A magyar igazolvány használatát egyre nehezítik. Valaki januárban a magyar igazolvány a kolozsvári státusirodához fordult. Felvilágosították, hogy kb. egy hónap szükséges ahhoz, hogy a pedagógus igazolvány továbbra is érvényes legyen. Március 2-án érdeklődött: a januári igénylésre megjött a «válasz«. A visszakapott magyar igazolvány március 22-én lejár; a 2007-re meghosszabbított pedagógus igazolvány is, mivel csak azzal együtt érvényes. Mi a megoldás? Ha lapokat tesznek be a magyar igazolványba, az szeptemberig talán kész lesz. Ha kérésre új igazolványt nyomtatnak, kb. másfél hónap újabb várakozás után minden. A könyvtámogatás, szakirodalom tizenhatezer Ft-ra már az elején zárolták a pénzalapot. – A magyar igazolvány ilyen intézése arculcsapás, írta Lászlóffy Csaba. Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban megírta, „a jelenlegi kormány hiperlojalista hívei” a pénzmegvonást és a becsületesen működő intézmények bezárását „tapintatosan és szeretettel” szóvá tevő – „a Magyar Szocialista Párt által megtestesített honi balközép”-hez tartozó – Bodor Pált is elmarasztalják, méghozzá úgy, hogy a felületes és elfogult ítélet Erdélyt és a kisebbségi magyarokat sem kíméli. A miniszterelnökség honlapjában közzétett s „a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült” nemzetiségpolitikai koncepció kapcsán állapítja meg Tamás Gáspár Miklós, miszerint „a kormány olyan, mint (…) «az őrült kertész«, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” Lejáratni mindent, ami esetleg zavartalanul működött, aminek hagyománya volt s funkciója lehet. Leszámolni mindenkivel, aki ellenfélként beskatulyázható. Szekértáboron kívül vagy belül: ez az út „nemzetközileg” járhatatlan. A fenyegető árnyék azonban nem tűnt el: Tamás Gáspár Miklós írta: „a külhoni magyarság annyira népszerűtlen, sőt: annyira megutálták itt Pesten”. /Lászlóffy Csaba: „Így lősz te!…” (Karinthy után – s színleg szabadon). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Nem Gheorghe Funarral fogtam össze a ciános bányászati technológiák betiltását célzó törvénymódosítás ügyében– pontosított Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki az általa kidolgozott tervezethez minél szélesebb támogatást keresve kérte fel valamennyi Kolozs megyei szenátor kollégáját, hogy írják alá a kezdeményezést. Kezdetben valamennyien egyetértettek a kezdeményezéssel. Vasile Dancu szociáldemokrata szenátor külföldön tartózkodik, ezért nem került még rá az aláírása a dokumentumra, de amint hazatér, alá fogja írni. Norica Nicolai liberális szenátor viszont visszatáncolt: a szöveg láttán. A negyedik Kolozs megyei szenátor, a nagy-romániás Gheorghe Funar viszont aláírta. /T. SZ. Z. : Eckstein-Kovács nem Funarral fogott össze. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
A marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) vallási felmérése a vallási intoleranciát mutatta ki. A PEL arra volt kíváncsi, miként zajlik az iskolai vallásoktatás, milyen tankönyvekből tanítanak, melyek az előnyt élvező felekezetek, illetve melyeket zárnak ki. A megkérdezettek többsége az ortodox vallást uralkodó vallásként azonosította, jelentős részük megveti a Romániában élő, más vallási felekezethez tartozókat. Ez ugyanígy jellemző a tolerancia fellegváraként ismert Temesvárra, mint az ország más régióira, jelezte Smaranda Enache, a PEL vezetője. Az ortodox vallási tankönyv kizárólag az ortodoxiáról beszél mint történelmi egyházról, a görög katolikus egyházat pedig a nemzet ellenségeként, bomlasztó erőként tünteti fel. A Religie – Cultul ortodox (Hit – Az ortodox vallás) című könyv nemcsak a vallási szektákat, hanem a görög katolikus egyházat is prozelitizmussal – erőszakos hittérítéssel – vádolja. A könyv szerzői a bukaresti Patriarhul Justinian Ortodox Teológiai Főiskola tanárai. /Szucher Ervin: Oktatott intolerancia. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./ Az ortodoxia egyeduralmáról tanúskodik a vallásügyi államtitkárság honlapja is. A weboldal készítője a naptárban csak a görögkeleti egyház ünnepeit jelenítette meg, az ország térképén pedig csak az ortodox püspökségeket tüntette fel. A templomok fejezetnél az oldal látogatója kizárólag ortodox templomokról készült felvételekkel ismerkedhet meg. A római katolikus egyház kiadványai között egyetlen magyar nyelvű folyóiratot sem említenek. Az ortodox dominanciát kifogásolta a baptista egyház is, amelynek vezetői az ellen tiltakoztak, hogy lelkészeik nem vehetnek részt az iskolai ünnepélyeken. /Antal Erika: Egyoldalú honlap. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Lőrinc István marosvásárhelyi, Sipos Levente magyarországi és Székely Ferencz nyárádtői lelkész beszélt a családlátogatás szerepéről. Lőrinc István lelkész évente 120-140 családot látogat meg. Folyamatosan látogatja a családokat, így is legalább három évre volt szükség, hogy mindenkihez egyszer eljusson. Magyarországon jelentősen megváltozott a gyülekezet jellege, mondta el Sipos Levente magyarországi lelkész. Átszíneződött a családlátogatás, s ma már legtöbben azt kérdeznék, ha otthonaikban meglátogatná őket: mit akar tőlem a pap, miért jön hozzánk, mint egy házaló? /Családlátogatás – szolgálat, lehetőség, magánügy? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./
2007. március 7.
Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke, marosvásárhelyi lelkész beszámolt arról, hogy Erdélyben 8700 tagot számlálnak, Maros megyében a baptisták száma 250-re tehető. A baptista egyház nem kér és nem fogad el támogatást az államtól. A Nagyvárad, Zilah környéki nagy baptista gyülekezetek támogatják a kis létszámúakat. /Nem apad a magyar baptisták közössége. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./
2007. március 7.
Vargha Mihály képzőművész személyében új igazgatója van a Székely Nemzeti Múzeumnak. Kató Zoltán lemondását követően tavaly augusztus 19-én megüresedett tisztségre március 6-án tartották a versenyvizsgát. Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetője, megbízott múzeumigazgató öt évre szóló tervet nyújtott be, melynek lényege a mielőbbi megerősítés: egyrészt az infrastruktúráé, másrészt szimbolikus jelentésű. Fontosnak tartja a gyűjtemények korszerű átrendezését. /Szekeres Attila: Vargha Mihály a múzeumőr. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./
2007. március 7.
A HÍD – Nagyszebeni Magyarok Egyesülete 2006. március 11-én alapította a Magyar Kulturális Irodát, amelynek 2007-ben elsődleges célja a magyar kultúra bemutatkozásának megszervezése Európa kulturális fővárosában. Az iroda feladata, hogy a magyar kultúra képviselőit a kulturális fővárosba vonzza, valamint a magyar vonatkozású eseményeket megszervezze és összehangolja. A Magyar Kulturális Iroda rendezvényeit Ars Hungarica néven működteti, ami évente egyhetes fesztivállal, illetve évközben rendszeres magyar programmal jelentkezik. /Magyar programok Európa kulturális fővárosában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Nemrég tért vissza külföldi, illetve megyejáró körútjáról a Dicsőszentmártoni Népszínház. Az Egy bolond százat csinál című előadásnak végig nagy sikere volt, mesélte Moldován Ilona, a színház vezetője. Tavaly májusban mutatták be az Egy bolond százat csinál című produkciójukat, azóta szüntelenül játszaniuk kell. Tavaly ősszel Magyarországon vendégszerepeltek vele. Idén januárban Medgyesen, két hete Héderfáján, március elején Nyárádszeredában láthatta a közönség, majd– közkívánatra – itthon is meg kellett ismételniük. A színház elődje az 1970-ben létrejött színjátszókör, amely végig megszakítás nélkül működött, a Ceausescu-rezsim alatt is. Ez a kör nőtte ki magát népszínházzá, amely 1994-ben jogi személlyé lett. Pályázati úton szereznek pénzt a bemutatókhoz és a körutakhoz. Igyekeznek visszacsalogatni a fiatalságot a színházba. /Nagy Botond: (Nép)színház az egész világ. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./
2007. március 7.
Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./
2007. március 7.
A kolozsvári Korunk folyóirat 1957-ben történt újraindulása fél évszázados évfordulójának, a visszatekintésnek és a lehetőségeit keresésének szentelte februári számát. Az intézmények – művelődésiek, tudományosak, a média területén versenyzők – átalakulóban vannak. A Korunk második-harmadik folyamának története és a mellékintézményeké a lehetőségek és szükségszerűségek függvénye. Dienes László 1926-ban indította Korunk folyóiratot. A kommunista diktatúra idején elkészülhetett a Korunk néhány visszhangos különszáma, a Kalotaszeg – Kós Károly számig. A Korunk-évkönyvek nem lehettek versenytársai a Kriterion kiadványainak, a maguk területén mégis hiányt pótoltak. 1989 decemberétől megvalósult cenzúramentesség, a gazdasági kiszolgáltatottság azonban növekedőben van. /Évfordulós Korunk-szám. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Megjelent a nyelvművelő Murádin László: Mitől szép egy szó? /Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2006./ című könyve. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép szavaink dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./;
2007. március 7.
Csíkszeredában is előadást tartottak a Kriza János Néprajzi Társaság vezetői, akik Marosvásárhelytől Kézdivásárhelyig tartó körútjukon utóbbi tizenegy kiadványukat népszerűsítették, mutatták azt a szellemi termést, amely az elmúlt évek gyümölcse a Kriza társaságnál és a BBTE néprajz-antropológia tanszékén. Pozsony Ferenc, az egyesület elnöke beszélt a néprajzkutatás néhány évtizeddel ezelőtti nehézségeiről: a hetvenes-nyolcvanas években megtörtént, hogy a csángó falvakban a Szekuritáté emberei félholtra verték a néphagyományok kutatóit. Minden városban egy-egy kötetsort adományoztak a könyvtáraknak. Most a csíkszeredai Sapientia könyvtárát bővítették egy kisebb polcnyi kiadványunkkal. Fontos, hogy a kötetek eljussanak az erdélyi magyar kultúrát ápoló, főként tudományos intézményekbe. Anyagi okok miatt könyveik csak mintegy háromszázas példányszámban jelennek meg. Évkönyvükben a tematikus konferenciák anyagai mellett a kerek évfordulót ünneplő kutatóikat mutatták be. Második sorozatukat fiatal, pályakezdő néprajzkutatóiknak szentelték. A Lenyomatok sorozatnak most jelent meg az ötödik kötete, ebben főleg magisztereknek, doktorandusoknak a munkái olvashatóak. Értesítő elnevezésű sorozatuk idei számában Háromszék honismereti tipográfiáját közölték, a két világháború közötti erdélyi magyar néprajz tipográfiájának dokumentumai mellett. Kallós Zoltán nyolcvanadik születésnapjára kiadott könyvükben az életinterjú mellett a híres néprajzkutató szakmai levelezéséből is közöltek részleteket. Újdonság a BBTE-n működő tanszék két kiadványa, ezek Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc összegzései, Egyetemi jegyzetek címmel. /Jakab Lőrinc: Erdélyi körúton a Kriza János Néprajzi Társaság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Sikeres Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2006/ című könyve, megjelenésétől – egy hónap alatt – ezer példánynál több fogyott el belőle. Sikertörténet Egyed Ákos szerint a székelység ezer esztendeje is. Elmondta, a szülőföld vonzása az idő haladtával növekszik, így nem kellett buzdítás, hogy megírja könyvét. Válaszokat keresett olyan kérdésekre, mint: hogyan maradt meg a székelység évszázadok sodrában, hogyan alkalmazkodott, és közben szabadságjogait megvédte minden eszközzel. A Háromszék sorozatban fogja közölni Egyed Ákos legújabb könyvét. /Váry O. Péter: Sikertörténet: a székelyek története. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./ Sajátos hadiszolgálatából adódó önigazgatási rendszerében látja a székelység évszázados fennmaradását Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A székely népcsoport egyaránt megvédte Székelyországot és ragaszkodott a Szent Koronához. Kiemelte a székelység katonáskodásából származó szabad társadalom gondolatát Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa. Mint mondta, ez a társadalom önmagát igazgatta és közösként intézte a családok föld- és erdőtulajdonát. Kozma Mária, a munkát megjelentető Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője kiemelte, hogy az 1993-as évi indulástól az új Egyed Ákos-kötet immár 400. kiadott címük. /Domokos Péter: Évszázados székely fennmaradás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2007. március 8.
Lemond képviselői mandátumáról, és kilép a Liberális Demokrata Pártból (PLD) Mona Musca volt művelődésügyi miniszter, akiről a bíróság is megerősítette, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. A botrány kirobbanása előtt Musca az ország egyik legnépszerűbb politikusa volt. Musca beismerte, hogy valóban írt jelentéseket diáktársairól, de azt bizonygatta, hogy ezzel senkinek nem ártott. A politikus továbbra is ártatlannak tartja magát, közölte: a strasbourgi emberjogi bíróságon keresi majd igazát. /Mona Musca tündöklése és bukása. Visszavonul a politikából a volt művelődési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Moldova Köztársaság kormányfője, Vasile Tarlev azzal vádolta Romániát, hogy politikája az államhatalmat és a nemzetbiztonságot fenyegeti. Bukarest eltúlozta a moldovaiak által benyújtott áttelepedési kérelmek számát. Tarlev szerint a kisinyovi kormány nem egyezhet bele, hogy állampolgárainak jövője kétes és veszélyes kulisszajátékok részesévé váljon. /Durva kisinyovi „támadás”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Pászkány Árpád Zoltán kolozsvári üzletember panasza alapján jelentette ki Traian Basescu államfő, hogy összefonódások vannak a politikum, az üzleti élet és az igazságszolgáltatás között. Basescu jelezte, hogy átküldte a főügyésznek azt az emlékeztetőt, amelyet „egy kolozsvári lakostól kapott”. Az államfő újságírói kérdésre válaszolva elmondta, nem emlékszik már arra, hogy hívják a panasztevőt, csak annyit tud róla: egy kolozsvári üzletember, de valószínű, Pászkányról van szó – tette hozzá Basescu. Pászkány szerint a liberális Nicoara, Kolozs Megyei Tanács elnöke, előnyben részesítette a Iulius Group céget, és annak ellenére bízta meg a megyei önkormányzat őt a kivitelezés jogával, hogy a SuothEast Euromentor – amelyben Pászkány részvényeket birtokol – előnyösebb ajánlatot nyújtott be. /B. T. : Liberális-demokrata kereszttűzben Pászkány? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Támogatja-e a kormány a székelyföldi autonómiatörekvéseket? címmel az Országgyűlésben dr. Kelemen András fideszes képviselő szólalt fel. A képviselő, aki Ékes Józseffel együtt Sepsiszéken megfigyelőként vett részt a népszavazáson, kifejtette, Székelyföldön igazi mozgalommá vált a népszavazás az autonómiáról, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a véleménynyilvánítás önálló megszervezésére és lebonyolítására azután került sor, hogy a hivatalos, önkormányzatok által kiírandó népszavazást a román hatóságok meghiúsították. A képviselő utalva Sólyom László köztársasági elnök bukaresti kijelentésére, miszerint ,,az Európai Unióban a kulturális autonómia természetes, a területi autonómia pedig lehetséges”, feltette a kérdést: mi valójában a magyar kormány álláspontja az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban, hiszen a magyarellenesség továbbra is jelentős belpolitikai tényező az utódállamok nagy részében. Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára válaszában úgy értékelte, hogy a kormány mindig is támogatta a határon túl élő magyarság autonómiatörekvéseit. Emlékeztetett az RMDSZ által létrehozott Szövetség a Székelyföldért Egyesületre, illetve a szövetség azon törekvésére, hogy programegyeztetési céllal párbeszédet folytassanak az alternatív szervezetekkel is.,,A magyar külpolitika célkitűzései között a kormány programjának megfelelően az autonómiatörekvések támogatása folyamatosan napirenden szerepel, a nemzetközi normákkal elfogadott összhangban ezek megvalósítása minden diplomáciai tárgyalás napirendjén ott van” – mondta az államtitkár, aki szerint azonban Budapestről receptet nem kínálhatnak, ám szorgalmazzák, hogy ,,az adott nemzeti kisebbség legitim szervezetei a politikai párbeszéd keretében egyeztessék ezt egymással és a többségi társadalom képviselőivel”. /(Fer-): Az Országházban beszéltek róla (Székelyföldi népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./
2007. március 8.
A kovásznai találkozó után Tőkés László református püspök, független EP-képviselőjelölt istentiszteletet tartott a kézdivásárhelyi református templomban. Erdély egyik legnagyobb templomában reformátusok és római katolikusok, több mint ezren gyűltek össze az alkalomra. A püspök beszédében arra hívta fel támogatói, hívei figyelmét, hogy az RMDSZ-es képviselők és szenátorok hamar elfelejtették, mire esküdtek fel a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az istentisztelet után lakossági fórumot tartottak. Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke kemény hangon bírálta az RMDSZ csúcsvezetőségét, amiért durván elutasították azt a szándékot, hogy közös listán indulhassanak az erdélyi magyarság képviselői. Tőkés László elmondta: első alkalom, hogy az erdélyi magyarságnak állandó képviselete lehessen Európa fővárosában, szószólóra van szükség, egyfajta ombudsmanra, a nép ügyvédjére. Tőkés László azt is kifejtette, hogy soha nem akart politikai pályára lépni, a lelkészi szolgálatot fontosabbnak tartotta, de most úgy ítélte meg, hogy eljött a cselekvés ideje. Az erdélyi magyarság jövője, a Székelyföld meg- és fennmaradása, az autonómia a tét – hangsúlyozta. Az aláírásgyűjtés kapcsán a püspök fő helyen Erdővidéket és Gyergyót említette, ahol a római katolikusok nagy számban írták alá a támogatói íveket. „Most már nem csak Gyurcsány hazudik, a hazugság politikája zajlik nálunk is, s ez nagyon veszélyes dolog. Ne hazudjunk se magunknak, se egymásnak, se Brüsszelnek, se Európának” – mondta a püspök. /Iochom István: Eljött a cselekvés ideje (Tőkés László Kézdivásárhelyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./
2007. március 8.
Március 7-én véget ért a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett mozgóurnás autonómia-népszavazás Sepsiszéken, kivételt csupán a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyed képez, ahol a hét végéig tevékenykednek a kérdezőbiztosok. A város öt pontján elhelyezett állóurnáknál vasárnapig leadhatják voksukat azok, akikhez nem jutottak el az SZNT önkéntesei – tájékoztatott Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Az Őrkő negyedben azért nehézkes a szavazatgyűjtés, mert elérte a célját az a diverzió, amelynek keretében ismeretlen tettesek pénzt ígérő szórólapokon járatták le az SZNT-t és annak vezetőit. Előzetes számítások szerint a népszavazáson résztvevők 99 százaléka támogatja Székelyföld területi autonómiájának gondolatát. Érezhető volt a román civil szervezetek és pártok bojkottjának hatása, ugyanis a megkeresett román lakosság 80 százaléka visszautasította a voksolást. Az ügyészségi eljárásról Ferencz Csaba a sajtóból értesült. „Nincs bizonyítékom rá, de egyértelmű, hogy a telefonjainkat lehallgatják, bár ez jogállamban megengedhetetlen”– mondta. Az utóbbi napokban kiderült, hogy a titkosszolgálat már 2005 óta folyamatosan figyeli az SZNT vezetőit, és több jelentést küldtek tevékenységükről a Legfelsőbb Ügyészségnek. Az alelnök értelmetlennek tartja a megfigyelést, mint mondta: „az SZNT egész tevékenysége a nyilvánosság előtt zajlik, telefonon is azt mondjuk, amit nyilvánosan hangoztatunk, ezért fölösleges, hogy titkos információk után kutasson a SRI”. /Kovács Zsolt: Érezhető bojkott. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Az RMDSZ-ben a többségében férfi szövetségi képviselők sorozatosan elutasítják a nők számarányos képviseletének bevezetését. Ez a fajta magatartás nem csak az RMDSZ-re, hanem egész Romániára jellemző. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, már hosszú ideje javasolja, állapítsanak meg egy kvótarendszert, azonban az RMDSZ különböző ürügyekkel elutasítja az ilyen kezdeményezéseket. A szenátor demagógiával vádolja mind Frunda Györgyöt, az SZKT elnökét, mind pedig Márton Árpád képviselőt, akik a javaslat elutasítása mellett érveltek. Böndi Gyöngyike jelenleg Máramaros megye prefektusa. 1996 és 2004 között két mandátumot is szerzett RMDSZ-es képviselőként. A prefektus elmondta: nem azért került a bukaresti parlamentbe, mert az RMDSZ-be „kellett volna néhány nő”, hanem munkája miatt. „Mindenért úgy küzdöttem meg, mint egy férfi” – vallja. Nem ért egyet a „kvóta-rendszerrel”: azért toborozzanak nőket a parlamentbe, hogy az arányok rendbe legyenek. Dr. Papp Kincses Emese író, egyetemi tanár, az RMDSZ Hargita megyei tanácsosa leszögezte, sohasem volt kisebbrendűségi érzése. Hozzátette: a középgenerációt még mindig elriasztja az „elvtársnők” pártutasításos előmenetele, Elena Ceausescu emléke, aki öt elemivel akadémikus volt és számos nyugati egyetem díszdoktorává választotta. A hagyományos magyar családmodell nem teszi lehetővé a nők politikai szerepvállalását. Dr. Papp Kincses Emese jelen volt azon a SZKT-n, ahol Eckstein javasolta, hogy minden listára tegyenek fel nőket is, és szégyellte magát, amikor Frunda György gúnyos kommentárja után a képviselők felszabadult nevetéssel leszavazták a javaslatot. Az RMDSZ-ből egyébként nemcsak a nők szorultak ki, hanem olyan kontraszelekció érvényesült, hogy számos, a jelenlegi vezetéssel szemben kritikát megfogalmazni merészelő, elkötelezett férfi is távozni kényszerült a politikai életből. Frunda György szenátor egyetért azzal, hogy az RMDSZ alapszabályzatában rögzíteni kell a nők kötelező jelenlétét, de nem harminc százalékban, ahogyan azt Eckstein-Kovács Péter javasolta. Szerinte tizenöt százalék lenne az elfogadható. /Kevés nő vállal szerepet a hazai közéletben. Az RMDSZ következetesen elutasítja a nők számarányos képviseletét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Marosvásárhelyen kiköltözött a Deus Providebit Tanulmányi Házból a Sapientia- Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/, átköltöztek a két évvel ezelőtt átadott koronkai campusba. „A campusban is éppen csak elférünk, de legalább tudjuk, hogy a saját házunkban vagyunk. Még szerencse, hogy a mérnöki szak végzősei számára az utolsó félévben nincs didaktikai oktatás, így könnyebb elosztani a tantermeket” – nyilatkozta Hollanda Dénes dékán, aki azt szeretné, ha még idén elkezdődnének egy új ingatlan felépítésének munkálatai. A Sapientia-EMTE vezetősége eddig három alkalommal hirdetett versenytárgyalást a bentlakás terveinek elkészítésére, de egyszer sem volt elégedett a benyújtott pályázatokkal. Virág György, a Pro Vita Cristiana Alapítvány ügyvezetője elmondta, hogy a római katolikus egyház tulajdonában levő négyszintes Deus Providebit házba beköltözik a Caritas marosvásárhelyi irodája, a ház működtetői tárgyalást folytatnak a Dáné Károly vezette, bukaresti székhelyű Országos Tankönyvkiadóval. Ezenkívül olyan intézmények és szervezetek jelentkezését várják, amelyek tevékenysége beleillik egy egyházi tanulmányi központ arculatába. /Szucher Ervin: A campusban is szűk a hely. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Furcsa tervvel rukkolt elő Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár a magyar főtanfelügyelők és -helyettesek kétnapos dévai tanácskozásán. Kiderült, hogy Bukarestben négy helyi végzősből akarnak két kilencedik osztályt összehozni. – Ezt úgy képzeltük, hogy valamennyi megyéből a fővárosba irányítanánk 2-3 magyar diákot, akiknek az RMDSZ teljes ellátást biztosítana, és így megmenthetnénk a bukaresti Ady Líceumot – fogalmazott az államtitkár asszony, ki is osztva a feladatot, hogy minden tanfelügyelő nézzen szét a megyéjében, és idejében próbálja becserkészni a Bukarestbe küldendő diákokat. Közben szinte minden erdélyi megyében vért izzadva próbálják összeterelni a két-három, esetleg négy osztályra való magyar kilencedikest. A szórvány megyék tanárai hallgattak, nem ajánlatos szembeszállni a minisztériumi küldöttekkel. Arról nem esett szó, hogy a rendkívül fontos döntéseket hozó bukaresti magyarok csemetéi miért az angol vagy német nyelvű, illetve egyéb elit iskolákba mennek, miért nem mentik meg a bukaresti magyar iskolát? /Gáspár-Barra Réka: Diákra van szükség. Küldjetek! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2007. március 8.
Görgényüvegcsűr többségében magyarlakta település, amelyet román falvak gyűrűje övez. Közigazgatásilag Görgényszentimre községhez tartozik, 1797 lakosa van, a területe és a lélekszám szempontjából a községben lévő tíz település közül a községközpont után a legnagyobb. A falu legnagyobb gondja a Görgényszentimrét Görgényüvegcsűrrel összekötő út rossz állapota. Emiatt a vállalkozók, befektetők elkerülik Üvegcsűrt. A faluban évekkel ezelőtt sokan éltek kőfaragásból, szénégetésből. Kőfaragással ma alig 5-6-an foglalkoznak. Benkő Auróra 16 éve tanít az iskolában, két és fél éve igazgató. A nyolc magyar és hat román osztályban 183 gyerek tanul. A közeli óvodában, a két magyar és egy román csoportban 68 kisgyerekkel foglalkoznak. Az utóbbi években az I-VIII. osztályba járó tanulók száma évről évre csökken, emiatt idén ősztől az üvegcsűri iskolában is átszervezés várható. /Kilyén Attila: Görgényüvegcsűri vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2007. március 8.
Ebben az esztendőben harmadszor vesznek részt Arad megyei kisiskolások a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Egyesülete által kis matematikusok és kis nyelvészek számára szervezett versenyen. Idén 16 iskola mintegy száz versenyzője fejtette meg a feladatlapokat. A lakiteleki döntőre minden iskolából a legjobbak utazhattak tanítóik kíséretében. Az Arad megyei csapat megismerkedhetett a Lakiteleki Népfőiskolával, közösségi programon vehettek részt. Március 8-án kerül sor a versenyre. /(Kiss): Kis matematikusok és kis nyelvészek versenye. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2007. március 8.
A Szatmár megyei Egri községben Csűry Bálint, európai hírű nyelvész, néprajzkutató nevét vette fel az iskola. Szabó Elek polgármester közölte, a sok gyerekre való tekintettel bővítik az iskolát is. A három települést egyesítő községben mintegy 300 óvodás és iskolás tanul, mindhárom helyen szűkös körülmények közt. Ezért a helyi önkormányzat úgy döntött, bővítik az iskolákat. Egriben, ahol 150 gyermek vesz részt az oktatásban, emelet-ráépítéssel hoznak létre több tantermet, Újegriben és Batizgombáson a meglévő osztályokat bővítik. /Bővülnek a magyar iskolák Szatmár megyében. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2007. március 8.
Félévenként tartalmas néprajzi kiadvány jelenik meg, a Kútfő. Kiadja a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Főszerkesztője Burus János magyartanár. A szerkesztőbizottságban négy tanár és nyolc diák van. A Kútfő teret ad a szórványterületekről származó kutatásoknak, dolgozatoknak is, Küküllőpócsfalvától Külsőrekecsinig. Nem csupán diákok gyűjtését közli, hanem úgyszólván minden korosztályt felvonultat. Burus János a hatvanas éveit tapossa, szívén viseli szülőfaluja, Pipe sorsát. Pipe híres szülötte Gyulai Zoltán /1887-1968/ tudós, fizikai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1998-ban, halála 30. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tudós tiszteletére a szülőfalu templomának előterében. Szövege: „Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor, GYULAI ZOLTÁN (1887-l968), aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest egyetemein működött. E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Unitárius Egyház, a Babes-Bolyai Tudományegyetem. ” Pipe – mint sok tucatnyi más erdélyi kistelepülés – haldoklik, az utolsókat rúgja. Jó volna összefogni, utat javíttatni, s belakatolás helyett belakatni ezt a pompás tájat. /Bölöni Domokos: Az embert elviszi az esze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2007. március 8.
Bőséges kínálattal érkeztek március 6-án Nagyenyedre a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó képviselői. Az Áprily-estek keretében a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megrendezett könyvbemutatón Káli Király István, a Mentor igazgatója elmondta, történelmi sorozatuk az Erdély emlékezete. Néprajzi kiadványaik közül húsvét előtt Téglás István Dél-erdélyi hímes tojások c. műve időszerű. A szépirodalmat a Wass Albert-sorozat képviseli, újdonsága a Barackvirág és béke c. Wass Albert-breviárium. Az irodalmi esten a marosvásárhelyi Nagy Pál Napló nélkül c. művét maga a 83 éves szerző ismertette. Bölöni Farkas Sándor: Erdély történetei c. művének bemutatását szintén Nagy Pál vállalta, hiszen a könyv sorsa elhunyt barátja, Izsák József sorsához kötődik. A Bölöni Farkas-kézirat az unitárius püspökség levéltárából való elkobzása után mintegy 20%-ban megsemmisült. Koncz József: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története 1557–1895 között c. kötete Enyedhez is kapcsolódik, hiszen Koncz József az itteni kollégium diákja volt. Sebestyén S. Mihály megírta a marosvásárhelyi kollégium 1895–1944 közötti történetét. Derűt csempészett az előadásba Spielmann Mihály és Spielmann András: Túlélő készlet – kelet-európai vicceket (1917–1989) tartalmazó kötete. A Mentor Kiadó másik bemutatott vaskos kötete pedagógiatörténeti kiadvány: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből, Szabó K. Attila szerkesztésében. /Takács Ildikó: Könyvcsemegék Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2007. március 8.
Romsics Ignác Az 1947-es békeszerződés című monográfiájában kitért az 1946-os közvélemény-kutatásra. A magyar lakosság körében a megkérdezettek 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a trianoni határoknál kedvezőbbeket fog kapni, és csak 22 százalék gondolta úgy, hogy a békekonferencia az 1938-as határokat állítja vissza. Romsics könyvében a kisebbségi magyarságnak szentelt fejezetben kitért arra, hogy Erdélyben az impériumváltás utáni hatalom nem idegenkedett a kisebbségellenes atrocitásoktól, csak nyilatkozataiban emlegetett megbékélést. Délvidéken ennél is súlyosabb a helyzet, vérfürdők után ébredt rá a szerb-jugoszláv hatalom, hogy az atrocitásoknál célravezetőbb a megbékélés, Csehszlovákia területén ráütötték a magyarra, németre a kollektív bűnösség bélyegét. /Lokodi Imre: A gyakorló olvasó fizetése. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2007. március 8.
Serfőző Simon költőt, írót, szerkesztőt, könyvkiadót választották egyhangú szavazással a Tokaji Írótábor Egyesület kuratóriumának elnökévé. A kuratórium megköszönte a három esztendeje elnöklő Vasy Géza irodalomtörténész, egyetemi tanár munkáját. Az 1942-ben született Serfőző Simon Miskolcon él, a kezdetektől a Tokaji Írótábor szervezője, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi magyar irodalmi kapcsolatok kezdeményezője, az Új Holnap főszerkesztője, a Felsőmagyarország Könyvkiadó vezetője. /Új elnök a Tokaji Írótábor élén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 8.
Másfél évtized – huszonkét interjú, egy tanulmány és számos dokumentum címmel jelentetett meg kötetet a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), melyet Kolozsváron mutattak be. A kötet felelős kiadója, a MIT elnöke, Sándor Krisztina. Kolozsváron dőltek el a romániai magyar fiatalok szervezeti életének fontos dolgai. A könyv a MIT életének legfontosabb mozzanatait is tartalmazza. /Farkas Imola: Másfél évtized ifjúsági tevékenysége interjúkban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
