udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
294
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 271-294
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. április 17.
A keleti tömb menekültjei
Nemrég egy érdekes közlemény látott napvilágot a Magyarországra menekült romániai románok szervezetéről. A menekültek és a szervezet házigazdája a kommunista rendszer végét élő Magyarország volt, amely egyébként a keletnémetek számára is lehetővé tette, hogy kiszabaduljanak a Keleti Tömbből, s hogy az NSZK-ba vagy más nyugati országba távozzanak – vagy hogy egyáltalán szabadon találkozzanak nyugatnémetországi rokonaikkal, ismerőseikkel – lásd a Dalos György Balaton-brigád című könyvében olvasható igaz történeteket. Az igazi barátság a tettekben – nem pedig szavakban, politikai vagy diplomáciai szemforgatásban – megfogalmazódó együttérzés, segítség, cselekvés. Ezért érdemes elolvasni a romániai menekültek szervezetének közleményét.
Szabadulás – Magyarországon át
1988. április 3-án a román nyelvű szamizdat újság első számában bejelentették, hogy 1988. március 1-én megalakult a România Liberă (Szabad Románia) Csoport – a Magyarországra menekült román állampolgárok csoportosulása.
A România Liberă Bizottság létrehozásának a gondolata még Romániában született meg, Temesváron. 1987 őszén Cornel Roşca úr - feleségével, Doina asszonnyal együtt - Magyarországra menekült, így a Bizottság megúszta az idő előtti felszámolást, ami várható volt a kommunista diktatúra körülményei között, ami akkor Romániában működött. A Bizottságnak a romániai kommunista rendszer elleni tevékenysége Magyarországon 1987 őszén kezdődött el. Gyakorlatilag a România Liberă Csoport – illetve a România Liberă Szervezet, ahogy még nevezték – 1988. március 1-én jött létre Budapesten. Az ezt követő hónapokban menekültek ezrei érkeztek Romániából, és folyamatosan csatlakoztak a România Liberă Csoporthoz – egyre több és több menekült értette meg e szervezet létének értelmét valamint az általa szervezett akciók fontosságát.
A politikában és az emberi jogok tiszteletben tartása terén betöltött szerepe mellett a Bizottság, majd a Csoport rendkívül jelentős tényező volt a menekülteknek nyújtott segítség tekintetében; mert a menekültek azonnali segítségre szorultak erkölcsileg, pénz, anyagi javak tekintetében stb., amit nem lehetett másnapra vagy a következő hónapra halasztani.
A Csoport különleges szerepet játszott a médiában folyó tájékoztatás terén is, beleértve a Szabad Európa Rádiót, a Radio France Internationalt stb.; a határon át újságokat, röplapokat juttatott nekik, amelyeket még Romániából való távozásuk előtt megkaphattak. Ugyanis nagyon sokan döntöttek úgy, hogy Magyarországra menekülnek, mert a rádióból hallhatták, hogy Magyarországról nem toloncolják ki őket, valamint azt, hogy „a románok minden este 6 órakor a Fórum Szálló (a mai Intercontinental) előtt találkoznak, Eötvös József báró szobránál”.
Úgyszintén – és nem utolsó sorban - meg kell említenünk, hogy a România Liberă Csoporthoz való tartozás milyen pozitív szerepet játszott a politikai menedékjog megszerzésében azután, hogy a menekültek eljutottak Nyugatra, valamelyik szabad országba.
A România Liberă Csoport az első olyan emberjogi és kommunistaellenes szervezet volt, amelyik a Keleti Tömb egyik országából a Keleti Tömb másik országába menekült.
A România Liberă Csoport adta ki az első román nyelvű szamizdatot a Keleti Tömb területén. Az újság a România Liberă nevet viselte.
A Szervezet tagjai nem cselekedtek ötletszerűen, nem vezették le az indulatukat azzal, hogy Ceauşescut és a kommunistákat mocskolták, vagy tehetetlenségükben politikai vicceket hallgattak és azokon nevettek, hanem a lengyelországi és a csehszlovákiai, sőt elsősorban a magyarországi politikai ellenzék példáját követve rendkívül átgondolt, pontos és mindenekelőtt csoportos akciókat szerveztek, amelyek így különösen hatékonyak voltak.
Nemcsak Magyarország területén, hanem nemzetközi viszonylatban is példás volt a Bizottság tagjai közötti szívből jött és demokratikus együttműködés, az aktív tagok közötti kapcsolat. Éppen ezért az akkori romániai rendszer állandóan és minden eszközzel megpróbált viszályt szítani a România Liberă Csoport magján belül – így például a Bizottság aktív tagjainak rossz hírét keltette és hamis vádakkal illette őket, leveleket hamisított a menekültek (ismert vagy kevésbé ismert személyek) aláírásával és elküldte azokat a nyugati lapokhoz stb.
A România Liberă Csoport a Magyarországra menekült román állampolgárok egyik csoportosulása. 1989 őszéig a Csoport tagjainak létszáma meglehetősen állandó: 300 és 500 fő között volt, nem beszélve a szimpatizánsokról, akiknek a száma ezreket tett ki. A Csoport fontos jellemzője volt, hogy tagjainak nagy része állandóan cserélődött, ugyanis szüntelen jöttek az új menekültek Romániából, miközben a régiek tovább mentek Nyugat felé. 1987 és 1989 között a Magyarországra érkező illetve az ott áthaladó menekültek számát 30 ezer és 60 ezer közöttire becsülik. Figyelembe véve a csoport tagjai esetében tapasztalt nagy fluktuációt, az 1988 és 1989 közötti időszakban az aktív tagok száma ezerre tehető.
A Budapesti România Liberă Csoport nem szűnt meg! Ott él mindazoknak a szívében, akik akkoriban Budapestre kerültek, ott él a történeteinkben - a világszerte szétszóródottakéban, a gyermekeik és az unokáik szívében, és nem utolsó sorban azoknak a szívében, akik befogadtak, menedéket nyújtottak, enni adtak nekik világszerte.
Így ezt nem pusztíthatta el sem Mao, sem Sztálin sem pedig Ceauşescu – a kommunizmus kísértete nem tüntethette el és nem is tüntetheti el ezt sohasem. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 17.
Nemzeti összetartozás bizottság - Izsák: Székelyföld autonómiájához Magyarország támogatása kell
Székelyföld autonómiája Magyarország hathatós támogatása nélkül nem valósítható meg - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt.
Kifejtette: ebben Magyarország szerepe nem a nyomásgyakorlás, két uniós tagállamnak egy ilyen kérdést együttműködés tárgyának kell tekintenie. Meggyőződése, hogy a magyar kormány támogatja törekvésüket, és minden lépésüknél ebből indulnak ki - fűzte hozzá, kiemelve: úgy érzik, Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik ezt a kérdést felvállalja.
Izsák Balázs leszögezte, Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását, sőt Romániának érdeke is lehet.
Az SZNT elnöke kitért arra is, hogy az autonómia iránt elkötelezett önkormányzatokat szeretnének Székelyföldön. Egyúttal jelezte, az önkormányzatok meggyőzésében, tájékoztatásában nekik is van felelősségük. Meg kell értetni a székely falvak, városok vezetőivel és közösségükkel, hogy a felelősségük a közvilágításnál nem áll meg - fogalmazott Izsák Balázs, aki az anyanyelv, a kultúra megőrzésében, a közösség megtartásában való felelősségüket is hangsúlyozta.
Reményének adott hangot, hogy az önkormányzati választások után olyan testületek alakulnak, amelyek ebben hajlandóak szerepet vállalni.
Szólt arról is, hogy az SZNT-nek nemzetközi fórumokon is meg kell jeleníteni az érdekeit, önálló székely diplomáciát kell felépíteni; az anyaország segítségére ebben is számítanak.
A SZNT megalakulása óta eltelt időszak fontos eredményének nevezte, hogy a politikai közbeszédbe beemelték Székelyföldet, és autonómiáját, mint közösségi célt. Még ha elutasító módon is, de beszélnek róla Romániában - mutatott rá.
Hangsúlyozta: a tanács nem politikai párt, de ez "nem jelent politikán kívüliséget".
Potápi Árpád, a bizottság fideszes elnöke kiemelte: a székely autonómia kérdése nem csak a székelyeken múlik, az egyik színtér Székelyföld, és további színtér Bukarest, Budapest, valamint Európa, és az Európai Unió. Ugyanakkor, ha az SZNT továbbra is ilyen hatékonyan képviseli ezt az ügyet, akkor az autonómia kérdése a továbbiakban nem kerülhető meg - értékelte, hozzátéve: számukra az egyetlen elfogadható eredmény a területi autonómia.
Csóti György (Fidesz) szerint ez az egész nemzet ügye, nem csak az anyaországé. Együtt kell harcolni a különböző autonómiaformákért, "csak az egységes fellépésnek van esélye Európában" - jelentette ki.
A szintén fideszes Hoppál Péter reményt látott arra, hogy az autonómia 5-8 éven belül megvalósulhat.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke azt mondta, egy kérdés van, tudnak-e közös hangon szólni, felsorakozik-e zászlajuk mögé az egész nemzet vagy sem. Reményének adott hangot, hogy ez a kérdés nem lesz a politika játszótere a választási időszakban.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte, hogy az SZNT a politikai küzdőtér fölé emelkedett, ezt a modellt kellene követni más külhoni területeken, és a szórványban is. Az autonómia megvalósulására 10-20 éven belül mindenképpen lát esélyt - mondta -, jó felvetésnek tartva, hogy a román külügyi bizottsággal közösen tanácskozzanak erről a kérdésről.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), aki vendégként volt jelen a bizottság ülésén, úgy vélte: akár 1-2 éven belül dűlőre lehet vinni az autonómia ügyét. A magyar diplomáciának határozott stratégiával, nemzetközi fórumokon és Romániával folytatott kétoldalú tárgyalásokon "ki kell kényszerítenie ezt az autonómiaformát" szerinte. Frakciótársa, Szávay István azt hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést nem tekintik pártügynek, és örömét fejezte ki, hogy az autonómiatörekvések támogatását illetően "nagyjából" egyetértés van a parlamenti pártok között. Kifogásolta ugyanakkor, hogy nem látják a konkrét tettekben megnyilvánuló cselekvést a kormány, illetve a kormánypártok részéről.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet.
A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását. MTI 2012. április 18.
Marosvásárhely elveszejtése
Keresem a megfelelő jelzőket, hogy a marosvásárhelyi polgármester-választás legfrissebb hírei kiváltotta felindultságomat sajtóközlésre is alkalmas gúnyába öltöztessem.
Nemrég még legyintettünk: az a szavazattöredék, amelyet az MPP Marosvásárhelyen elvisz, abban az esetben, ha a román pártok nem lépnek egymással szövetségre, még elviselhető, mert marad az erős alap: az EMNT és az RMDSZ összefogása. Nos, heteken át tartó mellébeszélés, hezitálás, mondvacsinált ürügyek tálalása után az RMDSZ kihátrált a szóbeli megállapodások mögül, és önálló jelölttel rukkolt elő.
A két magyar párt két külön csapáson indul tehát – nulla eséllyel. Közülük kiemelendő a harmadik, az EMNP, amely Marosvásárhelyen nem indít saját jelöltet. Marad tehát a két magyar jelölt, és amint ez kiderült: Smaranda Enache polgárharcos is indul, függetlenként, jelentős magyar támogatásra számítva, és tovább aprózva a magyar szavazóbázist.
A továbbiakban csupán az RMDSZ-re érdemes figyelni, mert az események fő sodorvonalát ez határozza meg. De mi lehet az oka, hogy az RMDSZ egy eleve vesztett csatába indul, biztos győzelemre segítve a román jelöltet?
Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy valamiféle egyezség áll a választási manőver mögött. Az RMDSZ eleve "elveszettnek" minősítette – minek nevezzem? – anya- vagy székvárosát. És mintsem belehajszolja magát egy vesztes csatába, inkább megszervezi azt, és megpróbál a maga számára hasznot húzni a veszteségből. Az RMDSZ a maradék két székely megyében a közvélemény-kutatás és a közhangulat alapján választási diadalra készülhet. Pontosítok: nem az RMDSZ csúcsvezetése nyeri meg ezeket a csatákat, a választási siker elkönyvelésébe besegít majd Bukarest, magának vindikálva az eredményt.
Marosvásárhely pedig a jelenlegi RMDSZ-csúcsvezetés hatalmi bázisa marad, még akkor is, ha polgármestert veszít, mert a szövetség farvizén fontos közéleti funkciókba juttatott apparátusnak menedékhelyet tud biztosítani. És továbbra birtokolja majd a hatalmat is. Egyébként ez az a város, illetve megye, amelyben és ahol húsz év alatt ugyanaz a személyi összetételű vezetés maradt. Hargita és Kovászna megye, Szatmár mégiscsak frissített. Vásárhelyen a "régi motorosok" nem hajlandóak helyet szorítani senkinek sem a pályán. Még úgy sem, hogy szerre-sorra egy-egy tehetséges fiatalt beemeljenek maguk közé.
A választások alkalmával a matematikai, az észérvek mellett roppant fontos a választók érzelmi hozzáállása. Az RMDSZ immár "történelmi" hibái közé sorolható a hazai román pártok körüli "legyeskedés", ide-oda farolás, és még ennél is furább a magyarországi pártokhoz való viszonya. A hazai magyar lakosság körében folyamatosan visszatetszést szül az anyaországgal való kapcsolatok megannyi fonáksága. Politikusaink személyi és pártkapcsolatai is. A Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-adminisztrációval való paktálások politikai kártétele nyilvánvaló.
Nem elviselhető az a modor sem, ahogyan és amiként a hazai magyar politikai csoportosulásokat minősítik. Kovács Péter főtitkár gorombaságokkal terhelt nyeglesége, amint például az EMNP-ről nyilatkozik, ellenvetést, fanyalgást vált ki.
Alighanem a nagy többség számára világos, hogy az EMNP-t éppen azért kellett életre hívni, hogy az RMDSZ-ről leszakadt, vagy csak formailag kötődő, a politikai életből kiábrándult magyarságot újra aktívvá tegye, s ezzel – közvetve – az RMDSZ bázisát is erősítse. Ezt az állapotot a személyeskedő hangvételű kijelentésekkel és taktikázással csak rontani lehet.
A marosvásárhelyi történet arra is szomorú példa, hogy a város megtervezett elveszejtéséből teljességgel kihagyták az egyházi és civil szervezeteket, amelyek dr. Vass Levente támogatói közé felsorakoztak. Ugyanez a helyzet a népes egyetemihallgató-táborral is.
Mindebből kitűnik, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi vezetői és hangadói csak a politikai hatalmi elit szűk csoportját képesek "képviselni", s a tulajdonképpeni választók manipulálható masszaként jelennek meg választások alkalmával a politikai porondon.
Egyébként ezen az állapoton még mindig nem lenne késő változtatni. Egyezség kellene! Olyan, mint amilyen Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ kezdeményezésére az EMNP-vel megköttetett, ahol közös polgármesterjelölt személyében egyeztek meg.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. április 18.
A nagybaconi református templom (Építészettörténeti kismonográfiák
Értékes sorozatot indított a baróti székhelyű Tortoma Könyvkiadó.
Híres helyek felcímmel a műemlék- és építészettörténetben jártas szerzővel kezdte bemutatni Erdővidék – de a továbbiakban bizonyára Háromszék más tájainak – egyedi értékű, az épített örökséghez tartozó műemlék épületeit.
Az első, 2010-ben megjelent kötetben a Danielek vargyasi kastélyát mutatja be Fehér János vargyasi származású művészettörténész, 2011-ben a nagybaconi műemlék református templomról szóló, jó minőségű papírra nyomtatott, második kötet látott napvilágot. Az évszázadok során több átalakítást szenvedett épület legidősebb darabjai a XVI. század elejéről származnak. Ezt követik a XVII–XVIII. századi, olykor évszámokkal megjelölt, kőből készült építészeti elemek, falrészek. Szó esik a fellelt írott emlékekről, a kor néhány kőfaragómesteréről, pallérjáról, nemkülönben az orgonáról, az 1575-ben készült, műkincs értékű harangról, a bádogosmunkák mestereiről.
A szerző forrásai eredetiek, jobbára a helybeli egyházközség irattári adataira, valamint a templom múltjára vonatkozó tájékoztató könyvészetre támaszkodik.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. április 18.
Függetlenként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István
Több civil szervezet támogatásával független jelöltként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István. „A civil társadalom politikai szerepvállalás révén képes explicite, direkt politikai tettekkel beavatkozni a döntéshozatalba, ez az a projekt, amelyet képviselek. Arra számítok, hogy olyan közösséget leszek képes megteremteni, amellyel a választások után együtt tudok majd dolgozni” – nyilatkozta a Krónikának a kolozsvári kulturális menedzser.
Elmondta: tegnap délutánig 204 támogató aláírást gyűjtött össze a szükséges 2750-ből. A Facebook közösségi oldalán pedig alig öt nap alatt több mint 2500-an biztosították támogatásukról. Kérdésünkre, hogy mekkora esélyt lát arra, hogy mandátumhoz jusson, a számos civil megmozdulás motorjaként ismertté vált Szakáts kifejtette: „eljátszhatnám a politikust, hogy hú de mekkora esélyeim vannak, de az az igazság, hogy nem tudom. Azok az emberek, akikkel beszélek, mindennemű támogatásukról biztosítottak, számításaim szerint négyezer szavazatot össze tudok szedni, de azt, hogy sikerül-e megszerezni a bejutáshoz szükséges mintegy hatezer voksot, nem tudnám megmondani.”
Azon felvetésünkre, hogy független képviselőként mennyire tudja majd érvényesíteni akaratát, Szakáts eddig civilként elért eredményeivel érvelt. Elmondta, már eddig is számos eredményt értek el azzal, hogy elmentek a tanácsülésekre, és tiltakozásukkal felhívták a közvélemény figyelmét bizonyos problémákra. „Például ezelőtt mintegy két hónappal nem kis szerepünk volt abban, hogy a kulturális projektekre szánt keretösszeget 900 ezer lejről 1,9 millióra emelte az önkormányzat, így ez gyakorlatilag duplája a tavalyi összegnek” – említette a jelölt, aki szerint a civil szervezetek érdekérvényesítési lehetőségei bővülnének azzal, ha bejutna a városi tanácsba.
„A pálya széléről bekiabáló civil társadalom ideje elmúlt. Ma már a civil szerepvállalásnak a közpolitikák kidolgozásához való aktív hozzájárulásra is ki kell terjednie, ehhez pedig a kolozsvári civil szférának olyan eszközökre van szüksége, amelyekkel közvetlenül is befolyásolhatja a politikai folyamatokat. Egy független tanácsos a civil társadalom ilyen eszköze lehet” – olvasható Szakáts Istvánnak a www.clujulcivic.ro weboldalon közzétett felhívásában.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)2012. április 18.
Diszkriminál a Diszkriminációellenes Tanács?
A Pro Európa Liga (PEL) a közigazgatási bíróságon kívánja megtámadni a Diszkriminációellenes Tanács februári döntését, amellyel anélkül, hogy érdemben tárgyalt volna a megkeresésekről, két év után lezárta a görög katolikus egyházat ért hátrányos megkülönböztetések ügyét.
Idén február 1-jén született meg a Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) az a határozata (75 sz.), amely huszonnégy, a görög katolikus egyház (BRUR) diszkriminációjára vonatkozó ügyet egyetlen tollvonással lezártnak nyilvánított. Ezeket az eseteket Haller István, a CNCD igazgatótanácsának tagja jelezte, a CNCD pedig saját hatáskörben kezdeményezett kivizsgálást 2010 januárjában. A tanács idén februárban visszavonta a kezdeményezést és lezárta az ügyet.
Smaranda Enache, a PEL társelnöke szerint ez azt jelenti, hogy a CNCD két év alatt nem kerített sort a probléma lényegi elemzésére. Véleménye szerint a tanács ezzel a határozattal a saját, 2000-ben kormányhatározattal elfogadott statútumát szegte meg, amelynek a 7. cikkelye előírja: a CNCD igazgatótanácsa köteles a bejelentéstől számított 90 napon belül döntést hozni a panaszokról. A tanács nem tartotta be a megvitatás törvényes határidejét, és két év alatt egyetlen alkalommal ült össze az ügyben, amikor visszavonta a bejelentést, s az ügyet lezárta.
Az említett periódusban, nyilatkozta Smaranda Enache, számos más bejelentést tárgyalt meg a tanács, és döntéseket is hozott. Ezzel a határozattal azonban azt bizonyítja, hogy nem független intézmény, holott az lenne a hivatása, hogy megelőzze, visszaszorítsa és szankcionálja a diszkriminációs eseteket. Nem büntet, hanem ő maga is diszkriminál egy közösséget, annak ellenére, hogy közismertek az államnak a görög katolikus egyházzal szembeni visszaélései, a bírósági perek elhúzása, a végleges bírósági döntések semmibevétele, adminisztratív zaklatások és a többi. A lezártnak nyilvánított ügyek között volt például a nyárádtői eset, ahol a görög katolikus templom köré építettek ortodox templomot, az alsóköhéri vagy akár a szaploncai ügy, amelyek súlyos károkat okoztak a görög katolikus egyháznak. Ezzel a határozattal, úgy gondoljuk, megpróbálják megakadályozni a BRUR kollektív diszkriminációjának a kivizsgálását, illetve a nemzetközi emberjogi bíróságok, illetve azoknak az intézményeknek a dokumentálódását, amelyek a vallási jogok romániai betartására figyelnek.
Ezért a Pro Európa Liga a közigazgatási bíróságon kívánja megtámadni a CNCD határozatát.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)2012. április 18.
Kelemen Hunor: az erdélyi magyar közélet elképzelhetetlen az EMKE nélkül
Közgyűlés, tisztújítás és díjátadás a közművelődési egyesületnél
Évi közgyűlést, vezetőségválasztást és díjátadást szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A köszöntő beszédek után a jelenlévő EMKE-tagok elfogadták Dáné Tibor Kálmán elnök beszámolóját, a pénzügyi és a cenzori jelentést. Dávid Gyula tiszteletbeli elnök bonyolította le rendkívül gyorsan az új elnökség megválasztási eljárását. Kevés kivételtől eltekintve az eddigi EMKE-elnökség tagjainak szavazott bizalmat a közgyűlés. Kora délután kezdődött a már szokásos díjosztási ünnepség, amelynek keretében 13 díjat és díszokleveleket adtak át.
Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntő szavai után Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter tanácsosa a tárcavezető üzenetét olvasta fel. A miniszteri beszéd alapgondolata az erdélyi magyar értelmiségnek a közös jövő kialakításában játszott szerepe volt. Hangsúlyozta: az erdélyi magyar közélet mindennapjai elképzelhetetlenek az 1885-ben létesült EMKE nélkül.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár szavait Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja tolmácsolta. – Az EMKE alapítói 127 évvel ezelőtt az anyanyelvi oktatás és a műveltség, a magyar nyelv és öntudat erősítése, közös örökségünk iránti felelősség mellett tettek hitet. Ugyanezt valljuk ma is – hangzott az üzenet. A főkonzul arról is biztosította a jelenlevőket, hogy az EMKE, mint nemzeti jelentőségű intézmény, továbbra is számíthat a magyar kormány támogatására.
Dáné Tibor beszámolt a kulturális autonómia-szigetként működő romániai Magyar Házak Hálózatának (MHH) kiépítéséről, amely 2009-ben kezdődött. A kezdeményezést mind az RMDSZ, mind a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta. Megtudtuk: Erdélyben az elmúlt években több mint harminc magyar házat hozott létre az EMKE. Példaként említette a Balázsfalva melletti Tűr településen a közeljövőben létesítendő Magyar Házat, amely Kémenes Lóránt plébános lelkiismeretes munkájának köszönhető. A romániai MHH kialakításában 2010 óta szakmai segítséget kapnak a sárospataki művelődési szakemberektől, Csatlósné Komáromi Katalintól és Bordás Istvántól, a Sárospataki Képtár vezetőjétől. Az EMKE-elnök beszámolt arról is, hogy új, a Magyar Házak állapotára vonatkozó felmérést kezdeményeznének. Idén, szeptember végén pedig Kolozsváron rendeznék meg a Magyar Házak második találkozóját.
Dáné Tibor Kálmán beszámolt arról is, hogy EMKE-elnökként meghívták a Magyarországon a közelmúltban létesült Civil Egyeztető Tanács (CET) ülésére, amelynek keretében részt vett a kulturális és honismereti szekció programjának kidolgozásában. Zárszóként Dáné Tibor Kálmán megköszönte a bel- és külföldi támogatóknak az anyagi segítséget, a sajtónak – és ezen belül elsősorban lapunknak, a Szabadságnak – az EMKE-eseményeken való jelenlétet és érdeklődést. Ács Zsolt, az EMKE munkatársa a pénzügyi, míg László Edit a cenzori jelentést olvasta fel, amelyet a közgyűlés el is fogadott.
Egyed Péter egyetemi oktató, filozófus az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság és az EMKE közötti harmonikus együttműködésről, Guttman Mihály elnökségi tag a zenei anyanyelv fontosságáról értekezett. Csatlósné Komáromi Katalin, a sárospataki Művelődési Ház igazgatója az EMKÉ-vel közös programok fontosságát ecsetelte. Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási-ház helyzetéről számolt be. Tamási Áron lánytestvérének, Ágnes asszonynak a háza eredetileg az EMKE tulajdonát képezte, ám tavaly átkerült az önkormányzat tulajdonába, így elkezdődhettek a leromlott állagú ingatlan felújítási munkálatai
Dávid Gyula tiszteletbeli elnök az elnökségi választás lebonyolítása előtt kifejtette: még ha a mostani romániai magyar politikai élet „szét is veri a magyarságot”, az új elnökségnek továbbra is a magyarság egységéért, a megmaradásért kell munkálkodnia.
Az EMKE új vezetősége: Dáné Tibor Kálmán (elnök), Kötő József (főtanácsos). Régiós alelnökök: Matekovits Mária (Bánság), Széman Péter (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély). Társadalmi kapcsolatokért felelős alelnök: Szép Gyula. További elnökségi tagok: Guttman Mihály (Kolozsvár), Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti), Házy Bakó Eszter (Brassó), Beder Tibor (Csíkszereda), Ferencz Angéla (Hargita megye), Imreh-Marton István (Kovászna megye).
A választásokat követően Bordás István, a sárospataki képtár vezetője, azaz az EMKE Észak-magyarországi Képviseletének vezetője elmondta: arra törekszik, hogy a magyarországi kulturális élet munkatársai közül minél többen megismerhessék az erdélyi kultúrát. Ezért kidolgozott egy továbbképzési programot, amely a magyar szaktárca által megtörtént akkreditálás után újabb lehetőséget biztosít a fentebbi célkitűzés eléréséhez. A további hozzászólók között volt Dumitriu Anna, aki az Aranyos-vidéki Népfőiskola tevékenységéről számolt be; Kerekes Hajnal, a nagyenyedi dr. Szász Pál Egyesület alelnökeként, illetve a Magyar Közösségi Ház vezetőjeként a Fehér megyei kulturális tevékenységeket ismertette. Ferencz Angéla a Hargita megyei, míg Imreh-Marton István a Kovászna megyei Kulturális Központ és az EMKE közötti lehetséges együttműködésről értekezett, megköszönve, hogy bekerültek az elnökség tagjai közé. Deák Gyula, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke a közeljövőben a pedagógusok számára megszervezendő néptánctanfolyamra, Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ tordaszentlászlói szervezetének elnöke pedig a június végi Szent László napi énektalálkozóra hívta fel a jelenlevők figyelmét.
Délután 2 órakor kezdődött az EMKE-díjak és díszoklevelek átadása. A 13 szobor Venczel Árpád, a díszoklevelek pedig Venczel Attila alkotása.
Életműdíjat kapott a marosvásárhelyi Marosi Ildikó irodalomtörténész, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Horváth Andor egyetemi oktató szerint Marosi Ildikó érdeme, hogy évtizedeken át gyűjtötte majdani köteteinek anyagát, hogy aztán az 1989-es rendszerváltás után megvalósíthassa álmait, és a „felkutatott kincsek jó gondozójává vált”. Spectator-díjban részesült Cseke Péter Tamás újságíró (Bukarest). Kós Katalin, a Györkös Mányi Albert Emlékház ügyvezetője olvasta fel Kántor Lajos laudációját, amelyben Cseke Péter Tamás publicisztikai tevékenységét kiegyensúlyozottnak, higgadtnak és körültekintőnek nevezte.
Kacsó András-díjat kapott Both Zsuzsa és Both József (Kolozsvár). Dáné Tibor Kálmán méltatásában kiemelte: a Both-házaspár a népi kultúra áthagyományozását jelentős empátiával végzi. Bányai János-díjban részesült Vajda András (Marosvásárhely) néprajzkutató, akit a laudáló Keszeg Vilmos egyetemi oktató elkötelezett, bölcs, megfontolt kutatónak nevezett. Kun Kocsárd-díjat adományoztak Fülöp Júliának (Szászváros). Winkler Gyula európai parlamenti képviselő videóüzenetben laudálta a közösségszervezés aktív résztvevőjét, aki sokat tett a szászvárosi magyarságért. Fülöp Júlia megjegyezte: Kun Kocsárd emléke még mindig elevenen él a szászvárosi magyarok között. Nagy István-díjat kapott Dulányi B. Aladár (Sepsiszentgyörgy). László Attila karnagy laudációjában arra összpontosított, hogy a díjazott három évtizeden át kitartó szervezője, irányítója volt a város művelődési életének.
Bánffy Miklós-díjban részesült Dukász Péter színész (Temesvár), aki egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az eseményen. Szekernyés János laudációja alapján gazdag színészi pálya bontakozott ki. A díjat Kövesdy István rendező vette át.
Poór Lili-díjat kapott Albert Júlia színművész (Kolozsvár). Laudált Köllő Katalin színikritikus, szerkesztő, aki szerint a sikeres művészi és oktatói pálya mögött lélek, tehetség és kitartás lakozik. Kovács György-díjban részesült Bányai Kelemen Barna (Marosvásárhely). Kövesdy István a fiatal, sokoldalú színész ötéves pályafutását értékelte. Tompa Miklós-díjjal tüntették ki Uray Pétert. (Sepsiszentgyörgy–Budapest). Kötő József színháztörténész laudációját Vincze László, az EMKE munkatársa olvasta fel. Megtudtuk: Uray honosította meg Erdélyben a mozgásszínházat, de ezt megelőzően több művészi ágban (például a zenében) is bizonyított. Szolnay Sándor-díjat kapott Köllő Margit (Marosvásárhely), aki egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen. Laudált Németh Júlia műkritikus, aki a művész kitűnő rajzkészségét, színérzékét méltatta. A díjat Wiesler Zsuzsa vette át.
Monoki István-díjat adományoztak Kosz Orsolyának (Csíkszereda). Kopacz Katalin laudációjából lelkiismeretes, megalapozott szakmai tudással rendelkező több évtizedes könyvtárosi tevékenység rajzolódott ki. Kőváry László-díjban részesült Zsigmond Ilka középiskolai tanár és az általa irányított műemlékpedagógiai kiadványsorozat szerkesztőbizottsága. Vincze Zoltán nyugalmazott tanár laudációjában azt értékelte, hogy a fentebbi kiadványok épp a serdülő korosztály számára íródtak, akiktől „a Guttenberg-galaxis egyre jobban távolodik”. Gróf Mikó Imre-díjat adományoztak Bartha Bálint (Kolozsvár) vállalkozónak. Székely Tibor laudációjában a díjazott szerénységét és nagylelkűségét emelte ki.
Tiszteletbeli taggá nevezték ki Hajnal Jenőt, a vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját és a kolozsvári származású, ám évek óta Németországban élő Kelemen Péter koncerttechnikust.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 18.
Műemlékvédők tanácskoztak
Nagyvárad- Szerda délután a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány a Műemlékvédelmi Világnap alkalmából kerekasztal-beszélgetést szervezett a városháza kistermében, a betervezett táblafelavatás viszont elmaradt.
A Műemlékvédelmi Világnapot -április 18-át – az UNESCO nemzetközi műemlékvédő világszervezete, az ICOMOS (Műemlékek és Műemlék-együttesek Nemzetközi Tanácsa) kezdeményezésére 1984 óta ünneplik szerte a Földön. Ez alkalomból szerda délután a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kerekasztal-beszélgetést szervezett a nagyváradi városháza Rimler Károly termében. A Polgármesteri Hivatalt Florica Cherecheş alpolgármester asszony, illetve Benyovszki Tünde és Porsztner Béla ingatlanügyi aligazgatók képviselték, a magyar érdekeltségű civil szervezetek részéről pedig jelen volt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság vezetője, Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke, Szebeni Lajos premontrei öregdiák, valamint Emődi Tamás, a Műemlékvédő Alapítvány igazgatótanácsi tagja.
Florica Cherecheş azt emelte ki, hogy a műemlékek hidat képeznek a múlt és a jövő között, ezért különös figyelmet kell fordítani a védelmükre. Megjegyezte: laikusként zavarják a szakszerűtlen beavatkozások, épületfelújítások. „Lehet, hogy a tulajdonosokat jó szándék vezérelte, de megfelelő szaktudás hiányában inkább kárt okoztak”, vélekedett.
Közösen aláírják
Adriana Lipoveanu városi főépítész arra hívta fel a figyelmet, hogy hamarosan közvitára bocsátják az Általános Városrendezési Tervet és a műemlékvédelmi szakemberek véleményére is számítanak. Ebből a célból az önkormányzat honlapján (www.oradea.ro) egy foldert is létrehoznak és kérdőíveket osztanak majd szét. Azon meggyőződésének adott hangot: a mostani építészgeneráció úgy kell majd letegye a névjegyét a város arculatára, hogy ez harmonikusan illeszkedjen a korábbi stílusokhoz.
Angela Lupşea, a Műemlékvédő Alapítvány ügyvezető igazgatója a megbeszélés fő céljáról beszélt, arra kérve a jelenlevőket, hogy minél hamarabb fogalmazzák meg a műemlékvédelemmel kapcsolatos gondolataikat, melyeket aztán egy dokumentumban fognak összegezni, amit közösen aláírnak majd. Ugyanakkor a következő hasonló tanácskozás időpontját is kijelölte, mint kiderült ez november 16-a lesz, a Japánban 1972-ben elfogadott Örökségvédelmi-konvenció 40. évfordulója okán. Arra is kitért: lobbizni kéne a szakminisztériumnál annak érdekében, hogy a 2014-2020 közötti uniós költségvetésben a műemléképületek felújítására is legyenek elkülönítve megpályázható pénzösszegek. Dr. Ramona Novicov műkritikus örvendetesnek nevezte, hogy az Iskola másként-hét keretében több ezer gyermek látogatta meg a városháza tornyát. Felvetette, hogy hosszabb távú stratégiát kellene kidolgozni annak érdekében, hogy a diákságot örökségvédelemre neveljék. Ezzel kapcsolatban Kecse Gabriella elmondta, hogy jelenleg is körülbelül 500 váradi elemista tanul helytörténetet magyarul, opcionális tantárgyként, mire többen a jelenlevők közül azt javasolták, hogy román nyelven is ültessék ezt gyakorlatba.
Ellentmondásos törvények
Többek közt elhangzott még, hogy ellentmondásosak a műemlékvédelemmel kapcsolatos törvények, össze kellene hangolni az ezzel kapcsolatos önkormányzati határozatokat a készülő Általános Városrendezési Tervvel (PUG), jobban meg kéne szólítani a szakembereket, illetve jó lenne hangsúlyozottabban felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy a Műemlékvédő Alapítványtól ingyenes tanácsadást lehet igényelni. A tanácskozás végére tervezett táblaavatás a városháza falán objektív okok miatt elmaradt.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro2012. április 18.
Tőkés László nyilatkozata: a Jobbiknak önvizsgálatot kellene tartania
Ismeretes, hogy a nemrégen megalakult Erdélyi Magyar Néppárt pártpolitikai kapcsolatai kialakítása rendjén az anyaországi Jobbik képviselőivel is találkozott. Ezzel szemben azonban a Magyar Szocialista Párttal – legalábbis egyelőre – nem kívánt kapcsolatba lépni. Ezen kettős körülmény kapcsán kívánkozik a képbe két időszerű esemény.
A posztkommunista utódpárt iránti tartózkodás érthető. A Gyurcsányék örökségétől szabadulni nem tudó Tabajdi Csaba– és Göncz Kinga-féle európai parlamenti MSZP-küldöttség Magyarország elleni, legutóbbi feljelentő és lejárató cselekménye a vallásügyi törvény tárgyában már önmagában is indokolttá teszi az elhatárolódást.
Ebben az összefüggésben viszont az erdélyiek nem alkalmazhatnak kettős mércét. Az előbbiekhez hasonlóan ugyanis azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy miközben a magyarországi utódkommunisták külföldön saját hazájuk ellen uszítanak – ezzel egy időben Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője idehaza, a Magyar Országgyűlésben követ el aligha leplezhető antiszemita uszítást a „tiszaeszlári vérvád” felmelegítésével.
„Józan ésszel nehezen fogható fel, hogy a Jobbik – a zsidó Pészah és a keresztény Húsvét ünnepén – miért nyúlt ehhez a gyalázatos örökséghez… mind kül-, mind belpolitikai szempontból mérhetetlen károkat okozva nekünk…” – állapítja meg igen találóan egyik jeles újságírónk. Valóban érdemes elgondolkozni azon, hogy most, amikor kicsiny hazánk elszánt alkotmány- és alkotmányos honvédő harcát vívja nemzetközi téren, vajon kinek állhat érdekében ezzel a szakállas politikai provincializmussal és bornírt képtelenséggel még több sarat hordani Magyarország megtépázott képére. Okkal gondolhatjuk, hogy ilyen esetekben az idegenkezűség és a beépítettség lehetősége sem kizárt.
Mindezeket figyelembe véve nem csupán a Jobbiknak szükséges önvizsgálatot tartania arról, hogy melyik a nemzetpolitikailag elfogatható „jobbik” arca és oldala, hanem az EMNP-nek is józan értékítélettel kell eldöntenie, hogy kikkel barátkozik.
Mindenesetre Erdélynek, erdélyi magyarságunknak őrizkednie kell az – eszlári – vérgőzös politikai rontás exportjától. A hagyományos erdélyi toleranciától teljességgel idegen bárminémű antiszemitizmus.
Tőkés László EMNT-elnök, az EMNP védnöke
Strasbourg, 2012. április 18. erdon.ro2012. április 18.
A lejáratás elmélete
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni.
Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét.
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni. Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét. Nem jó, hogyha az RMDSZ kemény kormányfellépéssel önálló magyar tagozatot próbál kialakítani a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen, de az sem jó, ha zömében vagy kisebbségében magyar települések központi költségvetéshez jutnak, mert ezzel csupán kiszúrják az emberek szemét, vagy meg akarják vásárolni a szavazataikat. Az pedig fölöttébb gyanús, ha romániai magyar miniszterek vagy főtisztviselők megpróbálnak valamiféle magyar érdekeket előtérbe helyezni (például a csíksomlyói búcsú világörökség részévé való nyilvánítását vagy a házsongárdi temető védelmét), mert mindezt azért teszik, hogy port hintsenek a székelyföldi és erdélyi magyarok szemébe, feledtetve hatalomba való simulásukat, és így tovább.
Közben azt szeretnék, ha az állandóan megrúgdosott nagyobbik testvér számára ők maguk jelölnék ki az utat, amelynek végén a Big Brother udvariasan félreáll és azt mondja: tessék, itt van minden játékszerem, minden a tied, foglalkozzál csak szépen mindazzal, amit nem te szereztél meg, de nagyon fáj rá a fogad.
Vagyis az EMNP országos szinten nagyon szívesen eljátszadozna azzal a gesztenyével, amelyet az RMDSZ több mint két évtizedes munkája kapart ki a román nacionalizmus és az oly nehezen elért hazai demokratikus átalakulások tűzéből, tehát bármiféle hétköznapi aprómunka nélkül szívesen betöltene bármilyen parlamenti vagy más tisztséget, csak éppen a megfelelő eszközök kerüljenek a kezébe. A helyhatósági választások előszelei azonban azt mutatják, hogy ezek az eszközök sehogy sem akarnak a nagy szavaknak engedelmeskedni. Nézzük csak: az EMNP alapvető és többször is megerősített stratégiai céljául azt tűzte ki, hogy a tömbmagyarságban megtartott helyhatósági választásokon, ahol a magyar jelölt győzelme semmiképpen nem veszélyeztetett, a verseny szellemét követi (a Magyar Polgári Párt jelszavának, a választás szabadságának az újrafogalmazása), a szórványban pedig, ahol szavazati szétforgácsolódás esetén a magyar győzelem kizárt, ott az összefogás útját járja. És a gyakorlatban mit látunk? A Székelyföldön szó sincs arról, hogy az EMNP-jelöltek versenyhelyzetet teremtenének. Sepsiszentgyörgyön a helyi EMNP szépen beállt az RMDSZ polgármesterjelöltje mellé, Gyergyószentmiklóson az új választási kampányban az MPP eddigi polgármesterének a hátát nézik, Csíkszeredában még se híre, sem hamva EMNP-s polgármester-jelöltnek, viszont ott, ahol összefogásra lenne szükség (Kolozsváron, Nagyváradon és esetleg a hetek-hónapok óta sejtelmes Marosvásárhelyen), ott elindulnak az EMNP-jelöltek, hadd járassák be egy kissé a neveiket.
A nagy stratégia azonban nem csupán a kisebb-nagyobb városokban, hanem a községekben is fejtetőre állt, mindez pedig azt bizonyítja, hogy az EMNP egyelőre tartalom nélküli forma: van vezetősége, létezett kongresszusa, néhány taggal megalakultak a helyi szervezetei, de gyakorlatilag nincsenek vagy alig vannak saját jelöltjei, illetve a szélrózsa négy irányát mutató jelkép alá szeretnék felsorakoztatni a politikailag kissé tapasztaltabb egykori MPP-seket vagy azokat, akiket az RMDSZ. előválasztások vagy más jelöltállító eljárások kirostálnak, és akik úgy gondolják, mégiscsak megpróbálják a közéleti pályafutást.
Az EMNP egyetlen taktikája: nem bírálni, hanem szidni az RMDSZ minden lépését. Ennek ellenére a helyhatósági választások kimenetele egyértelmű lesz: nagyarányú RMDSZ-győzelem a százalékarányban alaposan lemaradó EMNP és a hátul kullogó MPP előtt. A választókat ugyanis a legcifrább szavakkal sem lehet a fejükre ejteni.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 19.
Minden magyarnak joga van, magyarként élni Erdélyben!
A Nyelvi Jogok azt bizonyítja, hogy a kis lépések politikája működik: lehet erre legyinteni, el lehet mondani, hogy ez nem ér semmit, de a kiadványban szereplő nyelvi jogok tulajdonképpen 64 kis lépés eredménye, ezek léteznek, ezekkel lehet élni – fogalmazott Kovács Péter április 18-án Kolozsváron.
Az RMDSZ főtitkára Horváth Istvánnal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökével közös sajtóértekezleten mutatta be a Nyelvi Jogok című kiadványt.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai által szerkesztett, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által támogatott és sokszorosított kötet a romániai nemzeti kisebbségek legfontosabb nyelvi jogait ismerteti közérthető és leegyszerűsített formában.
Kovács Péter úgy fogalmazott: ebben az RMDSZ elmúlt 22 éves munkájának egy része szerepel, ennek tartalmát a Szövetség biztosította. Felhívta a figyelmet arra, hogy e jogok elfogadtatásához is 7 százaléknyi magyar politikus és legalább 44 százalék román politikus szavazatára volt szükség. „Az elmúlt 22 év alatt be tudtuk bizonyítani, hogy amikor egy kisebbségi jogot érvényesítünk, nem veszünk el senkitől semmit, a többségnek nem lesz kevesebb joga azáltal, hogy mi élhetünk nyelvi jogainkkal” – hangsúlyozta Kovács. A főtitkár kijelentette: a Szövetség nem fog megállni a nemzeti kisebbségek jogérvényesítési folyamatával, hiszen a célja, hogy a magyar nyelv regionális, hivatalos nyelv legyen ott, ahol tömbben élnek a magyarok.
Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a kiadvány létrejöttének előzményeit vázolta. Elmondta: amikor a nyelvi jogok intézményes alkalmazását vizsgálták, bebizonyosodott, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya 20 és 40 százalék között van, ahol ugyanolyan mértékben érvényes a törvény, ott az intézményes lehetőségek sokkal korlátoltabbak. „A törvény pontosan ott nem fejti ki a hatását, ahol inkább szükség volna rá: a nem többségben levő, de jelentős számú lélekközösségeknek kellene megfelelő jogi hátteret, megerősítést nyújtson, támogassa az anyanyelvhasználatot” – mutatott rá Horváth. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint a nyelvi jogok érvényesítésében rendkívül hatékony lehet az állampolgári fellépés. „Fontosnak tartottuk azt, hogy a nagyobb kategóriák számára olvasható, élvezhető formában eljuttassuk azt, hogy milyen jogok birtokosai, milyen jogokat lehet és kell érvényesíteni” – mondta. Horváth István úgy vélte, ha valakinek kezében van egy ilyen kiadvány, amely értelmezi számára a törvényt, valószínűleg sokkal nagyobb hátszéllel tud belépni, érdeket és jogot követelni, mint hogyha csak hallomásból, hozzávetőlegesen tudja azt, hogy mit jelent annak a joga, hogy a nevét helyesen írják le, úgy ahogy ő szeretné az anyakönyvi hivatalban vagy más hivatalban.
Magyarként élni Erdélyben
Tájékoztató körutat szervez az RMDSZ és a MIÉRT
2012. április 25–május 15 között az RMDSZ népszerűsítő, tájékoztató körutat indít, amelynek során a Nyelvi Jogok című kiadványt juttatja el minél több erdélyi magyar családhoz, a nyelvi jogok érvényesítésének fontosságára hívja fel a figyelmet – jelentette be mai, kolozsvári sajtóértekezletén Kovács Péter főtitkár. A karaván mottója Magyarként élni Erdélyben, a Szövetség partnere ebben a Magyar Ifjúsági Értekezlet. „A karaván Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyébe látogat el. Ennek során 300 önkéntes segítségével 2000 kiadványt osztunk szét, megyénként 2 nagy fórumot szervezünk, ajtóról ajtóra is fogunk járni, hogy a kiadványban szereplő jogokat népszerűsítsük – mondta Kovács. Erdély.ma2012. április 19.
Pénzbírság a három „vizestörölközős" székely hokisnak
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) fejenként 200 lejes büntetést szabott ki arra a három csíkszeredai magyar jégkorongozóra, akik 2011. december 1.-én bántalmazták román nemzetiségű csapattársukat. A CNCD vezetőtanácsának döntése szerint az U16 nevű jégkorong-válogatott három tagja zaklatás formájában elkövetett etnikai diszkriminációt alkalmazott csapattársukkal szemben.
Az ügy tavaly decemberben robbant ki, amikor az U16-os válogatott román nemzetiségű tagja, Cosmin Mărculescu azzal vádolta meg három csapattársát,–Antal Alfrédot, Geréb Istvánt és Molnár Ákost– hogy a december 1.-én tartott edzés után megverték az öltözőben, miután Mărculescu a jégpálya öltözőjében arra utasította társait, hogy románul beszéljenek hozzá, hiszen ők is románok. A többiek ezt nem nézték jó szemmel, a megjegyzés után lekapcsolták a villanyt az öltözőben majd vizes törölközővel elpáholták Mărculescut. Az eset után a fiú édesapja diszkrimináció vádjával feljelentést tett a román jégkorong szövetségnél, ezután pedig a Román Jégkorong Bizottság eljárást indított a három jégkorongozó ellen és meghatározatlan időre felfüggesztette őket a válogatottból. Eközben az Országos Diszkriminációellenes Tanács is eljárást indított, amely most zárult le.
Asztalos Csaba CNCD elnök az MTI-nek tett nyilatkozatában elmondta, a legenyhébb büntetést alkalmazták, ugyanis ez esetben kiskorúakról van szó. Az elnök szerint a jégkorong szövetség is felelős a történtekért, ugyanis semmit sem tett az ilyen jellegű konfliktusok elkerülése érdekében, valamint az ügyhöz való utólagos hozzáállása is bírálható, ezért a szövetségre 2000 lejes büntetést rótt ki a tanács. Az elnök azt is kifogásolta, hogy a román szövetség december 1.-én edzést tartott, valamint kételyeit fejezte ki, hogy március 15.-én edzettek volna a jégkorongozók. Asztalos szerint a három magyar fiatal cselekedete elfogadhatatlannak minősül: „Igaz, hogy a román gyerek is provokálta a magyar csapattársait, akiket „bozgornak” nevezett, de akkor sem fogadható el a magyar fiatalok reakciója.”- nyilatkozta az MTI-nek.
A decemberben történt esetet a román média az első pillanattól etnikai konfliktusként kezelte. A legutóbbi, hasonló jellegű botrány szintén Csíkszeredában történt decemberben egy Magyarország-Románia barátságos jégkorongmérkőzésen, amikor a román csapat magyar nemzetiségű tagjai elénekelték a magyar himnuszt a magyar válogatottal együtt.
kolozsvaros.ro. Erdély.ma2012. április 19.
Türelemjáték a MOGYE-n: nem szavazott a magyar rektorhelyettesről a szenátus
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa tegnap megszavazta az egyetem két román rektorhelyettesét, a magyar tagozat számára fenntartott rektorhelyettesi tisztséget azonban betöltetlenül hagyta. Leonard Azamfirei rektor közölte, a testület Dan Dobreanu és Angela Borda professzorok rektorhelyetettesi kinevezéséről döntött.
A rektor szerint azért nem határozhattak a magyar rektorhelyettes személyéről is, mert a magyar tagozat egyetlen személyt jelölt a tisztségre, a törvény szerint pedig a szenátusnak három jelölt közül kell kiválasztania a magyar tagozatot képviselő rektorhelyettest. „Sajnálom, mert mindez megnehezíti azoknak a döntéseknek a meghozatalát, amelyek szükségesek az új, magyar–angol kart létrehozó kormányhatározat végrehajtásához” – jelentette ki a rektor. Az egyetem szenátusa azt követően ülésezett tegnap délután, hogy április 12-én a minisztérium véglegesítette a rektori tisztségben Leonard Azamfireit.
Amint arról a Krónika is beszámolt, korábban Azamfirei megbízott rektorként vezette az intézményt, hiszen a tárca nem ismerte el az egyetem működését és felépítését leíró chartát, és az ez alapján megtartott választásokat. Leonard Azamfirei az MTI-nek elmondta, a miniszter immár az egyetemi chartát is elfogadja két megjegyzéssel: be kell vezetni a szövegbe a magyar tagozatra vonatkozó és az új karra vonatkozó módosításokat. „El kell fogadnunk a miniszter szavát, hiszen mégiscsak ő jeleníti meg a legfontosabb hatóságot a romániai oktatásban” – tette hozzá a rektor.
Az MTI kérdésére, hogy mikor vezetik be a magyar tagozat létét tükröző módosításokat az intézmény chartájába, Azamfirei elmondta, azt tartaná természetesnek, hogy az egyetem alapokmánya módosításában mind a román mind a magyar tagozat oktatói részt vegyenek. „Türelmetlenül várom, hogy a magyar tagozat képviselői is jelen legyenek az egyetem struktúráiban, hiszen nem normális az, hogy a román oktatók döntsenek a magyar tagozat kérdéseiről is” – jelentette ki Azamfirei.
Hangsúlyozta azonban, hogy a magyar–angol kart létrehozó kormányhatározat csakis az újonnan létrehozott kar keretében megtartandó választásokat írja elő. Király András, a romániai oktatásügyi minisztérium kisebbségi ügyekben illetékes államtitkára az MTI-nek elmondta, Cătălin Baba miniszter a múlt héten jelentős mértékben megváltoztatta az álláspontját az egyetemmel kapcsolatban azzal, hogy elismerte a rektort, és elismert minden választást azzal az utólagos kéréssel, hogy változtassák meg a chartát. „Én úgy tudom, másról volt szó a koalícióban” – jelentette ki Király András.
Az egyetem magyar tagozata április 12-én tartotta belső választásait. A magyar oktatók Szabó Béla professzort választották a tagozatvezetői tisztségre, és arról is döntöttek, kik képviseljék a magyar oktatást az egyetem szenátusában. A magyar tagozat számára fenntartott szenátusi helyek egy része betöltetlen, másik részét pedig olyan oktatók töltik be, akik figyelmen kívül hagyták a magyar tagozatnak a választások bojkottálására vonatkozó felhívását. Erdély.ma2012. április 19.
Állandóság és folytonosság – üzeni a MOGYE rektora
Sajtóközlemény adott ki csütörtökön a MOGYE rektora, dr. Leonard Azamfirei, az egyetemen „legutóbb történt események kapcsán”. A rektori sajtóközlemény szerint a magyar főtagozat részéről a három helyett csupán egy rektorhelyettes-jelöltet neveztek meg, ezért nem volt „kik közül választania”.
A szóban forgó sajtóközlemény szerint dr. Leonard Azamfirei rektor a szenátussal való egyeztetést követően kinevezte az egyetem két rektor-helyettesét: dr. Dan Dobreanut, az élettan tanszék vezetőjét és dr. Angela Bordát, a kórszövettani tanszék vezetőjét.
„A harmadik rektorhelyettest, akit az oktatási törvény értelmében a magyar főtagozat részéről kell kijelölni, nem sikerült kinevezni, mivel három javasolt személy helyett csupán egy javaslat érkezett” – áll a közleményben. Az egyetem vezetése kidolgozta a dékáni állások betöltésére vonatkozó módszertant, a versenyvizsgákra a jövő hét elején kerül sor, addig véglegesítik az igazgatótanács összetételét. Ami a tanintézet struktúráját illeti, a rektor „állandóságot és folytonosságot” ígért, azaz azt, hogy sem az egyetem szerkezete, oktatási programjai, a beiskolázási szám nem változik, úgy van érvényben, ahogy az egyetem honlapján megjelenik.
Ami a magyar főtagozatot illeti, ez az oktatási törvény és az ARACIS-szabályok alapján alakul meg, azoknak az oktatóknak, akik itt szeretnék folytatni munkájukat, ezt jelezniük kell az egyetem vezetésének. Érdeklődésünkre dr. Szilágyi Tibor egyetemi előadótanár elmondta, valóban egy személyt javasoltak a rektorhelyettesi állásra, dr. Szabó Béla professzort, a következő napokban azonban „megteszik a szükséges lépéseket” ahhoz, hogy a magyar főtagozat részéről kinevezésre kerülhessen a rektorhelyettes.
Antalfi Imola
e-nepujsag.ro. Erdély.ma2012. április 19.
Helyünk a szórványban – Mégis Erdély-brand kellene?
Alku itt akkor lehet, ha az RMDSZ ellenzéke a helyhatósági választásokon a magyar szavazatok körülbelül 40 százalékát felmutatja, ami ugyan nem lehetetlen, de nem is túl valószínű – olvashatták ezeken a hasábokon a Mensura Transilvanica elemzését. De mi a teendő ott, ahol kisebbségben vagy szórványban vagyunk, mert politizálni ott is kell?
Erre egyik választ Takács Mihály fogalmazta meg a Nemzeti Szabadelvű Körök országos platformjának múlt havi, bikfalvi ülésén: a politikának az a célja, hogy a kormánynál legyünk. A zsombolyai tanácsos tudja, hogy mit beszél, hiszen elmondása szerint 12 éve úgy vezetik a várost a tulipán színeivel, hogy 14 százalék magyar szavazó van mögöttük. Ám nem mindenütt van Zsombolya. Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökének megfigyelése szerint az előzetes népszámlálási adatok tükrében minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében, a fogyás mértéke annál nagyobb, például Fehér és Brassó megyékben majdnem 23%-os. Országos szinten 20 év alatt a magyarság vesztesége 386 959 személy volt, így jogos a bikfalvi kerekasztalon elhangzott felvetés, hogy megpróbálkozhatnánk egy Erdély-branddel. Tóth Sándor, a négyfalusi RMDSZ-szervezet alelnöke megerősítette: az előzetes népszámlálási adatok szerint 23% volt az elvándorlás, ami a szervezet életére is kihatott, ezt intenzívebb munkával ellensúlyozzák, hiszen a több mint 6200 magyar erőt képvisel Négyfaluban, és ennek megfelelően kell részt vállalniuk a közösség életének irányításában.
– A fogyás nem csak a magyarságot érintette, az összlakosság is csökkent: 40 ezer körül volt 20 éve, ma pedig 32 ezer Négyfalu lakossága, a románok száma is 31 ezerről 26-ra csökkent – mondja Tóth Sándor. (Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a hivatalos adatok szerint Négyfaluban pár száz roma él, becslések szerint csak a Garcsinban 10 ezer – szerk.)
– A legutóbbi választásokat sikerült elbaltázni, hiszen valamikor Négyfaluban a 21 tanácsosi helyből hetet sikerült megszerezni, legutóbb a 19-ből csupán hármat, holott ellenzéki magyarok nem is voltak, egyetlen független jelölt volt – vázolja a múltat a tanácsos, aki szerint a nyolc évvel korábbi szakadás következményeit orvosolnia kell a friss csapatuknak, hiszen a három tanácsosi helyet negatív csúcsként kell elkönyvelni. De mi a megoldás Négyfaluban?
– Szakmaiság, fiatal, pragmatikus csapat, amelyik gyakorlati megoldásokat kínál az egész Négyfalunak, és a korrupció árnyéka sem vetülhet rájuk – foglalja össze a friss, a választók figyelmébe ajánlott csapat leírását Tóth, aki szerint minimum öt helyet céloztak meg a nyári megmérettetés után.
Géczi Gellért 29 éves vállalkozó személyében polgármesterjelöltet is állítanak Négyfaluban, csapatában ott van Balázs Tamás, Tóth Sándor, ifj. Magdó János, Sztáncsuj János, akik mind a magyar, mind a román választóknak tiszta adminisztrációt kínálnak, szakemberek, vállalkozók, közgazdászok és az egyházakhoz közeli személyek együttes munkáját előlegezik. Új emberek, friss lendülettel, erkölcsileg tiszta, tenni akaró magyar emberek – így jellemezte Tóth Sándor azt a gárdát, amely hozzáfoghatna Négyfalu újbóli meghódításához, hiszen a láthatáron ott van még egy feljövő kisebbség, a romák pártja is, amely korábban a PSD-nek, PDL-nek adta szavazatait, most viszont a polgármesterjelöltre remélnek tőlük a magyarok voksokat, akárcsak a románságtól.
Willmann Walter
Székely Hírmondó. Erdély.ma 2012. április 19.
Mindent vissza!
Lehetetlen fel nem figyelni és egyet nem érteni a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynöke és irodaigazgatója, Potyó Ferenc szavaival.
Az egyházi elöljáró ugyanis fején találja a szeget, amikor úgy véli, hogy a kommunista diktatúra idején elorzott javak visszaszolgáltatását szabályozó jogi keretet úgy módosítaná az Ungureanu-kormány – sejthetően a kérdésben egyeztetésre hívott teljes parlamenti politikum –, hogy a végeredmény a hatóságoknak, és ne a jussukat visszakérőknek feleljen meg. Mert amit most Bukarestben kiagyalni igyekeznek, az valóban nem más, mint egy második államosítás.
Ha szabad így szólnom: a kormány mentségére legyen mondva, ez a fonák folyamat nem új keletű, hiszen az 1989. decemberi rendszerváltozás óta zajló, csigalassú visszaszolgáltatás során sok minden megtörtént már, beleértve fájdalmasan sok esetben éppen további jogfosztást eredményező megoldást is.
Márpedig a tulajdonjog nem képezheti semmilyen alku tárgyát. Számtalanszor leírtam már, legfeljebb önmagam ismétlem: ha a mai Románia az egykori mérhetetlen gazemberségeket végrehajtó kommunista Románia jogutódja, márpedig az, akkor el kell számolnia, s ez az alapállás valamennyi közép-kelet-európai posztkommunista államra érvényes kell hogy legyen.
Magyarabbul, ha az 1940-es évek vége felé az akkori Románia – értelemszerűen az államhatalom, a kormányzat – ellopta az emberek, egyházi és civil, de akár politikai intézmények jussát, és évtizedeken át élvezte azok hasznát, akkor most a számlát – akár tetszik, akár nem – ki kell egyenlíteni, a jussot vissza kell adni. És akkor még nem is szóltam a Trianon utáni első években lezajlott agrárreformokról, amelyek jóval megelőzték a kommunistákéit, és gyakorlatilag kihúzták a talajt az erdélyi magyarság talpa alól.
Az RMDSZ helyes úton jár, amikor ellenzi a természetbeni visszaszolgáltatás leállítását, s amikor úgy érvel, hogy a visszaigénylés, vagyis a jogorvoslat tekintetében újabb lehetőségeket kell adni az egykor kisemmizetteknek vagy örököseiknek, de egyben soha ne tévessze szem elől, hogy a restitutio in integrum, a teljes visszaszolgáltatás, a teljes jogorvoslat elvét vállalta.
Benkő Levente. Krónika (Kolozsvár)2012. április 19.
Tulipédia néven erdélyi közéleti enciklopédiát készít egy anonim csoport
Erdélyi magyar közéleti enciklopédiaként határozzák meg működtetői a Tulipédia elnevezésű kezdeményezést, amelyet kedden este indított el egy névtelenségbe burkolózó szerkesztőcsoport.
A Tulipédia tartalmát gondozó újságírói csoport” kedd esti közleményében arról tájékoztat, hogy útjára indították „az erdélyi magyar közélet enciklopédiáját”. A Tulipédia – amelyet hiánypótló kezdeményezésnek neveznek készítői – azzal a céllal jött létre, hogy hozzájáruljon a romániai magyar közélet megtisztulásához – írják.
„Tabukat döntögetünk, pedig nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy frontkatonák legyünk, de elfogyott a türelmünk. Két évtized múltán sem látjuk, hogy az erdélyi magyar, politikában és gazdaságban (vagy fordítva!) érdekelt elit az átláthatóságra, tiszta közéletre törekedne, sőt!” – olvasható a bemutatkozó közleményben.
A névválasztásról azt írják: a Tulipédia név a tulipán és a wikipédia szavak összevonásából jött létre. „Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra »főcsapásait« az RMDSZ honosította meg, a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. (…) A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra”.
A szerkesztők az enciklopédia folyamatos bővülését ígérik, összefüggő eseménysorozatokat, folyamatokat, jelenségeket, politikai pályákat kívánnak dokumentálni, és kereshetővé tenni.
Mint írják, kiemelten kívánnak foglalkozni korrupcióval, visszaélésekkel, melyek feltárása nyilvánosan elérhető dokumentumok, illetve újságírói eszközök segítségével történik: „megpróbálunk a magunk egyszerű eszközeivel hozzájárulni egy tisztább, átláthatóbb erdélyi magyar közélethez”
Az oldalon az olvasható, hogy a szerzők, szám szerint heten, „erdélyi magyar újságírók, akiknek az egzisztenciájuk – valljuk meg, jogos! – féltése miatt a Tulipédián nem jelenik meg a nevük, kilétük titokban marad”. „Akinek nem lenne világos, olyan viszonyok közt dolgoznak ma az erdélyi magyar újságírók, hogy állásukkal játszanak, ha darázsfészekbe nyúlnak. Márpedig mi oda nyúlunk” – ígérik.
Az egyetlen nyilvános név a Szőke László székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő újságíróé, akinek blogja, a székelyföldi alvilág leleplezésével foglalkozó Fekete-Fehér a Tulipédia támogatójaként szerepel az oldalon.
A Tulipédián jelenleg három, Markó Béláról, Tőkés Lászlóról, illetve Szász Jenőről szóló szócikk szerepel, amelyekben a három politikus életpályájáról, vagyonosodásáról, politikai tevékenységéről írnak a szerzők.
Az oldal logója egyébként a Csillagok háborújából ismert Halálcsillag, amelyen egy RMDSZ-tulipán látható. Krónika (Kolozsvár)2012. április 19.
Regionális hivatalos nyelvvé tenné a magyar nyelvet az RMDSZ
Az RMDSZ hosszú távú céljának tekinti, hogy a magyar nyelvet regionális hivatalos nyelvvé tegye Románia azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya. Ezt Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára fogalmazta meg egy szerdán tartott kolozsvári sajtótájékoztatón, amikor a Nyelvi Jogok című kiadványt is bemutatták. Ez egyszerűsített formában mutatja be a romániai nemzeti kisebbségek legfontosabb nyelvi jogait.
A nemzeti kisebbségek jogérvényesítési folyamatának fontos célja, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelv legyen ott, ahol tömbben élnek a magyarok – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tegnap a Nyelvi jogok című kiadvány bemutatóján.
Mint elhangzott, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel közösen bemutatott kiadvány a nyelvi jogokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre kíván közérthető válaszokat adni. „Az elmúlt 22 év alatt be tudtuk bizonyítani, hogy amikor egy kisebbségi jogot érvényesítünk, nem veszünk el senkitől semmit, a többségnek nem lesz kevesebb joga azáltal, hogy mi élhetünk nyelvi jogainkkal” – hangsúlyozta Kovács, aki szerint a kiadvány tartalmát gyakorlatilag az RMDSZ biztosította.
Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a kiadvány létrejöttének előzményeit vázolta. Elmondta: amikor a nyelvi jogok intézményes alkalmazását vizsgálták, bebizonyosodott, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya 20 és 40 százalék között van, ahol ugyanolyan mértékben érvényes a törvény, ott az intézményes lehetőségek sokkal korlátozottabbak.
„A törvény pontosan ott nem fejti ki a hatását, ahol inkább szükség volna rá: a nem többségben levő, de jelentős számú lélekközösségeknek kellene megfelelő jogi hátteret, megerősítést nyújtson, támogassa az anyanyelvhasználatot” – mutatott rá Horváth. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint a nyelvi jogok érvényesítésében rendkívül hatékony lehet az állampolgári fellépés. „Fontosnak tartottuk azt, hogy a szélesebb tömegek számára olvasható, élvezhető formában eljuttassuk az információt, hogy milyen jogok birtokosai, milyen jogokat lehet és kell érvényesíteniük” – mondta.
Horváth István úgy vélte, ha valakinek kezében van egy ilyen kiadvány, amely értelmezi számára a törvényt, valószínűleg sokkal nagyobb hátszéllel tud lépni, érdeket és jogot követelni, mint hogyha csak hallomásból, hozzávetőlegesen tudja azt, hogy mit jelent annak a joga, hogy a nevét helyesen írják le, úgy ahogy ő szeretné az anyakönyvi hivatalban vagy más hivatalban.
Kovács Péter bejelentette továbbá: április 25. és május 15. között az RMDSZ népszerűsítő, tájékoztató körutat indít, amelynek során a Nyelvi jogok című kiadványt juttatja el minél több erdélyi magyar családhoz, a nyelvi jogok érvényesítésének fontosságára hívja fel a figyelmet. „A karaván Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyébe látogat el. Ennek során 300 önkéntes segítségével 2000 kiadványt osztunk szét, megyénként 2 nagy fórumot szervezünk, ajtóról ajtóra is fogunk járni, hogy a kiadványban szereplő jogokat népszerűsítsük – mondta Kovács.
Antonescu: nem a magyar nyelvre A Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatja a nyelvi jogok intézményes alkalmazását, a kulturális identitás megőrzését, abba viszont soha nem egyezne bele, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon ott, ahol tömbben élnek a magyarok – nyilatkozta Crin Antonescu liberális pártelnök, Kovács Péter RMDSZ-es főtitkár kijelentésére reagálva. „Az állam hivatalos nyelve a román, és az is marad – ez a mi álláspontunk. Tiszteletben tartjuk az RMDSZ véleményét, a Nemzeti Liberális Párt viszont soha nem támogatná, hogy a magyar nyelv hivatalossá váljék Romániában” – szögezte le Antonescu.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)2012. április 19.
Feltörték az EMNT Facebook-oldalát
feltörték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezetének Facebook-oldalát – állítja a civil szervezet. Mint közölték, szombaton az egyik helyi hírportál cikkének hivatkozása jelent meg a profilon, amely Cseke Attilának, az RMDSZ váradi polgármesterjelöltjének bemutatkozásáról szólt.
A hivatkozás feltevője kommentárt is fűzött a tudósításhoz, amelyben bírálta Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének RMDSZ melletti szerepvállalását.
A hivatkozás alatt durvább hangnemben megírt kommentek jelentek meg. „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete felháborodással állapítja meg, hogy a kampány kezdetén vagy közepén valakik minden eszközt felhasználnak arra, hogy a magyarság megosztását tovább folytassák. Szervezetünk Facebook-oldalát illetéktelen módon feltörték, és nem tőlünk származó hírekkel, hozzászólásokkal látták el. Felhívjuk a sajtó és mindenki figyelmét, hogy csakis szervezetünk vezetőinek nyilatkozatai és hivatalos közleményei tekinthetők szervezetünk álláspontjának” – áll az EMNT megyei szervezetének ez ügyben kiadott közleményében.
A dokumentumban arra is felhívják a figyelmet, hogy ezenkívül minden más nyilatkozat, „internetes rágalmazás, Facebook-oldalakon való kalózkodás” nem tőlük származik. „Teljes mértékben elhatárolódunk minden megosztási kísérlettől, minden internetes és más módon közölt rágalomtól. Elutasítunk minden tisztességtelen, egymás lejáratására épülő kampányt” – zárul a közlemény.
Az EMNT Bihar megyei szervezetének profilja már nem érhető el a közösségi hálón.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)2012. április 19.
A múlt bűvöletében
A negyedik emeleti lakásban sok minden emlékeztet a nagyapára. Tájkép a nappali szobában, színes grafika Marosvásárhelyről, faragott, festett könyvespolc – amelyek az ő keze nyomát viselik, s két fénykép ovális keretben a fiatal dr. Farczády Elekről és feleségéről, Gesith Kornéliáról.
A szekrényben megsárgult dossziék, oklevelek, a rámába kívánkozó doktori diploma, géppel írott tanulmányok, újságból kivágott cikkek, gondosan befűzött dísztáviratok, köszöntő levelek és az azokra adott részletes válasz, minden összegyűjtve, pontosan feliratozva. S ott van legjelentősebb alkotása, a kis sárga könyv a marosvásárhelyi sorokról, s a 2000-ben megjelent zöld könyv, A marosvásárhelyi református egyházközség élete 1556–1948 között. Dr. Farczády Elek szerteágazó, alapos, pontos, rendkívül értékes város-, művelődés- és irodalomtörténeti kutatásainak eredményeiről azonban az említetteken kívül sajnos a mai napig sem született egy átfogó kiadvány, amely a teljes életművet bemutatná. Holott megírta Marosvásárhely monográfiáját is az első világháborúig, az 1851–54. évi székely összeesküvés történetét, s fordított latinból és franciából (például Anatole France La génie latin című regényét, csak úgy szórakozásképpen, ahogy Marosi Ildikó feljegyezte).
Tanár és tudós
Az évek során sokan emlékeztek meg róla. Volt tanítványai a mindig elegáns, arisztokratikus külsejű történelem-, latin-, s a franciát finom lejtéssel beszélő tanárként, később igazgatóként őrizték meg emlékezetükben. Spielmann Mihály történész a "levéltárakat búvároló tudóst", kutatót, a Teleki Tékát "élő műhellyé" változtató, a látogatók százait fogadó könyvtárost, a város műemlékeit szóban és írásban bemutató lokálpatriótát köszöntötte születésének századik évfordulóján. Csifó János rádiós újságírónak, a volt tanítványnak hét évtizedes életútját mondta el a kamerák előtt is.
Sok titkot fedezett fel, fejtett meg, így vált nyitott könyvvé számára a város története, s remek memóriával megáldva élő lexikonként minden kérdésre tudta a választ. "Tőle csak tanulni lehetett". Társaságában röpke pillanatnak tűnt az idő, mert öröm volt hallgatni – hangzott el a jó barát, Nagy Károly beszédében.
Az unoka emlékezetében
Ezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen képet őriz a nagyapáról az unoka, a már említett tárgyi emlékek mellett, amelyek az árvíz sújtotta régi házból megmaradtak.
A Farczády házaspár egyetlen lánya, Farczády Éva, édesapját követve Budapesten francia nyelvet tanult, de 1945-ben a II. világháború miatt abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait. Még abban az évben feleségül ment Teleki Endréhez, a később köztiszteletnek örvendő kiváló ügyvédhez, aki a marosvásárhelyi jogászok doyenjeként 96 évet élt. Lányuk, Teleki Éva, dr. Farczády Elek egyetlen unokája más utakat járt be. 1964-ben, amikor elvégezte a középiskolát, ígéretesebb dolog volt reál pályát választani. Édesapjának biztatására, no meg azért is, mert szerette a tantárgyat, szerves kémia szakot végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen. Mivel nem akart tanítani, egy év kitérő után a marosvásárhelyi klinika központi laboratóriumában vegyészként dolgozott, majd 1983- tól az újonnan felépült klinika központi laboratóriumában nyugdíjazásáig főleg véralvadási vizsgálatokkal foglalkozott. A Procardia Orvosi Központ megalakulásakor részt vett a laboratórium kialakításában, berendezésében és fejlesztésében, amelynek szakmai irányítója volt éveken át, s 2001-től teljes állásban ott folytatta a tevékenységét.
Az írógépnél és a kertben
– Melyek az első emlékeid a nagytatádról? – kérdezem Teleki Évától, miközben a középkorú dr. Farczády Eleket ábrázoló képet nézzük, ahogy az általa faragott és festett könyvespolc alatt kedvenc rádiója társaságában elegánsan könyvet olvas. A másik képen kalapban, felöltőben a lakhelyéhez közeli vasúti átjárónál áll aktatáskával a kezében.
– Ha rá gondolok, azt látom, ahogy az írógépénél ül vagy a kredencen levő régi típusú rádiót bújja. Kisgyermekként a nyakába vesz, a kertben cseresznyét szedünk, az udvaron levő diófáról töri, hámozza nekem a friss diót, amit nagyon szerettem. A kicsikkel nem igazán tudott foglalkozni, a mindennapi életben naivan csodálkozott rá egyes dolgokra. Amikor a második évét még be nem töltött kisfiam gagyogását hallgatta, megkérdezte tőlem, hogy fog-e ez a gyermek értelmesen beszélni. Egy másik kép, ami eszembe jut, ahogy szertartásosan minden délután leül és mondja: anyuska, a téámat, amihez a nagymamám, aki remekül sütött-főzött, mindig valami aprósüteményt is felszolgált. Amikor nagyobb, értelmesebb lettem, sokat foglalkozott velem, történelemből és franciából gyakran segített. Édesanyám nagyon sok szeretetet, megértést kapott otthonról, és adott tovább nekünk. Arra tanított, hogy beszéljünk meg mindent, meséljem el a napi történéseket, a jókat és rosszakat, ami a biztonságérzetét jelentette. Nem volt titkolózás, s bár vitatkoztunk, nem maradtak tabuk közöttünk. Ezt az örökséget sikerült a gyermekeimnek is továbbadnom.
A Református Kollégiumtól a Sorbonne- ig
– Említetted egyszer, hogy téves állításokat is leírtak nagytatádról. Talán tisztázhatnánk?
– Akár a születésével is kezdhetnénk. Bár április 9-e szerepelt az irataiban, valóban 1890. április 8-án jött a világra, de akkoriban az otthoni szüléseket csak másnap jelentették be. Régi pedagóguscsaládból származik, az édesapja is tanár volt (makfalvi származású), a nagyapja tanító. A nővére, Farczády Jolán matematikát, természettudományokat oktatott a leánygimnáziumban. Nagyapám nyolcéves volt, amikor az édesapja meghalt. Ma is megvan a kérés, amivel az édesanyja szegénységi bizonyítványért folyamodott a helyhatósághoz, hogy a Kolozsváron tanuló lányát mentesítsék a költségektől. Nagyapám 1908-ban érettségizett a Református Kollégiumban, ösztöndíjasként került a budapesti Eötvös Kollégiumba, s a budapesti tudományegyetem heraldika, történelem, filozófia szakát végezte. Doktori dolgozatának címe: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre 1437 előtt. Ösztöndíjasként került ki 1913-ban a Sorbonne-ra. Oklevéltant, paleológiát, írástörténetet, régi iratok megfejtését tanulta az École Nationale des Chartes-ban, s a Francia Nemzeti Könyvtárban Bethlen Gábor fejedelem korát kutatva bukkant értékes adatokra. Kutatásainak az első világháború kitörése vetett véget. Hazatérése után a gyergyószentmiklósi főgimnázium történelem-latin szakos tanára, majd 1919-től Marosvásárhelyen tanár, iskolaigazgató.
A marosvásárhelyi nyelvemlék
Nyugdíjazását követően kapja a feladatot, hogy a volt Református Kollégium könyvtárát (60.000 kötet, 400 feldolgozatlan régi kézirat, 11.000 iskolai értesítő) és a Bolyai-múzeum anyagát rendezze és költöztesse el. Munkatársaival együtt cipelték át a feldolgozott anyagot a Teleki Tékába. Itt fedezte fel 1956-ban a Koncz- kódexben a 14. század második feléből származó hatodik (időrendben az ötödik) magyar nyelvemléket. A Marosvásárhelyi Sorok 44 magyar szóból álló mondatát, ami fordítás az ószövetségi Királyok könyvéből, és a 11 magyar szóból álló lapszéli jegyzetet nyelvészetileg Szabó T. Attila dolgozta fel, s szakszerű magyarázatokkal ellátva közösen jelentették meg 1957-ben az Akadémiai Kiadónál. Ugyanabban az évben a Kelemen- emlékkönyvben a Bolyai könyvtár értékeit írja le. Tanulmányai a romániai magyar lapokban jelennek meg, s gondosan megőrizte a helyi újságban, a Vörös Zászlóban közölt cikkeit is.
– Gondolom, felnéztél rá. Vagy gyermekkorban ez még nem tudatosult benned?
A nyelvemlék felfedezése miatt valóban nagyon büszke voltam rá, sokat jártam a Tékába, néztem, ahogy fehér köpenyben rendezi a könyveket. A Marosvásárhelyi Sorok és Marosvásárhelyi Glosszák bővített kiadása 1973-ban jelent meg, s 1974 januárjában, egy hónappal a halála előtt kaptam tőle egy dedikált példányt.
Várostörténet cikkekben, tanulmányokban
– Ahogy korábbi élete, nyugdíjas évei sem voltak mentesek a gondoktól, az anyagi nehézségek végigkísérték az életét. Hogyan élte meg mindezt?
– Bár a román állam a Munkaérdemrend II. fokozatával tüntette ki, 1961-ben végleg nyugdíjba küldték a Tékából. Mindvégig a nagymamámmal volt szerencséje, aki a tanítványa volt. Bár tehetséges volt, szépen énekelt, de feladott mindent a családért, s hogy a nagyapám kényelmét biztosítsa. Nagyon praktikus asszonyként panaszszó soha nem hagyta el a száját. Mivel a II. világháború alatt Budapestre menekültek, s ott élték végig az ostromot, mire hazajöttek, mindenük elveszett. Amikor nagyapámat a Tékából is nyugdíjazták, olyan kevés pénzt kapott, hogy kényszerűségből a kisipari szövetkezetnek gobelineket festettek. Nagyanyám éjszakákon át dolgozott, s nagyapám is segített neki. Amama, ahogy szólítottam, mindent el tudott intézni, finom ételeket sütött-főzött, s bármilyen, nem pénzzel megvásárolható dolgot kértem, mindent előteremtett számomra.
Nagyapa nyugdíjasként haláláig a református egyházközségek levéltárába járt, ahol 15.000 aktát rakott rendbe, s megírta a marosvásárhelyi református egyházközség történetét. Hogy némileg honorálják az ingyen végzett munkáját, nagymamát takarítónőként alkalmazták, amiért egy kis fizetést is kaptak.
Lakásukat mindkét árvízkor elöntötte a Poklos-patak, 1970-ben a víz félméteres volt bent a házban, s emiatt sok kézirat elázott.
– Életének fontos eseménye volt, amikor a vár helyreállítási munkálatai, s a Vártemplom tornyának megújítása során levették a torony sisakját koronázó gömböt, amelyben az 1600-as évektől helyeztek el a jövőnek szóló üzeneteket. Az 1971-es emlékiratot Farczády Elek írta. Mire emlékszel ebből az időből?
– Sokat foglalkoztatta, hogy az Országos Műemlékbizottság által 1963-ban elkezdett munkálatokat egy idő után abbahagyták, s a Vártemplom körül évekig ott voltak az állványok. A karbantartást végül az egyház fejezte be. A gömbben elhelyezett Pro memoria posteritatis szöveget valóban ő fogalmazta, de a legfinomabb rajzpapírra művészi kivitelben egy iparművész- tanár írta rá.
Nemcsak a régi emlékiratok szövegét, a marosvásárhelyi református temető legrégebbi, a cinterem mellé kiállított sírköveinek a feliratát is megfejtette.
S hogy mi mindennel foglalkozott még? Soroljunk fel néhány témát a megjelent és kéziratban maradt írásaiból: a marosvásárhelyi oktatás kezdetei és fejlődése, az ipari és tanoncoktatás kezdetei városunkban, a Bolyai Farkas középiskola a haladás szolgálatában, régi árvizek Marosvásárhelyen, a vár helyreállítási munkálatai, a helyreállított bástyák, az újságírás kezdetei, a marosvásárhelyi nyomdászat bölcsőkora, a szűcscéh számadáskönyve. A marosvásárhelyi református egyházközség életéről kiadott könyvben a történeti adatok, a református hívek számának alakulása, a lelkészek és presbitérium tevékenysége, Tolnai Lajos papsága mellett beszámolt Marosvásárhelyen tartott zsinatokról, a Kistemplom helyén álló ispotályról, a templom építéséről, az egyházi kegyszerek elrablásáról, az 1876-os tűzvészről, a Fürst-telepi ház megvásárlásáról, az egyházi malom működéséről és eladásáról, az egyházi iskolai oktatás intézményeiről, a vártemplomi feljáró építéséről, dr. Bernády György és Bodolla Ferenc főgondnokok tevékenységéről és sok egyéb eseményről, amelyeknek nyoma van az egyházi levéltárban.
– Visszaemlékszem, milyen nagy örömöt jelentett nagyapa számára, amikor 1972-ben Budapesten átvette az Eötvös Kollégium gyémánt oklevelét. Haláláig bejárt az egyházi levéltárba. Otthon esett el, nem lehet tudni, hogy megszédült vagy megbotlott, majd a szíve mondta fel a szolgálatot. Nagymama egy év elteltével követte, mert nélküle nem akart tovább élni – mondja Teleki Éva. Aki nemcsak a nagyapára, dr. Farczády Elekre lehet büszke, hanem gyermekeire is: lányára, Zayzon Zsigmond Zsuzsánnára, aki a marosvásárhelyi Richter Gedeon gyógyszergyár kommunikációs menedzsere, és fiára, Zsigmond Barna Pálra. A hajdani kisfiú, akinek gagyogását egy régi karácsonyon a dédnagyapa aggódva hallgatta, ma Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A vásárhelyi tudós-tanár, dr. Farczády Elek emlékét pedig hat ükunoka őrzi tovább.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)