udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
344
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 331-344
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. június 6.
Sikeres volt a kolozsvári könyvhét, jövõre is megszervezik
Egyedül a csütörtök délutáni zápor érintett kellemetlenül, a standok ponyvája ugyanis - mint kiderült - nem vízálló, de szerencsére, komolyabb károk nélkül megúsztuk az esõt - magyarázta az egyik eladó.
Tegnap délután ért véget a 70 év után ismét megszervezett Kolozsvári ?nnepi Könyvhét, amely négy napig több helyszínen változatos kulturális programokkal, számos könyvbemutatóval, dedikálással és rengeteg könyvvel várta a látogatókat. A Mátyás király szülõháza elõtti téren felállított standokon 22 erdélyi és magyarországi kiadó kínálatából lehetett kedvezményesen vásárolni. Az árusok már szombat délelõtt elégedettek voltak, jó forgalomról számoltak be lapunknak. Egyedül a csütörtök délutáni zápor érintett kellemetlenül, a standok ponyvája ugyanis - mint kiderült - nem vízálló, de szerencsére, komolyabb károk nélkül megúsztuk az esõt - magyarázta az egyik eladó.
Folytatása következik
Mind a kiadók, mind a rendezvényre ellátogatók pozitív visszajelzése azt igazolja, hogy Kolozsváron és Erdélyben van igény az ilyen és ehhez hasonló kulturális rendezvényekre. A programok népszerûsége, valamint a kiadók eladásai - a 22 kiadó négy nap alatt több mint 1000 könyvet adott el - arra bátorítanak, hogy ezt a hagyományt a jövõben is folytassuk - ismertette a sajtóval Bodor László, az RMDSZ fõtitkárhelyettese. A Kolozsvári ?nnepi Könyvhét megszervezésével olyan jeles eseményt állt szándékunkban visszahelyezni a kolozsvári kulturális élet eseménynaptárába, mely anyanyelvünkre, hagyományainkra és értékeinkre koncentrál, megteremtve annak lehetõségét, hogy író és olvasó találkozzék, és együtt ünnepelje a magyar könyveket - tette hozzá.
A kicsi, hangulatos téren felállított színpadon változatos koncertekre, elõadásokra került sor, a gyermekdalok apró közönségét pedig bohócok is szórakoztatták. A könyvbemutatókra többek között a Sapientia-egyetemen, a Kolozsvár Társaság székhelyén, illetve több kávéházban került sor, de - ahogy az egy ilyen rendezvényhez illik - néhány szerzõ dedikálta is könyveit a standoknál. A Bulgakov kávéház teraszán fiatal írók, de a Helikon folyóirat néhány szerzõje is felolvasott a közönségnek.
Szintén a Bulgakov teraszán mutatták be csütörtök délután az 1994-ben elhunyt Palocsay Zsigmond verseibõl válogatott Írottmuzsika címû, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet, amelyhez egy CD is jár, a költõ valamennyi verskötetének gyûjteményével. A tordaszentlászlói születésû költõ munkásságáról és az Írottmuzsika címû kötetrõl Egyed Péter egyetemi tanár, a könyv szerkesztõje és az elõszó szerzõje beszélt. Palocsay Zsigmond Bajor Andorhoz fûzõdõ kapcsolatát emelte ki, aki elsõként ismerte fel a fiatal költõ tehetségét és kortársaival ellentétben meglátta annak újszerûségét. Mint mondta: a Kolozsváron élõ költõ legfontosabb témái a természet, a teremtés és az elmúlás.
Jellemzõ Palocsayra egyrészt, hogy nem beszél a természetrõl, hanem hagyja azt beszélni, másrészt a régi magyar nyelvjárások fordulatait alkalmazza a természeti jelenségek hitelesebb érzékeltetéséhez. Palocsay Zsigmond mûveiben a zene, a muzikalitás játssza a másik fõszerepet. Verseit sokszólamúság és a zenei nyelv szóhasználata, mégis egyszerû zenei tudatosság jellemzi, mely által tökéletesen adja át egy-egy kor életérzését - fogalmazott Egyed Péter.
Könyvek szórványiskoláknak
Péntek délután a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban a Kallós Zoltán Alapítvány által támogatott válaszúti iskola tanulóinak részvételével mutatták be Csoóri Sándor Hova megy a hegy? címû verseskötetét. A gyermekverseket tartalmazó kötet érdekessége, hogy a Válaszúti Szórványkollégiumban tanuló kisdiákok illusztrálták. Eszenyi Farkas Gábor, az intézmény nevelõje elmondta, februárban keresték meg az iskolát, hogy rajzaikkal illusztrálják a kötet verseit, és a kevés idõ ellenére vállalták a felkérést. A gyerekek két hét alatt gyors és ügyes munkával érték el, hogy az április közepén tartott budapesti bemutatón a kötetben megjelent mind a 71 vers mellett rajz is szerepeljen. A kolozsvári bemutatón a gyerekek néhány mezõségi népdal eléneklésével színesítették a programot. A szervezõk szerint a Kolozsvári ?nnepi Könyvhét idején az RMDSZ Fõtitkárságának kezdeményezésére meghirdetett könyvadományozási akció is eredményesnek bizonyult: a látogatóktól több mint 100 könyv gyûlt össze, amelyet szórványiskoláknak juttat el a szervezet.
Krónika (Kolozsvár)2011. június 6.
Kisebbségekrõl uniós szervezetekben
Országjelentést készített a romániai kisebbségi helyzetrõl Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselõje, és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kismartoni (Ausztria, Burgenland) kongresszusán, a múlt héten terjesztette elõ. Véleménye szerint a legnehezebb a többség meggyõzése arról, hogy a kisebbség tagjai lojális állampolgárok, ezért is bizonyult mérföldkõnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részvétele a bukaresti kormányzásban, ahol nagyon kényes egyensúlyt kell tartania. Folyamatosan egyeztetnie kell és kompromisszumokat kötni, gyakran népszerûtlen intézkedések mellett kiállni, ami szavazatvesztéssel járt. Még nagyon sok tennivalónk van a többség mentalitásának megváltoztatásában, de a meglévõ jogok érvényesítésben és a törvények alkalmazásában is. Bár támogatjuk és szorgalmazzuk a decentralizációt, kiderült, hogy a szubszidiaritás gyakran akadálya a kétnyelvûségnek, az oktatási intézmények önállósításának - mondta Sógor Csaba.
A romániai többség óvakodik attól, hogy hosszú távra garantálja a különbözõ jogszabályokban lévõ kisebbségi jogokat; nem akarja a kisebbségi törvényt támogatni. Látnunk kell, hogy az oktatási törvénybe foglalt jogok nacionalista politikusok nyomására rövid idõ alatt veszélybe kerülhetnek - érvelt az erdélyi magyar képviselõ, aki szerint az igazi európai multikulturalizmus azt jelentené, hogy nemcsak a kisebbség tanulja meg a többség nyelvét, hanem a többség is elsajátítja a mellette élõ népek nyelvét, megismeri kultúráját.
A képviselõ úgy véli, hogy Európa sem akar a kisebbségi jogokkal kapcsolatban döntést hozni. Jó példa erre, hogy 2009-ben az Európai Parlamentben nem sikerült elfogadtatni egy kisebbségvédelmi véleménytervezetet, mert a legnagyobb politikai csoportok, a szociáldemokraták és a néppártiak nem támogatták. A harcot azonban nem szabad feladni - fogalmazott Sógor hozzátéve: a kisebbségi politikusok feladata, hogy meggyõzzék a többséget terveikrõl, de közben arra is figyelniük kell, hogy egyes kisebbségek ne adják fel a békés eszközöket. A romániai magyarság politikai síkon érvényesíti követeléseit. Nálunk a politikus a mikrofont választja, esetleg az utcai tüntetésekét, de nem fog erõszakos módszerekhez folyamodni - hangsúlyozta az EP-képviselõ.
Sógor Csaba véleménye szerint a civil szervezetek nagyon fontos szerepet játszanak a kisebbségi közösségek jogköveteléseinek megfogalmazásában, kiegészítik a szakpolitikák és intézmények tevékenységét. Európai szinten a kisebbségpolitikában az egyik legfontosabb szerep a FUEN-é - hangsúlyozta az elõadó, aki köszönetet mondott a nyitottságért, amellyel a szervezet az RMDSZ által javasolt kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezést fogadta2011. június 6.
?j néprajzi és eszmetörténeti kiadványok
Kolozsvári ?nnepi Könyvhét keretében pénteken délután a Kriza János Néprajzi Társaság székházában a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék három új kötetet ismertetett.
Peti Lehel házigazdáskodása mellett elõbb Szabó Árpád mutatta be a KJNT 18. évkönyvét, amely két konferencia anyagát közli három témakörben (tudomány és néprajz, oktatástörténet, kutatói pályaképek).
Ebbõl kiderül, hogy még sok homályra kell fényt deríteni, és felmerül a kérdés, hogyan lehet a népszerûbb kutatástörténet árnyékában a tudománytörténetet is vonzóbbá tenni a diákok számára. Ilyés Sándor a Korunk márciusi számát (?lettörténetek antropológiája) mutatta be. Ezeknek a 20. századi tanulmányoknak a közös vonása, hogy esztétikai szempontok helyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségi viszonyok elemzésére (legfõbb témák:migráció, vendégmunka, kisebbségi sors). A lapszám szerkesztõje, Keszeg Vilmos elmondta, hogy még tart az igény a narratív láttatásmódra. Könczei Csillának a Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A boricacímû kötetét Jakab Albert Zsolt és Könczei Csongor három évtizednyi kutatómunka lezárásának nevezte. A barcasági hétfalusi csángók egy részének (Zajzon, Tatrang, Pürkerec) ez a sajátos néprajzi eleme, tánca az emberi kommunikáció része, amelyet a helyi társadalmi és gazdasági feltételrendszer szabályoz. A jelen lévõ szerzõ a kötetre áldozott sok gyûjtõmunkát emlegette fel, és arra biztatta a fiatalokat, hogy mélyedjenek alaposan bele egy-egy kutatási témába. (?. I. B.)
Balázs Sándor kötetei a múltról szólnak
Balázs Sándor köteteit ismerhették meg mindazok, akik pénteken délután ellátogattak a Kolozsvár Társaság fõtéri székházába. A Kriterion Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében címû könyvet, valamint a Román képviselet a dualista Magyarország parlamentjében címû, tavaly napvilágot látott háromkötetes kiadványt (I. - Beszédek 1906-1909, II. - Beszédek 1910 -1918, III. - Analógiák) Bakk Miklós politológus ajánlotta a résztvevõk figyelmébe. A szerzõ kiemelte: az eszmetörténeti vonatkozású kötetek, mûfajukat tekintve nem tartoznak azon olvasmányok közé, amelyeket az ember este, lefekvés elõtt lapozgatna. Elsõsorban könyvtári használatra készültek, ahol tanulmányozni lehet a múltat, és ennek nyomán következtetéseket levonni a történelem különbözõ korszakaival kapcsolatban.
- Ezek a kötetek a múltról szólnak, és én bízom abban, hogy a lezárt múltról. Mert kisebbségrõl, abban az értelemben, ahogyan ebben a két államberendezkedésben beszélni lehetett, remélem, soha többé nem fogunk szót ejteni. Napjainkban, a globalizált Európában mindenki kisebbség, a szó korábbi értelme mára már megváltozott - hangsúlyozta Balázs Sándor. Hozzátette: ebben a lezárt múltban azonban nagyon sok olyan elem van, amelybõl a jelenlegi politikusok is sokat tanulhatnak, hogy elõdeik jó és rossz döntéseit, módszereit megismerve, a múltat átlapozva a jelen hasznára legyenek. (F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)2011. június 6.
Ismét fellángolt a Trianon-kereszt
Nagyvárad - Régi okiratokból szervezett kiállítással, valamint Trianonhoz és a régi Nagyváradhoz kapcsolódó hangképes vetítéssel emlékezett és emlékeztetett az 1920. június 4-én aláírt békediktátumra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete, majd a szombat esti órákban az Almás-hegyen ismét fellángolt a Trianon-kereszt.
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban egybegyûlteket Nagy-József Barna, az EMNT megyei ügyvezetõ elnöke köszöntötte, és mutatta be a kiállítást, amit olyan iratok másolatából állítottak össze, melyeket a Demokrácia Központba vittek be a magyar állampolgárságot kérelmezõk. Van ezek között többek között himlõoltási bizonyítvány, italmérési engedély, házassági és halotti anyakönyvi kivonatok, iskolai bizonyítványok, szolgálati cselédkönyv, segédlevél, levente igazolvány, sorozási bizonyítvány, tábori postai levelezõlap, leszerelési jegy, de katonai elbocsátó levél is - mind-mind olyan irat, amely a honosítást kérelmezõ magyarságát, magyar gyökereit bizonyítja. A kiállítás egy hétig tekinthetõ meg a Lorántffy központban. A tárlaton helyet kapott a George Coºbuc Általános Iskola három negyedik osztályos diákjának a munkája is, amelyet az EMNT által meghirdetett Magyarnak lenni jó címû pályázatra készítettek. Az esemény második felében fényképek és filmfelvételek vetítésével idézték meg a régi Nagyvárad hangulatát. Ezek között láthattunk/hallhattunk például egy 1942-es filmhíradót a Szent Jobb Váradra hozásáról, zárásképpen pedig Juhász Gyula megrendítõ Trianon címû versét: Mert nem lehet feledni, nem, soha, / Amíg magyar lesz és emlékezet, / Jog és igazság, becsület, remény, / Hogy volt nekünk egy országunk e földön, / Melyet magyar erõ szerzett vitézül, / S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Trianon-kereszt
A trianoni-megemlékezés második részeként a nagyváradi Almás-hegyen ismét fellángolt a Trianon-kereszt. Az Erdélyi Magyar Ifjak Bihar megyei szervezetének tagjai ezúttal egy hat méter magas T betût állítottak fel Várad legmagasabb pontján, este kilenc óra körül lobbantva lángra azt. Ezt megelõzõen Molnár Csongor két szavalattal, míg Csomortányi István, a nagyváradi EMI elnöke rövid beszéddel emlékeztetett az 1920. június 4-i eseményekre. Trianon bennünket tönkretett, ebbõl nekünk fel kell állni. Ez a kereszt arra emlékeztet, azt bizonyítja, hogy még mindig itt vagyunk. Haza kell jönni, itthon kell maradni, mert van jövõnk ezen a földön - fogalmazott Csomortányi István. Az eseményen több tucatnyian vettek részt, fiatalok és idõsek vegyesen, akik csak a Trianon-kereszt összeomlásakor távoztak az Almás-hegyrõl.
Tököli Magdolna
erdon.ro2011. június 6.
Kilencvenéves a kisantant
Holnap lesz 90 éve, hogy 1921. június 7-én Románia és Jugoszlávia szövetségre lépett egymással, s ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az elsõ világháborút követõen megcsonkított Magyarország ellenében a fõ területnyertes szomszédok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.
A gyõztes antanthatalmak és Magyarország képviselõi 1920. június 4-én Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában írták alá a magyar békeszerzõdést, amely kimondta az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását. Magyarország területe - Horvátország nélkül - 283 ezerrõl 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent, mintegy 3,2 millió magyar (sokszor homogén tömbben) az utódállamoknak is nevezett szomszédos országok fennhatósága alá került. Közülük ma már csak Románia létezik a trianoni formában.
Ellentmondó nézetek
Az 1920 és 1921 folyamán megalakult politikai és katonai szövetség tagjai a magyar revíziós törekvések és a Habsburg-restauráció megakadályozására szövetkeztek, fõ céljuk az elsõ világháború után kialakult és a békeszerzõdésekben törvényesített állapotok megõrzése volt. Létrejöttérõl és funkciójáról számos egymásnak ellentmondó, sokszor egymást kizáró, a legjobb esetben csak részigazságokat tartalmazó nézet és állásfoglalás született meg és terjedt el a köztudatban.
Az álláspontok két végleten polarizálódtak: az egyik oldalon a kisantantot idealizálták, pozitív szerepét felnagyították, a másik oldalon viszont a Duna-medence két világháború közötti tragikus helyzetéért ezt a szövetséget tették felelõssé.
Ennek a nézetnek az alapvetõ tévedése, hogy a kisantant létrejöttét a francia külpolitika kezdeményezõ szerepének, a francia külpolitika Duna-völgyi koncepciójának tulajdonították. Ez a félreértés a szélesebb közvéleményben fél évszázadnál is hosszabb idõszakon át élt makacsul. Ennek oka elsõsorban az, hogy a Francia Külügyi Levéltár, amelynek iratanyaga perdöntõ a kérdés valós megítélésben, csak nemrégiben vált hozzáférhetõvé a kutatók számára. Továbbá a kisantantellenes francia politika csupán nem egészen egyéves idõtartamú volt, és kurta érvényesülése idején is rendkívül óvatosan kezelte Duna-medencei terveit, valamint a velük kapcsolatos titkos tárgyalásokat.
Francia-magyar közeledés
Megtévesztõ hatással volt és van ma is az a tény, hogy ezt a rövid idõszakot leszámítva Franciaország több mint másfél évtizeden keresztül politikailag és gazdaságilag támogatta a kisantantot, pártfogolta és kelet-európai politikája egyik fõ támaszának tekintette ezt a valójában akarata ellenére megalakult államkoalíciót. A szövetségi rendszer létrejötte idején azonban nem ez volt a helyzet.
A francia, az olasz és a csehszlovák levéltár dokumentumai, valamint Titulescu román külügyminiszter, Benes csehszlovák külügyminiszter, Sándor jugoszláv király és Pál jugoszláv régensherceg irathagyatékai minden kétséget kizáróan bizonyítják: a kisantantot nem Franciaország hozta létre, még csak nem is bábáskodott a megszületésénél.
Mivel az utódállamokban hírek terjedtek el a francia-magyar közeledésrõl, illetve a francia tervekrõl a dunai konföderáció létrehozásáról, méghozzá Magyarország vezetõ szerepével, ennek hatására 1920. augusztus 14-én Belgrádban aláírták a csehszlovák-jugoszláv egyezményt, amely a kisantant magvát képezte. Belgrádból Benes egyenesen a román fõvárosba sietett.
Románia azonban ekkor még nem csatlakozott, mindössze szóbeli megállapodásra volt hajlandó, amelynek értelmében Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia egy magyar támadás esetén egymásnak katonai segítséget nyújt, szovjet-román háború esetén pedig Csehszlovákia és Jugoszlávia visszariasztja Magyarországot, illetve Bulgáriát Románia hátbatámadásától. Bukarestben nem hagyhatták figyelmen kívül Franciaország kisantant-ellenes álláspontját, ugyanis elsõsorban Párizstól várták a támogatást a Szovjet-Oroszországtól önkényesen elfoglalt Besszarábia megtartásához.
A kör bezárul
A francia külpolitikai fordulat után Románia még nem lépett be azonnal a kisantantba, hanem tovább lavírozott. Az idõhúzásnak végül IV. Károly 1921. áprilisi visszatérési kísérlete, az úgynevezett elsõ királypuccs vetett véget.
A volt uralkodó sikertelen próbálkozása hozzájárult a kisantant végleges megalakításához és megszilárdításához. Röviddel az exkirály Magyarországról történt kényszerû távozása után, 1921. április 23-án Take Ionescu aláírta a Csehszlovákiával, majd valamivel késõbb Jugoszláviával is a csehszlovák-jugoszláv egyezmény mintájára készült szerzõdéseket. Az eltérés csak az volt, hogy az utóbbi a trianonin kívül a Bulgáriával kötött neuillyi béke védelmére is kötelezte a feleket.
Magyarország körül teljessé vált a gyûrû az 1921. decemberében aláírt csehszlovák-osztrák egyezménnyel, amely a trianoni béke fenntartására vonatkozott. A gyûrûbe zárt Magyarország kénytelen volt alkalmazkodni az adott helyzethez.
A trianoni béke ratifikálása, a kisantant létrejötte, Károly sikertelen vállalkozása meggyõzte a magyarokat arról, hogy alá kell vetniük magukat a mi politikai vonalunknak - rögzítette Benes feljegyzése. A kisantant közelebb hozta egymáshoz a gyõztesek oldalán álló kis államokat, csökkentette - ha fel nem számolta is - a közöttük fennálló ellentéteket. Elmélyítette viszont a térségben a szakadékot a gyõztesek és a legyõzöttek között, s fokozta közöttük az ellenségeskedést.
Gy. Z.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 6.
Sógor a kisebbségek helyzetérõl
Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselõje az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) burgenlandi kongresszusán a romániai kisebbségi helyzetrõl számolt be. A képviselõ a június 1. és 4. között megtartott eseményre országjelentést készített.
Véleménye szerint a legnehezebb a többség meggyõzése volt arról, hogy a kisebbség tagjai lojális állampolgárok, ezért is bizonyult mérföldkõnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részvétele a bukaresti kormányzásban, ahol nagyon kényes egyensúlyt kell tartania. A képviselõ úgy véli, hogy Európa nem akar a kisebbségi jogokkal kapcsolatban döntést hozni.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 6.
Az önkormányzati választásokra és a népszámlálásra készül a Brassói RMDSZ
Két éve azzal kellett számolnunk, hogy a magyar képviselet nagyon fontos pillére hiányzik: a kormányzati jelenlét. Jóval szûkösebb volt a mozgásterünk, kevesebb az erõforrásunk, foghíjas a politikai és érdekképviseleti arzenálunk. Fontosnak tartom, hogy ezek a tények eszünkbe jussanak, amikor azt kérdezik tõlünk, miért vállaltunk kormányzati szerepet. Azért, hogy a képviselt egyetlen láncszeme se hiányozzon, hogy el tudjuk végezni azokat a feladatokat, amelyekkel közösségünk megbízott - mondta a küldötteknek Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke a hétvégén megtartott Megyei Küldöttgyûlésen. A megyei elnök a szervezet utóbbi két évét összegzõ beszámolójában a magyarlakta települések fejlesztési beruházásairól, az oktatás kérdésérõl, az egyházakkal fenntartott partnerségrõl, a megyei RMDSZ társadalomszervezõi és tanácsadói tevékenységérõl beszélt, és azt is hangsúlyozta, hogy a Brassó megyei szervezet az õsszel kezdõdõ népszámlálásra, valamint a megfelelõ önkormányzati jelöltek kiválasztására összpontosít a közeljövõben. Hegedûs Csilla kulturális ügyekért felelõs fõtitkár-helyettes Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét tolmácsolta, a Fõtitkárság munkatársai részérõl is sikert kívánt a Brassó megyeiek további munkájához és hozzátette: szórványban az RMDSZ-nek politikai szerepénél sokkal erõsebb a közösségszervezõ és -összetartó szerepe. A küldöttgyûlés résztvevõi módosították a megyei RMDSZ alapszabályzatát és megválasztották a szervezet képviselõit a megyei és országos döntéshozó, illetve ellenõrzõ testületekbe. A Szövetségi Képviselõk Tanácsának megválasztott megyei képviselõje Tóásó Áron Zoltán, Szente László, valamint Géczi Gellért, a Kulturális Autonómia Tanácsban Brassót Petki Pál és Házy Bakó Eszter képviseli. (közlemény)
Transindex.ro2011. június 6.
Kövér: a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részérõl sem - A Smer radikálisabb, mint a Jobbik
Kövér László szerint a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részérõl sem, és a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez, Magyarországhoz tartoznak. Az Országgyûlés elnöke errõl egy lapinterjúban beszélt, amely a prágai, illetve a pozsonyi Hospodárské Noviny címû gazdasági napilapokban jelent meg hétfõn.
Arra válaszolva, vajon meg tudja-e érteni, hogy az új magyar kormány határon túli magyarokat érintõ politikája problémát okozhat a szlovák politikusoknak, még ha nem is nacionalisták, mint Ján Slota, Kövér kifejtette: sajnos minden szlovák politikusban van egy kis Slota, mégpedig azért, mert félnek Slotától, így figyelembe veszik nézeteit.
Nagyobb önbizalomra lenne szükségük a szlovák kollégáknak. ?rtjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekrõl, amelyeket a trianoni szerzõdésnek köszönhetõen kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részérõl sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. ?s szintén nem mondhat le (a magyar nemzet) történelmének és kultúrájának azon részérõl, amelyek ezzel a területtel kötik össze - jelentette ki az Országgyûlés elnöke.
A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható és megtartható, fõleg az egyesülõ Európában - mondta Kövér. Hozzátette: õ otthon érzi magát Komáromban és, átmenve a hídon, ?szak-Komáromban is. Otthon érzi magát Kolozsvár fõterén is. Szellemi, kulturális vagy történelmi értelemben ez az én hazám is - szögezte le a politikus.
Az interjúban Kövér emlékeztetett: Magyarország a magyar-szlovák alapszerzõdés óta már sokszor, ismételten elismerte a mai államhatárok érvényességét. Szerinte - ami a nemzeti kérdést illeti - a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Robert Fico vezette Smer sokkal radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik. Ilyen szempontból Szlovákiában a nacionalizmus erõs kártya, míg Magyarországon ez nem olyan horderejû téma.
MTI/Bumm.sk2011. június 6.
Ez a béke bizony a bõrünkbe égett!
Trianon örök és lelkeket perzselõ történelmi tapasztalata a magyar nemzetnek. A békediktátum különféle értelmezéseirõl és máig ható következményeirõl beszélt lapunknak Raffay Ernõ történész és Szidiropulosz Archimédesz görög származású szociológus, az egyik legismertebb Trianon-kutató.
Sinkovics Ferenc: Vajon miért mondja azt az egykori SZDSZ prominen-se, Bauer Tamás, hogy megérdemeltük Trianont?
Szidiropulosz Archimédesz: Azért, mert a baloldalnak jelentõs szerepe volt a tragédia létrejöttében. ?s ez a szerep árnyékot vet rájuk, különösen az olyan közéleti, politikai figurák miatt, mint Jászi Oszkár, Károlyi Mihály és Kun Béla. Most úgy kompenzálja saját felelõsségét a baloldal, hogy fegyverként használja a tragédia emlékét. Az mondja például, hogy Trianon a szélsõjobb vesszõparipája. Raffay Ernõ: Igen, a baloldal nem történelmi és nemzeti sorskérdésként, hanem kifejezetten politikai ügyként fogja fel Trianont. ?sszekapcsolják a Horthy-korszak revíziós törekvéseivel, viszont amikor a revíziók zajlottak, akkor keletkezett a zsidótörvények jelentõs része is, egyes liberális gondolkodók számára pedig innen már csak egy ugrás a holokauszt kérdésköre.
S. F.: A gyõztesek szándéka szerint országcsonkítás akart lenni a diktátum, vagy inkább halálos ítélet? R. E.: Csonkítás? Majdnem megszûnt a magyar államiság, ahogy ez történt 1815-ben a lengyelekkel. Karel Kramarz cseh miniszterelnök azt írta emlékirataiban, hogy amikor 1914 elõtt már saját, önálló államukat tervezgették a csehek, akkor úgy gondolták, hogy Magyarországból csak Budapest és közvetlen környéke maradhatna meg. ?s 1919-ben tényleg megvolt az esélye annak, hogy Gyõrbõl csehszlovák-román határváros legyen!
Sz. A.: Persze tovább él a múlt. Olyan térképet találtam Jan Slota honlapján, amelyen már nyoma sem volt a magyar államnak. Eduard Benes is el akart törölni bennünket Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot! címû írásában 1916-ban. A hazai liberális történészek szerint ez csak legenda.
S. F.: Melyek voltak Trianon valós elõzményei?
R. E.: Még 1855-ben készült egy térkép román értelmiségiek felvetései kapcsán. Ezen a térképen Románia keleti határa a Dnyeszter, nyugati határa pedig a Tisza. A románok öt-hat országban voltak szétszórva akkor, tulajdonképpen ez adta a koncepció kiinduló pontját. Generációkon át tartó mozgalom indult, s nagyon beleélték magukat a tervbe. Amikor 1919 márciusában Clemenceau francia miniszterelnök közölte Bratianu román miniszterelnökkel, hogy nem kapják meg a Tiszántúlt, akkor Bratianu azt mondta egy beszédében, hogy hatalmas csapás érte Románia területi szuverenitását! ?s elsiratta az olyan õsi román városokat, mint Debrecen, Gyula, Békéscsaba és Szeged. Bratianu szerint Debrecenben román anyák altatódalát vitte estéként a lágy szellõ a város felett. Hasonló volt a helyzet a szerbeknél is. A Karadordevic dinasztia és a szerb politikai vezetés, élén Pasic miniszterelnökkel, délszláv nagybirodalmat akart, ez volt az úgynevezett jugoszláv gondolat. Ennek jegyében például nemcsak Pécs, de még Temesvár is jugoszláv város lett volna az elképzelések szerint.
S. F.: Mintha nem is az angolok, a franciák akaratáról, politikai elképzeléseirõl szólt volna eredetileg Trianon. Sz. A.: Sõt! Magyarország igen népszerû volt eredetileg a nyugati hatalmak körében, jele például a Kossuth-kultusz. De jött az igen erõteljes és fondorlatos román, cseh és szerb propaganda, illetve jött Seton-Watson skót író, aki magyarbarát volt eredetileg, de többek között az 1907-es csernovai eset kapcsán is megnyerték maguknak a szlovákok. Ezután Seton-Watson a legképtelenebb jelentéseket küldözgette Magyarországról, a brit külügyminisztérium pedig e jelentések alapján alakította ki a térségre vonatkozó külpolitikai stratégiáját.
S. F.: Magyarország miért nem reagált minderre?
Sz. A.: Itt folyamatosan óriási belpolitikai csatározások zajlottak a parlamentben, erre irányult a figyelem. A magyar politikai elit önhitten ült a saját babérjain, amint ezt egyébként a történész Szekfû Gyula is megírta. Nem a külsõ veszélyekrõl, az ellenünk folyó hatalmas propaganda-hadjáratról, a lejárató kampányokról, hanem az úgynevezett negyvennyolcasok és a hatvanhetesek szembenállásáról szóltak a parlamenti összecsapások. Mindez odavezetett, hogy Magyarország egyszerûen nem volt felkészülve a közelegõ nagy világháborúra. A legtöbb államban szinte percek alatt szavazta meg a parlament a hadsereg korszerûsítését, nálunk több mint egy év kellett a véderõtörvény megalkotásához 1911 májusa és 1912 júniusa között a meddõ viták, az ellenzéki obstrukció miatt. R. E.: ?s ez késõbb is folytatódott. 1918-ban például megütközve figyelték a nálunk folyó eseményeket egyes nyugati gondolkodók, mondván, a leghülyébb grófot választottuk miniszterelnöknek, a legtehetségesebb politikusunkat pedig agyonlõttük. Itt ugye Károlyi Mihályról, illetve Tisza Istvánról volt szó. ?s itt voltak a szabadkõmûvesek is, kézbe akarták venni az országot, Károlyié kifejezetten szabadkõmûves kabinet volt.
Sz. A.: Sajnos Károlyi, majd pedig Kun Béla hatalomra jutása is a magyar történelem epizódja, s ebben az értelemben a magunk vétke volt. Ezt így értékelte a Nyugat is. Nem véletlen, hogy az 1919 januárjában kezdõdõ béketárgyalásokra nem hívták meg a magyarokat, Károlyit, majd pedig Kunt sem tekintették legitim, tárgyalóképes vezetõnek. Így nem is volt módunk beleszólni a dolgok menetébe, nem tudtuk menteni a menthetõt.
S. F.: Egy komoly kormány képviselõi odaülhettek volna?
R. E.: Igen, az osztrákok például ott ültek. Teleki Pál és környezete egyébként már 1918 nyarától alaposan felkészült a leendõ béketárgyalásokra. De õ 1919 januárjában viszont egyszerûen nem volt helyzetben. Több kutató is azt vallja, ha nem Károlyi, hanem Tisza vagy Bethlen István vezeti a kormányt a háború után, másként alakul a magyarok ügye Versailles-ban.
S. F.: Sokak szerint Trianon miatt sodródtunk bele aztán a második világháborúba.
Sz. A.: Tény, hogy a revízió volt a Horthy-korszak politikájának egyik fõ iránya. A másik az ország politikai, gazdasági stabilizálása. ?s persze visszahozni Magyarország jó hírét. Bethlen ezt el is érte. Jó példa erre, hogy a nagyhatalmak is áldásukat adták a területi visszacsatolásokhoz.
S. F.: Mindegyik?
R. E.: Az elsõ bécsi döntés például alapvetõen négyhatalmi, azaz német, olasz, angol, francia döntés volt. A másodiknál az antantállamok érdektelenségüket fejezték ki. Bethlen István 1931-ig stabilizálta az országot, ezt Trianonnal a nyakában kellett elvégeznie. Eleve meg kellett állapíttatni például az ország határait. Nemcsak a nyugati végeken, de délen is. Pécstõl északra álltak a szerbek, s a húszas években úgy kellett visszaszoríttatni õket a nagyhatalmakkal. Paradox helyzet alakult ki, hiszen a magyar kormány egyfelõl küzdött Trianon ellen, másrészt pedig pont a békediktátum pontjaira kellett hivatkoznia, amikor kérte a szerbek visszaszorítását. ?s itt a gazdaság kérdése. Trianon olyan gazdasági csapást jelentett nekünk, hogy ami a termelési színvonalat és minõséget illeti, az ország csak a húszas évek második felében érte el az 1913-as nívót és hatékonyságot. Bethlen így is csodát tett, az 1927-ben bevezetett pengõ például néhány éven belül Európa egyik legerõsebb pénze lett. A bethleni stabilizáció fontos üzenet a mostani kormány számára. Nem véletlen, hogy Orbán Viktornak épp Tisza és Bethlen a példaképe. Gyûlölik is emiatt. Itt kell elmondanom azt is, hogy 1924-ben indult a Trianon utáni új magyar pénzügyi politika. Természetesen a semmibõl. Ekkor a hazai zsidó nagytõkések harmincmillió aranykorona alaptõkét adtak össze a nemzeti banknak, hogy pénzügyi értelemben is talpra állhasson az állam. Odaálltak Bethlen mellé.
S. F.: Elterjedt a köztudatban, hogy csak kilencven évre szólt Trianon, de az 1947-és párizsi béke örökérvényûvé tette.
R. E.: Tévhit, sokan úgy tudták, hogy nem is kilencven, csupán ötven évre szól, de ez nem igaz. ?rökre szólt. Tegyük hozzá, hogy hogy ma már nem is Trianon, hanem az 1947-es párizsi béke van érvényben. Ez állíttatta vissza a határainkat az 1938. január 1-jei állapotra. Sõt Trianonhoz képest még p2011. június 7.
Szélsõségesnek minõsített több csíki szervezetet a Krónika - tiltakoznak
Több csíki szervezet nevében írt - és juttatott el a sajtóhoz - tiltakozó levelet az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) csíkszéki szervezetének elnöksége, amelyben azt kifogásolják, hogy a vasárnapi megemlékezésekrõl készült anyagában szélsõségeseknek titulálta õket a Krónika.
Mély megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy június 6-án az ?nnep és gyász Erdélyben és a Partiumban címû cikkében az ?nök lapja a szélsõséges jelzõvel illette a június 4-ei megemlékezésen és az ennek részét képezõ felvonuláson résztvevõ szervezeteket - írja a levélben.
Az EMI elnöksége nem csak a saját részére találja sértõnek a jelzõaggatást, de az eseményen részt vevõ Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Mátyás-Huszár Egyesület és a Vitézi rend nevû szervezetek számára is.
A közleményben végül azt kérik a napilaptól, hogy határozza meg, szerinte ki számít szélsõségesnek és ki nem, mivel az említett szervezetek a tavaly is részt vettek a megemlékezésen, és akkor a lap nem használta rájuk a szélsõséges jelzõt.
Kovács Csaba P.
Erdély.ma2011. június 7.
Sógor Csaba a romániai magyarellenességrõl beszélt az EP-ben
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselõ (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének elsõ napján, napirenden kívül, a közelmúltban Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. A június 6-i, hétfõ esti beszédében az erdélyi magyar képviselõ utalt a Székelyföld Brüsszeli Képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága elõtt tisztelgõ, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
Az erdélyi magyar képviselõ felszólalásának szövege alább olvasható:
A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élõ népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában.
Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fõvárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában?
Hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. Erre is volt példa a napokban, amikor az elsõ világháborút lezáró trianoni békeszerzõdésre emlékeztünk június 4-én.
Egy kirekesztõ, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlõdését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: egy nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülõ, a kisebbség jogait tiszteletben, tartó erõs Európa.
Erdély.ma2011. június 7.
Székelyföldi címerek Európa fõvárosában
Címerkiállítással nyílt meg tulajdonképpen Székelyföld brüsszeli képviseleti irodája. Miután az Európai Parlamentben képviselõink figyelemfelkeltõ fogadást adtak, másnap, június 1-jén a Magyar Régiók Háza dísztermében zajlott a hivatalos megnyitó.
Az üdvözlõbeszédek után a közönség, élén Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel átvonult az egyelõre még bútorozatlan irodahelyiségbe, melynek falait Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, a Háromszék munkatársa által tervezett székelyföldi közigazgatási címerek díszítették. Megnyitóbeszédében a heraldikus kiemelte: a Székelyföld területén levõ közigazgatási egységek mai címerei az erdélyi címertani hagyományokon alapulva egyszerûségükkel tûnnek ki a többi romániai címer közül. Míg amazok túlzsúfoltak, általában négy-öt mezõre osztottak, addig a mieink osztatlan, esetleg két mezõbõl álló pajzsba szerkesztettek, s kevés címerképet tartalmaznak. Egyszerûek, mint a székely ember - fûzte hozzá. Szekeres Attila kiemelt néhányat a jelképek közül, mint a régi címeren alapuló Kovászna megyei, sepsiszentgyörgyi, berecki, s a híressé vált illyefalvi, melynek leírásában elõször jelent meg a Székelyföld kifejezés Románia Hivatalos Közlönyében, továbbá a nemesi vagy fõnemesi címer felhasználásával készült zabolai, árkosi, sepsibodoki, torjai, uzoni, gidófalvi vagy a névcímerként szolgáló mezõmadarasi (Maros megye), farkaslaki (Hargita megye) címer, illetve a XIII. századi értékes mûemlék templomra utaló címerképekkel díszített gelencei jelkép.
Bartók Emese
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 7.
A rossz döntés
A 91 évvel ezelõtti trianoni döntésrõl sokszor elhangzott, hogy igazságtalan, rossz volt. ?s valóban. Mert a nagyhatalmaknak nem ilyen békét kellett volna ráerõszakolniuk a kisebbekre. Sokkal jobb lett volna, ha Magyarországból nem hagynak meg semmit, hanem szõröstül-bõröstül odaadják az utódállamoknak. Azok meg becsületesen felosztották volna maguk között.
Akkor minden szomszéd mondhatná, hogy nem csak Székelyföld, hanem Magyarország sem létezik. Aztán az elsõ világháború után nem lett volna, aki visszaköveteljen alig ezer esztendõs országrészeket. A kisantant országai egymásnak lettek volna szomszédai, így valóban megvalósult volna a jószomszédi viszony a Magyarországgal szembeni jószomszédi iszonnyal szemben.
?jabb esély lett volna Magyarország feloszlatására a második világháború után, sajnos, csak Csehszlovákiának ajándékoztak néhány falut Pozsonnyal szemben a Dunán innenrõl. Pedig milyen jól meg lehetett volna kavarni a népességet a Duna-medencében. Ha Magyarországot megszüntetik, és a magyaroknak nem tetszett volna valamelyik új hazában, akkor nagyszerû lakosságcseréket lehetett volna végrehajtani. Mondjuk a romániai magyarokat áttelepítették volna Csehszlovákiába, lehetõleg a cseh részekre. ?k viszont kitelepítették volna a magyarokat a Duna-deltába vagy Koszovóba. Az õslakosok helyett meg Székelyföldre még több regátit kellett volna költöztetni. Ezek az országok aztán nem tiltakoznának, mint most Szlovákia vagy Ukrajna a kettõs állampolgárság ellen. Miért is tiltakoznának az ellen, ha egy szlovák állampolgárságú magyar ukrán állampolgár akarna lenni, vagy fordítva? A második világégés után is alig volt egy rövid ideig csend, amikor Kádár elvtárs a szomszéd elvtársakkal jól egyezett, és odahaza is olyan jó politikát folytatott, hogy az õ magyarjai lehetõleg meg ne tudják, rajtuk kívül más magyar is él a Kárpát-medencében. Sajnos, ezek a régi szép idõk lejártak.
Aztán jött még egy jó, de rövid idõszak, amikor Gyurcsányék megszavaztatták azt, hogy ne legyünk magyar állampolgárok.
De ha egyszer rossz döntés születik, az elõbb-utóbb megbosszulja magát. Most nem elég, hogy van Magyarország, az erdélyi magyarok elkezdték, hogy létezik Székelyföld is. ?s hiába tiltották meg azt, hogy Magyarország képviseltesse magát a székelyföldi képviselet brüsszeli megnyitóján, oda mégis elment Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Ráadásul itt most mindenféle autonómiát is emlegetünk. ?s ezért olyan nagy harc folyik nálunk a magyarok között is, hogy - ha összejön -, háromféle lesz belõle. Csak azt kell eldöntenünk, ki melyikhez akar tartozni. Ráadásul Magyarország még szavazati jogot is akar adni nekünk. Még csak ez hiányzik, amikor most már olyan nagy a felhozatal nemcsak román, hanem magyar pártokból is, hogy azt sem tudjuk, kire szavazzunk.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 7.
Varga E. Árpád, a nagy tudós emlékére
Idõnként tudomásul kell vennünk, hogy a tudósnak, aki nem fényözönben, tévékamerák, netán nagyszámú közönség elõtt, hanem szobája magányában vagy könyvtárban, oklevéltárban, csendben, hangyaszorgalommal dolgozik, a halála is csendes.
Ez történt Varga E. Árpáddal is. Bár naponta figyelem a rádió, a tévé híradásait, elhunytáról mégis hetekkel késõbb értesültem.
1952. április 11-én született Budapesten. Tanulmányait Szombathelyt végezte, utána 1973-tól könyvtárosként dolgozott. 1971-ben, fõiskolás korában jött elsõ ízben Erdélybe. Ezt követõen látogatásai rendszeressé váltak, melyeket számtalan felvétel kíséretében, naplójában rögzített. Sok barátja volt itt, akiknek mindig hozott valamit, amire éppen szükségük volt: orvosságot, kávét meg egyebet, továbbá akkoriban hozzáférhetetlen, úgymond veszélyes folyóiratot, könyvet.
Minden bizonnyal ennek a vonzódásnak köszönhetõ, hogy 1985-ben, amint írta, kedvtelésbõl fogott hozzá a jelenkori Erdély területén végzett népszámlálások nemzetiségi kimutatásainak vizsgálatához. Csak adatokra és térképre volt szüksége az erdélyi magyarság területi elhelyezkedésérõl egy nyugat-európai emberjogi fórum számára. A Magyarságkutató Csoport Erdélyt jól ismerõ munkatársaként elvállalta a feladatot. Ernszt családneve mellé akkor, a román politikai rendõrség figyelmét elterelendõ, másikat is választott: írásait édesanyja családnevével, Varga E. Árpádként kezdte közölni.
Már munkája elején megállapította, hogy az elsõ világháború utáni román adatok pontatlanok, hiányosak, a magyarság számát a lehetõ legalacsonyabbra tevõk. Kutatásait a XIX. századi ókirálysági kimutatásokra is kiterjesztette és megállapította, hogy bár 1859-60-ban, az akkori két külön fejedelemségben egyidejûleg végzett népszámlálás Moldva területén a lakosok nemzetiségére is kiterjedt, késõbb, az egyesült fejedelemségek statisztikusai ezt nem vették figyelembe. Az 1899. és 1912. évi népszámláláskor csak a felekezeti hovatartozást és az állampolgárságot kérdezték, a nemzetiség vizsgálatát, a román állam nemzeti egységére és egyöntetûségére hivatkozva, elhárították. Ugyan e megfontolásból szükségtelennek tartották az anyanyelv kimutatását is.
Ebbõl egyenesen következett, hogy 1919-ben, a párizsi béketárgyalásokon elõterjesztett román iratok, amennyire lehetett, hasonló módszerrel készültek. A nagy területgyarapodást követõen Románia nem zárkózhatott el a lakosság nemzetiségi megoszlásának számbavétele elõl. De a gyarapodás igazolására, a nemzetiségi statisztikát úgymond harci eszközként, mind a területi követelések, mind a békeszerzõdés utáni helyzet törvényesítésére használta. Ezzel a békeszerzõdés jogtalanságának elhanyagolhatóvá tétele mellett, az új nemzetállam jogtalanságát ellensúlyozó kisebbségvédelmi elõírásokat is igyekezett elhárítani.
Az 1919-ben elõterjesztett emlékiratban: 1. a székelyt a magyartól, nyelvi szempontból is, különálló népként tüntették föl. 2. a magyar statisztika szerint felekezetnek tekintett zsidókat, a 142 212 magyar anyanyelvû mellett az 51 092 német (jiddis) anyanyelvût is, levonták a magyarság számából. 3. a rutének és szerbek kivételével, minden görögkeletit és görög katolikust románnak minõsítettek, noha jelentõs részük, 29 039, illetõleg 110 653 magyar volt. 4. ezzel a módszerrel a Románia által követelt 4 854 297 lakosságú területen a magyarok számát 2 012 090-rõl 1 664 986-ra, a németekét 322 383-ról 295 133-ra csökkentették, miközben a más csoportba soroltakét 173 346-ról 365 295-re, a románokét pedig 2 346 478-ról 2 519 215-re növelték.
Ezt az eljárást alkalmazták a késõbbiekben is. Így 1919-ben, az erdélyi Kormányzótanács népösszeírásakor. Ekkor a magyarság 1 378 189-es lélekszáma papíron legalább 220 000 magyar anyanyelvût tüntetett el. Ebbõl 120 000-ret izraelita felekezete miatt zsidó nemzetiségûnek soroltak. További 100 000-ret vagy ennél is több magyar anyanyelvût görög katolikus, illetõleg görögkeleti vallása miatt fõleg románnak minõsítettek. Az illetékesek ezzel a módszerrel dolgoztak 1920 decemberében Erdélyben és a kapcsolt területeken, továbbá az 1923. évi népszámlálás helyetti népszámítgatás, az 1927. évi belügyminisztériumi népszámlálás során is.
Talán az 1930. évi román népszámlálás adatait tekinthetjük megbízhatóknak. ?s az 1948. évi elsõ népi demokratikus népszámlálás kimutatásait. A továbbiakban a népszámlálást ismét harci eszközként használta a hatalom. Az 1992. és a 2002. évi alkalmával is, amikor a nemzetiségi adatokat a számlálóbiztosoknak ceruzával kellett lejegyezniük. Mily nagyszerû tetszõleges adatok véglegesítésére nyújtott ez lehetõséget!
Munkájához egész emberre volt szükség. ?s õ ekként dolgozott. Megállás nélkül. 1987-ben az 1806-os Lipszky-térkép erdélyi szelvényeihez kötetnyi történeti helynévmutatót készített. 1988-ban és 1989-ben, a falurombolással összefüggõen, ?szak-Erdély magyar többségû vidékeinek nemzetiségi viszonyaival foglalkozott. Megírta az erdélyi városok elrománosítását. Kidolgozta azt a tudományos módszert, amely életmûvének alapja, s amelyre hihetetlen mennyiségû adatait építette: a magyar és román népszámlálások anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti adatait a mai közigazgatási beosztásnak megfelelõen, településenként, idõrendben tette közzé, számította ki a mostani Erdély területén.
Hatalmas mûvének elsõ, az 1850?1992 közötti erdélyi népszámlálások adatait tartalmazó része, Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-1992 között, 2001-re, öt nagyszabású kötetben öltött testet. Ezt hatodik kötetként terjedelmes történeti helységnévtár egészít ki. Mindezt a 2002-es népszámlálás adataival kiegészítve, a világhálóra is föltette. Hetedik kötete a Nyárády R. Károly hagyatékából gondosan szerkesztett és megfelelõ jegyzetekkel ellátott Erdély népesedéstörténete, 2003-ban látott napvilágot. Alapjában véve, ez is az õ munkája.
A hét, 5000 oldalnyi kötet példátlan, egyedülálló munka eredménye. De mindezzel egyidejûleg több ezer oldalnyi elemzõ-értelmezõ tanulmányt is írt. Ezekbõl jelentõs válogatás a Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetébõl, mely 1998-ban jelent meg. Fáradhatatlan munkája elismeréseként a Központi Statisztikai Hivatal 2002 tavaszán a Fényes Elek Emlékéremmel tüntette ki. Ebben, intézeten kívüli kutatóként, addig egyedül õ részesült.
2001 õszén súlyos beteg lett. Megmûtötték, de tovább dolgozott, mint azelõtt. Munkahelyére, a Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtárába, naponta bejárt. Mi több, újabb, hatalmas munkához látott: a II. József korabeli, 1785. évi összeírások erdélyi népesedési adatainak feldolgozásán kezdett dolgozni. Súlyosbodó betegsége közben, ezt a munkáját is befejezte. Annak ellenére, hogy ez sokkal nagyobb volt, mint az elõzõ. Sajtó alá rendezése azonban munkatársaira vár. Amint több ízben is megjegyezte, ez a munka meg fogja változtatni a XVIII. századi erdélyi népesedési viszonyokról kialakított képet.
Lenyûgözõ, örökérvényû mûvét ránk hagyva, 2011. május elsején hunyt el. Embersége, kitartása, alapossága, tudós mivolta legyen mindannyiunk példaképe. Nyugodjék békében!
ASZTALOS LAJOS Szabadság (Kolozsvár)2011. június 7.
Nem lájkolják a románok Sógor Csaba ánlájkját
Kisebb felhördülést keltett a román politikai életben, hogy a hétvégén Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti (EP) képviselõ Trianon ánlájk címmel írt posztot Facebook-oldalára, amelyen az évforduló alkalmával a nem tetszik (unlike) opciót magyarul, fonetikusan leírva, ellenérzésének adott hangot a 91 évvel korábbi békediktátummal szemben.
?n június 4-én erre emlékezem. Mert a közös múltunkból, a történelem tanulságaiból meríthetjük az erõt jövõnk megalapozásához. Ha Te is így érzed, tedd ki a profilképed mellé a magyar zászlót, hogy mindenki láthassa, nem felejtjük június 4-ét! - állt a közösségi portálra föltöltött üzenetben. A politikus kifejtette, hogy tájékoztató jelleggel azt is megírta, mekkora veszteségek érték Magyarországot az 1920. június 4-én aláírt diktátum nyomán. Az utóbbi idõben egyre szélsõségesebben magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) ifjúsági szervezetének elnöke, Nicolae Bãnicioiu egy sajtótájékoztató keretében aberránsnak nevezte a bejegyzést, ostobaságnak minõsítve az abban foglaltakat, és felszólította az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata-Liberális Pártot (PDL), követelje az RMDSZ-tõl, hogy foganatosítson szankciókat Sógor ellen.
Szerinte az utóbbi idõben a magyar politikusok nyilatkozatai egyre harciasabbak ami azt jelzi, hogy Emil Boc kormányfõ immár bármit hajlandó eltûrni. Alexandru Petru Frãtean, a PSD Maros megyei szervezetének elnöke kijelentette: nem tiszteli Sógor álláspontját, és õ is RMDSZ-en belüli szankciókat szorgalmazott ellene. Mint ismeretes, az elmúlt héten szélsõséges nacionalista támadásözön zúdult a romániai magyarokra, annak nyomán, hogy a két székely megye önkormányzata megnyitotta a Székelyföld brüsszeli lobbiképviseletét.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2011. június 7.
Magyar nyelvû útjelzõ tábla Moldvában
Magyar nyelvû útjelzõ táblát avatott vasárnap délután Gyimesbükkön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége.
Gyimesi-szoros elõtti utolsó telken, a Rákóczi-vár Kempingben felállított táblán hat moldvai magyar település - Magyarfalu, Szabófalva, Rekecsin, Klézse és Pusztina - neve, illetve a szorostól való távolságuk szerepel. A budapesti magánkezdeményezésre indult táblaállítás célja, hogy az ezeréves határhoz látogató turisták újabb kirándulásokhoz kapjanak kedvet, és több idõt töltsenek a Csángóföldön.
Krónika (Kolozsvár)2011. június 7.
Tamás Sándor: tizenhat régió kellene
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint - az európai standardokat figyelembe véve - nem lehetséges a 8 megyére vagy régióra történõ közigazgatási újraosztás, az optimális 16 közigazgatási egység lenne.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hétfõn elmondta: szerinte nem megvalósítható az a közigazgatási átszervezésrõl szóló javaslat, hogy csak 8 megye legyen, úgy véli, az ideális 16 közigazgatási egység lenne.
Tamás Sándor emlékeztetett, az RMDSZ kidolgozott már egy törvénytervezetet a fejlesztési régiók átszervezésérõl, oly módon, hogy 16 fejlesztési régió legyen, az egyik tömörítené Kovászna, Hargita és Maros megyéket.
A Kovászna megyei tanács elnöke hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy fejlesztési régiókról vagy megyékrõl van szó, az RMDSZ Kovászna, Hargita és Maros megyék csoportosítását támogatja.
Tamás Sándor hozzáfûzte: nem lenne gond számára, ha a közigazgatási újraosztás nyomán felszámolnák a jelenlegi prefektúrákat és megyei tanácsokat.
Ha arról beszélünk, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye egy régióba kerül, illetve ugyanabba a régióba, akkor semmi kifogásom egy-egy intézmény felszámolása ellen mondta a tanácselnök, aki a háromszéki RMDSZ elnöke is.
Hétfõn reggel a Demokrata Liberális Párt (PDL) országos állandó tanácsa felhatalmazta a párt vezetõségét, hogy tárgyaljon a koalíciós partnerekkel egy olyan jogszabály kidolgozásáról, amely az ország területi-közigazgatási átszervezésérõl szól - jelentette be Gheorghe Flutur alelnök.
Pártbeli források szerint a PDL vezetõségének a szándéka az, hogy a kormány még a héten véglegesítse az ország közigazgatási átszervezésérõl szóló tervezetet. Ha a törvényt a Traian Bãsescu és a PDL által támogatott formában fogadják el, Romániában 8 régió lesz majd, amelyeket továbbra is megyéknek neveznek. Ugyanakkor felszámolják a megyei tanácsokat és a prefektúrákat, mert megyénként csak egy közigazgatási struktúra lesz.
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 7.
Másik nemzetpolitikát kell építeni
Ma délután a Jelen Házban jó félszáz aradi - néhány vidékrõl érkezett is - hallgatta meg dr. Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója, szegedi egyetemi oktató A magyar nemzeti közösség reorganizációja a Kárpát-medencében címû elõadását.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte összejövetel elején Murvai Miklós összeállítását vetítették Trianonról, Gárdián Gábor szegedi gordonkamûvész a magyar himnuszt játszotta el, majd Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzõje az elõadás bevezetõjeként arról beszélt, hogy Trianon ott van mindennapi sorsunkban, hozzátéve: valamivel jobb helyzetben vagyunk, mint húsz évvel ezelõtt, mert most legalább eldönthetjük, hogyan viszonyulunk saját történelmünkhöz.
Szabó Pál Csaba elõadását néhány, a magyar közösség 2011-es állapotára vonatkozó tévhit cáfolatával kezdve kifejtette: a liberalizmus, a liberális világkép az utóbbi 200 évben azt állítja, hogy a világban fejlõdés van, ennek szintjei mechanikusan, determinált módon összekapcsolódnak, s e szakaszolásnak határozott iránya van. Az elõadó szerint ez a felfogás a világot egyszerûsíti, a problémákat felszínessé teszi, relativizálja. Ehelyett - a mai magyar nemzetpolitikával párhuzamosan - más megközelítést javasolt, nevezetesen azt, hogy találni kell néhány olyan területet, amelyeken biztosítva legyen a növekedés élménye a magyar fejekben - 1944 óta elõször -, majd azt fejtegette, hogyan lehet a visszaszorulást, hátrányt elõnyre változtatni. Mindehhez, hangsúlyozta, össze kell kötni a magyarokat a Kárpát-medencében, a szegedit az aradival és a szabadkaival. A továbbiakban szólt a Trianon Múzeum néhány kezdeményezésérõl (egyebek közt a Jávor Pál cigányzenekarról, arról, hogy több nyelven Kárpát-medencei útikönyvet akarnak kiadni stb). Az elõadó végül, mielõtt a hallgatói kérdésekre válaszolt, kijelentette: a magyar kultúrát, nyelvet nagyon sok nemzedék tartotta fenn, nem lehet lemondani róla.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 7.
Tõkés nem mond igazat - EVZ: magyar közpénzekbõl finanszírozzák az EMNT demokráciaközpontjait
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által mûködtetett demokrácia-központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jószándékú támogatóinknak tartozunk - írta április 6-án keltezett közleményében Tõkés László. Az Evenimentul zilei azonban tegnap kiderítette, az EMNT elnöke valótlanságokat hozott a közvélemény tudomására.
Tényfeltáró anyagában a lap arról írt, hogy Tõkés Lászlóék az elmúlt hónapokban összesen 2,2 milló lejt, azaz félmillió eurót kaptak magyarországi közpénzekbõl a demokrácia-központok mûködtetésére.
A cikk szerint a pénzek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó egyik alapítványtól (vélhetõen az egyik magyarországi közalapítványtól - szerk. megj.) érkeztek, több részletben az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom nevû civil szervezet számlájára. Mint ismert, Tõkés Lászlóék tavaly júliusban ezen a néven jegyezték be a bíróságon az EMNT. A támogatást a magyar állampolgárságot igénylõ romániai magyarok tájékoztatása kapcsán felmerülõ költségek fedezésére kapták a demokrácia-központok.
Az Evenimentul zilei kolozsvári tudósítója, Mihai ªoica szerint az összegekre több romániai intézmény ellenõrzési akciói során derült fény. A szerzõ nem nevezte meg ezeket az intézményeket, ám vélhetõen közéjük tartozik a pénzügyõrség is, amelynek ellenõrei néhány hete vizsgálódtak a demokrácia-központoknál.
A lap szerint az EMNT eddig két részletben kapott pénzt a magyar államtól. Az elsõ, 50 millió forintos - 775 ezer lejes - részlet tavaly októberben érkezett meg az EMNT-hez. Idén májusban további összegek érkeztek: egy 95 millió forintot, vagyis 1,5 millió lejt kitevõ támogatás folyt be az EMNT számlájára.
Ezereurós fizetések?
A demokrácia-központoknak több mint száz alkalmazottja van. Az Evenimentul zilei szerint az alkalmazottak listáján mind Tõkés László EMNT-elnök, mind Toró T. Tibor ügyvezetõ elnök rokonai, illetve a bejegyzés alatt álló Erdélyi Magyar Néppárt vezetõségi tagjainak neve is szerepel.
A legnagyobb - havi 4100 lejes - fizetésben Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke részesül. Papp Elõd, az EMNT alelnöke, az EMNP ideiglenes vezetõségének tagja havi 4000 lejt keres. Az ideiglenes vezetõség egy másik tagja, Zatykó Gyula, illetve Kovács Csaba újságíró ugyancsak 4000 lejt kap. Juhász Péter területi EMNT-vezetõ 3400 lejt keres. A demokrácia-központok alkalmazottai 921 lej és 1500 lej közötti fizetésben részesülnek.
Gergely: megdolgoztunk a pénzért
Tegnapi megkeresésünkkor Gergely Balázs a tárgyban írt Facebook-bejegyzését ajánlotta figyelmünkbe. Ebben az EMNT régióelnöke emlékeztetett arra, hogy már korábban lemondott a demokráciaközpont-hálózat koordinátori tisztségérõl. Gergely ugyanakkor elismerte, hogy a cikkben felsorolt személyek munkájukért javadalmazást kaptak, ám szerinte korántsem akkorát, mint amekkora összegrõl a román lap beszámol.
Ironikus hangnemben megírt bejegyzésében a politikus arra hívja fel a figyelmet, hogy pénzükért a javadalmazottak megdolgoztak. Kedves bukaresti jóakaróink, tény, hogy ennek a >szörnyû< rendszernek a mintegy százfõs csapata húszezer-háromszáztizenhat honosítási dossziét állított össze öt hónap leforgása alatt. 20.316 dosszié, ami több mint negyvenezer embert érint, és igencsak sok munkával jár! - reagált a cikkre Gergely Balázs.
Toró: pontatlanok az információk
A Transindexnek tegnap sikerült elérnie Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetõ elnökét is. A portálnak a politikus kijelentette, több helyen pontatlan az EVZ által közzétett információ, mely szerint az EMNT 2,25 millió lejt kapott a magyar kormánytól. Toró azonban nem részletezte, hogy milyen pontatlanságokra utalt, hanem közölte, hogy hamarosan közleményben reagálnak a lapban megjelentekre.
Toró egyébként az EVZ-nek beismerte, hogy az összegek egy része - pályázatok révén - Magyarországról érkezik, azonban azt nyilatkozta, nem tudja, hogy melyik minisztériumtól. Elmondta, nem tudja, ki küldte ki az ellenõröket, vagy hogy ezek pontosan mit keresnek, de azt biztosan tudja, hogy mindent rendben fognak találni.
A magyar kormány tavaly novemberben írt alá együttmûködési megállapodást az EMNT-vel a demokrácia-központok mûködtetésérõl. A szerzõdésben nem szerepel az, hogy a magyar állam anyagi segítséget nyújt az irodák tevékenységéhez.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 7.
Tõkés László privát nyomora
Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Már akkor sejteni lehetett, hogy az RMDSZ által európai parlamenti képviselõi székbe, majd a Fidesz által egyenesen az EP alelnöki tisztségébe röpített volt püspök ezzel a néhány hónappal ezelõtti kirohanásával elejét akarja venni a neki és klikkjének a magyar államkasszából juttatott, a mai körülmények között csillagászatinak nevezhetõ összegek firtatásának. A Ha megdobnak kõvel, dobj vissza kenyérrel krisztusi tanítás helyett
A legjobb védekezés a támadás nem éppen bibliai bölcsességét követõ egykori egyházi ember úgy vélhette: ha túlharsogja a demokrácia-központok pénzügyei felõl érdeklõdõ újságírók egyre kellemetlenebbé váló kérdezõsködéseit, ha eltereli a figyelmet arról, hogy pártépítés folyik közpénzbõl - és pártlegitimálás a magyar állampolgársággal kapcsolatos tájékoztatás révén -, akkor megúszhatja a számonkérést.
Nos, akár önkritikának is tekinthetõ az, amit most mondani fogok. Nem az erdélyi magyar sajtó volt az, amelyik kiderítette, hogy Tõkés László nem mondott igazat, amikor azt állította - egy másik, hasonlóan agresszív hangvételû közleményében -, hogy az úgynevezett demokrácia-központokat nem közpénzbõl, hanem jószándékú támogatók pénzébõl gründolták össze. Nem a Tõkés László tönkretételén munkálkodó romániai magyar pártsajtó ahogyan elõszeretettel nevezi a volt püspök a neki nem tetszõ, neki nem hódoló újságokat, köztük lapunkat is, hanem egy - történetesen a román kormánypárthoz közel állónak tartott - központi lap.
Amely arra is fényt derít, hogy a magyar adófizetõk pénzét határon túli klienseinek nagyvonalúan osztogató budapesti kormány juttatásaiból a demokrácia-központok egyszerû munkatársainak nagy része minimálbért alig meghaladó összegû béreket kap, miközben a nagymenõk - Tõkés, Toró és családtagjaik - miniszteri fizetésnél alább nemigen adják.
A cikkünk elején idézett Tõkés-közlemény szavaival élve: gondjuk volt arra, hogy õk maguk ne osztozzanak az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok sorsában.
Salamon Márton László
?j Magyar Szó (Bukarest)