udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
294
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 271-294
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. április 20.
Tánczos Barna bírósághoz fordul
Tánczos Barna, a Román Jégkorongszövetség (FRHG) elnöke megtámadja a bíróságon az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntését, miszerint a FRHG-nek 2000 lejes bírságot kell kifizetnie amiatt, hogy december elsején az U16-os román válogatott 3 magyar tagja – akiket 200 -200 lejes bírsággal sújtott a tanács – megleckéztette „bozgorozó” román társát.
Tánczos felháborítónak tartja, hogy etnikai zaklatásnak minősítették a történteket, pedig még a sértett apja is azt hangoztatta, nem szabad politikai síkra terelni az ügyet. Krónika (Kolozsvár)2012. április 20.
Állandóság és folytonosság – üzeni a MOGYE rektora
A Népújságot nem hívták tegnap arra a sajtókonferenciára, amelyet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora, dr. Leonard Azamfirei tartott az egyetemen "legutóbb történt események kapcsán". A rektori sajtóközlemény szerint a magyar főtagozat részéről a három helyett csupán egy rektorhelyettes-jelöltet neveztek meg, ezért nem volt "kik közül választania".
A szóban forgó sajtóközlemény szerint dr. Leonard Azamfirei rektor a szenátussal való egyeztetést követően kinevezte az egyetem két rektor-helyettesét: dr. Dan Dobreanut, az élettan tanszék vezetőjét és dr. Angela Bordát, a kórszövettani tanszék vezetőjét.
"A harmadik rektorhelyettest, akit az oktatási törvény értelmében a magyar főtagozat részéről kell kijelölni, nem sikerült kinevezni, mivel három javasolt személy helyett csupán egy javaslat érkezett" – áll a közleményben. Az egyetem vezetése kidolgozta a dékáni állások betöltésére vonatkozó módszertant, a versenyvizsgákra a jövő hét elején kerül sor, addig véglegesítik az igazgatótanács összetételét. Ami a tanintézet struktúráját illeti, a rektor "állandóságot és folytonosságot" ígért, azaz azt, hogy sem az egyetem szerkezete, oktatási programjai, a beiskolázási szám nem változik, úgy van érvényben, ahogy az egyetem honlapján megjelenik.
Ami a magyar főtagozatot illeti, ez az oktatási törvény és az ARACIS-szabályok alapján alakul meg, azoknak az oktatóknak, akik itt szeretnék folytatni munkájukat, ezt jelezniük kell az egyetem vezetésének. Érdeklődésünkre dr. Szilágyi Tibor egyetemi előadótanár elmondta, valóban egy személyt javasoltak a rektorhelyettesi állásra, dr. Szabó Béla professzort, a következő napokban azonban "megteszik a szükséges lépéseket" ahhoz, hogy a magyar főtagozat részéről kinevezésre kerülhessen a rektorhelyettes.
(antalfi) Népújság (Marosvásárhely)2012. április 20.
A választás és a magyarság széthúzása
Nem, hölgyeim és uraim, ez nem a választás szabadsága, ez nem más, mint a magyarság széthúzása. Kis erdélyi mizéria, s egyben paradoxon: minél kevesebben vagyunk, annál több politikai szervezet, platform, civil mozgalom akar képviselni bennünket a különböző döntéshozói testületekben. Olyan ez, mintha egyre több, fekete-fehér, Venus típusú televízió javítására szakosodott céget hoznánk létre, vagy akár olyan szerelőműhelyt, ahol csak Trabantokat javítanak.
Úgy érzem, nem elsősorban a polgárok érdekeinek érvényesítése, hanem önös célok, politikai meggondolások vezérlik azokat, akik nem az egységben látják az erőt. Lehet ez csupán késői hiszékeny ráébredés, de talán nem vagyok egyedül ezzel. Végig reménykedtem abban, hogy sikerül kiegyezni, és lesznek közös polgármester- meg városi tanácsosjelöltek a szórványban, ahol a magyarság nem éri el a lakosság létszámának a felét. Le kellene mondani a kicsinyes érdekekről, a gőgről. A vezérelvnek mindenképpen annak kellene lennie, hogy közös jelöltlista állításával minél jobban mozgósítsák a magyar választókat, és minél több szavazatot szerezzenek. Szórványban nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást, a több listát. Székelyföldön más a helyzet: ott indulhat több jelölt különféle listákon, úgyis magyarok kerülnek a tanácsba, mindenképpen magyar jelölt lesz a győztes. A szórványban azonban ez luxus, mi több, veszélyes fényűzés, mert egyrészt az RMDSZ jelöltjei közül kevesebben juthatnak be a helyi tanácsokba, másrészt fennáll a veszélye annak is, hogy az EMNP-nek és választóinak az érdekeit egyetlen személy sem képviseli majd az önkormányzat különböző döntéshozó testületeiben.
Talán még megoldható lenne, hogy különböző településeken szervezzenek összmagyar előválasztásokat, s a legnépszerűbb személyek kerüljenek fel egy olyan magyar párt listájára, amelyet sorshúzással döntenek el. A többi politikai alakulat pedig ne indítson jelölteket. Ezáltal megteremthetnék az egységes listát, szórványban ugyanis csak így lehet erős képviseletet biztosítani a különböző döntéshozó testületekben.
Könnyen megtörténhet, hogy a széthúzás miatt a politikai pártok akkora pofont kapnak a választóktól, hogy négy év múlva rákényszerülnek az egységes listára, belátva az általam legfontosabbnak tartott elv érvényesítését: szórványban egység és közös lista szükséges!
Érdekünk az, hogy csökkenő létszámunkkal közösen lépjünk fel a politikai színtéren. Jelenleg a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) kétharmados többséggel rendelkezik a kolozsvári városi tanácsban. Kétséges, hogy akár a Szociál-Liberális Szövetség (USL), akár a PD-L vagy a köréje csoportosuló választási szövetség ugyanezzel a részaránnyal dicsekedhet majd június 10-e után. Éppen ezért a közös listán bejutó magyar önkormányzati képviselők ismét a mérleg nyelvét jelenthetnék, vagyis a legtöbb esetben feltétlenül szükség lesz a szavazatukra annak érdekében, hogy bizonyos tanácsosi határozattervezeteket megszavazhassanak. Ha nincs közös lista, megtörténhet, hogy még eggyel csökken a magyar városi tanácsosok száma, s akkor az elkövetkező négy évben ismét nem számítunk a helyi döntéshozásban.
Mindenki maga dönti el, hogy él-e vagy sem szavazati jogával június 10-én. Számos visszajelzés arra enged következtetni, hogy közös polgármesterjelölt és közös tanácsosi lista híján sokan azért nem mennek majd el voksolni, mert a magyarság gusztustalan széthúzásáról, megosztásról és nem érdekképviseletéről szól a történet. A kampány kezdetéig van idő felmérni a választói igényeket, és a politikum eldöntheti, kire hallgat: önnön érdekeire vagy a képviseltekre.
Kiss Olivér. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 20.
Kinek a jövője?
Hetek óta összeszorult szívvel követem, hogy mi történik Marosvásárhelyen a MOGYE-vel, a polgármester-állítással, és büszke voltam, hogy a kolozsváriak példát mutattak, és meg tudnak egyezni a magyarság érdekében. Amikor a szombati újságot (Szabadság, 2012. április 14.) a kezembe vettem, és elolvastam a 4. oldalon levő összeállítást (Kolozsváron sem várható magyar össszefogás a választásokon), azt hittem, eláll a szívverésem. Először felháborodtam, utána keserűség töltött el, és elkezdtem visszapörgetni emlékeimet.
Az elmúlt rezsimben nem voltam párttag, mert amikor a hierarchia 2-3. sorába kerültem, ahol már kötelező volt a párttagság, olyan igazgatóm volt, aki többre becsülte a tudást és a lelkiismeretes munkát az ideológiai besorolásnál, és megvédett a primitív párttitkár zaklatásaitól. 1990 után azt hittem, itt az ideje, hogy a saját értékrendemnek megfelelő pártmunkában szerepet vállaljak. Ezt az alakuló keresztyéndemokrata pártban láttam. Hamar kiderült, hogy egyesek egyenlőbbek akarnak lenni, s ez már nem az én gusztusom szerint való volt. Így örökre véget ért az én pártkarrierem. Jobbnak láttam továbbra is a háttérben csendesen dolgozni, segítve azok munkáját, akik jó szakértelemmel, kiállással dolgoznak értünk.
1990 elején, a februári hosszú estéken a konyhánkban zajlottak a beszélgetések, viták, éjszakába nyúlóan, a lelkes fiatalokkal, akik jövőt akartak építeni. A férjem segített nekik rendszerbe tenni a sok ötletet, és megfogalmazni a KMDSZ alapszabályzatát. Lélekmelegítő esték voltak!
A férjem az RMDSZ-ben is szerepet vállalt. 12 évig volt városi tanácsos a Funar idején. Jogi és közgazdasági tudásával, a város alapos ismeretével, jó romántudásával és néha humoros megjegyzéseivel védte a város vagyonát, hírnevét és a magyar közösségünk érdekeit. Tette ezt a vallásügyi törvény megalkotásának vitáiban is, amikor a hierarchikusan gondolkodó ortodox elvekkel szemben rávilágított a demokratikus protestáns, illetve az erdélyi hagyományokban gyökerező jogalkotás különbözőségére, és az abban rejlő értékek átemelésének szükségességére. Mindig részt vett azon intézmény igazgatótanácsának ülésein, amelybe városi tanácsosként beosztották, és építő hozzászólásaival hozzájárult az illető vezetőség tisztánlátásának javításához.
Én ezalatt végeztem szakmai munkámat, és terelgettem, nevelgettem gyermekeinket, akik a város magyar iskoláiban végeztek. Cserkészkedtek, vesenyeken vettek részt, szerepet vállaltak iskoláik legkülönbözőbb tevékenységében: diáktanácstól elkezdve a különböző szakkörökig. Jól érezték magukat, boldogok voltak, miközben együtt álltunk ki a Mátyás szoborért, és ünnepeltünk méltósággal március 15-én. Itt álmodtak jövőt maguknak. Ma itt nevelik gyerekeiket, az unokáinkat.
Most választások előtt állunk. Eddig mindig büszke voltam arra, hogy Kolozsváron van összefogás! A számarányunknak megfelelően van képviseletünk a városi tanácsban, a megyei tanácsban és más fórumokon tudással és ügyszeretettel. Most nem tudom, kik akarnak képviselni engem. Mit tudnak? Miért csak a listán levő helyezésükért harcolnak, ahelyett, hogy ezt félretennék, és a többiekkel együtt erős frontot képviselnének? Aki nem tud lemondani önös érdekéről, az ne képviseljen engem! Olyanra nem fogok szavazni! Június 30-ig ki van fizetve a tagsági díjam, de ha én nem érek annyit nekik, hogy értem, ne helyettem döntsenek, akkor én visszaadom a tagsági könyvemet az RMDSZ-irodában.
Hogy nézzek az unokáim szemébe, milyen városról meséljek nekik, ha semmit sem teszek, teszünk a jövőjükért?
Arra kérem mindazokat a pártokat, szervezeteket, amelyek most versenybe akarnak szállni, fogjanak össze értünk, hogy legyen erős képviseletünk Kolozsváron és környékén. Azt szeretném, ha újból büszke kolozsvári lehetnék, nem pedig lehajtott fejű, szégyenkező, képviselet nélkül maradt polgár.
MIKÓ LŐRINCNÉ JENEI JUDIT. Szabadság (Kolozsvár) 2012. április 20.
Gergely Balázs Úrnak, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs Megyei elnökének
Csép Sándor, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke.
Tisztelt Elnök Úr!
Köszönöm a választási összefogással kapcsolatos nyílt levelét, (Szabadság, március 30.), egyben elnézését kérem megkésett válaszomért, de a válasz megírása előtt szükségesnek tartottam a konzultációt az elnökséggel és a választmánnyal is.
Bár személyes találkozásaink során érintettük az együttműködés kérdéseit, helyénvalónak tartom a levélváltásnak ezt a formáját, mert így, közvetítésmentesen nincs lehetőség a félreértelmezésekre, így tudunk csak valóban hitelesen információkat cserélni, és csupán így tudjuk a tényeknek megfelelően tájékoztatni a nyilvánosságot.
Levelének őszinte hangja azt a benyomást tette rám, hogy Ön valóban hisz az együttműködés lehetőségében, és felismerte az elzárkózás tragikus következményeit.
Teljes mértékben ez a véleményem nekem is, de kiegészítem azzal, hogy szerintem ez nem csak lehetőség, hanem szükségszerű megvalósítandó feladat. Ezen állításunk a választások után fog igazolódni. Sajnos!
A mi választási stratégiánk abból indul ki, hogy elsődleges a nemzeti érdek és csak ezután következnek a pártpolitikai szempontok. Legfontosabb, hogy minél több olyan képviselő kerüljön be az önkormányzatokba, aki elkötelezett nemzeti közösségünk érdekeinek képviseletében. Nem kívánunk másokat lejárató, negatív kampányt folytatni, nem kívánjuk energiáinkat, lehetőségeinket, különösen a június 10-éig terjedő rövid időt közösségen belüli harcokra tékozolni. (Főleg, amikor velünk szemben ellenséges erők egész közösségünk Szibériába való kitoloncolásáról ábrándoznak).
„Az élet értékét a szolgálat adja” – hallottuk a minap egymás mellett ülve az EMKE díjátadó gáláján. Reményeim szerint egymás mellett állunk, amikor népünk szolgálatát vállaljuk. Mostani szolgálatunk arra kell irányuljon, hogy minél több képviselőt juttassunk be a mieink közül az önkormányzatokba. Szomorú valamennyiünkre nézve, hogy ezt a szolgálatot nem mindenki vállalja.
Az MPP és EMNP választási bizottságainak tanácskozásán a fentiek szellemében eljutottunk az együttműködés technikai és módszeri részleteinek körvonalazásáig. Az összefogás formái a helyi koalíciótól a kölcsönös támogatásig és méltányos megegyezésig terjedhetnek. Minden esetben a helyi viszonyoknak megfelelő döntést kell hoznia a helyi szervezeteknek, hiszen ők ismerik legjobban a helyi realitásokat.
Gyakran hallani a szállóigévé lett balga aforizmát, miszerint a politikának semmi köze az erkölcshöz. Ha a napi, rövid távú politizálásban ez olykor igazolódni is látszik, a távlatokban gondolkodó és cselekvő pártok a hitelességet és a választók bizalmát csak tisztességes szolgálattal nyerik el.
Churchill, a XX. század zseniális közéleti szolgálattevője, aki 50 éven át volt az angol kormányok tagja, többnyire elnöke, bőséges tapasztalatokkal rendelkezett ahhoz, hogy megállapítsa:„A politikus mindig a következő választásokra gondol – az államférfi pedig a következő nemzedékekre.” Magas mérce, de nem elérhetetlen. Önmérséklettel, felelősséggel, a pillanatnyi és csoportérdekeken felülemelkedő, de programot és elvi álláspontot felnemadó, olykor áldozatot, lemondást is követelőmagatartással megvalósítható.
Tisztelt Elnök Úr, gondoljon vissza: huszonkét évvelezelőtt jött létre az RMDSZ, mint a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete.A teljes közösségnek ígérve a képviseletét. Magam is részese voltam ennek a munkának (lásd Hívó Szó). Sajnos az évek során nem valósult meg ez az eredeti szándék, a másként gondolkodásnak nem maradt helye a szervezetben, hiába voltak azonosak a célokban a különböző árnyalatok.Vállaljuk fel most és a jövőben az eredeti programnak általunk teljesíthető részét – valamennyiünk érdekében.
Tisztelettel és reménységgel:
Kolozsvár, 2012 április 16. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 20.
„Etnikai arányosságot a titkosszolgálatokban is!”
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu.
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu. Mint arról beszámoltunk, a Konzervatív Párt (PC) tiszteletbeli elnöke az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett panaszt Antal Árpád ellen, mivel szerinte a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban csak magyarok dolgoznak. Voiculescu a városháza alkalmazottainak vagyonnyilatkozata alapján, névelemzés révén derítette ki, hogy a 119 alkalmazottból csak egy román nemzetiségű. Sepsiszentgyörgy polgármestere válaszul kifejtette, hogy hibás Dan Voiculescu módszere, hiszen nincs olyan nyilvántartás, amely az alkalmazottak nemzetiségi hovatartozását rögzítené. A CNCD-hez küldött válaszlevélben Dan Voiculescu ügyvédje azt írta, hogy az ország területén valamennyi közintézmény alkalmazotti arányának tükröznie kellene a település etnikai arányát, így számításaik szerint a sepsiszentgyörgyi városházán legalább 24 százalék román anyanyelvűnek kellene dolgoznia. Antal Árpád tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: e tekintetben egyetért Dan Voiculescuval, de az etnikai arányosság elvét az ország minden önkormányzatában, közintézményében, így a prefektúrán, rendőrségen, csendőrségnél, és még a titkosszolgálatoknál is be kellene tartani.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 20.
Startra kész Szent György
Holnap rajtol Sepsiszentgyörgyön a „találkozások ünnepeként” is meghirdetett 21. Szent György Napok. Az idén a rendezvény fő meghívottja az ötvenéves Omega zenekar. Az április 29-ig tartó városnapok kínálata 250 programot tartalmaz.
Holnap rajtol Sepsiszentgyörgyön a „találkozások ünnepeként” is meghirdetett 21. Szent György Napok. Erdély legnagyobb városünnepeként számon tartott rendezvénysorozat hagyományosan nyitóhangversennyel kezdődik, 19 órától a Krisztus Király katolikus templomban. A koncerten a Csíki Kamarazenekar, a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kórus és a Georgius zenekar lép fel, Sebestyén Lázár Enikő, Mocanu Erika, Szilágyi Zsolt és Sándor Árpád szólisták közreműködésével. Ezt követően 21 órától a Bástya vendéglőben a Kalapos táncház és folk-kocsma nevű rendezvényre látogathatnak el az érdeklődők, ezzel egy időben a rockzene kedvelőinek a Park vendéglőben szervezik meg a Saint George Rock Night koncertsorozatot.
Sepsiszentgyörgy utcáin plakátok hirdetik a hétvégi eseményt
A Szent György Napok kulturális hetén vasárnap 13 órakor az Ortodox katedrális alagsorában nyílik meg Karda Zoltán Törökországi hagyományos ortodox ikonok egy katolikus székely szemével című fotókiállítása. A színházi előadások sorát vasárnap 17 órától az Orlai Produkciós Iroda és a Budapesti Belvárosi Színház művészeinek Esőember című produkciója kezdi a színház nagytermében, fél kilenctől pedig, az új stúdióteremben egyéni, zenés előadásával lép színpadra Hernádi Judit. A városnapok kulturális hetének fellépője lesz még a Yorick stúdió és a Marosvásárhelyi Állami Színház Bányavirág című produkciója. A kulturális hét keretében április 26-án a Krisztus Király kápolnában Mága Zoltán hegedűművész koncertezik zenekarával. A programokkal a kicsiknek is kedveznek, ugyanis fellép egyik kedvencük, az Alma együttes, illetve Berecz András mesemondó estet tart.
Az idei városnapok fő meghívottja az ötvenéves Omega zenekar. A vasárnapig tartó szabadtéri ünnepségen többek között jazz, blues és világzene koncertek is lesznek. A városnapok tiszteletére 100 kilogrammos pityókás kenyeret sütnek a 13 ezer téglából épülő kemencében. Az április 21 és 29-e között zajló Szent György Napok kínálata idén mintegy 250 programot tartalmaz, ezekre a www.szentgyorgynapok.ro honlapon lehet rákeresni.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 20.
Az élet igazságait keresve
Beszélgetés Sebestyén Péter marosvásárhelyi római katolikus lelkésszel világi és vallásos szféra találkozásairól
Az ökuménia azt jelenti, hogy meglátjuk a jót, a szépet a másikban, és azt átvesszük, akár azért, mert a mi hitünkből hiányzik, akár azért, mert felismerjük benne az értéket, mondja római katolikus lelkész beszélgetőtársunk, aki azt vallja, hogy az ökuménében akkor lehetünk mindkét oldalon, ha elsősorban a sajátunkat vesszük komolyan, és azt mint értéket, mint gazdagságot kínáljuk fel, nem azért, hogy a másikat elnyomjuk, hanem azért, hogy azt az övé mellé helyezzük. Sebestyén Péter több könyvben elmélkedik ezekről a témákról – munkái keletkezéstörténetéről is kérdezzük.
Legutóbb két kötete jelent meg, a Kincs mélyre ásva. Biblikus gondolatok és a Gördeszkán a mennyországba. Melyek az előzményei ezeknek?
– A Kolozsváron megjelenő katolikus hetilapban, a Vasárnapban már több mint egy éve biblikus gondolatokkal jelentkezem, a heti igerész magyarázataival. A katolikus egyház liturgikus beosztása szerint hároméves ciklusra vannak felosztva a szentírási könyvek, amelyeket vasárnap magyarázunk, prédikálunk, amelyekre épül a liturgia. És az első év van ezidáig készen, ennek a termése a Kincs mélyre ásva című kötet.
Kiknek szánja ezt?
– Elsősorban a hívőknek, de azoknak is, akik nem jutottak el a templomba, vagy lemaradtak valamelyik vasárnapi prédikációról, habár a világhálón is folyamatosan követhető. Ami az előbbivel rokonítja a második kiadványt, a Gördeszkán a mennyországba című esszégyűjteményemet, az az a tény, hogy majdnem fél évig párhuzamosan futott a két írássorozat. A szóban forgó kötetem írásai a Központ című vásárhelyi hetilapban jelentek meg egy éven keresztül, 2009–2010-ben. Úgy gondoltam, összegyűjtöm egy kötetbe, mert tematikájában teljesen elüt a templomi szóhasználattól, hiszen világiak számára írtam, az a fajta sorozat, amely próbálja megértetni a laikusokkal, hogy életünk minden rezdülése valahogyan Isten jelenlétében zajlik, és kötődik a hitünkhöz. Ezért próbáltam olyan témákat is feszegetni, amelyek talán nem férnének bele egy klasszikus prédikációba. Így, a szószéket meghoszszabbítva, az esszé műfajában próbálom szembesíteni az embereket az örök igazsággal.
Melyek azok a világi témák, amelyek egy katolikus lelkészt leginkább foglalkoztatnak?
– Engem minden érdekel, ami jó és ami közelebb visz a felebaráti szeretetben a másik emberhez, illetve ami elősegíti az ember örök üdvösségét. Ilyen szempontból a világ jó, a Jóisten jónak teremtette, még akkor is, ha becsúszott az eredendő bűnre hajló természetünk, amely, bizony, elront dolgokat. Ezért mondhatom azt, hogy ezek a témák, kissé elkoptatott klisével élve, az úton hevertek, illetve a hétköznapjaink különféle vetületei, a pénztől a lelkiségig, a betegségtől és médiától a politikáig, megtalálhatók bennük.
Van-e olyan, ami jobban érdekli?
– Ami tényleg foglalkoztat, az a minden mögött rejlő igazság. A nagybetűs Igazság, Istennek az Igazsága, amely Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá. Ennek a fényében olyan témák érdekelnek, mint a család, a pénz, a hatalom, a konfliktus, a betegség. Mind e köré próbálom csoportosítani, oly módon, hogy akár egy újsághír, egy pletykafoszladék vagy életmentő esemény mögött fellelhessem azokat a transzcendens távlatokat, amelyek elgondolkodásra késztetik az olvasót. És úgy gondoltam, hogy érdemes ezeket hosszabb formában, sorozatban is kifejteni, mert sokszor úgy tűnik, mintha csak pletykálnánk róla szűk családi körben, vagy a kocsmában beszélünk egymás között, baráti társaságban, esetleg a bulvármédia mint szenzációt tálalja, de közben az igazságot nem érintjük, nem merészkedünk mélyebbre. Arra vállalkoztam e kihívás nyomán, hogy megkíséreljem lehántani a felszínt, egy kicsit az evangélium fényénél tegyem helyére a dolgokat, lehetőleg mellébeszélés nélkül, ha kell, tisztázzam a félreértéseket és közhelyeket is. És közben az is kiderült számomra, hogy az esszé nem más, mint a lélek szabad szárnyalása, műfajilag is, azt mondják a szakemberek, az értelemnek, a szellemi önállóságnak, a szabadságnak a műfaja, egyfajta értekező próza. És ebbe minden belefér, ráadásul személyes hangvételű, tömör.
Sebestyén Péter (1968, Csíkszentmihály)
Római katolikus lelkipásztor, esszéíró. Elemi iskoláit Csíkszépvízen végezte, a gimnáziumot Csíkszeredában, majd tizedik osztálytól Gyulafehérváron, a kántorképzőben tanult, az akkori kisszemináriumban érettségizett. Teológiai tanulmányai elvégzését követően 1992-ben szentelte pappá Bálint Lajos megboldogult érsek. Rövid ideig Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában és Gyergyóremetén szolgált, 1997-től önálló plébános lett Erdőszentgyörgyön, 2006-tól Marosvásárhelyen, a Szent Imre egyházközségben teljesít szolgálatot. Rádiós műsorait és sajtópublikációit szerkesztette könyvvé, tizenkét év alatt ugyanannyi kötete jelent meg, köztük egy népdalszöveg-válogatás is. A Gördeszkán a mennyországba ellentéte a másiknak, hiszen a kincs a mélyben van, a gördeszka pedig, még ha a mennybe is visz, a felszínen marad. Ön egy gördeszkás lelkész?
– Ezt majd a kritikusok eldöntik, hogy milyen lelkész vagyok, illetve a Jóisten tudja. Igyekszem a kincseket kiásni a mélyből, miközben a saját utamat járom a rámbízott közösségben, és ez az út, ha kacskaringós is és gördeszkán is hordoz, azért a mennyországba vezet. Ennyiben összekötődik a kettő. Időrendben a korábbi keltezésűek a „gördeszkás kincsek”, mint a mélyen zajló kincsásás nagyrésze. Amit ott kamatoztattam stílusban, gondolkodásmódban, azt most a biblikus gondolatokban tovább lehet követni, ha nyitott szemmel olvas az olvasó. De visszakanyarodva a gördeszkához: számomra mindig sokat jelentettek a tömör publicisztikai írások, akár tárca, akár novella, ahol egzisztenciális kérdéseket érint az író, olyan szinten, olyan stílussal, szép nyelvezettel, amely rám is nagy hatással van. A lényeg, hogy hétről–hétre készülni kellett, újabb és újabb témákat kellett felkutatni és kiásni a mélyből, és ez nem más, mint a hitem örömét megosztani másokkal. Úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedek alatt összegyűjtött kincseket ezeken a témákon keresztül tudom átadni, mint a hit örömét, mint életigazságokat, és talán másoknak is segíthetnek hitük elmélyítésében. Egy kicsit érthetőbbé tettem a saját hitemet, kicsomagoltam azokat az elvont dogmatikai igazságokat, amelyeket több mint tíz éve folyamatosan sugároz a Marosvásárhelyi Rádió, azok a prédikációk szintén ilyen terepgyakorlatot jelentettek. De merem állítani, hogy ez a kötet egyfajta lezárás és egy új kezdet is, ami az íráspróbálkozásaimat illeti, mert teljesen más műfajt, más szintet képvisel.
Említette, hogy húsz éve lelkész. Mikor döntötte el, hogy lelkipásztor lesz?
– A Jóisten döntötte el hamarabb, mert a szüleimen keresztül kaptam az első impulzust gyermekkoromban Csíkszépvízen, ahol édesanyám templomi szolgálatban kántorként, majd később sekrestyésként szolgált, édesapám a templom kórusában énekelt. A templomi liturgia, légkör nekem második otthonom volt. Természetesen a nevelésünk idején is bíztattak, hogy tanuljatok, fiaim, és a három fiúból aztán én lettem pap, a középső bátyám kántor lett, a legidősebb otthon gazdálkodik. Mindhárman megjártuk a gyulafehérvári teológiai intézetet, tehát a kántoriskolát. Amikor el kellett döntenem a hetedik–nyolcadik osztályban, hogy mi leszek, hiszen gyakran faggatak felőle, volt, amikor azt mondtam, milicista akarok lenni, mert szerettem azért a rendet is. Másfelől lelkem legmélyen tudtam, hogy nekem itt a helyem, és soha nem tevődött fel komolyan a kérdés, hogy más legyek. Nekem ez az életem, nem voltak soha hivatásbeli kételyeim, se kísértéseim, hogy váltsak vagy meggondoljam magam. Az elején inkább attól tartottam, hogy nem ütöm meg a mércét, mert tisztában voltam vele, milyen magas intellektuális követelményeket támasztanak a vizsgák.
Ez azt jelenti, hogy nem is mérlegelte, miről kell majd lemondania?
– Így van. A hivatás olyan, mint a szerelem, érte mindent vállal az ember, a szívével gondolkodik, az agyával szeret, és fordítva. A papi hivatásban számomra soha nem a lemondások jelentették a fő problémát, azok a velejárói voltak legfeljebb, nem mondom, hogy ezzel könnyebb volt, néha fogcsikorgatva megy át az ember az ilyen kríziseken, de mindig az lebeg a szeme előtt, hogy aki hívta, annak válaszolnia kell, és ha már egyszer az alapvető döntést meghozta, akkor az lendíti előre, segítséget is ad. A papi szentségben Isten ad egy külön állapotbeli erőforrást, olyan segítséget, hogy az ember ki tudjon tartani, meg tudjon felelni annak, amit megfogadott, Istennek ígért. Ez működik a jó házasságban is, ez viszi előre még a konfliktusok ellenére is a kapcsolatot. Ilyen szempontból a papi hivatásomban is állandóan csak hívott újból és újból a Jóisten, és előrelendít, sőt, a kihívások által meg is erősít, mondván, így is szeretlek, segítlek és veled vagyok.
Hogyan látja húsz éves tapasztalattal a háta mögött, a mai felgyorsuló világban az emberek hite erősebb-e vagy gyengébb? Egyáltalán szükség van-e a hitre?
– Azt látom, hogy mindenki érzi a hit szükségességét, ki így, ki úgy próbálja a hiányt betölteni. A hagyományosan vallásos ember általában a templomi közösségben, a liturgiában találja meg, a kevésbé hívők, akik fiatalkoruk után egy kicsit elhanyagolják a hit dolgait, meglazítják kapcsolatukat az Istennel, azok esetleg ünnepi keresztényekké lesznek, néha-néha nosztalgiából erősítik meg magukat. Ismét egy másik réteg az értelmiségieké: ők a keresők vagy inkább csalódottak rétege, akiknek nemcsak az élmény fontos, hanem az értelmi meggyőződés, és ez a személyes kapcsolatokon keresztül működik. Ezért tartom fontosnak, hogy közösségek legyenek akár az egyházközség határain túl, az életben, ahol természetes legyen hitről, Istenről beszélgetni, megosztani egymás között a tapasztalatainkat. Én nem nevezném hitvitának, de mindenképp fórumok kellenének, akár a közéletben, akár egy rádióstúdióban, ahol ne csak a hétköznapi életünkről, a pénzről vagy az időjárásról, a politikáról beszéljünk, hanem életünk alapvető kérdéseiről is. Én ebben szeretnék segíteni a magam módján, kézbe adva azokat a felismeréseket, azokat a már helyettük is megrágott igazságokat, amelyek segítenek ebben, azért, hogy valóban őket is érdekelje. Mert hiszem, hogy mindenkinek szüksége van hitre.
Mi a véleménye az ökuméniáról?
– Az ökuménia elsősorban a keresztények egységéről szól, és nem a vallások egy tégelybe való egybekotyvasztásáról. A más vallásúaknál is azt keressük, ami összeköt, összefog, Isten teremtményei vagyunk, a bennünk lévő jó alapvetően azonos. Az ökuménében akkor lehetünk mindkét oldalon, ha elsősorban a sajátunkat veszszük komolyan, és azt mint értéket, mint gazdagságot kínáljuk fel, nem azért, hogy a másikat elnyomjuk, hanem hogy azt az övé mellé helyezzük. Gondoljunk csak a vegyes házasságokra, ahol katolikus, református, unitárius, evangélikus él egy családban. Na mármost, leghamarabb ott kellene megélnie egy hívő embernek az ökuméniát, hogy legyen nyitott a másik másságára, közben nem adva fel a sajátját. Ismerje meg az övét, értékelje és tegye mellé azt is, ami esetleg onnan hiányzik, vagy ami úgy tűnik, hogy a másikéban is megkapó. És ezért adjon hálát a Jóistennek. Csak nyerhetünk az ökuménia által. Ha felszínes marad és udvariassági szinten mozog, akkor üres, és tényleg nagyon könnyen csupán reklámszöveggé válik, aminek nincs súlya, értéke, nyoma életünkben. De ha komolyan vesszük, ahogy ebben a városban is az imahéten nagyon szépen kiviláglott, akkor értékteremtő, felemelő. Hogy a lelkük mélyén mi zajlik, nem tudom, de merem remélni, hogy előbb-utóbb az átlag hívők lelkében is mozdul valami azáltal, hogy bátran kinyitja a másik ember templomának ajtóját is, együtt imádkozik és elfogadja, hogy így is lehet imádkozni, és milyen jó, hogy annyi út visz Istenhez, és mindegyik közelebb tud vinni, ha szeretet van bennünk. Számunkra Jézus a mérce, és ha minden felekezet Jézushoz méri magát, akkor érdemes megélni az ökumenét, és ezért dolgozni.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 20.
Egy üzenet „hangszerelője”
Rendszeresen hallani világraszóló díjkiosztó ünnepségek – például az Oscar-gála – sztárjainak szájából, amikor átveszik a dicső szobrocskát, hogy köszönetet mondanak családjuknak.
Rendszeresen hallani világraszóló díjkiosztó ünnepségek – például az Oscar-gála – sztárjainak szájából, amikor átveszik a dicső szobrocskát, hogy köszönetet mondanak családjuknak. Marosi Ildikó biztosan nem mulasztaná el, hogy ugyanezt tegye. Házasságával ugyanis a Molter-család fogadta kebelébe, s ettől kezdve szinte elrendelésszerűen vette birtokba egy irodalmi örökség ápolásának minden terhét és örömét. Amikor a hetvenes években magam is járogatni kezdtem abba a Köteles Sámuel utcai házba, amely valamikor a Bolyaiak otthona volt, idős Molter Károly és neje még eleven valójukban képviselték egy évtizedekkel korábbi erdélyiség emlékezetét.
Marosi Ildikó legnagyobb érdeme, hogy türelmesen kivárta, amíg eljön az ő ideje, és akkor teljes gőzzel munkához látott. Évtizedeken át egyebet sem tett, mint gyűjtött, készülődött, tervezgetett, amikor pedig vége szakadt a rendszernek, amely az irodalom történetében is csonka vagy hamis képet hozott forgalomba, úgy lépett elő a hallgatásból, mint aki végre megvalósíthatja álmait. Az elmúlt 22 évben szinte megállás nélkül követték egymást a gondozásában megjelent irodalmi dokumentumok, és túlzás nélkül mondható, hogy az általa közzétett kötetek nélkülözhetetlen forrásai az Erdélyi Helikon című folyóirat és az Erdélyi Szépműves Céh, a Kemény Zsigmond Társaság, Bánffy Miklós és Molter Károly írói életműve megismerésének és kutatásának. Joggal mondható tehát az életmű-díj odaítélésének indoklásaként, hogy a közelmúlt irodalmi hagyatékának feltárásában elvégzett munkája méreteit és értékét tekintve egy egész intézmény teljesítményével ér fel.
Sok szó esik mostanában arról, hogy az irodalom, általánosabban a kultúra egésze, sajátos eszközökkel működteti a társadalmi emlékezet és felejtés intézményeit. Olyan rendszert hagytunk magunk mögött, amely ebben a tekintetben vétkes módon torz szemléletet és gyakorlatot honosított meg. Valódi értékeket ítélt feledésre vagy hallgatásra, és ál-értékeket emelt piedesztálra. Nem mindegy azonban, hogy miután letűnt ez a kor, mi lép a helyébe. Az Erdélyi Helikon tevékenységének, Bánffy vagy Molter és nemzedéktársaik életművének hiteles megismerésével egy olyan erdélyi szellemiség öröksége válik újra közkinccsé, amelynek a szigorúan vett esztétikai értéken túl is fontos üzenete van számunkra. Ez pedig – többek között – az európai léptékű műveltség és a befogadó, nyitott erdélyiség, a kritikus öntudat és a civil kurázsi üzenete.
Ennek az üzenetnek lett irodalomtörténészi munkásságával nagy hangszerelője Marosi Ildikó. Jó helyre szegődött fiatalon, és ez az ő szerencséje. De az, hogy a talált, pontosabban felkutatott kincseknek jó gondozója lett, már a mi szerencsénk.
Dicséret illesse érte!
(Szombaton, 2012. április 14-én tartotta közgyűlését Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Ez alkalommal átadták a szervezet szakmai elismeréseit. Az EMKE életműdíját idén Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át, laudációját a fentiekben olvashatják. A cím a szerkesztőtől származik.)
Horváth Andor. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 20.
Kelemen: a MOGYE-ügy rendezése a magyar közösség 22 éves kérésének beteljesülése
A jövő héten sorra kerülő bizalmatlansági indítványról egyeztetett Kelemen Hunor szövetségi elnök és Mihai-Răzvan Ungureanu miniszterelnök csütörtökön Marosvásárhelyen. A kétoldalú találkozót a kormányfő kezdeményezte, aki a koalíció pártjaival és képviselőivel találkozott. Az RMDSZ elnökével való megbeszélésen közös álláspont kialakításáról döntöttek a jövő héten sorra kerülő bizalmatlansági indítványról. Kelemen Hunor hangsúlyozta: „az RMDSZ-nek az az álláspontja, hogy egy jogállamban a kormánynak a törvények betartásáért kell síkra szállnia. Az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványnak rossz a kiindulási pontja, hiszen a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem magyar főkarának a megalapításáról szóló kormányhatározat éppen a törvényességet állítja helyre. Az egyetem szenátusa volt az, amely nem alkalmazta az oktatási törvény előírásait, ezt korrigáltuk mi, szintén törvényes lehetőséget alkalmazva a kormányhatározat elfogadásával. Az ellenzék azon kijelentései, amelyek etnikai szegregációra vagy politikai zsarolásra vonatkoznak, teljes mértékben elfogadhatatlanok és felelőtlenek, más céljuk nem lehet, csupán a román és magyar közösségek közötti ellentét szítása”. Az RMDSZ elnöke hozzátette, a szövetség számára kiemelten fontos volt a MOGYE ügyének a rendezése, hiszen az erdélyi magyar közösség 22 éves kérését tudta teljesíteni. Az RMDSZ parlamenti képviselői jelen lesznek ugyan, de nem fognak szavazni a bizalmatlansági indítványról – mondta Kelemen Hunor. A kormányfővel való kétoldalú találkozón szóba került továbbá az ET elnökének, Herman van Rompuy-nak az április 25-i látogatása, amelynek során az ET elnöke a képviselők és szenátorok előtt mond beszédet a Parlamentben.
(hírszerk.) Transindex.ro2012. április 20.
Wetzel Tamás: Változatlan a a magyar állampolgárság iránti igény
Nem lankad a magyar állampolgárság iránti igény Wetzel Tamás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kedvezményes honosítással megbízott miniszteri biztosa pénteken nagyváradi nyilatkozata szerint.
A miniszteri biztos a nagyváradi Demokrácia Központban tartott pénteki sajtótájékoztatóján jelentette be hivatalosan, hogy a magyar hatóságok immár a 250 ezredik állampolgársági dossziét iktatták, az igénylők közül pedig 157 ezren az állampolgársági esküt is letették. Az újdonsült magyar állampolgároknak mintegy hetven százaléka erdélyi magyar.
Wetzel az MTI-nek nyilatkozva fontosnak tartotta elmondani, hogy zökkenőmentes, botránymentes az eljárás. A miniszteri biztos hangsúlyozta, nem tört meg az állampolgársági igénylések lendülete az első év után. A második év első hónapjaiban alig csökkent a kérelmezők száma az egy évvel korábbihoz képest. Hozzátette, hogy a magyar közigazgatás empatikusan próbál viszonyulni az igénylésekhez. Megjegyezte: egyetlen igénylőnek sem kell attól tartania, hogy illetéktelenek is értesülnek az állampolgársági kérése benyújtásáról. "Senkinek nem adunk ki információkat az igénylőkről" - hangsúlyozta az MTI-nek a miniszteri biztos.
Wetzel elmondta, hogy kiváló az együttműködés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott demokrácia központokkal. E központok jelentős segítséget nyújtanak az igénylőknek az ügyintézés folyamatában. A miniszteri biztos szerint míg a Székelyföldön elsősorban a magyar külképviselethez fordulnak az állampolgárság igényével, a határmenti övezetből inkább a magyarországi illetékes hivatalokat keresik fel. A Nagyváradtól mindössze 18 kilométerre fekvő magyarországi Biharkeresztesen immár 2500-an tették le az állampolgársági esküt.
A sajtótájékoztatón Zatykó Gyula, a partiumi régióban megnyílt demokrácia központok felelőse elmondta, hogy mindeddig az új magyar állampolgárok a lakhelyükhöz legközelebb eső konzulátuson, személyesen vehették át anyakönyvi papírjaikat. Mostantól kezdve azonban az iratok kézbesítését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vállalja fel, megkímélve ezáltal az érintetteket az utazás költségeitől és fáradalmaitól. MTI 2012. április 20.
Gyülekezete megvédi Németh Zsolt apját
Az Erdélyi Gyülekezet elnöksége szerint a Jobbiknak a gyülekezet alapító lelkésze, Németh Géza elleni támadása mögött félreismerhetetlen a pártpolitikai elvakultság, és "leügynöközése" tipikus példája a bűnös és az áldozat felcserélésének.
A közlemény Németh Gézát a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás "legkarakteresebb" református lelkész személyiségének nevezi, aki 1956 után internáló táborba került, és 1971-ben megfosztották palástjától.
A gyülekezet szerint Németh "leügynöközése" tipikus példája a bűnös és az áldozat felcserélésének. Tekintettel arra, hogy Németh Géza közel két évtizede meghalt, egyik fia, Németh Zsolt pedig a jelenlegi nagyobbik kormánypárt politikusa, e támadás mögött félreismerhetetlen a pártpolitikai elvakultság – áll a közleményben.
Novák Előd, a Jobbik képviselője az állambiztonsági múltról kedden a parlamentben rendezett vitanapon kijelentette: a magyar egyházi felsővezetés kétharmada vállalta az állambiztonsági szolgálatot. A politikus név szerint említette Paskai László esztergomi bíboros-prímást, Bölcskei Gusztáv református püspököt, valamint Németh Zsolt külügyi államtitkár édesapját, Németh Géza református lelkészt, akivel kapcsolatban hozzátette: ha Németh Zsolt ezt tagadná, akkor szívesen nyilvánosságra hozzák az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat.
Kontrát Károly, belügyi államtitkár megalapozatlannak és tisztességtelennek tartotta Novák Előd megjegyzését, és visszautasította ezt az eljárást. Megjegyezte: Németh Zsolt már nincs a teremben ezért nem tud védekezni, és az elhunyt Németh Géza sem tudja megvédeni magát.
MTI. Index2012. április 21.
MOGYE: kérdőjeleket vet fel a magyar nyelvű államvizsga
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megkezdték az intézkedéseket a magyar kar létrehozása körül. A folyamat során viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel. Az egyik legfontosabb pedig a magyar nyelvű licensz-vizsga letételét érinti.
A gondot az okozza, hogy a MOGYE magyar kara egyelőre csak engedélyezett, de nem akkreditált. Továbbá, az országban jelenleg sehol sem működik olyan magyar nyelvű orvosi kar, amely akkreditált lenne, így valójában nincs ahol magyarul államvizsgázzanak az új karon végző magyar hallgatók.
Egy másik érdekes kérdés úgy hangzik: mi történik akkor, ha a MOGYE magyar hallgatói közül nem mindenki szeretne az újonnan megalapított karra átiratkozi? Leonard Azamfirei, az egyetem rektora erre csak annyit válaszolt, ugyanezt kérdezte ő is a magyar ajkú egyetemi oktatóktól, akik egyelőre még nem tudtak megoldással szolgálni a problémára.
Ennél a tárgynál maradva azonban még az sem tiszta, hogy ki csatlakozhat egyáltalán az új magyar karhoz? Azok, akik egyetemet kezdőkként iratkoznak be az I. évre, vagy minden magyarul tanuló hallgató? A választ valószínűleg az Oktatási Minisztériumtól és a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságtól (ARACIS) fogja megkapni a MOGYE.
Ugyanakkor kérdéses az új iskoláztatási szerződések tartalma is, mivelhogy a régieket módosítani kell az akkreditált oktatásról az ideiglenesen engedélyezett oktatásra. Mint ahogyan az sem világos, miként fog kinézni a diploma melléklet, illetve az első három évfolyam hol fog leállamvizsgázni – sorolt fel néhányat a még függőben lévő ügyek közül Azamfirei.
A rektor hozzátette, a magyar kar prorektorát sem tudták még kinevezni, ugyanis a törvény három javaslatot ír elő, eddig azonban csak egy személyt neveztek meg a magyar oktatók. A MOGYÉ-n hamarosan megtartják a választásokat a Tanárok Tanácsának összeállítására, jóváhagyják a szakosztályok struktúráját, és megrendezik a dékán-választást is, amelyre legkevesebb két jelöltnek kell beneveznie.
marosvasarhelyi.info. Erdély.ma2012. április 21.
Az EP megszavazta Tőkés felsőoktatási előterjesztését
Az Európai Parlament (EP) pénteki strasbourgi ülésén megszavazták Tőkés László erdélyi néppárti EP- képviselő előterjesztését az európai felsőoktatási rendszerek modernizációjáról.
A most elfogadott előterjesztés azt kéri az Európai Bizottságtól, az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményétől, hogy a 2014-2020-as költségvetésben kiemelt módon szerepeljen az egyetemek támogatása. A tagállamokhoz azzal a kéréssel fordul, hogy nemzeti össztermékük (GDP) 2 százalékát fordítsák felsőoktatási célokra. A regionális hatóságoktól azt várja el az Európai Parlament, hogy mind az egyetemi vezetőkkel, mind pedig az üzleti és a civil szférával partneri viszonyt alakítsanak ki, és a határokon átnyúló regionális együttműködésben rejlő lehetőségeket is használják ki.
Egyes kimutatások szerint az EU-ban működő, mintegy négyezer felsőoktatási intézmény közül mindössze kétszáz szerepel a világ ötszáz legjobb egyeteme között, és ezek közül is nagyon kevés kerül ki Kelet- és Közép-Európából. Tőkés jelentése akcióterv kidolgozását és az ehhez szükséges anyagi alapok biztosítását kéri az Európai Bizottságtól annak érdekében, hogy a kelet-közép-európai egyetemeket is a nyugat-európai szintre lehessen emelni.
A dokumentum az őshonos kisebbségek, illetve nemzeti közösségek felsőoktatásának – és az őket szolgáló intézményeknek – a támogatását kéri a tagállamoktól, különös tekintettel a veszélyeztetett kultúrákra. Hangsúlyozza, hogy ennek az anyagi hátterét, finanszírozását is biztosítani kell. A nyelvi sokszínűség megőrzése érdekében a helyi és regionális nyelvek, sőt a jelnyelv oktatását is szorgalmazza. Népújság (Marosvásárhely)2012. április 21.
Szovátán tanácskoznak az erdélyi magyar orvosok és gyógyszerészek
Gazdag programmal több mint félezer résztvevő jelenlétében zajlik a hét végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának XXII. tudományos ülésszaka, amelynek nyitóünnepségén Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Péter Ferenc, Szováta polgármestere, a rendezvény fővédnökei köszöntötték a jelenlevőket. A szervezők nevében dr. Mártha Krisztina, a szervezőbizottság elnöke és dr. Egyed Zs. Imre egyetemi tanárok szóltak a résztvevőkhöz, a vendégek nevében dr. Vécsei László professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karának dékánja és dr. Hohmann Judit egyetemi tanár, a Magyar Gyógyszerész Társaság alelnöke beszélt. Dr. Ritli László egészségügyi miniszter a romániai egészségügy helyzetét tekintette át. A megnyitón Ars Medica Lencsés György-díjjal dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi előadótanár tevékenységét ismerték el, akit dr. Kovács Dezső egyetemi tanár méltatott. A gyógynövénykutatásban végzett tevékenységéért Kelemen Mihály és Silló Szabolcs ötödéves gyógyszerészhallgatóknak a Kopp Elemér-díj első és második fokozatát, Püski Gabriella Melinda sepsiszentgyörgyi gyógyszerésznek a harmadik fokozatot adta át, versenydolgozatukat értékelve, dr. Csedő Károly nyugalmazott botanikaprofesszor. Népújság (Marosvásárhely)2012. április 21.
Gazdafórum Pécskán
Felszántották a problémákat
A szakmai tájékoztató és a rendszerváltás óta felgyülemlett helyi feszültségek, általános mezőgazdasági gondok, megoldatlan problémák között lavírozott pénteken este Pécskán az RMDSZ és a gazdaszövetség szervezte fórum, amelyen végül a résztvevők ez utóbbiak fele billentették el a mérleg nyelvét, mert a látottak-hallottak alapján erre volt szükségük. „Mindenkinek igaza van” – talált célba következtetésével a vita vége fele Bartok András, majd pontokba szedve, azért elmondta véleményét az elhangzott, néha személyeskedésekbe torkollott problémákról.
A kibuggyanó gondhalmazok között szó volt, többek között a több évre nyúló, biztonságot nyújtó országos mezőgazdasági stratégia hiányáról, a brüsszeli agrárpolitika kétarcúságáról, a romániai gazdák alárendelt szerepéről (Mester József), a pécskai magyar gazdák lassan évtizedes tervéről, a közös mérlegről (Molnár Gáspár), arról, hogy hány hektárra lenne szüksége egy családnak a tisztességes megélhetéshez (a kérdést Nagy István dobta be), a Pécska környéki földekről, egykori állami társulásokról, földosztásról, a gazdák hozzáállásáról, raktározásról, értékesítési elképzeléseiről, és sorolhatnánk szinte vég nélkül a vitában szóba került kérdéseket, de volt olyan résztvevő, aki előre megírt szöveggel készülve, amolyan mini reklámbemutatóval rukkolt elő a fűszerpaprika érdekében. Horváth Imre pedig megjegyezte, az RMDSZ-nek többet kellene foglalkoznia a gazdákkal, mert „a voksok fele innen érkezik”, elmondta, az ígéretekkel ellentétben mai napig nincs mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó országos RMDSZ-alelnök, pedig nagy szükség lenne munkájára, érdekvédelmi tevékenységére, de hiányolta a vágóhidakat is: „bezáratták a régieket, és nem tettek újakat a helyükbe”. Végül Faragó Péter a szaktárca államtitkárától a fórum alatt megtudta, hogy létezik egy rendelet, amely megkönnyíti, egyszerűsíti a vágóhidak megnyitását.
A vita vélhetően lapos, rövid monológokká süllyedt volna, ha előzőleg a szakemberek támogatási, pályázati ismertetői nem ágyaznak meg. Zágoni Szabó András, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete (AMMGE) ügyvezető elnökének köszöntőjét követően Faragó Péter RMDSZ-es képviselő beszélt a gazdafórum alapötletéről, fontosságáról, majd Ioan Pop, a pécskai APIA-kirendeltség vezetője ismertette a támogatási rendszert, a kérhető szubvenciók, növénytermesztési, állattenyésztési összegeit.
Gáll Mihály, az Aradi Mezőgazdasági Kamara tanácsosa, az AMMGE alelnöke pályázati lehetőségeket ismertetett, kiemelve azt a június 1-jétől induló kiírást, amelynek célja a 40 év alatti gazdák – akik a gazdaságot szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték, és folytatni akarják – támogatása, de létezik pályázat a 40 év fölöttieknek is rendkívül kedvező feltételekkel, ennek részleteiért őt kell megkeresni hivatalában vagy az RMDSZ székházában. Kocsik József AMMGE-elnök is azt javasolta, tájékoztatásért forduljanak az Egyesülethez, mert „mostanra összeállt a csapat” és több problémában is segíteni tudnak.
A fórumon kiderült, aki valóban pályázni akar, naprakész információkat szeretne rendeletekről, aktuális mezőgazdasági kérdésekről, annak van hova, kihez fordulnia, annak ellenére, hogy kevés a magyar szakember az állami agrárhivatalokban. Aki viszont tisztségbe került, bármikor, bárki rendelkezésére áll.
Az RMDSZ-szervezte gazdafórum második állomása ma, szombaton délelőtt Kisjenőben volt.
Irházi János
2012. április 21.
Hunyad megye
Kis közösség – nagy család a Magyar Napokon és utána is
Ritkaság, hogy szórványvidéken élő kis közösségnek legyen ereje és lelkesedése ahhoz, hogy napokon át színvonalas programok sokaságával ünnepeljen. Hunyad megye élen jár a jó példával: idén már harmadik alkalommal szervezik meg a Magyar Napokat, egyre bővülő helyszínekkel, egyre változatosabb, szórakoztatóbb és vonzóbb lehetőségekkel. Sztárvendégek, magyarországi és helyi művészek, önkéntes fiatalok és hálás látogatók fémjelzik a rendezvénysorozatot, amelyről Babos Aranka főszervező számolt be.
– Milyen múltra tekint vissza a HMMN?
– 2010-ben szerveztük meg először a Magyar Napokat, a rendezvény szükségessége azonban már néhány évvel azelőtt megfogalmazódott. Az évközben szervezett magyar kulturális eseményeken való nagy részvétel bizonyította, hogy a Hunyad megyei magyarok többre vágynak. A körülmények úgy alakultak, hogy 2010-ben összeállt egy fiatalokból és középkorúakból álló lendületes, bizakodó önkéntes csapat, amely nemcsak elvben fogalmazta meg a Magyar Napok igényét, hanem munkához is látott. Mindannyian nagyon tapasztalatlanok voltunk, és bíztunk abban, hogy sokan mellénk állnak a közös siker érdekében. Már az I. Hunyad Megyei Magyar Napok kiemelkedő eseménysorozatot jelentett a magyar közösség életében. Akkor, 2010-ben a bukovinai székelyek megtelepedésének 100. évfordulóját ünnepeltük. Mondhatom, hogy az első Magyar Napok volt a kedvencem, mert minden nagyon bensőséges és szívvel-lélekkel teli volt. Egy sikeres rendezvényt tudva magunk mögött, 2011-ben mertünk nagyobbat álmodni, és kiterjesztettük rendezvényeinket 11-ről 23 településre. Számos kültéri rendezvényt szerveztünk, ahol a közösségek egymásra találását, a szolidaritás gondolatát helyeztük középpontba. Nagy sikernek örvendett a Bikini koncert, amely 1990 óta az első magyar utcai élőzene-koncertet jelentette. Idén, 2012-ben a hangsúlyt a családra fektetjük. Április 28–május 6. között harmadik alkalommal rendezzük meg azt a fesztivált, amely országos szinten még mindig egyedülálló.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a szervezők a Hunyad megyei magyarok részéről?
– Mindenképpen lelkesedéssel fogadták az emberek a Magyar Napokat, ez még nagyobb lendületet adott a munka folytatására. Az évről évre több ezerrel növekedő résztvevők száma önmagáért beszél. Egy dolgot említek: tavaly kaptam egy e-mailt, amelyben egy számomra ismeretlen személy leírta, nem hitte volna, hogy tényleg lesz Bikini-koncert Déván. Elsétált a térre a családjával, mert éppen ideje volt, de nem hitte, hogy tényleg az lesz, ami a programban szerepelt. Azt is egy rendkívül pozitív visszajelzésnek vélem, hogy egyre több személy vesz részt a szervezésben, vagy aktívan, a részvételben különféle versenyeken és kiállításokon való szereplés által. Az a feltevés, hogy a Hunyad megyei magyarok igénylik a „kis magyar világot”, még ha egy hétig is tart, igaz, hiszen minden tény ezt bizonyítja.
– Miben más az idei rendezvénysorozat, mint az eddigiek?
– Legfőképp az idei rendezvény fő témája, a család gondolata teszi mássá a Magyar Napokat. A család az a közeg, amely biztonságot, védelmet és gondoskodást ad, a magyarként való megmaradás és az itthon maradás biztonságát nyújtja. Nemcsak a magyar családok számára szervezünk foglalkozásokat, hanem kiemelten figyelünk a vegyes családokra is. A rendezvények között szerepelni fog a Családok Vasárnapja, Családi Majális, Nagyszülők és Unokák program, Családi ízek szabadtéri főzőverseny, Anya-lánya szépségverseny, stb.
Mondhatom, hogy most már jobban fel tudjuk mérni közösségeink igényeit, mi, szervezők is tapasztaltabbak vagyunk, ezért az idei rendezvény biztosan még jobb és színvonalasabb lesz. Nagy vívmánya az idei évnek, hogy olyan együtteseket sikerült meghívni, mint a Republic és a Zanzibár, akik mindenekelőtt megértették, hogy a Hunyad megyei magyarság kis létszáma ellenére egy küzdő, erős magyar identitással rendelkező közösség, aki megérdemli, hogy ilyen eseményekben legyen része. Hogy mindenki zenei ízlésének eleget tegyünk, eljön Bunyós Pityu, Dancs Annamari és Tamás Gábor is. Jelen lesz továbbá Könczey Elemér grafikus, a Budapesti Utcaszínház és sok más művész, akik vonzóvá és tartalmassá teszik programjainkat. Számos helyi művésznek is teret és lehetőséget adunk munkásságuk bemutatására, mint például Fazakas Tibor festőnek, Balázs Tibor szobrász-festőművésznek, Moldován Kálmán festőművésznek, Tripa Andrea és Julianna fotóművészeknek, és még sorolhatnám. Díszmagyar katonák kíséretében a magyar szent korona másolatát is megtekinthetik az érdeklődők. Neves írók, költők, irodalmárok is ellátogatnak megyénkbe, az érdeklődök Markó Béla könyvbemutatóján, Czakó Gábor előadásán is részt vehetnek. A megmaradás bizonyítékaként idén is lesz emlékműleplezés és kopjafaavatás, valamint az országos EMKE-konferenciára is nálunk kerül sor. Az ifjúság fontos szerepet fog betölteni a Magyar Napokon, hiszen nemcsak önkéntesként fognak tevékenykedni, hanem teljes programokat és műsorokat fognak végigszervezni és lebonyolítani. Ezzel az a célunk, hogy a fiatalok gyakorlati tapasztalatban részesüljenek, és legyen számukra hasznos lecke a Magyar Nap. Az említett programok mellett nem maradhatnak el a néptáncelőadások, hagyományőrző játékok, kiállítások, kulturális rendezvények és tanácskozások, filmvetítések és sporttevékenységek sem.
– Miért érdemes részt venni a programokon?
– Úgy gondolom, mindenki megérdemel néhány kellemesen töltött órát. Mert nem minden nap adódik alkalmunk, hogy ilyen koncerteken és rendezvényeken vehessünk részt váro-sainkban, nálunk otthon. Nem utolsó sorban: mert szeretném, ha a Hunyad megyei magyarság valóban egy család lenne.
Csatlós Zsófia. Szabadság (Kolozsvár) 2012. április 21.
Nyitókoncert az „aranycsapattal” (Szent György Napok)
Nulladik napra átköltöztetett eseménnyel, az immár hagyományos nyitókoncerttel kezdődik ma a 21. Szent György Napok. A koncert helyszíne ezúttal is a Krisztus Király-templom, a zenei kínálat pedig ugyanvalóst kihívás a fellépők számára.
A hangverseny Johann Sebastian Bach legismertebb orgonaműveivel kezdődik Steffen Markus Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistája előadásában, aki – fiatal kora ellenére – Európa-szerte elismert előadó. Aztán következik az a bizonyos kihívás: Franz Schubert Asz-dúr miséje a zeneirodalom egyik leghíresebb műve, viszont ritkán játsszák, mert nagy zenekart, kórust és kiemelkedő képességű énekeseket igényel – számunkra pedig mindez adott.
Instrumentistáknak ott a csíkszeredai Csíki Kamarazenekar és a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar, mely immár ötödik éves együttműködése során a régió zenei életét méltán képviselő együttessé fejlődött, Filip Ignác megfogalmazásában olyan székelyföldi "aranycsapattá" válva, amely megállná helyét bármely hírneves fesztiválon. Az idén negyvenévessé váló Vox Humana kórust dicsérni nem kell, együttműködésük a Csíki és a Georgius Kamarazenekarral is régebbi keletű immár, számos vokál-szimfonikus művet adtak elő közösen. Ami pedig a kiemelkedő képességű énekeseket illeti, azokból sincs híjával a Székelyföld: Szilágyi Zsolt tenort a szó legszorosabb értelmében ország-világ ismeri, Sebestyén Lázár Enikő szoprán és Mocanu Prezsmer Erika mezzoszoprán (aki ezúttal altot fog énekelni) az elmúlt években számos fellépésen bizonyította tehetségét. Őket egészíti ki Sándor Árpád basszus, a székelyudvarhelyi fiatalember szintén régebbi partnere a Csíki és a Georgius Kamarazenekarnak. Ők közösen ígérik azt a ritka zenei élményt, mely nemcsak "vájtfülűek" számára érdekes, hiszen – ismételten Filip Ignác szavait idézve – az Asz-dúr mise nagylélegzetű, költői, romantikus mű, amely mindenkit képes meghatni, és mindenki számára hordoz üzenetet. Azaz ritkán adódó alkalom, amelyet kár volna kihagyni.
A nyitó hangverseny belépti díjas, jegyeket a szervezőirodában lehet vásárolni, illetve a koncert előtt a helyszínen.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. április 21.
Kelemen Hunor: A kulturális örökségvédelem nem ismer határokat a Kárpát-medencében
A magyar Országgyűlésben mondott beszédet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter az intézményes magyar örökségvédelem 140. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Kelemen Hunor szövetségi elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter pénteken, Budapesten részt vett a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által, a műemlékvédelmi világnap alkalmából szervezett bizottsági nyílt napon. Felszólalásában kiemelte, történelmi ez a pillanat, hogy a Magyar Parlament Felsőházi termében tart beszédet két magyar kulturális miniszter, hiszen mind Budapesten, mind Bukarestben magyar ember vezeti a kulturális tárcát.
„Az erdélyi magyarok számára hatványozottan fontos, hogy magyar minisztere van Romániában a kulturális tárcának, hiszen a rendszerváltás óta most először tudunk úgy foglalkozni az örökségvédelemmel, ahogyan ezt múltunk, jelenünk és jövőnk megkívánja. 1989 előtt Erdélyben a kulturális örökségvédelmet megszűntették, a kommunista rezsim a rá jellemző konoksággal gyakorlatilag megsemmisítette azt. 1990 után, 23 éves szünetet követően, újjászületett a romániai örökségvédelem. Létrehozták az Országos Műemlékvédelmi Bizottságot, létrejöttek az országos intézmények, beindultak a műemlék- helyreállítási programok, előbb a kulturális tárca támogatásával, majd ez kiegészült az előcsatlakozási alapok lehívásával, külföldi szervezetek támogatásával” – idézte fel beszédében Kelemen Hunor az örökségvédelem kiindulási pontjait Romániában.
„Úgy gondolom, hogy a 21. század egyik legnagyobb kihívása számunkra műemlékeink helyreállítása, hiszen mi a kulturális örökségünk védelmét jövőnk alapjának tekintjük. Példaértékű az az odaadás, amellyel az erdélyi magyar civil szervezetek végezték és végzik munkájukat. (...) Külön kiemelném a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, a Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaságot, a Transylvania Trust Alapítványt, az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületét, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványt, de említésre méltó a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány és még sokan mások” – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke külön kiemelte a Magyar Kormány hozzájárulását az erdélyi magyar örökségvédelmi tevékenység beindításához, mert ezzel elősegítette a civil szervezetek működését, sőt, évente támogatott különböző helyreállítási terveket, felméréseket, kisebb mértékben kivitelezési munkálatokat. Ugyancsak kiemelendőnek tartotta a kulturális tárca vezetője az felleltározás támogatását, például az erdélyi magyar pusztuló örökség, falképek és kazettás mennyezetek felmérését. Az 1996 és 2000 között aláírt és érvényes román-magyar kulturális együttműködés volt az első olyan kezdeményezés, amelyben a két ország közösen vállalta bizonyos műemlékek helyreállítását.
„Az erdélyi magyar örökségvédelem területén az igazi áttörés azonban 2009 végén történt” – szögezte le Kelemen Hunor. „Ekkor áttekintettük a tárca addigi tevékenységét, majd átértékeltük az országos műemlék-helyreállítási tervet. A célunk az volt, hogy kiegyensúlyozzuk a tárca alapját képező tevékenységet. 2012-ben büszkén mondhatom, hogy a költségvetés 30 százalékát magyar műemlékek helyreállítására fordítjuk. Nekünk ehhez a román társadalmat, román partnereinket kellett meggyőznünk arról, hogy a magyar, a szász, a szlovák, a szerb vagy az ukrán épített örökség Romániát teszi gazdagabbá, megőrzésük pedig az állam feladata. Nem volt könnyű erről meggyőzni a román társadalmat, de azt gondolom, hogy nekünk sikerült. Számos olyan műemléket állítottunk helyre, amelyet sokan, sokszor ítéltek pusztulásra” – ismertette Kelemen Hunor a jelenlegi helyzetet.
Elmondta ugyanakkor azt is, hogy Romániában sem elegendőek a finanszírozási források, azonban az elmúlt három évben a gazdasági válság ellenére sem fogadta el a kulturális tárca költségvetésének csökkentését.
Befejezésül Kelemen Hunor ismertette a kulturális tárca által a közelmúltban elért eredményeket. „Szellemi és tárgyi örökségünk megőrzése érdekében, első erdélyi magyar szellemi örökségként, a tárca az idén felterjesztette a Csíksomlyói búcsút az UNESCO szellemi világörökség-listájára, ugyanakkor sikerült Torockót az UNESCO világörökségi várományosi listára is felterjesztenünk, Hollókő pozíciójának kiterjesztésével. Ez utóbbi nem valósulhatott volna meg Hollókő Önkormányzata valamint Réthelyi Miklós miniszter úr támogatása nélkül. Köszönettel tartozom a Magyar Kormánynak, a Magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a munkánk hatékony legyen. Ma, amikor a határok már átjárhatóak, a két kormány közötti jó kapcsolat lehetőségét maximálisan ki kell használnunk. Ez a mi felelősségünk, ezt a partnerséget ma is megerősítettük. A kulturális örökségvédelem nem ismer határokat a Kárpát-medencében” – zárta felszólalását Kelemen Hunor. Krónika (Kolozsvár)2012. április 21.
A magyar nemzetpolitika a konkrét programok kidolgozásának fázisába érkezett
A magyar nemzetpolitika a stratégiai keret elfogadása után a konkrét programok kidolgozásának fázisába érkezett – jelentette ki Szovátán, a Magyar Ifjúsági Konferencia tanácskozásán Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ifjúsági leképzésének is tekintett Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) szovátai ülésén Répás Zsuzsanna elmondta: a magyar nemzetpolitika stratégiai céljának tekinti, hogy a külhoni magyar közösségek mind számbelileg, mind szellemileg, mind gazdaságilag, mind pedig jogi értelemben gyarapodjanak. Hangsúlyozta, hogy ezt a célt rögzítette a magyar nemzetpolitikai stratégia kerete, amelyet egyhangúlag fogadott el a MÁÉRT.
Répás Zsuzsanna úgy vélte, most az a feladat, hogy konkrét programokkal segítsék elő a dokumentumban megfogalmazott célok elérését. Az intézményépítést tekinti az egyik legfontosabb feladatnak. Mint fogalmazott, „addig terjed a magyar nemzet határa, ameddig a magyar intézmények hatása elér".
Kiemelt szerepet tulajdonított az oktatási intézményeknek. Megjegyezte, ezért nyilvánították 2012-t a külhoni magyar óvodák évének, és ezért különítettek el százmillió forintot a Bethlen Gábor Alapnál a határon túli óvodák támogatására. Fontosnak tartotta a Határtalanul osztálykirándulási programot is, amelynek célja, hogy valamennyi magyarországi iskolás tanulmányai során legalább egyszer jusson el a határon túli magyar közösségek valamelyikéhez.
„A fiatalok egymásra találásának élményét szeretnénk általánossá tenni. Azt szeretnénk, hogy ha olyan barátságok alakulnának ki, amelyekre az összetartozásunkat tudjuk építeni a jövőben" – ecsetelte Répás Zsuzsanna.
A most szerveződő programok sorában elsőként a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálatot említette. Elmondta, olyan fórumot szeretnének kialakítani, amely azt a biztonságérzetet nyújtja valamennyi külhoni magyar számára, hogy ha őt valami jogsérelem éri, akkor mögötte áll a magyar állam, és ha kell jogi, diplomáciai segítséget nyújt neki. Az elkövetkező időszak feladatának nevezte, hogy a magyarság házában egy tudományos, kiállítási, továbbképző centrumot hozzanak létre.
A MIK gyűlését Toró T. Tibor egykori ifjúsági vezető, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke is köszöntötte. Toró úgy vélte, a fiataloknak is felelőssége, hogy átláthatósággal, őszinteséggel, nyíltsággal megpróbálják visszaadni a politika becsületét.
Téglássy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályvezetője azt hangsúlyozta, hogy a magyar kormány erőforrásnak és nem problémának tekinti a fiatalokat. Úgy vélte, a szovátai tanácskozásnak az a feladata, hogy a MIK-et megfeleltesse az idők kihívásának.
MTI. Erdély.ma