udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20038
találat
lapozás: 1-30 ... 19771-19800 | 19801-19830 | 19831-19860 ... 20011-20038
Helymutató:
Kolozsvár
2006. október 28.
Neveink múltjának és jelenének könyvtári szakirodalma van. Ezt tovább gazdagítják a föllendülőben lévő névtani kutatások. Tavaly jelent meg Murádin László Erdélyi magyar családnevek című névtani munkája; a Szabadság rendszeresen közli Asztalos Lajos hiánypótló helytörténeti sorozatát: Kolozsvár helynevei. Fontos B. Gergely Piroska értekezése is: A felekezetek hatása az erdélyi keresztnévhasználatra a reformáció és ellenreformáció korában (2003). És tavaly látott napvilágot az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XII. kötete, amely az előzőkkel külön szócikkrészekben becses XVI–XIX. századi személy- meg helynévi példát tartalmaz. /Kósa Ferenc: Takács Ferenc takács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./2006. október 30.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatául esett – kivégzett, börtönt viselt vagy más módon meghurcolt – protestáns teológiai tanárok, diákok, lelkipásztorok és egyháztagok tiszteletére emlékművet avattak október 28-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarán. Az emlékműhöz az Illyés Közalapítvány is hozzájárult. Ez az alkotás az intézet udvarára tervezett szoborpark első darabja. Az emlékmű a szovátai Bocskai Vince szobrászművész alkotása. A kőtalapzaton két, félig nyitott ajtóra emlékeztető bronztábla helyezkedik el, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a zsarnokság megszűnt ugyan, de ha nem ügyelünk, könnyen feltámadhat ismét. Ünnepi emlékező beszédében Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök a bibliai Nabukodonozornak és későbbi világi diktátor-utódainak esetét említette, akiknek uralkodása idején mindig akadtak előttük meghajolni nem akaró igazi férfiak. A kommunista rendszerben a szamosújvári, jilávai, periplávai, Duna-deltai stb. börtönökben meghurcoltak lelke számára mindig ott lebegett egy láthatatlan ablak, amelyet sosem lehetett bezárni. „Amíg nekünk ilyen ablakunk van, addig lesz számunkra egyház és nemzet” – mondta a volt püspök. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök szerint a Trianonban megtaposott, majd 1945-ben a vörös birodalomnak odavetett magyar nemzet, amely azelőtt ezer éven keresztül védelmezte Európát, 50 esztendővel ezelőtt kimondta ősi szabadságvágyát. A felavatott emlékművet az egyházak, a főkonzulátus, helyi magyar szervezetek képviselői, magánszemélyek koszorúzták meg. /Ördög I. Béla: Figyelmeztető félig nyitott/csukott ajtó. 1956-os emlékművet avattak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 30.
Az Erdélyi Református Egyházkerület és a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány tizennegyedik alkalommal osztotta ki az udvarhelyszéki Siménfalván a Czelder Márton- és Földes Károly-szórványdíjat. A Czelder-díj ezúttal Csíkszeredába, a Földes-díj pedig Siménfalvára került. Az idei Czelder Márton-díjat és a vele járó 800 svájci frankot Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztornak ítélték. Először Csíkszentmártonban, majd Csíkszeredában és a hozzá tartozó szórványban munkálkodott. A Földes Károly-díjat az idén Mircse György, siménfalvi tiszteletbeli gondnok vehette át, a Szőke-Nyikó menti református szórványmagyarság hitének megőrzéséért tett szolgálatáért. Czelder Márton (1833–1889) református lelkész, misszionárius, egyházi író, szerkesztő volt. Tizenöt éves sárospataki diákként részt vett a szabadságharcban, két ízben is megsebesült. 1860-ban Románia délkeleti övezetébe, az akkor Moldva-Oláhországnak nevezett régióba ment, a kivándorolt magyarok körébe. Ott tíz év alatt egyházak és iskolák egész sorát szervezte meg, templomokat és iskolákat építtetett. 1865-ben veszedelmes emigránsként körözték az osztrák birodalomban. Földes Károly1891-ben született Mérán, elsőként ismerte fel a nemzet pusztulásának fokozott veszélyét. A szórványban Mezőújlakon és nagyon sok környező településen szolgált, Mezőújlakon iskolát teremtett. Ő az elindítója a szórványmissziónak, a Ki a Mezőségre! irányzatnak. Börtönben is ült, majd Szatmárnémetiben hunyt el 1968-ban. /V. J.: Szórványdíjak hosszú évek hűséges munkálkodásáért. Tizennegyedik alkalommal osztottak Czelder- és Földes-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 30.
Érmihályfalván és Nagyváradon is emléket állítottak az 1956-os magyar forradalomnak. Az érmihályfalvi koncepciós per 31 áldozatának emlékére készült Mihály Gábor budapesti szobrászművész alkotása, a halhatatlan lelket és a megújuló életet megtestesítő főnixmadár. „Megrázó események zajlottak idén október 23-án” – emelte ki Tőkés László Érmihályfalván, az emlékmű felavatása előtt elhangzó igehirdetésében. „Rombolások, rendőrállami intézkedések jellemezték e napot, és ugyanúgy csőcseléknek minősítették a zsarnoksággal szembeszegülőket, amint azt 1956-ban is tették” – mondta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, feltéve a kérdést: a polgári köznyugalom nevében szabad-e a hatalomnak elfojtani az emberi jogokat és a lelkiismeretet. 1958-ban kivégzett Sass Kálmán emléktábláját. A szoboravatás után Székelyhídi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke elmondta: 1956 a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés forradalma volt, és üzenete az, hogy ezt a harcot ma a globalizált világban is folytatni kell. Nagyváradon a Réti református templomban október 29-én avattak emlékművet az ’56-os forradalom áldozatainak. Tőkés László igehirdetése után Pálfy József, a gyülekezet lelkipásztora elmondta: azért vállalták fel az ’56-os emlékműállítást, mert templomuk felépítésének fél évszázadát is most ünnepelik. A templom udvarában felállított emlékművet, Gergely István kolozsvári és Dóczi András csíkszeredai szobrászművészek közös alkotását, a püspök és a templom lelkésze leplezték le. Tőkés László köszönetet mondott a magyar kormánynak azért az anyagi támogatásért, amellyel az érmihályfalvi és a nagyváradi emlékművek felállítását segítette. /1956-os emlékműavatás Érmihályfalván és Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 30.
1956-os emlékműsort szerveztek a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány bentlakó diákjai október 27-én Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. A diákok szavaltak. A műsor végén kalotaszegi és mezőségi táncokat adtak elő a fiatalok. /Birtalan Ágota: „Nem akarok gyáva csendet...” – 1956–2006. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 30.
A Kolozsváron lezajlott V. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat a marosvásárhelyi Ariel Színház magyar tagozatának Mirkó királyfi című előadása nyerte. /D. H.: Legjobb az Ariel Mirkója. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./2006. október 30.
Az animáció világnapja alkalmából Nagyváradon is animációs filmvetítést tartottak október 28-án, az esemény házigazdája a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti szaka volt. A vetítéseken a nagyváradi magyar egyetem reklámgrafika szakán, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári filmművészeti szakán készült alkotásokat is levetítették. Újvárossy László, a nagyváradi egyetem képzőművészeti szakának adjunktusa elmondta, a tanintézet reklámgrafika szakán kötelező tárgyként oktatják az animációkészítést. Az órákon Radu Igazság bukaresti filmrendező és Balázs Zoltán gyakornok vezetésével folyik a munka. Az egyetemen Metrion néven hozták létre azt az alkotóműhelyt, mesélte Demeter Szilárd egyetemi oktató, hozzátéve, hogy a műhelyben színészek, újságírók közreműködésével készülnek az animációs alkotások. /Gergely Gizella: Középpontban az animáció. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 30.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében mutatták be Killyéni András: A kolozsvári sportélet életrajzi gyűjteménye (1818–1918) című munkáját. Kiss András nyugalmazott főlevéltáros értékes és úttörő alkotásnak nevezte Killyéninek, a Szabadság munkatársának a kötetét. A könyv felsorolta az akkoriban létező sportegyesületeket is. /Póka János András: A kolozsvári sport száz éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2006. október 31.
Kolozsváron, a kolozsmonostori katolikus temetőben sírgyalázás történt, számos sírkövet kidöntöttek, felborítottak, összetörtek. Nem először történt ez, a hatóságok mindeddig semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni. – Az első támadást nem a temető, hanem az Apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária)- templom ellen intézték, 1998-ban, amikor a felújításért Europa Nostra-díjat adtak. Így érkeztünk Európába – fogalmazott Kádár István plébános. – Pár évvel később előállították a „tettest”: egy tizenkét-tizenhárom éves fiút. Nehéz volt elhinni, hogy ez a kölyök zúzta be a súlyos, vasalt ajtót – meséli Palocsay György kántor. Idén februárban is volt temetőgyalázás, ledöntöttek 20 sírkövet. A nyomozás nem ért el eredményt. /E.R.F., N.H. D.: Sírgyalázás a kolozsmonostori katolikus temetőben. A kegyeletsértő vandálok sokmilliós kárt okoztak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2006. október 31.
Október 29-én, vasárnap Haralyon a római katolikus templomban a szentmise keretében dr. Gazda Ferenc nyelvészprofesszorra, az 1956-os Dobai-per egyik elítéltjére emlékeztek falusfelei, rokonai és tisztelői, majd a szentmise után ünnepélyes keretek között sírjánál kopjafát avattak emlékére, melyet Makó Csaba kovásznai fafaragó készített, és Beke Loránd gelencei káplán szentelt meg. A sírnál Gazda István kovásznai alpolgármester, dr. Gazda Ferenc unokaöccse szólt az emlékező közösséghez, majd a helyi iskolában bemutatta Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezés-kötetet, mely nemrég jelent meg a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában. /Bodor János: Dr. Gazda Ferencre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./2006. október 31.
Szilágycsehben nyolcadik alkalommal rendezte meg Bodea György kémiatanár a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. Akkora volt az érdeklődés, hogy kétnaposra kellett nyújtani a rendezvényt, mert a 27 előadás nem fért be egyetlen napba. A rendezők mintegy 250 résztvevőre számítottak, de majdnem 460-an jöttek el. A Szilágyságból és a környező megyéken kívülről Déváról, Temesvárról és Maros megyéből is érkeztek csapatok. Október 27-én az általános iskolások léptek színpadra. Közülük a szilágynagyfalui Petri Mór Általános iskola Maszkurái kapták az első díjat, második lett a tasnádi Minitinik csapata. A harmadik helyen a dévaiak és a gernyeszegiek osztoztak. Október 28-án a középiskolásoké volt a színpad. A szilágycsehi művelődési otthon kicsinek bizonyult a sok jó előadás mindegyikére. Bessenyei István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja, zsűrielnök értékelésében jelezte: nagyon nagy gondban voltak, mert látványosan javult az előadások színvonala. Végül két első díj mellett döntöttek: a székelyhídi Grifittit és a zilahi Szkoccsot tartották a legjobbaknak. Második díjat kapott a nagyváradi Epepe. Harmadik díjat a kolozsvári Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium Angyalkák csapata vitte haza, ők kapták a közönségdíjat is. A zsűri különdíjakat is kitalált, hogy jutalmazza a diákok lelkesedését. A Sziporkák díjat a tasnádi Teletinik érdemelték ki, de a krasznai Tinikomédiások is kaptak díjat. „Már a tavaly is az volt az érzésem, hogy a PADIF Erdély legfontosabb diákfesztiválja lesz, az idén csak erősödött ez az érzés”, nyilatkozta Mátyás Irén, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatója. Elmondta, régóta évente két-három csapatot is meghív Zsámbékra a Kárpát-medencei diákszínjátszó fesztiválra, de most nem tudott dönteni. /Józsa László: Sikeres diákszínjátszó fesztivál. III. díj a kolozsvári Pázmány Péter Gimnáziumnak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2006. október 31.
Elhunyt Szabó Bokor Márta /Tusnádfürdő, 1938. okt. 28. – Kolozsvár 2006. okt. 29./ keramikus művész, a Barabás Miklós Céh ügyvezető elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a Farkas utcai BMC-székház működtetésében, felszereltségének biztosításában. Nagy tervei voltak, kedvenc anyaga az agyag és kőcserép mellett kiegészítőként az üveget is be szerette volna építeni kerámiáiba. Életműve felbecsülhetetlen kincset jelent az erdélyi és az összmagyar kultúra számára, értékelte Németh Júlia műkritikus. /Németh Júlia: Aki másokért élt. Szabó Bokor Márta emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2006. november 1.
– Ha a történelmi magyar egyházak által visszakövetelt kolozsvári ingatlanokat mind visszaszolgáltatják, megerősítik azt az elméletet, hogy a románság 400 éven keresztül nem épített itt semmit, hogy csupán egy megtűrt nép volt – hangoztatta Kolozsváron Aurelian Pavelescu Kereszténydemokrata Néppárti (KDNPP) képviselő. A politikus szerint az egész visszaszolgáltatási eljárás feudális gondolkodásra vall. Pavelescu, aki civilben jogász úgy véli: a templomokon kívül, valamennyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatása elfogadhatatlan, törvénytelen és alkotmányellenes. A képviselő sajtóértekezletén valamennyi történelmi magyar egyházat hevesen támadta, de leginkább a Római Katolikus Státus ellen emelt kifogásokat. Kifejtette, hogy szerinte a gyulafehérvári érsekség nem tekinthető a Státus jogutódjának. A trianoni döntést követően – Pavelescu szerint – az ingatlanok a román korona tulajdonába kerültek, ennek jogutódja pedig a mai román állam, tehát az egyház keresetének nincs semmilyen jogi alapja. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila úgy vélekedett: Pavelescu politikai tőkét akar kovácsolni magának ennek kapcsán. A Római Katolikus Státus szóvivője, Hajdú Gábor kijelentette: Romániában minden visszaszolgáltatás, visszakövetelés esetében a referencia-dátum 1945. március 6. Aki igazolni tudja, hogy azon a napon valami a tulajdona volt, annak van jogalapja a visszaigénylésre. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Felül kell vizsgálni az ingatlan-visszaszolgáltalást? Pavelescu szerint Erdélyben feudális viszonyokat teremtenek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./2006. november 1.
Előzetes letartóztatásba helyeztek ötöt abból a hat kolozsvári újságíróból, akiket azzal vádolnak, hogy két éven át politikusokat, közintézmények vezetőit, üzletembereket zsaroltak, jogtalan haszonra téve szert ily módon. A többek között a Buna Ziua, Ardeal napilapot és a Gazeta de Cluj hetilapot megjelentető Gazeta tröszt alkalmazottaira a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Bűncselekményeket Kivizsgáló Igazgatóság álarcosai csaptak le október 31-én. /(balázs): Letartóztatták a zsarolással vádolt újságírókat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./2006. november 1.
Első ízben készült román nyelvű dokumentumfilm a magyarországi 1956-os forradalomról és romániai hatásáról, lecsapódásáról. „Szerintem a román közönség számára, román nyelven ilyen igazmondó, mítoszromboló film még nem készült. De a romániai magyarok is sokat tanulhatnak belőle, mert a történelmi igazságot reális alapokra helyezi” – fogalmazott az RTV csatornán november 4-én és 11-én vetítendő film egyik készítője, Vígh Emese, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa. Az alapszándék az 1956-os forradalom bemutatása volt, „de a romániai események tükrében, hogy megértse a román közönség is, hogy 1956-ban Romániában sem a lakosság, sem a megtorló hatalom nem várta ölbe tett kézzel, hogy hogyan végződnek a budapesti harcok”. A dokumentumfilm két egyórás részből épül fel. A Bukott forradalmak (Revolutii esuate) az október 23. – november 4. közti időszakot mutatja be. A Nagy Imre-ügyről (Afacerea Imre Nagy) és a forradalom leverése után következő időszakról szól a második rész. „Hangsúlyozom, a film történetének nagy része Romániában zajlik: a nézők megtudhatják, hogyan reagáltak a román hatóságok a forradalom hírére, mi történt a román lakosság körében, hogyan játszotta ki a Szekuritáté a lakosság jóhiszeműségét, mondván, hogy a magyar forradalmárok Erdélyt akarják megszerezni, és ezáltal a románok nagy része elvetette a forradalom ötletét. Mítoszokat rombol le a film, és előítéletek nélkül feszegeti ezeket a kényes kérdéseket” – mondta Vígh Emese. A második rész Nagy Imre snagovi fogságának a történetét meséli el. Hogyan játszottak össze a szovjet, a román és a magyar titkosszolgálatok azért, hogy Nagy Imrét eltávolítsák Magyarországról. Az összeesküvésnek az egyik kulcsfigurája nem más, mint Walter Roman, Petre Roman volt miniszterelnök édesapja. A filmben Petre Roman elmondta, hogy az édesapja mit mesélt neki erről a történetről. A szupertitkos akció, az összeesküvés iratai fennmaradtak a SRI levéltárában, és Varga Andrea történész segítségével sikerült ezeket lefilmezni. „Hátborzongató azt látni, hogy mindent följegyeztek Nagy Imréről. Mennyit evett és mit, mikor mit mondott, mikor volt jókedvű, mikor volt kétségbeesett”. A film legfontosabb szereplői között van Vladimir Tismaneanu, Varga Andrea, Stefano Bottoni történész, Gheorghe Apostol, az RKP KB egykori tagja, Gheorghiu-Dej jobbkeze, Ileana Ioanid, aki a Nagy Imre történetét román nyelven megjelentette, továbbá Nagy Imre Budapesten élő unokái. /Debreczeni Hajnal: ’56-ról TVR-s filmpremier. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./2006. november 1.
A határon átívelő forradalom című emlékestet tartották meg október 30-án Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A beszélgetést Koczka György temesvári szerkesztő, egykori politikai elítélt vezette. Lassan György személyében 1956 októberének budapesti résztvevője mesélte el a történteket, aki fegyverrel harcolt – húszévesen – a szabadságért, s akinek a forradalom leverése után menekülnie kellett. Az Egyesült Államokban talált menedéket, abban az országban, amely cserbenhagyta annak idején Magyarországot. A dévai, nagyenyedi és aradi találkozók után Temesváron is bemutatták Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész 1956 Erdélyben című, a perekről és az elítéltekről részleteket tartalmazó adattárát. A Szoboszlay-perről annak kutatója és kötetbe foglalója, az aradi Jámbor (Péterszabó) Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke beszélt. Romániában a becsült adatok szerint közel harmincezren szenvedték el a megtorlás valamilyen formáját, amiért szimpatizáltak az 1956-os magyar forradalommal. /(pataky): Feloldani a kollektív félelmet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./2006. november 1.
Október 28-án műfordító-konferencia zajlott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Kolozsváron. Horváth Andor, a konferencia elnöke mondott beszédet. Az előadók között volt Vallasek Júlia és Székely Melinda. /Márton Imola: Nyelvtranszfer. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./2006. november 1.
Varga Péter október 20–21. között tartott Kolozsvárott teltházas előadást. A találkozót az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) szervezte és moderálta. Varga Péter, aki Erdélyben már több mint harminc előadást tartott, villamos üzemmérnöki és mérnöki diplomát szerzett Budapesten, de elvégezte a teológia és könyvtár szakot is az ELTÉ-n. 1990 óta a Zászlónk katolikus diáklap főszerkesztője és a Regnum Marianum közösség oszlopos tagja. A spielhózni kifejezés az 1970-es évek elején született, amikor a kommunista érában nem lehetett nyíltan beszélni nagyobb közönség előtt. Varga Péter ekkor tartotta előadásait kisebb társaságban, a Regnum Marianum fiataljainak. Ezt a közösséget a magyar ifjúság katolikus szellemben való nevelésére alapították. Ez a kifejezés praktikusnak is bizonyult, mert telefonbeszélgetések alkalmával is lehetett használni, a hatalom emberei nem értették, mit fed pontosan. /Végh M. Balázs: Ismét spielhóztak Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ 2006. november 1.
A legújabb kori erdélyi memoárirodalomban külön fejezetet alkotnak azok a visszaemlékezések, amelyekben az 1956-os magyar forradalom és a rá következő romániai megtorlások idéződnek fel. Az emlékezők, a hiteles tanúk sorába tartozik Gazda Ferenc, a kolozsvári Magyar Nyelvtudományi Intézet kutatója, a Bolyai Tudományegyetem tanársegéde, akinek egyik ,,bűne” az volt, hogy szűk baráti körben gondolkodni mert nemzete, népe sorsáról, jövőjéről, s elmulasztotta feljelenteni barátait, akik a közös gondolatokat papírra is vetették. A tíz – majd egy második perben még tizenöt – évből, amelyet kirótt reá a hadbíróság, hetet töltött embertelen körülmények, lelki és fizikai megaláztatások között. Gazda Ferenc szenvedéstörténetéről vallott visszafogottan, éppen ezért megrázó hitelességgel. Elrabolt esztendők című könyvében. /Dávid Gyula: Élő múlt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./2006. november 2.
A román politikai osztály gondoskodik arról, hogy az ember szégyenkezzen. Itt van például Aurelian Pavelescu képviselő, aki szerint az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása megerősítené azt a tényt, hogy a románság Kolozsváron 400 év alatt nem épített semmit. Ez az ember a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. A történelminek nevezhető Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt jó egy évtizeden át zászlaján hordozta a Restitutio in integrum elvét. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Prostitutio in integrum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./2006. november 2.
1956. november 4-én indult be a temesvári rádió szerb és a német nyelvű rádióadása, mindkettő félórás terjedelemben. Magyar nyelvű rádióadása abban az időszakban csak a kolozsvári rádiónak volt. A temesvári rádió magyar szerkesztősége 1990-ben jött létre. /Pataki Zoltán: Éterjubileum. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./2006. november 3.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/ szorgalmazására rendezik meg a hét végén a II. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciát Kolozsváron, amelyet először tavaly májusban szerveztek, akkor még csupán virtuálisan, internetkapcsolaton keresztül. A mostani konferencián három nagy témáról tárgyalnak. A meghívott kisebbségek – például a makedóniai albánok, a moldvai gagauzok, az észtországi oroszok, a spanyolországi baszkok vagy katalánok – bemutatják saját felsőoktatási hálózatukat. Másrészt a résztvevők elfogadhatják az Európai Kisebbségi Charta tervezetét, amelyet már a virtuális konferencia nyomán összeállítottak. Harmadrészt azzal is foglalkoznak, milyen hatásai vannak a bolognai folyamatnak a kisebbségi felsőoktatásra. Kovács Lehel, a konferencia egyik alelnöke elmondta, minden meghívott modellértékű intézményt tud bemutatni, a paletta pedig széles, mert ezek a kisebbségek állami egyetemmel, magánintézményekkel, de kétnyelvű oktatási struktúrával is rendelkeznek. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar vezetői közül nem hívtak meg senkit előadónak erre a konferenciára, Kovács Lehel szerint azért, „mert már jól ismert az egyetem hivatalos álláspontja ebben az ügyben”. A konferenciát a BKB, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és az Erdélyi Gondolat Egyesület közösen szervezi. /Debreczeni Hajnal: Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, Babes-Bolyai nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./2006. november 3.
November 4–15. között tartják Bukarestben a XVI. Országos Színházi Fesztivált. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata Visky András Tanítványok című Tompa Gábor rendezte előadással vesz részt a fesztiválon. A színházi seregszemle igazgatója és egyszemélyes válogatója Marina Constantinescu kritikus. „Visky András személyiségének, írásainak, belső világának, életfilozófiájának valódi ismerőjeként Tompa Gábor rendkívül egyszerűen követi a szöveg drámai feszültségét, anélkül, hogy nehézkes és fölösleges szimbolikával töltené meg, vagy engedne a folyamatos magyarázkodás kísértésének.” – írta Marina Constantinescu a Tanítványok kapcsán. /Tanítványok az Országos Színházi Fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./2006. november 3.
„1956” címmel vetít a magyar forradalomról készült kétrészes dokumentumfilmet a Román Televízió, első részét november 4-én, második részét pedig november 11-én. A dokumentumfilm készítője Alin Gelmarean, a Kolozsvári Televízió munkatársa, akit Vígh Emese, a televízió magyar adásának munkatársa segített munkájában. A film első része 1956: elbukott forradalmak. A Szekuritáté gyökereiben fojtotta el a kezdeményezést, több mint 10 ezer embert ítéltek el súlyos börtönévekre. Túlélők megrázó vallomásai hangzanak el. A második rész 1956: a Nagy Imre ügy. Nagy Imrét Romániába hozták, és Snagovon szobafogságban tartották. Mintegy 50 személlyel voltak itt 1957 áprilisáig. /Rendkívüli 1956-os műsor a Román Televízióban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./2006. november 3.
Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./2006. november 4.
November 3-án találkozott Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője. Két munkacsoport létrehozásában egyeztek meg. A jövő évi választáson való együttműködésről nem esett sok szó, de Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke és RMDSZ-képviselő azt javasolta, hogy a romániai magyarságot Markó és Tőkés képviselje az Európai Parlamentben. A két vezető azt követően ült tárgyalóasztalhoz, hogy az RMDSZ és az EMNT kölcsönös párbeszédet kezdeményezett egymással. A megbeszélés után Markó Béla és Tőkés László közösen nyilatkozott a sajtónak. Markó szerint az egyik munkacsoport feladata az, hogy kidolgozza az erdélyi magyar egyeztető „kerekasztalnak, fórumnak” a létrehozását, amelyben „az EMNT és más fontos erdélyi magyar civil szervezetek képviselői gondolkodhatnának együtt az RMDSZ-szel”. A másik munkacsoportot pedig azzal bízták meg, hogy kidolgozza az erdélyi magyarság nemzeti minimálprogramját. Ez utóbbi bizottság az RMDSZ elnöke szerint lehetőleg decemberig veti papírra az erdélyi magyarság alapvető politikai célkitűzéseit. Tőkés László úgy vélte, hogy „kényszeregység helyett közmegegyezésre kell törekedni a romániai magyarság és a közjó érdekében”. Az egyházi elöljáró szerint a nemzeti minimálprogramnak tartalmaznia kell az autonómia és az önálló állami magyar egyetem ügyét. /B. T.: A nemzeti minimumot keresi Markó és Tőkés. Két munkacsoport létrehozásában állapodtak meg Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2006. november 4.
November 3-án kezdődött Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban a 2. Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság szervezett, jelentős kül- és belföldi részvétellel. A rendezvényen megjelentek, és ismertették helyzetüket az Európa-szerte működő kisebbségi tannyelvű egyetemek képviselői. A konferencián megjelent többek között Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök, Románia miniszterelnök-helyettese, Cseh Áron magyar főkonzul, Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT-alelnöke, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár és Lisa Heilbronn, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének kolozsvári irodavezetője. Az ülésen Cseh Áron főkonzul átadta a Sólyom László köztársasági elnök üdvözletét. Többek között elhangzott: az Európai Unióban a kisebbségek képesek kell hogy legyenek ellenállni akár a természetes asszimilációs folyamatoknak is, ezért őket többletjogok illetik meg. Az anyanyelvi oktatáshoz való jog a széles körben elismertek közé tartozik: Európában minden hetedik ember kisebbségben van a saját országában, közülük több mint százezren saját anyanyelvükön végzik az egyetemet. Tőkés László az 1956-os forradalomra, és az azt követő megtorló intézkedésekre emlékeztetett, amelyek között lényeges helyet foglal el a Bolyai Egyetem megszüntetése, illetve beolvasztása a román intézménybe. Smaranda Enache, a Pro Demokrácia társelnöke elmondta: itt most nem csupán a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése merül fel, hanem elsősorban az, miként szembesülünk mi, magyarok és románok a közös közelmúlttal. – Ha így folytatjuk, akkor 60–80 éven belül a magyar közösséget is elveszítjük, ugyanarra a sorsra jut, mint a szász vagy a zsidó közösség – figyelmeztetett a polgárjogi aktivista megjegyezve: a Bolyai Egyetem elkobzása fájó pont a közelmúlt történelmében. Markó Béla elmondta: az állami támogatású önálló magyar egyetem már 1989-ben a magyar közösség egyik lényeges célkitűzése volt. Romániában létrejött ugyan a törvényes lehetősége annak, hogy az anyanyelvi felsőoktatás megvalósuljon, de ez nem elég, döntésjogra van szükség, amelyet csak önálló intézmények által lehet biztosítani, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen ugyanis nincs a magyar diákoknak és tanároknak döntésjoga – szögezte le Markó. A romániai magyarságot megilleti, hogy az általa befizetett adókból és illetékekből visszakapja a megfelelő részt, egyetem formájában – tette hozzá. A konferencia kiderült, hogy Galíciában (Spanyolország északnyugati csücskében) a galego nyelv hivatalos státusznak örvend, hogy a Santiago De Compostella városbeli galego egyetem létrehozása politikai konszenzus eredménye, amelynek még a nacionalistának számító Spanyol Konzervatív Párt is része volt. Ennek köszönhetően, a Franco-diktatúra tilalmai ellenére, ma már a lakosság jelentős része ismét beszéli és használja XIV. századból eredő anyanyelvét. Cardiffban, a walesi nyelvű intézmény megalapításakor az árral szemben kellett úszni, nagyon sokan úgy vélték: az angol nyelv tökéletesen elég mindenhez, nincs értelme őseik kihalófélben lévő nyelvével foglalkozni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem elég a lehetőség, döntésjog szükséges. Kisebbségi felsőoktatási konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2006. november 4.
November 3-án Kolozsváron tanácskoztak a magyar történelmi egyházfők. A felekezeti oktatás helyzete, valamint a felsőoktatási törvénytervezete volt – többek között – a téma. A megbeszélésen Pásztor Gabriella oktatási államtitkár és Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke is jelen volt. A megbeszélésről Pásztor Gabriella kisebbségi oktatási ügyekkel megbízott államtitkár elmondta: ez a megbeszélés egy több szakaszos párbeszéd első lépcsőfoka. /Nagy-Hintós Diana: Oktatási kérdésekről kezdeményeztek tanácskozást a magyar történelmi egyházfők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ 2006. november 4.
November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (Somorja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Klement Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./2006. november 4.
Az Európa Háza (Casa Europei – House of Europe) elnevezésű kolozsvári civil szervezet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezet kitüntetett több kolozsvári üzletembert, politikust, sajtóintézményt, köszönetet mondva ezáltal az európai szellem népszerűsítéséért. A sajtónak járó díjak átadása előtt a résztvevők egy perc néma csenddel áldoztak Balló Áron, a Szabadság tragikus körülmények között elhunyt főszerkesztője emlékére. A sajtóintézmények közül Az európai tömegtájékoztatás csillaga díjat kapott az Adevarul de Cluj, a Városházi Közlöny, a Kolozsvári Rádió, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió szerkesztősége. /(-s. -r.): Európai kitüntetés a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./