Fodor Sándor hangoztatta, egyik táborhoz sem tartozik, se Markó Bélához, se Tőkés Lászlóhoz, ő a romániai magyarság megmaradásához ragaszkodik. Szeretné, ha egységesen lépnének fel a választásokon. A két szembefeszülő erőt, a "radikálisokat" és a "mérsékelteket" nem külső erők hozták létre. Fodor parlamentből kibukott honatyákra se szívesen hallgat és azoknak sem híve, akik parlamenti státusukat saját meggazdagodásukra használták fel, akár pl. a Csíki TV megvásárlása – majd ennek idegen kézre juttatása árán is. Amennyiben a romániai magyarságot egyszer sikerül kibuktatni az ország parlamentjéből, akkor az egyhamar nem kerül oda ismét vissza. /Fodor Sándor: Tulajdonképpen… = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
A csíkszeredai önkormányzat két tagja, Szabó Soós Klára és Szikszay László február 17-én bejelentette: lemond RMDSZ-tagságáról. Döntésüket mindketten azzal indokolták, hogy a helyi szervezet részéről nem kapták meg a kellő támogatást tevékenységük során. Szabó Sóos Klára egyébként a Magyar Polgári Szövetség csíki elnöke, míg tanácsostársa a szövetség tagja. /D. Balázs Ildikó: Lemondott két csíki tanácsos. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Elkezdheti a munkát a Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet létrehozását tűzte ki elsődleges célul a frissen bejegyzett Prosperitas Egyesület. A Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet bejegyzéséhez szükséges minisztériumi engedélyekre több hónapon át vártak az alapítók. A Prosperitas Egyesületet tavaly tavasszal hozta létre Maros, Hargita és Kovászna megye önkormányzata közéleti személyiségek és a történelmi egyházak támogatásával, bejegyzését február 13-án hagyta jóvá a sepsiszentgyörgyi Városi Bíróság. – A munka neheze csak most kezdődik – fogalmazott a lebonyolítást vállaló Kovászna megyei tanács elnöke, Demeter János. Az első feladat a Prosperitas Egyesület közgyűlésének mielőbbi összehívása lesz, amelyen megválasztják majd a végleges vezetőséget, és döntenek a stratégiáról. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet a Székely Nemzeti Múzeumban rendezi be sepsiszentgyörgyi irodáját, a Properitas háromszéki központja a megyei könyvtárban lesz. /Farkas Réka: Bejegyezték a Prosperitas Egyesületet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Az idén húsz fiatal alkotónak biztosít havi négymillió lejes ösztöndíjat a Communitas Alapítvány. A 35 év alatti képzőművészek, zenészek, színészek, írók, költők március 22-ig pályázhatnak a támogatásra. A pályázatokat a Markó Béla RMDSZ-elnök által vezetett szaktestület bírálja el, melynek döntéseit a szintén Markó Béla által vezetett kuratórium hagyja jóvá. A támogatást abból az 50 milliárd lejes keretből folyósítja az alapítvány, amelyet a román költségvetés az erdélyi magyar közösség szervezeteinek és kulturális életének támogatására különített el a 2004-es évre. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a Communitas Alapítvány alelnöke a Krónika kérdésére természetesnek tartotta, hogy az alapítvány az RMDSZ-szel közösen hirdette meg idei pályázatait. Takács Csaba elmondta: „ebben az évben is komoly RMDSZ-erőfeszítések eredményeként alakultak ki a költségvetés kisebbségi keretei”. Megjegyezte, a Krónika által 20 nappal ezelőtt írásban feltett kérdések egy részére az alapítvány bírósági bejegyzésének az áttanulmányozásával kaphattak volna választ. Sérelmezte, hogy a Krónika jan. 30-i számában közölt, a Communitas titkolózásáról szóló íráskban nem tükrözték objektíven a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) 2002. október 26-i együttes ülésének történéseit. Az említett ülésen ugyanis Takács Csaba nehezményezte, hogy az ülésvezető Frunda György csak öt percet engedélyezett a jelentés felolvasására. Noha az alapítvány még mindig nem adott választ a támogatások elosztására vonatkozó kérdésre, felkerült az RMDSZ honlapjára a már említett 2002. októberi Takács-beszámoló, és a 2003-as év első felének egyes adatait tartalmazó beszámoló. Ebből kiderül, az alapítvány sajtószaktestülete közel 3 milliárd lej elosztásáról döntött; a 182 pályázó közül 118-at részesített támogatásban. Az ifjúsági szaktestület egymilliárdot meghaladó keretének mintegy 70 százalékát a képzésekre, ifjúsági klubok és teleházak programjaira, valamint felmérésekre, szimpóziumokra ítélte meg. A közel két és fél milliárdos művelődési keretből a szaktestület 878 milliót hagyományőrző rendezvényekre fordított, a hivatásos művészeti rendezvények támogatására 375 milliót ítélt meg. Az 1,1 milliárdos szórványkeret legnagyobb tételei (400-400 millió lej) a magyar házak programjaihoz, illetve a közösségépítési és kistérségi programokhoz kerültek. Az összefoglaló táblázat a Communitas tavalyi 37,3 milliárd lejes keretéből 8,9 milliárd lejről ad vázlatos tájékoztatást. Az alapítvány által kezelt pénzösszeg 2001 óta egyre nőtt, a keretnek azonban egyre kisebb hányadát osztották el a sajtóban meghirdetett nyilvános pályázatokon. /Gazda Árpád: Tovább tart az alapítványi titkolózás. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
A magyarkeceli községi rendőrőrsön panaszt emeltek, a református egyházközség nevében, sírgyalázás miatt. A megyei rendőrfelügyelőség szóvivője tájékoztatott arról, hogy megtalálták a tetteseket. Eszerint a helyi romaközösséghez tartozó 8–14 éven aluli kiskorúak két tucat keresztet, sírkőt ledöntöttek. Tekintettel életkorúkra, a sírgyalázókat büntetőjogilag nem vonhatják felelősségre. /Kiskorú sírgyalázók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./
2004. február 18.
Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
1990-ben, húsz-harminc lelkes diák kezdeményezéséből született a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ). Az alapítók nagy része most egyetemi tanár, sokan közülük itt maradtak a marosvásárhelyi felsőoktatásban. Hadnagy László, a szervezet alelnöke mostani helyzetükről tájékoztatott. Az MMDSZ legfelsőbb döntéshozó szerve a választmány. Tagjait a helyi egyetemek diákjai közül választják ki. Az utóbbi időben fogynak a gyűlésre járó tagok. A mostani generáció a közélet iránt érdektelen. Az elsőéveseket segít a szövetség, felkutatják a szálláslehetőségeket, elszállásolási információkat nyújtanak. A Tudományos Diákköri Konferencia a diákszövetség legfontosabb rendezvénye. Idén tölti tizenegyedik születésnapját, mostanra már az egész Kárpát-medencében hírnevet szerzett magának. A dolgozatok általános orvostudományi, fogorvostudományi és gyógyszerésztudományi témakörökben születnek. Néhány éve hagyománnyá vált, hogy belföldről és külföldi egyetemi központokból is érkeznek diákok. Az MMDSZ két lapja a Pulzus és a Hírlap. Az utóbbiban csak információkat közölnek, kéthetente jelenik meg. A Pulzus az igazi diákújság. Ezt többnyire havonta, minimális összegért lehet megvásárolni. weboldaluk: www.mmdsz.ro; e-mail cím: [email protected]. /Mészely Réka: Diákszervezet felemás cipőben. Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./
2004. február 18.
Felnőtt egy nemzedék, amely aligha tud valamit Nagy Istvánról. Sokak számára egyszerűen egy író, mások magyar Makszim Gorkijnak, ismét mások a letűnt rendszer kiszolgálójának, haszonélvezőjének tartják. Mi hát az igazság? – tette fel a kérdést Nagy Károly, az író fia. Termékeny alkotó volt, több mint 30 kötete (regények, novellák, gyűjtemények, színdarabok, szociográfiák) látott napvilágot, publicisztikai írásait pedig még senki sem vette számba. Talán az egyetlen olyan kelet-európai író, akit mind a három rendszer cenzúrázott, s időnként üldözött. A királyi Romániában a sziguranca a szó szoros értelmében, majdnem agyonverte első kisregényéért, a bécsi döntés után a szamosfalvi börtönbe került. Nagy István a szocialistának induló társadalmi rendszer fegyelmezett katonája volt. Ahogy szaporodtak az aggasztó jelek, úgy vált a magatartása mindinkább kritikussá. Először 1952 januárjában került szembe a hivatalos pártvonallal. Arra próbálták rávenni, hogy mint a Bolyai Tudományegyetem akkori rektora, kezdeményezze a Bolyai és a Babes egyetemek egyesítését. Ezt elutasította, ezért úgynevezett "jobboldali elhajlás" címén leleplezték, mint jobboldali nacionalistát, s leváltották rektori tisztségéről (amelyet csak pártutasításra vállalt). Egy hónapig kényszerlakhelyen volt Bukarestben, s azzal vádolták, hogy Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal s Teleki Béla gróffal együtt összeesküvést szőtt Észak-Erdély elszakítására. Szabadlábra helyezték, de titokban kizárták a pártból. Nagy István élete végéig megőrizte marxista meggyőződését. A hetvenes évekre már szilárd meggyőződése volt, hogy Kelet-Európában lényegileg letértek a marxi útról. /Nagy Károly: Ki is volt Nagy István? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
A háború utáni időszak román-magyar labdarúgó-mérkőzéseinek politikai vonatkozásairól, a sportmezbe bújtatott "hétköznapi sovinizmusról" szól az a dokumentumfilm, amelyet Varga Andrea történész készített, aki kilenc év óta folytat kutatómunkát Romániában a legkülönbözőbb témákban. A rendező korabeli levéltári dokumentumok tartalmával szembesíti a szemtanúkat, köztük volt magyar diplomatákat, magyar és román sportolókat, televíziós személyiségeket. Varga Andrea korábban is hallatott magáról a mozgóképes műfajban. Ő volt az alkotója a romániai – zsidókat és romákat sújtó – holokausztot feldolgozó három kísérleti játékfilmnek. Dokumentumfilm formájában dolgozta fel a romániai utcagyerekek helyzetét, akárcsak Nagy Imrének és társainak 1956 utáni snagovi száműzetését. Nemrég mutatták be Bukarestben a két román kollégájával, Andrea Andreescuval és Lucian Nastaséval együtt összeállított, Magyarok Romániában című, román nyelvű kétkötetes munkáját, amely az 1945 és 1968 közötti időszakot öleli fel. Ugyanígy feldogozták a romániai cigányság 1919 és 1944 közötti történetét, és külön kötet szól a romániai zsidók 1945 és 1965 közötti sorsáról. /Dokumentumfilm a "hétköznapi sovinizmusról". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 18./
2004. február 18.
Február 11-én a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében székelő helytörténeti kör megemlékezést tartott a szabadságharc február 6–9-i Hunyad megyei eseményeinek 155. évfordulójáról. Deák Piroska tanárnő és Schreiber István, megyei EMKE-elnök a piski csatát megelőző eseményekről tartott rövid előadást. A helytörténeti kör kidomborította a piski csata jelentőségét. /Sch. I.: A csaták 155. évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./
2004. február 18.
A múlt héten 10 kicsi hárfát kapott a vajdahunyadi 6-os számú iskola magyar tannyelvű első osztálya. A hangszereket Fodor Edit tanítónő kérésére a polgármesteri hivatal oktatási központja vásárolta a kisdiákoknak. Fodor Edit tanítónő régen felfigyelt arra, hogy milyen jó eredményt hoz a gyermekek csoportos zeneoktatása. /GBR: A csoportos zenetanulás előnye. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./
2004. február 18.
Dr. Pap Istvánra, a Mezőgazdasági Főiskola (a mostani Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem) néhai tanárára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjára emlékeztek halálának 10. évfordulóján a Házsongárdi temetőben. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Kolozs megyei szervezetének visszaemlékezésén részt vettek a Pap család tagjai, a professzor egykori munkatársai, tanítványai és tisztelői. Az emlékülésre Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében került sor. Az összejövetelt Egyed Ákos történész, az EME elnöke nyitotta meg. Dr. Cseke Péter szerkesztő, majd dr. Csetri Elek akadémikus, az egykori pályatárs emlékezett Pap István agrártudós életútjára, tudományos munkásságára és tudománynépszerűsítő szakírói tevékenységére. Az egykori jeles tanárhoz fűződő emlékeiről szólt Farkas Zoltán, dr. T. Veress Éva, Veress István, dr. Tamás Lajos, dr. Jakab Samu, Antal András és mások. /Z. A.: A jeles agrártudósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Február 14-én nyílt meg a marosvásárhelyi Kulcsár Erzsébet egyéni kiállítása városában. Az immár ötödik alkalommal közönség elé lépő alkotó csaknem 40 vegyes technikával készített bőrdomborításokkal és olajképekkel mutatkozott be. Kulcsár Erzsébet művészete szobrászat, festészet és grafika is egyben, sőt fellelhető benne a népművészet is. Kulcsár Erzsébet l987 óta tagja a műkedvelők egyesületének. /Járay: A kifejezésbeli változatosság jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./
2004. február 18.
Homoródszentpálnál torokgyulladása és fagyási sérülései miatt két napig megszakította útját és megerősödni hazatért Gyergyóba Forró Edit. Az elszánt hölgy február 18-án Erdővidékről indul tovább Angyalos felé, és arra kéri azokat, akik követik útját, hogy imádkozzanak egészségéért. /Forró Edit Erdővidéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./
2004. február 18.
A falusi tanítók kötelességét, az oktatás megszervezését szabályozó 1757-es esperesi rendelkezésből kiragadott idézetet adta könyve címének Kozma Csaba, a sepsibodoki Henter Károly Általános Iskola magyartanára, aki Háromszék egyik legrégebbi iskolájának történetét írta meg. Bodoki oktatásról már 1540-ből maradt fenn írásos emlék. Jegyzőkönyvek alapján 1784-tól folyamatosan követhető az oktatástörténet. A Bodoky Henter Károly Egyesület által kiadott kötet bemutatója február 20-án lesz. /(sz.): ,,Tanítsa írásra, szám vetésnek mesterségére”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./
2004. február 18.
A sok jeles írástudó esztelneki ferences atya közül egyik legjelesebb volt dr. Benedek Simon, rendi nevén Pater Benedek Fidél (Kézdiszentlélek, 1907 okt. 3.- Esztelnek, 1979 máj. 25.). Történész, egyháztörténeti író és genealógus volt. 1945-ben doktorált történettudományból Kolozsváron. Tanulmányt írt a tatárok 1661-es csíki betöréséről (1945), a kolozsvári ferences templomról (1946). Munkássága, egyháztörténeti tudományos-kutatói tevékenysége és hagyatéka feldolgozatlan. Nevét – mint jeles székelyföldi egyháztörténészét – márvány emléktábla jelöli a csíksomlyói kegytemplomban. Az esztelneki rendháznak most csak három lakója van: a házfőnök Nagy István alias Pater Tarziciusz, Balázs Jenő alias P. Balázs Aba, vagyis a mindenki által ismert Aba atya, és egy még be nem öltözött jelölt, a nagyon fiatal Ambrus Zoltán. Fidél atya példájának hű követőjeként, a 82. életévébe lépő Aba atya évek óta beható egyháztörténeti kutatómunkát végez, eredményeit dolgozataiban, tanulmányaiban rögzíti. P. Balázs Aba 1998-ban fejezte be Az esztelneki hármas egyházközség kápolnái a XVI. századtól napjainkig című tanulmányát. P. Balázs Aba Gyergyóremetén született. Kényszerlakhelynek először Máriaradnát jelölték ki számára, majd Dézsen jelölték ki a kényszerlakhelyet, amely 17 évet tartott. Végül 1974-ben került Esztelnekre. /(kisgyörgy z.): Egyszemélyes műhely az esztelneki rendházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./
2004. február 18.
A Kárpát-medencei magyarság köréből került össze annak a fotókiállításnak az anyaga, amelyet február 17-én nyitottak meg a csíkszeredai Golden Galleryben. Hét ország 95 művészének 95 fényképét mutatja be a vándorkiállítás, amely Budapest, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely után érkezett Csíkszeredába. A következő állomás Marosvásárhely és Kolozsvár – tájékoztatott Balási Csaba, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke, az erdélyi turné szervezője. /Takács Éva: Fotókiállítás a Golden Galleryben. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./
2004. február 18.
Megjelent az Erdélyi Múzeum /Kolozsvár/ 2003/3–4. füzete. A tudományos folyóiratban olvasható többek között Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar tudományosság fordulóponton; Faragó József: A virágének a népköltészetben és Sztáncsúj Sándor József: Erősdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban című tanulmánya. /Erdélyi Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 19.
Évente növekszik a szülészeteken magukra hagyott csecsemők száma, mindamellett, hogy több családsegítő, leányanya-támogató programot dolgoztak ki, és otthont is építettek a rászorulók számára a gyermek-jogvédelmi igazgatóságok. Az Európai Unió több program révén nyújtott anyagi támogatást ehhez PHARE alapokból. A Kolozs megyei gyermek-jogvédelmi igazgatóság menedékhelyet készül létrehozni az utcagyerekeknek. /(i): Egyre több újszülöttet hagynak el. Kolozs megyében rendben zajlottak az örökbefogadások. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 19.
A nem magyar kisebbségeket képviselő jelölteknek az eddiginél több szavazatra lesz szükségük a parlamentbe jutáshoz. Erről február 18-án döntött a választási bizottság. A jelölteknek az országos átlag-szavazatszám 5 százaléka helyett ezentúl annak 20 százalékát kell megszerezniük. Az új előírás gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a 2000-es választásokon egy nemzeti kisebbség jelöltje 1.271 szavazattal parlamenti mandátumhoz jutott, az idei választásokon 5-6.000 szavazatra lesz szüksége. Egy másik módosítás értelmében csak a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkező etnikumok vehetnek részt önállóan a választásokon. A választási bizottság szerint az új rendszer alkalmazásával a parlamentben jelenleg képviselt tizennyolc nemzeti kisebbség közül négy nem jutna be a törvényhozásba: a szláv-macedónok, az albánok, a rutének és a lengyelek. Viorel Hrebenciuc (SZDP), a választási bizottság elnöke elmondta, a pártok azért döntöttek így, hogy "gátat szabjanak a nemzeti kisebbségek száma növekedésének a parlamentben". /Szigorodtak a nemzeti kisebbségek parlamentbe jutásának feltételei. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./
2004. február 19.
A magyar televízió működtetéséhez szükséges költségvetésről szóló tárgyalások folyamatban vannak, ezért még nem ismert, hogy mennyi pénzt áldoz a magyar kormány erre az ügyre – tájékoztatott Nagy Zsolt, az erdélyi magyar tévét létrehozó kuratórium elnöke, aki azzal a kéréssel fordult a magyar kormányhoz, hogy az idén Magyarországon tervezett takarékoskodási intézkedések ne befolyásolják az erdélyi magyar tévé költségvetését. A tárgyalások még tartanak, és a jelek szerint a magyar kormány egymilliárd forintot megközelítő összeget fordít majd a tévé beindítására. /B. T.: Csak az év második felében indulhat az erdélyi tévé. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 19.
Dr. Kelemen Atillát a jelenlegi képviselői ülésszak elején újraválasztották az alsóházi RMDSZ-frakció elnöki tisztségébe, két tartózkodással. Ezzel már hetedik esztendeje ő a frakcióvezető. Amikor először került a tisztségbe, a lap interjút készített vele. Kelemen akkor azt vallotta, legfőbb célja, hogy a frakción belül békesség legyen, egyetértés a fő kérdésekben. Most újból készült interjú. A frakcióvezető emlékeztetett, az RMDSZ-képviselők jelentős többsége rá szavazott. Úgy hírlik, néhány képviselő készül benyújtani a Képviselőházban egy autonómia-tervezetet. Dr. Kelemen Atilla jelezte, frakcióülésen erről még nem volt szó. Ő ezeket a szárnyakat, kisebb csoportokat mindig kezelni tudta, szót tudott érteni mindenkivel. Az RMDSZ megalakulása óta ernyőszervezetnek tartja magát, tehát a sokszínűséget el kell tudnia viselni. Az RMDSZ frakciója 27 szavazattal rendelkezik a többi, 343 képviselőházi voks ellenében. Ezt a nagy aránytalanságot elég nehéz ellensúlyozni. A román kollégák elismerik azt, hogy az RMDSZ-frakció a legfelkészültebb és éppen ezért a leghatékonyabb parlamenti csoport. A Székely Nemzeti Tanácsról elmondta: akik ezt az ügyet jelenleg felvállalják, sajtótájékoztatón is azt nyilatkozták: pontosan tudják, hogy ez most, 2004-ben, a választások előtt, a jelen politikai közegben és hangulatban nem sikeresélyes vállalkozás. /Béres Katalin: Parlamenti beszélgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2004. február 19.
A Magyarországról érkező támogatások jelentősen hozzájárultak eddig is az erdélyi magyarság művelődéséhez, szellemi életének fenntartásához – mondta február 17-én Markó Béla, az RMDSZ elnöke, reagálva arra a sajtónyilatkozatra, amelyet a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága adott ki, s amelyben a bizottság tagjai úgy látják: a magyar kormány tervezett takarékossági intézkedéseinek nem szabadna érinteniük a költségvetésben a határon túli magyarság támogatására előirányzott összeget. Az RMDSZ elnöke egyetértett ezzel az állásfoglalással. (MTI) /Markó a magyarországi támogatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2004. február 19.
Meghökkenéssel tapasztalták a napokban a romániai mobiltelefon-tulajdonosok, hogy készülékük kijelzőjén egyszer csak megjelent, merre járnak éppen. A legnagyobb romániai mobiltelefon-szolgáltató cég "Iránytű" névre keresztelt új szolgáltatásáról van szó. Senki sem kérte ezt a "meglepetést". Egyesek azt mondták: úgy érzik magukat, mintha a titkosszolgálat követné őket. A cég vezetői azonban büszkén válaszoltak a sajtó kérdésére, hangoztatva, hogy az újítás piaci stratégiájuk része, mivel megkönnyíti a Romániába érkező külföldiek vagy a más hazai városba látogató román állampolgárok számára a tájékozódást. Persze, ha valaki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, néhány gombnyomással eltüntetheti készüléke kijelzőjéről – fűzték hozzá a cégnél. A mobilszolgáltató nem válaszolt arra a kérdésre, milyen együttműködési megállapodás kötött a titkosszolgálatokkal, és mi a biztosíték arra, hogy engedély nélkül nem hallgatnak le telefonbeszélgetéseket, vagy nem szolgáltatnak ki bárkinek adatokat az előfizetőről, esetleg tartózkodási helyéről. /Kéretlenül fülelő mobiltelefonok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./
2004. február 19.
Fenyegető veszedelmeket, sok tragikus megpróbáltatást sikerült elhárítani a magyarság feje fölül azzal, hogy az RMDSZ a kilencvenes évek elején nem tűzte zászlajára az autonómia ügyét – mondta az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ legfrissebb számában megjelent interjújában Domokos Géza, a szövetség alapító elnöke. A hetilap azzal kapcsolatosan szólaltatta meg a neves romániai magyar közéleti személyiséget, a Kriterion Könyvkiadó volt igazgatóját, hogy januárban kulturális érdemeinek elismeréseként átvette Ion Iliescu államfőtől a Románia Csillaga Érdemrend tiszti keresztjét, ugyanakkor megkapta a budapesti székhelyű XXI. Század Társaság Hazám elnevezésű díját is. Domokos Géza nem hiszi, hogy a mostani hatalom hálával tartozna neki, mert ő következetesen ellenzéki alapállásból politizált. Domokos Géza szerint az 1990 márciusában Marosvásárhelyen történtek is azt mutatták: ha az akkor kibontakozó boszniai modell híveinek a véleménye túlsúlyba kerül az RMDSZ-ben, ha az akkori belső ellenzék eléri célját, hogy átvegye a Szövetség vezetését, akkor ma nem 190 ezer szülőföldjét elhagyó magyarról, hanem sokkal többről kellene beszélni. /Domokos Géza az autonómia kérdéséről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./
2004. február 19.
A Romániai Magyar Szó Postafiók rovata újraközölte Bitay Ödönnek az új szerveződéseket hevesen elítélő cikkét, de nem jelezték az újraközlés tényét. Bitay Ödön: Magyarok, tartsunk szét! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./ Először – Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 6./
2004. február 19.
Jelentős összegeket kaptak az egyházak Kolozsváron, a február 18-i tanácsülés döntésével. Az ortodox egyház 20 milliárd lejt kap (plusz ötmilliárdot kizárólag a Monostor negyedi templom felépítésére), a görög katolikus egyház 1,7 milliárdot (plusz 5 milliárd a Tordai út elején lévő templom befejezésére), a római katolikus egyház 1,6 milliárdot (plusz 1 milliárdot a Donát úti templomra), a református egyház 3,6 milliárd lejt (plusz 1 milliárd a Donát úti templomra), az unitárius egyház 1,5 milliárd, az evangélikus-lutheránus 45 millió, a zsidó hitközség 21 millió, más egyházak pedig 1,7 milliárd lejt kapnak. /(k. o.): Pénzhez jutottak a magyar egyházak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 19.
Ismét magyar–magyar párbeszédet kezdeményez a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének magyarok alkotta csoportja, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság. Javaslatukat először tavaly, az október 23-i ünnepségek alkalmával hozták nyilvánosságra, de akkor Markó Béla többszöri egyeztetés után is visszautasította a részvételt. „A történtek ellenére – tekintettel az ügy fontosságára – megerősítjük előző javaslatunkat. A választások évében vagyunk, a közös és együttes fellépés, kompromisszumok megkötése nélkül olyan lehetőségektől fosztjuk meg magunkat, amelyeket a későbbiekben nem tudunk visszaszerezni. Javaslatunk visszautasítása esetén a felelősség a politikai vezetőket is terheli” – áll az Együtt – a közös ügyért című közleményben. Az iratban a kezdeményezők kommentálják Markó Béla első ízben adott elutasító válaszát is: „Sajnos úgy tűnik, az RMDSZ választott vezetősége másokat alábecsülő, a másságot el nem fogadó, önmagát túlbecsülő gőgösségében nem hajlandó szóba állni azokkal, akik a lakosság másképp gondolkodó, de alapvető kérdésekben velük egyetérteni óhajtó szervezeteinek képviselői.” /Farkas Réka: „Markó–Szász párbeszédet!” = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 19.
A magyarországi Békés, Heves, Zala és Veszprém megyével közös vállalkozás, a Székelyföldi Expo létrehozásában állapodott meg a Kovászna megyei önkormányzat. Az expószervezéssel, illetve -fejlesztéssel foglalkozó céget valószínűleg áprilisban jegyzik be. Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke elmondta, a jogászok már dolgoznak a cég dokumentumainak összeállításán. A tervek szerint Sepsiszentgyörgy Csíkszereda felé vezető kijáratánál választanak telephelyet a cégnek. A Székelyföldi Expo létrehozása régi álma a háromszéki vezetőknek. Az ötlet 2000 szeptemberében került először nyilvánosság elé, ám akkor még Hargita megyével közösen szerették volna megvalósítani a vásárközpontot. Mindez azonban csak ötlet szintjén maradt, a két megye vezetősége ugyanis végül nem tudott megegyezni. /Farkas Réka: Székelyföldi Expót létesítenek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 19.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a Legfelsőbb Bíróságon fellebbez azon alapfokú bírói ítélet ellen, amely elrendeli a szervezet székelyudvarhelyi irodájának végrehajtó általi lezárását. A székelyudvarhelyi Ilyés Ibolya bírónő a Székelyudvarhelyi MADISZ és a polgármesteri hivatal között zajló per kapcsán február 16-án úgy ítélkezett, hogy az ifjúsági szervezet által magának követelt Kossuth Lajos utcai irodahelyiséget senki sem használhatja, míg a perben nem születik végső döntés. A helyi tanács 2003 augusztusában arról határozott, hogy a város pénzén felújított Kossuth utcai irodaházban hat irodát – köztük az Sz-MADISZ által béreltet is – az újonnan létesítendő lakossági nyilvántartó – népszerű nevén az útlevélosztály – rendelkezésére bocsátja. A 2003/75-ös határozat ugyanakkor arról rendelkezik, hogy az Sz-MADISZ az ugyanazon a folyosón található, egykor a SZINFO – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda által használt irodahelyiséget kapja meg. A polgármesteri hivatal nem hajtotta végre ezt a határozatot, ugyanis az említett helyiséget az MPSZ jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület bérelte már 2000 óta. Az útlevélosztály nem költözött be a számára kiutalt irodákba, de az Sz-MADISZ a függőben maradt tanácsi határozat alapján pert indított, hogy megszerezhesse az utcára néző emeleti iroda bérleti jogát. /Zilahi Imre: Lezárták az MPSZ-irodákat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./
