udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 1201-1230 | 1231-1260 | 1261-1290 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. március 4.
Örökségünk marad-e a mezőzáhi Ugron-kastély?
Miközben Marosvásárhelyen emblematikus műemlék épületek megmentéséért folyik a harc, a megye távolabbi övezeteiben található, a magyar arisztokrácia által ránk hagyott gyönyörű épületek válnak az enyészet martalékává.
Nemrég az ősei erdővidéki birtokára visszatelepedett Kálnoky Tibor gróf egy interjúban azt állította, hogy az 1990-es évek utáni időszak többet ártott az erdélyi kastélyoknak, mint a kommunista éra, mert miután a kollektív gazdaságok, iskolák, állami intézmények kiköltöztek, a visszaszolgáltatás nem történt meg, s az épületek közprédává váltak. Téglát, cserepet, faanyagot, minden mozdíthatót elvittek, maradtak a csupasz és beázott falak, közel az összeomláshoz. Hasonló sors jut-e a mezőzáhi Ugron-kastélynak, vagy magyar vonatkozású építészeti örökségként, a mezőségi szórvány reprezentatív létesítményéről beszélhetünk róla az elkövetkező években?
Több évszázados múlt
Az Ugron család mezőzáhi ága Ugron Istvánra és nejére, báró Bánffy Annára vezethető vissza, ők telepedtek a 18. század második felében a feleség hozományát képező mezőzáhi birtokra. A birtok apáról fiúra szállt, az 1860-as évektől Ugron Sándor és felesége, malomvízi Kendeffy Rozália tulajdonát képezi. Négy gyermekük volt, Ugron Miklós volt a záhi uradalom várományosa, de korai halála miatt testvére, István örökölte, aki 32 éven át – Alexandriában, New Yorkban, Moszkvában, Varsóban, Bukarestben, Belgrádban – volt diplomata, éppen akkor Tbilisziben az Osztrák-Magyar Monarchia konzuljaként teljesített szolgálatot. Az első világháború után számos közéleti tisztséget is betöltött, az EME elnöke, az Erdélyi Református Egyházközség főgondnoka volt. A záhi birtok 1908. évi átvétele után Ugron István Varsóból irányította a kor legmodernebb igényeinek megfelelő új kastély építését.
A kastély hátsó homlokzatán olvasható: „ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOSNAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.” Az eredeti tervet Pákei Lajos kolozsvári építész dolgozta át. Az építkezés, melyet Koncz György kolozsvári építész vezetett, 160.000 koronát emésztett fel. Az épület 1912-re elkészült, de csak 1918-ra, Ugron István nyugdíjba vonulására rendezték be. Hét évre rá a kastélyt átengedte unokaöccsének, báró Bánffy Istvánnak és nejének, gróf Mikes Emmának. Báró Ugron István többet tartózkodott Kolozsváron, a kastélyban csak egypár szobát tartott fenn magának. Kolozsváron 1948-ban egy idősotthonban hunyt el. Birtokát államosították. És ekkor elkezdődött a kastély hányatott és pompájához méltatlan sorsa: 1954-ig gabonabegyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 között gazdasági líceum működött benne. Az épületben 1963-tól árvaház volt, amelyet három éve számoltak fel.
És ezzel a hányatott sors újabb fejezete veszi kezdetét.
Romosodik az üres épület
A kastélyt nem szolgáltatták vissza az örökösöknek, a Maros Megyei Tanács tulajdonában, de a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság kezelésében van. Az örökösök véglegesen elvesztették az ingatlanért folyó pert, mert a visszaszolgáltatási kérelmet a törvényes határidő után adták be. Schmidt Loránd, a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság igazgatója elmondta, hogy 2012 nyarán költöztették ki az intézmény gondozásában levő gyermekeket, mert eleget kellett tenni a nagy létszámú árvaházak felszámolását célzó elképzelésnek.
Ehhez igazodva a gyermekeket kisebb létszámú családi típusú otthonokban helyezték el, s a kastély üresen maradt. Sorsa nem dőlt el, minimális állagmegőrző munkálatokat végeztek rajta, ajtókat, ablakokat cseréltek, csatornát javítottak. Valójában nem is végezhetnek nagyobb munkálatokat, hiszen I. kategóriájú műemlék épületről van szó. Miután megszületett a végleges bírósági döntés, tisztázódott a tulajdonjog, az igazgatóság rádöbbent, hogy a „nyakukon maradt” egy nagyon értékes, de több millió eurós befektetést igénylő romos épület, amelyet csak uniós projekt révén lehet felújítani, hiszen a helyi, megyei költségvetésből ilyen tételre nem lehet számítani. Az idei megyei költségvetésben viszont van elkülönített pénz arra, hogy az előkészítő terveket elvégezzék.
Az igazgató szerint már az is pozitívum, hogy megoldották a kastély őrzését, s ezzel megóvhatják a garázdálkodóktól. De ez az állapot sem tartható tovább.
Valóban, minket is csak a kapun belül engedett be az őr, az épületbe nem lehetett belépni. Minden termet bezártak és lepecsételtek.
Milyen rendeltetést talál a megyei tanács?
– Egyelőre tárgyalásokat folytatunk arról, hogy milyen rendeltetést találjunk a mezőzáhi kastélynak. Mivel a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság nem használja az épületet, hiszen a struktúrája, beosztása, a termek mérete sem olyan, hogy megfeleljen például öregotthonnak, az lenne a javaslatom, hogy az épület kerüljön a Megyei Múzeumhoz, s valamilyen módon a múzeum használatában találjunk megfelelő rendeltetést neki. Sok mindent el lehet képzelni, viszont nem klasszikus értelemben vett múzeumi létesítményre gondolok, mert Mezőzáh a turisztikai „vér-keringésen” kívül esik. Bizonyos célcsoportoknak képzési vagy konferenciaközpontot lehetne kialakítani. Soós Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója elfogadhatónak tartja a javaslatot. Ki kell találni egy stratégiát, amely valamilyen módon a kulturális szférában történő hasznosítását szolgálná. A múzeumnak már van tapasztalata a műemlék épületek felújításában, néhányat már rendbe tettek – mondta Kelemen Márton, a Maros Megyei Tanács alelnöke.
A megyei tanácsnak mint tulajdonosnak mielőbb meg kell oldani a kastély ügyének rendezését, ellenkező esetben csak egy romhalmaz marad belőle. Kár lenne érte, hiszen egyike az utolsó történelmi erdélyi kastélyoknak. Ugron István jelentős, külföldi utazásai és kiszállásai során gazdagított műgyűjteménye, festményei, keleti iparművészeti tárgyai, fegyvergyűjteménye, továbbá a kastély egykori berendezése szétszóródott. Illetéktelenek tettek kezet rá. Az épület maradt csak, ami az egykori magyar arisztokrácia létét tanúsítja. Olyan örökség, amit nem szabad veszendőbe hagyni. Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 4.
Igazi otthon a délutánokban
A nyárádremetei Szent Imre gyereksegítő napközi otthon a szovátai gyermekvédelmi központhoz tartozik. Több mint harminc rászoruló gyerek, előkészítősöktől nyolcadik osztályosokig, érkezik az otthon délutáni foglalkoztatásaira, ahol meleg étellel, kedves szóval várják őket.
– 2006 januárjában a falu hittantermében indult a délutáni foglalkoztatás pár gyerekkel. Naponta egyre többen érkeztek, és rövid idő alatt negyven körülire nőtt a rászoruló gyermekek száma. A hittanterem kicsinek bizonyult, ezért az akkori polgármester közbenjárását kértem nagyobb helyiség kiutalására – meséli a kezdeteket Hegyi Anna házvezető. A 2006/2007-es tanévet már egy nagyobb, azonban több mint százéves, romos, elhanyagolt tanácsi épületben kezdhették, amit negyvenkilenc évre bérbe kapott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a bérleti díj fejében felvállalták az ingatlan felújítását. Kétkezi munkával, valamint önkéntesek segítségével tették lakhatóvá, barátságos otthonná az épületet.
"Amikor Csaba testvér meglátogatott, biztatott, hogy ne aggódjak, mert ez a ház lesz a legszebb a faluban" – emlékezik az otthon beszerzője, szakácsa, pedagógusa, mindenese, aki egyetlen segítséggel látja el harmincvalahány gyerek testi-lelki táplálását. 2008 októberében tartották a házszentelőt. Sok segítséget kaptak ahhoz, hogy az egykori rendőrség székhelye megújuljon, szép, kényelmes otthonná alakítsák, de főképp élettel szerették volna megtölteni. Árva, nagy családokban élő gyerekek, munkanélküli vagy agressziós szülők gyerekeit fogadják délutáni foglalkoztatásra. A gyerekek az iskolából, óvodából szeretettel és boldogan jönnek, még a nyári szünidőben sem akaródzik nekik a távolmaradás, akkor is tevékenységeket kell kitalálni számukra.
"A szociálisan rászoruló gyerekeknek az engedélyeztetés jóváhagyásáig csakis hideg élelmet szolgálhattunk fel. Miután megkaptuk a főzéshez szükséges engedélyeket, és a gyerekeket főtt étellel vártuk az iskolából, óvodából, sokan rácsodálkoztak, mivel egyáltalán nem ismerték a meleg ételt"– részletezte a házvezető.
Előkészítősöktől nyolcadik osztályosokig mindenik korosztályból érkeznek az otthonba. "Együtt tanulunk, megoldják a házi feladatokat, játszanak, dolgoznak és sokat imádkozunk. Szeretnénk jó gazdái lenni a napközi otthonunknak, hogy még sok rászoruló gyereknek nyújtsunk igazi otthont a délutáni órákra, hisz azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk. A Jóisten évekkel ezelőtt küldött számomra egy feladatot, és azt a küldetést szeretném maradéktalanul ellátni. Naponta hitünk erősítéséért imádkozunk, és örömmel tapasztaljuk, hogy nem hiábavaló" – mondja Hegyi Anna. A nappali foglalkoztató központ anyagi támogatását az alapítvány állja, valamint bel- és külföldi támogatók, illetve a település lakói is sokszor jótékonykodnak névtelenül, főképp élelmiszerekkel.
A Szent Imre otthon lakói a látogatókat meg szokták ajándékozni. Bennünket is három útravalóval láttak el: "A Jóisten csodáját naponta észlelem...", "Amikor Isten Szent Ferencet hívta...", valamint a magyar, román és német nyelven előadott "Ez az a nap, mit az Úr rendelt..."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 4.
Előválasztást javasol az RMDSZ megyei elnöke
A májusban tartandó előválasztásról, a Vass Levente és Peti András közötti "csörtéről", illetve a március 15-én kiosztandó Könyv és Gyertya díjról beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Csütörtökön kerül sor a Területi Képviselők Tanácsának ülésére (TKT), a megyei elnök kezdeményezésére az ügyvezető elnökség beterjesztett egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy a 2016-os választási évre idejében kezdjék el az előkészületeket, hogy május végére meg tudják nevezni a polgármesterjelölteket azokban az önkormányzati egységekben, ahol pillanatnyilag nincs polgármestere az RMDSZ-nek, de a magyarság lélekszáma 18% fölött van, illetve egyértelmű politikai esélyek is mutatkoznak egy sikeres választásra.
Az esély sok esetben a magyar–magyar viszályok miatt úszik el
Brassai azért nevezte rendkívül fontosnak a 2016-os választási évet, mert Maros megyében sorozatos kudarcot szenvedett a szervezet. – Van kihívás bőven, amivel szembe kell nézni, a felkészülésre pedig időre lesz szükségünk, ezért döntöttünk úgy, hogy a felkészülést már márciusban elkezdjük, és igyekszünk május végéig megnevezni a polgármesterjelölteket – jelentette ki a megyei elnök, hangsúlyozva, hogy az előző választásokon későn kezdték el a felkészülést, és az előválasztás minden alkalommal vitáktól volt terhes.
– Célunk, hogy nyitottan és korrekt feltételek mellett, demokráciadeficitünket ledolgozva, korrigálva lehetővé tegyük, hogy Marosvásárhely polgárai véleményt mondhassanak arról, hogy ki mögött tudnak egységesen fölsorakozni, illetőleg megadjuk a lehetőséget minden potenciálisan alkalmas jelöltnek, hogy megmérkőzzön az előválasztásokon, és reménykedve, hogy az esetleges magyar–magyar csatákat már most, a májusban sorra kerülő előválasztásokon letudjuk, és tiszta lapokkal indítsuk a jelöltünket a következő egy esztendőben, arra koncentrálunk, hogy megszülessen az a társadalmi támogatás, amely lehetővé teszi, hogy megnyerjük Marosvásárhelyen a polgármester- választást – hangsúlyozta a megyei elnök.
Ugyanezt szeretnék Szászrégenben, Maroskeresztúron, Jedden, Vajdaszentiványon és máshol, ahol lenne esélye az RMDSZ-nek, de eddig nem tudták ezt kihasználni. Az elnök szerint sok esetben a magyar-magyar viszályok miatt úszik el az esélyük, és az elkövetkezendőkben ezt szeretnék megelőzni.
A tervezett szabály értelmében mindenkinek lehetővé teszik, hogy véleményt mondjon az előválasztáson, a jelöltektől pedig elvárják, hogy aláírásokkal tudják bizonyítani társadalmi támogatottságukat, illetve ajánlással jelentkezzenek különböző társadalmi szervezetektől, egyházaktól is. A javaslatot a TKT-nak kell elfogadnia.
Báránybőrbe bújt farkasok?
A továbbiakban a Vass Levente és az általa belső ellenzéknek nevezett csoportosulás, illetve a Peti András alpolgármester közötti "csörtéről" beszélt. Elmondta, hogy a vita a decemberi TKT-n parázslott fel. A TKT a megyei ügyvezető elnökséget hatalmazta fel arra, hogy próbáljon közvetíteni a felek között, és megtalálja az összhangot az úgynevezett "belső ellenzék" és a "belső hatalom" között.
Három alkalommal ültek le egyeztetni, a megyei elnök "egyértelmű" nyitottságot tapasztalt a Peti András csapata részéről, aki "korrekt és méltányos" ajánlatot tett Vass Leventének, amikor két-három ügyvezető alelnöki tisztséget ajánlott fel a vásárhelyi szervezet elnökségében, ami azt jelentette volna, hogy "a belső ellenzék szervesen beépülhet a belső hatalomba", részt vehet a döntéshozási folyamatokban, és sokkal nagyobb esélyekkel érvényesítheti azokat a "sajátos szempontokat", amelyekre hivatkozik. Az elnök nem érti, hogy ezeket a tisztségeket miért utasította vissza Vass Levente, és ehelyett a kongresszusi mandátumokhoz ragaszkodott, "ami mindössze két napra szól, míg az alelnöki tisztség szerves beépülési lehetőséget adott volna, és ezáltal az érdekvédelmi szövetségünk erősödhetne Marosvásárhelyen". Ezért nem érti a makacsságot, és megdöbbenéssel vette tudomásul, és követve a "Vass Levente neve által fémjelzett belső ellenzék kommunikációját, az az érzés ébredt bennem, hogy nem egy belső ellenzékkel, hanem valamiféle latens külső ellenzékkel van dolgunk, valamiféle báránybőrbe bújt farkasokkal – ha szabad ezt az erős kifejezést használnom –, mert ha nem így lenne, akkor elfogadták volna azt a munkát, amit Peti András tisztességes módon felajánlott".
"Nem rózsás a helyzet" a marosvásárhelyi RMDSZ-ben
A Peti András elleni bírálatokat Brassai szerint majd a csütörtöki lakossági fórumon lehet megfogalmazni, ahol a vásárhelyi szervezet beszámol az éves tevékenységéről.
Elismerte, hogy "nem rózsás a helyzet", ami a marosvásárhelyi RMDSZ-t illeti, ő maga is megfogalmazza majd a saját bírálatait. Fáj neki, jelentette ki, hogy két évvel ezelőtt a nevét adta az ügy mellé: "igen merész lépést tettünk, amikor megszüntettük a szervezeti struktúrát azzal az ígérettel, hogy létrehozunk helyette egy új hálózatot, amelyik a 25 évvel ezelőtt született RMDSZ szellemiségének megfelelően fogja újrafogalmazni önmagát Marosvásárhelyen. Erre, sajnos, az elmúlt két évben nem került sor. Ezt valóban nem sikerült Peti Andrásnak és csapatának megoldania, és úgy érzem, hogy szervezeti hálózat nélkül a marosvásárhelyi magyar szavazatok, a jó szándékú marosvásárhelyi magyarok ki vannak szolgáltatva az esetlegességnek, véletlenszerűségnek, amit nem tartok okos és felelős hozzáállásnak". Elismerte, hogy annak idején "az én kezemmel tettük tönkre a 13 körzetbe szerveződött szervezetet, és ígértünk újat, amit Peti Andrisék mind ez ideig nem tudtak létrehozni". Azt javasolta Peti Andrásnak, Vass Leventének és csapatának, hogy koncentráljanak a közeledő előválasztásokra, ami Marosvásárhelyen nagyszerű alkalom lesz arra is, hogy a különböző "protagonisták" tisztázzák a helyzetüket, a képességeiket, támogatottságukat. Garantálta, hogy "tisz- tességes és demokratikus körülmények között meg lehet mérkőzni a jelöltségért", ha úgy tetszik, azért "a bizonyos belső hatalomért is", amiért most, úgy tűnik, folyik a harc.
Könyv és Gyertya díj idén is
Végül az elnök arról tájékoztatott, hogy a március 15-i rendezvények díjkiosztó gálával zárulnak a Kultúrpalotában. A kitüntetést a tavaly hozta létre az RMDSZ Maros megyei szervezete, utalva az 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásra. A díjat azok az egykori RMDSZ-es tisztségviselők vagy közéleti szereplők, de már nem aktív személyek kapják, akik az elmúlt 25 évben az 1990. február 10-én megfogalmazott célkitűzések szellemében járultak hozzá a magyar közösség gyarapodásához Maros megyében.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 4.
Ficzay Dénes emlékezete
„Kóbor poéta voltam és kósza álmokat kerestem”
2015. március 2-án az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében Ficzay Dénes halálának 30. évfordulójára emlékező tömeg láttán (az előcsarnokba is több sor széket kellett elhelyezni az érdeklődők számára) a legelső gondolatom az volt: Ficus (Ficzus?) mennyire örülne, hogy egykori iskolájában a város híres szülöttéről, Tóth Árpádról termet neveztek el. Hisz jószerével egész életében a város, a szülőváros – egyebek közt – híres szülötteit, vagy az itt megfordult neves embereket, a velük kapcsolatos történeteket kutatta, és közre is adott belőlük annyit, amennyi akkoriban lehetséges volt. Ha az égi szférákból visszatekintene, örömmel konstatálná: 2015-ben még vannak aradiak (ha nem is tősgyökeresek, azaz idecsöppentek), akik emlékeznek rá, torzóban maradt életművét értékelik, becsülik – ugyanakkor, némi értetlenséggel, megkérdezné: hol vannak a fiatalok – a kevés kivételtől eltekintve –, akik tovább viszik, utódaiknak átadják az aradi magyar történelmet?
Ficzay Dénesről, mint minden jelentős személyiségről, legendák keringenek. Sokezer ember (lényegében, mondhatnám, mindenki, aki számít) ismerte a vértanúk városában évtizedeken keresztül tanárkodó Ficust (beleértve, természetesen, a szemét mindenkin rajta tartó állami információs szolgálatot) jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető, külső megjelenésére nem sokat adó, a lényeget a külsőségeknél mindig sokkal többre tartó alakját. A tegnapelőtti megemlékezésen két bájos fiatal lány (Kis Zsuzsanna és Kovács Henrietta) olvasott fel tucatnyi visszaemlékezést egykori tanítványoktól (Gulyás István, Orosz Németh Aranka, Szilágyi György, Kelly Enikő, Nagy Gizella és mások), amelyek – valamikori tanáruk alakjának felidézésen túl – mélységes szeretetet és tiszteletet sugároznak.
A tegnapelőtti megemlékezést Hadnagy Éva tanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója nyitotta meg, aki – köszöntve a népes hallgatóságot – elmondta: nem volt (koránál fogva sem) tanítványa Ficzay tanár úrnak, de, kisiratosi kisdiákként bátyjától sok történetet, anekdotát hallott róla, és egy személyes élményét is felidézte, amikor, középiskolásként, az akkori Slavici líceum tanulójaként az utcán nagy tisztelettel köszöntötte – és ez az epizód nagyon fontos számára. „Most azt szeretném megtudni Önöktől, milyen az az ember, mit kell tudnia annak a tanárnak, akit halálának 30. évfordulóján ennyien megtisztelnek?”.
A rendezvény ötletgazdája és fő szervezője, Irházi János az ünnepelt egyik írásának felidézésével kezdte – a halál gondolatával szembenéző ember töprengéseivel. De így folytatta: „Azt szeretném, hogy ma mosolyogva emlékeznénk, hogy jusson eszünkbe a vidám, jó kedélyű Ficzay Dénes, ezért is választottuk az Emlékalbum borítójára ezt a mosolygós képet. Arra kérem Önöket, hogy a kiállítást végignézve idézzük fel emlékét, de mosolyogva, abban a meggyőződésben, hogy ennek a tanár úr is örülne”.
A megemlékezés rendezője ezután ismertette az Aradon született és itt is meghalt Ficzay Dénes (1921. dec. 27.–1985. március 2.) életútját, iskolaéveit, megemlítve aradi tanárait, a római katolikus főgimnáziumot az impériumváltástól haláláig, 1943-ig vezető Fischer Aladárt és az aradi vértanúk földi maradványait felszínre hozó Kara Győzőt. Ficzay végzős diákként már munkatársa volt az Aradi Közlönynek, ahol számos irodalomtörténeti írása jelent meg. A bécsi döntés után Kolozsváron a magyar–olasz szakra iratkozott, közben megnősült, s már két gyermek apjaként diplomázott 1945-ben. Már egyetemista korában belső munkatársa volt az Erdélyi Helikonnak és szorgalmasan írt a Székelyföld c. lapnak is. 1945 késő őszéig a kolozsvári kereskedelmi iskolában tanított, majd visszajött Aradra, ahol a katolikus gimnáziumban, majd annak utódiskoláiban tanított megszakítás nélkül 37 esztendőn át. Hazaérkezését követően azonnal bekapcsolódott a helyi sajtó munkájába, közművelődési, irodalmi, helytörténeti írásokat publikált. A hatvanas évek elején gyümölcsöző levelezést folytatott több magyarországi hely- és irodalomtörténésszel, majd a hetvenes évek végén az állambiztonsági hatóság figyelmeztetésére a levelezést is meg kellett szakítania, s szinte haláláig számtalan zaklatásnak volt kitéve. Ennek ellenére számtalan cikke jelent meg a helyi Vörös Lobogóban, a kolozsvári Utunkban és a marosvásárhelyi Igaz Szóban. A helyi lapban város- és irodalmi, valamint helytörténeti sorozatokat írt Aradi séták, Elfelejtett aradi írók, Aradi kislexikon, Aradi ritkaságok címmel, jól dokumentált tényeket, érdekességeket írt szeretett városáról. Ahogy ezt Aradi krónika c. írásának elején hangsúlyozza: valójában egyetlen nagy szerelme volt, a város, és története házaival, utcáival, különös és különleges embereivel. Példaképe a híres irodalomtörténész, Kelemen Lajos volt, akinek városnéző sétáin kolozsvári diákként gyakran részt vett, és az ő szellemében vezette aradi diákoknak, érdeklődőknek izgalmas városnéző sétáit, amíg hagyták.
Halálát követően – mivel életében kötete nem jelent meg – felmerült a kérdés: volt-e egyáltalán hagyatéka? Amikor 1990 januárjában újraalakult a Kölcsey Egyesület, s felmerült a hagyományok újraélesztésének kérdése, felmerült a könyvkiadás is.
Rövidebbre fogva: (a 2011-ben a Marosvásárhelyen elhunyt), s a Ficzay-hagyaték kezelését áldozatos munkával vállaló Pávai Gyula gondozásában öt, Ficzay Dénes hagyatékából előkerült, illetve sajtóban megjelent írásokból összeállított kötet jelent meg a Fecskés könyvek sorozatban (Aradi krónika, Aradi séták, Válogatott írások, A vértanúk sírja, illetve a csak részben Ficzay-írásokat tartalmazó Ficzay Dénes-emlékkönyv). Ezeket most, a 30. évfordulón a közönség digitalizált formában is megkaphatta, s talán mondani is fölösleges: aki a digitalizálás nem könnyű, áldozatos munkáját vállalta, az a már több hasonló próbálkozást (például Márki Sándor ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen munkái) is sikeresen végrehajtott Nagy István pécskai fizikatanár, aki ezáltal lehetővé tette, hogy Ficzay Dénes (eddig feldolgozott) életműve bekerülhessen a Magyar Elektronikus Könyvtárba, ahonnan a világ bármelyik pontjáról elérhető lesz. Nagy István egyébként létrehozott egy Ficzay-emlékfalat is a Facebookon – az arra érkezett írásokból olvasott fel a két (már említett) lány jó néhányat.
A tegnapelőtti összejövetelen Bognár Levente aradi alpolgármester, egykori tanítvány és Vadász Ernő is emlékezett Ficzay Dénesre. Ez utóbbi – egyedülálló módon – egykoron, 1939–40-ben (jó pár évvel fiatalabb) iskolatársa, később, 1945–50 között diákja, utóbb pedig tanártársa volt Ficzaynak! Vadász Ernő többek között azt emelte ki, hogy mennyire szerette a Tanár Úr a diákokat és iskoláját.
Befejezésül a feltétlenül nagysikerűnek mondható rendezvény ötletgazdája megemlítette azokat, akik a Ficzay Dénes-emlékalbum megjelenését támogatták: Winkler Gyula EP-képviselő, Frunda György szenátor, az RMDSZ Arad megyei szervezete, valamint magánemberként dr. Albert István, Cziszter Kálmán, Durst Piroska, Fukszné Baranyi Ágnes, dr. Gönczi Attila, Halai János, Kelly Enikő, dr. Metzner Júlia, Nagy István, Orosz Kinga, Pénzes Gyula, Pop Éva, dr. Szabó Júlia, Szőke Mária.
A résztvevők a megemlékezés befejezéseként megtekintették a díszterem előterében rendezett, harminc pannót (fotót, egy-egy Ficzay-kéziratot, „mottót”) tartalmazó ötletes kiállítást, és egy pohár bor, zsíros kenyér mellett elevenítették fel a feledhetetlen tanárt, kollégát, irodalmárt, helytörténeti kutatót – az „aradológust”, akiről, mint ilyenről, furcsa módon nem is esett szó.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2015. március 4.
Jelentkezz a IX. Erdélyi Néptánc Antológiára!
A Romániai Magyar Néptánc Egyesület megnyitja a jelentkezést a 2015. november 14-ei IX. Erdélyi Néptánc Antológiára, amelyet az idén Székelyudvarhelyen tartanak.
Szabadság (Kolozsvár)2015. március 4.
Muszáj-féle CKK Intolerancia-díjakét
A Musai-Muszáj kezdeményező csoport havonta meghirdeti a CKK (Cluj-Kolozsvár-Klausenburg) Intolerancia-díjakat, jogi és magánszemély kategóriában.
A februári nyertes a Román Állami Vasúttársaság, kolozsvári vasútállomás, az állomásfőnökök neveit megörökítő emléktábláért. A díjat 98-ból 57 szavazattal nyerték el. A másik nyertes Claudia Anastase, Kolozsvár Helyi Tanácsának február 11-i gyűlésén elhangzott felszólalásáért: „Szóval, ha nem tetszett, amit Funar úr csinált egy bizonyos időszakban, akkor adják fel a megszámlálhatatlanul sok per ötletét”. Neki 92 szavazatból 47 jutott.
Szabadság (Kolozsvár)2015. március 4.
Újjáéledt az Arany János Irodalmi Kör
Közel tízéves szünet után, hétfőn délután a nagyszalontai Csonkatorony tövében, az Arany Palota egyik termében újjáéledt az Arany János Irodalmi Kör. Első lépésként megkoszorúzták a Csonkatorony falában lévő Arany János-szobrot, így emlékezvén a költő születésnapjának 198. évfordulójára. A kör újjászerveződése Török Lászlónak, Nagyszalonta polgármesterének köszönhető. Az elöljáró elmondta, hogy ifjúkori próbálkozásait az akkoriban létező, helyi körnek köszönhette, amely az 1950-es években alakult. Itt bírálták el első próbálkozásait, látták el tanácsokkal. Török kitért az akkori kor diktatórikus éveire is, amikor bárkinek a lépéseit ellenőrizte az egykori politikai hatalom. „Ma már szabadon alkothatunk, próbálkozhatunk, rajtunk áll, milyen elképzeléssel akarjuk magunkat megmutatni. Építő gondolatokkal kell előállni. A sikerért bármikor meg kellett szenvedni. Mert az sohasem csak úgy az ölünkbe hullt. Optimistán, bízva kell a világba tekinteni.”– zárta szavait Török.
Ezután megválasztották a Nagyszalontai Arany János Irodalmi Kör elnökét, ezt a megbízatást Balázs Izolda magyartanár kapta. Az alelnöki tisztséget Balázs Anita, a helyi lap, a Szalontai Napló tudósítója vállalta. Az új elnök kérdésünkre elmondta: nem ölbe tett kézzel várják az eredményeket. „Irodalmi körünkben szívesen látunk képzőművészeket is, ezen a téren Buzgó Sándor festőt kértük fel szakértőnek, aki igent is mondott megkeresésünkre. A fotósok közül Fenesi Ferenc angoltanár is segítőkésznek bizonyult. De mindezek mellett bárki csatlakozhat az újonnan induló körhöz. Egy az elvárás; valamit le kell tenni az asztalra, ami Nagyszalonta, vagy ha úgy tetszik, a hajdúváros hírnevét öregbíti” – mondta az elnöknő. Ezeket a gondolatokat Patócs Júlia, a helyi Arany János Művelődési Egyesület elnöke is osztotta, ígéretet téve, hogy ő maga is mindent megtesz az újonnan megalakult kör érdekében.
Sára Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)2015. március 4.
Kosztolányira emlékeztek
Az idei első irodalmi körét múlt héten tartotta a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete. Az eseménynek – mint immár hetedik esztendeje –, ismét a nagyváradi Ady Endre Líceum adott otthont. Szilágyi Magdolna nyugdíjas tanárnő ezúttal Kosztolányi Dezső életéről és irodalmi munkásságáról tartott átfogó előadást.
Szilágyi Magdolna jól dokumentált, bő egyórás előadásában Kosztolányi életét, pályafutását vázolta. Mint elhangzott, az író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró 1885. március 29-én született Szabadkán, egy főnemesi őseire büszke családban. Nagy hatással volt rá nagyapja, aki Bem hadosztályában volt százados. Haza- és szabadságszeretetét tehát a családjában szívta magába. Beteges, vézna gyerek volt, szülei mindentől óvták őt, és a halálfélelme végigkísérte életét, alkotásai többsége szomorkás hangvételű. „Ha nem lenne halál, művészet se lenne”– vallotta egyszer. Életében az első nagy csapás a nagyapja halála. Ekkor mindössze 10 éves. Később azt vallotta, hogy ő ekkor vált felnőtté, tulajdonképpen költővé, mert úgy érezte, valami maradandót kell alkotnia, hiszen a halál visszafordíthatatlan. Hatévesen került iskolába, az osztály dísze, Szabadkán az irodalmi kör vezetője. Később, középiskolás korában összeütközésbe kerül az önképző kör vezető tanárával, kizárják a gimnáziumból. Az iskolát magánúton fejezi be Szegeden és Szabadkán. Ezután Budapesten jár egyetemre, ahol megismerkedik Juhász Gyulával és Babits-csal.
Bécsben tanul tovább, de ott is elégedetlen volt. 1905 januárjától kezdett el rendszeresen publikálni, felfigyeltek a stílusára, meghívták szerkesztőnek a Budapesti Naplóhoz. Ady kedvezőtlen recenziót közölt vele kapcsolatban, s ezt soha nem tudta neki megbocsátani. Később a PEN-klub elnöke is volt, utolsó kötete 1935-ben jelent meg. Nyelvművelő cikkeket is írt, bírálta az idegen szavak használatát, és összeállította a legszebb 10 magyar szó listáját. Ötvenegy évesen, 1936. november 3-án halt meg ,fogínyrák miatt.
Az irodalmi körön László Ágnes és Ardelean Mária Kosztolányi verseket olvasott fel.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2015. március 4.
Akkreditálták a Sapientia környezettudomány szakát
A román felsőoktatási minőségellenőrző és akkreditációs bizottság jóváhagyta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) környezettudomány szakának működését – közölte az MTI-vel szerdán Tonk Márton, az egyetem kolozsvári karának dékánja.
A hét évvel ezelőtt indított szak most kapta meg a végleges akkreditációt, és ezzel harmincra nőtt azoknak az alapképzést biztosító szakoknak a száma, amelyek már elnyerték a végleges működési engedélyt.
A környezettudomány eddig ideiglenes engedéllyel működött. A magyar kormány által finanszírozott EMTE 2012-ben nyerte el a végleges akkreditációt. Az egyetemnek mintegy 10 mesterszaka is akkreditálva van.
A dékán elmondta, az akkreditációs bizottság honlapján közölt döntés szerint a környezettudomány szak a megbízható besorolást kapta, ami azt jelenti, hogy a jobbik kategóriába tartozik. Van az egyetemnek néhány újabban indított szaka, amelyek jelenleg akkreditációs eljárás alatt állnak, ilyen például Kolozsváron a jog.
Tonk Márton megjegyezte, hogy Romániában minden egyetemen ötévente újra kell akkreditálni a szakokat. Az MTI kérdésére kifejtette: tíz ével ezelőtt nehezebben ment ez a folyamat, mert kevésbé ismert felsősoktatási intézmény volt az EMTE, de most, tizenöt év távlatából az akkreditációs bizottság tagjai is ismerik az egyetemet, amelyre úgy tekintenek, mint a román felsőoktatási rendszer teljes jogú tagjára.
A dékán szerint a környezettudomány iránt van érdeklődés, az elmúlt hét évben a tandíjmentes helyek százszázalékosan megteltek, és a tandíj-hozzájárulásos helyek is javarészt. Hozzátette: az EMTE politikája az, hogy kis létszámú csoportokat működtet, így a környezettudományra is évente 25 helyet hirdetnek meg.
Krónika (Kolozsvár)2015. március 4.
Letöltendő börtönbüntetésre ítélték Dan Diaconescut
Öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte jogerősen a bukaresti táblabíróság szerdán Dan Diaconescu médiamágnást, akinek személyes népszerűsége a harmadik legerősebb parlamenti erővé tette a 2012-es választásokon a róla elnevezett populista Dan Diaconescu Néppártot (PPDD).
Az OTV alapítójaként és műsorvezetőjeként ismertté váló politikust zsarolásban találta vétkesnek a táblabíróság, amely mellékbüntetésként további öt évre a nyomtatott és audiovizuális médiából is kitiltotta Diaconescut. A PPDD alapítóját első fokon hároméves letöltendő börtönre ítélték.
A vád szerint Diaconescu 2009-ben 200 ezer eurót követelt az Arad megyei Zaránd polgármesterétől, akit azzal fenyegetett, hogy az OTV-ben leleplezik állítólagos illegális ingatlanügyleteit, ha nem fizet. A polgármester állítólag 40 ezer eurónyi pénzt ki is fizetett Diaconescu egyik alkalmazottjának.
Dan Diaconescu az azóta betiltott OTV-vel alapozta meg karrierjét: a bulvártévé vég nélküli beszélgetős műsoraiban bárki műsoridőt válthatott magának, hogy élő adásban beolvasson, akinek csak akar. Az odamondogatós talkshow olyan népszerűvé vált, hogy Dan Diaconescuban felmerült: ebből politikai tőkét is lehet kovácsolni. Így jött létre a Nép Pártja, majd miután ezt az elnevezést nem fogadta el a törvényszék, az alapító „szerényen” Dan Diaconescu Néppártként jegyezte be pártját.
A PPDD fizetésemelést ígért az alkalmazottnak, nyugdíjemelést az időseknek, elhitette választóival, hogy elkobozná a törvénytelenül szerzett vagyonokat, állami vagyonkezelőt alapítana, amely osztalékot fizetne az állampolgároknak, és 200 ezer lakást építene a szegényeknek.
A 2012-es választásokon a PPDD a parlamenti helyek 14 százalékát szerezte meg. Az azóta eltelt bő két évben a PPDD 47 tagú képviselőházi frakciója 10 főre zsugorodott, a szenátusban pedig nincs már frakciója, mert a PPDD színeiben mandátumhoz jutó 21 szenátor közül húszan átültek más pártokhoz.
Romániában a sajtó tudni véli, hogy politikai karrierje csúcsán Dan Diaconescu pénzért árusította a PPDD-jelöltséget az ország 452 választókerületében. A Gândul című lap szerint a PPDD-ben talált menedéket a korrupcióért beperelt politikusok zöme, akiket 2012-ben a tekintélyesebb pártok már nem mertek jelölni.
Tavaly novemberben Dan Diaconescu az elnökválasztáson is indult, de akkor már csak a leadott voksok 4 százalékát szerezte meg.
MTI
Krónika (Kolozsvár)2015. március 4.
Összmagyar versenyt tervez a Maros megyei RMDSZ-elnök
Legkésőbb május végéig regisztrációhoz kötött előválasztások megszervezését javasolja Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke minden olyan településen, ahol a szövetségnek jelenleg nincs polgármestere, de a magyarság aránya meghaladja a 18 százalékot.
Brassai elképzelése szerint a megmérettetésre bármelyik magyar politikai szervezet képviselője bejelentkezhet.
A javaslatot a szövetség területi képviselőinek tanácsa kell hogy elbírálja. „Van kihívás bőven, hisz a legutóbbi helyhatósági választásokon jó pár helyen kudarcot szenvedtünk, ezért most már időben neki szeretnénk rugaszkodni az önkormányzati választásoknak" – fejtette ki Brassai Zsombor, aki belátta, a 2012-es választások alkalmával több településen az RMDSZ későn látott hozzá a belső választások lebonyolításához, amelyek ráadásul sok esetben vitákat szítottak.
Szerinte az előválasztás célja az, hogy Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Maroskeresztúron, Marosszentkirályon, Makfalván, Vajdaszentiványon vagy Jedden az RMDSZ már tavasszal elkezdje a kampányát. A politikus elmondta, döntésünkkel a szervezeten belüli demokráciadeficitet szeretnék ledolgozni vagy korrigálni.
„Azt akarjuk, hogy például a megyeszékhelyen Marosvásárhely polgárai döntsenek arról, hogy ki mögött szeretnének és tudnak felsorakozni" – szögezte le Brassai. Hozzátette, a megmérettetésre jelentkezőkkel szemben nem támasztanak semmilyen különleges feltételt. Csupán azt javasolják nekik, hogy aláírásokkal és egyházi vagy civil szervezetektől érkezett ajánlólevelekkel igazolják társadalmi támogatottságukat. Ezzel szemben a választási jogot regisztrációhoz kötnék.
„Ezzel el szeretnénk kerülni azt a botrányt, ami a városi RMDSZ-elnök megválasztása kapcsán alakult ki 2009-ben" – indokolta a javaslatát Brassai. Felidézte, ezelőtt hat évvel az egymásnak feszülő jelöltek és csapataik többnyire lekenyerezett romákból vagy kétes tevékenységet folytató személyekből álló, az RMDSZ-től addig jóformán köszönő viszonyban sem lévő voksolókat vonultattak fel.
Más pártok képviselői is jelentkezhetnek
Brassai Zsombor leszögezte: Marosvásárhelyen összmagyar előválasztást akarnak szervezni, amelyre bárki jelentkezhet pártállástól függetlenül. Szerinte semmi gond nincs azzal, ha az ellenzéki magyar pártok képviselői is részt vesznek a szövetség által szervezendő megmérettetésben.
Az elnök hozzáfűzte, hogy ez irányban informális beszélgetéseket folytatott Biró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt országos elnökével és Portik Vilmossal, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei vezetőjével.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy abban az esetben, ha az állóurnás előválasztás nem azt az eredményt szüli, amit az RMDSZ felsőbb vezetése „elvár", előfordulhat-e az, ami 2000-ben, amikor Markó Béla szövetségi elnök a tanácsosi lista átgyúrását követelte Kincses Elődtől, a megyei RMDSZ akkori vezetőjétől. „Az én hozzájárulásommal biztos nem írjuk át a listát. Ismerek jelölteket, önjelölteket, de ismétlem: azt szeretném, ha a marosvásárhelyiek mondanák meg, ki az, aki mögé fel tudnak sorakozni" – fogalmazott Brassai.
Egyértelmű üzenet Petinek és Vassnak
A Maros megyei elnök ugyanakkor áldatlan csörtének nevezte a Peti András városi RMDSZ-elnök és a belső ellenzék vezetőjének számító Vass Levente közötti, többnyire a Facebook közösségi portálon zajló vitát. Mint mondta, ő szívesen vállalta a közvetítői szerepet a két fél között, de be kell látnia, hogy ez teljesen eredménytelennek bizonyult.
„Három ízben ültünk le egyeztetni. Peti és csapata nyitottnak bizonyult, egy korrekt és méltányos ajánlattal rukkolt elő, amikor két-három ügyvezetői alelnöki tisztséget ajánlott az úgynevezett belső ellenzéknek. Megdöbbentett viszont Vass Leventéék makacssága. Nem értem, miért nem fogadták el a vásárhelyi RMDSZ-elnök javaslatát, és inkább kongresszusi mandátumot követelnek, ami egy kétnapos rendezvényre korlátozódik. Követve a két ember vitáját, azt érzem, hogy Vass Leventéék nem belső, hanem a külső ellenzéket képviselik, afféle báránybőrbe bújt farkasok" – vélekedett a megyei elnök.
Brassai Peti Andrást és csapatát sem kímélte. „Két évvel ezelőtt a nevemet adtam a városi RMDSZ átszervezéséhez. Megszüntettük a szervezeti struktúrát, hogy új hálózatot szervezzünk. Ennek a kihívásnak Peti András és csapata azóta sem tett eleget. Magyarán: az én kezemmel tették vagy tettük tönkre a tizenhárom körzeti szervezetet" – fogalmazott Brassai Zsombor.
Elmondta továbbá, csütörtökön 17 órától a Kultúrpalota kistermében lakossági fórumot szerveznek Hogyan építsünk közösséget ma Marosvásárhelyen? címmel, melyre mindkét oldal képviselőit és szimpatizánsait várják.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2015. március 4.
„Kárpát-medencei magyar siker legyen az európai kisebbségi jogvédelem”
Az RMDSZ elnöke szerint 2015-ben és a következő években is azon kell dolgoznia a szövetségnek, hogy európai szinten felismerjék: nem lehet ugyanabban a mondatban említeni, rendezni az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló, munkavállaló közösségek jogait.
A brüsszeli magyar képviselet egyik legjelentősebb közös célkitűzéseit Kelemen Hunor kedd este azon a kerekasztal-beszélgetésen nevezte meg, amelyen Pelczné Dr. Gáll Ildikó EP-képviselő, a brüsszeli FIDESZ Polgári Szalon vezetőjének meghívására vettek részt a határon túli magyar politikai szervezetek képviselői.
"Ha nem teszünk különbséget az eltérő igényekkel rendelkező népcsoportok között, nem lehet sikeres Európában a kisebbségi jogvédelem” – jelentette ki a politikus. Felidézte: az elmúlt évtizedben a magyar-magyar együttműködés különböző intézményes formái alakultak ki és erősödtek meg, körvonalazódtak olyan közös törekvések is, amelyekben az együttes hatékony fellépés a célravezető.
Hozzátette: az erdélyi magyarok számára, ilyen értelemben, az Európai Unióhoz való csatlakozás nem föltétlenül, és nem kimondottan gazdasági előnyöket jelentett, sokkal inkább azt, hogy a közösség törekvések megjelenítésére új lehetőség adódott. Kelemen Hunor említette a magyar-magyar együttműködés egyik fontos európai hozadékát is: az Európai Néppárt (EPP) történetében először a bukaresti kongresszuson fogadtak el olyan dokumentumot, amelyet kisebbségi szervezet, az RMDSZ kezdeményezett.
„Ebben támogattak bennünket magyarországi és határon túli politikus kollégáink, a dokumentum pedig azért volt fontos, mert kimondta azt, hogy az Európai Unió foglalkozni akar az európai őshonos kisebbségi kérdéssel” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről azt mondta: bár jelenleg kudarcosnak tűnik ennek a törekvésnek a jelene, kezdeményezői és támogatói sem Brüsszelben, sem otthon nem adhatják fel a harcot azért, hogy az eddiginél nagyobb nyomatékkal európai napirendre kerüljön a kisebbségvédelem.
„Ez egy Kárpát-medencei magyar érdek, amelynek érvényre juttatásáért közösen kell fellépnünk. Ha a következő időszakban sikerül előrelépnünk ezen a téren, akkor az nem egyikünk vagy másikunk, nem csak az erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljaiak vagy magyarországiak sikere lesz, hanem közös eredmény” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
A brüsszeli Magyar Házban megszervezett beszélgetés határon túli meghívottjai között volt dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség politikai kommunikációs titkára, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke.
maszol.ro2015. március 4.
KISEBBSÉGBEN: Van még 25 évünk?
A kérdés nem költői. Tárgyilagos, akárcsak a hozzá fűződő elemzések, de amint az oktatásról, oktatáspolitikáról, nevelésről vagy képzésről teszünk említést honi behatároltságunk ugarán, automatikusan válik áthallásossá. Soha nem volt negyedszázadnyi elherdálni való időnk, nem voltak feláldozható nemzedékeink, nincsenek ismételhető pillanatok arcunk évgyűrűin. A „mégis volt” romániai paradoxonja sokrétű, összenő benne éretlenségünk, céltalanságunk, évszázadok porát hordó megannyi nemzeti görcsünk, posztkommunistaságunk, néma cinkosságunk és kiszolgáltatottságunk minden apró állomása. Valószínű, mert ezt érdemeltük. Ennyire voltunk képesek. A tényszerű jelzés azonban, hogy erre az útkeresésre újabb 25 évünk is lesz, már túlmutat minden paradoxonon. Ha a következő 25 évben is csak ennyire leszünk képesek, valószínű, determináltságunk okán, nem is érdemlünk többet. Szándékosan indítottam Dr. Murvai László legújabb kötetének[1] záró alfejezet-címével, ugyanis a rá jellemző alapossággal körbejárt terület, hazai oktatásunk „háza tája” is rendezettebbnek tűnhetne, ha a folyamat végére is vetett volna az elmúlt 25 esztendőben értő tekintetet valaki. Betekintett volna például a nemzeti, egységes és egyéb üresen uniformizáló jelszó mögé, s megtalálta volna azt a rendszer által kilökött fiatalt, aki elméletileg az öntőmintában kapott útravalóval kénytelen hosszabb-rövidebb útján boldogulni. Ha ezáltal ráleltünk volna azokra az alapvető készségekre és szükségletekre, érzelmi és kreatív intelligenciára, amelyek kombinálása által egy ember érvényesülési lehetőségei gyakorlatilag végtelenek az eperültetvényeken túl is, ha felfedeztük volna, hogy a minőséget termelő szakoktatás nem az ördögtől való, s a kék munkaruha már nem feltétlenül a kulákoktól megkülönböztető, teherautók nyitott rakterén jelszavakat üvöltő szocreál valóságot tükrözi, talán maradt volna egy pár évünk a céltudatos elmozdulásra is.
Helyette hálót szőttünk törvényekből, rendeletekből és határozatokból, kövér pókként lebegünk a szélén, magánegyetemeink és olcsó diplomagyáraink legyeinek húsán mentve át aktivista múltunk jólétiségét – tisztelet a 25 esztendő múltán egyre számottevőbb kivételnek. A fiatalok statisztikai adatok, amelyeket legtöbbször arra sem méltatnak, hogy stratégiába szőjék számszerűségüket. Murvai László is kiemeli, hogy az 1995/84-es Tanügyi Törvényt váltó, olyannyira várt 2011/1-es Tanügyi Törvény 365 cikkelyéből 150 cikkely módosult 2014-ig, azaz, a törvény 41 százalékban már nem az, amit a parlament 2011-ben elfogadott. Enyhe vigasz, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkelyek nem módosultak, csak a keret, amelynek – ugye – elválaszthatatlan részelemei.
Murvai László újabb kötetének minden sora szervesen épül be abba az életműbe, amely tagadhatatlanul és egyedi módon válik a romániai magyar oktatás lelkiismeretévé. A szerzőnek és (mindenkori) minisztériumbeli csapatának köszönhetően részletesen feldolgozott, illetve szakmai szempontból értelmezett adatbázishoz juthatunk hozzá, amely önmagában elég volna egy alapos oktatási reform előkészítéséhez. Természetesen, ha szándékában állna ez bárkinek is. Az oktatási minisztérium kisebbségi ügyekkel megbízott egykori alkalmazottja, irodavezetője, vezérigazgatója, majd államtitkári tanácsosa - a többnyire évente (a sajtóban leközölt, és kötet formájában is) megjelentetett kisebbségi oktatás adattárán keresztül - megkerülhetetlenül hűséges kísérőként gyűjti, elemzi és osztja meg a romániai magyar oktatás szervezésére és minőségére vonatkozó információkat. További köteteiben, a Fekete fehér könyv (1996), a Számok hermeneutikája (2001), a Kulcsok és zárak (2005), a Körkép a romániai magyar oktatásról (2007) című műveiben letisztulnak az „új idők” kulcsszavai, és számok, rendeletek, határozatok, valamint törvénykeretek közé ékelve nyerik el végső formájukat. Azt a formát, amely a romániai magyar oktatás gyűjtőfogalma alatt teljes értékű képet nyújt a vizsgált időszak (1990-2007) minden fontosabb változásáról. A diagnózis – legalábbis a kisebbségi, ezen belül pedig a romániai magyar oktatás kérdéskörét illetően – teljesnek tűnik. A most megjelenő kötettel, amely a 2006-2013 közötti időszakot öleli fel, mindenképpen kiteljesül.
A három, élesen elkülönülő fejezetbe tömörített tanulmánysorozat olyan jövőképet sugall, amely nem ad okot túlzott optimizmusra. Apadó gyermeklétszám, szórványosodás, eredménytelen módszertan, túlzott információ-halmaz, 53,3%-os funkcionális analfabetizmus – és ez csak az utóbbi nyolc év eredményeinek tükrében. Szomorúan tehetjük fel a kérdést: hol marad a holnapi újrakezdéshez szükséges erőt tápláló optimizmus? Hol is maradhatna, ha nem bennünk, ráébredésünkben, a változtathatóságba vetett hitünkben. Az eredmények tükrében átértékelt helyes irány megtalálásában. Ennek az iránynak a követése során a Murvai László munkássága nélkülözhetetlenné válik. Mint egyébként minden olyan tanulmány, amely önismeretünk révén teszi lehetővé önkorrekciónkat, hibáink tudatosítása által gátolja meg azok jövőbeni megismétlését. Csak legyen még sok Murvai Lászlónk…
Klárik Attila
[1] Murvai László: Oktatásunk háza táján: 2006-2013. Magister Kiadó, Csíkszereda, 2014.
maszol.ro2015. március 4.
Újabb tiltás: jövője sincs a székely szabadság napjának Vásárhelyen
2016-ban és 2017-ben sem tarthat március 10-én Marosvásárhelyen tiltakozó felvonulást a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a tömegmegmozdulások szervezésére vonatkozó kérelmeket vizsgáló városházi bizottság ugyanis negatívan véleményezte az e megmozdulásra előterjesztett kérelmeket – közölte az Agerpres hírügynökség.
A bizottság arra hivatkozott, hogy az SZNT által megjelölt felvonulási útvonalon felújítási munkálatokat fognak végezni az elkövetkező időszakban, és törvény tiltja, hogy építőtelepeken szervezzenek tömegmegmozdulásokat.
Az SZNT nevében eljáró Siculitas Egyesület azért folyamodott a polgármesteri hivatalhoz már 2015 februárjában a 2016-os és a 2017-es rendezvények ügyében, mert az idei kérelmét többek között arra hivatkozva utasították el, hogy a tervezett felvonulás útvonalába eső helyszínen a húsvét előtti böjti szokásokkal kapcsolatos rendezvény megtartását engedélyezték.
Székelyhon.ro2015. március 4.
Újra divatba hozni a kultúrát
Felgyorsult kulturális identitástudat-vesztés tapasztalható már a vidéki közösségekben is, ezért vissza kell hozni a „divatba” a kultúrát. Miért fontos a kultúra, mi lehet egy kulturális egyesület célja? A kérdésre Ila Gáborral, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület elnökével kerestük a választ.
Leginkább nagyvárosokban figyelhető meg a régóta tartó és erősödő értékvesztési tendencia, példának mondható akár Budapest, akár Bukarest. De van egy társadalmi értékelési probléma is: az, ami régen érték volt, ma már nem az, ami régen egy ember egyéniségét jellemezte – rendes, becsületes – ma már nem számít, csak gazdag legyen. A jelenség gyorsan közeledik a falu felé is – véli Ila Gábor. A kultúra az egyik legfontosabb pillére annak, hogy identitásunkat és magunkat hogyan helyezzük el a világban. És ez az, amit ma az oktatás mellett legkevésbé támogatnak Magyarországon és Romániában is. Értékeink, mint a zene, szokásaink, építkezési hagyományaink határozzák meg kulturális identitásunkat. Ezek elvesztése a globalizációs folyamatok felgyorsulását segíti elő. „Mi megfeszülhetünk a kultúráért, ha a falusi emberek egy része nem hajlandó egy órával előbb vagy később fejni, hogy cserébe elmehessen egy magas színvonalú kulturális eseményre” – fogalmazott Ila Gábor.
Tavaly nagyon keményen dolgozott a Jobbágytelki Kulturális Egyesület, hogy a faluban programokat szervezzenek, és az elnök úgy véli, a Nyárádmente legerősebb kulturális programjai náluk voltak. A nyári szokásos Marosszéki népzene- és néptánctábor után a Bartók-évfordulóhoz kapcsolódóan a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával nagyon sok és színvonalas művészeti eseményt tudtak szervezni. A legjobb néptáncegyüttesek – a Maros Művészegyüttes és a Bekecs – mellett a legjobb népzene és népzenéhez kapcsolódó könnyűzenei előadókat hozták el a faluba, de voltak színházi, néprajzi és népművészeti események is. A Bartók-centenárium előtt és után is igyekeztek kulturális rendezvényekkel előállni, volt színházi előadás, vendégük volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is, odafigyeltek a népszokásokra, megtartották a nagy- és kisbúcsút és a falutalálkozót is.
Nagyon szeretnének odafigyelni a falusi közösség életben tartására és megerősítésére. A globalizáció nagy nyertes csatája, ha az embert izolálja a családjától, a közösségtől, „egyéneket gyárt”. Jobbágytelkén úgy gondolják, meg kell tartani az embert a közösségben, az értékrendszerben, ezért a tél folyamán kibővítették a kalapkötő céhet, ahová egyre többen eljárnak, egyre jobb a hangulat, és él, működik a közösség. Aki eddig otthon a brazil sorozat előtt kötötte a szalmát, most asszonytársaival együtt dolgozik, énekel, farsangkor bemennek a „maszkurák” is a céhbe, szórakoznak.
Másik terve az elnöknek, hogy könyvklubot hozzon létre, ahol könnyen „emészthető” műfajokat találnak az olvasók, de igény lenne filmklubra is. Ugyanakkor szeretné visszahozni a házasemberek táncát. Amikor „dübörgött” a helyi néptánccsoport, a mostani házasemberek még gyerekek vagy nagyon fiatalok voltak. Ezért szeretné, ha a mostani generáció is színpadra állna, hiszen bármelyik pillanatban Budapestig mehetnének előadni.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro2015. március 4.
Budapesti műhelymunkán a drámatagozatosok
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola színészosztályainak és a budapesti Egyetemi Katolikus Kollégium és Gimnázium dráma - média csoportjának diákjai az egy hétig tartó műhelymunkán a nemzeti ünnepekhez való viszonyt elemzik.
A fiatalok a Bethlen Gábor Alap Határtalanul! pályázatán keresztül utaztak most Budapestre, hogy március elseje és hatodika között együtt dolgozhassanak különböző műhelymunkák során. A pályázat fő célja a közel ötven fiatal szakmai tapasztalatcseréje, amely a közös műhelyfoglalkozásokon és a próbákon teljesedik ki – tájékoztat Fazakas Misi, a program egyik szakmai vezetője. Ugyancsak célként fogalmazták a március 15-i ünnep fiatalok szemszögéből való kutatását is. Mint Fazakas Misi fogalmaz, a diákokkal közösen, a művészet eszközeivel keresik arra a választ, hogy mit jelent a tizenhat-tizennyolc éves fiatalok számára napjainkban a nemzeti ünnep. A két iskola diákjai az említett témához kapcsolódó interjúkat készítenek budapesti járókelőkkel, majd az így létrejött anyagot rövid-, és dokumentációs filmekben, valamint „happening-szerű” tevékenységekben dolgozzák fel. A projekt irányítói még Benyhe Bernát és Kipke Ágnes budapesti tanárok, valamint Mucha Oszkár és Beteg Zsuzsa sepsiszentgyörgyi szakemberek.
A Határtalanul program első része különben Sepsiszentgyörgyön zajlott október 19. és 24. között, amikor az ’56-os ünnepségekbe kapcsolódott be a két iskola dráma- és médiacsoportja. A tapasztalatszerzésen kívül a pályázat akkori célja a magyarországi fiatalok bekapcsolása volt a sepsiszentgyörgyi 1956. október 23-i megemlékezés előkészületeibe, megtapasztalva mindazt, hogy a székelyföldieknek mit jelent ez az és hogyan élik meg ezt az eseményt. A két iskola diákjai akkor rövid- és dokumentációs filmeket készítettek az ’56-os esemény kapcsán, továbbá színházi jeleneteket hoztak létre a szabadság, határok és az én fogalmát felhasználva, az alkotások által pedig a tizenhat-tizenhét éves fiatalok szemszögéből mutatták be az akkori történéseket. Mindezt segítették a rendhagyó történelemórák, valamint beszélgetések, hiszen a korábban tizenkét évre elítélt politikai fogoly, id. Bordás Attila elevenítette fel az ’58-as sepsiszentgyörgyi koszorúzás emlékét és annak fájdalmas megtorlását.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro2015. március 5.
A szülők közel fele választotta a vallásórát
Keddig a körülbelül 3 millió 200 ezer tanulóból 1.405.883-an jelezték, hogy szeretnének vallásórákra járni – tájékoztatott az oktatásügyi miniszter, Sorin Cîmpeanu.
A tárcavezető múlt héten úgy nyilatkozott, hogy a vallástanárok egy része figyelmeztetett, jogi úton keres kárpótlást, amennyiben elveszíti állását. Jelenleg körülbelül 4200 vallástanárnak van címzetes állása az országban.
Az alkotmánybíróság döntése, miszerint opcionálissá kell tenni a vallásórákat a közoktatásban, március 9-én válik kötelezővé.
Paprika Rádió / mediafax.ro / maszol.ro
Erdély.ma2015. március 5.
EMNT–SZNT: március 10-én tűzzük ki a székely zászlót!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös felhívással fordul mindazokhoz, akiknek fontos a 25 évvel ezelőtt kiharcolt szólásszabadság és erdélyi magyar közösségünk önrendelkezésének kivívása.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács március 10-re, a Székely Szabadság Napjára tervezett megmozdulását nem engedélyezte a marosvásárhelyi városvezetés. A tiltakozó felvonulás és nagygyűlés célja az lett volna, hogy a korábbi Székely Szabadság Napjához hasonlóan, a feltehetőleg több tízezres tömeg békésen, szabadság- és gyülekezési jogával élve fejezze ki tiltakozását a küszöbön álló romániai régióátszervezés ellen, és kifejezze jogos igényét az autonómia és jelképei szabad használata iránt.
Azzal, hogy a marosvásárhelyi városvezetés rendszerváltozás előtti módszereket alkalmazva betiltotta az SZNT rendezvényét, súlyosan megsértette az erdélyi magyar közösség alapvető demokratikus jogait, s egyértelművé tette: nem partnere egy egyébként békés rendezvény lebonyolításának. Az SZNT vezetősége egyértelművé tette, hogy ilyen körülmények között nem tartja meg a korábbi években a Székely Szabadság Napjaként hagyományossá váló szabadtéri rendezvényét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács vezetőiként arra kérjük mindazokat, akik számára fontos a szólásszabadság és az autonómia ügye, valamint elítélik a román államhatalom kisebbségekkel szembeni, folyamatos jogsértéseit, hogy március 10-én tűzzék ki otthonukra a székely zászlót, és az esti órákban gyújtsanak gyertyát ablakukban.
Ezzel együtt, aki teheti, március 10-én, vagy az azt megelőző, követő napokban látogasson el a marosvásárhelyi Székely Vértanúk Emlékművéhez, s helyezzen el ott egy szál virágot. Ne legyünk a hatóságok partnerei a jogfosztottság leplezésében! Tiltakozzunk a jogszerűtlen döntés ellen! Március 10-én Erdély-szerte hirdessék a székely lobogók követeléseink jogosságát és időszerűségét! Nagyvárad–Marosvásárhely
Tőkés László,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma2015. március 5.
Rákóczi Szövetség: több mint 4700 középiskolás utazhat határon túlra március 15-én
A Rákóczi Szövetség Március 15-i Diákutaztatási Programja keretében 105 középiskola pályázott sikerrel Kárpát-medencei utazási támogatásért. A Diákutaztatási Program keretében több mint 4700 magyarországi középiskolás diák utazhat március 15-én valamely határon túli magyar településre és ünnepelhet közösen ott élő diáktársaival.
Az utazó iskolák közül március 15-én 41-en utaznak Felvidékre, 42-en Erdélybe illetve Partiumba, 12 iskola utazik Vajdaságba, 3 középiskolai csoport Szlovéniába és kettő Horvátországba.
A pályázat feltétele volt, hogy egy Kárpát-medencei határon túli település magyar középiskolájához látogasson a magyarországi középiskolás utazó csoport és közösen ünnepeljenek március 15-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség az utazó diákok számától függően legfeljebb 200 ezer forint értékű utazási kerettámogatást ajánl fel a sikeres pályázóknak.
1994 óta hirdeti meg Március 15-i Diákutaztatási Programját a Rákóczi Szövetség magyarországi középiskolások számára, azzal a céllal, hogy a Kárpát-medence valamely határon túli településére utazzanak és az ottani magyar társaikkal közösen ünnepeljenek. A program fő célja, hogy minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyarországi és a határon túli magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között. A pályázatra bármely magyarországi középiskola jelentkezhetett.
A Szövetség múlt évi Diákutaztatási Programjai keretében március 15-én, június 4-én és október 23-án 332 Kárpát-medencei középiskola több mint 10.000 diákja utazhatott.
Közlemény
Erdély.ma2015. március 5.
Oktatásügyi miniszter: folytonosság szükséges a gyógyszerészképzésben
Sorin Mihai Campeanu oktatásügyi miniszter szerint folytonosságra van szükség a marosvásárhelyi román és magyar gyógyszerészképzésben. A tárcavezető ezt azután jelentette ki, hogy részt vett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának ünnepi ülésén, melyet az intézmény megalakulása 70. évfordulója alkalmából tartottak.
Sorin Mihai Cimpeanu egyben meggyőződését fejezte ki, hogy mind a román, mind pedig a magyar nyelvű gyógyszerészeti szakra tarthatnak nyáron felvételi vizsgát. Úgy vélte, jelenleg az idő szorításában ez csak az egyetem vezetése által javasolt megoldással, a román és a magyar gyógyszerészeti képzés közös akkreditációjával lehetséges. Hozzátette, később be lehet nyújtani egy akkreditációs kérelmet a magyar oktatási programra is. Ennek a dokumentumait azonban az egyetem szenátusának kell elfogadnia.
Korábban az egyetem rektora azt közölte, hogy veszélybe került a magyar gyógyszerészoktatás, hiszen az illetékes szakhatóság csak a román nyelvű képzésre állapított meg beiskolázási számot a következő tanévre.
Leonard Azamfirei rektor az ünnepi ülést követő sajtótájékoztatón elmondta, a magyar nyelven tanulni vágyó fiatalok érdekeire voltak tekintettel, amikor a gyógyszerészeti szak magyar és román képzésének a közös akkreditációját kérték. Hozzátette, ha a gyógyszerészeti, a fogorvosi és a nővérképző szakon külön akkreditációt kérnének a magyar képzésnek, a magyarul oktatók kis száma miatt az illetékes szakhatóság csak rendkívül alacsony beiskolázási számokat hagyhatna jóvá. A magyar tagozat vezetői beadvánnyal fordultak Sorin Mihai Cimpeanuhoz, melyben a magyar tagozat intézményen belüli hátrányos megkülönböztetéséről tájékoztatták a minisztert, aki december közepe óta vezeti a román oktatásügyi tárcát. Szabó Béla tagozatvezető a szenátusi ülés után a magyar közmédiának elmondta, csütörtökön délelőtt külön is találkoztak a miniszterrel, de csak arra kaptak tőle ígéretet, hogy a beadványukat a minisztérium hivatalosan megválaszolja. Szabó Béla hozzátette, az elmúlt négy évben a magyar oktatók számtalan beadványa közül egyre sem érkezett válasz a minisztériumból.
Szilágyi Tibor, a rektorhelyettesi tisztségből korábban lemondott oktató aggasztónak találta, hogy elvesznek a részletekben, és immár szóba sem kerül, hogy az egyetem négy éve nem alkalmazza az oktatási törvényt, amely átfogó megoldást nyújtana a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre. A marosvásárhelyi oktatási intézmény megalakulásának a 70. évfordulóját ünneplő szenátusi ülésén utalás sem történt arra, hogy a MOGYE eredetileg magyar tannyelvű intézményként jött létre.
A MOGYE-n a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvos- és gyógyszerészképzést. Ma az egyetem döntéshozó testülete a román oktatók kétharmados többségével működik. A magyar vezetők a magyarokat sújtó belső intézkedések ellen tiltakozván 2014 áprilisában testületileg lemondtak tisztségeikből.
MTI
Erdély.ma