udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 2911-2940 | 2941-2970 | 2971-3000 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. május 20.
Második családjuktól búcsúztak
Ballagás a Művészeti Egyetemen
Szórakoztató produkciók, valamint a szemekbe könnyeket csaló, őszinte vallomások tették különlegessé a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pénteki ballagási ünnepségét. A hamuban sült pogácsa helyett három vagy öt év tapasztalata és tudása lapult a végzősök „tarisznyájában”. Mi több, amint azt ők maguk is megfogalmazták, ennél is fontosabb, hogy a szakmai ismeretek mellett társaik és tanáraik személyében második családra tettek szert a Köteles utcai egyetemen.
Idén sem szakítottak a hagyománnyal a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói, ezúttal is a szokványostól eltérő ballagási ünnepséggel rukkoltak elő, ahol a főszerep a végzősöké, illetve a tehetségüket bizonyító produkcióké volt.
Bizonyára most sem volt nehéz dolguk kitalálni és kiválasztani a műsorszámokat összekötő jeleneteket, hiszen rengeteg a tehetséges diák, akik szívesen állnak színpadra. Az egyes szakok hallgatói színvonalas, szórakoztató műsorszámokat mutattak be, énekeltek, táncoltak, poénos jelenetekkel csaltak mosolyt társaik, tanáraik, valamint a közönség soraiban ülők arcára.
Dr. Balási András rektorhelyettes beszédében rámutatott, bár nehéz évet zár az egyetem, amikor akkreditációs eljárás, számvevőszéki vizsgálódás és a bürokrácia bonyolították a mindennapokat, de arra törekedtek, hogy a diákok ebből semmit se érezzenek. – Hogyan lehet mindezt túlélni? A tehetségüket, a nagyszerű diplomamunkáikat látva, Önökből merítünk erőt, hogy folytatni tudjuk a munkát. Azt kívánom, kedves végzősök, hogy sikerüljön az életútjuk, és kicsi egyetemünk kapui mindig nyitva lesznek Önök előtt – búcsúzott a rektorhelyettes.
Dr. Oana Leahu, a román művészeti kar dékánja elmondta, optimista, ugyanis a ballagást megelőző este tértek haza a színész szakos diákokkal egy turnéról, aminek a tapasztalata ismét bebizonyította számára, hogy az embereknek igenis szükségük van a színházra.
Az Ungvári Anita hallgató által rendezett kisfilm levetítését követően dr. Kós Anna dékán köszöntötte a végzősöket. Mint mondta, a búcsúzás napja valójában nemcsak a diákokról, hanem a tanárokról is szól, és teljesen más hatással van egy pedagógusra az a ballagás, amikor végzős osztályát kell útnak engednie. A dékán asszony bevallotta, sajnálattal vesz búcsút a diákjaitól, kissé úgy érzi magát, mint egy mesterember, aki idő előtt kiad egy munkát a kezéből, szeretne még egy kis időt, hogy még több útravalót adhasson át a fiatal tehetségeknek, akiktől ő maga is oly sokat tanult az elmúlt években. – Hosszú fejlődési időszak következik számotokra, amikor nap mint nap új kihívásoknak kell eleget tegyetek, mert ez a mesterség, amit választottatok, erről szól – szólt az egyetem padjait elhagyó fiatalokhoz dr. Kós Anna.
A végzősök nevében Carmen Ghiurco és Dunai Júlia mondtak köszönetet a tanároknak, társaknak, valamint az intézmény dolgozóinak a támogatásért, emberségért, amiben részük volt az itt töltött három-öt év alatt. – Nekünk nem tanáraink voltak itt, hanem barátaink, bizalmasaink, pszichológusaink, az anyukáink – fogalmazott Carmen Ghiurco.
A ballagási ünnepség talán legmeghatóbb mozzanata volt, amikor a végzős színész mesteriző hallgatók egy kisfilmben mondtak köszönetet, és adtak hálát, könnyeikkel küszködve, mindazért, amit az egyetemen töltött évek alatt kaptak egymástól, tanáraiktól. Talán Illés Alexa fogalmazta meg legtalálóbban a lényeget, hogy mindamellett, hogy sokat tanultak itt, tapasztalatot szereztek, a legnagyobb kincs az a közösség, a második család, aminek a részei lehettek.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)2017. május 20.
Megnyílt a Zichy-tárlat!
„A művészet nélküli ország olyan, mint a virág nélküli kert.” (Gróf Zichy Edmund)
Noha az idei Múzeumok éjszakája csak pénteken vette kezdetét, a rendezvénysorozat talán legjelentősebb és legnívósabb tárlatának megnyitójára már csütörtökön sor került. A Zichy-gyűjteményről van szó, amelynek festészeti anyaga a Maros Megyei Múzeum kiállítótermében látható, a Kultúrpalota második emeletén. A méltán hírneves és rendkívül értékes képző- és iparművészeti kollekciót a XIX. században gyűjtötte a mecénás, arisztokrata Zichy család, gróf Zichy Jenő pedig halálakor Budapest városára hagyományozta. Ezen gyűjtemény egy részét állították ki Marosvásárhelyen.
A tárlatnyitóra a galéria szomszédságában, a Kultúrpalota kistermében került sor teljes telt házas közönség előtt, ahol elsőként Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, köszöntötte a meghívottakat és bemutatta a szervezőket, illetve azok képviselőit.
– Első alkalommal láthatjuk Marosvásárhelyen ezeket az európai műremekeket. Köszönöm a Maros Megyei Tanács segítségét, a vásárhelyi, budapesti és bukaresti kollégáknak, hogy segítettek megszervezni ezt a kiállítást, hatalmas munka volt az anyag szállításának megszervezése, a katalógusanyagok megszerkesztése és román nyelvre fordítása – e gigászi munkát hat hónap alatt sikerült elvégezni. A Zichy család a magángyűjteményéből a 19. században nagyon sokat adományozott a magyar államnak, a kollekció ezen részét tekinthetik meg. Köszönjük, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum másodszor is lehetővé tette egy itteni kiállítás megszervezését, hiszen a Zichy család mottója szerint a művészet nélküli ország olyan, mint a virág nélküli kert. A bukaresti Nemzeti Múzeum a harmadik partnerünk, a tárlat szeptemberben Bukarestben lesz látható, a télen tér vissza Magyarországra.
Péter Ferenc megyei tanácselnök hozzátette: – Megtisztelő számomra, hogy részt vehetek ezen a kiállítás-megnyitón. A Maros Megyei Tanács mindig partnere volt a múzeumnak és más megyei kulturális intézményeknek a filharmóniától a Maros Művészegyüttesig. Örvendek és gratulálok Soós Zoltánnak és csapatának, hogy sikerült az együttműködést megkötni, és elhozni ide ezt a nagyszerű kiállítást, amelyet egy olyan gyönyörű épületben mutathatunk be, mint a Kultúrpalota.
– Minden kiállítás rendelkezik egy olyan érzelmi töltettel, amely nemzeti érzelmeink felé mutat – mondta Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviseletében dr. Flender Gyöngyi konzul. – Egy hosszú távú partnerség újabb sikeres lépése ez a több helyen is bemutatandó tárlat, amely főhajtás egy nagyszerű gyűjtő és donátor család előtt. Zichy Edmund gróf monarchiaszerte csodás gyűjteményt teremtett. Rendkívüli tisztánlátással közelített a művészekhez, a művészetek bőkezű támogatója és művelt mecénás volt, kiállításokat kezdeményezett, valamint jelentősen hozzájárult a köz javára megvalósuló képzőművészet támogatásához. Erdélyi felmenőit is szem előtt tartotta, a két erdélyi vasútvonal üzleti részével foglalkozott és publikált is a témáról. Fia, gróf Zichy Jenő számos kezdeményezésében apja nyomdokain haladt. A hatalmas gyűjteményt megnyitotta a közönség előtt, miután pesti palotáját új szárnnyal bővítette. Végrendeletében a teljes gyűjteményt Budapest városára hagyta. A XX. század viszontagságai ellenére a gyűjtemény megmaradt, és külön öröm, hogy egy részét ezúttal Marosvásárhelyen is megtekinthetjük.
Kósa András Lászlónak, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatójának szavai szerint a tavaly a magyar szecesszió világhírű alkotójának, a XIX. század világ-sztár designerének, Róth Miksának a méltó megemlékezésére került sor a világ legszebb szecessziós épületében, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. De a Zichy család gyűjteménye is itthon van Marosvásárhelyen, a kollekció megtekintésekor fedezzük fel Zichy Jenő személyiségét is. Intézményeket alapított és támogatott, többször járt Ázsiában és utazásairól könyveket is írt, hatalmas összeggel segítette és részt vett az osztrák–magyar északi-sarki expedíció megszervezésében – ennek az expedíciónak köszönhető, hogy egy kis sziget a Ferenc József-föld nevet viseli –, valamint iskolát is épített. A műpártoló és műgyűjtő tevékenysége rendkívüli jelentőségű. A kollekció egy olyan mecénás, arisztokrata család gyűjteménye, amely feladatának tekintette a műpártolást és műgyűjtést. A Balassi Intézet mindig is partner lesz az ilyen jellegű kezdeményezésekben, és reményeink, terveink szerint a bukaresti Román Nemzeti Galériában ezek a kiállítás-sorozatok folytatódni fognak.
Gosztola Annamária és Cora Fodor művészettörténészek, a tárlat kurátorai a kiállítás szakmai részéről szóltak. Gosztola Annamária elárulta, hogy a Zichy család tagjai – a családról bővebben olvashatnak majd a kiállítás katalógusában – elkötelezett hívei voltak a tudománynak és művészeteknek. – A hatalmas gyűjtemény Jenő halála után ugyan megőrződött, de kívánsága ellenére nem maradt egyben, művészeti ágak szerint különböző részekre szakadt szét. A mostani kiállítás a gyűjtemény festészeti anyagából áll, bő három évszázadot fog át, és nem kevesebb, mint nyolc iskola munkáiból merít a flamandtól a németen keresztül a magyarig. Bibliai jeleneteket, portrékat, csataképeket, tájképeket, életképeket, csendéleteket egyaránt tartalmaz, és három szekcióra oszlik: az olasz emlékanyag remeke, a német, osztrák, cseh és magyar iskolákhoz tartozó művek, valamint a flamand és németalföldi alkotások – hallottuk az idei Múzeumok éjszakája első tárlatnyitóján.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)2017. május 20.
Balázs Antal műhelyében
Anti bácsi 81 évesen is nyughatatlan. Felekorányi férfiembereket megszégyenítő életerővel bír, munkakedve töretlen. A nyárba kívánkozó tavasz épp nem esős napjait használja ki, úgy belemerül a faragásba, hogy észre sem veszi a közeledő látogatót. Kalapács koppan, forgács repül – az egykori épületgerenda keze nyomán kopjafává alakul. Anti bácsi okkal dolgozik reggeltől késő délutánig: várják a jelfákat szerte a Kárpát-medencében mindenütt, ahol magyarok élnek. Vagy csak éltek, de emléküknek maradniuk kell.
Néhány kopjafa kifaragva, lepácolva útra készen. A legfurább mind között az, amelyiknek oldalából egy gömb nő ki. Közelebbről nézve kiderül, a kerek formájú fadaganat kosárlabdát mintáz. A kopjafa felirata: Balogh Imsi 1947. Ismeretlen számomra a név, hát rákérdezek. Ő alapította a kosárlabdasportot Hódmezővásárhelyen, 1947-ben játszták az első mérkőzést, annak emlékére készült – mondja Anti bácsi. S a kosárlabdának azért kellett a kopjafa oldalára kerülnie, mert „mikor Albert Flórián, az egyedüli magyar aranylabdás kopjafáját megfaragtam, csúcsát focilabdában végezve be, egy jó barátom megrótt, hogy az nem illeszkedik a hagyományos mintakincsbe. Hát a székely ember találékony, kitaláltam én is, hogyan lehet megoldani, hogy a kopjafa motívumai eredetiek legyenek, de a kosárlabda is rajta legyen”. Hiába, Anti bácsi nemcsak faragni, de igazáról az embereket is meg tudja győzni. Hatalmas és furcsa mintázatú a Balázs Ferenc nevét, születésének és halálának évét viselő kopjafa. Ez az eredeti kopjafa mása, magyarázza Anti bácsi, annak megmaradt darabját az érdi Magyar Földrajzi Múzeumba menekítették, ott mértem le, és szerencsére Kakas Zolinak van fényképe az egykor a mészkői temetőben állított kopjafáról, a kettő alapján tudtam megfaragni. A világjáró unitárius pap, író, költő emlékére korábban, halálának 75. évfordulójára faragott már egy kopjafát Anti bácsi, mely a sepsiszentgyörgyi unitárius templom udvarában áll. Balázs Ferenccel nem csak a névrokonság és az egy tőről fakadás – a néhai unitárius pap édesapja is Csehétfalván született, akárcsak Anti bácsi – köti össze: munkásságuk célja mindkettejüknek a tanítás, a székely nép fellendítése. Balázs Ferenc mészkői sírjához Anti bácsi egy százévesnél öregebb tölgyfagerendát választott, az eredeti kopjafától csak hátoldala különbözteti meg: ott nem faragott bele mintát, hanem meghagyta olyannak, amilyenre annak idején az ácsok kézzel kifaragták. Ez is a múlt – múltunk – egy darabja, indokolja meg döntését. Budai Nagy Antal 1437 a felirata a harmadik kopjafának. Bodonkútra kerül ez a jelfa, a falu neve egykoron Nagybuda volt, a nemesi származású parasztvezér családja innen származott, előnévként Nagy Antal is használta. Bodonkút mindig is román többségű település volt, szórványmagyarság ma is él ott – Budai Nagy Antal kopjafája mégsem kerülhet közterületre, csak a református templom cintermébe. Hiszen Kolozsvárról is „kitiltották” Budai Nagy Antalt, a nevét viselő utcát még 1988-ban átkeresztelve Dorobanţilor névre. A bodonkúti románok most is tiltakoztak a kopjafaállítás miatt. Faragok én egyet nekik is, de aztán nem érdekel, a román történelemben hogy írták át a nevét, mert én azt vésem bele, hogy Antal Nagy de Buda, hadd legyen tisztában mindenki, ki volt a bábolnai felkelés vezére – mondja Anti bácsi. A negyedik kopjafáról már csak az évszám hiányzik. Ezt a Bács-Kiskun megyei Szank település rendelte, és az eresztevényi Emlékezés erdejébe, Gábor Áron síremléke mellé kerül. A szankiaknak Anti bácsi faragott már 56 kis méretű kopjafát, melyek az ottani Bátorságpont – az 1956-os forradalom és szabadságharc kis emlékmúzeuma – különlegességét alkotják, hát amolyan viszonzásképpen ők is emléket állítanak a székely nemzet hősének. Ennek a kopjafának (és még néhány háromszéki település emlékjelének) az avatására július 31-én kerül sor, Gábor Áron síremléke felavatásának 125. évfordulóján.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 20.
Gyöngyszemek a cifra Kalotaszegről (Mundruc – a Háromszék Táncegyüttes előadása)
Hétköznap és ünnep Magyarvistán, avagy táncos barangolás a cifra Kalotaszegen – lehetne a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Mundruc című új produkciójának alcíme. Könczei Árpád rendező-koreográfus Martin Györgynek, a magyar és az egyetemes folklorisztikai kutatás kiemelkedő egyéniségének állít emléket a táncszínházi előadással, amelyben megidézi a negyven éve elhunyt Mátyás István Mundruc, „a kalotaszegi legényes legkiválóbb őrzője, alkotója és előadója” – ahogyan a magyarvistai szülőháza falán elhelyezett emléktáblán olvassuk – alakját, és bemutatja azt a környezetet, amelyben élt.
Egy magyarvistai gazda dölyfös felesége (Lukács Réka) cifrálkodik. Cserélgeti gyönyörű viselete darabjait. Ez sem tetszik, az sem tetszik – a körülötte sürgő-forgó lányok sehogy sem tudnak kedvében járni. Ezalatt a Heveder zenekar Bach Máté passiójának II. részéből játszik részletet – az előadás alatt többször visszatérő zenei motívum méltóságot kölcsönöz a jeleneteknek. A férfiak mulatnak, hol csendesebben, hol erőteljesebben. A vistai gazda (Gidró Roland) magabiztos, hisz ő otthon van, mások előtt is káromolja feleségét, csak akkor húzódik kissé vissza, amikor jobb táncos lép a muzsikusok elé, mint ő. Köztük van a híres bogártelki Fekete János Poncsa (Pável Hunor Mihály), a mérai Berki Ferenc Árus (Lupuly Jakab), de ott vannak az inaktelki legények is, akik szintén híresek táncukról.
A mulatságba készül Mátyás István Mundruc (Melles Endre) is, a tükör előtt még egyet lendít a lábán, könnyedén jár el néhány pontot eredeti magyarvistai hangfelvételre. A szerénységéről ismert Mundruc fellépése visszafogott, mégis minden tekintet őt követi, a mulatozó férfiak elismerően nézik a leggazdagabb figurakinccsel rendelkező táncost. Martin György írja Mátyás Istvánról: „Egy olyan táncra, zenére, külsőségekre s az egyéni megnyilatkozás más formáira is sokat adó erdélyi parasztközösség tagja volt, melyben a tánc becsület és dicsőség dolga, s a legszebb férfierények közé tartozik, mely faluszerte az egész vidéken megbecsülést jelentett neki. Emberi, férfisikereit köszönhette tánctudásának, jól sikerült házasságát, becsületét a faluban és a környéken, holott nem tehetős első gazdacsaládból származott. A táncot mintegy társadalmi felemelkedése eszközéül tudta fölhasználni. (…) a magasrendű individuális férfitánckultúra utolsó nagy villanása volt, s mint ilyen, számunkra ma már s a jövőben is valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen marad.” Bátran kijelenthetjük: Melles Endre a mundruci úton jár. Bár tánctudását nem úgy szerezte, mint azok, akiknek a tánc szervesen hozzátartozott az életükhöz, sikerült megfejtenie a kalotaszegi legényes lélektanát és elsajátítania azt a könnyedséget, ami okán tiszteletbeli kalotaszeginek tekinthetjük. Az előadás nem szűkölködik mívesen kimunkált jelenetekben – nem tartozik ezek közé a lányok esetlen mozdulatokra szabott, libasoros bemutatkozása – és jól megformált karakterekben, ami legkevésbé a néptánckutatóról (Márton Csaba) mondható el. Színház és tánc találkozásának vagyunk tanúi több ízben, köztük akkor is, amikor a katonák orrvérzésig ismétlődő értelmetlen parancsokat teljesítenek – a káplárt megjelenítő Portik Norbert telitalálat erre a szerepre. Egy másik ékköve az előadásnak, ahogyan az idősődő Mundruc lábát édesanyja (Vajda Katalin) mossa – van valami krisztusi a jelenetben –, ezt követően a mezítlábas férfi tánca visszafogottságában is erőt sugároz.
Martin Györgyről tudjuk, hogy fiatal korában néhány évig hivatásos táncos volt, majd élete végéig kutatta, gyűjtötte a néptáncot, így nem lepődünk meg, hogy a táncban tisztes követője a kalotaszegieknek. A néptánckutatót alakító pantallós értelmiségi jelenléte és a pannók – amelyeknek egyik oldalán egy-egy jelenet fotója van, a másik felén pedig a budai várban Mátyás Istvánról 1967-ben készített, egyik leghíresebb hangosfilmes felvételen rögzített táncfolyam táncírásos partitúrája áll – azt bizonyítják, hogy a kutatás és az írásbeliség értéket tud menteni az utókornak. A városról érkező néptánckutató és a hagyományos falusi közösség két külön világ megjelenítője, ez esetben ellenben ugyanannak az értéknek a képviselői. A közös táncanyanyelv hozza össze őket, az az örökség, amelyet Könczei Árpád zeneszerzőként a bachi magaslatba emel. Az előadás vége felé a Heveder zenekar Bach h-moll szvitjének utolsó tételét játssza Könczei-féle feldolgozásban, amelyhez a kalotaszegi legényes éppen olyan jól illik, mint a Nádas mente muzsikájához. Könczei Árpád tánctrilógiája (Száz évig, 2011; A banda, 2013 és a május 5-én bemutatott Mundruc) nemcsak amiatt fontos, mert azoknak a zenészeknek, táncosoknak, néptánckutatóknak állít emléket, akik által átörökíthető volt műveltségünk egy igen értékes szelete, hanem abban is lényegre törő, hogy minél többen tanulják meg és sajátítsák el olyan szinten ezt az örökséget, ahogyan eleink művelték.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 20.
Erdélyre is kiterjesztik (Budapest gazdaságfejlesztő programjai)
A Vajdaság és Kárpátalja után Erdélyre is kiterjeszti a magyar közösségek megerősítését szolgáló gazdaságfejlesztési programjait a magyar kormány. A Mezőség Maros megyei részét felölelő első, egymilliárd forintos keretösszegű mintaprogram beindítását tegnap jelentette be Marosvásárhelyen Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára.
Nem időszakos beavatkozásról van szó, mostantól a nemzetpolitika stabil pillére lesz az a támogatás, amely a magyar közösségek gazdasági értelemben vett megerősítését szolgálják – mutatott rá az államtitkár. Magyar Levente kifejezte meggyőződését, hogy 2017 – az egész közösség gazdasági megerősödését megcélzó, a magyarokat sújtó gazdaságpolitikai hátrányokat és sérelmeket kiegyensúlyozó fejlesztési program beindulásának éveként – történelmi jelentőségű, sorsfordító esztendővé válik az erdélyi magyarság életében. A Vajdaság példájára alapozva, ahol ötvenmilliárd forintnál tart már a kifizetett támogatások összege, a gazdaságdiplomáciai államtitkár úgy vélekedett: hosszabb távon az erdélyi gazdaságfejlesztési programok a százmilliárd forintos nagyságrendet is elérhetik. „Évtizedek óta először fordul elő, hogy Magyarországnak olyan nemzeti kormánya van, amely nemcsak elkötelezett a nemzeti ügy mellett, hanem anyagi erőforrások tekintetében képes is arra, hogy végrehajtson egy ilyen nagyszabású beavatkozást” – jelentette ki Magyar Levente. Hozzátette: nemcsak a politikai akarat, és a gazdasági képesség szintjén adottak a feltételek, hanem az RMDSZ-ben megtalálták azt a felkészült és elkötelezett helyi partnert is, amely egy ilyen programot képes végigvinni.
A Mezőség szórványtelepülésein élő magyar gazdák és kisvállalkozók június közepétől egy hónapon keresztül nyújthatják be pályázataikat az erdélyi programok lebonyolítására létrehozott Pro Economica Alapítványnál. Az alapítvány Marosvásárhely főterén, a Köpeczi-Teleki-házban rendezte be székhelyét. Az irodát Magyar Levente Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével közösen avatta fel. „Mindannyiunknak az a közös célja, hogy az emberek jobban éljenek, hogy megalapozhassák a jövőt családjaik számára, hogy a szülőföldön boldoguljanak, ne kelljen elvándorolniuk máshová ahhoz, hogy az anyagi jólét feltételeit megteremtsék” – magyarázta az erdélyi politikus, köszönetet mondva a magyar kormánynak, hogy eszközöket rendelt ezen cél megvalósításához. Megjegyezte: a most induló program a román gazdaságra is jótékony hatással lesz, ezért bízik abban, hogy ezt a romániai hatóságok is nyitottsággal fogadják. Amennyiben a mezőségi „főpróba” sikerül, a gazdaságfejlesztési programokat Székelyföldre, Partiumra, Dél-Erdélyre is kiterjesztik, a stratégiai tervezésnél mindenütt figyelembe véve a helyi sajátosságokat és közösségi igényeket – ígérte az RMDSZ elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 20.
Toldi a végzős diákoknak
Az Arany János-emlékévre való tekintettel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet minden erdélyi magyar általános és középiskolás végzősnek Jankovics Marcell rajzaival illusztrált, idén kiadott Toldi-kötetet ajándékoz. Háromszékre 2255 Arany János-könyv érkezett, ebből 1364 a VIII. osztályosok számára.
Az iskolák örvendenek az ajándéknak, mert költségvetésükből kevés pénz jut könyvvásárlásra. A könyvtárak állományát ritkán tudják bővíteni, a jutalomkönyvek egy részét közbeszerzési eljárás útján, másik részét az iskolaalapítványok, egyesületek révén támogatásból biztosítják. Az Arany János-kötetből a sepsiszentgyörgyi és Sepsi-körzeti általános iskolák 560-at kaptak, a Felső-háromszékiek 433-at, Kovászna és környéke 157-et, az erdővidéki iskolák 208-at. A középiskolai végzősöknél székenként az eloszlás: 358, 375, 80 és 78 kötet. A könyvajándékozáshoz Sepsiszentgyörgy önkormányzata is hozzájárult, a város iskolái már tanév közben nagy számban kaptak a magyar és a román nyelvű, Sepsiszentgyörgyről szóló Kincses Képeskönyvből.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 20.
Időutazás Koszta Ervinnel a Vigadó Galériában
Tegnap délután nyílt meg a kézdivásárhelyi Vigadó Galériában a sepsiszentgyörgyi Koszta Ervin Időutazás című egyéni tárlata.
A kiállító 2005 óta a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceumban tanít festészetet. A több mint húsz kisméretű, különféle technikával készített munkája közül több sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi műemlék épületet, történelmi város- vagy utcarészt örökít meg. A festőművész nem vezet pontos kimutatást egyéni tárlatairól, de bevallása szerint már túl van az ötvenediken. Az alkotót és a kiállított munkákat Beke Ernő helytörténész, a Gyűjtemények Házának tulajdonosa mutatta be, majd Koszta Ervin felkérésére Beke ismertette a képeken látható épületeket, többek között a kézdivásárhelyi egykori hadapród iskolát, az egykori tanácsházat, a mai Incze László Céhtörténeti Múzeumot, a Vigadót, a református templomot és bérpalotát, a mostani városházát, a kantai barokk kaput és a sepsiszentgyörgyi Lábas Házat. A kiállítást május és június folyamán tekinthetik meg az érdeklődők.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 20.
Teret hódítanak a községi jellegzetességeken alapuló ünnepek
Egyre gyakoribbak a falunapok mellett, esetleg helyett szervezett művelődési, helyi jellegzetességre épülő rendezvények a csíkszéki településeken. Elöljárókkal beszélgettünk arról, hogy ezek miben is különböznek egymástól.
Más-más funkciót töltenek be a falunapok, illetve a helyi sajátosságokon alapuló különböző rendezvények – tudtuk meg a csíkszéki községvezetőktől érdeklődve. Csíkszentléleken például a múlt hétvégén tartott Xantus-kápolna ünnepe mozgatta meg a település mindhárom falvának lakóit. Emiatt is vélekedik úgy Krézsek Erika csíkszentléleki alpolgármester, hogy az elkövetkezőkben érdemes lenne erre építeni a községi napokat, a külön-külön szervezett falunapok helyett, amely iránt rendszerint kevesebben érdeklődtek, mint amire számítanak. Azt is ismertette, hogy a község önállósodása (2004) óta voltak ugyan próbálkozások falunapok szervezésére, de annak nem igazán van hagyománya a településen.
Az elöljáró kiemelte, a helyi közösségnek szervezett rendezvényeknek nevelő szerepe is kell hogy legyen, így nem szeretnének a megszokott értelembe vett falunapokat szervezni, inkább kulturális, művelődési eseményként kezelnék a rendezvényt a továbbiakban. Példaként megemlítette, valószínűnek tartja ugyan, hogy könnyűzenei koncertre is lett volna igény, de a Codex régizene együttes előadása is sokakat lekötött, élvezték a műsort a hétvégén.
Csíkcsicsóban évek óta megszervezik a Szent Antal-napi búcsú alkalmával a helyi falunapokat is, idéntől viszont Gál-napi káposztavágást, fesztivált is tartanának, amely előtt természetesen a káposztatermesztés hagyományát is vissza szeretnék állítani – számolt be érdeklődésünkre Péter Lukács. A polgármester rámutatott, még a földek kollektivizálása előtt rendszeres volt a településen a káposztavágás, az utolsó mezőgazdasági munkálat közös megünneplése. Azóta viszont egyre inkább feledésbe merült a szokás, hiszen a helyiek közben felhagytak a káposzta termelésével. Az önkormányzat fel szeretné eleveníteni ezt az örökséget, ezért a káposztatermelés népszerűsítését tűzte ki célul. Idén másfél hektáron termesztenek majd káposztát, de bíznak benne, hogy a következő években több helyi is kedvet kap hozzá, és a rendelkezésre álló százhúsz hektárnyi területen újra csak káposztát fognak termelni.
A rendezvénynek ugyanis csak akkor lesz értelme, ha a káposzta valóban Csicsóban termett – mutatott rá Péter Lukács. Hozzátette, amíg a káposztavágással a befejezett mezőgazdasági munkálatokat ünnepelnék, addig a falunapok továbbra is megőriznék korábbi szerepüket, tehát a helyiek kikapcsolódását szolgálná, könnyűzenei koncerttel, sportrendezvényekkel. Persze az utóbbi keretében is népszerűsítenék a káposztatermelést előadással, kiadványokkal.
Szőcs László, Madéfalva megbízott polgármestere érdeklődésünkre elmondta, esetükben a falunapokat 2007-ben kezdtek szervezni, és rendszerint az egyházi Jézus Szíve ünnep alkalmával tartják meg. Az első években a falunapok egy-egy nagyobb koncert megszervezéséről szóltak, az vonzotta leginkább a helyieket. Két évvel később, 2009-ben indították útjára a Madéfalvi Hagymafesztivált, amelynek a célja, hogy közösségi összefogással megmutathassák a település jellegzetességét a térségben, később pedig a határon túliaknak is.
Ahogy egyre népszerűbb lett a fesztivál, úgy vált nemzetközivé is, így a hangsúlyok megcserélődtek, nagyobb eseménnyé vált a hagymafesztivál. Egyre szerényebben ugyan, de a falunapokat azóta is megszervezik – ha nem is tartanak nagy koncerteket –, ilyenkor lehetőségük van a helyieknek csak magukban, közösen kikapcsolódni.
A madéfalviak meglátták a lehetőséget a pünkösdkor településükre érkező zarándokokban is, így a helyi turisztikai-információs iroda kezdeményezésére tavaly első alkalommal megszervezték a Pünkösdi Forgatagot. Ennek a rendezvénynek célja, hogy a pünkösdkor településükre érkezőknek lehetőséget biztosítsanak a minőségi kikapcsolódásra, hogy a Csíkszéken töltött hétvégén ne csak a búcsún való részvétel legyen a program. Idén is megszervezik a tavaly jelentős tömegeket megmozgató rendezvényt, annyi változásra lehet viszont számítani, hogy nem a templom melletti téren zajlanak majd a programok, hanem a Siculicidium-emlékmű környékére várják az érdeklődőket.
Kömény Kamilla / Székelyhon.ro2017. május 20.
Bizottságokkal elkendőzött felelősség
Tucatnyi nyilatkozattal próbálta az utóbbi időben annak látszatát kelteni Sorin Grindeanu kormányfő és Florian Bodog egészségügyi miniszter, hogy valóban érdekli az immár huszonhat gyermek halálát és közel hatezer gyermek és felnőtt megbetegedését okozó kanyarójárvány, legutóbb pedig azt mondta a miniszterelnök, a jelenségnek észhez kell térítenie mindannyiunkat.
Hogy pontosan kikre gondolt, nem tudni, de vélhetően minél nagyobb tömeg nyakába kívánja varrni a felelősséget, erre utal az is, hogy bizottságokat akarnak létrehozni a helyzet orvoslására – tehát újabb testületek között osztják meg a feladatokat. Az egyik bizottságba több minisztériumot is bevonnának – hogy melyeket, arról a kormányfő nem nyilatkozott –, a másik az egészségügyi tárca új szerkezeti felépítésében kapna helyet. Utóbbi azért tűnik fölöslegesnek, mert egyszerűen hihetetlen, hogy újabb pénznyelő gépezetet kell létesíteni ahhoz, hogy valakik felelősek legyenek az oltóanyag beszerzéséért, a készítmények megvásárlásától a szétosztásig és a lakosság tájékoztatásáig. Ennek annyira természetesnek kellene lennie egy ország egészségügyi rendszerét irányító tárca kötelességei között, mint az, hogy levegőre, tiszta vízre van szükség az élethez. Úgy tűnik, Romániában másként mennek a dolgok. A kormányfő olyan kijelentéseket tesz a vakcinakrízis megoldásával kapcsolatban, mintha az csupán a nyilatkozatokon múlna. Grindeanu újból feltalálta a spanyolviaszt, miszerint „a legfontosabb, hogy kiszámítható és előrelátható rendszert hozzanak létre, hogy az ország többé ne kerülhessen a mostani helyzetbe, amikor egyszerűen kifogynak a vakcinakészletek”. Normális országokban erről nem is kell beszélni, a védőoltáshiány nem szerepel az egészségügyi ellátás gondjai között. Hogy többedszer is miért szólunk a kormány és a szaktárca mérhetetlen felelőtlenségéről és tehetetlenségéről az immunizálás tekintetében, annak nemcsak a kanyarójárvány és a kötelező védőoltások krónikus hiánya az oka – bár ezeknek a legsúlyosabbak a következményei –, hanem az is, hogy a nyár küszöbén újból izgulhatunk azért, lesz-e kígyómarás és veszettség elleni szérum, tetanusz elleni oltóanyag. Korábbi évek tapasztalata azt mutatja, itt is óriásiak a hiányosságok, a kórházak egymástól kérik kölcsön a szükséges szérumokat, olykor személyes kapcsolatokat is bevetve a beszerzés sikerének érdekében. Amíg több a nyilatkozat, mint a gyakorlati eredmény, addig nem lehetünk nyugodtak a súlyos fertőző betegségek elleni védelem tekintetében, és ha számba vesszük a hazai egészségügy teljes körű rákfenéjét, akkor bizakodni sem tudunk, hogy rövid időn belül a betegségek megelőzésére és a beteg ember javára fordul az ellátás.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 21.
Erősödik a migrációs nyomás a magyar–román határon
Egyre több migráns próbál átjutni a magyar–román határon – mondta Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az M1 aktuális csatornán szombat este.
A főtanácsadó (fotón) szerint a migránsok nemcsak a zöldhatáron, hanem például kamionokban, vagy vasúti szerelvényekben elbújva próbálnak átjutni a schengeni határon. A román határőrizeti szervek hatékonyan őrzik a határt és jó az együttműködés a magyar oldalon szolgálókkal – mondta Bakondi György, hozzátéve, a magyar oldalon elfogott migránsokat a magyar hatóságok visszaküldik a román oldalra. Arra a kérdésre, hogy a terveznek-e kerítést a román-magyar határra, azt válaszolta, erre akkor kerülhet sor, ha a határőrizeti helyzet indokolja, de csak a román féllel történt egyeztetés után.
MTI; Székelyhon.ro2017. május 21.
A református egység napját tartották Nagyváradon
A Kárpát-medence valamennyi református püspöke részt vett a részlegesen felújított nagyváradi várban szombaton tartott református egység napján.
Csűry István házigazda püspök ünnepi beszédében a sokszor újraépített, nemrég rekonstrukción átesett nagyváradi várral példázta, hogy van esély a lélek megújulására is. „Ha ezek a falak annyiszor újraépültek, nekünk miért ne lenne lehetséges ugyanez? Legyen megújulása református anyaszentegyházunknak, magyar nemzetünknek. (...) Őrizzük a közös várat, és benne mindenki a magáét is" – idézte Csűry Istvánt a portál.
A szabadtéri ünnepi istentiszteleten prédikáló Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök azt tartotta az Őrizd a várat! bibliai idézet egyik olvasatának, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is őrködni kell a vár, a torony fölött, és keresni kell Isten kegyelmét.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint a reformációnak kulcsszerep jut abban a lelki ébredésben, amelyre szüksége van a magyarságnak az előtte álló feladatok megoldásához.
Victor Opaschi, a román kormány vallásügyi államtitkára is azt hangsúlyozta: az 500 éve indult reformációnak fontos szerepe volt a modern európai demokrácia megszületésében, nemcsak egyházi, hanem szociális, politikai és társadalmi következményei is voltak.
A nagyváradi várban összegyűlt több ezres tömeg számára 25 asztalnál osztottak úrvacsorát. A rendezvény keretében délután az összegyűltek különböző rétegeit megszólító konferenciákat, előadásokat tartottak.
Tőkés László európai parlamenti képviselőt, aki két évtizeden át állt püspökként a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén, a szervezők nem hívták meg a rendezvényre, ennek ellenére családjával együtt részt vett az istentiszteleten. itthon.ma/civilifi2017. május 22.
Felszentelték a világ magyarságának harangját
A VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján a dómban tartott ünnepi szentmisén Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök szentelte fel a világ magyarságának összefogását jelképező harangot, amely délben meg is kondult az alsóvárosi Nemzeti Emlékkertben. A harangot a Szegedi Hagyományőrző és Városkép-védő Egyesület elnökének, vitéz Szilágyi Árpádnak az ötlete nyomán készíttették adományokból, hangja a világ magyarság szívéhez szól, azt üzeni: haza csak egy van.
„Bár templomban szoktuk elhelyezni a harangokat, hogy a híveket hívják, de ez a harang, ami a Földmíves utcába, a Nemzeti Emlékkertbe kerül, egybegyűjtést kíván jelképezni, egybegyűjteni a magyarságot, egy akaratban, egy szeretetben, egy segítőkészségben. Istenünk, a parancsod az szolgádnak, Mózesnek, hogy készítsenek harsonákat, amelyekkel imára hívják össze népedet, áldozat bemutató papjaid köré. Kérünk, szent lelked erejével szenteld meg ezt a harangot, amelyet dicsőségedre az egyház használatára öntöttek, hogy kondulásával az örök értékre figyelmeztesse híveidet. Add, hogy valahányszor megszólal, növekedjék híveidben a hit, erősödjék a remény és tökéletesebb legyen a szeretet” – fogalmazott az ünnepi szentmise elején Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök, majd krizmával szentelte fel Isten dicsőségére és a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján a Szegedi Hagyományőrző és Városkép-védő Egyesület elnökének, vitéz Szilágyi Árpádnak alsóvárosi Nemzeti Emlékkertjében Szaplonczay Miklós görögkatolikus parókus áldotta meg a harangot, amely délben meg is kondult.
Vitéz Szilágyi Árpád portálunknak elmondta, 2005-ben adták kis az Ausztrália és Új-Zéland magyar világa című könyvet, amelybe Tanka László, a Panoráma Világklub alapítója és a Magyar Világtalálkozó elnöke „Ha megkondulnak a harangok” címmel osztotta meg gondolatait. Ebben az alsóvárosi születésű, később Ausztráliába került Hódi Margitról ír, aki egy interjúban beszélt arról, hogy a hazaszeretet szó hallatán mindig a szegedi dóm harangja idéződik föl benne. Azt mondta, amikor megkondulnak a harangok, mindig gondoljunk arra, hogy összeköt minden magyar szívet bárhol is élünk a világban. És arra figyelmeztet bennünket: haza csak egy van. V. Szilágyi Árpád elmondta, a Magyar Világtalálkozóknak minden évben van egy maradandó emléke, innen jött a városvédő polgár ötlete, hogy a Nemzeti Emlékkertbe állítsanak egy harangot, ami a világ magyarságé, s amikor megszólal, minden magyar szívéhez szóljon, s érezze azt a nemzeti összefogást, amire szükség lenne ebben az országban. Az ünnepségen hangsúlyozta, a harang nem az övé, hanem a közösségé, minden magyaré, s azt szeretné, hogy a Nemzeti Emlékkert egy igazi oázis legyen, ahova bárki betérhet. Azt is elmondta, hogy ezentúl minden egyházi és nemzeti ünnepen meg fog szólalni a harang, és azt is szeretné, ha Bálint Sándor boldoggá avatása lezárul, és szentek sorába emelik, akkor azon a napon minden egyes órában konduljon meg.
A Panoráma Világklub alapítójától és a Magyar Világtalálkozó elnökétől, Tanka Lászlótól megtudtuk, minden Magyar Világtalálkozónak van egy maradandó emlékműve, amellyel jelet szeretnének hagyni, hogy ez a határtalan értékeinkért életre hívott találkozó megvalósult. Készült már egy fa szobor is erdélyi mesterember keze nyomán, majd egy másik évben 20 fafaragó készítette el az összefogás kapuját, 2013-ban pedig egy monumentális festmény, a Világok virága készült el, s ebben a sorba illik be a felszentelt harang, amely a VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján kondult meg először. „Amikor vitéz Szilágyi Árpád megkeresett a harangszentelés ötletével, és hogy a kertjébe legyen elhelyezve, először elgondolkodtam, hiszen templomokba szoktak harangot állítani, de ő egy igazi patrióta, aki egész életét arra áldozta, hogy köztéri szobrokkal gazdagodjon a környezete. Itt van ez az életmű, és mi úgy gondoltuk, hogy a világ magyarságának az összefogását a legjobban az jelképezi, ha itt állítjuk fel” – mondta el a SZEGEDma.hu-nak Tanka László.
Kakas Béla, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke emlékeztetett, a keresztény ember életének része a harang, az ég és a föld között lebegve egy isteni kinyilatkoztatás szimbóluma. Imára szólít, de ő kísér el minket utolsó utunkon, vész esetén pedig a félrevert harang ad tájékoztatást. „Ez a harang egy üzenet, a magyarság egységét szimbolizálja, felszólít arra, hogy mi egyek vagyunk, egy célért küzdünk a jövőnkért” – fogalmazott. Hozzátette, ez a harang nemcsak hagyományt teremt, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a Nemzeti Emlékkert igazi zarándokhellyé váljon. Juhász Tünde kormánymegbízott arról beszélt, hogy vitéz Szilágyi Árpád saját szülőházának adott olyan szerepet, hogy egyszerre őrzi benne az alsóvárosi hagyományt és a magyar nemzet történelmének, kultúrájának művészi kivitelezésű szimbólumait. „Most a világ magyarságának harangjával egy zengő szoborral gazdagodik ez az emlékkert. A harang szakrális tárgyként közvetít ég és föld között, hirdetője Isten kinyilatkozásainak. Ez a harang nemcsak ég és föld, hanem magyar és magyar között is közvetít, hirdeti együvé tartozásunkat. Ha ez a harang megkondult, minden magyarért szól, legyen bárhol a világon” – fogalmazott Juhász Tünde.
Az ünnepségre saját verssel készült ifj. Szilágyi Árpád, a Harangszentelő című költeményben utolsó versszaka eképpen szól:
„A nagyvilágon itt leled honod,
Ha két kezed most összekulcsolod
És elmondasz egy szentelő imát:
Isten áldd e harang hazahívó szavát!”
Kovács Péter / promenad.hu/cikk2017. május 22.
Tőkés méltatja és helyre teszi a FUEN-kongresszust
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz a FUEN 62. kongresszusa kapcsán, amely tegnap ért véget Kolozsvárott. Alább olvasható.
Az Európai Unió lakosságának mintegy tíz százalékát kitévő őshonos nemzeti kisebbségek, valamint a Románia népességének szintén közel tíz százalékát képező etnikai kisebbségek közösségében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács örömmel üdvözli az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) most véget ért 62. kongresszusát, nagyra értékelve annak áldásait és eredményeit.
A jeles esemény kapcsán a következőket tartjuk még szükségesnek elmondani.
1. Kolozsvár volt magyar alpolgármestere köszöntőbeszédében azt állította, hogy a FUEN most először tartotta kongresszusát Erdélyben. A valóság azonban az, hogy az európai kisebbségek ernyőszervezete már 1996 májusában a Romániához került magyar területek Erdélynek nevezett részén, nevezetesen Temesváron rendezte meg – akkori – 41. kongresszusát.
2. A mostani kongresszuson méltó megemlékeznünk Szőcs Géza volt RMDSZ-főtitkár, Pillich László, az RMDSZ volt FUEN-küldötte, valamint Eva Maria Barki ausztriai jogvédő azon érdeméről, hogy kiemelkedő szerepet játszottak magyar közképviseleti és érdekvédelmi szervezetünknek a FUEN rendes tagjai közé való felvételében.
3. A FUEN mostani vezetősége iránti köszönet mellett utóbb is hálás köszönettel kell visszagondolnunk Christoph Pan dél-tiroli professzorra, a kisebbségi autonómia élharcosára, a FUEN akkori elnökére, akinek döntő szerepe volt abban, hogy az erdélyi magyar közösség hathatós támogatása céljából mi lehettünk a házigazdái a maga nemében páratlan és előzmény nélküli temesvári rendezvénynek.
4. Az RMDSZ elnöke kolozsvári beszédében a kemény hangú igazmondás hevületével állapította meg, hogy „a NATO-, majd az EU-csatlakozás idején tapasztalt kisebbségbarát román intézkedések kora lejárt, és elkezdődött egy visszarendeződési folyamat”. Sajnálattal érzékeljük, hogy az RMDSZ elöljárójának 21 évre volt szüksége ahhoz, hogy végre ráébredjen a romániai kommunista és nacionalista visszarendeződés mindennapi és folyamatos valóságára, amelyben közel három évtizede élnünk adatik. Feltehetően a neptuni paktum bukaresti optikája téveszti meg romániai politikusunkat.
A jelen nyilatkozathoz mellékelem 1996. május 16-án elmondott temesvári beszédemet – egyebek mellett – a visszarendeződés tárgyában.
Végezetre jó vagy rossz mementóként hívom fel a figyelmet arra, hogy 1996-ban és most, az Úrnak 2017. esztendejében is ugyanaz a Teodor Meleșcanu tölti be a román kormány külügyminiszteri tisztségét.
Apropó: visszarendeződés. Az RMDSZ zilahi kongresszusán az önelégült tapsviharok közegében bizarr látvány volt a szervezet elnökének jobb és baloldalán együtt látni Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest, valamint Liviu Dragnea román szocialista pártelnököt, a mi elnökünk „bizalmasát”.
Mindettől függetlenül, a román országféltő politikusokat Christoph Pan szavaival nyugtathatjuk meg: „Az autonómia az elszakadás legjobb ellenszere.” itthon.ma/erdelyorszag2017. május 22.
Székelyudvarhely városmenedzsere lett Jakab Attila
A május 25-i, csütörtöki rendes havi tanácsülés lesz az utolsó, amin Jakab Attila, a Koalíció frakcióvezetője részt vesz. A 39 éves Jakab ugyanis sikeresen vizsgázott a városmenedzseri állásra, így a közeljövőben már azt fogja betölteni, következésképpen lemond az összes politikai tisztségéről. A városmenedzseri tisztségre egyedüli jelentkezőként pályázott.
„A célok nem változtak egyáltalán, ugyanaz vezérel most is, mint korábban, a város és a közösség érdekében teszek továbbra is" – jelentette ki Jakab hétfőn délben tartott sajtótájékoztatóján. Mint mondta, sok alkalommal lehetett hallani a hivatalban, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, ő azon lesz, hogy „mit hogyan lehet".
A városmenedzser hatásköre elég tág: alapvetően a polgármesteri hivatal koordinációját jelenti majd, de a részletes munkakörét Jakab azután fogja megismerni, miután megtörténik a részletes egyeztetés a polgármesterrel. Egyelőre kérdés, hogy mit fognak rábízni, mert más városok példáit átnézve arra számíthat, hogy a hatáskörébe tartozhatnak a kulturális intézmények vagy akár a helyi rendőrség felügyelete is.
A Koalíció választási listáján a következő név Ketesdy Imre, majd Takács János, illetve a tavaly ősszel elhunyt Incze Béla. Egyelőre nincs eldőlve, hogy Ketesdy vagy Takács vállalják-e a tanácsosi megbízást. Az új önkormányzati képviselőt csak a júniusi rendes havi tanácsülésen iktatják be.
„Tapasztalatom van a szervezésben, Tusványos főszervezőjeként tevékenykedtem, a városházának sincsenek nagyobb programjai. Fontosnak tartom egy rend, egy rendszer kialakítását a városházán" – jelentette ki Jakab Attila, majd még hozzátette, hogy „van bőven tennivaló, nem aggódom amiatt, hogy unatkozni fogok".
uh.ro; itthon.ma/erdelyorszag2017. május 22.
Halmozott kisebbségi helyzetben a maroshévizi magyarok – mi a megmaradás kulcsa?
A Hargita megye északi részén található, halmozottan is kisebbségben élő magyar szórványközösség oktatását és megmaradását érintő problémákra keresték a választ azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a hetedik Maroshévízi Magyar Művelődési Napok részeként tartottak pénteken. A résztvevők a politika, a pedagógusok, az egyház, valamint a magyar kormány álláspontját képviselték.
A maroshévízi származású Sarány István újságíró tartotta meg a kerekasztal-beszélgetés vitaindítóját, amelyben Maroshévíz demográfiai változásaira vonatkozó statisztikai adatokat közölt: 2002-ben a város lakossága 15 880 volt, 2011-re ez a szám 13 282-re apadt. Ezen belül a román lakosság létszáma 11 291-ről 9688-ra csökkent, a magyarságé pedig 4039-ről 3031-re. 2002-ben még 25,43 százalék volt a magyarság részaránya, 2011-re ez az arány 22,82-re csökkent. Sarány István arra is kitért, hogy miért élnek halmozottan is kisebbségben a Hargita megye északi részében élő magyarok. A románok azt közvetítik a nyilvánosság felé, hogy elnyomva, kisebbségben élnek a tömbmagyar megyében. Ennek az önmagát kisebbségként definiáló közösségnek a kisebbsége a maroshévízi magyarság.
A Kemény János Elméleti Líceum igazgatója, Deme Gabriella ismertette az iskolára vonatkozó adatokat: míg 27 évvel ezelőtt 700-nál is több diákja volt az iskolának, addigra ma már csak 217-en járnak oda. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyi magyar iskoláskorú gyermek van a városban és a környékén. A román tannyelvű iskolákba ugyanis a magyar gyermekek körülbelül egyharmada jár.
Újra meg kell találniuk az identitásukat
A régió parlamenti képviselője, Bende Sándor RMDSZ-es politikus a rendszerváltás után tapasztalt gazdasági hanyatlás mellett a magyarok részéről mutatott közömbösséget emelte ki meghatározó akadályként. Szavai szerint egyre több a vegyes házasság, és sok szülő gondolja úgy, hogy könnyebb a gyermeknek, ha az érettségire eggyel kevesebb tantárgyból kell készülnie. Mint mondta, egy esetleges gazdasági fellendülés sem tudná már visszafordítani a magyarság csökkenését abban a városban, ahol soha nem voltak többségben.
Darvas-Kozma József csíkszeredai katolikus címzetes esperes-plébános 20 éven keresztül szolgált Nyárádtőn és környékén szórványlelkészként. Tapasztalatai azt mutatják, hogy meg kell találni a közösség számára az otthonmaradás lehetőségeit. Neki lelkipásztorként nagy szerepe volt abban, hogy asztalosműhelyt és szállítócéget hoztak létre a térségben, földeket vásároltak, gazdálkodtak. Az egyháznak tehát itt többletszerep jut, amellyel a kreativitást és leleményességet erősíti az önmagát kereső közösségben.
Vetési László szórványkutató, szociográfus is az öndefiníció problémáját emelte ki, ami azért is nehézkes, mert ebben a közösségben folyamatos harc zajlik kisebbség és többség között.
Az iskola összetartó ereje és az oktatás minősége
Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már „természetes körülmények között” nem lehet a hévízi és a környékbeli magyarságot megtartani. Ebben kap fontos szerepet a Kemény János iskola: össze kell gyűjteniük minden magyar gyermeket bölcsődétől középiskoláig, ahol megélhetik magyarságukat, és minőségi oktatásban részesülhetnek. Hozzátette, hogy ennek megvalósításában a pedagógusokra hárul a legnagyobb feladat, akiknek több áldozatot kell hozniuk, mint a tömbmagyar településeken.
Székely Melinda, a szamosújvári Kemény Zsigmond Mezőségi Szórványoktatási Központ magyartanára a saját intézményük által elért eredményeket ismertette, és hozzátette, hogy valóban a pedagógusok munkáján és hozzáállásán múlik a legtöbb. Mint mondta, hosszú és kitartó munka eredménye, hogy a mezőségi gyermekeket megfelelő körülmények között, bentlakásos iskolában oktathatják. Az intézmény magyar állami támogatásból épült fel, és annyira modern, hogy a szamosújvári román szülők már kérvényezték, hogy indítsanak román tannyelvű osztályt. Ez azonban nem fog megvalósulni, hiszen akkor értelmét veszítené az intézmény.
A pedagógus elmondása szerint a tanulmányi eredmények sokszor aggasztóak, mert a gyermekek nagy tudásbeli hiányosságokkal érkeznek az iskolába. A tanár szempontjából pedig nehéz döntés – ha nem tanul jól a diák és emiatt bukásra áll –, hogy átengedje-e a következő osztályba, miközben tudja azt, hogy a munkájának később látszik meg az eredménye. Hozzátette, hogy a pluszórák tartása, a különfoglalkozások szervezése az egyik leghatékonyabb eszköze a jobb tanulmányi eredmények elérésének.
Darvas-Kozma József szerint erre további jó megoldást jelenthet az önszerveződés megoldása, a kulturális események szervezése, amelyekben a diákok is kiveszik a részüket, így nemcsak ők, hanem szülők is sikerélményben részesülnek.
A magyar állam kész segítőkezet nyújtani
A Nemzeti kisebbség-kutató Intézet részéről Molnár Gergely volt jelen, aki javasolta, hogy mindenképp érdemes megkérdezni a helyi fiatalokat, hogy ők mit szeretnének, és ennek megfelelően mit tud nyújtani a szülőföld, hiszen nekik mobilitásra, modernségre van szükségük. Felvetette annak a lehetőségét, hogy közelebb hozzák őket a jó perspektívák előtt álló Székelyföldhöz. Ugyanakkor az egység fontosságát is kiemelte, mint mondta, ebben a helyzetben a pártoskodás csak ellentétes eredményt szülhet. Ugyanakkor a globalizáció és a fenntarthatóság közötti ellentétet vázolta, hozzáfűzve, hogy az infrastruktúra fejlesztése felé azért érdemes elindulni. Hozzátette, jelenleg 16 olyan pályázati lehetőség van, amit a helyi közösség kihasználhat.
Veress László, a Magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke maroshévízi származásúként is felszólalt. Mint mondta, kétségbeejtő aktatologatás történik, miközben egy arctalan gépezet azon dolgozik, hogy a környékbeli magyarság elveszítse identitását. A kommunizmus románosítási kísérleteivel szemben ennek az az átka, hogy úgy veszi el az identitást, hogy közben nem kínál másikat. A maroshévízi halmozottan kisebbségben élő magyarság számára a helyi adottságok kihasználását látja jó lehetőségnek. Mint mondta, a magyar állam kész támogatást nyújtani akár ahhoz is, hogy a magyar közösség (egyházak, az iskola és a civil szervezetek) megvásárolja és saját táborozási és más céljaira használja a híres Bánffy-fürdőt.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői azt a következtetést vonták le, hogy az iskolát támogatni kell abban, hogy összegyűjtse a környékbeli magyar diákokat, Dédától Ratosnyán és Tölgyesen át Várhegyig minőségi oktatásban kell részesíteni őket. A gyermekeket és szülőket érdekeltté kell tenni abban, hogy legyen egyszer Hévíznek magyar értelmisége. Ugyanakkor meg kell oldani a visszakapcsolást a családhoz, egyházhoz, Székelyföldhöz és Erdélyhez. A szamosújvárin túl más testvérkapcsolatok létesítésére is szükség van például Hunyad, Beszterce és Fehér megyével.
Kovács Boglárka / maszol.ro2017. május 22.
Ügyes dolgozatokat díjaztak a XX. ETDK-n
Május 18 és 21. között zajlott a XX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. Összesen 40 szekció indult, 315 diák nevezett be tudományos dolgozatával, amelyet több mint 150 zsűritag véleményezett és értékelt. A szekciók programját plenáris előadások színesítették különböző témában.
Vasárnap este hat órakor kezdődött a zárógála, melyet a kolozsvári BBTE RT női kara nyitott meg, Windhager-Geréd Erzsébet tanárnő vezetésével.
Köszöntőt mondott Dr. Soós Anna BBTE rektorhelyettes asszony, köszönetet mondva tanárkollégáinak és a zsűrinek, hogy szakmai tanácsaikkal segítették a diákokat, és gratulált a diákságnak kutatómunkájukért, sok sikert kívánva a továbbiakban. dr. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intéztet elnöke is üdvözölte az egybegyűlteket, jótanácsokkal és jókívánságokkal ellátva a hallgatóságot. Lőrincz István, a KMDSZ elnöke gratulált a versenyző diákoknak dolgozataikhoz és köszönetet mondott a zsűrinek és a szervezőknek odaadó munkájukért, ugyanakkor örömét fejezte ki az iránt, hogy az egyetemisták szívesen kóstolnak bele a kutatómunkába és hogy van igény eféle tudományos konferenciákra részükről.
Kisgyörgy Réka, az ETDK koordinátora beszédében felelevenítette, hogyan is kezdődött az erdélyi tudományos diákköri mozgalom és hogyan nőtte ki magát jelenlegi formájára. A köszöntőbeszédeket követően sor került a díjak átadására, ugyanakkor kiderült, kik nyertek részvételi jogot a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára Magyarországon. A gálát a Navara Dance tánccsoport zárta, az este pedig állófogadással folytatódott. maszol.ro2017. május 22.
A Szalontai Napokról
Ezúttal az időjárás is kedvezett a hajdúvárosiaknak, ugyanis kellemes kora nyári időben tartották meg a Szalontai Napokat a hétvégén. Pénteken látványos felvonulással kezdődött meg a programsorozat, szombaton és vasárnap táncprodukciók, énekes előadások, koncertek, fogathajtó- és bográcsosfőző-verseny várta a szórakozni vágyókat, a gyermekeknek pedig megannyi játék állt rendezésére. Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. május 22.
Szecessziós könyvek, kiadványok, dísztárgyak
Több mint ezer szecessziós könyvet és több korabeli dísztárgyat tekinthettek meg a szép számban megjelent látogatók a Bertha Books nevű tárlaton, a Festum Varadinum keretében.
Péntek délután, a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában nyílt meg az a szecessziós kiállítás, mely főleg a korabeli kiadványok, kötetek küllemére helyezi a hangsúlyt. Mint arról már beszámoltunk, a Bertha Books – beavatkozás, destrukció és hamisítás című tárlat anyaga egyrészt a szecessziós stílus gazdagságát, sokszínűségét mutatja be, másrészt, amint a tárlat nevében is szerepel, a szecessziós tárgyak különféle eredetű destrukcióját, a szakszerű restaurálás és otthoni javítgatás sokféleségét; nem utolsó sorban néhány korabeli és napjainkban készült hamisított dísztárgyat is megnézhetett a közönség.
A tárlat anyaga Gabriel Miloia, a Visual Kontakt Egyesület vezetőjének saját gyűjteménye, mely az elképzelések szerint dizájn-archívumként működik majd művészek, valamint művészeti tanhallgatók számára.
Felajánlotta
Ezzel a tárlattal egyidejűleg, a galéria másik két termében a Mazipos plakátkiállítás eddig már bemutatott három sorozata, valamint a legújabb huszonöt, a világ különböző táján élő művész által készített plakát volt megtekinthető. A legújabb, negyedik sorozat bemutatója ugyancsak pénteken volt, egyidejűleg a szecessziós kiállítással. Egy kisebb, elsötétített teremben felvételről ment az a film, melynek során Carlos Carmonamedina, a Mazipos kurátora szólt a tárlat keletkezéséről és céljáról.
A két tárlatot, melyen Szabó Ödön parlamenti képviselő is jelen volt, Gabriel Miloia nyitotta meg. Elmondta: a főleg vizuális elemekre épülő, szecessziós könyvekből álló kiállítást nem úgy gondolták ki, hogy folyamatosan nyitva legyen a nagyközönség számára. A cél az, hogy restaurátorok képzéséhez járuljanak hozzá az anyagával, hiszen Nagyváradon jelenleg mindössze egy könyvrestaurátor létezik, s talán azok közül, akiket kiképeznek, néhányan itt maradnak majd és hozzájárulnak a tönkremenőben lévő értékek helyrehozatalához. Arról is szólt, hogy a tárlat anyagát felajánlotta Nagyvárad szecessziós múzeumának, azonban vissza lett utasítva – nem lehet tudni, hogy azért-e, mert történetesen magyar könyveket mutatott be a múzeum igazgatójának. Mindez fájdalmasan érintette, annál is inkább, mivel, mint mondta, a Darvas La Roche házban „teljességgel kortárs stílusú” esküvők is szoktak zajlani. Egyúttal megköszönte Szabó Ödönnek, hogy meghívta a Varadinum rendezvénysorozaton való részvételre, ő maga is szeretett volna jelentkezni, ám a gesztus megtiszteltetés volt számára. Ennek kapcsán kitért arra, hogy Nagyváradon két fesztivál zajlik ugyanabban a periódusban, külön, s ez „egy kissé furcsa”, hiszen mintha versengenének egymással a románok és a magyarok. S hogy miért ezt választotta és nem amazt? Mint mondta, könnyebb a város alapítását ünnepelni, mintsem egy második világháborús eseményt, mely inkább megemlékezésre adna okot, mintsem ünnepre. „A hetven évvel ezelőtti erőszakos események egyes elszenvedői még életben vannak, rájuk való tekintettel sem hiszem, hogy illő ünnepelni…” – hangzott el.
Neumann Andrea / erdon.ro2017. május 22.
Daniel Alfreider FUEN-alelnök: az autonómiának semmi köze a szeparatizmushoz
A Minority SafePack érvényesítéséhez szükséges aláírásgyűjtés utáni lépésekről, a dél-tiroli autonómiáról kérdeztük Daniel Alfreidert, a FUEN ladin nemzetiségű dél-tiroli alelnökét az őshonos európai kisebbségeg ernyőszervezetének kolozsvári kongresszusán. Alfreider arról is beszélt, a román állam részéről milyen reményeket táplál.
Az aláírásgyűjtés csak az első lépés a FUEN számára, az igazi kérdés, hogy ezt követően rá is tudják bírni az Európai Bizottságot az uniós szintű kisebbségvédelmi jogalkotás beindítására. Ehhez mi szükséges?
Valóban, az legfontosabb célunk nem az aláírások gyűjtése, hanem az Európai Bizottság meggyőzése. Az egymillió aláírás ugyanis szükséges, de nem elégséges feltétele a jogalkotás beindításának. Szükségünk van már most sok kisebbségi szervezet segítségére, szükségünk van arra, hogy támogassanak minket már az aláírásgyűjtésben, és ezt követően a konkrétan megfogalmazott tervek kivitelezésében. Kemény idők következnek, mert a kisebbségek helyezte eltér Európában és találni kell egy olyan uniós szintű megoldást, jogi keretet, amely mindenki számára megfelel. Ezen kell dolgoznunk és azon, hogy meggyőzzük a többségi társadalmakat is: támogassák a törekvéseinket.
- Mit gondol a román állam hozzáállásáról a mostani kongresszushoz? Csak államtitkári szinten képviselték magukat a rendezvényen, Navracsics Tibor EP-képviselő jelenlétét pedigsérelmezték.
- Nem jó ez, és remélem, hogy talán már az aláírásgyűjtés ideje alatt megváltoztatják az álláspontjuk a Minority SafePackkel szemben. Azt gondolom, hogy az autonómia ügyének semmi köze a szeparatizmushoz. Arról szól, hogy fontosabb jogköröket adjunk az emberek kezébe, akik egy adott területen laknak. Ez egy pozitív lépés minden tagállam számára: a Dél-Tirolban működő autonómia bizonyítja, hogy az ország számára is előnyöket jelent ez. Meg kell keresni azt a megoldást a jobb együttműködésre, ezt kívánom önöknek
- Miben tud példát nyújtani a székelyföldi közösség számára a dél-tiroli autonómia?
- Az autonómiát lépésről lépésre kell megvalósítani. Mi mindenképpen megoszthatjuk az iskolai hálózat kiépítése terén szerzett tapasztalatainkat. Az anyanyelvű oktatás biztosítása az egyik fontos lépés, amelyet minden kisebbségnek meg kell valósítania, majd a terület sajátságos adminisztrációja következik. Az első lépés a kulturális autonómia megvalósítása, ugyanakkor a gazdasági helyzetre is figyelni kell, mert az anyagi háttér nélkül semmit nem lehet elérni a megszerzett kompetenciákkal. Így van ez az oktatási rendszer esetében is, például. Ha a gazdasági és kulturális autonómiát jól használjuk, az összes további cél elérhető.
- Mi a véleménye a Kolozsváron megszervezett FUEN-kongresszusról? Hozott újat az ernyőszervezet korábbi kongresszusaihoz képest?
- Teljesen lenyűgözött az a vendégszeretet, amit a kolozsváriaktól kaptam. Nagyon jól telt itt az idő, és azt gondolom, hogy ez volt a legjobb helyszín arra, hogy elkezdjük az aláírásgyűjtést.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro2017. május 22.
A tudomány lehetőség a párbeszédre
Péntek délelőtt a Nagyváradi Egyetem könyvtárában mutatták be azt a nemrég megjelent három kötetet, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének kutatóival együttműködve Nagyvárad és Bihar megye középkori és kora ókori történetét vizsgáló munkák anyagát a romániai kutatók számára is elérhetővé teszi, román nyelven.
A XXVI. Festum Varadinum keretében immár negyedik éve szervez történelmi konferenciákat a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület, amelynek központi témái Nagyvárad és Bihar megye a középkorban és a kora újkorban. A konferenciákon elhangzó tudományos előadások írott anyagait kötetekbe rendezik, amelyekhez ezentúl a magyarországi kutatók, elsősorban Zsoldos Attila akadémikus, Oborni Teréz történész és Szabó Ödön parlamenti képviselő koordinálásával, illetve a Weisz Boglárka történész által vezetett kutatócsoport révén egy rendkívül jelentőségteljes gesztus révén román nyelven is hozzá lehet férni.
A Mayer Elga fordításában megjelent három, friss tanulmányokat tartalmazó kötet bemutatóján Gabriel Moisa, a Nagyváradi Egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Kara Történelmi Szakának vezetője köszöntötte a vendégeket és az érdeklődőket, természetesnek nevezve a párbeszédet román és magyar történészek között, amelynek elengedhetetlen feltétele a kétnyelvűség, hiszen a feldolgozott témák megismerése mindkét fél számára fontos, hozzátéve, hogy a tudomány mindig lehetőséget ad a párbeszédre.
A köteteket Sorin Şipoş, az egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Karának dékánhelyettese mutatta be, aki a maga és kollégái nevében (kilenc történész, akik közül kettő magyar nemzetiségű) mindenekelőtt gratulált az MTA két munkatársának nagylelkűségéért, amellyel a román nyelvű tudományos élet felé fordultak.
Zsoldos Attila a sorozat megjelenésével kapcsolatban elmondta, hogy a két nemzet egymás mellett élése egy adottság, és hogy a múltbeli konfliktusok a jelenben és a jövőben nem szükségszerűek, sőt ezek félreállításával egymás megismerésére kell koncentrálni. Az MTA Történettudományi Intézetének képviselőjeként mondta, hogy a nemzetköziség számukra elsősorban a Kárpát-medence országainak megszólítását jelenti a párbeszéd, a vita, egymás munkamódszereinek és álláspontjának megismerése által, természetesen az adott ország nyelvén valósítva meg az információcserét. Ennek érdekében történészeik, akiknek csapatát Weisz Boglárka vezeti, nyílt megbeszéléseket kezdeményeznek, illetve további együttműködést szorgalmaznak a Nagyváradi Egyetem történészeivel.
Weisz Boglárka beszédében azt emelte ki, hogy csapata szélesebb körben vizsgálja a többnyire elhanyagolt gazdaságtörténeti vonatkozásokat, és ezeket a későbbiekben, a további kötetekben tervezik kiegészíteni művészettörténészek, régészek és numizmatikusok bevonásával.
Szamos Mariann / Reggeli Újság (Nagyvárad)