udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 6391-6420 | 6421-6450 | 6451-6480 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. szeptember 20.
Ezúttal románra cserélték a Feketeügy-táblát
Szeptember 6-ai lapszámunkban szóvá tettük, hogy Kézdisárfalva Ozsdola felőli kijáratánál, a Fekeügy hídfőjének két oldalán a D2-es országút korszerűsítése nyomán lekerült a Râul Negru/Feketeügy tábla, és helyébe a Vale feliratú táblát szerelték fel.
Kovács Ödön megyemenedzser közbenjárására az illetékesek leszerelték a Vale-táblákat és visszakerült a helyére a folyó román elnevezését tartalmazó tábla – a magyar nem. A megyemenedzser szerint a közeljövőben a magyar nyelvű táblát is visszaszerelik. Különben a helységtáblán is csak Tinoasa falunév olvasható...
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. szeptember 20.
Négyes nemzetközi hadgyakorlat
A román, a magyar, a szlovák és az ukrán hadsereg katonáinak részvételével kezdődött hadgyakorlat tegnap Szatmár megyében – jelentette az Agerpres hírügynökség.
A Blonde Avalanche 16 (Szőke Lavina 16) elnevezésű, évente megszervezett hadgyakorlaton a több ország katonáit összefogó műszaki zászlóalj gyakorolja a természeti csapások következményeinek az elhárítását, a károk mérséklését a térség helyi hatóságaival közösen. A hadgyakorlat programjában vezérlési gyakorlat és terepmunka is szerepel. A Szatmár.ro portál közlése szerint a hadgyakorlat résztvevői az elkövetkező napokban ideiglenes hidat építenek a Szamos folyóra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. szeptember 20.
Brüsszel nem tágít (Kötelező uniós kvótarendszer)
Az Európai Bizottság nem áll el a kötelező uniós kvótarendszerre vonatkozó tervektől annak ellenére, hogy egyesek így értelmezték a Brüsszeli testületet vezető Jean-Claude Juncker múlt heti kijelentését, miszerint a szolidaritásnak szívből kell jönnie, nem lehet kierőszakolni – jelentette ki Margaritisz Szkínász bizottsági szóvivő tegnap Brüsszelben.
Újságírói kérdésre válaszolva Szkínász leszögezte, Juncker szavainak „nincsen köze a közösségi jog alkalmazásához, ami nem fakultatív”.
A menedékkérők uniós tagállamok közötti áthelyezése folyamatban van, igaz, nem a tervezett ütemben halad – tette hozzá.
Szkínász a visegrádi csoporthoz tartozó négy ország – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – „rugalmas szolidaritásra” vonatkozó javaslatára reagálva elmondta: „Az európai Bizottság feladata a nézeteltérések áthidalása, nem pedig a szakadékok elmélyítése a 27-ek közt, amelyekbe beletartoznak a négyek is”. A visegrádi csoport államai a migrációs válság kezelésével kapcsolatban azt szorgalmazzák, hogy az EU a menekültbefogadási képesség megítélésében vegye figyelembe az uniós tagországok gazdasági fejlettségét is.
Szkínász rámutatott, hogy a bizottság átfogó szemlélettel rendelkezik a menekültválság kezelésére. „Eredményeket szeretnénk látni” – tette hozzá.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. szeptember 20.
Generációs látlelet (Pulzart)
Meggyőződése, hogy egy nemzedéket nem az átlaggal, nem a többséggel lehet megjeleníteni, hanem egy szűk réteggel – nem csak vallja, de ezt is cselekszi Potozky László írásaiban. Vasárnap délután Éles című regényének erdélyi ősbemutatóján, a Sepsiszentgyörgyi Tein teraszán beszélt a fiatal író alkotásról, inspirációról, terveiről.
A Csíkszeredai születésű, Budapesten élő Potozky Lászlónak csak jó véleménye van Sepsiszentgyörgyről, a városba megérkezni számára mindig inspiráció: a vasútállomásról kilépve olyan tájat látni, amely csak itt van, a kommunizmus ironikus tömbházai, a román katona szobra – „mindig volt bennem egy perverzió az elrontott tájak iránt”, válaszolta beszélgetőtársa, Részeg Imola egyetemi oktató kérdésére. Más szempontból is jó a véleménye Sepsiszentgyörgyről: „kárhoztatják Székelyföldet, hogy nem lehet előrelépni, és akkor itt van ez a pulzArt”. Potozky László nem az a fajta író, aki már az iskolai diáklapba is írt, viszonylag későn került kapcsolatba az irodalommal. Újságírói szakra járt Kolozsváron, azelőtt nem sokat bújta a könyveket, csak egyetemistaként kezdett tudatosan regényeket olvasni. Aztán egyszer csak leült, és megírt egyhuzamban egy tizenhatezer leütéses novellát, amit le is közölt a Látó – nem azért, mert olyan jó szöveg lett volna, hanem mert a folyóirat szerkesztője meglátta benne a tehetséget. Első két kötetében a novellák cselekménye részint gyűjtött történetekből, részint személyes élményekből adódott, stílusára nagy hatással volt Bodor Ádám, merészségére Bartis Attila. Éles című regényének alaptörténete és sok figurája is valós, önéletrajzi elemeket is bőven tartalmaz, „a sok élmény összegyűlt, amihez csak hozzá kellett tenni a fantáziát” – mondta. A regény arról a rétegről szól, amelyet ő látott, amely, mint a lakmuszpapír méri le, milyen egy generáció: „elég érzékenyek, hogy megértsék a szociális folyamatokat, de nem elég jól eleresztettek, hogy magasról tegyenek rá” – foglalta össze jellemzésüket.
Ami a közeljövőt illeti: egyféle folytatása lesz az Élesnek a Mellettem fal című, már készülő regénye, amelynek cselekménye egy meg nem nevezett, ám jól felismerhető kelet-európai országban történő forradalom idején zajlik.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. szeptember 20.
Honismereti táborok a sikeres társadalomért
Pénteken folytatódott a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) előadássorozata a váradi várban. A táborok szerepe az ifjúság honismereti nevelésében címmel tartott előadást Kecse Gabriella magyar–néprajz szakos tanár, és az eseményen megjelent Dukrét Géza, a PBMET elnöke is.
Kecse Gabriella a „tábor, honismeret, tájház” kulcsszavak köré építette előadását, ő ugyanis a Nagyváradi Tanoda Egyesület elnöke, amivel hét éve szervez táborokat karöltve a berettyóújfalui Bihari Múzeum Baráti Körével. Táborainak célja a gyermekek honismeretének növelése, önismeretük fejlesztése, ok-okozati és felismerő gondolkodásmód formálása, illetve identitástudatuk erősítése. Mint mondta, sikeres társadalom is csak akkor létezik, ha annak tagjai tudják, hogy honnan hová tartanak. Véleménye szerint ezért szükséges a mai fiatalokkal – akik egyébként egy erősen ingergazdag világban nőnek fel – megismertetni épített örökségeinket, hagyományainkat, melynek egyik alappillérét alkothatják ezek a honismereti táborok.
Kecse beszámolt idei táborukról, melyet dr. Krajczárné Sándor Mária muzeológussal közösen szervezett. 28 táborozóval ellátogattak Létavértesre, Biharfélegyházára, illetve az egykori Herpályra is. Idei témájuk a népi gyermekjátékok gyűjtése volt, melyhez egyébként, mint mindig, most is kihasználták a környék adta lehetőségeket. Kecse, mint mondta, a múzeum-pedagógia alapján igyekezett a gyermekek minél több érzékszervét bevonni a felfedezésekbe, illetve a kompetencia-fejlesztő oktatást is alkalmazta, hogy így kézzel foghatóbbá váljon számukra a múlt. Táborainak célja továbbá az erkölcsi nevelés, nemzeti azonosságtudatra, felelősségvállalásra, önkéntességre, környezettudatosságra való nevelés. Azt is elmondta, hogy az ő módszere a történelmi és holasztikus szemléletű felfogás tanítása, hogy megértesse a gyerekekkel a történéseket és az azok közötti összefüggéseket. Ehhez különböző játékos feladatokat kaptak a gyerekek, Kecse példaként kiemelt egy olyan csapatépítő játékot, ahol a táborozóknak családokat kellett alkotniuk, és maguknak kiválasztani, hogy ki legyen a családfő, ki milyen szerepet kapjon a kis közösségekben.
Előadása zárásaként képeket láthatott a hallgatóság a táborokból kézműves foglalkozásokról, a táborok helyszínéről, oktatótermekről, és olyan emlékhelyekről, ahova közösen látogattak el (biharfélegyházai református műemléktemplom, Turul-emlékmű vagy a herpályi csonkatorony).
A rendezvényt Dukrét Géza zárta, aki szintén szervezett hasonló jellegű táborokat 1993–2006 között, amelyeket röviden, átfogóan ismertetett a hallgatósággal, majd megköszönte Kecse Gabriella előadását. Legközelebb két hét múlva, szeptember 27-én tart majd előadást A református iskolák államosításának története Nagyváradon címmel Kupán Árpád történész.
Kiss Erzsébet Janka
Reggeli Újság (Nagyvárad)2016. szeptember 20.
Potápi: a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre
A nemzetpolitikai államtitkár szerint a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre, ezért az nem elfogadható.
Potápi Árpád János a Kisebbségi érdekvédelem a nemzetközi porodon címmel kedden a fővárosban rendezett konferencián kiemelte: az esetleges betelepítés a Kárpát-medenceében minden magyar és nem magyar polgárra veszélyt jelent. Ezért fontos, hogy világosan megfogalmazzák, kinyilvánítsák a közelgő, október 2-i népszavazáson ezzel kapcsolatos véleményüket és emlékeztessék az uniót, hogy elsősorban az európai identitást kell védenie – hangsúlyozta.
Az államtitkár kitért arra, hogy az összeurópai kisebbségvédelmi szövetségként működő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója ( FUEN) 90 tagszervezete közül 7 magyar. Az, hogy a magyar tagszervezetek aránya ilyen magas, jelzi, hogy a magyarországi nemzetiségek és a külhoni magyarok nem tétlenkednek, nem minden esetben a magyar kormány segítségére várnak, hanem maguktól is próbálják kiharcolni az őket megillető jogokat. Ehhez a munkához Magyarország kormánya igyekszik megteremteni a megfelelő hátteret – jelezte az államtitkár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tanácskozásán.
Az államtitkár szerint a FUEN az európai szinten kifejtett lobbi tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek mai napig megoldatlan helyzetére irányítsa. A FUEN munkájában arra törekszik, hogy közelebb vigye az Európai Uniót, annak működését az európai polgárokhoz – emelte ki az államtitkár.
Kántor Zoltán, a kutatóintézet vezetője rámutatott: a helyzet 1990 óta valamelyes pozitív irányban változott, de még mindig nem állítható, hogy a nemzetközi porondon a kisebbségek olyan jogokat élveznek, amely reprodukciójukhoz elégségesek. Ezért folyamatos küzdelem, tágítani a lehetőségeket, megjeleníteni a kisebbségi érdekeket és tájékoztatni a nyugat-európai országokat – mondta, hozzátéve: ez érvényes az Európai Parlamentre, az Európa Tanácsra, a bilateriális egyezményekre egyaránt.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke azt mondta: a kisebbségvédelemben ritka a látványos siker, de a civil szervezet a maga eszközeivel lépésről-lépésre igyekszik előre haladni. Lobbi-szervezetként azt szeretnék, ha európai keretben a nemzeti kisebbségek védelméről több szó esne és megszületnének a szükséges intézkedések – mondta, hozzátéve: megoldatlan kérdések ma már elsősorban ebben a térségben vannak. Fontosnak tartotta, a védőintézkedések olyanok legyenek, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat legalább megállítsák.
Az uniót illetően nagy lehetőségként tekintettek a lisszaboni szerződésben rögzített európai polgári kezdeményezésre. Ugyanakkor ez az eszköz nem úgy működik, ahogy kellene – jegyezte meg. Kitért azon célkitűzésükre is, hogy a többség-kisebbség között megrekedt párbeszédet kimozdítsák, ami különösen jellemző Erdélyben, de hasonló problémák vannak Felvidéken is.
Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke kiemelte: az elmúlt 100 év nem kényeztette el a kisebbségi sorsra jutott magyarokat. Közösség legyen a talpán, amelyik képes ezt túlélni, és a következményeket a mai napig érzik. A rendszer kishitűségre szoktatta őket – állapította meg, hozzátéve: jogaikért akkor tudnak eredményesen fellépni, ha tudatában vannak annak, hogy mi jár nekik. Kifejtette: a magyar nemzeti kisebbség jogilag Szlovákiában nem létezik, nem ismerik el őket államalkotó nemzetiségként. Ez ugyanakkor megilletné őket – rögzítette. Kitért arra is, hogy a kisebbségi közösségek számára azokat a jogköröket nem biztosítják, amelyek a saját ügyeik intézésében való érdemi részvételt lehetővé tenné. Csak látszatra van beleszólásuk, a parlamentben a nemzetiségi képviselőknek ellenzékben csak elenyésző lehetőségeik vannak.
[Forrás: MTI]
itthon.ma//karpatmedence2016. szeptember 20.
Megkezdődött a dráMA8 Udvarhelyen
Új részvevőkkel, a Bukaresti Nottara Színház társulatának előadásával kezdődött el hétfőn a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház dráMA – kortárs színházi találkozójának nyolcadik kiadása. A szervezők szeretnék, ha a találkozó idejére, sőt utána is közösségi térré válna a színház, a rendezvény pedig „beépülne a város testébe”.
Tizenkét előadást tekinthetnek meg idén a dráMA8 kortárs színházi találkozón az érdeklődők. A hétfő délutáni megnyitón Nagy Pál, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta, céljuk közösségi térré változtatni a színházat a magyar dráma napja köré csoportosított produkciókkal és kísérőprogramokkal. Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője szeretné, ha egyre több teret kapnának a szakmai beszélgetések és találkozók is, idén a kortárs szövegről, illetve a színházi folyamatokról értekeznek a szakemberek.
A nyolcadik kiadásához érkezett rendezvény megnyitóján először képviseltette magát a városvezetőség. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere az eseményen elmondta, fontos a színházi találkozó, hiszen így a szakma neves képviselői jutnak el Udvarhelyre. Hozzátette, jelenléte nemcsak protokolláris jellegű, ezzel egyszersmind jelezni szeretné azt is, hogy a jövőben több figyelmet fordítanának a város kulturális életére és a háttérbe szorított helyzetben lévő színházra. Ugyanakkor szeretné, ha nagyobb bért kapnának a társulat tagjai és az itt dolgozó színházi szakemberek.
Fontosnak tartja a Tomcsa Sándor Színház fesztiválját Szűcs Katalin Ágnes kritikus is, aki beszédében elmondta, jó kezdeményezés a román és a magyar drámairodalom egyesítése egy rendezvényen. „Nagyszerű látni, hogy román színházak magyar darabokat mutatnak be, és fordítva is nagyon izgalmas, amikor magyar társulatok román darabokat mutatnak be. Ezek számomra azt bizonyítják, hogy értjük egymást a színház nyelvén. Fontos, hogy a közönség is értse ezt, és a fesztivál tesz is ezért” – fogalmazott.
Veres Réka |
Székelyhon.ro2016. szeptember 20.
Viselkedni tanít a népi gyermekjáték
Gyermek gyöngykoszorú találkozót szervez az EMKE Csittszentivánon és népdalvetélkedőt Marosvásárhelyen. Mindkét eseményre szeptember 24-én kerül sor.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete szeptember 24-én, szombaton délelőtt 9 órától Csittszentivánon gyermek gyöngykoszorú találkozót szervez, amelyen egy-négy osztályos csoportok – legtöbb hétperces – néptánc és/vagy népi gyermekjátékokkal vehetnek részt. Jelentkezni lehet a 074-824 1943-as telefonszámon, vagy az [email protected]ímen.
Ugyancsak szeptember 24-én, szombaton délelőtt 10 órától szervezi meg az EMKE Marosvásárhelyen a Református Diakóniai Központ Bocskai termében – Jókai (Eminescu) utca 28. szám – egy-nyolc osztályos tanulóknak a Tóth Erzsébet népdalvetélkedőt. Mindkét eseményre elsősorban a vidéki iskolák tanulóira számítanak a szervezők – mondta szerkesztőségünknek Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke, hozzátéve, hogy természetesen a városi gyerekek jelentkezését is nagy szeretettel várják.
Nem annyira színpadképes produkciókra számítanak, mint arra, hogy bemutassák a gyerekek azokat a játékokat, amelyeket a szünetekben játszanak, vagy vakációban, kirándulások során – hívta fel a figyelmet az EMKE elnöke. A magyar folklór ugyanis bővelkedik a népi gyermekjátékokban, amelyek elsősorban a szocializálódást segítik, a kommunikációs készségeket erősítik, ugyanakkor fejlesztik a mozgáskultúrát, a találékonyságot, memóriát, önfegyelmet, tudat-tűrést, önbizalmat, önfegyelmet, találékonyságot.
Az első években a Marosvásárhelyi várban szervezték meg a gyermek gyöngykoszorú találkozókat. Amikor elkezdődött a vár felújítása, más helyszínt kerestek. Csittszentiván ideálisnak bizonyult, hiszen minden feltétel adott arra, hogy két-háromszáz gyerek találkozzon. A Bandi Dezső Kulturális Egyesület partner a szervezésben, ahogyan a paniti polgármesteri hivatal is. A néptánc és a népi gyermekjátékok mellett kézműves foglalkozásokkal is várják a gyerekeket – mondta Kilyén Ilka.
Tavaly vette fel Tóth Erzsébet nevét a gyermek népdalvetélkedő, amely ugyancsak fontos rendezvénye a Maros megyei EMKE-nek. Nem kimondottan a tehetségek felfedezése a cél – mutatott rá Kilyén Ilka –, hanem a gyerekek bátorítása az éneklésre, mert jó népdalt énekelni. Aki ismeri a népdalokat, könnyebben ismerkedik más zenei műfajokkal, nyitottabbá válik a különféle zenei stílusok iránt is.
„Annak, aki népdalt énekel és néptáncot táncol, másképp fejlődik a kommunikációs képessége, az értékek mentén szocializálódik, olyan morális tartást, viselkedési formát sajátít el, amely az egész életét meghatározza” – fogalmazott az elnök, aki elmondta, ma egyre népszerűbb a népdal és a néptánc, bálokban, lakodalmakban is többen igénylik.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felölelte a néptáncmozgalmat, amely Maros megyeben különösen erős – mutatott rá Kilyén Ilka. A gyöngykoszorú találkozók annyira népszerűvé váltak, hogy sok helyen már a falusi egyesületek, néptánccsoportok szervezik, meghívják egymást, találkoznak, tanulnak egymástól, a tanultakat pedig néptánctáborokban, vagy további találkozókon adják tovább. A néptánctáborokkal kiegészítik egymást, azok ugyanis a tanításra helyezik a hangsúlyt, míg a gyöngykoszorú találkozó egy seregszemle, amely a kapcsolattartásról, a bemutatkozásról, ismerkedésről szól.
Antal Erika |
Székelyhon.ro2016. szeptember 20.
Nyolcmillió eurót szereztek a felújításra, engedélyt még nem tudtak
Hiába számít balesetveszélyesnek, hiába van meg rá a pénz és a terv, mégsem tudják megkezdeni a Bolyai Farkas Gimnáziumnak és a Református Kollégiumnak otthont adó épület felújítását. Az okok, mint Romániában lenni szokott, a bürokráciához köthetők.
Vakolatdarab esett a Bolyai Farkas Gimnázium és a Református Kollégium épülete előtt parkoló autóra kedd reggel. Nem ez az első ilyen eset az utcában, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó, ugyanis az egyre romosabb állapotba kerülő épület felújítására még várni kell, annak ellenére, hogy megvan rá az anyagi forrás. A műemlékvédelmi bizottság határozatát ugyanis még nem kapta kézbe a tulajdonos, vagyis az Erdélyi Református Egyházkerület.
Az épület felújítása mintegy 8 millió euróba kerül, az összeg megvan, nem ez jelenti az akadályt. Egy műemlék-felújító céggel is megkötötték már a szerződést, amely vállalta, hogy akár három váltásban is dolgozik, hogy minél hamarabb befejezzék a munkálatokat. A műemlékvédelmi bizottság engedélye nélkül azonban lehetetlen elkezdeni a felújítást.
A tervek szerint már június 24-én el kellett volna kezdődjenek a munkálatok az iskolaépületekben, ám azóta sem láthattak neki a felújításnak, ugyanis a műemlékvédő bizottság engedélyére kell várni – mondta el lapunknak Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója. Az A kategóriás műemléknek számító épületegyüttes tetőzetét, csatornarendszerét, homlokzatát, ablakait kell minél hamarabb felújítani, az elavult cserépkályhákkal működő százéves fűtéshálózatot kicserélni – sorolta továbbá Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület Püspökségének gazdasági tanácsosa.
„A műemlékvédelmi bizottság aláírta ugyan a hivatalos engedélyt, de az erről szóló határozatot még nem kaptuk kézbe, így nem foghatunk neki a felújításnak. Egy ilyen épület esetében tetemes pénzbírsággal és börtönbüntetéssel jár az engedély nélküli restaurálás, nincs az a tervező, aki ezt jóváhagyás nélkül elvállalná” – fejtette ki a gazdasági tanácsos.
Nemcsak csúnya, lehangoló az omladozó vakolat a neves Marosvásárhelyi iskolák épületén, hanem balesetveszélyes is. A törvény értelmében sürgősségi esetben és megfelelő dokumentáció alapján egy hét alatt is ki lehet állítani az engedélyt. Az iratokat benyújtották a műemlékvédelmi hivatalhoz, ám az közölte a tulajdonossal, hogy teljes felújítási tervre van szükség – magyarázta Ballai Zoltán. Minden hivatalos dokumentációt megszereztek, már csak arra várnak, hogy kézbe kapják a hivatal által kibocsájtott engedélyt. Arra azonban, hogy mennyit kell még erre várni, nem tudják. Ráadásul az ingatlan felújítását az is akadályozza, hogy az épületegyüttes középső része nincs a református egyház nevére telekelve, tulajdonos hiányában pedig nagyon nehéz bürokratikus folyamatokat intézni – mondta Ballai Zoltán.
Hajnal Csilla |
Székelyhon.ro2016. szeptember 20.
Folytatnák a műhelymunkát
Önismeret a képzőművészet eszközeivel címmel egész nyáron át tartó élményalapú műhelymunka zajlott a gyergyószentmiklósi Pro Terra Alapítványnál. A program elérte a célját: a részvevők a művészet eszközeivel fedezték fel szunnyadó tehetségeiket.
„Felfedeztem olyan tehetséget magamban, amiről korábban nem tudtam, hogy van, ezért hálás vagyok. Örülök az új társaknak, akiket megismertem, és még szeretném megismételni a foglalkozásokat” – foglalta össze a programsorozaton tapasztaltakat az egyik részvevő. Mások a jó hangulatot, a jó társaságot emelték ki, és valamennyien nyugtázták, hogy a munkáikból is nyilvánvalóvá vált egyéniségeik különbözősége.
Önismereti lehetőség rejlett a foglalkozásokba – fejtette ki Szőcs Zsuzsanna alapítványi vezető. Mint részletezte, a műhelyben a részvevők több művészeti technikát ismertek meg, ezek által egyfajta kreatív lehetőség nyílt számukra, hogy kifejezzék önmagukat, belső világukat. Kipróbálták a kollázskészítést, a festés több technikáját, monotípiát és egyéb más technikákat is.
„A visszajelzéseket figyelembe véve úgy véljük, a felnőttek részéről van igény hasonló programokra. Ezért jövőre igyekszünk a személyiségfejlesztés témakörében is minél több lehetőséget biztosítani az alkotói folyamatok megtapasztalására, amelyek közvetett módon hozzájárulnak a személyiség kibontakozásához” – mondta Szőcs Zsuzsanna.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2016. szeptember 20.
Szakács Gyula: legyünk büszkék az örökségünkre
Adományként készített nemrégiben új kaput a csíkszentmiklósi templomkerítéshez Szakács Gyula. A csíkszentmiklósi férfi úgy tartja, fontos, hogy jó példát mutassunk a fiataloknak, mind az adakozással, mind a munkával.
Jól felszerelt asztalosműhelybe lépünk be Csíkszentmiklóson, szép, egyedi bútorok készülnek épp. „A Teremtőtől kaptam egy tehetséget, amit szorgalommal és hozzáállással tudtam kamatoztatni. Az iskolában könnyen ment nekem a rajzolás. Gyerekkoromban, ha egy bicska a kezembe került – például Szépvízen a templomkertben levő hárs- és gesztenyefa kérgéből – rögtön faricskálni kezdtem egy hajócskát. Később kést, villát, kanalat gyerekésszel próbáltam utánozni. Aztán rájöttem, hogy ehhez én hovatovább jobban értek. Mindig is foglalkoztatott a fa megmunkálása” – emlékszik vissza Szakács Gyula, amikor eddigi pályafutásáról kérdezzük.
Mint mesélte, 1969-ben Buhusba került szakiskolába, fonó szakra. Az iskola melletti szövődében gyakorlatoztak, a fiúk a gépek karbantartását végezték. 1972-ben a Csíkszeredai fonodába került mint karbantartó lakatos. El is végzett egy lakatosképzést.
„Édesapám értette a lakatos szakmát, szekereket csinált, jármot, kapukat javított, kályhát készített, fazekakat fenekelt, biciklit, traktort javított, mindenhez értett. Ebben nőttem fel, nyolcan vagyunk testvérek, ebből hat fiú, a vérünkbe ivódott a lakatosság. Mindig segítettünk édesapámnak kályhát nyitolni, kapálógépet készíteni. A környékbeliek vele készíttettek sok mindent, ezermester volt, én is annak tartom magam.”
A katonaságtól való leszerelés után a Csíkszeredai traktorgyárban kezdett dolgozni lakatosként és táncmesterként. „Beiratkoztam egy táncmester iskolába, mert akkor kerestek a traktorgyárhoz táncmestert. És mivel a lakatos szakma fortélyait is kitanultam, lakatosként dolgoztam ott. Akkor próbálkoztam amatőr szinten vászonra festeni képeket. Találkoztam díszlettervezőkkel, akik megmutatták, hogyan kell egy vásznat lekezelni, hogy utána festeni lehessen rá. Saját magamtól kezdtem el, aztán »elloptam«, eltanultam a mikéntjét. Aztán elmentem a faragászat irányába, mert hatalmas igény volt rá. Gyertyatartókat, csillárokat, függönytartókat, a vadászoknak trófeaalapokat, féldomborműveket, használati cikkeket készítettem, és ezt annyira felfejlesztettem, hogy több pénzt kerestem belőle, mint amennyi fizetést kaptam a munkahelyemen.”
Szakács Gyula, miután eljött a traktorgyártól, a bútorgyárban lett karbantartó lakatos, itt került közel az asztalosszakmához. Ekkor készítette el a legelső Székely kapuját az ott dolgozó asztalosok segítségével.
„Ott megismertem jobban az anyagokat és a gépeket. Sokat tanultam, de könnyű volt, mert ragadt rám. Ha bementem egy vendéglőbe, amíg kihozták a sörömet vagy az ételt, addig én megvizsgáltam az asztalt és a székeket, hogy hogyan vannak elkészítve. Később rengeteget utaztam, és mindenhol sokat tanultam. A forradalom előtt két évet dolgoztam a madéfalvi tanácsnál, mint lakatos” – mesélte.
Mivel ott ő számolta ki az ott elkészített tárgyak árát – parkba padokat, rendőrségre vasajtót, a kollektívnek pityókafullasztót – ő adta át a megrendelőnek, és átlátta a folyamatot, a rendszerváltás után rögtön el tudott menni „magánszektorba.”
„A munka olyan, hogy ha szereted és beleéled magad, és várod, hogy az az alak jöjjön elő a fából, nem tudsz lefeküdni, nem álmosodsz el, nem tudod abbahagyni, amíg kész nincs. És amíg én éjjeleken keresztül itthon faragtam, mindig hallgattam a Szabad Európa rádiót. Megfogott az a szabadságérzés, a lehetőség, hogy magadnak dolgozz, elképzeltem, hogy ha én valahol Nyugaton lennék, Kanadában vagy Németországban, milyen jól meg tudnék élni ott. Ezért mihelyt a forradalom eljött, egyből léptem és magániparban kezdtem dolgozni, tudtam, hogy kell kiszámolni az áru árát, hogy kell a kuncsaftnak átadni, nyugtát írni stb. Megvolt a szakmai hátterem is, és már három hónapra való munkám el volt vállalva. Még két inasom is volt, akiket úgy hoztak a szüleik, hogy tanítsam őket, legyen szakma a kezükben” – emlékezett vissza.
1991-ben aztán egy Csíkszeredai vendéglő bútorzatának elkészítésére kérték fel, ez volt az első nagyobb munkája. Azt meglátván, egy ismerőse asztalosmunkára hívta Németországba. „Nagyon féltem, hogy én minek megyek oda ki. Mondták, megpróbálod, vizsgamunkát csinálsz, és ha elfogadják ott mAradsz. Egy régi épület nyílászáróit kellett javítani. Két éjjel és két nap nem aludtam, csak a vizsgamunkát csináltam. Ott kint minden gépet megvettek számomra, amire szükségem volt. Itthonról úgy mentem el, hogy bejelentettem a feleségemnek és a gyerekeknek: apu megy. Azért mentem el, hogy lássak és tanuljak, és a lehetőséget ne szalasszam el. Aztán egy nap alatt annyit kerestem ott, mint itthon egy hónap alatt, nagyon meg voltam fizetve.”
Egy év múlva szerszámokkal, pénzzel, tudással, tapasztalattal tért haza, itthon nekifogott asztalosműhelyt építeni, híre is ment, hogy milyen asztalosmester van Csíkszentmiklóson, még Nagyváradról is érkeztek megrendelések.
Szakács Gyulát mindig is foglalkoztatták a „népi” dolgok, mindig is szeretett volna székely kapukat készíteni. Az elsőt még a „bútorgyáras” időszakában készítette, aztán kezdtek érkezni a rendelések, felkérések székely kapuk restaurálására. „Most értem oda, hogy a motívumokhoz is hozzá merek nyúlni. Sok tervezővel dolgozom együtt, és hála istennek szakmai körökben jók a visszajelzések. Én nem tartom magam nagyobbnak vagy okosabbnak másoknál, de egy kicsit hozzá mertem nyúlni ahhoz, amit az ősöktől örököltünk, és amelyek mindig is változtak az idők során. Ha a szakember annyira megérett, akkor egy kicsit saját magából is hozzáad.”
A csíkszentmiklósi templomkerítés kapuja igencsak rossz állapotban volt. A pap kérésére az asztalosmester megnézte, de úgy vélte, inkább újat készít, minthogy kijavítsa, munkájáért pedig nem kért el pénzt. Szakács Gyula munkáját több templom bútorzata is dicséri, az egyik gyimesi templomban, a csíkszentmiklósi templomban, az erdőszentgyörgyi templomban is láthatók, használhatók az általa készített padok és egyéb belső berendezések.
„Ezeket szívesen csinálom, azért, hogy mentsük meg azt, ami a miénk és adjuk tovább. Az egyháznak segítünk és dolgozunk, és azt a templomot, amit őseink felépítettek, mi is legyünk arra valók, hogy meszeljük ki és tartsuk rendbe. Tegyünk róla, hogy szép mAradjon, és ezzel jó példát mutassunk a fiataloknak, mind az adakozással, mind a munkával, őrizzük meg, vigyázzunk rá, tartsuk karban. Ezt kell nekünk hátrahagyni, tanítani, és büszkék kell legyünk rá.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro2016. szeptember 20.
„Legyen e szent hajlék a belépőknek a gyógyulás háza!”
Követésre méltó csoda, a szentleányfalviak összefogása
Szombaton XIV. alkalommal szervezték meg a Szentleányfalvi Falunapot, programja 15 órakor hálaadó istentisztelettel kezdődött, a református templom belső felújításának a befejezése alkalmából.
Amint ünnepi igehirdetésében nt. Módi József esperes kifejtette: „szívünkben öröm és hálaadás van ezen az ünnepi istentiszteleten, amiért itt, Szentleányfalván Isten megmutatta a csodálatos hatalmát, gondviselését. Köszönjük, amiért Isten bátorságot adott nekik a felújítás elhatározásához, de segítette őket a hatalmas munka kivitelezésében is. Ezért köszönetet mondunk a felújított templomért és Istent arra kérjük, hogy a dicsősége azt töltse be minden alkalommal, amikor itt hozzá imádkoznak. Adja Isten, hogy ebben a szent hajlékban sok, megfáradt emberi szív találjon békességre, gyógyulásra és az Ő igéjén keresztül, a Megváltónk, Jézus Krisztus megismerésével, sok lélek találjon üdvösséget e helyen”. A továbbiakban az esperes örömének adott hangot, amiért az ünneplő gyülekezettel lehet, velük együtt hálát adni Istennek, amiért segített nekik sikerre vinni az egyáltalán nem könnyű vállalkozást, a templom belső felújítását. Abban a gyülekezet számos tagja hittel, jó szívvel vállalta a munkát, ezért nekik köszönhetjük a belülről gyönyörűen felújított templomot. Nagyon kellemes érzés volt ide belépni, tapasztalni a jól végzett, szakszerű munka gyümölcsének az örömét. E jó érzést valamikor decemberben az ágyaiak is megtapasztalhatták, amikor a mesterek végre összeszedték a szerszámaikat és mAradt az utolsó munkafázis, a padok behordása, átfestése. A lelkipásztor kollégától tudja, hogy az itt végzett munkálatok igen áldott alkalmak voltak, azért is, mert a helybeli hívek mindenben mellettük álltak. Isten dicsőségére nagy áldozatokat hoztak. Külön öröm volt hallani, hogy a kisperegi hívek is besegítettek. A felújítási munka mellett arról az évek óta zajló szellemi munkáról is beszélt, amivel a helybeli lelkipásztor és felesége a gyermekek lelki nevelésére fordítanak, amiért mindkettőjüknek köszönetet mondott. Legyen ez a szent hajlék minden belépő számára a gyógyulás háza – zárta lélekemelő igehirdetését nt. Módi József esperes, aki megáldotta a belülről felújított templomot és a benne lévő híveket.
Lelkészi beszámoló, köszönet
A továbbiakban nt. Vékony Zsolt József lelkipásztor mondott köszönetet az esperes szolgálatáért, bátorító szavaiért. A hívek mellett köszöntötte a lelkésztestvéreket, kiemelve Papp Sándor egykori szentleányfalvi, most nyugalmazott lelkipásztort, a németországi testvérgyülekezet képviselőit, Kovács Márkot és feleségét, Barbarát; az RMDSZ képviselőjét, Faragó Péter megyei elnököt. Köszöntötte a zimándközi, a kisperegi, a nagyzerindi, valamint a simonyifalvi híveket. Amint kifejtette, mindez, aminek ma szemtanúi vagyunk, egy csoda. A 2015 januárjában a tetőcserére készülődve már a belső felújításra is gondoltak azzal együtt, hogy sokan aggodalmuknak adtak hangot a gyülekezet erejét messze felülmúló munkálatok sikerével kapcsolatban. Arra senki nem gondolt, hogy hatalmas lelkesedéssel több mint 30 férfi fogott hozzá a munkához, hiszen a helybeliek mellett a zimándközi és a kisperegi hívek is csatlakoztak. Május 21-én hordták ki a padokat, majd folyamatosan, szombatonként dolgoztak azoknak a lecsiszolásán, újrafestésén. A falak és a mennyezet felújítását Szabó Ferenc és csapata végezte el 17 nap alatt, de a padokkal együtt az egész karzat és a szószék is teljesen megújult. A villámhárítót is újra váltották, új csillárokat és lámpákat szereltek fel, de az orgonát is sikerült felújítani. Köszönet Szabó Ferencnek és csapatának, köszönet a Fakerti Polgármesteri Hivatal, illetve az RMDSZ megyei szervezetének a megyei tanácstól szerzett támogatásért, ugyanakkor köszönet jár nt. Módi József esperesnek is a felújításban tanúsított fáradozásaiért, közbenjárásáért, Kozma Attilának az orgona felújításáért. Nem utolsósorban köszönet jár a szentleányfalvi híveknek, akik anyagilag, fizikailag, de imáikkal is támogatták a felújítási munkálatokat. Sokan végeztek itt önkéntes munkát a villámhárító leszerelésében, a padok ki-, illetve behordásában. A munkálatok értékének a negyedét a hívek adományából fedezték. Az elmúlt nyáron megtanultak együtt munkálkodni, ezért most már valóban a magukénak érzik a templomot, mert a szentleányfali maroknyi gyülekezet emberfeletti összefogása hitvallássá vált. Végszavában azt kívánta, az öröm és a hála mindnyájuknak töltse be a szívét. „Legyen velünk az Úrnak, a mi Istenünknek a jóindulata. Kezünk munkáját tedd mAradandóvá! – zárta a (Zsolt. 90, 17) idézettel beszámolóját nt. Vékony Zsolt lelkipásztor.
Köszöntők, koszorúzás, kiállítás
A továbbiakban egy-egy igeverssel nt. Módi József esperes, majd a vendéglelkészek, Czégé Imre Arad-gáji, Baracsi Levente Arad-belvárosi, Gecse Tamás angyalkúti, Iaroslav Kalousek nagyperegi, Tóbiás Emőke kisperegi, illetve Dénes József nagyzerindi lelkipásztorok köszöntötték a híveket.
Seres Margit felolvasta Molnár Károly Isten háza c. költeményét, nt. Dénes József nagyzerindi lelkipásztor összekötő szövegei nyomán az ottani gyülekezet fúvószenekara alkalmi zeneszámokat játszott, majd a szentleányfalvi templomkórus énekelt, illetve nt. Vékony Zsolt gitárkíséretével 14 gyermek a szemlaki vakációs táborban tanult énekeket adta elő. Nemzeti imánk közös megszólaltatását követően a gyermekek megkoszorúzták Szondy György templomépítő lelkipásztor emléktábláját, majd mindnyájan átvonultak az imaterembe. Ott Ódry Mária képzőművész méltatta Brittich Erzsébet linómetszetekből álló templomos sorozatát. Amint kifejtette, első alkalommal jár Szentleányfalván és soha nem gondolkodott a falu nevén. Egy dolgot azonban biztosan tud: a hely, ahol most vannak, az biztosan szent. A kiállítás azért egyedi és különleges, mert a linómeszeteken a művész Isten házait, a templomokat örökíti meg. Amint a képzőművész, Brittich Erzsébet elmondta, 1999-ben kezdett templomokat festeni, közöttük a szentleányfalvi a harmadik volt. Éppen ezért köszönetet mondott a meghívásért. Az alkotásokat a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg, köztük az 1970-es években egyetlen éjszaka alatt eltűntetett Aradi, Szent Flórián kápolnát is. Élményeiket többen beírták a vendégkönyvbe.
Ezt követően, a templomkertben felállított sátrak mellett Nagy Gizella bemutatta a Kövek c. időszakos kiadvány legújabb számát, illetve elhangzottak az ünnepi köszöntők.
Nt. Vékony Zsolt lelkipásztor köszöntötte a templomkertben Bimbó József polgármestert, akinek megköszönte a községnek a templom felújításához nyújtott támogatását. A polgármester magyarul kezdte, majd románul folytatta beszédét, amelyben örömének adott hangot, amiért jelen lehet e szép ünnepen, ahol köszöntheti a falu vendégeit. Annak is örvend, amiért a község segíthetett az ősei hozzájárulásával is épült templomnak a felújításában A községi tanács a továbbiakban is megpróbál minden felekezetet támogatni.
Faragó Péter RMDSZ megyei elnök bevallotta: az év folyamán nagyon sok ünnepségen vett részt, a mostani viszont különleges, mert az aznapi RMDSZ küldöttgyűlésen is szóba került Szentleányfalva, ahol vészesen fogy a magyarok száma, ezért, fokozattan oda kell figyelni, hitet, erőt adni e közösségnek. Az istentisztelet után úgy érzi, maga is itt töltődött fel hittel és erővel, mert megtapasztalta: összefogással, közösen nagy dolgokra is képesek lehetünk. Mmindnyájuknak további erős összefogást kívánt, hogy együtt tarthassuk meg hitünket, kulturális örökségünket és magyarságunkat.
Ezt követően Papp Sándor nyugalmazott lelkipásztor kapott szót, aki éppen Szentleányfalván, 57 évvel ezelőtt kezdte szolgálatát, 1959. január 1-étől nevezték ki segédlelkésznek. Miután mindnyájuknak további jó egészséget, Isten áldását kívánta, a gyülekezet énekkara adta elő ünnepi műsorát. Utánuk a nagyzerindi fúvószenekar adott térzenét, miközben a szentleányfalvi és az onnan elszármazottak elfogyasztották a Márton Zoltán és segédei által 40 kiló sertéshúsból főzött finom pörköltet, és igen jó hangulatban elbeszélgettek. A kellemes együttlétet fokozta a 20.30 órakor kezdődött filmvetítés, amelyen felelevenítették az eddigi Szenleányfalvi Napok, illetve a templom felújításának a legfontosabb eseményeit.
Igaza volt Faragó Péter RMDSZ elnöknek, amikor kijelentette: látva a maroknyi ember összefogásával véghezvitt hatalmas munkát, feltöltődve, azzal a tudattal megy haza, hogy Istenben és egymásban bizakodva magyarságunk képes lesz megbirkózni a reá váró legnagyobb feladatokkal is.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2016. szeptember 20.
Színházi különóra idén ősszel is
Az új évadban is jelentkezik a Kolozsvári Állami Magyar Színház ESziK vagy isszák? elnevezésű oktatási programja, amelynek célja szociálisan érzékeny színházszeretőkké és -értőkké nevelni az érdeklődőket. Az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozások segítik a nézőket felkészülni a színházi előadásokra, ugyanakkor a színházi élmény feldolgozásában is közrejátszanak. Az ősz folyamán két csomagot kínálnak a szervezők.
Hagyod magad megérinteni? – ezt a kérdést teszik fel a középiskolás diákoknak szánt csomagban, a foglalkozások – Kocsis Tünde rendező, drámapedagógus és László Éva pszichológus vezetésével – a Hedda Gabler és A mélyben című előadások révén járják körül a felmerülő témákat. Jelentkezési határidő: október 1-je.
Szabadság (Kolozsvár)2016. szeptember 20.
„Közös ügyekben keressük és megtaláljuk egymást”
Kárpát-medencei református iskolaévnyitó Nagyenyeden
Az első ünnepnapon, a szeptember 17-én a kollégiumi udvaron zajló felemelő élmények után jólesett a Vártemplomban megpihenni, a szép gondolatokra figyelni, tovább aratni a jó vetés nyomán fakadt gazdag termést, hiszen a dél-erdélyi szórvány egy sikeres iskoláját ünnepeltük.
A tanévnyitón a helyi gyülekezet mellett 36 református intézmény küldöttsége volt jelen Erdélyből, a Partiumból, valamint az anyaországból, Felvidékről és Kárpátaljáról. A zászlós bevonulás impozáns volt és megadta az évnyitó hangulatát. Szegedi László generális direktor hirdette az igét, magas szintű példázatokkal közelítve a mai valósághoz: Noé bárkájának csodája az, hogy nem hősködött, hanem cselekedett. Sergiu Nistor elnöki tanácsos szombaton látogatta meg a kollégiumot, és építészként nagyra értékelte a látottakat.
A nagy hatású prédikáció után Brendus Réka, a kollégium volt diákja, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese beszélt a nap jelentőségéről. Arról, hogy „közös ügyekben keressük és megtaláljuk egymást.” Ennek lehet a következménye, hogy megőrizzük azt a „szellemi műhelyt”, aminek hajléka megújult, és ami él és működik. Nagy Éva, a román oktatásügyi államtitkárság kabinetigazgatója Áprily Lajos verssorokból ihletődve üdvözölte a gyülekezetet és a vendégeket. Legnagyobb kincsnek, értéknek az anyanyelvet nevezte, mert amíg a nyelv fennmArad, a nemzet is él. Közben a karzatról az iskola kórusa Fórika Éva nyugalmazott zenetanárnő irányításával zsoltárokat adott elő. A kórus énekét orgonán kísérte Basa Anikó, a gyülekezet kántora. Fechita Catalin A fejedelemhez című Áprily-verset szavalta el.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)2016. szeptember 20.
Hozzáférhető múlt és örökség a bonchidai kastélyban
Az örökség fogalma képlékeny: folyton változásban van, egyszerre csökken és növekszik, pusztul és gyarapodik.
A hazai helyzetben, nem alaptalanul a diskurzus legtöbbször az eltűnő (épített) örökségről szól, a hiányról és a helytelen megoldásokról, tehát a negatívumokról. A hétvégén Európa-szerte a Kulturális Örökség Napjait ünnepelték: műemlék épületeket nyitottak meg, amelyek máskor nem látogathatóak – Budapesten többek között a Sándor-palotát –, múzeumok szerveztek külön erre az alkalomra beszélgetéseket, eseményeket. Az országok programjait különböző honlapokon lehet böngészni, de ahttps://www.europeanheritagedays.com oldalon elérhető mindennek az összesítése. Található még itt egy nagyon beszédes Európa-térkép: erre kis csillagokkal feltüntették, hogy az országok milyen városokban rendeznek megmozdulásokat erre az alkalomra. Érdemes Romániára ráközelíteni: a történelmi Erdélyben egyetlen csillag sem jelenik meg. Nem kell viszont megijedni, a mozgalomhoz azért csatlakoztak más városokból, térségekből – például a nagybányai ásványtani múzeum, vagy a konstancai múzeum. A címek, rövid leírások alapján a programok a kulturális örökség jelentése, hasznosítása és mindebben a közösségek szerepének, felelősségének témakörére épültek leginkább.
Kolozsvár (és környéke) nem volt ugyan rajta az említett térképen, mégis volt a hétvégén egy olyan esemény, amely teljes mértékkel beleillik a programsorozatba. Vasárnap, szeptember 19-én került sor Bonchidán a Metamorphoses Bánffy címet viselő rendezvényre, amelynek célja a család iránti tisztelet kifejezése is – így újra találkozhattak a leszármazottakkal, hiszen itt volt Bánffy Miklós unokája, Nicolette Bánffy-Jelen is. De mindemellett megnyitották az Arts and Crafts (Művészetek és Mesterségek) Központot, beszélgetésre is sor került, valamint a Váróterem Projekt színházi előadására. A központ neve utal arra a szellemiségre, amelyet követni szeretnének. A magyarul művészeteknek és kézművességnek fordítható elnevezés takarja azt a mozgalmat is, amely a 19. század végén indult Nagy-Britanniából, és a mindinkább háttérbe szoruló kézművesség újra fellendítése, a művészetben való felhasználása is célja volt. A bonchidai kastély is egy hasonló elveken működő központ funkcióját hivatott betölteni, ahol a különböző művészeti ágak találkozhatnak, egyszerre létrehozva valami újat és követve Bánffy Miklós szellemiségét. A főépület tereinek berendezése nem egyszerű feladat, az alkotók szem előtt tartották a falak textúráját, amelyet a tégla és a kő építőanyagok tesznek változatossá, valamint a tér arányait, amelyhez a szintek, elválasztófalak leomlása is hozzájárult. Ezért egy olyan megvilágítási rendszert készítettek el, amely több tucat egyforma méretű lámpából áll, amelyeket hullámvonal-szerű alakzatban lógattak be a térbe. Ezzel a formával érzékeltetni kívánták a hiányzó boltozatokat is.
ÚJVÁRI DOROTTYA
Szabadság (Kolozsvár)2016. szeptember 20.
Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)2016. szeptember 20.
Bukarestben kezdődtek meg a Háromszéki turisztikai napok
Bukarestben kezdődtek meg hétfőn este a Háromszéki turisztikai napok, a rendezvény célja népszerűsíteni a román turisták körében Kovászna megye idegenforgalmi lehetőségeit.
A Kovászna megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna megyei önkormányzat, valamint a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett rendezvény megnyitóját a Bukaresti Balassi Intézetben tartották, ahol székely népi mesteremberek és egyéb kézművesek mutatták be portékáikat.
Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta: az elmúlt években sok millió EUrót fektettek a Háromszéki turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe, és az ennek nyomán bővült idegenforgalmi lehetőségeket akarják népszerűsíteni. Közölte, tíz év alatt megkétszereződött a Háromszéki turisták száma, ugyanis tíz évvel ezelőtt 50 ezren látogatták Kovászna megyét, míg tavaly százezer turista kereste fel. A turisták 90 százaléka romániai volt, akiknek 80 százaléka román nemzetiségű.
Rámutatott: olyan programokat kell kínálni a román turistáknak, amit máshol nem találnak meg, ezért sajátos székely-magyar programot kell összeállítani, de úgy, hogy az fogyasztható legyen számukra.
A szeptember 25-ig tartó rendezvény tematikus napokból áll, így kedden Háromszéki kúriákat és kastélyokat lehet látogatni ingyen. Az érdeklődők megtekinthetik a zágoni Mikes-Szentkereszty kúriát, a Vargyasi Daniel-kastélyt, a csernátoni Damokos Gyula-kúriát, az olaszteleki Daniel-kastélyt, valamint a dálnoki Gál-kúriát. Bemutatják a Háromszék hét csodája című kiállítást, ami úgy jött létre, hogy Háromszéki civil szervezetek, helyiek és egy zsűri válogatta ki a térség legértékesebbnek tartott turisztikai látványosságait, épített örökségét vagy természeti különlegességeit.
Szerdán gyógyfürdőket és mofettákat lehet látogatni, az érdeklődők a bölöni, a hatolykai, a málnásfürdői, az oltszemi, az előpataki és a sugásfürdői fürdőket kereshetik fel. Csütörtökön Kovásznán az idegenforgalmi markertingről tartanak képzést a helyi vendéglátóknak, pénteken múzeumokat és tájházakat lehet felkeresni. Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Múzeumban megnyitják a III. Transnatura Nemzetközi Természetfotó Pályázat anyagaiból készült kiállítást, majd a hétvégén gyalogtúrákat szerveznek Háromszéken.
(MTI)
erdon.ro2016. szeptember 20.
Bezzeg a művészetekben!
Jó párszor elmondtam az utóbbi években, hogy bezzeg Romániában… Mert ebben a kies országban a bezzeg indulatszót vajmi kevés dologra, törvényre mondhatjuk ki. Legfennebb a gyönyörű Kárpátokra, Európa könyökhajlatára mondhatjuk, hogy hű, bezzeg! Igaz, a Kárpátok erdőrengetegéből rengeteg hiányzik már.
Itt ugyanis hoztak egy törvényt, mely szerint az írószövetség, a képzőművészeti szövetség és más művészi szervezet tagjai a nyugdíjukra kapnak még 50%-ot. Nagy dolog, bizony! És sokszor el is gondolkoztam ezen, és azon is, hogy én bezzeg Magyarországról kapom azt a nyugdíjacskát, és ebben az esetben a román fél nyugdíj nem jár, pedig 1970 óta tagja vagyok a Romániai Írószövetségnek.
Na, de nem ennyire egyszerű ám a dolog. Most tudtam meg, hogy a krónika szerint Adrian Păunescu meg Corneliu Vadim Tudor találta és harcolta ki ezt a kedvezményt – a maguk javára. Hiszen ők is költők voltak, vagy mi a… Tehát nekik is járt az 50% ráadás. Ám bonyolódik a dolog, és ez az újdonság számomra, ugyanis azokba a bizonyos szövetségekbe újabban nem vesznek föl úgy, mint régen, hanem spórolási szándékkal – és ritkán. S mit ad Isten, az új tagok is mind románok, tiszta véletlenül vagy vélet.
Itt van például a korondi Ambrus Lajos esete. Jól túl van már a 70-en is, és tekintélyes hazai szerzők és vezető költők, írók – Ferenczes István, Király László stb. – tárták Illetékes Hivatal elé a tagsági javaslatot, de nem, és nem! Harmadszor is kérés, arra már nem is válaszoltak odafentről.
Hát nem érdekes? Bezzeg… Itt ugrik be ismét a bezzeg. Mert a román alkotóművészeknek aligha van hasonló gondjuk. De hát a román kollégák régen is, ma is elmondják fennhangon, hogy „mi nem jöttünk ide, mi itt születtünk!” Az említett Ambrus Lajosnak értékes népköltészeti gyűjteményei vannak, továbbá prózakötetei, verseskönyvei. És Ambrust és sokan másokat nem engedik a nyugdíjpótlék közelébe. Az 50% nem jár ám mindenkinek, csak a méltó és igaz román életűeknek talán.
Hátha valami választ mégis kapunk ebben a kérdésben is, hiszen az elvtársak, a mai Szekuritátésok bizony szorgalmasan olvassák a magyar sajtót. Nosza!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. szeptember 20.
Történelmi bizonyítékok
Restaurálás a 700 éves templomban
A magyar kormány által a határon túli magyar épített kulturális örökség megóvására létrehozott Romer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány által biztosított kétmillió forintból folynak feltáró munkálatok a több mint 700 éves gidófalvi templomban.
A feltárást ugyanaz a szakembergárda, illetve cég végzi, amelyik alig pár hete fejezte be a kilyéni templom freskóinak a felújítását. Ottjártunkkor éppen Szakács Tamás és Sólyom Zsolt falkép-restaurátorok dolgoztak a helyszínen. Az eddig felszínre hozott rétegek az északi falon egy püspök (vagy szent) csodatételének jelenete, illetve Jézus dicsőítése a három királyok által, míg a nyugati oldalon Szent László bevonulásából fedtek fel egy részletet, de a festmény további feltárása majd segít az ikonográfiában, vagyis értelmezésben – magyarázta Szakács Tamás. Megtalálták a szószék mellett a reformáció előtti katolikus templom befalazott sekrestyebejáratát is, egy tipikus gótikus kőkeretet, de egy hajdani tűzvészről is „mesélnek” a falak, erre pedig történelmi források is utalnak. 1658-ban ugyanis a törökök felgyújtották a templomot, amelynek tetőzete akkor teljesen megsemmisült, de a vakolat alatt elszíneződve megmAradtak a freskók.
A munkálatra hat hete van a Marosvásárhelyi cégnek, de amint a gidófalvi gyülekezet lelkipásztora, Berecki László elmondta, remélhetőleg a munkálatok befejezéséig további támogatást is kapnak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. szeptember 20.
Nő az igény a segítségre
Huszonöt éves a Máltai Szeretetszolgálat
Egyre több az elesett, rászoruló ember, a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységére nagyobb az igény, mint 25 évvel ezelőtt, amikor a szervezetet létrehoztuk – mondta el tegnapi sajtóértekezletén Puskás Bálint. A szervezet romániai alapítóját a múlt héten a külföldieknek adományozható legmagasabb érdemrenddel tüntette ki a magyar köztársasági elnök.
A romániai Máltai Szeretetszolgálatot 1991 augusztusában hozták létre.
– Ebben a rohanó világban nagyon ritka az a szervezet, amely észreveszi, hogy körülötte élnek olyanok, akik segítségre szorulnak – jelentette ki Puskás Bálint.
Biszak József, a Sepsiszentgyörgyi szervezet elnöke elmondta: tevékenységükkel azokon a rászorulókon próbálnak segíteni, akik a társadalom perifériájára szorultak. Ezek leginkább az idősek, egyedülállók, hajléktalanok, árva gyerekek és cigányok közül kerülnek ki. Kiemelt projektjük a hajléktalanszálló, a roma-program, de van elsősegélynyújtó és mozgássérültekkel foglalkozó csapat, és hét ifjúsági csoportot is működtetnek összesen 110 önkéntes bevonásával.
Puskás Mária alelnök azt mondja: ezt a munkát nem lehet Isten segítsége és szeretet nélkül végezni.
– Hiszem azt, hogy Istenbe kapaszkodva, az ő segítségével és kegyelmével tovább tudunk segíteni az embereken – jelentette ki Puskás Mária.
Dávid György, a szolgálat lelki vezetője szerint az alapítók jelmondatát kell mindenkor szem előtt tartani: a hit védelme és a rászorulók megsegítése.
– A Máltai Szeretetszolgálat cselekedetei hitből és szeretetből fakadnak. Ha lehajol az ember a rászorulóhoz, az egy isteni cselekedet, s ezt nagyon fontos hangsúlyozni most, az Irgalmasság évében, amikor az önmegvalósításra koncentráló emberek többsége megfeledkezik kevésbé szerencsés társairól – mondta a Krisztus király templom plébánosa.
Bajcsi István, az elsősegélynyújtó csapat vezetője megvalósításként emelte ki, hogy négy iskolában (a Székely Mikó, Mikes Kelemen, Református és Kós Károly) sikerült a tanárok és a diákok körében állandó csapatot kialakítani, akik egy esetleges baleset vagy katasztrófa esetén, a mentők kiérkezéséig el tudják látni a sérülteket. Ezekben az iskolákban egészségügyi táskát tartanak fent, amelynek fogyóanyagait rendszeresen pótolják.
Péter Kinga ifjúsági felelős célja, hogy az egész kicsi, óvodás gyerekekben is kialakítsák a szociális érzékenységet, ezért öregotthonokba, árvaházakba viszik őket.
Székely Róbert, a Sepsiszentgyörgyi hajléktalanszálló vezetője elmondta: nyáron 20–25, télen 40–50 állandó gondozottjuk van, akiket nem csak ellátnak pillanatnyi szükségletükben, hanem megpróbálnak „talpra állítani”.
– Büszkék vagyunk arra, hogy 23 olyan személy van, aki a mi irányításunkkal kikerült a rendszerből, és saját lábán próbál megélni – fogalmazott Székely Róbert.
A Máltai Szeretetszolgálat „első 25 évéről” szóló könyvet csütörtökön 18 órakor mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban, a hálaadó szentmiséte szombaton 11 órakor kerül sor a Krisztus király templomban.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)