|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4068 találat | lapozás: 1-30 ... 3451-3480 | 3481-3510 | 3511-3540 ... 4051-4068 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. november 13.Vétkesek közt cinkos, aki némaMintha visszafelé léptünk volna az időben, és rég letűntnek hitt korok szelleme támadt volna fel újult erővel, oly gátlástalan rágalomhadjárat indult ismét Tőkés László ellen: hazaárulással, alkotmányos rend elleni cselekedetekkel, összeesküvéssel, de még a Szekuritátéval való együttműködéssel is vádolják a temesvári forradalom hősét. Legyinthetnénk, nincs semmi gond, néhány szélsőségesen nacionalista politikus hőbörög mindössze, így akarva szavazatokat szerezni, a többség azért nem ennyire elvetemült. Csakhogy éppen ez a gond: ha alaposan megnézzük, kik állnak a lejáratás mögött, láthatjuk, hogy nem is oly jelentéktelen erők ezek. Azon nem lehet ugyan csodálkozni, hogy egy volt szekus alapította zsebpárt alelnöke egyenesen besúgónak minősíti Tőkést, és — kihasználva az alkalmat az államfő szapulására — kéri az állami kitüntetés visszavonását. De az mégiscsak aggasztó, hogy a felmérések szerint vezető politikai alakulattá előlépett Szociáldemokrata Párt kolozsvári vezetője az említett koholmányokkal állt elő, amikor az Európai Parlament alelnöke a jogos székelyföldi autonómiatörekvésekről beszélt. És cselekedetéről, nyilatkozatairól minden bizonnyal tudnak felettesei is, akik nem cáfolják kijelentéseit, nem ültetik le a vádaskodót, mert minden bizonnyal politikai tőkét kívánnak kovácsolni az ügyből, és mert maguk is rabjai a múlt rendszer mentalitásának, szokásainak, beidegződéseinek. Mégis, a legriasztóbb talán az, hogy eme beteg fantázia szüleményeit a szervezett bűnözéssel és terrorizmussal foglalkozó ügyészség nem veti el, és több hónap után sem zárja le az ügyet. Persze, a célpont sem véletlen. Azt a Tőkés Lászlót támadják most minden oldalról, aki annak idején szembekerült a kommunista hatalommal, és aki húsz éve következetesen kiállt a magyar közösség célkitűzéseiért, nem bocsátkozott kérészéletű alkukba, nem sikerült őt elhallgattatni. És most mégis csend honol. Tőkés László mellett csak az általa alapított Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács foglalt állást. Nem szólnak a román pártok, hallgatnak a magyar pártok is. Pedig vétkesek közt cinkos, aki néma. Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 13.Nemzeti hisztéria vagy egyéni érdekek? (Huzavona az oktatási törvény körül)Csak ürügy a román politikusok számára a történelem és a földrajz magyar oktatása, nemtetszésüket leginkább az új tanügyi törvény felsőoktatásra vonatkozó része váltotta ki, sok képviselőt, szenátort ez zavar. A szenátus oktatási bizottságában három állami egyetemi vezető ül, őket igen kellemetlenül érintené, ha parlamenti tevékenységük idejére le kellene mondaniuk rektori, rektorhelyettesi tisztségükről — véli Albert Álmos RMDSZ-es szenátor, s ugyanezt erősítette meg Bokor Tibor is, aki tagja a szenátusi szakbizottságnak. Az elmúlt napokban az ellenzék erőltette a vitát, ám a kormánypártiak szabotálták a munkát, várták az alkotmánybíróság indoklását, remélve, mégis érvényt szerezhetnek a felelősségvállalásnak — ismerte el Bokor Tibor. A kormánypártiak szerint az ellenzék számos módosító javaslata csorbítja a decentralizációs szándékot. "Az ő változatuk szerint is felszámolnák bizonyos fokig a központosítást, de nem olyan erőteljesen, mint a törvényalkotók elképzelése szerint" — véli Bokor. Sok egyetemi tanár ül a parlamentben, jó néhány rektor és helyettes, nem akarják elfogadni, hogy választaniuk kelljen a két funkció között. A jelenlegi jogszabály iskolaigazgatóknak tiltja, egyetemvezetőknek azonban engedélyezi a funkcióhalmozást. Nem csoda, hogy aggódnak, hisz a vagyonbevallásokból kiderül, egy-egy egyetemi vezető jóval többet keres, mint egy képviselő, szenátor, nem esne jól lemondani bármelyik jövedelemről. Sokan kifogásolják azt is, hogy az új törvény rendelkezései szerint a 65 éves nyugdíjkorhatár elérése után taníthatnának ugyan, de vezető tisztséget nem tölthetnének be. Egyéni érdekeket sért a jogszabály, és a parlamentben két igen erős érdekcsoport létezik, az egyetemi tanároké és a jogászoké, eddig minden döntés nekik kedvezett — érvelt az RMDSZ-es szenátor. A kisebbségi oktatásról szóló fejezet még nem került a bizottság napirendjére, a szociáldemokraták a jogszabály végére akarták halasztani ennek vitáját. A bizottságban az ellenzéké a többség, ám a szenátus plénumában, igaz, csak néhány vokssal, de érvényesítheti akaratát a hatalom. Politikai döntésre, akaratra van szükség — véli Albert Álmos, aki megerősíti, a Demokrata Liberális Párt vállalta, hogy az RMDSZ-nek megfelelő formában fogadják el a jogszabályt. Ha nem így történik, az a koalíció felbomlásához vezethet, és előrehozott választások következhetnek, ettől pedig éppen a DLP tart a legjobban, hisz minden mutató szerint csúfos vereséget szenvedne — fejtette ki. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 13.Hangulatjelentések, avagy Fecseg a felszín, hallgat a mély?Romániában hangulatjelentések 1989. december 21-ig, sőt, azt követően is készültek. A posztkommunista hatalomátmentés és a magyarellenes hisztériakeltés nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. Elegendő utalnunk a hírhedt Har—Kov-jelentésre. Sajnos, Romániában még nem jelent meg olyan összefoglaló kötet, mint amilyent Katona Csaba és Rácz Attila szerkesztésében Hangulatjelentések a fővárosból 1988 októberétől 1989 októberéig címmel a napokban vehetett kezébe a magyarországi olvasó. Háromszék népének 1956. októberi-novemberi valódi hangulatáról a leghitelesebb ,,jelentést” nem a pártapparátus munkatársai, a Szekuritáté készítette, hanem egy erdővidéki, Magyarhermányban született gazdálkodó és élete végéig helyben maradó autodidakta helytörténész, Máthé János (1898—1986). Szülőfalujában végezte az általános iskola kötelező osztályait, majd a székelyudvarhelyi Református Kollégium diákja lett. Négy év után anyagi okok miatt kénytelen félbeszakítani tanulmányait. Az első világháború frontszolgálata után, a ,,román világban” szülőfaluja egyik vezetője. 1940 és 1944 között az Erdélyi Párt helyi szervezetének elnöke. Máthé János kutatásai — akárcsak a Székelyföld különböző településein élő sorstársaié, többek között a korondi István Lajosé — fontos és nélkülözhetetlen részei nemcsak a helytörténetnek, hanem az egyetemes magyar történetírásnak is. Nagyobb lélegzetű művei — Magyarhermány monográfiája, 245 oldal; A régi székelység részvétele az 1848/1849. évi szabadságharcban, 365 oldal — csak 1990 után jelenhettek meg. A Szekuritáté 1953-tól haláláig állandó megfigyelés alatt tartotta, több kéziratát elkobozta. Szerencsére, szerencsénkre a román titkosrendőrség semmit nem tudott a Magyarhermány kronológiája, 1944—1964 című kéziratról, mely 2008-ban László Márton történész gondozásában a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál látott napvilágot. A 319 oldalas kötet Háromszék forradalmi hangulatáról, a magyar forradalommal és szabadságharccal való együttérzésről is az egyik leghitelesebb dokumentum. Máthé János még azt is feljegyezte: a magyar erjedési folyamat és forradalom hatására szüntették meg a kuláklistákat, a kötelező termény-, illetve húsbeszolgáltatást. Úgy írta meg Magyarhermány történelmi kronológiáját, hogy pontosan tudta: ha elkapják, az életével fizet. Azokban a vészterhes években a rendszerről ilyen kemény hangú véleményt nagyon kevesen vetettek papírra. Minden bizonnyal a Háromszék olvasói számára is a reveláció erejével hatna, ha folytatásokban olvashatnák a szülőföldjük történetének két drámai évtizedét bemutató hiteles kronológiát. (A Megyei Tükör már 1969-ben közölt részleteket belőle — szerk. megj.) „A rajoni néptanács 5221/I/956. számú átirata alapján értesítettek, hogy a kuláknévjegyzékből törölve lettünk (1956.) október 23-án. Ezzel lezárult a vörös uralom esztelen emberüldözésének (magyar)hermányi, nyolc évig tartott korszaka.” 1956. november ,,Az október végén kezdődött magyarországi felkelés híre mint becsapódó gránát érte a vörös pártkönyves tagságot és a körülöttük hajlongó salakot. Lélegzet-visszafojtva lesték a rádió minden zörrenését. A bérezelt vezérkar riadót fúvatott, október 28-tól kezdve éjjelenként tíz főből álló őrség kellett kiálljon, hogy amíg a kullancshad a paplan alatt pihen, vigyázzon a népi demokrácia vívmányaira. A magyarországi megmozdulás rendkívüli izgalmat váltott ki a nép körében. Szilárd volt a meggyőződés, hogy a Budapesten elindult lavina fejleményeként a leigázott európai államokban összeomlik a vörös pokol. Éppen, mint az 1940. évi bécsi döntés idején, ezekben a napokban is szünetelt minden munka. Türelmetlenül vártuk az újabb és újabb híradásokat, s az elszenvedett gyötrések néma tűréséből, bár figyelve és fojtott hangon, már feltört a számadásra készülés hangja: Na, tolvajok, most imádkozzatok! Sajnos — a keleti hóhér —, akár egy évszázaddal előbb, most is vérbe fojtotta a szabadulásra törekvő megmozdulást. Letörve, elkeseredve, elcsüggedve hallgattuk a vörös hóhér brutalitásáról szóló híreket. Dermedtség feküdt újra az erdélyi magyarság lelkére.” 1956. december 30-i bejegyzés: ,,A magyarországi robbanás hangjától a bukaresti zsarnokok is megijedtek. Kínos töprengések közben kényszerültek az évek óta ömlő ingyenjavak nagy részéről lemondani. Megszüntették a búza, árpa, zab, kukorica, pityóka, széna, tej kényszerű beszolgáltatását.” (az Előre 1956. december 30-i, 31-i számai) Az RMP Központi Vezetősége által megrendelt napi hangulatjelentések hasonlítottak Máthé János naplóbejegyzéseihez. Az 1956. október 29-i például arról számolt be, hogy Torja községben (Kézdivásárhely rajonban) és Marossárpatakon (Marosvásárhely rajonban) a kollektív gazdaságok és társulások ellen tiltakoztak. Nagyon sok településen a kulákok (bár megszüntették a szégyenteljes listákat — T. Z.) megfenyegették a párttagokat. A Magyar Autonóm Tartomány községeiben, falvaiban és városaiban elterjedt a hír, hogy Marosvásárhelyen is kitört a forradalom. Minden bizonnyal e rémhír is szerepet játszott abban, hogy az egyik leglátványosabb magányos forradalmi tettre 1958. november 8-án éppen Sepsiszentgyörgy főterén került sor: az 1906. január 14-én Sepsiszentgyörgyön született, ,,félig székely, félig szász, vagy tán egészen az” Hubbes Márton, a helyi Kalász szeszgyár tisztviselője a munkahelyéről reggel azzal az indokkal kérezett el, hogy haza akar menni, mert a költözéshez — válófélben volt a feleségétől — el akarja készíteni a csomagját. Miután eltávozását engedélyezték, az egyik munkatársának bejelentette: hazamegy, magához veszi a piros-fehér-zöld zászlót, és végigvonul az éppen heti piacot tartó Sepsiszentgyörgy főterén. Elhatározását valóra is váltotta: a ház padlásáról levette a magyar nemzetiszínű zászlót — amelyet még a horthysta Magyarország idejéből őrzött meg —, s azzal kivonult az utcára, később a sógora meg egy másik polgár megállította, és hazavitték a lakására. Gáll József, Szávuly András és Timár Lajos tanúk kihallgatási jegyzőkönyveiből (a perirat 22., 23., 24. oldala) — mindannyian sepsiszentgyörgyiek — kiderül, hogy valamennyien látták az utcán végigvonulni Hubbes Márton vádlottat vállán a magyar zászlóval. Gáll József még azt is nyilatkozta: megkérdezte Hubbes Mártontól, hová megy, amire azt válaszolta: az irodába, hogy mindenkit megöljön. Demeter Benjámin tanú a kihallgatás során azt nyilatkozta (20—21. oldal): nevezett Hubbes Márton, amikor a munkahelyére ment, azt mondta neki: megy és elveszi a magyar zászlót, amivel kivonul a város főterére. Hubbes Mártont 1956. november 10-én tartóztatták le, a Szekuritáté külön autóval Marosvásárhelyre szállította. Bihari Imre hírhedt és szadista szekusszázados vallatta, aki a büntetőeljárás elindításakor nagy előszeretettel használta a smasszerek szokásos formuláját: ,,Mi, Bihari Emeric százados, a marosvásárhelyi 0421-es számú belügyi katonai alakulatnál a Szekuritáté nyomozója, elemezve a Hubbes Mártonra vonatkozó ügyirat dokumentumait, kijelentjük: a büntető törvénykönyv 327. szakasza 3. bekezdése alapján előírt bűncselekmény elkövetésével vádolható.” A vallatást és a kihallgatást hamar befejezték: a Kolozsvári Katonai Törvényszék 1956. december 28-i marosvásárhelyi ,,kiszállásán” ítéletet is hozott. Első fokon a Btk. 323. szakasza 1. bekezdése előírásai alapján ,,felforgató tevékenység” vádjával két év börtönbüntetésre ítélték. Hubbes Márton nagyobbik fia, Hubbes Marton Baptisto az azóta elhunyt Hamert Mihály kiváló marosvásárhelyi ügyvédet fogadta fel védőnek. Hamert Mihály fellebbezését elutasították, a Kolozsvári Katonai Törvényszék az 1957. február 21./324-es határozattal az első fokon hozott ítéletet helybenhagyta. Szamosújváron raboskodott, 1958. november 9-én szabadult. Ezt követően négy évet kényszerlakhelyen töltött a Călăraşi megyei Olaru faluban, ahonnan 1966. november 30-án térhetett haza. Egy ideig otthon, majd a kőhalmi Apeminnél dolgozott. 1976. február 7-én hunyt el. A lánya, Molnárné Hubbes Éva, a székelyudvarhelyi dokumentációs könyvtár nyugalmazott igazgatója e sorok írójának az édesapjára vonatkozó minden fontosabb adatot átadott. Ezek és a perirat alapján pontosan rekonstruálható Hubbes Márton életútja, és kiküszöbölhető a mítoszteremtésnek az a legendája — amely egyik, életfogytiglani kényszermunkára ítélt cellatársától származik —, miszerint a börtönben halt meg. Az tény: az ítélet és a kényszerlakhely nem csak Hubbes Márton életét törte derékba, hanem a gyerekei továbbtanulását is megnehezítette. Hubbes Márton — Márton és Paula fia — német nemzetiségű, hét gimnáziumi osztályt végzett sepsiszentgyörgyi lakos volt, a letartóztatásakor három gyerek édesapja, a Kalász nevű szeszgyár könyvelője. ,,Múltja” miatt került a Szekuritáté célkeresztjébe: 1940 és 1944 között tagja volt a Wolksbundnak. A brassói hadbíróság 1941-ben távollétében életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Azzal vádolták, hogy a horthysta Magyarország javára kémkedett. Ügyét 1946-ban újratárgyalták, és a vádak alól felmentették. Ennek ellenére a bélyeg egész életén át rajta maradt. Sepsiszentgyörgy két olyan ötvenhatos hőssel büszkélkedhet, aki félig szász származása ellenére magyarnak, székelynek vallotta magát, nemzeti érzését olyan hőfokon fejezte ki, amely követendő példa lehet mindannyiunk számára. Ugyanis az 1970-ben tűzhalált halt, a börtönben a vallatások brutalitása ellen a nyelve levágásával tiltakozó Moyses Márton nagyajtai lakos is 1941-ben Sepsiszentgyörgyön született. A természetes asszimilációnak olyan különös tüneménye az ízig-vérig székellyé lett két férfi hőstette, amelyhez hasonlóakat csak az 1848—1849-es háromszéki önvédelem máig nagy tiszteletben tartott honvédjei követtek el. Az már a történelem keserű fintora, hogy e sorok írójának minden igyekezete ellenére sem Sepsiszentgyörgyön, sem Nagyajtán nem viseli valamelyik utca Hubbes Márton és Moyses Márton nevét. Hátha e megemlékezés rábírja az önkormányzatot, hogy Sepsiszentgyörgy lakói legújabb korunk mártírjainak is legalább egy utcanévvel méltó emléket állítsanak. Tófalvi Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 13.Jövőben is megszervezik a Háromszéki Magyarok VilágtalálkozójátDemeter János, a megyei tanács alelnöke a Vargyason tartott erdővidéki polgármester-találkozón jelentette be: 2011. augusztus 19–21. között ismét megrendezik a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját. Mint mondotta, nem tudni, milyen úton kerülik ki, hogy jogilag minden megfelelő legyen, s ne tudjanak botrányt kelteni azok, akik a románság kirekesztését látják a találkozó létrehozásával. Valószínűleg egy, a megyei tanácstól különálló szervezetre bízzák a szervezési feladatokat – jelentette ki. Azt ígérte, az előkészületekről két hét múlva mond többet, azt viszont elárulta, hogy már felvették a kapcsolatot a vancouveri téli olimpia megnyitóünnepsége látványelemeinek kidolgozásában szerepet játszó Rákosfalvi Zsolttal és Nagy Szilamérral. Háromszék, Erdély.ma 2010. november 13.135 éve született gróf Klebelsberg Kuno, magyar kultuszminiszterKlebelsberg Kuno gróf olyan magyar történelmi személyiség, akinek érdemeit kockázatos néhány sorban összefoglalni, hiszen minden, amit létrehozott, rendkívüli fontosságú. A két világháború közötti időszak egyik nagy formátumú politikusa és értelmiségije, a magyar közoktatás talán legnagyobb reformátora. Magyarpécskán látta meg a napvilágot, de iskoláit már Székesfehérváron végezte és Budapesten szerzett jogi doktorátust. Hamar az állami apparátusba kerül és a politikai „szamárlétra” számos fokozatát végigjárta: volt minisztériumi fogalmazó majd osztályvezető, közigazgatási bíróság bírája, majd a világháború idején vallás- és közoktatásügyi államtitkár. A Tanácsköztársaság alatt bujkálni kényszerül, de a Bethlen-kormányban már belügyminiszter, majd 1922-től kilenc éven át kultusz- és közoktatásügyi miniszter. Ebben a periódusban bontakozott ki Klebelsberg szé- les körű és nagyvonalú oktatási programja. Alapcéljának tartotta a népoktatás korszerű- sítését, a széles néptömegek kulturális szintjének felemelkedését. Könyvtárral ellátott tanítólakásos iskolákat építtetett falun, népiskolákat a szétszórt és elszigetelt tanyákon; főiskolákat, egyetemeket (szegedi, pécsi, debreceni) és a felsőfokú oktatáshoz szükséges kutatóintézeteket hozott létre, a magyarság szellemi építkezésének szükségességét hirdette. Az ő nevéhez fűződik a római Collegium Hungaricum létrehozása. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, számos tudós társaságnak. Klebelsberg Kunó 1932-ben halt meg. Pécskán a római katolikus templom falán a hálás utókor által a rendszerváltozás után elhelyezett emléktábla, majd 2000-től a templomkertben mellszobor emlékeztet a városka kiválóságára. Jecza Péter szobrát 2000. nov. 11-én avatták fel a pécskai római katolikus templom kertjében. A nyugatijelen.com nyomán, Erdély.ma 2010. november 14.Újat kezdés a nemzetpolitikábanRépás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, a Magyar Országgyűlés Igazságért felelős államtitkár-helyettese volt a vendége a nemrégiben megrendezésre került EMNT-beszélgetésnek Kolozsváron. Azt est folyamán az új magyar kormány nemzetpolitikai újításiról, a változás jegyében kieszközölt intézkedésekről beszélgettek. Mátis Jenő, az EMNT jegyzője, az est moderátora a nemzetösszetartozás kérdésére, valamint a határon túli magyarok állampolgárságára vonatkozó jogokra, az ezzel kapcsolatos intézkedésre reflektált elsősorban. Az elmúlt húsz évben olyan jelentős politikai és közéleti elemek valósultak térségünkben, amelyek óriási jelentőséggel bírnak, hiszen a 2010- es magyarországi választások maga után vonta a nemzetösszetartozás, a magyar állampolgárság kivitelezését. A nyár folyamán megrendezésre került Kolozsvári Magyar Napok is egy egyedi, változásra utaló rendezvénynek számít- vezette fel Mátis az est fontosabb témáit. Utalva ezzel az előadás címére: Újrakezdés helyett, újat kezdés – új irány a nemzetpolitikában. „El kellett teljen húsz- huszonegy év a jelentős nemzetpolitikai változáshoz”- összegzett. A meghívott egyetértett a Mátis által fölvetett megállapításokra, hozzátéve azt is, hogy az új kormány új nemzetpolitikai alapokra kell építkezzen, ahhoz, hogy a magyar nemzeti összetartozás meg tudjon reálisan valósulni. Kiemelte: nem lehet úgy folytatni, azokkal a metódusokkal politikai, közéleti problémáink megoldását, mint amit a FIDESZ kormány nyolc évvel ezelőtt elkezdett, hiszen most már más idők járnak. Az új alap legfontosabb pillére: a magyar nemzet egységes volta és a nemzet állampolgárainak egyenrangúsága. Tehát a határon túli fogalmat, mint olyat lassan- lassan el kellene feledni. A bizalomra, a múltból tanulásra kell alapoznunk és képviselnünk értékeinket - taglalta. A konkrét intézkedésekre kitérve Répás hangsúlyozta: a könnyített honosítás az egyik ilyen nagyon fontos intézkedés, hiszen a magyarság kulturális, történelmi egysége ez által közjogilag is kifejezésre jut. A másik nagyon fontos megvalósulás: a határon túli településekre való tanulmányi kirándulások szervezése az anyaországi diákok számára. Kiderült: az anyaországi iskolákban nem kaphatnak a diákok kellő tájékoztatást más magyar lakta régiók történelméről, kultúrájáról, építészetéről. Az iskolások kétharmada nem járt még az országhatáron kívül. Ezen belül is fontosnak találta a szórványtelepülések megismertetését a fiatalokkal, hiszen ott is vannak kuriózum jellegű építészeti csodák, kulturális jelenségek. Egyelőre ez a kezdeményezés az iskolák számára pályáztatásos rendszer alapján működik, így azon intézmények, akik a szórvány látványosságait néznék meg élveznek elsősorban előnyt. Répás a jövőre nézve hangsúlyozta: ez a projekt csereprogramokkal folytatódik, amikor is testvériskolák, települések révén a határon túli magyarok is lehetőséget kapnak az anyaországi tanulmányi kirándulásokra. A kiemelten fontosnak tartja a szórvány és a Nyugaton élő magyarság felkarolását. Úgy véli, akik itt élnek egy plusz tudással rendelkeznek magyarságuk elnyerését illetően, hiszen nekik még inkább törekedniük kell az identitás megőrzésére, mint a tömbmagyarságnak. A már sokszor terítékre került magyar állampolgárság téma boncolgat fontos kérdéseket: mint a határon túli magyarok esetleges szavazati joga. Ez kapcsán Répás biztosította az egybegyűlteket, találnak erre is operatív megoldást. Az állampolgársági kérvényezés kapcsán is optimista volt. Demokrácia központokban lehet majd információkat beszerezni, okiratokkal kapcsolatos kérdésekre választ kapni, valamint kihelyezett konzulátusok is segíteni fogják a gyakorlati oldal megoldását. A beszélt továbbá a jogsegély irodák felállításáról is, amelyek azt a célt szolgálják majd, hogy a határon túli magyarságot érintő jogsértéseket, esetleges bántalmazásokat is orvosolja. Dáné Tibor, az EMKE elnöke a magyar házak jelentőségét is hangsúlyozta a tekintetben, hogy a szórvány és nyugati magyarság lakóinak is adódhat tér, lehetőség bárminemű tevékenységre, ami identitásuk megőrzésében előrevihet, ezek „továbbhasználását” nagyon fontosnak tartotta, hiszen most is valóságos kulturális szigetekként működnek. Az est további részében Vadas László, rendező épített örökségeink helyzetére is kitért. Vadas szerint jobban oda kellene ezek gondozására, restaurálására figyelni, főként az eldugott, régi kastélyok épületek tekintetében kellene megoldást találni. A meghívott sajnálattal fejezte ki, hogy az épített örökség problémájának megoldását egyelőre anyagi gátak is szegik. Viszont biztatott, a szórvány települések értékeinek ápolásával foglalkozó programokkal, ami keretén belül az itt található kastélyok, műemlék értékű épültek sorsa is terítékre kerül. A továbbiakban még a média fontos szerepére a diákság, a magyar nemzet nevelését illetően, a felnőtt képzések megvalósítására, a tehetséges, határon túl élő fiatalok képzésére, a támogatás-rendszer leegyszerűsítésére is tettek kitérőt. Megtudhattuk azt is, az EMNT Kolozs- megyei szervezete és az Evangélikus- Lutheránus Püspökség által rendezett beszélgetések keretén belül több érdekes programra kerül majd sor a közeljövőben: meghívottak között európai politikusokra is számíthatnak az érdeklődők. Varga Melinda, Erdély.ma 2010. november 14.Egyházi levéltárosok tapasztalatcseréjeVeszprémi Érseki Levéltár és a Veszprém Megyei Levéltár közös meghívására 2010. október 25–29. között szakmai továbbképzésen és tapasztalatcserén vettek részt Veszprémben a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár és gyűjtőlevéltárainak munkatársai: Barabás Kisanna (Marosvásárhely), Bernád Rita (Főegyházmegyei Levéltár, Gyulafehérvár), Küsmődi Attila és Puskás Attila (Szamosújvár), valamint e sorok írója (Sepsiszentgyörgy). Ott-tartózkodásunk első két napján a nyugat-európai viszonylatban is korszerűnek számító Veszprém Megyei Levéltár felépítésével, iratkezelési rendszerével és felszereltségével ismerkedtünk. Hermann István igazgató a levéltár erősségeire hívta fel figyelmünket: így az iratanyag papír alapú és elektronikus nyilvántartására, a kutatószolgálat irányítására, valamint az intézmény munkatársai által kifejtett tudományos munkára. A restaurátori laboratóriumban is értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Megismertük a különböző gépezeteket és eszközöket, vegyszereket, amelyek a sérült iratok állagmegőrzését, fertőtlenítését biztosítják. De nemcsak a megismert levéltárak felszereltsége, belső rendszere, hanem jogi helyzete is különbözik a hazaitól. Míg nálunk a megyei levéltárak a Román Országos Levéltár kihelyezett fiókjaiként műkődnek, tehát állami levéltárnak minősülnek és a belügyminisztériumnak vannak alárendelve, addig magyarországi társaik a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, akik fenntartóként gondoskodnak működtetésükről. Igaz, változó módón. A következő napokban már a testvérintézmény, a Veszprémi Érseki Levéltár vendégszeretetét élveztük. Munkatársaik bemutatták levéltári rendszerüket, raktáraikat, ugyanakkor saját levéltáruk példáján keresztül felhívták figyelmünket a főegyházmegyei levéltárak erősségeire és hiányosságaira. Ezek között szerepeltek a gazdasági kérdések, a kiadványok, a személyzeti problémák, a levéltári iratfeldolgozás körüli nehézségek és korlátozott lehetőségek. Jóleső érzés volt megtudni, hogy a levéltári iratok begyűjtése tekintetében már mérföldekkel előttük járunk. Magyarországon ugyanis a püspöki és érseki székhelyeken működő egyházmegyei levéltárak befogadóképessége nem teszi lehetővé a plébániai iratok begyűjtését, így azok sok esetben az idő martalékaivá váltak. Ezzel szemben a Gyulafehérvári Főegyházmegyében létrejött hat gyűjtőlevéltár korszerű feltételeket teremt az egyházközségi iratok számára, állagmegóvásukat és kutathatóságukat egyaránt biztosítja. E tekintetben Erdély mintának tekinthető az anyaországnak római katolikus egyházi levéltári vonatkozásban. A Veszprémi Érseki Levéltárban végzett műhelymunka is erről győzött meg bennünket, ahol a vörös iszap által sújtott egyik plébánia, Somlóvásárhely iratanyagának alapszintű rendezését végezhettük az ottani munkatársakkal. A fenti egyházközség ugyanis egyike annak az öt plébániának, amelynek iratanyaga az érseki levéltárban található. A szakmai tapasztalatcserén kívül alkalmunk volt megtekinteni a királynék városának fontosabb egyházi emlékeit és muzeális értékeit, amelyek saját értékeink iránti ragaszkodásunkat is felerősítették bennünk. A szakmai és kötetlen beszélgetések folytatását egy erdélyi konferencia szervezésén keresztül tervezzük, ahol az anyaországi és erdélyi levéltárak közti kapcsolatok tovább erősödhetnek és az együttműködés szintjére juthatnak. Az ötnapos tapasztalatcsere nagymértékben hozzájárult a hazai egyházi levéltárak helyzetének meghatározásához, ugyanakkor modellt kínált főegyházmegyei levéltárunk gyűjtőközpontjainak további megszervezéséhez. Ez utóbbi intézmények szerepe az elkövetkezendőkben még hangsúlyosabbá válik, hiszen otthont kell adniuk az államtól a jövőben visszaszolgáltatandó egyházi iratoknak, ugyanakkor segítséget kell nyújtaniuk a magyar állampolgárság elnyeréséhez szükséges iratok, például anyakönyvi kivonatok kibocsátásában is. Összegzésképpen elmondhatjuk, a múlt értékeit a jövőbe tekintve a jelen eszközeivel kell őriznünk, egyházunk és nemzetünk érdekében hasznosítanunk. Köszönet mindazoknak, akik ebben a felismerésben segítettek és megerősítettek. Pénzes Lóránd, Vasárnap (Kolozsvár) 2010. november 15.Átadták a Bethlen Gábor Alapítvány díjaitPuskás László görög katolikus pap és a Magyar Katolikus Rádió részesült idén a Márton Áron-emlékéremben. Az elismeréseket a Bethlen Gábor Alapítvány többi díjával együtt november 14-én, vasárnap adták át az Uránia filmszínházban. Puskás László festőművészt, görög katolikus lelkészt Lezsák Sándor, az alapítvány kuratóriumi elnöke méltatta. Lezsák a papszülő példáját emelte ki először, aki a szovjet hatalom totális egyház megsemmisítése közepette is megőrizte hitét. Mivel – sok más paptársához hasonlóan – id. Puskás László sem volt hajlandó pravoszlávnak vallani magát, kényszermunkatáborba került: réz-, ólom- és kőbányákban dolgozott. Csak betegsége miatt került vissza Kárpátaljára, de ott is csupán fizikai munkát vállalhatott haláláig. Fia Lembergben végzett művészettörténetet, de mivel a papi hivatáshoz ragaszkodott, 1970-ben áttelepült Magyarországra, mert csak itt maradt fenn a különálló görög katolikus egyház. 1993-ban szentelték pappá, ekkor már Magyarországon és Ukrajnában is ismert festőművész volt. Puskás atya, számos hazai és határon túli görög katolikus templom díszítése mellett, a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnájának mozaikját is jegyzi. Szőke Jánossal karöltve Puskás László nagyon sokat tett azért, hogy 2001-ben II. János Pál Romzsa Tódor vértanú püspököt boldoggá szentelje. „Csak minimálisan vonatkozik rám ez a kitüntetés, – mondta Puskás László – valójában az egész kárpátaljai magyar papságot illeti meg. Azokat, akik készek voltak feláldozni magukat hitükért, az egyház egységéért.” A szintén Márton Áron-emlékéremmel kitüntetett Magyar Katolikus Rádió érdemeit Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek ecsetelte. A főpásztor a díj névadójának gondolatát átvéve kijelentette: a világnak az imádság és a prédikáció mellett az életekben megvalósuló példákra is szüksége van. Éppen ezért lehet az, hogy a katolikus rádió műsorainak csak tíz százaléka vallásos, liturgikus tartalmú, kilencven százalékban a legnemesebb közszolgálati feladatokat látja el. Juhász Judit vezérigazgató-helyettes úgy fogalmazott, hogy reményt, erőforrást ad ez a díj most a rádió minden munkatársának a megmaradáshoz. Spányi Antal, a rádió vezérigazgatója visszaemlékezett, hogy keresett a püspöki konferencia alkalmas eszközök az erkölcsi megújulás elősegítéséhez. A székesfehérvári püspök szerint a katolikus rádió az egyik szükséges eszköz, amelyen keresztül az értékek eljuthattak a Kárpát-medence minden magyarjához. A harmincéves Bethlen Gábor Alapítvány díjátadásán Bethlen Gábor-díjat kapott Bohumil Doležal cseh politológus, közíró, Kányádi Sándor költő, Für Lajos történész, volt honvédelmi miniszter és Király Tibor jogtudós. Tamási Áron-díjban részesült a Franciaországban élő műfordító, Járfás Ágnes, a Teleki Pál-érdemérmet pedig Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma alapító-igazgatója, illetve Hornyik Miklós délvidéki közíró vehette át. Az Eötvös József Kollégium Teleki Pál-díját már korábban átadták. Agonás Szonja, Magyar Kurír 2010. november 15.Színjátszócsoportok találkozójaNagyvárad – Első alkalommal szervezték meg a Királyhágómelléki Református Ifjak Színjátszócsoportjainak Találkozóját szombaton a nagyvárad-velencei római katolikus kultúrotthonban. – Az ifjúság missziója a cél, válaszolt Farkas Antal várad-velencei lelkipásztor arra a kérdésre, hogy milyen indíttatásból szervezték meg a KRISZ-t. Meglátása szerint fontos célt mutatni a fiataloknak a sokszor hitevesztett, egyre inkább értékek nélküli világban, fontos az összetartás, a közösségi létben való gondolkodás, ennek elérésére pedig nagyon jó lehetőség egy-egy színdarab betanulása: a fiatalok így gyakran összejönnek, célt adnak a munkájuknak. Bár a most első alkalommal megrendezett találkozón csak négy csoport vett részt (kettő a királyhágómelléki, kettő pedig ez erdélyi egyházkerültből), remélik, hogy jövőre ennél jóval többen lesznek. Előadások üzenetekkel A nap programja áhítattal és köszöntéssel kezdődött, majd a résztvevő csoportok előadásai következtek. A lázári ifjúsági csoport A három fenyőfa legendáját mutatta be, amely „norvég mesefeldolgozás székely humorral fűszerezve”. A történet pedig: a fenyőmama és három kisfenyője a libanoni hegységben együtt álmodoznak jövőjükről, sorsukról. Az álmok a Szentírásban figyelmeztető, intő, magyarázó, prófétai jelleget hordoznak. Az előadás az álmok megvalósulását mutatta be, megtűzdelve az üdvtörténet lényeges elemeivel: a Messiás születésének, Krisztus hatalma erejének ajándékával. A kolozsvár-felsővárosi („kakasos”) ifjúsági csoport Álom és valóság című előadásának révén „Kovács úr” álmába betekintve mi is szembesülhettünk azokkal a dolgokkal, amelyekkel áltatni szoktuk magunkat, elénk tárultak leggyakoribb téves elképzeléseink Istennel, az üdvösséggel, a hittel, a jócselekedettel kapcsolatban. A kolozsvár-alsóvárosi („kétágú”) ifjúsági csoport által bemutatott, A halhatatlanságra vágyó királyfi című népmese témája az élet és a halál dilemmája, a halhatatlanság, az örök élet kérdése volt. A nagyvárad-velencei ifjúsági csoport Kilenc kő című mártírumjátékában azt érzékeltette, hogyan lehet mártíromságot vállalni a Könyvek Könyvéért, Istennek a Szentírásban megírt igéjéért. Olvassuk a Bibliát, napi táplálékunk-e, vagy pedig polcunkon csak egy könyv a sok közül? – tevődött fel az elgondolkodtató kérdés. A csoportok előadása után a zsűri (Meleg Vilmos, Daróczi István, Rácz Mari és Varga Vilmos színművészek, illetve Veres-Kovács Attila lelkipásztor) értékelése következett, majd az oklevelek kiosztása és áhítat. A délután folyamán koncertet tartott a Mozaik együttes, a rendezvény egész ideje alatt a velencei ifjúság zenekara szolgált. erdon.ro 2010. november 15.Nem engedhetünk az anyanyelv közhasználati jogábólKisebbségpolitika vagy stratégiai partnerség? címmel szerveztek értekezletet pénteken délután, Kolozsváron a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok 5. Konferenciája keretében. Ennek meghívottjai Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Sógor Csaba EP-képviselő és Horváth István szociológus, a Kolozsváron működő Kisebbségkutató Intézet igazgatója voltak. – Arra keressük a választ, melyek voltak azok a meghatározó problémák, amelyek feszültséget okoztak a román–magyar kapcsolatokban, illetve milyen irányba halad a két ország közötti viszony – vezette fel a beszélgetést Bognár Zoltán politológus. Nem engedünk az identitásjogokból – Románia Magyarországnál kedvezőbb geopolitikai helyzetben van, amelyet megpróbál kihasználni, ám ez nem mindig sikerül. Ennek egyik lehetséges oka a román gazdaság rossz teljesítménye és imidzse. Úgy vélem: 20–30 év múlva Magyarország és Románia külkapcsolatai kiegészíthetik egymást. Ezt a román politikusok akkor látták be, amikor elkezdtem Romániában nagyköveti tevékenységemet – magyarázta Füzes Oszkár. Magyarország bukaresti főkonzulja a romániai nemzeti kisebbségek helyzetéről kifejtette: évekre volt szükség ahhoz, hogy Romániában az 1989-es rendszerváltás után a kisebbségekről beszélni lehessen. – Egykor Románia számára a legfontosabb annak bizonygatása volt, hogy Erdély Románia része, és a homogenizációt végre kell hajtani. A román politikai elit már letett az ország területén élő nemzeti kisebbségek erőszakos elnyomásáról, ám arról még nem, hogy a magyarságot belehígítsa a románságba. Ez pedig szembenállást jelenthet Románia és Magyarország között. Mi ezzel tisztában vagyunk. A két ország között csak akkor alakulhat ki jó stratégiai partnerség, ha nem engedünk az identitásjogokból: az anyanyelv közhasználati jogából, az oktatási jogokból és a múlthoz való jogok biztosításából. Nem fordulhat elő, hogy Magyarország külpolitikai érdekei a romániai magyarság hátrányára legyenek – összegzett a nagykövet. Több pilléren áll a román–magyar kapcsolat – Az elmúlt húsz évben voltak már utalások arra, hogy milyen volt a két ország viszonya. A kisebbségvédelem területén a bukaresti demokrácia ennyit bír meg – utalt Sógor Csaba EP-képviselő a román oktatási törvénytervezet körül kialakult belpolitikai viszályra. – Brüsszelben az a feladatunk, hogy ezen országokat a jó példákkal – az olasz vagy a finn kisebbségi modell – hozzásegítsük lemaradásuk behozásához. A Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség akkor lesz jó, ha jónak mondhatjuk el az erdélyi magyarság és az anyaország közötti partnerséget is – hangoztatta Sógor. Hozzátette: Magyarország és az erdélyi magyarok közötti kapcsolat több pilléren áll. – Ha nem leszünk képesek magyar–magyar és román–magyar partnerséget építeni, akkor pár év múlva a romákkal kell majd felépítenünk a partnerségi viszonyt – fejtegette az EP-képviselő. A kollektív jogok tagadásától a konkrétumokig A Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Horváth István arról értekezett, hogy milyen volt a román–magyar kapcsolat 1990–2000 között. A szakember szerint három időszak határolható el. – Az első 1990–1993-ig tartott, amikor Romániában azt állították, hogy a nemzeti kisebbségek csak egyéni és nem kollektív jogokat élvezhetnek. A román alkotmány a kisebbségi kérdést emberi jogi problémaként kezelte, és a román külpolitika irányultsága nem volt egyértelmű – fejtette ki. A második időszak 1993-tól 1996-ig terjedt, amikor Románia kifejezte EU-csatlakozási igényét, illetve ebben az időszakban kül- és belpolitikai lépéseket tett a kisebbségi politika érdekében. – A Románia és Magyarország által 1996-ban aláírt kétoldalú alapszerződés közeledést jelentett a kisebbségi kérdést illetően. Az utolsó időszakban a kisebbségekre vonatkozó konkrét törvények, intézkedések születtek, és az eltávolodás helyett problémakezelési rendszer lépett életbe – pontosított a szakember. Nyitás az elcsatolt nemzetrészek felé – Az idei áprilisi választásokkal új korszak kezdődött Magyarországon a nemzetpolitika terén is. Ami addig volt, az tarthatatlan, és nem folytatható. Ennek az új nemzetpolitikának – amely nyitást jelent az elcsatolt nemzetrészek felé – gyakorlati következményei vannak. Így most egységes nemzetről beszélünk, és nyitunk a Kárpát-medencei háttérbe szorult szórvány felé is – kezdte előadását Répás Zsuzsanna, a magyar Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium helyettes államtitkára, a konferencia szombati napjának főelőadója. Emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány már elkezdte Határtalanul címmel új projektjét, amelynek révén több ezer magyarországi iskolás szervezett formában látogat meg egy-egy, az anyaország határán kívül rekedt várost, tanintézetet. Répás Zsuzsanna kitért arra is, hogy felmerült egy korszerű, interaktív tudásközpont, a Magyarság Házának a létrehozása is. Ez az intézmény szintén a határon túli cserekapcsolatok lebonyolításában vállalhat szerepet. A helyettes államtitkártól megtudtuk: az Orbán-kormány mostani „hívó szava” a nemzeti együttműködés, mert ebből olyan értékeket lehet levezetni, mint a versenyképesség, a lehetőség, az intelligencia és a gyors reagálás. – A nemzet nem elavult, XIX. vagy XX. századi fogalom, hanem sorsközösség. Ez nem csak a múltról szól, hanem megerősíti a Kárpát-medencei magyarságot. Ennek megvilágítása az oktatás feladata. Ahhoz, hogy a Kárpát-medencei magyarságban kialakuljon egy közös tudásháttér, közelíteni kell a tankönyvek tartalmát is. Ez úgy képzelhető el, hogy a magyar tankönyveket egyfajta segédeszközként használhassák a Kárpát-medencében. Ám az egységes oktatási tér mellett egységes gazdasági teret is létre kell hoznunk – vélekedett Répás Zsuzsanna, aki szerint Magyarország EU-elnöksége történelmi lehetőség a nemzetpolitikai célok érvényesítésére. A meghátráló magatartás nem vezet eredményre, ezen a téren is kezdeményező, aktív szerepet kell vállalnunk – összegzett. NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 15.„Olyan új alkotmány kell, amely az értékeket foglalja magába”Kolozsváron járt Répás Zsuzsanna magyarországi helyettes államtitkár Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nemzetpolitikában ne újrakezdésről, hanem újat kezdésről beszélhessünk – ezzel a gondolattal nyitotta meg Mátis Jenő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs Megyei Szervezete és az evangélikus-lutheránus püspökség közös rendezvényét pénteken délután, Kolozsváron, amelynek meghívottja Répás Zsuzsanna, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának helyettes államtitkára volt – a politikus szombaton előadást tartott a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok 5. Konferenciáján is. Mátis Jenő felvezetőjében kifejtette: szerinte már lehet politikai rendszerváltozásról is beszélni, hiszen a nemzetpolitikába beépült egy-két olyan elem is, amelyik megbontotta a nemzetpolitika merev struktúráját, ezek pedig a kétharmados többségnek köszönhetőek. Mit jelent a magyar politikai rendszerváltozás, illetve mit jelent, hogy nem újra, hanem újat kezdünk? – tette fel a kérdést Mátis Jenő. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete és az evangélikus-lutheránus püspökség közös rendezvényén Répás Zsuzsanna kifejtette: az elmúlt 8 év tragikus volt a nemzetpolitikára nézve. Hozzátette: új alapot kell építeni, amelyben egyenrangú magyarokról beszélünk, egységes nemzetről. Az újat kezdés kulcsszava a bizalom, amely az elmúlt időben összetört. Az új bizalom kiépítése akkor kezdődött el, amikor elfogadták a Nemzeti Összetartozás törvényét, ennek pedig egyenes következménye volt a könnyített honosítási eljárásról szóló törvény. A nemzetpolitikai államtitkárság helyén sokat gondolkodtak a kormány megalakítása előtt, hiszen több tárcához is köze van, legyen az kultúra, gazdaság vagy külpolitika, azonban úgy látták, hogy a leghatékonyabban a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium keretei között működhet. Szerepe elsősorban a koordináció, hiszen egy olyan tárcaközi bizottság része, amelyben 23 államtitkár vesz részt. Répás Zsuzsanna szerint ez azért fontos, mert a nemzetpolitikai érdekeket és gondolkodásmódot át tudják ültetni minden tárcába. Szórvány és diaszpóra A nemzetpolitikának két nagy adóssága van a helyettes államtitkár szerint: a szórvány és a diaszpóra, pontosabban az ezekkel való nemtörődés törlesztése. Répás szerint meg kell találni a szórványban az értékeket és a lehetőségeket, s ki kell alakítani egy hosszú távú szórványstratégiát. A diaszpórában élő nyugati magyarság pedig nem jelent anyagi terhet, inkább odafigyelést, hogy őket is a magyar nemzet tagjainak ismerjük el. A nemzet fogalmát újra kell értelmezni, azt kell látnunk, hogy ez nem egy elvont fogalom, hanem egy élő közösség, alapja pedig a közös akarat. – Meg vagyok győződvearról, hogy olyan új alkotmányt kell alkotnunk, amely az értékeket foglalja magába a preambulumában – kezdte beszámolójának az új alkotmányról szóló részét Répás Zsuzsanna. Mint elmondta, két dologban volt konszenzus az alkotmányozó bizottságban. Ezek egyike a keresztyén gyökerekre való utalás, illetve az egységes magyar nemzet kifejezése. A magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati jogáról Répás azt nyilatkozta, hogy több lehetőség is van, más országokban például külön jelöltekre lehet szavazni. Sok állam meg tudja ezt a kérdést oldani és hamarosan a magyar kormány is megtalálja azt a módot, hogy a külhoni magyarság akarata is kifejezést nyerjen a magyar parlamentben. Könnyített honosítás és jogfosztások Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök a könnyített honosítás kapcsán kérdezte, hogy a magyar állam fel van-e készülve arra a rohamra, ami januárban megkezdődik? Répás válaszában elmondta: ennek a kérdésnek a megoldására van egy külön miniszteri biztos, Wetzel Tamás, akinek az a feladata, hogy mérje fel a konzulátusok befogadóképességét, illetve kiépítsen egy olyan rendszert, ahol minél könnyebben megy az ügyintézés. Hogyan viszonyul a magyar állam a magyarságot érő jogfosztásokhoz, jogsértésekhez, atrocitásokhoz? – merült fel egy másik kérdés az est folyamán. Répás szerint más szemlélettel akar a kormány ezekhez a kérdésekhez viszonyulni, azt akarják éreztetni a külhoniakkal, hogy van valaki a hátuk mögött: a magyar állam. Tervezik ugyanakkor egy jogsegély iroda létrehozását is, amely akár konkrét segítséget is nyújthat abban az esetben, ha valakit magyarsága miatt bántanak. Szász Péter hozzászólásában felvetette, fontos lenne Bukarestben is tudatosítani, hogy a magyar állam fellép a külhoni magyarok jogaiért. Az egyházak a szórvány végvárai Dáné Tibor Kálmán a szórványstratégiáról beszélve elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) kiemelt célja a szórvány segítése. Beszélt a magyar házak hálózatáról, amelyek „kulturális autonómiaszigetek”. Erdély területén több mint 30 ilyen létezik, amelyeket a szórványstratégia kiépítésekor figyelembe lehet venni. Az EMKE elnöke ugyanakkor elmondta, hogy a nyugati diaszpórával is ki lehet alakítani kapcsolatot, ehhez össyeköttetést kell teremteni a nyugati országokban lévő magyar házakkal. Rezi Elek, a Protestáns Teológiai Intézet (PTI) rektora szerint a szórványmagyarság megtartásában az egyházak is komoly szerepet vállaltak. Az egyházaknak a munkaerőt a teológia biztosítja, ahol a teológiai képzés mellett a diákokban a nemzeti identitástudatot is erősíteni próbálják. Rezi az intézet támogatását kérte Répástól, hiszen elmondása szerint a PTI fenntartásának a költségeit teljes mértékben a fenntartó egyházak vállalják, amelyek anyagi forrásai egyre kisebbek, míg a költségek egyre nagyobbak. Répás Zsuzsanna elmondta: akkor fognak tudni segíteni a külhoniaknak, ha lesz egy olyan ország, amely egyértelműen kiáll a magyar érdekekért, az elmúlt nyolc évben azonban nem volt ilyen a magyar állam. Kiemelte a szórvány fontosságát, hiszen az itt élőknek vannak megmaradási technikái, amelyeket el lehet tanulni tőlük. Dáné Tibor Kálmánnak válaszolva Répás kifejtette, hogy a szórványt nem lehet leírni, a magyar házak pedig jelenthetnek egy rendszert, amelyet fel lehet használni, bázisokká lehet tenni, amire felépül az ottani közösség magyar élete, élő szövetet kell kialakítani, ami egységessé teszi a magyar nemzetet. Az egyház jelenti ugyanakkor a szórványban a másik bázist, hiszen az egyház sokszor az utolsó bástya templomaival, gyülekezeti termeivel és más ingatlanjaival. Ezért a teológiával olyan kapcsolatot akarnak kiépíteni, amelyikben ez mindig számíthat a magyar állam támogatására. Kötő József parlamenti képviselő elmondta, hogy bár nem volt szórványstratégia, voltak fontos dolgok, amelyek megvalósultak. Van egy „végvárvonulatunk”, amelyre lehet szórványstratégiát építeni. Kötő szerint folytatni kell a kistérségi iskolaközpontok kiépítését, hogy anyanyelven tanulhassanak a gyerekek. Az új tanügyi törtvény szerint az állami fejkvóta rendszerbe beilleszkednének az egyházi iskolák is, ez egy új lehetőség, amelynek segítségével elkezdhetnénk az egyházi népiskolai hálózat építését. Épített örökség, tehetséggondozás, szakoktatás Vekov Károly hozzászólásában elmondta, hogy ha erős a nemzet, erős az állam is, tehát újra meg kell teremteni az erős nemzetet. Kiemelte, hogy a magyar állam valamikor egy befogadó állam volt, és újra azzá kell tenni. Vadas László az épített örökségre hívta fel a figyelmet, hiszen az utóbbi 20 évben több rombolódott, mint épült. Hozzátette, hogy a tanulmányi kirándulások alkalmával az eldugott, régi kastélyokat is meg lehetne látogatni. Soós Anna a tehetséggondozás fontosságáról és támogatásáról beszélt, mint elmondta, ez a közoktatásban és az egyetemi oktatásban is nagyon jól működik. Vallasek István úgy vélte: az előző magyar kormány megvont néhány olyan támogatást, mint a tankönyvtámogatás oktatók számára vagy az 50 százalékos árleszállítás az utazáskor. A helyettes államtitkár szerint ezek a megvonások alkotmányellenesek voltak, és vissza kell őket állítani. Vallasek ugyanakkor hangsúlyozta a felnőtt oktatás és a szakoktatás fontosságát is. Répás elmondta, hogy ezen a téren az Európai Unió rejt sok lehetőséget, amelyeket nemzeti szempontból is ki kell használni. KISS GÁBOR, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 15.Tanácskoztak a határon túli magyarsággal foglalkozó szervezetekSzervezetünk meghívást kapott a magyarországi bejegyzésű, határon túli magyarsággal kapcsolatban érintett szervezetek tanácskozására. A budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában november 12-én megrendezett összejövetelen az Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs elmondta, hogy a magyar kormány szeretne elmélyültebb, harmonikusabb egységet kialakítani az anyaországi és az államhatárokon túl élő magyarok között. Ezt az elképzelést a „szórvány” fogalomkör köré szeretné kiépíteni. Ez a fogalom hívebben hangsúlyozza a Magyarországon kívül élő magyarok helyzetét, mint a kisebbség, hiszen ők sem kisebbek senkinél, csak szétszórtan, de ugyanúgy a nemzettest részei. A tanácskozáson döntés született arról, hogy javaslatot teszünk a kormány felé, hogy minden év február 28-át, illetve szökőévenként február 29-ét a szórvány napjává nyilvánítsa. Ez a nap talán minden évben jobban és jobban segítene a magyar társadalmi tudatba beépíteni a nemzet egybetartozásának fontosságát. A bizottság továbbá kéri, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnöksége alatt tegyen javaslatot február 29-ének egy egységes európai szórványnappá nyilvánítására, hiszen az Európai Unió területén élő lakosság 17%-a kisebbségi sorban él. Ezen keresztül a határon túli magyarság helyzetére uniós színtereken is hatékonyabban lehetne rávilágítani. A tanácskozáson résztvevő szervezetek képviselői elmondták, hogy nagy örömmel vennék, ha a közöttük lévő kapcsolatok építéséhez segítséget kapnának. A Határon Túli Magyarok Információs Központja Alapítvány ennek jegyében fölajánlotta minden részvevő szervezetnek, hogy híranyagaikat rendszeresen megjelenteti a weboldalán. Együtt tudunk csak tenni egymásért. Kérünk minden olyan embert, aki a határon túli magyarok iránt elkötelezettséget érez, hogy beszéljen barátai, ismerősei előtt a szórvány fogalmáról. Kerüljön ez a szó jobban a köztudatba. A témával kapcsolatos cikkeket, véleményeket az Együtt Egymásért rovatunkba várjuk nagy érdeklődéssel mindenkitől, aki szeretné közölni javaslatát, vagy bemutatni tevékenységét. A Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelten Közhasznú Alapítvány honlapcíme: www.htmik.hu. Balassa Bálint, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 15.Időhúzás jellemzi az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását RomániábanAz erdélyi magyar történelmi egyházak két évtized alatt sem tudták visszaszerezni mindazt, amit egyetlen tollvonással koboztak el tőlük hatvan évvel ezelőtt. A törvényes keret megvan a visszaszolgáltatásokra, ám a politikai akarat hiányzik. Így jogos tulajdonaikat végeláthatatlan és Strasbourgig nyúló pereskedésekkel próbálják visszaszerezni az egyházak. Ha valaki a romániai visszaszolgáltatások témáját piszkálja, azt a választ kapja: az ügy folyamatban van. Hogy mi bujkál az időhúzásra menő játék mögött? Erre Emil Constantinescu volt államfő egy alkalommal a történelmi egyházak elöljáróival folytatott beszélgetésén adott választ. „Nyíltan kimondta, hogy ami az egyházi vagyon visszaadását illeti, ne reménykedjünk, hogy mindent visszakapunk, mert a történelem kerekét nem lehet visszafordítani” – mondta Jakubinyi György római katolikus érsek. Egyszerű példával élt: Kolozsvár főterén minden komolyabb épület a négy történelmi egyház tulajdona volt 48-ig, és most román kézen van. „Következik ebből, mondta az államelnök, hogy a középkorban a magyar urak a falun laktak a román jobbágyokkal, és a városban német és magyar polgárok voltak. Most pedig románok laknak a városokban, például Kolozsvár főterén is. Ezért nem kívánhatjuk azt, hogy a románok menjenek vissza falura, és a városi központokat adják vissza a volt kisebbségi és nemzetiségileg kisebbségi egyházaknak” – idézte fel az érsek a pár évvel ezelőtti beszélgetést. Eklatáns nagyváradi példa a premontrei rend egyik legfontosabb ingatlana, a volt főgimnázium, amely hiába igényelt vissza az apátság, de a város környéki elorzott vagyon sem került vissza a rend tulajdonába. Ha a hazai politikumban már nem is, a strasbourgi igazságszolgáltatásban még sokan bíznak Romániában. Remélik: egyszer csak elfogynak a képtelen kifogások és visszakapják jogos tulajdonukat. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 15.Kapcsolatépítő kultúramentésről SzentjobbonA határ menti kapcsolatok élénkítésének célzatával szervezett találkozót a Hajdú-Bihar Megyei Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ az elmúlt héten a szentjobbi katolikus kollégiumban. A zártkörű rendezvényen bő tucatnyian vettek részt, többnyire kulturális szakemberek, polgármesterek. A Hajdú-Bihar–Bihar Kulturális Fórum elnevezésű összejövetel pénteki, nyitó délutánja elsősorban a résztvevők bemutatkozásával telt el, akik az általuk képviselt települések lehetőségeinek rövid bemutatására is vállalkoztak. Az érdemi előadásokra és a közös ütemterv fő vonalainak meghatározására szombaton került sor; a tanácskozás gerincét a találkozó moderátorának, Jantyik Zsoltnak Királyok, fejedelmek útja címmel megtartott régióismertetője képezte. Jantyik a Hajdú-Bihari Közgyűlés kulturális bizottságának elnökeként az együttgondolkodás fontosságát hangsúlyozta, az országhatárok ide-oda való tetszés szerinti tologatásától függetlenül az egységes, kompakt térségben való szemléletre szólította fel a jelenlévőket. Az elméleti találkozót valós cselekvési program kell kövesse a társadalmi, kulturális élet tág szegmenseinek érintésével – jelentette ki. Jantyik úgy vélte, hogy az épített örökségek szempontjából gazdag vidék térségünk, Nyírbátor és a Belényesi-medence közé besűríthető szinte az egész magyar történelem, elég, ha Imre herceget, László királyt, Luxemburgi Zsigmondot, Bocskait stb. említjük – mondta. De mindezt népszokásainkkal, kulturális értékeinkkel, a fellelhető épített örökséggel együtt meg kell ismertetni, mert megmaradásunkhoz mindez elengedhetetlen, akárcsak az olyan szociális elemek, mint a hazaszeretet, amelyet ismételten tudatosítani kell – sorolta az előadó. Egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a partiumi települések szinte mindegyike hordoz valamilyen specifikumot, elég a szent jobb történetét, vagy a szalacsi pincesort említeni, ami sajnos eddigelé ismeretlen a magyarországi többség számára. Míg a románok Drakula mítoszából turisztikai bázist építettek ki, addig mi valós értékeink adta lehetőségeinkkel sem élünk kellőképpen – volt az általános vélemény. Tóth János, a balmazújvárosi művelődési élet felelőse egy közös internetes portál létrehozásának esélyeit latolgatta, amelyre különböző értéktérképek kerülhetnének fel a történelmi, kulturális helyszínek és a szálláslehetőségek feltüntetésével. Nem minden pénzkérdés, jó koordinálással, szervezéssel megoldható lenne gyermekek csereüdültetése – vetette fel Ulics Tibor hajdúböszörményi táboroztató. Ulics többnyire kalákatáborok üzemeltetésével foglalkozik, ahol a fiatalok némi munkavégzés fejében szállást, ellátást kapnak. A hajdúszoboszlói Művelődési Központot képviselő Kulcsár Béla a nyugdíjasok hasonló, üdültetéssel egybekötött foglakoztatását javasolta. Szabó Ödön történész úgy vélte, hogy az autentikus népszokások a határ innenső oldalán nyomokban még fellelhetők, míg a magyar oldalon többnyire csak művelődési házakban „tanulják” az ősi értékeket. Ő is kiállt a táboroztatások fontossága mellett, hathatós együttműködést ígérve. A következő találkozót januárra időzítették a résztvevők. A táboroztató, irodalmi, történelmi , művészeti és civil szervezeti szekciók kiépítésén addigra túl kell lenniük, hogy konkrét cselekvési programokról dönthessenek. D. Mészáros Elek, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 15.Kövér László leplezte le Csaba királyfi nyárádszeredai szobrátA hosszas huzavona és politikai csatározás ellenére november 13-án, szombaton mégiscsak felavatták Nyárádszeredában Csaba királyfi szobrát, melynek felállítása korábban kérdésessé vált. Blaskó János magyarországi szobrászművész alkotását a Magyar Polgári Párt (MPP) a település főterén szerette volna elhelyezni, az RMDSZ – bizonyos törvényes lépések be nem tartására hivatkozva – a református templom kertjébe „szorította vissza”. A hét végén így is együtt ünnepelt a két fél: a szobor talapzatánál beszédet mondott és koszorút helyezett el az adományozót képviselő Kövér László, a magyar Országgyűlés fideszes elnöke, Szász Jenő, az MPP elnöke és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, illetve Dászkel László, a város RMDSZ-es elöljárója. Utóbbinak azonban hálátlan feladat jutott, hiszen több száz egybegyűlt előtt kellett magyarázkodnia. „Emléket bárki állíthat, de emlékművet egy jeles személyiségnek csak egy közösség, a megyei és az országos kulturális bizottság jóváhagyásával emelhet” – hangoztatta a polgármester, aki hangsúlyozta: sem ő, sem az RMDSZ nem a szoborállítás ellen kardoskodott, hanem a törvényes előírások be nem tartása miatt emelt szót. Ennek ellenére a polgáriak úgy érzik, az RMDSZ azért gáncsoskodott, mert a szobrot nem ők, hanem politikai ellenfeleik kapták adományba. Kövér László beszédében hangsúlyozta: olyan politikára és politikusokra van szükség Erdélyben és mindenhol, akik a magyarság érdekeit képviselik az idegenségben, nem pedig az idegenség érdekeit a magyarság körében. A házelnök megítélése szerint ugyanakkor olyan magyar államra van szükség, amely nem rombolja, hanem óvja a nemzetet. „Csaba királyfi színe előtt tegyünk magunkban csendes fogadalmat, hogy valamennyien mindent megteszünk, ami hatalmunkban áll, annak érdekében, hogy színre léphessen végre egy olyan magyar nemzedék, amely már nem egy vesztes magyarság nemzedéke lesz. Egy olyan új magyar nemzedék, amely történelmi győztesként írhatja tovább könyveinket” – mondta Kövér, utalva korábbi kijelentésére, miszerint a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, a Kárpát-medencei magyarság pedig valamikor nagyon régen volt igazán győztes. Kövér László ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió egyszer majd képes lesz a mostaninál több időt és energiát fordítani arra, hogy döntéseiben nagyobb hangsúlyt helyezzen a közös értékekre. „Akkor azt is elérhetjük, hogy a székelyföldi autonómia megteremtése révén az itteni magyar emberek ne érezzék magukat másodrendű polgárnak saját szülőföldjükön” – tette hozzá a szoboravató után nyilatkozó Kövér László. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Csaba királyfinak állítottak emléket, Izsák Balázs, az SZNT elnöke adta meg a választ. Szerinte minden értékőrző népnek szüksége van a legendákra: nem valami lelki vagy szellemi kiskorúsági kényszerűségből, hanem a valóság fölé emelkedő magasabb rendű erkölcsi érzék sugallatára. Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 15.Répás Zsuzsanna: Új időszámítás a magyar-magyar kapcsolatokbanÚjra kell építeni a bizalmat a magyarországi és a külhoni magyarok között, a második Orbán-kormánynak pedig új nemzetpolitikai alapokra kell építkeznie e téren – jelentette ki Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Kolozsváron. A politikus a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett Újrakezdés helyett újat kezdés – új irány a nemzetpolitikában című péntek esti rendezvényen rendkívül fontosnak nevezte erősíteni az egységes magyar nemzettudatot. „Amikor nemzetről beszélünk, e mögött nem absztrakt fogalom, hanem létező közösség húzódik meg” – szögezte le a helyettes államtitkár. Répás Zsuzsanna szerint többek között azért kell erősíteni a nemzettudatot, mert még a jelenleg iskolába járó diákok szülei sem tanultak Trianonról, a magyarországi gyerekek kétharmada pedig nem is járt még az anyaország határain kívül. Éppen ezért a jövőben a magyar kormány pályázati úton támogatja az anyaországi diákok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy vajdasági tanulmányi útjait – e téren előnyt élveznek a szórványvidéket célzó kirándulások –, ugyanakkor a testvériskolai, -települési kapcsolatok révén a határon túli magyarok is lehetőséget kapnak az anyaországi tanulmányi kirándulásokra. „Azt szeretnénk, ha oda-vissza alapon testvérkapcsolatok alakulnának ki az iskolák között” – fogalmazta meg várakozásait a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője. Répás elmondta, az áprilisi országgyűlési választások nyomán hatalomra jutott Fidesz-kormány nem folytathatja ugyanazokkal a módszerekkel a nemzet politikai-közéleti problémáinak megoldását, mint Orbán Viktor első kabinetje, hiszen „változtak az idők”, és az új kormánynak új nemzetpolitikai alapokra kell építkeznie ahhoz, hogy megvalósulhasson a nemzeti összetartozás. „El lehet feledni a határon túli fogalmat” – szögezte le a hallgatóságnak a budapesti politikus, olyan intézkedésnek nevezve a könynyített honosítási eljárás bevezetését, amely által közjogilag is kifejezésre jut a magyarság kulturális, történelmi egysége. Méltatta a helyettes államtitkár a hat év szünet után egy héttel ezelőtt összeült Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), sajnálatát fejezte ki, hogy az eddigi magyar kormányok adósak maradtak a szórványstratégiával. Répás Zsuzsa beszélt Magyarország leendő alkotmányáról is. Kifejtette, olyan új alaptörvényre van szüksége Magyarországnak, amelynek preambuluma tartalmazza a nemzeti összetartozás és a keresztény gyökerekre való hivatkozást. A külhoni magyarok körében a magyar állampolgárság megszerzése iránt tapasztalható fokozott igény kapcsán Répás elmondta, a magyar hatóságoknak úgy kell eljárniuk, hogy az igénylőket ne érje csalódás, azaz ne ütközzenek bürokratikus akadályokba. Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 15.Húszéves az RMDSZ: hitet ad ez a napSzatmár megye – Szombaton és vasárnap ünnepi rendezvényeken emlékeztek meg az RMDSZ szatmárnémeti szervezete megalakulásának huszadik évfordulójáról. Megkoszorúzták az elhunyt szervezők sírját, díszoklevelet és emlékplaketteket adtak át a legaktívabb szervezőknek. Szombaton az RMDSZ szatmárnémeti szervezete megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi esemény kezdetén egy perc néma csenddel emlékeztek azokra, akik a kezdeti időszakban sokat tettek a szervezetért, de már nem lehetnek közöttünk. Dr. Kereskényi Gábor, a szatmárnémeti szervezet jelenlegi elnöke köszöntötte a megjelent egyházi méltóságokat, a politikai pártok képviselőit, valamint a szervezet régi és mai aktív tagjait. Miért is fontos a városi szervezet húsz éves évfordulójának a megünneplése – tette fel a kérdést Kereskényi? Már megalakuláskor ott volt az a háttérben maradt, de mindenki által elfogadott érv, hogy a város magyar közösségének szüksége van egy önálló arculattal rendelkező érdekvédelmi szervezetre. 1990-ben még távol voltunk a majd később, keservesen és máig sem teljesen megszervezett helyi autonómiától, de már ekkor világos volt, hogy boldogulásunk a helyi közösség céljainak pontos megfogalmazásán és azok megfelelő képviseletén múlik. Ekkor született újjá a szatmárnémeti magyarság, a régió legnagyobb lélekszámú magyarságának érdekvédelmi szervezete. Számos eredményt fel tudunk mutatni, de nem állunk meg, tovább kell mennünk a megkezdett úton, ha azt akarjuk, hogy legyen magyar jövő Szatmárnémetiben. Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke köszöntőjében elmondta: Az a tény, hogy az elmúlt évtizedek során a szatmári magyarság és a más nemzetiségek képviselői is felismerték, hogy ezek a célok nem önös célok, hanem a közjó érdekében hozott, illetve a megmaradásunkat biztosító vállalások, rendkívüli eredménynek számít. Szatmárnémeti egyedüli azon százezer lakos feletti romániai nagyvárosok között, ahol RMDSZ-es magyar polgármester, alpolgármester igazgatja a közügyeket, erős tanácsi frakció támogatásával. Továbbra is megfelelő lendülettel és tiszta fejjel kell felvállalni minden olyan tevékenység támogatását és kezdeményezését, amely megmaradásunkat, szatmári értékeinket hivatott megőrizni. Barabás János, a Magyar Köztársaság vezető konzulja elmondta, hogy a magyarságtudat erősítéséért küzdött a szervezet. Majd ismertette, hogy milyen előnyökkel jár a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság. Kósa Tímea, Nyíregyháza alpolgármestere, aki Szatmárnémetiben született nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ő képviselheti Nyíregyházát ezen az ünnepi eseményen. Tíz éve alakult ki testvérvárosi kapcsolat a két település között, közösen sok jó dolgot végeztek tíz év alatt, de legfontosabb a nemzeti összetartozás erősítése volt. Szép Gyula, az RMDSZ országos szervezetének ügyvezető alelnöke azon töprengett, hogy hosszú vagy kevés volt ez a húsz év. Ha a magyarságnak a Kárpát-medencében eltöltött éveihez viszonyítjuk, akkor kevés, ha a 89-es változásoktól számítjuk, akkor sok. Tény az, hogy a romániai magyarlakta megyék közül Szatmár a legeredményesebb. Sok minden elértünk már, de még sok mindenért meg kell küzdeni. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere mérlegelt és leltározott. Könyvnyi terjedelmű szöveget lehetne leírni az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének eltelt húsz évéről – mondta –, erről a nehéz, de szép időszakról, erről a közösségünket alakító, összefogó és újrateremtő két évtizedről. Egyházi és világi javaink visszaszerzéséről, nagy elődeink félretett, eltörölt emlékeinek visszaállításáról, mint a közösségépítés alapköveinek visszahelyezéséről. De lehetne írni a szervezeten belüli emberekről, érdekek, vélemények ütközéséről, különböző áramlatokról, hatásokról és befolyásokról, a mindennapi változások által kicsikart kényszerekről, tagolva egyik-másik vezető erősségeit vagy éppenséggel gyengeségeit, korszakokat évek közé behatárolva és mandátumok kockáiba rakva. Erdélyi nemzeti közösségünk erős, de csak együtt és nem megosztva erős. Hiszem, hogy az elvégzett munkánk szolgálja fejlődésünket, sokkal inkább, mint vágyaink vélt vagy valós jogainak, esetleg sérelmeinek hangoztatása. A valóságban élünk, tehát a valósággal kell szembenéznünk állandóan. Az est folyamán díszoklevelet és emlékplakettet vehetett át az az ötven személy, aki önkéntes munkájával vett részt a szervezet munkájában. Az esemény színvonalát erősítette, Nagy Norbert operett és opera előadása, valamint a Szabolcs Néptáncegyüttes színvonalas műsora. erdon.ro 2010. november 15.Kulturális sokszínűség – online adatbázisA Divers és az Amphion egyesületek szombaton a Deus Providebit Házban ismertették a Román Kulturális Alap támogatásával elkészített Kulturális sokszínűség térképét. A virtuális térképet bemutató internetes oldal készítőinek célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, ahonnan az érdeklődők tájékozódhatnak Románia nemzeti kisebbségeinek hagyományairól, kultúrájáról, szervezeteiről. "A Kulturális sokszínűség térképe mintegy 1000 cikket tartalmazó, strukturált online forrásanyag és információ- gyűjtemény, célja a kulturális sokszínűség megismerésének és elfogadásának elősegítése. Bemutatja a romániai nemzeti kisebb-ségeket, hagyományaikat, belső szerveződésüket, kulturális jelenüket. A térkép tulajdonképpen útmutató, mely az érdeklődőket a kulturális sokszínűség témakör forrásanyagaihoz vezeti el" – mondta el Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke. A honlapot megnyitó érdeklődő egy térképet talál, amelyen a megyékre kattintva elolvashatja az ott élő nemzeti kisebbségekre vonatkozó adatokat, illetve olyan linkek is vannak, amelyek további forrásanyagokhoz juttatják. A weboldalt a szóban forgó egyesületek három hónap alatt készítették el, és folyamatosan frissítik. Egyelőre a legtöbb információ román nyelven érhető el, de készül a magyar, sőt az angol fordítás is. Koreck Mária szerint a továbbiakban ismét pályáznak, ezúttal az Eurotrans Alapítványhoz, ha sikerrel járnak, akkor teljesen különállóan létrejöhet a térkép magyar változata. Brîndusa Gorea, az Amphion Egyeslet elnöke a Népújságak elmondta, a weboldallal az interkulturális nevelés, a kisebbségek kultúrájának népszerűsítése volt a cél, hiszen "túl keveset tudunk egymásról, a mellettünk élő nemzetiségek kultúrájáról, szokásairól, hagyományairól. Egymás jobb megismerése által jobb emberekké, a másság elfogadásával nyitottabbá válunk" – tette hozzá. A Kulturális sokszínűség térképe elérhető a https://www.divers.org.ro/map/map.php honlapon. (antalfi) Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 15.Magyarok Európa közepénFiatal politológusok tanácskoztak a kincses városban Kolozsvárott szervezték meg idén november 11-14. között a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáját, amelynek központi témája a magyar érdekérvényesítés Európa közepén, az integráció, a stratégiai partnerségek és a határon túli magyarok függvényében. A rendezvényt első alkalommal szervezik teljességében Magyarország határain kívül. A konferencia nyitónapján, csütörtökön Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára vázolta a jövő évi magyar EU-elnökség prioritásait, bemutatva azokat az irányvonalakat, amelyek mentén érvényesíteni lehet a magyar érdekeket. A nap második előadásán Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Bodó Barna politológusok, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának oktatói az erdélyi magyar közösségépítés történetét és modelljeit ismertették. Pénteken a magyar-román viszony román szempontból való áttekintésére került sor: Gabriel Badescu és Gabriel Andreescu politológusok, valamint Ovidiu Pecican történész elemezték a román fél államközi és kisebbségi politikáját. Délután ugyanezt a partnerséget magyar szempontból értelmezte Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ) és Horváth István szociológus. Az előadáson Horváth István bemutatta a két állam, Magyarország és Románia viszonyát a rendszerváltás utáni első évtizedben, míg Füzes Oszkár a jelenlegi állapotot és a két ország irányvonalait ismertette. Sógor Csaba EP-képviselő európai vonatkozásban beszélt a magyar-román partnerségről. Véleménye szerint az Európai Unióban, amely egy egységes Európára törekszik, nem elegendő, ha csupán a szomszéd országokkal találjuk meg a közös irányvonalakat, hanem a többi tagállammal is együtt kell működni. Az egyes országoknak hasonló problémákkal kell szembenézniük mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiahatékonysági, szociális vagy éppen kisebbségvédelmi kérdésekben. Példaként említette a Duna stratégiát, amelynek a kidolgozásához a Duna menti országok zökkenőmentes együttműködésére van szükség, valamint szót ejtett arról is, hogy kisebbségi kérdésekben akár a lengyelek is partnereink lehetnének. Sógor Csaba szerint bár Románia a maga sajátos történelmi, politikai és gazdasági fejlődése következtében lemaradt a nyugattól, nem lehetetlen az ország felzárkózása. "Tanulnunk kell a hibáinkból és gyakorolnunk kell a nyugaton bevált példákat. Mindehhez a jó partnerségi kapcsolatok is segítséget nyújthatnak" – véli a képviselő. Sógor Csaba előadása során hangsúlyozta: csak akkor lehet erős magyar-román partnerséget kialakítani, ha mind a határon túl, mind Erdélyben megvalósul egy erős magyar-magyar együttműködés is". Vasárnap Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar állam nemzetpolitikai koncepcióját mutatta be, majd Kovács Péter (RMDSZ), Orbán Balázs (MPP) és Gergely Balázs (EMNT) vitázott az erdélyi magyar politikai képviseletről, végül pedig a nemzeti érdek és európai identitás összefüggéseiről beszélgetett Egyed Péter, Salat Levente és Demeter Attila. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 15.Albert Álmos: Magyarul előnyösebbNem élünk megfelelően kivívott jogainkkal sem, vagy mert nem ismerjük ezeket, vagy mert félünk, hogy hátrányt szenvedhetünk ezért. Albert Álmos szenátor arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a 2007 novemberében életbe lépett Kisebbségi és regionális nyelvek Chartájának szellemében jogunkban áll anyanyelvünket használni a törvényszéken vagy a polgármesteri hivatalban, beadványainkat írhatjuk magyarul, és elvárhatjuk, hogy ugyanígy válaszoljanak rá, ezért semmilyen többletköltséggel nem terhelhetnek bennünket. A szenátor eldöntötte, figyelemfelkeltő feliratokat helyez el a körzetébe tartozó hivataloknál, hogy mindenki láthassa, mire jogosítja a törvény. Albert Álmos úgy véli, sokan azért nem beszélnek magyarul a bíróságon, mert tartanak attól, hogy hátrány éri őket emiatt, hatékonyabbnak vélik a román felszólalást még akkor is, ha nem uralják megfelelően a nyelvet. Meg kell értetni velük: élniük kell a lehetőséggel, hasznukra válik, ha jobban meg tudják értetni magukat. A tájékoztató feliratok készülnek, tömören, érthetően igyekeznek majd elmagyarázni a legfontosabbakat, napokon belül kitűzik majd a polgármesteri hivatalokban, törvényszékeken. Farkas Réka, Háromszék, Erdély.ma 2010. november 15.Dokumentumfilm a romániai antiszemita tömegmészárlásokrólA Work in Progress című, e héten megnyíló amsterdami filmfesztiválon fogják bemutatni Florin Iepan román rendező alkotását, az Odessát, mely a román csapatok által a második világháborúban elkövetett tömegmészárlások hátterét dolgozza fel, dokumentarista módszerekkel. Iepan a filmről a prágai székhelyű európai Dokumentumfilm Intézet lapjának nyilatkozott. A rendező elmondta: az ötletet az állami román televízió adta, mely felkérte arra, hogy csináljon egy dicsőítő portrétfilmet Ion Antonescu marsallról, aki a második világháború idején Románia vezetője volt. Akkor a rendezőben is még az a kép élt a marsallról, hogy az az ország történelmének egyik legnagyobb alakja volt, illetve. Ekkor még Iepan is abban az illúzióban élt, hogy a románok tömegesen mentettek volna a zsidókat a holokauszt idején. Csak később, a dokumentumok hatására kényszerült belátni: Antonescu fasizálta az országot és zsidók tízezreit gyilkolták meg az ő parancsára. A második világháború idején, jogilag az állam feje Mihály király volt, akit a rendező szintén meg akart szólaltatni, de a Svájcban élő egykori uralkodó nem volt hajlandó a kamerák elé állni. globusz.net, Erdély.ma 2010. november 15.Ünnepeltek a Bolyai téri unitáriusokA marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomot ezelőtt 80 évvel építették, a gyülekezet ünneplésére ez a kerek évforduló adott okot. A rendezvény 11-én, csütörtökön kezdődött a Marosvásárhelyi Filharmónia művészeinek ünnepi barokk hangversenyével. Szombaton délelőtt 10 órától a templomban előadás-sorozattal emlékeztek meg az 500 évvel ezelőtt született Dávid Ferenc egyházalapító püspökről és Heltai Gáspárról. Az ünnepségen Nagy László, a gyülekezet lelkésze, püspökhelyettes foglalta össze a marosvásárhelyi unitárius egyház történetét. – Az unitárius köztudat az egyház megalakulását az 1568-as tordai országgyűléstől számítja. Az új vallás népszerűségnek örvend, ezért az erdélyi lakosság nagy része Dávid Ferencet követi. Az 1571-es országgyűlés után Marosvásárhely lakosságának java része unitárius, de János Zsigmond fejedelem halála után és az ezt követő századokban az unitáriusok kiszorulnak Marosvásárhelyről. Központjuk a XIX. század közepéig Marosszentkirályra tevődik át, itt volt templomuk és itt voltak birtokaik is. Ekkor ez az egyházközség is elnéptelenedik, a marosvásárhelyi viszont fejlődésnek indul. 1869-70- ben felépítik a kis templomot, az imolát a Szent Miklós és a Fazakas utcák sarkán, átellenben a Teleki Tékával, ekkor 160 unitárius volt a városban. A századforduló után új és nagyobb templom építését fontolgatták, Bernády idejében ki is jelölték a telket a jelenlegi városháza közelében, az ortodox templom helyén, azonban a háború és a "váltás" meghiúsították a tervet. 1929-ben a jelenlegi Bolyai téren kezdték el az építkezést, ekkor már 700 unitárius hívőt jegyeztek. A templomot 1930 júliusában adták át. Marosvásárhelyen jelenleg 4000 unitárius él, két – a Bolyai téri és a kövesdombi – virágzó unitárius egyházközségben – mondta Nagy László, aki bemutatta azt az emlékfüzetet, amelyet erre az alkalomra adtak ki. Ebben a gyülekezet lelkésze így vall: – Régi templomunk építésének 140. évfordulóján, az új templom 80. születésnapján azt kérem Istentől, hogy gondviselő szeretetével őrködjön az épületek fölött és adjon öntudatos, ragaszkodó unitáriusokat, akik "kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel" mennek be. Az ünnepségen több előadás hangzott el. Pál János lelkész-történész az unitárius egyház kialakulásáról és Dávid Ferencről értekezett, dr. Rüsz-Fogarasi Enikőegyetemi tanár Heltai Gáspárról, Tófalvi Zoltán az 1956 utáni magyarság "lefejezéséről" beszélt. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója a marosvásárhelyi templomokról, míg Weisz Szidónia, a Teleki Téka munkatársa Novák Józsefnek a tanácsteremben kiállított címereiről beszélt. Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 15.RMDSZ: Felelősségvállalást az egységes bértörvényért!A kormány vállaljon felelősséget az egységes bértörvényért – ezt fogja javasolni az RMDSZ a kabinetnek, mondta Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke. A szakértők ma este még egyszer megvitatják a munkaügyi minisztérium javaslatait, holnap a koalíció tárgyal a kérdésről. Kelemen Hunor szerint szinte biztos, hogy s szövetség a felelősségvállalást fogja javasolni, mert másként nem lesz mód a költségvetés megszavazására. Mint mondta, a mai koalíciós ülésen néhány függőben lévő téma is felvetődött, mint péládul a minimálbér növelése. Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma 2010. november 16.Marosvásárhelyen az I. Székelyföldi Grafikai Biennále11 osrzág 240 bezsűrizett alkotása kiállítássorozatának utolsó állomása Marosvásárhely lesz, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Temesvár után. Hargita és Kovászna megye tanácsa után most a Maros megyei önkormányzaton a sor, hogy helyet biztosítson a tetemes méretű képzőművészeti anyag kiállításának. A feladatnak eleget téve az önkormányzat a Kultúrpalota épületében lévő, a Képzőművészeti Szövetség által működtetett galériát bocsátotta a Biennále rendelkezésére. A Székelyföldi Grafikai Biennále marosvásárhelyi megnyitója 2010. november 24-én 17 órakor kezdődik a fent említett helyszínen. A kiállítást megnyitják: Túros Eszter művészettörténész és Gheorghe Mureşan képzőművész, az Országos Képzőművészeti Szövetség Maros Megyei Szervezetének elnöke. (sajtóközlemény) Transindex.ro 2010. november 16.Erdővidék művelődikMa kezdődik a szombatig tartó XVIII. Erdővidéki Közművelődési Napok a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szervezésében. A nagyszabású kulturális rendezvénysorozat tizenhét erdővidéki településre terjed ki, Barót, Bibarcfalva, Bodos, Bölön, Erdőfüle, Felsőrákos, Kisbacon, Köpec, Középajta, Miklósvár, Nagyajta, Nagybacon, Olasztelek, Szárazajta, Vargyas és Zalánpatak mellett a Brassó megyei Ürmösön is zajlanak események. A baróti római katolikus templomban sorra kerülő megnyitó keretén belül az Erdővidék Kultúrájáért Díjat Kászoni Zoltán halbiológusnak, a néhai Kászoni Gáspár magángyűjtő fiának, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület alelnökének adják át. Előadást tart Kászoni Zoltán Erdővidék állatvilága, Szekeres Attila – István A köpeci református templom címerei, Zakariás Erzsébet Székely asszonyok élete a 20. század elején, Nagy Zoltán Márton Áron erdélyi püspök életútja címmel. Kiállítás nyílik Rácz Magda műveiből, Erdővidék nagyjairól címmel valamint az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület fényképeiből. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 16.Hagyományaiban él a nemzetAz Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúság Szövetsége, a Kökényes Néptáncegyüttes és a Traian Állami Főgimnázium november 6–7-én negyedik alkalommal szervezte meg Dicsőszentmártonban a Kiöntött a Kis- Küküllő… nemzetközi néptánctalálkozót. A kétnapos rendezvény az együttesvezetők szakmai tanácskozásával kezdődött, amit a Kökényes Néptáncegyüttes korszerű edzőtermében tartottak. A találkozó, a tapasztalatcsere, illetve a kapcsolatrendszerek bővítése mellett kitűnő alkalom volt arra, hogy végérvényesen meggyőzze a részt vevő együttesvezetőket, koreográfusokat arról, hogy a színpadi sikerek elválaszthatatlanok a korszerű próbafeltételek biztosításától, az együttes megfelelő szakmai és pénzügyi menedzselésétől. A fesztivál két napján mutatott teljesítmény, de az ország határain belül és kívül szervezett néptáncos seregszemléken bemutatott produkcióik alapján bátran állíthatjuk, hogy a Kökényes Néptáncegyüttes esetében ez a három tényező döntő mértékben hozzájárul az együttes egyre gyarapodó belföldi és nemzetközi sikereihez. A találkozó a részt vevő táncegyüttesek felvonulásával kezdődött a város főterén, majd a Mihai Eminescu Művelődési Házban a magyarországi Fláre Beás együttes nyitotta meg a színpadi műsort. A hangulatosan díszített színpadon pörgött a műsor, a nagyszámú közönség végigkísérhette a Napsugár (Marosvásárhely), a Csobolyó (Győrújbarát, Magyarország), Pendelyes (Sopron, Magyarország), a Kék Iringó (Székelyudvarhely), a Mezőkeszűi Hagyományőrző Néptáncegyüttes (Kolozs megye), a Iernuþeana (Radnót), a Bíborka (Marosfelfalu), a Bekecs (Nyárádszereda), a Holtmarosi Hagyományőrző Néptáncegyüttes, a Kikerics (Segesvár), a Harangláb (Mezőcsávás), a Madaras Gábor Néptáncegyüttes (Kibéd), a Fürge lábak (Szabéd) és a Kökényes Néptáncegyüttes három korcsoportjának (Dicsőszentmárton) műsorát. A szombati rendezvény a Művelődési Ház előcsarnokában rendezett táncházzal zárult, ahol Moldován-Horváth István és zenekara (Marosvásárhely), a Flare Beás együttes, illetve Fajkusz Attila és zenekara (Sopron) szolgáltatta a talpalávalót. Ugyanitt az érdeklődők megtekinthették Budai István szászrégeni fotográfus népi ihletésű fényképeiből készült kiállítását. A vasárnapi gálaműsor közreműködői a Pendelyes (Sopron, Magyarország), a Csobolyó (Győrújbarát, Magyarország), a Kökényes Néptáncegyüttes (Dicső- szentmárton), a Fláre Beás együttes (Magyarország), a Szászcsávási Zenekar, Fajkusz Attila és zenekara (Sopron, Magyarország), valamint szászcsávási, haranglábi, küküllődombói, felsőkápolnai, vámosgálfalvi, kisszentlászlói, magyarszentbenedeki és szásznagy-vesszősi adatközlők voltak. Fergeteges sikert aratott a szervezők azon (újdonsült) ötlete is, a miszerint a fesztivál mindkét napján zsíros kenyérrel kedveskedtek a rendezvényre kilátogatóknak, a szomjúhozók pedig Seprődi József dicsőszentmártoni borász standjánál minőségi küküllőmenti borokkal olthatták szomjukat. Tamás Gyöngyi sajtószóvivő, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 16.Versekben tündöklő SóvidékA szovátai Bernády Közművelődési Egylet az önkormányzat támogatásával holnap délután 5 órai kezdettel a szovátai városháza dísztermében tartja Versekben tündöklő Sóvidék című rendezvényét, melynek során bemutatják a 111 vers a Sóvidékről című verseskötetet. Meghívottak. Ambrus Lajos, Ráduly János és Tófalvi Zoltán. Közreműködik: Kovács Katalin és Mester Zoltán. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. 2010. november 16.Évszázados szemtanúkRégiek a régi városról Rendezvénysorozat, esemény-maraton? Mindkettő, a hét végén zárult XVI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár látogatói számtalan új kötet bemutatóján, igen sok szerzővel folytatott beszélgetésen vehettek részt, a sort a kiadók estjei gazdagították, amelyeken az adott kiadó több, új kötetét ismertették, legtöbbször a szerzők. Péntek délután ilyen jellegű rendezvények sorozatának lehettek tanúi azok, akik ellátogattak a Bernády Házba, az egymást követő esteket tárlatnyitó is gazdagította. Mindez a marosvásárhelyi Mentor Kiadó új köteteinek – Csepreghy András és Csepreghy Henrik Képeslapon üzen a múlt és Sebestyén Mihály Időtár II. című köteteinek bemutatójával kezdődött. Előbbi kiadványt Szőcs Katalin méltatta, majd Sebestyén-Spielmann Mihály ismertette azt. – Csepreghy Andrásnak sikerült további 200 képeslapot összeszedni a régi Marosvásárhelyről, ami azért is fontos, mert az 1896 előtti időkből a városról elég kevés grafikai ábrázolásunk van. A szerzők kárpótolnak ezzel, a képeslapokat összeszedik, rendszerezik. Gyakran beszélgettünk a Tékában arról, hogy milyen épületeket ábrázolnak a képek, hol állhattak, hiszen ez a vásárhelyiség egyik forrása. Fontos az is, hogy mi olvasható a hátlapjukon: értesülhetünk a vendégszeretetről, az idejövők ügyeiről. A kötet egyik szerzője, Csepreghy András képeslapgyűjtő hozzátette: – A megszerzési folyamat nem mindig irigylésre méltó, 1983 óta fiammal arra törekszünk, hogy folyton bővítsük a gyűjteményt. Olyan képeket, szövegeket, épületeket keresünk, amelyeket már nem ismerünk. Olyan képeslapok is a kezünkbe kerültek, amelyeknek szövege jelenti az újdonságot, az egyiken valószínűleg éppen Jancsó Elemér ír családjának a Vásárhelyi Találkozóról. A kötet ezekről a rövid híradásokról is szól. Miután megtaláljuk a szövegeket, megpróbáljuk megfejteni azokat, közülük sok ma is aktuális. A témák jellemzik az akkori várost és nagyon változatosak, az eseményeket a szemtanú szemével látjuk, aki 90-100 évvel ezelőtt itt járt. Sok érdekes szöveg van, mégis több, fontos eseményről nem adtak hírt az idelátogatók. Sebestyén Mihály kötetéről elsőként Gálfalvi Ágnes szólt, majd Csegzi Sándor és László Márton méltatta azt. Előbbi elmondta, olyan kötetről van szó, amelyet nem lehet letenni, Vásárhely történetét olvashatjuk benne Bécstől Trianonig. Nagyon jó a könyv ritmusa, könnyedén tér témáról témára, autentikus és komplex. Politika, magyarság, kultúra a nagy lendülettől a nagy kérdőjelig, a város fejlődésének egy igen dinamikus szakaszáról. Bernády-korszak és Bolyaiság, a román nemzetiségű polgárok viszonyulása az eseményekhez, az önfeláldozó vásárhelyi viselkedés, például Bernády vasgyűrűt aranygyűrű ellenében akciója az ínséges időkben megfelelő gazdasági alap létrehozásáért. László Márton hozzátette: – Nagyon érdekes, olvasmányos és hasznos könyv. A korszakról szól, amelyben az élet fellendül, jó érzéssel közvetíti azokat az országos eseményeket, amelyek a városra is kihatottak, tárgyalja a város románságának eseményeit is, például Eminescu látogatását. De értesülünk arról, hogy például 1910-ben alkoholmentes vendéglő nyílt, az 1913-as német érettségit egy tanuló puskázása miatt megismételték, 1910-ben a női szabók sztrájkoltak. A szerző elmondta, a kor újságírása nem volt szenzációhajhász, nem teregettek ki dolgokat. Ez egy icipici város volt, amelyben amúgy is habzott a pletyka. Amúgy ez Vásárhely legszebb, az erdélyi magyarság felívelő, legjobb korszaka, amelybe mindannyian visszavágyunk. Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 16.A magyar tudomány ünnepe SzovátánA novemberi ajándéknyárban egy pluszörömben is részesült Erdély legnevesebb fürdőhelye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, marosvásárhelyi fiókja másodszor szervezte Szovátára a magyar tudomány napja egyik legrangosabb rendezvényét. November 13-án a polgármesteri hivatal gyűléstermében a Székelyföld múltjáról értekeztek az erdélyi magyar történelemírás nagyjai. A tudományos ülésszakot a főszervező, dr. Pál Antal Sándor akadémikus, az EME marosvásárhelyi fiókjának elnöke nyitotta meg, majd dr. Sipos Gábor egyetemi előadótanár, az EME elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A délelőtt folyamán dr. Sipos Gábor értekezett a székely múlt EME-gyűjteményekben lévő emlékeiről, majd dr. Egyed Ákos akadémikus a székely örökség témájának több, még kellőképpen nem tisztázott részét helyezte új megvilágításba. A néprajzos dr. Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár tartotta a nap egyik legérdekesebb témájú előadását egy keresztény kor előtti székely házasságkötési rítusról. Adatokban bővelkedett dr. Simon Zsolt marosvásárhelyi tudományos kutatónak az 1671-1672-es vámnaplók alapján írt, a csíki harmincadról szóló előadása. A Székelyföldön letelepedett örmények történetéhez is forrásértékű adatokat tartalmazott dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi egyetemi előadótanárnak a 18. századi és a 19. század eleji gyergyói-medencei életmódváltozásról szóló értekezése. Lírai hangulatot teremtett dr. Tüdős Kinga tudományos kutatónak egy elfelejtett 17. századi székely nagyasszonyról, Mindszenti Krisztináról szóló előadása. A délutáni előadók sorát dr. Rüsz Fogarasi Enikő egyetemi előadótanár nyitotta meg marosvásárhelyi végrendeleteket ismertető értekezésével. Spielmann Mihály, a Teleki Téka főkönyvtárosa új oldaláról, vérbeli hadtörténészként mutatkozott be: Marosszék 17. századi haderejéről, és a harctéren elesettekről. Dr. Tamási Zsolt tanár előadása az alcsíki és a felcsíki papságnak az 1848-as forradalomban játszott szerepéről szólt. A székelyudvarhelyi céhek történetének megismerését szolgálta Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi muzeologus céhpecsét-bemutatója. 1956 eseményeinek Erdély magyar értelmiségijei általi átélést tükrözte Boér Hunor sepsiszentgyörgyi dokumentarista a Magyar Autonóm Tartomány múzeumainak kollektív tanácsa 1956. – 1957. évi irattárának bemutatásával. A magyar történetírás szombati ünnepét a főszervező dr. Pál Antal Sándor akadémikus egy elhanyagolt kutatási témakör, a kézműtörténeti kutatások számbavételével zárta. A hagyományoknak megfelelően szovátai helytörténészek is szót kaptak. A történészként bemutatkozó Birtok György mérnök, havasgazda a legnagyobb székely tulajdon, az ős-Marosszék közbirtokosságának történetéről értekezett, napjainkig követve az eseményeket. Szinte a tragikomédia határát súrolta a közbirtok román államtól való visszaszerzésének a története, hiszen – jogtörténetünkben példa nélkül álló módon –, még a bírósági végrehajtót is kénytelenek voltak beperelni a birtokba helyezés elvégzése végett. Józsa András helytörténész Szováta legelső térképét mutatta be. Egy-egy tudományos előadás, könyvbemutató alkalmat teremt városunk értelmiségének a számbavételére is, ami – egypár tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – jórészt nyugdíjasokra szűkül. A magyar tudomány napi előadás-sorozaton sajnos egyetlen, ma is aktív „tanügyi káder" sem volt jelen. A rangos eseményre az EME marosvásárhelyi fiókegyesülete, Szováta Város Polgármesteri Hivatala, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet szervezésében és a Communitas Alapítvány, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a Nyárádremetei Közbirtokosság, a kibédi Dósa Húsüzem és a szovátai Elixon üzletház anyagi támogatásával került sor. Józsa András, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 16.Minha misem történt volnaAz Alkotmánybíróság végre pénteken megküldte az érdekelt feleknek annak a korábbi döntésének az indoklását, amely hatásköri konfliktust állapított meg a törvényhozás és a kormány között. A terjedelmes, jogi bükkfanyelvet tartalmazó indoklást a kormányoldal és az ellenzék természetesen a saját szája íze szerint értelmezte, vagyis az egyik fél (az ellenzék) szerint folytatódhat a tanügyi törvény tervezetének szenátusi vitája, mivel a hatalmi ágak alaptörvénybe iktatott szétválasztása elve mentén a kormány nem helyettesítheti vagy kerülheti meg kénye-kedve szerint a törvényhozást a másik oldal (a hatalom) szerint viszont semmi akadálya a kormányzati felelősségvállalási eljárásnak, mivel azt az Alkotmánybíróság tételesen nem tiltotta meg. A Demokrata–Liberális Párt és az RMDSZ alkotta koalíció vezetősége tegnap tanácskozott, és Kelemen Hunor művelődési miniszter közölte, mire jutottak. A végrehajtó hatalom vállalta a felelősséget, az ellenzék bizalmatlansági indítványát vagy megszavazza a parlamenti többség, vagy nem. Kelemen szerint a kilenc alkotmánybíróból ötnek nincs kifogása az eljárás folytatása ellen. Biztos, ami biztos, a miniszterelnök írásban kért eligazítást a taláros testülettől. Az RMDSZ minden áron át akarja vinni a parlamenten az új tanügyi törvényt, amelyben több, az anyanyelvi oktatást segítő előírás van. Sok olyan is van viszont, amely a szakma éles kritikáját váltotta ki. A Boc-kabinet tehát minden valószínűség szerint újra bizalmi szavazás elé néz, ami lassan már rutinfeladattá válik számára. Az ellenzék egyelőre hiába próbálkozik a hatalmi váltással: nem tud vagy nem akar a demokratáknál többet ígérni az RMDSZ-nek az elpártolásért cserébe, de még a saját sorait sem tudja rendezni. Mindennaposak ugyanis a szociáldemokraták és a liberálisok pártelnökei közötti szópárbajok, üzengetések, és mindkét alakulatnak belső rivalizálásokkal is meg kell birkóznia. A két évvel ezelőtti népszerűségének töredékét még őrző D–LP közben változatlanul minden kulcspozíciót magáénak tudhat az országos és helyi közintézményekben, s máris készül a 2012-es választásokra. Máté Zsófia, Reggeli Újság (Nagyvárad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
