udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20038
találat
lapozás: 1-30 ... 19651-19680 | 19681-19710 | 19711-19740 ... 20011-20038
Helymutató:
Kolozsvár
2006. szeptember 28.
Az 1956-os magyarországi forradalom visszhangja Erdélyben címmel rendeztek szeptember 27-től emlékülést Kolozsváron. A rendezvényen fotókiállítás nyílt, és dokumentumfilmet mutattak be a fél évszázaddal ezelőtti magyar forradalomról. /A magyar forradalomra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ 2006. szeptember 28.
Erdélyi turnéjának vége felé közeledik a Nagyvárad Táncegyüttes. Segesváron, Csíkszeredában, Baróton, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, a Romániai Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozóján léptek fel. Az utolsó helyszín, Kolozsvár lesz, ahol október 1-jén adják elő Városi Komédia, avagy egy falusi legény kalandjai című táncjátékukat. /Városi komédia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ 2006. szeptember 28.
Sikeres nyarat tudhat maga mögött a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum néptánccsoportja, a bánffyhunyadi Suhanc együttessel karöltve. A fiatal táncosok külföldön vendégszerepeltek. A két néptánccsoport együttesen kapott meghívást a szlovákiai Kolon községben megrendezett, július 7–9. között zajló találkozóra és nemzetközi fesztiválra. A második vendégszereplésük a magyarországi Maroslelén, a II. Kaláka tábor keretében történt július 9–16. között. A Bánffyhunyadi Általános Iskolában 1999-ben kezdődött el a néptánc oktatása. A Báthory István Elméleti Líceum néptánccsoportja öt éve alakult. /Dézsi Attila XI. osztályos diák: Bánffyhunyadi és báthorys néptánccsoportok sikerei. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ 2006. szeptember 29.
A pécsi önkormányzat tavalyi kolozsvári látogatásának viszonzásaként érkezett húsztagú küldöttség Pécsre, a Kolozsvár Napokra. A rendezvény keretében kiállítások, könyvbemutatók és irodalmi estek zajlottak, valamint Kalotaszeg népművészete mutatkozott be. /-f-: Kolozsvár Napok Pécsett. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2006. szeptember 29.
Stefano Bottoni Szilágyi Domokos családja részéről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával adott tájékoztatást Szilágyi Domokos költő (1938–1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról. Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. A Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ még nem adta át „Balogh Ferenc” hálózati dossziéját. „Balogh Ferenc” tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. „Balogh Ferenc” együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható: 1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése, 2) Péterffy Irén megfigyelése, 3) Páskándi Géza megfigyelése. Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem harmadéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. 1957. március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai Egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak szabadsága elvesztésével fenyegették meg, hanem barátnőjével is zsarolták. „Balogh Ferenc” feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc” jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. Az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható. Később Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965-ben véget ért „Balogh Ferenc” tevékenysége. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. /Stefano Bottoni, Nagy Mária, Szilágyi Kálmán: Közlemény Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2006. szeptember 29.
„Amikor tudomást szereztem a dokumentumokról, a legelső kérdésem az volt: mivel kényszeríthették az együttműködésre?” – kérdezte Nagy Mária, aki Szilágyi Domokosnak élete utolsó három és fél évében volt az élettársa. Fontosnak tartaná viszont, hogy előkerüljön a teljes dosszié, mely tisztázhatná a beszervezés körülményeit. „Zaklatott, hajszolt élete volt, szűkös anyagiak között élt, nem volt stabil munkaviszonya. Később elmegyógyintézetbe vonult, sok mindent megtett azért, hogy megbízhatatlannak könyveljék el. Biztosan azért, hogy a besúgásra is alkalmatlan legyen” – mondta Nagy Mária. Boros Zoltán, Szilágyi Domokos egykori évfolyamtársa, albérleti lakótársa szerint Szilágyi Domokos nemcsak afféle kicsi besúgó, hanem ügynök volt, akit feladatokkal lehetett megbízni. Boros az 1956 után öt év börtönre ítélt Tatár (született Péterffy) Irénről készített filmet, amikor a periratokban Balogh Ferenc fedőnéven adott jelentésekkel találkozott. Boros szerint az ítélet gyakorlatilag Szilágyi Domokos és egy másik ügynök jelentésein alapul. Boros szerint Szilágyi Domokos némelyik párthű, úgynevezett vonalas versét meggyőződésből írhatta. Dávid Gyula irodalomkritikus 1956-ban fiatal egyetemi oktatóként éppen a Szilágyi Domokos évfolyamáért felelt. A kolozsvári megmozdulások nyomán hétévi börtönbüntetésre ítélték, és együtt raboskodott Lakó Elemérrel és Varró Jánossal, akik dossziéiból előkerültek a Balogh Ferenc néven adott jelentések. „Én nem azokat tartom bűnösnek, akik nem tudtak ellenállni a nyomásnak, hanem azokat, akik az egész rendszert működtették – jelentette ki Dávid Gyula. „Tűzbe tettem volna érte a kezem” – vallotta Dávid Gyula. „Szisz lett volna az utolsó utáni ember, aki akár csak a rémálmomban is eszembe jut ilyen összefüggésben – osztotta meg döbbenetét Szilágyi Júlia irodalomkritikus, a költő egykori évfolyamtársa. Az költő betegeskedései, a testi, lelki elesettsége, az öngyilkossága most már egészen más összefüggésbe kerül. „Szilágyi Domokos költői hitele nem eshet ennek a tragédiának az áldozatául. Külön kell vizsgálni az erkölcsi botlását és a költészete értékét” – hangsúlyozta meggyőződését Szilágyi Júlia. /Gazda Árpád: Szisz kényszerleszállása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./2006. szeptember 29.
Nagyenyeden a természetrajzi, valamint történelmi múzeum megalakulásának 210. évfordulóját ünnepli a város. A múzeum alapításának az 1796-os évet tekintik, amikor Benkő Ferenc professzor külön választotta a Bethlen-könyvtárban őrzött tekintélyes gyűjteményt a könyvtár anyagától. Alapítási dokumentumként a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban őrzött A ritkaságok és természeti dolgok Múzeuma címet viselő, Benkő Ferenc 1796-ban kézzel írt leltára szolgál. A mai Románia területén elsőként a székelyudvarhelyi múzeum 1772-ben, majd a nagyszebeni 1790-ben, a iasi-i Természetrajzi Múzeum és a bukaresti Nemzeti Múzeum 1834-ben, a balázsfalvi Természettörténeti Múzeum 1850-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum 1859-ben létesült. Mint természetrajzi múzeum azonban a nagyenyedi vitathatatlanul az első az országban. A Bethlen Kollégium 1948-ban történt államosítása után 1950-ben a múzeumot kettéválasztották. A Történelmi Múzeum a Fejedelmi Palotába (vár) költözött. Az akkor átvett kb. 7000 tárgy jelenleg 30 000-re bővült, főleg az ásatások során előkerült leletekkel. A Természetrajzi Múzeum a Kollégium épületében maradt és a Fenichel-gyűjteménynek köszönhetően, tudományos értéke alapján a bukaresti Grigore Antipa után a másodikként tartják számon az országban. Az Erdélyi Református Egyházkerület mindkét múzeumot visszaigényli, az államosításkor készült leltár eltűnt. Az 1950-es kettéváláskor készült és megőrzött leltár szerint valamennyi tárgy a román állam tulajdonát képezi. A Bethlen Dokumentációs Könyvtár államosítási leltára viszont minden további nélkül előkerült, így az átadás is zökkenőmentesen megtörtént. /Takács Ildikó: 210 évesek az enyedi múzeumok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./2006. szeptember 30.
Szeptember 29-én Kolozsváron tanácskoztak az erdélyi magyar politikai szervezetek, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői. A megbeszélések során egyetértésüket fejezték ki a székelyföldi polgármesterek által elfogadott nyilatkozattal, és üdvözölték azt a tényt, hogy az RMDSZ ismét zászlajára tűzi a székelyföldi területi autonómia követelményét. Megállapodtak abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül létrehozzák az úgynevezett Nemzeti Minimumot, amelyet minden résztvevő a magáénak vallhat és támogathat. Örömmel nyugtázták, hogy a legutóbbi országjelentés kitér a kisebbségek elvárásaira, és csekélynek minősíti Romániának ezen a téren tett lépéseit. Különös hangsúlyt fektet az ingatlan-visszaszolgáltatásra, az állami finanszírozású magyar nyelvű felsőoktatásra, illetve az önrendelkezés különböző formáira. A résztvevők hangsúlyozták: fontos, hogy a csatlakozás után ki tudják használni azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió biztosít a kisebbségvédelem, a közösségi jogok kiharcolása terén. /E.-R. F.: Létrehozzák a Nemzeti Minimumot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2006. szeptember 30.
Kolozsvárhoz hasonló egyetemi városokban lassan iparágnak számít a hallgatók elszállásolása. A Babes–Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE) a tanév kezdetére sem sikerült befejeznie a bentlakások felújítását. Az egyetemi tanév végével párhuzamosan rendesen elkezdődik az albérletek utáni tolongás is. A kiadó lakások ára is emelkedik. Idén az elfogadható méretű, állapotú lakhelyet átlag 125–150 euróban kínálják szobánként. /Kiss Bence: Vacak albérlet, mégis sokat kérnek érte. Az egyetemi tanévkezdéssel elkezdődik a lakáskálvária is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2006. szeptember 30.
Sok papírmunka után fél éve sikerült bejegyeztetni Kolozsváron az Életfa Családsegítő Egyesületet. Tevékenységük összefonódik a Vi-Waldi Játszóházéval, a Herédi Zsolt-féle kismamaklub szervezésében sikerrel együttműködnek az unitárius óvodával, és az újszülöttet nevelő kismamákat támogató Otthon segítünk programban segítőtársra leltek Bibza István református esperesben. Az egyesület közösen a Vi-Waldival létrehozza a Várandósok Klubját. /Kerekes Edit: Gyermeknevelésben otthon is segít az Életfa. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. szeptember 30.
Szeptember 28-án elhunyt Zsók Béla néprajzos. Monográfiájában /Én mindig itthon voltam. Néprajzi írások Déváról, Kriterion, Kolozsvár-Bukarest, 2000) a bukovinai székelyek Déva mellé telepedésére emlékezett. Zsók Béla népét, a madéfalvi veszedelemből származó bukovinai székelyeket szolgálta, ezt jelezte gyűjtése: Az egyszeri ember /bukovinai székely mesék, Zsók Béla gyűjtése, 1993/. /László Anna: Zsók Béla (1939–2006). = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./2006. szeptember 30.
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári kara és hallgatósága szeptember 27-én ünnepelte a 90. életévét betöltött Tőkés István teológiai professzort, megjelentek az Erdélyi Református Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elöljárói, számos lelkész és sok más meghívott. A méltatások bemutatták az idős professzor termékeny életét. Szó esett sok szakmunkájáról, a harmonikus pedagógusi, igehirdetői, családapai, egyházi és közéleti munkásságáról. A Protestáns Teológiai Intézet leköszönő rektora, Dr. Juhász Tamás köszöntötte az ünnepeltet, majd az intézet tisztségbe lépő rektora, Dr. Geréb Zsolt. Ezután dr. Pap Géza emelkedett szólásra. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeteinek és lelkipásztorainak üzenetét Csűry István püspök-helyettes közvetítette. Végül maga az ünnepelt, Tőkés István professzor szólalt fel, hangsúlyozva, azt cselekedte, ami a kötelessége. Átadták az ünnepeltnek az évforduló alkalmából kiadott emlékkönyvet, amelyben 52 hazai és külföldi teológus közölt a Tőkés István hármas szakterületébe vágó munkákat. A díszebéden többen felszólaltak, köztük az ünnepelt fia, Tőkés László püspök is. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Csak azt cselekedtem, ami a kötelességem. A 90 éves Tőkés István professzort köszöntöttük. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ Tőkés István /sz. Málnás, 1916. aug. 8./ a teológia elvégzése után külföldi tanulmányútra ment, ahonnan Vásárhelyi János egykori püspök hívta vissza Erdélybe. 1940 augusztusában kinevezték püspöki titkári állásba. E megbízással párhuzamosan volt főiskolai lelkész 1945 decemberéig. 1945-ben kinevezték az Erdélyi Református Egyházkerület központjában létrehozott egyházigazgatói, előadótanácsosi állásra. Ezt a felelősséget 33 éven át viselte. 1973-ban fogadta el a Protestáns Teológia Tanácsának meghívását a Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékre, nyilvános, rendes professzori minőségben. Az intézet vezetősége Tőkés Istvánt erre a szolgálatra már a 60-as években is javasolta, de az állami hatóságok visszautasították ezt a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át töltötte be, 1983 novemberéig, amikor is külső nyomásra, 67 éves korában nyugdíjazták. Tőkés István több mint száz tanulmányt írt, megjelent 15 önálló kötete, amelyek közül kiemelkedik a Második Helvét Hitvallás magyarázata (latin-magyar bilingvis szöveg), a Bibliai hermeneutika története – doktori dolgozata, a Korintusiakhoz írott első és második levél magyarázata, illetve a Hétköznapok és ünnepnapok című prédikációs kötet. A kolozsvári Református Szemle szerkesztője volt, több mint tíz éven keresztül, létrehozta a folyóirat gyülekezeti mellékletét. 1948-ban megírta a Román Népköztársaságban levő Református Egyház statútuma első főrészét. /Laudáció. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. szeptember 30.
Nevezték kincses városnak, volt Claudiopolis, Klausenburg, Kolozsvár, Cluj – egy idő óta hivatalos iratokban Cluj-Napocaként szerepel. Kolozsvár a históriában, erről szól a Korunk októberi száma, és természetesen 1956-ról is. /Korunk – 2006. október Kolozsvár a históriában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. szeptember 30.
Nevezték kincses városnak, volt Claudiopolis, Klausenburg, Kolozsvár, Cluj – egy idő óta hivatalos iratokban Cluj-Napocaként szerepel. Kolozsvár a históriában, erről szól a Korunk októberi száma, és természetesen 1956-ról is. /Korunk – 2006. október Kolozsvár a históriában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. szeptember 30.
Nevezték kincses városnak, volt Claudiopolis, Klausenburg, Kolozsvár, Cluj – egy idő óta hivatalos iratokban Cluj-Napocaként szerepel. Kolozsvár a históriában, erről szól a Korunk októberi száma, és természetesen 1956-ról is. /Korunk – 2006. október Kolozsvár a históriában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. szeptember 30.
Nevezték kincses városnak, volt Claudiopolis, Klausenburg, Kolozsvár, Cluj – egy idő óta hivatalos iratokban Cluj-Napocaként szerepel. Kolozsvár a históriában, erről szól a Korunk októberi száma, és természetesen 1956-ról is. /Korunk – 2006. október Kolozsvár a históriában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ 2006. október 2.
Hosszan tartó betegség után elhunyt Sütő András szeptember 30-án Budapesten. A melanomában elhunyt író az Országos Onkológiai Intézet betege volt. Sütő András /sz. Pusztakamarás, 1927. jún. 17./ 1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol egészen 1989-ig a helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be. 1965 és 1977 között parlamenti képviselő, 1974-től 1982-ig a Romániai Írószövetség alelnöki posztját töltötte be. 1980-tól kezdve a Ceausescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogromok idején elvesztette egyik szeme világát. Legismertebb művei: Mezítlábas menyasszony (dráma), Félrejáró Salamon (kisregény), Pompás Gedeon (dráma), Anyám könnyű álmot ígér (regény), Istenek és falovacskák (esszék), Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma), Csillag a máglyán (dráma), Káin és Ábel (dráma), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé), Szúzai menyegző (dráma), Advent a Hargitán (dráma), Szemet szóért (naplójegyzetek), Balkáni gerle (dráma). Díjai és érdemrendjei: Állami-díj (1951, 1953, harmadik fokozat), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – polgári tagozat (2005). /Elhunyt Sütő András. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ 2006. október 2.
Szeptember 30-án tartották Kide falunapját. Sokan összegyűltek az egyetlen magyar többségű Borsa-völgyi településen, feledtetvén az apadás tényét. Az ökumenikus istentiszteleten Solymosi Zsolt unitárius lelkipásztor hirdette az igét. Az istentisztelet után a résztvevők átgyalogoltak a nemrég pályázati pénzekből felújított tájházhoz, ahol bemutatták a Kide Egyesület által szerkesztett Kide füzetet. A kis kiadvány, román és angol kivonatot is tartalmaz, de alapjában magyar nyelven mutatja be a falut. A tájháznál tartott bemutató után átmentek ahhoz az épülethez, amelyet a Kide Egyesület nemrég vásárolt meg, ez most közösségi házzá alakult. Még sok munka kell ahhoz, hogy minden kidei otthon érezhesse magát benne, fejtette ki a Kide Egyesület elnöke, Kiss János kidei származású kolozsvári üzletember, a létesítmény megnyitása alkalmából. Este szüreti bállal, mulatsággal zárult az egynapos együttlét. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A régi fényképek is kiszínesednek. XV. falunap és szüreti bál Kidében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./2006. október 3.
Pécsen, a szeptember végi Kolozsvár Napokon, a Pécs Expón bemutatkozott három kolozsvári kiadó: a Polis, a Komp-Press és a Koinónia. Röviden ismertették Demény Péter a Koinonia Kiadó Éneklő Borz-sorozatában megjelent Visszaforgatás című regényét, a Komp-Press Buday György és Kolozsvár című könyvét, és Bányai Éva: Sikertörténet kudarcokkal. Bukaresti életutak című interjúkötetét, illetve a Polis Kiadó László Ferenc Bartók markában című művét. Ugyancsak Pécsen, a Korunk-Jelenkor irodalmi találkozón Kántor Lajos, Egyed Péter, Balázs Imre József és Demény Péter ismertették a Korunk történetét, majd felolvastak már megjelent, illetve készülőben levő munkáikból. A legnagyobb sikere a mini-konferencia volt, amelyen László Ferenc, Egyed Péter, Kántor Lajos, Balázs Imre József és Demény Péter tartottak előadásokat a Pécsi Tudományegyetem Irodalom Tanszékén egyetemista és doktorandusz hallgatóknak, az előadásokat beszélgetések, viták követték. /-f-: Mini irodalmi konferencia és könyvismertetők Pécsett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./2006. október 3.
Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének és a Szent Gábor Ifjúsági Fórum évadnyitó ünnepségén, október 1-jén Timár Zoltán a Szent Mihály-templom plébánosa osztotta meg a résztvevőkkel elmélkedését. A Római Katolikus Pázmány Péter Gimnázium énekkarának fellépése után versek hangzottak el. /D. I.: Évadnyitó ünnepség a Katolikus Nőszövetségnél. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./2006. október 3.
Schuller Jenő 1956-ban Besztercén volt tanár. Koholt vádak alapján 7 év börtönbüntetésre ítélték, ebből négyet töltött le Kolozsváron, Jilaván és Szamosújváron. A Bolyai Egyetem biológia szakán végzett 1954-ben, s fiatal tanárként Besztercére került. Diákjainak megtanította a Himnuszt és Szózatot, később a székely himnuszt. Csinált egy farmot a magyar tagozaton levő gyermekeknek a város szélén. Úgy nevezték a helyet, hogy Magyar telep. 1958-ban volt egy olyan törekvés, hogy a magyar tagozatokat olvasszák be a román tagozatokba. Három román tanár akarta meggyőzni Schuller Jenőt, vegye rá a magyar szülőket arra, hogy a gyerekeiket román osztályba írassák. Ő azonban kitartott: a 450 magyar gyermek megérdemli, hogy magyarul tanuljon. 1960. július 20-án bevitték Besztercére a Szekuritátéra. A vád szerint az egyik kollégájának azt mondta: jobb lenne, ha független Erdély lenne, mert csak akkor oldódik meg a nemzeti kérdés, továbbá szimpatizált az 56-os forradalommal. A másik vád az volt, hogy megtanította a Himnuszt a gyermekeknek. Az iskolakérdés nem szerepelt a vádak között, pedig őt azért tartóztattak le, mert nem egyezett bele a magyar tagozat megszüntetésébe. Tanártásai ellene vallottak, 7 évre ítélték. Négyet töltött le. Ezalatt a négy év alatt banditának szólították a börtönben. A börtön után behívattak a Szekuritátéra, s megkérdezték: vissza akar-e menni a tanügybe. Ha igen, akkor vállalnia kell, hogy ha a Román Népköztársaság ellen valaki valamit tesz, jelenti. Ezt természetesen nem vállalta, s így nem kapta vissza az állását. /D. Szentes Szidónia: 1956 Erdélyben. Az első tárgyaláson senkit sem ítéltek el. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./2006. október 3.
Hat évig raboskodott román fegyházakban Jancsó Csaba, amiért sepsiszentgyörgyi társaival együtt szolidarizált a budapesti ötvenhatos eseményekkel. Bukását a Székely Ifjak Társasága szervezésében történt negyvennyolcas obeliszk megkoszorúzása hozta. Tizenöt éves, nyolcadik osztályos diákja volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak, amikor Budapesten kitört a forradalom. Október 24-én tizennegyedmagával együtt létrehozták a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A szervezet célja volt a felkészülés arra a pillanatra, amikor a magyarországi forradalom eléri Erdélyt, Székelyföldet. 1956 novemberében elbukott a szabadságharc Magyarországon, a szervezet tagjai azonban úgy döntöttek, hogy tenniük kell valamit. 1957. március 15-re virradóan megkoszorúzták titokban Sepsiszentgyörgyön a negyvennyolcas obeliszket. A következő évben, az 1848-as szabadságharc 110. évfordulója alkalmából ismét koszorúzásra készült a SZIT. A szekusok előre megjelentek, számítva arra, hogy a koszorúzás megismétlődik. Amikor Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba és Jancsó Sándor elhelyezte a koszorút, váratlanul több helyről származó rendőrsíp füttye hallatszott. Csak Bordást tudták elkapni, a másik két fiatal elfutott. Bár nem vett részt az éjjeli akcióban, Jancsó Csabáért az iskolába jöttek el a szekusok, a másik két fiatalt is bevitték. Júniusban volt a tárgyalás, Macskássi Pál kolozsvári katonai törvényszéki bíró vezetésével. Jancsó Csabát 10 évre, a 29 éves Szalai Attila 18 évre, Molnár Bélát 6 évre ítélték, a többiek 7 és 15 év közötti elzárásra. Zsilaván a börtönben megverték Jancsó Csabát, mert megcsókolta az őt meglátogató édesanyját. Később Brailától 75 kilométerre lévő munkatelepre vitték, több száz társával együtt, ahol gátat építettek. Egy főnek naponta 3,2 köbméter földet kellett kiásnia. A kosz, a hiányos táplálkozás miatti legyengülés, a fertőzött, Dunából származó ivóvíz miatt 1960-ban kitört a tífuszjárvány, s ennek áldozata volt Jancsó Csaba is. Könnyebb munkára vitték, répát szedni Gradinára, ahol Páskándi Gézával együtt dolgozott. Jancsó Csaba 1964. augusztusában szabadult. Munka után esti líceumba járt, elvégezte a X. és XI. osztályt, majd érettségi után beiratkozott a faipari technikumba. A szekusok az évek során egy percig sem hagyták alább megfigyelését. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. Tíz év koszorúzásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./2006. október 3.
Nagyenyeden a Bethlen Dokumentációs Könyvtár gróf Mikó Imre, a Bethlen Kollégium főgondnoki tisztségét 38 éven át betöltő közéleti személyiség és író emlékkiállításával nyitotta meg az új tanévet. Győrfi Dénes könyvtáros azért választotta a főgondnok személyét, mert szeptember 16-án emlékeztek meg halálának 130. évfordulójáról. “Erdély Széchenyije” 1838–1876 között volt a Kollégium főgondnoka. 1863-ban könyvtárának 5000 kötetét, valamint érmegyűjteményét az iskolának adományozta. Ő képviselte a Kossuth-kormányt a székelyek agyagfalvi gyűlésén, ő alapította meg 1859-ben a nevét viselő sepsiszentgyörgyi kollégiumot, és ugyanebben az évben létrehozta Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Az emlékére rendezett kiállításon első alkalommal kerül közszemlére az a 20 levél, melyet 1855–1864 között intézett a kollégium elöljáróságához. A kéziratok mellett néhány műve is megtekinthető, így az 1856-ban Kolozsváron kiadott háromkötetes Erdélyi történelmi adatok, a Pesten 1867-ben megjelent Benkő József élete és munkái. Az Irányeszmék, valamint Bod Péter élete és munkái című műve Pesten látott napvilágot 1861-ben, illetve 1862-ben. /T. I.: Gróf Mikó Imre-kiállítás a Bethlen-könyvtárban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./2006. október 4.
„Ebben az országban a román nyelv nem fakultatív” – ez a román nyelvű felirat olvasható a Kolozsvár központjában lévő Ema nevű bár falán. Vlad Rusu báros szerint nem sértő ez a kijelentés, ez a falfirka nem diszkriminatív jellegű, azonban érvekkel nem tudja alátámasztani állítását. Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke elítélendőnek találta a kolozsvári kocsma falfeliratát. A törvény határait súrolja a felirat, jelentette ki Asztalos. Az eset kapcsán felelevenítette a 2006. április elsején ugyancsak Kolozsváron történt esetet, amikor egy vendéglő tulajdonosának az az ötlete támadt, hogy a létesítmény ablakára kiírja: magyarokat nem szolgálnak ki. Elmondta, első lépésként a felirat eltávolítását fogja javasolni. /Kertész Melinda: A báros nem érti, miért sértő a felirat a kolozsvári kocsmában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./2006. október 4.
A Madách Irodalmi Társaság szeptember 22-23-án tartotta tizennegyedik szimpóziuma őszi ülés-szakát Csesztvén, Madách Imre édesanyja kúriájához, a Majtényi-kúriához közeli művelődési házban. A rendezvényt Andor Csaba elnök nyitotta meg. Asztalos Lajos /Kolozsvár/ a Tragédia általa készülő spanyol változatának ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik színét elemezte, majd további előadások következtek. A megjelentek Balassagyarmaton Madách Imre szobra előtt emlékeztek a nagy költőre. Befejezésként a résztvevők ellátogattak a felvidéki Alsósztregovára, ahol megtekintették Madách szülőházát, a Madách-kastélyt és a benne berendezett múzeumot. Örömmel tapasztalták, hogy az előcsarnokban a szlovák előtt terjedelmes magyar szöveg ismerteti a kastély történetét. /Asztalos Lajos: XIV. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ 2006. október 4.
Október 2-tól fehér karszalaggal végzik teendőiket a Krónika országos magyar napilap munkatársai. A szakszervezet által kezdeményezett tiltakozás oka, az érdekképviselet elnöke, Lukács János szerint az, hogy a kollektív munkaszerződés előzetes tárgyalásakor a lap vezetősége nem volt hajlandó tárgyalni egyes kérdésekről. /Szerkesztők, a tudósítók száma, javadalmazásuk, a rovatok és mellékletek kérdése stb./ Deák Attila, a kiadó vezérigazgatója szerint félreértésről van szó. Nem zárkóznak el a tárgyalás elől. /E.-R. F.: Japán sztrájk a Krónikánál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Lukács János szakszervezeti elnök, elmondta, sok munkatárs több munkát is végez. A Krónika Kiadó Rt. részvényeinek 82 százalékát a Magyarországon székelő Hungarom Média cégcsoport birtokolja, a maradék 18 százalék egy romániai magánszemély és három jogi személy között oszlik meg. A Krónika többségi részvényeit birtokló Hungarom Médiánál ez év áprilisában zajlott tulajdonosváltás, amikor is az Ingatlanforgalmazó és Gazdasági Tanácsadó Rt. (Inforg) vált a cég tulajdonosává, és áttételesen a kolozsvári lapkiadó irányítójává. Az Inforg tulajdonosa a kolozsvári származású Nagy Elek üzlettársa, Nánásy Csaba. /Japánsztrájk a Krónikánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./2006. október 4.
Kun György szobrait állították ki a Kolozsvár Társaság Galériájában. /Józsa István: Szoboridő. Kun György kiállítása a Kolozsvár Társaság Galériájában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./2006. október 5.
Szilágyi Adalbert Bélát, Szilágyi Domokos testvérét megdöbbentett a sebtében világgá kürtölt hír: ,,Szilágyi Domokos szekusügynök volt.” 1956-ban mindketten a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem hallgatói voltak. Az egy hétig tartó tanulmányi kirándulásról Kolozsvárra visszatérve értesült arról, hogy Domi öccse eltűnt. Amikor viszontlátta, halálsápadt volt. – Mit tettek veled? – kérdezte. ,,Erről soha semmit ne kérdezz” – hangzott a remegő válasz. Később egyik évfolyamtársa elmondta: a pad alatt pillantotta meg feketére zúzott körmeit bal kezén. Az akkor 18 éves Szilágyi Domokosból ekkor csinálhattak ,,szekusügynököt”. /Szilágyi Adalbert Béla: Abszurd tetemrehívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./2006. október 5.
A magyar forradalom 50. évfordulójára jelenik meg a Polis Könyvkiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című kötet. A kiadványt Dávid Gyula tanulmánya és egy, a nagyobb pereket adatszerűen bemutató fejezet vezeti be. Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója elmondta, a kolozsvári magyar főkonzulátusáról Szentpéteri István konzul megkereste őt azzal, hogy országos kiterjedésű adatgyűjtést kellene elkezdeni, ennek kiadását támogatnák. Közel 1400 személy az adatait sikerült összegyűjteni. Szükség volt levéltári kutatásra is. Fennmaradt a Magyar Autonóm Tartomány katonai ügyészségének az irattára, ez a marosvásárhelyi Állami Levéltárban van, innen származott 700 embernek az adata. Az egyházközségektől is sok anyag érkezett be. A könyvben a főanyag 1956–1965 között letartóztatottakra és elítéltekre vonatkozik, 1956-nak a romániai utótörténete ugyanis 1965-ig tart. /Köllő Katalin: Könyv az ’56-os politikai elítéltekről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./2006. október 7.
Erdély-szerte megemlékeztek az 1948–1949-es magyar forradalomról és szabadságharcról. A központi rendezvényeket az idén is Aradon tartották, ezeken részt vett Göncz Kinga magyar külügyminiszter és Markó Béla RMDSZ-elnök is. Kolozsváron a Házsongárdi temetőben Tamás András honvéd alezredes síremlékét koszorúzták meg, majd a szamosfalvi obeliszknél koszorúztak az RMDSZ megyei szervezetének vezetői. Markó Béla minden olyan kezdeményezést ellenez, amely az aradi Román – Magyar Megbékélés Park nevének vagy rendeltetésének megváltoztatására vonatkozik. Dorel Caprar, az aradi SZDP elnöke bejelentette: pártja a Román–Magyar Megbékélési Park statútumának megváltoztatására vonatkozó projektet fog javasolni a városi tanácsban. A szociáldemokraták multi-etnikumú parkot akarnak. /Egykor meghaltak szabadságért, egyenlőségért, testvériségért. Kegyeletteljes megemlékezés az aradi vértanúkra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./