udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4302
találat
lapozás: 1-30 ... 3451-3480 | 3481-3510 | 3511-3540 ... 4291-4302
Helymutató:
Marosvásárhely
2005. október 18.
Nemrég Marosvásárhelyen tartották meg a Határon Túli Magyar Szervezetek harmadik fórumát. A tanácskozáson jelen volt Benedek László Argentínából, a latin-amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének képviseletében. Elmondta, hogy Latin-Amerikában három olyan ország van, ahol jelentős magyar diaszpóra él: Argentínában, Venezuelában és Brazíliában. Kisebb magyar közösségek élnek Costa Ricában, Paraguayban, Uruguayban és Chilében. A hét végi magyar iskolákban óvodás kortól egészen a középiskola végéig magyar földrajzot, történelmet, irodalmat és nyelvet tanítanak a gyerekeknek. Buenos Airesben a Zrínyi Kör már több mint 50 éves iskola, és stabilan 60-80 gyerekkel foglalkozik. – A dél-amerikai országok befogadók. Nincs semmi bajuk a különböző kisebbségekkel. Nincs elnyomás, de támogatás sincs. Argentínában aktív a magyar közösségi élet. Gyakorlatilag az óvodáskorú gyerekektől a felnőttekig a teljes hétvége magyar környezetben tud lefolyni. Amikor a dél-amerikai magyar szervezetek kiváltak a Magyarok Világszövetségéből, megszűntek a hivatalos képviseleti lehetőségeik. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma kínálta erre újra az esélyt, amikor meghívást kaptak a szabadkai tanácskozásra. Gyakorlatilag sem Magyarországon, sem pedig a Kárpát-medencében semmilyen információ nincs arról, hogy igazi magyar közösségek működnek Nyugaton. Évtizedeken át létezett egy újság, a Dél-amerikai Magyar Hírlap, amely megszűnt. Egy másik társaság nekiállt és elkezdett dolgozni, és ez év márciusában újra megjelent az Argentínai Magyar Hírlap. Emellett ösztöndíjprogramokat dolgoztak ki. Az elmúlt 8-9 évben 20-25 argentínai magyar fiatalt juttattak el 10 hónapra Magyarországra továbbképzés céljából. Szeretnék elérni, hogy a mindenkori magyar kormány felfigyeljen rájuk is. /Mózes Edith: Benedek László: A magyar kormány minket is vegyen figyelembe! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./2005. október 18.
Megjelent a Napom, napom, fényes napom című fotóalbum HMKK /Hargita Megyei Kulturális Központ/-könyvek sorozatában. A HMKK által kezdeményezett és szervezett tábor fotósai 2004. szeptemberében bebarangolták a Gyimesek völgyét. Így született meg az album. A tábor anyaga most Marosvásárhelyen is megtekinthető a Bernády Házban nyílt kiállításon. /Nagy Botond: Napom, napom, fényes napom. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./2005. október 19.
Nem ért egyet az október 17-i tüntetésekkel a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetősége, mivel az lerombolja azokat a részeredményeket is, amelyeket a különböző szintű egyeztetéseken értek el. A BBTE rektori hivatalában október 18-án Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István, az egyetem akadémiai tanácsának alelnöke tartott sajtótájékoztatót. Rámutattak: az állami magyar nyelvű egyetem a romániai magyarságnak legitim célkitűzése. Elismerik, hogy a multikulturalizmussal kapcsolatos ellenszenv nem teljesen alaptalan. A multikulturalizmus eszméjének az elutasítása azonban tájékozatlanságra vall. Salat Levente reméli, a mostani tanév első féléve végén tapasztalhatóak lesznek már azok eredmények, amelyek az intézmény magyar múltjához kapcsolódó szimbólumok megjelenítéséhez fűződnek. Nagy László kifejtette, hogy a romániai egyetem magyar tagozatának elsősorban a versenyképesség biztosítására kell törekednie. Szamosközi István felhívta a figyelmet, hogy a BBTE-n jelenleg több mint 12 ezer magyar diák tanul, de ebből csak nyolcezren anyanyelvükön. Szilágyi Pál, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a BBTE volt rektor-helyettese szerint a kolozsvári állami egyetem magyar tagozata az erdélyi magyar felsőoktatás legfontosabb intézménye, és annak is kell maradnia. Leszögezte: nem kell feltétlenül szétverni a BBTE-t, az egyetem három tagozata konzorciumként működhetne. Ugyanakkor az erdélyi magyarságnak jogos az igénye, hogy a román állam által fenntartott önálló egyetemmel rendelkezzen. A Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) azért jött létre, hogy kiegészítse a BBTE oktatási kínálatcsomagját. A tüntetés kezdeményezői felvetették annak a lehetőségét is, hogy a román állam által finanszírozott EMTE vállalhatná a műszaki, a mezőgazdaság és a művészi oktatást is. A képzőművészeti képzés még nem oldódott meg, és jó lenne ha a kolozsvári képzőművészeti egyetem magára vállalná ezt a feladatot. A legsürgősebben megoldásra váró ügy a mezőgazdasági képzés. Szilágyi előrelépésként értékelte, hogy a PKE-n a Debreceni Egyetem kihelyezett tagozataként elindult a mezőgazdasági képzés. Marosvásárhelyen kertészmérnöki szak működik, ezt szőlő- és gyümölcstermesztés irányába szeretnék kiterjeszteni. Az EMTE vezetősége úgy látja, hogy Csíkszeredában kellene sürgősen mezőgazdasági oktatást beindítani. A rektor leszögezte: az EMTE nem konkurens intézménye a BBTE-nek, ezért nem támogat olyan kezdeményezést, amely a BBTE rovására fejlesztené az általa vezetett intézményt. Az oktatási tárca határozottan elutasít minden etnikai elkülönülési tendenciát az oktatásban. A szaktárca közleménye szerint az etnikai alapú szegregáció ellentétes az európai szellemiséggel. /Borbély Tamás: Részeredményeket veszíthetünk -figyelmeztet a BBTE magyar vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./2005. október 19.
Október 14-15-én Project on Ethnic Relations Marosvásárhelyen szervezett tanácskozást az autonómiáról. Amikor az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvénytervezetről volt szó, egyesekből kirobbant az egyértelmű magyarellenesség. Vasile Burtea, a nép ügyvédjének helyettese (!) háborodott fel, aki alkotmányellenesnek nevezte a törvénytervezetet. Azt állította, hogy „kiszorító, antidemokratikus, „a romákat meg sem említik benne”, hanem egy „magyar enklávé” létrehozását célozza. Ion Solomon, sepsiszentgyörgyi tanácsos kifejtette, a Kovászna megyei románokat a végtelenségig elnyomják, és bár a lakosság 25%-át teszik ki, „tilos számukra az anyanyelvhasználat a közigazgatásban”. Emellett sérelmezte, hogy a megye címeréből hiányoznak a „specifikusan román elemek”, a munkavállalást a magyar nyelv ismeretéhez kötik, és így tovább. Az emberjogi aktivista véleménye pedig az volt, hogy számára egyetlen kisebbség létezik, a roma. /Mózes Edith: Kisebbség kisebbség ellen? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./2005. október 20.
Marosvásárhelyen az egyik helyi román napilapban szinte naponta találhatók magyarellenes cikkek. Öles betűkkel virít például a címoldalon: „Marosvásárhely elmagyarosítása román kéz által történik!” A cikk szerint a város hangsúlyozott „magyarizálást” szenvedett, ez a román nemzetiségű lakosság marginalizálásával jár, visszaemlékeztetve az ötvenes évek Vásárhelyének sötét hangulatára (!). A cikkíró kirohant a román nemzetiségű városi tanácsosok ellen, akik igennel szavaztak a Kossuth utca nevének visszaadására. Ezzel ugyanis elárulták a „román méltóságot”, és így tovább. Az újságíró elfelejti megemlíteni, hogy ennek előzménye az elrománosítás volt. Elfelejti, hogy a vásárhelyi magyarság nem kér mást, mint azt, ami az őslakos jogán hajdanán az övé volt. /Nagy Botond: Szegény kisgyermek panaszai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2005. október 20.
Több Maros megyei kastélyt kérnek vissza az erdélyi magyar nemesi családok – Kemény, Bethlen, Teleky, Rhédey – leszármazottai. Jelenleg összesen 24 barokk vagy reneszánsz stílusban épült kastélyról van szó, melyek jogi helyzetével nincs tisztában sem a helyi, sem a megyei közigazgatás, tekintettel arra, hogy az örökösök a visszatérítési kérelmeket egyenesen a bíróságoknak küldték el. A visszakért kastélyok között van a marosvécsi Kemény-kastély, amely 1228-ból származik, s amelyre báró Kemény János leszármazottai tartanak igényt. A keresdi kastély a Bethlen család rezidenciája volt. A kastélyt Bethlen Gábor örököse, a marosvásárhelyi Bethlen Anikó grófnő igényli vissza. A gernyeszegi kastélyt gróf Teleki László építtette. Az épület az erdélyi építészet egyik legérdekesebb darabja, Az épületben jelenleg tüdőszanatórium működik. A Sáromberkén található kastélyt Teleki Sámuel gróf építette 1769-ben. Örökösei néhány hete bejelentették, hogy a kastélyt köztulajdonba adják majd, és az épületből csak néhány szobára tartanak igényt szálláshelyül azokra az esetekre, amikor Romániába látogatnak. Szintén visszakérik a XIX. századi marossárpataki Teleki-kastélyt, illetve a Szászrégen közelében lévő Abafáján lévő Huszár-kastélyt, amely 1720-ban épült, a görgényszentimrei kastélyt, a szentpáli Haller-kastélyt, a marosgezsei Bánffy-kastélyt; a mezőzáhi Ugron-kastélyt, a bükkörményesi Rákóczi-kastélyt, a koronkai, illetve a nyárádszentbenedeki Tholdalagi-kastélyt, a backamadarasi Horváth-kastélyt, a bonyhai Bethlen-kastélyt, a magyarózdi Pekri-kastélyt, a topai Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt. A marosvásáhelyi Tholdalagi-palotában jelenleg etnográfiai múzeum, a Teleki-házban a Teleki Könyvtár, a Kendeffy-házban pedig a marosi bíróság működik. A Marosvásárhelyen visszaigényelt ingatlanok között van a Haller-ház és a Bornemissza-ház is. /Magyar nemesi családok követelik erdélyi kastélyaikat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ 2005. október 20.
Október 12–16. között a magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum ének (NOE) szervezésében Nagykovácsiban került sor hat országbeli magyar családszervezet részvételével arra a szemináriumra, melyen Háromszék megyét a kézdivásárhelyi Bandi Sándor, a városban működő Őrcsillag Család- és Nagycsaládos Egyesület elnöke és a bélafalvi Boldizsár Béla, a Caritas Családegyesület elnöke képviselte. Erdélyből Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és Nyárádszeredából voltak még résztvevők. Az ötnapos szemináriumon a Mit jelent szövetségben élni? és Mi a magyar? témákat vitatták meg. A jelenlevők újraválasztották az elnökséget: Benkő Ágota lett a Kárpát-medencei Családegyesületet Szövetségének régi-új elnöke, a vajdasági Krizsán Vilmos pedig az alelnöki tisztséget tölti be. Arról is döntöttek, hogy a kétévente sorra kerülő Európai Nagycsaládos Nemzetközi Találkozó harmadik rendezvényét 2006. július 20–23. között Győrben tartják meg. /(Iochom): Családszeminárium Nagykovácsiban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2005. október 21.
„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./2005. október 24.
Marosvásárhelyen a Zenés esték a Vártemplomban rendezvénysorozat keretében női kamarakórusok hangversenye zajlott, erre a marosvásárhelyi Musica Humana női kar fennállásának huszadik évfordulója adott alkalmat. Két kórus lépett fel október 22-én, a házigazda énekkar és a siófoki. /N. B.: Esti ének, orgonamuzsika. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./2005. október 24.
Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2005. október 24.
Október 23-án Szászvárosban Torma Zsófiára emlékeztek, akit autodidakta mivolta ellenére a világ első régésznőjének tartanak, és akit a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem díszdoktori címmel tisztelt meg. A Torma Zsófia-emlékünnepségen már román nyelvű felszólalások is voltak, mert a szászvárosi románok is egyre inkább fejet hajtanak a régésznő munkássága és emléke előtt. Fülöp Júlia, a rendezvény szervezője és Torma Katalin egyaránt elismerésüket fejezték a nagy régésznő munkásságával kapcsolatosan. Csicsókeresztúron (akkor Szolnok-Doboka vármegye, jelenleg Beszterce-Naszód megye) született 1840-ben, Szászváros mégis magáénak tartja Torma Zsófiát, aki az 1860-s években költözött ide. Itt fejtette ki az őskor feltárására összpontosuló tudományos munkásságát, hozta létre a város első történelmi múzeumát, illetve itt hunyt el 1899-ben, szögezte le Torma Katalin, a híres történész testvérpár Marosvásárhelyről érkezett oldalági leszármazottja. Torma Zsófia figyelme a tordosi neolitikus telep felé fordult. 1875-ben kezdte meg a terület majd egy évtizedig tartó rendszeres ásatását, a felszínre kerülő leletek gyűjtését. Az 1876-os budapesti Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresszus alkalmából – ahol szenzációt keltett a cseréptöredékeken, korongocskákon fellelt szimbólumokkal és írásjelekkel – őt kérték fel Hunyad megye régészeti adatainak összeállítására. A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep tordosi kultúra néven vonult be a régészetbe. Legjelentősebb és egyben legtöbbet vitatott, Ethnographische Analogien (1894) című művét Jénában adták ki. /Chirmiciu András: Torma Zsófia-emlékünnepség Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./2005. október 24.
A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2005. október 24.
Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2005. október 24.
Szülőfalum Mezőmadaras címmel nyílt tárlat Czirjék Lajos műveiből Marosvásárhelyen, a Szentgyörgy téri galériában. A városban élő festő az utóbbi két év munkáit állította ki, ezeken szülőfaluja mindennapjait örökítette meg. /Czirjék Lajos egyéni kiállítása Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2005. október 25.
Az utóbbi napokban nemzetgyűlöletre uszító cikkeket közölt a marosvásárhelyi Cuvantul Liber román nyelvű napilap. Az RMDSZ Maros megyei szervezete állásfoglalásában tiltakozott a nemzetgyalázó cikkek miatt. Elutasítják a Kossuth Lajossal kapcsolatos rágalmakat. Kossuth Lajos a magyarság egyik kiemelkedő történelmi szimbóluma, ezért a hitelrontó állítások mélyen sértik a magyarság nemzeti önérzetét. Felkérik Marosvásárhely román és magyar lakosságát, hogy határolja el magát minden olyan kezdeményezéstől, amely a gyűlöletet szítja. /Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke: Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./2005. október 25.
Október 23-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. A negyven éves tiltás megtette hatását: a mai generáció tudatába nem sikerült úgy bevinni 56 tragédiáját, hogy büszkék legyenek az akkori forradalmi eseményekre. Bakos Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának alelnöke is köszöntötte a jelen levő 56-os veteránokat. Nemcsak megemlékezés ez a rendezvény, hanem a még köztünk élő 56-os nemzedék iránti tiszteletadás ünnepe is, hangsúlyozta. Papszász Anna, aki az 56-os forradalom szemtanúja volt Budapesten, mondta el benyomásait, majd Kelemen Kálmán, az erdélyi megtorlások egyik áldozata beszélt a börtönben történtekről. A megemlékezésen emléklapot vehetett át a bebörtönzöttek közül Bartis Ferenc, dr. Bustya Dezső, dr. Csiha Kálmán, Gál Tibor, Gráma János, Kelemen Kálmán, Kelemen László, Lukács Gergely, Molnár Mihály, Nagy Lakatos János, Nagy Géza, Nagy János, Schuller Jenő, Szántó János, Tatárné Péterfi Irén, Varga László, Veres Sándor, Veres Zoltán, Pál László, Sándor Balázs, Török Mihály, Kovács Gyula, Patakfalvi János, Salamon László, Bara Lajos, Orbán Péter és Török József. /(antalfi): Az 1956-os forradalomra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./2005. október 25.
Unitárius kórustalálkozó zajlott október 22-én Magyarsároson. Az első unitárius kórustalálkozót Marosvásárhelyen tartották 2003-ban, a következőnek Székelykeresztúr adott otthont, a harmadik színhelye egy Kis-Küküllő menti falu. Megjelent dr. Szabó Árpád püspök, aki megerősítette, Erdélyben van unitárius kórusmozgalom. Tizenhat kórus (közöttük két református) lépett fel a magyarsárosi templomban. /Bölöni Domokos: Unitárius kórusmozgalom. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./2005. október 26.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sajtóközleménynek álcázott politikai állásfoglalást adott ki. Ebben kifejtette: „Romániában az utóbbi évek munkája és áldozata árán megvalósított értékek vannak, amelyek esetében a politikai kompromisszum megengedhetetlen. (...) A régi sebek feltépése, a szeparatista és szegregacionista tendenciák álcázott táplálása a közigazgatás és oktatás szintjén, az alkotmányos előírások könnyed semmibevevése rontja a multikulturális közösségek nyugalmát és szembeállítja a polgárokat. Azt a pozitív diszkriminációt, tüntető kiváltságokat, amelyekkel a törvénytervezetnek megfelelően egyes kisebbségek rendelkeznek, nem fogadják el, sőt az Európai Unió tagállamainak többsége elutasítja”. Floreának az EU-val kapcsolatos állítása nem igaz, sőt, a Velencei Bizottság elfogadta a tervezetet. /Mózes Edith: Dorin Florea és a kisebbségi törvény. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./2005. október 26.
Az adatvédelmi törvény megszegése ellen tiltakoznak Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium néhány végzős tanulójának szülei. Az elmúlt napokban az osztályfőnökök fejléc nélküli, gépelt kérdőívet adtak át kitöltésre a végzős gimnazistáknak. A diákok és szülők szerint még a tanárok sem tudták, hogy ki és milyen célból gyűjti a személyes adatokat. A 2001/677-es adatvédelmi törvény szerint tilos etnikai és vallási hovatartozásról faggatni valakit. A rendelkezés értelmében léteznek kivételek is, de ilyen esetben a kérdezőnek kötelessége tudatni, hogy a válaszadás nem kötelező. Kiderült, hogy a megyei sorozóközponttól kérték a személyi adatokat. „Ennek az országnak nincs szüksége adatvédelmi törvényre, ha a hadsereg most is azt tesz, amit akar. Az is szomorú, hogy az iskolaigazgatók gondolkodás nélkül bokáznak a katonatisztek előtt, ahelyett, hogy szót emelnének a törvénytelenség miatt” – adott hangot felháborodásának az egyik bolyais tanuló édesapja. Bálint István, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója elmondta: most érkezett haza külföldi útjáról, így a sorozóközpont kérdőíveiről nem tudott. A Bolyaiban történt visszaélésről Albertini Zoltán megyei főtanfelügyelő-helyettes is a Krónikától értesült. Elmondta: tájékoztatást fog kérni a sorozóközponttól és leállítja az adatszolgáltatást. Az eljárás ellen a Pro Europa Liga is tiltakozni készül. Cristian Cristea, az ombudsmani hivatal sajtóosztályának képviselője megrökönyödve szerzett tudomást a kérdőívekről. Cristea elmondta: Marosvásárhelyen már történt hasonló eset. A Pro Europa Liga jelezte idén nyáron, hogy a rendőrségen olyan formanyomtatványokat használnak, amelyeken nemzetiségi és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek. Akkor a nép ügyvédje felszólítása után kicserélték ezeket a nyomtatványokat. A Maros megyei sorozóközpont illetékesei nem tudtak érdemben válaszolni az ombudsman kifogásaira. /Szucher Ervin: Nemzetiséget firtató ívek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./2005. október 26.
Hosszú ideje tartó jó kapcsolat után Marosvásárhelyen október 25-én együttműködési szerződést írt alá a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara. Dr. Leitner Sándor, a Kaposvári Egyetem rektor-helyettese, a Művészeti Főiskola főigazgatója és dr. Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora a szerződés aláírásának fontosságát hangsúlyozták, mely révén hallgató- és oktatócserére, kiállítások szervezésére nyílik lehetőség. A budapesti Színművészeti Egyetem mellett Kaposváron létezik csak állami színészképzés. Kaposváron az első végzős évfolyam az idei tanévben hagyja el a főiskolát. A magyarországi egyetem a pozsonyi művészeti egyetemmel működik még együtt, a három felsőoktatási intézmény a továbbiakban az európai uniós pályázatokra közösen kíván jelentkezni. A szerződés aláírása után a kaposváriak átadták értékes könyvadományukat a marosvásárhelyieknek. /Mészely Réka: (Szín)művészeti egyetemek kézfogása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./ 2005. október 27.
A minap négy erdélyi városban – Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Kolozsvárt, Nagyváradon – békésen tüntető fiatalok követelték az önálló állami magyar egyetem: a kolozsvári Bolyai visszaállítását. Marosvásárhelyen senki sem vonult utcára, hogy jelezze: Vásárhely magyarsága is szolidaritást vállal a jó ügyért harcoló tüntetőkkel. /Nagy Pál: Élő gond és remény. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./2005. október 28.
Nem született végleges döntés arról, kié lehet az egykori marosvásárhelyi Református Kollégium. A bukaresti Legfelsőbb Bíróság ugyanis nemrég megsemmisítette a Maros megyei táblabíróságnak a városháza javára hozott döntését, és újratárgyalásra küldte vissza az iratcsomót. Így jövőben újrakezdődhet a pereskedés a Bolyai Farkas Gimnáziumnak helyet adó épületért. Az Országos Restitúciós Bizottság visszajuttatta ugyan a református egyháznak a Református Kollégium épületét, de Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a táblabíróságon támadta meg a döntést. Dorin Florea a marosvásárhelyi önkormányzat nevében, de annak tudta és felhatalmazása nélkül indított pert az Országos Restitúciós Bizottság döntése ellen, amelyet alapfokon megnyert. A marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-es tagjai még a tavasz folyamán írásban tiltakoztak a polgármester eljárása ellen. /Szucher Ervin: Bolyai-per: újratárgyalják a restitúciós kérést. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./2005. október 28.
Marosvásárhely az elmúlt iskolai év mérlegét ismertették a megyei tanfelügyelőség képviselői az iskolaigazgatókkal. A kisérettségin Maros megyében az országos eredménynél valamivel rosszabb volt az átlag, a diákok 70,71 százaléka vizsgázott sikeresen. A megye 99.650 diákjából 2004-05-ben 1329 osztályban 31836 diák tanult magyar és 1087 német nyelven. Az anyanyelvi oktatás legfőbb problémáját a hiányzó tankönyvek jelentik – vélekedett a nemzetiségi oktatásért felelős Albertini Zoltán. 21 I-VIII. osztályos iskola szűnt meg az elmúlt tanévben. /(bodolai): Csökkent a gyermekek és az iskolák száma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./2005. október 29.
Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar súlyos magyarellenes kijelentései miatt a marosvásárhelyi Pro Europa Liga panaszt tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. Korábban a négy kormánypárt is elítélte Tudornak a kisebbségi törvénytervezet szenátusi vitáján elhangzott beszédét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 27-én Habsburg Ottóval folytatott bukaresti megbeszélésén kérte, hogy az európai fórumokon is figyeljenek fel a romániai nacionalista kirohanásokra. /Össztűzben a nacionalizmus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./2005. október 29.
Marosvásárhelyen egy 73 éves nőnek a fájdalmai annyira fokozódtak, hogy férje kénytelen volt a sürgősségi ügyelet segítségét kérni. A mentők a hívás után egy fél órával érkeztek, s a súlyos beteg nőt az urológiai klinikára vitték. Az ügyeletes orvos román nyelven feltett kérdésre a fájdalmaktól elkínzott beteg nő nem tudott válaszolni, Sorin Cinca orvos kijelentette: ha nem tud románul, vigyék Budapestre! Ezt követően kioktatta az idős házaspárt, hogy Romániában élnek és beszélniük kell az ország nyelvét, majd a beteget injekciózás után haza akart küldeni. Az idős férj könyörgésére végül is beutalta a kórházba, s a beteg asszonyt később megműtötték. /(bodolai): Menjen Budapestre! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./2005. október 29.
,,Könyvek között talált otthonra életed, de végül is a játékban leltél igazi szellemi örömet, s krónikása lettél a színpadi játéknak, amely életre kelti az írott szót a rivaldafényben.” – búcsúztatta Horváth Andor Kacsir Máriát 2005. április 6-án Kolozsváron. 2000 nyarán távozott a Sepsiszentgyörgyön született és élt 41 éves Tóth J. Tamás színész. 2001 augusztusában Dorián Ilonát, a kolozsvári színház érdemes művészét kísérték a Házsongárdi temetőbe. December 17-én pedig az örökösen ,,lázban égő” sepsiszentgyörgyi Zsoldos Árpád színész költözött át a túlvilágra. 2002-ben Sepsiszentgyörgy színházának egykori két irodalmi titkára – dramaturgja – gyors egymásutánban távozott az élők birodalmából. Áprilisban Veress Dániel indult Gerzson fia után, júniusban Sombori Salamon Sándor tért meg a rétyi családi kriptába. Mester András színész is a 2002. év halottja Kolozsváron. Az év karácsonyán távozott Ács Alajos, a szatmári színház alapító, oszlopos tagja. Darvay Nagy Adrienne könyvet jelentetett meg utóbb róla Címszerepben Ács Alajos címmel. 2003-ban halt meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházból Ferenczy István, a legendás Székely Színháznak is közkedvelt aktora. Ebben az évben távozott a fiatal, 42 éves szentgyörgyi pályatárs, Bocsárdi Angi Gabriella. Novemberben a 93 esztendős Ambrus Sándort a temesvári földbe, felesége és színpadi partnere, Hegyessy Magda mellé temették. 2004-ben Kolozsváron Nagy Dezsőt, Marosvásárhelyen Illyés Kingát veszítettük el. 2005 júniusában László Gerő, a kolozsvári Magyar Színház nyugdíjasan is közismert tagját, számtalan főszerep alakítója koporsóját kísérték pályatársai a Házsongárdba, írta emlékezésében Kudelász Ildikó. /Kudelász Ildikó: A színház volt az életük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./2005. október 31.
Minden eddiginél nagyobb érdeklődés követte az idei, immár nyolcadik Bernády Napokat. A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány hagyományos, október végi többnapos rendezvénysorozatának célja: a felnövő generációkkal megismertetni, megszerettetni Bernády életművét. Október 28-án átadták a Bernády-emlékplakettet. Borbély László miniszter, az alapítvány elnöke összegezte a rendezvénysorozattal kapcsolatos benyomásait, érzéseit, majd átadta az emlékplakettet Csíky Boldizsár zeneszerzőnek. A koncerten Ránki Dezső, világhírű zongoraművész lepte meg a közönséget egy emlékezetes zongoraesttel. Másnap Bernády György, a néhai polgármester sírját koszorúzták meg az egybegyűltek, majd a Bernády- szoborhoz ért az emlékező menet. A Bernády Kamarakórus énekét Borbély László és Kelemen Atilla képviselő felszólalása követte. A koszorúzók között voltak a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet küldöttei is. A diákvetélkedő két kategóriában zajlott: az elemi és középiskolásoknak rajzversenyt hirdettek. /Nagy Botond: Bernády Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./2005. október 31.
Erdélyi viszonylatban szokatlan feladatot vállalt magára a marosvásárhelyi származású Miholcsa József szobrászművész: Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Szent István király mellett négy erdélyi fejedelem, János Zsigmond, Bocskai István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc néz szembe az örökkévalósággal. Ötödiknek október 29-én a kuruc király, Thököly Imre szobrát avatták. Ezután a sebesült futár és lova emlékénél – a helyi Mátyás-huszárok, a gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi vendéghuszárok tisztelgő jelenlétében – művelődési és civil szervezetek, magánszemélyek koszorúztak. 1848 októberének végén ugyanis csata zajlott a Maros két partján. A kettős eseményt huszárbál keretében ünnepelték a marossárpatakiak. /B. D.: Szoboravatás és huszárbál Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Miholcsa József szobrászművész Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Ötödiknek október 29-én Thököly Imre (1657. szept. 25. – 1705. szept. 13.) is a helyére került. A kuruc királyként emlegetett fejedelem 300 éve hunyt el török földön, Nikodémiában. Miholcsa József Farkas Árpáddal vallja: „csak lábujjhegyen, halkan!” / apáink hűlő, drága arcán járunk.” /Bölöni Domokos: „Apáink arcán járunk” A kuruc király emléke. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./2005. november 1.
Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./2005. november 1.
Mindenki hiányzik valakinek. Végső búcsút kellett venni többektől, köztük van Fülöp G. Dénes, a felejthetetlen marosvásárhelyi vártemplomi lelkipásztor, Kövesdi Kiss Ferenc, a Mezőség szórvány-magyarjainak fáradhatatlan istápolója, Illyés Kinga előadóművész, Izsák József irodalomtörténész, Ferenczy István, az erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Szabó György Pál, a mindenes EMKE-elnök és pedagógus, Imreh Ernő jogász, Sipos Lajos, Vásárhely házainak, hajdani nagyjainak szenvedélyes ismertetője, Ágoston Albert, a kollégium ügyét védelmező öregdiák... néhány név a hiányzók hosszú névsorából. Folytatni lehet a korábban eltávozottakkal, akik a kultúra különböző ágazataiban nagy betűkkel írták be nevüket Marosvásárhely újkori történelmének könyvébe: Molter Károly, Tompa Miklós, Kovács György, Bözödi György, Gagyi László, Csorba András, Erdős Irma, Gyarmaty István, Kabós Éva, Székely János, Tóth István, Oláh Tibor. /Nagy Pál: Akik hiányoznak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./