maradt, a magyarok aránya pedig tíz százalék alá csökkent. A két népcsoport megtöréséhez nagyban hozzájárultak olyan cselekedetek, mint az Alpár Ignác által 1890-ben épített református templom lerombolása, a német és magyar iskolák kétnyelvűvé tétele, majd felszámolása, a szászok eladása a '80-as években az akkori nyugatnémet államnak. Ennek ellenére, elvétve ugyan, de találni háromnyelvű feliratokat.
A házszámokon, ahol még megvan, három nyelven írták az utcaneveket is.
Nem lett volna szabályszerű, de a gyerekeink bizonyosan jó segítségre találtak volna Dobolyi István helytörténész személyében. Az Áprily Lajos főgimnázium nyugalmazott tanárának több száz félévszázadosnál régebbi gyűjteménye van, amelyet könyvben is megjelentetett. A román és magyar nyelvű kiadvány azt bizonyítja, a békés egymás mellett élés korábban nem beszédtéma, hanem napi gyakorlat volt.
Aki tudja, hol kell keresni, az talál háromnyelvű táblát, némelyeket szemlátomást korábban leszereltek, majd a felújított lakásra visszahelyeztek. Persze nem mindegyik táblát tették vissza.
Az etnikai arányokat a második világháború után erőszakkal változtatták meg.
Bár a korábbi arányokat biztosan nem lehet visszaállítani, pozitív fejlemény, hogy a városi tanács évekkel ezelőtt úgy döntött, jóllehet a szász és a magyar lakosság aránya messze nem éri el a törvény által erre az esetre előírt húsz százalékot, mégis háromnyelvű feliratot helyeznek el a város bejárataihoz. Duna Tv, Közbeszéd
Erdély.ma2011. november 15.
Kratochvil Károly altábornagy három kívánsága
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs szerzőpáros A Székely Hadosztály története című, még nyomdafesték-illatú könyvét olvasom (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2011).
A téma felette érdekel, a számomra elérhető információkötegekből már évtizedek óta próbálom kiszálazni az első világháború végnapjainak kaotikus, kormányzati részről a nemzeti érdekeket eláruló időszakában az Erdély, benne Székelyföld megmentéséért szervezett egyetlen magyar katonai alakulat szerepét.
Érdeklődésemet az is ébren tartotta, hogy ismertem néhai professzorom, a nyujtódi Antal Árpád édesapja katonakori emlékeire és levéltári kutatásokra alapozott elhatározását a Hadosztály történetének megírásával kapcsolatosan, amiben aztán elhatalmasodó betegsége és halála akadályozta meg. (Nincs tudomásom a vonatkozó kéziratos örökség sorsáról.)
A sors játékának is vélhetem, hogy az előző hetekben Hódmezővásárhelyen ismét meglátogattuk dr. Benczédiné Szabó Gabriellát, aki féltett kincsként őriz egy Kívánságos Könyvet, amelyben az 1920-ban Ó-Tordáról Magyarországra repatriált család egyik tagja, Weress Ákos 1957-ig a házukban megforduló igen népes vendégsereg három kívánságát saját kézjeggyel hitelesíttette. Ebbe a "háromkívánságos könyvbe" jegyezte be Kratochvil Károly a következőket: A Székely Hadosztály 1918/19-ben hirdette a világnak, hogy Erdély határán egy büszke, önérzetes nép lakik, amely nem hajtja fejét idegen járom alá. Ez a harcias szellem maradjon meg örök időkig. Nem fog elmerülni, akármi történne, mert szívós, kitartó. A Székely Hadosztály puszta létezése halálos döfést adott Trianonnak, de Kun Bélának (is). Ő volt az első ellenforradalmi alakulat Magyarországon, erre legyen a Székely nemzet büszke – mert harcolt Magyarország integritásáért is.
Szent Kereszthegyi Kratochvil Károly alth., a Székely Hadosztály és Erdély volt katonai parancsnoka, a Mária Terézia Rend Lovagja
1943/XI.30. A Kívánságos Könyv egyébként kultúrtörténeti ritkaság. Közel négy évtized alatt 336 saját kezű bejegyzés került lapjaira – írja dr. Berényi Károly, a családi ereklye örökösének, a Gabi néni ugyancsak Gabriella nevű lányának férje. – Kratochvil Károly bejegyzése többek között ilyen beírók társaságában szerepel: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Kodály Zoltán, Józan Miklós, Ravasz László, Szentimrei Jenő, Balázs Ferenc, Bartók Béla, Veres Péter, Kodolányi János, Kemény János, Nyirő József, Féja Géza, Bárdos Lajos, Sík Sándor, Fáy Aladár, Püski Sándor, Benedek Marcell, Czine Mihály, Nagy László. A költők rendszerint eredeti verseket is bemásoltak a Kívánságos Könyvbe. Egyébként dr. Benczédiné Szabó Gabriella lakásában méltó helyre került a magyar kultúrtörténeti ereklye, hisz itt található sok értékes antik bútor és tárgy mellett az az ó-tordai kanapé is, amelyben Jókai Mór is ült, amikor Torockón az Egy az Isten című regényéhez gyűjtött anyagot. A Weress család ugyanis Torda neves famíliái közé tartozott, amelyből Torda város több elöljárója került ki. Orbán Balázs külön fejezetet szentel történetének.
A Weress-hagyaték gondozója dr. Berényi Károly hódmezővásárhelyi közéleti elkötelezettségű orvos. A hódmezővásárhelyi Kívánságos Könyv, kultúrtörténeti értékét tekintve, magyarázó szövegekkel ellátott hasonmás kiadást érdemelne.
A korszak kutatói számára is ismeretlen Kívánságos Könyv a baráti közösségekre jellemzően bizalmas lenyomata annak a szellemi környezetnek, amelyhez a Brünnben született Kratochvil Károly, a "tiszteletbeli székely" tartozott. (Kapcsolatai Horthy, Teleki és Bethlen személyéig és köreikig is elértek.) A baróti Tortoma Könyvkiadó november folyamán A Székely Hadosztály című könyvvel székelyföldi könyvbemutató körútra indul. Ezt megelőzően a Székely Hadosztályról, a székelység utolsó végvári harcáról Domonkos László írt könyvet (Az elárult hadosztály).
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 15.
Hadtörténeti kiállítás Kézdivásárhelyen
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezete hadtörténeti kiállítást mutat be tegnaptól szerdáig kézdivásárhelyi székházában (Kálvin Központ, Gábor Áron utca 13/2. szám).
A kiállítás tárgyait, valamint ezek leírását a lemhényi Bene Zoltán és Bíró Attila műgyűjtők biztosították. A tárlat ma és holnap 17–20 óráig látogatható, jelen lesz és mesél a két gyűjtő. Iskolai csoportok jelentkezését is várják. Bene Zoltán és Bíró Attila 2008 óta kutatja az első és második világháborúból származó felszereléseket, használati tárgyakat, iratokat és fényképeket, s mondhatni, rekordidő alatt hihetetlen mennyiségű tárgyat gyűjtött össze. Céljuk emléket állítani mindazoknak, akik vérüket és életüket áldozták a hazáért.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 15.
Falukutató tábor Mezőmadarason
A múlt héten húsz magyarországi, Sopronban tanuló egyetemista vett részt Mezőmadarason falukutató táborban. A tábor célja az volt, hogy az anyaországiak megismerkedjenek az erdélyi magyarság kultúrájával és mindennapjaival, ezen belül pedig az erdélyi nemesség jelenlegi státusával és szerepvállalásával. A csoport munkáját dr. Kulcsár László, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, Varga Norbert doktorandusz és Dolhai István, a budapesti Kultúrkúria igazgatója vezette. A kutatást a helybeli Pro Ruris Egyesület együttműködésével bonyolították.
– A hallgatók, mondhatnánk, házról házra járva felkeresik a családokat, ahol kérdőívet töltenek ki. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a helybeliek a településhez kötődő nemességről, milyen emlékeik vannak róluk, milyen szerepet tulajdonítottak nekik, hogyan éltek együtt a falusiakkal, köthető-e társadalmi átalakulás a család nevéhez, léteztek-e, léteznek-e előítéletek a nemességgel kapcsolatban és hogy együttműködtek-e a falusi emberekkel, illetve segítették-e őket. Érdekes számunkra, hogy Mezőmadarason nagyon pozitívan emlékeznek vissza az itt élő nemesekre, gondolok itt főként gróf Bethlen Anikó családjára. Ebben a faluban pozitívumként élték meg a nemesség jelenlétét. Ezt a helyzetet nem változtatta meg a kommunista diktatúra sem, pedig erőteljes próbálkozás volt arra, hogy a népet ellenük hangolják. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a rendszerváltás után milyen szerepet vállal a nemesség a falu életében, hogyan tölti be azt a szerepét, amit a kommunizmus előtt felvállalt, hiszen régen élen jártak a közművelődés- szervezésben, a szociális gondok felvállalásában, az oktatás támogatásában, a könyvtáralapításban, ami az 1945 utáni üldöztetések sorozatával megszűnt. Most, hogy ismét felvillant a lehetőség a régi szerepkör betöltésére, vállalhatják-e, vállalják-e ezt a küldetést? Olyan társadalmi csoportról van szó, mely esetében a név, a hírnév kötelez, hiszen a jó hírnév örökké tartó gazdagságot jelent. Nem csak anyagi természetű támogatásra gondolok itt, hiszen a személyes kiállás is adhat egyfajta erősítést – mondta dr. Kulcsár László professzor.
A kutatócsoport tagjai – a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának hallgatói –, az Életfa Kárpát-medence Összefogás – elmondták, hogy a falubeliek készségesen fogadták őket, szívesen válaszoltak kérdéseikre, egyik család a másikat ajánlva igazította útba őket és messzemenően elismerően szóltak az itteni arisztokrata családokról.
A kutatás eredményeiről, az elszármazott nemességgel készült interjúkból kötetet jelentetnek meg.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2011. november 15.
Kovács Péter szerint „oda kellett adni” a szalontai főgimnáziumot
Elismerte Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, hogy a szövetség politikai alku keretében mondott le a nagyszalontai Arany János Főgimnázium épületéről az önálló hajdúvárosi magyar iskola létrehozása érdekében.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, a bihari városban idén szeptemberben kezdte meg működését az ugyancsak a Toldi szerzőjéről elnevezett önálló magyar iskola, miközben a magyar tagozatok kiköltözése nyomán „színrománná” vált főgimnázium tanári kara eldöntötte: a tanintézetet Daciára kereszteli át. A megyei tanfelügyelőség, majd az oktatásügyi minisztérium jóváhagyására váró határozat felzúdulást váltott ki a hajdúvárosi magyarság körében, sokan felháborítónak tartják ugyanis, hogy az 1909-ben Székely László tervei alapján, a nagyszalontaiak pénzén emelt impozáns épület a római provincia nevét viselje.
A napokban írt blogbejegyzésében Kovács Péter – meglehetősen sarkítva – arról számol be, hogy a több mint száz éves iskolaépület elvesztését kifogásolók árulónak, megalkuvónak nevezték az RMDSZ-t azért is, mert „volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát”. „A nagyszalontai önálló magyar intézmény létrehozása azért minősül (egyesek szerint) bűnnek, mert ezáltal egy román iskola is létrejött, ahol a pedagógusok önállóan, a magyarok megkérdezése nélkül hoznak döntéseket. Persze, engem is zavar, hogy a magyar többségű Nagyszalontán, egy magyar múltú épületben Dacia (Logan) nevű iskolaközpont fog működni, de a román pedagógusok éppen azzal a jogukkal éltek, amit mi magunknak követelünk: az önálló döntéshozatali jogkör” – állapítja meg a politikus.
A főtitkár közölte: lehetőség volt egy olyan politikai alkura, amely sorsdöntő fontossággal bírt a nagyszalontai magyar közösség hosszú távú megmaradása szempontjából. Eme alku révén a román intézmény maradt a korszerű főgimnáziumban, míg az önálló magyar iskola öt épületben vágott neki az első tanévnek.
„Valamit valamiért! Erről (is) szól a kisebbségi politizálás és közösségi érdekérvényesítés! És ez nem megalkuvás, hanem hosszú távon való gondolkozás. Ezt a lehetőséget az RMDSZ-nek ki kellett használnia, még akkor is, ha ezért most egyesek támadják. (…) Valamit kell adni, azért, hogy kapjunk is. Ha nem adunk, ha nem keressük a középutat, akkor nincs önálló magyar iskola Nagyszalontán. A mostani döntésnek ez volt az alternatívája!” – szögezi le blogján Kovács Péter.
Szavaira tegnap közleményben reagált az EMNT Bihar megyei elnöksége, érthetetlennek nevezve, miként lehet sikerként beállítani azt, ami veszteséget hoz az erdélyi magyarság számára. „Önként átadunk közpénzből felújított patinás százéves épületet. Egy olyan épületet, amelyet a nagyszalontai polgárok építtettek, nem kis áldozat árán. Ön szerint, főtitkár úr, az akkori építtetők vajon mit szólnának efféle „sikeres” politikai alkukhoz?” – teszi fel a kérdést a nemzeti tanács, felhívva a figyelmet, hogy számos szalontai magyar diák az anyaországi Sarkadra és Gyulára jár át tanulni, holott jó karban lévő iskolákkal, minőségi oktatással kellene itthon maradásra ösztönözni őket.
„Becsületesebb lett volna elmondani: emberek, csak abban az esetben lesz Nagyszalontán önálló magyar iskola, ha lemondunk épületünkről, tanszereinkről. Ha azt akarjuk elérni, ami normális esetben jár nekünk, oda kell adni azt, amit őseink reánk bíztak. De ezt sikertörténetként beállítani és elvárni, hogy örüljünk neki, gusztustalan dolog” – állapítja meg az EMNT. Különben a témában a Krónika korábbi cikkeit idéző bihari román média a napokban sovinisztának, hazaárulónak és revizionistának kiáltotta ki a Dacia-névadást lapunknak adott nyilatkozatában bíráló Török László szalontai polgármestert. Az RMDSZ-es elöljáró korábban lapunknak úgy vélekedett, üzenetjelleggel bír a román iskola vezetőségének döntése, amellyel azt jelzik a magyarság felé, „hogy ez itt román föld”.
A Bihoreanul hetilap – kiforgatva Török szavait – ennek kapcsán azzal vádolta a polgármestert, hogy „románellenes kereszteshadjáratot folytat”, és nem hajlandó elismerni, miszerint Nagyszalonta Romániához tartozik, holott – jegyzi meg a hetilap – a román államtól kapja a fizetést. Liviu Galea, az Arany-főgimnázium igazgatója a lapnak elmondta, ragaszkodnak ahhoz, hogy a tanintézet felvegye a Dacia elnevezést.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2011. november 15.
Csángónak lenni keresztség”
A Moldvában élő magyarok életében két meghatározó tényező létezik: a csángóság és az istenhit – e két szempont köré épült a 10. Csángó Nap programja, ami a csángóságról szóló beszélgetéssel zárult vasárnap este.
Egy nap a csángókért. Múltról, jelenről, jövőről egyaránt szó esett a csíkszeredai eseményen
A Hargita megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével Csíkszeredában megtartott esemény keretében a megyeháza márványtermében a moldvai csángó magyarok irodalmi, néprajzi példaképeivel találkozhattak az érdeklődők Lakatos Demeter, az első neves csángó költő születésének 100. évfordulója apropóján.
Amint Ferenczi Gabriella, a csángó magyarok szövetségének képviselője rámutatott, a Moldvában élőknek nagyon fontos, hogy legyenek példaképeik, akikre büszkék lehetnek. Halász Péter néprajzkutató ilyen példaképeket sorakoztatott fel a jelenlévők előtt, bemutatva azokat a kortárs alkotókat, akik bár nem tudtak jelen lenni az eseményen, munkájuk figyelemre méltó: Petrás Mária, „a legszebb kerámiákat készítő énekes és a legszebben éneklő kerámiaművész”, Gábor Felícia író, akinek Csángó vagyok című könyvéből a moldvai gyerekek több részletet is felolvastak, de szó esett Perka Mihály tanárról, Laczkó Mihályról és Demse Mártonról is.
„Ezek az emberek elindultak a felelős értelmiséggé válás útján. Szükség van rájuk Moldvában, mint egy falat kenyérre, hiszen nyomot hagytak maguk után, amit mások követhetnek” – fogalmazott a néprajzkutató, aki úgy véli, a moldvai magyarok sorsa a többi magyar sorsánál is tragikusabb. Farkas Gábor debreceni költő, irodalomkritikus a moldvai magyar nyelvű irodalom kanonizációs folyamatáról mesélt az egybegyűlteknek, amely során elfogadottá, elismertté válik majd a csángó szerzők munkája.
Vissza a gyökerekhez
A jubileumi rendezvényen az érdeklődők személyesen is megismerkedhettek Duma András íróval, aki a moldvai csángó hagyományokat, népszokásokat tanítja „vissza” az ottani gyerekeknek.
Iancu Laura Kárpát-medence-szerte ismert költőről ugyanakkor megtudhattuk, egyike volt azon csángó gyerekeknek, akik 1990-ben Borbáth Erzsébet tanárnő, akkori igazgatónő jóvoltából a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában kezdhették meg tanulmányaikat, magyar nyelven. „Ez a lehetőség olyan mérföldkő volt, ami meghatározta, hogy milyen irányban haladhatunk előre. Elmentem, és bár nincs visszaút, nem szakadtam el Moldvától, hiszen csángónak lenni olyan keresztség, amit nem tudunk levakarni magunkról” – ecsetelte az egybegyűlteknek a költő.
Nyisztor Tinka magyar papokat sürget
„Ha nem lesznek odahaza megértő papjaink, elveszünk. Szükség van magyar misékre, az öregek nem tudnak meggyónni, mert nincsenek magyar papok. Olyan szellemi vezetőkre lenne szükség, akik nem azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről” – hangsúlyozta Nyisztor Tinka néprajzkutató, hozzátéve, „aki elfelejti az anyanyelvét, az Istennel sem tud kommunikálni”. „Moldvában legelőször a papok felejtették el az anyanyelvüket” – mutatott rá szomorúan a jelenlegi helyzetre.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba EP-képviselő is, aki ismertette a Mük szeretünk itt élni című csángó tematikájú, háromnyelvű kötetet, majd Kosztolányi Dezső szavaival zárta beszédét: „...parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll”.
Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a könnyített honosítási eljárás kifejezetten moldvai csángókra vonatkozó passzusát ismertette, amelyben szerepel az a csángó településeket felsorakoztató lista is, amely helységekből származók biztosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Annak kapcsán, hogy ma már Moldvában igen kevés csángó ismeri anyanyelvét, a főkonzul kihangsúlyozta, azért is van szükség minél több magyar látogatására a Csángóföldön, hogy az ott élők a jövőben is fontosnak tartsák a magyar nyelv éltetését, használatát.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)2011. november 15.
RMDSZ: szórványpolitikai szemléletváltás szükséges
Ülésezett tegnap Kolozsváron az RMDSZ Főtitkársága. A tanácskozás napirendjén a Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott Zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága is szerepelt.
„Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket. A legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzeteknek megfelelőprogramok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élőmagyar emberek mintegy húsz százalékához érnek el. Ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk” – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A Zárónyilatkozat alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsának decemberi ülése elé.
Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való szervezését is. Kovács Péter mindemellett beszámolt a következőhetekben létrehozandó szórványgondnoki hálózatról, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által működtetnek majd. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése. Ez elsőlépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét jelenti, de ez a szám folyamatosan bővül majd” – mutatott rá Kovács.
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 15.
Számok számonkérése
Az ország 2012-es állami költségvetési tervezete értelmében, többek között, növekszik az államelnöki hivatal büdzséje (az idei 28,8 millió lejről 29,6 millió lejre), több pénzből gazdálkodhat majd a Román Hírszerző Szolgálat (971,4 millió lej helyett 986,9 millió lejből), a Külügyi Hírszerző Szolgálat (187,5 millió lej helyett 193,9 millió lejből), az Őrző-védő Szolgálat (129 millió lej helyett 132,3 millió lejből).
Viszont csökken a költségvetése, többek között, a Román Akadémiának (396,4 millió lejről 354,2 millió lejre), az Igazságügyi Minisztériumnak (2,2 milliárd lejről 2,1 milliárd lejre), a Mezőgazdasági Minisztériumnak (15,9 milliárd lejről 14,9 milliárd lejre), az Oktatási Minisztériumnak (8,9 milliárd lejről 8,7 milliárd lejre), a Művelődésügyi Minisztériumnak (795,8 millió lejről 600 millió lejre).
A fentiek szerint több pénzhez jutnak a kémek és más hasonló ügynökök (aminek oka, a klasszikus magyar filmbeli poént hívva segítségül, úgy adható be a tömegeknek, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”), de kevesebbet kapnak a mezőgazdaságiak (a lakosság jórésze így is túltáplált), a tudósok (káros, ha túlságosan civilizáltak vagyunk), az igazságügyiek (Románia igazi jogálom), az oktatók (veszélyes, ha egy nép túl eszes) és a kultúraterjesztők (a mai kemény világban nincs szükség mimózalelkű polgárokra). Kinek a pap, kinek a papné…
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 15.
Digitalizálják a népi kulturális örökséget
Digitalizálják és közös webfelületen elérhetővé teszik az egykori Osztrák–Magyar Monarchián belüli közép-kelet-európai népi kultúra hagyományait rögzítő adatbázisokat, erről az MTA Néprajzi Kutatóintézete állapodott meg cseh, szlovák és szlovén társintézményekkel.
A három évig tartó együttműködés alatt olyan közös, többnyelvű webfelület készül el, amelyen a cseh, szlovén, szlovák és magyar partnerek a saját népi kultúrájukat reprezentáló képeket, filmeket, szövegeket és térképeket helyeznek el egységes adatokkal és értelmezéssel kísérve. Ily módon a kulturális hagyományok összehasonlítása is lehetővé válik – közölte az MTA Néprajzi Kutatóintézete pénteken az MTI-vel.
A projekt a tradicionális kultúra elemeit a digitalizáció és a világháló révén hozzáférhetővé teszi a laikus és szakmai közönség számára egyaránt, valamint a népi kulturális örökség megőrzésére vonatkozó esettanulmányok, elemzések elkészítése, majd az ezt követő stratégiaalkotás révén a néprajzi kutatás továbbfejlődését is elősegíti. Az MTA Néprajzi Kutatóintézete, valamint a Cseh Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete, a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete, a Szlovén Akadémiai Kutatóközpont Etnológiai Intézete, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, illetve a Prága melletti Berounban levő AiP Beroun számítástechnikai vállalat az Európai Strukturális Alap Közép-Európai Transznacionális Programja keretében sikeres pályázatot nyújtott be a népi kulturális örökségre vonatkozó egységes adatbázisrendszer és webfelület kialakítására, melyet 2011 és 2014 között valósítanak meg.
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 15.
Széchenyi nyomában járnak Vásárhelyen
Széchenyi-emlékek nyomában Európában címmel nyílt kiállítás tegnap délelőtt Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának campusában.
A megnyitót követően bemutatkozott a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület, a két hétig látható tárlat létrehozója. A kiállított, harminchárom könnyű és mélynyomású tábla Széchenyi István erdélyi, angliai, franciaországi, itáliai útjait eleveníti fel, az útleírások mellett azokat a célokat is felsorolva, amelyek külföldi útjaira vezérelték a magyar politikust.
Emellett az egyes utak során szerzett tapasztalatai is olvashatók a tablók mellett, amelyek remekül áttekintik Széchenyi életét, alkotásait.
A kiállítást a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület már bemutatta Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban, Londonban a Szent István Házban, a Szabadkai Egyetemen, Budapesten a Fasori Gimnáziumban és több neves magyarországi kollégium után érkezett Marosvásárhelyre.
A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület 2001. január 15-én alakult a világban fellelhető magyar emlékeknek, emlékhelyeknek a feltérképezése, megjelölése és bemutatása érdekében. „A szervezet célja – hangzott el a tárlatnyitón – külhoni múltunk ismeretének hazaiak és külföldiek előtti erősítése, kultúránk távoli emlékeinek – hazai könyvtári, levéltári, majd helyszíni – felkutatása, bemutatása.
E közhasznú szervezet méltó emléktáblák állításával (azok szorgalmazásával) kívánja elérni nevezetesebb magyar vonatkozások külföldön is tartós emlékezetét. A kutatásokat a közönség előtt írások, kiállítások, előadások útján teszi ismertté.” Az ünnepélyes megnyitó után Deák Piroska Széchenyi itáliai útjáról Messik Miklós pedig erdélyi utazásairól tartott előadást.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. november 15.
Amire Marosvásárhely tanít
Eljött az ideje a szólásnak. Nem csak az egyetemi tanárokénak, általában a romániai magyar értelmiségének.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében. Annyi azonban bizonyos, hogy a romániai magyar politikai élet viszonyrendszerében mindannak, ami Marosvásárhelyen történik, megkülönböztetett fontossága van.
A helyzet közismert: amikor az EMNT és az erre ráépítendő EMNP helyi szervezete dönteni próbált a majdani polgármesterjelölt ügyében, és erről az RMDSZ helyi szervezetével is tárgyalt (mi több, valamiféle egyezségre is jutottak), akkor az EMNT-központból leszóltak: jóval fontosabb meglátások forognak kockán, semmint hogy arról a nagypolitikához nem értő kis helyi politikusok dönteni tudnának.
Csakhogy a kis helyi politikusok nagyon udvariasan, nagyon diplomatikusan, de kötik az ebet a karóhoz, nem hajlandók feladni az álláspontjukat, amelyet a helyi viszonyok ismeretében ők maguk dolgoztak ki. Ráadásul megszólaltak azok a marosvásárhelyi magyar egyetemi tanárok is, akik így együtt, a felszínen, mostanig soha nem avatkoztak be az erdélyi magyar politikai vitákba.
És alighanem ideje volt. Még pontosabban fogalmazva: eljött az ideje a szólásnak. Nem csupán az egyetemi tanárokénak, hanem általában a romániai magyar értelmiségének. A rendszerváltás utáni évek lelkes-lázas útkeresése után, az ezredfordulót követően pedig még inkább, az értelmiség szép csendesen visszahúzódott a maga csigaházaiba, és hagyta, hogy kizárólag a választott vagy önjelölt politikusok és politizálók, a nem egyszer családi-baráti alapon alacsonyabb vagy magasabb polcokra emelt köztisztviselők, a látszólag mindenhez értő újságírók és néhány, a politikai pletykákat felkapó, megrögzött világhálós fórumozó alakítsa ki a társadalmi közbeszédet. Amely rendszerint nem is jutott túl ezeken a körökön: bármiféle vita vagy nézetkülönbség ugyanazokhoz a jól ismert szereplőkhöz tért vi-ssza, és mivel a mindentudók javarésze bármilyen más véleményt mereven elutasítva osztotta és osztja az észt, az értelmiségiek számára nem maradt más, mint bezárkozni a szakmába és az otthonokba; annál is inkább, mivel a gazdasági válság amúgy is a megélhetés kényszere felé fordítja mindazokat, akik nem részesülnek az egyesek számára még mindig meglehetősen bőséges költségvetési forrásokból vagy a politikai és gazdasági élet összefonódásának más előnyeiből.
A közéleti értelmesség nyilvánvalóan nem csupán az értelmiségiek sajátja, de kétségtelen, társadalmi részvállalásuk nélkül az előremutató átalakulásoknak ez a legfontosabb eszköze igen lényeges hiányt szenved.
Márpedig eljött az idő, ha nem is ennek a teljes felszámolására, de legalább részleges pótlására. Annál is inkább, mivel az elmúlt két évtizedben az értelmiségiek köre alaposan kibővült, hiszen egész sor olyan új romániai magyar intézményt sikerült létrehozni vagy a régieket megújítani, amelyekben szinte észrevétlenül új meg új nemzedékek csatlakoztak és csatlakoznak mindazokhoz, akik még mindig szívügyüknek tartják a romániai magyarság – ittlétét is megtartó – európai jövőjének a kialakítását.
Ha az értelmiség nem hallatja nyíltan a hangját és csupán valahol a háttérben pusmog, akkor – amint a közelmúlt tapasztalata is bizonyítja – a romániai magyar közéletben olyan légüres tér támad, amelyet szíves-örömest betöltenek a nagyhangúak, a populisták, a politikai epigonok, akik a legkisebb körültekintés nélkül örökkévaló és megcáfolhatatlan igazságoknak állítják be az imitt-amott felcsipegetett politikai morzsákat vagy sugallatokat. Azaz, hogy nap mint nap tapasztalt példával éljek: ha nem működik a szakmai, az ész alapú, a világ legjobb eredményeit ismerő és felhasználó gyógyítás, akkor azonnal érkeznek a harmadik szemükkel a vesékbe látó, mindkét kezükben varázspálcákat lengető és vízereket kitapogató gyógyítók, az eredmény pedig a se pénz, se posztó állapot lesz.
Legyen tehát álláspontunk! Marosvásárhely erre tanít.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. november 15.
Pezsgő élet a magyar nemzetpolitikában
Sem az időjárás, sem pedig a magyar nemzetpolitika területén folyó kormányzati és civil munka nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy álmos-borongós ősznek tekintsük ezt az ideit. Ami az utóbbit - tehát a nemzetpolitikát, a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi kezdeményezéseket illeti - az előttünk álló hetek a különböző programok, események bőségét kínálják.
Ezek közül talán a legfontosabb a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT soron következő, 10. plenáris ülése, amelyre jövő szerdán és csütörtökön (november 23-24.) kerül sor. Az értekezleten számos igen fontos téma megvitatására kerül majd sor, így például terítéken lesz a nemzetpolitika területén kiemelkedő jelentőséggel bíró intézmények támogatási rendszerének esetleges átalakítása, a nemzetstratégia megvitatása, de szóba kerülnek a nemzetpolitikai szempontból alapvető fontosságú népszámlálások, illetőleg azok előzetes részeredményei is. Mindezek, valamint a Magyar Diaszpóra Tanács, illetőleg a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerepelt annak a nemzetpolitikai háttérbeszélgetésnek a programján, amelyet november 14-én tartottak Budapesten.
A Magyar Diaszpóra Tanács kapcsán Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár elmondta, hogy a magyar kormány szeretne változtatni azon a korábbi helytelen és méltatlan gyakorlaton, ami a nyugati magyarsággal ápolt kapcsolatokat igencsak háttérbe szorította. A Magyar Diaszpóra Tanács, valamint a már útjára indított Nemzeti Regiszter e megváltozott koncepció alappillérei. Ami a tanácsot illeti: a nemzetpolitikáért felelős miniszter elnökletével működő testület intézményesült keretek között fogja tevékenységét folytatni, üléseit pedig egyenesen a miniszterelnök hívja össze. A cél mindenkor a magyar identitás, kultúra megtartása, megerősítése - illetőleg ezek elősegítése lesz a diaszpórában élő magyarok körében. Répás Zsuzsanna elmondása szerint a megszólított 57 szervezetből 51 jelezte vissza, hogy együtt kívánnak működni és részt vesznek a tanács munkájában. A Magyar Diaszpóra Tanács első ülésére november 17-én kerül sor.
A háttérbeszélgetés másik témája a Nemzetpolitikai Kutatóintézet bemutatása volt. Az intézet - amely a közeljövőben megnyíló Magyarság Háza keretében működik majd - a nemzetpolitikával kapcsolatos tudományos igényű kutatómunkára fókuszál. Répás Zsuzsanna a Kossuth Rádiónak adott nyilatkozatában a Budai Várban található Magyarság Házát olyan kulturális és tudományos központként jellemezte, amely “interaktív módon mutatja be a határon túli magyarság életét”, illetőleg jogsegélyszolgálatot biztosít számukra. A kutatóintézet vezetője Kántor Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkárságának főtanácsadója. Az intézet elsőr rendezvényére november 25-én kerül sor.
Felvidék.ma2011. november 15.
Tegnap este ért véget a Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat
November 6-14. között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Magyar Napokat szervezett Brassóban. Az esemény több mint tízezer Brassó megyei magyart mozgatott meg. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a rendezvény mögött.
A programsorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete.
A kiemelt meghívott a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott a színpad elé.
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának.
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat. Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott.
Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Jövőre még változatosabb programot ígért. (közlemény)
Transindex.ro2011. november 15.
A restitúció akadálytalan folytatását sügette Sógor az EP-ben
A romániai restitúciós folyamat paradoxonára hívta fel napirenden kívüli felszólalásában a figyelmet Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő az Európai Parlament (EP) novemberi plenáris ülésszakának hétfői, strasbourgi nyitányán. Az erdélyi magyar képviselő Markó Attila államtitkár és társainak ügyére hivatkozva azon aggodalmának adott hangot, hogy a hivatali kötelességük teljesítése miatt felelősségre vont tisztségviselők esete megkérdőjelezheti az országban a további visszaszolgáltatásokat. Sógor Csaba a képtelen vád ejtéséért emelt szót. (közlemény)
Transindex.ro