udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 2401-2430 | 2431-2460 | 2461-2490 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. április 30.
Jogsértésekről tájékoztat Kelemen Hunor Strasbourgban
Kelemen Hunor Strasbourgban nyújt tájékoztatást a romániai magyarokat érintő jogsértésekről. Az RMDSZ szövetségi elnöke holnap délelőtt részt vesz az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának ülésén, amelyen a romániai magyar közösség helyzetét mutatja be. Kelemen Hunor látogatása a legutóbbi romániai fejleményekhez kapcsolódik: a közösségi szimbólumok használatát megkérdőjelezték és ügyészségi vizsgálat tárgya lett a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatási folyamata. Nemrégiben pedig a belügyminisztérium nemzeti közbiztonsági stratégiája biztonsági fenyegetésnek minősít minden etnikai autonómiára vonatkozó követelést. Mindezek mellett a román állam nem biztosít elegendő jogi- és intézményi garanciát, a meglévő jogszabályok alkalmazása pedig részleges maradt a kisebbségi jogok terén. Látogatása során Kelemen Hunor megbeszélést folytat Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával is. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma2015. április 30.
Tehetséges diákok felkészítése zajlott a gyergyószárhegyi alkotóközpontban
Befejeződött a harmadik alkalommal megszervezett Tehetséggondozó felkészítő tábor, amelyet a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és Hargita Megye Tanácsa szerveztek 2015. április 19-25 között Gyergyószárhegyen. A tábor olyan végzős középiskolásoknak szólt, akik valamelyik hazai vagy magyarországi képzőművészeti egyetemre szeretnének felvételizni.
A táborban a tizennégy végzős középiskolás részesült szakmai felkészítésben az egri, a nagyváradi, a nyíregyházi és a temesvári képzőművészeti egyetemek tanárai és képviselői részéről. Ugyanakkor a diákoknak alkalmuk nyílt az egyetemek elvárásait és szakmai követelményeit is megismerni. Délelőttönként zajlottak a szakmai foglalkozások, felkészítők, előadások, tájékoztatások és az egyetemi bemutatók. Délutánonként pedig szakmai gyakorlatokra, műhelymunkákra került sor.
A nap végén pedig sor került a mappakiértékelésekre és az elkészített munkák értékelésére is. A mappakiértékeléseket és szaktanácsadásokat az egyetemek képviselői, tanárai mellett, Ferencz Zoltán az intézmény művészeti vezetője végezte. Esténként további műhelymunkákra és szakmai anyagok vetítésére került sor a művészeti vezető közreműködésével. Ugyancsak ő mutatta be a kolozsvári és a bukaresti egyetemeket is a diákoknak.
A szakmai felkészítő tartalmas programjaiban szerepelt többek között krokizás különböző technikákkal, tájképezés, stencil, kollázs, grafika, fotófeldolgozás. De sor került a tábor végén egy interaktív tárlatlátogatásra és múzeumpedagógiai foglalkozásokra is a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban. Utolsó este pedig egy szakmai kiértékelő következett, amely során értékelték a diákok pillanatnyi felkészültségét és mindenki személyre szabott szaktanácsadásban részesült a számára fontos képzőművészeti területekre vonatkozóan.
Ferencz Zoltán a tábor szakmai vezetője elmondta, hogy „a tavaly ezzel a táborral kezdtem az intézménynél a szakmai munkámat és idénre már sikerült a tavalyi tapasztalatokat is beépíteni a tábor munkálataiba. A kiértékelések után nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a tavalyi első tábor tapasztalatait kihasználva sikerült a programot úgy felépíteni, hogy az a diákok szakmai felkészültségét a leginkább elősegítse”.
Közlemény
Erdély.ma2015. április 30.
Hivatali visszaéléssel gyanúsítják, őrizetbe vették Rádulyékat
Többrendbeli korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert és helyettesét, Szőke Domokost az ügyészség, amelynek munkatársai szerdán házkutatást folytattak a városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén. Az RMDSZ-es elöljáró – akinek állítólagos bűnlajstromán szerepel, hogy kenőpénzt kapott a City Parking cégtől – politikai bosszúnak tartja az eljárást, leszögezve: senkitől nem vett el semmit. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este őrizetbe vették.
Vesztegzár alá vonta szerdán a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, valamint a székelyföldi város két vezetőjének otthonát. A csendőrség készenléti egységeinek álarcos fegyvereseivel kiszállt ügyészek több órán keresztül folytattak házkutatást a városházán, Ráduly Róbert polgármester és egyik helyettese, Szőke Domokos lakásán, továbbá magáncégek székhelyén.
Bár szűkszavú közleményében a vádhatóság csak annyit közölt, hogy 2007 és 2015 között elkövetett korrupciós és ehhez kapcsolódó feltételezett bűncselekmények ügyében vizsgálódik, a román sajtóba kiszivárogtak a nyomozati anyag részletei.
Az Agerpres és Mediafax hírügynökség értesülései szerint Rádulyt többek között azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt kapott a csíkszeredai parkolódíjak begyűjtésével az önkormányzat által 2008-ban megbízott City Parking cég tulajdonosától.
Az is szerepel a hargitai megyeszékhely polgármesterének állítólagos bűnlajstromán, hogy engedélyének kiadásáért és a forgalmi rendezés megvalósításáért 200 ezer lejjel vesztegette meg az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruház. Az RMDSZ színeiben harmadik mandátumát töltő Ráduly továbbá ötezer eurós szponzortámogatás kifizetésétől tette függővé a Vodafone mobiltársaságnál egy szolgáltatói szerződés megkötését.
Szőke Domokos alpolgármestert azzal gyanúsítják, hogy a reális összeg százszorosáért, 1,3 millió lejért ítélte oda a Rét utcai zöldövezeti munkálatra szóló megbízást a bukaresti Garden Center Group Kft-nek. Mindkét elöljárónak felróják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá közel egymillió lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal jelezte: a cég dokumentációja nem vehető figyelembe.
ár sajtóhírek szerint a másik alpolgármestert amiatt vizsgálják, hogy a csíkszeredai Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumok felújítására szerződtetett magáncég a valós ár ötödrészéért végzett felújítási munkálatokat a szülei tulajdonában álló házon, Antal Attila cáfolta, hogy eljárás folyik ellene.
A megyeszékhelyt 2004 óta irányító Rádulyt és Szőkét szerda délután kihallgatásra Bukarestbe szállították, szerda estig azonban nem közölték, hogy őrizetbe veszik-e őket.
A polgármester csendőrök gyűrűjében közölte az újságírókkal, hogy összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják, ám politikai bosszúnak tartja az akciót.
Őrizetbe vett elöljárók
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) szerdán este 24 órás őrizetbe vette Ráduly Róbert Kálmán városvezetőt és Szőke Domokos alpolgármestert – közölte a román közszolgálati televízió (TVR). A Bukaresti Törvényszéken csütörtökön állítják elő őket, kérve a harminc napos előzetes letartóztatásba vételük elrendelését.
Székelyhon.ro2015. április 30.
Házi őrizetbe helyezték a csíkszeredai elöljárókat
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa, csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila
Székelyhon.ro2015. április 30.
Dicséri a román kisebbségpolitikát a Velencei Bizottság
A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – jelentette ki Gianni Buquicchio, a testület elnöke azon a kolozsvári konferencián, amelyet a román kisebbségvédelmi modellről szerveztek.
A csütörtöki fórumon Bogdan Aurescu román külügyminiszter kijelentette, a román modell nem tökéletes, állandó javításra szorul, de jobb megoldást nyújt a kisebbségvédelemre, mint más modellek. A konferencián nézőként részt vevő Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy vélte, Románia a kisebbségi jogok folyamatos megsértését ünnepli.
A kolozsvári konferenciát a külügyminisztérium és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szervezte abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferencia megnyitása után Gianni Buquicchiót a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek elkészítéséhez.
A jogászbizottság elnöke a konferencia előtt az MTI kérdésére elmondta, sem az országok kormányai, sem a kisebbségek képviselői nem illetékesek annak megítélésében, hogy egy országban betartják-e a kisebbségek jogait. Szerinte ez az ET, és a keretegyezményt ellenőrző szakértői bizottságnak a tiszte. Hozzátette, 1991 óta jár rendszeresen Romániába, és személyesen is tapasztalta, hogy az ország milyen fejlődésen ment át a kisebbségi jogok biztosítása területén.
„Mindig vannak viták, mindenki egy kicsit többet akar, de a dolgok nagyjából rendeződtek, jó az együttműködés a román többség és a magyar kisebbség között” – állapította meg a Velencei Bizottság elnöke. Arra a felvetésre, hogy a konferenciára nem hívták meg a magyar kisebbség képviselőit, kijelentette: úgy tudja, a konferencia nyitott, bárki részt vehet rajta.
Bogdan Aurescu előadásában kiemelte, csak a kultúrák párbeszéde vezethet el a társadalom fejlődéséhez. Úgy vélte, a magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. Elmondta, Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba.
A konferencián hívatlanul vett részt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki a megnyitóbeszédek után a sajtónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett: Románia tulajdonképpen azt ünnepli, hogy húsz éve folyamatosan megszegi a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Elmondta, alig van olyan előírása az egyezménynek, amelyet Románia folyamatosan ne sértene meg, a legsúlyosabbnak pedig a Ponta-kormány régiósítási tervét tartotta. Kijelentette: a terv ellentétes azzal az előírással, amely tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását a közigazgatási határok átrajzolásával.
„Ezen a konferencián sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó” – jelentette ki Izsák Balázs. Az SZNT jelen levő küldöttei angol nyelvű dokumentumot nyújtottak át Bogdan Aurescu külügyminiszternek és Gianni Buquicchio munkatársának, amelyben listázták, hogy Románia miképpen szegi meg a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Krónika
Székelyhon.ro2015. április 30.
Egy embertelen korszak tanúja: Kelemen Csongor
Lelkésznek készült, fiatal teológus volt Kelemen Csongor, amikor az '56-os forradalom leverése utáni vészkorszakban szembesült a kommunista államhatalom megtorlásával. Megjárta a szekuritáté vallatószobáit, a börtönöket, kényszermunkatáborokat, utána is üldözték, megbélyegezték. Végül Csíkszeredában talált otthonra.
Kelemen Csongor a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és az '56-os bajtársi közösségek által szervezett megemlékező ünnepségek rendszeres résztvevőjeként, felszólalójaként igyekszik emlékeztetni a jelenlévőket a kommunizmus sötét múltjára, bűneire. 1940 áprilisában született Homoródoklándon, édesapja, Kelemen Imre az oklándi unitárius egyházközség lelkésze volt. Az 1940-44 közötti „kis magyar világ” szerinte „egy csodás korszak volt, ahol az akkori fiatalság megkapta, amire vágyott”. Mint mondta, biztosították a haladást, bevezették a szövetkezeti rendszert, Oklándon törvényszék, járásbíróság, kórház is működött. „Igaz, hogy négy év múlva vége lett, és menekülni kellett, mert az apám úgy gondolta, inkább elmenekülünk, amíg rendeződnek a dolgok. Budapest bombázását a budai hegyekben értük, nekem valami csodálatos dolognak tűnt, leszállítottak a vonatról, be egy kukoricásba, a gyermekeket letakarták egy pokróccal, de én felemeltem a pokróc szélét, és néztem a bombázást” – emlékezett a történtekre.
Németország északi részébe, egy, az amerikaiak által létrehozott menekülttáborba került végül a család. „Lipcsében ért a szövetséges repülőszázadok bombázása. Három napig, mint az eső, hullt a bomba, mi egy pincében voltunk, talán annyi Miatyánkot soha nem mondtam el, mint akkor. Két hét múlva a férfiak kiásták a pince oldalát, kimentünk. Nem maradt Lipcsében épület épen, egyedül a Tamás-templom, ami egy olyan értéket képviselt, hogy még a szőnyegbombázások is kikerülték. A bombázás előtt még hallottam ott a gyermekkórust énekelni” – mesélte. A menekülttábort átadták az oroszoknak, a férfiaknak kellett orosz igazolvány, menlevél, az orosz parancsnoktól kaptak. Senki nem tudta, mi van benne, minden állomáson mutogatták a férfiak, az oroszok pedig továbbengedték. „Ezzel a papírral jöttünk haza, volt olyan, hogy napokat, heteket álltunk a vonattal étlen, víz nélkül. Édesapám egyik állomás környékén vasárnap délelőtt meglátott egy udvaron egy fazék moslékot, amit a gazda hátra akart vinni a disznókhoz. Látta, hogy a gazda bement a házba, belépett, elhozta a fazekat, s amikor lépett át a kerítésen, megszólalt a harang. Lelkész létére megkövült, hogy ő, a pap, vasárnap az istentiszteleten kellett volna legyen, és pont akkor lopott. Nem tudom, ki milyen érzelmekkel tudná ezeket túlélni, az apámnak egy életre vezekelni valója lett az Úrral kapcsolatban ezért a dologért. De elhozta, mindenki evett belőle” – elevenítette fel. Az orosz menlevélről később, 1947-ben, amikor egy orosz fogságból hazatért ismerős elolvasta, derült ki, hogy valójában azt írta: „megbízhatatlan, egyenesen Szibériába”.
Hazatérve a család az élet nehézségeivel szembesült. „Részt vettem a mezei munkákban, kezdve a szántástól a vetésig, a kaszálásig, betakarításig. Édesapám azt mondta, sose tudom, mikor lesz szükségem rá. A kenyeret ötödikes koromtól én sütöttem, édesanyám minden étel főzésére megtanított. Megtanultam varrni, és hogy nem haltam meg később a börtönben, azt is ennek köszönhetem: össze tudtam varrni a ruháimat, a pokrócból kihúzott szálakból kesztyűket, zoknikat, vesekötőket kötöttem ételért, s így valahogy átvészeltem azt az időt” – mondta. A fiatal Kelemen Csongor Brassóban, az akkori Sztálinvárosban kezdte a középiskolát, később visszakerült Székelyudvarhelyre, majd Kolozsváron a teológiára felvételizett. Sikerrel, de mivel még túl fiatal volt, azt tanácsolták, egy évig maradjon otthon, ahol az elhalálozott kántort helyettesítette. Az első év elvégzése után nyáron egyházi szolgálatot végzett a környező falvakban.
Édesapját közben letartóztatták, a hatóságok őt is próbálkoztak ellehetetleníteni. „1958-ban egy volt osztálytársam, Orbán Laci bekerült a szekuritátéra, ezt mi nem tudtuk. Miután kiengedték, elindult egy lévita útra, mindenkit beszerveztetett egy olyan szervezetbe, amelyre a végén rámondták, hogy a román állam és a társadalmi rend ellen alakult (EMISZ – Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége). Orbán Laci a titkárával, Lay Imrével érkezett hozzánk, egyedül voltam otthon, fogadtam őket, Mikor kikísértem, a kapuban beszélgettünk arról – ez van benne az én dossziémban –, hogy létezik egy szervezet, ő a főnöke és Lay a titkára, álljak be én is, és szervezzem meg a fiatalságot, ők majd küldenek egy levelet, hogy mikor és hogy” – emlékezett vissza. Visszatért a teológiára, következő év januárjában egy szekus tiszt kereste, hogy Marosvásárhelyen a szekuritátén jelenjen meg. Akkor még azt hitte, tanúnak hívják édesapja miatt, és jelentkezett. „A bátorságom akkor szűnt meg, amikor felszólt a kapus, hogy megérkezett Kolozsvárról a csomag. Várt egy olyan periódus, amit nem kívánok senkinek, volt úgy, hogy két napot is kellett üljek egy széken, mikor addig rúgták, ütötték a vesémet, hogy összecsináltam magam, vagy deszkalapot tettek a talpamra és vasrúddal ütötték, pofonok, tarkón csapások után olyan volt a fejem, hogy amikor visszavittek, a régi cellatársak nem ismertek rám. A társadalmi rend elleni bűntény volt a vád” – elevenítette fel a történteket.
Ő is, édesapja is 15 évet kapott. Júniusban belepréselték a rabokat egy furgonba, hogy vonattal elvigyék, de nem fértek fel, aztán októberben indították el őket egy zárt vagonban, ahol levegőt csak a vécélyukon kaptak. Azt hitték, Oroszországba viszik őket. Leszakítottak egy ingdarabot, valakinek a gallérjában került egy gombostű, azzal addig szurkálták a karjukat, amíg annyi vért gyűjtöttek össze, hogy rá tudták írtni a rongydarabra, lehet, hogy Oroszországba tartanak. „Ezt a rongyot a vécélyukon kidobtuk, és a jó Isten segítségével ez még az édesanyám kezében is volt. Úgy tudták meg, hogy valahol a Gyimeseken át vittek” – mesélte. Végül a Brăila melletti Duna-szigetre, Salciára kerültek, a sziget gátját építették, sáncokat, árkokat ástak, hogy öntözőberendezéseket lehessen működtetni. „Éjjel nem tudtunk aludni az egerek, patkányok miatt, mert bebújtak a gatyánkba-ingünkbe, meg sem lehetett ütni ezeket, mert megharaptak. Nyáron, a tél folyamán a sáncokba felgyűlt fekáliánkat ittuk, mert más víz nem volt, és olyan hastífuszjárvány tört ki, hogy alig tudták megfékezni. Az állatoktól paratífuszt kaptunk” – emlékezett. A menekülés egyetlen lehetősége volt, ha betegnek tetette magát az ember, így aztán Kelemen Csongor is visszakerült Szamosújvárra. Itt érte a szabadulás híre öt és fél év fogság után, amikor a politikai foglyok amnesztiát kaptak.
Szabadulása után nem mehetett vissza a teológiára, ezt azzal indokolták, hogy az állam nem engedi. „Végül kiderült, hogy az egyház nem engedett vissza. Elmentem Bukarestbe, elvégeztem egy hároméves elektrotechnikai képzést, és azzal kerestem a kenyeremet, amitől a legjobban féltem, mivel tizenhárom évesen magasfeszültség rázott meg Fogarason, és senki nem hitte, hogy életben maradok” – elevenítette fel. Lupényban nősült meg, ott dolgozott a hőerőműnél, de elzavarták, amikor megtudták, hogy elítélt volt, „nehogy a bányászokat berekesszem villany nélkül, és megfulladjanak”. Menekülnie kellett ugyanígy Déváról is, amikor kiderült a múltja, ott attól féltek, nehogy az erőművet felrobbantsa. 24 óra alatt el kellett hagynia a várost, egy bőrönddel jöttek el. „A feleségem Déván az egyéves lányommal, terhesen, három napig ott volt a tömbház előtt a füvön, míg megtudtam, mi történt, és utánuk mentem. Itt Szeredában egy román mérnök fogadott, és azt mondta, ha nem problémázok, kiáll mellettem. Isten adjon békét neki, ő nyúlt a hónom alá, így 1970-től itt maradtam” – emlékezett.
Kovács Attila
Székelyhon.ro2015. április 30.
Botár István: „a szakma talált meg engem”
Ha a helyzet úgy hozza, beáll a munkások mellé, és ő maga is ás, de van, amikor spaklit, ecsetet, vésőt vesz a kezébe. És amikor az egyszerű halandó azt hiszi, hogy „csak” sétál és nézelődik, ő tulajdonképpen terepfelmérésen van. A csíkszeredai Botár István a Csíki Székely Múzeum régésze. Ő mesél a különböző szakmákat bemutató rovatunkban a régészetről.
Bár szerette a történelmet, sosem álmodta magát Indiana Jones szerepébe, aztán mégis régész lett miután tizenöt évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által a régész szakon meghirdetett ösztöndíjat. „Igazából a szakma talált meg engem, nem én a szakmát. Szerencsés véletlen volt, már első év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tanulásba" – meséli Botár István.
Mint szavaiból kiderül, egy régész mindennapjai korántsem annyira kalandosak, mint azt talán elképzeljük, bár néha meglehetősen izgalmasak, olykor akár komikusak is. „Izgalmas, amikor az ember terepen, akár terepbejáráson van. A friss szántásban megyünk a traktor után, és próbálunk leletet találni. Így azonosítjuk a lelőhelyeket. Sokszor komikus a helyzet. Van, amikor a nénik elmondják, hogy édes lelkem, itt soha semmi nem volt, harminc éve kapáljuk ezt a földet, de nagy a sikerélmény, amikor meg tudom nekik mutatni, hogy egy bronzkori leletet találtunk a földjén. Aztán egy másik heuréka-élmény, amikor egy ásatás során egy adott korból az első leletet megtaláljuk. Például én és a kollégáim tártuk fel Csíkban az első Árpád-kori templomokat. Ez mindig nagy élmény, izgalom” – meséli lelkesen a Csíki Székely Múzeum fiatal régésze.
Munkájának vannak kevésbé látványos, de izgalmas részei is. „Az ember a saját nyers adataival kezd könyvtárazni, utánaolvasni, és akkor jön rá az összefüggésekre. Kevésbé látványos és érdekes az ásatások leszervezése, amikor győzködni kell a telektulajdonost, a polgármestert, a pap bácsit, a traktoristát, hogy a munkálatok elindulhassanak. Mivel helyi szinten nagyon kevés ember van, akit régésztechnikusként használhatunk, mindig nehézkes az első két-három nap, amíg a segítőtársakat betanítjuk, megértik, hogy nem feltétlenül köbmétereket kell kiásni, hanem rétegenkénti finom munkára van szükség” – fűzi hozzá.
Személy szerint sosem zárkózott el a szakmával járó fizikai munkától, maga is szívesen beáll lapátolni. Aztán ott van még a leletek megtisztítása, a cserépmosás, ragasztás, majd később a dokumentálás, az irodai munka, végül a lelőhelyről, a leletről, kutatásról összegző tanulmány publikálása. „Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeket, ismereteket minél hamarabb visszaadhassuk a helyi közösségnek. Ha mondjuk megjelenik szakkönyvekben, tanulmánykötetekben egy cikk, az a csíkszentmártoni bácsi vagy a csíkszentsimoni kislány életet nem befolyásolja, viszont ha egy helyi lapban, újságban, tévében az információ eljut hozzájuk, vagy nyílt órán beszélünk róla a gyerekeknek, akkor ez az ismeret visszacsordogál a közösségbe. Jó érzés, amikor a traktoristát a terepen meggyőzőm, hogy a friss szántásban van valami, amikor a pap bácsi megérti, hogy nem púp vagyunk a hátán, mert a templomában kutatunk, hanem a falu történelméhez, életéhez hozunk olyan ismereteket, amikről nincs tudomásuk. Egy marék, önmagában értéktelen koszos cserép, vagy egy árok, lakóház, amit feltárunk, az adott falunak a történetét évszázadokkal vetíti vissza. A helyi identitás szempontjából ezek fontos kicsi puzzle-darabok. Székelyföld ilyen szempontból nagyon szerencsés, mert sok még a kutatnivaló, gyakran van sikerélmény. Ezek az apró tudományos részeredmények azon túl, hogy helytörténetileg érdekesek, a Kárpát-medence történetére nézve is nagyon fontosak” – hangsúlyozza a régész.
E szakmának sajnos árnyoldalai is vannak, nem mindenhol örülnek az ásatásoknak, a kutatásoknak. „Vannak olyan falvak, lelőhelyek, amikor azt érzem, hogy ha nem is ellenségesek, minimum közömbösek. Van pap, aki örül, jön, beáll mellénk lapátolni, érdeklődik, de olyan is akad, aki alig várja, hogy elhagyjuk a helyszínt.” De nem szolgálja őket sem a törtvény, sem az intézményi háttér. Ha például egy építkezés lelőhelyet érint, a feltárás költségeit a befektetőnek, a tulajdonosnak kell állnia. A régész pedig ez esetben „pluszköltség”. „A törvény, a hatóság és a tulajdonos között pingpongoznak velünk, ez hálátlan szerep, nem nagyon szeretem. Mi vagyunk ilyenkor a fekete bárány” – jegyzi meg.
„Izgalmas, érdekes munka, tele kihívásokkal, javasolni tudom olyan embereknek, akik szeretnek tanulni, érdekli őket a kulturális örökségünk. Mivel Romániában kedvezőtlen a törvényi háttér, a fizetés, igazából nem javasolnám senkinek. Kicsit visszás dolog, de azt látom, hogy fiatal kollégák tömegei végeznek az egyetemen és mennek Németországba dolgozni. Imádom a munkámat, de a pedagógus és az orvos is szereti munkáját, és közben tele van keserűséggel, kételyei vannak, nem tud, nem mer tervezni” – mondja. Botár István munkája jelenleg több síkon zajlik, ásatási jelentést, tanulmányt ír, doktori címének a megvédésére és közben újabb megbízatásokra készül. Mert szereti munkáját.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro2015. április 30.
Itthon maradásra buzdítanak
Harmadik kiadásához érkezett Mi leszel, ha...? Pályaválasztás tabuk nélkül című, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezete és a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár közös szervezésében hét közepén tartott esemény.
A beszélgetésnek színfoltjaként említhető az a tény, hogy a művészettörténet és építészet területéről meghívott előadók egykor ugyanazon az egyetemen folytatták tanulmányaikat. Még ha az életben más-más utakon is indultak el, véleményük egyben megegyezett: a fiatalok ne engedjék, hogy bárki is befolyásolja őket a továbbtanulásban, az egyetem kiválasztásában.
Dobolyi Annamária művészettörténész segítségével a tanulók betekintést nyerhettek a művészettörténelem világába, míg Hodor Eszter építészmérnök és Gál Zoltán építész pedig többek között arról tartottak értekezést a fiataloknak: mi a különbség a két említett szakág között. Erőss Sándor belsőépítész arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy egy esetleges egyetemváltás eseten milyen nehézségekkel szembesülhetnek, továbbá melyek azok az apró hibák, amelyek miatt akár egy évet is elveszíthetnek a tanulmányi éveikből.
Nagyoláh Ágnes lakberendező elmondta, szakmájában elengedhetetlen feltétel a rugalmasság, ám nem csupán saját részéről, hanem az ügyfelek szempontjából is, mivel a terv nem mindig egyezik meg az emberek gondolataiban kialakított képpel. Az előadók különben külföldön szerzett tapasztalataik után itthon képzelik el jövőjüket és arra biztatták a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy az egyetemi évek után, amennyiben külföldre is mennek dolgozni, jöjjenek majd haza, mert itt is van lehetőség az érvényesülésre.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro2015. április 30.
Dávid László: nem volt törvénytelenség a Sapientia csíkszeredai épületének felújításánál
A Ráduly Róbert Kálmánnal és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújításával kapcsolatos, a DNA által a központi sajtóba kiszivárogtatott, majd a csütörtökön kiadott közleményükben is megjelent vádakra reagált megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia EMTE rektora.
„Valójában két dolgot szellőztetnek a DNA-sok. Az egyik az, hogy Ráduly Róbert a polgármesteri funkció mellett hogy taníthat a Sapientia egyetemen. Ez teljesen törvényes” – mondta el Dávid László. „Ráduly Róbert Kálmán 2003. április 10-én versenyvizsgázott az általunk meghirdetett állásra. 2003. július 7-én hagyta jóvá az egyetem szenátusa az ő felvételét főállású tanársegédnek. 2003 októberében megkötöttük a szerződést a szenátus jóváhagyása alapján” – emlékezett vissza a rektor, hozzátéve, hogy Rádulyt ezt követően, 2004-ben választották meg polgármesternek. A tanügyi törvény értelmében minden olyan esetben, ha valaki választott funkciót tölt be, akkor őt megilleti az a jog, hogy az oktatói állása megmaradjon (románul post rezervat). A törvény 304-es cikkelye értelmében a mandátuma alatt halmozhatja az oktatói funkcióját didaktikai és kutatói tevékenységgel, így a törvény értelmében megmaradhatott az oktatói állása. „Ezt a törvényt betartva tanít az egyetemen Csíkszereda polgármestere egyáltalán nem nagy fizetésért” – fejtette ki Dávid László.
A vádpontokban megfogalmazott hiányos dokumentációval kapcsolatosan a rektor úgy fogalmazott, hogy mindez egy óriási hazugság. Elmondta: a csíkszeredai kar épületének felújítása előtt leadták a feljavításhoz szükséges kérést és dokumentációt. Az elmúlt év augusztusában Csíkszereda Polgármesteri Hivatalától érkezett elbírálásban három kifogásolnivaló volt, amelyből kettőt rögtön javítottak és pótoltak. Az egyik ilyen kijavított hiányosság az alaprajznál volt, a másik pedig a tűzoltósági engedélynél.
A DNA ügyészei az építkezési engedélyre kirótt adó hiányába kötöttek bele, amire azt mondták, hogy nem fizették be, holott ezt a 2003/571-es törvény 285-ös paragrafusa letisztázza. „Eszerint mivel a Sapientia egyetem az akkreditációja után tagja a román tanügyi rendszernek, és a román tanügyminisztérium alárendeltségébe tartozik, értelemszerűen ennek az adónak a befizetése nem kellett megtörténjen, mert az oktatási intézmények fel vannak mentve ennek befizetése alól” – fejtette ki a rektor, hozzátéve, hogy ezt írásban is leadták a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál.
Székelyhon.ro2015. április 30.
Lecsaptak a városházára (Csíkszeredában a korrupcióellenes ügyészség)
Házkutatást tartott az Országos Korrupcióellenes Ügyészség tegnap reggel Ráduly Róbertnél, Csíkszereda polgármesterénél, Antal Attila és Szőke Domokos alpolgármesternél, valamint a csíkszeredai városházán. A többórás vizsgálódást követően Ráduly Róberttel és Szőke Domokossal Bukarestbe indultak az ügyészek.
A Mediafax hírügynökség közlése szerint az ügyészek és az őket támogató álarcos rendőrök hajnalban szállták meg a városházát, az elöljárók lakását, valamint egyes olyan cégek székhelyét és a tulajdonosaik lakását, amelyek szerződéses viszonyban állnak a polgármesteri hivatallal. A Mediafax ügyészségi forrásokra hivatkozva jelentette: Ráduly Róbertet – aki 2004 óta áll a város élén – többek között azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt kapott a parkolódíjak begyűjtésével megbízott cég – a Kézdivásárhelyen is működő City Parking Kft. – tulajdonosától. Azzal is gyanúsítják a polgármestert, hogy 200 ezer lej csúszópénzt kapott egy építőanyag-kereskedéssel foglalkozó nagyáruház építési engedélyének kiadásáért és a forgalom rendezése megvalósításáért az áruház környékén.
Szőke Domokos alpolgármestert azzal gyanúsítják, hogy a reális összeg százszorosáért ítélt oda zöldövezeti munkálatra szóló megbízást egy bukaresti cégnek. Antal Attila ellen pedig amiatt vizsgálódnak, hogy a Márton Áron és a Segítő Mária Gimnázium felújítására szerződtetett cég felújítási munkálatokat végzett az alpolgármester szüleinek házán is, de ezért csak a reális ár ötödrészét számlázta.
A Székelyhon.ro portál közlése szerint a vizsgálatokat nem a korrupcióellenes ügyészség területileg illetékes marosvásárhelyi részlegének ügyészei, hanem Bukarestből érkezett ügyészek irányították. A portál ugyanakkor azt is jelezte, hogy a nap folyamán több vádlista is előkerült, és meg is jelent a sajtóban. Ráduly Róbertet a déli órákban bekísérték a városházára. A polgármester kijelentette: „Soha nem vettem el senkitől semmit!” A Székelyhon közölte, hogy nem sokkal 15 óra után az ügyészek Ráduly Róberttel és Szőke Domokossal távoztak a polgármesteri hivatalból. Az elöljáró akkor nyilatkozta, összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják. A polgármester üzenetben tájékoztatta a portált, hogy Bukarestbe tartanak, összesen kilenc témában zajlik a korrupcióellenes ügyészség kivizsgálása, ezek között több ingatlanügy is szerepel, illetve három sportklub finanszírozása, telefonszerződések, valamint a szolgálati járművek használata. Antal Attila alpolgármester megerősítette, az ügyészek még délután is vizsgálódtak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 30.
Feloldott titkosítás
Feloldotta néhány, 1957 és 1962 közötti, a büntetés-végrehajtó intézetekre vonatkozó belügyi dokumentum titkosítását tegnap a kormány, hogy elősegítse a kommunista börtönparancsnokokkal kapcsolatos bírósági ügyek haladását. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet két éve tett büntetőjogi feljelentést több – a sajtó által „kommunista pribéknek” nevezett –, még életben lévő volt börtönőr és munkatábor-parancsnok ellen, két esetben pedig megkezdődött az ellenük indított per.
A kormány által nevesített öt dokumentumot egy szakértői bizottság válogatta ki az országos börtönparancsnokság levéltárából. Az iratok azt követően válnak hozzáférhetővé, hogy a kormányhatározat megjelenik a Hivatalos Közlönyben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 30.
Az együttműködés útján
Most, hogy a kovásznai szívkórház botrányos névváltoztatása ügyében, úgy tűnik, sikert értünk el, két veszély leselkedik ránk: az egyik, hogy győzelmünket túlértékelve kényelmesen hátradőlünk, a másik pedig, hogy alábecsüljük azt, amit közösen elértünk, és újból kezdetét veszi a pártok közötti viszálykodás, acsarkodás.
A kórházalapító dr. Benedek Géza emlékének megvédése kétségkívül elégtétellel töltheti el nemcsak a kovásznaiakat, háromszékieket, de az erdélyi magyar közösség egészét is, üzenete ugyanis az, hogy mégsem tehetnek meg velünk bármit, ha összefogunk, meg tudjuk akadályozni bár egy részét a magyarellenes törekvéseknek. Kiderült az is: vészhelyzet esetén kizökkennek a közönyből az emberek, mozdul és összezár a közösség – másfél hét alatt közel 30 ezer aláírást sikerült összegyűjteni! –, mindez pedig azt jelenti, amikor szükséges, képesek vagyunk az egységes, határozott fellépésre. Túlértékelni mindössze azért volna veszélyes e sikert, mert voltaképpen csak annyi történt, hogy visszaállt a régebbi, normális állapot – jottányit sem léptünk tehát előre jogaink bővítésében, közösségi céljaink elérésében.
Ugyanennyire tévútra vezethet viszont, ha lekicsinylően legyintünk a normalitás visszaállítására: ha ugyanis nincs ez a felháborodás, a tiltakozás, ha energiáinkat nem egy irányba tereljük, ha egymás ellenében, nem pedig egymás mellett dolgozunk, akkor bizony érvényben marad az egészségügyi minisztérium korábbi, névváltoztatásról szóló rendelete, és – közömbösségünket, gyengeségünket látva – alighanem újabb hasonló intézkedések következtek volna.
A legjobb ezért talán az volna, ha azon az úton mennénk tovább, amelyre a kovásznai szívkórház botrányos névváltoztatása terelt bennünket, és amelyen akarva-akaratlan járt mindenki: a munkamegosztás, az együttműködés útján. Mert van még elég olyan ügy, amely megkívánná ezt, kezdve a marosvásárhelyi utcanévtábláktól, a kolozsvári helységnévtáblától a nemzeti identitásunk megőrzésére irányuló intézményes garanciák, a különféle autonómiaformák kivívásáig. Vagy – hogy az összefogásban jó példával elöl járó Háromszéken maradjunk – itt van például a nyakunkra telepített osztrák fenyővágóhíd kérdése, amelyben mindmáig nem sikerült egységes álláspontot kialakítani...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 30.
Aggódnak az orvosok, idegesek a betegek – Holnaptól kötelező az egészségügyi kártya
A család- és szakorvosi rendelők, a kórházak felkészültek az egészségügyi kártyák használatára, így nincs akadálya, hogy holnaptól a biztosított személyek ellátása kizárólag a digitális dokumentum alapján történjen – állítja Ghiţă Drăgoiu, a Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár elnöke. Ezzel ellentétben a családorvosok azt mondják: a rendszer nem áll készen az elektronikus kártyák használatára, mert a kártyaolvasó program akadozik, több az adminisztráció, mint a gyógyítás, a betegeknek a korábbinál is többet kell várniuk, mindenki ideges.
Május elsejétől az egészségbiztosító pénztár csak azokat az egészségügyi szolgáltatásokat számolja el, amelyeket a szolgáltató az elektronikus kártya segítségével érvényesít, emiatt kötelező annak használata. Az országos egészségbiztosító pénztár az elmúlt több mint fél esztendőben minden tizennyolc év fölötti biztosított személynek kiállította a kártyát, akik eddig nem kapták kézhez, a megyei biztosítópénztárnál igényelhetik. Kovászna megyében közel nyolcezer igazolvány várja még, hogy tulajdonosa átvegye, kézzel írott felhatalmazás alapján a hozzátartozóknak is kiadják, a pénztár május elsején is nyitva tart.
Bár péntektől kötelező a kártya használata, dr. Kerekes Jenő, a Kovászna Megyei Orvoskamara elnöke szerint lehetetlen számon kérni az orvosoktól a szolgáltatások digitális nyilvántartását, mert a kártyaolvasó program egyelőre alig működik. Ahol nincs állandó internetkapcsolat, illetve lassú az internetelérés, ott egyébként is nehézkes a biztosítási kártya leolvasása. A maksai családorvos lapunknak elmondta, az orvoskamara beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz és az országos egészségbiztosító pénztárhoz, hogy halasszák el a kötelező bevezetés időpontját, de a határidő nem változott, a törvényt alkalmazni kell.
Dr. Şeres Lucia, a háromszéki családorvosok egyesületének elnöke is megerősítette, a kártyaolvasó program nehezen működik, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy az ágyhoz kötött beteg esetében miként töltik fel az adatokat a digitális nyilvántartóba, mert szerinte ehhez a beteg lakására kell cipelniük a laptopot, a kártyaolvasót és a nyomtatót a recepteknek és a küldőpapíroknak. Utóbbi felvetés téves – állítja Dragoş Tatu, a megyei egészségbiztosító pénztár szerződésekért felelős igazgatója, aki lapunkat arról tájékoztatta: az elvégzett egészségügyi szolgáltatás feltöltésére hetvenkét óra áll az orvosok rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy a háznál végzett vizsgálat esetén a páciens kártyáját beolvassák, ehhez laptopra és kártyaolvasóra van szükségük, a küldőpapír esetében semmi nem változott, ha pedig gyógyszert kell felírniuk, használják a recepttömböt, tartalmát pedig feltöltik a kártya segítségével. Ha nincs internet a közelben, vagy nem működik a mobilinternet sem, a leolvasó memóriájában maradnak az adatok, és később kerülnek be a központi adatbázisba – közölte Tatu. A családorvosokat az is aggasztja, hogy a kórházakban és a szakorvosi rendelőkben egyelőre nem próbálták ki a kártyaolvasókat, tudomásuk szerint nincs is ilyen készülék mindenütt. Ezt az állítást Ghiţă Drăgoiu, a megyei egészségbiztosító pénztár elnöke cáfolja. Lapunknak elmondta, kedden ellenőrizték a kórházakban a kártyaolvasókat, és mindent rendben találtak.
Negyvenhat készüléket az osztályoknak, negyvenkilencet a szakrendelőknek vásároltak a kórházak, volt amit már kipróbáltak, a többit ma és holnap beüzemelik. A sürgősségi ellátás elektronikus kártya nélkül vehető igénybe ezután is, a tizennyolc éven aluliak is mentesülnek a kártyahasználat alól.
A sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban tegnapig még nem tesztelték a kártyaolvasókat, ma tartanak tájékoztatót használatukról, és péntektől működésbe helyezik a készülékeket – tudtuk meg dr. Antal Álmos orvos igazgatótól, aki szerint az elektronikus kártya használata bonyolítja a betegek amúgy is nehéz helyzetét, ettől a rendszertől nem lesz jobb a betegellátás, csak növekszik az adminisztráció, az orvosoknak kevesebb idejük jut a beteggel foglalkozni. Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 30.
Portik Vilmos benyújtotta a támogató aláírásokat
Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be az Erdélyi Magyar Néppárt megyei és marosvásárhelyi elnökei, hogy Portik Vilmos összegyűjtötte az előválasztáson való részvételhez szükséges támogató aláírásokat, illetve hogy az aláírók nagy része regisztrált is.
Az aláírásokat a tegnapi nap folyamán be is nyújtja, mondta Portik Vilmos. Megköszönte a marosvásárhelyiek támogatását, és elmondta, hogy az elkövetkezendő időszakban konstruktív és programalkotó kampányra készül, amely során az etnikai kérdések mellett olyan problémákat vet fel, mint például a vegyi kombinát ügye, "mert évek óta nem beszélünk világosan erről az ügyről", holott a kombinát környezetszennyezése foglalkoztatja a marosvásárhelyieket, etnikai hovatartozástól függetlenül. Fontosnak tartja ugyanakkor arról is beszélni, hogy hogyan lehetne családbarát várossá tenni Vásárhelyt, de fontosnak tartaná az egyetemeket és egyetemi kutatásokat is bevonni a város jövőjének a tervezésébe. Az etnikai szempontból fontos kérdések mellett a vállalkozóbarát Marosvásárhelyről is szeretne beszélni a kampányban – mondta Portik.
Az EMNP nem fogadja el a város által javasolt helyszínt
Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke arról beszélt, hogy az EMNP marosvásárhelyi szervezete a kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán történt rendőrségi túlkapások nyomán kérést nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz a helyi rendőrség vezetőjének a menesztését követelve. Egy másik kérést is benyújtottak tüntetésre, amely során a polgármesteri hivatal előtt szerették volna nemtetszésüket kifejezni, hogy a hivatal alárendeltségébe tartozó rendőrség megfélemlíti az embereket.
Válaszában a polgármesteri hivatal a Ligetet jelölte meg a tiltakozás helyszínéül, amit az EMNP nem fogadott el. Újabb beadványukra az engedélyeztető bizottság az EMNP által megjelölt többi helyszínt – virágóra, Színház tér – is elutasította. – A fő gond az, hogy ezen a bizottsági ülésen tudomásomra hozták, hogy elvből nem engedélyeznek semmiféle tüntetést a város központjában, holott 2013-ban nekünk is volt engedélyezett tüntetésünk a prefektúra előtt, és az elmúlt két évben voltak más demonstrációk is a város központjában.
Szomorúnak nevezte, hogy Marosvásárhelyen 2015-ben a kétnyelvűség vagy a gyülekezési jog probléma. Az EMNP nem fogadja el a város által javasolt helyszínt, és a tegnapi nap folyamán újabb kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, amelyben azt kérik, hogy a polgármester világos igennel vagy nemmel válaszoljon arra, hogy engedélyezi-e vagy sem a tüntetést.
A Népújság kérdésére, hogy újabb elutasító válasz esetén mit szándékoznak tenni, Jakab István azt mondta, hogy amennyiben elutasítják a tüntetést, nem fogják kitenni a város lakóit esetleges megtorlásoknak.
Levélben fordulnak Klaus Johannishoz
Portik Vilmos bejelentette, függetlenül attól, hogy sikerül-e megtartani a tüntetést vagy sem, levélben fordulnak Klaus Johannis államelnökhöz, amelyben felhívják a figyelmét a marosvásárhelyi helyzetre. Abban bíznak, hogy amennyiben egy úgynevezett problématérképet juttatnak el az elnökhöz, esetleg nagyobb figyelmet fog szentelni az elnöki hivatal a marosvásárhelyi történéseknek, illetve az államfő akár közvetítőként meg fog jelenni Marosvásárhelyen.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. április 30.
Bretfelean menesztése az egyedüli megnyugtató megoldás!
Marosvásárhelyen a magyar közösség provokálása terén túl messzire ment a helyi rendőrség vezetője! Egyértelmű: ténykedésével túlfeszítette a húrt. Ebben az esetben az egyedüli megoldás a menesztése!
A Magyar Polgári Párt üdvözli az RMDSZ városi szervezetének legújabb döntését, ugyanakkor leszögezzük: a kilátásba helyezett bojkott jelzi ugyan a hosszas tehetetlenségből való kitörés kísérletét, de a Csipkerózsika-álomból jó lenne végre teljesen felébredni!
Az MPP múlt heti állásfoglalásában nyilvánvalóvá tette: Bretfeleannak mennie kell! Ezért kértük az RMDSZ frakcióját, tegye meg a szükséges lépéseket ennek érdekében. Felhívjuk a figyelmet: a kisebbségben levő frakció is kérheti a kérdés napirendre tűzését, hiszen ahhoz a tanácsosok 1/3-a elegendő!
Bretfeleannak mennie kell, még akkor is, ha jól tudjuk: a személycsere önmagában még nem oldja meg a helyzetet. Tudjuk, menesztése nem eredményezi még a kétnyelvű utcanévtáblák automatikus kihelyezését, a Kossuth utca sem kapja vissza ettől a nevét, mint ahogy minden bizonnyal azután is más elbírálás alá esik majd egy-egy magyar rendezvény főtéri megszervezése, mintha azt többségi cívistársaink kérnék, de az is nyilvánvaló, hogy ma a helyi rendőrség vezetője az, aki azt a hangulatot gerjeszti, amit a marosvásárhelyiek huszonöt éve felednének.
Nyomatékosan kérjük hát az RMDSZ frakcióját, értékeljék át álláspontjukat, és kezdeményezzék a rendőrparancsnok leváltását, ahogy erre Soós Zoltán tanácsos minap ígéretet tett. Nem a kudarctól kell tartani, mert amennyiben kisebbségben maradnának kezdeményezésükkel, az csakis a Bretfeleannal cinkosságot vállalók sara lesz.
Magyar tanácsosaink mandátumot kértek és kaptak a közösség képviseletére. Tegyék hát azt, ami a feladatuk! Amikor néhány nap alatt civil kezdeményezésre több ezer aláírás gyűlt össze az ügy kapcsán, a választott képviselők nem tehetik meg, hogy némák maradnak! Határozott magatartást vár ma mindenki, mert csak ezáltal tudja visszanyerni a politikum azt a hitelét, ami nélkül nem lehet 2016-ban választást nyerni Marosvásárhelyen.
Kérjük, ne veszélyeztessék a körvonalazódó összefogást elodázó, határozatlan magatartásukkal! – áll az MPP sajtóirodája által aláírt, szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
Népújság (Marosvásárhely)2015. április 30.
Erdélyi csipke: könnyedség, elegancia, rafinéria
A Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállítása Marosvásárhelyen
Múlt szerdán a Maros Megyei Múzeum Néprajz és Népművészeti Osztályának épületében, a Rózsák tere 11. szám alatt megnyílt a Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállításaErdélyi csipkék címmel, mely az erdélyi csipkeművészet múltját, legfontosabb központjait mutatja be, technikáiba nyújt betekintést.
A kiállítást Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg, a meghívott népművészeket Pop Angela, a népművészeti osztály vezetője mutatta be. A csipkeművészet múltjáról dr. Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa beszélt a jelenlévőknek. Mint elmondta, a nyugat- és közép-európai összefüggő csipkeövezetek árnyékában a XVII. századtól Erdélyben is nívós csipkeművészet élt, melynek összegyűjtésére eddig nem sok hangsúlyt fektettek a múzeumok. Ezelőtt két évvel rekonstruálták az erdélyi csipke XIX–XX. századi kultúrtörténetét, amely a Székely Nemzeti Múzeum saját gyűjteménye mellett több múzeum és számos magángyűjtemény féltve őrzött kincseit tartalmazza. A korai csipkeművészet remekei az egyházak és főúri udvarok köréből kerültek ki, és főként a nyugati csipkedivat Erdélybe áramlásáról árulkodnak: XVII–XVIII. századi miseruhák, egyházi tárgyak, nemesi díszruhák, átmeneti műfajú hímzett- áttört kézimunkáknak volt szerepük abban, hogy Erdélyben is megkedveljék a csipke által képviselt eleganciát és rafinériát. Az importált ritkaságok mellett megtekinthetők a segesvári, székelyszentkirályi, háromszéki és csíki vert csipkék, besztercei szász, székelyföldi magyar rececsipkék, szatmári és háromszéki frivolitás, dél- és nyugat- erdélyi román varrott csipke, árapataki rojtkötés, majd a XIX. század végétől egyre inkább teret nyerő horgolt csipke divatjára vilá-gított rá a szakértő, amelyet a szakirodalom nem tart csipkének, hanem csipkeutánzatként jellemez.
Erdélyben a csipke divatjának térhódítása a XVI. századtól kezdődött, a korabeli kolozsvári adójegyzékek szerint elsősorban a szászországi annabergi, a felvidéki és a lengyelországi csipkevásárok irányából érkeztek az első valódi csipkék Erdélybe. A csipkéről általában gyűjtőfogalomként beszélnek, holott rengeteg technikája és válfaja van. A legrégebbi a csomózott és a fonott csipke, a varrott és a hajós csipke, illetve a háló- vagy rececsipke, a legfontosabb technikával készült az eredeti vert csipke, amely a reneszánsz és a németalföldi divat hatására honosodott meg tájainkon – mondta a székelyföldi kiállítás kurátora.
Amint a bemutatón elhangzott, a XVII. században már létezett a torockói csipkeverő központ, melynek működését iparpolitikai megfontolásokból támogatták. A bányavidékeken, ahol a termőföld nem volt alkalmas növénytermesztésre, az asszonyokat arra ösztönözték, hogy alternatív megélhetési forrásként foglalkozzanak csipkekészítéssel. A Mária Terézia által kiadott kötelező jellegű csipkeoktatás begyűrűzött a háromszéki iskolai oktatásba, illetve a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumba is, melynek kiállított csipkemintái ugyancsak megtekinthetők a július végéig nyitva tartó kiállításon. A szentkirályi csipkeverés motívumkincsét megreformáló Bandi Dezső szerepéről is hallottunk, aki az 1960-as években csipketervező tanfolyamokat tartott, új technikákat vezetett be, valamint a háromszéki iparművész, Szentkatolnai Bálint Benedek által tervezett tüllhímzések is megtekinthetők.
Erdélyben németalföldi telepesek honosították meg a nyugat-európai országokban ötszáz éves hagyománnyal bíró csipkeverést. A Hargita megyei Székelyszentkirály a csipkeverés központja, 1924-től az egyház kezdeményezésére, szociális meggondolásból honosították meg a csipkeverést azért, hogy otthonmaradásra bírják a cselédként elszegődő lánygyermekeket.
A marosvásárhelyi megnyitó színfoltja a híres székelyszentkirályi vert csipke készítése volt. A jelenlévőknek a hagyományőrző Berze Ibolya unokájával, László Kingával, valamint Berze Katalin tanítványaival, most kilencedik osztályos diáklányokkal mutatták be a mai napig a legszebbnek és legértékesebbnek tartott vert csipke készítésének fortélyait. Nagymamák és unokák, tanítványok dobigálták ördöngös ügyességgel a húsz-harminc botocskát – egy sarjúval megtömött párna fölött, amelyre gombostűkkel felszúrt, kirajzolt mintát rögzítettek –, anélkül, hogy egyszer is elrontanák az irányt, a vert csipkét ugyanis visszabontani nem lehet.
A székelyszentkirályi Berze Katalin az ifjabb nemzedéknek örökíti át tudását, a település iskolájának hetedikes-nyolcadikos diáklányait tanítja a nagy türelmet és odafigyelést igénylő tevékenységre. A tibódi László Kinga nagymamájától, Berze Ibolyától olyan szinten sajátította el a csipkekészítést, hogy a nagyszebeni népi mesterségek országos versenyéről háromszor is első díjjal térhetett haza. Mint a csipkekészítés mesterei elmondták, egy tenyérnyi vert csipke napi nyolcórai munkával három nap alatt készül el, ezért is felbecsülhetetlen értékkel bír.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)2015. április 30.
Harangszentelés a Németszentpéteri Református Gyülekezetben
Ország, ország, halld meg az Úr szavát.” Jer. 22, 29.
„Jöjjetek mindnyájan énhozzám...” Mt. 11, 28.
„Az Istennek Igéje élő és ható...” Zsid. 4, 12.
Isten kegyelméből 2011. június végén kezdhettük el új templomunk építését, mely az egyetlen református templom a Maroson innen, Arad, Temesvár és a hármas-határ között. A templom megépüléséig, 27 éven át istentiszteleteinket és más alkalmainkat Tóth Sándor családi házában tartottuk. Az Úr áldja meg őket érte. Már 2010 elején, Urunk akaratával egyezően elhatároztuk a templom építését, de csak 2011 júniusában tudtuk elkezdeni a munkálatokat, melyek majdnem két és fél évig tartottak, a teljes rendbetételével együtt. A felszentelést, Isten dicsőségére és közösségünk örömére, 2013. november 16-án ejtettük meg. Csodálatos és áldásokban gazdag ünneplésünk volt. Mindenki örült, mindenki hálás és boldog volt. Amint néztük Isten házát, lelki otthonunkat, akkor döbbentünk rá igazán, hogy milyen hatalmasan cselekedett velünk az Úr és milyen nagy ajándékot kaptunk Tőle. Új templomot, lelki házat és az ott élő magyarok, reformátusok és katolikusok számára találkozási helyet is. Övé mindenért a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása.
Már a szenteléskor azon gondolkoztunk, hogy milyen jó lenne a toronyba egy harang is. Ennek a vágyunknak már akkor hangot adtunk, és azután is, aminek meglett a gyümölcse. Keresgéltünk, kérdezősködtünk és találtunk. A szigetfalui templomban (Temes megye) hevert egy megrepedt harang, melyet egy adomány fejében gyülekezetünknek adományozták. Mivel közelebb nem találtunk jobb megoldást az újraöntéshez, Marosvásárhelyig jutottunk, ahol beolvasztották, újraöntötték és a felszereléshez szükséges eszközökkel is ellátták.
Istennek hála, 2015. április 26-án, vasárnap gazdag program kíséretében felszenteltük, és ezzel Isten, a gyülekezet, és az egész falu számára elindítottuk szolgálata útján. Élete legyen hosszú, gyümölcsöző. Szava legyen Urunk élő szava, lelkeket megszólító és hívogató hangja.
Az istentiszteleten Józsa Ferencz, a gyülekezet lelkipásztora prédikált a fenti igék alapján. Az első a harangra van vésve: „Ország, ország, halld meg az Úr szavát!” A második a bejárati ajtó fölött olvasható: „Jöjjetek mindnyájan énhozzám”. Az ajtó előtt egy másik igét is olvashatnak az istentiszteletre érkezők: „...és te jól tetted, hogy eljöttél.” (Ap. csel. 10, 33). A harmadik ige a szószéken figyelmeztet arra, hogy „az Istennek Igéje élő és ható...” Boldog, aki hallja és él vele. Halld meg te is Isten hívó szavát, jöjj Hozzá, hallgasd, táplálkozz az igével, melynek ereje által Jézus Krisztus átformálja, újjá teremti életedet, hogy új életben, új emberként, Isten örömére és embertársad javára élhess gyümölcsöző, hasznos életet.
Az igehirdetés román nyelven is szólt, néhány jelenlévő testvérünk örömére. Ezt követően Ilie Ghesa polgármester köszöntötte a gyülekezetet, áldást kívánva a közösség és a falu életére, és egyben ígéretet tett, hogy bármikor, bármiben kész szeretettel támogatni a magyar, de közelebbről a református közösségünket is. Ezután a gyülekezet imádsága és a harang megszentelése, valamint Aradról a Mosóczy-telepi gyülekezet műsora következett. A lelkipásztor röviden ismertette a harangok születésének, elterjedésének, feladatának, azaz életének történetét mindmáig, és beszámolt új harangunk régi keserves és mostani győzedelmes útjáról is. A záró ének után megköszönte az együttünneplést, a szolgálatokat, és szeretetebédre hívta meg a jelenlévőket. SOLI DEO GLORIA. Mindenért egyedül az Úré a dicsőség, a hála és az imádat.
Szeretettel,
Józsa Ferencz
lelkipásztor
Nyugati Jelen (Arad)2015. április 30.
Amerikai barangolás, kötetben
Kollégium színültig megtelt dísztermében.
A kötetet bemutató Koppándi Botond unitárius teológiai tanár kiemelte: útleíró könyvében a szerző nem a barangolva bámészkodó turista szemével reagálja le a tengerentúli világot.
Szabadság (Kolozsvár)2015. április 30.
Egy ország az oligarchák, a geopolitika és saját történelme fogságában
Az ukrán konfliktus szintjei és tétjei egy szakértő szemével
Az ukrán válság értelmezési keretei – kelet-közép-európai szempontok címmel tartott előadást Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára az ötödik Szociológus Napokon. A téma és a meghívott is jó választásnak bizonyult a szervezők részéről: telt ház volt a Szociológia Tanszéken tartott előadáson.
A biztonságpolitikai szakember először az ukrán válság szakaszait vázolta időrendi sorrendben. Azok összefüggéseinek, szintjeinek, nemzetközi kihatásainak alapján rendszerezve négy szakaszra bontotta a konfliktust. Érdekes volt így, ebben a megvilágításban, kontextusba helyezve, szakaszokra bontva újra áttekinteni a sajtóból amúgy többnyire ismert eseményeket.
HERÉDI ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2015. április 30.
Sátorvárossá válik a Palocsay-kert
Több mint 25 ezer személy befogadására alkalmas kempinggé alakul az Untold fesztivál idejére a Palocsay-kert – jelentették be tegnap a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 rendezvénysorozat legnagyobb méretű eseményének számító fesztivál szervezői.
A kemping 95 ezer négyzetméteren terül majd el, és mind a sátrakkal, mind pedig a hálókocsikkal érkező turistákat fogadja. A szervezők a nagy nemzetközi zenei fesztiválok „szabványainak” megfelelő körülményeket ígérnek, így zuhanyzók, vécék, őrző-védő szolgálat, értéktárgymegőrző, étkezőzóna, az elektronikus „kütyük” feltöltésére alkalmas állomások, elsősegélynyújtó pont egyaránt lesz a kemping területén. Ráadásképpen egy önkéntes csapat a sátrak felállításában fog segédkezni.
Szabadság (Kolozsvár)