udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 3451-3480 | 3481-3510 | 3511-3540 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. június 19.
Kelemen: a többségnek lehetősége kell hogy legyen leváltani a minisztereket, beleértve a miniszterelnököt is
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke úgy gondolja, hogy a parlamenti többségnek lehetősége kell hogy legyen leváltani a minisztereket, beleértve a miniszterelnököt is. „A bizalmatlansági indítvány a többség és bármely frakció eszköze arra, hogy ellenőrizze vagy leváltsa a kormányt. Úgy gondolom, hogy egy elvnek világosnak kell lennie mindenki számára: akiket megszavaztak és ők alkotják a többséget, azoknak lehetősége kell hogy legyen leváltani a minisztereket, beleértve a miniszterelnököt is, ha ezt szeretnék. Ők most ezt teszik, jó lett volna elkerülni a botrányt, a cirkuszt, de az elvnek működnie kell, függetlenül attól, hogy ki biztosítja a többséget. Ez a mi véleményünk, hétfőn, kedden eldöntjük, de az elvet be kell tartani” - nyilatkozta Kelemen Hunor hétfőn a parlamentben. Arra kérdésre, hogy az általa említett elv alapján az RMDSZ támogatni fogja vagy sem a bizalmatlansági indítványt, az elnök azt válaszolta: „Nem tudom hová gondolnak, nem tudom ezt kitalálni, ez a variáns is lehetséges, ha figyelembe vesszük ezt az elvet. Nekünk február óta, fél éve van egy parlamenti együttműködési megállapodásunk és hetente találkozunk. A vezetők hetente találkoznak a szenátusban és a képviselőházban, mi is találkozunk Liviu Dragneával és Călin Popescu-Tăriceanuval, ha nem is hetente, de havonta kétszer és megbeszéljük a politikai kérdéseket. Én még találkoztam Sorin Grindeanuval is, amióta miniszterelnök, tehát semmi új nincs a nap alatt, nem ma találkoztunk először” - tette hozzá Kelemen. Az RMDSZ vezetősége hétfőn Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, Victor Ponta kormányfőtitkárral és a Szociáldemokrata Párt, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségének vezetőivel is találkozott. (agerpres) Transindex.ro2017. június 19.
Magyarországon hasznosítanák az erdélyiek tudását és tapasztalatait
Határokon átnyúló magyar-magyar együttműködéseket hozhat az Emmi pályázati kiíráscsomagja.
Határokon átnyúló, akár magyar-magyar együttműködéseket is lehetővé tevő pályázati kiíráscsomagot hirdetett meg Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretében kiírt pályázatokról Schanda Tamás, a szaktárca európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára beszélt Kolozsváron a PONT Csoport és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának meghívására.
A K Plusz közösségi térben tartott szakmai fórumon Schanda olyan friss pályázati lehetőségeket mutatott be, amelyek megvalósításában a határon túli szervezeteknek és szakembereknek “újfajta módon” számítanak a segítségére. A program célja ugyanis ezúttal nem az erdélyi szervezetek és vállalkozások direkt módon történő támogatása, hanem a tudástranszfer. A pályázati forrásokkal azt támogatnák, hogy a határon túliak tudását és tapasztalatait Magyarországon hasznosítsák. A pályázati kiírásokra kizárólag magyarországi székhelyű szervezetek jelentkezhetnek, viszont kizárólag határon túli szervezetekkel partnerségben, ami Schanda szerint jó lehetőség magyar-magyar együttműködések létrejöttére is.
Többek között ezzel a nem titkolt céllal hirdettek meg három olyan pályázati programot is, amelyek transznacionális tudásmegosztásra jelentős forrásokat biztosítanak. A 2014 és 2020 között (Magyarországon) megvalósítandó kiírások közül az erdélyiek számára az egyik leginkább érdekes pályázati program már május végén megjelent és a Transznacionális együttműködések támogatása címet viseli. A felhívás célja, hogy magyarországi közszolgáltatások elérhetőségének és minőségének növekedését idézze elő a nemzetközi együttműködések által, a tapasztalatoknak és a jó gyakorlatoknak az egymás közti megosztása, valamint a magyar viszonyokra való implementálása mentén.
A felhívásra összesen 5,39 milliárd forintot különítettek el. Támogatási kérelmet kizárólag magyarországi székhellyel rendelkező szervezetek, egyesületek, alapítványok nyújthatnak be önállóan vagy konzorciumban. Az érvényes pályázásnak ugyanakkor az a feltétele, hogy legalább két nemzetközi partnerrel kötött megállapodás kerüljön a pályázat mellé benyújtásra.
Schanda elmondta, a pályázati forrásokat rendkívül sok területen fel lehet használni. Várják a pályázatokat a közép-kelet-európai romák felzárkóztatásához kapcsolódó kérdésekben, a nemzetközi és ifjúsági együttműködések megvalósításának területén, az egészségügyi és szociális hálózatok fejlesztésére, az egészségbiztosítási szolgáltatások határon átnyúló módszertanának fejlesztésére, valamint egészségügyi hálózati együttműködésekre és egészségipari kutatásokra is.
Az államtitkár szerint a pályázatok benyújtására annak érdekében is hagytak elegendő időt, hogy szilárd együttműködések születhessenek a pályázó szervezetek között. Első körben július 22. és július 24. között várják a pályázatokat, de amennyiben nem merül ki a keret, akkor egészen 2019 júliusáig várják a pályázó szervezetek javaslatainak benyújtását.
Az államtitkár két másik olyan pályázatról is beszélt, amelyek közül az egyik pénteken jelent meg, a másik várhatóan a következő napokban lesz elérhető, ennek a Tematikus együttműködések erősítése az ifjúság, egészségügy, közösségfejlesztés és társadalmi felzárkózás terén a Kárpát-medence szomszédos országaiban a címe. A szintén a jó gyakorlatok megosztását célzó kiírásra összesen 4 milliárd forintot különítettek el, fontos viszont megjegyezni, hogy ebben az esetben nagyobb ívű projektek megvalósítását támogatják elsősorban. Már megjelent, és 5 milliárd forintot különítettek el az erdélyiek számára másik releváns pályázati kiírásra, amely az állami oktatás és a felsőoktatás területén történő együttműködéseket támogatja a Kárpát-medence szomszédos országaiban. A programon belül, amelynek elsődleges célja, hogy a közoktatás és a felsőoktatás területén növekedjen a magyar nyelvű szakmai tudás, arra is lehetőséget biztosítanak majd, hogy transznacionális együttműködések keretében cseréljenek egymással tapasztalatot a szakemberek. A pályázásnak alapvető feltétele itt is, hogy a kiírásra jelentkező konzorciumoknak együttműködési megállapodást kell kötnie a romániai, szlovákiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar pedagógus szervezetek közül legalább hárommal, valamint a kárpátaljai és vajdasági pedagógus szervezetek közül legalább eggyel.
Kicsid Attila Transindex.ro2017. június 19.
Merkel megköszönte Johannisnak, amit a jogállam megerősítéséért tett
Románia stabil ország, működőképes gazdasággal - jelentette ki Klaus Johannis hétfőn Berlinben, az Angela Merkel német szövetségi kancellárral folytatott megbeszélésén.
„Azt hiszem, hogy sikerült azt az üzenetet közvetítenem, hogy a kormánykoalíció egy belső válsággal szembesült, de Románia egy stabil ország, működőképes gazdasággal. Kértem az érdekelteket, hogy mielőbb találjanak megoldást a kialakult helyzetre és ez minden bizonnyal meg is fog történni’ - nyilatkozta a román államfő a kancellárral közös sajtóértekezleten.
A német újságírók kérdésére, hogy a politikai válság befolyásolja-e az ország külpolitikáját, Johannis nemmel válaszolt. „Párton belül kialakult válsághelyzetről van szó. Ez a válság semmilyen módon nem befolyásolja az ország külpolitikáját” - szögezte le Johannis.
A német kancellár a német kisebbség híd szerepéről
Angela Merkel arról beszélt, hogy a romániai német kisebbségnek híd szerepe van a két ország közötti kapcsolatban, és erre a román államfő a legjobb példa. Közlése szerint egyeztetéseik a két ország közötti gazdasági kapcsolatokra is kiterjedt, különös tekintettel a digitális technikára. Tárgyaltak továbbá az Európai Tanács e heti brüsszeli üléséről, valamint a romániai reformfolyamatokról, amellyel kapcsolatban a német kancellár köszönetét fejezte ki Klaus Johannisnak „mindazért, amit a román jogállam megerősítéséért tett”.
A német kancellár nem kívánt állást foglalni a romániai politikai helyzettel kapcsolatban. „Mi azt szeretnénk, hogy megerősödjön a jogállam Romániában. A kialakult helyzettel kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni, ez Románia belügye” - nyilatkozta Angela Merkel.
A kancellár arról is beszélt, hogy a kétsebességes Európa elvét néha helytelenül úgy értelmezik, hogy egyes országok nem vehetnek részt bizonyos projektekben. „Minden ország részt vehet az összes projektben, amennyiben teljesülnek a kellő feltételek, tehát nincs szó arról, hogy bármely államot kizárnánk” - szögezte le a német kancellár. maszol.ro2017. június 19.
Nemzetközi fúvószenei versenyen remekelt a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar
A Fúvószenei Világszövetség (WASBE) égisze alatt első alkalommal szerveztek Romániában Nemzetközi Fúvószenekari Versenyt. A háromnapos rendezvénynek Csíkszentsimon adott otthont. A résztvevő zenekarok között első díjat kapott a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar.
„Szombaton az Esztenafesztiválról indultunk a nemzetközi megmérettetésre Csíkszentsimonba, ahol a háromnapos fesztivál zajlott, és pontozási rendszeren alapuló megmérettetésen vettünk részt. A zsűri tagjai voltak: Anatoly Dudin, a moszkvai egyetem professzora, a Szerbiából érkezett Branislav Gagic tanár, továbbá a Kelet-európai Fúvószenekari Szövetség elnöke, Csikota József és Székely István nagyváradi zenetanár. Úgy sikerült, hogy a legtöbb pontot kaptuk, így a móri Ezüst minősítés mellé, most már egy szentsimoni első díj is van a tarsolyunkban – számolt be Köllő Dávid, a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar ügyvezetője. Hozzátéve, ez az eredmény is egy nagyon fontos visszajelzés számukra.
A tekerőpataki fúvósok a második díjnak megfelelő pontszámot kapták a nemzetközi zsűri értékelése alapján.
„Igazán örömteli élmény volt konstatálni, hogy az erdélyi fúvószenekarok milyen magas szintre értek el az utóbbi években. Egyes zenekarok messze túlszárnyalták a várakozásaimat. Valami nagyon elindult és nagyon jó irányba. Ezúton is szívből gratulálok minden résztvevőnek. Fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen. Külön köszönet jár a szentsimoni Sándor Árpád karmester úrnak, hogy ilyen színvonalasan megszervezte a versenyt. Jó volt ott lenni! Nagyon örvendek” – fogalmazta meg üzenetét Székely István, a zsűri egyik tagja. A gyergyószentmiklósi fúvósok a hétvégi fellépés hozadékaként Szerbiába, Oroszországba kaptak meghívást nemzetközi fúvóstalálkozókra. Továbbá a jövő évi Nemzetközi Fúvószenekari Verseny helyszínéül Gyergyószentmiklóst választották, a gyergyói fúvósok lesznek a házigazdák.
A Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar legközelebb pénteken, a Pedagógusok Napján, szombaton Ditróban, majd a Nyári Kulturális Fesztiválon lép fel, és ekkorra várja a békési vendégeket is.
Baricz Tamás Imola Székelyhon.ro2017. június 19.
Semmi sem riasztja el a Bögözben garázdálkodó medvét – újabb portákra tört be
Noha a bögözi lakók javainak védelméért egy fiatalokból álló csoport éjjeli járőrözést szervezett, ez sem állította meg hétfőre virradóra az éhes medvét, hogy betörjön az emberek portájára. A nagyvad ezúttal négy helyen okozott kárt. A vadásztársulat tehetetlen az ügyben, az éjszakai riogatás az egyetlen lehetőségük, amivel segíthetnek a lakóknak.
A Felszeg utcában két portára ment be a medve, továbbá egy főút menti háznál is garázdálkodott – tudtuk meg Szilágyi Ferenctől, Bögöz község alpolgármesterétől, aki hozzátette, az est folyamán a megyei út mentén található tömbházak környékén is látták a ragadozót. Rámutatott, a szemtanúk szerint most nem az a medve pusztított a faluban, amely a múlt hét végén, hanem egy annál jóval nagyobb állatról van szó. A nagyvad portyájának összesen húsz csirke esett áldozatául. Mindemellett a községhez tartozó Székelymagyaroson szintén lecsapott a medve, feltételezhetően egy másik egyed. Egy tehenet támadott meg, amely végül megmenekült. A közelben kecskék és bárányok bőrét találták meg a helyiek, erről az esetről egyelőre nincsenek pontos információk.
Járőröztek
Egy fiatalokból álló kisebb csoport éjfél utánig zajongva járőrözött a faluban, hogy elriassza a két napja odajáró nagyvadat, mint utólag kiderült, kevés sikerrel. Stábunk is a helyszínen volt, többször végigjártuk az utcákat, de sem kutyaugatást, sem a medve jelenlétére utaló zajokat nem hallottunk. Ami viszont feltűnő volt, hogy még éjfélkor is égtek a lámpák a házakban, és néhol ajtajuk előtt üldögéltek a lakók. Érezhető volt a feszültség, többen is azt mondták, hogy félnek, ezért nem mernek aludni.
Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro2017. június 19.
Bukaresti Magyar Élet
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.
A legutóbb számban számomra legérdekesebb írás a ballagó 12.-esek elköszönéséről szól. Kilencen végeztek, köztük bizonyára tiszta román családból származó fiatalok is. Eszembe jut, magam is évekkel ezelőtt vizsgáztattam az Adyban, egyik esztendőben nyolcadikosokat, egy másik alkalommal érettségizőket. Mindkétszer meglepett az a komolyság, ahogy a tanulók és szüleik is viszonyultak ehhez az aránylag kis létszámú, de annál szorgalmasabb iskolai közösséghez.
Annak idején, tudom, bukaresti ismerőseim, barátaim közül többen is reggelente hosszú utat tettek meg, hogy csemetéjüket elvigyék az egyetlen magyar iskolába, a tanárok pedig mindannyian ott izgultak a vizsga színhelyének közelében. Kellemes meglepetés volt szóbeli feleleteiket hallgatni, írásbeli dolgozataikat javítani. Olyan nem akadt közöttük, aki legalább három Jókai-regényt el ne olvasott volna, Mikszáthról, Kosztolányiról nem is beszélve. Igényelték, hogy meghallgassuk őket, hogy beszéljenek. Eladdig egyetlen egyszer kért meg az egyik sepsiszentgyörgyi vizsgázó, amikor kiváló felelete közben le akartam állítani, hogy ő még beszélhessen, mert beszélni akar a modern drámáról, ugyanis tanórákon erre nem nyílt lehetősége (ezért is tartom baromságnak, hogy a szóbeli vizsgát teljesen tét nélkülivé tették).
Igen, ott, Bukarestben olvasott diákokat vizsgáztattunk. Egyikük édesapja várt az állomáson gépkocsival, kiderült, magyarul nem tud, a budapesti román konzulátuson dolgozik, s fiát azért adta az Ady Endre Líceumba, hogy elsajátítsa a magyar kultúrát, belőle is diplomatát akar nevelni. Akkor még román nemzetiségű volt a magyar iskola igazgatója, szerencsére, mert ő mentette meg a felszámolástól ezt a tanintézetet, a sírból hozta vissza, ahogy mondani szokás, nem engedte megbuktatni. (Tényleg: milyen könnyű iskolát felszámolni, s milyen nehéz megtartani, újra megalakítani! Nevét meg szokták jegyezni az iskolaalapítónak, de meg az iskola felszámolójának is! Az elsőnek sok helyen szobrot is állítanak.)
Persze, a bukaresti magyar élet nem csupán ennyiből áll, de az Ady Endre Líceum kétségtelenül a fővárosi magyar közösség magyar életének egyik fontos, talán legfontosabb része, rájuk figyelnünk innen távolról is érdemes és tanulságos!
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. június 19.
Sok bajunk van: Strasbourg-ban kérdeztünk Romániáról
Egyre többen fordulnak tőlünk a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságához. A helyszínen tájékozódtunk a részletekről: a strasbourgi bíróságon George Stafford sajtóattasé válaszolt kérdéseinkre, amikor a MIDAS európai újságíró-szervezet küldöttségével a városban jártunk tanulmányúton.
Baszkföld, Katalónia, Dél-Tirol, valamint Finnország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Magyarország, Belgium, Görögország és Svájc után ezúttal Franciaországba, Strasbourg-ba invitálta tagjait az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesülete (angolul Minority Dailies Association, MIDAS). A MIDAS európai újságíró-szervezet – amelynek lapunk is tagja – évente tart tájékozódó látogatásokat Európában, különböző államokban, az ottani nemzeti kisebbségek helyzetének, valamint e közösségek sajtójának megismerése céljából. A MIDAS-t a piacvezető európai kisebbségi nyelvű napilapok alkotják, így Románia területéről a Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság, és az Aradon megjelenő Nyugati jelen a tagja. A 2001-ben alapított bozeni székhelyű szervezet célja a tagságát alkotó napilapok közötti együttműködés, a hírközlés, a lapkiadás és az európai intézményekkel való együttes kapcsolattartás területén.
Az EJEB-nél rólunk
A MIDAS-küldöttség idén tehát Strasbourg-ba látogatott, június 12–15. között voltunk az EU „második székhelyeként” is működő városban. Vizitünk során felkerestük az Európai Parlament ottani székhelyét, részt vettünk az EP plenáris ülésén, amelyet havonta egyszer tartanak a francia városban (a többi alkalommal Brüsszelben ülésezik az Unió parlamentje). Erről később számolunk be. Látogatást tettünk ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) is. Az 1950-ben létrehozott testület az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság. Az Európa Tanács által elfogadott egyik legfontosabb egyezménynek a Tanács mind a 47 tagja részese. Az aláíró felekkel szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. A bíróságon részt vettünk egy tárgyaláson is – éppen a bíróság legnagyobb összetételű testülete, a Nagykamara tárgyalta egy Svájcban letelepedett férfi, Abdennacer Nait-Liman ügyét. (Ő azt állítja, hogy miután előbb Olaszországban élt, és onnan kiutasították, mivel állambiztonsági kockázatot jelentett, Tunéziába került vissza, ahol megkínozták, ám sikerült elszöknie, Svájcban kapott menedékjogot, és onnan indított pert a tunéziai belügyminisztérium ellen. Keresetét azonban a svájci bíróság elvetette, ezért most Strasbourg-ban perelte be Svájcot kártérítésért.) Ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságának sajtóattaséja, George Stafford fogadta küldöttségünket – és válaszolt lapunk kérdéseire, a romániai vonzatokról. Mint kiderült, a megelőző két év csökkenő tendenciájához képest tavaly lényegesen több ügyben nyitott dossziét az Emberi Jogok Európai Bírósága. A legnagyobb mértékben Törökország, Románia és Magyarország esetében emelkedett a folyamatban lévő, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos ügyek száma. Az esetek legtöbbjében a szabadsághoz és a biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sértették meg – külön említi az EJEB aktuális statisztikája az „embertelen vagy megalázó bánásmóddal” kapcsolatos ügyeket. Az Európa Tanács felügyelete alatt működő emberi jogi bíróságon a tavaly év végéig a folyamatban lévő ügyek száma 79.750 volt, ami 23 százalékkal lépte túl a 2015-ben regisztrált 64.850-at. A tagállamok közül a legtöbb, 222 esetben Oroszország ellen, majd Törökország (77), Románia (71), Ukrajna (70), Görögország (41) és Magyarország (40) ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.
Trendek
George Stafford kérésünkre a Romániára vonatkozó statisztikát is elküldte később. Eszerint a romániai kritikán aluli börtönviszonyokkal összefüggő keresetek jelentős növekedést okoztak egy év alatt az EJEB-nél nyitott ügyek számában. (Ugyanígy a magyarországi börtönviszonyokat is sok panasztevő kifogásolja ott.) Csak emiatt Romániából 108 százalékkal (!) több beadvány érkezett, mint egy évvel korábban. Tavaly összesen 71 Romániából érkezett kereset ügyében hozott döntést a Strasbourg-i emberi jogi bíróság, összesen pedig 93.150 ügy van valamilyen szakaszban az EJEB-nél. Mint az attasétól megtudtuk, a még ítéletre váró összes ügy 9,9%-a romániai (és például 10,7%-a magyarországi). Messze a legtöbb kereset a diktatúrává váló Törökországból érkezik: az összes ügy 24,7%-a származik onnan, azaz mintegy 23.000 kereset. A legtöbbször kínzás, illetve fogva tartási körülmények a keresetek témái – és ez Románia esetében is így van.
Hogyan fordulhat oda?
Aki a Strasbourg-i emberi jogi bírói testülethez akar fordulni, annak jó tudnia, hogy a beadványok túlnyomó többségét a testület eleve elveti, azaz be sem fogadja – emelte ki kérdéseinkre George Stafford. Az elutasítás oka leggyakrabban az, hogy a kérvényező még nem merített ki valamennyi hazai jogorvoslati lehetőséget. Gyakorlatban tehát addig kell itthon élnie panasztételi, fellebbezési jogosultságával, amíg ezt a belsőjog lehetővé teszi – és csak utána jöhet Strasbourg. Csakis a bíróságot létrehozó egyezményt aláíró államokat lehet perbe fogni itt. És csak akkor, ha a hazai, utolsó szinten meghozott ítélet óta legfeljebb 6 hónap telt el. Régebbi ügyeket nem fogadnak el. A kérelmeket Strasbourgban lehet akár magyar nyelven is, írásban, ingyenesen benyújtani, a szóbeli meghallgatás rendkívül ritka. Az eljárás során használt nyelv az angol vagy a francia. Az eljárás évekig eltarthat. Az ítéletek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága követi, ellenőrzi, mégpedig nagyon következetesen. Azaz ha valaki pert nyert Strasbourg-ban, jó eséllyel számíthat rá, hogy az itthoni hatóságok az ítéletet tiszteletben is tartják majd. A Miniszteri Bizottság 6 hónapon belül napirendjére tűzi minden ítélet végrehajtásának ellenőrzését és mindegyikről rendszeres beszámolót kér a kormány ezért felelős képviselőjétől. Az eljárás megindítását elég hagyományos levél formájában, az ügy rövid vázolásával kezdeményezni. Később lehetőség van mind a tényvázlat, mind a jogsértés részletes kifejtésére, vagy a korábban leírtak módosítására. A levelet érdemes ajánlottan feladni az alábbi címre: European Court of Human Rights, Council of Europe F-67075 Strasbourg Cedex France.
Szeghalmi Örs erdon.ro2017. június 19.
Szent Lászlóra emlékeztek
Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak tegnap Nagyváradon a városalapító szent király egészalakos szobránál, a barokk palota kertjében. A Szent László Napok hivatalos nyitórendezvénye, a színházban megtartott gálaestet megelőzően a fesztiválszervezők és meghívottjaik lerótták tiszteletüket a lovagkirály előtt.
Vasárnap, a Szent László Napok „nulladik napján” kerékpártúrát tartottak Várad és Biharkeresztes között, a biciklisek mintegy negyven kilométert tettek meg. Ugyancsak vasárnap délután Kósa Klára keramikusművésznek nyitottak kiállítást a várban, míg tegnap Móser Zoltán festőművész tárlata nyílott meg Szent László-freskók a Kárpát-medencében címmel
A Szent László Napok ma is zajlik, és a hét vége felé egyre több és változatosabb rendezvényre lehet számítani. Kövessék lapunkat, szemelgessenek a kultúr- és összművészeti fesztivál programjaiból. Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. június 19.
Születésnapi beszélgetés Bajna Györggyel – A lényeg a derű és a szeretet minden iránt
Kollégák is voltunk, meg nem is. Dolgoztunk egy helyen, egy időben és egy másik helyen két különböző időben. Ezért engedtessék meg nekem, hogy ezúttal kissé személyesebb hangneműek legyenek a kérdéseim, és ne tegyünk úgy, mintha nem tegeződnénk.
Nagy gyakorlatod van az interjúkészítésben. Hogyan látod, a mikrofonnak melyik oldalán jobb lenni?
Kérdezni szeretek jobban. Válaszolni ellenben írásban. Kicsit gyáva vagyok. A szó pedig nem mindig repül el, ahogy az írás sem halhatatlan. Ám amit leírunk, az azonnal ellenőrizhető, akkor is, ha más nem így gondolja. Erre egy példám is van. Javítottuk a szülőházam, a kőművesnek is kellett volna segítenem, de írnom is kellett. Mondtam, most írnom kell. „Ugyan – intett le –, vágj ki egy tavalyi cikket és küldd azt be. Úgysem veszi senki észre!”
1947. június 12-én születtél Gyergyószentmiklóson, egy hatgyerekes családban nőttél fel. Úgy tudom, régi szentmiklósiak vagytok, régi városi tisztségviselőkkel. Mit tartasz a legfontosabbnak, mit kaptál/örököltél a felmenőidtől?
Bajna ágon elsősorban édesapámra hagyatkozhatom. Tőle a becsületet és mindenki tiszteletét tanultam meg. Fajra és nemre való tekintet nélkül. Ő Budapesten járt iskolába, ott is érettségizett, nagyrészt zsidók voltak az osztálytársai, mert a Dohány utcában laktak. Hadiözvegy édesanyja Budapesten nyitott varrodát, mivel nem tudott kijönni módos apósával, Bajna Ferenccel. Onnan tehát édesapám olyan kapcsolatokkal, élményekkel gazdagon tért később haza – mert Trianon után nem sikerült letelepednie Hollandiában –, amit még a második román világban is kamatoztatni tudott. Édesanyám Páll leány volt, nagyon szelíd és jóságos asszony, ami ellenben nem zárta ki esetében az óvatosságot, sőt a távolságtartást sem. Ő például soha nem engedett bocsánatot kérni. Azt tartotta, hogy ne tégy olyant, amiért bocsánatot kell majd kérned. Ez a tanítása volt a leghasznosabb számomra egész életemben. Az újságírásban is!
Milyen gyermek voltál? Rossz, huncut, gyámoltalan, szorgalmas, laza? Van kedvenc gyerekkori történeted?
Csintalan, érdeklődő, nagyon kíváncsi, tekergő, laza… Olvasni ellenben nagyon szerettem, tanulni és dolgozni nem annyira. Édesapám egyszer meg is jegyezte, hogy a munka temetésén a legnagyobb szélben is egyedül elvinném a hármas keresztet. Történetem? Folyamregénynyi. Első rabláncra kötésem az egyik kedves eset. Cukorért álltak sorban 1952-ben, a szomszédunkban lévő, dédapám államosított házában működő üzlet előtt. Ott sertepertéltem, természetesen meglógva hazulról, ahol hiába találtak ki csodazárakat a kapura, mert hamar meglestem a kinyitás titkát… Szóval én, a Babszem Jankó – mert eleinte így becéztek a családban – elkezdtem mondani jó hangosan, hogy miért állnak sorban? Nekünk egy egész zsákkal van a kamrában. Az történt ugyanis, hogy mivel lovaink is voltak, édesapám mindig segített a boltosoknak az áruszállításnál, amit ez esetben egy zsák süveges cukorral fizettek ki. Szerencsére leghamarabb édesapám keresztleánya figyelt fel szavaimra, s azzal már kapott is fel, s haza. Édesapám és három barátja ott beszélgetett fügebor mellett az asztalnál. Bori bé, édesapám ki, s amikor visszatért, egy tehén nyakára való lánccal a derekamtól megkötött az asztal lábához. „Be akarsz záratni, szaros kölyök?” – kérdezte. Számomra, az állandóan fülelő számára ennél jobb büntetést ki se találhattak volna. Volt, amit hallgatnom, mert természetesen tovább politizáltak fölöttem.
Másik feledhetetlen emlékem is e négyessel kapcsolatos. Negyedikes voltam már, s hiába ügyeltek, hogy előttem ne beszéljenek, csak elcsíptem ezt-azt. Nagyanyám például, mielőtt elkezdte volna szidni a kommunistákat, mindig figyelmesen körülnézett, hogy „gerenda van-e a házban?” Ez a gerenda én, a „picok kölyök” voltam. Negyedikes koromban a borszéki erdőt megtámadták a lepkék, ellenük pedig repülőgépeket kellett bevetni. Szárhegyen volt reptér, onnan szálltak fel a gépek, orosz pilótákkal, akik élelmezéséért Szálassy bácsi és Rokaly bácsi felelt. Mindkettő állandó vendég volt a háznál. A tanító nénim Szállassy Magdolna volt. Amikor meglátta a táblára írt példamondatomat, alig várta, hogy szünet legyen, s hazavihessen a szomszédba, mert ezt írtam szép betűimmel, a szenzáció hatását lesve: „Nálunk a szovjet pilóták bécsiszeletet és párizsisonkát esznek.” Nyilván tudta a forrást. A férje neki is elmondhatta felháborodva, mert akkoriban még a kenyeret is jegyre adták. Na, itt már fenekesek jöttek… A legsúlyosabb büntetés: öt suhintás, el nem törő orgonaággal, természetesen letolt nadrággal fogadva.
Szülővárosod gimnáziumában érettségiztél. Mit tartasz a legemlékezetesebbnek diákkorodból?
Felvételi után a legjobbakat mindig kiválasztotta Pálfi Andor az ő osztályába. Október vége volt, érkezett családlátogatni. Éppen fát vittünk be édesapámmal, amikor megláttam a kapuban. Gyorsan elkezdtem sorolni a rossz jegyeimet. El is jutottam hét négyesig és három hármasig, persze a francia kilencessel kezdtem. Bementünk, én illedelmesen az első szobába. Egyszer hallom: „Mit hét négyes és három hármas? Tizennégy négyes és öt hármas!” Édesapám ellenben csak ennyit mondott: „Tanár úr, meddőpásztorra is szükség van.” Amikor elment az osztályfőnököm, édesapám egy szót sem szólt. Na, összekaptam magam, s mindenből átmentem az évharmad végére, aztán a következő érettségiig elfoglaltam azt a hétötven-nyolcas általános körüli közepes helyet. Kilencediktől pedig megjelent az osztályban Bereczki Karcsi. A Bajna–Bereczki páros pedig híressé vált azokban az években. A városban is! Pálfi így szabadult meg tőlünk: Bajna, Bereczki, mars a humánba!
Ha jól tudom, többször felvételiztél az egyetemre. Mindig magyar–orosz szakra? Szíved szerint mi lettél volna 18 évesen?
Háromszor, mindig a magyar–orosz szakra. Az elsőn Jókairól írtam olyan tudományos értekezést, amit ráért volna negyvenévesen megírni, ugyanis kritizáltam – én, a taknyos – a nagy Jókait. Második alkalommal nagyon szerelmes voltam – és elfelvételiztünk a kislánnyal. Harmadszor Papp Kincses Emese fogadott testvéreként ügyelt arra, hogy sikerüljön a felvételim. Amikor hazajöttem, a kihallgató tiszt csak annyit jegyzett meg: „Látja, ha segített volna nekünk, sikerült volna.” Ma már örvendek, hogy nem jártam sikerrel Kolozsváron… Egyébként mindig tanár akartam lenni.
Emlékszel a felnőtté válásod pillanatára, időszakára?
Igen. Hatvanévesen történt meg először, hogy úgy éreztem, talán felnőttem.
Saját tapasztalatból is tudom, hogy nincs az embernek egyetlen olyan foglalkozása vagy szakmája sem, ami fölösleges lenne. Minden valamire jó, minden tapasztalatnak hasznát lehet venni: s úgy képzelem, hogy csak tartósan gyakorolt három műszak után lehet igazi novellákat vagy verseket írni… Te hogy vagy ezzel?
Minden munkahelyemen hasznos tapasztalatokat szereztem. Emberismeretből ott készültem fel. Az pedig nélkülözhetetlen tollforgatás közben is. Olyan dolgok történtek velem, velünk – például a lenfonodai három műszakban –, amit ha leírnék, valótlannak tűnne. Pedig igaz történetek lehetnének.
Hogyan korszakolnád az életed? Van kedvenc időszakod, kedvenc munkahelyed, munkaköröd?
A tanügyben eltöltött hét év, a művelődési szakirányítás öt éve, végül az 1990 áprilisától tartó időszak, amit újságíróként jegyezhetek. Ez eddig 39 esztendő. A nagy írók és költők java részének rövidebb volt az élete. Hát lehetnék elégedetlen?
A Gergely Tamásnak adott életút-interjúban átugrottad az 1989-es eseményeket. A készülő – vagy azóta el is készült – könyved miatt?
Nem írtam még meg, vázlatos állapotban leledzik. Érdekes, hogy máris többször szembesültem az emlékek ingatagságával. Az sem úgy emlékszik egy-egy eseményre, akivel együtt voltunk ugyanott. Ha kényelmetlen az epizód, azt mondja, ott se volt. Ilyen például, amikor hárman vittük vissza az esetleges lincselések elkerülése érdekében a szekusdossziékat a mai csendőrségre, az akkori belügyes alakulathoz, 1989-ben, Szent István napján… Egyikünk ott sem volt, szerinte!
Mikor jöttél legutóbbi közös munkahelyünkre? Azt adta az újságírás, amire vágytál? Mit reméltél? Színeket, találkozásokat, világmegváltást?
1990-ben, nevem napján. Világmegváltó szándékom nem volt. Csak boldog voltam, hogy jó társaságba keveredtem, akik közül a még élőkkel ma is kölcsönösen tiszteljük egymást. Soha egyetlen összetűzésem nem volt a lapnál. Senkivel! Az élők közül Borbély Lászlót modoráért, Hecser Zoltánt a törvényismerete miatt tiszteltem. Ferencz Imrével, Kristó Tiborral és Sarány Istvánnal pedig ma is baráti a kapcsolatom. Az újságírás mindent megadott. Hálás vagyok azoknak, akik bíztak bennem és a Hargita Népéhez kerülhettem. Egyikük a néhai Bálint András volt.
Mi a legkedvesebb újságírással kapcsolatos emléked?
Számtalan szép emlékem van, de az elismerések, az olvasók és nem olvasók irányomba mutatott tisztelete a legértékesebb kincse eddigi életemnek. Nyilván hitvesem, gyermekeim és unokám mellett.
És a legrosszabb?
Letiltásunk arról a portálról, aminek létrehozását gyakorlatilag újságíró kolléganőim intézték.
Nemcsak az írott sajtóban, hanem a televíziós újságírásban is jeleskedtél. Melyik áll szívedhez közelebb? Mi a legemlékezetesebb forgatási élményed?
Kitűnő és tehetséges ember, Zsigmond Attila segítője vagyok. Nyilván, én elsősorban az írással segíthetem őt is, hiszen a riporteri munkát az írott rész előzi meg, a kérdésekkel fel kell készülni. Több díjnyertes filmet, dokumentumfilmet, portrét forgattunk együtt. Élményeim között nincs első hely, de feledhetetlen – névsor szerint – a Balázs József festőművésszel, a Berszán Lajos kanonok úrral, a Rafi Lajos cigányköltővel, a Vaszi Levente kósteleki tanár-énekessel készült portréfilmek, a székelyföldi „betyárok” és az Így veszett el Erdélyország című riport-dokumentumfilmek forgatása alatt történtek. Ám talán a legértékesebb az Ervin atyával készült többórás anyag, ami páratlan lehet a maga nemében.
Nyugdíjas vagy, de nem mentél nyugdíjba, hiszen írsz, alkotsz. Min dolgozol most?
Családom történetén, ugyanis két okleveles ág sarja vagyok. Egyiket, a Blénesit 1615 tavaszán Bethlen Gábor, másikat, a Bajnát 1676 áprilisában Apafi fejedelem adta. Utóbbiról már csak annyit kell megtudnom, hogy délelőtt vagy délután írta-e alá a fejedelem. Ha délután, akkor állítólag beborozva tehette, ami ellenben nem vonna le semmit a cím értékéből, de jó lenne mégis tudnom.
Bevallom, kétszer is ellenőriztem a születési évedet, annyira hihetetlennek tűnt, hogy betöltötted a hetvenet. Te hány évesnek érzed magad? Mi a titka a fittségednek? Kerékpározás, kaszálás?
A kaszálás nem. Szekeret szerettem rakni, mert ott mindenki látott. A kerékpár csak az állóképességben segít. A lényeg a derű. Aztán a szeretet minden iránt, ami körülvesz, a csodálat a természet tökéletessége láttán, amit bárhogy igyekszünk, lám, nem tudunk tönkretenni egészen. A mosolygó hölgyek imádatát ki ne felejtsem. Az valóban fiatalon tart. A lélek pedig kortalan.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)2017. június 19.
Ellenőrzik a DNA-főügyésszel kapcsolatos hangfelvétel hitelességét
Tudorel Toader távozó igazságügyi miniszter az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvétel ügyében. Hozzátette, tárcavezetőként nem áll módjában ellenőrizni, hogy a hangfelvétel hiteles-e vagy sem.
A Románia TV vasárnap közzétett egy hangfelvételt, amelyen – állítólag – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze, Laura Codruţa Kövesi hallható, amint megsürgeti az egyik beosztottját, hogy az általa vezetett bűnvádi eljárásban mielőbb „jusson el a miniszterelnökhöz”. Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul az ügyben.
A felvételen elhangzottak értelmében Kövesi azért elégedetlen, mert bizonyos ügyekben késik a vádemelés, mint mondja, bár nem küzdenek személyzeti problémákkal, nem sikerült lezárni olyan ügyeket, amelyek 6-7 év óta kivizsgálás alatt állnak. Jean Uncheşelu ügyészt pedig – a közzétett felvétel alapján – megsürgeti, hogy „abban az ingatlanos ügyben jusson már el a miniszterelnökhöz, aki aláírta azokat a szerződéseket”.
Feltételezések szerint a 967 államosított temesvári ingatlan törvénytelen visszaszolgáltatásával kapcsolatos ügyről van szó, amelyben vádat emeltek Nicolae Robu jelenlegi és Gheorghe Ciuhandu volt temesvári polgármester ellen. A DNA sajtószóvivője, Livia Săplăcan azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a felvétellel kapcsolatban, hogy az részleteket tartalmaz Kövesinek az ügyészekkel tartott munkaülésein vagy nyilvánosan elhangzott beszédeiből, ugyanakkor azonban olyan „szókapcsolatok” is hallhatók, amelyek nem Kövesitől származnak, és amelyekkel mondandójának „súlyos eltorzítása” a cél.
Tudorel Toader igazságügyi miniszter egy vasárnap esti Facebook-bejegyzésben közölte, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a felvétel ügyében.
Alina Petrescu kormányszóvivő az ügy kapcsán azt nyilatkozta az Antena 3 hírtelevíziónak, amíg nem derül ki, hogy a felvétel hiteles-e vagy sem, nem kívánják kommentálni azt.
Tudorel Toader hétfőn azt mondta, amennyiben a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyeletnek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ellenőrizze a felvétel valódiságát, más törvényes eljáráshoz, például szakértői vizsgálathoz folyamodnak.
Arra a kérdésre, amely azt firtatta, behívja-e a korrupcióellenes főügyészt, hogy adjon magyarázatot a felvétellel kapcsolatban, Toader azt mondta, a minisztérium semmilyen ügyben nem folytat vizsgálatot, az esetleges panaszokat vagy feljelentéseket továbbítja az illetékes hatóságoknak.
Azt is megkérdezték az újságírók a távozó igazságügyi minisztertől, meneszti-e tisztségéből Laura Codruţa Kövesit, ha kiderül, hogy a felvételek hitelesek. „Az a javaslatom, hogy várjuk meg az ellenőrzések eredményét, mert ezek függvényében döntünk majd az esetleges intézkedésekről” – - válaszolt Tudorel Toader.
Hétfőn kiderült, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelet hivatalból vizsgálatot indított a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvételek ügyében. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő testület sajtószóvivője, Alin Alexandru azt mondta az Agerpresnek, az előzetes vizsgálat azt hivatott kideríteni, hogy történt-e fegyelmi vétség az ügyben. kronika.ro2017. június 19.
„Nem sebeket feltépni, megbékélni kellene”
A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Murádin János Kristóf történész. A Sapientia adjunktusa szerint amíg a politikusok nem hagynak fel a feszültséggeneráló üzenetekkel, amíg nem alakul ki regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a magyar, román, szlovák történészek között, nem szűnnek a száz éve tartó viták.
Heves pengeváltás alakult ki az elmúlt időszakban magyar és román kormányzati illetékesek között a trianoni évforduló apropóján. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter szerint itt az ideje, hogy Magyarország szomszédai, Európa vezetői kimondják, elismerjék, és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője. A román külügyminisztérium provokációnak nevezte a kijelentést, Bukarest szerint a budapesti hivatalosságok megkérdőjelezik a világháborúk után Európában kialakult jogrendet. Történészként meglepte, hogy ilyen adok-kapok robban ki a két fél között? – Se történészként, se magánemberként nem lepett meg a dolog. Minden józanul gondolkodó ember előtt valamilyen szinten nyilvánvaló, hogy a centenárium közeledtével fokozottabb lesz a feszültség a térségben, de nemcsak magyar–román viszonylatban, hanem magyar–szlovák vonalon is. Számítani lehetett erre most, amikor az Európai Unió gyengélkedik, az államok bizonytalanok, valahogy eltünedezett a kilencvenes évek bizonyossága, miszerint a nyugati integráció mindent megold, és általánossá vált a létbizonytalanság. Ilyenkor erőteljesen előtérbe tudnak kerülni ezek a traumák, mint amilyen a trianoni is.
Ráadásul még el sem érkeztünk a román egyesülés centenáriumát ünneplő 2018-hoz, amikor az egész évet betöltő megemlékezések közepette bizonyára fokozódik a feszültség. Mire számíthatunk e téren? – Igazság szerint a román egyesülés kapcsán a centenáriumot nem jó évfordulóhoz kötik, hiszen a trianoni békediktátumot – amelyet békeszerződésnek neveznek ugyan, de én békediktátumnak vallom, hiszen a magyar tárgyalófél érdemi szinten nem szólhatott bele a szerződés tartalmába – 1920. június 4-én írták alá. Jogerőre is csak jóval később, 1921. július 31-én emelkedett, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. Trianonról tehát igazából csak 1920-tól vagy 1921-től beszélhetünk. Az 1918-as év nem Trianonról szól, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia állami összeomlását jelenti, Nagy-Románia létrejötte pedig egy egész folyamat volt, amelynek első lépcsője 1918, amit centenáriumként akarnak ünnepelni jövőre. Ekkor ugyanis a besszarábiai térségnek a bekebelezése, Romániához csatlakozása történt meg, és az is csak azért ilyen hamar, mert 1917-ben a cári orosz állam összeomlott, az új bolsevik vezetés pedig különbékét kötött a központi hatalmakkal, így Romániának lehetősége adódott arra, hogy megszerezze a Pruton túli területeket. De ez még távol áll Trianontól, a nagy román állam létrejöttétől. Tehát végül is hamis dátumon alapszik az egyesülés centenáriuma, amit most ünnepelni fognak, és amelynek bizonyára számos tudományos, népszerűsítő program is része lesz, no meg a politikában is rengeteg visszhangot fog kiváltani. Úgy vélem, felesleges konfliktusokat gerjesztő év lesz a 2018-as centenáriumé, amelyeket el kellene kerülni, az évfordulónak nem ez kellene hogy legyen az üzenete. Olvasva a sajtóban kibontakozott magyar és román külpolitikai vitát, ismét felötlött bennem a gondolat, hogy 1918–2018-nak éppen arról kellene szólnia, ne a régi sebeknek a feltépését, hanem a megbékélést keresse a két nép. Ha már egy százéves évfordulóhoz ragaszkodunk – ami, mint mondtam, igazából legfeljebb három év múlva állja meg a helyét –, végre itt lenne az alkalom, hogy egy pozitívabb, nem pedig egy feszültséggeneráló üzenetre használják fel a mai bizonytalan világban. – Van-e arra esély ön szerint, hogy a jövőben közeledjék magyaroknak és románoknak Trianonhoz, illetve a nagy román egyesüléshez, december elsejéhez való viszonyulása, ezeknek a történelmi momentumoknak a megítélése? – Igazság szerint ennek nagy realitása szerintem nincs. Nemigen lehet ezen változtatni, hiszen ez a két dátum mindkét nép esetében beleivódott a nemzeti öntudatba, Trianon kérdésköre magyar szempontból, illetve a nagy egyesülés témaköre román szempontból egyaránt az identitás részét alkotja. Azt viszont el lehet érni, hogy felesleges, apró szurkálódásokkal ne hergeljék egymást ebben az időszakban, illetőleg hogy a két fél között egyfajta kompromisszumos megállapodás szülessen arról, miszerint az évfordulót valahogy mind a két félnek a nemzeti érzékenységeit figyelembe véve üljék meg. Magyarország, a magyarság számára persze, hogy tragédia, ami történt, ugyanakkor a román fél nem tudja megérteni azt sem, hogy a magyar oldalnak mindenképpen rossz lett volna. Valójában állandóan az a magyar tragédiának a lényege, hogy vagy nagy államként megmarad a történelmi Magyarország, de akkor nem független, mert az osztrák fél vagy bármilyen más hatalmi tényező mellett lesz kénytelen élni, vagy független, de kis állammá válik, viszont nincs meg a nemzeti egysége. Tehát a magyarság számára semmiképpen sem származott kedvező kilépési lehetőség az első világháborúból. Másik negatívuma a román félnek, hogy a politikum gerjeszti ezeket a feszültségeket, holott az egyszerű román ember pontosan tudja, nem várható el a másiktól, a magyar féltől a nagy egyesülés megünneplése, amely mégiscsak az éppen bekövetkezett tragédiát jelenti számára. Minden logikusan gondolkodó, bizonyos kérdésekhez nem rosszindulattal viszonyuló ember belátja, hogy ezt nem lehet ünnepként felfogni magyar szempontból.
Miként lehetne tekintettel lenni a másik nép érzékenységére? Hogyan oszlatható el a gyanakvás, amikor az egyik fél határrevíziós törekvéseket vél felfedezni, a másik pedig folyamatosan igyekszik cáfolni ezeket a vádakat? – A magyar félnek is tanulnia kéne abból, hogy a román érzékenységet nem kéne felesleges politikai nyilatkozatokkal sérteni, bántani. Nyitni kellene a románok felé, előtérbe helyezve a partneri kapcsolatokat, hosszú távon kellene gondolkodni. Ezek a nyilatkozatháborúk mindkét félnek csak rosszat tesznek. A december elsejei román nemzeti ünnepet – ami végül is az erdélyi románságnak volt az akaratnyilvánítása, hogy a román nemzethez tartozzék – , illetve a magyarság számára szomorú trianoni dátumot, az ezzel kapcsolatos érzékenységet egyformán tiszteletben kellene tartania mindkét félnek. Ha a politikum ezeket az érzékenységeket figyelembe véve próbálna regionális, közép-európai centenáriumi megemlékezéssorozatot – szándékosan nem mondtam ünnepséget – tartani, akkor hosszú távon közelíteni lehetne az álláspontokat, a történelemszemléletet. És el lehetne érni egy olyan minimum minimorumot, kompromisszumos megoldást, amelynek köszönhetően kialakulhatna egy békés egymás mellett élés. Mindkét oldalon nagy felelősség hárul a politikumra. A kis közép-európai országok különösen egymásra vannak utalva most, amikor az EU gyengélkedik, továbbá migránsválság, ukrán polgárháború, görög adósságválság és számos egyéb probléma felmerül. A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története. Az interpretációknak a közelítése nagyon fontos lenne a jövő szempontjából, és erre tökéletes alkalom lenne a 2018 és 2020 közötti többéves emlékév. Magyarországon éppen most járt le a Gulág-emlékév, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások majdnem három évig tartó emlékéve, amelynek a programjai éppen a megbékélést, ennek a nehéz történeti kérdésnek a tisztázását szolgálták. Ezt lehetne a trianoni évforduló kapcsán is megtenni, ehhez azonban mindkét fél részéről politikai akaratra van szükség, mert nem a szakma, az értelmiség tud mozdulni, hanem a politikum.
Apropó, szakma: a történészek körében zajlik-e előremutató vita, egyeztetés Trianon, a román egyesülés kérdésében? Különös tekintettel arra, hogy például évtizedek óta létezik magyar–román történész vegyes bizottság, ám eredményekről nemigen hallani. – Léteznek ilyenek, de az az igazság, hogy ezek látszatfórumok. Az a szomorú helyzet, hogy a szakmában sincs kompromisszum. A tudomány nyilvánvalóan nem képes közvetlenül az egész néphez szólni, mint a politika, de a tudománynak, a szakmának is nagyon fontos, hogy kiegyezzen a két fél egymással. Jelenleg nem ez történik, még mindig két párhuzamos történetírás zajlik kisebb-nagyobb kivételekkel: Lucian Boia román, Romsics Ignác, Ormos Mária és mások magyar oldalon, akik megpróbálják több szempontból megvizsgálni ezt a nagyon kényes kérdést. Igazán objektív történetírás nincs, mert az ember az írásába akarva-akaratlanul belecsempész valamelyest a szubjektivitásából, és abban a pillanatban támadási felületet nyújt a másik fél számára. Addig nem lehet összhangról beszélni, ameddig egymás műveiben azt keressük, kinek a politikai nézőpontjait próbálja érvényesíteni az illető történész, és amíg nem arra törekszünk, hogy közös, kompromisszumos történelemképet sikerüljön kialakítani. Pedig nagyon fontos volna, mert a jövő nemzedékei a történelem tekintetében az iskolapadban vagy az egyetemi padsorokban mégiscsak a történészektől, a szakmabeliektől sajátítják el a múlt ismeretét, és ha nem egy megalapozott, közös nézőpont szerint, egységesen oktatott történelemszemléletként veszik át, akkor ez a száz éve tartó vita tovább fog gyűrűzni az újabb történészgenerációk között magyar és román oldalon. – Viszont nem segít az összhang, a közös nézőpont kialakításán Ioan Aurel Popnak, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorának minapi állítása, miszerint úgymond a budapesti kormány által létrehozott románellenes propaganda-főosztályként működik a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoportja. Mi a véleménye az amúgy neves történészként elkönyvelt rektor félig-meddig pontosított kijelentéséről? – Ez egy zsigerileg érkezett visszajelzés, ami szerintem onnan ered, hogy a románság számára például a második bécsi döntés olyan trauma volt, amelyet a mai napig nem tudott feldolgozni. Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérése mutatta meg, hogy van visszaút, van lehetőség arra, hogy a nagy román egyesülés visszarendeződjék. Ez a félelem a kommunista történetírásban oly mértékben megjelent és általánossá vált a második világháború után, hogy a dák–román nemzeti mítosz is a mostani határrendszernek a megőrzését szolgálta. A mostanihoz hasonló reakciókat vált ki bármilyen kihívás, impulzus, ami arra késztethet román történészeket, hogy egy esetleges visszarendeződés veszélyét lássák. Szerintem az amúgy híres, nagy kaliberű történésznek számító Ioan Aurel Pop sem gondolta át a mondandóját, hanem zsigerileg reagált, ami nyilván az ő szocializációs időszakából, történészi formálódási korából eredő reakciókból táplálkozott, később pedig helyesbített is. Látni kell azt is, hogy a román politikumnak olyan elvárásai vannak, miszerint az ilyen funkcióban lévő embereknek éreztetniük kell, hogy figyelik ezt a kérdést, a sértésnek vélt jelenségeket, és érzékenyen érinti őket a nemzeti tudat sértése. Ettől függetlenül nem kellett volna így reagálnia, hiszen nem kormányzati testületről van szó, a „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport eredeti célja éppen az, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, hiszen még magyar oldalon sincs összhang. Ne feledjük, a magyar történészek között is kettős megítélése van a korszaknak. Egyik oldalon ott van a balos megítélés, miszerint a tanácsköztársaság bukása tulajdonképpen utat nyitott a Trianonhoz vezető ösvényen, a másik oldal pedig azt mondja, maga a tanácsköztársaság és annak a vezetői a felelősek azért, mert Trianon olyan lett, amilyen.
Trianon: „kéne végre egy közös terv” A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.
A Lendület-csoportnak éppen az lenne a feladata, hogy egységes, letisztult, a történeti valósághoz minél inkább közelítő képet alkosson. Igen ám, de amint magyar történészek tudatosan, csoportba szerveződve kutatni kezdik Trianon kérdését, az a környező országokban – köztük Romániában - rögtön gyanakvást, félelmet vált ki, már csak a második bécsi döntés emléke miatt is.
Pedig attól függetlenül, hogy százéves évfordulót ülünk-e vagy sem, igazából a magyar és a román oldal számára egyaránt időszerű a kérdés, hiszen a trianoni problematika lényegében a mai napig nincs letisztázva. A magyar állam, a magyarság számára három olyan történelmi trauma van a 20. században, amin nem tudta túltenni magát, és nem sikerült tisztáznia: a trianoni békediktátum, az újabb, 1947-es párizsi békediktátum (mondhatni a második Trianon), valamint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése.
Ezek a történelmi pillanatok nemcsak a mai magyar államra vonatkoztak, hanem az egész régióra kihatottak, éppen ezért ameddig ezekben nincs letisztult álláspont, és nem alakul ki közös regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a román, szlovák, szerb, ukrán történész kollégákkal, addig ezek az évfordulók csak problémákat fognak okozni.
Murádin János Kristóf
Történész, egyetemi oktató, Marosvásárhelyen született 1980. november elsején. A kolozsvári BBTE történelem szakán jelenkoros szakosodással végzett, ugyanott mesteri, majd 2010-ben a történelemtudományok terén doktori fokozatot szerzett. 2008-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara jogtudományi és európai tanulmányok tanszékének főállású oktatója adjunktusi beosztásban, a kolozsvári kar kancellárja. Kutatási területei: erdélyi magyar civilek deportálása a Szovjetunióba 1944 őszén, az 1944-es frontátvonulás Kolozsváron, magyar kultúrintézmények Erdélyben 1944 és 1948 között, magyar–román kapcsolatok a 20. század első felében.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)2017. június 19.
Tanárok terítéken
Amióta 1993-ban először vetődött fel, hogy az áldatlan tanügyi helyzetet talán leginkább a tanév befagyasztásával lehetne a megoldás felé billenteni, mondhatni menetrendszerűen minden nyárelőn ugyanúgy felvetődik, aztán nagyon hamar vissza is hull a nagy semmibe. És mindig ugyanúgy játszódik le, mint huszonnégy évvel ezelőtt. Akkor összeültünk, a szakszervezetis kolléganő elmondta, az országos javaslat ez a bizonyos befagyasztás, megmagyarázva az esetleg értetlenkedőknek, hogy nem zárjuk le a jegyeket, és ami ennél is fontosabb, bojkottáljuk a záróvizsgákat: a nyolcadikos országos felmérőket és az érettségit. Valóban nagyon hatásosnak tűnt így első elmondásra, megállapodtunk, hogy mi is bekapcsolódunk az országos akcióba. Eleinte nem is volt semmi baj, ment minden a megszokott úton, ahogy viszont közeledett a tanév vége, egyre több volt a sóhajtozás a tanáriban, egyre többen méltatlankodtak, hogy azért szegény gyerekecskéknek nem kellene szenvedniük, állandóan fel-felröppent egy-egy tanári lelket emlegető sirám, de a lényeg, hogy a naplókban gyűlni kezdtek az előírásszerű év végi lezárások. Röviden: a szakszervezetis kolléganő egy nagyszünetben bejelentette, vissza az egész, majd máskor. Emberileg természetesen jogos volt a lépés, de amikor a következő évzárások előtt megint felbukkant az ötlet, már mi magunk sem vettük komolyan a „követeléseinket”. 2005 őszén viszont, nem sokkal az évkezdés után kitört a nagy, országos tanügyi sztrájk. Semmi értelme nem volt, mert azok alá adta a lovat, akik fennen hirdették: még az a háromhavi nyári szabadság sem elég a tanároknak, „kisztrájkolnak” maguknak még ki tudja mennyit. A magam részéről nem sztrájkoltam, az osztályaim pontosan bejöttek az órákra, mert elmagyaráztam nekik, hogy mindenképp be kell majd pótolnunk, és a semmiért ne járjunk majd talán egész éven át szombaton–vasárnap is suliba. Nekünk lett igazunk, üres ígéretnél többet nem értek el, a hétvégi bepótlásokat viszont szigorúan ellenőrizték. A sztrájkhangulat ezek után sokkal lejjebb süllyedt, inkább a különböző tévéműsorok szájalásaiban vettek részt az országos szakszervezeti vezetők. Egyeseket jó állásokkal hallgattattak el, mások még most is szájalnak. A szenátusi elnök övön aluli támadását sem verték vissza, akinek nem a fennhatósága alatti szunyókálók és megrögzött lógósok, hanem a tanárok szúrták a szemét. A sztrájkot ismét átdobták őszre, és ezzel, lassan negyedszázada, ismét lesöpörték magukat a tanárok a terítékről.
Molnár Judit Krónika (Kolozsvár)2017. június 19.
Grindeanu a bizalmatlansági indítvány kudarca esetén sem tárgyalna Dragneával
Amennyiben a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) által benyújtott bizalmatlansági indítvány elbukik, tárgyalásokba kezdek a koalíciós pártokkal egy új kormány megalakításáról – nyilatkozta vasárnap este Sorin Grindeanu. A miniszterelnök hozzátette ugyanakkor, a PSD és az ALDE képviselőivel fog tárgyalni, Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnökkel azonban nem hajlandó.
„Amennyiben az indítvány elbukik – és el fog bukni –, egyeztetéseket kezdeményezek a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó PSD-vel és ALDE-val. Liviu Dragneával azonban nem fogok tárgyalni. Pont” – fogalmazott Grindeanu a Victoria-palotában bukaresti hírtelevíziók munkatársaival folytatott sajtóbeszélgetésen. A kormányfő hozzátette, nincs oka a lemondásra, hiszen mandátuma alatt „a helyes úton járt az ország”.
Elmondta, a kabinetet alkotó miniszterek többsége tisztességgel ellátta a feladatát, és meggyőződése, hogy még jobban teljesített volna a kormány, ha az elmúlt hónapban nem gyakoroltak volna nyomást rá a kormányátalakítás kilátásba helyezésével. Arra a kérdésre, hogy miért csak Sevil Shhaideh regionális fejlesztési és Carmen Dan belügyminiszter lemondását továbbította az államfőnek, Grindeanu nem kívánt válaszolni, azt mondta, nem akar találgatásokba bocsátkozni. A politikus úgy véli, a Liviu Dragnea és szűk környezete által saját pártja és a kormány érdekei ellen folytatott háborúnak vagyunk a tanúi. „Ez a legrosszabb, ami az országgal történhet egy olyan pillanatban, amikor nagy lehetőség előtt áll Románia. Rekord mértékű növekedést könyvel el a gazdaság, és ezt nem csak mi állítjuk, hanem az Európai Unió és minden pénzintézet ezt mondja, ugyanakkor tágra nyílnak előttünk a nyugati kancelláriák. Óriási erőfeszítést tettünk, hogy visszahelyezzük Romániát a normális kerékvágásba, és hogy tényleg számba vegyenek bennünket. (...) Liviu Dragnea arra használja a pártot, hogy megbuktassa a saját kormányát. Ez megengedhetetlen” – fogalmazott Sorin Grindeanu. A kormányfő olyan atlétáéhoz hasonlította az ország politikai helyzetét, akinek jól sikerül a rajt, a cél előtt azonban elgáncsolják. „Képzeljenek el egy atlétát, aki nagyon jól elkapja a rajtot, minden esélye megvan a győzelemre, de aztán jön Liviu Dragnea a tribünről, és miután megtapsolja, elgáncsolja, hogy nehogy célba érjen. Valahogy így fest Románia jelenlegi helyzete, amelyet kizárólag Liviu Dragnea teljhatalom iránti vágya idézett elő” – idézte a miniszterelnököt az Agerpres hírügynökség. A kormányfő elmondta, arra figyelmeztette szociáldemokrata párti kollégáit, hogy minden szavazattal, amellyel az indítványt támogatják, gyengítik saját pártjukat, és nagyobb hatalmat adnak Klaus Johannis államfő kezébe.
Felolvasták a bizalmatlansági indítványt, kétes Grindeanu megbuktatásának sikere Puccskísérlettel vádolják a kormányzó szociáldemokraták (PSD) Sorin Grindeanu miniszterelnököt és híveit a bukaresti parlamentben vasárnap délután ismertetett bizalmatlansági indítvány szövegében. Nem borítékolható a kormánybuktató kezdeményezés sikere.
A kormányfő emlékeztetett: 2015-ben Liviu Voineát jelölte a PSD a miniszterelnöki tisztségre, az államfő azonban Dacian Cioloşt bízta meg kormányalakítással, majd 2016 decemberében Liviu Dragnea akart kormányfő lenni, de mivel ez nem volt lehetséges, Sevil Shhaideh-t jelölte, azonban ezt a jelölést is elutasította az államfő. „Minden okom megvan azt hinni, hogy ez ismét megtörténhet. Fennáll annak a veszélye, hogy előrehozott választásokra kerül sor, amit egyáltalán nem szeretnénk” – tette hozzá. Grindeanu azt mondta, a PSD-ben jelenleg „a rettegés uralkodik”, ugyanakkor felhívást intézett az alakulat valamennyi tagjához, ne féljenek kifejezésre juttatni álláspontjukat, mert a pártot elsősorban nem az országos végrehajtó bizottság alkotja, hanem a területi szervezetek több százezer tagja. Krónika (Kolozsvár)2017. június 19.
Körüludvarolják a szociáldemokraták az RMDSZ-t
Elkezdődtek a tárgyalások az RMDSZ és a PSD-ALDE kormánykoalíció képviselői, illetve az RMDSZ és a kegyvesztetté vált Sorin Grindeanu miniszterelnök között, akitől pártja, a szociáldemokraták, mint ahogy a Tăricanu vezette kisebbik kormánypárt is megvonta politikai támogatását, értesült a Mediafax bizalmas forrásokra hivatkozva. Ma mindkét szociáldemokrata tábor az RMDSZ támogatásáért udvarol a Grindeanu-kormány számára sorsdöntő szerdai szavazás előtt.
Csoma Botond képviselő a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ összeállított egy prioritás-listát, ez képezi a tárgyalások alapját. Ezek között a legfontosabb a közigazgatásban való anyanyelvhasználatot szabályozó 215-ös törvény módosítása. Az RMDSZ május végén nyújtotta be a módosító indítványt, amelynek értelmében az anyanyelvhasználati küszöb 20 százalékról 10 százalékra csökkenne, ugyanakkor egy alternatív küszöböt is bevezetnének. Szintén a listán van a nemzeti szimbólumok akadálytalan használata, Március 15-e nemzeti ünnepé nyilvánítása is – tudtuk meg Kolozs megye RMDSZ-es képviselőjétől.
Amint azt szombaton Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kolozsváron tartott Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülését követően bejelentette: az RMDSZ parlamenti frakciói szerdán, közvetlenül a szavazás előtt döntenek arról, hogyan voksolnak a Grindeanu-kormány ellen saját pártja által beterjesztett bizalmatlansági indítványról, addig is tárgyalni kívánnak a szövetséget megkereső pártokkal, csoportosulásokkal. A szövetség nem tud és nem akar beleavatkozni egyetlenegy párt belső ügyébe sem, helyettük nem tud dönteni, azt viszont kifogásolja, hogy mindehhez a parlamentet, a kormányzást használják – összegzett szombati nyilatkozatában az RMDSZ elnöke reménykedve abban, hogy a PSD-n belüli konfliktust még szerda előtt megoldják házon belül. Erre a jelek szerint egyelőre nem került sor.
Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár)2017. június 19.
Pontát kinevezték kormányfőtitkárnak
A szociálliberális koalíció politikai támogatásától megfosztott, de posztjáról távozni nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök Victor Ponta volt kormányfőt nevezte ki a kormány miniszteri rangú főtitkárának. Az erről szóló miniszterelnöki döntés hosszas huzavona után jelent meg a Hivatalos Közlönyben, mivel Mihai Busuioc, a kormány eddigi főtitkára nem volt hajlandó saját leváltását ellenjegyezni és megjelentetni a közlönyben, ezzel gyakorlatilag megakadályozva a rendelet hatályba lépését. Utólag kiadtak egy újabb határozatot, amely felmenti tisztségéből Mihai Busuiucot és helyette Victor Pontát nevezi ki miniszteri rangú kormányfőtitkárnak. Nyugati Jelen (Arad)2017. június 19.
Bölcsőde- és szoboravató hálaadó ünnepség
A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség két fontos célkitűzése valósult meg. Több éve dédelgetett temesvári magyar bölcsőde- tervünket 2016-ban a Nemzetpolitikai Államtitkárság felkarolta, és a nemzeti jelentőségű intézmények jegyzékébe felvette. A reformáció 500. évfordulója alkalmával Szegedi Kis István európai hírű teológusnak, Temesvár reformátorának terveztünk szobrot állíttatni. Ezt a tervünket Temesvár Önkormányzata is felkarolta, kiterjesztve ezzel a személyiségek sétányát a Mária téri református templomig, a reformátort pedig beemelte a Temesvár életét és fejlődését meghatározó 100 legfontosabb személyiség közé. A reformáció 500., református anyaszentegyházunk 450., és Mária téri templompalotánk fennállásának 115. évében szeretettel hívjuk és várjuk Temesvár és vidéke református híveit és más felekezetű magyar testvéreinket a 2017. június 23-án, pénteken 18 órai kezdettel tartandó „Bölcsőde- és szoboravató hálaadó ünnepségre”. Igét hirdet Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Isten után és a már említettek mellett terveink megvalósulását hathatósan támogatta az RMDSZ Temes Megyei Szervezete, a Communitas Alapítvány, a Bánsági Közösségért Egyesület, civilszervezetek, egyháztagok, vállalkozók és magánszemélyek, abban a tudatban, hogy: „Jövőnk a bölcsőben van!”
Krisztusi szeretettel
Fazakas Csaba lelkipásztor és dr. Kovács Béla főgondnok Nyugati Jelen (Arad)2017. június 19.
Új szobor, restaurált síremlékek őrzik a Kemény-család emlékét
Emlékszobát szeretnének kialakítani Pusztakamaráson
Június 17-én, szombaton Kemény Zsigmond emlékhelyet avattak Pusztakamaráson. A neves íróra és a bárói családra emlékező, áhítattal, imádsággal és előadásokkal egybekötött programot a Kolozsvári Református Egyházmegye imanapjainak harmadik láncszemeként rendezték meg a Kolozs megyei településen. Az ünnepségen Oroszhegyi Attila Zsolt helyi lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a közel háromszáz vendéget, majd Bilibók Károlyné báró Kemény Fruzsina fejezte ki háláját őseinek, családja emlékezetének megőrzéséért és ápolásáért. A pusztakamarási református templom udvarán Kemény Zsigmond mellszobrát és restaurált sírkövét, valamint Kemény János és Csóka Rozália sírköveit leplezték le, emellett a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség kórusának szolgálatát hallhatták az egybegyűltek. Az imanapon Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese tartott áhítatot.
Az áhítat a Józsué könyve 4. részének 19-24. versét idézte, hangsúlyozva, hogy „jelt kell állítani az utókornak és önmagunknak, hogy hitünk ne lankadjon.” Az esperes elmondta: egy látható és egy láthatatlan emlékoszlopot helyeztek el Pusztkamaráson, hiszen Kemény Zsigmond szobra és a családi sírkövek mellett az imalánc keretében, lélekben Isten dicsőségét hirdették, a jövőbe nézve imádkoztak, de a múltból, a Kemény család példájából, egyház iránt táplált szeretetéből merítettek.
Az emlékhely felavatása után Egyed Emese, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi tanszékének egyetemi előadótanára Kemény Zsigmond emberismeretéről tartott előadást, Rabocskai László tanár Pusztakamarás és a Kemény család viszonyáról beszélt, majd Gergely Zoltán szobrász a síremlékek megmentésének folyamatát, a 2013-ban indult munkálatokat mutatta be. Oroszhegyi Attila lelkipásztor elmondta: az elkövetkező időszakban Kemény Zsigmond emlékszobát szeretnének kialakítani.
Egyed Emese egyetemi előadótanár Kemény Zsigmond leveleiből idézve alkotott átfogó képet az író természetéről, kutatói szelleméről és tevékenységeiről. Rámutatott: Kemény mindig a miértre kereste a válaszokat, Erdély története, a történelem titokzatos mozzanatai, ellentmondásos pillanatai, a társadalmi problémák, a nemesség szerepe, valamint az élet és a lélek alapvető kérdései folyamatosan foglalkoztatták. Előadásban ugyanakkor szó esett az író nyelvhasználati stílusának, történetmondása jellegzetes vonásainak kialakulásáról és fejlődéséről is.
Rabocskai László tanár a Kemény család történetét, az egész Erdély területén szétszóródott családtagok, szerteágazó rokoni szálak sorsának alakulását foglalta össze, kitérve a pusztakamarási ágra. Kutatása során az előadó az összes olyan települést felkereste, amely a Kemény családhoz köthető. Beszélt a pusztakamarási kúriáról, az épület pusztulásáról, kitért a református templomban elhelyezett családi címerek magyarázatára, valamint bemutatta Kemény Zsigmond ma is élő emlékezetét.
Az egyházmegyei imanapokat márciusban indították el a Kolozsvári Református Egyházmegyében. A Presbiteri Szövetség szervezésében öt templomban imádkoznak református egyházunkért, családjainkért, gyermekeinkért és fiataljainkért, népünk megmaradásáért, valamint a szórványban élőkért a Reformáció 500 programsorozat keretében. A kolozsvári kakasos és a magyarfenesi templom után következett Pusztakamarás, a nyár folyamán pedig Hídelve és a törökvágási gyülekezetek is bekapcsolódnak az imaláncba.
BEREKMÉRI GABRIELLA Szabadság (Kolozsvár)2017. június 19.
A bizonytalanság hálójában
Határidőkön túl
Az iskolaalapítók emlékét szerte a világon nagy tisztelettel és kegyelettel őrzik. Iskolát alapítani ugyanis a legszebb és legnemesebb feladatok egyike. Színvonalas iskolát alapítani, amely rövid idő alatt teljesítményt tud felmutatni, annál inkább. Jó hangulatú iskolát létrehozni, ahol helye van a lelkiség mellett a vidámságnak is, ahova jókedvvel mennek a diákok, különösképpen szép feladat.
Erényből bűn
2017-ben Marosvásárhelyen mindez bűnnek minősül, az alapítókat felfújt, eltorzított okokból meghurcolják, mintha főbenjáró bűnt követtek volna el azzal, hogy színvonalat teremtettek, a szülőket – akiknek joggal alakult ki a bizalmuk az iskola iránt, és nem adják fel a küzdelmet – megfélemlítik, a gyermekek jogait durván megsértik, lelkivilágukat, a felnőttekbe vetett bizalmukat összetörik. El lehet-e fogadni, hogy mindazt, amit jó szándékú pedagógusok felépítettek,
alattomos, rossz szándékú erők minden eszközt, akár az „igazságszolgáltatást” is felhasználva, lebontsák?
Erre gondoltam június 15-én délelőtt, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum évzáró ünnepségén, amikor a kitűnő tanuló diákokat szólították ki sorra, és elhangzott, hogy egy-két felsőbb osztály kivételével mindeniknek az általánosa kilencesen fölül van. A legkülönbözőbb versenyeken, vetélkedőkön díjat, helyezést elért, teljesítményükre büszke diákok mellett lelkes pedagógusok és szülők örömét is beárnyékolja az iskola körül a felelősség hárításáról szóló elvtelen labdajáték. Azt, ami két év alatt a más tanintézményekből hozott anyagból összeforrott, és a frissen kapott anyagból felépült, akkora nagy bűn tönkretenni, amit az iskola rosszakarói sem követhetnek el következmények nélkül.
Azok számára, akiknek feltett szándéka az intézmény tönkretétele, az sem számít, hogy a katolikus iskola körüli helyzet rendezésének elmaradása szinte az egész megye diákságát érinti, ugyanis a vidéki általános iskolák végzettjei közül is sokan készülnek marosvásárhelyi tanintézménybe. Hétfőn megkezdődik az országos képességfelmérő teszt, amelyen a diákok úgy vesznek részt, hogy nem ismerik pontosan, hova, melyik iskolába nyerhetnek felvételt.
Sokak véleménye megegyezik abban, hogy az alapításakor történt adminisztratív hiba ellenére a katolikus iskola törvényesen működik. Ezért a legészszerűbb megoldás az lett volna, ha a tanfelügyelőség érvényteleníti február végi határozatát, miszerint a vizsgálat alatt álló tanintézmény nem vehet fel diákokat, így nem indulhatnak az előkészítő és a tervezett kilencedik osztályok, köztük a katolikus teológia osztály sem, ami a Római Katolikus Püspökök Konferenciája és a közoktatási minisztérium egyezsége alapján jöhetett létre.
Szorul a hurok
Az említett megoldás helyett az egymást követő bírósági ítéletekkel a hurkot mind szorosabbra fűzik az iskola körül. Egyrészt elutasították az iskola és a szülők kérését, hogy a bíróság érvénytelenítse a tanfelügyelőség említett határozatát, amely megbénította az iskola működését. A közigazgatási bíróságon pedig az Unirea Főgimnáziumba járó szülők kérésére érvénytelenítették azt a tanfelügyelőségi határozatot is, amelynek alapján a tanfelügyelőség a szülők kérésének eleget téve a katolikus iskolába sorolta be az Unirea alsó és gimnáziumi tagozatos osztályait.
A helyi önkormányzat döntéseit, egyrészt amellyel korrigálni szerették volna az iskola alapításáról szóló tanácsi határozat két kifogásolt szavát (a „se propune”-t a „se aprobă”-val helyettesítve), valamint egy új iskola alapításáról szóló határozatot is, a prefektus megtámadta. A Szentszék nagykövetének marosvásárhelyi látogatásakor viszont a legkategorikusabb fogadalmat tette a helyzet rendezésére, de ennek a jelei még nem mutatkoznak.
Felelősség minden fokon
Az alapítás körüli jogi helyzetről a polgármesteri hivatal jegyzője, Szövérfi László fenntartja, hogy a sokat emlegetett 33-as határozat, amellyel a tanács Marosvásárhely iskolahálózatáról szavazott, és az 1385-ös tanfelügyelőségi határozat alapján a Római Katolikus Teológiai Líceum törvényesen működik. Ezt erősíti meg, hogy 2015-ben a minisztérium belefoglalta az országos iskolahálózatba, és a középiskolai oktatás minőségét ellenőrző ügynökség mindent rendben talált, akkreditálva a kezdő osztályokat. Ha az igazságügyi szervek úgy döntenének, hogy a katolikus iskola nem működik törvényesen, akkor mind a minisztériumnak, mind a minőségellenőrző szervnek vállalnia kell a felelősséget, ahogy egyébként Marosvásárhely polgármesteri hivatalának és tanácsának is. A jegyző szerint, ha jóindulattal kezelnék az ügyet, a tárcavezető meg tudta volna oldani, egy miniszteri rendelettel, illetve egy kormányrendelettel. A kérdésre, hogy a polgármesteri hivatal miért lépett be ellenfélként az iskola elleni perbe, azt válaszolta, hogy abban az időben nem ő volt a jegyző.
„További jogi eszközökkel próbálkozunk”
Az iskola évzáró ünnepségén Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátornak tettük fel a kérdést, hogy az említett bírósági határozatok alapján van-e még remény, hogy a katolikus iskola megmaradjon.
Mivel a remény hal meg utoljára, bízom abban, hogy nem az utolsó évzárón vettünk részt. Bár nehéz félévet zártunk, úgy érzem, van remény a megoldásra. A beszédekben elhangzott, hogy az elmúlt időszakban a diákok, pedagógusok és szülők példaértékű összefogásának vol-
tunk a tanúi, az ügyet felkaroló és támogató különböző színezetű politikai alakulatok képviselői a politikum és a civil társadalom közötti összefogásról tettek tanúbizonyságot. Továbbá jogi eszközökkel próbálkozunk, amelyek törvényes megoldást kínálnak az iskola helyzetének a rendezésére. Önkormányzati szinten is folytatódnak a próbálkozások, illetve a törvényhozás szintjén is reménykedünk az elmozdulásban.
Lehet-e hinni a pápai nuncius előtt tett ígéreteknek, vagy csak pillanatnyi szemfényvesztés volt az egész?
Az eddigi tárgyalások során azt tapasztaltam, hogy az intézmények közül minden érintett fél – tanfelügyelőség, minisztérium, polgármesteri hivatal, prefektúra – deklaratív módon a megoldásról beszél, de hathatós módon segítséget egyik intézmény sem nyújtott a katolikus teológiai líceum ügyének rendezésére. Mindez beleillik az általános romániai képbe, ahogy különböző jogi eszközökkel, módszerekkel próbálják az eddig kivívott jogainkat csökkenteni, intézményeinket lebontani. Hangsúlyosan fölszólítjuk az érintett szerveket, hogy lássák el feladatukat! A prefektus feladatköri leírásában szerepel, hogy közvetítenie kell a különböző szereplők között. Ennek érdekében olyan jogi javaslatokat indítványozhatna, amelyek megoldást, kiutat jelentenének ebből az ügyből.
Szintén országos jellegű probléma, hogy olyan törvényi keret van érvényben Romániában, amelyet többféleképpen lehet értelmezni, s kafkai módszerrel hónapokig-évekig lehet húzni-halasztani ügyeket.
Az iskolának létjogosultsága van
Biró Zsolt parlamenti képviselő is részt vett az évzárón.
Kiegészítésként először is a bibliai idézetet említeném, amelyben Pál apostol a zsidókhoz írott levelében úgy fogalmaz, hogy nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi. Ebbe az iskolába jártam, és 1988-ban itt érettségiztem. Arra gondoltam, hogy akkoriban hány embernek jutott eszébe, hogy ezen az udvaron 27-28 év múlva egy római katolikus iskola évzáró ünnepségén veszünk részt. Ez kell számunkra a hitet és a reményt adja a továbbiakban is, nem szabad ebben a kérdésben meghátrálni, ugyanis az elmúlt évek során egyértelműen beigazolódott, hogy ennek az iskolának létjogosultsága van, a közösség igényli, az eredmények megerősítik, a jogi helyzetet kell a következőkben úgy alakítani, hogy megoldást biztosítson az iskola jövőjére. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra a diszkriminációra, ami a marosvásárhelyi tanfelügyelőség szintjén ismétlődik azzal, hogy jóval kevesebb magyar osztályt indítanak annál, mint amire a magyar közösségnek megyénkben joga és szüksége lenne. 27 éve folyton csak visszalépünk, és az idén már 253 magyar gyermek számára nem biztosítanak továbbtanulási lehetőséget anyanyelven, holott a törvény világosan fogalmaz az ellenkezőjéről. A román és a német tagozaton több a hely, mint a végzős diák, csak a magyar tagozatot sújtja a diszkrimináció.
Konkrét megoldásnak mit lát a katolikus iskolát illetően?
Egyelőre beiskolázási terv sincsen Marosvásárhelyen, a helyzet tehát nemcsak a katolikus iskolára éleződik ki, hanem a többi tanintézményre is, amelyek ősztől el kell kezdjék a tevékenységüket. Nem beszélve arról, hogy a kilencedik osztályba készülő gyermekek kezében a módszertani útmutató szerint már régen ott kellene legyen az induló kilencedik osztályokat tartalmazó füzet, ami alapján eldönthetik, hogy hol szeretnének továbbtanulni. Hétfőn kezdődik az országos képességfelmérő vizsga, és nem tudni, hogy Marosvásárhelyen mit választanak a diákok. Ha a városvezetés, a szakmai felügyelet ennyire felelőtlen, tennünk kell azért, hogy hasonló helyzetek ne ismétlődhessenek meg.
Fellebbez az iskola
Székely Szilárd, az RKTL megbízott igazgatója elmondta, hogy az iskola nevében fellebbeznek a közigazgatási bíróság határozata ellen. Továbbá úgy gondolják, hogy amíg a katolikus iskola létezik, nem lehet az ellenkezőjét állítani egy kétely alapján. Fenntartásaik vannak egy új iskola indításával kapcsolatosan is, arra gondolva, hogy mi lesz a diákokkal a 2017/18-as tanévben. Ha nem vonják vissza a beiratkozási tilalmat, a végzős osztályok távozásával megszűnik a lehetőség a diákok pótlására, ami komoly következménnyel járhat a tanári karra is. Kik fognak a 2018-ban induló új iskolában tanítani, és hol lesznek a megmaradt diákok? – hangzik a kétely az iskola részéről.
Melyek lesznek a befogadó iskolák, és mi a biztosíték arra, hogy visszaadják az áthelyezett kapott osztályokat? Mi a garancia arra, hogy az új alapítást nem fogják megtámadni? Marad-e még bizalom a szülőkben, hogy az új iskolába írassák a gyermeküket a történtek után? – néhány a kérdések közül, amelyek megválaszolásáig a jelenlegi intézmény megtartását vélik az egyetlen lehetséges útnak, nyilván a beiskolázás tilalmának a feloldásával – erősítette meg a tantestület nevében Székely Szilárd megbízott igazgató az iskolának a már korábban is közölt állásfoglalását.
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)2017. június 19.
Az RMDSZ nem akar beavatkozni a koalíció belső konfliktusába
Az RMDSZ nem kíván beavatkozni a kormánykoalíció egyik pártján belül kialakult belső konfliktusba, és csak közvetlenül a szavazás előtt dönt arról, hogy megszavazza-e a koalíció pártjai által saját kormányuk leváltására kezdeményezett bizalmatlansági indítványt – jelentette ki szombaton Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az elnök azt követően nyilatkozott erről a sajtónak, hogy a szövetség operatív döntéshozó szerve, a 33 tagú állandó tanács elemezte a belpolitikai helyzetet.
MTI Népújság (Marosvásárhely)2017. június 19.
A parlament elé terjesztették a kormány elleni bizalmatlansági indítványt
Rendkívüli ülést tartott vasárnap a parlament, a szociálliberális kormánykoalíció előterjesztette a Grindeanu-kabinet leváltására irányuló bizalmatlansági indítványát. Az alkotmány szerint három napnak kell eltelnie a bizalmatlansági indítvány parlamenti ismertetése és megszavazása között. A „Romániát nem lehet kisajátítani, megvédjük a demokráciát, a románok szavazatát” című előterjesztésről és a Grin-deanu-kabinet sorsáról szerdán szavaznak a parlamentben.
MTI Népújság (Marosvásárhely)