|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4068 találat | lapozás: 1-30 ... 3031-3060 | 3061-3090 | 3091-3120 ... 4051-4068 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. október 7.Szent László szobrot avattak NyárádszentlászlónAz ünnepségen az RMDSZ elnöke azt mondta: Szent László csaknem egy évezreddel ezelőtt bebizonyította, hogy az országot megtartani csak egységben lehet. Markó Béla szerint a szoborállítás része az elvitatott múlt, és a közterek visszaszerzésének. A műalkotást Gyarmathy János szobrászművész ajándékként készítette a falunak amelyben nevelkedett, bronzba öntését és köztéri elhelyezését pedig az RMDSZ, illetve a község önkormányzata támogatta. A kommunizmus idején a falut megfoszt „Maga a szép Szentlászló név is megszűnt és a falut Gálfalvához csatolták. 1990 után sikerült újra elérni, hogy visszakapja a nevét: én ennek nagyon örvendtem és gondolom, hogy ezzel, hogy itt elhelyeztük ezt a szobrot, már ilyen nem fog megtörténni" – mondta el a szobrászművész. Nyárádszentlászlón egy rendkívül értékes freskókat rejtő, Árpád-kori -ma unitárius- templom őrzi a lovagkirály emlékét: feltárása és restaurálása három éve kezdődött. Baranyi László Duna TV ották identitásától – ennek visszaszerzéséhez akart a maga eszközeivel a szobrász hozzájárulni. Erdély.ma 2010. október 8.Demokráciaközpontok hálózatát tervezi létrehozni Erdélyben az EMNT– jelentette be Toró T. Tibor, a szervezet ügyvezetője. A központok két kulcsszó: monitoring és tudásbevitel mentén az EMNT programjában megjelenő kérdésekkel foglalkoznának, szakmai szemszögből. A központok feladata lenne regionális szinten katalizálni a demográfiai, gazdasági, szociális közvitákat. A központok pályázati figyeléssel is foglalkoznak, illetve azzal, hogy ezeket az információkat továbbadják a közösségek fele. A hálózatot részben magyar költségvetési támogatással működtetnék majd ugyanakkor minden helyi központ saját forrásokat is kell keressen a működéshez. Tervek szerint a hálózat központja Kolozsvár lenne. (hírszerk.) Transindex.ro 2010. október 8.Borboly beszólt Ilie Nastasénak, aki Székelyföldre telepítené a romákatKözleményben reagált Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Ilie Nastase egykori teniszcsillag tegnapi kijelentésére. Năstase azt mondta, egyetért azzal a móddal, ahogyan Franciaország a romániai romák ügyét kezeli. Năstase szerint a romákat Székelyföldre kellene telepíteni, és így megváltoztatni az etnikai arányokat. "Nincs igaza Ilie Năstase egykori teniszcsillagnak, amikor Sarkozy francia elnökkel szolidarizál a romániai romák franciaországi kiutasítása ügyében. A francia állam ezen magatartását elítéli az európai közvélemény, az emberi jogi szervezetek, és elítéli az Európai Unió is" - jelenti ki Borboly. Az egykori sportolónak arra a kijelentésére, mely szerint a Champs-Élysées-n végigsétálva kell féltenie zsebeit, a tanácselnök így reagált: "Ha Năstase urat zavarják a Champs Élysées sugárúton kéregető romák, akkor azt javasoljuk neki, hogy válasszon más bevásárlóutcát, például a csíkszeredai Petőfi Sándor utcát, vagy a székelyudvarhelyi Kossuth Lajos utcát. Ezen utcákban sétálva nem kell vaskos bukszáját félteni, nem fogja senki kizsebelni, elintézheti bevásárlásait nálunk is, nem kell azért a messzi Párizsba repülni". Borboly egyetért Năstasénak azzal a kijelentésével, mely szerint a romák ügyét a szülőföldjükön kell megoldani, viszont arra kéri, hogy ne gerjessze az országon belüli feszültségeket olyan kijelentésekkel, hogy a Franciaországból kitelepített romániai romákkal kellene megváltoztatni a székelyföldi, Hargita megyei etnikai viszonyokat. "Amit Năstase úr e témában kijelentett, az nem egyéb, mint az etnikai viszonyok erőszakos módon történő megváltoztatására való felbujtás. Ez sérti a nemzetközi jogot, és maga után vonhatja emberi jogok tárgyában illetékes nemzetközi szervezetek, az Egyesült Nemzetek Szövetsége vizsgálati eljárásának megindítását" - hangoztatta Borboly. Végül felszólítja Năstasét, "ne nyilatkozgasson felelőtlenül, mert olyan nemzeti közösségeket sérteget, amelyek neki soha semmi rosszat nem tettek". (hírszerk.) Transindex.ro 2010. október 8.A jelent meghatározó múltNovák Csaba Zoltán történész kutatásainak vezérelve a kezdetektől: valós kérdésekre valós válaszokat kapni Beszélgetőtársunk 2004 óta a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi, Gheorghe Şincai nevét viselő intézetének munkatársa, jelenkorra szakosodott kutatója. Mint interjúnkból is kiderül, úgy látja, a közelmúlt sokkal jobban érdekli a társadalmat, mint az ókor vagy a középkor. Talán azért van ez így – vallja –, mert ami az utóbbi hatvan évben történt szűkebb környezetünkben, életünket ma is meghatározza. Hogyan indult a pályája? Kolozsváron végeztem az egyetemet 2002-ben, egy évet tanítottam a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, majd három hónapot a 2-es számú általános iskolában, és 2004-ben sikeresen vizsgáztam a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetébe. Egy jelenkor-kutatói állás volt meghirdetve, és mivel már egyetemista koromban kacérkodtam a kutatással, tehát komolyabban foglalkoztam ezzel a kérdéssel, szinte azt is mondhatom, adott volt a pálya. Egy darabig párhuzamosan csináltam a két dolgot, majd fokozatosan feladtam a tanügyet a kutatás miatt, most pedig újrakezdtem, szintén párhuzamosan, de egy másik szinten, a Babeş-Bolyai történelem karán, óraadó tanárként. Még egyetemistaként szakosodtam a legújabb korra, és ezen belül is az 1945 utáni időszakra, amit sokan a kommunizmus időszakának is neveznek. Ezen belül van néhány apró vagy kevésbé apró téma, amelyek érdekelnek, elsősorban a romániai kisebbségek helyzete a kommunizmus időszakában, és ezen belül az időszaknak más különböző kérdései is. Kimondottan a kultúra alakulását követem figyelemmel, ezen belül is az ifjúsági kultúráét, az ifjúsági kultúra és a kommunista diktatúra viszonyát, azt, hogy milyen ifjúság-politikával foglalkozott a párt stb. A ’70-es, ’80-as években a történészképzés, főleg a magyar, nagy hiányt szenvedett, nem sok történészt termelt ki a magyar társadalom, és ’90 után ezt az űrt próbálta az oktatási rendszer betömni, ennek következtében számunkra, az új generáció számára történelmi lehetőségek adódtak, hogy az ember fiatalon, 20-30 évesen úgymond a pálya csúcsai felé törjön. Elég sokan próbálták megragadni ezt a lehetőséget. Egy generációs csoporttal indultam a ’90-es évek végén, többnyire a kolozsvári egyetemről kerültünk ki, de itt elsősorban Bárdi Nándor magyaroszági kutató, tanár nevét emelném ki, akinek a hatására nagyon sok évfolyamtársam, egyetemi kollegám próbálkozott a kutatással. Olyan perspektívát vázolt fel Bárdi, ami az akkor tudásra éhes fiataloknak nagyon érdekes és fontos dolognak tűnt, és kiderült azóta, hogy az is volt. A hatására többen is kutatásba kezdtünk és néhányan a pályán is maradtunk. Tehát mondhatom, hogy vagyunk, éppen elegen, viszont az intézményes keretek hiányosak, nagyon kevés a lehetőség. Én a szerencsésebbek közé tartozom, hogy hivatásosként végzem ezt, nincs más feladatköröm, csak a kutatás. Több pályatársamnak nem adódott meg ez a szerencse, nekik a kutatás mellett más munkával is kell foglalkozniuk, ami sok szempontból visszaveti munkabírásukat vagy a lehetőségeiket Miért éppen ez a korszak a legérdekesebb? Néha elemzem magamat és a pályámat, és úgy gondolom most: talán onnan is fakad ez a fajta érdeklődés, hogy már ifjúkorom, tehát középiskolás korom óta erősen reflektáltam az adott helyzetemre, próbáltam megérteni azt a közösséget, amelyben élek, és valószínűnek tartom, hogy ez a fajta érdeklődés vezérelt a történelmi korszak kiválasztásában is, hiszen a ’89 előtti időszak annyiban határozta meg, befolyásolta az életünket, hogy napjainkban is számos összefüggés van, ezt nem nekem kell részleteznem, mert ez köztudott, és egyrészt ez vezérelt, másrészt a kommunista ideológia megértése, szintén egy ifjúkori ábránd. A korszak végét még elkaptam, ’89-ben 14 éves voltam, tehát részben tudatosan éltem át néhány évet ebből a korszakból. Máskülönben az orosz irodalom és kultúra is régóta foglalkoztat, és az orosz történelemmel való ismerkedésem során automatikusan eljutottam a kommunista ideológiához. Nehezebb vagy könnyebb ezt a periódust kutatni? Részben nehezebb, részben pedig könnyebb, de ha mérlegre tennénk a dolgokat, akkor a könnyebb változat maradna felül. Tehát könnyebb olyan szempontból, hogy a források tömkelegével állunk szemben, nagyon sok megközelítési lehetőség van, a történelem az utóbbi időben sok más társadalomtudományi ágazattal került kapcsolatba, kölcsönhatásba. Másrészt pedig piacilag is sokkal fölkapottabb ennek a korszaknak a kutatása, éppen azért, mert nagyon sok szállal kapcsolódik a mostani életünkhöz, tehát azt is mondhatnám, csúnya szóval, hogy piacorientáltabb ez a korszak. Nehéz viszonylag, szintén a felsorolt okok miatt, hogy túl sok a forrás, nagyon nehéz szelektálni. Sokkal több forrás áll rendelkezésünkre, mint a középkor vagy ókor esetében, ezek között fel kell állítani a hierarchiákat, ezeket a forrásokat minőségileg is rangsorolni, elemezni kell, tehát bonyolultabb, mint más korszakok esetében. A másik az, hogy nincs meg az időperspektíva, tehát annyira közel van, nem telt el az a bizonyos mennyiségű idő, hogy a társadalom letisztult emlékkel tudjon visszanyúlni ehhez a korszakhoz. Úgy gondolom azonban, hogy összességében könnyebb és előnyösebb kutatni ezt. A történésznek nehéz-e kívülállóként szemlélnie a dolgokat, amikor olyan emberrel találkozik, aki megélt bizonyos eseményeket és nem tud objektíven viszonyulni azokhoz? Van a szakmának módszertana, és a történésznek tudnia kell a számos forrás között olyan egyensúlyt teremteni, amiből kirajzolódik a múltról egy bizonyos képe. Többen is érdeklődnek e korszak iránt. Ez azt jelenti, hogy divatos periódus? Igen, divatos is, viszont a társadalmat, most, az átmeneti időszakban is, politikai-gazdasági-erkölcsi válságban is nagyon érdeklik azok a szálak, amelyekből gyökerezik a mostani helyzetünk. Az emberek általában kíváncsibbak ezekre a történetekre, mint a korábbi időszakok történetére. Sok minden érdekli, hogyan választ a témák közül? Adott a korszak és ezen belül a részkérdések, ez persze attól is függ, hogy mennyire lefedett ennek a kutatása, hogy a kollégák milyen témákkal foglalkoznak ezen belül. A forrásoktól is függ, hogy mihez találok dokumentációt, de általában a belső késztetés az, ami ráirányít egy témára. Elkezdtem a doktori kutatásomat, a disszertációmban a romániai kisebbségek kérdésével foglalkozom, amit sok szempontból kimerítettem, de kutatás közben is figyelek mindig, van-e olyan téma, ami majd a jövőben kutatható, és folyamatosan keresem az új kérdéseket. Néha adódik a lehetőség, hogy ezek a belső motivációk találkoznak valamiféle intézeti vagy külső érdekkel, tehát van olyan intézmény vagy kutatási projekt, amelyik pont erre a kérdésre kíváncsi. Említettem, hogy a kommunizmus kialakulása is nagyon érdekel, és ezen belül például olyan kutatás is zajlik Magyarországon, amely a baloldaliság történetét próbálja megfogni, hogy mi az, hogyan jelentkezik az értelmiségnél, a baloldaliság mint eszme, és én nagy örömmel tudok egy ilyen kutatáshoz csatlakozni. Volt a családban késztetés, ami miatt a történelem felderítését választotta életcéljának? Gyermekkoromban nagyon szerettem a legendákat, a történeteket, szerettem ilyen jellegű műveket olvasni. Nem értelmiségi családból származom, de édesapámat érdekelték ezek a kérdések, ez biztosan hatással volt rám is, a ’80-as években sok más szórakozási lehetőség nem volt, és nagyon sokat olvastam. Ezek ez olvasmányaim olyan képzeletbeli világba repítettek, amelyben gyermekként nagyon jól éreztem magam. Aztán középiskolás koromban szembesültem azzal, hogy mi a legendás múlt és mi az, ami ténylegesen, módszertanilag feltárt, megkonstruált múlt, és eléggé demoralizáló volt a legendák bűvköréből lehuppanni a valóságba, de én sikeresen vettem ezt az akadályt, túléltem ezt a traumát, és innen kezdve úgy döntöttem, ezek a történetek érdekelnek engem a legendákon túl is, tehát a valós kérdésekre lehetőleg valós válaszokat kapjak. Novák Csaba Zoltán (1975, Nyárádszereda) Történész, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Általános iskolai tanulmányait Nyárádszeredában végezte, a középiskolát a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben. 2002-ben diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem karán, 2005-től a bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet doktorandusza. Több szaktanulmány szerzője, a kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság munkatársa volt. Hamarosan megjelenik első tanulmánykötete, a Ceauşescu-korszak magyarságpolitikájáról. Ez hobbi is? Igen, mert élvezem és szeretem csinálni, néha annyira, hogy nehezen tudom összeegyeztetni a családi élettel, de ez főleg az első időszakban volt nehézkes, most már kialakult az egyensúly. Olvasmányaimat is meghatározza, olyan műveket olvastam az utóbbi időben, amelyek kapcsolódtak a szakmához, és így óriási hiányok támadtak a műveltségemben, úgyhogy most egy köteten dolgozom, és ha sikerül befejeznem az év végéig, akkor tervezek egy úgymond rövid szellemi szabadságot, amikor mást fogok olvasni, mert rájöttem, hogy sok esetben az egyetemi, a középiskolai olvasmányaimból élek, és ezt a fajta tudást fel kellene frissíteni, bővíteni. A román történész kollégáival milyen a kapcsolata? Két generációval tartom a kapcsolatot, és úgy érzem, sikeresen integrálódtam a román szakmai életbe. Egyrészt a tanáraimmal vagyok kapcsolatban, hiszen a doktori tanulmányaimat Bukarestben folytatom, lassan már a vége felé járok, a Román Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetében végzem, és ott egy idősebb generációból kerülnek ki a mentoraim, és érdekes módon, annak ellenére, hogy ez a generáció viszonylag a korábbi időszakban, a ’60-as, ’70-es években szocializálódott, egyensúlyt sikerült találnom velük, közös szakmai nyelvet beszélünk, vannak kérdések, amelyekben nem értünk egyet, de ezt el lehet intézni szakmai viták keretében, és más probléma ezekből nem adódik. Ugyanakkor van egy másik generáció, azok, akik velem együtt indultak a pályán, akikkel azonos korosztályt képviselek. Még közelebbi szálak fűznek nagyon sok személyhez Bukarestben és Kolozsváron is, most már azt is elmondhatom, hogy többükhöz nemcsak szakmai, hanem baráti szálak is kötnek. Gyakran tesz eleget meghívásoknak, tudománynépszerűsítő előadásokat tartva. Tudatosan vállaltam ilyen szerepet, mert a történelemtudomány is sokszor a saját elefántcsont-tornyába zárkózik, és tanári pályafutásom során is láttam, hogy az embereknek jelentős része érdeklődik a történelem kérdései iránt, nem pusztán csodálatos, legendás történetekre gondolok, hanem vannak olyan valóságos gazdasági-politikai helyzetek, amelyek megértéséhez, elemzéséhez szükséges bizonyos történelmi tudás is. Ez az igény nagy egyrészt, másrészt pedig úgy látom, hogy pontosan ebből az igényből fakadóan nagyon sok népszerűsítő történelmi munka jelenik meg, amelyek nélkülözik a tudományosságot, nagyon sok legendára harapnak rá, és ezeknek óriási sikere van, amit ellensúlyozni kell. Ebből az indíttatásból döntöttem el, nagyon sok időt és energiát fektetve bele, hogy a tudásomat megpróbálom megosztani a szélesebb közönséggel is. Ezt több szinten művelem, majdnem minden előadást, felkérést elvállalok, és nemcsak évfordulók kapcsán, hanem év közben is, ha lehetséges, akkor szívesen elmegyek és tartok előadást az általam kedvelt vagy ismert témákról, hallgatóság előtt, vagy rádióban, televízióban. Van egy sikeres projektem a Transindex honlapján, minden szombaton egy történelmi tematikájú cikket szerkesztek, és ez a visszajelzések szerint jól működik. Amíg egy kimondottan szakmai munkát néhány tucatnyian olvasnak el, ezeket a cikkeket, amelyek nem bulvártémájúak, hanem egyszerűbb, közérthetőbb nyelvezetben és talán érdekesebben megfogalmazott, de kutatásokon alapuló írások, több ezren olvassák el. Meddig kutatható ez a téma? Ennek a periódusnak is vannak látványos és vannak kevésbé látványos részei. Ebben is kettős mércét tartok szem előtt, vannak témák, amelyek nagyon érdekesek lehetnek, ha a médiában megjelennek, viszont vannak olyan szakmai témák, amelyek kevésbé tartanak igényt a nagyközönség érdeklődésére. Mindkettőben dolgozom, és úgy látom, a jövőben hosszú ideig kincsesbánya ez a korszak a történészek számára, a román levéltárakban egyre több forrást bocsátanak a kutatók rendelkezésére. A magyarországi kollégákkal is együttműködik? Természetesen. Úgy érzem, sikeresen integrálódtam a magyarországi szakmai életbe is. Ha már így alakult, hogy itt maradtam, a két közösség közötti átjárás lehetőségével élni fogok, így döntöttem, és tudatosan kettős irányba kezdtem meg a szakmai integrációmat. Bárdi Nándor segítségével az első konferenciákon részt vettem még a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején, és innen kezdve lassú folyamatként sikerült a magyarországi közegbe is beilleszkednem. Ez szintén szakmai, baráti kapcsolatokat jelent. Kevés előnye van a kisebbségi létnek, de ami van, azt próbálom kihasználni. Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. október 8.EMNT: autonómiáért küzdene az új pártHa akár az RMDSZ, akár a Magyar Polgári Párt autonomista fordulatot venne, szükségtelenné válna a tervezett Tőkés-párt bejegyzése – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint hozzátette, nem az a cél a pártalapítással, hogy legyen egy harmadik politikai alakulata az erdélyi magyarságnak, hanem az, hogy legyen egy autonomista párt is az erdélyi magyar politikai kínálatban. A világhálón tartott sajtótájékoztatón kiderült, a Tőkés-pártnak nem Tőkés László lenne az elnöke, neki pártok fölötti szerepet szánnak a szervezők. Ha az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) november 27-i országos közgyűlésén megszületik erről a politikai döntés, Tőkés László támogatói a következő év első három hónapjában teszik meg a pártbejegyzésre irányuló lépéseket, ebben az időszakban gyűjtik össze a szükséges 25 ezer aláírást. Erről Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke beszélt azon a sajtótájékoztatón, amelyet a világhálón tartott az erdélyi magyar média képviselőinek. „Ami három hónap alatt nem gyűjthető össze, az minden bizonnyal egyáltalán nem gyűjthető össze” – válaszolt az aláírásgyűjtés tempóját firtató újságírói kérdésre. Elmondta, még gondolkoznak azon, hogy mi legyen a párt neve, és kikből álljon az a kezdeményezőbizottság, amelyik az EMNT közgyűlése elé terjeszti a javaslatot. Toró T. Tibor megalapozottnak tartotta azt a felvetésünket, hogy a majdani Tőkés-pártnak is javarészt azok lehetnek az alapítói, akik annak idején a Magyar Polgári Párt bejegyzését támogatták aláírásukkal. Azt is megerősítette, hogy egy személy két pártnak nem lehet a tagja, de hozzátette, a párttörvény értelmében nem kell kérvényezniük az MPP-ből való kilépésüket azoknak, akik az új párthoz csatlakoznának. A pártbejegyzéshez adott aláírásuk automatikusan az MPP-ből való kilépésüket jelenti. „Mi nem arra vágyunk, hogy az MPP ezáltal a tagsága nélkül maradjon. A szándékunk az, hogy legyen egy autonomista párt Erdélyben” – jelentette ki Toró. A Krónika kérdésére elmondta, ha az RMDSZ-ben vagy a Magyar Polgári Pártban autonomista fordulat következne be, könnyen meglehet, hogy elállnának a pártalapítás szándékától. Ennek a valószínűségét azonban Toró meglehetősen alacsonyra taksálta. „Úgy látom, hogy az RMDSZ képtelen a megújulásra, a soraiban kinövő új hullám is a régihez hasonlóan gondolkozik” – jelentette ki. Az MPP-nek a hibáját „a jóra való restségben” látta, és abban, hogy „nem a pártnak van elnöke, hanem az elnöknek van pártja”. Arra az újságírói kérdésre, hogy vonzó lehet-e az autonómia a kenyérgondokkal küszködő erdélyi magyarok számára, Toró kijelentette: „akkor jó az autonómia, ha választ tud adni az emberek mindennapi gondjaira”. A sajtótájékoztatón kiderült, noha a szorgalmazói is afféle Tőkés-pártként tekintenek a tervezett politikai alakulatra, Tőkés László már jelezte, nem kíván a párt elnöke lenni. Toró T. Tibor szerint az EMNT választmánya egyetértett azzal, hogy Tőkés Lászlónak a pártok fölött álló politikai személyiségnek kell maradnia a magyar és az európai politikában. Gazda Árpád, Krónika (Kolozsvár) 2010. október 8.Székelyföldi RMDSZ alakulhatA székelyföldi RMDSZ-szervezetek összevonását javasolja Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere és a városi RMDSZ elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, a szövetség februári kongresszusa után markánsabb autonómia- és Székelyföld-politikát kell megfogalmazni, ezért önálló székelyföldi szervezet megalakításán dolgoznak. Ennek a szervezetnek az elnöke koordinálná a székelyföldi szervezeteket, ugyanakkor az országos elnökség tagjaként a szövetségben a székelyföldi politikát jelenítené meg. Antal Árpád elmondta, a székelyföldi szervezet megalakításához alapszabályzat-módosításra, szerkezeti változásra van szükség, amire a szövetség februári kongresszusán kerülhet sor. „A Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) belül létezik egy székelyföldi platform, de mivel az SZKT súlya is csökkent, a platformnak sincs már nagy szerepe” – magyarázta Antal. A sepsiszentgyörgyi politikus úgy véli, az SZKT-ra továbbra is szükség van, de azt nemcsak Marosvásárhelyen kellene megszervezni, hiszen sokkal hatékonyabb volt, amikor más-más városba hívták össze. Ugyanakkor az SZKT szabályzatán szigorítani kell, hogy ezáltal a befolyása is növekedhessen. Például ha valaki három alkalommal hiányzik, veszítse el az SZKT-tagságát, javasolta továbbá a sepsiszentgyörgyi politikus. Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár) 2010. október 8.Nyugdíjasügyekről a premontreieknélNagyvárad – Csütörtökön szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok a Szent László Gimnáziumban. Ezúttal Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülének elnökét hívták meg. A Szent László Római Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében lezajlott összejövetelen Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője üdvözölte a megjelenteket, Zilahi Bertalan tag pedig a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket köszöntötte. Az e havi találkozójukra Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnökét hívták meg, akinek a beszámolójából az derült ki, hogy igen sokrétű, hasznos közéleti és kulturális tevékenységet folytat az általa irányított érdekvédelmi civil szervezet. Többek közt elhangzott: 2005-ben alapították, Biró Rozália alpolgármester ötlete nyomán azzal a céllal, hogy a magyar nyugdíjasokat közösséggé kovácsolja össze, enyhítsen a gondjaikon és olyan rendezvényeket kináljon a számukra, melyek érdeklik őket. Eddig három elnökük volt: Szombati Gille Ottótól 2007 májusában Jakab Ibolya vette át a stafétabotot, Szilágyi Ibolya pedig 2008 augusztusától vezeti előbb ideiglenesen, majd 2009 márciusától teljes joggal a tömörülést. Egyesületi tervek Jelenleg 424 tagja van az egyesületnek, akiknek körülbelül az egyharmada jár rendszeresen az eseményekre. Figyelemre méltóak a kórusnak, a tánc- és színjátszócsoportnak a fellépései, illetve elismerést érdemel az irodalmi kör, a kézművesfoglalkozás és a német nyelvtanfolyam. Baráti társaságok is alakultak, az ezüsthajúaknak az elmúlt években számos emlékezetes élményben volt részük. A tervek közt szerepel egyebek mellett vetélkedőknek a szervezése, írásra buzdítani a nyugdíjasokat, illetve egy olyan képzőművészeti tárlatnak a megrendezése, melyen az érintettek munkáit állítanák ki. Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro 2010. október 8.Új vezérigazgató a Marosvásárhelyi Nemzeti SzínházbanOktóber 5-i hatállyal Kelemen Hunor művelődési miniszter felmentette tisztségéből Vlad Radescut, a színház eddigi megbízott vezérigazgatóját és ideiglenes jelleggel Csapó Györgyöt nevezte ki a Nemzeti Színház vezérigazgatójává. Csapó György színművész mostanig a Kézdivásárhelyi Városi Színház társulatvezetője volt. Amint Kárp György színművész, a színház jelenlegi ügyvezető igazgatója tegnap kora délután elmondotta, a kolozsvári születésű Csapó Vásárhelyen szerezte színészi diplomáját, az akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakát 1985-ben végezte el. Friss végzettként a sepsiszentgyörgyi társulathoz került, majd rövid ideig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. Áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól az egyik legjobb társulat, a kaposvári Csiky Gergely Színház alkalmazta. Hosszabb kitérő után tavaly tért vissza Erdélybe és állt újra Thália szolgálatába. A legfiatalabb honi magyar társulat indulásánál bábáskodott ugyancsak színész feleségével, Adorjáni Zsuzsával és a velük együtt kezdő kis csapattal. Az első évadon sikeresen túljutottak Kézdivásárhelyen. Legújabb megbízatása azonban még komolyabb feladatok elé állítja a művészt. Csapó György hivatalos bemutatkozására hétfőn számíthat a Nemzeti. 2010. október 8.Markó: szembeállították a Székelyföldet és a szórványmagyarságotA Tordán ezekben a percekben zajló szórványkonferencián Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: az elmúlt 20 esztendő legnagyobb feladata a magyarság megerősítése volt, s ezt csakis szolidaritással és összefogással volt elérhető. - Az elmúlt időszak egyértelműen bizonyítja, hogy lehetséges a szórványba került identitást megtartani, illetve megerősíteni – mondta. Markó emlékeztetett arra a kilátástalannak tűnő küzdelemre, amelynek eredménye a 2008-ban megnyílt tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum volt. - Az elmúlt időszakban megpróbálták szembeállítani Székelyföld és a szórványmagyarság jövőjét és helyzetét, de ma legalább annyian élnek szórványban, mint ahányan tömbmagyarságban. Az RMDSZ jelenleg kormányzati tényező, kevesebb mint 7 százalékkal politizálunk, de még most is tőlünk függ, hogy a kormány hogyan működik – mondta a politikus. Hozzátette: az RMDSZ-nek van szórványpolitikája és stratégiája. - Erős, önálló intézményeket hozunk létre, iskolát, közösségi házat és művelődési intézményeket – mondta. A Mezőség és Székelyföld közötti Összetartozunk programot keretében szórványkonferenciát szerveznek Tordán, október 8-9. között. Szabadság (Kolozsvár) 2010. október 8.Szobor Márton ÁronnakMárton Áron erdélyi római katolikus püspök szobrát avatják fel vasárnap a Székelyudvarhely melletti Fenyéd község nemrégiben megszépített templomkertjében. Az ünnepség keretében kiállítják az 1942-ben Budapestről kapott országzászló hasonmását is, és megszólal a felújított orgona is Non recuso laborem”, azaz nem futamodom meg a munkától – Márton Áron, az erdélyi magyarság 20. századi történelmének kiemelkedő alakja ezt a gondolatot választotta jelmondatául, és éppen ezen gondolat miatt döntöttek a fenyédi elöljárók úgy, hogy a csíkszentdomokosi születésű püspök szobrát állítják fel a templomkertben – mesélte a Krónikának Bokor Botond, a község polgármestere, de mint kiderült, a történetnek családi vonatkozásai is vannak, hiszen Bokor nagyapjának testvérét maga Márton Áron szentelte pappá. Az alkotást Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész, a hozzá illő andezittalapzatot pedig Dóczy András csíkszeredai szobrászművész készítette el – tudtuk meg a polgármestertől. Az emlékmű avatóünnepségére közméltóságokat, parlamentereket is várnak, meghívták a magyar Országgyűlés elnökét is, az avató szentmisét pedig Tamás József püspök celebrálja. Ezzel egy időben két másik fontos esemény szem- és fültanúi lehetnek majd a jelenlévők, a templom falára helyezik annak a három méter magas országzászlónak az újra elkészített változatát, amelyet a település 1942-ben kapott Budapestről, és amelyet a kommunizmus évei alatt feltehetően szétvágtak és eltüntettek. „Egy katonaújságban találtam képet a zászlóról, és az alapján sikerült egy brassói zászlókészítőnél megrendelnünk” – részletezte az elöljáró. A harmadik kiemelkedő esemény az lesz, hogy végre megszólal a hosszú ideig hallgató orgona is, amit szintén nemrégiben sikerült felújítani. A polgármester elmondta, a szoborral együtt egy közel 300 ezer lejes beruházásról van szó, amelyet a helyi önkormányzat, Hargita megye tanácsa és helyi vállalkozók is támogatnak. A szoboravató ünnepség vasárnap 10 órakor szentmisével kezdődik, amelynek keretében orgonaszentelésre is sor kerül. Ebben az időszakban nem ez az egyetlen esemény, amellyel a 30 évvel ezelőtt elhunyt püspök emléke előtt tisztelegnek a hívek. Szülőfalujában, a Hargita megyei Csíkszentdomokoson október 16-án Márton Áron-múzeumot avatnak. Az egyenességéről, akaraterejéről ismert egyházi elöljárónak idén Kolozsváron állítottak szobrot, az emlékművet februárban szentelték fel abból az alkalomból, hogy 70 éve az itteni Szent Mihály-templomban szentelték pappá. Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár) 2010. október 8.Terjed a magyar oktatás CsángóföldönÚjabb moldvai falvakban sikerült beindítani a magyar nyelv oktatását a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ), így tovább nő a magyarul tanuló csángó gyerekek száma. Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban is oktatják ősztől iskolán kívüli tevékenységként a magyar nyelvet, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása. Ferencz Éva, a MCSMSZ oktatási felelőse elmondta, másik két településen, Diószegen és Lujzikalagorban is hivatalossá szerették volna tenni a magyarórákat, de a szülők nagy része hatósági megfélemlítés hatására visszavonta a korábban benyújtott kérvényt, amelyben a fakultatív magyarórát kérték. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 9.Álomtájak – Gál Éva Emese grafikai kiállításaA Gyergyói Nőkért Egyesület és a gyergyószentmiklósi Pro Art Galéria szeretettel meghívja 2010. október 22-én 17 órától a gyergyószentmiklósi Pro Art Galériába (Gábor Áron út, 8. szám) Gál Éva Emese Álomtájak című grafikai kiállításának megnyitójára. Megnyitó beszédet mond Balázs József, festőművész. A kiállítás október 29-ig, 9-17 óra között látogatható. Támogatók: Communitas Alapítvány, GLASERDI képkeretező. irodalmikor.wordpress.com 2010. október 9.Közlemény – Kutyából nem lesz szalonna…Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ régi-új fenegyereke szabályos időközönként gondoskodik arról, hogy a fenti közmondás örökérvényét bizonyítsa. Gondolva, hogy így stílusosabb és hatásosabb, legutolsó fenegyerekeskedését október hatodikára időzítette, amikor is az RMDSZ-hez közel álló Veronica Bursaşiu, a Jurnal Bihorean újságírójának, arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártbejegyzési elképzeléseiről, az alábbiakat válaszolta (JB, 2010. október 6.): „Tőkés úrnak időnként új szerelme van. A 90-es években szerelme az RMDSZ volt, az elkövetkező években az MPP-t szerette. Tavaly az elnökválasztáskor szerelmét Traian Băsescunak hívták. Ebben az évben új szerelme van. Máskülönben semmi különös Tőkés úrról. Ilyen embernek ilyen a jelleme”, nyilatkozta az ügyvezető elnök. Szabó Ödön már a múltkoriban is Tőkés László magánéleti válságával élcelődött, ez sokat elárul emberi minőségéről. Ám felhívnánk a figyelmét, hogy nem Tőkés Lászlót vagy az általa vezetett EMNT-t tartják mindenki ágyasának Bukarestben, a politikai közbeszédben. Volt kormánypartnereik is „prostituáltnak” nevezik azt a pártot, az RMDSZ-t, amely az utóbbi szűk másfél évtizedben szinte mindig hatalmon volt, és ennek az időszaknak az „eredményességéről” a 2010-es csontig hatoló megszorításokkal állították ki bizonyítványukat. Másfél évtized alatt sikerült a szakadék szélére kormányozni az országot, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a télen aki nem fagy meg, az éhen hal. Akkora adósságot akasztottak Románia állampolgárainak nyakába, hogy azt még a dédunokáink is fizetni fogják, és nagyon kérdéses, hogy mellette jut-e majd pénz Szabó Ödön nyugdíjára. Szóval Szabó Ödön helyében mi nagyon, de nagyon csendben lennénk. Újabb ízléstelenségéért, neveletlenségéért Szabó Ödön szégyellje magát, számunkra Őurasága továbbra is, még inkább „persona non grata”. Ennek az embernek ilyen a jelleme. Az EMNT Bihar megyei elnöksége, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 9.Kedves olvasó!Új fejezethez érkeztünk az Erdélyi Napló húsz éves történetében: több mint egy éves kényszerszünet után a lap megújulva ismét az Olvasó asztalára kerülhet. Köszönhetően a Magyar Nemzet lapkiadó vállalatnak, amely megvásárolta a lapot, új lehetőséget adva ezzel az erdélyi magyar polgári újságírás egyik fontos sajtótermékének. Áldatlan, nehéz időszakot zárunk le a most kezdődő új Erdélyi Napló sorozattal. Olvasóinknak akár nem is lenne szükséges az elmúlt évek roppant nehéz, lapunkkal szemben ellenséges politikai, közéleti környezetről szólnom, hiszen velem, velünk együtt élték át ezt a korszakot. Amikor tavaly augusztusban a lap súlyos anyagi okok miatt többé nem jelenhetett meg, napokon, heteken át érkeztek a levelek, sokan fölhívtak telefonon, vagy megkerestek személyesen, segítséget ajánlva. Az újraindulás azonban a várnál hosszabb ideig tartott, az új sorozat megjelenése remélhetőleg kárpótolja olvasóinkat a több mint egy éves kényszerszünetért. A magyar polgári újságírás legjelentősebb médiaintézményéhez tartozó Erdélyi Napló nem csak az anyagi biztonság szempontjából indulhat tiszta lappal, hanem mögötte van az a szakmai háttér is, amely a következő időszakban Erdély egyik vezető lapjává minősítheti hetilapunkat. Ennek a nagy kihívásnak szeretne eleget a szerkesztőség régi-új újságírói gárdája. Tudjuk, hogy mindezt az olvasók hathatós segítsége, támogatása, észrevétele és kritikája nélkül nem sikerül valóra váltani. Arra kérem, kedves olvasóinkat, hogy e nehéz, de mindenképpen a jövőbe mutató úton tartsanak ki mellettünk, legyünk társak e közös vállalkozásban. Minden lap, amelyik nem öncélú, az olvasónak, az olvasóért készül: az Erdélyi Naplóra ez fokozottan érvényes, hiszen a polgári újságírás elmúlt nyolc szűk esztendeje bebizonyította, hogy a nyomasztó magyarországi és erdélyi baloldali-liberális dominancia megfékezésére szükség van kritikus hangvételű, érték centrikus újságírásra, amely nemzetpolitikailag fontos témákat tud napirenden tartani. Az Erdélyi Napló hosszú évekkel ezelőtt erre vállalkozott, és szűkös anyagi lehetőségeihez mérten tisztességgel állta a sarat. Immár anyagi és szakmai biztonsággal a hátunk mögött, ez a vállalás érdemi kiteljesedésre vár. Az új lap új arculatot, új szerkesztést, új rovatosítást is jelent. A polgári újságírás terén szerzett másfél évtizedes hagyományainkat megőrizve arra törekszünk, hogy piacosabb külsővel és tartalommal kerüljünk az olvasó asztalára. Igényesen megírt politikai, gazdasági, közéleti elemzések, háttéranyagok, oknyomozó, tényfeltáró riport, szakemberek bevonásával készülő tematikus oldalak (egészségügy, gazdaság, jogrend, gasztronómia, mezőgazdaság, művészetek és sok más téma), a jó értelembe vett bulvár újságírás színes hírei – íme néhány téma az újra induló Erdélyi Napló választékából. A felsorolt témák közül is külön kiemelném az oknyomozó újságírás fontosságát: a politikummal összefonódó romániai magyar sajtó nagy hiányossága e sok munkát igénylő, de igencsak hálás újságírói műfaj feledése. Ezt szeretné poraiból újjáéleszteni az Erdélyi Napló: olvasóink részéről is szívesen fogadunk témajavaslatokat. Legyen az napi, vagy hetilap, az újság akkor tölti be fontos hivatását, ha idejében eljut az olvasóhoz. Az Erdélyi Napló régi, akadozó terjesztése reményeink szerint a múlté: jövő csütörtöktől az Erdély-szerte szabadeladásban is megvásárolható lapunk többé nem fog napokon át késni, amíg eljut előfizetőinkhez, vagy azokhoz, akik újságosstandokon vásárolják meg szívesebben a lapot. Ebben is olvasóink segítségét kérjük: ügyfélszolgálatunk érdemben és idejében szeretne minden terjesztési panaszt orvosolni. Mi más kívánhatnék az újraindulás finisében: olvasóink tartsanak velünk e hosszúnak ígérkező utazáson. Legyünk társak e közös utazásban, segítsük egymás munkáját, egymás boldogulását. Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2010. október 9.Vannak még apróbb örömeikA romániai politikai porondon magát egyre szorultabb helyzetbe manőverező RMDSZ-nek a jelek szerint már csak az nyújt némi elégtételt, hogy az erdélyi magyar autonomista, polgári oldal nemcsak hogy megosztott, de még látványosan marakodik is olykor. Példa erre a Szász Jenő által alapított, többé-kevésbé törvényesen bejegyzett és irányított Magyar Polgári Párt és a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szembenállása, a Szász által Tőkés ellen folytatott lejárató kampány. Az már csak hab a tortán, hogy maga az MPP is megosztott, hiszen a főleg Székelyföldön (az RMDSZ rovására) bizonyos önkormányzati pozíciókat szerzett párt vezetőjét, annak vezetői stílusát, politizálását sokan kontestálják, főként a Partiumban és Belső-Erdélyben. Az MPP bihari szervezete például az EMNT-hez húz és Tőkéshez lojális, gyakorlatilag csak formális tekinthető a polgári párthoz tartozónak. Szász Jenő és csapata természetszerűleg mindent elkövet, hogy kiterjessze tényleges hatalmát azokra a helyi MPP-szervezetekre, amelyek inkább Tőkés Lászlót tekintik az erdélyi magyarság hiteles, reprezentatív főemberének. Ennek a törekvésnek a folyománya a székelyhídi helyzet is, ahol a Fetco Mihály MPP-elnökkel és önkormányzati képviselővel együttműködni a továbbiakban nem kívánó Szász-hívek tisztújítást szorgalmaznak. Elsőre meghirdetett gyűlésük az alapszabályzatban előírt jelenlét hiánya miatt ezt nem tudta véghezvinni, ezért holnap, október 10-én, vasárnap 16 órára újabb rendkívüli tisztújító közgyűlést hívtak össze a székelyhídi tanácsterembe. A szervezők várják a párt minden egyes tagját, de immár kisebb részvétel is elegendő lehet a vezetőválasztáshoz. Hogy ez mennyiben lendíti előre akár az MPP, akár az autonómia, akár a helyi közösség boldogulásának ügyét, az persze a jövő kérdése. A helyi hatalmat gyakorló RMDSZ mindenesetre annak örül, ha az ellenzéke marakodik. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 9.Hetvenöt éves a Vigilia2010. szeptember 29-én tartották a Magyar Írószövetség Bajza utcai klubtermében a Vigilia című folyóirat jubileumi estjét, melynek vendége volt Lukács László főszerkesztő, Bende József és Lázár Kovács Ákos szerkesztők, Jelenits István irodalomtörténész és Vasadi Péter költő. A műsort szerkesztette és vezette Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus, közreműködtek Császár Angela és Oberfrank Pál színművészek. A Vigilia című folyóiratot 1935-ben alapította a magyar neokatolikus mozgalom néhány kiemelkedő képviselője, Aradi Zsolt, Balla Borisz és Possonyi László. Céljuk az volt, hogy a kultúra és a hit találkozását, a katolikus szellemű irodalom megújulását és a magyar katolikus egyház korszerűsödését előmozdítsák. Az egyetemesség jegyében tágították és mélyítették a katolikus gondolkodást: felkutatták és felmutatták az irodalom, sőt az emberi kultúra minden igaz értékét; az Istent keresők számára pedig a misztika útjait tárták fel, a szentek példáján tájékozódva keresték a hétköznapi kereszténység lehetőségeit. Új távlatokat nyitottak a magyar irodalom horizontján is: megalkották az irodalomnak keresztény indíttatású, spirituális ihletésű szemléletét, s felmutatták az irodalom transzcendentális, Istenre nyíló értékeit. A lap 1935-től 1944 márciusáig elsősorban francia mintákra tekintve közölt irodalmi, irodalomtörténeti, művészeti és filozófiai tanulmányokat. Maga köré vonta a fiatalabb írónemzedék kiemelkedő képviselőit (Lovass Gyula, Rónay György, Sőtér István, Thurzó Gábor és mások), s a háború alatt otthont biztosított azoknak az íróknak is, akik politikai vagy más okok miatt másutt nem jelentethették meg írásaikat. A német megszálláskor az akkori főszerkesztő, Possonyi László megszüntette az évnegyedes kiadványként induló, de akkor már havi folyóirattá nőtt lapot. 1946-ban alakult meg a Vigilia munkaközösség Juhász Vilmos szervezésében, az országos tekintélynek örvendő Sík Sándor vezetésével, Mihelics Vid, Possonyi László és Rónay György segítségével. Az új körülmények, a reményteljesen bontakozó demokrácia, majd annak elfojtása új lehetőségeket és feladatokat, majd új nehézségeket hoztak a lap számára. A Vigilia mégis szervesen beleépült a háború utáni magyar egyház és irodalom életébe. 1949-től a lap példányszámát és terjedelmét drasztikusan csökkentették, az írásokat cenzúrázták, a szerkesztőket és munkatársakat folytonosan zaklatták. 1956 után a lap szerkesztéséből akkor már oroszlánrészt vállaló Rónay Györgyöt erőszakkal eltávolították a laptól, s oda csak 1969-ben térhetett vissza. A lap mindezek ellenére segítette a keresztény értelmiség tájékozódását, egy modernebb egyházkép kialakítását, s fórumot biztosított az elhallgattatott "polgári" íróknak. E tényezők indokolják, hogy a viszontagságos körülmények ellenére a Sík Sándor nevével fémjelzett korszak a lap első virágkorát hozta a világháború után. A Vigilia nevéhez méltóan a virrasztó szerepét vállalta ebben az időben: az országra erőszakkal rákényszerített szűkkörű ideológia légkörében őrizte és hirdette a szellem és a gondolat, a művészet és a humánum tágasságát; a fojtogatóan szűk keretek közé szorított hitélet számára közvetítette az egyház egyetemességét, a II. vatikáni zsinat megújult s megújító szellemiségét; az elnémított írók számára menedéket s életlehetőséget adott írásaik közlésével; a Nyugaton élő, s ezért idehaza kitagadott s elhallgatott íróknak fórumot biztosított műveik szemlézésével, s mihelyt lehetőség nyílott rá, írásaik közlésével. Rónay György tízéves szerkesztői tevékenysége idején a folyóirat a magyar szellemi és keresztény élet legrangosabb orgánumává lett. A lap küldetésként vállalt nyitottsága s a II. vatikáni zsinattól tanult szellemiség indította szerkesztőit arra, hogy a hetvenes években párbeszédet kezdjenek a másként gondolkodókkal, így a nemhívőkkel, a marxistákkal is. E tágasság ösztönözte a lapot az ökumené szellemének vállalására, s ez vezette akkor is, amikor tudatosan adott helyet a fiataloknak. Az 1989–90-es változások következtében nemcsak az ország politikai szerkezete alakult át gyökeresen, hanem szellemi arculata is. Más helyzetben találta magát a Vigilia is, hiszen számos rangos kulturális és több értékes katolikus kiadvány között kellett megtalálnia saját régi-új hangját. A Vigilia ma is az aktív keresztény értelmiség lapja, amely igyekszik hozzájárulni az országot leginkább érintő társadalmi és politikai, kulturális és eszmei kérdések keresztény szellemű tisztázásához, s próbálja életre kelteni az elmúlt évtizedekben háttérbe szorított emberi és keresztény életértékeket, újra megalkotva hitnek és kultúrának szintézisét. Változatlan missziója a mai napokban az, hogy gyors változások közé kényszerült világunkban őrizze keresztény értékeinket, és szembesítse korunkkal. A lap szerkesztői: Possonyi László (1935), Balla Borisz (1936 – 1937), Possonyi László (1938 –1940), Mécs László, Possonyi László (1941–1942), Possonyi László (1943 –1944), Juhász Vilmos, Sík Sándor (1946 – 1948), Sík Sándor (1948 – 1963), Mihelics Vid (1964 –1968), Rónay György (1969 – 1977), Doromby Károly (1978 – 1979), Hegyi Béla (1980 – 1984). 1984-től mindmáig Lukács László a Vigilia főszerkesztője. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 9.JutalomjátékokNagy előadóművészek különleges fellépéseit nevezik bensőségesen jutalomjátéknak. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Köllő Margit és Sárosi Csaba kiállításai a képtárban igazi, hamisítatlan jutalomjátékok. Két művészt sodort egymás mellé a nagy rendező, a véletlen. S ama elhanyagolhatatlan tény, hogy egy időben jelentek meg albumaik a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. Két magányos, de alkotó magányában szívósan építkező művészt, akik — s ezt is fennhéjázás nélkül állíthatjuk műveik ismeretében — nemzedékeik legjobbjai között vannak... Ezt a tényt tudatosította a figyelmes nézőben a két egymás mellé sodródó tárlat, s bizonyítják Gazda József Köllő Margitról és Jánó Mihály Sárosi Csabáról figyelemre méltó empátiával megírt tanulmányai is. Az a körülmény, hogy Köllő Margit is kiállít grafikákat, gyönyörű textíliái mellett, és Sárosi Csaba is válogat grafikáiból, csábíthatna akár az összehasonlításra is, de ennek nincs sok értelme, noha az eltérő technikák ellenére nyilván vannak a művészeknek közös jegyeik, s a világ sorsáért, a környezet romló állapotáért érzett felelősség is rokoníthatja őket, de mégis úgy gondolom, méltányosabb, ha külön beszélünk ezekről a művekről. Nem mindegy ugyanis, miről s hogyan beszélünk, noha egyetérthetünk Ivan Bunyinnal: mindenki, aki él, megérdemli, hogy szóljunk róla, hát akkor azok a művészek, akiknek kiállításait jutalomjátékként minősítettük... Sárosi Csabáról csak szubjektíven szólhatok, elfogultságomat vállalva, tekintve, hogy különös rajzait és elbűvölő könyvét, a Bestiáriumot (azóta sem jelent meg?!) még a hetvenes évek végén láthattam, s azóta figyelem különféle kiállításokon, hova és merre viszik démonai. Jánó Mihály a kiállítás megnyitóján csalafintának nevezte, és megállapította róla, hogy mindent lerajzol. Ezekhez nincs mit hozzátenni. Kétségtelenül fantasztikus rajzkészsége van, s a romániai magyar könyvkiadás egyik nagy hibája, ha nem bűne, hogy illusztrátorként nem foglalkoztatják. Így aztán ő talál ki történeteket magának, rajzai szinte felélednek a nézőben, elkezdik élni külön életüket, történetük van, méghozzá elmesélhető történetük, s ez a tény is rendkívül szuggesztívvé teszi különben is közvetlen rajzait és képeit. Hogy a közvetlenség ilyen fokára elérni mit is jelent, azt legfeljebb egy másik grafikus méltányolhatná... Címeiről is külön lehetne értekezni, irónia és dac van bennük, önirónia és kérlelhetetlenség (Bár szívem fekete, Undor nyála szájamon, Játszma vesztésre, A szék lovag stb.). Műveiben sok a visszatérő, egymást metsző, továbbvivő, esetleg épp terrorizáló motívum, mégis meglepően egységes képét mutatják annak, ahogyan Sárosi látja ezt a nekünk megadatott leggyönyörűbb világot, s külön érdekessége kiteljesedő művészetének a különféle technikák bravúros alkalmazása és keverése. Ez és a kollázs térhódítása s tudatos alkalmazása is bizonyítja, hogy aszketikus alkata és visszahúzódó természete, magányossága ellenére sem fenyegeti az önismétlés veszélye. Nézzük meg közelebbről két figyelemre méltó művét. A Játszma vesztésre két síkján pereg a nagy közös történet, egy tornyot rohamoz felül egy tank, míg alul karddal esnek egymásnak a vitézek. Igen, a történelem önmagát ismétli, mondhatnánk, de jó, ha időnként ilyen szinten tudatosítják bennünk, mert Sárosi Csabából hiányzik az egyszer volt (hol volt, hol nem volt?) agitátorok vakhitű kételye, ő senkit semmiről nem akar meggyőzni, meglepő empátiával szemléli a lerajzolandó világot. A szék lovagban például egy üres, eléggé rozoga széket láthatunk az előtérben, nyomasztóan, mondhatni, baljósan fekete háttér előtt. Egy üres szék, amivel bármi megtörténhet, bárki helyet foglalhat rajta, lovagjára vár. Jó három évtizede írtam le, humoros, bájos, csalafinta analízisei egy, a világ állapotáról folyamatosan készülő, nyomasztó szintézis irányába mutatnak... A folyamat azóta is tart. Ha Sárosi Csabáról, bevallottan, szubjektíven szóltam, hogyan beszélhetnék Köllő Margit tragikusabbra hangolt művészetéről? A sors furcsa tréfája, hogy az ő művészete, ha nem is kerülte el figyelmemet — hát hogyan is kerülhette volna el a számtalan csoportos kiállításon látható, kivételes technikai tudással készített textíliája például, vagy összetéveszthetetlen grafikái? —, azon kevés háromszéki művész közé tartozik, akivel nem készíthettem interjút, következésképpen műtermében sem járhattam. Ami késik, remélhetőleg nem múlik, fecsegés helyett inkább a műveiről... Van egy csodálatos rajza, amelyen az alábbi fohász olvasható: ,,Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, mint a sír." A figyelmes néző meglelheti ezt a művet megszőve is, noha a másik teremben érdemes lett volna kipróbálni, hogyan hatottak volna egymás mellett?! Gondolom, frenetikusabb hatást keltettek volna!... Noha a hatás felejthetetlen és kivételes, mert igazi nagyságot árasztó mű: a rajz és a szőnyeg esetében is frenetikus, egészen egyszerűen elragad valami mélabús, melankolikus, mégis, tragikusra hangolva is erőt sugárzó és belőlük áradó szenvedély, és nem is ereszt el, velünk marad, amíg a művésznő különös világával ismerkedünk. Pedig igazán lenne, ami elvonja a figyelmünket ettől a fáradhatatlanul és akár egy sivatagban felejtett rádió, kitartóan sugárzó kettős műről, a textíliák közül különösen a döbbenetes hatású, fákat ábrázoló szőnyeg felejthetetlen, benne lüktet a fájdalom a veszteségekért, a természetért érzett s átélt aggodalom... Köllő Margit tragikus művei a teremtésért, a pusztulás ellen készülnek, noha — s ez is közelíti Sárosi Csabához — benne sincs semmi hajdanvolt agitátorok szenvedélyes hittérítő szelleméből. Nem meggyőzni akar, hanem bemutatja a világot úgy, ahogyan ő látja. Leltározza a világot, az időt, saját elkerülhetetlenül fogyó idejét is, figyelemre méltó Főidő, Részidő, Örökidő című hármas műve, amely a régi tanítást idézi fel dacosan, vonzóan, felejthetetlenül a mindent megzabáló, könyörtelenül elfogyasztó iszonyatos időről... Ha jól értem, erről szól rendkívüli erővel a melankolikus Osonó idő, el nem küldött levelek című szőnyeg is, vagy a Foszladozó repülőszőnyeg. Itt ismét felfigyelhetünk Köllő Margit sajátos, nézőjét mintegy delejező művészi erejére, művei, akár az örvény, szippantanak magukba, nem eresztenek, el lehet veszni bennük, mint egy labirintusban. Végül gyönyörű, s mi másról szól megint, mint az annyiszor megidézett időről, A hervadás vörös virága is, amely szintén fullasztó hatással van nézőjére, de erről érdemben talán csak versben beszélhetnék, ha nem is itt és nem is most. Igen, két kivételes tehetségű, aszketikus művész jutalomjátékát láthatjuk a képtárban. Mindenkinek érdemes megnéznie őket... Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. október 9.Mennyi nő... (Miklóssy Mária árkosi kiállítása)Rendhagyóra tervezték, és ilyennek is sikeredett Miklóssy Mária majdnem életmű-kiállításának megnyitója Árkoson a művelődési központ Istálló Galériájában. Kopacz Attila, a központ igazgatója úgy vélte, hogy a művésznő sok-sok nőszereplős festményét és rajzait nincs, aki nálunk szavakkal érdemben bemutassa, emiatt megfelelőbb lesz, ha a művelődési központ barátját, Cristina Guga brassói zongoraművészt, tehát egy másik nőt kér fel arra, hogy művésznő társa, Miklóssy Mária alkotásait zenei hangulatfestéssel hozzák értelmezési közelségbe. Cristina Guga egyetemi tanársegéd angliai koncertútja előtt tehát kocsiba ült, és Árkoson termett, ahol az Istálló Galériában virtuóz előadásban Prokofjev- és Chopin-zeneműveket játszott. Az Istálló Galéria megnevezés nálunk szokatlannak tűnhet, túlságosan is kötődik, és asszociációs úton képbe hozza az építmény állatszálláshoz kötődő jelentését a maga szag- és formavilágával együtt, és kevésbé utal arra, hogy a fogalomnak más tartalmai is vannak, olyan is, mint amikor a motorosversenyek résztvevői szintén istállókba ,,kötik be" drága paripáikat. Az árkosi Istálló Galériába ,,bekötött" képek az egykori jászol fölötti, hosszú-hosszú falsíkon a képsor dimenzióit látványosan növelik, hosszú szerelvénnyé szervezik, és különleges, egyedi hatást keltenek. Miklóssy Mária képekben megnyilvánuló feminizmusa a kiállított anyagban szembeszökő. A festmények ,,szereplői", kivéve néhány régebbi rajzát, amelyeken a férfi-nő párosításban egy-egy nyeszlett férfiforma is megjelenik a nő mellett, mind-mind nők, női idomok, gömbölyded testalkatrészek, amelyek váltakozva forma- és színabsztrakciókba hajlanak, ívelnek át. Zsögödi Nagy Imre, az egyik legmarkánsabb erdélyi festőnk amikor hatvan és egynéhány alkotásából összeállított gyűjteményét az akkor még éppen visszanevezetlen Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, kijelentette: egy kollekciót kap tőlem Kolozsvár, egyet Marosvásárhely és egyet Csíkszereda. Nektek a ,,vérünket" adom. Amikor arcomról leolvasta, hogy a ,,vérünket" szót nem tudom értelmezni, megmagyarázta: a magyar művészek közül senki sem festette, rajzolta meg azt, amit Tizian a taliánoknál megtett. Megfestette anyánkat, asszonyunkat, lányunkat, húgunkat, nénénket, megfestette a vérünket, a Nőt. Miklóssy Mária nőközpontúsága ehhez hasonlatos. Képeiről csupa nő köszön vissza. Festményeit a Nagy Imre alkotásaival egybevetve lényeges különbség az, hogy a csíkzsögödi művész nőfigurái rusztikusak, csupa izomból, húsból, vérből kialakítottak. Miklóssy Mária ,,nőinek" lágyabb hajlatú idom- és testívei stilizáltak, hajlékonyak, a görbületek kapnak hullámzó hangsúlyt. Nagy Imre nőalakjai életerőt, edzettséget, rátermettséget sugárzóak, Miklóssy Mária alkotásain a testmezőket lezáró vonalak hajlékonyak, ívekbe hajlóak. Olyanok, mint a természetben a lágy ívelésű dombok, halmok, domborulatok, hisz az sem véletlen, hogy fizikai-földrajzi környezetünk megnevezésére az emberi testrészek neveit visszük át. A hegynek van háta, hasa, gerince, nyaka, dereka, lába, homloka, válla, és így tovább. A festmények kiegészítő kellékei szintén nőiesek: csipkék, halmotívumok, gyakran mitológiai jelképek igazítják el a nézői gondolatot. Miklóssy Máriának egy erős férfiegyéniség mellett, mint amilyen férje, néhai Plugor Sándor volt, nem lehetett könnyű fellelnie önmagát, nem ismételni, utánozni azt, ami férjére annyira jellemző volt. És sikerült. Az árkosi Istálló Galéria mostani kiállítása ennek az alkotóegyéniségnek a titkait tárja elénk. Érdekes, hogy a kiállításmegnyitón jelen lévők döntő többsége is nő volt. Érzékelték, hogy a festőnő nő. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. október 9.Böjte Csaba előadása az élet kultúrájáról, a nemzeti összefogásrólA Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának szervezésében Családkonferencia zajlott Marosvásárhelyen szeptember 24-26. között. A konferencia alapgondolata „Család: egység, többség, közösség". Ez a hitvallás arra ösztönöz, hogy mindnyájan a Szeretet-Isten jóságát éljük és hirdessük. Mi lehet tehát a célunk? Újrakezdés a szeretetben. Újrakezdés az igazi szeretetközösség építésében. A családban létezés, szeretetben való létezés. A felelősségvállalás, az összefogás, az összetartozás tudat, találkozás, kölcsönös segítségnyújtás, az egymás iránti érdeklődés és kölcsönösség lelkületének gyakorlása. A konferencián Csató Béla csíkszentkirályi plébános, Czakó Gábor magyarországi író, a Fokoláré mozgalom képviseletében Domokos Tamás és Ilona csíkszeredai házaspár után utolsóként Böjte Csaba ferencrendi szerzetes tartott előadást. Erdély.ma 2010. október 9.Székelyföld a szórványértA szórványban élő magyar közösségek indentitástudatának erősítése érdekében a székelyföldi tömbmagyarságnak is felelősséget kell vállalnia — ez a célja az Összetartozunk elnevezésű programnak, amelyet egy évvel ezelőtt indított útjára Hargita és Kovászna megye. A Tordán tegnap megkezdődött kétnapos konferencián a szórványközösségek helyzetét és gondjait vitatják meg. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kiemelte: a tömbmagyarság minden magyarért felelős, a szórványban élőkért és a csángókért is. Mint mondta, az anyaországnak és Székelyföldnek egyaránt gazdasági érdeke, hogy erős szórvány magyar közösségek legyenek, ugyanakkor ,,a szórványban élőknek fontos tudniuk, hogy milyen az anyaországi és a székelyföldi hozzáállás a kistömbben élő magyarokhoz”. Kiszámítható nemzeti támogatásra van szükségük ahhoz, hogy identitásukban erősek maradhassanak” — hangsúlyozta Sógor Csaba, aki arra is felhívta a figyelmet, minél több szinten intézményesíteni kell a szórványközösségeket, hogy legyenek olyan szervezetek, egyesületek és alapítványok, amelyek összefogják és támogatják őket. Az esemény fővédnöke, Markó Béla szerint szórványban magyarnak lenni éppen olyan, mint Bukarestben magyarként kormányozni: hét százalékból kell előnyt kovácsolni. ,,A két székely megye szolidaritása azt mutatja, hogy Székelyföld belső anyaországi szerepet vállalt a szórványmagyarságért. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja arról számolt be a konferencia résztvevőinek, hogy a mostani magyar kormány újragondolja szórványstratégiáját, olyan programokat szeretnének, amelyek hatékonyan támogatják a magyar identitás megőrzését. A főkonzul szerint szükség van arra, hogy a nagyközösségek támogassák a kisebb közösségekben élő magyarokat, egyfajta Kárpát-medencei civil hálózatot kellene kiépíteni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. október 10.Székelyföldi családok gyűltek össze a parajdi sóbányábanTöbb mint négyszáz személyt regisztráltak a parajdi sóbányában, a II. Székelyföldi Családok Napján, október 9-én, szombaton. A Hargita Megye Tanácsa által szervezett eseményen három generáció képviseltette magát: gyerekek, szülők, nagyszülők. A bánya kápolnájában egybegyűlteket Bokor Sándor parajdi polgármester köszöntötte, majd Borboly Csaba megyeitanács-elnök mondott beszédet, amelyben az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta. „Nem elég utakat aszfaltozni, legalább ennyire fontos játszótereket létesíteni” – jelentette ki. Szerinte az összes intézményt akadálymentessé, „családbaráttá” kell tenni, hogy babakocsival is gond nélkül be lehessen jutni ezekbe, ugyanakkor a gyereknevelési szabadságról visszatérő anyákat részmunkaidős munkalehetőségekkel kell segíteni a visszailleszkedésben. „Sok minden nem a pénzen múlik. Szolidaritással, egymásra figyeléssel számos probléma megoldható” – mondta Borboly Csaba. A rendezvény első felében előadások hangzottak el. Seprődi Zoltán, a bánya igazgatója röviden ismertette „Erdély sótartójának” történetét, és azt is elmondta, hogy a jövőben a bányában további részeket szeretnének megnyitni a turisták előtt. Dr. Fazakas Emese belgyógyász szakorvos a sóbánya jótékony hatásairól tartott előadást, amelyből többek között megtudhattuk, hogy felmérések szerint négyórás sóbányai kezelés után a betegek 77 százaléka jobban érzi magát. Lőrincz Csilla pszichológus a gyerekek beilleszkedési nehézségeiről, családtípusokról, illetve gyereknevelési stílusokról értekezett, rajzokkal szemléltetve azt is, melyik a káros és melyik a legideálisabb nevelési forma. A végén pedig feltette a kérdést, amit a jelenlévőknek magukban kellett megválaszolniuk: „A te gyerekeid hogyan élnek?” Szász Tibor felsősófalvi lelkész a székelyföldi családmodell változásáról beszélt. Szerinte az a közösség, amelyik eltűnőben van, valahol hibázott. Amelyik faluban a templom üres, és ahonnan a fiatalok elmennek, ott a közösség „valamit rosszul csinál”. Vannak viszont olyan székelyföldi települések, ahol az emberek nem hagyták parlagon földjeiket, nem adták fel hagyományos életmódjukat, és nem hagyták el falujukat – ezek a közösségek jelenleg az uniós támogatási rendszer nyertesei. A tiszteletes előadása pozitív végkicsengésű volt: ma körülbelül annyi székely él a földön, mint ahányan a honfoglaló magyarok voltak – ennyi székely még sosem volt. Ennyi tanult székely fiatal sem. Ebéd előtt Szász Tibor lelkipásztor megáldotta, majd Bokor Sándor polgármesterrel együtt felszelte a Székelyföldi Családok Kenyerét. A rendezvény délután kulturális és szórakoztató programokkal folytatódott, fellépett a parajdi és az alsósófalvi néptánccsoport, valamint a farkaslaki régizene-együttes. A gyerekek az előadások ideje alatt a bánya egy másik helyszínén játszhattak felügyelet mellett. A rendezvény végén díjazták a legnépesebb családot, valamint a legfiatalabb és a legidősebb szülőket. erdon.ro 2010. október 10.Turul szobor áll a Beszterce megyei Várkudu templomkertjébenIsmét áll turul szobor a Beszterce megyei Várkudu templomkertjében. Elődje 1945-ben vált a jelképtisztogatás áldozatává. Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke felkereste a szomszédos Vice szórványkollégiumát is, ahol csángó gyermekek befogadásával mentették meg a magyar iskolát a bezárástól. A mezőségi Vicére a környékről, és a távoli csángóföldről is érkeztek olyan gyerekek, akik odahaza nem tanulhatnának magyarul. A kollégium támogatói szerint a szórványt nem szabad leírni. A Bethlen városához tartozó Várkudu lakosságának többsége magyar – ez ma már ritkaságnak számít a Mezőségen. A magyar jelkép helyreállítását a román polgármester is támogatta: a turul emlékművet az Országgyűlés alelnökével közösen leplezték le. - A Kárpát-medence csak együtt fog fölemelkedni, részeiben soha. Tehát mint a repülőgép: nem lehet, hogy egyszer a szárnya, aztán a törzse, nem, együtt fog fölemelkedni. Az eredeti turul-emlékmű avatásán, 1941-ben négy levente állt díszőrséget. Közülük ketten érték meg a szobor helyreállítását. Baranyi László Duna Tv, Híradó, Dunatv.hu 2010. október 11.Csak a kormányt támogató pártokkal konzultál BăsescuMa a Cotroceni palotában tanácskozik Traian Băsescu államfő a kormányt támogató parlamenti pártok és csoportok vezetőivel, mert a PSD és a PNL úgy döntött, nem tesz eleget az államfő meghívásának. A PSD nehezményezte, hogy a megbeszélésre az államfő a Gabriel Oprea vezette függetlenek csoportját is meghívta. A PSD azonban jelezte, hajlandó tárgyalni az államfővel, ezért azt kérte, hogy ez jelöljön meg egy másik dátumot. (evz) Transindex.ro 2010. október 11.Boc: 2030-ig mégiscsak be kell vezetni az egységes nyugdíjkorhatártA demokrata polgármesterek találkozóján a miniszterelnök kijelentette: úgy gondolja, 2030-ig mégiscsak be kell vezetni az egységes nyugdíjkorhatárt a férfiak és a nők számára. Boc hozzátette, a törvényhozás dönti el, hogy ezt az intézkedést most vagy egy későbbi időpontban hozzák meg. A PDL honatyái az államelnök kívánsága szerint fognak szavazni – jelentette ki, majd arra kérte egy tanácsosát, vezesse ki az újságírókat a teremből. A múlt héten Traian Băsescu visszaküldte a parlamentbe a nyugdíjtörvényt, azt kifogásolva, hogy úgy a férfiak, mind a nők számára egységesen 65 évben határozták meg a nyugdíjkorhatárt. (gandul.info) Transindex.ro 2010. október 11.Emléknap a váradi kőszínház tiszteletéreNagyvárad – Pénteken egész napos programsorozatal emlékezik meg a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulójára a Szigligeti Színtársulat. Nyílt próba, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés, épületismertetés, ezek az események fémjelzik az október 15-i emléknapot, melyet a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulója alkalmából szervez a helyi Szigligeti Színtársulat. Dimény Levente a társulat művészeti vezetője az emléknap kapcsán elmondta: „amikor célul tűztük ki azt, hogy október 15-én megünnepeljük a Szigligeti színház épületének száztíz éves évforduljóját, akkor még volt egy ígéretünk arra, hogy az épület felújítása október 15-re elkészül. Nyilván, ma már mindannyian tudjuk, hogy ez 15-re nem készül el, de mivel az évforduló attól még évforduló marad, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megtartjuk az emléknapot.” Színháztörténet Péter I. Zoltán helytörténész a váradi kőszínház építésének rövid történetét vázolta fel lapunknak: Az első magyar nyelvú előadás 1798 aug 26-án volt Nagyváradon, ezt követően az 1820-as években merült fel először egy kőszínház építésének gondolata. Gyűjtést is rendeztek erre a célra, de a színházépítésből nem lett semmi, nemcsak azért, mert nem gyűlt össze elég pénz, hanem azért is, mert Újváros és Olaszi polgárai nem tudtak megegyezni abban, hogy hol épüljön fel a színház. A színházépítési terv az 1890-es években kapott új lendületet, amikor az önkormányzat versenytárgyalást írt ki, amelyet azonban nem nyert meg senki. Ekkor közvetlenül a Fellner és Helmer bécsi céghez fordultak, amely el is készítette a tervet. Akkor még úgy volt, hogy a színház a Nagyvásártéren lesz. Ez az elképzelés a befolyásos váradi építészek, és főleg id. Rimanóczy Kálmán közbelépése nyomán módosult. Rimanóczy a Bémer teret javasolta a kőszínház helyszínéül, ahol akkoriban szűk bazárszoros nehezítette a közlekedést. Rimanóczy vállalta azt, hogy a színház felépítésével párhuzamosan lebontja a Bémer téri épületeket is, és bazárépületet épít, melynek évi jövedelmét 20 ezer koronára becsülte, és amennyiben a bazárépület nem termelne ennyi jövedelmet, akkor ő a különbözetet saját pénzéből fizette volna ki. Ez az érv hatott, így 1899 tavaszán Rimanóczyt bízták meg a kivitelezéssel az új helyszínen. Megjegyzenő, hogy Fellner és Helmer jóváhagyták az új helyszínt, mert alkalmasnak ítélték arra, hogy ott épüljön meg az általuk a Nagyvásártérre tervezett épület. Mivel a szakmában nem vették jónéven Rimanóczy eljárását, ezért ő maga mellé vette két riválisát, Guttman Józsefet és Rendes Vilmost. 1899 nyarán hozzákezdtek a Bémer téri épületek lebontásához, és rekordidő, mindösszet tizenöt hónap alatt elkészült a színház. 1900 október 15-én délben tették le a zárókövet a színház előcsarnokában, és akkor helyezték el azt az időkapszulát is, amelyet nemrégiben találtak meg az épület restaurálásakor. Ezt követően díszgyűlést tartottak a régi városháza épületében, este hét órakor pedig megkezdődőtt a díszelőadás, melynek fő műsora Erkel Ferenc Hunyadi László című operája volt a Szigligeti Színház társulatának előadásában. Program A száztíz éves évforduló pénteki emléknapjának első programja délelőtt tíz órakor kezdődik és egy óráig tart: a Szigligeti színtársulat művészei várják a diákokat, akiket körbevezetnek a színházon, megmutatják nekik a színpadot, az öltözőket, a műszaki berendezést, a zsinórpadlást stb. Egy órától kerekasztal-beszélgetés lesz az épületfelújításban résztvevő szakemberekkel és vállalkozókkal, amelyen főként a felújítás technikai kérdéseiről lesz szó. Két órától Szabó Attila az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa tart vetített képes előadást Közép-Kelet Európa színházépítészetéről. Délután fél hattól mutatják be Nagy Béla Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897-1902) című könyvét. Mind a kerekasztal-beszélgetés, mind a könyvbemutató moderátora Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa lesz. Az emléknap zárómomentumaként este hét órától nyílt próbára invitálja az erdeklődőket a Szigligeti Színtársulat. „A készülő Pirandello darabunk munkálataiba nyerhet bepillantást a közönség” – jelezte Dimény Levente. Az emléknap minden rendezvényére a belépés ingyenes. Pap István erdon.ro 2010. október 11.Román gyerekek zavarták a magyar előadástNagyvárad – Vasárnap délután előadással és álarcos bállal zárult a gyermekeknek szóló rendezvénysorozat a nagyváradi Gyermekvárosban. Kisebb incidens történt a magyar nyelvű előadáson. Hat órától magyar nyelvű előadást mutatott be az Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház Lilliput Társulata a Gyermekváros szabadtéri színpadán. A király új ruhája című Andersen műre épülő kosztümös mesejáték nagy sikernek örvendett a gyerekek körében, akik a hűvösebb időjárás ellenére szép számban képviselték magukat szüleik kíséretében. Azelőadás kisebb incidenssel kezdődött, ugyanis néhány román anyanyelvű, tíz év körüli gyermek néhány perc erejéig bekiabálással és hangoskodással zavarta az előadást. A közönség soraiban helyet foglaló szülők közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a neveletlen gyermekek elhagyják a helyszínt. Nem mentek messze, a kerítés másik oldalán folytatták a hangoskodást, de ez már nem zavarta meg az előadás menetét. erdon.ro 2010. október 11.Megújult, de változatlanHétfő óta új köntöst öltött a nagyváradi városháza honlapja. A változásról a hivatal sajtóosztálya is szétküldte az értesítést. Megnéztük. Valóban új a dizájn, áttekinthető a honlap, az egyes menüpontok egyszerűen, könnyen igazítják el az oldal látogatóit, akár a puszta tájékozódási vágy (a város életében fontos hírek, a helyi tanácsüléseken készült jegyzőkönyvek, az ott hozott döntések avagy meghozandó határozatok tervezetei stb.), akár az egyszerű ügyintézés (kérés/panasz benyújtása, az iktatott kérelmek útjának követése, a város kasszájába befizetendő tartozásaink, különböző nyomtatványok letöltése stb.) okán kattintott a www.oradea.ro címre. Már-már azt is mondhatnánk, hogy praktikus és felhasználóbarát oldalt sikerült kreálniuk. De nem tehetjük, mert egy „aprócska” hiba mégis becsúszott: az új városházi honlap – elődjéhez hasonlatosan – egyetlen nyelvet ismer… Nesze neked, alkotmány, meg törvény, meg 25 százalékos arány, meg helyhatósági döntés a kétnyelvűség alkalmazásáról! Nagyvárad városháza honlapján egy huncut magyar szó, eligazítás nem lelhető fel, és „természetesen” a letölthető típuskérvények, nyomtatványok, miegyebek – amelyek a hivatali ügyintézéshez szükségeltetnek – ugyancsak a többség nyelvén íródtak. Ugyan miért, milyen alapon tartatnak be rendeleteket, „házi szabályokat” az adófizetőkkel azok, akik mind a törvények, mind saját döntéseik előírásait megszegik? T. Szabó Edit, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 11.Már 2014-ben megnyílhat a szamosújvári magyar iskola – Több száz mezőségi gyermek tanulhat magyarul a szórványintézménybenÖnálló magyar iskola alapkövét – a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazó időkapszulával – helyezték el szombaton Szamosújváron, remények szerint már 2014-ben megkezdheti első tanévét több mint 30 mezőségi szórványtelepülés ifjúsága. A Kemény Zsigmond Mezőségi Magyar Oktatási Központ a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány 12, és a szamosújvári Téka Alapítvány 10 éve indított szórványoktatási programját teljesíti ki, amellyel hosszú távon biztosítanák a szórványközösség minőségi magyar nyelvű oktatását. Ezt segítik Válaszúton az 1–4., Szamosújváron az 5–12. osztályosok számára épített kollégiumok, ahol eddig mintegy 300 gyermek számára biztosítottak szállást és ellátást, lehetővé téve számukra az anyanyelven történő tanulást. Nem szokványos módon a Szamosújvári Helyi Tanács egyöntetűen szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet. Az alapkőletételt megelőzően Szamosújvár épített örökségéből, a város életének mozzanataiból és történetéből kínált ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjainak a Téka Alapítvány székhelyén megnyitott tárlata. „A Téka húsz éve épít, többek között fiatal, lelkes és erős közösséget is, de eddig az iskolaközpont a legfontosabb projekt. Az ötlet négy évvel ezelőtt született meg a helyi pedagógusok és döntéshozók jóvoltából” – hangzott el Balázs–Bécsi Attila köszöntő beszédében, majd a kivitelező Arcon cég igazgatója, Gönczi István bemutatta a Szervácziusz László által tervezett épületet. „A beton- és téglaszerkezetű épület egyik ágának földszintjén és emeletén osztálytermeket, a másik ágában bölcsődét és óvodát, elülső részében pedig még egy osztálytermes részt építünk. A főbejárat fölött a Tékát és Szamosújvárt jelképező elemeket tartalmazó tornyos szerkezetet létesítünk” – részletezte Gönczi. „Pénzzel a bolond is tud építeni, de pénz nélkül csak az, akinek hite van” – mondotta Orbán Viktor magyar kormányfő gyermek- és családügyi tanácsadója, Révész Máriusz, aki kiemelte: „Ott épülnek csodák, ahol ember és ember mögött közösség van.” Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja szintén értékelte a Szamosújváron „önerőből és összefogásból létrejövő intézményt”. A magyarországi Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs a magyarság házának nevezte az épülendő központot. „Be kell gyűjteni mindent, még a szavakat is” – idézte Kányádi Sándor szavait az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor hozzátéve: be kell gyűjteni a szórványgyerekeket is. Az eseményen Nagy Bercel, a Szülőföld Alap Oktatási Kollégiumának elnöke Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikájáért felelős helyettes államtitkár üzenetét tolmácsolta, az Oktatási Államtitkárság főosztályvezetője részéről pedig Varga Attila köszöntötte a jelenlévőket. Felszólalt továbbá az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Szép Gyula, Románia elnökének tanácsosa, Eckstein–Kovács Péter, Veres Valér tanácsos, Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke, Nagy Zoltán és László Attila kolozsvári alpolgármester is. A helyi döntéshozók közül Török Bálint alpolgármester és Ovidiu Drăgan polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepély után a felszólalók egy része segédkezett az alapkövet jelképező időkapszula betonba öntésében. Az időkapszula az iskolaalapítók jövőnek szánt üzenetét tartalmazza. Elhelyezték benne a telekkiutalásról szóló tanácsi határozat szövegét, az iskolaalapító okiratot, az iskolaalapító felhívást és azok névsorát, akik 2006 decemberétől 2007 közepéig aláírásukkal támogatták ezt a törekvést, Az én iskolám témában I–XII. osztályosok számára meghirdetett vetélkedő legjobbnak ítélt rajzait, verseit, prózai írásait, a Téka Alapítvány, a válaszúti Kallós Alapítvány és a szamosújvári Czetz János cserkészcsapat ismertetőjét, valamint Juhos Kiss János széki származású költő versét. Az időkapszula a majdani iskola bejáratának bal oldalán helyezkedik el, pontos helyét emléktáblával jelzik majd. A 650–700 gyermek befogadására alkalmas bölcsődét, óvodát, általános iskolát, líceumot és szakiskolát is magába foglaló beruházás összértéke, az iskola felszerelésével együtt 12 630 000 lej. A projektet a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont példájára kiviteleznék, az építkezést a magyar és román kormány, illetve alapítványok fedeznék, egyelőre meghatározatlan arányban. A 60 ezer euró értékű tervezés költségeit az RMDSZ és a magyar kormány segítségével fedezhettük. Az építkezés elkezdését a magyar fél eddig 40 millió forinttal támogatta. Ígéretet kaptunk, hogy 2014-ig az iskolaépítés benne marad a finanszírozást lehetővé tevő, Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok projektben – mondotta Balázs–Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke. – A kivitelezés során megtörténhet, hogy a tervezettnél nagyobb összeget kell befektetni, de remélem, hogy a dévai iskolához hasonlóan megtaláljuk a forrást, és sikerül megépítenünk a központot. Az alap elkészítése 2011 áprilisáig tartana, reális elvárásaink szerint, ha minden a megfelelő ütemben halad, a központ négy-öt év múlva készülne el – tájékoztatott az alapítvány elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy az oktatási központ létrehozása után a helyi polgármesteri hivatallal kötött szerződés szerint a Téka Alapítvány célkitűzése a projektbe foglaltak alapján kialakítani a központ intézményes hátterét is. Balázs–Bécsi Attila alapvető célnak tartja kiemelni a magyar diákokat a vegyes tannyelvű oktatási környezetből, továbbá anyanyelvű szellemiségű nevelést és oktatást biztosítani számukra egy önálló magyar iskolában. A válaszúti kollégiumban lakó kisdiákok a válaszúti iskolában tanulnak, majd onnan a szamosújvári kollégiumba kerülve, jelenleg a város négy különféle iskolájában folytatják tanulmányaikat, magyar nyelven. „Szamosújváron jelenleg a magyar gyermekek négy intézményben tanulnak öt épületben, van olyan tanár, aki három épületben tartja óráit. Ilyen körülmények között nem alakulhat ki egy összetartó, igényes magyar tanulói közösség. A jelenlegi helyzetben veszélyt jelent továbbá, hogy a szülők a minőség miatt eltekintenek az anyanyelvű oktatástól, és az egyre korszerűbb román iskolákba íratják gyermekeiket” – magyarázta Balázs–Bécsi Attila. Nem szokványos jelenet, amikor egy román többségű helyi tanács tekintélyes méretű belvárosi telket utal ki önálló magyar iskola megépítéséhez. Balázs–Bécsi Attila ezt csak részben magyarázta a pártok közti koalíciós egyezséggel, hiszen a határozattervezetet mindenki egyöntetűen megszavazta. Az alapítvány elnöke úgy értékelte, a városban húsz év alatt megszületett egy olyan hangulat, miszerint a magyarokat megilleti egy önálló iskola. Kiderült, a szamosújvári iskolák vezetősége sem fél attól, hogy „elveszítené” a magyar osztályokat, néha inkább mintha szívesen „szabadulnának” az azokkal együtt járó plusz gondoktól. Balázs–Bécsi Attila elmondta, hogy miután a Petru Maior-líceumban három éven át sikerült két magyar kilencedik osztályt indítani, az idén a második kilencediket már az Ana Ipătescu iskolában kellett beindítani. A majdani szórványiskola a város négy intézményében szétszórtan tanuló gyerekeket gyűjtené egyetlen iskolába: a Válaszútról bekerülő kisdiákok 5. osztálytól a szamosújvári kollégiumtól öt percre, a távolsági autóbuszállomás közelében, a Fermei utcában megépülő intézményben tanulnának érettségiig. Az oktatási központ létrehozása egyébként nem vezet egyetlen magyar iskola vagy osztály megszűnéséhez sem, jó eséllyel megszüntetné vagy lényegesen visszaszorítaná viszont azt a jelenlegi gyakorlatot, miszerint a szórványtelepüléseken a magyar szülők jelentős része más lehetőség híján román nyelven taníttatják gyermekeiket. SALLAI ANDRÁS LORÁND , Szabadság (Kolozsvár) 2010. október 11.Felhívás az anyaországi környezeti katasztrófa károsultjainak megsegítéséreMegrendülve vettük tudomásul az anyaországi Veszprém megyében bekövetkezett tragikus környezeti katasztrófa hírét, amely emberéletek kioltása mellett felbecsülhetetlen ökológiai és anyagi károkat okozott. Megpróbált nemzettársainkkal való együttérzésünket segélyezési szándékunkkal fejezzük ki. Az észak-kelet-magyarországi árvízkárosultak segélyezése céljából a Nemzeti Összetartozás Napján széleskörű szervezetközi együttműködést hoztunk létre Erdélyben, amelynek tagja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Gondviselés Segélyszervezet, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Civitas Alapítvány és a Lókodi Ifjúsági Alapítvány. Az elmúlt hónapokban gyorssegélyezéssel, pénzbeli és természetbeni adományokkal, önkéntesek helyszíni munkájával sikerült segítenünk a rászorulókon. A vörösiszap-áradat által okozott anyagi károk enyhítéséhez saját szervezeteink költségvetéséből is hozzájárulunk, ugyanakkor felhívással fordulunk mindazokhoz, akik valamilyen formában szeretnének bekapcsolódni jótékonysági tevékenységünkbe. Adományszervezési akcióinkkal pénzsegélyeket gyűjtünk, amelyek rendeltetésszerű hasznosításáért felelősséget vállalunk, és ennek nyilvánosságát biztosítjuk. A pénzbeli felajánlások fogadására a Gondviselés Segélyszervezet e célra nyitott és elkülönítve, közös felügyelet alatt kezelendő bankszámláit* használjuk. A segélyezés részleteiről érdeklődő személyek figyelmébe ajánljuk a 0721/267-596-os telefonszámot (Szabó László), valamint az [email protected] elektronikus postafiókot, amelyekkel rendelkezésükre állunk. EMNT, MIT, EMI, Gondviselés Segélyszervezet, ODFIE, Civitas Alapítvány, LIA Bankszámla-adatok: – bankszámla-tulajdonos: Gondviselés Segélyszervezet (románul: Asociaţia Gondviselés Segélyszervezet); adószám: 23481515; – számlavezető pénzintézet (románul): Banca Transilvania Sucursala Cluj-Napoca; Swift-kód: BTRLRO22; – számlaszámok: RON: RO92BTRL01301205I2145400; HUF: RO83BTRL01312205I2145400; EUR: RO19BTRL01304205I2145400; USD: RO03BTRL01302205I2145400 Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 11.KözleményAz Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi tagjai megdöbbenve tapasztalták, hogy az RMDSZ-közeli ifjúsági szervezet szennylapocskája, a magát Nagyváradi Magyar Ifjúsági hetilapnak aposztrofáló Pár Sör ismét alulmúlta önmagát. Október 4-i keltezéssel sikerült az ordenáréság és a nemzetgyalázás magaslatait meghódítaniuk. Október hatodika előestéjén Bem tábornokkal pornográf módon foglalkozni, viccnek álcázva az aljas és undorító ostobaságot, valamint Ady Endre nevét egy lapon szerepeltetni a női nemi szervvel foglalkozó „írással”, több mint aljas és szánalomra méltó, már-már klinikai eset, hiszen épeszű ember ilyet nem tesz. Felszólítjuk a szennylapot kiadó Nagyváradi Magyar Diákszövetséget, szüntesse be egyszer és mindenkorra ezt, a keresztény és magyar fiatalhoz nem illő, közerkölcsöt romboló és nemzetgyalázó tevékenységét. Egyúttal pedig nyilvánosan kérjenek bocsánatot az elkövetett mocskolódásért. Ugyanakkor szeretnénk az RMDSZ figyelmét felhívni, figyeljenek oda, miféle utánpótlást nevelnek maguknak, mert ilyen erkölcsi értékrenddel bíró fiatalok tovább rombolják az RMDSZ amúgy is mélyponton levő renoméját. Hiteltelen és üres dolog a nemzeti gyásznapon Bem apóról hallani, felelős politikusok szájából, amikor egyazon politikai szervezethez tartozó aranyifjak előre megfontolt szándékkal igyekeznek bemocskolni a szabadsághős nevét. A továbbiakban pedig, amennyiben a nyílt magyargyalázás nem szűnik meg, az EMI tagjai minden lehető helyen megkeresik, összegyűjtik és a megfelelő helyre, szemeteskukába vetik az említett szennylapot. Az EMI nagyváradi szervezete Pár Sor - Nagyváradi Magyar Ifjúsági Hetilap A 2005-ben alakult Pár Sor nevet viselő újságunk, melynek célja a nagyváradi egyetemista társadalom informálása és szórakoztatása mindenek felett. Az újság eddigi szolgálatot teljesített főszerkesztői: Kása Árpád, Hágen – a nagyobbik és Hatvani Kitty voltak, melyek közül Kása Árpád nevéhez fűződik a Pár Sor népszerűsítése, Hágenhez a kreténség bármely fajtája, a jó értelemben persze és Kitty pedig a Hello Kittyt népszerűsítette talán a Lotus Marketben. Minden esetre szép emlékekkel gondolunk elődeinkre! /nmd.ro/ (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
