udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 3331-3360 | 3361-3390 | 3391-3420 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. június 9.
„Nem tudjuk, mi alapján rangsorolták az egyetemeket”
Nem gondolták át, szakmai szinten sem vitatták meg komolyan a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet - erősítette meg a szakszervezetek és az RMDSZ fenntartásait a PSD oktatási javaslatcsomagjával szemben a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
János Szabolcs szerint csak akkor lenne működőképes egy tanügyi törvény Romániában, ha végre alapos konzultáció után készülne az el, és amelyhez legalább ideig-óráig nem nyúlna senki.
A jelenleg érvényben lévő, folyamatosan módosított tanügyi törvény az oktatási rendszer átmeneti fázisát erősíti, átmenetekre pedig nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót építeni - véli a rektor.
A hatályban lévő jogszabálycsomagról, illetve a közvitára bocsátott tervezetről szóló interjúsorozatunkban most János Szabolccsal beszélgetünk. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesével, Nagy Lászlóval készített interjúnkat itt olvashatják. Milyennek találja a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet? Munkaanyagnak értékelem. Olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek szerintem sem átgondolva, sem komolyan megvitatva még szakmai szinten sincsenek. A tanügyi törvénynek eddig is voltak különböző módosításai, ezekkel is összhangba kell hozni a tervezetet, illetve nyilván le kell folytatni bizonyos szakmai konzultációkat annak érdekében, hogy az egész működőképes lehessen. A BBTE rektorhelyettese, Nagy László szerint a jelenlegi törvény sem tartja be azt a szerinte nagyon fontos alapelvet, miszerint a minőség, a teljesítmény alapján kellene megoldani a felsőoktatás finanszírozását. Mit gondol erről? Ez a rákfenéje az összes ilyen jellegű törvénynek, amely fejkvóta alapú finanszírozásban gondolkodik. Nyilvánvalóan ez is egy érv, tehát azt sem tartom az ördögtől valónak, hogy a beiskolázott hallgatók létszáma valamilyen módon megjelenjen a finanszírozásban. Tény, hogy a minőségi kritériumok, a minőség alapelvei nagyon háttérbe szorultan jelennek meg a törvénytervezetben. Hivatkozik rá többször is, említi, de ez nem jelenik meg az intézmények hétköznapi életében, finanszírozásában például, és ez hiányosság. Ön szerint mivel magyarázható, hogy egy olyan alapelvet, amely Nagy László szerint hozzásegítette volna a rátermett felsőoktatási intézményeket a fejlődéshez, a jelenlegi törvényből is kilúgozták? Ez többtényezős történet. Jól tudjuk, hogy az érvényben lévő oktatási törvényt még a Funeriu miniszter úr idejében fogadták el, aki jó alapelveket képviselt, jó meglátásokkal indult, viszont ezeket, illetve az egész konstrukciót nem hangolták össze a felsőoktatás valóságával. Úgy nagyon nehéz felsőoktatási törvényt létrehozni, hogy az érdemi konzultáció elmarad.
Tehát a törvény rengeteg jó, előremutató elemet tartalmazott, viszont sok olyant, amely abszolút megvalósíthatatlan. Mondok néhány példát. A módosítások előtti törvény szerint irtózatosan nehéz lenne bármelyik egyetemet akkreditáltatni, olyan elveket fogalmaz meg. Vagy az az előírás, amely alapján hirtelen bevezették a nyugdíjkorhatárt elért professzorok azonnali kényszernyugdíjazását. Ezen módosítani kellett, mert doktori iskolák szűnhettek volna meg. Ezekkel nem számoltak. Miután ugye a politikai háttér megváltozott, igyekeztek visszamenőleges hatállyal módosítani a törvényt, emiatt a mostani már nem az a jogszabály, amit elfogadtak. Ha belegondolunk, hogy a most közvitára bocsátott törvénytervezet a Funeriu-féle törvény egy másik, párhuzamosan kidolgozott változata, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hosszú-hosszú időre lenne szükség ahhoz, hogy érdemben olyan törvényt alkossanak, amelyhez ideig-óráig nem nyúlnak. És akkor nem is említettem, hogy a hatályban lévő törvény sok cikkelyének alkalmazási módszertana nem jelent meg, pedig erre általában fél évet írnak elő. Csak pár példa. A törvény előírja, hogy az egyetemek szenátusi döntés alapján létrehozhatnak dupla szakokat, kétszakos képzéseket. Ennek metodológiája a mai napig hiányzik, így 2011 óta nem tudjuk, hogyan lehet dupla szakokat létrehozni, mit mivel lehet párosítani stb. Vagy ott a doktori fokozattal nem rendelkező egyetemi oktatók helyzetének rendezése. A törvény értelmében 2015. februárjában szerződést kellett volna bontani az érintett tanárokkal, ezt egy rendelettel elhalasztották 2015. szeptember 30-ig. Nem tudjuk, hogy lesz-e újabb rendelkezés ezzel kapcsolatban, hiszen a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet ezt a kérdést átalakítja: a tanársegédeknél elég lesz a doktoranduszi státusz, az adjunktusoknál kell a doktori fokozat. Mi, intézményvezetők így egyszerűen nem tudjuk, mit tervezzünk, mit lépjünk. Naiv kérdés, de az egyetemek miért tűrik, hogy ilyen helyzetet generáljon a minisztérium, a kormány, a parlament? Jó kérdés. Nézze, itt különbséget kell tenni magán és állami intézmények között, azok között, akiknek mégiscsak a rendszerben kell mozogniuk, hol jól, hol rosszul. A nagy intézmények valószínűleg kevésbé érzik meg az ilyen helyzeteket, de természetesen mindezek csak feltételezések. A jelenlegi törvényben van egy-két olyan alapelv, előírás, amit mindenképp átmentene a most készülőbe? Én abszolút előremutatónak tartom nem is annyira a törvény egyes előírásait, hanem helyenként a szellemét. Például azt, hogy a külföldön szerzett címeket automatikusan el lehet ismertetni idehaza, nem kell végigjárni a hivatali tortúrát és útvesztőt. De az is előremutató, hogy a törvény jellegéből adódóan mégiscsak megtörtént az egyetemek rangsorolása, a megvalósítása viszont annál rosszabb volt, hiszen senki nem ismerte, milyen kritériumok szerint történt a rangsorolás.
Nem kaptunk visszajelzést például arra vonatkozóan, milyen pontszámot kell teljesíteni ahhoz, hogy egyik kategóriából a másikra kerüljön egy egyetem, mit milyen módon fogadtak el, hogyan értékeltek. A Partiumi Keresztény Egyetemen ez úgy zajlott, hogy eljött hozzánk egy bizottság, aztán közölték, hogy x kategóriába kerültünk, de azt nem, hogy miért. Egyes magánintézmények nem hiába perelték be emiatt a minisztériumot. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, a legnagyobb baj az, hogy az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerünk folyamatos átmeneti fázisban van. Na most, átmenetekre nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót felépíteni. Hogy kétévente változnak a követelmények, rendszerek, minden, csak nem a kiszámíthatóság irányába mutató intézkedés.
Oborocea Mónika
maszol.ro2015. június 9.
A magyar beteg
Tökéletesen megértem Cseke Attila felháborodását a magyar kormány által Romániában építendő úgynevezett magyar kórház indoklásával kapcsolatban. A hírt bejelentő magyarországi államtitkár szerint ugyanis Erdélyben már alig vannak magyar orvosok és ápolók, ezért a határon túliak nem tudják megértetni a panaszaikat. Hogy teljesen tiszta legyen a kép: a volt egészségügyi miniszter nem a kórházépítés tényén, hanem a megideologizálásán gurult dühbe – és teljesen igaza van. A kórházépítéssel ugyanis semmi gond. Az adatok meglehetősen széles szórásúak, de úgy tűnik, jelenleg Romániában négyszáz-ötszáz magánkórház, magánlaboratórium és diagnosztikai központ működik, többek között Erdély számos nagyvárosában, és a tulajdonosok között találni olaszokat, görögöket, törököket, németeket stb., sőt magyarokat is. A magánkórházak az egészségügyi szolgáltatások széles skáláját lefödik, beilleszkednek a romániai akkreditációs és biztosítási szabályozásokba, meghívott vendég professzorokkal gyakran a betegek kérésére olyan műtéteket végeztetnek el Romániában, mint Párizsban, Londonban vagy Rómában. Mindezek a kórházak természetesen profit-központúak, és akit érdekel, a világhálón megkeresheti azt a top20-at, amelyet Románia gazdasági napilapjai minden évben nyilvánosságra hoznak ezeknek az egészségügyi intézményeknek a működésével kapcsolatban. Az 1990-es fordulat óta, amikor az egyházfők és más közismert személyiségek alapította Segítő Jobb Alapítvány segítségével a környező országokból többen keresték a gyógyulást Magyarországon (nem csupán magyarok), alaposan megváltozott a helyzet Romániában is. Például számos, akkor csak Magyarországon elérhető diagnosztikai eljárás vagy sebészeti beavatkozás ma már mindennaposnak vagy rutinműtétnek számít. (Fogalmam sincs, évente hány stentet ültetnek be, vagy hány bypass műtétet végeznek a szívbetegeken Marosvásárhelyen, de úgy gondolom, hogy naponta egynél mindenképpen többet, nem beszélve olyan agyműtétekről, amelyekhez képest a Karinthyt műtő Olivecrona beavatkozása is mindössze orvostörténeti és persze irodalmi hagyomány.) Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmáron, Nagybányán nem csupán románt, hanem magyart is gyógyítanak, mint ahogyan a zömmel magyar orvosokkal és ápolókkal működő székelyföldi kórházakban sem nemzetiségük szerint veszik fel és kezelik a betegek. Mint ahogyan sem Romániában, sem Magyarországon, sem a világon sehol nem kérdik meg az azonnali ellátást igénylő betegtől, kicsoda, micsoda és milyen nyelven beszél. A kórházi ellátás ugyanis mindenekelőtt ember- és nem nemzetközpontú. Nyilván el tudok képzelni olyan kórházat Nagyváradon vagy bárhol Erdélyben, amelyet tulajdonosként a magyar kormány, a magyarországi költségvetés működtet valamiféle csatornán keresztül, de nem tudok elképzelni olyan magyar kórházat, amelybe csak magyar betegeket vesznek fel, amelynek intenzív osztályán csak magyar betegeket próbálnak újraéleszteni. Megismétlem: a gyógyítás nem nemzet-, hanem emberfüggő. Jöjjenek csak a kórházak, bármiféle tulajdonban, hiszen egy országban minél több kórház van, annál jobb – írnám le ezt a mondatot, de tudom, hogy az állítás nem teljesen igaz, hiszen minél több a kórház, annál gyatrább a megelőzés és a hozzá szorosan kötődő életminőség. Egyébként éppen a magyarországi és a romániai román, valamint magyar orvosok és egészségügyiek nagymérvű munkavállalása más uniós országokban igazolja ezt a tételt: a dán, a norvég, az angol, az ír, a francia, a német beteg, az illető kórházak vezetőségei a szakértelmet, az emberi tulajdonságokat, az együttérzési képességeket, a munkabírást, esetleg az elvégzett egyetemek jó hírét, minőségét keresik a tőlünk érkezett orvosokban, ápolókban és korántsem a nemzetinek tartott jellemvonásokat. Tehát jöjjön a magyar kormány, csak nem föltétlenül kell mindent megideologizálni. Talán emlékszünk még, úgyszintén, a romániai rendszerváltás utáni évekbeli gazdasági csodavárásra: Székelyföldet az lendíti majd előre, ha lesz egy magyarországi bank előnyös hitelekkel a székely vállalkozók számára. Magyarországi bank lett, keveset beszélünk róla, hogy bizony más pénzintézmények mellett ez is szórta a svájci frank alapú hiteleket székelynek, románnak egyaránt. Azaz úgy viselkedett, mint a magyarországi vagy romániai bankok egyike. A magyar költségvetéssel működtetett kórház sem lehet más, mint a romániai kórházak egyike. Hadd legyen, csak éppen ne tekintsük a romániai magyarság megmentőjének, nemzeti mankónak, hanem egy szereplőnek a romániai egészségügyi piacon. Friss a hír: Ferenc pápa úgy döntött, hogy éjszakai menedékhelyet létesít a Vatikán falai mellett. Nem mondta, hogy csak katolikus, csak olasz, csak dél-amerikai, csak öreg vagy csak fiatal hajléktalanoknak. Hanem elesett, rászoruló embereknek. Az emberség, emberiesség ugyanis egyetemes és nyelvfüggetlen.
Székedi Ferenc
Előzmény: maszol.ro, 2015. jún. 5. - Kórházat építene Erdélyben a magyar kormány
maszol.ro2015. június 10.
Sötét erők szövetkeznek
Victor Pontának úgyis vége. Hiába, hogy a parlament titkos szavazáson hatalmas többséggel megmentette bőrét, és emiatt nem indulhat bűnvádi eljárás a korrupcióval gyanúsított Ponta ellen, távozása a kormány éléről csak idő kérdése, hisz Románia miniszterelnöke lehetetlen helyzetbe került: senki nem veszi majd komolyan sem itthon, sem külföldön, elszigetelődik, politikai pályája végéig kíséri majd a korrupció árnyéka.
Csakhogy nem is Victor Ponta itt a legnagyobb probléma. Ennél nagyobb gond például, hogy a hallgatólagos alkuk nyomán a pártok fölötti összefonódások ismét működésbe lendültek, és a törvényhozó testület tagjai újra védőgyűrűt vontak a nyomozók célkeresztjébe került kollégáik védelmében. Arcátlanul semmibe vették választóik akaratát, szégyenteljes módon a törvény fölé helyezték magukat, továbbra is gátlástalanul akadályozzák az igazságszolgáltatási szervek működését, támadják a piszkos ügyeik vizsgálatára vállalkozó ügyészeket, kampányt indítottak a nyomozóhatóságok lejáratására.
Egynémely a napokban elhangzott kijelentés a cinizmus magasiskolájának minősíthető: milyen más módon lehet értelmezni például Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szavait, aki a szövetség álláspontját tolmácsolva azt közölte: a magyar honatyák lelkiismeretük szerint szavaznak majd Ponta mentelmi jogának megvonásáról. De ide sorolhatnánk Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kijelentését is, aki – tolvaj kiált tolvajt? – egyenesen a demokrácia elleni merényletnek minősítette, hogy a nyomozók engedélyt kértek a kivizsgálásra, ezért bizottságot hozna létre a jogállamiság állapotának felmérésére.
A legsúlyosabb nyilatkozatok azonban a kormány képviselői részéről hangzottak el. Az igazságügyi miniszter például bűnvádi eljárással fenyegeti az ellenzéket, ha utcára vonulnának a kormány ellen, a miniszterelnök pedig már-már polgárháborús képeket vetít elő, mikor azzal replikázik, hogy a szociáldemokraták is tudnak akár százezer embert mozgósítani egy tüntetésre.
Huszonöt évvel a rendszerváltás után, évtizedekkel a pusztító bányászjárásokat követően az állam vezetői hatalmuk megőrzése érdekében korlátoznák a véleménynyilvánítás szabadságát, csorbítanák a tiltakozáshoz való jogot, utcai ellentüntetéssel fenyegetőznek.
Látható mindebből: a korrupcióellenes harc nyomán eddig háttérben maradt sötét erők törtek ismét a felszínre, és szövetkeznek pártállástól függetlenül. A cél nyilvánvaló: hatalmuk megőrzése, az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megkaparintása, visszaszerzése. Eszközökben pedig nem válogatnak. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Választásokra készül a sepsiszentgyörgyi Néppárt
Megújult az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének vezetősége, a következő időszakban a megerősödésre összepontosítanak és az önkormányzati választásokon induló jelöltek kiválasztásán, felkészítésén dolgoznak, mert szeretnének választási alternatívát biztosítani a megyeszékhelyen.
Minderről Molnár Attila, az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezetének nemrég megválasztott új elnöke számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján, amelyen jelen volt még Kolcza István alelnök és Czegő Zoltán. Bemutatkozójában a 36 éves Molnár Attila többek között elmondta: Brassóban egy magánvállalatnál ügyintézőként dolgozik, nős, egy gyermek édesapja, egyetemi tanulmányait a George Bariţiu Egyetemen végezte testnevelés szakon, majd a jászvásári Gheorghe Asachi Egyetemen szerzett mesteri oklevelet környezetmérnöki szakon.
Ismertette a városi szervezet vezetőségének összetételét is: munkáját alelnökként Kolcza István és Benő Mária segíti, elnökségi tag Trucki Ibolya, Veres Judit, Molnár Réka, Bíró Ferenc. Hangsúlyozta: a belső viták véget értek, párttagságát mindenki megőrizte, jó kapcsolatot ápolnak a régi tagokkal is. Mint arról lapunkban többször beszámoltunk, a sepsiszentgyörgyi szervezetben lezajlott első tisztújítást – amelyen Bedő Zoltánt választották vezetőjüknek – az országos elnökség érvénytelenítette, az etikai bizottság pedig Molnár Attila és Kolcza István beszámolója szerint úgy döntött, hogy az ügyben az országos elnökség az illetékes.
A következő időszakban a Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének megerősítése a cél, hiszen választási alternatívát szeretnének nyújtani a jövőre esedékes önkormányzati voksoláson – mondta Molnár Attila. Heti találkozók révén lehetőséget teremtenek a tagoknak a kommunikációra, a hatékony munkamegosztás érdekében körzetenként szerveződnek, kidolgozzák a szervezet tevékenységi stratégiáját, jelen kívánnak lenni a társadalmi életben – sorolta a terveket. Változatos eszközökkel kívánják felhívni a figyelmet az autonómia fontosságára, szerinte ugyanis annak eléréséhez előbb belülről kell megerősödni, gazdasági, erkölcsi értelemben egyaránt. Ami a választásokat illeti, nyitottak az együttműködésre a Magyar Polgári Párttal, annak helyi vezetőivel tárgyalnak is, majd később eldöntik, miként indulnak: közösen a polgáriakkal vagy pedig saját jelölttel és saját listával. Az RMDSZ-szel nem kívánnak együttműködni, nem számolnak azzal a forgatókönyvvel, hogy – miként 2012-ben – az RMDSZ polgármesterjelöltjét támogassák.
Ne zárják le a Korzót
A sepsiszentgyörgyi Néppárt nem ért egyet a főtér átrendezésével, álláspontjuk szerint a Korzó lezárása káoszt okoz majd a közlekedésben. Arra kérik az önkormányzatot, hogy próba gyanánt két hétre állítsák le a forgalmat a színház és a Székely Mikó Kollégium előtt, úgy fel tudják majd mérni az intézkedés hatását.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Kiválasztották az ösztöndíjasokat
Kézdivásárhely két anyaországi testvérvárosa, Mezőkövesd és Hatvan képviselő-testülete tavalytól minden tanév végén százezer forintos ösztöndíjat ajánl fel két, az anyanyelv ápolásában jeleskedő kézdivásárhelyi tanulónak. Idén a Nagy Mózes Elméleti Líceum két diákja nyerte el a testvérvárosok ösztöndíját. A helyi önkormányzathoz záros határidőig nyolcan nyújtottak be pályázatot, közülük hárman a tizennyolc éven aluli diákoknak szóló Hatvany Lajos-emlékdíjra.
A helyi önkormányzat tanügyi-művelődési bizottságának értékelése szerint Jakab Júlia érte el a legmagasabb pontszámot, így ő az idei Hatvany Lajos-emlékdíj várományosa. A Kiss Lázár-emlékdíjat Ercse Zsuzsannának ítélték oda. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Bírósági felügyelet alatt
Bírósági felügyelet alatt védekezhet a korrupciós bűncselekményekkel vádolt Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke. A jogerős ítéletben a táblabíróság elutasította mind a korrupcióellenes ügyészség letartóztatási kérelmét, mind Kiss Sándornak azt a kérelmét, hogy semmilyen kényszerintézkedést ne foganatosítsanak ellene, és helyben hagyta az alapfokon elrendelt hatvannapos bírósági felügyeletet.
A bíróság egyúttal megtiltotta Kiss Sándornak, hogy köztisztségeket viseljen, hogy felvegye a kapcsolatot az ügyekben szereplő többi személlyel. Kiss Sándort csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással gyanúsítja az ügyészség, mely szerint ő és gyanúsított társai 4,3 millió euró haszonra tettek szert törvénytelen eszközökkel. Kiss Sándor ártatlannak vallotta magát, de közölte: lezárult a politikai karrierje.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Johannis kihirdette a zászlótörvényt
Klaus Johannis államfő kihirdette tegnap a közigazgatási egységek zászlainak a kitűzését és használatát szabályozó törvényt – közölte honlapján az elnöki hivatal. A parlament május közepén fogadta el – az RMDSZ támogatásával – a zászlótörvényt, amely kizárólag a közigazgatási egységeknek teszi lehetővé a saját zászló használatát. A törvény értelmében az önkormányzatok által javasolt zászlót a kormánynak kell jóváhagynia, és két közigazgatási egységnek nem lehet ugyanaz a zászlaja.
Míg a román nyelvű sajtó a törvény elfogadását az RMDSZ lobbierejének tulajdonította és úgy tekintette, hogy a jogszabály a székely zászló kitűzését rendezi, a székely lobogót nemzeti jelképpé tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy értékelte, hogy a törvényt a székely zászló ellen hozták, és levélben kérte az elnököt, hogy küldje vissza a jogszabályt a parlamentbe újbóli megfontolásra. A törvény tervezetét a Szociáldemokrata Párt képviselői nyújtották be még abban az időben, amikor az RMDSZ kormányon volt, de azt a közelmúltban módosította a közigazgatási bizottság, a kormány javaslatára bevezetve azt, hogy két vagy több területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos saját zászlójuk. A jogszabály megosztotta az erdélyi magyar politikai szervezeteket, és még az RMDSZ-en belül is eltérő fogadtatásban részesült.
Az SZNT megállapította, a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem éppen korlátozni próbálták a székely szimbólum használatát. Az Erdélyi Magyar Néppárt is úgy értelmezte, hogy a zászlótörvény hivatkozási alapot nyújthat a székely zászló elleni hatósági fellépéshez.
A törvény értelmében minden területi-közigazgatási egység kérheti a kormány jóváhagyását saját és egyedi lobogójának elfogadása érdekében az ügyben hozott határozat alapján. A törvény előírja még, hogy a zászlók színe és szimbólumai nem sérthetik a nemzeti szimbólumokat és nem tartalmazhatják más államok szimbólumait. A területi-közigazgatási egységek csak a helyi közigazgatási hatóságok székhelyén és a közérdekű közszolgáltatások intézményeinek épületein tűzhetik ki a saját lobogót, az épületek főbejáratánál és csakis Románia, valamint az Európai Unió lobogójával együtt. Azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosság meghaladja a húsz százalékot, a területi egység nevét az illető kisebbség nyelvén is fel lehet tüntetni a román nyelvű felirat alatt ugyanolyan nagyságú és jellegű karakterekkel – áll még a törvényben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Amerikai támogatás az erdélyi magyarságnak
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében háromnapos amerikai látogatáson részt vett RMDSZ-küldöttség a romániai visszaszolgáltatási folyamat fonákságairól, a jogállamiságot ért támadásokról, a korrupcióellenes harc égisze alatt elkövetett visszaélésekről, a román kormány gazdasági és politikai döntéseiről, a regionális biztonságpolitika kihívásairól, valamint az amerikai–román biztonságpolitikai, energetikai és befektetési együttműködés jövőjéről tájékoztatta partnereit, de Kelemen Hunor szövetségi elnök a magyar közösséget ért sérelmekről is beszélt, pontosabban a szimbólumhasználat korlátozásáról, illetve az erdélyi magyar közösség törekvéseinek jogosságáról – tájékoztat a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének hírlevele.
Joseph Pitts Pennsylvania állam republikánus képviselője, a Tom Lantos Emberjogi Bizottság elnöke maradéktalan támogatásáról biztosította az RMDSZ-t törekvéseiben. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kollégáival közösen feltérképezik a legmegfelelőbb törvényhozási és nyomásgyakorlási eszközöket, amelyekkel hatni tudnak Romániára, hogy ne térjen le a demokratikus konszolidáció útjáról. Hasonlóképpen fogalmazott Reid Ribble, Wisconsin állam republikánus képviselője, a külügyi bizottság európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó albizottságának tagja. A kongresszusi képviselő aggodalommal vette tudomásul azt, hogy Románia korlátozza a magántulajdonhoz való jogot és a vallásszabadságot, már megszerzett jogait vonná vissza a magyarságtól, Románia őshonos kisebbségétől.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 10.
Folytatódik a himnuszper Háromszéken
Kovászna megye prefektusa, Sebastian Cucu fellebbezett a sepsiszentgyörgyi bíróság azon ítélete ellen, amellyel érvénytelenítette a magyar himnusz nyilvános éneklése miatt a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetére kirótt bírságot – közölte az Agerpres hírügynökség.
Az ötezer lejes bírságot azért rótta ki a prefektus hivatali elődje, mert az MPP által szervezett tavalyi sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezés végén az összegyűltek elénekelték a magyar himnuszt.
Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki szervezetének elnöke elmondta, hétfőn járt le a határidő, ameddig a prefektus fellebbezhetett, és érdeklődésére a megyei törvényszéken közölték, hogy megtörtént a fellebbezés. A hírt Sebastian Cucu is megerősítette. A prefektus a hírügynökségnek csak annyit mondott, hogy a megszokott procedúra szerint járt el.
Az alapfokon ítélkező sepsiszentgyörgyi bíróság három ponton is elfogadta a felperes MPP érveit. Egyrészt semmisnek nyilvánította a prefektúra büntetését, mert azt nem a megfelelő jogi személyre rótták ki. A trianoni megemlékezést az MPP városi szervezete tartotta, a büntetést viszont a megyei szervezetre rótták ki. A bíróság szerint a pártnak kizárólag az országos szervezete számít önálló jogi személynek, ezért csak az bírságolható.
A bíróság annak a kormányhatározatnak a törvényességét is vitatta, amely alapján a prefektus a bírságot kirótta. A kormányhatározat ugyanis a román nemzeti jelképek használatára vonatkozó törvény végrehajtási utasításait tartalmazza. A törvényben pedig nincs megkötés más államok himnuszának eléneklésével kapcsolatban.
Az ítélet azt is kimondta, hogy jogi személy nem énekelhet himnuszt, így nem is bírságolható ezért. A törvényszék szerint egy tömegrendezvényt szervező jogi személy ellen csak akkor szabható ki büntetés, ha nem teljesíti a rendezvényszervezés kötelező feltételeit.
Népújság (Marosvásárhely)2015. június 10.
A hallgatók több mint kilencven százaléka a szakmában dolgozik vagy tovább tanul
Nemrég a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ballagási ünnepségén hangzott el, hogy szinte mindenik végzős már az egyetemen eltöltött évek során ért el szakmai sikereket, és felmerült a kérdés, hogy a képzési folyamat valójában a diákok mélyvízbe dobása, vagy medencében való gyakorlás. Köztudott, hogy gyakran az a vád éri az intézményt, hogy túl sok színész kerül ki padjaiból, és kicsi a piac, amely őket felszippanthatná. Hogy mennyire fedi ez a valóságot, és milyen arányban sikerül a szakmában elhelyezkedniük a végzősöknek, arról dr. Balási András rektorhelyettessel beszélgettünk.
– Bizonyára nem újdonság, a köztudatban az él, hogy "színész-túltermelés" folyik a Művészeti Egyetemen, és a végzősök egy része nem tud a szakmában elhelyezkedni. Megfelel-e ez a valóságnak?
– Tudomásunk van arról, hogy a köztudatban úgy él, hogy túl sok színészt "termelünk", és ezek nem fognak tudni elhelyezkedni, de nyugodt lelkiismerettel mondom, ez nem így van. 2010–2014 között a román és a magyar kar végzőseiről készült egy kimutatás, hogy ki milyen úton haladt végzés után. Kiderült, hogy kilencven százalék fölött van a továbbtanulók és a szakmában elhelyezkedettek száma. Az előadás-művészeti világ az utóbbi időben átalakult, nem úgy van, mint korábban, hogy a végzős elment egy kőszínházhoz és onnan nyugdíjba ment. Nagyon sok alternatív társulat, projektszínházak jönnek létre. Konkrét helyzet, hogy egy harmadéves rendező szakos és egy szintén harmadéves teatrológus hallgatónk létrehoztak egy előadást a sepsiszentgyörgyi színházban, ami most a POSZT-ra, a Pécsi Országos Színházfesztiválra megy. Itt van a továbbtanulók esete, akik ötödév után szerte magyar nyelvterületen különböző projektszínházakban vesznek részt, de nincsenek úgymond leszerződve sehová. Tulajdonképpen nem pályaelhagyók. Őket tehát hová soroljuk? Erre a szakmára eleve nem jellemző a pályaelhagyás, mert a diákok tudják, hogy hová jönnek, mit akarnak. Van egy elsőéves magiszteri színészosztályunk, amelyből egytől egyig mindenki nagy színházi előadásokban vesz részt, illetve le is fogják őket szerződtetni. A jelenlegi végzősök közül tudtommal egy sincs, aki ne helyezkedett volna el. Van volt magiszteris hallgatónk, aki utólag a budapesti Operettszínház vezérigazgatója lett. Vagy jó példa Székely Csaba helyzete, tudtommal nincsen hivatalos állami alkalmazásban, de ha valaki a szakmában jelen van és elismert, akkor az ő. Vitatható, hogy mit nevezünk elhelyezkedésnek és szakmának, de a tapasztalat azt mutatja, hogy negyedéven, azaz magiszteri első éven a színészeket már elviszik. Jövőtől arra törekszünk, hogy összekapcsoljuk a színészt a lakással. A Studium és Prospero Alapítvány orvosi és színészlakásokat épített és épít Sepsiszentgyörgyön és Szatmáron, és tervben van más városokban is, Udvarhelyen, Gyergyóban. Aki oda szerződik, annak nagyon előnyös áron minőségi lakást biztosítunk.
– Említette, hogy már negyedéven leszerződtetik a színészeket. A határon inneni vagy túli társulatok jelentik alegjelentősebb felvevőpiacot?
– A vásárhelyi társulatnál például most alkalmazták három hallgatónkat. Szatmár az egyik nagy felvevőpiac, évente alkalmaznak a végzőseink közül. Emellett Temesvár, Nagyvárad, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba. Ugyanakkor Gyergyó, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy többnyire a mi végzőseink közül alkalmaz. Katasztrofális év volt, amikor a kormány zárolta az állásokat, szerződéssel sem lehetett senkit felvenni, és az az abszurd helyzet alakult ki, hogy végzett egy évfolyam, amelynek képzését az állam finanszírozta, és végül munkanélkülieket gyártott. Ezek a diákok elmentek Magyarországra, és mindenik talált munkát, de szépen, lassan kezdenek visszaszivárogni, elsősorban Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda a célpont.
– Általában hosszú távra szerződtetik le a színészeket a társulatokhoz?
– Régebb volt jellemző, hogy várni kellett, hogy megüresedjen egy hely. Szerződéssel fel lehet venni, egyéves szerződéseket kötnek, amelyeket általában megújítanak. Magyarországon az jellemző, hogy fejvadászok karaktereket és arcokat keresnek. Ez általában egy szerepre érvényes, de ha a fiatal színész elmegy oda és bizonyít, akkor hosszú távú együttműködés lesz belőle. Másodéves színészhallgatók játszottak Marosvásárhelyen a My fair ladyben, harmadévesek a Mágnás Miskában, idei végzőseink a Pál utcai fiúkban, és nem statisztaszerepekről van szó. Nagyon jó az együttműködés a vásárhelyi Nemzeti Színházzal, kell nekik a fiatal tehetség.
A bábszínészek közül mindenik a szakmában dolgozik, Temesvárra vittek el egy egész osztályt. Most Udvarhelyen jön létre a bábszínház, Kolozsvárra is kerültek, de a legnagyobb felvevőpiacunk mégis a marosvásárhelyi Ariel, amelynek az igazgatója tanárunk is, és látja, hogy komolyan vesszük a képzést. A koreográfia szak esetében nagy előrelépést eredményezett, hogy létrejött az András Lóránd társulat, ahol alkalmazni tudják a végzősöket.
Egy szép napon telítődni fog a piac, ez előre látható. Viszont mi kis számokkal dolgozunk, azaz ha ez bekövetkezik, nem tizenkét végzőst bocsátunk útra, hanem, tegyük fel, hetet. Most évente tíz- tizenkét színész végez, és amíg leszerződtetik a hallgatókat, nincs értelme csökkenteni a számot. Ötödéven már a Stúdió Színházban játszanak, és nagyon nehéz összeegyeztetni, hogy el tudjuk engedni őket játszani társulatokhoz, de ugyanakkor a Stúdió repertoárja is megmaradjon. Ez azt jelenti, hogy tíz-tizenöt színházzal kell folyamatosan egyeztetni: mikor, ki, hol lép fel. Dilemma, mert ha a Stúdió Színházra korlátozzuk őket, a szakma nem ismeri meg, ha teljesen elengedjük őket, az iskola veszít.
– A színész-, bábszínész- és koreográfushallgatók esetében egyértelmű a dolog, viszont a többi szak diákjainak tudnak-e megfelelő lehetőséget biztosítani, hogy a képzés idején kipróbálják magukat a gyakorlatban?
– Igyekszünk mindenik szakra ugyanannyi figyelmet fordítani, előadások esetében a látványtervezők készítik a jelmezeket, a teatrológusok végzik a dramaturgi teendőket. Az utóbbi két évben azon dolgoztunk, hogy növeljük a gyakorlati tantárgyak számát, így a teatrológián is bevezettük a színészmesterséget. A hallgatók szövegkönyvet írnak, a Stúdió Színházban rendezőasszisztensi feladatokat látnak el, kutatásokba is bevonjuk őket. Ez olyan terület, ami elméletinek tűnik, de valójában nagyon is gyakorlati. Van aki drámát szeretne írni, van aki idegenkedik a kutatói munkától vagy a színésszel való munkától. Mindezekre odafigyelve igyekszünk mindenkit abba az irányba terelni, ami közel áll hozzá. Az impresszárió szak hallgatóit elsősorban a saját rendezvényeink háttérszervezésébe vonjuk be, ebben a tanévben is volt három nemzetközi konferenciánk. Multimédiás diákjaink nagy része úgy jön, hogy már eleve dolgozik valahol, általában a médiában.
– A tapasztalat azt mutatja, hogy sok magyarországi vendégdiák választja a vásárhelyi színészképzést…
– Vannak magyarországi és szlovákiai diákjaink is. Volt egy év, amikor nagy volt a magyarországi dömping, és többnyire belőlük jött létre a művészosztály. Magyarországon Budapesten és Kaposváron zajlik akkreditált színészképzés, emellett sok színitanoda van. Budapesten óriási a túljelentkezés, ha jól tudom, ott is inkább karaktereket keresnek, és rájönnek, hogy a Vásárhelyen nyújtott képzés jóval több. Eljönnek, de a felvételi dönti el, hogy ki jut be. Jelenleg első éven több az erdélyi diák, viszont a most végzős harmadéveseknél többségben vannak az anyaországiak.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)2015. június 10.
Gézengúzok – diákszínjátszó-találkozó
Június 4-én a szászrégeni Humana Regun Egyesület és az Eugen Nicoara Művelődési Ház – a Communitas Alapítvány, az RMDSZ, valamint a Szászrégeni Polgármesteri Hivatal támogatásával – ötödik alkalommal szervezte meg a Gézengúzok – Diákszínpad diákszínjátszó-találkozót. A rendezvényen több mint 80 színjátszó és táncos lépett fel. A több mint háromórás rendezvényen a művelődési ház nagytermének színpadán öt csoportnak tapsolhatott a közönség: az Alexandru Ceusianu Gimnázium Gingalló csoportja, a Petru Maior Líceum Rosszcsontjai, az Eugen Nicoara Művelődési Ház Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoportja, a szászrégeni Csillagösvény és a kisfülpösi Verőfény csoport.
Az Alexandru Ceusianu Gimnázium II. B osztályának Gingalló csoportja Páncél Laura tanítónő irányításával Marton Lili Tíz gyerek meg egy télifa és Janikovszky Éva Ha én felnőtt lennék című darabot adta elő. A Petru Maior Technológiai Líceum V. osztályos diákjaiból álló Rosszcsontok vezetője, Dénes Magdolna elmondta: A Rosszcsontok az idén Erdőszentgyörgyön és Sepsiszentgyörgyön is fellépett, ahol országos II. helyezést ért el, s mivel első helyezett nem volt, így valójában ők voltak a fesztivál legjobbjai. Antal Szilárd, Bartha Réka, Csorvási Lídia és Sándor Tihamér alakításaikért különdíjakat kaptak. A szászrégeni Diákszínpadon Tóth Zoltán Bolondos királyság, királyi bolondság című mesejátékát adták elő Dénes Magdolna tanárnő rendezésében. A Verőfény csoport A szerelem győzelme című táncszínházi előadással jelentkezett a fesztiválra. Tagjai nagyrészt kisfülpösiek, de szászrégeni iskolákba járnak. Simon Szabolcs, a csoport táncoktatója, koreográfusa elmondta: a Verőfény 2012-ben alakult Nagy Hajnal csoportvezető kezdeményezésére. Jelenleg 16-an vannak, eddig Kisülpösön és a környező településeken mutatták be előadásukat.
A szászrégeni művelődési ház keretében működő Csim-Bumm 1992-ben alakult. 2004-ig bábcsoportként működött, majd fokozatosan átalakult színjátszó csoporttá. A jelenlegi csoport tagjai V.,VII. és VIII. osztályosok – sokan osztálytársak is. A csim-bummosok rendszeres résztvevői a március 15-i és október 6-i megemlékezéseknek, de ott vannak az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszó találkozókon, a szászrégeni Gézengúzok – Diákszínpad fesztiválon, valamint a Kemény János Műkedvelő Színjátszók Találkozóján. Tavaly Erdőszentgyörgyön a csoport fiúnégyese alakítási díjat kapott. A fiúk a Csim-Bumm mellett az osztály színjátszó csoportjában és az iskola tánccsoportjában is tevékenykednek. A csoport három jelenetet mutatott be: a Tiritarka oskola, az Ezek a felnőttek és A pad című jelenetek a diákokat foglalkoztató gondokról szóltak.
A következő fellépő, a Csillagösvény mozgásszínházi csoport 2012 őszén alakult, és tizenöt elemi, valamint középiskolás diákból áll. A csoport részt vett 2013-ban a szilágycsehi XV. Partiumi Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, ahol különdíjat nyert, az erdőszentgyörgyi színjátszó fesztiválon pedig közönségdíjjal jutalmazták. 2014. április 17–19. között az V. Bihar-Bihor Minősítő Diákszínjátszó Fesztiválról (Derecske – Magyarország) öt díjat hoztak: két második helyet, ezüst minősítést. A legjobb női előadói teljesítményért Fülöp Bernadettet, míg a legjobb férfialakításért Kolcsár Istvánt díjazták, ugyanakkor a legjobb koreográfusnak járó díjat is Simon Szabolcs és Rácz Melinda kapta. Idén részt vettek a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó fesztiválon, ahonnan két díjjal tértek haza: Szabó Róbert Vajk szerepében, Fülöp Bernadett pedig Odett megformálásáért kapott díjat. Szászrégenben az Ördögbál című darabot mutatták be. A darab szerzője Makkai Alpár, koreográfus Simon Szabolcs és Rácz Melinda, rendező Sükösd Levente.
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)2015. június 10.
Beszélgetés Király András oktatási államtitkárral
Tanévkezdési kérdőjelek az anyanyelvű oktatásban
Király Andrással, az Oktatási Minisztérium államtitkárával az oktatásban, különösen az anyanyelvű oktatásban várható változásokat próbáljuk számba venni.
– Államtitkár úr, a következő tanévtől milyen változásokra lehet számítani az anyanyelvű oktatásban?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az anyanyelvű oktatásunk része a romániai oktatásnak, amihez szervesen kapcsolódik. Természetesen, az anyanyelvű oktatásnak megvan a maga különlegessége, ezért a magyar iskolák kérdését mindig különös figyelemmel kísérjük. Változásnak számít, hogy a romániai oktatásban beindult egy nagyon lassú reformfolyamat, aminek az a következménye, hogy a 2015–16-os tanévtől a harmadik osztály új programmal és tantervekkel fog indulni. Számunkra ez azért fontos, mert a mi harmadikos diákjaink a román nyelvet és kommunikációt specifikus tanterv alapján tanulják. Ez attól különleges, hogy a magyar kisebbség számára kiírt tanterv alapján történik. Azon kívül, maga az általános tanterv is számos újdonsággal rendelkezik. A III. osztály oktatásának az átszervezése után a IV. osztály következik, ami ha bekövetkezik, az elemi oktatásban lezárul az a reformfolyamat, amit már nagyon régóta szerettünk volna elérni, vagyis, hogy a román nyelvet és irodalmat specifikus tanterv szerint oktassák. Másik érdemi változás, a szakoktatásnak a továbbfejlesztése lesz. Úgy érzem, hogy tavaly jó döntés született, amikor újraindították a hároméves szakoktatást olyan feltételek mellett, hogy azok az iskolák, intézmények legyenek feljogosítva szakoktatásra, amelyek rendelkeznek a hozzá szükséges feltételekkel. Ha nem az iskolában zajlik, akkor egy vállalattal vagy befektetővel kötött szerződés alapján indulhasson.
– Van-e valós igény iránta?
– Tavaly közel 2000 diákunk iratkozott be a szakoktatásra. A 15 erdélyi megyében zajló magyar nyelvű oktatáshoz viszonyítva, tulajdonképpen csak Temes és Brassó megyékben nem indult szakoktatás, de az idei előrejelzések szerint ezek a megyék is indítanak szakiskolai osztályokat. Arad megyében jelenleg a Csiky Gergely Főgimnáziumban folyik hároméves szakoktatás, ahol meg kell felelni minden, a tanterv által előírt követelménynek. Újdonság e téren, hogy valószínűleg az új tanévtől a IX. osztály, tehát a szakiskola I. évétől elindulhat a duális képzés. Ezen még folynak a viták, mert a Minisztérium a X. osztálytól tervezte a duális képzés beindítását, ezáltal másfél, két év alatt tudnának szakembereket képezni, viszont a törvényhozás döntése alapján a duális szakképzést IX. osztálytól kell bevezetni. A duális szakképzés azt jelentené, hogy egy iskolában zajlik az elméleti oktatás, miközben egy vállalatnál történik a gyakorlati képzés. Ehhez viszont az szükséges, hogy a vállalat érdekelt legyen a szakemberképzésben. Véleményem szerint, ez nyitott kérdés marad, mert azokban a megyékben, ahol meg tudják oldani a duális képzést, ott menni fog, ahol viszont erre nem lesz lehetőség, ott folytatódik a hagyományos, hároméves szakképzés.
Szakoktatási lehetőségek Arad megyében
– Térjünk vissza a régi vesszőparipához, a vidéki szakképzéshez Arad megyében. Szerintem ugyanis, a kisjenői Maschio Gaspardo mezőgazdasági gépgyár érdekelt lehetne a duális szakképzésben. Erről mi a véleménye?
– Ezekre a kérdésekre csakis előtárgyalások után lehet válaszolni. Kisjenőben valóban működik a Maschio Gaspardo, de ugyanúgy létezik egy mezőgazdasági szakiskola is, ezért ennek kellene kapcsolatba lépnie az olasz vállalattal. A duális szakképzés általában úgy zajlik, hogy egy vállalat magának képeztet ki szakember utánpótlást. Jelenleg a szakiskolában mezőgépészeket képeznek, de nem ismerem a végzett szakemberek elhelyezkedési lehetőségeit. Mert nagyon fontos kérdés: aki egy szakmát megtanul, el tud-e helyezkedni a szakterületén? A duális szakoktatásban legalább annyi adott, hogy az együttműködő vállalat tudja, mennyi és milyen szakemberekre van szüksége. Nem csak Kisjenőben, mindenhol érdemes foglalkozni a szakmunkásképzéssel, mert egy olyan ország, ahol csak értelmiségieket képeznek ki, nem tudja teljesíteni az elvárt gazdasági eredményeket.
– Honnan kellene elindulnia az általánosítás folyamatának.
– Elsősorban elvi döntéseket kellene hozni, amelyekben a Munkaügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, illetve a Oktatási Minisztérium megtennék a javaslataikat, amelyek alapján el lehetne dönteni, igazából mit is akarunk elérni ebben az országban? Mert egy fejlett gazdaság, magas fokon képzett szakembereket igényel. Nem lehet az, hogy mindenki jogász, közgazdász vagy menedzser legyen. Meg kell azt az egészséges alapot teremteni, amiben van egy szakmai felkészítés is, illetve a lehetőséget, hogy az illető szakmából az emberek megéljenek, erre épüljön a társadalom. Úgy érzem, a rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt elég értelmiségit termeltünk, ezért vissza kell térnünk a gazdaság újraserkentéséhez szükséges szakmai képzéshez is. Magyarország kormánya elindított egy, a szakképzésről szóló programot, amiben a Pedagógus Szövetségnek és az iskoláknak megfelelő partnerekként kellene megnyilvánulniuk. Mert nekünk nincsenek meg a lehetőségeink, hogy minden megyében 2-3 jól működő szakiskolát működtessünk, de ha az anyaország megadja hozzá a megfelelő támogatást, abban kellene gondolkoznunk, ami a stratégiának is a lényege: legalább szakiskolák terén, iskolaközpontokat hozzunk létre. Jelenleg kistérségekben beszélik meg a szakoktatás kérdését. Most a Székelyföldön, utána a Partiumban, végül a közép-erdélyi megyék szakoktatásának a kérdéseit vitatják. Remélem, a szakembereink és a kollégáink meg tudnak állapodni, hol lehet életképes szakiskolai központokat létrehozni. Mert a szakiskolának rendelkeznie kell a megfelelő mobilitással, ugyanis sok éven át nem lehet ugyanabban a szakmában szakembereket képezni, mert telítődik a piac. Manapság, amikor rendelkezünk egy megfelelő oktatási hálózattal, a szakiskolai oktatás a diákjainknak a 20-25%-át vihetné el. A stratégiának az adhatna értelmet, ha meg tudnánk határozni, hány százalék legyen szakiskolákban, technikai, illetve elméleti líceumokban tovább tanuló diákjainknak az aránya. Erre jó példa a Kolozsvári Református Kollégium, amelynek keretein belül működik a szakiskola is, csak az a kérdés: ezt a példát hány iskolánk követhetné? Azokban a megyében, ahol egyetlen líceummal rendelkezünk, ez nehezen menne, a diáklétszám szorítása miatt. Hogy Arad megyei vizekre evezzünk, a Csiky Gergely Főgimnázium nem tud mezőgazdasági osztályt indítani, a pécskai iskola sem tud, mert nincs líceumi szintű oktatása, ugyanúgy Kisjenőben sem, de meg lehet találni a lehetőségeket tagozatok révén, vagy olyat, hogy Arad és Temes megye együttműködésével Arad létrehoz egy fajta szakképzést, miközben Temes egy másfajtát. Ha elmulasztjuk a megfelelő szakiskolai hálózat létrehozásának a lehetőségét, újra hátrányba kerülhetünk. A Magyar kormány támogatásának a lehetőségével mindenképp élni kellene.
– Kinek kellene elsőként lépnie ez ügyben?
– A megyékben működő szakbizottságok feladata lenne a perspektivikus szakoktatási hálózat kiépítésének az eldöntése, kivitelezése.
– Mikortól indulhatna be?
– Jó kérdés, mert a beiskolázási számok már adottak, amikor már minden oktatási intézmény tudja, mire vállalkozott.
– Lassan kopogtat az új tanév, miközben keveset hallani az Arad megyei magyar oktatási stratégiáról. Azt véglegesítették-e?
– Az év elején ott voltam a Szatmárnémetiben megtartott megbeszélésen, ahol minden megye képviselője ismertette az oktatási stratégia kapcsán felmerülő kérdéseit. Erre egy olyan laza döntés született, hogy a megyék készítsék el a saját stratégiáikat.
Kisebbségi tankönyv-gondok
– Új tankönyvek megjelennek-e az új tanévre?
– Ezt a kérdést inkább kihagytam volna, mert az utóbbi hetem azzal telt, hogy végignéztük a tankönyvkiadás licitjeit, amelyek a kisebbségi oktatás számára lehetetlen helyzetet teremtettek. Egyrészt azért, mert a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Mert a 2013-as miniszteri rendelet ellentmond a tanügyi törvény változtatásának. Decemberben a 49-es Sürgősségi Kormányrendelet, kimondta: az iskolák tankönyvrendelésének és -ellátásának egyedüli felelőse az Oktatási Minisztérium. Ehhez képest, a licitet szabályozó rendelet azt mondja: a tankönyvellátás felelőse a kiadó. Ez számunkra azért hátrányos, sőt elszomorító, mert a rendelet első részében, amely az általános előírásokat tartalmazza, benne van mindaz, ami a kisebbségi oktatásban használt anyanyelvű tankönyvkiadás módjait taglalja: lehet románról lefordított, külföldről behozott tankönyv, ha kis példányszámról vagy szaktantárgyról van szó. Ehhez képest írtak a kiadóknak egy olyan technikai útmutatót, ami nem ment át a minisztérium Kisebbségi Főosztályán, sem az Államtitkárságán. Az útmutató szerint lehet a kisebbségek nyelvén tankönyvet kiadni, de csakis teljes fordítás mellett, beleértve a verseket, mondásokat, a hagyományokat és a zenét, ami lehetetlenné teszi a tankönyvkiadást. Azt tehetjük, hogy tiltakozunk, elmondjuk minden fórumon, de amíg így tekintenek a kisebbségi oktatásra, addig tankönyv-kérdésben nagyon nehéz előre lépni. Abban reménykedünk, hogy valaki, egyszer e módszer lehetetlen voltát megérti.
– Milyen a magyar diákok beiskolázási aránya a tavalyihoz viszonyítva?
– Ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük, évente hozzávetőleg 10 ezer diákunk van az általános oktatásig. Az előkészítő oktatásban minden megyében teljesítették a beiskolázási tervet. Gondjaink két lépcsőben, az V., illetve a IX. osztályban adódnak, mert nagyon sok vegyes házasságban az elemi oktatási nyelvnek a magyart, később a többségi nyelvet választják. Az is gond lehet, hogy az elemi elvégzése után nincs a közelben iskolánk, míg a IX. osztályban az okozhat gondot, hogy a diákok nem találják meg a megfelelő szakot a továbbtanuláshoz.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2015. június 10.
Harag György kolozsvári rendezései
Elmaradt bevezető a színház büféjében látható kiállításhoz
Harag György idén, június 4-én lett volna 90 éves. Margittán született 1925-ben. 19 éves korában, 1944-ben, családjával együtt deportálták.
Szilágysomlyóra, Auschwitzba, Mauthausenbe, majd Ébensee-be kerültek, itt látta utoljára a szüleit és két fiútestvérét. Ő csodával határos módon megmenekült a haláltól, és 1945-ben hazatért.1 Miután felépült, jelentkezett a kolozsvári Zene- és Színművészeti Akadémiára, színészhallgatónak. Két év múltán a rendezői szakra is felvételt nyert, így 1950-ben diplomás színész, majd 1952-ben rendező lett. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban 1953-ban rendezte első darabját, a C. Constantin–A. Rogoz: Martin Rogers felfedezi Amerikát című színművet, Jánosházy György fordításában. Ez a kezdete annak az együttműködésnek, amely a kolozsvári színház és Harag György közt kisebb nagyobb megszakításokkal a rendező haláláig tart majd.
Harag György összesen 29 darabot rendezett Kolozsváron, de akár harmincra is kerekíthetnénk, hiszen ő fejezte be Szigligeti Ede Fenn az ernyő, nincsen kas című darabjának a színrevitelét is, 1981-ben, Horváth Béla elkezdett munkáját, ennek váratlan halála miatt, bár ez nem jelenik meg az előadás dokumentumaiban. Ezenkívül további két darabot állított színre közös rendezésben, egyiket Taub Jánossal, a másikat Márton Jánossal. A Kolozsváron rendezett darabok közül 13-at 1975 előtt, meghívott rendezőként, 16-ot pedig azután vitt színre, hogy 1975-ben a színházunkhoz szerződött. Ezek időrendi sorrendben a következők: C. Constantin–A. Rogoz: Martin Rogers felfedezi Amerikát (1953), Al. Kornejcsuk: Ukrajna mezőin (1953), Marcel Pagnol: Topaze tanár úr (1958), Konsztantin Szimonov: Egy szerelem története (1959), Molière: Tartuffe (1963), Földes Mária: Baleset az Új utcában (1963), Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem (Taub Jánossal közösen) (1963), Pagogyin: A Kreml toronyórája (1963), Paul Everac: Láthatatlan staféta (1964), Camil Petrescu: Erős lelkek (1965), Deák Tamás: Demetrius (1965), Victor Hugo: Királyasszony lovagja (1968), Páskándi Géza: Tornyot választok (1973), Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1975), Asztalos István: A fekete macska (Márton Jánossal közösen) (1975), Sütő András: Csillag a máglyán (1976), Eugene Gladstone O’Neill: Vágy a szilfák alatt (1977), Csiki László: Öreg ház (1978), Sütő András: Káin és Ábel (1978), Mihnea Gheorghiu: Pathetica 77 (1978), Gorkij: Éjjeli menedékhely (1979), Bajor Andor: Egy szürke délután (1980), Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1980), Huszár Sándor: A mennybemenetel elmarad (1981), Sütő András: Szúzai menyegző (1981), Labiche–Michel: Olasz szalmakalap (1982), Lőrinczi László: A szerető (1982), Tomcsa Sándor: Műtét (1983), Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (1984).
Salat-Zakariás Erzsébet, a kiállítás kurátora
Szabadság (Kolozsvár)2015. június 10.
A magyarországi tapasztalatok alapján akarják hivatalosan elismertetni a lovasterápiát
Hazánkban többek között a magyarországi tapasztalatok alapján akarják elismertetni a lovasterápia szakmát, és elérni, hogy az egészségbiztosító finanszírozza a sérült vagy fogyatékkal élő gyermekek lovas terápiás fejlesztését - derült ki szombaton a Nagykárolyban rendezett első lovasterápiás konferencián.
Az eseményen a magyar és az olasz lovasterápia szövetség elnöke, és mintegy 120 romániai és külföldi szakember és érdeklődő vett részt. A konferenciát szervező A Közösségért Alapítvány 2009 óta hirdeti meg a Mol Románia által finanszírozott gyermekgyógyító programot. Amint András Imre, az alapítvány ügyvezetője az MTI-nek elmondta, a programot a hasonló magyarországi program ihlette, melynek kiemelt támogatottjai az ottani lovasterápiás egyesületek. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor jelennek meg Romániában is a lovasterápiás csoportok, amelyek támogatást igényelnek.
Violeta Stan, a Gyermekkori Fogyatékosság Európai Akadémiájának (EACD) romániai koordinátora, a konferencia szakmai irányítója az MTI-nek elmondta, a magyarországi és az olaszországi szövetség megalakulásának a története tanulságokkal szolgált a romániai lovasterápiás szakmának. "Ez a konferencia indíthatja el azt a szervezkedést, azt a lobbitevékenységet, amely elvezet oda, hogy Romániában is elismert szakma legyen a lovasterapeuta" - jelentette ki Violeta Stan. Hangsúlyozta, ha egy sérült gyermeket lóra ültetnek, az még nem számít lovasterápiának. Fontos, hogy személyre szabott terápiás stratégia alapján szakképzett terapeuták foglalkozzanak a gyermekekkel.
Edvi Péter, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, felajánlotta a konferencia résztvevőinek, hogy magyarországi akkreditált képzéseken szerezzenek lovasterapeuta oklevelet, és vegyenek részt a magyarországi szakmai fórumokon.
Edvi Péter elmondta, a lovasterápiát mozgáskoordinációs vagy neurológiai problémákkal küzdő, és viselkedészavaros gyermekeknek is ajánlják. "Ez sem csodaszer, de nagyon sok esetben sikerül eljutni általa oda, hogy egy gyerek, aki korábban az otthonában sem tudott közlekedni, immár önállóan ki tud menni a mosdóba. Aki foglalkozott fogyatékosokkal, az tudja, hogy milyen fontos eredmény ez" - fogalmazott Edvi Péter.
A konferencia résztvevői szakmai fórum létrehozásáról döntöttek
Szabadság (Kolozsvár)2015. június 10.
Verslevelek a szomszéd szobából
Viszonylag későn, 37 éves korában jelent meg Dimény H. Árpád első verseskötete Apatológia címmel, amely tavaly decemberben elnyerte a Méhes György-debütdíjat. A kézdivásárhelyi születésű, feleségével és három gyermekével jelenleg Csernátonban élő alkotót hétvégi kolozsvári könyvbemutatója után kérdeztük kötete megszületésének körülményeiről, további terveiről.
– Viszonylag későn jelentkezett az első verseskötettel, bár irodalmi lapokban régóta közöl. Mi volt az oka ennek az eltolódásnak?
– Hadd kapaszkodjak bele a viszonylag szóba, kortársaimhoz képest valóban később jelent meg kötetem, de ezzel még nem váltam csodabogárrá, merthogy ez sem új az irodalmi nap alatt. Joseph Heller 38 évesen debütált A 22-es csapdájával, William Golding is 44 évesen vált íróvá, akkor jelent meg A Legyek ura, addig csak verselgetett. A hazai tájakon is akad példa bőven, Petőfihez viszonyítva Arany is későn, 28 évesen indult, Kálnoky László 36 évesen, Nádasdy Ádám 40 évesen, de említhetném Tudor Arghezit is, aki 47 évesen robbant be az irodalmi életbe.
Az okát még mindig fogalmazgatom magamban, főként az újságírás számlájára írnám, a kettő nálam nem működött együtt, nem maradt erőm a versekre, ugyanakkor nem is tettem ez ellen semmit. Talán egy adag sértődöttség is volt bennem, mely a kortárs irodalomra irányult, a költőtársakra, költő és íróbarátokra, úgy gondoltam, nem foglalkoznak velem, hogy nem akarnak maguk közé emelni. Lám, nem kérik a verset, nem akarja kiadni senki a kötetem. Holott alig írtam, a kötetre való anyag sehol sem volt, csak duzzogtam magamban, amikor egyszer csak olyan dolgok történtek az életemben, amelyek kimozdítottak ebből a megrekedt állapotból. Elsősorban azt emelném ki, hogy újságíróból szerkesztővé léptem elő, így több időm maradt a versírásra.
– Meglátása szerint miben változott az erdélyi irodalmi élet azóta, hogy első versei nyomtatásban is megjelenhettek, azaz a ’90-es évek közepe óta?
– Sok minden változott és mégsem. Amikor én tejfölösszájúként becsöppentem a nagyok közé, akkor tombolt a transzközép irodalom forradalma – (főképpen Orbán János Dénes, Sántha Attila és Bréda Ferenc által kidolgozott irodalmi-művészeti irányzat, majd csoportosulás – a szerk.), ma ugyanezt látom a slam poetry esetében. Akkoriban kevesebb lehetőség volt a publikálásra, nem voltak ennyire átjárhatóak az irodalmi határok, egy kezdő költő nem is álmodhatott arról, hogy Magyarországon is számba vegyék, ottani lapokban is közöljék verseit. Ma már sokan ott próbálnak szerencsét. Azóta van Facebook is, amely szintén nagyon sok lehetőséget kínál egy induló költőnek, írónak. – Az apa elvesztésének traumája, illetve ennek a feldolgozása a könyve vezérfonala. Miért volt szükség rá, hogy versekben oldja fel ezt a traumát, és menynyire sikerült? A „terápiás írás” kivitelezhető ön szerint?
– Ha lehet ezt mondani, versben sokkal tárgyilagosabb tudok lenni, szinte kívülről szemlélem a bennem zajló történéseket, viharokat. Az apám haláláról előbb tudtam írni, mint beszélni. És mindenféle érzéssel így vagyok, megharcolom magamban, és ennek a harcnak a része az írás, ezt nevezhetjük terápiának is akár.
– Mennyi idő alatt állt össze a kötet tényleges anyaga? Úgy látom, eleve koncept-kötetben gondolkodott, ami elsőköteteseknél ritka. A továbbiakban is ilyen kötetekre számíthat öntől az olvasó?
– Az életemben erősen sok változást hozó két év versei sorakoznak ebben a könyvben, és érdekes, hogy a korábbi írásaimból mindössze egy verset emeltünk be a szerkesztőmmel, Gáll Attilával. Úgy érzem, akkora változás ment végbe bennem az utóbbi években, hogy az ezt megelőző időben írottak – és itt csak a publikált versekre gondolok –, nem találták volna meg a helyüket a könyvben, sem hangulatukban, sem hangnemükben, sem pedig mondanivalójukban.
Bevallom, nem gondolkodtam koncept-kötetben, a két év történései minden színtéren kapcsolódtak, egyedül a verslevelek (a könyv utolsó ciklusa – a szerk.) írásakor tudtam, hogy ez egy ciklus lesz, merthogy a szüleim szerelmi történetét akartam megörökíteni. Új tervek vannak, és nemcsak tervek, versek, sőt ciklusok is, tehát a következő már inkább lesz konceptkötet. A verslevelezést is tovább gondolom, ezúttal magam leszek feladójuk, a kötet munkacíme, a Levelek a szomszéd szobából is erre játszik rá.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)2015. június 10.
Ceauşescu-korszak a székelykeresztúri éjszakában
A kommunizmus évtizedeit idézik fel a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban pénteken. A Hargita megyei városban negyedik alkalommal szervezik meg a Múzeumok Éjszakáját, az ingyenes, egész napos eseménysorozaton rendszerint majdnem nyolcszázan fordulnak meg az intézményben – ezúttal sem számítanak kevesebb látogatóra.
Míg tavaly a boldog békeidő hangulatát idézték fel a Múzeumok Éjszakáján a századfordulós ruhákat öltött lányok, idén az 1965 utáni korszakot mutatják be.
Sándor Zsigmond Ibolya muzeológustól megtudtuk, dokumentumok és korabeli fényképek segítségével tárják fel az érdeklődőknek a korszak hétköznapjait, különleges eseményeit. Fényképeken elevenednek meg az 1960–70-es évekbeli keresztúri üzletek kirakatai, a néhai Vári József fényképész fotósorozata pedig Nicolae Ceauşescunak és feleségének 1971-es keresztúri látogatását idézi fel.
A múzeum kávézóját pénteken Cofetăria névre keresztelik át: a kihelyezett reklámgrafikaitárlat és a korízlésnek megfelelő sütemények az 1970–80-as évek cukrászdáinak hangulatát idézik majd. A látogatók az állandó régészeti-helytörténeti, természetrajzi és néprajzi kiállításokat is megtekinthetik a rendezvény alatt. Meglátogathatják Czire Alpár Ablak az életre című fotótárlatát és a 120 éves polgári fúvószenekarról szóló emlékkiállítást is.
A rendezvény alkalmából a múzeum gyűjteményének további különlegességeit is kiállítják, például régi siklódi népviseleteket, különböző korszakok papírbankóit, valamint a természetrajzi gyűjtemény kiállításával bogárlesre is meghívják a látogatókat.
Déli tizenkét órától délután hatig kézműves-foglalkozásokra is várják az érdeklődőket, ahol a bútorfestés, nemezelés, gyöngyfűzés és fafaragás titkait leshetik el a látogatók. A kisiskolások ugyanakkor régészekké válhatnak egy rövid időre, ugyanis pénzérmék és apró tárgyak feltárására várják őket. Délután hattól a Polgári Fúvószenekar 1895 szabadtéri koncertet ad a múzeum udvarán, majd este fél kilenckor Lakatos Sándor és Szász Csaba tanárok gitárosainak közreműködésével szabadtéri közös énekléssel zárják a rendezvényt.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)2015. június 10.
Ez a kórház nemzetstratégiai érdek
A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, CSŰRY ISTVÁN királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Püspök úr, ha jól tudom, a kórház terve már a 2010-es beiktatásakor a prioritások között szerepelt. Miért tartja ennyire fontosnak, hogy megvalósuljon?
Korábban generális direktorként, 2000-től kezdve pedig püspök-helyettesként rendkívül sok egészségüggyel kapcsolatos problémával fordultak hozzám. Sok leukémiás gyermek élete rövidült meg azért, mert nem kaphatott a lakhelyéhez közel megfelelő ellátást, nem tudták elvégezni a csontvelő-átültetéseket. Ez ma már Temesváron részben biztosított, viszont a rendelkezésre álló keret jellemzően februárban elfogy, tehát vagy forrást kell találni vagy át kell vinni a gyereket Magyarországra. Említhetnék még hematológiai és egyéb különleges betegségeket is, számos olyan kór van, amivel kapcsolatban az emberek hozzánk fordulnak segítségért, mert nem találnak egyedül megoldást a bajukra, így feladatunknak érezzük, hogy ennek a segítségnek intézményes keretet biztosítsunk. Keresztény emberként nem küldhetem el a hozzám fordulókat. Többen vádolnak azzal, hogy kampánycélra használtam anno ennek a kórháznak a tervét, miközben pontosan ezt elkerülendő, a beiktatási beszédben említettem először. Ennek szükségességét elsősorban életünk azon realitása adja, hogy sok olyan probléma van, amit 25 kilométerrel nyugatabbra meg tudnak oldani, nálunk pedig nem. Ha van pénze az embernek, akkor ez jelenthet megoldást, hiszen átmegy Berettyóújfaluba vagy Debrecenbe, és kezelteti magát, sőt, tágas a világ, Münchenben és New Yorkban még ezeknél is jobb kórházak vannak. Viszont ezekért az ellátásokért fizetni kell, a román egészségbiztosítás nem fedezi az ottani gyógykezelést. Arról nem is beszéltem, hogy sok helyen a beteg magának kell beszerezze a gyógyszert, a kötszert, sőt a tisztítószert is, utóbbit saját édesapám példájával is igazolhatom.
Gyakorló lelkészként legalább hetente megjárom a kórházakat, ismerem a valóságot. Ettől függetlenül nem támadni szeretném a rendszert, hanem erőnkhöz mérten pótolni bizonyos hiányosságokat. Lehet erre azt mondani, hogy akkor miért nem meglévő kórházakat támogatunk, de a felügyelet teljes körű gyakorlásával látom biztosítottnak, hogy a megálmodott színvonalú és lelkületű ellátást megvalósíthassuk.
Tehát, ha jól értem, ez az intézmény a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórháza lesz, ami a román egészségbiztosítóval fog szerződést kötni, magyarán, akinek van romániai egészségbiztosítása, az ingyenes ellátásban részesülhet, nem kell érte fizetnie, míg mondjuk Debrecenben igen.
Sőt, vannak ritka betegségek, amiket a román biztosító sem fedez teljes körűen, mi ezeket is ingyenesen szeretnénk nyújtani, keresünk hozzá támogatókat.
Illetve arról a sajnos nem elhanyagolható számú emberről sem feledkeznénk meg, akik nem rendelkeznek egészségbiztosítással, hiszen a munkanélkülinek vagy a hajléktalannak is szüksége van egészségügyi ellátásra, amit pillanatnyilag nem kaphat meg.
Világos, hogy országos mértékű változást nem tudunk elérni, de képességeinkhez mérten igenis tennünk kell valamit.
Biztos abban, hogy az egyház a legalkalmasabb egészségügyi ellátás biztosítására?
Lehet az egyház feladatait annyival letudni, hogy legyen igehirdetés, újítsuk fel a műemlék templomot, építsünk új gyülekezeti termet, de ezt én kevésnek tartom, rengeteg komplex probléma van, amiben hallatni kell a hangunkat. Ilyen az egészségügy is. Nem beleszólni akarunk a működésébe, viszont segíteni akarunk, ahol tudunk. A beiktató beszédem alaptextusa is az a Márk evangéliumának 16. verséből vett idézet volt, melyben Jézus sem arról beszél, hogy nyugtassátok egymást és építsetek bazilikát, hanem aktivitásra, többek között gyógyításra buzdít. Ennek a projektnek is a fides et sanitas, tehát hit és egészség a címe. Mi ezt szeretnénk egységben kezelni. A mai valóságunk az, hogy a nagyváradi kórházba a rendesebb portás beenged, ha beteghez megyek, az akadékosabb pedig az igazgatóhoz irányít. Nálunk a magas fokú, hiánypótló orvosi ellátás és a hit, tehát a lelki gondozás komplementer módon kapcsolódnának egymáshoz. Természetesen nem várjuk azt az orvosoktól, hogy presbiterek legyenek valamelyik gyülekezetben, azt viszont szeretnénk, hogy Istennel valamilyen kapcsolatuk legyen, valamilyen formában lássanak kapcsolatot a hit és a gyógyító munka között. Az ápoló személyzetnél viszont el tudom képzelni, hogy egy már egészségügyi szempontból kiképzett ápoló fél év alatt a Partiumi Keresztény Egyetem diakonissza képzésén elsajátítsa a keresztény lelki gondozáshoz szükséges ismereteket. Mi állandó egyházi jelenlétet szeretnénk ebben a kórházban, ami lehetőséget teremt a teljes körű lelkészi szolgálatra, hogy mondjuk ne csak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak – legrosszabb kimenet esetén – a gyászolóknak is vigaszt nyújthassunk, felekezetre való tekintet nélkül.
Mi történik, amikor ebbe a kórházba egy ortodox román ember megy ellátásért?
Soha senkitől nem kérdeztük, milyen felekezetű. Még a munkatársaimról sem tudom, ki hova tartozik, nem mindenki református. Az orvosainktól is elvárás lesz, hogy mind a két nyelvet bírják. Mint tudjuk, ez ma messze nem általános.
Lenne mód például a Romániában igencsak hiányos hospice szolgálat fejlesztésére is?
Pontosan azért ekkora területet vettünk, hogy sok minden kiegészítő tevékenység helyet kaphasson, mint például a hospice, de egy idősgondozó központ is a tervek között szerepel.
Minél teljesebb körű szolgáltatást szeretnénk nyújtani. Gondolkodunk egy saját egyházi biztosító kialakításában is, vizsgáljuk ennek a lehetőségeit.
Jelenleg 294 gyülekezetünk van. Ebből 240-250 gyülekezetben jól felszerelt gépesített az iroda, jellemzően fiatal lelkésszel, és általában munkanélküli lelkipásztor feleségekkel. Tehát az infrastruktúra nagyjából adott, néhol kell csak javítani.
Van erre jogi lehetőség ma Romániában?
Igen, az anyagi része jelent csak szűk keresztmetszetet. Folytattunk már ez ügyben is tárgyalásokat, találtunk nyitott partnereket, de egyelőre nem kötöttünk megállapodást. Egyelőre csak gondolkodunk, tájékozódunk, a román államot sem szeretnénk ellenünk fordítani, ez messze nem célunk. Eddig ugye a kórházról sem beszéltünk, amíg Zombor Gábor nem biztosított a támogatásról, ez persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt években ne dolgoztunk volna folyamatosan ezen a projekten. Csak olyan dolgokról szeretnénk beszélni, ami megáll a lábán, ami megvalósítható.
Magyarországon sokan felhördültek, hogy miért fektessen a magyar állam hozzávetőleg 15 millió eurót egy romániai kórházba, vagy miért támogassa ennyivel a romániai református egyházat. Mit tudna mondani nekik?
Tényként kezelendő, hogy rengetegen járnak át romániai magyarok (és románok) Magyarországra gyógyíttatni magukat a legkisebb bajoktól kezdve a legnagyobbakig, ami az ottani rendszer kapacitásainak is többletterhelést jelent. Ha van egy kórház, ami az ottanival azonos szintű ellátást biztosít, a rendszer terhelése csökken, jó esetben csak azok a betegek kerülnek át, akiket Romániában tényleg nem tudnak meggyógyítani. Korábban a Segítő Jobb Alapítvány ennek koordinációjában komoly szerepet vállalt, de a tevékenységüket be kellett szüntessék. Azt gondolom, a Nagyváradi Református Kórház rengeteg feszültséget, súrlódást megelőzhetne a jövőben. Emellett ez a kórház nemzetstratégiai érdek is. Ha azt mondjuk, hogy mi meg akarunk maradni a szülőföldünkön, ha az anyaország azt akarja, hogy mi itt megmaradjunk, akkor ilyen és ehhez hasonló fejlesztésekre szükség van.
A betegség egy speciális helyzet, még szilárd román tudással sem biztos, hogy az ember el tudja mondani az orvosnak, hogy mi baja van, és ezek az emberek nem tudnak hová fordulni. Példának tudom hozni a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot, ahová a 400 gyermek mellé olyan ápolót helyeztek ki, aki még csak köszönni sem tud magyarul. Amikor odamegy hozzá a másodikos gyermek felhorzsolt térddel, nem tud vele kommunikálni. Ezek tények. Ha komolyan gondoljuk a szülőföldön maradást, a nemzetstratégiai célkitűzéseket, akkor az ilyen általános közérzet romláshoz vezető, elvándorlást előmozdító helyzeteket fel kell oldani. Ehhez több téren is tevékenykedni kell. Az oktatásban már sikerült intézményrendszert építeni a bölcsödétől az egyetemig, így kell eljárni az egészségügyben is.
Rengeteg komplex helyzetre kell megoldást kínálni. Például sok magyar gyermek is itt marad a beteg nagyszülővel, míg a szülők külföldön dolgoznak, azokról nem beszélve, akik családjukat elhagyva haza sem jönnek. Nagyon sok gondot leveszünk ezeknek a szülői helyzetbe kerülő, gyakran beteg emberek válláról, ha legalább az egészségügyi problémáik kezelésében kézenfekvő megoldásokat kínálunk nekik.
A kettős állampolgárság gyönyörű ajándék, de tartalommal egyelőre nem igazán tudtuk megtölteni. Személyesen nekem csodás élmény volt az eskütétel, de aztán azon kívül, hogy kiváltottam a magyar útlevelet, amivel bizonyos országokba könnyebb utaznom, semmi nem történt, még a családomban is vannak olyanok, akik ezt sem élvezhetik, lehetőségek híján. Mi a hozzánk áramló forrásokat fejlesztésre szeretnénk használni, amikből még az is kisülhet, hogy valamilyen formában vissza is tudunk adni valamit abból, amit kaptunk.
Azt is érdemes talán megemlíteni, hogy mindehhez, bár a magyar kormány támogatása elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztéséhez, számítunk az európai, illetve tengerentúli kapcsolatrendszerünkre, barátainkra is. Ha megvan az épület, a felszerelésben már sokat tudnak segíteni.
Készült-e arról statisztika, hogy mennyien járnak át Magyarországra akárcsak a Partiumból orvoshoz?
Mi nagyon szerettünk volna ilyet elkészíteni, de sok intézmény nem hajlandó adatot közölni. Három évvel ezelőtti adataink vannak, annyit tudunk, hogy a régióból kisebb városok kisebb kórházaiba legalább 5 ezer ember ment át éves szinten, hangsúlyozom, a nagy kórházközpontokat leszámítva. Ezeknek a betegeknek egy jelentős részét itt Romániában is lehetett volna kezelni.
Eddig ugye vettek 3,5 hektárnyi területet Nagyvárad mellett az egyház pénzén, illetve készültek tervek egy kétszáz férőhelyes kórházépületre. Mi a menetrend a továbbiakban?
Lenne egy klinikai-diagnosztikai részleg, illetve egy másik épület a kórtermeknek. Ha a magyar kormány tényleg mögénk áll, akkor egy ütemben meg lehet valósítani. A tervezőnk egyébként Töreky Balázs, aki Magyarországon komoly tapasztalatokat szerzett már kórházépítés és felújítás terén, konzultáltunk itteni építészekkel is, de nekik nem volt ilyen referenciájuk, mint neki. Ha kormányhatározat születik a támogatásról, akkor lehet konkrét menetrendet hirdetni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2015. június 10.
CSAT: nemzetbiztonsági kérdés az illegális fakivágás
Nemzetbiztonsági kérdésnek nyilvánította keddi ülésén a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) a törvénytelen erdőkitermelést – közölte az államfő.
Klaus Johannis elmondta, a testület felkérte a kormányt, hogy a döntésnek megfelelően módosítsa a vonatkozó törvényeket. „Átlátható, koherens és szigorú törvényekre van szükségünk, amelyek visszaszorítják ezt a jelenséget” – jelentette ki.
A CSAT arról is döntött, hogy a környezetvédelmi minisztérium térképezze fel az erdősíthető romániai területeket. A tárca emellett az erdőkitermelés ellenőrzésére és a hazai bútoripar támogatására hivatott intézkedéscsomagot dolgoz ki.
maszol.ro2015. június 10.
Szigorítaná az ügyészek és a bírák felelősségre vonását az RMDSZ
Az ügyészek és a bírák felelősségre vonásának szigorítását kérte a jogállásukat módosító törvénytervezet parlamenti vitáján Máté András. Felszólalásában az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei nyomán 2012–2013-ban Romániának több mint 17 millió lej kártérítést kellett kifizetnie a bírói tévedések miatt. „Mindezek után szükségesnek tartjuk, hogy az önhibájukból elkövetett tévedések miatt az ügyészek és a bírák felelősségre vonásán szigorítsunk” – hangoztatta a politikus.
Máté példaként Marian Rarinca esetét taglalta, aki 6 hónapot ült előzetes letartóztatásban, majd jogerősen felmentették a vádak alól. A képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy a bírói és ügyészi tévedések miatt ártatlan embereket szabadságjoguktól megfosszanak.
„Az ilyen esetek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás hitelét. Úgy gondoljuk, hogy a bírákat és az ügyészeket felelősségre kell vonni ítéletei vagy eljárásaik miatt, hiszen nem lehet pénzzel kárpótolni a szabadságuktól megfosztott ártatlan állampolgárokat” – szögezte le a frakcióvezető.
maszol.ro2015. június 10.
Feljelentette a DNA-t Árus Zsolt
A korrupcióellenes ügyészség nem tartja be a törvényeket – vonja le a következtetést Árus Zsolt, azon tapasztalatai alapján, amit a Mezei János ügyében történt kihallgatása során szerzett. Emiatt feljelentést tett, de a bíróságon is bepanaszolta az igazságszolgáltatás különböző szerveit.
Többrendbeli hivatali visszaélést követett el a DNA, és nem tartja tiszteletben a hatályos törvényeket a főügyészség sem – állapítja meg Árus Zsolt, aki sajtótájékoztatón fejtette ki ennek részleteit.
Még március elején kihallgatta őt a marosvásárhelyi DNA, az eljárásról azt szűrte le, hogy ez nem volt teljes mértékben törvényes és szabályos. Ezért az ügyészség vezetőjéhez fordult egy petícióval, melyben felvetette: „Beidézésem törvényessége két szempontból is megkérdőjelezhető. Egyrészt kérdés, hogy törvényes módon szerezte-e meg az ügyész a telefonszámomat, másrészt pedig az, hogy lehet-e valakit telefonon beidézni, hisz elvileg bárki felhívhat telefonon, s mondhatja, hogy ő ügyész, s jelenjek meg ekkor és ekkor itt és itt.”
A 27/2002-es kormányrendelet előírja, hogy bármely közintézmény vezetőjéhez lehet petíciót intézni, amit ő köteles alaposan kivizsgálni és maximum 30 napon belül válaszolni rá. Levél több is érkezett a DNA-tól és a főügyészségtől is, akik szerint az eljárásukkal minden rendben van.
Mivel az eredeti felvetésre, azaz a telefonos beidézés jogosságára nem érkezett érdemi válasz, és azt sem tisztázták, hogy milyen módon szerezték meg a telefonszámát, Árus panaszt tett a főügyészre a Legfelsőbb Bírói Tanácsnál. Ha a Legfelsőbb Bírói Tanács netán elmarasztalja a főügyészt, attól még nem fog kiderülni, hogy mi a helyzet a telefonon idézéssel, és a petícióban jelzett megkérdőjelezhető eljárással – szögezi le Árus. Ennek tisztázását ismét levélben kérte a főügyészségtől, de továbbra is fenntartja, a kihallgatása során több törvényt is megsértett a DNA. Feltételezi, hogy nemcsak az ő esetében van ez így, hanem másokkal szemben is hasonló törvénytelenségeket követnek el a kihallgatási procedúrák során.
Árus Zsolt mindezek mellett a DNA más, szerinte törvénybe ütköző tetteiről szólt. Véleménye szerint azzal, hogy a sajtónak bizonyos információkat kiszivárogtattak, és ahogyan ezt tették, arra utal, hogy mindez politikai céllal történt, a DNA pedig nyilvánvalóan nem politizálhat. „Nem elhanyagolható tény, hogy valaki a sajtónak kiszivárogtatta azt, hogy beidéztek. Ha pedig valaki beírja egy keresőprogramba a nevemet és azt a három betűt, hogy DNA, akkor több tucat találatot kap, amelyek két nagy csoportba sorolhatók. Egyikbe tartoznak azok, ahol a cím úgy kezdődik, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökét beidézték, a másikba meg azok, ahol meg úgy, hogy Árus Zsoltot, a Székely Nemzeti Tanács alelnökét beidézték. A kihallgatásomnak tehát nem volt semmi relevanciája a vizsgált ügy szempontjából, ellenben kiváló lehetőség volt a Székely Nemzeti Tanács lejáratására. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az ügyészség azáltal, hogy beidézett és annak hírét kiszivárogtatta, vagy politikai célokat követett, vagy pedig azok eszközévé vált” – fogalmaz Árus, aki emiatt újabb panaszt tett a korrupcióellenes ügyészség alkalmazottai ellen.
„Jogsértések ellen csak politikai eszközökkel nem lehet harcolni. Kell a tiltakozó nyilatkozat, kell a közvélemény, illetve nemzetközi szervezetek, kormányok stb. tájékoztatása, de az nem elég. Aki jogsértést követ el, azt bíróságon kell ezzel szembesíteni, s meg kell adni a lehetőséget az igazságszolgáltatásnak, hogy ezekért elmarasztalja, vagy pedig tanúbizonyságot tegyen arról, hogy elfogult vagy politikai befolyás alatt áll” – vélekedett az SZNT alelnöke.
Gergely Imre
Székelyhon.ro