udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 3421-3450 | 3451-3480 | 3481-3510 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. június 16.
Túlszaporodtak a medvék, de csak keresik a megoldást
Elmaradt az Ötvös Mózes által bejelentett bukaresti utcai megmozdulás, ehelyett a környezetvédelmi minisztérium vezetősége megbeszélésre hívta a medvekérdésben érintett feleket. A szerdai ülésen a tárca hivatalnokai prefektusi intézmények, önkormányzatok, gazdaszervezetek, vadgazdálkodók, környezetvédők, csendőrök véleményére voltak kíváncsiak, olyan javaslatokat vártak, amelyek kimozdítják holtpontról a medvék teljes kilövési tilalma okozta feszült helyzetet, és megoldást hoznak a medvekárok megelőzésre. A gyűlésen mintegy ötvenen vettek részt az ország több megyéjéből. Háromszéket több mint húszan képviselték, gazdák, vadgazdálkodók, önkormányzatok küldöttei közösen próbálták felhívni a figyelmet a megyében uralkodó áldatlan helyzetre. Hogy a vad valóban probléma a megyében, a szerda délelőtti bejelentések is bizonyították: Bálványoson a szálloda bejáratánál pihent a medve, Ozsdolán egy ház előtt telepedtek le, lehetetlenné téve, hogy az ott lakók kimenjenek, Erdővidéken egy szarvasmarhát támadott meg a mackó. Grațiela Gavrilescu tárcavezető köszöntötte elsőként a résztvevőket. Régóta lappangó kérdés a ragadozó nagyvadak problémája, főként a medvék körül feszült a helyzet. Megoldást kell találni, nem lehetnek fontosabbak az EU elvárásai, mint az emberek biztonsága, ezért miniszteri határozattal kívánja rendezni az ügyet. Más álláspontot kell találni Brüsszellel, egyenlő feleknek, nem alárendelteknek kell lennünk – hangoztatta. Elmondta, a nagyragadozók kérdésében néhány nappal korábban volt széles körű megbeszélés, ő úgy tudja, az érintett felek közös megegyezésre jutottak. Kijelentése a vadgazdálkodók képviselőinek értetlenségét hozta – valóban volt összejövetel, de ott beléjük fojtották a szót, követeléseik nem kerültek záródokumentumba. Megoldást akar, így hamarosan két miniszteri rendelettervezete is megjelenik a tárca honlapján – jelentette be a politikai válság miatt később lemondott miniszter. Több megye prefektusi hivatalának képviselője – megyénket nem képviselték – szólt a témához. Mindannyian megállapították: a medveállomány túlszaporodott, károkat okoznak – mindezt konkrét esetekkel nyomatékosították. Sürgős megoldásra van szükség, a csendőröket kell bódító lövedékes fegyverekkel felszerelni, hogy ők léphessenek közbe medvés incidensek alkalmával – állították a gazdák és vadászok további ámulatára. Fodor István, Bodok polgármestere a helyzetet ecsetelve felvetette: ha Bukarestben nem hiszik, milyen gondot okoznak a medvék, jöjjenek el, szervezés nélkül összejön a találkozás a medvékkel. A felvetett csendőrös megoldáson enyhén mosolygott: hogyan közelítik meg a bozótban, a megölt állat mellett fekvő medvét? – kérdezte. Különben is, a vadásztársaság felel a vadászterületért – érvelt.
Ötvös Mózes kijelentette: mindenki beszél jobbra-balra, de a helyzet tarthatatlan, a gondozók félnek a medvéktől, nem lehet embert találni az állatok mellé. Drágább a medve élete, mint az emberé, a minisztériumnak mielőbb jó döntést kell hoznia – mondta szenvedélyesen, mire a miniszter visszaszólt, lassabban, mert felmegy a vérnyomása.
Kovászna megye tanácselnöke, Tamás Sándor üdvözletét Sárkány Árpád, az Abies Hunting vadászatszervező vállalkozás vezetője tolmácsolta a résztvevőknek, elmondva, az elöljáró nem tud jelen lenni, de szorgalmazza, támogatja az ember és medve közötti együttélés rendezését. Az országban hivatalosan számontartott medvék közel nyolcvan százaléka Hargita (1577 db), Kovászna (1377 db), Brassó (1077 db) és Maros megyében (1020 db) él, napi problémát okozva a lakosságnak. A létszám meghaladja az élőhely befogadóképességét, erre kell megoldást találni. Azt pedig nem a csendőrök biztosítják, hanem engedélyezni kell a problémás medvék kilövését, illetve a prevenciós, állományszabályozó kilövést is – jelentette ki. Benedek Barna, a Pro Silva küldötte törvénykezési űrként értékelte a kialakult helyzetet. A vadászokat vádolják, közben megkötik kezüket, tehetetlenek a medvékkel szemben. Megnyugtatóan kell rendezni a helyzetet, az állományt természetes egyensúlyba kell hozni – javasolta a megoldást. Hasonló véleményeket fogalmaztak meg Hargita megyei vadgazdák is. Farkas Sándor (Vargyas), Bocskor László (Nagybacon) is a konkrét helyzetet taglalta, rámutatva, néhány évtizeddel ezelőtt a medve nem volt probléma, ritkán lehetett találkozni vele. Markos Barna elmondta, Ozsdolán az utóbbi időszakban 11 medvetámadást jegyeztek. „Védjük a vadakat, de ki gondol a jószág védelmére?” – kérdezte. Farkas Attila (Pro Silva) kijelentette: nem kell összetéveszteni a vadászt a vadgazdálkodóval, utóbbi a vadállománnyal foglalkozik, így érintett a kérdésben.
A környezetvédők, a zöldek képviselői továbbra is kitartanak a medveállomány megőrzésének fontossága mellett, ugyanakkor beismerték: csődöt mondtak az eddigi medveszámlálási módszerek. Ennek ellenére továbbra is a védelem mellett kardoskodnak, szót sem ejtettek a túlszaporodott populáció visszaszorításáról, viszont beszéltek az emberi magatartásról, a háztartási szemétről, a medvéket ért sérelmekről, amelyek miatt átlátható, elfogadható megoldásokat kell keresni. A több mint kétórás megbeszélés során körvonalazódott: mindenki egyetért abban, hogy túlszaporodtak a medvék, és a zöldek kivételével a többség a létszám korlátozásában látja a megoldást – a hivatalosságok a csendőrök közbelépésében, a gazdák, vadgazdálkodók a medve kilövési tilalmának feloldásában.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 16.
Az EB nem szólhat bele – A külügy a „valós helyzetről” tájékoztatott
Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre oktatási és kisebbségvédelmi kérdésekben, ezek a területek az Európai Unió alapokmányainak értelmében kizárólag a tagállamok kompetenciájába tartoznak – véli a külügyminisztérium, amely tájékoztatta Brüsszelt a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium és az orvosi egyetem helyzetéről, írja az MTI.
A külügyi tárca álláspontját tegnap ismertette marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Marius Pașcan parlamenti képviselő. A Traian Băsescu által alapított, ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) képviselője interpellációban fordult a román külügyhöz, miután Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyért felelős tagja március közepén levélben kérte az oktatási minisztert, hogy hozzanak létre magyar nyelvű tanszékeket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), illetve rendezzék a magyar tannyelvű római katolikus gimnázium körüli vitát.
Teodor Meleșcanu miniszter válaszából kiderül, hogy a Navracsics Tibor által március 17-én elküldött levél hatására a román külügyminisztérium tájékoztatta az Európai Bizottságot a kialakult helyzetről. A román külügy kiemelte, Brüsszelnek nincs hatásköre a kisebbségvédelmi és oktatási kérdésekben, és nem szólhat bele, hogy a tagállamok hogyan szervezik meg oktatási rendszerüket.
A minisztérium a két intézmény „valós helyzetéről” tájékoztatta az uniós végrehajtó szervet, friss statisztikákkal támasztva alá a romániai magyar nyelvű oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét – olvasható a külügyi tárcának a képviselőhöz intézett válaszában. Székely Hírmondó Erdély.ma2017. június 16.
Kormány nélkül
Tegnap tovább fokozódott a nagy román abszurd: van miniszterelnökünk kormány nélkül, kormánykoalíció, amelynek nincs kabinetje, de nyakán maradt a kormányfő, és csak bizalmatlansági indítvánnyal szabadulhat tőle. S van válság minden szinten, minden területen, pedig egy héttel ezelőtt úgy tűnt, nyugodt, unalmas nyárnak nézünk elébe.
A szociáldemokraták megcsinálták. Nagy elődjükhöz, a Román Kommunista Párthoz híven akartak szabadulni kényelmetlenné vált emberüktől. Ajánlgattak neki mindenféle pénzes állást, majd, hogy nem állt kötélnek, pártgyűlésen végezték ki, mondvacsinált bűnök sorát varrva nyakába. A régi aktivisták is megirigyelték volna azt a módot, ahogy eljártak, ráaggatták a múlt és a jövő bűneit, számonkértek rajta mindent, még azt is, amiről esélye sem volt dönteni, megvalósítani. Harsogott a pártelnökhöz hű kórus, s akik néhány hete még igen elégedettek voltak Grindeanu munkájával, most földbe döngölték. A piszkos munka oroszlánrészét arra a Darius Vâlcovra bízták, aki ellen korrupció vádjával zajlik büntetőeljárás, s aki úgy marad meg a köztudatban, mint méregdrága festményeket ágya alatt rejtegető politikus. Kiderült, ő az SZDP zseniális kormányprogramjának atyja, és egykori pénzügyminiszterként nemcsak a gazdasági megvalósításokat kérte számon, de azt is, miért nem fűzték szorosabbra a kapcsolatot Oroszországgal. Erről már a sarokba szorított miniszterelnök pakolt ki, Grindeanu néhány nap, óra alatt Dragnea csicskásából önjáró, önálló politikussá nőtte ki magát. Rengeteg forgatókönyv-változat látott napvilágot arról, ki milyen érdeket szolgál ebben a csatározásban. Nem csoda, hisz nehéz józan ésszel megérteni egy ilyen faramuci helyzetet. Dragnea párton belüli gyengülése miatt volt szükség a tisztogatásra? Vagy azért, mert végre el kell fogadni azokat a törvényeket, amelyek nemcsak őt, de sok más vezetőt is megóvnak a börtöntől? Lapátra kellett tenni azokat, akik ennek útjában álltak? Esetleg valóban a titkosszolgálatok, a sötét erők vonták bűvkörükbe Grindeanut, és elejét kellett venni tovább erősödésüknek? Romániában élünk, ahol minden megtörténhet, így lehet, az összes szcenáriumban igazság rejlik.
Az már bizonyos, a szociáldemokraták által kirobbantott kormányválság nem oldódik meg egyik napról a másikra. Ha sikeres is lesz bizalmatlansági indítványuk – itt is lehetnek még meglepetések, akár új többség is alakulhat, hisz Tăriceanunak is, Dragneának is sikerült jó néhány korábbi hívüket elmarniuk –, Klaus Iohannis legfennebb tíz nap múlva kezdi meg az új kormány alakításáról szóló konzultációt, jövő héten Németországba, Brüsszelbe hivatalos. Hetekbe is telhet hát, míg újra feláll egy legitim kabinet, s addig akár az is kiderülhet, hogy jobban működnek a dolgok enélkül. Ki tudja, még valami jó is kisülhet ebből a mesterségesen kreált, nagy politikai zűrzavarból. Ha más nem, legalább néhány hétig szünetel a kormányzásnak nevezett nagy szocdem ámokfutás.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 17.
Tisztújító közgyűlésre került sor a Kolozsvári Akadémiai Bizottságnál
2017. június 17-én került sor az MTA Kolozsvári Területi Bizottsága (KAB) tisztújító testületi ülésére a szervezet kolozsvári székházában. Az ülésen jelen volt Kocsis Károly akadémikus, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője, valamint Roósz András, a Miskolci Területi Bizottság elnöke.
A testületi ülés első részében beszámolót tartott Salat Levente akadémikus, a KAB leköszönő elnöke, aki a megelőző 3 évben vezette a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságát. A leköszönő elnök érdemeit Kocsis Károly akadémikus méltatta.
Ezt követően az ülés második részében a KAB testülete megválasztotta a következő 3 évre az új elnökséget:
Elnök: Néda Zoltán akadémikus, az MTA külső tagja
Alelnökök:
Természettudományok: Csibi Vencel József akadémikus, az MTA külső tagja
Élettudományok: Tiboldi István, az MTA külső köztestületi tagja
Társadalomtudományok: Péntek János akadémikus, az MTA külső tagja
Tudományos titkár: Salat Levente akadémikus, az MTA külső tagja kab.ro2017. június 17.
Aki élete végéig hű maradt szülőföldjéhez
Ma lenne kilencven éves Sütő András Kossuth- és Herder-díjas író, a romániai magyar kulturális és politikai élet kiemelkedő alakja.
Az elismert író a Kolozsvártól mintegy 50 kilométerre fekvő, mezőségi Pusztakamaráson (Camarasu) jött a világra 1927. június 17-én. A nagyenyedi református kollégiumban és a kolozsvári református gimnáziumban tanult, s már diákként írt az akkori lapoknak. 1954-ben került a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirathoz. Marosvásárhelyhez haláláig hű maradt, 1971-től 1989-ig a helyi Új Élet főszerkesztője volt. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973 és 1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.
Legismertebb művei közé tartozik az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970), mely szociográfusi hitelességű lírai vallomás Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét gondjairól és reményeiről, a megmaradásról. Drámaíróként az Egy lócsiszár virágvasárnapja (1976) című művével debütált, amit történelmi drámák követtek – Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai menyegző (1982). Nagy figyelmet fordított a magyar nyelv ápolására, ezt esszék sorozatában írta meg. 1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel.
A nyolcvanas években, amikor memorandumai, tiltakozásai miatt Romániában hallgatásra ítélték, Magyarországon jelentek meg művei, 1987-ben az Advent a Hargitán című színdarabja aratott nagy sikert. Az álomkommandó című drámája (1986) a magyar színikritikusok díját kapta. 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében azokra az elődökre, „égtartó emberekre” emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét.
Sütő Andrásnak a kommunista diktatúra idején folyamatos zaklatásokban, fenyegetésekben volt része, de ennek ellenére nem hagyta el szülőhelyét és erre biztatott mindenkit. Műveiben és életében ugyanazt az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Az 1989. decemberi romániai fordulatot követően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei bizottságának elnökévé, tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején az RMDSZ székházában kíméletlenül bántalmazták, egyik szeme világát elvesztette.
Ugyanebben az évben a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, s az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Ő volt Marosvásárhely első díszpolgára, s ugyancsak díszpolgára volt Székelyudvarhelynek. 1992-ben –„kiemelkedő prózaírói munkásságáért, nyelvőrző és nyelvteremtő művészetéért, napjaink magyar színházművészetében játszott kimagasló szerepéért” – Kossuth-díjat kapott. 1995-ben Kisebbségekért-, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Hetvenötödik születésnapján, 2002-ben Mádl Ferenc államfő Köztársasági elnöki érdemérmet adományozott neki.
Sütő András 2006. szeptember 30-án hunyt el Budapesten, s Marosvásárhelyen helyezték örök nyugalomra. 2013-ban magyar közösségi tulajdonba került pusztakamarási szülőháza, amelyet felújított emlékházként 2015-ben avattak fel, de emlékét számos emléktábla és szobor is őrzi.
Sütő Andrást szoros barátság fűzte Dobos László felvidéki íróhoz, a Madách Könyvkiadó, később a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatójához, aki a Magyarok Világszövetségének társelnöke, Kárpát-medencei alelnöke és régióelnöke is volt a kilencvenes években. A két író ugyanahhoz a nemzedékhez tartozott, mindketten megélték a második világégést, az utána következő kommunista hatalmat és a magyarok jogfosztottságát is. Összekötötte őket a közös ügy, Sütő és Dobos is a magyarság megmaradásáért aggódott és küzdött szinte utolsó lehelletéig. Felvidék.ma2017. június 17.
Eddig harminc áldozatot követelt a kanyaró
Péntekig 30 személy hunyt el kanyarós megbetegedés miatt, a harmincegyedik eset még nem nyert megerősítést – tájékoztat az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP).
Nyolc haláleset Temes megyében, öt Arad megyében, hat Dolj megyében, négy Krassó-Szörény megyében, egy-egy Bihar, Szatmár, Călăraşi, Vaslui, Galaţi, Maros megyében és Bukarestben történt.
A 31. eset Kolozs megyében történt, azonban erről még nem bizonyosodott be, hogy a kanyaró miatt hunyt el az áldozat – írja az INSP honlapja.
Az intézet szerint a járvány kezdete óta összesen 7233 kanyarós esetet regisztráltak. Az ország 41 megyéjéből jeleztek kanyaróvírussal való fertőződést. maszol.ro2017. június 17.
Arany János-szobrot avattak Nagyváradon
A Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepségét követően felavatták Arany János álló bronzszobrát Nagyváradon.
A város egyetlen egész alakos Arany-szobrát Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
A szobrot Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány Kuratóriumának elnöke és Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora avatta fel az egyetem kollégiumának udvarán, az intézmény tanévzáró ünnepsége után.
„A keresztény hit és a magyar nyelv veszendő becsületének a helyreállítására indít minket bibliás költőnk szobra” – hangoztatta ünnepi beszédében Tőkés László. Úgy értékelte: Partium nagy szülötte jelképesen ismét hazatér, a szoboravatás kiemelkedő momentuma az Arany János-emlékévnek, de ugyanígy a reformáció 500 éves jubileumának is, hiszen egy református szellemóriásnak adóz.
Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása a nagyvárad-újvárosi református templom mögött, annak az Arany János Kollégiumnak az előterében áll, amelynek új szárnyát másfél évtizede Mádl Ferenc akkori magyar államfő avatta fel - mutatott rá az EP-képviselő. Emlékeztetett: idén március 2-án, a költő születésének évfordulóján Áder János jelenlegi köztársasági elnök Nagyszalontán úgy indította el az Arany-emlékévet, hogy hitet tett a magyar nemzet újjászületése mellett, arra buzdítva „dadogó magyarságunkat”, hogy használja anyanyelvünk árnyalatait, gazdag szókincsét.
Az EP-képviselő leszögezte: a Partiumi Keresztény Egyetem és az Arany János Kollégium nagy küzdelmek és állhatatos erőfeszítések révén abból a célból jött létre, hogy helyreállítsa a magyar nyelvű felsőoktatást.
„Hívő, testvéri érzéssel, őszinte elismeréssel és Isten iránti hálaadással tekintek azokra az egyetemi hallgatókra, valamint drága szüleikre, akik mostoha helyzetükben nem az önfeladás útját választották, hanem éltek emberi és közösségi jogaikkal, és maguk is készek kiállni a nemzet ügye mellett és megmutatni a magyar nyelv becsületét” - mondta Tőkés László az Arany János születésének 200. itthon.ma2017. június 17.
Díjátadással zárt évadot a nagyváradi Szigligeti Színház
Fényes Szabolcs és Harmath Imre szilveszterkor bemutatott Maya című revüoperettjével – Novák Eszter rendezésében – zárta a 2016/17-es színházi évadot a nagyváradi Szigligeti Színház pénteken este. Az előadás után maradásra invitálták a közönséget, mivel idén először átadták a tavaly elhunyt Varga Vilmos színművészről elnevezett díjat, a társulat hagyományos díjait és a közönségdíjat is.
A Varga Vilmos-díjat a nagyváradi Kiss Stúdió Színház alapításának 23. évfordulójára és a tavaly elhunyt Varga Vilmos színművész emlékére alapították, mondta el Kiss Törék Ildikó, a stúdiószínház másik alapítója, Varga Vilmos özvegye, aki fiukkal, Varga Zsombor Zalánnal közösen adta át díjat Dobos Imre színművésznek. A díjazott úgy fogalmazott, szerencsésnek tartja magát, hogy Varga Vilmos pályatársa lehetett.
A Földes Kati díjat – ezt a társulat 35. évnél fiatalabb tagjai kapják társulati szavazás alapján – a tavalyi díjazottól, Ababi Csillátót vette át Pitz Melinda.
A Holnap Kulturális Egyesület Holnap-díját ebben az évben megosztva kapta Tóth Tünde és Pitz Meillnda, előbbi A mizantróp, utóbbi a Maya című előadásban nyújtott alakításáért. A díjat Simon Judit, az egyesület elnöke adta át, majd Czvikker Katalin színházigazgatótól vehette át az Aranybérletét Nagy Magda,
A Szigligeti Önkéntesek Csoportja, azaz a Szöcskék is díjaztak, mint Szűcs Tamás elmondta, az évad legjobb táncosává Brugós Sándor Csabát, legjobb bábszínészévé Oláh Anikó Katalint választották, a színészek között „döntetlen” lett az állás, így Dimény Levente és Szotyori József is megkapta az önkéntesek Aranyszöcske-díját. A Kulissza-díjat Derzsi Ákos szenátor ajánlott fel és adta át idén Varga Friderika ügyelőnek.
A nívódíjak átadása előtt Simon Judit színházkritikus, zsűritag röviden értékelte az évadot, melynek nívódíjait Elisabeta Pop színikritikussal ítélték oda. A legjobb gyermekszínész díját Szűcs Tamás kapta, a legjobb férfi főszereplő díját Dimény Levente, a legjobb női főszereplőét Gajai Ágnes vehette át, a legjobb mellékszereplő pedig Kardos M. Róbert lett. A közönségdíjat – Pető Dalma vállalkozó felajánlását – a több mint négyszáz szavazat alapját szintén Dimény Levente nyerte el.
A legjobb táncos díját idén Kerekes Dalma, a legjobb bábszínészét pedig Daróczi István kapta meg. Az Életmű-díjat idén Seres Lajos bábszínész vehette át. Méltatását Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat vezetője olvasta fel, a nyugdíjas díjazott pedig megígérte: sokszor visszatér még a bábszínházba, hiszen valamit ott hagyott: a szívét.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro2017. június 17.
Puck Bábszínház sztárjai a Művészeti Múzeumban
„A legérdekesebb kiállítás, amelyet a kolozsvári Puck Bábszínház létrehozott a Művészeti Múzeumban. Úgy látom, jövőre talán el se fogunk férni már a termekben. Ám nem csak így bővül a tárlat, hanem technikai szempontból is, hiszen nemcsak a bábokat, hanem a bábszínház előadásait is nézhetjük egy tévékészüléken a kiállítás ideje alatt” – méltatta a Puck Bábszínház és a kolozsvári Művészeti Múzeum közös rendezvényét Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató a pénteki megnyitón. A 11. alkalommal megszervezett Bábok Múzeuma kiállítás anyagát a Puck Bábszínház előadásainak bábjai, illetve díszletei képezik, az érdeklődők hét produkció „szereplőit” nézhetik meg. A múzeumigazgató a megnyitón elmondta: a tavalyi eseményre több mint 3800 ember volt kíváncsi, így ez volt a 2016-os kiállítások közül az egyik leglátogatottabb.
A már hagyományos Bábok Múzeuma rendezvény célja, hogy az évad produkcióinak bábjait mutassák be közelebbről, így a múzeum alagsorában kialakított tárlaton a 2016/2017-es évadban bemutatott A kis herceg (rendező: Mihai Lungeanu), Pinokkió (Călin Mocanu), Öregapó lánya meg a vén banya lánya (Angelica Pamfilie), A csuka parancsára (Varga Ibolya) című előadások főszereplőit állították ki, az előadásban használt díszletben. A kiállítás anyagában helyet kaptak még három régebbi produkció –A rút kiskacsa, Búbócska, Jancsi és Juliska – bábjai és díszlete is. A tárlat Elena Ilaș, a bábszínház díszlettervezőjének a koncepciója alapján készült.
A mi sztárjaink a bábok. Minden előadáson részt vesznek, ők nevettetik meg a gyerekeket, kérdéseket ébresztenek bennük. Sokan közülük már nagyon régiek, több évtizede „játszanak” színpadon, ám ettől függetlenül még mindig nagyon jól végzik a dolgukat. A báboknak saját életük van, varázsukkal elnyerik a legkisebbek érdeklődését, és általuk a szüleik, nagyszüleik érdeklődését is – mondta a megnyitón a bábszínház igazgatója, Emanuel Petran.
Az eseményen részt vett Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke is, aki kifejtette: csodálatos érzés, amikor két intézmény hoz létre közösen egy kulturális rendezvényt. Vákár István méltatta a bábosok és a művészek munkáját, akik évek óta megnevettetik a kolozsvári gyerekeket.
A kiállított alkotások tervezői Wallner Günter és Sandu Marian. A tárlat július 2-ig látogatható, szerdától-vasárnapig 10 és 15 óra között a Bánffy palotában (Főtér 30 szám).
Sarány Orsolya Szabadság (Kolozsvár)2017. június 17.
Helységnévtáblák: júliusban kikerül a többi is
Emil Boc polgármester tegnap a Szabadság felvetésére válaszolva közölte: hosszú hetekig tartó „hadakozás” után az Országos Útügyi Igazgatóság vezetősége végre engedélyezte a többi háromnyelvű helységnévtábla kihelyezését Kolozsváron. – A földterület az ő tulajdonukban van, ezért volt szükség a belegyezésükbe. A Vivo (egykori Polus) bevásárlóközpont közelében azért tudtuk olyan hamar kihelyezni a helységnévtáblát, mert a telek az önkormányzat tulajdona. Az összes többi terület az útügyi igazgatóság tulajdonát képezi, s sajnos nagyon hosszú ideig tartott az engedélyeztetés: különböző szakbizottságoknak kellett elemezniük a helyzetet, s jóváhagyniuk a táblakihelyezést – fogalmazott a polgármester.
Az elöljáró szerint már csak a kataszteri hivatal méréseire van szükség ahhoz, hogy a helyzet minden további helyszín esetében rendeződjön.
A helységnévtáblák kihelyezéséhez is sajnos annyi engedélyre van szükség, mint egy hétvégi ház építéséhez. A többi engedélyt, láttamozást és jóváhagyást a polgármesteri hivatal ügyosztályainak kell kibocsátania, ez hamar megy. Csak az útügyre, a kataszterre és a rendőrségre kell várnunk, a többi rajtunk múlik. A háromnyelvű helységnévtáblák minden bizonnyal júliusban kikerülnek – szögezte le Emil Boc.
Városházi források szerint a többi háromnyelvű helységnévtáblát még nem rendelte meg a polgármesteri hivatal. Egy illetékes szerint az önkormányzat már megtehette volna ezt a lépést még az engedélyek beszerzése előtt annak érdekében, hogy felgyorsítsa a folyamatot.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a Szőcs Sándor és Izabella vezette, kolozsvári bejegyzésű Minority Rights Egyesület peres úton érte el a háromnyelvű (román, magyar és német) kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését. A perhez több száz kolozsvári polgár csatlakozott. Az elmúlt 27 évben a magyar politikai szféra képtelen volt kiharcolni ezt a jogot, ezért előbb egy hollandiai, majd az imént említett kolozsvári civil szervezet érte el ezt az eredményt.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)2017. június 17.
Égtartó ember: kilencven éve született Sütő András
Kilencven éve, 1927. június 17-én született Sütő András Kossuth- és Herder-díjas író, a romániai magyar kulturális és politikai élet kiemelkedő alakja. Valamennyi művében az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének fontosságát vallotta.
A Kolozsvártól mintegy 50 kilométerre fekvő, mezőségi Pusztakamaráson (Cămărașu) jött a világra, tanulóéveit a nagyenyedi református kollégiumban és a kolozsvári református gimnáziumban töltötte. Az MTI portréanyaga szerint már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak, majd a Falvak Népe című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként, 1954-ben került a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirathoz. A város haláláig otthona maradt, 1971-től 1989-ig a helyi Új Élet főszerkesztője volt. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973 és 1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.
1948-ban szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába, jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről.
Félrejáró Salamon című kisregénye (1956) és Pompás Gedeon című színműve (1968) már összetettebb ábrázolásmód felé mutatott, felvetette a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját. Az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970) szociográfusi hitelességű lírai vallomás Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét gondjairól és reményeiről, a megmaradásról.
Drámaíróként az Egy lócsiszár virágvasárnapja (1976) című művével debütált, amelyet Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című kisregénye nyomán írt. Ezt történelmi drámák követték - Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai menyegző (1982) -, amelyekben a személyiség és a hatalom sokrétű elemzését adta.
Művészetében külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata.
1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel. A Nagyenyedi fügevirág című esszéje szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.
A nyolcvanas években, amikor memorandumai, tiltakozásai miatt Romániában hallgatásra ítélték, Magyarországon jelentek meg művei, ezek kiadását Száműzött könyvek címmel 2001-ben kezdte meg a csíkszeredai Neptun kiadó. Ezek közé tartozik esszégyűjteménye Az idő markában címmel, a Sikaszói fenyőforgácsokban cikkeit, A lőtt lábú madárban jegyzeteit gyűjtötte kötetbe, 1987-ben adták ki Advent a Hargitán című színdarabját. Az álomkommandó című drámája (1986) a magyar színikritikusok díját kapta.
1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében azokra az elődökre, „égtartó emberekre” emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét.
Ismertebb művei a kilencvenes évekből: Sárkány alszik veled (beszélgetések könyve), Szemet szóért (dokumentumok, naplójegyzetek), Csipkerózsika ébresztése (arcképvázlatok, esszék), Heródes napjai (naplójegyzetek), Az ugató madár (dráma), Balkáni gerle (a mű a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díját nyerte el). 2001-ben Erdélyi változatlanságok, 2006-ban Létvégi hajrában címmel jelent meg esszéinek, beszélgetéseinek gyűjteménye. Több monográfiát írtak róla, portréját Ezüst György és Simon Endre is megfestette. Jóllehet a kommunista diktatúra idején folyamatos zaklatásokban, fenyegetésekben volt része, emberi tartásból nem hagyta el szülőhelyét, és erre biztatott mindenkit. Műveiben és életében ugyanazt az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Úgy tartotta, hogy mindenféle ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely megnyilvánulása árt az egyénnek és közösségnek, az országnak és Európának. Valamennyi művében az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének fontosságát vallotta.
Az 1989. decemberi romániai fordulatot követően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei bizottságának elnökévé, tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején az RMDSZ székházában kíméletlenül bántalmazták, egyik szeme világát elvesztette. 1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Ő volt Marosvásárhely első díszpolgára, s ugyancsak díszpolgára volt Székelyudvarhelynek. Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók róla nevezték el nyelvőrző díjukat. 1992-ben Kossuth-díjat kapott „kiemelkedő prózaírói munkásságáért, nyelvőrző és nyelvteremtő művészetéért, napjaink magyar színházművészetében játszott kimagasló szerepéért”. 1995-ben Kisebbségekért-, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Hetvenötödik születésnapján, 2002-ben Mádl Ferenc államfő Köztársasági elnöki érdemérmet adományozott neki. Sütő András 2006. szeptember 30-án hunyt el Budapesten, október 7-én helyezték örök nyugalomra Marosvásárhelyen.
Születésének 80. évfordulóján bronzplakettet helyeztek el marosvásárhelyi házán. 2011-ben Sopronban, 2013-ban Székelyudvarhelyen állítottak mellszobrot emlékére. 2013-ban magyar közösségi tulajdonba került pusztakamarási szülőháza, amelyet felújított emlékházként 2015-ben avattak fel. Halálának tizedik évfordulóján Jégtörő írók címmel a Pesti Vigadóban tartott konferenciával emlékezett rá és Tamási Áronra (1897-1966) a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Krónika (Kolozsvár)2017. június 17.
V. Pécskai Magyar Napok és Szent Iván-napi tűzugrás
2017. június 23–24. között, pénteken és szombaton, a helybeli I. Mihály Király téren V. alkalommal kerül sor a Pécskai Magyar Napok rendezvénysorozatára.
A program: pénteken 16 órától Kedves verseink „Családi körben”, házigazda a Pécskai RMDSZ Nőszervezete, 18 órától a Palmetta zenekar élő koncertje, interaktív gyermekprodukcióval, 21 órától a Transylmania zenekar akusztikus élő koncertje.
Szombaton 18 órától Szent Iván-napi kavalkád – zenés-táncos műsor. Fellépnek a Pécskai 2-es Számú Általános Iskola elemi osztályos tanulói és mazsorettcsoportja, a Pécskai 3-as és 4-es Óvoda kisóvodásai, az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium néptánccsoportja, a Battonyai Szivárvány Néptánc és Hagyományőrző Egyesület. 21 órától Szent Iván-napi tűzgyújtási ceremónia, majd tűzugrás. Közreműködik a Búzavirág Néptáncegyüttes. 23 órától László Attila-koncert.
A szervezők, a Pécskai RMDSZ, a Pécskai RMDSZ Nőszervezete, a Búzavirág Egyesület és Néptáncegyüttes, a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület, az MKIDSZ és a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szeretettel várják a helybeli és a környékbeli szórakozni vágyókat!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)2017. június 17.
Bercsényi Miklós-díjat kapott Matekovits Mihály
Június 15-én, a Bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum évzáró ünnepségén első alkalommal osztottak Bercsényi Miklós-díjat olyan személyeknek, akik munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárultak a bukaresti és az erdélyi magyar oktatás fejlesztéséhez, fennmaradásához.
Markó Béla egykori RMDSZ-szövetségi elnök és Pufulete Rudolf, az Ady Endre Líceum volt történelemtanára mellett Bercsényi Miklós-díjat kapott Matekovits Mihály Arad megyei nyugalmazott matematikatanár is.
Az Ady Endre Líceumban nemrég ünnepelték a bukaresti magyar oktatás fennállásának 200. évfordulóját, ebből az alkalomból döntöttek úgy, hogy Bercsényi-díjjal jutalmazzák azokat, akik valamit tettek a bukaresti/erdélyi magyar oktatás fennmaradásáért.
Gróf Bercsényi Miklós a Rákóczi-szabadságharc egyik kiemelkedő irányítója volt. A díjat mindhárom jelöltnek személyesen adta át dr. Bencze Mihály iskolaigazgató a tanévzáró ünnepségen.
Takáts D. Ágnes Nyugati Jelen (Arad)2017. június 17.
Tanévzáró a Téglásban
Összeforrt közösség, dicséretes eredmények
Az idei éve sem telt eredménytelenül Hunyad megye magyar oktatási központjában – értékelt a pénteki tanévzáró alkalmával Kocsis-Attila Levente iskolaigazgató. A Téglás Gábor Elméleti líceum diákjai ezúttal is szép tanulmányi és verseny-eredményeket értek el, miközben maga az intézmény is gyarapította kínálatát. A Kőműves Kelemen Szülői Bizottság idén tavasszal nyitotta meg a sószobát, mely nagyszerű kezelési lehetőséget jelent a légúti gondokkal küzdőknek és az iskola diáksága ki is használta azt: az utóbbi hetekben minden osztály többször is elidőzött a sószobában. Ennek közvetlen szomszédságában nyílt meg a múlt napokban egy modern kreatív műhely, mely a vakáció idején is nyitva áll az érdeklődők előtt. Szintén a most záruló tanév során indult be az iskolában az ECDL, európai elismertségnek örvendő számítógép-kezelői vizsgáztató központ, ahol a tanintézmény több diákja sikeresen le is vizsgázott már. És említést érdemel az OTP Bankkal kialakult és folyamatosan fejlődő együttműködés is, mely során színvonalas képzésben vehettek részt az iskola diákjai – összegezte az idei újdonságokat Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató, megköszönve a pedagógustársak, szülők, illetve diákok munkáját.
A továbbiakban felszólalt dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes, Szász-Barra Zsófia informatikai és kisebbségi tanfelügyelő, valamint Széll Lőrincz megyei ifjúsági igazgató. Mindannyian arra biztatták a diákságot, hogy használják ki a vakációt, pihenjenek, kiránduljanak, és ne feledkezzenek meg a nagymamákról sem. Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke a felszólalók sorát zárva hangsúlyozta: a vakáció a tanév során felgyűlt tudásbeli hiányok pótlására is alkalmas. – Tegnap az alapítvány nevelőivel szentségimádást tartottunk, diákjainkért, gyermekeinkért imádkoztunk. Biztosak lehettek tehát, hogy a Fennvaló részéről megvan a támogatás, de nektek is hozzá kell tennetek a magatok részét, hogy jövőre még jobb eredmények szülessenek– fogalmazott az alapítvány igazgatója.
Balogh-Botár Károly Csaba igazgató-helyettesnek jutott az örömteli feladat, hogy felsorolja az idei tanulmányi és versenyeredményeket. Utóbbiak kapcsán elmondta: csupán az elemi osztályokban 164 említésre érdemes versenyeredmény született e tanévben és a felső tagozatok diáksága is számos rangos erdélyi, magyarországi és nemzetközi versenyen szerzett elismerést. Az országos és nemzetközi versenyek díjazottjait, illetve felkészítő tanáraikat a szülőbizottság nevében pénzjutalomban részesítette Borsai Zoltán elnök.
A jó hangulatú tanévzárót az osztályközösségekben történő díjazás követte. Szülők, tanárok egyaránt örömmel állapították meg, hogy egyre összeforrottabbá válik az iskola közössége. Ennek jeleként értékelhető az elmúlt hetek számos szívet melengető rendezvénye. A meghitt ballagási ünnepséget követően ugyanis sor került a nyolcadikosok búcsúztatására is. Mészáros Enikő osztályfőnök tartalmas műsor nyomán féltő gonddal bocsátotta útra diákjait. Néhány nap múlva Lengyel Izabella tanítónőtől búcsúztak a negyedikesek, az első téglásbeli generáció, mely öt esztendőt töltött a tanító néni óvó szárnya alatt. Utóbbi gondoskodó szeretete nyilvánvalóan érezhető volt a vidám, mégis könnyeket fakasztó évzáró előadás alkalmával is. A legnagyobb meglepetés idén az elsősök évzáró ünnepélyén jött, melyen a második osztályosok, az iskola jelképével ellátott nyakkendővel avatták fel kisebb társaikat. Csatlós Erzsébet Zsófia és Osváth Piroska tanítónők munkájának, nagyszerű együttműködésének köszönhetően mindkét osztály számára emlékezetes ünneppel zárult az idei tanév. És természetesen a kis óvodások is kedves ünnepség keretében búcsúztak Oprisa Melinda óvó nénitől, azzal a biztató ígérettel, hogy ősszel visszatérnek a tanintézménybe – immár iskolásként.
A tartalmas évzáró ünnepségek megkoronázásaként került sor az ökumenikus jellegű tanévzáró szentmisére, a dévai Szent Antal templomban. P.Főcze Bonaventúra OFM, dévai plébános az iskolai felszólalásokhoz csatlakozva derűs, tartalmas nyarat kívánt a diákoknak, pedagógusoknak, szülőknek. És arra biztatott mindenkit, hogy a hirtelen megszaporodó időből szánjanak az imára, jó cselekedetekre is. – A vakációban a templom nem zár be, a jó Isten mindig vár bennünket, mindig alkalmasnak tartja a találkozást, nem csupán az ima idején, de a jó tettek által is közelebb kerülhetünk Hozzá – fogalmazott fr. Bonaventúra, arra biztatva a gyermekeket, hogy a vakációban többet segítsenek szüleiknek, keressék fel idős, beteg rokonaikat, igyekezzenek minél több jót tenni. Egy tanítómesével világossá tette: az Isten mindannyiunk keze által szeretné szebbé tenni a világot.
A szentmisén a Szent Ferenc Alapítvány Gyermekzenekara énekelt és Rátoni Csaba református, illetve Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkész is megáldotta az elmúlt tanévért hálát adó közösséget.
Gáspár-Barra Réka Nyugati Jelen (Arad)2017. június 17.
Megoldáskeresés egy felforgatott világban?
Kovács Levente újabb regénye
Alig egy éve jelent meg Kovács Levente tanár, rendező „majdnem tényregénye”: És jött az aranykor. Június 20-án máris újabb – ezúttal napjainkban igen aktuális témákat felvető –, A megoldás című regényét helyezi az olvasók elé, amiben szó van egy magasan képzett zsoldosról, aki a Közel-Keletről tér haza, egy 14 éves lány elrablásáról, akit szexuális szolgáltatásra kényszerítenek, de feltűnik benne egy éjszaki bár táncosnője is, aki a maffia célkeresztjébe kerül, és végül kiderül, hogy egy idillikus hangulatú kisvárosban eluralkodik a káosz és a rettegés. Az új könyvről a szerzővel beszélgettünk.
Alig telt el egy év, és újabb regénye kerül az olvasók elé. Újabb „arcát” ismerhetjük meg a színházi szakembernek, vagy ez csak amolyan tévelygés a fantázia világában?
Visszatértem az irodalmi próbálkozásaimhoz, amelyek 1970 körül szakadtak meg. Az akkor született novellákat több mint 40 év után kötetbe foglalva jelentettem meg. A közbeeső évtizedek alatt a színháznak éltem. Mivel mindig nagy mesélő voltam, lappangott bennem a vágy, hogy ha lesz rá idő, kedv, türelem és ihlet, akkor visszatérek a szépirodalmi műfajhoz. Korábbi kötetem, az És jött az aranykor sok személyes fogantatású részt tartalmaz, majdhogynem felismerhető szereplők, helyszínek vannak benne. Most úgy gondoltam, hogy írok egy kimondottan fiktív regényt, amelynek a helyszíne ugyan szintén a mi kisvárosi közegünk, de a történet fikció. Egyfajta lehetőséget jártam végig a cselekmény során, ami bizarrnak, irreálisnak tűnik, de ahogy halad ma a világ, szűkebb és tágabb környezetünkben is előfordulhat. Például a ma egyre burjánzó terrorizmus is szülhet ilyen bizarr történeteket. Ez a regény arra is figyelmeztet, hogy miként lehet valaki hétköznapi körülmények között terrorista. Ehhez bizonyos adottságok, képességek kellenek, ugyanakkor emellett az egyén olyan helyzetbe kerülhet, amikor eldöntheti, hogy problémáinak megoldására nincs más út, mint lerombolni a világot. Döbbenten tapasztaljuk, hogy a híradókban ismertetett terrorista merénylők többségükben harmadik generációs bevándorlók, akik a befogadó országban nőttek fel. Nem hajléktalanok, országúti bolyongók között kell keresni a potenciális terroristát, hanem jól szituált, képzett emberek vetemednek ilyen tettekre. Ez az igazi veszély. A merényletek többségét felvállalja az Iszlám Állam, de az elkövetők nagy részét saját elégedetlenségük, frusztrációjuk hozza olyan helyzetbe, amelyre csak egy választ találnak, és ez a merénylet, a bombatámadás, a körülöttük levő világ lerombolása. A cselekmények mögött bonyolult lélektani összefüggések vannak. Ebben a regényben megpróbálok körüljárni egy ilyen lehetőséget.
Ez a regény inkább a fantázia szüleménye, mégis, ahogy hallom, nagyon sok tényszerű konkrétum is van benne, amelyről napról napra egye többet hallunk, látunk a televízióban. Végül akkor A megoldás milyen műfajba sorolható?
Sokat konzultáltam a szerkesztőmmel azért, hogy meghatározzuk, milyen műfajba sorolható az új regény, mely talán kriminek is tekinthető. De a kriminek az alapvető szerkezete, cselekménye az elkövetett bűntény nyomozásának története, s ezen belül az elkövető és a bűnüldöző harcáról szól. Bűntényről szó van ugyan, de a bűnüldöző hatóságok nem tudnak rákattanni az ügyekre, mert az elkövető(k) beazonosíthatatlanul háttérben maradnak, így klasszikus értelemben véve ebben a regényben nem beszélhetünk krimiről. Talán fantasztikus regénynek is meg lehetne határozni, de akár romantikusnak is titulálható (a történet főhősében erős empátia fogalmazódik meg mások nyomorúsága iránt, mely megváltó gesztusokra készteti, és így fonódik össze a regényben két sors, ezenkívül egy különösen romantikus szerelmi szál is követhető). A főhősre sajátos kettősség jellemző. Egyrészt jót akaró és jót tevő ember, másrészt súlyos tetteket is elkövet, melyeknek tragikusak a következményei. Azt próbálom kiemelni ezáltal, hogy az emberek nem egyarcúak, nem sorolhatók egyszínű kategóriákba. Tehát a romantikus elemek dacára a mű mégsem romantikus, hiszen e műfaj jellegzetessége, hogy sarkított jellemű szereplőket vonultat fel. Én úgy gondolom, hogy a hősök tulajdonságai sokkal burkoltabbak, időnként más derül ki róluk, mint ahogy az elején megismeri őket az olvasó. Mindez beágyazódik abba a közérzetbe, amelyet mi is megtapasztalhatunk mindennapi életünkben. A főhős hosszú idő után tér haza, és olyan ugrásszerű változásokkal szembesül, amelyeket azok, akik benne élnek, nem észlelnek ennyire mellbevágónak. Ez lélektani sokkot okoz. Gondoljuk csak el, azok között, akik elmentek a 90-es években, számosan vannak olyanok, akik sem az új, sem a régi hazában nem érzik igazán otthon magukat. Anyagilag jobban élhetnek, de az a közeg, ahova költöztek, érzelmileg nehezen tudja a „jövevényeket” befogadni. Az ebből származó otthontalanság érzésével is foglalkozom a regényben.
Elvonakoztatva a mindennapoktól, talán – kis túlzással – úgy is feltehetem a kérdést, hogy itt, Erdélyben is vannak olyan helyzetek – akár a kisebbségi létküzdelem terén –, amelyeket összehasonlítva a más országokban tapasztalt hasonló konfliktusokkal, akár terrorcselekményekké is fejlődhetnek? Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy az 1989-es – be nem teljesített – közösségi és egyéni elvárások miatti frusztráció egyre inkább nő, talán elmondható, hogy a felszín alatt parázslik az elégedetlenség.
A regény azt is taglalja, hogy miként tud időzített bomba lenni egy megnyomorított kisember, aki tűrte a „sors csapásait”, de előjöhet egy olyan helyzet, amikor kitör. Ezt nem lehet kiszámítani. A legjobb példa 1989 decembere. Ezt megelőzően sokszor elhangzott, hogy „a puliszka nem robban”. Mégis, egy délelőtti nagy népgyűlésen, ahol Ceauşescut kellett volna éltetni, jószerint percek alatt kitört a forradalom, és sikerült a diktátort elűzni. Erre azelőtt senki nem mert gondolni. S az igen érdekes kérdés, hogy mi hozhatja ki vagy juttatja az egyént olyan fordulóponthoz, amikor a felgyűlt feszültség miatt „kirobban”, mikor válnak az egyéni frusztrációk olyan társadalmi elégedetlenséggé, amely akár forradalmat válthat ki? A könyv felhívja erre is a figyelmet. Van benne egy háttércselekmény, amelyet végigkövet az olvasó, ami egy krimi, vagy inkább politikai fantáziatörténet, de amelynek talán a mondanivalója az is lehet, hogy a mi környezetünkben is történhetnek robbanásszerű események, amelyek felboríthatják megszokott életvitelünket. S ebben a legszomorúbb az, hogy az ide vezető utat manipulálni is lehet, ami veszélyes. A regény fő tengelyében jelen van a manipuláció sajátos lehetősége. Mindezeket egybevetve talán a kalandregény egy sajátos formájának tekinthető ez a munkám.
Valójában a manipuláció jelen van társadalmunkban az 1989-es forradalom óta. Gondoljunk csak az ezt követő bányászjárásokra, az 1990-es marosvásárhelyi eseményekre, a mai napig tartó, szándékosan szított etnikai (ál)konfliktusokra.
A manipulációban könnyen lehet olyan ellenségképeket kreálni, amivel egymás ellen uszíthatóak az emberek, ennek valóban napjainkban is tanúi vagyunk, és ez a jelenség a regényben hangsúlyosan benne van.
Olyan témák szerepelnek a regényben, mint a maffiotizmus, a terrorizmus. Mennyire dokumentálódott a szerző a regény megírása előtt vagy közben, hiszen nem kitalált jelenségről van szó…
Valóban, az írást megelőzően elég sokat „dokumentálódtam”, jegyzetelgettem a témák kapcsán. Beszélgettem egy ismerősömmel is, aki igen jól ismerte az ukrán maffia működését, mert hét évig kamionsofőrként sokszor tapasztalhatta, mire képes egy szervezett bűnbanda. A regényben egy olyan nemzetközi hálózatról van szó, amelynek a vezetése Ukrajnában van, és arra törekszik, hogy betörjön a közel-keleti szexpiacra. Ezért prostituáltakat futtat az égei- és a földközi-tengeri üdülőkben. A főhős fegyverszállítási ügyletekbe, csempészmanőverekbe, túszügyletekbe is belekeveredik. Ezek a bűncselekmények folyamatosan jelen vannak az említett térségben, de nem csak ott, hiszen az ún. feketegazdaság jelentős tényezői. Ez tehát a valós alapja a regényben lévő történetek egy részének. Az ukrán maffia tagjai a hármas határ egymáshoz közel eső területein (Magyarországon, Romániában és Ukrajnában) időnként új „árut” cserkésznek be, „amit” majd a Közel-Keleten „értékesítenek”. A regényem egyik szereplőjét 14 éves korában rabolják el. Az ő történetét is végigkövethetik az olvasók, a befogásától a megtörésen, a „kiképzésen”, a szabaduláson át a tragikus végkifejletig. Nagyon erősen összefonódik a főhős, a volt zsoldos katona és a lány sorsa, mert mind a kettő megpróbál kiszabadulni abból a helyzetből, amibe került. Annyit elárulok, hogy a zsoldos alakja fiktív ugyan, de valamikor élt Marosvásárhelyen valaki, akinek a fantáziálásaiban sok minden benne volt mindabból, amit beleszőttem a főhős történetébe.
A cselekményszál fűzése követ-e egyfajta drámai szerkezetet? Mennyire színházi szemmel írta Kovács Levente a regényt?
A regénynek állítólag – tanácsadóim szerint – filmszerű szerkezete van, ami abban nyilvánul meg, hogy különböző hangulatú, tempójú és cselekményű jeleneteket montázsszerűen, gyakran váratlan vágással helyeztem egymás mellé. Úgy tűnik, hogy nincs közük egymáshoz, végül pedig kiderül, mégis egybefűzhetőek. Ezt Peter Brooknak a történetszerkesztés diszkontinuitásos eljárási módszeréből tanultam, amellyel egyaránt fenntartható a történet feszültsége és a nézői figyelem. Sokat olvastam Agatha Christie, George Simenon, Raymond Chandler, Ed McBaine regényeit, vagy Robin Cook orvosi krimijeit, valamint a Columbo-filmeket is többször néztem-nézem, és tanulmányoztam módszereiket.
Ezek a szerzők inspirálták az alkotásban?
Egyiket sem tekintettem utánozható modellnek, inkább a gondolkodásmódjuk hatott rám. A színházi munkám tapasztalataiból következik az is, hogy az epizódszereplőknek igyekszem erős karaktert kialakítani. Egy-két ilyen szereplő is feltűnik a regényben.
Említette, hogy a korábbi regényt is négy ember olvasta el, akiknek a véleménye szerint finomított, alakított a cselekményen, és most is ezekre a szerkesztőkre bízta az új regényt. Elárulja, kikről van szó?
Nem titok, mert az előszóban van egy köszönetnyilvánítás, ahol megemlítem őket: Tomcsányi Jakab Mária volt televíziós szerkesztő, Salamon András sepsiszentgyörgyi tanár, az Osonó az egyik alapítója, Molnár Judit újságíró, tanárnő Nagyváradról és Koszta Gabriella, aki a könyv szerkesztője, és korábban a Jelenkor kiadónál a legnagyobb magyar írók közül igen sokkal dolgozott. Különböző szemszögből, nagy tapasztalattal olvasták végig, és vissza is jeleztek. Volt, amikor a cselekménybe is beépítettem javaslataikat, hogy jobban fenntartsam a feszültséget. Örülök, hogy vannak ilyen barátaim, akik önzetlenül segítették a munkámat. Ugyanakkor köszönettel tartozom a Gutenberg-Pallas Akadémia könyvkiadónak, melynek nyomdája fölvállalta a kiadás műszaki támogatását és kivitelezését, valamint a Bernády Háznak, ahol immár ötödik alkalommal tarthatok könyvbemutatót.
Elhangzott, hogy a regénynek filmszerű cselekményszerkezete van. Ez azt jelenti, hogy talán egyszer valaki könnyebben vászonra viszi?
Ez nem az írótól függ. Talán elolvassa és felfedezi benne a filmszerűséget. Nekem elsődlegesen nem célom, hogy a regényeimből film szülessen. Örömöt szerez, ha leírhatom a történetet, és elolvassák. Nem tartom magam profi írónak, mert nekik teljesen más a habitusuk, a világuk, az írás számukra hivatás és szakma. Én, amikor mesélő kedvem támad, és a történet tükrözi az életfilozófiámat, passzióból, hogy ne mondjam, hobbiból, leírom.
Készül-e egy következő regény?
Hozzáfogtam egy hasonlóképpen krimielemeket is tartalmazó regény megírásához, amelynek hátterében a korábbi könyvben írtakhoz hasonlóan személyes élmények is helyet kapnak, abban a reményben, hogy érdekességben és színvonalban talán meghaladhatom az eddigi két regényt.
VAJDA GYÖRGY Népújság (Marosvásárhely)2017. június 17.
Márton Árpád festőművész élet-jelei (Tárlatmegnyitó és díszteremavató)
Hosszúra nyúlt felújítás után csütörtökön délután Márton Árpád csíkszeredai festőművész Élet-jelek című, huszonnégy nagyméretű alkotást bemutató tárlatával avatták fel a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti dísztermét.
A hetvenhét éves alkotónak ez a harmadik egyéni kiállítása a céhes városban, 1972-ben a mostani Incze László Céhtörténeti Múzeumban mutatkozott be. A tárlatmegnyitón, ahol Márton Árpád kedvenc városai egyikének nevezte Kézdivásárhelyt, a bálványosi művésztábor résztvevői is jelen voltak, ugyanis hagyomány, hogy a tábor ideje alatt minden esztendőben egy-egy alkotónak egyéni tárlatot szerveznek Kézdivásárhelyen. A mostani kiállítást Hegedűs Ferenc vállalkozó támogatta. Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója a tárlatmegnyitót fontos pillanatnak nevezte az intézmény életében, ugyanis a földszinti Vigadó Galéria után a dísztermet is sikerült felújítani, ahol a jövőben kiállítások, koncertek, könyvbemutatók és színházi kamara-előadások lesznek. Márton Árpád kiállítását Deák Ferenc magyartanár méltatta, aki a székelyföldi tájhoz és annak népéhez szívvel-lélekkel kötődő, Gyergyóalfaluban született festőművész életpályáját is ismertette. A megnyitón közreműködött Szabó Enikő, a Csíki Játékszín színművésze, aki Varga Nándor gitárművész kíséretében Orbán János Dénes-, Kovács András Ferenc-, Radnóti Miklós- és József Attila-verseket adott elő. A kiállítás szeptember elejéig látogatható.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 17.
Filmmel emlékeznek Vaszi Jánoskára
Az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás egyetlen, gyermekáldozatára emlékeztet Filep Farkas és Vörös T. Balázs dokumentumfilmje, amelyet a megyeszékhelyi Művész moziban mutatnak be hétfőn este.
Az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című produkciót 19 és 21 órától vetítik, 20 órától közönségtalálkozót tartanak, igény esetén további vetítéseket is szerveznek. Az alkotók emlékeztetnek: Sepsiszentgyörgyön 1982-ben avatták fel Mihai Viteazul szobrát, 1984-ben a szobor mögött elhelyezett pokolgép kioltotta a 12 éves Vaszi Jánoska életét. „A robbantás következményeként – hangsúlyozzák – a megyében megfélemlítési hadjárat indult a helyi állami és intézményi vezetők, valamint civil személyek ellen is, az ügy részletei máig sem tisztázottak. A film célja elindítani a társadalmi párbeszédet egy olyan témáról, amely a pártállami diktatúra megszűnése után is tabunak számított. Az igazság feltárása szinte lehetetlen, de a következmények sorára emlékezve ma is érzékelhető a társadalmi és etnikai feszültség, amelytől csak a hallgatás megtörésével lehet szabadulni.” (mol) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 17.
Kisvárdán és Kolozsváron a szentgyörgyi társulat
Az évad vége előtt több kiszálláson vesz részt a Tamási Áron Színház társulata. A marosvásárhelyi és kovásznai június eleji turnék után, amelyek során a Vízkereszt, vagy amire vágytok, Úrhatnám polgár, Rajtammaradt télikabát és Az ezredik éjszaka című előadásait mutatta be idegen közönség előtt a színház, június folyamán további két kiszállásra készül a társulat.
A Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiválján június 19-én a Rajtammaradt télikabát című Cseh Tamás-előadóestet láthatja a közönség, június 20-án pedig a Bocsárdi László által rendezett Liliom című produkció méretik meg a versenyelőadások kategóriájában. Ezután, június 22-én Kolozsváron a Tranzit Házban játssza a társulat a Rajtammaradt télikabát című Cseh Tamás-emlékműsort. (nbs) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 17.
Nyelvi jogok betartását kérik
Az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (ELEN) elnöke, Ferran Suay és Davyth Hicks, a szervezet főtitkára – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére – levélben fordult Sorin Grindeanu miniszterelnökhöz, Călin Popescu-Tăriceanuhoz, a szenátus elnökéhez, valamint Liviu Dragneához, a képviselőház elnökéhez, hogy fejezzék ki támogatásukat a közigazgatási törvény módosítási javaslataival kapcsolatban – tájékoztat közleményében az EMNT sajtóirodája.
Mint ismeretes, az ELEN 44 kisebbségi nyelvet és 22 ország 150 szervezetét képviseli, melynek 2014 novembere óta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is tagja. A szervezet célja a különböző nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítése. Az ELEN vezetői levelükben kijelentik: a kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban a kisebbségvédelem alapját képezi. Mint ismeretes, Románia az elsők közt ratifikálta 1995-ben a Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, illetve 2007-ben a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Mindkét dokumentumnak célja – többek között –, hogy biztosítsa a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatásban, illetve azt, hogy a különböző jelzések a kisebbségek nyelvén is feltüntethetőek legyenek.
Ferran Suay és Davyth Hicks elmondták, üdvözlik az RMDSZ által benyújtott törvénymódosítást, amely a 2001/215-ös törvényt hozná a nemzetközi standardok szintjére, és felszólították a román kormányt, hogy tartsa be nemzetközi kötelezettségeit. Továbbá arra kérték a kormánykoalíciót, hogy támogassa a törvénymódosítást és biztosítson néhány fontos intézkedést: csökkentsék 10 százalékra az anyanyelvhasználati küszöböt a közigazgatásban a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának Szakértői Bizottsága ajánlásának megfelelően; az anyanyelvet egyaránt lehessen használni írásban és szóban minden közintézménnyel folytatott kommunikációban; a formanyomtatványok és egyéb adminisztratív jellegű dokumentumok legyenek elérhetőek a kisebbségek anyanyelvén is; a települések, utcák, közintézmények és közterek neveit, valamint az útjelző táblákat a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 17.
Kuti János: Iskoláink sorsa
A Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség átiratban fordult a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz, amelyben kérte, hogy a Székely Mikó Kollégium Szabadság tér felé néző részében engedélyezze a Ștefan cel Mare şi Sfânt ortodox kollégium létrehozását.
A soros tanácsülésen a tanácstagok – kettő kivételével és egy tartózkodás mellett – az iskolaalapításra tett javaslatot elutasították. A döntés miatt a Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület rögtön fellépett a magyarok által, a románok kárára elkövetett újabb jogtiprás ellen. Ők hősiesen és sikeresen küzdenek az emberi méltóság ellen elkövetett olyan súlyos visszaélések ellen, amelyek Romániában előfordulnak. Ilyen vérlázító törvénytelenség például a székely zászlók lobogtatása vagy olyan magyar feliratok, mint a községháza vagy városháza használata. Az említett, tiltó tanácsi határozat ellen pert indított, kérve annak Moldva valamelyik városába való lebonyolítását, mert Szentgyörgyön nem biztosítható a bíróság pártatlansága. A történtekről először a B1 televízió Banciu világa című adása számolt be, megemlítvén, hogy potyára büntették meg, amikor olyan kijelentéseket tett műsorában, hogy: „Erdély remekül nézne ki magyarok nélkül”, mert újfent bebizonyosodott, hogy „minden magyar a románság ellensége”. Még egy árva ortodox gimnázium megnyitását is képesek megakadályozni. A továbbiakban körülbelül ilyen hangnemben rendeztek vitaműsorokat az Antennák is. A Pro TV közölte, hogy ezentúl Sepsiszentgyörgyön is szervez válogatót a Tehetséges románok műsorára, hogy olyan kiválóságok, mint Radu Kis, (Chișu) ne kényszerüljenek elvándorolni saját hazájukból külföldre, a magyar televízió Virtuózok műsorába. A bukaresti (és más) napilapok tudósítókat küldtek ki Kovászna és Hargita megyébe, többen felháborodottan számoltak be arról, hogy sok üzletben magyarul, Io nopot! köszöntéssel fogadták őket, és csak azután szólaltak meg románul, miután ők Bună ziua!-val válaszoltak. De olyan bolt is akadt, ahol hiába kértek románul kenyeret, nem szolgálták ki őket arra hivatkozva, hogy elfogyott. Azt is nehezményezték, hogy egymás között magyarul beszéltek, bizonyosan, hogy ne értsék, és csak azután váltottak románra, mikor ők is megszólaltak. Észrevették azt is, hogy nagyon sok óvodás gyerek egyáltalán nem beszél románul, ami azt jelenti, hogy szüleik akarattal nem tanítják meg őket az ország nyelvére.
Az országos napilap újólag közölte Ioan Lăcătușu hosszabb tanulmányát A román oktatás akadályoztatása Erdélyben az évszázadok alatt címmel.
Politikusok is megszólaltak az ügyben, és a példátlan esetet annak tudták be, hogy a magyarok azért engedhetik meg maguknak az ilyen galádságot, mert úgy néz ki, a hatalom kénytelen az UDMR-ét bevenni a kormányzásba, ami katasztrofális következményekkel járna a Kovászna, Hargita és Maros megyei románokra nézve. Kormányba lépésük után esetleg az történne, ami legutóbb Marosvásárhelyen is, ahol gyáván abbahagyták a kétnyelvű táblák leszedését. A külügyminisztérium is megszólalt az ügyben, Magyarországot téve felelőssé a történtekért. A külügy szerint a szentgyörgyi tanács döntése a magyar politikusok román néppel és történelmével szembeni következetes provokatív magatartásának következménye, ami befolyásolja a romániai magyarságot, és lovat is ad alája.
Az ellenzéki pártok egyöntetűen elítélték a történteket, és kezdeményezték az alkotmánybíróságon a nyelvhasználati és más, hibás kisebbségi jogokat szabályozó törvény alkotmányellenesnek nyilvánítását és visszavonását. De volt olyan párt is amelyik – szokás szerint – követelte az RMDSZ törvényen kívül helyezését, mivel minden magyar udemerista, és minden udemerista irredenta horthysta és fasiszta.
Elnökünk, Iohannis az amerikai elnökkel, Trumppal való találkozóján kijelentette, hogy Románia stabil és megbízható NATO-partnere Amerikának. Egyetlen destabilizáló tényező az országban a magyar kisebbség, amelynek európai normákon felüli jogokat biztosítanak, csak sajnos visszaél azzal, és ezáltal a többség jogait korlátozza. A prefektus beperelte a polgármesteri hivatalt, és kérte a határozat azonnali visszavonását. Közben a korrupcióellenes ügyészség hatalommal való visszaélés címén indított vizsgálatot a tanács és a polgármester ellen. Egy gyorsan ítélő bíróság a tanácsot korábbi határozata megsemmisítésére kötelezte, és a polgármestert tíz, a többi ellenszavazót öt-öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Így rövid időn belül megalakulhatott a sepsiszentgyörgyi ortodox gimnázium, bizonyítván, hogy a bürokrácia ellenére nem is olyan nehéz nálunk iskolát alapítani. Az eddig leírt történet: fikció! Elgondoltam, mi történne, ha egy ortodox gimnázium megalakítását valaki akadályozná, vagy működését meg merné kérdőjelezni. Mindez arról jutott eszembe, ami Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziummal történik, ahol a szülők Ponciustól Pilátusig, a prefektustól a pápai nunciusig kilincselnek – hiába. Nem sikerül előbbre lépni, pedig az illetékesek mind, mind meg szeretnék oldani az iskola ügyét, és ennek érdekében mindenki tele van jóindulattal, prefektustól és polgármesteri hivataltól az oktatási minisztériumig és vissza.
De ne feledjük: ahogy a pokol felé vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, úgy a gimnázium megszüntetésének útja is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)