Markó Bélának el kellene döntenie, hogy az RMDSZ-en belüli versenyben használt autonómia-diskurzust használhatja-e miniszterelnök-helyettesként – jelentette ki Mircea Geoana, az SZDP elnöke az RMDSZ hétvégi aradi kongresszusával kapcsolatban. Geoana kifejtette: az RMDSZ bármikor kiléphet a kormányból, ha úgy látja, koalíciós partnerei nem tartják be a kisebbségi törvény kapcsán tett vállalásaikat. A Nemzeti Liberális Párt alelnöke, Ludovic Orban szerint az RMDSZ-nek fel kellene hagynia azzal a politikai iránnyal, amelyet jelenleg képvisel. Megjegyezte: Románia egy olyan ország, amely túlzásba viszi a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Orban rámutatott: az alkotmányban egyetlen autonómiaforma szerepel, a helyi közigazgatásé. Nem tudom, mit kérhetne az RMDSZ, mert bármi lenne is az, törvénytelen lenne – vélekedett. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
Markó Béla elsöprő győzelmet aratott a hétvégi aradi RMDSZ-kongresszuson. Az erdélyi magyarság azonban megosztottabb, mint bármikor az utóbbi 17 évben. Mindez az erdélyi magyar politika reformjának szükségességére utal. Az erdélyi magyarság fásultsága, politikai kiábrándultsága ugyanis súlyos problémákat eredményezhet. Ezért a reform kiemelt helyen szerepelt a kongresszuson. A fiatalítás szükségességét is hangsúlyozták. Hitelességét mégis beárnyékolja, hogy az 1993-as brassói kongresszus óta a csúcsvezetőségben minimális személyi változás történt. Az egyedüli versenyzőként diadalmaskodó Markót csupán Vadim előzi meg pártelnöki tisztsége hosszúságát illetően. Az autonómia továbbra is távolinak tűnik, noha Markó belátható időn belül elérhetőnek nevezte. Az RMDSZ továbbra is mereven az erdélyi magyarság kizárólagos politikai képviselőjének tekinti magát, míg ellenzéke elutasítja a szövetség monopóliumát. /Chirmiciu András: Fásultság. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
A román lapok viszonylag semlegesen számoltak be az RMDSZ aradi kongresszusáról. A Gandul azt emelte ki, hogy az RMDSZ elnöke Erdélyt Kelet-Európa Svájcává változtatná, a Gardianul ennek kapcsán „autonomista álomról” írt. A Cotidianul szerint az RMDSZ autonomista üzenetét „szervezési húzással” erősítette meg: létrehozta a Kulturális Autonómiatanácsot. A Curierul National szerint Tőkésnek még vannak hívei az RMDSZ-ben, és Markó számára aggasztó eseménynek nevezi azt, hogy Ráduly Róbert támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómia-referendumot. Az RMDSZ megszegett ígéretei miatt fizet – vélte az Evenimentul Zilei, amely szerint azok a pártok, amelyek hosszabb időn át nem változtatnak felső vezetésükön, óhatatlanul megkopnak. A magyarországi lapok közül a Magyar Hírlap „szinte tökéletesre hangszerelt” kongresszusról írt. A Népszava a nap emberének nevezte Markó Bélát, aki nincs könnyű helyzetben, hiszen az RMDSZ megosztásával romániai pártok és magyarországi erők egyformán megpróbálkoztak. /Kongresszusi echo: gúnytól a dicséretig. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 6.
Huszonöt év múlva egymillióra csökken a magyar közösség lélekszáma. Nem lelt visszhangra a demográfiai előrejelzés, amelyet az RMDSZ kongresszusán mutatott be a szövetség egyik nemrégiben létrehozott „háttérintézménye”, az ügyvezető elnökség demográfiai munkacsoportja. A Csata István, Kiss Tamás szerzőpáros Népesedési perspektívák című tanulmánykötetében kimutatta: 2032-re 29,6 százalékkal csökken az erdélyi magyar népesség. Húsz év múlva 1,13 millióra, harminc év múlva pedig egymillióra csökken az erdélyi magyar lakosság. A különböző korcsoportok lélekszáma is eltérően alakul: míg a 65 év fölöttiek száma 3,4 százalékkal növekszik, addig a 0–19 éveseké 43,6, a 20–64 éveseké pedig 33,4 százalékkal csökken – vagyis az erdélyi magyar társadalom elöregedik. A demográfiai mutatók országos szinten is lefele mutatnak, azonban 25 év múlva az ország lakosságának csökkenése „csak” 16 százalékos lesz: azaz az erdélyi magyarok kétszer olyan gyorsan fogynak, mint a románok. Kiss Tamás szerint ennek egyik legfőbb oka a magyar népesség korszerkezete. A 2002-es népszámlálás szerint a magyarok átlagos életkora 40,3 év volt, szemben az országos 37,8 évvel. Másrészt a magyar népességen belül a 65 év fölöttiek aránya 16,3 százalék, szemben az országos 14,1 százalékkal. Az elöregedést a magyarok esetében először az 1987-1992 közötti elvándorlási hullám gyorsította meg, amikor közel 100 ezer, döntően fiatal magyar hagyta el az országot. Az átlagosnál gyorsabb fogyás másik oka az asszimiláció. A vegyes házasságokon belül a gyermekek többsége (mintegy kétharmada) elsősorban a többségi identitáshoz, kultúrához kapcsolódik. A szociológus a következő harminc évben a magyarok nagyobb mértékű elvándorlására számít. Veres Valér, a kolozsvári BBTE szociológia karának adjunktusa szerint az asszimilációs veszteségek mérséklésében lehet sajátos eszközöket alkalmazni. „Ezek közül az egyik már működik: a magyar iskolaválasztás serkentése a kedvezménytörvény alapján a 20 000 forintos oktatási-nevelési támogatással. De ilyen célt szolgál a Csata-Kiss féle regionális előreszámítás is, hiszen oktatási kisrégiók kialakítását tervezik, hogy minél kevesebben kényszerüljenek román tagozaton tanulni az iskolákban. A kutató szerint az RMDSZ-nek olyan népesedés-politikát kell támogatnia, vagy kidolgoznia, ami bizonyos kérésekre országos szinten megoldást jelent. A székelyföldi önkormányzatok adhatnának gyermekvállalást, illetve a gyermekes családokat segítő kedvezményeket, hiszen erre joguk és lehetőségük van – javasolta Kiss Tamás. Fontos lenne, hogy a külvárosi magyar osztályokat minden eszközzel megpróbálják fenntartani. /Elfogynak a magyarok Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 6.
Fogy a magyar. E kijelentés igazságtartalmát az sem csorbítja, hogy a nemzethalált vizionáló politikusok – legyen itthoniak, vagy anyaországiak – egyik kedvenc szólama, írta a lap munkatársa, Cseke Péter Tamás. A székelyföldi önkormányzatok a gyermekvállalást, illetve a gyermekes családokat segítő kedvezményeket adhatnának. A népesedéscsökkentés-megelőzési stratégiák is kidolgozhatók. /Cseke Péter Tamás: Társadalom, politika. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 6.
A Szabadság febr. 20-i számában Viski S. Béla „ref. teol. tanár” tollából terjedelmes írás jelent meg Nehéz ma reformátusnak lenni cím alatt. Tőkés István, Tőkés Lászlónak az édesapja reagált erre: számára nem nehéz, hanem ajándék reformátusnak lenni. Visky S. Béla kifogásolta az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek kollégiuma részéről közzétett felhívást: „Istentől nyert megbízatása alapján azzal a határozott kéréssel fordul – ti. az egyházkerület kormányzó és igazgató testülete – az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetőségét, és a független jelöltet – Tőkés Lászlót – tegyék a második helyre. ” Cikkében kiemelkedő személyiségekre hivatkozással bizonyította, miért nehéz „reformátusnak lenni”. Tőkés István hangsúlyozta, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek. Nem vétkeznek azok, akik a rossz vezetőknek szemére hányják bűneiket, az igazság elhanyagolását. Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége jól teszi, ha hite, lelkiismerete alapján hivatkozik Isten nevére. Egyébként a Kolozsvár Alsóvárosi Egyházközség hirdető táblájára ismeretlen személy fényképet tett, melyen mintegy lábánál fogva felakasztottan függött Tőkés László. /Tőkés István: Viták hevében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Visky S. Béla „Nehéz ma reformátusnak lenni” című vallomásában helyére tette a református egyházi zsinat közéleti témájú felhívását. A Kolozsváron összegyűlt esperesek „felső sugallatra” cselekedtek, írta ironikusan Balogh Béla, hozzátéve, „elnyilatkozásuk” szemben áll más romániai magyar egyház álláspontjával. Balogh szerint az esperesi kollégium intézménye az új egyházi vezetés terméke, a presbiteri(világi) vezetőket kizárja a döntéshozatalból. Az esperesek nyilatkozata megsérti az egyszerű emberek jó ízlését, megosztja a híveiket és lelkészeket, a nyilatkozat „az intézményes sarlatánság” kategóriájába tartozik. /Balogh Béla: Egyházi EP-jelölés – és ami mögötte van (mivelhogy alapként vajmi kevés, ami létezhetne. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./ Előzmény: Balogh Béla sok év óta támadta Tőkés László püspököt, például:/Egy lelkipásztor böjtöt hirdet a főbéres bűnbánatért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1998. okt. 31. – nov. 1./ Balogh Béla, Kolozsvár: Tisztújítás után – gratuláció helyett. = Bihari Napló (Nagyvárad), 1998. nov. 7-8./
2007. március 6.
Megfelelő számú önkéntes kérdezőbiztos hiányában lassan halad a Székely Nemzeti Tanács által Csíkszeredában is megszervezett nem hivatalos autonómia-referendum. Eddig 1834 szavazásra jogosult állampolgárt sikerült megkérdeznünk – tájékoztatott Csibi Barna, az SZNT csíkszéki elnöke. A megkérdezettek közül mindössze nyolcan szavaztak az autonómia ellen. A mozgóurnák láttán sokan a kérdezőbiztosokat nem engedik be a házba. Hozzátette: várja a Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester által ígért segítséget. /Kulcsár Andrea: Szavazatok a tócsában. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Egy sikeres egyetemi vizsga esetenként akár 1500 euróba is kerülhet – jelentette be Gabriel Petrea, a Romániai Egyetemisták Országos Szövetségének (UNSR) elnöke. A csúszópénz összege az orvosi egyetemeken a legnagyobb: a Romániában tanuló külföldi egyetemisták 1500 eurót is hajlandóak fizetni azért, hogy átmenjenek egy-egy vizsgán. A UNSR szerint az úgynevezett „kis figyelmességekre” az egyetemek vezetőinek és a minisztériumnak is jobban kellene vigyáznia. A diákszövetség konzultált az egyetemistákkal, kiderült, hogy a humán profilú egyetemeken lehet a legolcsóbban megvásárolni az átmenőosztályzatot, itt 12 és 200 euró közötti összegért tudásától függetlenül sikeresen vizsgázhat a diák. A mérnökhallgatók 50 és 300 euró közötti összeget fizetnek az átmenőjegyért. Van olyan eset is, amikor a csoport közösen fizeti le a tanárt: ilyenkor személyenként 12 euróért lehet elkerülni a pótvizsgát. Petrea megígérte: hamarosan újabb „megdöbbentő adatokat” tesznek közzé a romániai felsőoktatási rendszerben uralkodó állapotokról. Az UNSR bejelentésére a romániai egyetemek rektorai meglehetősen szkeptikusan reagáltak. Nicolae Bocsan, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora kategorikusan visszautasította a felvetést, hogy az általa vezetett oktatási intézményben a tanárok csúszópénzt fogadnak el. /Farcádi Botond: Átmenőjegy 1500 euróért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) közgazdasági karán működő Lingua Központ felhatalmazta a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatot, hogy hasonló központot hozzon létre. A Bíró Enikő egyetemi asszisztens által elindított központban a BBTE oktatói, jól felkészült szakemberek tanítanak. A Szentgyörgyön végző fiatalok ezentúl a helybeli Lingua Központban tehetik le a nyelvvizsgát. A most alakuló központ angol, német és francia nyelvű tanfolyamokat szervez román és magyar hallgatók részére kezdő, középhaladó és haladó szinten. A közgazdasági egyetemet végző diákoknak is a záróvizsga előtt kötelező a nyelvvizsga. Ebben segít majd nekik a most alakult Lingua Központ. /Czompó János: Új szolgáltatás a helyi egyetemi oktatásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./
2007. március 6.
Március 5-én kezdődött Déván a magyar főtanfelügyelők, illetve -helyettesek kétnapos munkatalálkozója. A beiskolázási kérdés a legfontosabb témája volt a találkozónak, hiszen az erdélyi megyék jó része, és a bukaresti magyar iskola is komoly létszámgondokkal küzd. Fehér, Arad, illetve Temes megyékben azonban egyaránt 5-5 kilencedik osztály beindítását tervezik. A legvakmerőbb Halász Ferenc Temes megyei tanfelügyelő volt, aki 91 nyolcadikos mellett álmodott 4 elméleti és egy ipari kilencedik beindításáról. Hunyad megye a maga három betervezett kilencedik osztályával szintén bátornak mutatkozik, hiszen idén megyei szinten összesen 76 nyolcadikos végez. Az igazi gondok azonban Szeben megyében jelentkeztek, illetve Bukarestben, ahol 4 (!) magyar nyolcadikos végez idén és 11 kisdiák jár az első osztályba. A tanfelügyelők meglátogatták a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégiumot, hogy saját szemükkel lássák, hogyan lehet egészséges szemlélettel gyarapítani a beiskolázási számokat a szórványban. Innen a másik dévai csoda irányába vitt az útjuk: a Téglás Gábor Iskolacsoportba, ahol szintén egy tíz évvel ezelőtt halálra ítélt szórványmegyei tagozat újjáéledését láthatták. /Gáspár-Barra Réka: Tanfelügyelői találkozó Déván. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
Az első magyarórán hét fiatal vett részt Resicabányán a református parókián rendezett magyarórán. A lelkész házaspár a fiatalok kérésére kezdte el hetente egy alkalommal az oktatást. /Megyasszai Júlia: Magyaróra. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
Az Imitacio Christi sepsiszentgyörgyi körének hét végi alapító találkozóján dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor, a református értelmiségiek erdélyi bibliaköri mozgalmának kezdeményezője tartott előadást. A havonta egyszer összehívott köri találkozókon a közösséget érintő kérdések kerülnének terítékre. Az egyik református gyülekezetnek sem elkötelezett kerekasztal nyitott, a találkozókat a Diakóniai Keresztyén Alapítvány egyik tevékenységi helyén tartják. /Fekete Réka: Hitvalló értelmiségiek kerekasztala. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./
2007. március 6.
Ha van a 20. századi Erdélynek olyan magyar alakja, aki megérdemelne egy szobrot Kolozsvár központjában, akkor az Márton Áron püspök, aki két egymást követő totalitárius rendszerrel szegült nyíltan szembe. Néhány évvel ezelőtt merült fel dr. Czirják Árpád pápai prelátus kezdeményezésére az a gondolat, hogy a Szent Mihály-templom előtt szobrot állítsanak az erdélyi magyarság e jelentős alakjának. Bocskai Vincze szobrászművész elkészítette a művet, amely azóta raktárban porosodik. Egy 19. századi bejegyzés szerepel a templom telekkönyvébe, amely építési tilalmat rendelt el a templomkertben. A város azt kérte az egyházközségtől, indítson pert a beírás törlésére. A plébánia szerint azonban nem az egyház feladata a perelés. Emellett a városi tanácsban van egy jelentős RMDSZ-frakció, sőt, van egy magyar alpolgármester. Márton Áron szobrára szükség van, hogy azok, akik Kolozsvár maradnak otthon érezzék magukat ebben a városban, a jelképek terén is. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A háziőrizettől a raktárig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Esterházy János, a két világháború közötti időszak meghatározó felvidéki magyar politikusa 50 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án mártírhalált szenvedett Csehszlovákiában, Mirov börtönében. A Rákóczi Szövetség Esterházy-emlékévvé nyilvánította a 2007-es esztendőt, ennek jegyében szülőhelyén, a magyarokat már alig számláló Nyitraújlakon elhelyezik a magyar–szlovák megbékélési kápolna alapkövét. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Középiskoláit Budapesten végezte. 1932. december 14-én lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyarság érdekeinek védelmezője volt. 1936-ban az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. Benes a magyar pártnak kormányzati szerepet, Esterházynak tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította azt mindaddig, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz kisebbségi politikájában. 1938-ban, az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, a mintegy 65–70 ezer oda szakadt magyarral együtt, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszterség várta. A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én egyedül ő volt az, aki nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták, halálosan megfenyegették, amiért nem hajlandó pártját nyilas párttá szervezni. Háborúellenes nyilatkozatai miatt a Gestapo is üldözte. A háború után szlovákiai magyar értelmiségiekkel memorandumban kérte a csehszlovák hatóságok védelmét az üldözésnek, jogfosztottságnak kitett magyar lakosság részére. A memorandum átadása érdekében kihallgatást kér Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta és átadta őt szovjet hatóságnak, az NKVD pozsonyi rezidensének. 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, koholt vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. A gulágok poklát megjáró Esterházy végzetes tüdőbetegséget kapott. Távollétében Pozsonyban 1949. szeptember 16-án a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték, a halálos beteget a szovjet hatóságok 1949-ben kiadták. Ügyvédje kegyelmi kérvényére Klement Gottwald államfő a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Végigjárja Csehszlovákia szinte minden börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott. Börtönéből érkező üzenetei arról szóltak, átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét a magyarság felszabadulásának ajánlotta fel. Életének utolsó napjaiban kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén érje a halál, de kérését megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönének, a morvaországi Mirovnak kórházában halt meg 56 éves korában, 12 évnyi rabság után. Azonnal elhamvasztották, kiadatását sem engedélyezték. Földi maradványainak hollétéről mindmáig csupán bizonytalan információk léteznek. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. /Péntek László: 50 éve szenvedett mártírhalált gróf Esterházy János. Szovjetunióban rehabilitálták, Szlovákiában még fasiszta háborús bűnös. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Fazekasvarsándon a Nyugati Jelen napilap által rendezett olvasótalálkozón ugyanazok a problémák merültek fel, mint két éve. A helybeli magyar lakosság még mindig úgy érzi: nem történt előrelépés az infrastruktúra, beruházások terén és általában a falu mindennapjaival kapcsolatban. A tanácsosok jó része nemigen tud kiegyezni a jelenlegi polgármesterrel. Mintegy 30 házat még mindig nem telekkönyveztek. Több mint két éve falugyűlést sem szerveztek. A község evangélikus-lutheránus papcsaládja, Horváth Csaba és felesége megpróbálta beindítani a kultúrotthont, de a fiatalok nem a legcivilizáltabban használják a helyiséget. /Sólya R. Emília: Tehetetlenül nézik, hogyan megy tönkre minden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
Az elmúlt tizenöt év ifjúságot érintő történéseit összefoglaló interjúkötetet jelentetett meg a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Másfél évtized címmel. A könyv a jelentős ifjúsági közszereplők szemszögéből ismerteti az erdélyi ifjúsági életet, 1990-től napjainkig. A kötetben elsősorban interjúk szerepelnek, melyek elemző írásokkal, kronológiával és más mellékletekkel egészülnek ki. /Másfél évtized fiatal szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 6.
Világszerte terjednek és egyre népszerűbbek azok az internetes oldalak, amelyek tartalmát a civil lakosság írja, tölti fel, szakavatott újságírók-szerkesztők ellenőrzése alatt. Többek között erről is szó van a Me. Dok című lapból, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politikai, Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karának szakkiadványában. Szerzői többek között doktoranduszok, mesterképzésben résztvevő diákok, illetve médiakutatók és oktatók. Botházi Máriának a participatív újságírásról szóló tanulmánya mellett dr. Jancsó Miklós és Albert Júlia a kolozsvári beszédtechnika oktatás múltjáról és jelenéről értekezett. /Médiáról, mindenkinek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Bornemissza Péter Magyar Elektráját láthatja a gyergyószentmiklósi közönség március 11-én a Figura Stúdió Színházban. A produkcióról Katona Imre magyarországi rendező, Antal D. Csaba színművész, valamint Béres László, a Figura Stúdió Színház igazgatója tartott sajtótájékoztatót. Katona elmondta, azért rendezi meg a darabot a Figuránál, mert a „figurások” szakmai méltósággal közelítenek a darabhoz. Ennek az előadásnak nincs szereposztása. Mindenki, mindent játszik. Antal D. Csaba minden férfiszerepet alakít sorban, kivéve Agamemnónt. /Kedves-Tamás Gyopár: Becsületről Figurásan. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 6.
A Szegedi Nemzeti Színház Liliomfi című előadása zárta a Csiky Gergely Állami Magyar Színház által múlt héten szervezett temesvári színházi minifesztivált, amelyen a két szomszédos országból három (magyar) társulatot látott vendégül. A Pogánytánc az újvidékiek előadásában, illetve a Záróra a szabadkai társulat tagjainak alakításában sikeres volt. A Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió színházait felsorakoztató fesztiválnak egyébként lesz folytatása – ígérte Szász Enikő, a Csiky Gergely Színház igazgatója. /(pataky): Színházi minifesztivál – folytatása következik. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2007. március 6.
Elhunyt Amirás (Tenner) Pálma zongoraművésznő és zongoratanárnő, a II. világháború utáni kolozsvári zenei élet egyik jeles képviselője. Hosszú évtizedeken át tartó pedagógiai tevékenysége – a kolozsvári zenelíceum tanára volt – gyümölcseként a világ szinte minden táján működnek volt tanítványai. Mindkét fia, Gábor és Miklós nemzetközileg is ismert zenész lett. /Kovács Sándor: In memoriam Amirás Pálma. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 6.
Teremavató kiállításon mutatkozott be Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius egyházközség közösségének Marton Márta Ágota festőművész. A fiatal alkotó munkáit idősebb kolléga, Kedei Zoltán ajánlotta a közönség figyelmébe. /(nk): Érzelmek hullámhosszán. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./
2007. március 7.
Az RMDSZ fontosnak tartja az állam intézményei közötti párbeszédet, ezért is vett részt az államelnök által kezdeményezett konzultáción – közölte Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: nem tartja helyénvalónak, hogy az egyéni körzetes választási rendszer bevezetését népszavazás útján kívánják megoldani. Markó Béla szerint a jelenlegi, arányos választási rendszer megfelelő Románia számára. Az államfővel folytatott megbeszélést követően Markó elmondta: az államfő egyetértett azzal, hogy bármilyen választási rendszert is alkalmaznának, a nemzeti kisebbségeknek, köztük a magyar közösségnek arányos képviseletet kell biztosítani a törvényhozásban. Az RMDSZ-küldöttség a kisebbségi törvény elfogadásának és a decentralizáció felgyorsításának kérdését is felvetette. /Az RMDSZ ellenzi az egyéni körzeteket. Basescu a pártokkal konzultált a népszavazásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Megfélemlítési szándékúnak nevezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt a két román ügyészségi előzetes vizsgálatot, amely a székelyföldi törekvések ügyében indult. Markó szerint az előzetes vizsgálat bejelentése is példa arra, hogy a romániai igazságszolgáltatás még inkább politikai szempontok szerint dolgozik, mint eddig. Hangsúlyozta: az igazságszolgáltatásnak joga van megvizsgálni, hogy a feljelentés megalapozott-e, de ezzel nem a sajtóban kell dicsekedni. Simona Frolu, a főügyészség szóvivője közölte: a legfőbb nyomozó hatóság keretében működő terrorizmus és szervezett bűnözés elleni igazgatóság illetékesei két dossziéban is vizsgálódnak „a Hargita és Kovászna megyében folytatott akciók ellen, amelyek a nemzetbiztonságot és az alkotmányos rendet veszélyeztethetik”. Az egyik dosszié a székelyföldi népszavazást, a másik pedig az RMDSZ által decemberben létrehozott, Szövetség a Székelyföldért Egyesület megalakulását vizsgálja. A román belügyminiszter korábban úgy nyilatkozott: a véleménynyilvánítás nem alkotmányellenes Romániában. /Borbély Tamás: Markó: megfélemlítő ügyészségi vizsgálatok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Simona Frolu nem kívánt részletekkel szolgálni arról, pontosan milyen akciókról van szó, és kik ellen folytatnak nyomozást. „Az utóbbi időben több értesítést is kaptunk a SRI-től arról, hogy a Székelyföldön a nemzetbiztonságot sértő akciók zajlanak. Két esetben úgy döntöttünk, hogy bűnvádi nyomozást megelőző vizsgálatokat kell lefolytatnunk. Konkrét vádakat tehát még nem fogalmaztunk meg” – nyilatkozta. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, a Szövetség a Székelyföldért Egyesület elnöke az újságírótól értesült arról, hogy Székelyföldön vizsgálatot folytatnak különböző, a „nemzetbiztonságot sértő” akciók ügyében. „Nem tudom, milyen törvénysértést találhatnak a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozásában. Annál is inkább, mert az egyesületet még be sem jegyeztük” nyilatkozta Albert Álmos. Értetlenségét fejezte ki az ügyészség eljárása kapcsán Ferencz Csaba, az Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke is. /Cseke Péter Tamás, Gujdár Gabriella: Vizsgálatot folytat a Legfőbb Ügyészség a székelyföldi autonómia-törekvések miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2007. március 7.
Nem okozott meglepetést az RMDSZ nyolcadik kongresszusa: megerősítették tisztségében Markó Béla szövetségi elnököt, elfogadták a párt programját és módosított alapszabályzatát. Elsőként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét Gémesi Ferenc, a magyarországi kormány határon túli ügyekért felelős szakállamtitkára tolmácsolta. „Olyan jövőt dolgoz ki az RMDSZ, amilyenről én is álmodom” – írta Gyurcsány, felkérve az RMDSZ-t: ne maradjanak meg „múltbéli nemzeti és politikai sérelmeiknél”, inkább építsenek együtt közös jövőt. Ezt a gondolatmenetet folytatta Dávid Ibolya MDF-elnök, gratulálva az RMDSZ-nek, mert győzött, hiszen felismerte, „nincsenek ellenségek”. Toró T. Tibor képviselő a napirendre kiegészítő javaslatokat tett: hallgassák meg az egyházak és a társadalom üzenetét, állítsanak össznemzeti listát. Frunda György azonban megvonta a szót Torótól. Markó Béla kongresszusi beszédében a Szabadság szobor újrafelállításán kívül az EU-csatlakozást mutatta be, mint az RMDSZ megvalósítását. Emellett „közéletünk néhány szánalmas figurája román pártokkal is összefogva megkísérelte a lehetetlent: megfosztani parlamenti képviseletétől a magyarságot” – mondta Markó Béla. Határozottabb hangot ütött meg: „nem fogadjuk el a szószegő román politizálást, mi nem a románok kénye-kedve miatt mentünk Bukarestbe”. Hozzátette: „az az erős, aki kezet mer nyújtani, le mer ülni a tárgyalóasztalhoz Bukarestben, akkor is, ha tudja, hazaáruló lesz belőle”. Tempfli József püspök kiállt az RMDSZ mellett. Frunda György szenátor felsorolta Tőkés László „bűneit” (olyanokat például, hogy Borbély Imrét támogatta az RMDSZ elnökválasztásán), végezetül Frunda azt javasolta, hívják ki vitára a püspököt. Puskás Bálint szenátor a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nevében tett hitet „az egység mellett”, kétségbe vonva az Erdélyi Református Egyházkerület vezetőjének a legitimitását. Lakatos Péter szót emelt a „végzetes politikai megosztás” exportja ellen, gúnyolódott Sándor Lajos lelkésznek a Lorántffy sportpályájáért folytatott éhségsztrájkján. Vekov Károly azt kérte a kongresszustól: tegye Tőkés Lászlót „az RMDSZ által benyújtandó europarlamenti képviselőlista befutó helyére”. Valószínűleg ez az utolsó kongresszus, melyen részt veszek, jelentette be Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselő, keserűségének adva hangot, hogy nincsenek ott azok, akik „nem egyformák”. Szabó Vilmos „az MSZP vezetése, tagsága és a maga nevében” megállapította: az MSZP és az RMDSZ együtt valósította meg a nemzetegyesítést az EU-csatlakozás révén. A december 5-i népszavazási kísérlet előtt az erdélyi magyarság ellen gyűlöletkampányt folytató utódkommunista párt képviselője egységes összmagyar nemzetpolitika közös megalkotását szorgalmazta. Frunda György sajnálkozva közölte, hogy Németh Zsolt, a Fidesz választmányának elnöke felszólalás nélkül távozott a kongresszusról, s gondolatait inkább a sajtóval osztotta meg. Valójában Németh a kongresszus előtt szeretett volna felszólalni, de a szervezők nem engedték meg neki. Kovács Kálmán, az SZDSZ ügyvivője beszédében Orbán Viktor személyével foglalkozott, aki szerinte nagyban felelős az Erdélyben kialakult magyar belpolitikai helyzet miatt. /Bagoly Zsolt: Ismét Tőkés László volt a célpont. VIII. RMDSZ-kongresszus: tovább a markói úton. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Vajon előre viszi vagy hátráltatja a székelyföldi autonómia ügyét, hogy a főügyészség titkosszolgálati források alapján kezdte vizsgálni a székelyföldi polgármesterek szövetkezésének és az SZNT belső autonómia-referendumának ügyét? Elképzelhető, hogy lesznek akik egy-két beidézés után meggondolják: jobb lesz kívül maradni. Nem lehet arra számítani, hogy vádat emeljenek a székelyföldi magyar vezetők ellen. Az 1998-as csernátoni fórum szervezőit sem vitte az ügyészség a bíróságra. Az RMDSZ 1993-ban programjába írta az erdélyi magyar közösség kulturális autonómia-, és a Székelyföld területi autonómia-igényét, de azóta nem követelte ezt. Az RMDSZ politikusai a kormányzati pozíciókra figyeltek. Sólyom László köztársasági elnök februári látogatása is igazolta, a jogilag megalapozott felvetésekre nincs érdemi válasz Bukarestben. Valójában az ügyészség vizsgálatával napirenden tartja az autonómia ügyét, a társadalmi vita kibontakozását segíti. Emellett az EU-tag Romániának fokozottan kell figyelnie állampolgárai szabadságjogainak a tiszteletben tartására. /Gazda Árpád: Jó-e a rossz? = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Levelet küldött az Európai Parlament (EP) képviselőinek Tőkés László püspök, hogy már most kezdjék el a romániai európai parlamenti választások monitorizálását, mivel az RMDSZ-vezetősége és a nacionalista román erők között létrejöhető paktum miatt csökkenne az EP-be való bejutási esélyei. A püspök bejelentette, hogy már összegyűlt az indulásához szükséges 100 ezer aláírás. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ „Számomra is meglepetést jelent, hogy az RMDSZ folyamatos fenyegetőzése ellenére is százezer, többségében erdélyi személy aláírta az európai parlamenti jelöltségemet támogató íveket” – jelentette ki Tőkés László püspök. Leszögezte: a biztonság kedvéért folytatják az aláírásgyűjtést, mert – a Magyar Polgári Szövetség esetéből tanulva, amikor a törvény által meghatározott 25 ezerhez képest az összegyűjtött 54 ezer aláírás sem volt elegendő a szervezet választási részvételéhez – egyelőre korántsem biztos, hogy ezúttal valóban elegendő lesz a százezer támogató kézjegye. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Összegyűlt a Tőkés Lászlót támogató százezer aláírás, hiába volt a megfélemlítő kampány, melynek eredetét érdemes lenne kivizsgálni. Sokan elmondták, főleg a falvakból: nem kapnak oktatási támogatást, ha aláírnak Tőkésnek, nem kapnak fűtéspótlékot, ha nem írnak alá az RMDSZ-nek. Egy ember külön azért bejött Csíkszeredába, hogy húzassa ki a Tőkés László támogatására tett aláírását, mert a faluban megmondták, különben elveszíti a veteránnyugdíját. /Szondy Zoltán: Mégsem féltünk elegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./
2007. március 7.
Nem hajlandók véleményt nyilvánítani Székelyföld autonómiájával kapcsolatos, most zajló referendumon a Hargita megyeszékhelyén élő román nemzetiségű lakosok. Tőke Ervin, a csíki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, azt nyilatkozta: a három napja tartó szavazás alatt a románok megtagadták a referendumon való részvételt. Tőke felhívást intézett a Csíkszeredában élő románokhoz, hogy legyenek nyitottabbak, hiszen olyan ügyről van szó, amely őket is érinti. /Nem akarnak szavazni a csíkszeredai románok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
