|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4068 találat | lapozás: 1-30 ... 3001-3030 | 3031-3060 | 3061-3090 ... 4051-4068 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. október 5.Nemzetközi romakonferenciát tartottak VáradonA Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a németországi Diakonie RWL (Rajna-vidék–Vesztfália–Lippe Diakónia) 1. Nemzetközi műhely. Hálózatépítés és továbbképzés a Közép- és Kelet-Európában roma projekteket folytatóknak címmel nemzetközi romakonferenciát szervezett az elmúlt hétvégén Nagyváradon. A KREK részéről Farkas Zsolt lelkipásztor, szervező köszöntötte a konferencián részvevőket, akik Németországból, Szerbiából, Magyarországról és országunkból érkeztek. Elmondta, első alkalommal tartanak ilyen jellegű értekezést Nagyváradon. Ezután Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke német nyelvű áhítatot tartott. A Diakonie RWL kelet-európai referense, Stepan Werner elmondta, a romániai cigányokról alig van tudományos felmérés. A romáknak két csoportját különböztette meg. Az elsőben kézművesek, kereskedők kapnak helyet, akik beilleszkedtek a társadalomba, a második csoportban vannak azok a romák, akik hátrányos helyzetbe kerültek a második világháborúban. Az utóbbiak gyárakban dolgoztak, nem volt lehetőségük tanulni. A leszármazottaik is viselik ennek a következményeit, oktatás és munka terén hátrányban vannak. A gazdasági válság még inkább megnehezítette a helyzetüket. Azok a cigányok, akik külföldön dolgoztak, haza kellett jöjjenek a krízis okozta leépítések miatt. Hozzátette, az oktatásra, a roma gyerekek nevelésére kellene fektetni a hangsúlyt a közeljövőben. Elmondta, a második szemináriumon a pályázatokat beszélik meg, valamint olyan terveket, elképzeléseket, amelyekkel hozzájárulhatnának a cigányokat érintő problémák megoldásához. Farkas Zsolt rávilágított, a konferencia többek között arról szól, hogy a megjelent szervezetek partneri kapcsolatot alakítsanak ki egymással, tapasztalatokat cseréljenek, erősítsék az együttműködést. Nagy József Barna, a Nagyváradi Református Cigánymissziós Központ vezetője bemutatta a létesítményt, a szociális napközit, beszélt a gyerekekkel való munkáról, a tanításról. Elmondta, a fő gond a szegénység, és ez nem csak a romákat érinti. Erre kellene valami megoldást kidolgozni. Kijelentette, fontosnak tartja, hogy a cigányok megőrizzék saját kultúrájukat, ám az is lényeges, hogy kötődjenek a magyar hagyományokhoz. A műhelymunka vasárnap folytatódott. Szó volt többek között a cigányság jogi és szociális helyzetéről Nagyváradon. A következő ilyen jellegű konferencia jövő áprilisban lesz Debrecenben. Ennek előkészítésével foglalkoztak a váradi találkozó utolsó napján. Összeállították a különféle régiókat képviselő csoportokat. A cívisvárosban tartandó megbeszélésen főleg a pályázati lehetőségekkel, a pályázatírási technikákkal foglalatoskodnak majd. A konferenciasorozat utolsó szakasza jövő év szeptemberében lesz Budapesten. Ladányi Norbert Tóth Hajnal, Reggeli Újság (Nagyvárad), 2010. október 5.András napjától a fekete márciusigA négy éve elhunyt Sütő Andrást két, időben egymástól távol eső András-napi emlékemmel szeretném megidézni. A hetvenes évek elején, amikor mi, a Kincsesek felköszöntöttük Sütő Andrást, jelen volt Balogh Edgár is, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, illegális kommunista, akit az ’50-es években az általa megálmodott rendszer évekre bedutyizott. Egy adott pillanatban, mindezek ellenére, azt kezdte fejtegetni, hogy a kommunista párt sosem téved. Hajnalban, hazafelé menet, azt kérdi édesapánk: te Előd, a magyarság vezetői ilyen hülyék, vagy ennyire be vannak rezelve? Hozzáteszem: akkor Sütő András háza előtt nem ólálkodtak a szekuritátésok. Nem így 1989 novemberében, amikor a Kincses család szokás szerint levonult András-napot köszönteni. A szekusok kihívóan néztek ránk, hogy éreztessék: rosszul tesszük, hogy áttörjük a félelem falát. András mindezek ellenére derűsen fogadott, Éva sokkal szorongóbbnak tűnt. Arra emlékszem, hogy Tőkés László temesvári kilakoltatási peréről sokat beszéltem, András elég keveset tudott róla, de természetesen érdeklődve hallgatta előadásomat – akkor nem gondoltuk, hogy László konok ellenállása fogja elindítani a kommunista diktatúra bukását. Ebben az időszakban a Sütő-lakást külföldről sohasem lehetett telefonon hívni, és a belső hívások sem mindig sikerültek. Édesanyám rendszeresen járt le kávézni, és ő számolt be telefonon Ági lányuknak, hogy egyelőre minden rendben, Andrást még nem vitte el a szekuritáté. December 22-én, amikor Király Károly, a rendszer híres ellenállója szólt az ünneplő román-magyar, magyar-román tömeghez, azt kérdik tőlem a fiatalok: ugye, menjünk Sütő Andrásért? Mire én: a lehető leggyorsabban. Nagyon hamar megjelent Andris, rendkívül lelkes hangulatban, és ő lett a nap legünnepeltebb szónoka. Megfogalmazta, hogy a történelemben először teljes egyetértésben és érdekazonosságban együtt harcoltak és győztek a románok és magyarok. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezt az egységet meg kell őriznünk. Éljen a Testvériség! Éljen a szabad, demokratikus, minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosító Románia! – kiáltotta. Kétnyelvű beszédére a sokezres tömeg egy emberként ütemesen skandálta, hogy: "Niciodata sovinism! Soha többé sovinizmust!". Ezután alakítottuk meg az RMDSZ-t, karácsonykor, Hajdú Győző, az - (mai nevén Látó) a népharag elől gyorsan elillant, kollaboráns főszerkesztőjének az irodájába. Teljes egyetértésben választottuk meg Sütő Andrást a Maros megyei szervezet elnökének. A következő napon, december 26-án pedig, a Sütő által főszerkesztett Új Élettel egy szinten székelő Vatra irodalmi folyóirat szerkesztőségében létrehoztuk a Barátság platformját. Ebből idézek: "Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi felelősségünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa a gyomot." Sokan szívből-lélekből írtuk ezt alá, de olyanok is voltak, akik álnokságból. Radu Ceontea és Lazar Ladariu újságíró másnap a Papiu líceum tanári szobájában létrehozták a szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneascat. Magyarország akkoriban legjelentősebb emberei látogatták Andrást, kikérték véleményét. Január 2-án őnála ismerkedtem meg Antall Józseffel (aki négy hónap múlva Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke lett), úgyszintén Csoóri Sándorral, Széles Gáborral és másokkal. Sütő mindenre odafigyelt. A városi vezetésbe Judea ezredesék 5 románt és 2 magyart választottak. Közös tiltakozásunk hatására megismételtettük a választást. Amikor András azt mondta Judeának, hogy az 5–2 arány a Ceausescu- féle "egészséges kompozíció" tovább éltetése, azt a választ kapta, hogy ő (mármint Sütő) szintén csausiszta volt. Erre András kerek-perec szemébe mondta, hogy más annak a helyzete, aki végig kiszolgálta a rendszert, mint Ön, és más azé, aki szembefordult a rendszerrel és ezért 10 éve kitiltották a szellemi életből. Lehet, hogy Judea ezredes mint igazi ,,cine mintye" ezért védte aztán olyan silányul Sütő Andrást azon a borzalmas március 19-én, a fekete március első napján. Amikor Vincze János létrehozta a Független Magyar Pártot, közösen szólítottuk fel a Maros megyei magyarságot, hogy ne hagyja megbontani a magyarság egységét. Az akkori RMDSZ persze egészen más volt, mint a mai. Az 1990 februári gyertyás-könyves tüntetésről, miután már meghirdetésre került, le akart minket beszélni Domokos Géza, az RMDSZ akkor még ideiglenes elnöke. Andris felhívott és azt mondta: ugye Előd, nincs jogunk megakadályozni azt, hogy a magyarság megmutassa, milyen fontosnak tartja a teljes körű anyanyelvi oktatást, fennmaradásunk egyik zálogát? A százezres gyertyás-könyves tüntetésen Sütő András négyszer beszélt. Egyik beszéde jobb volt, mint a másik. Amikor a Cuvântul liber című marosvásárhelyi napilap 1990. március 14-i száma lehozta az ominózus Nagy-Magyarország-térképet, vad, uszító kommentárral kiegészítve, és azt másnap, éppen március 15-én, fő műsoridőben beolvasta a román központi televízió, tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban! Követelésemre a TV bukaresti szerkesztői beleegyeztek, hogy másnap a replika jogán közöljék cáfolatunkat. A cáfolat szövegét négyen fogalmaztuk meg: Smaranda Enache (akiről ki kell mondanom, eljött az ideje, hogy ő legyen az igazi marosvásárhelyiek, románok és magyarok, magyarok és románok polgármestere), a másik három aláíró pedig: a sajnos már szintén néhai Jakabffy Attila, Sütő András és magam voltam. Természetesen a tiltakozást Sütő András a Maros megyei RMDSZ elnökeként írta alá. Egy mondatra pontosan emlékszem, amelyet András kimondott kérésére iktattunk be: "Határozottan tiltakozunk a szerkesztők által elkövetett szellemi hamisítás ellen, és a mód ellen, ahogyan a Ceausescu-ellenes anyagot bemutatták. Ez a kijelentésünk a felhívás szövegére vonatkozik, és semmi esetre sem értendő a szöveg mellé csatolt térképre" (Megjegyzésem: az újság és a tévé Nagy-Magyarország részeként ábrázolta Erdélyt, riogatva az ettől rettegő románokat.) Sütő sorsának alakulását biztosan befolyásolta az, hogy a pogrom forgatókönyve kigondolóit a bukaresti tévében általam felolvasott, de Sütő nevével fémjelzett tiltakozás nehéz helyzetbe hozta, mivel teljes mértékben megcáfolta az uszítók hazugságait. Sütő András és mindazok, akik akkor a magyarság sorsát igyekeztek jobbítani, nemcsak ily módon próbálták megakadályozni az etnikai összecsapást, hiszen a forró márciusi napokban úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk a magyarságot, ne menjen az utcára, ne csapjon össze a román tüntetőkkel, mert mindezt ellenünk és a demokratizálódás leállítására szeretnék fordítani. Ha ennek a határozatnak a szellemében 1990. március 19- e délutánján Sütő András nem megy fel az RMDSZ-székházba, hogy hazatérésre bírja a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöki székéből való elmozdításom ellen az utcán tüntető magyarokat, már aznap megtörténik a román-magyar összecsapás. Akkor – minden valószínűség szerint – megmaradt volna fél szeme világa, amelyet ügyünk védelmében vesztett el. Ezért is érzem olyan nemtelennek az ellene intézett támadásokat. Egyik kötetének azt a címet adta, hogy Szemet szóért, én úgy fogalmaznék, hogy szemet jogainkért. De nem csak fél szeme világával fizetett ezért, hanem megrövidült életével, hiszen az elrákosodás az üres szemüregből indult. Ne feledjük, Sütő az elszenvedett borzalmak után sem szűnt meg közösségünk sorsáért aggódni, szót emelni érettünk. Jó lenne, ha hivatásos politikusaink példát vennének az 1990-es helytállásból. Most már tudjuk, nem jártunk, nem járhattunk sikerrel, a szekuritátés túlerővel, nemtelen eszközeikkel szemben csupán a demokrácia eszközeivel élve nem győzhettünk. Elmondhatjuk, valójában Sütő András félig vakon mégis győzött a nemtelenség és a gyűlölet fölött. (Szerkesztett szöveg, elhangzott a Sütő András Baráti Egyesület emlékülésén) Dr. Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely), 2010. október 5.A MOGYE is kitárta kapuitTegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 5.500 hallgatója számára kezdődött el az új tanév. Az évnyitó ünnepségnek helyt adó Mihai Eminescu Ház nagyterme kicsinek bizonyult, sok diák kint rekedt az előcsarnokban. A több mint 950 "gólyát", a jelen levő szülőket és a felső éves hallgatókat dr. Copotoiu Constantin rektor, dr. Nagy Örs tanulmányi rektorhelyettes, dr. Brânzaniuc Klára, a kutatásért felelős helyettes rektor és az egyetem rangidős professzora, Nicolaescu Ioan valamint Pascan Marius prefektus köszöntötte. A beszédekben elhangzott, hogy Marosvásárhely arculatának, hírnevének meghatározó eleme a MOGYE, s az itt folyó gyógyító munka betegek százait vonzza az ország egész területéről. Ennek olyan előzményei vannak, ami premiernek számít az orvostudományban – hangsúlyozta a rektor, aki dr. Száva János ortopéd professzor úttörő munkásságát emelte ki elsősorban. Az orvosi és gyógyszerészeti pálya nemcsak mesterség, hanem hivatást jelent – emelték ki a szónokok, akik a gyógyító munka mellett a kutatás fontosságára hívták fel a hallgatók figyelmét. Ezt szolgálja az egyetemen folyó doktori és (júliustól újdonságként) a posztdoktori képzés is, amely 40 doktorátusi címet szerzett fiatalnak biztosítja három évig, havi ezer eurós ösztöndíjjal, hogy a megkezdett kutatási témán tovább dolgozzon – válaszolta kérdésünkre a kutatásért felelős rektorhelyettes. Ezenkívül az elmúlt évek során megnyert kutatási pályázatok lehetővé teszik a diákcserét, a neves külhoni egyetemeken való tanulás, kutatás lehetőségének megteremtésével. Kezdetben lehet, hogy könnyebbnek, szabadabbnak tűnik az egyetem a középiskolánál, de meg kell szokni, hogy másképpen kell tanulni annak, aki sikeresen szeretne előre haladni – hangzott el dr. Nagy Örs egyetemi tanár, az oktatásért felelős rektorhelyettes magyar nyelvű beszédében, aki az oktatók erőfeszítéseiről szólva kifejezte reményét, hogy a most elsőévesek is büszkék lesznek majd arra, hogy a MOGYE hallgatói voltak. A szülőkkel való kapcsolattartás fontosságát említette a rektor, az elmúlt egyetemi évben ugyanis előfordult, hogy néhányan az utolsó pillanatban értesültek arról, hogy egyetemista gyermeküknek évet kell ismételnie. Elhangzott, hogy sikeresnek tartják a sporttanári szak beindítását is, ahol második alkalommal szerveztek felvételit. Az egyetemen három nyelven folyik a tanítás, a román és a magyar mellett az idén újabb 60 külföldi diák kezdi el angol nyelvű tanulmányait. Az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti, valamint a fogtechnikusi, egészségügyi asszisztensi és bábaképző mellett a kinetoterápiával, táplálkozástannal gazdagodott szakokon tegnap az eligazítás, sőt az oktatás is megkezdődött a MOGYE-n. A szeptemberben aláírt A jövő egyeteme projekt keretében pedig jelentős összeget fordíthatnak az oktatási folyamat korszerűsítésére, a mesterképzés beindítására és a tananyag kiadását elősegítő nyomda működtetésére. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 5.Vetélytárs vagy partner? – Új párt a magyar politikai porondon –Az RMDSZ eljövendő partnernek szeretné a Tőkés László által alakítandó új magyar pártot, az MPP pedig úgy véli, nem nekik kell tartaniuk a konkurenciától, ha létrejön a politikai alakulat, az RMDSZ szavazótáborát ritkíthatja majd. A konkurenciát partnerséggé kell majd alakítanunk, eddig is ezt szorgalmaztam, ezután is ezt teszem – nyilatkozta Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke válaszul Tőkés László és az EMNT vasárnapi bejelentésére az új párt megalakításának szándékáról. Kifejtette: meggyőződése, az erdélyi magyarság ügyét hosszú távon csak a magyar összefogás rendezheti, jó példa volt erre a 2009-es EP-választás, a részvételi arány, az eredmény egyaránt jelezte, ez a járható út. Tamás Sándor szerint a Tőkés László nevével fémjelzett alakulatnak – függetlenül attól, hogy pártként bejegyzett formában vagy csak mozgalomként működik majd – kell az RMDSZ-szel közösen választ adnia a kihívásokra, megoldást keresnie a magyarság gondjaira. Tamás Sándor a Magyar Polgári Pártot nem tartja harmadik erőnek, véleménye szerint politikai súlyuk és befolyásuk oly mértékben csökkent, hogy nem rúgnak már labdába. „A jövőben egy erős hálózattal rendelkező RMDSZ-szel és az egyre hangsúlyosabban jelentkező Tőkés-féle alakulattal kell majd számolni” – fejtette ki az RMDSZ háromszéki elnöke. Az MPP nem aggódik az új párt megjelenése miatt, igaz, nem tartják indokoltnak létrehozatalát, de mivel mindig a választás szabadságát hirdették, nem ítélhetik el egy új politikai alakulat bejegyzését – nyilatkozta Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke. Kifejtette, érthetetlen számára, hogy Tőkés László, aki mindig is pártok fölöttinek vallotta magát, hogyan akarja most „leszűkíteni látókörét” egyetlen formációra. Kulcsár egyébként úgy véli, az új párt miatt az RMDSZ-nek kell aggódnia, legutóbb Tőkés a szövetség listáján jutott be a Európai Parlamentbe, így onnan vonz majd el voksokat és embereket. Annak idején Tőkés László függetlenként való megválasztását az MPP támogatta, ők mindenkinek helyet adtak, aki a jobboldalon kíván politizálni, ám ha Tőkés úgy érzi, nincs helye ott, sok sikert kívánnak neki – hangsúlyozta Kulcsár. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2010. október 5.Ultimátum a tanügyi törvényértHa jövő szerdáig nem mozdul ki a holtpontról az oktatási törvény szenátusi vitája, és nem adják egyértelmű jelét, hogy rövid időn belül szavaznak a jogszabályról, a kormány elindítja a felelősségvállalási procedúrát — tudtuk meg Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől, aki tegnap részt vett azon a koalíciós tárgyaláson, ahol erről döntöttek. Az RMDSZ vezetői a múlt héten határoztak arról, ultimátumot nyújtanak be, és követelik, a kormány vállaljon felelősséget a tanügyi törvényért, mert a szenátus oktatási bizottságában az ellenzék van többségben, és időhúzással próbálja akadályozni az elfogadást. Bokor Tibor szenátor, aki tagja a bizottságnak, elmondta: a jelenlegi ütemben márciusra sem lenne érvényes jogszabály a tervezetből, ellenzéki kollégái mindegyre visszatérnek már elfogadott pontokra, újra és újra alaposan át kívánják rágni a már megvitatott cikkelyeket, így alig észlelhető haladás. Ahhoz, hogy jövő tanévtől alkalmazni lehessen az új törvényt, minél előbb el kell fogadni, hisz alkalmazása, az új módszertan kidolgozása is időt igényel. Márton Árpád kifejtette, ha jövő szerdán a kormány a felelősségvállalás mellett dönt, akkor a képviselőházban megszavazott változatot küldi el a parlamentnek, a honatyáknak néhány napon belül kell módosításokat javasolniuk. Ezt követően a kabinet határoz arról, mit iktat a jogszabályba és mit nem, majd ismét elküldi a törvény végleges változatát, és bejelenti, ezért vállal felelősséget. Ha az ellenzék nem nyújt be bizalmatlansági indítványt, a jogszabály elfogadottnak tekinthető. Ha beterjesztik az indítványt, akkor arról szavaz a két ház plénuma, ám ha nem nyerik el a többséget, a törvény érvényes, és a kormány is marad, ellenkező esetben megbukik. Ha minden akadályt sikerül leküzdeni, az alkotmánybíróságnak is véleményt kell mondania a jogszabályról, és csak azt követően kerül az államelnök elé kihirdetésre. Tavaly ősszel az alkotmánybíróság visszadobta a törvényt, arra hivatkozva, hogy nem lehet ilyen jelentőségű jogszabályt közvita nélkül, felelősségvállalással elfogadni. Márton Árpád szerint azóta nemcsak közvita, de parlamenti vita is zajlott, így már nem érvényes ez a kifogás, és esély van arra, hogy a taláros testület ne vétózza meg az új oktatási törvényt. Erdély.ma 2010. október 6.Markó Magyarország honvédelmi miniszterével emlékezett AradonA térség népeinek, így a románoknak és a magyaroknak közös a sorsa az új Európában, a két népet számos területen kötik össze az érdekek, együtt kell keresniük a választ korunk kérdéseire - ezeket a gondolatokat fejtette ki szerdán Aradon Hende Csaba honvédelmi miniszter és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. A Nemzeti Gyásznap alkalmából az aradi Szabadság-szobornál délután rendezett ünnepségen mindkét politikus a mai kor követelményeinek a tükrében emlékezett meg a 161 évvel ezelőtt kivégzett tábornokokról. Hende Csaba beszédében megállapította: a Magyar Köztársaság tudja, hogy mivel tartozik a nemzetnek. Együtt kell összekötnünk azokat a szálakat, amelyeket a történelem vagy a közelmúlt felelőtlensége elszaggatatott - mondta. "Román barátaink tapasztalataiból tanulva vezettük be a kettős állampolgárság intézményét a határon túli magyarság számára. Erőteljesen támogatjuk a magyar közösség decentralizációs és autonómia törekvéseit. A magyar kormány kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyarság sorsára, közösségeinek, intézményeinek megőrzésére és gyarapítására. Figyelünk mindazokra, akik magyarként élnek és dolgoznak, s ha kell, a mindennapokban küzdenek meg nemzetünk jövőjéért, közös megmaradásunkért" - fejtette ki a honvédelmi tárca vezetője. A román és a magyar népnek közös a sorsa - hangsúlyozta a miniszter. "Most Dunának, Oltnak valóban egy a hangja. De ez a hang most sem nem morajos, sem nem halotti hang, hanem egy kis jóindulattal és képzelőerővel a jövő zenéjét is meghalljuk benne" - tette hozzá. Kifejtette: most nem csak törekszünk a stratégiai partnerségre, hanem kapcsolataink mindkét fél gondosan mérlegelt és tiszteletben tartott érdekein alapulnak. Ezek számtalan létfontosságú területen kapcsolják össze a két országot - állapította meg. Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy itt, Közép-Európában hosszú távon tudunk-e olyan együttműködést kialakítani, amely választ ad a kor nagy kérdéseire, a globalizáció kihívásaira, az energiagazdálkodás, vagy éppen a Duna stratégia által felvetett kérdésekre - mondta a szónok. "Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy együtt keressük-e, s vajon megtaláljuk-e a béke és a boldogulás közös ösvényeit. Én azt hiszem, hogy van okunk bizakodni!" - hangsúlyozta Hende Csaba. Markó Béla úgy fogalmazott: a Szabadság-szobor nemcsak a magyarok, hanem minden itt élő nemzet szabadságát hirdeti. Emlékeztetett az aradi vértanúk halála óta eltelt százhatvanegy esztendő krónikájára, amelyből úgy tűnhet: a népek, nemzetek soha semmit nem tanulnak a borzalmakból, vagy legalábbis mintha nagyon gyorsan elfelejtenék azokat, újból és újból kezdik elölről a gyűlölködést. "Én nem hiszek abban, hogy nekünk saját kárunkon kellene megtanulnunk mindezt" - szögezte le az RMDSZ elnöke, aki szerint nem szabad ismét a múlt csapdáiba esni, hiszen az idegengyűlölet, a kizárólagosság, az intolerancia ma ugyanolyan veszélyes, mint bármikor a múltban volt. A közös Európa új megkötöttségekkel és kötelezettségekkel jár, de mégiscsak együtt vagyunk már, minden magyar ember és minden nép Európának ebben a részében. Ezeket a népeket együttműködésre ítélte a történelem - állapította meg Markó Béla. Az aradi megemlékezéseken részt vett Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár is, jelen volt Ujhelyi István, az Országgyűlés MSZP-s alelnöke és Mesterházy Szilvia, az MSZP elnökének felesége, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul és több más magyarországi és romániai magyar tisztségviselő. MTI Impulzus.ro 2010. október 6.Partiumi Diákszínjátszó FesztiválOktóber 8. és 10. között Szilágycsehben immár tizenkettedik alkalommal tartják meg a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. A diákszínjátszó csoportok seregszemléjén megyénk is képviselteti magát, valamint a zsűritagok között Bessenyei István szatmárnémeti színművész is értékeli majd a diákok előadásait. Október 8–án a Szilágycsehi Művelődési Házban a tasnádi Teletinik csapat (Én tudom a dallamot, te tudod a szót), szombaton pedig szatmárnémeti és kaplonyi csapatok is megmutatják tehetségüket. erdon.ro 2010. október 6.Az RMDSZ kormányon marad…Nehezen, lassan, sok habozás és csűrés-csavarás nyomán születnek a döntések a kormányban. Ezt elismerte ma Markó Béla miniszterelnök-helyettes is – ám hozzátette, hogy az RMDSZ ezzel együtt változatlanul kormányon akar maradni. Elégedetlen Markó Béla a kormány működésének több aspektusával is, mégis hangsúlyozza, hogy az általa vezetett RMDSZ kormányon akar maradni továbbra is. Markó, aki a kabinetben miniszterelnök-helyettes, Aradon szólt aktuálpolitikai ügyekről. Szerinte nehezen, lassan, sok habozás és csűrés-csavarás nyomán születnek a döntések a végrehajtásban, de nem akarnak onnan kilépni. Arra a kérdére, hogy az RMDSZ elképzel-e más kormányzati formulát is, Markó azt válaszolta, hogy bármilyen más kormányban is “ugyanazt tenné” a szervezet. Nem örülnek A készülő bizalmatlansági indítványról úgy fogalmazott, hogy a kisebbik kormányerő törvényhozói egységesen fognak fellépni ellene – mint ismeretes, ha az indítványt elfogadnák, akkor a PDL és az RMDSZ alkotta kormány megbukna. “Közülünk senki nem fogja megszavazni” – jelezte. Szóba került Tőkés Lászlóék pártalapítási elképzelése is. Markó erre úgy reagált, hogy az RMDSZ nem örül neki – majd hozzátette, hogy Tőkés különben is az RMDSZ listáján jutott be az EP-be. Mi több, Markó szerint “nagyon nagy hiba” új pártot alapítani. Újságírók arról is kérdezték, elképzelhető-e, hogy Tőkésék majd elszipkázzanak RMDSZ-es honatyákat, s egyszercsak külön parlamenti frakciót hozzanak létre. Markó szerint “ez már a mesevilág, ilyesmi nem történhet meg”. erdon.ro 2010. október 6.Könyvbemutató: Bihari tájházak és kiállítóhelyekBihar megye – A napokban mutatták be Érmihályfalván a Bihari tájházak és kiállítóhelyek című kiadvány második kötetét, mely megyénk nevezett intézményeivel foglalkozik. A könyv a helyi könyvtárban megvásárolható. Pár nappal korábban volt ugyancsak Érmihályfalván annak a weboldalnak a bemutatója, mely a partiumi múzeumok és tájházak között segít eligazodni az érdeklődőknek, a Dióverő Szíp Napokon pedig, az elmúlt vasárnap délután mutatták be a Berettyóújfalui Bihari Múzeum munkatársainak, Sándor Máriának és Kolozsvári Istvánnak Bihari tájházak és kiállítóhelyek című második, Bihar megyével foglalkozó kötetét (az elsőben Hajdú–Bihar szerepelt, ebből pedig hiányzik a várasfenesi tájház, mert azt májusban, a kötet szerkesztésének lezárása után avatták fel). A könyv és a weblap között természetes „átfedés” van, így nem meglepő, hogy előbbit utóbbi készítője, Csorba Sándor muzeológus ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, kiemelve az eltűnőben lévő civilizációs elemek megmentésének szükségességét, mert – mint fogalmazott – ha ezeket elveszítjük, akkor szegényebb lesz a világ a nagyszüleinket unokáinkkal összekötő, rólunk szóló értékekkel. További kötetek készülnek Csorba Sándor a könyv előnyeként értékelte annak háromnyelvűségét (magyar, román, angol), azt, hogy a 15 intézmény elérhetőségeit is tartalmazza, de nem csak címekkel és telefonszámokkal, de gyakorlatban is, térképeket mellékelve – és ezek által a kiadvány útikalauzként is használható. Kiemelte Bogya Pál fotós illusztrációit, hiszen a jó fényképek többet mondanak sok szónál. Ezekből a képekből, illetve a Hajdú–Bihar megyéről szóló könyvben találhatóakból kiállítást is összeállítottak a bemutatóra, mely ezen a héten még megtekinthető a kultúrházban. A szerzők nevében Sándor Mária elmondta, tervezik a természeti értékeket és műemlékeket leltárba vevő kötet elkészítését is. A könyv a helyi könyvtárban 15 lejért vásárolható meg. erdon.ro 2010. október 6.Civil kerekasztal Nagyváradon – Lehet a politikától független magyar kulturális élet?Tavaly decemberben alakult meg a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) huszonhat magyar civil szervezetet toborozva alapító tagjai közé. Hétfő délután a váradi Posticumban tartottak ülést, amelyen a legaktuálisabb, a megyeszékhely magyar közösségét érintő kulturális eseményekről és problémákról tanácskoztak. A huszonhat alapító szervezetnek még a fele sem képviseltette magát. Az ülést Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (Bincisz) elnöke vezette. Mint megtudtuk, a hétfői tanácskozás azt a decemberben esedékes gyűlést volt hivatott előkészíteni, amelyen az NCK egyéves évfordulóját ünnepli, s feltérképezi azt az utat, amelyen a szervezet folytatni akarja tevékenységét. Több téma került terítékre. Fleisz kihangsúlyozta, hogy az NCK-nak arra kell törekednie, hogy semmilyen politikai irányzatnak ne kötelezze el magát. A civil kerekasztalhoz csatlakozott tagszervezeteket azonban nem lehet kötelezni semmilyen politikai pártállásra, sem elhatárolódásra. Ennek függvényében a civil szervezet elnökének az a kijelentése, miszerint a kulturális rendezvények megszervezése ne függjön politikai szervezetektől, eléggé kivitelezhetetlen vágyálomnak tűnik, ugyanis azzal az ülés részvevői is tisztában voltak, hogy „márpedig pénz nélkül manapság nincs kultúra”, nincsenek rendezvények, a pénzt pedig a politikai pártok ítélik oda. Az NCK egy nem bejegyzett, független szövetség, így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nagyjából semmilyen nyomást sem gyakorolhat azokra a „pénzosztó hivatalokra”, amelyek politikai szervezetek nyúlványaiként működnek. Fleisz előállt egy olyan javaslattal, hogy az NCK hozzon létre egy kulturális kuratóriumot, amelynek tagjai rangsorolnák fontossági sorrendben a Váradon szervezendő rendezvényeket, odafigyelnek arra, hogy ezeket ne szervezzék egymásra, s megtartásuk lehetőleg ne gerjesszen a magyar közönséget megosztó politikai indulatokat. Ezt a javaslatot azonban végül nem fogadták el. Az ülésen szót kapott Rencsik Imre, a Posticum Keresztény Kulturális és Ifjúsági Központ egyik vezetője, aki ebben az évben az NCK ügyvezetői tisztségét tölti be. Az ügyvezető elmondta, folyamatosan dolgoznak azon, hogy az NCK közérdekű információi a világhálón is elérhetőek legyenek. A Posticum és Rencsik erre az évre vállalta a szervezet ügyeinek intézését, a következő esztendő ügyvezetőjét majd a decemberi gyűlésen választják meg. Több jelenlevő úgy vélte, jó lenne, ha Rencsik maradna a következő évben is az ügyvezető, ugyanis elégedettek voltak eddigi munkájával, s a Posticum is megfelelő „bázisként” szolgált. Meleg Attila, az MM Pódium vezetője is beszélt terveikről. Szó esett A művelődés hete – A tanulás ünnepe rendezvénysorozat tervbe vett eseményeiről, s javaslatokat vetettek fel a Magyar Kultúra Ünnepe 2011 című rendezvény megszervezéséről is.. Az ülés végén érdekes vita alakult ki arról is, miért nem mennek a fiatalok a rendezvényekre, hogyan lehetne ezen változtatni, milyen is a közönségbarát rendezvény. Végül Fleisz megköszönte a jelenlevőknek a részvételt és a hozzászólásokat, s reményét fejezte ki, hogy a Nagyváradi Civil Kerekasztal ezután még jobban tudja segíteni és szolgálni a magyar kultúra megmaradását a Pece-parti Párizsban. Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 6.Több mint nyolcezer pedagógus és egyetemi tanár vonult utcára tegnap Bukarestben a júliusban bevezetett 25 százalékos bércsökkentés ellen tiltakozva. A tanárok a kormány épülete előtt gyűltek össze, majd onnan a munkaügyi, az oktatási minisztérium elé vonultak, egyesek közülük ugyanakkor az elnöki hivatal előtt is tüntettek. Krónika (Kolozsvár)2010. október 6.Beder Tibor - könyvismertetőBeder Tibor Apadó fájdalom című könyve a székely népről szól, tulajdonképpen egy lármafa a székelységnek, mely figyelmeztetni akarja a népet arra, hogy a föld, ahol élnek lassan elrongálódik, és ne hagyják azt elveszni. Szatmárnémetiben első alkalommal került sor Beder Tibor csíkszeredai író könyvbemutatójára, melynek helyszíne a Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme volt. Beder Tibort mint írót, mint egykori földrajz szakos tanárt, és a Julianus Alapítvány elnöke ként ismerik. A könyvismertető előtt Muzsnay Árpád, az EMKE elnöke tartott köszöntő beszédet. Beder Tibor továbbra is tanári hivatásának él: "Apadó fájdalom" című könyvében tetten érhető az oktatói szándék, amely tulajdonképpen egy lármafa, azaz figyelmeztetőjelként szolgál a székely nép számára. Könyve a székely öntudat erős megnyilvánulása. Az író a téves fogalmak elkerülése végett röviden ismertette Székelyföld helyzetét, és a székely ember tulajdonságát, akit erős regionális tudat jellemez. Könyvével fel akarja hívni a székely ember figyelmét arra, hogy továbbra is éljen abban a tudatban, hogy ő a székely földhöz, a székely közösséghez tartozik, továbbá meg akarja tanítani a székelységet arra, hogy a közösséget, és azt a földet ne hagyják elveszni, illetve őrizzék hagyományaikat. Az író Székelyföldet bejárva, a székely nép történelmének számos meghatározó pillanatát megidézve, egy összefoglalót készít arról a folyamatról, amely a mai állapothoz vezetett. A kőkösi hídról indul, útja során körülnéz Aranyossszéken, a Barcasági medencében és Moldovában, vizsgálva a székelység fogyatkozásának okát. Megvizsgálja az örmények és a szászok sorsát, valamint a csángók drasztikus fogyatkozását, és figyelmeztet arra, hogy a székely nép van soron... Póti Orsolya, szatmar.ro 2010. október 6.Találkozások helyszíne225 éves a cserefalvi református templom "Várak és kastélyok csak elvétve vannak a Nyárád mentén, egymásnak köszönő harangtorony viszont annál több. Amikor a Vácmány-tetőről lenézek a völgybe, s meghallom a harangzúgást, megnyugtató érzés fog el: a Nyárád mentiek itthon vannak" – hangzott el vasárnap Ötvös József, a Vártemplom esperese, az Erdélyi Református Püspökség generálisdirektorának prédikációjában, aki a cserefalvi református templom fennállásának 225. évfordulójára szervezett ünnepi istentiszteleten hirdette az igét. Azon a szent helyen, amely a mai 250 lelkes gyülekezet elődeinek összefogásából, hálájából született. Két és egynegyed századdal ezelőtt a Cserefalván élő negyven református család arról panaszkodott, hogy Nyárádszentbenedek leányegyházaként csak minden harmadik vasárnap van istentisztelet kicsi templomukban, amit más alkalmakkor a nagy harangzúgásában is zárva kell tartani. Mivel tele voltak vágyakozással, hogy náluk is rendszeresen szóljon az ige, bár nem voltak gazdagok, javaikat összeadták és 1785-re felépítették a mai templomot. Azt a lelki házat, ahol Istennel és egymással találkozhatnak, s amelyhez az élet legfontosabb eseményei, a születés, a házasság, a konfirmáció, a temetés kötődik. A templom sok megpróbáltatáson ment át, 1843-ban leégett, tornyát ágyúval lőtték, de minden nemzedék kijavította és továbbörökítette azt a helyet, ahol anyanyelvünkön szól az ima, s amely a mindenkori találkozások helyszíne – hangzott el Soós Noémi lelkész történelmi visszatekintőjében. A cserefalvi lelkész asszony elmondta, hogy bár vizesek a falak, s a gyülekezetnek továbbra is szerények a lehetőségei, mégis össze tudtak fogni, újraépítették a járdát, elvezették a szennyvizet, újrafestették a kerítést, a cinterem bejáratát. Munkájukat az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal is támogatja, amelyet Osváth Csaba képvisel. A cserefalvi gyülekezet az évek során jelentős segítséget kapott a leeds-i angol és a luntereni holland testvérgyülekezettől – hangzott el Farkas Domokos gondnok beszédében. Az angol testvérgyülekezetet a 87 éves Norman Highly, a lunterenit Jan Hassink képviselte, akik saját közösségeik üzenetét tolmácsolták. Az istentiszteleten megindító szavakkal Kapás Imola mondott imát, az idős korosztály képviseletében Debreczeni Lujza szavalt, s verset mondtak, énekeltek a gyermekek és a fiatalok. Aki pedig támogatni szeretné a salétromos falak megmentését, a Simon Miklós által e célra készített perselybe teheti hozzájárulását. Az évfordulós ünnepség a cserefalvi asszonyok hozzáértését bizonyító szeretetvendégséggel ért véget a helyi művelődési házban. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 6.Akik a hazát a magasban szívekben építikKórushangverseny a Vártemplomban Vasárnap este a marosvásárhelyi Vártemplomban újra alkalmam volt meghallgatni a tavasszal már Szovátán is megcsodált marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart. A 2008-ban alakult együttest két magyarországi iskolanővér, Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera hozta létre, zenés missziójuk részeként. A gyerekek Szovátáról és a Felső-Nyárád mente hét falujából valók: Jobbágytelkéről, Székelyhodosról, Ehedről, Deményházáról, Mikházáról, Nyárádköszvényesről és Nyárád-remetéről. "Az a szándék vezette a kórusvezetőket a Nyárád menti kis falvakba, hogy a muzsika, a kóruséneklés segítségével éltető és élni segítő közösségeket hozzanak létre, hogy lehetőséget teremtsenek, reményt ébresszenek" – olvasom a műsorfüzetben. Nemes célkitűzés, melynek megvalósítása sok-sok szeretettel végzett rendszeres nevelői munkát igényel, nehéz körülmények között, hiszen a fiatalokat nyolc helység iskoláiból, gyülekezeteiből válogatták a nővérek, nem rettenve vissza az utazások és utaztatások fáradozásától sem. És milyen jól válogattak, milyen szakértelemmel csiszolhatták e hangokat, hiszen a kórus hangzása, bátran merem állítani, szebb, mint sok zenei szakiskola kórusáé. Talán azért, mert – mint városi zenepedagógus, fájlalva tapasztalom – a városi gyerekek nem, vagy nagyon keveset énekelnek. Az egészséges, szépen zengő énekhang kisiskolás korban fejleszthető. A falusi gyerekek gyakrabban, többet énekelnek, és nem csak az iskolában, ezért természetesebben, szebben szólalnak meg a kóruséneklésben is. A kórus többnyire magyar zeneszerzők műveiből kialakított repertoárja és annak tiszta intonációjú művészi előadása is példaértékű lehet a szakmabeliek számára. És még egy pozitívum, mely a zene nevelő hatását bizonyítja: a fegyelem, ahogyan a nagyszámú, többnyire kisiskolás székely ruhás csapat viselkedett az éneklés ideje alatt, de utána is. A hangverseny második részében a marosszékiek vendége, a budapesti Andor Ilona Baráti Kör Kodály Női Kórusának igényes műsora hangzott el, Breinich Beáta és Székely Gabriella szólóival, Parlagi Virág orgonakíséretével, B. Horváth Andrea vezényletével. A végén nem maradt el az összkari hangzás sem, a közkedvelt Dona nobis pacem kánon előadásának köszönhetően. Köszönjük az élményt és a példaadást. Kovács András karnagy, Népújság (Marosvásárhely), 2010. október 6.Megemlékezés azokról, akik a szabadságért adták életüketOktóber 6-án a 161 évvel ezelőtti tragikus őszre, a magyarok szabadságküzdelmének elfojtására és a forradalom utáni megtorlásra emlékezett politikai nyilatkozatában Pető Csilla képviselő. A magyar történelem gyásznapjai között ez az egyik legismertebb. Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét. Ma nem annyira a harag, mint a dac és mindenekfelett a mártíroknak kijáró tisztelet kifejezője kell legyen ez az emléknap. A bosszú, a megtorlás, a megfélemlítés politikájának emléke nem szabad lesújtson, megfélemlítsen, hanem bátorítson, ösztönözzön: ha ilyen kiváló emberek áldozták életüket a magyar nemzetért és egész Európa szabadságáért, akkor igyekezzünk méltók lenni hozzájuk – hangzott el a beszédben. A képviselő asszony kijelentette, hogy ezen tragikus esemény legfontosabb üzenete nem lehet más, mint hogy a szabadság eszméjének porba tiprása nem fegyverezte le nemzeteinket. Ezért életútjuk végére gondolva, nemzeti hovatartozástól függetlenül mind a magyar, mind a román nemzetnek követniük kell őket a hitben – mutatott rá. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 6.Pusztul a Házsongárdi temetőA Kárpát-medence történeti szempontból egyik legfontosabb sírkertje a kolozsvári Házsongárdi temető. A csupán területileg védett sírkert értékei szinte hétről hétre fogyatkoznak – írja a műemlékem.hu magazinja. „A 2004-ben megjelent romániai műemlékjegyzék „B” kategóriás védelemben részesítette a Házsongárdi temetőt, vagyis a területe védett, azonban az egyes síremlékek védtelenek. Tavasszal a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal közösen 250 sírt mértünk fel és dokumentáltunk, majd kértük az egyedi védelmüket, azonban ez a történetileg értékes állománynak kevesebb mint az egyötöde” – mondta el a műemlékem.hu-nak Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Hozzátette: ugyan civil szervezetük már 1999 óta küzd a síremlékek és a temető megőrzéséért, az egyedi védelmek benyújtása óta elmérgesedett a korábban jó viszony a temető fenntartójával. Szinte hetente tűnnek el sírkövek, vagy síremlékekhez tartozó szobrok, kovácsoltvas kiegészítők. „A folyamatos munkálatok miatt csaknem mindig vannak embereink a temetőben, így felügyelik is azt, hiszen nem csupán a viráglopás mindennapos, de fémszobraink, értékes köveink is állandó veszélyben vannak” – jelentette ki Tőkés Erzsébet. A Házsongárdi temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, hogy a kezdődő pestisjárvány jövendő áldozatait eltemethessék. Az egykori kis dinnyeföld hamar szűkösnek bizonyult, ezért a domboldal irányában bővítették tovább. Mivel városi köztemető, vallástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. A 18. században lutheránus, a 19.-ben zsidó sírkerttel bővítették. „Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy közös temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemreméltóbb helyet Kolozsvárnál” – írta a temetőről Széchenyi 1821-ben. A honvédsírkertet a 20. század elején nyitották meg. Egy 1911-es felmérés során még hatvanhét 1700 előtti sírkövet írtak össze a temetőben, amelyek közül a legrégebbi 1586-ból származott. Ám a temető nem csak a kora miatt értékes, több száz magyar történelmi és irodalmi személyiség sírja található benne. Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kós Károly is itt nyugszik. „Amikor tizenegy éve gondozni kezdtük a temetőt, nagyon sok volt az elgazosodott sír” – mondta Tőkés Erzsébet. „Ezeket megtisztítottuk. Pályázati pénzekből, családi hozzájárulásokból és adományokból sikerült helyreállítani a temetőbejárat arculatát meghatározó Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát, a bethleni Bethlen kriptát, a Béldi-kripta tetőszerkezetét és folyamatban van az iktári Bethlen-kripta valamint a Berde-kripta külső restaurálása.” tortenelemportal.hu/muemlekem.hu, Erdély.ma 2010. október 6.Márton Áron szobrát avatják FenyédenFenyéd megszépített temetőkerti domboldalában Márton Áron püspök szobrát avatják vasárnap, majd a templomban kiállításra kerül az 1942-ben Budapestről kapott országzászló hasonmása, és a felújított orgona is megszólal. A szoboravató ünnepség tíz órakor szentmisével kezdődik. Megszépült az utóbbi időszakban a fenyédi templomhoz, illetve temetőkerthez vezető útszakasz és domboldal. Mint Bokor Botond polgármester a helyszínen magyarázta, helyi forrásokból és Hargita Megye Tanácsa, illetve három helyi vállalkozó támogatásával a meredek útszakaszt kockakővel rakták ki, pattintott kőből járdát készítettek, a domb tövében a ravatalozóba érkezők számára autóparkolót alakítottak ki, illetve a temetőkapu mellett bal oldalt zászlórudakat állítottak fel, jobb oldalt pedig kiképezték azt a helyet, ahol Márton Áron püspök szobra fog állni. „A szoborral együtt egy közel 300 000 lejes beruházásról beszélhetünk, melyet folytatni szeretnénk” – említette a polgármester, aki arra a kérdésünkre, hogy miért épp Márton Áron szobra mellett döntöttek, a következőket válaszolta: „A történetnek családi vonatkozásai is vannak, hiszen nagyapám testvérét Márton Áron szentelte pappá. Sokat olvasgattam róla, tanulmányoztam az életét, és úgy érzem, ő volt a 20. század leghűségesebb magyar, székely embere” – mondta a polgármester, majd azzal folytatta, hogy nagyon beszédes számára a püspök „Nem vonakodom a munkától ” kezdetű, választott jelmondata, melyet életprogrammá is tett. „Bár a kommunista hatalom megpróbálta elhallgattatni, semmilyen veszéllyel nem törődött, kiállt az erdélyi magyarok és a magyarországi románok mellett, sőt a zsidóság elhurcoltatása ellen is küzdött” – magyarázta Bokor. A vasárnap felállításra kerülő szobor Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotása, az andezit talapzatot Dóczy András csíkszeredai szobrászművész készítette, a szobor kiöntését pedig Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelye kapta feladatul. A szoboravató ünnepség tíz órakor szentmisével kezdődik. Az ünnep keretén belül egy rendhagyó, zászlós pillanatra is számítani lehet. A település 1942-ben Budapestről kapott egy három méter magas országzászlót. A kommunizmus évei alatt a zászlót „eltüntették”, szétvágták. „Sikerült találnom egy katonaújságban képet a zászlóról, így Brassóban egy zászlókészítőnél meg is rendeltük. Ez a templom falán fog díszelegni, illetve egy repró változata a bejáratnál található zászlórúdra kerül” – részletezte a polgármester, aki azt is említette, hogy a templom orgonája hosszú időn keresztül nem szólalt meg. Ezt is sikerült restauráltatniuk, így a vasárnapi ünnepség során orgonaszentelésre is sor kerül. Máthé László Ferenc www.honline.ro, Erdély.ma 2010. október 7.(MTI) Magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózat alakulHatáron átnyúló, magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózatot alakít a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a romániai Szatmár Megyei Tanács - jelentették be az együttműködő felek sajtótájékoztatón Nyíregyházán csütörtökön. Seszták Oszkár, a szabolcsi önkormányzati közgyűlés elnöke közölte: az Innostart - Térségfejlesztők Innovációs Hálózata elnevezésű szervezetben a kistérségek, a települési polgármesteri hivatalok, valamint az alapítók térségfejlesztési szakemberei működnek majd együtt, s tevékenységük a gazdaság élénkítésére, a környezetvédelem erősítésére, illetve az agrár- és a szociális ágazat megújítására terjed ki. Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanácselnök tájékoztatása szerint a szervezet létrehozását az Európai Unió is támogatja, több mint 70 ezer euróval járul hozzá a hálózat kialakításának költségeihez. Seszták Oszkár elmondta: a decemberig létrejövő hálózat az egymással szomszédos két megye teljes területét lefedi majd. Az együttműködő magyar és román területfejlesztési szakemberek - akik közös továbbképzésen is részt vesznek majd - a két ország határmenti együttműködési programjának keretében dolgoznak ki a tervek szerint beruházási, befektetési projekteket. Csehi Árpád az MTI munkatársának kérdéseire válaszolva kiemelte: elsősorban a közlekedési, a határ térségében élők mobilitását megteremtő, illetve az egészségturizmus fejlesztésében várnak új projekteket a hálózattól. A mindkét megyét érintő fejlesztésekhez a projektek alapján közös pályázatokat kívánnak benyújtani az Európai Unió különböző támogatási alapjaihoz. Csehi Árpád kitért arra, hogy a két önkormányzat együttműködése révén 2008-tól több mint 10 millió eurós, mintegy 2,7 milliárd forint értékű fejlesztés indult el Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megye területén. Közútfelújítás lesz például Csenger, valamint a határon túli Óvári és Csengerbagos között, idegenforgalmi fejlesztésként újítják fel a határ menti térség középkori templomait, már rendbe tették Szabolcs községben a Mudrány-kúriát, míg Nagykárolyban jövőre újítják fel a Károlyi-kastélyt, a megyei levéltáraknál és múzeumoknál pedig 1,2 milliós eurós, több mint 300 millió forint értékű beruházás lesz a kidolgozott közös projektek alapján. MTI Nyíregyháza 2010. október 7.(MTI) - Hétvégéig lehet pályázatokat benyújtani a Szülőföld AlaphozVasárnapig lehet kérelmeket benyújtani a Szülőföld Alap pályázataira; október 10-ig összesen 1,315 milliárd forint összegben igényelhető segítség oktatási, kulturális, egyházi és informatikai célra, valamint média- és önkormányzati együttműködésre. A támogatások közül kiemelt szerepet kapnak a határon túli magyar felsőoktatás és a szórványmagyarság oktatási programjai. A mostani pályázati fordulóban néhány ponton változtattak a pályázati feltételeken, annak érdekében, hogy azok a magyarországi és uniós gyakorlathoz jobban közelítsenek. A második félévben odaítélhető támogatások túlnyomó részét, több mint 750 millió forintot az oktatási és szakképzési kollégium osztja szét a szomszédos országok és Magyarország pályázói között 33 pályázati kiírás alapján. Kiemelt szerepet kap a határon túli felsőoktatás fejlesztése, illetve a szórványban élő magyarság oktatási programjai, a szakképzés és felnőttképzés támogatása, továbbá az ösztöndíjakkal, a diáksegélyezéssel foglalkozó szervezetek tevékenységéhez való hozzájárulás. A kulturális, egyházi és média kollégium 388 millió forint összegben hirdetett meg 32 pályázati felhívást, amelyekben hangsúlyosan jelenik meg a kulturális szervezetek tevékenységének megalapozása, az épített örökség védelme, a határon túli magyar nyelvű színházak, a könyv- és lapkiadás, a magyar nyelvű média és az egyházi programok támogatása. Az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium a rendelkezésére álló 176 millió forint terhére 24 pályázatot hirdetett meg, a többi között az önkormányzatok együttműködésében megvalósuló rendezvények támogatására, a civil kapcsolatok bővítésére, az internetes ellátottság fejlesztésére, informatikai képzések megvalósítására, valamint az európai uniós és önkormányzati források igénybevételének elősegítésére. A pályázati felhívások feltételeinek meghatározása során a szakmai kollégiumok kiemelt figyelmet fordítottak az első félévében megvalósult programok támogatására, ezért minden olyan pályázat támogatásban részesülhet, amelynek megvalósítása 2010. március 15-e után történt. Az első félévben elutasított kérelmek ugyanakkor nem vesznek részt automatikusan az őszi pályázati fordulóban, a Szülőföld Alap második féléves felhívásain való részvételhez új pályázat benyújtása szükséges. A pályázatok minél gyorsabb elbírálása és a támogatások mielőbbi kiutalása érdekében a pályázatok postai feladásának vagy elektronikus benyújtásának határideje 2010. október 10-e. A meghirdetett pályázatok és a pályázati adatlapok a www.szulofold.hu honlapon érhetők el. MTI Budapest 2010. október 7.Markó: az RMDSZ bármilyen kormányban ugyanazt tesziBár elégedetlen a kormány működésével, amely „sok habozással és halogatással” hozza meg döntéseit az RMDSZ-nek nem áll szándékában kilépni a koalícióból – szögezte le tegnap Aradon Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hozzátette: ebből a szempontból még szívesen is látja az ellenzéki kritikákat, ugyanis azok segítenek abban, hogy a koalíció hatékonyabban működjön. Bár elégedetlen a kormány működésével, amely „sok habozással és halogatással” hozza meg döntéseit az RMDSZ-nek nem áll szándékában kilépni a koalícióból – szögezte le tegnap Aradon Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hozzátette: ebből a szempontból még szívesen is látja az ellenzéki kritikákat, ugyanis azok segítenek abban, hogy a koalíció hatékonyabban működjön. Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ hajlandó lenne-e más felállásban is koalícióra lépni, Markó leszögezte, hogy a szövetség bármilyen összetételű kormányban ugyanazt tenné. „Nagyon sokat és sokan spekulálnak a mi szándékainkról. Frunda György kivételével senki nem vetette fel ezt szövetségen belül, aki – bár fontos hangja az RMDSZ-nek – egyedül van véleményével. Felteszem a kérdést: miért hagyjuk ott ezt a kormányt egy másik javára, ha mindkét kabinetben ugyanazokat az értékeket és ugyanúgy képviseljük?” – kérdezett vissza Markó. Az RMDSZ-elnök megismételte korábbi nyilatkozatát, miszerint 2011. január elsejétől nőni fognak a bérek, de egyelőre még egyeztetés tárgyát képezi az emelés mértéke. „Elképzelhető, hogy első fázisban nem fogják elérni a 25 százalékos csökkentés előtti mértéket és csak a kisebb bérek nőnek majd nagyobb százalékkal, ahogy mi javasoltuk” –fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Mint ismert, a hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ számításokon alapuló tervet mutatott be a jövő évi béremelésekről. Akkor Emil Boc kormányfő azt kérte a többi koalíciós alakulattól, hogy a kabinetülésre maguk is készítsék el javaslatukat. Lapzártánkkor még tartott a kormányülés. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. október 7.Táblák megint leszerelve Váradon!Nagyvárad – A múltkor néhány hónapot bírtak ki, ezúttal pár napot: megint leszereltette a nagyváradi Polgármesteri Hivatal azt az öt magyar utcanévtáblát, amelyet pár napja szereltek vissza az EMI-sek. Egyházi tulajdonú ingatlanokon lévőkről van szó, a Kálvin és a Teleki utcák magyar megnevezéseit tüntették el újra. Csütörtök dél körül érkeztek a munkások s a levett táblákat el is vitték. Mint ismeretes, az elősző leszerelési kampánykor pár táblát visszaadtak a tulajdonosoknak, ezúttal azonban már erre sem voltak hajlandóak. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) részéről Csomortányi István lapunknak elmondta: most utólag értesültek az akcióról, s az önkormányzatnál semmi érdemlegeset nem tudtak meg a háttérről. Mindössze annyit közöltek velük, hogy most is azért vették le a táblákat, mert azok nem szabványosak. Megírtuk azonban, hogy a román utcanévtáblák sem egységesek Váradon, rengeteg nem szabványos román névtábla is van. Ezt a jelenséget sajtótájéjkoztatón is kifogásolta nemrég az EMI. Megkéreztük Csomortányi Istvántól, tettek-e valamilyen lépést ezzel kapcsolatban – ám mint kiderült, azóta változott az álláspontjuk. “Nem léptünk semmit, minek lépjünk? Nem az a célunk, hogy a nem szabványos román nyelvű táblákat is levegyék, hanem az, hogy a mieinket békén hagyják” – mondta. Hozzátette: a további lépéseiket “nagyon át kell gondolni, hogy ne tegyünk semmit, ami befagyasztja a helyzetet”. Azért úgy gondolja, “valamikor, valahogyan újra visszatesszük a táblákat, ez elvi kérdés”. Egyébként az EMI“szégyenletesnek tartja, hogy szerintük az önkormányzat megvárta az október 6-i megemlékezéseket, hogy csak utána szereltesse le a táblákat, hogy kisebb botrány legyen, s 7-én azonnal akcióba is léptek”. Érdekes… Megkerestük a váradi önkormányzatot is annak nyomán, hogy ismét leszerelték a Kálvin és a Teleki utcák magyar névtábláit. Mint ismeretes, legutóbb szeptemberben vetette le atáblákat a váradi Polgármesteri Hivatal. Akkor arra hivatkoztak, hogy az ombudsman megkeresésére cselekedtek, akihez állampolgári bejelentés érkezett. Ugyanakkor jelezték: csak akkor folyamodnak ismét leszereléshez, ha újabb állampolgári bejelentés érkezik. (Közben egyébként kiderült, hogy az ombudsmanhoz érkezett akkori bejelentésben nem is kérte senki a leszerelést, s az ombudsman amúgysem adhat ilyen jellegű utasítást azönkormányzatnak.) Minden esetre csütörtökön ismételten azt tudakoltuk a váradi elöljáróknál, ezúttal minek alapján cselekedtek. Az önkormányzat sajtóosztályától kértünk felvilágosítást, külön jelezve: az ombudsman sem dolgozik olyan gyorsan, hogy ismét az ő úgymond ajánlása lehetne az ok. A sajtóosztály némi dokumentálódás után megkeresésünkre azt válaszolta: ezúttal kifejezetten hozzájuk érkezett két bejelentés. Mégpedig az első szeptember 28-án. Ez azt jelenti, hogy az állítólagos bejelentő nagyon gyors volt: a magyar táblákat ugyanis szeptember 27-én szerelte vissza az EMI – s a mostani tájékoztatás szerint másnap már meg is volt az első bejelentés. Ezt követően, szeptember 30-án ismét kaptak egy bejelentést – mondja a hivatal. Kérdésünkre hozzátették: a megkeresésekben tételesen olyan kérés is volt, hogy távolítsák el a feliratokat. Ennek nyomán kérték fel a Selina céget, amely tegnap leszerelte a táblákat. Mint ismeretes, Ilie Bolojan polgármester előzőleg már közölte: nem tartja fontosnak az ügyet, de addig fognak leszerelni és bírságolni, “amíg Tőkésék meg nem unják a táblák felszerelését”. Bírságot egyébként sem az előző esetben nem szabtak ki, sem csütörtökön. erdon.ro 2010. október 7.Megújul a Székely Nemzeti TanácsA helyi, települési székely tanácsok működését szeretné újjáéleszteni a Székely Nemzeti Tanács, jó alkalomnak találják e célra a november 19-re Budapesten a magyar parlamentben összehívott ülés előkészítését. Izsák Balázs, az SZNT elnöke levélben fordult a székely falvak és városok közösségeihez: alakítsák meg a települési tanácsot ott is, ahol eddig nem működött, ahol létezett, tartsanak új küldöttválasztást, hogy megfelelően felkészülve, hiteles felhatalmazással vehessenek részt az eseményen. Izsák Balázs szerint a Magyar Országgyűlés épületébe, a főrendiház gyűléstermébe összehívott SZNT-ülés rendkívüli jelentőségű: „Fontos leszögezni: előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete Magyarország Országházában ülésezzék. Meggyőződésünk, hogy a székely autonómiatörekvés beilleszthető a magyar nemzeti együttműködés rendszerébe, és ennek szellemében le tudjuk tenni az Országházban egy hosszú távú együttműködés alapjait a magyar állam intézményeivel” — írja felhívásában. Izsák Balázs felhívja a helyi közösségek figyelmét, hogy „a küldöttek megválasztásának nyilvánosan és idejében meghirdetett állampolgári közgyűléseken kell megtörténnie, amelyen az adott település minden polgára részt vehet, választhat és megválasztható”. Az SZNT szabályzata szerint minden székely falu vagy város állíthat legalább egy küldöttet, a nagyobb települések minden újabb 3000 magyar nemzetiségű lakos után egy-egy küldöttet jelölhetnek. Az alakuló, illetve tisztújító gyűléseket tíz nappal korábban meg kell hirdetni, ezeken ismertetni kell a Székely Nemzeti Tanács alapításának dokumentumait. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. október 7.„A határok felett összetartozik a magyar nemzet"(MTI) – Magyarország elindult a nemzeti érdekek érvényesítése felé, Arad után 161 évvel már nem csak szabad, hanem egységes is a nemzet – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes az aradi vértanúkra emlékezve a Fiumei úti sírkertben szerdán Budapesten. A kereszténydemokrata politikus a Batthyány mauzóleumnál tartott megemlékezésen úgy értékelte, Magyarország maga mögött hagyta a nemzeti érdekek elárulásának és feladásának éveit. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a nemzeti gyásznapon tisztelettel emlékeznek a vértanúkra, és nemcsak az aradi tizenhármakra, hanem százakra, akik között a magyarokon kívül találni lengyelt, horvátot, szerbet, németet, osztrákot. Ami közös bennük, az a hősiesség, amivel nemzeti függetlenségünkért és szabadságunkért harcoltak, mert szabad és egységes nemzetet akartak – mondta. A kormányfő helyettese szerint a mostani emlékezés azért is felemelő, mert végre, nagy adósságot törlesztve kimondták, "a határok felett összetartozik a magyar nemzet". "A mi szellemi koszorúnk, amit (...) szimbolikusan elhelyezünk, a nemzeti összetartozás ünnepélyes kimondása és törvénybe iktatása" – fogalmazott. A KDNP elnöke szerint október 6-a csak március 15- ével és 1867-tel, a kiegyezéssel együtt érthető. Kifejtette: a szabadság kivívásával folytatott küzdelmeink rányomták bélyegüket történelmünk utóbbi fél évezredére. Emlékeznünk kell a tragikus szembenállásokra, örök példájukra és tanulnunk kell a korabeli eseményekből. Helytállásból és árulásból egyaránt le kell vonni a tanulságot – tette hozzá Semjén Zsolt. A történelem szereplőinek megítélése koronként, szereplőnként változhat, de léteznek olyan erkölcsi hősök, akiknek a megítélésében a történések idején és történelmi távlatból visszatekintve is egységes a nemzet. Ilyen biztos pont, erkölcsi fundamentum az október 6-án kivégzett aradi vértanúk emlékezete – emelte ki. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 7.A vértanúk lelke földalol"Halálukkal is a hazát szolgálták Szerdán délután a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai az aradi vértanúk és az első független magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos emléke előtt tisztelegtek a kollégium dísztermében tartott ünnepségen. "Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai", "a haza a lelked része", "kell ma a bástya az omló világban" – a verses-zenés összeállításban Vörösmarty Mihály-, Petőfi Sándor-, Juhász Gyula-, Babits Mihály-, Wass Albert-szövegek, szövegrészek szerepeltek. A diákok tolmácsolásában elhangzottak a gróf és a polgár, s a magyarok mellett a horvát és a szerb, a birodalmi német és az örmény halálra ítélt vértanúk feltétel nélküli hazaszeretetéről, az esküjükhöz való hűségről és hitükről tanúskodó szavai, akik úgy érezték, hogy halálukkal is a hazát szolgálják. A mai fiatalok pedig azt kell tudják, hogy ismerni kell a múltat, a történelmünket ahhoz, hogy építeni lehessen a jövőt. A műsort Fábián Olga magyar szakos tanárnő állította össze és tanította be Enyedi Csaba iskolalelkésszel együtt. A kollégisták ritkán tapasztalt lelkesedéssel mondták el az irodalmi szempontból is tartásos, szépen összeállított szöveget, majd a vértanúk tiszteletére meggyújtották az emlékezés gyertyáit. A gyásznapra való emlékezés fontosságáról Székely Emese igazgatónő beszélt, s az ünnepség felemelő záróakkordjaként Enyedi Csaba Nemzeti imánkat játszotta el a kollégium orgonáján. A beszámolóhoz hozzá kell tennünk, mert ritka manapság, hogy a kollégium diákjai az emlékezéshez méltó csendben és fegyelmezetten hallgatták végig a műsort és vastapssal jutalmazták kollégáik és tanáraik teljesítményét. Megható, fiatalosan szép megemlékező ünnepség volt. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 7.Interetnikai konfliktus az iskolábanSzatmár megye – „Nem hiszem, hogy a két iskola szellemiségéhez méltó az ilyen viselkedés” — ezekkel a szavakkal jellemezte Kereskényi Gábor alpolgármester az október 6-i ünnepségen történt incidenst. Október 6–án a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diáksága új épülete udvarán emlékezett meg az aradi vértanúkra. A méltóságteljes megemlékezésnek azonban olykor túl hangos közönsége is akadt, a szomszédos Ioan Slavici Főgimnázium növendékeinek bekiabálása kísérte az ünnepséget, sőt még egy labda is átkerült az ünneplésre felsorakozó diákság “térfelére”. A szerdai incidenssel kapcsolatosan Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője elmondta, úgy gondolja a főgimnázium diákjai tízesre vizsgáztak, méltósággal viselkedtek megemlékezésen. Az ünnepséget követően az igazgatónő a diákjai közé berúgott labdát visszavitte a Slavici igazgatójának, aki megígérte, hogy megteszi a szükséges lépéseket. Pataki Enikő úgy gondolja, a szomszéd intézmény diákjainak viselkedésének fő kiváltó oka az udvar elkerítése volt, bár az nem azért történt, hogy kizárjanak bárkit is, hanem hogy továbbra is fent tudják tartani azt a fegyelmet, melyet a diákok régi helyükön megszokhattak. A kölcseys diákok egyébként mától kimehetnek az udvarra, minden szünetben két felügyelő tanár lesz kint, és az igazgatónő szeretné, ha a szomszédos intézmény tanárai is odafigyelnének a növendékeikre, szünetekben is. Visszatérve az ünnepség megzavarására, Pataki elmondta, a diákokat lehet irányítani és fegyelmezni, ami a tanárok feladata, a Slavici tanárai viszont nem voltak ott, ez pedig súlyos mulasztásnak számít. Az igazgatónő hozzátette, bármire nyitott azzal kapcsolatban, hogy minél barátságosabb légkör legyen a két iskola között. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere lapunk megkeresésére elmondta, csütörtökön volt egy beszélgetése Martin Constantinnal, a Ioan Slavici Főgimnázium igazgatójával — az alpolgármester tudomása szerint az említett szünetben az igazgató is az udvaron volt —, aki azzal érvelt, hogy a rendezvényről nem tudtak. Kereskényi szerint ez nem magyarázza meg a diákok viselkedését és sajnálatosnak tartja azt, hogy 2010–ben a diákok nem tudják egymás ünnepeit tiszteletben tartani. Az alpolgármester nem a diákokat tartja hibásnak — habár bennük is lehetett volna annyi tisztelet, hogy ne zavarjanak meg egy ünnepséget —, hanem a pedagógusokat és az iskolavezetést okolja azért, hogy ez megtörténhetett. “Csodálkozom ugyanakkor, hogy a történtekkel kapcsolatban az iskolaigazgató nem tanúsított megbánást” – fogalmazott Kereskényi. Az ehhez hasonló problémákat az önkormányzat kötelessége nyilvántartani, a teljes felelősség azonban a Slavci igazgatóját terheli — összegezte az alpolgármester. A Ioan Slavici Főgimnázium igazgatóját, Martin Constantint hosszas keresés után értük utól, az incidenssel kapcsolatos kérdéseinkre szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy ha az igazgatónő előre jelezte volna, hogy rendezvényt szeretnének tartani az udvaron, jobban odafigyeltek volna diákjaikra. Elmondta, az ünnepséget megzavaró diákok ellen fegyelmi eljárás indul, de megteszi a szükséges lépéseket a hasonló helyzetek elkerülése érdekében is. erdon.ro 2010. október 7.Miért nem piros-fekete a székely zászló?Gyergyószárhegy – Negyedik állomásához érkezett a Székelyföldi Akadémia rendezvénysorozat: október 6-án este Gyergyószárhegyen tartott előadást dr. Hermann Gusztáv és Mihály János történész. A Székelyföldi Akadémiát Hargita Megye Tanácsa azzal a céllal indította útjára, hogy bevonja a Hargita megyei községek értelmiségét a politikai döntéshozatal előkészítésébe. Az előadásokra képviselőket, helyi egyházi vezetőket, tanárokat, orvosokat, állatorvosokat és önkormányzati hivatali vezetőket hívnak meg, és lehetőség van a témával kapcsolatos vitára. Gábor László polgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd Borboly Csaba megyei tanács-elnök vázolta a Székelyföldi Akadémia célkitűzéseit. Szerinte a közélet alakításához nem kell választott tisztség, a szervezők nem azt várják el a vidéki értelmiségtől, hogy politizáljon, hanem hogy segítse a politikumot jó döntések meghozatalában. Ez rendszeres párbeszéddel lehetséges, jelentette ki Borboly Csaba, kifejtve: minden településen értékes emberek dolgoznak, akik tapasztalatát minél inkább hasznosítani kell a közösség javára. Dr. Hermann Gusztáv a vidéki értelmiség és a tudomány viszonyáról tartott előadást. Számos erdélyi példával bizonyította, hogy falun élő értelmiségi is lehet aktív tudományos kutató, aki maradandót, egyetemest képes alkotni. „A tudomány nincs halálra ítélve vidéken” – szögezte le a történész, feltéve a kérdést: mit kutathat egy székelyföldi, vidéki értelmiségi. A válasz: akár fokozati vizsgára készülő dolgozatban is fel lehet tárni a helyi értékeket, a település történetét, vagy más ahhoz kapcsolódó témában végezhetnek tudományos kutatást. Mihály János történész a székely zászlókról tartott előadást. A megyei önkormányzat Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportjának tagja 17 történelmi székely zászlót ismertetett, majd válaszolt arra a kérdésre is, miért kék-arany a székely zászló (amelyet egy tavalyi megyei tanácsi határozat Hargita megye hivatalos lobogójává nyilvánított), és miért nem piros-fekete. Mihály János kifejtette, hogy a piros-fekete zászlónak nincs történelmi előképe, ezeket a színeket zászlón az 1930-as években, az Ezer Székely Leány Napján kezdték használni, a székely népviselet leegyszerűsített színeiből kreálva. A piros-feketét a háború utáni években tovább használták könyveken, táncegyüttesek plakátjain, magyarázta a történész. A rendezvény végén Borboly Csaba, egy emléklappal együtt, ünnepélyesen átadta a megyezászlóként is szolgáló székely lobogót Gábor László polgármesternek. erdon.ro 2010. október 7.(MTI) A miniszteri biztos a megnövekedett feladatokhoz igazítaná a határon túli magyarság költségvetési támogatásátA szakterületért felelős miniszteri biztos azt javasolja, hogy a jövő évi költségvetésben, a gazdaság teljesítőképességéhez és a megnövekedett határon túli feladatokhoz igazítva növekedjen a külhoni magyarság támogatására fordítandó teljes keretösszeg. Ulicsák Szilárd az MTI-nek elmondta: a jövő évtől szeretnék kiszámíthatóvá tenni a határon túli intézmények normatív támogatását. Ulicsák Szilárd, aki szeptember közepétől felel miniszteri biztosként a határon túli magyar előirányzatokért, kifejtette: most - minden tárca vonatkozó forrásait beleértve - nagyjából a központi költségvetés kiadási főösszegének 1 ezreléke az a teljes összeg, amit a határon túli magyarok támogatására fordítanak. Az eddigi konzultációk és megbeszélések alapján úgy ítéli meg, hogy ennek emelése lenne kívánatos a jövő évi költségvetésben. Kérdésre válaszolva azt közölte: konkrét számokat a büdzsé benyújtása után szeretne csak mondani. Hozzátette: a jelenlegi forrásból már most is nagyon sokrétű feladatokat kell ellátni. Példaként említette a közoktatás támogatását a státusztörvény alapján, a felsőoktatás területén az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a kárpátaljai főiskola, Felvidéken a Selye János Egyetem segítését, s Délvidéken is elindult a tanárképzés. Emellett támogatást kell biztosítani a háttérintézmények számára is, a tudományos tevékenységhez, a könyv- és jegyzetkiadáshoz, kulturális és nyelvápoló programokhoz, a magyar-magyar kapcsolattartás erősítéséhez - sorolta a miniszteri biztos. Ulicsák Szilárd elképzeléseit kifejtve elmondta: szeretne egy meghatározott, pontos kritériumrendszert kialakítani, amelynek alapja az lenne, hogy a határon túli intézmények milyen feladatokat látnak el. Tervei szerint ehhez biztosítanának célzott és kiszámítható normatív támogatást. Kitért arra is, hogy szeretnék megakadályozni, hogy a nagyobb intézmények kiszorítsák a kisebb civil szervezeteket, iskolákat, kisebb egyházi intézményeket a Szülőföld Alap pályázatain. Így a pályázati alapnál továbbra is lehetne forrást kérni nyári programokra, vagy részképzések támogatására. Ez a lehetőség azonban elsősorban a civil szervezetek számára fog rendelkezésre állni, s várhatóan nagyobb forráshoz juthatnának mint eddig. A nagyobb intézmények normatívája pedig úgy változna, hogy a pályázati forrástól semmiképpen ne essenek el. Ulicsák Szilárd szerint jobban ki kellene használni az uniós tagságból fakadó előnyöket is, azt, hogy a teljes magyarság mintegy 90 százaléka uniós állampolgár is. Ennek egyik lehetséges területeként a határ menti együttműködéseket említette. Ehhez szintén szükséges forrásokat biztosítani, önrészt, kamattámogatást, attól függően, hogy civil szervezet vagy gazdasági társaság pályázik. Ebben is szeretnének segítséget nyújtani. A miniszteri biztos elmondta: konzultálni fog a tárcák érintett szakembereivel és felelőseivel is annak érdekében, hogy egy minél átláthatóbb, mindenki számára kiszámíthatóbb és a nemzetstratégia irányvonala mentén haladó, egységes támogatáspolitikai rendszert alakítsanak ki. Eddig az egyházügyi és az oktatási államtitkársággal folytatott megbeszéléseket, de napirenden van a többi tárcával való egyeztetés is. MTI 2010. október 7.Határtalan örökségvédelem – XVII. Népi Építészeti Tanácskozás – Békés, 2010. szeptember 30. – október 2.A népi építészet hagyományainak védelme a kulturális örökségvédelem egyik fontos része. Egyben a civil szervezetek – amelyek egyfajta küldetéstudattal tekintenek a népi építészet által hordozott értékekre, azok fenntartására, átörökítésére, védelmére – egyik alapvető feladata. Népi örökségünk megóvása nem hárul egy-egy országra: e fontos tevékenység határokon ível át, ezért mindenképpen fontos, hogy azt nemzetközi szinten is összehangolják. Ezt tűzte ki célul a békési tanácskozás. Az immár hagyományos tanácskozást a Békés Városi Kulturális Központban szervezték meg szeptember 30. és október 2. között, az Icomos Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt. Társszervező volt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. A tanácskozás köszöntőkkel kezdődött. Elsőnek Izsó Gábor, Békés város polgármestere, majd – többek között – a társszervezetek részéről Dukrét Géza, a PBMET elnöke is köszöntötte a konferenciát, aki egyben ismertette az egyesület tevékenységét is. Egész nap a műemlékvédelemmel, a népi építészet védelmével kapcsolatos előadások hangzottak el. Az első nap programja Sófalvi István nagyváradi fotóművész Érmelléki borpincék című kiállításának megnyitásával végződött, a tárlat anyagát Balassa M. Iván ismertette. Másnap szakmai kirándulást szerveztek, amelynek célja a védelem különböző szintjeinek, épületegyütteseknek – pincesoroknak – és egyedi épületeknek megtekintése volt az Érmelléken, a határ mindkét oldalán. A közel száz résztvevőt szállító két autóbusz egyikén Dukrét Géza volt az idegenvezető, aki részletesen ismertette az Érmellék történetét, műemlékeit és nagy szülötteit. A következő útvonalat járták be: Békés–Nagyszalonta–Nagyvárad–Gálospetri–Értarcsa–Szalacs–Székelyhíd–Létavértes–Békés. Gálospetriben megtekintették a Kéri Gáspár által berendezett tájházat, Értarcsán és Szalacson a pincesorokat, amelyeket Kéri doktor mutatott be. Létavértesen értékes néprajzi tárgyakat néztek meg a Magyar Néprajzi Kiállító Terem keretében. Záróeseményként egy vetített képsorral idézték fel a hajdani szőlőskert népi építészetét. A harmadik nap délelőttjén szintén előadások hangzottak el, többek között Kéri Ildikó Erzsébet és Kéri Gáspár Népi építészeti emlékek megőrzése és műemlékvédelem az Érmelléken című előadása. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 7.Csángóföldi oktatás: van még tennivalóA hatósági fenyegetőzések ellenére idén ősztől újabb csángóföldi településeken tanulhatják a magyar nyelvet a csángó gyerekek. Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban iskolán kívüli tevékenységként oktatják őseik nyelvét, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása, így jelenleg 24 helység része a moldvai oktatási programnak – közölte a Krónikával Ferencz Éva. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse azonban hosszú távon nem derűlátó. Újabb moldvai falvakban sikerült beindítani a magyar nyelv oktatását a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ), így tovább nő a magyarul tanuló csángó gyerekek száma. Ősztől Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban oktatják majd iskolán kívüli tevékenységként a magyar nyelvet, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása – tudtuk meg Ferencz Éva oktatási felelőstől. Mint mondta, másik két településen, Diószegen és Lujzikalagorban is hivatalossá szerették volna tenni a magyarórákat, de a szülők nagy része hatósági megfélemlítés hatására visszavonta a korábban benyújtott kérvényt, melyben a fakultatív magyar órát kérték. A polgármester és az iskolaigazgató többek között azzal fenyegetőzött, hogy elveszítik a gyereknevelési pótlékot, s ezután semmilyen segítségre nem számíthatnak az önkormányzattól. „Volt olyan szülő, aki azt mondta, inkább tartsuk nála otthon a magyarórát, csak ne legyen cirkusz” – magyarázta Ferencz Éva. Szerencsére vannak sikertörténetek is, Nagypatakon például – ahol idén nyolc gyerek tanul fakultatív módon magyarul – a polgármester támogatta a magyaróra bevezetését, sőt megígérte: az iskolán kívüli magyaroktatáshoz is biztosítja a fát. Ugyanis a tanfelügyelőség által engedélyezett heti 3 magyaróra nem elegendő, a pedagógusok délutánonként is foglalkoznak a gyerekekkel a szövetség által bérelt házakban. „Ahol már évek óta működik a program, és a hatóságok, lakosok látják, hogy a magyaróra a gyerekek javára válik, ott nem szokott probléma lenni” – vázolta a helyzetet Ferencz Éva. Tavaly 1680 csángóföldi gyerek tanulta ősei nyelvét az állami oktatás részeként vagy iskolán kívüli tevékenységként, és idén tovább nő ezek száma – mivel a csoportok sok helyen még most szerveződnek, nem tudni pontosan, mennyivel. Jelenleg 24 moldvai településen biztosított a magyar nyelv oktatása. Egyre több az erdélyi tanerő A jövőben további 25–30 helységre kellene kiterjeszteni a programot, azonban az oktatási felelős szerint erre egyelőre nincsenek meg az anyagi feltételeik. Mint mondta, a gazdasági válság érezhetően rányomja a bélyegét a keresztszülőprogramra – melynek keretében erdélyi és magyarországi magánszemélyek, intézmények felvállalták, hogy fedezik egy-egy csángó gyerek taníttatásának költségeit –, az utóbbi időben egyre többen lépnek vissza, csökkennek a befizetések. Ezért a szövetség vezetői örülnek, ha a jelenlegi 57 oktató bérét és a program egyéb költségeit állni tudják, bővítésre egyelőre nem gondolhatnak, holott számos településen a magas gyereklétszám miatt további pedagógusokra lenne szükség. Jó jel viszont, mesélte az illetékes, hogy a tanárok között egyre több az erdélyi, illetve a csángó. Mint mondta, az idén alkalmazott 9 tanerőből csupán egy jött az anyaországból, s ketten csángóföldiek, ami jó aránynak számít. A teljes tanári karban egyébként 11 a moldvai és 5-en magyarországiak, a többi pedagógus főleg a Székelyföldről érkezett a Csángóföldre. Ferencz Éva szerint ez annak köszönhető, hogy idén sokkal jobban népszerűsítették a programot a romániai egyetemeken, tanfelügyelőségeken. De a nehéz életkörülmények miatt továbbra sem egyszerű Moldvába vonzani a fiatal pedagógusokat. Idén is sokkal több volt a jelentkező, azonban egy részük, amint meglátta, hogy a kútról kell vizet hozni, maguknak kell fát vágni, egyből visszakozott. „Ez nem is munka, ez életforma” – foglalta össze a csángóföldi oktatói tevékenység lényegét Ferencz Éva. Felgyorsult az asszimiláció Azonban az oktatási felelős biztatónak tartja, hogy jelenleg 9 diákjuk tanul romániai egyetemeken, és a csíkszeredai kollégiumukban is sok az olyan végzős, aki folytatni szeretné tanulmányait. Abban reménykednek, hogy ők majd szülőföldjükön akarnak boldogulni. Ferencz Éva szerint örvendetes, hogy Magyarország helyett inkább a hazai felsőoktatási intézményeket választják a diákok, így nagyobb a hazatérés esélye. Ez a szövetség munkáját is könnyítené, hiszen akkor nem kellene lakást bérelniük az oktatók számára. „Arra kell törekednünk, hogy ne importáljuk a Székelyföldről vagy Magyarországról a szakembereket, hanem mi magunk termeljük ki őket” – foglalta össze az egyik célkitűzésüket Ferencz Éva. Ez amiatt is fontos lenne, mert az elmúlt tíz évben – amióta a csángóföldi oktatási program működik – a magyarórák bevezetése ellenére is egyre nagyobb a nyelvromlás, felgyorsult az asszimiláció, és félő, hogy sok településen elkésnek a program beindításával. „Attól félünk, hogy ha a következő két-három évben nem lépünk, már nem lesz, akit tanítani” – vetítette elő a szomorú jövőt az illetékes, aki szerint a következő tíz évben a bővítés lesz a fő feladat. Hozzátette, akárcsak országszerte, Moldvában is csökkenőben a gyermeklétszám, ráadásul „divattá vált”, hogy a Székelyföldre és a belső-erdélyi szórványba visznek tanulni csángó gyerekeket, hogy ezáltal megmentsék az ottani magyar iskolákat a bezárástól. „Nem örülünk, hogy kiszakítják őket a családból” – mondta a pedagógus, aki szerint ez csak abban az esetben elfogadható, ha árva vagy nehéz sorú gyerekekről van szó. „Azt, hogy csak azért vigyenek el egy gyereket, hogy valakinek ne szűnjön meg az állása, ne szűnjön meg az iskola, nem támogatjuk” – jelentette ki a pedagógus, aki szerint ez az eljárás hosszú távon az illető tanintézeteket sem menti meg a bezárástól. Sikerek és kudarcok Hegyeli Attila, a szövetség ügyvezetője, aki maga is évekig vezette a moldvai magyar oktatási programot, a Krónika kérdésére úgy értékelte, hogy az elmúlt tíz év számos pozitívumot hozott. Nulláról kezdték, míg ma 24 településen van magyaróra, és 16 helységben ez az iskolában zajlik – mutatott rá a pedagógus. Csíkszeredában kollégiumuk van, ahol 70 diák tanul, míg hét fontos csángóföldi településen közösségi házat működtetnek – sorolta a megvalósításokat Hegyeli. A kudarcok között említette, hogy minden erőfeszítésük ellenére továbbra sincs magyar nemzetiségű tanfelügyelő a Bákó megyei tanfelügyelőségen, így nehézkes a program irányítása. Ráadásul a bákói oktatási-művelődési központ terve sem valósult meg, nincs magyar könyvtár, magyar rendezvények, holott a városban több mint 20 ezer, vonzáskörzetében 60 ezer magyarul beszélő ember él, mutatott rá. „Az oktatás terén hatalmasat léptünk, de Csángóföldön csak akkor lesz jövője a magyarságnak, ha legalább ilyen mértékben tudunk előrehaladni a vallási ügyek (továbbra sincs magyar mise, és a iaşi-i püspökség nem is hajlik erre), a gazdaság (nagy a szegénység, óriási a munkanélküliség, az elvándorlás), az ifjúsági ügyek és szociális téren. Ez lesz a következő tíz évnek a nagy feladata” – foglalta össze Hegyeli Attila. Pap Melinda Krónika (Kolozsvár) 2010. október 7.Illúzió az erdélyi magyarságértA Magyar Népi Szövetségről (MNSZ), a romániai magyarság történelméről, a baloldali ideológia megítéléseiről, illetve a Romániában kiépülő kommunista rendszerről tudhattunk meg többet a tegnapelőtti könyvbemutatón. Tucatnyi ember gyűlt össze a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, ahol Nagy Mihály Zoltán, a Román Állami Levéltár főigazgató-helyettese és Olti Ágoston történész Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953 című könyve került ismertetésre. A bemutatót Demeter Szilárd, a PKE tanára kezdte el, aki köszöntötte a könyv egyik szerzőjét, Nagy Mihály Zoltánt, illetve Sárándi Tamást, a Szatmárnémeti Megyei Múzeum kutatóját, majd beszélt arról a „történelmi vakfoltról”, amelyet a könyv kiemel a mélyből, és felelevenít az olvasó számára. Ezután Sárándi tartott tartalmas bemutatót a könyvről, amely egyben egy dokumentumgyűjtemény is. Beszélt a Román Kommunista Párt politikájáról, amely mindent megtett azért, hogy a rendszert jó színben tüntessék fel. Ezért a rendszer ellen harcolókat negatív, a mellette tartókat pedig pozitív részlehajlással minősítették, majd pedig szerepvállalásukat hasonló módon dokumentálták. Ezeket a dokumentumokat így nem lehet önmagukban szemlélve hiteles információforrásoknak tekinteni, csakis egy eseménysorban elhelyezve őket. „A dokumentum mint forrás önmagáért beszél” – magyarázta a kutató azt a történészek között közkedvelt – és egyben szakszerűtlen – felfogást, amely számtalan eseménynek a torzított ismertetéséért felelős. Az objektív, forráshiteles történetírásra ma már lehetőség van, de nem volt ez mindig így, mert az elmúlt rendszer történetírói szinte kivétel nélkül különböző érdekcsoportoknak a tagjai voltak. Ezután Nagy Mihály Zoltán beszélt művéről, illetve a könyv témájának problémájáról. Egyebek mellett elmondta, hogy ma sem túl népszerű célkeresztbe helyezni az erdélyi magyar „kommunistabarát” érdekképviseletet, jelesül az MNSZ-t, sokkal kellemesebb volna a második bécsi döntésről írni vagy az 56’-os forradalom mártírjaira emlékezni, de a történészeknek nem áll jogukban az eseményeket rangsorolni. „Ne úgy mutassunk be egy korszakot, hogy minden esetben csak az derüljön ki, hogy az erdélyi magyarságot mindig csak verték. Mutassuk meg azt is, hogy mit tettek vagy nem tettek meg a magyarjaink, esetleg miként ártottak saját közösségüknek” – mondta. Ezután a párizsi békeszerződés utáni idők egyedüli romániai magyar politikai képviseletéről, az MNSZ-ről beszélt, amely bár a magyarság érdekeinek védelmére szegődött, a kommunista párt árnyékában mozgott, később fel is szívódott benne, ezért több szempontú és előjelű a megítélése. „Érdekképviseletről csak akkor beszélhetünk, ha az adott szerv intézményt épít és intézményt véd” – folytatta. Ezt az intézményrendszert tálalja a könyv, illetve azt, miképp próbálta meg az MNSZ ezeket az érdekeket védeni, illetve miképp nem. Ezért is a cím, amely az MNSZ szerepvállalására utal, amely részben pártpolitika, részben pedig érdekképviselet volt. Nagy leszögezte: fontos kiemelni, hogy az akkori magyar vezetők hittek a román hatalommal való kiegyezésben, ami a magyar kisebbségi jogok érvényesítését illette. Abban is hittek, hogy a magyarság nemzetiségi problémáit a „közeli” Szovjetunió, nem pedig a „távoli” Nyugat oldhatja meg. Ez az illúzió részben annak volt köszönhető, hogy ez a generáció 1910 környékén született, és ez idő tájt még nem teljesedtek ki a kommunista eszmerendszer és a napi valóság közötti ellentmondások. A továbbiakban kitért arra is, hogy baloldalinak ítéltek meg ebben az időszakban sok olyan embert – például „a nép egyszerű fiát”, Márton Áron püspököt –, akiket ma semmiképp nem minősítenénk azoknak, mert ma már más a baloldal megítélése, amely időről-időre változott. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas dilemmát feloldjuk, mindenképp történelmi kontextusba kell helyeznünk az eseményeket. A bemutató végén az érdeklődők kérdéseket tettek fel a mű szerzőjének, majd megvásárolhatták a könyvet. Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
