udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 3631-3660 | 3661-3690 | 3691-3720 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. július 25.
Böjte atyára bízták a keresdi kastélyt
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány használatába adták ötven évre az erdélyi Bethlen család örökösei a keresdi várkastélyt, ahol az alapítvány képzési és nevelési központját akarják létrehozni.
Böjte Csaba ferences atya, az árva és nehéz sorsú gyermekek nevelésével foglalkozó alapítvány elnöke az egyik közösségi oldalon jelentette be tegnap, hogy az általa vezetett alapítványra bízták a Segesvártól 12 kilométerre lévő műemlék épületet a nagy múltú történelmi Bethlen család örökösei. A szerzetes közlése szerint ott akarják kialakítani az alapítvány képzési és nevelési központját. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Bethlen család örökösei közötti megállapodást Bethlen Anikó, a várkastély egyik tulajdonosa is megerősítette az MTI-nek. A nemesi család leszármazottja elmondta, hogy ötven évre bízták az alapítvány gondozására a várkastélyt azzal a feltétellel, hogy rendbe hozzák és közhasznúvá teszik a leromlott állapotban lévő ingatlant. Bethlen Anikó elmondta, azért bízták a dévai alapítványra a várkastélyt, mert azt akarták, hogy jó kezekbe kerüljön. A 2007-ben visszaszolgáltatott romos épület felújítása elkezdődött, de eddig töredékét sikerült elvégezni a munkálatoknak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 25.
Erzsébet-tábort avattak Ivóban
A Hargita-hegység lábánál fekvő Ivóban tegnap avatta fel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által építtetett Erzsébet-tábort.
Erdély szórványvidékeiről érkezett a gyermektábor első 156 lakója, de a jövő évtől magyarországi gyermekeket is várnak a festői környezetben fekvő létesítménybe. Semjén Zsolt az ünnepélyes megnyitón elmondta, a nemzet közjogi egyesítésén túl – amely az állampolgárság kiterjesztésével valósult meg – az is fontos, hogy a nemzetrészek be tudják lakni a Kárpát-medencét. Hozzátette, az ilyen táborok azt a célt szolgálják, hogy a Kárpát-medence magyar gyermekei „személyes szálakkal kössék össze” a Kárpát-medence régióit. Az Erzsébet programnak másodszor sikerült átlépnie a határokat, immár három éve táboroztatnak határon túli gyermekeket Magyarországon, most pedig felépült az első erdélyi tábor. Az alapítvány által megvásárolt 2,7 hektáros telken nyolc hónap alatt felépített 2000 négyzetméteres hasznos területű épület egyszerre 156 gyermek befogadására alkalmas.
Az épületet felszentelő Tamás József, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye segédpüspöke Remete Szent Antal példázatával mondta el, hogy az embernek szüksége van a pihenésre, a kikapcsolódásra, és a tábor ezt a célt szolgálja.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 25.
Elhunyt Borbándi Gyula
Életének 95. évében meghalt Borbándi Gyula Széchenyi-díjas író, történész, rádiós és folyóirat-szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja – közölte családja.
Borbándi 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958–1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője, de úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai – olvasható az özvegy, Juhász Olga megbízásából az MTI-hez eljuttatott közleményben. Borbándi Gyula életfilozófiáját egy interjúban így foglalta össze: „Mindig az elérhetőre törekedtem, és nem kínoztam magam megvalósíthatatlan vagy reménytelen dolgokkal. Ragaszkodtam a családomhoz, azokhoz az embertársaimhoz, akik szerettek és akiket szerettem. Békére és belső harmóniára vágytam, nem volt bennem semmilyen küldetéstudat, de mindig igyekeztem nemcsak a magam javára, hanem a köz hasznára is dolgozni.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 25.
Hétköznapok a hátországban (Sepsiszentgyörgy az első világháború idején - 4.)
A román betörés
Románia – közelinek ítélve a központi hatalmak vereségét, s hogy az igényelt területrészeket megszerezze – augusztus 17-én Bukarestben titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz. A hadba lépésért cserébe Romániának ígérték részben Bukovinát és a Bánságot, a történeti Erdélyt s az attól nyugatabbra lévő területeket, nagyjából a Tisza vonaláig, mely térségnek akkor a románság mellett jelentős magyar, német, ukrán, szlovák és szerb lakossága is volt.
E titkos paktumban a román fél kötelezte magát, hogy megszakítja gazdasági kapcsolatait Németországgal, és augusztus végéig támadást intéz addigi szövetségese, a Monarchia ellen. Romániának orosz részről is katonai támogatást ígértek. A románok 1916. augusztus 27-én Bécsben átadták a hadüzenetet a Monarchiának, a három román hadsereg több mint 300 ezer katonával azonnal átkelt a Kárpátok valójában őrizetlenül hagyott hágóin. A támadás az egész határvonalon, minden erre használható szoroson egyszerre történt.
A menekülés
A hatóságok az első napon hozzákezdtek a veszélyeztetett zóna kiürítéséhez, felszólították a lakosságot a Maroson túli területek elhagyására, ez pedig elsősorban a magyar és szász városi népességet és Székelyföldet érintette. Az országutak megteltek szekerekkel és állatcsordákkal, a szülőföldje elhagyására kényszerített lakosság tömegeivel. Az arányaiban szűk területekre vonatkozó megszállás a korabeli társadalmat mélyen megrázta. A sérelmek egyik forrása a vidék lehető legrosszabb módon irányított és lebonyolított kiürítése volt. A kormány nem értett egyet a hadvezetéssel a kiürítés mértékét tekintve. A katonaság minél nagyobb területről, minél több embert kívánt kitelepíttetni, hogy a hadműveleteket ne zavarják a helyben maradt civilek. Közben kompromisszum született arról, hogy csak a hadra fogható lakosságot, illetve a hadianyagot szükséges a megszállás előtt álló területekről kivonni. Csakhogy a támadás hírére az érintett megyék lakosságának nagy többsége pánikszerűen menekülni kezdett, s a hatóságoknak nem sikerült úrrá lenniük a helyzeten. A menekülés torlódást, fennakadást okozott az országutakon, mert a vasutat csak nagyon kevés menekülő és csak az első napokban vehette igénybe. Az emberek szerették volna minél több ingóságukat magukkal vinni, háziállataikat is beleértve. A továbbiakban a jószág ellátása nagy nehézséget okozott, a legtöbben arra kényszerültek, hogy megszabaduljanak tőlük, ezért jóval áron alul eltékozolták takarmány nélkül maradt állataikat. Nehéz kérdés a menekültek számának megbecsülése. Különféle számadatok láttak napvilágot, száz-kétszázezer személytől egészen millióig terjedtek a becslések. Az Est című központi újság beszámolója szerint Sepsiszentgyörgy körülbelül 11 ezer lakosából alig több mint ötszázan maradtak vissza. Ugyanakkor sok település teljes lakossága otthon maradt, vagy rövid menekülés után magát meggondolva hazatért. A Sepsi Református Egyházmegyéhez tartozó, károkat összegző esperesi jelentés szerint az itteni harminckilenc település közül harmincból menekült el a lakosság nagy többsége, hatba a menekülők nagy része még a megszállás előtt visszatért, illetve háromból nem menekültek el nagy számban. A lakosság menekülésével kapcsolatosan két kérdés merül fel: életkörülményeik figyelemmel követése, majd később visszatelepülésükről is szót ejteni, annak ellenére, hogy erre vonatkozó forrásokban nem bővelkedünk. A témával szorosan összefügg a rövid román megszállás és annak hatása a helyben maradt lakosság életének mindennapjaira, valamint a megszállott területeken okozott anyagi károk mértéke. Mindezekről, valamint a menekülés problematikájával kapcsolatosan Bálint Dénes 1916. december 23-i polgármesteri jelentéséből tájékozódhatunk, ennél kevésbé részletes, de néhány érdekes adattal szolgál dr. Király Aladár, Háromszék vármegye alispánja 1917. január 30-án a vármegyei közgyűlésen elhangzott beszámolója is. A háborús viszonyokkal és az 1916-os harctéri kudarcokkal, a várható román megszállással és annak következményeivel a kormány túl keveset és csak felszínesen foglalkozott. Erre utal többek között a menekülők vasúton való kitelepítésének szükségessége és az ezzel kapcsolatos bonyodalmak. A Háromszék vármegyei lakosság részére körülbelül ezer vasúti kocsit ígért a belügyminisztérium, amiből a valóságban semmi sem lett. Így indult meg a népáradat Udvarhely vármegye irányába. Az alispán erről a szomorú eseményről így emlékezett: „Reményvesztett keserű csüggedéssel voltak tele a szívek. Ment a székelység gyalog, kocsin, szekéren a bizonytalan jövő felé, alig-alig mentve meg valamit, s hátrahagyva minden vagyonát, termését, házát, temetőit.” Bálint Dénes állítása szerint Sepsiszentgyörgy lakosságából a kiürítés alkalmával a menházat és a kórházat is beleszámítva körülbelül 150-en maradtak helyben. A menekülés közben viszont sokan meggondolták magukat és visszatértek, így a város lakosságának számát a rövid román uralom alatt 600–700-ra teszi. Ez a számadat jórészt egyezik az Est című újságban közöltekkel.
Homályban a végcél
A kormány felkészületlenségére utal az a fejetlenség is, ami a menekülők végcéljának kijelölését illette. Több kelet-magyarországi vármegyét is megjelöltek befogadó közegként, az útra kelők viszont indulásuk idején még nem ismerték végállomásuk helyét. Az alispáni jelentésből mindez kitűnik. Elmondása szerint ő személy szerint augusztus 28-án délután 6-kor hagyta el a várost. A homoródoklándi járás főszolgabírójától úgy értesült, hogy Hajdú megye a végállomás, Udvarhely vármegye alispáni hivatala pedig Bihar megyét jelölte letelepedésük helyéül. Balavásáron a kormánybiztossággal távbeszélő összeköttetés eredményeként tisztázódott, hogy Békés megyét jelölték ki számukra utazásuk végcéljául. A következő települések fogadták a menekülőket: Gyula, Vésztő, Gyoma, Szarvas, Orosháza és Békés. A háromszéki menekültek közül némelyek úgy határoztak, hogy nem térnek haza, ezek számára az államsegély folyósítását megszüntették. A menekülés idején, de Békés megyébe érkezésük után is a közigazgatási elöljárók elsőrendű kötelességüknek tekintették az emberek érdekeinek képviseletét: segélyeket osztottak szét, útbaigazításokkal látták el a rászorulókat. A Háromszék megyei különítmény őszinte támogatóra lelt Dósa Endre székely származású Kolozs vármegyei alispán személyében, akinek külön érdeme az állatállomány kedvező elhelyezése.
(folytatjuk)
Cserey Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. július 25.
Tusványos
Szeretnék folytatni a nemzetpolitikai építkezést
Az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban megkezdett nemzetpolitikai építkezés folytatását kérték a budapesti kormánytól a külhoni magyar vezetők a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki, A rész és az egész címmel rendezett nyilvános kerekasztal-beszélgetésén.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kifejtette: a határon túli magyaroknak az az érdekük, hogy továbbvigyék a nemzetpolitikában négy éve elindult folyamatokat, amelyek az egyes nemzetrészek szoros, testvéri partnerkapcsolatán alapultak.
Hatszázezer új magyar állampolgárral gyarapodtunk
Eddig több mint 650 ezer magyar állampolgársági kérelem érkezett, és már mintegy 600 ezren le is tették az állampolgársági esküt – mondta Wetzel Tamás nemzetpolitikai helyettes államtitkár csütörtökön Tusnádfürdőn az MTI kérdésére. Jelezte: az ősszel elkezdődik az állampolgársághoz kapcsolódó jogrendszer teljes körű áttekintése, ami a jövő év végére zárulhat le.
Beszámolt róla: a vajdasági magyarság mintegy fele igényelte és kapta meg a magyar állampolgárságot, ami messze a legmagasabb arány a Kárpát-medencében. A VMSZ ugyanakkor – a parlamenti többség részeként – olyan országot akar létrehozni Szerbiában, amelyből magyarként sem kell elmenekülni – hangsúlyozta Pásztor István a Tusványosként emlegetett szabadegyetemen.
Fontos a magyar segítség
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke rámutatott, a nehéz helyzetbe került közösség számára fontos segítség a magyarság szolidaritása, a magyar kormány támogatása. Mint mondta, a politikai küzdelem előtt új perspektívát nyitott az, hogy – bár Ukrajna nem uniós tagállam – a Fidesz–KDNP-nek köszönhetően a kárpátaljai magyarságnak most már az Európai Parlamentben is van képviselője.
Rámutatott: a magyarság számára a biztonság a legfontosabb kérdés, hiszen az országban háború van, a katonai behívók a magyarságot is érintik, és magyar áldozat is van. A KMKSZ elnöke hozzátette: Kárpátalján megjelentek a kelet-ukrajnai menekültek, és bár létszámuk még nem éri el az ezret, félő, hogy amennyiben jelenséggé válik, a térség etnikai arányainak megváltozásához és feszültségekhez vezethet.
Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke arról számolt be, hogy megszűnt a parlamenti képviselet nélkül maradt MKP körüli elbizonytalanodás, és részint a Fidesz–KDNP-kormány stabil támogatásának is köszönhetően, az MKP mind a megyei, mind köztársasági elnöki választáson jól szerepelt.
Cél az egymillió új magyar állampolgár
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke azt mondta, a demokrácia-központok 32 irodás hálózata az erdélyi igénylők mintegy kétharmadának segített a magyar állampolgársági kérelem beterjesztésében és kész folytatni a munkát, hogy a mostani parlamenti ciklus végéig a honosítottak száma elérhesse az egymilliót. Hozzátette: az országgyűlési választások alkalmával az erdélyi magyar állampolgárok mintegy kétharmada regisztrált és büszke arra, hogy hozzájárultak a Fidesz–KDNP kétharmados győzelméhez.
Az EMNP elnöke szerint a következő négy év feladata a nemzetpolitikai keretek tartalommal való megtöltése lesz. Úgy vélte, az előző ciklus elsősorban a külhoni gazdaságfejlesztési programokkal maradt adós.
A külhoni magyar pártvezetők jelenlétét kihasználva péntek este Bálványoson ülésezik a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács.
MNO.hu2014. július 25.
Elhunyt Dobos László Kossuth-díjas író
Hosszú betegség után életének nyolcvannegyedik évében július 25-én, pénteken elhunyt Pozsonypüspökiben Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, műkritikus.
Dobos László, aki jelentős közéleti munkásságának köszönhetően íróként, szerkesztőként és politikusként is ismert volt, 1930-ban, Királyhelmecen (Královsky Chlmec) született. Középiskolás éveit – a második világháború végétől 1949-ig – a sárospataki tanítóképzőben töltötte, felsőfokú tanulmányait pedig a pozsonyi pedagógiai főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte el, ahol aztán fél évtizedet tanárként is eltöltött.
Dobos László 1956 és 1958 közt a Szlovákiai Írószövetség magyar részlegének titkáraként meghatározó szerepet vállalt annak az Irodalmi Szemlének a létrehozásában, amelynek később főszerkesztője is volt 1968-ig. Abban az évben a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnökévé választották, ezt a tisztséget három éven át látta el.
Dobos László ezzel csaknem egy időben – 1970-ben történt leváltásáig – a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte, majd 1970 és 1972 között a Madách Könyvkiadót, később annak műszaki részlegét igazgatta. A felvidéki magyar könyvkiadó élére a rendszerváltást követően tért vissza. Az ekkor már a legjelentősebb felvidéki magyar próza- és esszéírók között számon tartott írót 1989-ben a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották, 1990-ben pedig belépett a rendszerváltozás utáni politikába, az Együttélés nevű politikai mozgalom jelöltjeként parlamenti képviselő volt 1994-ig.
Írt tankönyvet, és jelentős a szépirodalmi munkássága is. Ismertebb művei közé tartozik a Messze voltak a csillagok (1963), a Sodrásban (1984), Az idő mélységéből (1995), az Igazságaink (2000), a Teremtő küzdelem (2000), az Évgyűrűk hatalma I–II. (2006–2007). Több évtizedes, kiemelkedő, következetes közéleti és irodalmi munkásságáért 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina-keresztet. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
MNO.hu2014. július 25.
Semjén: társadalmi konszenzus van a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti: Magyarországon olyan társadalmi konszenzus alakult ki a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben, amely öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt - hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki, A rész és az egész címmel rendezett nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésén.
"Teljes társadalmi konszenzus van a tekintetben, hogy a külhoni magyarságnak jár az állampolgárság, jár a szavazati jog, és megilleti őt az autonómia. A tömbmagyarságnak a területi, a szórványmagyarságnak a kulturális autonómia" - fejtette ki a miniszterelnök-helyettes.
Hozzátette: nyilván nem Budapestről kell megmondani, hogy milyen autonómiák legyenek. A magyar állam azt az autonómiakoncepciót támogatja, amelyet az adott nemzetrész kidolgoz - szögezte le.
Az autonómia tekintetében kifejtette: Magyarország soha nem követelt olyasmit, amire ne lenne precedens az Európai Unióban.
"Tehát az autonómia nem valamilyen magyar találmány, nem valamilyen extrém magyar követelés, mint ahogy azt a román belpolitikában is beállítják: az autonómia és önrendelkezés végeredményben emberi jog a közösség szintjén. Úgy is szokták megfogalmazni, az emberi jogok királynője" - mondta Semjén Zsolt.
A külhoni magyar pártok vezetőinek részvételével rendezett nyilvános kerekasztal-beszélgetésen Semjén Zsolt elmondta: a magyar állam nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a határon túli magyarságért, amely integráns része a magyar költségvetésnek. Elmondta: a külhoni szervezetek és programok támogatására szánt évi 21 milliárd forint minden korábbinál nagyobb. A támogatást növelni fogják, ezzel együtt a magyar gazdaság növekedése és a költségvetési hiánycél tartható - hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Kitért arra, hogy a külhoni közösségek közül most a kárpátaljai magyarság van a legveszélyeztetettebb helyzetben.
"Nem folyhat magyar vér olyan háborúban, amelyhez a magyarságnak semmi köze. Semmilyen bűnrészessége nincs a magyarságnak abban a helyzetben, amely ott kialakult. Tehát a kárpátaljai magyarság érezze azt, bármi történik, mindig számíthat a magyar államra. A magyar állam és az egyetemes magyarság a kárpátaljai magyarság mögött van" - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a Tusványosként emlegetett nyári szabadegyetemen.
Tusnádfürdő, 2014. július 25., péntek (MTI)2014. július 25.
Győri Enikő: az uniónak be kell tartania saját szabályait
Bognár Renáta az MTI különtudósítója jelenti: Győri Enikő külügyi államtitkár szerint az Európai Uniónak be kell tartania saját szabályait, ha ez nem így történik, akkor komoly problémái lesznek.
A külügyi államtitkár a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki, az EU integráció alkotmányos korlátai címmel tartott rendezvényén a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök megválasztása körül kialakult helyzetre utalva úgy vélekedett: ha elkezdik túl tágan értelmezni a jogot, az nagyon veszélyes lehet. Az unió politikai, érték- és jogi közösség, és ha a saját szabályaikat nem tartják be, nagyon nagy bajban lesznek - tette hozzá.
Az ukrán válságról azt mondta: a háború sosem jó, s az unió arról szól, hogy nincs háború. Lehet szidni az uniót, ez manapság divat is, de érdemes belegondolni, hogy néz ki Európa, mióta létrejött az unió. Szerinte észhez kell térni, mert az, hogy béke van (az EU-ban), nem magától értetődő. Az semmilyen jogelv alapján nem magyarázható, hogy egy ország elfoglal egy másik államhoz tartozó területet. Úgy látta: az ukrán válság kapcsán tudott az unió gyors lenni, van reakcióképessége a szervezetnek.
Sokkal egységesebbnek kell lenni ugyanakkor külpolitikai kérdésekben, és a maláj utasszállító gép kapcsán is ki kell jelenteni: nem lehet "lenyelni" a történteket.
Oroszország márciusban bekebelezte az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, miután az év eleji véres kijevi tömegtüntetések hatására megbukott az akkori ukrán kormányzat, Viktor Janukovics oroszbarát elnök Oroszországba menekült, s Kijevben Nyugat-barát vezetés jutott hatalomra. A kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyékben oroszbarát szakadárok hónapok óta fegyveres harcot vívnak az őket terroristáknak tekintő, s ellenük hadjáratot indító ukrán kormányerőkkel. Múlt csütörtökön Kelet-Ukrajna felett lezuhant a Malaysia Airlines légitársaság repülőgépe, fedélzetén 298 emberrel. Kijev és a nyugati országok azt gyanítják, hogy a szakadárok lőtték le a gépet egy, Oroszországtól beszerzett Buk-üteggel, de Moszkva és a lázadók ezt cáfolták. Az Európai Unió a Krím Oroszországhoz csatolása és Moszkva Ukrajna-politikája miatt március óta több lépcsőben több tucat orosz, illetve oroszpárti ukrán állampolgárt, valamint több céget büntetett az EU-ban elérhető javainak - alapvetően bankszámláinak - befagyasztásával, valamint egyesek esetében beutazási tilalommal is.
Győri Enikő a Tusványosként emlegetett szabadegyetemen tartott előadásában úgy vélekedett, hogy a magyar kisebbségnek mindig ereje volt az, hogy jogszerűen lépett fel. Ennek így kell maradnia a jövőben is - szögezte le. Problémának látta azonban, hogy nincsenek nemzeti ügyek, amely köré 15 millióan fel tudnának sorakozni.
Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti (EP-) képviselője azt mondta: a lisszaboni szerződés "olyan koktél, amelyet olyan pohárba töltöttek, ami félig tele van, félig üres". Szerinte az integráció alkotmányos korlátait "bontogatni" kellene, erre lehetőséget ad maga a szerződés is. Úgy látta: a nyelvi diverzitás tagállamokon belül is lehetséges, és a diszkriminációt le kell küzdeni. Lehetőségként említette még a polgári kezdeményezést és a szakpolitika területét is. Reméli, hogy előbb-utóbb Románia meghallgatja az Európa Tanács ajánlásait.
Kiemelte: Ukrajnában háború van, és ilyenkor az a legfontosabb, hogy mi a kárpátaljai magyarok érdeke és mit lehet tenni értük. Óva intett a felelőtlen nyilatkozatoktól, amelyekből szerinte van bőven.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője szerint nagyon összetett kérdésről van szó, és nemcsak jogi aspektusai vannak, ez politikai és "pszichológiai-lelki érettségi kérdése is". Az EU működésén javítani szeretnének, de alternatívája nincs - jelentette ki.
Úgy látta: az Ukrajnával kapcsolatos válság elő fogja segíteni a közös uniós kül- és biztonságpolitika tekintetében a közös gondolkodást, s bár nem lehet látni, hogy a válságnak mi lesz a vége, a kijózanodás jelei már tapasztalhatóak.
Az EU-nak el kell döntenie, hatalmi pozícióban akar-e megjelenni és képes-e rá - jegyezte meg, hozzátéve: az unió már több alkalommal bizonyította, mennyire sérülékeny.
Szerinte azt is meg kell nézni, milyen kérdésekben kell központosítani, és milyenekben nem, s hol hatékony az unió. Az emberek mindennapjait érintő kérdésekben a jelenleginél is jobban kellene decentralizálni - jegyezte meg.
Kijelentette: a kisebbségvédelmi témát is kezelni kell valamilyen módon, az unió viselkedése kétarcú e téren. A kettős mérce nem maradhat fenn - rögzítette.
Szavai szerint ideje volna ugyanakkor a magyar naivitásokkal is leszámolni, nem lenne szabad olyat mondani, hogy a szlovák-magyar viszony soha nem volt olyan jó, mint most.
Tusnádfürdő, 2014. július 25., péntek (MTI) 2014. július 26.
Jezsuita ifjúsági fesztivál: hogy a másnap gazdagabb legyen
Tánc, színielőadás, gondolkodni- és látnivalók vasárnap a Sétatéren
Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik a capoeirát, elmaradhatatlan kelléke a zene, de a cigánykerekek, az ugrások és a különböző cselek sem állnak távol tőle.
Ezt a brazil harcművészeti játékot is kipróbálhatják azok, akik vasárnap 15–18 óra között a Sétatéren járnak-kelnek, továbbá énekelhetnek, táncolhatnak, színházi előadást nézhetnek, fafaragásokat és papírcsíktechnikákat vehetnek közelebbről szemügyre. A kínálatról, valamint a hangulatról a héten Kolozsváron tartott Magis-tábor résztvevői gondoskodnak, akik a különböző tevékenységek közepette – amelyeket most a nagyközönség előtt mutatnak be – megosztották egymással örömüket és hitüket, együtt ünnepeltek, megvalósítva együttlétükben a jezsuita rendalapító, Loyolai Szent Ignác lelkiségének eszményét: „Mindent Isten legnagyobb dicsőségére”. A nemzetközi kezdeményezéshez ezúttal 120 fiatal csatlakozott városunkban, a Jézus Társasága visszaállításának 200. évfordulóján.
FERENCZ ZSOLT, Szabadság (Kolozsvár)2014. július 26.
Élő Székelyföld Füzetek
Térségünkben az a szokás, hogy különböző jeles alkalmakra, falunapokra, évfordulókra kiadványokkal jelentkeznek az önkormányzatok vagy a civil szervezetek. Időnként egy-egy jó szándékú helytörténész rukkol elő saját könyvével, amellyel az elődök emléke előtt tiszteleg. Ez a füzet-sorozat azonban teljesen más, nem az ünnepek hangulatánban, hanem a hétköznapokban “íródik”, az idők árnyoldalait is firtatja, s folyton a továbblépés lehetőségeit keresi majd.Számos falumonográfia, egy-egy községet, egy-egy várost, kisebb-nagyobb tájegységeket bemutató, átfogó vagy alkalmi kiadvány születik, amelyek helyben lakóknak, elszármazottaknak és a látogatóknak egyaránt hasznosak lehetnek. Vannak alapos tudományossággal megszerkesztett dolgozatok, vannak inkább reklám-jellegűek, amelyek egy-egy szezonra valók vagy éppenséggel csak egyetlen alkalmat szolgálnak. Voltak olyan próbálkozások is, amelyek azt célozták meg, hogy igényesebb falufüzet-sorozatot készítsenek.
Ezek a kísérletek jobbára az egyházak keretein belül zajlottak – unitárius és református felekezetű településeken láttunk ilyen próbálkozásokat korábban –, de egy idő multán, támogatás vagy kellő hozzáállás híján abbamaradtak vagy még inkább megritkultak. Nem létezik ma Székelyföld-szerte olyan kezdeményezés, amely egyben, jól átgondolt rendszer mentén mutatná be településeinket, oly módon, annyira rugalmasan, hogy évről évre, akár szezonról szezonra követni tudná a helyi változásokat és az érdeklődő figyelmébe ajánlja a maradandót és az újat.
A Székelyföld iránt elkötelezett vállalkozók és cégek hathatós támogatásával most egy olyan füzet-sorozatot indítunk útjára, amely egyesíti és sűríti a hagyományos monográfiák, a tájékoztató füzetek és a turistáknak szánt információs kiadványok, valamint a folyóiratok tulajdonságait. Hirtelen felindulásból 513 székelyföldi települést számoltunk össze a történelmi székekben – a városokat és a peremvidékeket, illetve az „elveszett”Aranyosszéket leszámítva –, amelyet bejárni, s amelyről írni nem lesz egyszerű feladat. Többéves munka vár a most összeálló kis csapatra.
Ezt a feladatot nem tudja néhány szerkesztőségi munkatárs érdemben elvégezni, szükség lesz a helyi önkormányzatok, a pedagógusok, a helytörténészek, a lelkészek, a civilszervezetek és az üzletemberek közreműködésére is minden egyes helyszínen. Meglátogatjuk ugyan a közösségeket, írunk a látható dolgokról, fényképezünk, dokumentálódunk, de a hely igazi értékeit azok teljes mélységét és tartalmát csak az ott lakók ismerik és képesek valóságosan megmutatni nekünk és a világnak.
Bízunk abban, hogy a kialakuló egységes arculattal és az erős kézműves jelleggel kiadvány-sorozatunk ismert márkává válhat, hogy szolgálni lesz képes az elkövetkezőkben a helyi embert, s a helyben fellelhető értéket felmutatva idecsábítja majd tartalmas és jó találkozásra a látogatót.
Az első lapszám Oroszhegyről tartalmaz naprakész információkat, a soron következő kiadvány pedig Atyhával és Homoródkeményfalvával foglalkozik majd. A falvak mellett sor kerül a székelyföldi városok és fürdőtelepek “feldolgozására” is, jelenleg a székelyudvarhelyi füzet szerkesztése zajlik. A munkatársak bíznak abban, hogy a kialakuló egységes arculattal és az erős kézműves jelleggel ez a kiadványsorozat ismert márkává válhat.
Simó Márton, Székelyhon.ro2014. július 26.
Közlemény
Tőkés László a magyar kormányfővel tartott előadást a Tusványoson
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével, a Fidesz elnökével közösen tartott nagy közönség- és médiaérdeklődést kiváltó fórumot Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik július 26-i zárórendezvényeként. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a bálványosi folyamat egyik elindítója volt a protokollmentes fórum moderátora.
Elsőként a kormányfő kapott szót, előadását a magyar közmédia élőben közvetítette. Az erdélyi szabadegyetem visszatérő előadójaként Orbán Viktor azzal kezdte, hogy legutóbbi tusványosi beszéde óta a kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők megnyerték a választásokat Magyarországon. Hozzátette, a „morális egyensúly” megnyilvánulásának tekinti a kétharmados győzelmet, hiszen 2004 decemberében az államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó erők „úgy nyerték el méltó büntetésüket”, hogy a határon túli magyarok voksaival jött össze a Fidesz–KDNP kétharmada. Az elmúlt negyedszázadot kiértékelő idei szabadegyetemre 1989-es rendszerváltóként kapott meghívás, ezért rámutatott: azóta felnőtt egy olyan nemzedék, amely – személyes élmények híján – már nem tud referenciapontként tekinteni a rendszerváltásra. Amit ennyi idő után le kellene már zárni, ma ugyanis hasznosabb a világban most zajló változásról gondolkodni, a 2008-ban nyilvánvalóvá vált világgazdasági, világhatalmi átrendeződést tekintve kiindulópontnak – mondta a nemzet miniszterelnöke –, hiszen a polgárok a magyar vezetőktől azt várják el, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. „Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek” – mondta egyebek mellett Orbán Viktor.
Tőkés László a maga során egy történeti áttekintéssel és egy aktuálpolitikai körképpel kezdte, melynek során kijelentette: Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az „utódkommunisták” vannak hatalmon. „Nem engedünk a 48-ból, 56-ból és 89-ből. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk, a rendszerváltozást be kell fejeznünk” – fogalmazott, majd vitába szállt azzal a tusványosi gondolattal, hogy 25 év múlva már az autonóm Székelyföld lehet a gazdája a szabadegyetemnek. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni. Most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki. Már csak azért is, mert az erdélyi magyar közösség olyan nyomás alatt van ma is, hogy az asszimiláció és kivándorlás kártékony következményei nyilvánvalóak, és folyamatosan zajlik Székelyföld gyarmatosítása. Bebizonyosodott, hogy a ránk kényszerített hagyományos kisebbségpolitika, az európai normák és az egyéni jogokra való hivatkozás a magyarok esetében nem járt eredménnyel. Egyedül az önrendelkezés teljes kivívása hozhat jövőt és felemelkedést. Mint mondta, áttörést kell elérni az autonómia kérdésében nemcsak a magyarok, hanem a kisebbségben élő román közösségek javára is. Úgy vélte, Európa is megérett arra, hogy rendszerváltozást hajtson végre, mert jelenleg elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék. Szükségesnek nevezte, hogy Európa is szolidárissá váljon a nemzeti kisebbségek törekvéseivel. „Magunktól nem leszünk képesek véghezvinni a kívánt változásokat” – tette hozzá az EP-képviselő. Kijelentette: ahhoz, hogy Európa meghallhassa az autonómiaigényt, a magyar közösségek képviselőinek ugyanazt kell mondaniuk. Európa könnyen lesöpri az asztalról autonómiatörekvésünket, ha a magyar vezetők mást és mást mondanak neki ebben a tárgyban. Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – hangoztatta Tőkés László. Lelkipásztori minőségében bibliai példákat is felhozott, igei alapú gondolatokat fogalmazott meg. A „lészen autonómia” kijelentéssel például az ószövetségi „legyen világosságot” ötvözte Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” fogadalmával.
Orbán Viktor gondolatait folytatva Tőkés László úgy fogalmazott, a magyarországi választások által megtörtént a teljes mértékű korrekciója annak a trianoni típusú kisiklásnak, aminek tíz évvel ezelőtt, 2004-ben – a már említett népszavazás alkalmával – lehettünk tanúi. Magyarország és a nemzetrészek elszántságával és politikai akaratával felállhatunk poszttrianoni és posztkommunista legyöngült állapotunkból. Romániában és az Európai Unióban is szükség volna olyan – a Magyarországon 2010 és 2014 óta zajló – második rendszerváltásra, ami nem csak ideológiai, de nemzetpolitikai szinten is végbemegy. A rendszerváltáshoz azonban párbeszédre van szükség: a bálványosi folyamathoz hasonló magyar-román és magyar-magyar párbeszédre. Tőkés László szerint Romániában még nem alakult ki a párbeszéd kultúrája, de még az RMDSZ vezetői is elzárkóznak az őket bírálókkal való dialógustól, lám, a meghívás ellenére távol maradtak az idei Tusványostól is. A jövőben senki sem térhet ki a párbeszéd elől – jelentette ki Tőkés László. Az összefogást sürgetve azzal zárta beszédét: ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket, egységesítenünk kell autonómiapolitikánkat.
Egy felvetésre reagálva az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke leszögezte: a romániai magyar politikai összefogás meghiúsulása miatt történhetett meg, hogy ő maga most fideszes képviselőként tagja az Európai Parlamentnek, amiben nem lehet kivetnivalót találni, hiszen a Fidesz–KDNP egy nemzeti listát állított és vitt győzelemre az EP-választásokkor. Ettől ő még továbbra is erdélyi képviselőként szolgálja a magyarság ügyét Brüsszelben és Strasbourgban, illetve ahol kell.
Tusnádfürdő, 2014. július 26.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája2014. július 27.
Tusványos 25 – Orbán: nem tudunk „virtuális rakétapajzsot" biztosítani Székelyföldnek
A szombati tusnádfürdői Orbán-Tőkés előadás második részében kérdéseket lehetett intézni a két előadóhoz, írásban. Ezeket a kérdéseket és a rájuk adott válaszokat próbáljuk meg összefoglalni az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül.
Nagy a román nyomás a székelyföldi önkormányzatokon – jelentették ki kérdésük felvezetőjében Tamás Sándor és Antal Árpád András háromszéki elöljárók. A sokféleképpen értelmezhető jogszabályok dzsungelében próbálják a székelység érdekét érvényre juttatni, jogait megvédeni, nem sok eredménnyel. Számíthatnak-e valamilyen komolyabb védelemre, valamiféle „virtuális rakétapajzsra", netán „acélkupolákra" a magyar kormány részéről, kérdezték az elöljárók.
Válaszában Orbán Viktor elmondta: fontos, hogy a magyar közösség megharcoljon a román költségvetésből őt megillető pénzekért. Tehát a magyarság képviselőinek mindenhol jelen kell lenni, ahol a pénzeket elosztják. A magyar kormány nevében sem „rakétapajzsot", sem „acélkupolákat" nem ígérhet, azt viszont igen, hogy amennyiben az erdélyi magyarság abba a helyzetbe kerülne, hogy a román költségvetésből nem kapná meg az alapintézményeinek fenntartásához szükséges forrásokat, akkor azokat Magyarország biztosítani fogja. Az erdélyi magyarság el kell fogadja, hogy az autonómia jelentős mértékben pénzügyi kérdés is. Ha sikerül kivívni az autonómiát, akkor is meg kell teremteni a központi költségvetés és az autonóm tartomány közötti kétirányú kapcsolatot.
A közösségi összefogásról az autonómiért való küzdelemben Tőkés László elmondta: szerinte az egyház, a civilek és a pártok együtt ki kellene dolgozzanak egy egységes, integrált autonómia-koncepciót, amely minden szempontot érvényesítene a székelyföldi autonómia terén. A legfőbb feladatunk, hogy a román félet is érdekeltté tegyük az autonómia és egy föderális állam kialakításának ügyében. Meg kell találjuk azokat a bátor román vezetőket, akik vállalják a párbeszédet az erdélyi magyarokkal – jegyezte meg Tőkés.
Kérdést intéztek az előadókhoz a kis- és középvállalkozások támogatásáról Magyarországon. Erről Tőkés László megjegyezte, őszintén be kell vallani, hogy gazdasági téren lemaradás van, viszont a KKV-szektor támogatását a három éve bemutatott – de a mai napig be nem indított – Mikó Imre-terv életbe ültetése nagyban segítené. Ahogy a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem ügye előtérbe került és sikeresen megvalósult, úgy ez is meg tudna valósulni. Akarat kell hozzá.
Az orosz-ukrán konfliktust kapcsán azt kérdezték, nem kell-e attól tartani, hogy Magyarország be fog sodródni az orosz medve karmai közé? Orbán válasza: nem, ugyanis Magyarország a NATO és az EU tagja. Mindkettőnek kötelessége a szövetségesét megvédeni. Ugyanakkor a problémát több oldalról is meg kell vizsgálni. Nagy hiba lenne falakat építeni kelet és nyugat között. Ami most zajlik Oroszország és Ukrajna között, hátrányosan érinti Magyarországot, éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Oroszország és Ukrajna között a viszony jó irányba rendeződjön. Azt kell elérjük, hogy mindenki érdekelt legyen Magyarország sikerességében. Éppen ezért jó viszonyt kell ápolni Oroszországgal sőt, Kínával és az arab világgal is. Általában, mindenkivel érdemes jóban lenni, mert akkor támogatják Magyarország haladását.
Orbán a bevándorlásról is kifejtette a véleményét: szerinte minden ország azé, aki benne él. Magyarországnak nem az a célj, hogy befogadja a menekülteket, hanem az, hogy segítse azt az országot, ahonnan jönnek, hogy az tudja megtartani a lakosait, ne taszítsa át őket más országba. Az EU ezt az elvet természetesen elveti, de Magyarország nem akar Európából egy olyan országot csinálni, mint Amerika, ahol szinte mindenki bevándorló.
A román-magyar viszonyról szólva Orbán kiemelte: az elmúlt években minden kormányfői nyilatkozatban megadták a tiszteletet a román népnek és vezetőinek, viszont a fordított helyzetben a kihágások, tiszteletlenségek listája hosszú. Szerinte a tisztelet és a nyitottság a kulcskérdés, és megígérte, ezt továbbra is megadja a románoknak.
Végezetül Orbán tisztázni próbálta, hogy a romániai magyarság tekintetében a magyar kormány minden döntéshozatalakor az összes magyar érdekét kell nézze. Nem figyelhet csupán az egyik vagy másik szervezet érveire. Neki az egységet kell szolgálni és erősíteni, hangsúlyozta. A magyar kormánynak az az érdeke, hogy Erdélyben minden magyar párt együttműködjön, és lehetőleg egységesen lépjenek fel. Tehát, nem teheti meg, hogy az egyikkel jó viszonyt ápol, és közben a másikkal hadban áll.
Kovács Csaba P., Erdély.ma2014. július 27.
Újraválasztották Tőkés Lászlót a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács elnökévé
Újraválasztották Tőkés Lászlót a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) elnökévé a tanács péntek délután Bálványosfürdőn tartott ülésén – közölte az MTI-vel Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodája.
A külhoni magyar nemzetrészek önrendelkezése iránt elkötelezett szervezetek konzultatív testületének ülésén Tőkés László mellett Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét is jelölték az elnöki tisztségre, utóbbi azonban visszalépett Tőkés László javára.
Az ülésen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is részt vett, aki elmondta, a magyar állam minden határon túli nemzetrész saját autonómiakoncepcióját támogatja. Célként fogalmazta meg a többségi nemzetek sorában észlelhető idegenkedés és ellenállás megszüntetését is. A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett: a magyar kormány nemzetpolitikája egységes, az összes fontos stratégiai kérdésben nézetazonosság mutatkozik.
Az ülésen döntöttek a KMAT monitoringrendszerének felállításáról, amely azt kíséri majd figyelemmel, hogy milyen mértékben teljesülnek a kisebbségben élő nemzeti közösségek diszkriminációmentes életéhez szükséges feltételek.
A tanács súlyos aggodalmát fejezte ki az Ukrajnában uralkodó állapotokkal kapcsolatban. Megállapította, hogy a tárgyalás, a demokratizálódás, az európai felzárkózás és az ukrajnai nemzeti kisebbségek – köztük a kárpátaljai magyarok – jogainak maximális tiszteletben tartása hozhat megoldást az ukrajnai helyzetre.
MTI, Erdély.ma2014. július 27.
Orbán Viktor „illiberális” demokráciája Tusványoson
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a világhatalmi pozíciók elmozdulásának tekintetében a liberális államforma feladásának fontosságát és a rendszerváltás folyamatának lezárását hangsúlyozta, míg Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke utóbbi kijelentéssel vitába szállva úgy vélekedett, még nem tekinthető lezártnak a rendszerváltás.
Orbán Viktor: a versenyképes modern állam megteremtéséért el kell szakadni a nyugat-európai dogmáktól és ideológiáktól
A magyar nemzet két legmeghatározóbb politikai személyiségét Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati hagyományos zárófórumán Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke üdvözölte.
Történetekből történelem: erre a címre fűzte fel a beszélgetést „a nemzet miniszterelnöke” és „a huszonöt éve kirobbant temesvári forradalom szikrája”. Milyen történetek következnek a harmadik Orbán-kormány, illetve az egész Kárpát-medencei magyarság számára? – indította kérdéssel a vitafórumot Németh Zsolt.
Köszönet a külhoniaknak
„Egy éve azzal kezdtem a beszédem, hogy a Magyarországon esedékes választások előtti utolsó tusnádfürdői találkozón vagyunk – most azt mondhatom, hogy a megnyert választásokat követő elsőn” – szólt a tapsviharral üdvözlő közönséghez Orbán Viktor. A miniszterelnök a legutóbbi parlamenti választások után „méltatlanul kevés figyelmet kapott mozzanatát” idézte fel, miszerint a Magyarországon kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők a parlamenti helyek kétharmadát úgy szerezték meg, hogy abban kiemelt szerepe volt az anyaországon kívül szakadt magyaroknak is.
Jelentem, létezik a politikában a morális egyensúly. Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, a bosszúnak milyen nemes formája lenne, ha a 2004 decemberében az államhatárokon kívüli magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el büntetésüket, hogy egy választáson éppen a külhoni magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad. Ebben sok mindenkinek – a gondviselésnek, a szavazóknak, a törvényalkotóknak és azoknak is, akik ellenünk fordultak, lehetőséget adva arra, hogy a jó felülkerekedjék – szerepük volt” – mondott köszönetet.
Válság mint kiindulópont
Orbán Viktor idei beszédének középpontjában azonban nem a választások, hanem a jövőről való gondolkodás lehetséges módjai álltak. „A mi nemzedékünk számára a '89-es rendszerváltás az az élmény, tapasztalat, amihez mindent mérünk, amiből kiindulhatunk – de ma inkább hátrányunkra van, mint segítségünkre. A fiataloknak már hosszú évek óta nehézséget okoz, hogy a rendszerváltást tekintsék referenciapontnak. Több haszna is lenne annak, ha a rendszerváltást egy lezárt történelmi folyamatnak vennénk, tapasztalatok tárházának, és nem a jövőről való gondolkodás kiindulópontjának” – alapozta meg a miniszterelnök a liberalizmussal való szakításról szóló gondolatmenetét.
„Állítom, hogy a rendszerváltáshoz hasonló értékű és súlyú változás zajlik ma a világban, ennek nyilvánvalóvá válását a 2008-as pénzügyi világválságként azonosíthatjuk. Ha alaposan elemezzük mindazt, ami körülöttünk zajlik, ez egy másik világ, mint amiben hat évvel ezelőtt éltünk. Ennek a változásnak az illusztrálására összegyűjtöttem néhány gondolatot a nyugati világból. Ha az ember a 2008 előtti – mondjuk úgy, hogy liberális világszemléletből – nézi ezeket a mondatokat, akkor megdöbben” – figyelmeztette a közönséget, átfogó tájékoztatást is nyújtva például az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi helyzetére is.
„Az Államok elnöke többször is beszélt arról, hogy az egész társadalom – élén a kormánnyal – feladata harcot indítani a pénzügyi rendszerből származó cinizmussal szemben. Beszélt arról is, ha egy dolgozó amerikainak választania kell a család és karrier között, akkor le fognak maradni a világgazdaságban. Ugyanakkor nyíltan beszélt a gazdasági patriotizmusról, arról, hogy a külföldieket foglalkoztató nagyvállalatok fizessék meg méltányos részüket az adókból. 2008 előtt ilyet kijelenteni a nemzetközi diskurzusból való kirekesztettséget vonta volna maga után” – mondta Orbán.
Kitért egy neves intézet közelmúltban készítette elemzésre is – amely szerint a liberális érték ma a korrupció, a szex és az erőszak megtestesítője –, illetve a Nyílt Társadalom Alapítvány Nyugat-Európát górcső alá vevő tanulmányára. „Olyat ír, hogy Nyugat-Európát annyira lefoglalta a bevándorlók helyzetének megoldása, hogy megfeledkezett a fehér munkásosztályról. Vagy azt mondja a brit miniszerelnök, hogy az Európában bekövetkezett változások következtében sokan ingyenélők lettek a jóléti rendszerek hátán. A fentről lefelé építkező gazdasági modell helyett egy középről növekvő gazdasági modellre lenne szükség” – osztotta meg véleményét a miniszterelnök.
Globális versenyképesség működőképes államformával
„Manapság meg tudjuk mondani, hogy egy ország vagy gazdasági érdekcsoport mitől versenyképes a nemzetközi gazdaságban. Azonban sokak szerint – én ehhez a csoporthoz tartozom – nem ez a fő cél, hanem a versenyfutás annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni. Ezzel magyarázható, hogy ma slágertéma azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisak, nem liberális demokráciák, talán még nem is demokráciák, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország és Törökország. Mi is megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a modern államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket versenyképessé tegye a világban” – részletezte.
„A demokrácia nem szükségszerűen liberális”
„Bátor kijelentésként” tárta a hallgatóság elé a kormányfő abbeli meggyőződését, hogy egy demokrácia nem feltétlenül liberális – de attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia.
„Az államszerveződések három formáját ismerjük: a nemzetállamot, a liberális és a jóléti államot. Kérdés az, hogy most mi kell? A magyar válasz az az, hogy egy munkaalapú állam időszaka következik, amely vállalja, hogy karakterét tekintve nem liberális. A liberális társadalomszervezés kiindulópontja két ember közötti viszony tekintetében arra a gondolatra épül, hogy minden olyat meg szabad cselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. De nem világos, hogy ki fogja megmondani, mikortól sérti valami az én szabadságomat. Miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. Aki gyengébb, azt letaposták” – elemezte a liberális államforma hátrányaitVégezetül Orbán Viktor úgy nyilatkozott, „bár kevésnek tűnhet egy magas hivatalt betöltő embertől ilyet hallani, bármi megtörténhet”. „Megtörténhet az, hogy egy szomszédos állam légterében lelőnek egy utasszállító repülőgépet, és több százan meghalnak. Megtörténhet, hogy az Egyesült Államokban a szenátus és a képviselőház együtt beperli az elnököt folyamatos hatáskörtúllépésért, sőt el is ítélik ezért. De az is megtörténhet, hogy a magyarok több száz milliárd forint értékben visszakapnak olyan pénzeket a bankoktól, amit nem szabadott volna tőlük elvenni. Félelem, begubózás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei és a világban élő magyar közösségnek. Könnyen megtörténhet, hogy eljön a mi időnk” – zárta felszólalását.
Helyrehozott trianoni típusú kisiklás
Idén van a tizedik évfordulója a 2004. december 5-ei népszavazásnak, amellyel kapcsolatban Tőkés László úgy vélekedett, az idei választási győzelem és a mostani nemzetpolitika teljes mértékű korrekcióját jelenti annak a trianoni típusú kisiklásnak, melyre tíz esztendeje került sor.
„Tusnádfürdőn idén történetekből összeálló történelemről beszélünk. Egy ilyen történet az áldott emlékű Vaszi Jánoskáé, aki éppen harminc évvel ezelőtt esett áldozatul a Ceaușescu diktatúra provokációjának. A sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul szobornál elkövetett robbantás folytán megjegyzem, hogy a tettesek kilétére azóta sem derült fény. Egy másik időszerű történet Ioan Selejan, Székelyföldre kirendelt ortodox érsek kitüntetése a román hadsereg legmagasabb érdemrendjével, a román hadsereg imázsépítésének a támogatásaképpen. Emellett elárasztása után mintegy harminc évvel összedőlt Bözödújfalu római katolikus temploma – beszédes mementójaként a Ceaușescu-féle falurombolásnak” – emlékezett az EMNT elnöke a diktatúra legsúlyosabb tetteire.
„Lészen autonómia!”
Az elhangzott felsorolásban így találkozik emberi történet és nemzeti, erdélyi történelem, és állnak össze történelemmé az évfordulók, eseti történetek – emelte ki. „A napokban valaki azt mondta, hogy a következő huszonöt év elteltével már a sikeresen megvalósult erdélyi autonómiáról számolhatunk be. Sajnos nem sok okunk és alapunk van ilyen mértékű derűlátásra. Amint a tavalyi táborban megfogalmaztuk, a mi időnk most van, most kell cselekedjünk, most van itt az ideje az autonómiának” – emlékeztetett az önrendelkezés kivívásának halaszthatatlanságára.
Orbán Viktornak a rendszerváltáson való túllépésről tett kijelentésével Tőkés vitába szállt, mivel szerinte a bálványosi műhely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás folyamatát testesíti meg, ilyen szempontból pedig még nem tekinthető lezárt múltnak, mivel Romániában az utódkommunisták tértek vissza 2012-ben, „és azóta is nyögjük az uralmukat”.
Úgy értékelte, a ránk erőltetett kisebbségpolitika eredménytelennek bizonyult, az európai normák – miként a liberális állam modellje – nem vált be nemzetünk vonatkozásában és jövőnkre nézve. „Mondjuk hittel: lészen autonómia! Ez az a nemes szándék, mely teljes körű nemzeti összefogással kivezethet bennünket elesett állapotunkból, és Magyarország teljes önrendelkezése a mi erdélyi többszintű autonómiánkat, Székelyföld és Partium területi autonómiáját is biztosíthatja” – vélekedett.
Szükséges rendszerváltozás az EU-ban is
Aktuálpolitikai vizekre evezve Tőkés László hangsúlyozta: be kell fejeznünk a huszonöt évvel ezelőtt elkezdődött forradalmainkat. „Nevezhetjük úgy is, hogy ez a rendszerváltozás folytatása, de úgy is, hogy a második rendszerváltozásra van szükség itt Romániában. Nemcsak ideológiai rendszerváltozásra gondolok, hanem nemzetpolitikairól is beszélnünk kell. Az autonómiaharc a mi szabadságharcunk. A rendszerváltozásnak az Európai Unióban is tovább kell folytatódnia – gondolok itt az európai polgári kezdeményezések sorsára, az RMDSZ ezzel kapcsolatos kormányzati vesszőfutására, a Fidesz-KDNP nemzeti listájára, a választási győzelmére, mely egyesíti a külhoni magyar közösségeket képviselőik által” – fejtette ki Tőkés.
Igazolatlan hiányzás az RMDSZ-nek
A párbeszéd ügyére térve Tőkés sajnálattal említette meg a nagy hiányzó, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevét, akik Tusnádfürdőre meghívást kaptak, de szervezeti felső szinten távol maradtak. „Külön örvendünk, hogy vannak, akik eljöttek ide az RMDSZ képviselőiként” – utalt a fórumon hallgatóként jelen lévő Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterre, Tamás Sándor Kovászna megyei és Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnökre. „Szomorú dolog, hogy jobban szót ért az RMDSZ Victor Pontával, mint saját magyar atyafiaival. Ez a párbeszédre való alkalmatlanság oda vezetett, hogy nemzeti listán kellett helyet biztosítani egy erdélyi képviselő számára” – utalt az EP-választások meghiúsult közös listájára.
Tőkés László arra a „vádra” is reagált, miszerint itt hagyta Erdélyt azzal, hogy a Fidesz európai parlamenti listáján vállalt szerepet. „Erdélyi képviselő vagyok. A jövőben senki nem térhet ki a párbeszéd elől, még maga az RMDSZ sem. Felszólítom tehát ezen a helyen is őket, hogy vállalkozzanak, és legyenek készek a párbeszédre, ha tetszik a nemzeti együttműködés rendszere. Magyarország nagyon jó példát mutat, Orbán Viktor még Szatmárnémetibe is elment találkozni Kelemen Hunorral. Egységesen kell képviseljük a magyar ügyet, az autonómia ügyét Európában” – intézett felhívást az RMDSZ irányába.
Melyik erdélyi magyar pártot képviseli Orbán Viktor?
A fórum utolsó blokkjában helyet kapott, közönség irányából érkezett észrevételek között felmerült „kit képvisel Orbán Viktor?” kérdésre a miniszerelnök határozott választ adott: az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni. „Kormányzó párt is vagyunk, tehát egyszerre kell figyelembe vennünk, hogy van egy Fidesz-KDNP, és van egy magyar kormány. Nem ugyanazt engedheti meg magának egy politikai párt, mint a kormány, sőt nem is tekintheti ugyanazt a feladatának. A magyar kormány dolga, hogy az egészet nézze. Ha belesodródik a részek közötti vitába, akkor ki fogja nézni az egészet? Nem engedheti meg magának a kormány azt sem, hogy nyakra-főre állást foglal olyan vitákban, amelyek az erdélyi magyar közösség belső vitái. Van véleményem, de ezt nem szabad politikai cselekvéssé átalakítani” – foglalt állást.
„Ellenzem a bevándorlást”
„Határozottan ellenzem azt az európai politikát, amely elfogadja, sőt támogatja a bevándorlást. Ha azt tapasztaljuk, hogy menekültek közelítenek Európa felé, akkor nem az a dolgunk, hogy befogadjuk őket, hanem az a dolgunk, hogy kidolgozzuk azokat a politikákat, amelyekkel pénzügyi segítséget tudunk nekik nyújtani, hogy a saját országukban úgy átalakíthassák a gazdasági rendszerüket, hogy ne kelljen onnan Európába elmenekülni. A bevándorlók gondjaira sem megoldás a bevándorlás, és a mi gondjainkra sem, sőt minket is bajba fog rántani, ahogy az már látszik is az európai országokban. Én szeretném, ha Magyarország világosan kimondaná: nem támogatunk semmilyen bevándorlást Európában. Tízmillió cigány van munka nélkül Európában. Ha van pénzünk arra, hogy befogadjunk másokat, akkor miért nem fordítjuk arra ezeket a forrásokat, hogy az Európában élő közösségeket oktassuk, neveljük és fogadjuk el besegíteni a munkaerőpiacra?” – válaszolt a bevándorlással kapcsolatos hallgatói kérdésre Orbán Viktor.
Pinti Attila, Székelyhon.ro2014. július 27.
A világszabadság zarándokhelye
A 165 évvel ezelőtti fehéregyházi csatára, valamint az ott eltűnt Petőfi Sándorra emlékeztek tegnap Fehéregyházán. Itt látták utoljára élve a költőt, aki a magyar történetírás szerint Fehéregyháza mellett esett el 1849. július 31-én, s valahol itt temették tömegsírba.
A település fennállásának 783. esztendejében, a Petőfi-ünnepélyek 117. évfordulóján emlékeztek arra, hogy a szabadságharcos költő immár 165 éve hunyt el. A megemlékező ünnepség az ispánkúti Petőfi-emlékműnél kezdődött, amelyet a jeles évfordulóra sikerült felújítani, majd a református templomban tartott ünnepi istentiszteletet követően a résztvevők a Múzeumkertben rótták le kegyeletüket a költő emléke előtt.
Ércalakja hirdeti, hogy szelleme ma is él
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Szabó József az ünnepségen hangsúlyozta, az 1848-49-es szabadságharcosok és Petőfi Sándor áldozatai nem bizonyultak hiábavalónak, s ez ad értelmet a megemlékezéseknek, a koszorúzásoknak is. Szabó József felidézte, elődeink hogyan is ápolták a hősök és a költő emlékét, majd azt is, hogyan született meg az egész alakos Petőfi-szobor 1999. július 31-én, a költő eltűnésének 150. évfordulóján. „A Múzeumkertben álló szobor azóta is a világ magyarságának és a szent szabadságnak a zarándokhelye. Ércalakja hirdeti, hogy szelleme ma is él” – fogalmazott a tizenöt éve álló szoborról a Petőfi Egyesület elnöke. Szabó József hozzátette, bár az utóbbi időkben néhányan nem Petőfi nagyságát emlegetik, hanem azt vitatják, elszavalta-e a Nemzeti lépcsőjén a Nemzeti dalt, hogy milyen nemzetiségű volt, és hol is halhatott meg, kereskedelmi tévék próbálják elhomályosítani azt a képet, amit a költőről alkottunk, de Petőfi mégis üstökös volt. Emblematikusságát bizonyítja, hogy csak Magyarországon 2792 közterület viseli a nevét – mutatott rá Szabó József.
Adósok vagyunk ma is a „nagy diadallal”
Az ünnepségen Markó Béla szenátor arról beszélt, hogy az utódok ma sem békéltek meg Petőfi halálával, mintha azért ma is adósságunkat rónánk le a költővel szemben. Az RMDSZ-es szenátor szerint nem csak azért vagyunk adósok Petőfinek, mert nem tudunk belenyugodni abba, hogy maga a költő verseiben megjósolta saját halálát, ami be is következett. Adósok vagyunk azért is, mert a Petőfi által megálmodott nagy diadal, „a szent világszabadság” ma sem valósult meg. „Az egyik nemzet nem lehet úgy szabad, hogy a másik rabságban marad” – jegyezte meg Markó, aki szerint a költő álma ezen a környéken talán még fontosabb.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Szarka Gábor konzul beszélt, aki szerint Petőfi Sándor a ma emberéé, s egyben minden magyar költője, hiszen versei, eszméi meghatározták a világ minden szegletében élő magyarság gondolkodását, s a hazaszeretethez való viszonyulását, s megmutatták, hogy a magyar nép szabadságszerető nép. „Nekünk is ma tenni kell az egyén, a közösség, a nemzet szabadságáért. A fehéregyházi és segesvári szórványmagyarság ma is példamutatóan ápolja a költő és a hősök emlékét” – mutatott rá a konzul.
Az ünnepségen megkoszorúzták a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkjét és a költő szobrát is, valamint Petőfitől és Petőfiről szavaltak.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro2014. július 27.
TUSVÁNYOS 2014
Kérdezz-felelek Tamás Sándorral és Borbollyal: autonómia, romák, Schweighofer-ügy
Két megyei elnök versus két újságíró: válaszok kényes és kevésbé kényes kérdésekre Tusványoson.
Kérdezz-felelek: 2 megyei elnök versus 2 újságíró. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke válaszolt kényes és kevésbé kényes kérdésekre szombaton délután a 25. Tusványoson. A két politikust Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője és Kozán István, a Csíki Hírlap főszerkesztője kérdezték.
Balázsi-Pál Előd először a székelyföldi megyék közti együttműködésre és a tanácselnökök közti viszonyra kérdezett rá: míg 2008-ban együtt kampányoltak, és komoly együttműködés mutatkozott a két megye között, mintha most kevésbé a közös munkán lenne a hangsúly.
Borboly szerint a szándékok szintjén nem változott semmi, de a közigazgatás és a bürokrácia útvesztőiben minden jó ügy elveszhet, pl. a közös tanácsülések szervezését a jelenlegi törvények nem engedik. Tamás Sándor egy konkrét példával is illusztrálta, hogy bár az akarat megvolt, egy fejlesztési kérdésben, a székelyföldi hulladékgazdálkodás kapcsán nem sikerült közös uniós pályázatot erre leadni, a jogszabályok, a bürokrácia és Székelyudvarhelyen egy magáncég megjelenése lehetetlenítette azt el.
Társadalomszervezés terén viszont a tanácselnökök és a polgármesterek egyeztetnek, megbeszélnek különböző témákat, és rengeteg közös rendezvényük van (Székely családok napja, Székely ruházati alap, a Székely vágta, a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Székelyföldi Fotóbiennálé stb.) Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei tanács volt elnökével is szerveztek közösen programokat, Maros megye polgármestereivel most is vannak programjaik, és működik a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, amelynek a székelyföldi polgármesterek 95%-a tagja.
Székely termék: erősség lehet
Hargita megyében a tejfeldolgozók kezdenek beindulni Csomafalván, Gyimesközéplokon, megmentésre került a székelykeresztúri vajgyár, Konstancán megnyílt a székely termék üzlet – reagált Borboly Kozán felvetésére, miszerint Csíkszeredában bezárt a helyi székely termékek boltja. Felhívta a figyelmet, hogy e termékek népszerűsítése és a kisvállalkozók sikere mindenki közös felelőssége, vásárlással lehet a helyi gazdaságot fenntartani. Hatvan-hetvenéves emberek – a termelők – versenyeznek a multikkal, kell a fiatal generáció, szükség van a fiatal gazdákra – hangsúlyozta. Jó hír, hogy Hargita megyében nőtt a gazdálkodók aránya, és egyre többen vesznek részt tanfolyamokon.
Tamás Sándor elmondta, minden hónapban van a városokban helyi termék vásár, aminek hátterében sok logisztika és háború van a hatóságokkal, azért, hogy a három kötés saját termesztésű zellert áruló néni kipakolhasson.
Borboly szerint pl. fél hektáron ribizlit termelve jobban meg lehet élni, mintha valaki reggeltől estig robotol egy gyárban minimálbérért. A nyugati rabszolgamunka is lehet perspektíva, sokan gyűjtenek pénzt és s hazajönnek. Kozán felvetésére, miszerint állítólag menekülnek az emberek a Hargita Megyei Tanácstól, Borboly leszögezte: nehéz ott dolgozni, mert mindennel foglalkoznak, legjobb esetben 200 euró a bér, eközben meg a munkatárs millió eurós elszámolásokat ír alá – aki nem bírja cérnával, az elmegy, de kerül helyette más. Valóban tíz-tizenkét órát kell dolgozni, de közben tapasztalatot szereznek a munkatársak, aki egy évig náluk dolgozik, majd elmegy, utána megcélozhatja az ezer eurót.
Hely az RMDSZ-en belül, kormányzati szerepvállalás haszna
Az RMDSZ-en belüli erőviszonyok tekintetében hol állnak a tanácselnökök, benne vannak a top 5-ben? „Vékonydongájú fiú vagyok, vidékről jöttem, nem szólok bele a nagypolitikába” – poénkodott Balázsi-Pál Előd kérdésére Tamás Sándor. Komolyra fordítva a szót, úgy fogalmazott: „a nulladik körben is benne vagyunk, és formálisan az elsőben is”.
Hargita megye tanácsa költségvetésében nem jelent különbséget, hogy az RMDSZ kormányon van vagy sem – mondta Borboly.
Tamás szerint a napi működés szintjén segít, ha vannak a kormányban emberei a szövetségnek, de persze a „kéne valami pénz” nem elég, kellenek ötletek, pályázatok. Ha az megvan, akkor tud működni az érdekkijáró politizálás. Van pénz az országban, de az a kérdés, ott vannak-e a képviselőink, akik elmondják, mire kellene nekünk finanszírozás, s ha nincsenek ott, a pénzt nélkülünk osztják el – vázolta a helyzetet.
Roma integráció
Kozán egyik kérdése a községi, városi romák integrálására vonatkozott. Borboly röviden úgy válaszolt, próbálnak ezzel is foglalkozni, minden jó ötlet itt is elkel. Tamás Sándor elmondta, a roma integráció szerinte önként vállalt önkormányzati feladat, Kovászna megyében van egy program, közösen egy bukaresti alapítvánnyal óvodaépítést terveznek és roma óvodások támogatását, jó fél év múlva lesz ennek kifutása, uniós támogatás nélkül nem megy.
Párbeszéd a románsággal, autonómia
Meg kell keresni az utat, hogy a románsággal közös asztalhoz üljünk, vegyenek részt a helyi termék projektben, ha nekik megéri, közös ponton vagyunk; a problémák hasonlóak, a fiatalok elvándorlása a román és magyar közösséget is érinti – ha ezeket kibeszéljük, és közös pontra helyezkednek, akkor lesz eredmény, vélte Borboly.
Tamás Sándor szerint nyilvánvaló, hogy a románok nélkül a parlamentben nem lehet megszavaztatni az autonómiát, de kell egy világos vonalvezetés, hogy mit akarunk; lehet korrekt módon a románokkal szemben politizálni, beszélgetni a román emberekkel, tiszteletben tartva az ő nemzeti identitását, és hangsúlyozva a magyar identitás fontosságát sokakat ki lehetett billenteni „nemzetállami hitéből” – fogalmazott.
Borboly hiányosnak tartja a románok felé történő kommunikációt, az erdélyi románság érdekeire való apellálást az autonómiáról való diskurzusban. Hiányolja, hogy amikor az esti tévéműsorokban egyes adókon a romániai magyarság törekvéseit járatják le, miért nincs ott például Izsák Balázs SZNT-elnök. Sokkal sikeresebbek lennénk, ha összehangolnák, hogy ki mivel foglalkozik, helye lenne ebben az együttműködésben Kelemen Hunor mellett Szász Jenőnek és Toró T. Tibornak is – fogalmazott. Borboly úgy fogalmazott, az egyik legfontosabb stratégiai cél Maros megye és Marosvásárhely visszanyerése, mindenkinek segítenie kellene abban, hogy legyen közös magyar jelölt 2016-ban.
Tamás Sándor szerint is értelmes munkamegosztásra lenne szükség, buta, aki azt mondja, nincs helye más pártnak a romániai magyar közéletben, van élet az RMDSZ-en kívül is, de szükség lenne egy definíciótárra, hogy ugyanazt értsük, ha valamit mondunk. Például azzal az EMNP-szlogennel, miszerint „Székelyföld a székelyeké”, nem ért egyet, hiszen 12 évi képviselői pályafutása során eleget hadakozott az ellen a mentalitás ellen, hogy „Románia a románoké”. Székelyföld a székelyek mellett a románoké, cigányoké, örményeké, szászoké is, és élnek itt olyan magyarok is, akik nem székelyek – magyarázta. Nem önrendelkezést, hanem területi autonómiát akarunk a Székelyföldön, de ha az autonómia szó sem tetszik, akkor különleges státusú régiót akarunk – ez a kifejezés már érthető az angolok számára is – érvelt a fogalmi keretek tisztázásának fontossága mellett.
Schweighofer-ügy A rétyi fafeldolgozó kapcsán Balázsi-Pál Előd azt kérte, sorolják föl a pró és kontra érveket az osztrák beruházás kapcsán. Borboly Csaba szerint ez a háromszékiek és a háromszéki politikusok hatásköre, ezért nem kommentálja, viszont hangsúlyozta: Hargita megyében lassan ötödik éve foglalkoznak a fenntartható erdőgazdálkodással, hiszen sok kis fafeldolgozó van, ezek adják a nem állami munkahelyek jó részét Hargita megyében, őket segítik. Szerinte az lenne a fontos, hogy a nyersanyagot ne Kínába vigyék, miközben Romániába behozzák a külföldi építőanyagot, „zárjuk rövidre a kört”, épüljenek fából a házak, a közbirtokosságokat meg kell győzni, ne adják el idegennek a fát, akkor a Schweighofer vagy a kínai vevő nyersanyag nélkül maradna – mindez rajtunk is múlik – fogalmazott.
Tamás Sándor szerint van egy adag érzelmi töltet a beruházást ellenző, szakmailag eléggé fel nem készült civil szervezetek megközelítésében, és azzal szemben erős szakmai érvek hozhatók fel. Erdésztechnikus is vagyok, harminc éve végeztem, értek a szakmához – tette hozzá. Mielőtt a Schweighofer-beruházást bejelentették, a tanács konzultált a szakma képviselőivel, a fában érdekeltekkel: erdőtulajdonosokkal, erdőgazdálkodókkal, fafeldolgozókkal, rönkszállítókkal, és „senki nem mondta, hogy nem”. Volt, aki kérdőjeleket fogalmazott meg, mások azt mondták, hogy együttműködnének az osztrák cég vezetőivel, technológiák, nyersanyag adásvételéről.
A Schweighofernek Háromszéken elenyésző erdőtulajdona van, nem a más erdejét fogja kivágni, hanem felvásárolja azét, aki eladja neki, ez szabadpiaci kérdés – fogalmazott. Az erdő 95%-a magántulajdonban van – hívta fel a figyelmet. Rétyen népszavazást tartottak, amelyen a lakosság 75%-a részt vett, és 97% azt mondta, hogy igen. Százötven-kétszáz fős helyi közmeghallgatásokat tartottak, az emberek egyedüli kérdése az volt, mikor lehet munkahelyre jelentkezni – jelentette ki Tamás Sándor. A munkahelyek kérdése nem elhanyagolandó, 650 új munkahely létesül a gyár felépítésével, és az azt kiszolgáló beszállítók további kétezer embernek biztosítanak munkát.
A Transindex tudósítója felvetette, szélesebb körű közvitát kellett volna szervezni a beruházásról, hiszen az erdő nagy része ugyan magántulajdon, de mégiscsak egy közös érték, erőforrás. Miért nem történt meg ez a szélesebb közvita, és miért nem kért a megyei tanács környezeti hatástanulmányt a beruházásról? Tamás Sándor szerint hibás a kérdésben rejlő állítás. „A megyei önkormányzat negyven jóváhagyást kért a különböző államigazgatási intézményektől, köztük a környezetvédelmi hivataltól egy környezetvédelmi tanulmányt, ami egyébként is jóváhagyás, 92 oldal, ezt közvitára bocsátották Réty községben és az interneten, beérkezett 12 észrevétel, amely után a környezetvédelmi államigazgatási hivatal kiadta a jóváhagyását az építkezési engedély kiadására” – magyarázta.
Felvetésünkre, miszerint a bürokratikus feltételek teljesítésén túlmenően – ezek a környezetvédelmi tanulmányok ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak – egy valós hatástanulmánynak is el kellett volna készülnie, amely nemcsak a gazdasági és erdészeti, hanem a természet- és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és amelynek elkészítésében civil szervezetek, szakértő biológusok, ökológusok is részt vesznek, a tanácselnök azzal válaszolt, szerinte a törvény dönti el azt, hogy mi a „valós hatástanulmány”, mit kell tartalmaznia, milyen szakemberek kell elkészítsék, és ki kell őket felkérje.
A törvény szerint a megyei tanácsnak kötelessége a környezetvédelmi igazgatóságtól kérni egy jóváhagyást. „Azt is a törvények határozzák meg, a környezetvédelmi hatóság mit kell csináljon ahhoz, hogy egy ilyen környezetvédelmi hatástanulmányt elvégezzen” – tette hozzá. Két civil szervezet beperelte a megyei tanácsot a törvényszéken éppen ebben a kérdésben, és a törvényszék elutasította a keresetüket – közölte.
Vázolta: nem a megyei önkormányzat kell felkérést fogalmazzon a hatástanulmány elkészítésére, a megyei önkormányzat hatásköre mindössze az építkezési engedély kiadása vagy ki nem adása. Az építkezési engedély kiadását feltételekhez kötik. Van egy csomó kötelező jóváhagyás, és van, amit – tekintetbe véve a beruházás nagyságát – lehet kérni pluszba. A Kovászna Megyei Tanács a kötelezőeken túlmenően kérte ezeket is, pl. régészeti szakfelügyeletet, amire a törvény egyébként nem kötelezte. „Törvényességi szempontból mindent lefödtem, még azt is, ami nem lett volna kötelező. A következő szint az, hogy az államigazgatási intézmények elvégzik a munkájukat” – magyarázta. Ezek az intézmények kétrendbeli eljárásban negyven engedélyt adtak ki a cégnek, és ezután a megyei önkormányzat összehívta ezeket az igazgatókat, akik megszavazták, hogy kiadhatjuk az építkezési engedélyt a cégnek. „Ezek után nem tudom, még mást mit lehetett volna tenni” – fogalmazott Tamás Sándor.
A fenyő százhúsz éves korára odaérik, hogy ki kell vágni, a fakitermelés nem ördögtől való dolog, üzemtervek vannak, a székelység ősidők óta a fakitermelésből él meg – tette hozzá még mindehhez Borboly Csaba.
Transindex.ro2014. július 27.
Gödöllőn találkoznak a Kárpát-medencei irodalomtanárok
Második alakalommal rendezi meg a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei magyar irodalomtanárok találkozóját Gödöllőn. Az egyhetes eseményen 156 tanár vesz részt a Kárpát-medencéből. A július 28-án kezdődő rendezvény célja, hogy a hogy a Kárpát-medencei magyar nyelv és irodalom szakos tanárok a témában színvonalas szakmai továbbképzésben részesüljenek. Mindamellett a találkozó részvevői megismerkednek a magyarországi és szomszédos országok oktatási rendszereivel, továbbá szoros emberi és szakmai kapcsolatokat alakíthatnak ki. A szakmai előadások mellett kulturális programok és ki kirándulások is színesítik az együttlétet. A hétfő délután Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke valamint Gémesi György, Gödöllő polgármestere nyitja meg a rendezvényt. A programadó előadást Takaró Mihály tarja hétfő este. A pedagógusok kedden többek között Takaró Mihály, Vathy Zsuzsanna és Szilágyi Éva szakemberek előadásait hallhatják. Oktatás a nemzetpolitikában címmel Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke is felszólal. Szerdán Balász Géza, Vasas Joachin, illetve Raffay Ernő osztja meg gondolatait a hallgatósággal. Csütörtökön pedig Jókai Anna, Kossuth-díjas írónő látogat el a részvevőkhöz. A pénteki nap programja kirándulás Egerbe. A szakmai fórumok mellett filmvetítésre, komolyzenei koncertre, borkóstolóra is sor került. A szövetség július 21. és 26. között a Kárpát-medencei történelemtanárok részére szervezett hasonló szakmai találkozót Gyöngyösön.
Felvidék.ma2014. július 27.
Dobos László utolsó utazása
Először az ő krisztusi korában láttuk egymást. Amikor először találkoztunk, harminchárom éves volt. Sudár testtartással léptetett, enyhén előretolt homlokával árnyékolva szúrós szemét, egy fejjel mindenki fölé emelkedve, de kőkeményen kötődve a szülőföldhöz. Nem keltette a földönfutó benyomását, de szüremlett belőle a hontalanság. Önkéntelenül felnéztünk rá. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyiket 28-asoknak neveztek. A kommunisták hatalomátvételekor váltak nagykorúvá. Ők lettek az új rendszerépítők az 1950-es évek elején, és a rendszermódosítók 1968-ban, majd az elbukottak az 1970-es évek elején, de megkísérelték a talpra állást 1977-ben. A talaj ingoványos volt, rossz volt a lábbelijük, és tájékozatlan volt a révészük is. Az 1989-es rendszerváltozás még tenni akaró állapotban találta őket, de az újdonsült demokrácia túllépet rajtuk. A magukat liberálisnak nevező új rendszerépítők kinevették a nép és a nemzet iránti elkötelezettségüket. Ők a sikeres és tragikus korosztály. A népi kollégiumok növendékei, a Fényes szelek nemzedéke, az államhatáron Felvidékről Magyarországra 1945 után átszökő, tanulni akaró és tanulni vágyó fiatalság képviselői, akik tenni akartak az újból elszakított magyar közösségért, hogy ne jusson apáik kiúttalan sorsára. Erre, egyetlen lehetőségként a kommunista rendszerbe való beépülés kényszere nyílott számukra. Ezért egyszerre kellett színleg internacionalistának lenni és szívvel magyarnak. Dobos László, aki most csendesen betette maga mögött az ajtót, hogy nekivágjon utolsó utazásának, nem csupán tökéletes megszemélyesítője volt ennek a nemzedéknek, hanem egyik legtehetségesebb és legtevékenyebb tagja is. Nem keveset vállalt: a második világháború után tönkrevágott felvidéki magyar társadalomnak a feltámasztását. Öntudatos volt és tudta, akármilyen szennyemberekre nem lehet bízni ezt a feladatot. Ezért vállalta a tanítást, a közéletet, az irodalmi élet szervezését, a folyóirat alapítást, a közművelődés szervezését, ha kellett odatartotta a hátát, azt üssék, ne a gyalog-magyart. Ezért vállalta 1968-ban a kőkemény politizálást, a miniszterséget, majd a kiebrudalását onnan, ahol valódi elemében érezte magát: a közszolgálatból. És mindemellett író volt. Alig volt húsz éves, amikor belevágott a közélet sűrűjébe és alig múlt negyven, amikor kiűzték őt onnan. Sokan kommunistának tartották őt, de ő volt azok egyike, aki reménykedett a kommunista hatalom bukásában. Boldog volt, mert teljesült a vágya és boldogtalan lett, mert a szeme láttára zabálták föl a sajátjának vélt emberkék a tenyerükbe hullott helyzeteket. Kedves László, tudom, néhány éve készülődtél mostani hosszú utadra, szellemedben már nem is voltál közöttünk, lelked pedig ugrásra készen várta tested elszántságát erre az utolsó döntésre. Jó, hogy eddig bírtad. Ha nem lettél volna, sokkal rosszabb lenne a helyzetünk. Köszönjük, a családodnak is. Utazz békességben. Viszontlátásra.
Duray Miklós, Felvidék.ma2014. július 27.
Elkezdődött a nyári színházi fesztivál
Szombaton startolt el a Bihar megyei RMDSZ, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség és a nyíregyházi Mandala Dalszínház közös szervezésében létrejött III. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál.
A Bihar megyei RMDSZ, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) és a nyíregyházi Mandala Dalszínház közreműködésében létrejött III. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál július 26-án, szombaton este kezdődött el Presser Gábor – Sztevanovity Dusán a Padlás című előadásával a váradi vár Nyári Színházában. Bár pár órával az előadás előtt még szakadt az eső, estére az ég kitisztult, így a fesztivál gond nélkül kezdődhetett el. A nézőtér már fél órával a kezdés előtt megtelt, voltak akik pótszékeken vagy a várfalon ülve nézték végig a félig mese, félig musicalt. Az előadás előtt Biró Rozália szenátor és Éder Ákos, az NMD alelnöke köszöntötte a nézőközönséget. Utóbbi elmondta, hogy „örömünkre szolgál, hogy idén harmadik alkalommal segíthettünk a színházi fesztivál megszervezésében. Reméljük, hogy élményekben gazdag heteknek nézünk elébe”.
Háromszoros öröm
Biro Rozália elmondta, hogy a szombati esemény háromszoros örömforrás. Először is a szervezőkkel együtt örül, akiknek nagy elégtétel, hogy kitartó munkájuknak megérett a gyümölcse. Másodszor „örülök azért is, mert sokan vannak itt önök között olyanok, akik valamilyen módon segédkeztek abban, hogy a váradi vár ilyen legyen, hogy megépülhessen ez a színház, amit újra és újra magunkénak tudunk azáltal, hogy itt szervezünk előadásokat. Végül és nem utolsó sorban örülök annak, hogy úgy döntöttek, hogy ma este eljönnek, mert ez a bizonyíték arra, hogy szükségünk van az együttlétre, az együtt szórakozásra, hogy anyanyelvünkben, a magyar színjátszásban gyönyörködve gazdagabbá tegyük napjainkat. Éljünk azokkal a jogokkal és lehetőségekkel, amelyeket egy napnyi, több hónapnyi vagy évi munkával megszerzünk, hogy mások is megszokják, hogy jelen vagyunk és megkerülhetetlenek vagyunk. Önök a bizonyíték, illetve ez a ma este, hogy szükség van ilyen eseményekre” – tette hozzá végezetül Biro Rozália.
Előadás
A köszöntéseket követően elkezdődhetett a mesei elemekkel tarkított musical, a népszerű A padlás című előadás Dobos László rendezésében a Mandala Dalszínház színészeinek előadásában. A közel két órás darabban a mese és valóság, a csodás és irreális elemek keveredtek, amelyeket az ismert dalok egészítettek ki. A közönség együtt énekelte a színészekkel többek között a Szilvás gombóc és a Fényév távolság című dalokat, a színdarab végén pedig hatalmas tapssal jutalmazták az előadást és a színészeket. A színházi fesztivál következő előadására, a Nejcserés támadás című vígjátékra augusztus 2-án, szombaton kerül sor 21 órától szintén a várszínházban.
Nagy Noémi, erdon.ma2014. július 27.
Nagy az igény magyar orvosokra és jogászokra Kolozsváron
A kolozsvári magyar egyetemisták több mint fele vásárláskor odafigyel, hogy magyarul kiszolgáló vállalkozást keressen – jelentette ki Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. A civil szervezet munkatársai a hallgatók fogyasztói tudatosságát vizsgáló kutatás előzetes eredményeit ismertették a Sapientia EMTE sátorban, szombaton.
Talpas Botond elmondta, a válaszadók 30,5 százaléka gyakran keresett magyarul kiszolgáló céget, szakembert vagy elárusítót, további 52,4 százalék mondta azt, hogy néha odafigyel erre a szempontra is – így csupán 17,2 százalék állítja, hogy soha nem keresett magyar nyelvű kiszolgálást.
A magyarul is kiszolgáló elárusító helyeket kereső diákok motivációját vizsgálva kiderült, hogy közel kétharmaduk állítja, hogy könnyebben meg tudja értetni magát egy magyar vonatkozású boltban, mint egy románban (58,9%), de a válaszadók közel fele azzal is egyetértett, hogy azért választ inkább magyar terméket vagy szolgáltatást, mert ezzel a magyar termelőket segíti (48,7%). Előbbi az Igen, tessék! mozgalom gazdasági logikáját igazolja vissza, utóbbi pedig az üzleti életre is kiható nemzeti szimpátiaként értékelhető – összegzett Bethlendi András, az Igen, tessék! mozgalom ügyvezetője.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy a kolozsvári magyar diákok leginkább a vendéglátóiparban és a kulturális szolgáltatások terén ismernek magyarul kiszolgáló cégeket és intézményeket (93-95%), ezt követik a civil szervezetek, valamint a médiatermékeket forgalmazó és nyomdai szolgáltatásokat végző vállalkozások (75-79%). Magyar vonatkozású szolgáltatókat legkevésbé a munka- és lakásközvetítés, a turisztikai irodák, valamint a fuvarozás-szállítás terén ismernek a magyar diákok (csupán 27-30 százalékuk tudott ilyen profilú céget említeni, további részletek az 1. ábrán).
Az anyanyelvű kiszolgálást és tájékoztatást bátorító Igen, tessék! mozgalom arra is rákérdezett, hogy az említett szakterületeken mennyire találják fontosnak az anyanyelvhasználatot. Kiderült, hogy a magyar jogi és adminisztratív valamint az egészségügyi szolgáltatások több mint 25 százalékponttal maradnak el az ismertség szintjén a nekik fontosságot tulajdonítók arányától.
Úgy tűnik, ezeken a szakterületeken az elvártakhoz képest lényegesen kevesebb magyar szervezet működik Kolozsváron, de elmaradást mutat az oktatási és pénzügyi szolgáltatások, a szaküzletek, a szerelési szakértők, valamint a munka- és lakásközvetítők ismertsége is.
Az elemzés egy 2014. február-április közötti időszakban lezajlott, online kérdőíves kutatás eredményei alapján készült, melyet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia Intézete bonyolított le az Igen, tessék! mozgalommal együttműködésben. A felmérés során összesen 445 alany töltötte ki a kérdőívet, a minta a kolozsvári egyetemek és karok magyar hallgatói létszáma szerint reprezentatív. A mintavételi eljárás véletlen voltát feltételezve becsléseink 95 százalékos valószínűség mellett +/- 4,5%-os hibahatárral érvényesek. A kutatást Dr. Csata Zsombor adjunktus vezette.
maszol.ro