udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 4291-4320 | 4321-4350 | 4351-4380 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. július 28.
Kolozsi Magyar Napok: egekbe repítette a bátrakat
Közösségépítés egyre jobban kikristályosodott programokkal
Tematikailag sokszínű, a kolozsi és a Kolozsról elszármazott lakosságnak szóló rendezvényt szerveztek az elmúlt hétvégén a sósfürdőjéről híres községben, amelyet ezúttal madártávlatból is megcsodálhattak a merészebbek.
A hagyományőrzést modern szórakozási lehetőségekkel ötvöző II. Kolozsi Magyar Napok programjának összeállításakor a sajátos helyi értékekre alapoztak ugyan, de igyekeztek minden korosztály számára vonzóvá tenni a kétnapos rendezvénysorozatot. Idén az újdonságok között szerepelt a hőlégballonos falunézés, valamint a fürdő területén található, frissen megnyílt kalandpark nyújtotta „adrenalin-bomba”. A hagyományos vonalat képviselték a változatos gyermekprogramok, a kézművesvásár, a néptánctalálkozó, valamint az első nap záróeseménye, az Anna-bál. Vasárnap szórakoztató és ismeretterjesztő előadások várták az érdeklődőket, este pedig Phoenix és Desperado koncert, majd tűzijáték zárta a napot.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 28.
Magyarvista: milliós beruházást avattak
„Egészséget, bőséget, és kevés munkát a doktornőnek” – tömören ezt az üzenetet fogalmazták meg a felszólalok a magyarvistai új orvosi rendelő épületének az avatásán, amelyre a hagyományosan július utolsó vasárnapján megtartott falunap alkalmával került sor.
A rendelőnek mostantól az ez idáig meglehetősen romos állapotban lévő egykori községháza épülete ad otthont, amelyet a magyargorbói önkormányzat teljesen lebontatott, és megerősítve az alapot, szinte eredeti állapotában állított vissza. A tervek szerint az orvosi rendelőn kívül az épületben szálláslehetőséget biztosító vendégszobák, illetve több, különböző rendeltetésű iroda is helyet kap. Jóllehet a több milliós beruházás újabb fontos előrelépés a kalotaszegi település életében, többen viccesen megjegyezték: azt kívánják, hogy inkább látogatóként, mint ügyfélként keressék fel az épületet.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 28.
Korzózás Kolozsváron, elődeink mulatozásainak helyszínein
A Korzo Egyesület legújabb tematikus városnéző sétájának résztvevői Kolozsvárnak azokat a helyeit járhatták be, azokat az épületeit nézhették meg szombaton, ahol a 19. században, a boldog békeidőkben mulattak elődeink.
„Acélabroncs, bricsesznadrág: a mulató város ükapáink korában” című valamint témájú városnéző séta a belvárosi úri kaszinó, a Polgári Társalkodó épülete elől indult, majd több helyszínt végigjárva a Sétatéren végződött. A Korzo Egyesület művészettörténész tagjainak célja (amint arról korábban is beszámoltunk), hogy a tematikus városnéző séták alkalmával a város épített örökségén túlmenően, annak személyes oldalával is foglalkozzon, megismertessék az arra kíváncsi turistákkal, de a helyi lakosokkal is a város egykori sajátos eseményeit, érdekességeit, élményekkel teli történeteit, így a sétákon résztvevők betekintést nyerhessenek Kolozsvár hangulatába is.
A szombati korzózás helyszínein nem csak a patinás, díszes épületek idézték fel a régi időket, hanem a városnéző séta témájának megfelelően felelevenített régi bálozási szokások is. A képzeletet régi felvételekkel, rajzokkal, történetekkel, újságbeszámolókkal is visszasegítették az elmúlt századokba a séta vezetői, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya. Induláskor pedig színes-rajzos Tánczrendet is osztottak a résztvevőknek, amelyen fel voltak tüntetve a kor legkedveltebb táncai. Számtalan érdekes adat és történet is elhangzott a séta során. Megtudhattuk például, hogy a Kolozsvári Casino már az 1840-es években, alig pár évvel a megalakulása után 35 folyóiratot járatott, az illemszabályok szerint a férfiak a nők jelenlétében csak engedéllyel gyújthattak rá és akkor is csak mértékkel dohányozhattak, a 19. században szinte mindent megpróbáltak szabályozni, így a viselkedést is (csak úgy nem lehetett ismeretlen személyhez odamenni és társalgást kezdeményezni, 16 éves koruktól vehettek részt bálban a lányok családdal vagy „gardedámmal”, az első bálozók fehér ruhát viseltek, a férfiaknak pedig akkor illett elfogadni a báli meghívót, ha tényleg tudtak táncolni), a New York szálló – Nyehó, ahogy az egykori kolozsváriak emlegették – minden értelemben a város közepének számított, és az Izraelita Nőegylet táncestélyén különleges műsorszámot találtak ki.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 28.
Önerőből újította fel unitárius templomát a torockói közösség
Csécs Márton Lőrinc lelkész adatai alapján érdemes betekinteni a torockói unitárius templom történetébe.
A torockóiak 1796 és 1802 között építették fel templomukat, éspedig az „unitárius eclesia a maga költségén.” A bizonyító felirat (1802) az orgona háta mögött található. A tornyot 1823-ban építik meg (ifj. Czupor László), majd 1828-ban magasítják jelenlegi formájára. A templomhajó a kolozsvári belvárosi unitárius templom módosított másolata. Késő barokk, rokokó díszítéssel épült a protestantizmus egyszerűségével. A templom belsejének hármas központja: a szószék, az úrasztal és az orgona 1823-ban készültek. Az órát 1881-ben szerelik be a toronyba. Az erődtemplomot körülölelő várfal feltevések szerint már a XV. században épült, és védelmi szerepet is betöltött. A hozzá kapcsolt épületek az 1700-as években készültek. A templom utoljára Benczédi Domokos lelkész idejében (1938), a második nagy világégés előtt újult meg.
A jelenlegi felújítás saját erőből (összegyűjtött pénzből és nem pályázatokból) 2014-ben, a torony rendbetételével kezdődött, amit 2015-ben a templomhajó és a várfal munkálatai követtek. Csécs Márton Lőrinc lelkész, Király Ferenc gondnok, Király Zoltán pénztáros, Demény Andrea jegyző és még sok lelkes ember, idejüket nem kímélve, valamilyen formában részesei voltak a felújító, ritkán tapasztalható minőségi munkának. A fontosabb munkálatok között volt: a templomhajó újrafedése, a hibás tetőelemek kicserélése, részleges újravakolás és teljes átfestés, nyílászárak restaurálása, felújítása, a pléhfedelek cseréppel történő cseréje (csaknem harmincezer cserép); körülbelül 1501 négyzetmétert újravakoltak, kibontották a kőelemeket és restaurálták a feliratokat. A Maros megyei sáromberki Botex Construct vállalat (Sándor Antal tulajdonos) emberei dolgoztak: Orbán Sándor, Puci Sándor, Muresan László, Ercse Zoltán, Fazakas Ferenc, ifj. Fazekas Ferenc, Vass Csaba, Sándor Botond. Az enyedi Batson Construct is segített, személyesen Székely Levente tulajdonos adományaival.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 28.
Ki a revizionista?
Van abban valami utánozhatatlan pofátlanság, ahogy a román külügyminisztérium kitámadta Magyarország miniszterelnökét a Facebook-oldalán közzétett fényképek miatt.
Persze tudjuk, hogy egy ország közméltósága esetében a nyilatkozatain és döntésein túlmenően az is különös hangsúllyal bír, hogy mit kommunikál kevésbé konvencionális formában, esetünkben egy internetes közösségi oldalon. Nem árt viszont emlékeztetni: az Orbán Viktor oldalára feltöltött, a Tusnádfürdőn rendezett szabadegyetemen készült felvételek tusványosi életképeket, székely zászlós embereket, valamint egy jelvényárus portékáját ábrázolja, aki egyebek mellett Nagy-Magyarország térképet megjelenítő kitűzőket is árul. Ezt minősítette revizionista és irredenta jelképek népszerűsítésének a román diplomácia. Rögtön szögezzük le, hogy esetünkben nem holmi önkényuralmi jelképekről van szó, amelyek sértenék bárki emberi méltóságát vagy bármely népcsoport nemzeti érzelmét. Olyan történelmi szimbólumokról, ártalmatlan kitűzőkről beszélünk, amelyek üzenete mélyen beivódott a magyar emlékezésbe és kultúrkörbe, mindazonáltal – valljuk be – némi nosztalgiázásra is alkalmat nyújtanak. De ennyi, és semmi több. A román közvélekedés ellenére sem Orbán Viktor, sem mindenkori kormánya egyetlen tagja nem fogalmazott meg revíziós törekvéseket az utódállamokkal szemben. Hogy a nemzetben gondolkodás, a határok fölötti nemzetegyesítés elve, a külhoni magyarok támogatása, autonómiatörekvéseik felkarolása mégis ezt erősíti meg egyesekben, lelkük rajta. Mielőtt ott is magyar revizionizmust vizionálna, ahol nincs, a román diplomácia jobban tenné, ha magába szállna. Bukarestben az elmúlt évtizedben jóformán állampolitikai szintre emelték a Moldovával való egyesülés óhaját, amelyet Traian Băsescu volt államfővel az élen számos politikus és párt nyíltan felvállalt. A Pruton túli állam bekebelezését tucatnyi szimpóziumon, tüntetésen követelik, az ország közútjait feliratok ezrei tarkítják, miszerint „Besszarábia Románia”. Mik ezek, ha nem a román revizionizmus legékesebb bizonyítékai? Miért kutatja a román külügyminisztérium más szemében a szálkát, amikor az övében még a gerendát sem látja?
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. július 28.
Ponta: Orbán bántó és provokáló alak
Victor Ponta sértőnek nevezte a magyar miniszterelnök Romániával szemben tanúsított magatartását. A román kormányfő Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét értékelte egy hétfő esti televíziós műsorban.
A szombati szabadtéri fórumon Orbán Viktor a román-magyar kapcsolatokat firtató kérdésre azt mondta: nem sok boldogítót tud mondani. Hozzátette: ez nem volt mindig így, 2012-ig bizalmi alapon álló, gyakorlatias és eredményes együttműködés volt a két ország kormányai között. Megjegyezte: nem emlékszik arra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna Magyarországba, mint azóta. A kormányfő ugyanakkor lát lehetőséget egy új kezdetre, a magyarok készek felvenni a fonalat.
Victor Ponta az Antena 3 hírtelevízió stúdiójában azt mondta, a maga részéről „bóknak" tekinti, hogy a kormányra kerülése, 2012 előtti jobbközép román kabinetekkel Orbán Viktor együtt tudott működni. Az MTI által idézett szociáldemokrata politikus „bántó és provokáló alaknak” titulálta Orbán Viktort, hozzátéve, hogy ő viszont nem akar felülni a provokációnak, nem akar olajat önteni a tűzre.
A műsorvezető kérdésére, hogy akkor mi a megoldás arra, hogy Orbán Viktor „évente idejön, és úgy táncoltatja az embereket, mintha Románia kormányfője lenne”, Ponta azt mondta: a megoldás a román választóknál van, akiknek nem kell a magyar miniszterelnök kedvére való kormányt elfogadniuk Bukarestben. A műsorvezető tudni akarta, szokott-e olyasmit tenni Ponta Magyarországon, mint amit Orbán Viktor tesz Romániában. Válaszában a román kormányfő elismerte, hogy egyszer részt vett egy MSZP-rendezvényen, ám – mint mondta – ő „tiszteletet tanúsított” a magyar szomszédokkal szemben.
Műsorvezetői felvetésre Ponta helyeselte, hogy a román külügyminisztérium vasárnap szót emelt a magyar kormányfő Facebook-oldalán közzétett tusnádfürdői fotók ellen. Orbán Viktor oldalán kéttucatnyi hangulatkép jelent meg az erdélyi szabadegyetemről: az egyik felvétel egy jelvényárus portékáját ábrázolja, aki Nagy-Magyarország térképét megjelenítő kitűzőket is árul, másutt pedig székely zászlók láthatók. A magyar Miniszterelnöki Sajtóiroda szerint történelmi, míg a román külügyminisztérium szerint revizionista jelképek szerepelnek a magyar kormányfő közösségi oldalán.
Krónika (Kolozsvár)2015. július 28.
Aki először nevezte nevén ’56-ot (1.)
Hazugság, hogy az 1989-es magyar rendszerváltás azért nem volt nagy dolog, mert úgymond a nagyhatalmak akkor már megegyeztek volna a magyarok feje fölött arról, hogy megengedik a változást – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Pozsgay Imre politikus, akinek oroszlánrésze volt a Kádár-rendszer felbomlásában.
– Egy recenzióban azt olvastam, hogy 1956-nak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1989-ben elhangzott, 180 fokos átértelmezése óriási társadalmi visszhangot váltott ki, és felért egy „médiapuccsal”. Tudniillik mindaddig az „ellenforradalom leverése, a szocializmus testvéri orosz segítséggel történő megmentése” az egész Kádár-rendszer legitimációs alapját képezte. Alap nélkül pedig bármilyen építmény köztudottan megrokkanhat.
– Harminc évnél régebbi hatalmi pozíciójában megingott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), és a polgárháborús veszély ezzel elmúlt. Ez azért is fontos volt, mert ezzel a Szovjetuniót is teszteltük. Ugyanis aki kimondja, hogy 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le, az leleplezi a szovjet beavatkozást, ezáltal nem lehet azt testvéri segítségnek nevezni. Attól kezdve világos, hogy ami Magyarországon 1956. november 4-én történt, az nagyhatalmi intervenció volt. Ezek voltak az én alapgondolataim, és ezekhez kapcsolódtak már attól a pillanattól kezdve a különböző események. Az egyik az volt, hogy szavaim szinte ujjongást váltottak ki. Gyűlések sokaságára hívtak, a megrémült és megrettent politikai vezetőség pedig rendkívüli központi bizottsági ülést hívott össze 1989. február 10–11-ére. Romsics Ignác történész írja a rendszerváltásról írott könyvében, hogy a központi bizottságot Pozsgay „elintézésére”, a Pozsgayval való leszámolásra hívták össze, de az végül Pozsgay győzelmével végződött. Mert ugyan mindenki ellenem szólalt fel és ellenem szavazott, adott pillanatban ketten, Kállai Gyula és Korom Mihály bizalmi szavazást kértek ellenem. Ettől viszont Grósz Károly pártfőtitkár megijedt, mert ha a központi bizottság ellenem szavaz, akkor az pártszakadással járt volna. No, ezt elkerülendő gyorsan szünetet rendelt el, közben szétküldte a shabeszeit a tagok között azzal az utasítással, hogy mégiscsak bizalmat kell szavazni Pozsgaynak. Így miután két nap alatt ötvenketten szólaltak fel ellenem, a szavazásnál már a 106 központi bizottsági tagból 104 mellettem szavazott, a két kezdeményező magára maradt. Ezen én akkor egy kicsit felbátorodtam, és még két dolgot javasoltam. Az egyik az volt, hogy szavazza meg a központi bizottság, hogy népfelkelés volt, a másik pedig, hogy ennek a szavazásnak következményeként az MSZMP álljon be a sorba, és fogadja el az ellenzék felhívását a tárgyalásokra. A mameluktestület ezt is megszavazta, mégpedig ellentmondás nélkül. Ez a bejelentés, meg a demokráciacsomag fordulatot hozott az egész akkori politikai helyzetben.
– Említette, hogy a népfelkelés ügyét a Szovjetunióval szemben tesztelésnek is szánta, és csak pár katonai lap részéről történt haragos reakció, miszerint úgymond besározta ezzel a szovjet katonák emlékét... De maga a szovjet vezetés hallgatott. Mihail Gorbacsov elnököt, illetve Moszkvát tesztelték más alkalommal is?
– Persze. Az egyik teszt a határnyitás bejelentése volt, a második pedig a fentebbi, ’56-tal kapcsolatos. Teszteltük őket később is, amikor az MSZMP, a Szovjet Kommunista Párt szövetségese felvállalta, hogy az addig tiltott ellenzékkel politikai tárgyalásokba kezd. Márciusban megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, és már abban a hónapban jöttek a kezdeményezések. Eleinte az MSZMP taktikázott, hogy egyenként akár mindenkivel tárgyal, de a közös Ellenzéki Kerekasztallal már nem. De nemsokára beadta a derekát, már nem volt ereje ellentmondani. És a Szovjetunió tudomásul vette, hogy az egyik legfontosabb szövetségese átállt egy másik vonalra. Ez azért is érdekes, mert az én spekulációmban benne volt, hogy ahhoz már nincs lehetősége a Szovjetuniónak, hogy itt beavatkozzék. Gorbacsovot igencsak lekötötte a saját baja: a reformjaival megbolygatta és kiforgatta a sarkaiból a több mint hetven éve működő szovjet rendszert. Így aztán nem is tudott volna katonai kalandot kockáztatni. Grósz viszont itthon, igencsak megijedve a következményektől, megpróbálta visszafordítani ezt a folyamatot. Elkezdte a katonákat szervezgetni, a vezérkar tisztjeit behívta magához. Amikor ez a tudomásomra jutott, berohantam hozzá, és közöltem vele: tudok róla, hogy némi kalandon jár az eszed, de vedd tudomásul, hogy Magyarország nem Dél-Amerika, ahol katonai puccsokkal intézik el a politikai ügyeket. Azt is mondtam, és itt egy kicsit blöfföltem: „te nem ismered a magyar katonát. Ha tűzparancsot adsz neki, hogy lőjön a népre, akkor ő előbb agyonlövi a parancsnokait, és utána hazamegy az édesanyjához”. Ez persze jókora túlzás volt, de a lényeg az, hogy közöltem vele, tudunk a kalandos elképzeléseiről, és álljon le. Miután ez így nyilvánosságra került, ő már nem is merte folytatni tovább. Ilyen kis buktatók és ilyen ellenállási pontok voltak ebben az egész folyamatban. Hozzá kell tennem, az egyik politikai partnerünk – hogy szépen fejezzem ki magam – ma is azt híreszteli, illetve tavaly ősszel, a rendszerváltás 25. évfordulóján jelentette ki, hogy nem volt ez az egész valami nagy dolog, hiszen a nagyhatalmak a fejünk felett megegyeztek, és megengedték, hogy a változás bekövetkezzék. Ez viszont hazugság. A nagyhatalmak közül a legérintettebb, a Szovjetunió a perifériáról kezdett bomlani. Megmozdult a Baltikum, megmozdult a Kaukázus, Gorbacsov pedig kezdetben engedett a hatalomvédő reflexeknek. Kazahsztánban, Alma-Atában tűzparancsot adtak ki, Litvániában, Vilniusban is belelőttek a függetlenséget követelő tömegbe. De ezzel már semmit sem tudtak megállítani. Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia is bomlástermék volt már akkor, és le is váltak a Szovjetunióról, mielőtt még a nagyhatalmi egyezségek megszülettek volna.
– Mi volt az oka, hogy annak idején a szovjet elnökkel, pártfőtitkárral nem találkozott személyesen, II. János Pál pápával viszont igen?
– Gorbacsovval annak előtte személyesen nem találkoztam, 1989-ben sem. Csak a hetvenedik születésnapján, az Adrián, a tiszteletére rendezett összejövetelen. Később tudtam meg, hogy Vlagyimir Krjucskov, a KGB főnöke Gorbacsovnak készített feljegyzésében – familiáris, oroszos megszólítással – azt írta: „tisztelt Mihail Szergejevics, óva intem attól, hogy Pozsgay Imrével találkozzék. Az Ön tisztelő híve, Krjucskov tábornok”. Amikor erről tudomást szereztem, elkezdtem spekulálni, mi a csudát jelenthet. Hiszen sem én, sem Magyarország úgysem tudtuk volna megdönteni Moszkvát, ilyen veszedelmet mi nem jelenthettünk. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg a példánktól féltették Gorbacsovot. Mert akkorra Magyarország és Lengyelország sokkal radikálisabb volt, mint a gorbacsovi reformok, és Krjucskov valószínűleg ettől a példától akarta távol tartani. A későbbi, meghiúsult puccsal a KGB-főnök be is bizonyította, hogy ő ebből a nézőpontból spekulált. 1989 márciusában részt vettem az Olasz Kommunista Párt kongresszusán, Giorgio Napolitano, a nemrégiben lemondott köztársasági elnök fogadott. Akkor kaptam egy üzenetet, hogy II. János Pál pápa szívesen találkozna velem, ami március 25-én meg is történt. Katolikus vagyok, tudom, hogy ez Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, de akkor korán jött a húsvét, mert ez egyszersmind a nagyhét első napja volt. Tehát 1989. március 25-én számomra nagyon érdekes, tartalmas és örökre emlékezetes beszélgetésünk volt. Azzal indítottam: Szentatyám, én az Olasz Kommunista Párt kongresszusáról jöttem Önhöz. Azt mondja, tudja. Ezzel a kiindulóponttal végülis nagyon előnyös protokollt kaptam, 25 percet a vele való beszélgetésre. A tolmács egy jezsuita páter volt, aki a Vatikáni Rádió magyar adásainak a vezetője, én pedig Bethlen János riporterrel mentem be, aki tökéletesen beszél olaszul. Ebben a körben tárgyaltunk. A huszonöt perc már lejárt, amikor arra gondoltam, lehet, hogy felségsértés lesz belőle, de akkor is kimondom: örülök, hogy egy magyar hazafi egy lengyel hazafival találkozhat. Ettől ő úgy felvillanyozódott, hogy még negyedóráig a magyar kapcsolatairól beszélt. Így tudtam meg, hogy ő volt a lelki gondozója a kabai cukorgyárat építő lengyel vendégmunkásoknak. Erre kissé elszemtelenedve megkérdeztem, tudja-e, hogy a legfontosabb lengyel zarándokhelyet, Częstochowát magyar pálosok alapították? Persze, hogy tudta. És akkor felsorolta a szentek közül a magyarokat. Hát ez volt a beszélgetés lényege.
Folytatjuk Pozsgay Imre
Rendszerváltó magyar politikus, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora, a Debreceni Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzora. 1933. november 26-án született Kónyon. A Kádár-korszak egyik jelentős politikusa volt. 1976 és 1982 között művelődési miniszter 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a főtitkára, 1988 és 1990 között, a Grósz Károly, majd a Németh Miklós vezette kormányban államminiszter. Népi, nemzeti és demokratikus baloldali elkötelezettségének, kiváló helyzetfelismerésének és fejlett politikusi-taktikai érzékének köszönhetően döntő szerepe volt abban, hogy az állampártban a reformkommunisták fokozatosan átvehették kezdeményezést, majd az irányítást, ezáltal a magyar rendszerváltás békés körülmények között, megegyezéses alapon, közjogilag rendezetten zajlott le.
A rendszerváltó folyamat jelentősebb mozzanatai
1981. Megjelenik a Beszélő című szamizdat (magánkiadású) ellenzéki lap. A nyolcvanas évek során tucatnyi társa követi, az állampárti információs monopollal szemben megteremtve a „második nyilvánosságot”. 1983. A Magyar Tudományos Akadémia, főként ökológiai megfontolásokból, a magyar–szlovák együttműködéssel tervezett Bős-nagymarosi vízi erőmű és vízlépcső felépítése ellen foglal állást. Megalakul a Duna Kör, felgyorsulnak a természetvédők akciói a hivatalos politika projektjeivel szemben. 1984. Legálisan is megkezdi tevékenységét a Soros Alapítvány.
1984. Monori találkozó. A formálódó ellenzék népnemzeti és urbánus-liberális csoportjai közös állásfoglalása a válság okairól és a rendszerreform szükségességéről.
1985. Parlamenti választások. Kettős jelölések, független (ellenzéki) jelöltek is szereznek mandátumot, több helyen még a Kádár-rendszer prominenseit is maguk mögé utasítják.
1986. „Körök kora”. Klubok, egyesületek, kiscsoportok tömegeiben társadalmi párbeszéd indul be az általános és helyi gondok-problémák feltérképezésére és megvitatására.
1986. A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlésén kiszavazzák a pártközpont jelöltjeit. Az írótársadalom megosztására tett kísérlet – párthű ellenszervezet megalakítása – kudarccal végződik. 1988. május 21–22. Az országos pártértekezlet az elaggott és önmagával is meghasonlott Kádár János után Grósz Károlyt választja főtitkárrá. Kádár névlegesen pártelnök lesz, hatalmi jogosítványok nélkül, de a nevével jelzett történelmi korszak ezzel lezárult.
1987. A pártfőtitkár-helyettessé kinevezett Lázár Györgyöt a korlátozott reformokra hajló Grósz Károly követi a miniszterelnöki székben.
1987. szeptember 27. A 180 fő részvételével tartott lakitelki találkozón először hangzott el a többpártrendszer követelése. A magyarság esélyei címen tartott találkozó felett, Pozsgay Imre főtitkár személyes részvételével, a Hazafias Népfront tartott védőernyőt. Ugyancsak a Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet közölte 1987. november 14-én, egy egész oldalas Pozsgay-interjúban „elrejtve” a találkozó nyilatkozatát.
1988. június 27. Budapesten több tízezer ember tüntetett a romániai falurombolások, a Ceauşescu-rendszer elnyomó politikája ellen.
1988. szeptember 27. Megalakult a Magyar Demokrata Fórum, amely ekkor még független társadalmi szervezetként határozta meg magát.
1988. október 2. Megalakul a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz.
1988. november 13. A korábbi Szabad Kezdeményezések Hálózata felveszi a Szabaddemokrata Szövetség (SZDSZ) nevet.
1988. november 26. Grósz Károlyt Németh Miklós követi a miniszterelnöki székben.
1988. november 27. A felmentett kormányfő, de továbbra is pártfőtitkár Grósz Károly egy pártaktíva-nagygyűlésen ellenforradalom és fehérterror veszélyével riogat.
1989. január 28. A pártfőtitkár távollétében Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi a mindaddig ellenforradalomként aposztrofált 1956-os forradalmat.
Krajnik-Nagy Károly
Krónika (Kolozsvár)2015. július 28.
Kedvező a bel- és külpolitika
Magyarok a románok nélkül soha sem vívhatják ki az autonómiát
Az autonómia szükségességéről, annak különböző formáiról, a történelmi Erdély értékeiről és megőrzésüknek fontosságáról, jelenéről és jövőjéről, az erdélyi román–magyar párbeszéd, valamint egy multietnikus párt szükségességéről folytattak kerekasztal-beszélgetést magyar és román politikusok a tusványosi szabadegyetemen.
Az Erdélyi Demokratikus Liga alapítója, Sabin Gherman felszólalásában a kielégítőnek semmiképp sem mondható román–magyar viszony legnagyobb fogyatékosságának a két nemzet közötti kapcsolatok és párbeszéd hiányát nevezte. Ez a feladat ugyanis így teljes egészében a politikusokra hárul, akiknek viszont nem mindig érdeke a tények feltárása, vagy egy széles alapokon nyugvó őszinte párbeszéd kialakítása, sőt az esetek többségében ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Ebből a helyzetből fakadóan pedig a tömegek nem is értik egymás elképzeléseinek lényegét. Így van ez az autonómiával is, melynek az említett okok, valamint a magyar politikusok kizárólagosan etnikai jellegű elképzelései miatt a románok fülében negatív csengése van, ezért ideje lenne a lényegét elmagyarázni.
A már létező és nyilvánosságra került elképzelések közül az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiatervezetét tartja jobbnak, mert ez Székelyföld autonómiáját nem egyedi esetként, hanem egy szövetségi állammá alakult Romániában vázolja fel, azonban a már említett román érzékenységre való tekintettel, föderalizálás helyett ő a régiósítás kifejezés használatát javasolja. Annál is inkább, hogy meggyőződése szerint, a magyarok a románok, és románok a magyarok nélkül sohasem vívhatják ki az autonómiát, melynek megvalósítását ő leginkább a történelmi régiók határain belül tudná elképzelni. Nem veti el azonban az aszimmetrikus autonómia kialakításának a lehetőségét sem, mely esetben, Erdélyben például a Székelyföldön kívül a bánságiak, Zsil-völgyiek és mócvidékiek is megkaphatnák azt. A közös akarat kinyilvánításának legjobb módját pedig egy olyan erdélyi román–magyar közös párt létrehozásában látná, mely a három etnikum teljes kulturális, nyelvi és politikai egyenlőségének az eszméjén alapszik.
A jelenlegi bel- és külpolitikai helyzet egyaránt kedvez az autonómia eszméjének, a felvázolt módon történő megvalósításának, azonban, ha ezt 1–2 éven belül nem cselekedjük meg, akkor még akár 1000 év is eltelhet, amíg erre újból kedvező alkalom mutatkozik, figyelmeztetett Gherman.
Lucian Constantin, az egyelőre kulturális egyesületként bejegyzett és működő Erdélyi Demokrata Liga elnöke egyetértett Gherman elképzeléseivel, melyek gyakorlatba ültetése érdekében az erdélyi román, magyar és szász autonomisták együttes képviseletévé szeretné átalakítani az általa vezetett szervezetet.
Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke is amondó, hogy az autonómiatörekvéseket nem szabad kizárólag Székelyföldre leszűkíteni, de egy közös román–magyar párt létrehozásának az ötletével szemben fenntartásai voltak. Szerinte ugyanis a román hatalom irányunkba megnyilvánuló ellenséges gesztusai miatt a román politikum iránt nagyfokú bizalmatlanság alakult ki az erdélyi magyarságban, de az RMDSZ-nek a parlamenti képviselet elvesztésétől való félelemre alapozó eddigi politikája miatt sem fognak a magyarok tömegesen románokból is álló pártra szavazni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. július 28.
Mit szeretnénk, és mit akarunk?
A politikai uborkaszezonban immár 26. alkalommal megrendezett tusványosi szabadegyetem kiváló alkalom arra, hogy Orbán Viktor élénk médiaérdeklődés mellett megoszthassa a magyar nemzettel és a nagyvilággal a rövid-, illetve középtávú jövőről alkotott elképzeléseit.
Idei, szokásosan nagy ívű beszédében attól óvott, hogy a jövőkutatást egyfajta távolbalátási versenyként értelmezzük, mivel a jövő nincs, a jövőt mi alakítjuk, s hogy miként, az a múltértelmezés terén elért sikereink függvénye. Orbán a bevándorlás gondját emelte beszédének középpontjába, mivel ez kérdés, „mint cseppben a tenger”, minden fontos aktuális problémát megmutat.
Egyben egy gondolatkísérletet is ajánlott a hallgatóság figyelmébe, azt javasolva, hogy töprengjen mindenki el, hogy most, amikor határozott fellépésre van szükség a legújabbkori népvándorlás idején az egyes államok részről, mi lenne, ha 2014-ben a magát baloldalinak mondó erők győztek volna. Alighanem mindenki egyetértett a miniszterelnökkel abban, hogy egy-két év elég lett volna ahhoz, hogy Magyarországra ne lehessen ráismerni.
Mert bizony úgy áll a helyzet, ahogy azt a kormányfő vázolta, hogy a bevándorlás minden szinten katasztrófát ígér, még ha ezt a kifejezést nem is mondta ki. Gazdasági és közbiztonsági katasztrófa fenyeget, növekszik a terrorveszély, a multikulturalitás hamis jelszava mellett pedig felszámolódik a nemzeti kultúra. Igen, ez vár egész Európára, ha most nem cselekszik, márpedig nem cselekszik, mert ideológiai béklyók szorítják, ebben is igaza volt Orbán Viktornak. Problémamegoldás helyett a megoldási javaslatokat mérik az emberjogi fundamentalizmus ideológiai mércéjéhez a zömmel baloldali ihletettségű döntnökök, nem csoda, hogy egy tapodtat sem sikerült előrébb jutni e kérdésben (sem).
Az is ténykérdés, hogy amennyiben az Európai Unió nem képes a maga határait megvédeni a beözönlő s egyelőre fegyvertelen „menekültekkel” szemben, akkor nemzetállami hatáskörben kell cselekedni. Megnyerő volt a szónok finom szemantikai megkülönböztetése a között, amit a magyar kormány szeretne és amit akar. Azt szeretnék, hogy Európa az európaiaké maradjon, azt viszont akarják, hogy Magyarország a magyaroké maradjon.
Ez egyben nekünk, trianoni határokon kívül rekedt magyaroknak is érdekünk, hiszen egy fejlődő, önmagát megvédeni és érdekeit érvényesíteni képes anyaországgal a hátunk mögött másképpen nézhetünk szembe a sorskihívásainkkal.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 28.
Székelyek a Botond-mondában
Aki bárdjával bevágta Konstantinápoly aranykapuját
A Székely Hírmondóban közölt cikksorozatomban újra és újra bizonyítottam, hogy a 9–12. században a bizánci írók műveiben feltűnő szkíta nép nem a bolgárokat és nem a besenyőket takarja, hanem a mi székely elődeinket. Alább arról fogok szólni, hogy 917-ben a Konstantinápoly elleni közös bolgár–magyar–székely támadást a székely Opour (Apor) vezeti, akinek kedvenc katonája a nagyerejű Botond, „legkisebb a magyarok közül”.
Egy datálás nélküli, feltehetően valamikor a 10. században íródott bizánci mű, a Miracula Sancti Georgii (Szent György csodái) szól egy Bizánc elleni nagy támadásról, amelyben szkíta csapatok is részt vettek:
„Miután ezek így voltak, történt ellenünk, keresztények ellen a nyugati népek, azaz a bolgárok, ouggros-ok, skythák, médek és türkök leghevesebb felkelése, úgyhogy szándékukban volt nem csupán az őközelükben levő helyek feldúlása, hanem a mi istenoltalmazta császári városunk elpusztítása is, ha a mindenható Isten emberszeretete és gondoskodása nem hiúsította volna meg szándékaikat. (…)
Összegyűltek minden tartományból és római parancsnokság alá helyezett földről a népek óriási tömegei, és eljutottak az említett vészthozó népek tájaira, egy kedvezőtlen helyre a tenger mellett. Ezeket a gyűlölt fegyveres ellenség tüstént felkelvén meglepte és megsemmisítette, éspedig úgy vélem, hogy a mi törvényszegéseink és jogtalanságaink mérhetetlen tömege miatt, Istennek megfoghatatlan és kinyomozhatatlan ítéletei folytán; egyedül a minket teremtő és kormányzó tudja az okokat, amiért ott a keresztények romlása történt. Egyeseket kard ölt meg, mások a tengerbe fúltak, ismét másokat megfojtottak, lovak tapostak agyon, erőszak áldozatai lettek, és egyik így, másik amúgy, különböző halálnemekkel végezték életüket…”
A bolgár kutatók megállapítják, hogy az események 917-ben történnek, a hadjáratban pedig bolgárok, ouggros-ok (onogur-magyarok), szkíták, médek (arabok Kréta szigetéről) és türkök (magyarok? erdélyiek?) vesznek részt. A szkítákban Moravcsik Gyula besenyőket lát, ám Victor Spinei megjegyzi, 917-ben a besenyők szerepe teljesen tisztázott: semlegesek maradnak a háborúban. Így a szkíták nem lehetnek besenyők.
A magyar krónika pontos adatai
Szerencsére a 917-es eseményekről a magyar krónikás hagyományból is tudunk, sőt ehhez kötődik a magyar hadakozások egyik legszebb története, a Botond-monda. Az 1360 körül készült, Kálti Márk-féle Képes Krónika, valamint a pár évvel későbbi Budai krónika ezt így írja le:
„A magyarok legyőzik a görögöket
Kiszállván (a honfoglalás utáni – S. A. megj.) huszonegyedik esztendőben (azaz 917-ben – S. A.), bementek Bulgáriába, onnan pedig Drinápolyhoz jutottak, elfoglalták, végül Konstantinápoly alatt megültek. Mialatt a magyarok ezt a várost ostromolták, egy görögöt küldtek ki a városból, akkora volt, mint egy óriás; azt kívánta, két magyar keljen vele birokra, mondván, ha le nem győzi mind a kettőt, a görög császár adófizetője lesz a magyaroknak.
Módfelett bosszantotta ez a magyarokat, majd találtak számára ellenfelet; ez kiállt a görög elébe, és így szólt: »Nevem Botond, igaz magyar vagyok, legkisebb a magyarok között; végy magad mellé még két görögöt: egyiknek legyen gondja kiszálló lelkedre, a másik pedig temesse el testedet, mert egészen bizonyos, hogy népem adófizetőjévé teszem a görög császárt.« Ekkor a magyarok Apor nevű kapitánya (eredetiben Opour – S. A. megj.), akit a község akarata állított a sereg élére, megparancsolta Botondnak, menjen a város érckapuja ellen, és mutassa meg a kapun erejét a bárddal.
El is ment a kapuhoz, és mondják, akkora csapást mért a kapura, és olyan lyukat vágott rajta, hogy a nyíláson egy ötesztendős gyermek kényelmesen ki-bejárhatott. Mialatt a magyarok és a görögök szeme láttára így cselekedett, a város kapuja előtt a viaskodásra való tért is elkészítették; csak rövid ideig tusakodtak: a magyar úgy vágta földhöz a görögöt, hogy azon nyomban kiadta lelkét.
A görög császár a város falán állott nejével; ezt a tettet, ezt az esetet roppant nagy szégyennek tartották, el is fordították ábrázatukat, és visszatértek a palotába; mikor azonban a magyarok az adót követelték, amiért a küzdelmet megvívták, az adókövetelésre a görög császár csak nevetett; erre a magyarok abbahagyták a város vívását, elpusztították egész Görögországot; aranyat, drágaköveket, gyöngyöt, barmot zsákmányoltak onnan töméntelen számban, így tértek meg saját földjükre. Mondják, hogy a magyar község kapitányai, vagyis vezérei alatt ilyeneket és más efféléket cselekedett Taksony vezér idejéig”.
Petrus Ransanus a mindeddig nem eléggé hasznosított, 1490-ben befejezett, a magyarok történetéről szóló művében nem említi Botondot, viszont igen Opourt. Emellett elmondja, hogy a magyarok húsz évvel a honfoglalás után (916-ban) ezen Opour nevű vezető irányítása alatt törnek be „mindkét Misiába”, Trákiába, és ostromolják meg Konstantinápolyt.
Megjegyzem, hogy a magyar kutatók – ellentétben a bolgárokkal – valami okból nem hiszik el, hogy a magyar krónikák jó évszámokat adnak meg (917-et vagy 916-ot), és elkezdenek spekulálni, hogy Konstantinápoly Apor-féle ostroma mikor is történt. Így például Moravcsik Gyula 959-re datálja az eseményeket, Marczali Henrik, aki amúgy egy nagyszerű tanulmányban dolgozza fel a Botond-mondát, 969-re.
Apor, a választott rabanbán
Nézzük a Botond-monda szövegét, mert az sokat segíthet az események megvilágításában, a szkíták kilétének újabb meghatározásában.
Marczali hívja fel a figyelmet arra, hogy Botond egy egyszerű ember: a „legkisebb magyar”, nincs sem atyja, sem rokonsága, sem tisztsége, sem birtoka, ugyanakkor azt is kiemeli, hogy „Minő demokratikus már az is, hogy a hős nem fejedelmének, hanem népének (genti mee) akarta adófizetőjévé tenni a császárt.” Mindezt azzal magyarázza, hogy „a krónikák teljes tanúságot tesznek afelől, hogy személyében a nép magának emelt emléket”.
Szerintem létezik annál egyszerűbb és kevésbé költői magyarázat is, hogy a nép egy „népi hőst” csinált belőle: mégpedig az, hogy a magyar hadak székelyekből álltak.
A szöveg szerint Apor kapitányt „a község akarata állította a sereg élére”, ami erősen meglepő a magyarokra vonatkoztatva, sőt mondhatni példátlan, hogy a sereg maga válassza meg a vezetőjét (legalábbis én nem tudok ilyesmiről). Ugyanakkor tudjuk, a székelyek rabanbánját, vezetőjét demokratikusan választották a Csíki székely krónika szerint:
„Azoktól a Pannóniába elébb béjött magyaroktól származván és a havasos földet (Havasalföldet – S. A.) magok fegyverekkel nyervén s azt magok között tribusok, nemek és ágok szerint felosztván, Árpád idejéig egy rabanbán főigazgató vezér alatt valának, kit egyezett akaratból választottak.”
„Árpád pedig annak emlékezetére, hogy törvényeit a mi székely nemzetünktől vette , a székely nemzetnek a maga tribusából ajánlja rabanbánnak a három fiúval ékeskedő Uopouletet, Uopourt és Uogrount, s ezeket végezvén felméne Munkácsra és áldozván s a törvényeket megújítván béméne Pannon földére.”
Eszerint a magyarok bejöveteléig a székelyek a főrabanbánt választották úgy általában a sok jelentkező közül, 888 után pedig szintén választották, ám most már sokkal szűkebb körből, a három fiú, Uopoulet, Uopour és Uogroun közül, majd ezek nemzetségéből.
A Botond-mondában az áll, hogy Opour – akinek neve egyezik a Csíki székely krónikában Zandrirhám rabanban második fiáéval – egy választott vezető, hadvezér volt.
Anélkül, hogy belemennék a kérdéskör értelmezői véleményeinek, vitáinak ismertetésébe, hadd jegyezzem meg azt, hogy ha valamelyik népre illik a „katonai demokrácia” kifejezés, az a székelység, amelynek „kiváltságos státusza, társadalmának egész konstrukciója nemrég eszményi katonai demokrácia gyanánt élt a köztudatban, és sokak számára így él ma is”.
A Csíki székely krónika azon részei, melyek a 9–12. századi székely társadalmat írják le, szintén egy katonai demokrácia képét vázolják.
„(…) A’ melly földet ki maga kezével keres, a’ néki légyen tulajdona, a’ mellyet pedig közerővel keresnek, az a’ szerzők között egyaránt osztassék fel. A’ közönséges dolgok pedig a Nép közakarattyával végeztessenek.”
Eszerint Botond szavai szó szerint értendők, mikor azt mondja, hogy „népem adófizetőjévé teszem a görög császárt”, ugyanis a föld – de a hadizsákmány is – a szerzők között (a nép, a had) egyformán osztatik fel.
„A legkisebb magyar”
S ha már itt tartunk, ilyen szövegkörnyezetben más konnotációt nyernek Botond szavai is: „Nevem Botond, igaz magyar vagyok, legkisebb a magyarok között”. Az „igaz magyar” a székelyekre vonatkoztatva – úgy tűnik – mindig is igaz volt, a székelyek mindig azzal büszkélkedtek (kérkedtek), hogy ők magyarabbak a magyaroknál, mi több, „székely szarta a magyart”. A legkisebb a magyarok között pedig nem termetére utal (elvégre nem parittyával harcolt ő, mint Dávid, de bárdot vág a kapuba, amihez nagy erő szükségeltetik), hanem arra, hogy a székelyek (akik szintén magyarok) számbelileg a magyarokhoz (Árpád népéhez) képest kevesebben vannak.
Sajnos a Csíki székely krónika azon része, mely ezzel a korral foglalkozik, az idők folyamán tönkrement, s csak ez az értelmetlen szöveg maradt fenn:
„10. vers: (hosszan olvashatatlan /h.o./) Azután csakhamar a nemzet egyetértéséből a földet fiai között felosztja… (h.o.) Végre általvivén a kelyhét, (h.o.) … mikor azzal áldoznék, maga házánál, Vacsárk földin meghal … (h.o.) és a több vezérektől a nemzet egyetértésével Bucsuj tétetvén fővezérnek” – mindössze ennyi, amit a 10. század elejéről tudunk, sőt az utolsó mondat, amelyben Bucsuj tétetik fővezérnek, már jócskán a 10. század közepén történik.
A magyar krónikás hagyomány alapján tehát kiegészíthetjük a Csíki székely krónikát: a székelyek rabanbánja, vezetője 917-ben Apor, a három fiú közül őt választották meg a székelyek.
Összefoglalva: Botond székely, Opour a székelyek vezetője, a Szent György csodái a szkíta név alatt a székelyeket érti, Opour a szkítiai és a turkiai (havasalföldi és erdélyi) hadak vezetője, innen jön, hogy a népnevek felsorolásban külön szerepelnek a szkíták és a turkok is.
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. július 28.
Az igazi Nemes
Újságírói munkám egyik nagy kihagyásának tartom, hogy soha nem készítettem Vele interjút. Főleg az utóbbi időben készültem e kihagyást jóvátenni, közben viszont betegség gyötörte, s az sem adatott meg számomra, hogy utolsó útjára elkísérjem. Távol voltam, amikor bekövetkezett az elkerülhetetlen, s bár a kilencvenegy évet túllépte, mégis úgy érzem, túl korán ment el. Azt tudom, rengeteg mondanivalója lett volna még, tanácsokat osztogathatott volna, s egyik alkalommal, a kapujuk előtt álldogálva, azt jegyezte meg, bizony nem kíváncsiak már mindarra, amit ők, a korosabbak megtapasztaltak, s amiből talán sokat tanulhatnának a fiatalabbak.
Megkésve bár, de mégis szólnom illik a Tanárról, aki annak a pedagógusnemzedéknek volt a tagja, amely a múlt század ötvenes–hetvenes éveiben meghatározó szereplője tudott lenni Háromszék társadalmának. Nem csupán oktatási, nevelési ügyekben voltak ők hivatottak véleményt mondani, de példamutató alakítói tudtak lenni mindannak, ami körülöttük történik. A hivatást kétségtelenül ők másképpen értelmezték, mint manapság szokás.
Igen, Nemes Antal nemcsak nevében volt nemes. Ha játszadozni akarnék a szavakkal, talán azt is megkockáztathatnám, hogy amolyan jó értelemben vett dzsentri volt ő, nem a leszegényedett nemesek fajtájából, hanem a viselkedésben, magatartásban, szórakozásban, társasági életben, széptevésben volt kiemelkedő jelenség. Nem egyszerűen csak személyiség, hanem benne megtestesült mindaz, amit a kiváló pedagógusról el szoktak, és el is kell mondanunk.
Nem palotában született Nagyernyén, ebben a Marosvásárhely közeli faluban, nem is egyke volt ő, hanem nyolcgyerekes család sarja, s amikor kedve volt a meséléshez, mindig elmagyarázta, melyik testvére mire vitte. Valahogy úgy voltam ezzel a történettel, mint tanártársa, a már néhány éve elhunyt lemhényi Dani Árpád esetével, akik tizenhatan voltak testvérek, s mindegyikük egyetemet végzett. A Nemes Tóniék családjában ugyancsak sok volt a tanult ember, s ha abból indulunk ki, amit ő felmutatott, ráhúzható a sikeres jelző erre a családra is.
Tanult tehát, mert a jövőhöz tanulni kellett, s amikor a múlt század ötvenes éveinek elején Sepsiszentgyörgyre került, hamar feltalálta magát, megtalálta a helyét az iskolákban, ahol tanított, ahol igazgató volt, a tanfelügyelőségen, ahol főleg az anyanyelv iránti elkötelezettséget kérte számon pedagógus kollégáitól. Akkoriban más becse volt az ilyen horderejű tanárnak, s ha példákat kellene mondanom, akkor az ő korosztályából hirtelen Nagy Béla, Kiss Lázár, a Czompó-házaspár jut eszembe Kézdivásárhelyről, Györgypál Lajos, Simon János, Zakariás Attila Barótról, Dudás János Kovásznáról, Bodó Jenő, Rácz Lajos, Rácz Gábor Sepsiszentgyörgyről… Ők és mellettük még sokan mások nemcsak az iskolában parancsoltak rendet már megjelenésükkel, hanem településükön is.
Szülőfalum volt tanítójáról maradt fenn a szájról szájra továbbadott történet, hogy a faluházban rendezett összejövetelen, ha hangosan vicogtak, rendetlenkedtek a fiatalok vagy a részegek, ő csak felállt, s abban a percben mindenki elhalkult. Ilyen tiszteletre méltó, már puszta megjelenésével csendet, rendet parancsoló ember volt Nemes Antal is (1924–2015).
Dr. Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 28.
Székely kaput avatnak a Keresztúrok találkozóján
Idén ismét Székelykeresztúr rendezi a Keresztúr nevű települések hagyományos találkozóját – ezúttal székely kaput is avatnak.
A Kistérségi napokkal egyszerre szervezik meg a Keresztúr nevű települések tizenhatodik találkozóját Székelykeresztúron. A programsorozat már szerdán elkezdődik, délelőtt a szervező település és Fehéregyháza közötti útvonalon történelmi kerékpártúrára várják az érdeklődőket, délután négy órától pedig Petőfi Sándor székelykeresztúri legendai sírjának megkoszorúzásával tisztelegnek a költő emléke előtt. Este fél tíztől a Keresztúr nevű települések képviselőivel együtt a Zeyk Domokos Szakközépiskola udvarán tábortüzet gyújtanak, majd fél tizenegytől utcabálra várják a táncos kedvű érdeklődőket.
Ünnepélyes zászlófelvonással kezdik a pénteki napot a Millecentenáriumi emlékműnél. Délelőtt fél tíztől ünnepi önkormányzati ülést tartanak, amelyen átadják a Pro Cultura- és a vállalkozói díjakat. Negyed egykor a Kossuth-negyedi Keresztúrok Európai Parkjában székely kaput avatnak a tizenhatodik találkozó emlékére, majd délután háromtól a Gyárfás-kúriánál Petőfi Sándorra emlékeznek, halálának 166. évfordulója alkalmából. Négytől a Keresztúr nevű települések küldöttségei vonulnak a főtérre, a délután folyamán pedig különböző műsorokat tekinthetnek meg az érdeklődők. Este kilenctől Zsuzsa Mihály budapesti operaénekes, valamint Szabó Ádám harmonikás lép fel, tizenegy órától pedig ismét utcabálon rophatják a keresztúriak és vendégeik
Szombat reggel főzőverseny és borvetélkedő zajlik a Zeyk Domokos Szakközépiskolában, de fellép az Ötven Felettiek Zenekara, valamint tűzoltó-bemutató is lesz. Délután öttől nemzetközi néptáncgálát rendez a Pipacsok Néptáncegyüttes, este fél kilenctől pedig a Keresztúrok közös tánca kezdődik. Este fél tíztől a budapesti MégEgyKör zenekar játszik, majd fél tizenegytől a Piramis zenekar koncertezik. Az éjféli tűzijátékot követően utcabállal zárul az ünnepi hétvége.
Veres Réka
Székelyhon.ro2015. július 28.
RMOGYKE-programok: egyre több fiatalt vonzanak
Egyre népszerűbbek és látogatottabbak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által rendezett egyhetes szakképzések, melyeket neves anyaországi egyetemi oktatók tartanak.
Az idén negyven magyarországi vendégelőadót sikerült Marosvásárhelyre hoznia az RMOGYKE-nak, többnyire csupa olyan szív-lélek embert, aki ingyen és bérmentve vállalta az utazás viszontagságait, a családjától és az otthoni teendőktől való elszakadást és, nem utolsó sorban azt, hogy tizenöt órát tartson az itteni érdeklődőknek. A 2009-ben indult képzési programnak köszönhetően eddig immár 132 anyaországi vendégelőadót hallgathattak a vásárhelyi és környékbeli fiatal orvosok, diákok. A professzorok zöme a Pécsi Tudományegyetemről érkezett.
A sokszor ellenszélben dolgozó RMOGYKE kurzusai egyre népszerűbbek. Ádám Valérián, a szervezet titkára szerint a képzések látogatottsága az idén mintegy harminc százalékkal nőtt. Úgy tűnik, román részről is némi érdeklődés mutatkozik, ezért a szervezők fontolóra vették, hogy az október elsején újrainduló rendezvények egy része angol nyelven folyjon. A kétnyelvűsítés ugyanakkor hozzásegítheti a belvárosi római katolikus plébánia Deus Providebit Házában működő egyesületet a képzési központként való akkreditálásához. Kérdésünkre, hogy mitől lettek egyre látogatottabbak a kurzusok, Ádám elmondta, hogy a magyarországi vendégelőadók által biztosított képzések nem arról szólnak, hogy jön a tanár, egy-két óra alatt elmondja a mondanivalóját, majd sietve távozik. „A tizenöt órán keresztül itt helye van a szakmai vitának, a kérdezősködésnek, megbeszélésnek, tapasztalatcserének” – ecsetelte a jelenlegi helyzetet az RMOGYKE titkára. Az anyanyelvű orvos- és gyógyszerészképzést biztosító egyesület ugyanakkor Erdély más részeiben élő és dolgozó diákok és orvosok felé is próbál fordulni.
Ádám Valérián azt is örvendetesnek tartja, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárainál is némi szemléletváltás történt. A magyar oktatók már nem tekintik konkurenciának a vendégelőadókat, kezdik őket fogadni, beviszik az egyetemre, megszólaltatják a diákok előtt.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro 2015. július 28.
Kezdődik az EKE vándortábor Tusnádon
Három napra huszonhárom túrát kínálnak a szervezők azoknak, akik az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) huszonnegyedik Vándortáborában részt vesznek.
A tusnádfürdői bázissal szervezett, legnagyobb Kárpát-medencei turistatalálkozó kedden kezdődik és szombaton az egyesület közgyűlésével, ünnepléssel ér véget.
Az EKE Vándortábor évente szervezik, ennek feladatát mindig egy-egy osztály vállalja fel, természetesen a korábbi szervezők javaslatainak figyelembe vételével. Célja, hogy az erdélyi és határon túli turisták megismerjék egy-egy régió természeti látványosságait, bejárva gyalogosan vagy kerékpárral, szert tegyenek honismeretre a buszos, szekeres túrák alkalmával. A többnyire sátrazó természetjárók száma a vándortáborok alatt meghaladja az ezret. Tavaly, az EKE Tordai Osztálya által szervezett turistatalálkozón 1080 résztvevőt regisztráltak, idén már az előzetes bejelentkezők 900-nál is többen voltak. A házigazdák 1200-1400 résztvevőre számítanak.
Legalább ötvenen képviselik a gyergyói osztályt is – tudtuk meg Vadász-Szatmári István elnöktől. Bejelentette: eddig köztudott volt, hogy a 2016-os Vándortábort a gyergyóiak szervezik, most már a helyszíne is rögzített, Borszék ad otthont az EKE huszonötödik táborának.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro2015. július 28.
Térségi és városnapok egyidőben
Sok apró, de érdekes programponttal bővül az egyidőben zajló hétvégi Nyárádszeredai Városnapok és a Nyárádmenti Napok szórakoztató ajánlata.
Az eddigi megszokott programpontok – mint kézműves vásár, néptánc, koncertek, szépségverseny és tűzijáték – mellett újabbakat is találhat magának az érdeklődő. Augusztus 1-jén délben a lovak és a lovassportok kedvelőit Nyárádszereda Marosvásárhely felőli kijáratánál található Butyurka-tanyára várják, ahol lovas bemutatóra kerül sor. Az érdeklődők a nemrég lovasíjász-rekordot döntött Pászka Lehel produkcióinak örülhetnek, de szombaton reggel bevonulnak a településre a 15. Mátyás huszárezred havadi lovasai is, akik ugyancsak ezen a helyen pihennek meg.
Egész napos új programot szervez a fiataloknak a Nyárádszeredai Ifjúsági Szervezet ugyancsak szombaton. Az Ifjúsági Udvar nevű rendezvény színhelye az önkormányzat megújult udvara lesz. Tóth Sádor polgármester szerint a fiatalok képesek megszervezni a maguk mást stílusú programjait, és ezek kiegészítik a városnapi rendezvényeket. Így 11 órától kiértékelik Az én varázskertem című rajzpályázatra beérkezett legjobb munkákat, s ezúttal az alkotók újabb munkákat is készíthetnek, amelyet helyi tárlaton is bemutatnak majd a szervezők. 12 órától zumba-partin lehet zenére mozogni a közismert Bogival, 15 és 16 órától Bencze Ildikóval beszélgethetnek el az érdeklődők a tanulás új módszereiről és a kommunikációról, a meggyőzés erejéről, míg 17 órától Kraft Hunor nőgyógyásszal. 18 órától lazább programra hívják azokat, akik nevetni is szeretnek, ugyanis a klasszikus stand-up komédia képviselőit, Kun Zsoltot és a nyolcadik erdélyi humorfesztivál győztesét, György Botondot is meghívták a szervezők. A jó zenehangulatról az Elgé lokál fog gondoskodni, majd a főtéri esti koncertek és szépségverseny után a szórakozni vágyók visszatérhetnek a önkormányzat udvarára, ahol éjféltől szabadtéri buli lesz, a hangulatról a Pikowatt zenelovasa gondoskodik.
De aki nem szeretne bulizni, és aludni sem tud, azt a futballpályára várják, ahol éjszakai focitornát szerveznek megvilágított füves pályákon. A szervezők tizenhat csapat részvételére számítanak a Nyárád, Maros és Kis-Küküllő térségéből, akik négy csoportban küzdenek meg, mindenikből kettő jut tovább a döntő körökbe. Amúgy fociból nem lesz hiány a hétvégén, és nem csak éjszaka: szombaton 17 órától a futballpályán Székelyföld válogatottját és az egykori ASA öregfiú csapatát látja vendégül Nyárádszereda, míg vasárnap délután a műfüves pályán a papok, polgármesterek és vállalkozók csapatai rúgják majd a bőrt.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro2015. július 28.
Körbetáncoljuk-énekeljük Erdélyt és a világot
Hagyományosan gazdag és különleges népzenei és néptánc-csemegéből válogathatnak a Partiumi Magyar Napok alatt az érdeklődők, a Muzsikás Együttestől kezdve a Fonón át a Szabolcs és Ördögborda Táncegyüttesekig, lesz Kárpát-medencei utazás a tárogató világában és kivilágos kivirradtig (vagy ameddig bírják szusszal) rophatják a táncot a szabadtéri táncházban.
A világszerte ismert és elismert, Magyarország egyik legjelentősebb népzenei együttese a Muzsikás, akiknek muzsikája a hagyományos népzenét és a XX. századi magyar komolyzenét ötvözi. Egyaránt fellépnek folk, népzenei és világzenei eseményeken, de nem idegen tőlük az alternatív zene, a jazz, a kelta zene vagy a zsidó zene sem. Augusztus 18-án, kedden, 21,30-tól a Szakszervezetek Művelődési Házának kistermében merítenek a népzenék tiszta forrásából s ebben segítségükre lesz a velük rendszeresen fellépő, moldvai születésű Petrás Mária is.
Az Államalapítás Ünnepén, augusztus 20-án egy minden szempontből különleges zenei csemege várja a nézőket 18 óra 30 pertől a Dinu Lipatti Filharmóniában: kárpát-medencei utazást tehetnek a tárogató világában Kiss Gy. László Liszt díjas tárogatóművész, valamint Zágoni Mihály tárogatóművész és zenekaruk jóvoltából. Az ünnepi előadást követően pedig, alig pár lépésre a filharmóniától, 21,30-tól a Tűzoltótorony tövében a magyar „táncházas” népzenei új hullám második generációját képviselő Fonó Zenekar pezsdíti a vért és csábítja mozgásra a lábat. Ők nem csak a magyar népzenét, hanem a szomszéd népek népzenéit is tolmácsolják hagyományhűen és magas színvonalon, már több mint tizenöt éve.
Szombaton, augusztus 22-én a Kossuth-kerti Néptánc-színpadon és előtt folytatódik a tánc, hiszen 16 órától kezdődnek az előadások a Borókagyökér Egyesület szervezésében, s egymást váltja a a magyargéresi Kikerics néptánccsoport, a szatmárnémeti Röpike, a mikolai néptánccsoport, a bogdándi Rozsmalint, az érmihályfalvi Nyíló Akác, a börvelyi Bekek néptánccsoport, a diószegi Szömörce, a szilágyszéri Kukurók néptánccsoport, Pap-Fejér Boglár és a Herdon fivérek. A színpadhoz a Partiumi Mesterségek Utcáján keresztül lehet eljutni, ahol a népművészeti kiállítás, a hagyományos mesterségek bemutatója és kirakodó vásár mellett két napon át számtalan érdekesség, illetve hagyományos népi játszótér is várja a kicsiket és nagyokat az Aranykapu Kulturális Egyesület szervezésében. A táncnak azonban még messze nincs vége, hiszen 20 órakor kezdődik a mindig hatalmas érdeklődésnek és népszerűségnek örvendő szabadtéri táncház, ahol Uhrin Klára es zenész barátai illetve a Sorogja zenekar muzsikál – a tervek szerint táncház leghamarabb éjfélkor „zárja” kapuit. De csak rövid időre, hiszen vasárnap 11 órától már ismét hagyományos népi, vásári attrakciók, gólyalábas műsor, kézművesek és kirakodók várják a kicsiket és a nagyokat egyaránt. 17 órától kezdődik a nyíregyházi Szabolcs Táncegyüttes előadása. Az 1957-ben alakult, egyik leghosszabb multú amatőr néptáncegyüttes táncaiban őrzi a Kárpát-medence folklórjának hagyományait, de eltökélt szándéka olyan alkotások létrehozása is, melyek a mai kor emberének gondolat- és érzésvilágát tükrözik. Céljuk, a folyamatos belső alkotómunka mellett olyan művek felújítása, melyek valamikor meghatározó, „alap” művei voltak a magyar néptáncművészetnek. Őket 18 órától az Ördögborda Néptáncegyüttes követi, Honvágytánc összeállításukkal. „Turnénk tisztelgés azok előtt a táncosok előtt, akiktől táncos anyanyelvünket kaptuk és akiknek legjava már rég nincs közöttünk. Az ők táncaikat megtanultuk és célunk, hogy azokat a helységeket felkeressük, ahonnan megtanultuk. Gesztusunkkal meg szeretnők erősíteni a helyi közösségekben a hitet, hogy mindaz amit mindennapjaikban elődeink megéltek, az követendő példa és nekünk követnünk kell ezt a példát, életmódot. Kalotaszegi népviseletünket Inaktelkén készíttettük, oda szándékszunk eljuttatni tisztelgés képpen és alázattal az inaktelki táncunkat. Jakab Józsi bácsit ifjú korom óta példa értékű embernek tartottam: az Ő emlékére született a Magyarózdi táncunk. Széken töltöttem kolozsvári diákéveim jó részét, nekik dedikáljuk a széki táncot. Gyergyóalfalvi születésű édesanyám tiszteletére kutatjuk és szívjuk magunkba az ottani táncokat, népdalokat. Csíkszentdomokos tánckultúráját, mint táncos anyanyelvünket visszük ajándékként a nagyérdemű elé.” – vallja, társaival együtt, Sándor Csaba Lajos vezető.
erdon.ro2015. július 29.
Középpontban Isten és a határok – Lutheránus Ifjúsági Találkozó Gyimesközéplokon
A határok témájával foglalkoznak Gyimesközéplokon- Borospatakán az erdélyi és magyarországi lutheránus fiatalok a kétévente sorra kerülő Köz-ép-pont nevű találkozó alkalmával. A július 28-án, délután 5 órakor kezdődő rendezvény házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán püspök, aki elmondta „Ez a találkozó olyan mint egy lelki olimpia: a szélrózsa minden irányából eljönnek ide a fiatalok a Középponthoz, Krisztushoz. Szükség van ezekre a csúcs eseményekre. A választott téma aktualitását adja, hogy a fiatalok szeretik feszegetni a lelki és szellemi határokat, ezért szeretnénk látni ezeket a határokat, az elválasztó és egyesítő határokat Isten és ember között.”
A péntekig tartó, második alkalommal megszervezett találkozó változatos programok segítségével mélyíti el a határok témáját annak több megközelítésében: kapcsolatban Istennel, emberrel és a helyszínnel, Gyimessel. A regisztrációt követően kedden istentisztelet keretén belül köszöntik a résztvevőket Szemerei János és Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Kelemen Hunor RMDSZ elnök, Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Koszta István lelkész – főszervező, „tábor-nok”. Az igét Fejér Olivér lelkész hirdeti. Az esti szórakozást Jakab Péter Izabella és Lajtai Norbert koncertje biztosítja.
A szerdai téma Istenről magunknak, a reggeli kerekasztal beszélgetésen Isten, ember, és megváltás a határok tükrében lesz szemlélve, Bencze Mihály tanár, felvételről Czakó Gábor Kossuth díjas író és Adorjáni Dezső Zoltán püspök vezetésével. Délután a határok a néphagyományok és a modern világ párhuzama által lesznek megközelítve, Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, Pozsony Ferenc néprajzkutató és Miklós Zoltán tanár felszólalásával, a gyimesi népviseletek bemutatásával. Az estét áhítat és népzenei előadás, táncház színesíti.
A határok és hatások Gyimesben téma megközelítéséhez csütörtökön a gyimesbükki ezeréves határhoz mennek a fiatalok, ahol Raffay Ernő történész előadásán, Pászka Lehel lovasíjász és csoportja bemutatóján vesznek részt. A közös bográcsozást követően indulnak vissza Borospatakára ahol az esti áhítat után a Coverock band koncertjén szórakoznak.
A pénteki záró istentiszteleten útraindító gondolatokat mond Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Kovács Péter RMDSZ ügyvezető elnök és Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának elnöke. Az úrvacsorás istentiszteleten a liturgiai szolgálatot Adorjáni Dezső Zoltán püspök végzi, az igehirdetésben interaktiv bemutatóval szolgálnak Erzse Zsolt és Végh Nimród teológiai hallgatók, úti áldást ad Koszta István főszervező.
A Köz-ép-pont találkozó sajtóirodájának sajtótájékoztatója
Erdély.ma2015. július 29.
Románia is küzd a menekültek áradatával
Az idei első félévben 12 százalékkal, 744-re emelkedett a menedékkérelmek száma Romániában a belügyi tárca keretében működő bevándorlási felügyelőség szerint a tavalyi hasonló időszakhoz képest. A felügyelőség keddi közleménye megállapította, hogy a több év során összegyűjtött adatok tanúsága szerint emelkedőben van a menedékkérelmek száma. A legtöbb kérelmet Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkezettek nyújtották be.
Az idei első félévben benyújtott 744 kérelemből eddig 691-et bíráltak el: 224 esetben nemzetközi védelmet nyújtottak a kérelmezőnek, 109-en kaptak menekültstátust, további 115 ember pedig kiegészítő védelemben részesült – olvasható a közleményben, amelyből nem derül ki, hogy a többi kérelmet miként bírálták el a hatóságok.
Illegális bevándorlókra is bukkantak
A valamilyen védelem alatt álló menedékkérők közül 177-en vettek részt beilleszkedési programokban. Az ellenőrzések során 1146 külföldit találtak a hatóságok, akik illegálisan tartózkodtak Románia területén, ez a szám csaknem 5 százalékkal magasabb a tavalyi első félévhez képest. Az év első hat hónapjában a román hatóságok több mint 107 ezer tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldit vettek nyilvántartásba. Legtöbben Románia gazdaságilag fejlett régióiban és egyetemi központjaiban, például Bukarestben, a mellette lévő Ilfov megyében, valamint Temes, Iasi és Kolozs megyében élnek. 48 ezer külföldi az Európai Unió tagállamaiból érkezett, a legtöbben közülük Olaszországból, Németországból és Franciaországból. Az EU-n kívül a legtöbben Moldovából, Törökországból és Kínából mentek Romániába.
mno.hu
Erdély.ma2015. július 29.
Gettósítás után tisztogatás Nagybányán
A rendőrség naponta ellenőrzi a város szélén élőket, hogy megállítsa az „illegális térfoglalást".
Catalin Chereches nagybányai polgármester 15 rögtönzött házat romboltatott le néhány napja a város határában, annak ellenére, hogy korábban az Országos Diszkriminációellenes Tanács már elmarasztalta egyszer, amikor fallal határolt el egy romák által lakott telepet a város többi részétől – közölte kedden a kolozsvári Maszol.ro portál.
A mostani intézkedést a városháza azzal magyarázza, hogy a házakat illegálisan építették fel olyan romák, akik más településekről érkeztek. A hivatal két évvel ezelőtt jelentette be, hogy „megtisztítja" az erdélyi város tereit a „törvénytelenül kisajátítóktól".
Catalin Chereches kijelentette: senki sem építhet engedély nélkül házat, kalyibát, sátrat, sem a város szélén, sem a város közepén. Az elöljárót az is zavarja, hogy a beköltözők lovas szekerekkel közlekednek a város központjában.
A helyi rendőrség vezetője, Gheorghe Perian arról számolt be, hogy a lerombolt 15 házban 22 felnőtt és 5 gyermek lakott. A városháza nem biztosít nekik lakást, arra kérték őket, hogy menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. A rendőrség naponta ellenőrzi a város szélén élőket, hogy megállítsa a törvénytelen építkezéseket és az „illegális térfoglalást".
A polgármester néhány éve egy csaknem kétméteres falat építtetett Nagybányán a Horea utcában levő, zömében romák lakta tömbházak és a városból kivezető út közé, amellyel az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint gettósította és megalázta az ott élő közösséget – emlékeztetett az erdélyi hírportál.
MTI
Erdély.ma2015. július 29.
Felavatták Magyarország tiszteletbeli konzuli irodáját Temesváron –
Temesváron felavatták Magyarország tiszteletbeli konzuli irodáját az Új Ezredév Református Központ épületében, Csulák Péter kolozsvári konzul jelenlétében.
Tamás Péter tiszteletbeli konzult, aki tavasszal tért haza, még tavasszal beiktatták.
A megnyitón Csulák Péter kolozsvári konzul elmondta: segíteni kívánják a magyar állampolgárokat, de azokat is, akik az itt élő magyarság részei, és kitartanak magyarságuk mellett. Szeretnék, ha ez a központ egy olyan hely lenne, ahol a magyarok egyesíthetik soraikat – hangsúlyozta a konzul.
A Kossuth Rádió mikrofonja előtt Tamás Péter tiszteletbeli konzul először arról beszélt, hogy pragmatikus meggondolásokból választották irodájuknak ezt a helyszínt, majd felsorolta milyen feladatokat látott el beiktatása óta. Főleg a sokrétű temesvári magyar tevékenységeket, rendezvényeket támogatták anyagilag is – számolt be a tiszteletbeli konzul.
Tamás Péter azt is elmondta, hogy az érdeklődők a temesvári tiszteletbeli konzuli irodát szeptembertől minden szerdán 15 és 17 óra között kereshetik fel személyesen, telefonon pedig bármikor hívhatják őt, vagy Metz Rita irodavezetőt.
Kossuth Rádió
Erdély.ma