|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4068 találat | lapozás: 1-30 ... 3481-3510 | 3511-3540 | 3541-3570 ... 4051-4068 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. november 16.Tusványos 2011-ben isA Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Tusványos-szervező központi csapata november 12–13-án Farkaslakán gyűlt össze. Péntek este kiértékelték az idei rendezvényt, másnap pedig sorra vették a legfontosabb szervezési kérdésköröket, s újabb javaslatok hangzottak el a jövő évi, immár XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezését illetően. A kiértékelő során elhangzott, hogy évről évre növekvő érdeklődés övezi a rendezvényt, melyhez jó lenne egyre javuló infrastruktúrát biztosítani. Jövőre a szervezők továbbra is sokszínű programkínálatot terveznek, s bár most már mindenki a téli ünnepekre hangolódik, a háttérben zajlanak az előkészületek. Ami már biztos és érdemes rögzíteni: 2011-ben július 19–24. között kerül sor az erdélyi nyarak kiemelkedő rendezvényére, a Tusványosra, valószínűleg szintén Tusnádfürdőn. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 16.A könyvek szeretete megmaradNovember 11–13. között tartották meg a XVI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt, amelyen jelen voltak a jelentősebb romániai magyar kiadók képviselői. Az eseménynek néhány váradi vonatkozása is volt. Marosvásárhely egyik legjellegzetesebb és legrangosabb őszi eseményének alkalmából benépesült a Nemzeti Színház előcsarnoka. Sokféle rendezvény zajlott, folyamatosan voltak programok. A Kultúrpalotában, a vártemplom diakóniai központjában, a Bernády György Közművelődési Központban is tartottak összejöveteleket. A teátrum előcsarnokában könyvek garmadájából lehetett válogatni. A könyvkiadók elhozták újdonságaikat. A nagyváradi Mákvirág, Riport, Várad és Europrint kiadóknak közös standja volt. A kiadók mellett néhány könyvüzlet is hozott érdekes olvasmányokat. A váradi Hobby Libri könyvesbolt munkatársai is részt vettek a könyvfesztiválon. Harmadízben állítottak föl standot a könyvvásáron. Sajnos lehetett érezni a gazdasági válság hatását. Szeretettel, érdeklődéssel nézegették az emberek a nóvumnak számító köteteket, ám nem vásároltak úgy, mint az előző esztendőkben. Fontos a könyv szeretetére való nevelés. E gondolat jegyében a könyv ünnepére jó néhány iskolákból is érkeztek gyermekcsoportok pedagógusok kíséretében. A könyvkiadók egyébiránt szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált gyermekkönyvekkel jelentkeztek. Az egyik irodalmi estnek A gyermek az új magyar irodalomban volt a témája. A meghívottakkal, Lackfi Jánossal és Háy Jánossal a moderátor szerepét betöltő Láng Zsolt beszélgetett. Kányádi Sándor is megtisztelte jelenlétével a fesztivált, dedikált is a Kossuth-díjas költő. Két váradi költőnek is volt könyvbemutatója. A közönség megismerkedhetett Szűcs László új verseskötetével, a Bolondok a parton cíművel és Kinde Annamária Szandra May és Tom Vanguard című verses regényével. A könyvfesztiválon mindig nagyon jó hangulat uralkodik, nem volt ez másként az idén sem. A vásáron az irodalombarátok találkozhatnak a kiadók reprezentánsaival, mindenféle könyvújdonsággal, már csak ezért is érdemes ellátogatni. A könyvkiadók részéről is megvolt az érdeklődés. A Polis Könyvkiadó képviselője is hangsúlyozta, hogy e rendezvény nagyon jó reklámozási lehetőség (róluk például azt hitték, hogy már nem is léteznek). Az viszont szomorú, hogy nincsen elegendő pénzük az embereknek könyvre, pedig egy új kötet megjelenése és megvásárlása mindig öröm azoknak, akik szeretnek olvasni, irodalommal foglalkozni. T. H. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 16.Megújil az enyedi alma materUniós forrásokból újul meg a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium több évszázados épülete. A 23 millió lejes beruházásról szóló szerződést tegnap írta alá Gyulafehérváron Simion Creţu, a Központi Fejlesztési Régió igazgatója és Mihai Horaţiu Josan nagyenyedi polgármester, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője és Tánczos Barna államtitkár jelenlétében. A 23,5 millió lejes projekt jelentős részét uniós forrásokból fedezik, míg félmilliót a helyi önkormányzat áll önrészként. A városvezetés ugyanis korábban 25 évre szóló haszonbérleti szerződést kötött az iskola tulajdonosával, az Erdélyi Református Egyházkerülettel, mivel csak ily módon pályázhattak a támogatásra. Az elnyert összegből az épületegyüttes három ingatlanját – a főépületet, az elemi iskola épületét és a fiúbentlakást – korszerűsítik, illetve a kollégium udvarát rendezik – közölte a Krónikával Szőcs Ildikó, a nagy múltú iskola igazgatója. Ezekben az épületrészekben a külső és belső felújítás mellett a villany-, gáz-, víz- és csatornahálózatot is korszerűsítik, kicserélik a bútorzatot, míg 17 osztálytermet számítástechnikai felszereléssel, újabb tíz osztálytermet és laboratóriumot modern didaktikai eszközökkel szerelnek fel. A munkálatok tavasszal kezdődhetnek el, miután versenytárgyalás útján kiválasztják a kivitelező céget, melynek négy év alatt kell befejeznie a felújítást, tette hozzá Szőcs Ildikó. Az igazgató szerint a munkálatok az oktatási tevékenységgel párhuzamosan zajlanak majd, ugyanis, mint fogalmazott, hatalmas volumenű munkáról van szó, amit nem lehet a vakációk időtartamára korlátozni. Az ütemterv szerint elsőként a főépület déli szárnya újulna meg, amelyben a leánybentlakás is működik, ezt az építkezés idejére átköltöztetnék a Bagolyvárként is emlegetett fiúbentlakás alsó szintjére. A korábban 30 diákot is befogadó hálótermekben 4-6 ágyas, mosdóval felszerelt szobákat alakítanak ki, vázolta az igazgató. Hozzátette, míg az egyik épületszárnyon dolgoznak, az ott található osztálytermeket egy másik épületbe csoportosítják át, de amennyiben szükség lesz rá, két váltásban zajlik majd az oktatási tevékenység. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1622-ben Gyulafehérváron alapított, majd 1662-ben Nagyenyedre költöztetett alma materben jelenleg 700 diák tanul, egy részük az ország más megyéiből érkezett a pedagógusképzéséről is híres tanintézetbe. Szőcs Ildikó szerint jelenleg 110 bentlakó van, de ezek száma folyamatosan nő, hiszen a Fehér megyei magyar iskolák megszűnésével be kell fogadniuk a környékbeli szórványtelepülések kisdiákjait. Számukra dolgozták ki a tavaly elindított Keresztszülő-programot, melynek keretében eddig 29 magánszemély vállalta a támogatásukat. Mint arról beszámoltunk, a kollégium nyolc ingatlanból álló épületegyüttese régen megérett a teljes felújításra, azonban pénzhiány miatt eddig csak kisebb javításokat tudtak eszközölni rajta. Az egyházkerület támogatásával megújult a fiúbentlakás felső emelete és az étkezde konyharésze, a kormány és az önkormányzat segítségével pedig az óvoda, míg a tornacsarnokot pályázati pénzből sikerült korszerűsíteni. A most aláírt finanszírozási szerződés révén szinte teljes egészében lezárulhat az épületegyüttes korszerűsítése, már csak az étkezde és a kiskórház korszerűsítésére kell pénzalapokat találni, újságolta az igazgatónő. Pap Melinda, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 16.Túl sok a rendőr HáromszékenTúl sok a rendőr Háromszéken, ismerte el a hétvégén Sepsiszentgyörgyön Dan-Valentin Fătuloiu belügyi államtitkár (képünkön), akinek látogatásáról György Ervin Kovászna megyei prefektus számolt be tegnap a sajtónak. Mint mondta, az államtitkár Kovászna megyében azt tapasztalta, hogy több településen indokolatlanul magas a rendőrök száma, és úgy értékelte, szükség lesz az állomány átszervezésére, és leépítésekre is sor kerül. Például Baróton és Bodzafordulón ötven rendőr szolgál, ezt a létszámot az államtitkár is soknak találta. György Ervin szerint jövő évben átszervezésre kerül sor a rendőrség keretében, az alkalmazottak egy részét átcsoportosítják, egy részüket pedig elbocsátják. Fătuloiu ugyanakkor közölte, véleménye szerint több magyar nemzetiségű rendőrre van szükség, hasonlóképpen roma rendőrt is kellene alkalmazni azokon a településeken, ahol nagy létszámú roma közösség él. A Kovászna megyei rendőrségen több mint hétszázan dolgoznak, a korábbi nyilatkozatok szerint a rendőrök 13 százaléka magyar és 45 százaléka ismeri a magyar nyelvet. A belügyi államtitkár úgy nyilatkozott, nem lesz anyagi fedezetük arra, hogy befejezzék a rendőrség épülő székházát. Ezért megfontolják a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ajánlatát, miszerint átvenné az eddig 8 százalékban megvalósított ingatlant. A székházat 1,5 hektáros területen, a csendőrkaszárnya szomszédságában két évvel ezelőtt kezdték építeni, de a beruházás pénz hiányában leállt. Az újabb elképzelés szerint a rendőrség a csendőrkaszárnya épületében marad, ahova idén ideiglenesen költöztették be. A helyi elöljárók mindig túlméretezettnek tartották a sepsiszentgyörgyi csendőrkaszárnyát, és Székelyföld militarizálásának szimbólumát látták benne Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 16.Szemét és traktornyom a Wass-emlékhelyenHeti rendszerességgel rongálják meg a Görgényi-havasokban lévő, Wass Albertről elnevezett forrást. A Szalárd-völgyi csorgót jelző szikláról eltüntetik a feliratot, helyére általában román nyelvű obszcén szövegeket írnak, és a vízfolyás környékére szemetet szórnak. Nyáron kivágták azt a fenyőfát is, amelynek megcsonkított ágaira a látogatók koszorúkat szoktak aggatni. Legutóbb traktornyomokkal tették tönkre az erdei út és a forrás közötti kis tisztást. Ottjártunkkor egy földbe szúrt botra aggatott, üres befőttesüveget találtunk a háborús bűnösnek kikiáltott író és költő kedvenc pihenőhelye mellett. A tisztáson, a csermelybe és a forráshoz vezető ösvényen szemetet szórtak szét. Két, hátizsákkal túrázó kolozsvári egyetemista elmondta, valaki éppen érkezésük előtt hajította ki a szemetet a gépkocsijából. Mindezek ellenére Bartha József holtmarosi református lelkipásztor kitartóan, havonta háromszor-négyszer felkeresi a forrást, és eltünteti a vandalizmusra utaló nyomokat. „Ez már barbarizmus, ami itt folyik. Nincs olyan alkalom, hogy abban az állapotban találnám a forrást, ahogy hagytam. Ha olajfestékkel írom a kőre Wass Albert nevét, azt is képesek benzines ronggyal lemosni, eltüntetni. Helyette rendszerint obszcén feliratok jelennek meg” – fejtette ki lapunknak a lelkész, aki 2008-ban a forrás elnevezésének ötletgazdája volt. Annak ellenére, hogy a hatóságok akkor megtiltották, hogy az egyház bármiféle hivatalos avatóünnepélyt vagy istentiszteletet szervezzen, a holtmarosi templomból sokan ellátogattak a forráshoz, ahol kis ünnepi műsort is rögtönöztek. A csorgó nevét azonban azóta sem sikerült hivatalosan elfogadtatni. Annak ellenére, hogy a forrás az Éltető családtól elkobzott fenyőerdőben fakad, mind az erdészeti hivatal, mind a megyei hatóságok tiltják a megjelölését. A 2008 márciusában avatott csorgó még így is zarándokhellyé nőtte ki magát. Általában magyarországi vendégek vállalkoznak a szalárdi felrobbantott Maros-hídtól mintegy hét kilométerre lévő csorgó felkutatására. Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 16.Árvíz után, újjáépítés közbenHárom egymást követő csapást — június 28-án, július 18-án és augusztus elsején — szenvedett el Bölön. Sok esetben évtizedek munkája ment tönkre, mert a domboldalakon lezúduló csapadékot nem tudták befogadni a patakmedrek, a kibukó víz pedig elemi erővel söpört végig udvarokon, gazdaságokon, életeken. Már három hónapja történt, de a község ma is mint nyílt seb: a központi hídon csak fokozott óvatossággal lehet átkelni, a patak martja rendezetlen, számos helyről hiányzik a kerítés, a házak falán még ott a vastag, sárlé által húzott csík. Folyik az újjáépítés, ám még nem látni a végét. Erdélyből és Magyarországról is érkezett segítség, de az emberek azt mondják, ők azt kevésbé érezték, kézzelfogható támogatást nem, vagy csak alig kaptak. Kifogásolják, az RMDSZ-esek, az unitáriusok többet kaptak, mint a cigányok, katolikusok és a szövetségtől távolabb állók. Sikó Imre polgármester azt mondja, néhányan azért érezhetik magukat mellőzöttnek, mert a kárfelmérés közben érkezett az újabb áradás, ezért az összesítés abbamaradt, most pedig csak az a negyven család jogosult a segélyre, akikhez addig eljutottak szakembereik. Állítja, igyekeznek a csorbát kiköszörülni, s minden árvízkárosult megkapja az őt megillető segélyt Sok a tennivaló Az önkormányzat egyik legfontosabb megoldásra váró feladata volt megállítani a földcsuszamlást a bölönpataki óvoda és iskola épületénél. Sikerült. Három hét munkáját követően (ötven helyi segédmunkást is alkalmaztak) kimondható, a tanintézmények megmenekültek. Megerősítették a Bölönpatak felé vezető hidat és a mellette futó út támfalát is: már nemcsak gyalog és szekérrel lehet közlekedni, szükség esetén akár mentő- és tűzoltóautó is könnyen haladhat. A központi híd műszaki terve elkészült, így helyreállításához is hozzákezdhetnek. Nem lesz teljesen új, de ha a jó idő kitart, még idén befejezik ― ígérte a polgármester. A községháza helyreállítása még várat magára, a hivatalnokok továbbra is a volt termelőszövetkezet épületében kénytelenek dolgozni. A hely szűkös, messze is a községközponttól, a szociális támogatásra jogosultakon kívül mások nem is nagyon keresik fel. Kényszermegoldás mellett kellett dönteniük a bölöni óvoda esetében is. A polgármesteri hivatallal együtt tönkrement épület menthetetlen, újat kellene építeni, pénzhiány miatt viszont az általános iskola tanrendjét szervezték át úgy, hogy az óvodások és az elemisták délelőtt, az V―VIII. osztályosok pedig délután használják a tantermeket. Összefogás a bajban A június végi áradást követően az első jelentősebb segítséget a megyei tanácstól kapták a bölöniek. A nyolcvanezer lejt a Nagybölön-patak medrének mélyítésére fordították. Utóbb, a harmadik áradáskor kiderült, jelentős vagyoni védelmet jelentett, sőt, az sem kizárt, életeket mentett, hogy legalább részben elvégezték ezt a munkát. Szintén a megyei tanács kezdeményezésére az RMDSZ széki elnökségei gyűjtésbe kezdtek, abból pedig ötszáz zsák cementet vásároltak és adományoztak a lakóknak. Erdővidék-szinten gyűjtést szervezett a szövetség baróti szervezete, s nagyobb összeget áldozott a bardoci és baconi önkormányzat is. A zágoni polgármesteri hivatal 31 köbméter fát, a Temes megyei óteleki tanács ― mintegy viszonzásul a hat éve a bölöniektől kapott segítségért ― ruhát és tartós élelmiszert, gabonát küldött, a tápiószentmártoniak pedig négy hídelemmel járultak hozzá az újjáépítéshez. A Vöröskereszt élelmet, tisztítószereket és másfél tonna cementet, a bukaresti központi postahivatal vizet, cukrot, lisztet és ruhaneműt, a Rompetrol üzemanyagot, Albert Álmos szenátor borvizet és ruhaneműt, Kovács József ruhát, Erdőfüléből a Gazdabolt tulajdonosa, Csog Dénes pedig tíz köbméter építőanyagot vitt, s autót bocsátott bérmentesen az értékeiket mentők rendelkezésére. Legutóbb a kormánymegbízotti hivatal révén érkezett segítség. 42 tonna cementet, 2,3 tonna vasazatot, 1,4 tonna meszet, 31 köbméter nagyméretű téglát, 40 köbméter faanyagot, 76 köbméter fűrészárut, 158 köbméter homokot, 132 köbméter kavicsot, 34 négyzetméter hullámlemezt várnak. Egyelőre csak a fűrészáru érkezett meg, de hamarosan a többi is ideér ― mondja bizakodóan a polgármester. Kérdésünkre, hogy ez nincs-e túl későn, Sikó Imre azt mondja, a jó idő kitart, így a pénzükből egyre inkább kifogyó embereknek éppen jól jött a támogatás, zömét még az elkövetkező időszakban felhasználják. Az egyház ereje Az unitárius egyházközség már az első, június végi áradás másnapján a közösség segítségére sietett. Saját pénzükből vásároltak nagy teljesítményű szivattyút, Vajda Sándor Zoltán jószágigazgató pedig oda ment, ahol segítséget kértek. Fiatal unitáriusok önkéntes csoportjai érkeztek Homoródalmásról, Csíkszeredából, Vargyasról, Ürmösről, Nagyajtáról, Sepsiszentgyörgyről, Kökösből, Magyarsárosról, Székelyudvarhelyről, Kobátfalváról, Székelykeresztúrról, Barótról és Jászberényből, amelyeknek elszállásolásáról és étkeztetéséről is gondoskodtak. Fogadták a felsőfehéri egyházkör, az unitárius közösségek, az apácai és barcasági evangélikusok gyűjtéseit, a brassói gyermekkórház angol és hazai munkatársainak adományát. Felhívásukra bekapcsolódott a mentésbe az egyház Gondviselés Segélyszervezete is, amely élelmiszercsomagokat hozott. Nekik köszönhetően érkezett Bölönbe Tőkés László, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége jelentős, közel hatvanötezer lejes támogatása. A pénzből mindenkinek azt vásároltak, amit elvesztett, amire szüksége volt, hogy a nehéz pillanatokat túlélje: deszkát, mosógépet, ágyat, paplant, hidrofort, porszívót, az olthévízi cementgyártól 4,6 tonna cementet és 1,2 tonna vakolóanyagot szereztek be. A legnagyobb veszteséget szenvedő, a nejét elvesztő Benkő Aladárnak és gyermekeinek az új ingatlanhoz építőanyagot vittek, félárván maradt, Kolozsváron tanuló lányának ingyenes szállást és ösztöndíjat biztosítottak. Kudarcba fulladt a faosztás Nem mindenben sikerült célt érniük. Az egyházközség úgy döntött, saját erdejéből 88 köbméter fát vágat ki s oszt szét a kerítésüket, gazdasági épületeiket újjáépítők közt. Megbeszélték Komporály Viktor baróti vállalkozóval, hogy a kivágást fele pénzért vállalja ― így segítvén a károsultakat ―, a polgármesteri hivatal pedig a különbözetet rendezi. A barótiak el is végezték becsülettel a munkát, ám a polgármester arra hivatkozván, hogy az önkormányzatnak nincs pénze, megtagadta a kitermelési költségek megtérítését, így az egyház kénytelen volt a legszebb törzseket felajánlani fizetség gyanánt. A megcsappant famennyiségből keveset félretettek saját használatra, a többiből pedig csak két családot, a Benkő Aladárét és a Kisgyörgy Zoltánét tudták segíteni. „Őszinte volt szándékunk, de sajnos, mivel Sikó Imre felrúgta a megegyezést, többet nem tehettünk. Megjegyzem, csak a kibélyegzés és az újjátelepítés mintegy tizenhatezer lejes kiadást jelentett az egyházközség számára” ― mondotta ifjabb Kozma Albert tiszteletes. Mellőzöttnek érzi magát A Tana utcában kis termetű öregasszony állít meg. Nem ismerjük egymást, de árulkodó lehet az átlagosnál nagyobb fényképezőgépem, invitál, fényképezzem csak le, micsoda kárt is okozott az árvíz. Filtermeister Anna (képünk) korát meghazudtolóan mozog, beszédes, hangja viszont elcsuklik, ha a nemrég elhunyt lányáról beszél. A kert végében most békésen csörgedez Nagybölön pataka, de az öklömnyi kődarabokkal vastagon szórt mart, a kidöntött kerítés és a kicsit messzebb álló, de még helyenként nedvesnek tűnő csűr arról tanúskodik, nincs ez mindig így. „Vízzel és iszappal telt meg a csűr, az istálló, a kút és a két pince, egészen eddig voltunk elöntve — mutat a patak partjától mintegy húsz méterre levő pontra —, jóformán mégsem kaptunk semmi segítséget a tanácstól. Az egyik ismerősömnek szóvá tettem, hogy az egész utcából hármunkat kihagytak, erre egyszer érkeznek, s lenézően azt mondták, »itt van a reklamált csomag«, azzal itt is hagytak. Hogy mi volt a csomagban? Tíz liter borvíz, két húskonzerv, két liter olaj, rizs, cukor, liszt és puliszkaliszt. A legtöbbet az unitárius egyház segített, ahonnan elég deszkát kaptam, hogy kerítésemet újból rakassam, de sajnos, hiányoznak a sasok, ezért várnom kell. Bezzeg, a cigányoknak Bölönpatakán mindent megadnak, mindent felépítenek, nagy urak lettek azok” — mondotta az öregasszony hangjában keserűséggel. A cigánynak nem jár? Hogy Bölönpatakán mennyit költöttek a romák által elszenvedett károk enyhítésére, nem tudni, de Filtermeister Anna házától néhány száz méternyire Ioan Boeru biztosan nem ért egyet az idős hölgy megállapításával. A jól karbantartott, rikító rózsaszínűre festett kis ház környékén sokan dolgoznak. A ház ura nem is akar nyilatkozni, de ismerősei meggyőzik, mondja csak el, milyen nehezen megy bennvalójának újjáépítése, milyen kevés támogatást kapott az illetékesektől, mennyire éreztetik cigány mivoltát. „Nézze, itt valamikor nyárikonyha volt, az udvar ki volt kövezve, ebből mára semmi sem maradt. Bejött a víz a házba, a bútor és a padló annyira megszívta magát, hogy használhatatlanná vált, a hidrofor, a mosógép tönkrement, ki kellett dobnom. Volt valami kevés megspórolt pénzem, azt költöm el most. Közel ötvenmillió lejre vannak számláim, s még távol állok a befejezéstől. És mivel segített a hivatal? Öt zsák cementtel akkor, amikor a magyaroknak tízet adtak. Mivel nem vagyok magyar, nem kaptam sem az RMDSZ-től, és az unitárius egyháztól sem. Magamra hagytak a bajommal, a nyomorúságommal” ― fakadt ki a gazda. Tavaszra is marad munka A Boeruval szembeni portán Tana Ottmár (képünk)épp betont kever, a kapu elejét próbálja jobbá, csinosabbá tenni. Feleségével és annak szüleivel egy fedél alatt élnek, együtt vészelték át az áradások borzalmas pillanatait. Nem szívesen idézi fel azt a sok tekintetben kegyetlen napot. Nem csoda, hiszen a víz térdig ért a házban, nem lehetett sem a bútorokat, sem az elektronikus felszereléseket megmenteni, kint az alig két hete letett csöveket takarta ki a hirtelen jött ár, beomlott a pince bejárata, az udvarról eltűnt tíz méter fa, a huszonöt tyúkból és tizenöt vágni való csirkéből mindössze négy tyúk és egy kakas maradt meg. Az elmúlt hetekben, amit lehetett, kicseréltek, megjavítottak, újra lakhatóvá vált a ház, de úgy véli, tavaszra is marad elég tennivaló. „Hálát adok a Jóistennek, hogy mindez a nyomorúság nappal történt, s nem éjszaka. Így legalább a katasztrófát sikerült elkerülnünk” ― mondotta a fiatalember. Fiuk segítségével Kisgyörgy Árpád és Borbála azt mondja, ezer-ezer lejjel segítette őket az RMDSZ, az unitárius egyház is, Tőkés Lászlón keresztül pedig egy franciaágyat kaptak. A tönkrement padló helyett csempét tettek, kerítést emeltek, a házat levakolták. „A fiam kőműves, ő segített sokat. Nem itthon dolgozik, de amikor tehette, két-három napra hazajött, így valahogy a leglényegesebb dolgokkal elkészültünk. Ahogy lejár a tél, az első szobát tesszük rendbe” ― avatott be terveibe az idős házaspár. A keserűség hangja A polgármesteri hivatallal szemben Lázár Zsigmond és a családhoz közelálló Oláh Áron javítja a kaput. Amikor az általuk kapott segítség kerül szóba, emeltebb hangon kezdik szidni az illetékeseket. Úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. „Az ár mindent átszakított, s az udvarról elvitt minden mozdítható tárgyat, jó bőven került víz a házba, mégsem kaptunk semmi segítséget. Minket, egyszerű embereket csak hitegetnek” ― mondja Lázár Zsigmond, majd a fiatal nemzedékhez tartozó Oláh Áron folytatja a panaszáradatot: „Édesapámat szinte elragadta a víz, alig tudtuk kimenteni, s kárunk is hatalmas. Amikor elkezdték hozni a csomagokat, mi nem kaptunk, csak édesapámék, azt mondták, lehet, hogy két család vagyunk, de egy helyen lakunk, így egynek számítunk.” Átkísérnek a második szomszédba, Lázár Csaba portájára. Friss deszkából készült a kerítés, a csűr eleje, kész a disznóól alapja, s állítják, az ár elvonulása után a házban is akadt munka bőven, és mindent saját erőből, saját összefogásuk révén kellett megoldaniuk. „Mi már nem megyünk sehová, nem kérünk senkitől semmit, sőt, ha az erőm úgy fogja engedni, azt a néhány zsák cementet is visszaviszem a hivatalba, nehogy azt merjék mondani, hogy adtak valamit. Megelégszem annyival, hogy hálát adhatok a Jóistennek, mert mindannyian megmaradtunk, s a családdal és barátokkal van még annyi erőnk, újjáépíthetjük mindazt, amink volt” ― fogalmazott Oláh Áron. Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 16.Közös székelyföldi fellépés BukarestbenHagyományos székely termékeket kóstolhattak meg az elmúlt hét végén rendezett 15. IndAgra Farm 2010 elnevezésű nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vásár látogatói. A vásáron közösen mutatkozott be a három székelyföldi megye: Hargita, Kovászna és Maros. Huszonkét ország közel hatszáz mezőgazdasági cége állított ki Bukarestben november 10. és 14. között. A Romexpo területén mezőgazdasági gépeket, felszereléseket és technológiákat, valamint vetőmagokat, trágyaféléket, illetve haszonállatokat mutattak be. Ugyanakkor immár harmadik éve az IndAgra Farmmal párhuzamosan zajlik az IndAgra Food, mely az élelmiszeripar, a haltenyésztés és az ökomezőgazdaság termését ajánlja a látogatók figyelmébe. Háromszékről félkész burgonyatermékeket, mustárt, tésztafélét, kürtőskalácsot és mézespogácsát, Hargita megyéből hat termelő hagyományos termékeit kóstolhatták meg az érdeklődők: húst és húskészítményeket, sajtféleségeket, méhészeti terméket, lekvárt, szörpöt és házi kenyeret. Maros megyéből tejterméket vittek a fővárosba a termelők, a termékek egy részén szerepelt a Székely termék védjegy is. A megyei mezőgazdasági igazgatóság szervezésében sok háromszéki érdeklődő is megjelent a vásárterületen, figyelmüket elsősorban az erőgépek és az új öntözési rendszerek keltették fel. A különböző állatfajokat külön csarnokban állították ki, a szarvasmarháknál a tavalyhoz képest jóval több húshasznú fajtát és a pirostarkával, Holsteinnel keresztezett, hizlalásra szánt növendéket mutattak be. A juhoknál is rengeteg új hús- és tejhasznú fajtát állítottak ki a hazai és külföldi állattenyésztők. A kiállítás ideje alatt számos szakmai fórumot és konferenciát szerveztek, mint például a Bio Farmer-nemzetközi biotermék konferencia, vagy A csomagolóipar és a környezetvédelem. Naponta lovasbemutatók szórakoztatták a résztvevőket, de a kiállított haszonállatok versenyét is megrendezték. Háromszék, Erdély.ma 2010. november 16.Demokrácia-központokat létesít az EMNT A nyelvi jogok monitorizálása lesz az egyik kiemelt feladatuk azoknak a demokrácia-központoknak, amelyeket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hoz létre Erdély-szerte, ugyanakkor az egyszerűsített honosításban is segítséget nyújtanak majd, mondta el Toró T. Tibor ügyvezető elnök. Az ügyvezető elnök arról is beszélt, hogy jövőre megalakulhat az első valódi romániai magyar autonomista párt, amelyről a szervezet december 4-ei küldöttgyűlésén döntenek. Erdély.ma 2010. november 16.A román-magyar megbékélés és a kommunizmus öröksége A román-magyar kapcsolatok tekintetében paradox helyzetnek lehetünk tanúi, hiszen míg az államközi kapcsolatok eddig soha nem tapasztalt csúcson vannak, addig a hétköznapi emberi érintkezések szintjén a helyzet továbbra is igen feszült maradt. Melyek azok a kihívások, amelyekkel e bonyolult viszonyrendszernek meg kellett küzdenie, és mi vár rá a jövőben? November 15-én Bukarestben, Románia egyik legkomolyabb kutatóintézetének székhelyén előadást tartott Salat Levente kolozsvári politológus-professzor. A kommunizmus bűneinek és a román száműzetés emlékének kutatásával foglalkozó intézmény, az IICCMER arra kérte őt fel, hogy a román-magyar kapcsolatok kommunista múlt általi meghatározottságáról, a megbékélési folyamat részleteiről beszéljen a hallgatóságnak. Előadása kiindulópontjaként Salat kijelentette, bár a kormányközi kapcsolatok tekintetében folytonos javulást láthattunk az elmúlt húsz évben, a romániai magyar kisebbség és a román többség közötti mindennapi kapcsolatok még mindig ellenségesek. Ezt a látszólagos ellentmondást az magyarázhatja, hogy a nemzeti elitek feladták a hétköznapi kapcsolatok problémáinak megoldását az államközi kapcsolatok normalizációja érdekében. Az elkerülhetetlen háborútól a konzervatív békéig Közvetlenül a kommunista rezsimek összeomlása után az igen befolyásos amerikai kutató, John Mearsheimer azt jósolta, hogy Magyarország és Románia között elkerülhetetlen a háború. Az 1990. márciusi tragikus események is ezt a fajta előrejelzést látszottak alátámasztani. A valóság azonban mégis megcáfolta ezeket a borús víziókat, a két ország között a viszony az elmúlt húsz évben látványosan javult. Már 1991-ben elkezdődtek a közös katonai gyakorlatok, egy évre rá pedig egy alapszerződés megkötésének tervéről kezdtek el tárgyalni a két külügyminisztérium szakértői. Az alapszerződés csak négy év múlva lépett életbe, 1996 őszén írták alá. 2005-től pedig folyamatos jelleggel tartanak közös kormányüléseket, ami tíz évvel előtte még elképzelhetetlen lett volna. Arra rávilágítandó, hogy miért nem következett be a mearsheimeri jóslat, Salat Levente több típusú magyarázatot is felsorakoztatott. Egyrészt az euró-atlanti integráció reményében a két ország elitjei képmutató játékba kezdtek, amely meghozta a minőségi javulást a két ország között. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a közeledés nem párosult a társadalom szintjén való összefejlődéssel, az elitek így „gyökértelenné” váltak ebben a kérdésben. Egy másik magyarázat szerint a békét a kommunizmusból kikerülő bürokratikus elitek tartották fenn, hiszen ezek érdeke az akkori status quo életben tartása volt, ez garantálta az ő fennmaradásukat is. Ezt a fajta békét „konzervatív békének” nevezhetjük, ellentétben a kanti liberális békével, mely a demokráciák közötti természetes béke állapota. Észrevehető tehát, hogy bár a felszínen kifejezetten szívélyesek az érintkezések, ahogy azt az Orbán Viktor és Traian Băsescu megnyilvánulásai is tökéletesen példázták, ám ezek nincsenek szolid alapokra helyezve. A döntéshozók ugyanis nem rendelkeznek a társadalom széles támogatásával, a nemzeti kisebbségek problémáit pedig ignorálták, nem kezelték. Jogosan merül fel a kérdés, hogy meddig húzható ez a helyzet komplikációk megjelenése nélkül. Együttélés vagy egy helyen élés? Az említett két etnikumhoz tartozó hétköznapi emberek szintjén felmérésekkel alátámasztható az álláspontok éles szembenállása. Mindkét etnikai közösség keretén belül csak egy vékony réteg rendelkezik azzal a típusú kultúrával, amely képessé tenné a tartalmas együttélésre. A mély választóvonal mégsem okoz nyílt konfliktusokat, hiszen mindkét oldal kialakított olyan mechanizmusokat, melyek segítségével szisztematikusan elkerülhetik a konfliktusokat. A kétoldalú kapcsolatok sajátosságainak leírása után a professzor úr a kommunista múlt örökségét próbálta azonosítani. Véleménye szerint a volt rezsimnek tudható be mind a konzervatív béke, mind pedig az a mozdulatlanság, megrekedtség, mely a másikkal kapcsolatos attitűdök alakulását jellemzi. A kisebbségi közösségek problémáit is zömében a kommunizmus okozta, az új, konzervatív béke állapota pedig nem volt képes ezeket a kérdéseket érdemben kezelni. Mit hoz az új Európa? Salat Levente a jövőbeli lehetséges forgatókönyvekre is kitért. A legvalószínűbb változat szerint a két ország közötti viszonyok továbbra is fokozatosan javulni fognak. A politikum továbbra sem vesz majd tudomást a problémás kérdésekről, a társadalom pedig újabb és újabb együttélési formákat fog kitalálni kompenzálásképp. Persze nem kizárható a látványos romlás esete sem. Ez bekövetkezhet, ha valamelyik fél gyökeresen megváltoztatja bel- és külpolitikai elképzeléseit, komoly konfliktusokat okozva ezzel. A nemzeti kisebbség radikalizálódása is megronthatja a román-magyar viszonyt. Az előadó véleménye szerint nincsenek jelen pillanatban megteremtve a széleskörű radikalizmus feltételei, és sajnálatosnak tartaná, ha ez bekövetkezne. A világ etnikai kisebbségeinek köreiben létezik ugyanis az az elképzelés, mely szerint csak erőszakos módszerekkel hívhatják fel a figyelmet törekvéseikre, ám ez egy igen nagy tévedés. Az Európai Unión belüli esetleges törésvonalak szintén ronthatják a további béke esélyeit. Ezzel az utolsó aspektussal kapcsolatban Salat Levente megemlítette Angela Merkel német kancellár megjegyzését, amelyben a német multikulturalizmus végét hirdette meg. Sok elemző ezt Európa történetének új periódusának kezdeteként könyvelte el. Ilyen körülmények között a magyar-román együttműködés felértékelődhet, de megvalósítása is nagyobb árfordításokat igényelhet. kitekinto.hu Erdély.ma 2010. november 17.Változtatnák az etnikai arányokatEljutott a román képviselőházba az a törvénytervezet, amelyet Nicolae Dobra demokrata-liberális párti képviselő nyújtott be, és amely a lakosság számától tenné függővé a romániai településeknek városi, illetve községi rangra való átminősítését, ez viszont megváltoztatná az etnikai arányokat - írta szerdai számában a Szabadság. A kolozsvári napilap szerint a jogszabály-tervezetben az áll, hogy az 5000 lelket meg nem haladó községközpontokat falukká minősítik át, a 10 000 fős lakosságot meg nem haladó városok pedig községközpontokká (azaz alacsonyabb rendű közigazgatási egységgé) válhatnak. Ha elfogadják a törvénytervezetet, Kolozs megyében Bánffyhunyad községgé minősülne vissza, hiszen az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint csak 9700 lakosa van - írja a lap. Megjegyzi: Kolozs megyéből 66 község „tűnne el", azaz válna faluvá, és mindössze 9 község – Egeres, Apahida, Kisbács, Bonchida, Szászfenes, Gyalu, Alsó- és Felsőszentmihály, Kissebes és Aranyosergerbegy – tarthatná meg eddigi státusát. A tervezet kezdeményezője szerint az intézkedéssel csökkenne a közigazgatásban dolgozó alkalmazottak száma. Ha a jogszabályt megszavazzák, 2012-ben 67 Kolozs megyei település polgármesteri széke üresedne meg. Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint nincs sok értelme annak, hogy a városi és a községi rangról pusztán a lakosok számát figyelembe véve döntsenek. „Az említett jogszabály-tervezetet a szenátusban már elutasították, jelenleg a képviselőház bocsátotta vitára. Nem hiszem, hogy az RMDSZ megszavazna egy ilyen törvénytervezetet, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ily módon főleg a szórványban élő kisebb magyar közösségeket fenyegetné egy román többségű önkormányzatba való beolvadás veszélye, és a törvény talán az európai uniós pénzalapok lehívására is negatívan hatna" - vélekedett Máté András Levente, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, aki szerint szükség van a közigazgatás reformjára, de azt nem ilyen módon kell megvalósítani. MTI 2010. november 17.Alföldi visszavonja a Nemzeti Színház bérlésének megállapodásátAlföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Korábban a KDNP azonnali vizsgálatot kért az ügyben, miután a Nemzeti Színház igazgatója „a magyar színjátszás templomát” nem rendeltetésszerű célokra adta át. Alföldi Róbert főigazgató szerda este közölte, hogy visszavonja a Nemzeti Színház bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Ennek következményeként a rendezvény helyszíne nem a Nemzeti Színház lesz - írta Alföldi Róbert közleményében. A megállapodás szerint a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartottak volna november 30-án a Nemzeti Színházban. Alföldi Róbert közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.Tettem ezt azon mély meggyőződésem alapján, hogy a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz” - jegyezte meg. „Sajnos rosszul mértem fel azt, hogy ezen döntésem félreérthető, és ezzel sok magyar ember érzését megsértem. Miközben továbbra is hiszek abban, hogy a múlt fájdalmait európai módon és felelősen kell feldolgozni, az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” - fogalmazott. A Fidesz elfogadhatatlannak tartotta A jobboldali pártok korábban közleményben reagáltak, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartanak a Nemzeti Színházban. „Ha azt feltételezzük, hogy Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház igazgatóját a legjobb szándék vezette abban, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz, azt akkor sem tudjuk elfogadni, hogy az igazgató nem érzi az ügy és a körülötte kialakult botrány súlyát” - írta a Fidesz képviselőcsoportja. A frakció szerint egy kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének tisztában kell lennie azzal, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent. „Miközben tudomásul vesszük, hogy a magyarság számára tragikus történelmi esemény a románok számára nemzeti ünnep, mégis elvárjuk, hogy azt ne a nemzeti kultúránk egyik szimbolikus terében rendezzék meg” - olvasható a Fidesz által kiadott dokumentumban. „A két nép közeledése és kulturális kapcsolatai számunkra is fontosak, ám a meglévő érzékenységekre és a fájó sebekre mind a politikai, mind pedig a kulturális vezetőknek tekintettel kell lenniük”- zárul a közlemény. A KDNP vizsgálatot követelt A KDNP azonnali vizsgálatot kér Alföldi Róbert ügyében, miután, a Nemzeti Színház igazgatója a magyar színjátszás templomát nem rendeltetésszerű célokra adta át - közölte Pálffy István, a kisebbik kormánypárt frakciószóvivője. A KDNP azt kérte, hogy a Nemzeti Színház igazgatójával kötött szerződést a kultúráért felelős államtitkár azonnal vizsgálja át, és ha megállapítható, hogy az igazgató megsértette az intézmény vagy a közönség érdekeit, és intézkedésével erkölcsi kárt okozott, haladéktalanul menessze. Pálffy István kifejtette: a színházigazgató számos magyar ember érzékenységét sérti, és az egyik elsőszámú magyar kulturális közintézményt nem a legszélesebb értelemben vett magyar közönség érdekeinek figyelembevételével működteti. A Jobbik közleményében azt írta: szerintük „kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagykövetség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak”. „Az nem lep meg minket, hogy Alföldi Róbert asszisztál egy magyarellenes eseményhez. Az viszont felháborító, hogy hazaárulók olyan vezető állami pozíciókban ülhetnek a fülkeforradalom után és az állítólagos Nemzeti Együttműködés Rendszerében, amely ilyen döntések meghozatalára jogosítja őket” - fogalmaztak. A párt szerint ha a Nemzeti Színházban vagy bármelyik magyar közintézményben valóban megünnepelhetik Erdély Romániához csatolását, azért már a kormány is felelős. A Jobbik a leghatározottabban tiltakozik „az egyre szaporodó magyarellenes cselekedetek ellen”, december elsejére pedig tüntetést szerveznek a Nemzeti Színház épülete elé - zárul a közlemény. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója szerda délutáni közleményében azt írta: a megjelent sajtóhírekkel ellentétben nem állt szándékában senki érzéseit megsérteni. „A Budapesti Román Kulturális Intézet megkeresésekor - miszerint a román nemzeti ünnep alkalmából szeretné bérbe venni a Nemzeti Színház nagytermét - úgy ítéltem meg, hogy a rendezvény elősegítheti azt, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz” - olvasható abban a dokumentumban. MTI 2010. november 17.Kilenc hónap alatt egytizedével nőtt a küladósságSzeptember végére Románia küladóssága megközelítette a 90 milliárd eurót, ez csaknem tíz százalékkal több a 2009 végén mért összegnél. A Román Nemzeti Bank adatai szerint az idei évet 81,21 milliárd eurós küladóssággal kezdte az ország. A tartozás 80 százaléka közép- és hosszú lejáratú, és ennek az összege majdnem kilenc százalékkal nőtt októberig (65,8 milliárdról 71,6 milliárdra). A húsz százaléknál valamivel kevesebb rövid lejáratú tartozás viszont gyorsabb ütemben nőtt (majdnem 15 százalékkal) az év első kilenc hónapjában, így a január elsejei 15,4 milliárd euróról 17,6 milliárd euróra növekedett. A közvetlen hitelek összege (amiket a pénzügyi tárca vagy az önkormányzatok vettek fel) 3,6 milliárd euróval nőtt az idén, így meghaladja a 15,5 milliárd eurót. A külföldiek által Romániában közép- és hosszú távra lekötött betétek ugyanebben az időszakban csak 428 millió lejjel nőttek, így megközelítik a 7,7 milliárd eurót. A folyó fizetési mérleg hiánya 4,23 milliárd euró, a 2009 szeptemberben kiszámított értéknél 30 százalékkal több. A jegybank elemzése szerint a legnagyobb veszteséget az idegenforgalmi szolgáltatások könyvelték el, amelyek mérleghiánya az egy évvel korábbi 97 millió euróról 204 millió euróra nőtt 2010 szeptember végére. A szállítási szolgáltatás méginkább visszaesett: a tavasz szeptemberi 96 millió eurós többletből tizenkét hónap alatt 126 millió eurós hiányt produkáltak. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 17.Ki ezért a ludas?Adrian Păunescu temetésének körülményeit megfigyelve úgy tűnik, Romániát ellepni látszik egy kommunizmus iránti nosztalgiahullám, amely az utóbbi évek államelnöki, kommunizmust elítélő diskurzusát tekintve újszerű és aggodalomra okot adó jelenség – mondta napirend előtti felszólalásában a román alsóházban Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-es képviselő. „Számomra, akinek élete nagy része a kommunista terror éveire tevődött – de meggyőződésem, hogy hozzám hasonlóan sokan másoknak is – Păunescu a Ceauşescu-kultusz egyik legfontosabb éltetője és támogatója volt. Egy gyilkos rendszer legbuzgóbb megéneklője, akit halálakor irodalmi géniusznak és nem a kétszínűség géniuszának minősítettek” – szögezte le a honatya. Rámutatott: „Én magam is egy olyan kisebbséghez tartozom, amely ellen a nemzeti-kommunista főpap gyakran irányította patetikus, gyűlölködő gondolatait. E tények tükrében, és azzal együtt, hogy számos politikus, miniszter is dicsérő szavakkal nyilvánított részvétet a haláleset kapcsán, felmerül a kérdés: miként értékelhető Traian Băsescu hasonló gesztusa, aki alig öt éve a Tismăneanu-jelentés bemutatásakor a parlamentben, név szerint említette Adrian Păunescu nevét a gyilkos és illegitim rendszer támogatóinak sorában? Fölöttébb elkeserítő, hogy a politikai elit egy lépéssel megint le van maradva. Annak ellenére, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nem kedvez eme nosztalgiahullám, nem hajlandó erről tudomást szerezni. Ellenben sietve csatlakozik ahhoz az amorf tömeghez, amely a hazugságot bálványozza és a tisztességtelenséget erényként ünnepli” – összegezte Kerekes. Ami a „Romániát ellepni látszó kommunizmus iránti nosztalgiahullámot” illeti, a sokadik mandátumát töltő RMDSZ-képviselő joggal fogalmazza meg az ország törvényhozásában aggodalmait és joggal mutat ujjal arra a politikai elitre, amely e nosztalgiát nagy mértékben táplálja dőzsölésével, kivagyiságával, korruptságával, immoralitásával és arroganciájával, azonban Kerekes elfelejti, hogy ő maga is oszlopos tagja immár sok éve eme „elitnek”. Ugyancsak mellőzi azt a tényt, hogy a többé-kevésbé kiszámítható, egzisztenciális biztonságot nyújtó diktatúra iránti nosztalgiát a jelenlegi kormányzat és hatalom – amelynek az RMDSZ is aktív részese – dilettantizmusa szintúgy erősíti. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 17.Bűnvádi eljárás Tőkés ellenA legfelsőbb bíróság bűnvádi eljárást kezdeményezett Tőkés László EP-képviselő ellen bírósági végzés végrehajtásának megakadályozása miatt. A vád szerint Tőkés 2007-ben még hivatalban levő református püspökként megakadályozta a lelkészi testületből kizárt Báthori Gyula hivatalba való visszahelyezését annak ellenére, hogy a gencsi pap megnyerte az egyházkerület ellen indított pert. Korábban Báthori emiatt már bűnvádi panaszt emelt Tőkés ellen, ám az eljárást megkezdését az ügyészek elutasították. A legfelsőbb bíróság megállapította: az ügyészek „hanyag munkát végeztek”, a bűnvádi eljárás megkezdése ugyanis indokolt volt. Báthorit egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztette állásából, majd palástjától is megfosztotta a KREK fegyelmi bizottsága, ami a papságból való kizárást jelenti. Kiebrudalását Báthori polgári peres úton támadta meg; a Szatmárnémeti Bíróság a lelkésznek adott igazat, visszahelyezte állásába, s kimondta, hogy joga van a gencsi szolgálati lakáshoz is. Az egyházkerület megfellebbezte a döntést, miközben a sértett lelkész előbb csak végrehajtó, majd pedig karhatalmi erők segédletével igyekezett elfoglalni a parókiát. Báthori ezután a bírósági végzés végrehajtásának megakadályozásával vádolta meg Tőkést és a KREK által időközben Gencsre kinevezett Szomori Attila segédlelkészt. Lapunknak tegnap nem sikerült elérnie az EP-alelnököt. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 17.Kié lesz az autonómia?Kiknek szánják azt a bizonyos autonómiát, ha ezután százezrek hagyhatják el Erdélyt? Ha voltak is eltérések a fogalom értelmezésében és a jogokhoz vezető stratégiákban, a romániai magyar politikai elit programjában kezdettől fogva szerepelt az autonómia mint az erdélyi magyarok szülőföldön maradásának és gyarapodásának feltétele. Jómagam a diktatúra által központosított hatalom megdöntését tartottam akkor elsődlegesnek, vagyis a közigazgatás decentralizálásának beindulását. Ezt minden nyugati újságíró, a demokratikus országok bármely polgára rögtön megértette, aki a helyi szintű választásokon nem közömbös az iránt, hogy az adott közösségből kik kerüljenek vezető pozícióba. A személyes szabadság és méltóság jogi védelmének, a helyes igazságszolgáltatásnak a kereteivel együtt, gondoltam, fokozatosan létrejönnek azok az önkormányzati grémiumok, amelyek által a döntési jogkörök egyre közelebb kerülnek azokhoz a helyi közösségekhez, amelyek majd élni tudnak a demokratikus társadalmi rendszer lehetőségeivel. A totális államhatalom lebontása a politika, a parlament, a jogalkotás eszközeivel nem csupán az egyénnek adhatja vissza a döntés méltóságát, hanem a községi, városi és megyei/területi vezető testületeknek is. De a döntési szabadsághoz, akárcsak az egyes személyek életében, közösségi szinten is elengedhetetlenül hozzá tartoznak azok a felelősségek és cselekvési formák, amelyeknek közös nevezője nem más, mint a mindennapi munka. Munkálkodni azon, hogy a község, város, terület képviselői végre is hajtsák a gyűléseiken megvitatott határozataikat az adott közösség érdekeinek megfelelő tevékenységekben, a gazdasági gyarapodástól a kulturális kibontakozásig. A hatalom helyi szintű érvényesítése ugyanis közös erőfeszítéseket feltételez nem csupán a vezetők, hanem az adott település/terület polgárai részéről is. Nos, meglehetősen nagy hézagokat látok a deklarált vezetői stratégiák és a polgári öntudatosság mai állapota között. A közösségi autonómiát hangzatos és radikális stílusban követelni nem annyira tett értékű, mint hétköznapi, konkrét cselekvés az önkormányzatok által képviselt polgárok részéről. A polgári tevékenységek körébe beletartozik a gyakorlati létszükségletektől vezérelt öngondoskodás és teherviselés, a település adóiból visszajáró költségvetési részesedés célszerű és gazdaságos felhasználása, mondjuk, az út- és intézményépítésben. Sőt: viszonylag hosszú ideje tere van már annak a pályázási kompetenciának, amelyik képes tájékozódni az Európai Unió különböző regionális fejlesztésekre szánt pénzforrásainak felfedésében és lehívásában, ami lehetővé tenné, hogy a községem, városom, régióm ne szoruljon csupán állami és anyaországi támogatásra, hanem az európai polgárok sorába emeljem magam. Vajon az önkormányzatok megtettek-e mindent? Vajon a húsz év alatt kialakult-e mérvadó arányban a kezdeményezésnek, öngondoskodásnak és közteherviselésnek az a társadalmi felelősségtudata, amely feljogosítana, hogy reménnyel telve nézzünk unokáink sorsára? Vajon, ha magyar intézményeink túlnyomó többsége még mindig az anyaországi adófizetőktől származó támogatásokból tartja fenn magát, beszélhetünk-e egyáltalán a döntéseink méltóságáról? Nem. Függünk, mint gyermekek a szüleiktől. Felnőttségünknek polgári értelemben véve a jeleit sem látom. A legújabb magyar parlament úgy döntött, hogy bennünket ezután könnyített eljárással, kedvezmények ígéretével honosít. Nyugdíjas nemzedékem havi átlagjövedelme odaát még annyit sem érne, mint itt, tehát mi nem honosulhatunk. Leginkább a fiatalok jöhetnek szóba. De lehet-e magyar állampolgárként igazi – felelős, önálló, adózó – polgár az a fiatalember, aki itt, a szülőföldjén még nemigen tanulhatott a döntési jogkörével bölcsen élő polgár modelljéből, mert szülei közt is kivételes az ilyen ember? És ha áttelepülvén továbbra is kedvezményekkel élhet, nem fogja-e ő maga kárát látni az önállóság jókora hiányának? És tud-e már arról, hogy – a honlap alapján – ezzel az adózás és a honvédelem kötelességét is magára veszi? Végül: kiknek szánják a magyar politikai akarat jelenlegi szóvivői azt a bizonyos autonómiát, ha ezután gyorsított eljárással százezrek hagyhatják el Erdélyt? Cs. Gyimesi Éva, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 17.„Nem kell siettetni Románia schengeni csatlakozásának szakaszait”Henri Paul, Franciaország bukaresti nagykövete kijelentette, hazája nem ellenzi Románia schengeni csatlakozását, de az európai országok között nincs egyetértés e kérdésben, és Franciaország szerint ez akkor lesz lehetséges, ha az EB-jelentés „pozitívabb” lesz a korrupcióellenes harcról. „Sok a félreértés emiatt a kérdés miatt. Franciaország nem ellenzi Románia csatlakozását a schengeni övezethez. Tévedés ezt hinni” – nyilatkozta a francia nagykövet keddi nagyváradi sajtóértekezletén, így válaszolt arra a kérdésre, amely a párizsi hatóságok álláspontjáról érdeklődött. Franciaország nagykövete felhívta a figyelmet, bár hazája a nem ellenzi Románia csatlakozását, vannak európai országok, amelyek elégedetlenek a korrupcióellenes harc ütemével és eredményeivel, s ez lehetetlenné teszi, hogy ebben a pillanatban megszülessék a megállapodás Romániával. „Románia schengeni övezethez történő csatlakozásához az összes európai ország beleegyezése szükséges. Ma be kell ismernünk, ez az egyöntetűség nem létezik. »Mi igent« mondunk Románia schengeni övezethez csatlakozásának távlatára, de úgy véljük, nem kell siettetni ennek szakaszait. (...) Nyilvánvaló, rontott az európai országok csatlakozással kapcsolatos légkörén az EB legutóbbi igazságszolgáltatással kapcsolatos jelentése. Mi azt mondjuk, ennek pozitívabbnak kellene lennie, Romániának eredményt kellene felmutatnia a korrupcióellenes harcban, s akkor az európai országok is egyetértenének csatlakozásával” – nyilatkozta a francia nagykövet. A diplomata hétfőn és kedden Nagyváradon tartózkodott Radu Ţîrle Bihar megyei tanácselnök meghívására. Részt vett egy fogadáson, melyen jelen voltak a legfontosabb francia üzletemberek és ellátogatott a borsi határátkelőhöz. Franciaország úgy értékeli, nem teljesülnek Románia és Bulgária márciusi schengeni csatlakozásának feltételei, és megvárnák az EB 2011 nyarán esedékes jelentését, nyilatkozta pénteken a francia külügyminiszter. Romániát és Bulgáriát, az EU-ba utoljára csatlakozott két országot folyamatosan ellenőrzi Brüsszel: az igazságügy reformja és a korrupcióellenes harc terén elért eredményeket vizsgálja az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus keretében. Pierre Lellouche francia külügyi államtitkár múlt szerdán azt nyilatkozta, hogy nem megfelelő a román, bolgár határ ellenőrzése, és Párizs mindent megtesz, hogy nyár előtt ne szülessék döntés Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad) 2010. november 17.Hangya – RMGE-Maros együttműködési megállapodásA szövetkezés a kistermelők együttműködési készségét erősíti Budapesten, november 12-én a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek HANGYA Együttműködése (Hangya) és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete-Maros (RMGE-Maros) között együttműködési megállapodás jött létre. Ugyanaznap a Hangya igazgatótanácsa a Magyar Örökség Díj 2010 hitelesített másolatát adományozta az RMGE-Maros szervezetnek. Az esemény jelentőségéről Csomós Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk, aki elmondta, hogy az 1800-as évek vége felé Magyarországon a Hangya nemcsak szövetkezet volt, hanem mozgalom, amely jelentős részt vállalt az ország gazdasági életének átszervezésében. Idővel növekedett gazdasági ereje, emellett társadalmi, kulturális, oktatási tevékenységet is folytatott. Erdélyben 1844-ben alakult meg az Erdélyi Gazda Egylet (EGE), később az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete, amely felvállalta a gazdák érdekvédelmét, érdekképviseletét. Ezt folytatja az 1990-ben Kolozsváron megalakult RMGE, amelynek társszervezete az RMGE- Maros. A megyénkbeli szervezetnek a Hangya a Magyar Örökség Díj 2010 hitelesített másolatát adományozta "... a Hangya-hagyományok erdélyi ápolásában, továbbá a magyar gazdák és társulásaik közötti, határon átívelő kapcsolatok újjáépítésében végzett több évtizedes áldozatos munkájáért". Csomós Attila szerint a Hangya elnöke, Szeremley Béla által átadott oklevélnek üzenetértéke van, és arra ösztönzi a szervezet vezetését, hogy alaposabban hozzájáruljon a tagok gazdasági, társadalmi válság okozta gondjainak megoldásához, a hazai és EU-s támogatások igényléséhez, hogy az érdekképviseletet a helyi állami és kormányszerveknél hatékonyabban érvényesítsék. Az RMGE-Maros többek között ezért is vállalta fel a Hangyával kötött együttműködési megállapodás aláírását, amelyben elégtétellel állapították meg, hogy a két szervezet folyamatos kapcsolatban áll egymással, a kölcsönös tájékoztatáson túlmenően a Hangya az erdélyi magyar gazdák számára – partnerségben az RMGE-Marossal – szakmai és információs segítséget nyújtott az EU-csatlakozási felkészülésben, az európai szövetkezeti rendszerek ismertetésében. A felek továbbá arra törekszenek, hogy alaposabban megismerjék egymás szervezeti és gazdasági tevékenységét, segítsék az érdekkörükbe tartozó gazdálkodók kereskedelmi tevékenységét, kölcsönösen tájékoztassák egymást az ezzel összefüggő szabályozási, minőségügyi követelményekről. Továbbá elősegítik a gazdálkodók közötti tapasztalatcserét, áttekintik a képzési lehetőségeket, felkutatják az ezeket támogató pénzügyi lehetőségeket, megkülön-böztetten az Erdély területén megvalósuló programokra. Fontos céljuk a gazdák szövetkezeti összefogásának megerősítése, amelynek jelentős szerepe van a vidékfejlesztésben, az életfeltételek javításában. Végül ösztönzik, lehetőségeikhez mérten segítik a Hangyának a gazdasági élet szervezésében, a mozgalom kulturális örökségében rejlő – nemzettudatot megtartó – hagyományok feltárását, megőrzését, ismertetését és a mai körülményekhez igazodó alkalmazását. – Meggyőződésem, az együttműködési megállapodásban megfogalmazott célok megvalósítási folyamata során lényegi változások történnek, amelyek elősegítik, lehetőséget adnak a gazdakörök, a gazdálkodók gazdasági és társadalmi kapcsolatainak elmélyítésére, újjászervezésére, a jelenlegi követelményeknek megfelelően – mondotta Csomós Attila. Kilyén Attila, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 17.Szakképzési tanfolyamok anyanyelvenElfogadta a szenátus azt az RMDSZ-es indítványt, mely szerint magyar nyelven végezhetik majd az elhelyezkedésüket elősegítő átképzési tanfolyamokat a munkanélküliek – számolt be róla Günthner Tibor, az RMDSZ Szatmár megyei szenátora. Az érdekvédelmi szervezet döntéshozója sajnálattal vette viszont tudomásul azt, hogy a PSD ezt a tervezetet sem szavazta meg. "A szociáldemokraták az utóbbi időben minden, kisebbségi jogokkal kapcsolatos kezdeményezéshez ellenségesen állnak: legyen szó a tanügyi törvényről, vagy más, hasonló törvénytervezetről. Ezt én nem igazán értem, hiszen egyrészt a román lakosság a legutóbbi parlamenti választások során nemet mondott a nacionalista hangokat hallató jelöltekre – kiesett a Nagy- Románia Párt –, másrészt Adrian Nastase miniszterelnöksége idején nagyon jó volt a magyar kisebbség kapcsolata a PSD-vel, európai szintű volt az együttműködés. Remélem, a párt mostani magatartása nem a nacionalista felhangok felerősödése, hanem csupán az ellenzéki magatartás hozadéka" – mondta a szövetség szenátora. Günthner azt is furcsállja, hogy a PSD szenátorai azt hozták fel a kezdeményezéssel szembeni ellenérvként, hogy a román állam pénzén valósulna meg az anyanyelven történő továbbképzés beindítása, illetve, hogy a mai világban inkább az angol nyelvű képzésekre lenne igény. — Nem a román állam pénzén, hanem a magyar adófizetők hozzájárulásaiból támogatják majd ezt a programot, hiszen a magyarok ugyanolyan adófizetői ennek az országnak, mint a többségi nemzet tagjai. Sok olyan magyar középkorú és idősebb személy van, aki csak az anyanyelvén ért meg bizonyos szakkifejezéseket. Ennek a kezdeményezésnek a megszavazása egy újabb eleme a magyarság érdekvédelme terén vívott harcunknak, munkánknak – zárta mondandóját a szenátor. A törvényre még rá kell bólintania a képviselőháznak is. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 17.Bethlen Gáborra emlékeztek MarosillyénBethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 430. évfordulójára emlékeztek szombaton Marosillyén. A Veres-bástya, amelyet a fejedelem szülőházának tartanak, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tulajdonában van, tíz évvel ezelőtt vásárolták meg, magyarországi támogatásokat is felhasználva. A ma már szépen helyreállított műemlék épület adott otthont a rendezvénynek. Az ünnepségen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyermekek korabeli jelmezekben mutatták be Bethlen Gábor életét, leveleiből részleteket ismertetve. Böjte Csaba, a rendezvény házigazdája, utalva arra, hogy minden évben megtartják az ünnepséget, kiemelte: a Bethlen Gáborra való emlékezés újabb erőt ad ahhoz, hogy folytassuk a munkát, a további tervek megvalósítását. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője méltatta a megemlékezés fontosságát, különösen, hogy Hunyad megyében sok magyar jellegű műemléket nemcsak az idő, de az emberi rosszindulat is pusztít. Mint mondta, rendkívül fontos, hogy a megyében, ahol sok a magyar múltat bizonyító műemlék, sikerül egyet-egyet megmenteni, restaurálni és látogathatóvá tenni. "Örvendetesnek tartom, hogy alkalmat kerítünk olyan meghitt megemlékezésre, mint a mai, amelyen együtt idézzük fel dicső múltunkat. Az is örvendetes, hogy az ünnepi műsort fiatalok adták elő, mert ez ad erőt ahhoz, hogy reménységgel nézzünk a jövőbe" – mondta Winkler Gyula ünnepi beszédében. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 17.Főhajtás a Tündérkert megteremtője előtt Nagyváradon isNégyszázharminc esztendeje, 1580. november 15-én született Marosillyén Bethlen Gábor, az az erdélyi fejedelem, akinek uralkodását Erdély aranykoraként emlegetik a történelemben. Halála napja is november 15-ére esett, 1629-ben. A diplomáciai érzékéről, politikai rátermettségéről, sokoldalú műveltségéről híres egykori uralkodóra emlékeztek Nagyváradon is, a tegnap már másodjára. Ugyanis az RMDSZ réti körzete kedden délután koszorúzott, a Partiumi Magyar Művelődési Céh pedig tegnap délelőtt. Előbbi az évforduló másnapján, utóbbi a harmadnapján. Ami a tegnap megtartott emlékünnepséget illeti, tartalmát tekintve elmondhatjuk, igen érdekes és színvonalas volt, talán ezért is megérte volna, hogy úgy szervezzék meg, hogy minél több váradi magyar vehessen részt rajta. A megemlékezés a nagyváradi református püspöki palota dísztermében kezdődött délelőtti órában, zömmel egyetemisták előtt. Barabás Zoltán, a PMMC igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, majd átadta a szót Fleisz János történésznek, aki Bethlen Gábor és Erdély címmel tartott igen érdekes előadást. Mintegy időutazásként elevenedett meg a hallgatóság előtt a nagyfejedelem kora és személyisége, azok a korabeli történések, amelyek során a háborúk dúlta erdélyi fejedelemségből sikerült egy nyugodt, gazdaságilag stabil „Tündérkertet” létrehozni. Fleisz beszélt Bethlen azon törekvéseiről is, amelyek segítségével az megszilárdította azokat az iskolaalapítási törekvéseket Erdélyben, amelyek alapját Báthory István egykori fejedelem és lengyel király alapozta meg, aki létrehozta Kolozsváron az erdélyi jezsuita egyetemet. Bethlen nemcsak a jezsuiták messze földön elismert oktatási módszereit pártolta, hanem valamennyi erdélyi felekezetnek és nemzetiségnek is segítségére volt. Európában először ő adott menedéket és letelepedési jogot például a zsidóknak, s ő alapított Gyulafehérváron román nyelvű érsekséget. Váradhoz különösen erős szálak fűzték, Fleisz erről is sok érdekes dolgot ismertetett. A második előadást Pálfi József református lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem teológiai tanszéke vezetője tartotta meg, Bethlen Gábor oktatáspolitikája címmel. Az előadó beszélt a korabeli erdélyi oktatásról, az egyetemek megalapításáról, kiemelve Bethlen azon törekvését, hogy létrehozza Erdélyben a szellemi arisztokráciát, a műveltség fegyverével övezett társadalmi réteget. A tiszteletes igen találóan rámutatott arra is, hogy két nagy uralkodó, Bethlen és Báthory István testamentuma az, ami mindmái napig „az erdélyi megmaradás programja”, ahogy ezt több mai történész megállapította. Bethlen Gábor uralkodását üzenetként kell felfogni, zárta előadását Pálfi, egyfajta reménykeltő üzenetként, amely a mai erdélyieknek azt bizonyítja, hogy bármilyen bajból ki lehet menteni az országot, ha a vezetők hisznek Istenben, és nemzetüket szolgálják. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – hangzott el a nagyfejedelem híres jelmondata. Ezt követően Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem tanügyi előadó-tanácsosa is szólt pár szót, szavait főleg a jelenlévő diákokhoz intézte, figyelmeztetve őket, hogy Bethlen politikai és gazdasági tanításai a mai modern időkben is megállják helyüket. Ezek után elénekelték a Himnuszt, majd a szervezők átvonultak a Schlauch kertben, a mai Petőfi parkban található Bethlen-szoborhoz, ahol Meleg Vilmos elszavalt két Arany János-költeményt, majd a jelenlevő egyházi és civil szervezetek elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál, a tegnapelőtt elhelyezett koszorúk mellé. Szőke Mária, Reggeli Újság, Erdély.ma 2010. november 17.Aláírásgyűjtés CsíkszeredábanAláírásgyűjtés kezdődött Csíkszeredában azért, hogy népszavazást írjanak ki a város hivatalos román nevének magyarra változtatásáért. Ezt a csíkszeredai lakosság öt százalékának, 1865 lakosnak kell támogatnia. Ha a referendumon igent mondanak a civil kezdeményezésre, akkor is a bukaresti parlament dönt a témában. Csibi Barna a népszavazás kezdeményezője elmondta: „Most van az, hogy Beregszász is népszavazás útján visszakapja a hivatalos nevét. Ők úgy érvelnek: 1000 évig jó volt Beregszász , akkor most is jó kell legyen. Szerintem ez Csíkszereda esetében is megállja a helyét". Ezért kezdett aláírásgyűjtésbe és kéri a csíkszeredaiak támogatását Csibi Barna és Csiszér Lóránd. Kovács Csaba hozzátette: „Én úgy gondolom, hogy Csíkszeredának az kell legyen a neve, hogy Csíkszereda. Én el sem tudom képzelni másképp. Az, hogy annak idején, Ceauşescu-időben még a magyar újságban is Miercurea Ciuc-ot kellett írni, az szerintem nem jó dolog". – Csíkszereda az mégis Csíkszereda, szerintem pozitívan fogják abszolút fogadni. - Rendhagyó lenne, hogyha sikerülne. Mert könnyen politizálható témáról van szó, mondja a város alpolgármestere. Antal Attila hozzátette: „Nem jó hogyha a közéleti szereplők ennek a zászlóvivői. Ez egy civil kezdeményezés és amennyiben Csíkszereda lakossága erről véleményt nyilvánít és túlnyomó többségben ezt támogatják, akkor a törvényhozónak is ez szerint kell kezelni a kérdést". A névváltoztatásról majd a bukaresti parlament dönt. Tőlük függ, hogy a 86%-ban magyarok lakta Csíkszereda hivatalosan visszakapja-e a félezer éves dokumentumokban is szereplő nevét, vagy továbbra is a Trianon utáni erőltetett román fordítású Miercurea-Ciuc szerepel a hivatalos papírokon. Csúcs Mária Duna Tv, Nemzeti Krónika, Erdély.ma 2010. november 18.Németh Zsolt: a határon túli magyar régiók Dél-Tirollá válhatnakAz erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarság is rendelkezik azzal az adottsággal, amellyel területük olyanná válhat, mint a kisebbségi autonómia példaképének tekintett Dél-Tirol - mondta Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár egy kisebbségpolitikai tanácskozáson az Országgyűlés külügyi bizottságában csütörtökön. Határon túli magyar szervezetek képviselői is részt vettek az eszmecserén, amelyen az ismert kisebbségi szakértő és politikus, Christoph Pan, a Dél-tiroli Népcsoport Intézet vezetője a kisebbségi nyelvekről tartott előadást. "Számunkra fontosak az autonómiakoncepciók és megvalósításuk" - hangsúlyozta az államtitkár, és elmondta, hogy Christoph Pan a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak érvényesítésében és az autonómia koncepciók megvalósításában szerzett érdemeiért. Németh Zsolt azt mondta, Christoph Pan nagyon fontos szerepet vállalt a Kárpát-medencei magyar kisebbségi stratégiákkal, a magyar kormány és a külföldi magyar közösségek által követett kisebbségi stratégiákkal kapcsolatban. "Sokat tanultunk a dél-tiroliaktól" - mutatott rá az államtitkár, hangsúlyozva, az utóbbi 20 évben példaértékűvé váltak a kisebbségek érdekében történő politikai fellépés eszközei, az aprólékos munka. Ugyancsak példamutatónak nevezte a dél-tiroliak racionális, gyakorlatias megközelítését. Fantasztikus demokráciateljesítményként említette, hogy a dél-tiroliak a politikai döntéshozatalban szinte minden szinten részt vehetnek. Christoph Pan előadásában kitért a "túlzóan korlátozó" szlovák államnyelvtörvényre, amely szerinte nyilvánvalóan a magyar nyelv és nem egyéb nyelvek ellen irányul. Hangsúlyozta: teljes mértékben egyetért az Európa Tanács Velencei Bizottságának októberi állásfoglalásával, amely szerint a szlovák államnyelvtörvény "nem megfelelő módon" korlátozza a nemzeti kisebbségi nyelvek használatát, bizonyos előírásai nem egyeztethetők össze Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Nemzetközi jogba ütközik például az a norma, hogy a nemzeti kisebbségek nem használhatják nyelvüket a hivatali ügyintézés során, "az ilyen jellegű szabályozás semmisnek tekintendő" - mondta. (A szlovák államnyelvtörvény szerint ott használhatják csak a kisebbségek az anyanyelvüket a hivatalokban, ahol az arányuk meghaladja a 20 százalékot.) A dél-tiroli német professzor kifejtette: a nemzeti nyelv és a kisebbségi nyelvek használata összeegyeztethető, feltéve, ha a felek egyenrangú partnerként, kölcsönös bizalom alapján, kompromisszumokat kötve igyekeznek megoldani a konfliktusforrásokat. "A legtartósabb megoldások mindig azok, ahol csak győztesek vannak, és nincsen legyőzöttek" - mondta. Kifejtette, hogy a nemzetállamok gyakran tehernek érzik a kisebbségi nyelveket, de a cél az, hogy a konfliktusforrásokból kulturális gazdagság válhasson. Szerinte paradigmaváltás megy végbe Európában: kezdik elismerni, hogy a kisebbségi nyelvek nem terhet jelentenek, hanem segíthetik a régiók fejlődését. Azt mondta, a kisebbségi nyelvek a kontinens kulturális sokféleségének lényeges elemei, és mint ilyenek, megtartandók. A professzor egy kérdéssel kapcsolatban elmondta: nem világos, hogy milyen szankciókat lehet életbe léptetni azokban az esetekben, amikor egy EU-tagállam nem teljesíti a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó koppenhágai követelményeket. Meggyőződése szerint a magyar EU-elnökség 2011 első felében némileg tisztázhatja ezt a kérdést. A 90 százalékban osztrákok lakta Dél-Tirol az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében szakadt ki Ausztriából és került Olaszországhoz. A győztesek ezzel jutalmazták meg Rómát, amely 1916-ban cserbenhagyta addigi szövetségeseit, a központi hatalmakat, és átállt az antant oldalára a háborúban. Az 1946-os párizsi szerződés intézkedéseket irányzott elő a német ajkú lakosság "népi jellegének megőrzésére", a német nyelv egyenrangú használatára és területi önkormányzat megvalósítására. Az 1972-ben kötött olasz-osztrák megállapodás Ausztriát a dél-tiroliak védnökeként ismerte el. Bumm.sk 2010. november 18.Román botrány a magyar NemzetibenBár a nagykövetség már kiküldte november 30-ra a meghívókat, a Román Kulturális Intézet idén mégsem szervezheti Budapesten, a Nemzeti Színházban Románia nemzeti ünnepét. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója váratlanul visszavonta a megállapodást. Menetrendszerűen robban ki a botrány Románia (a románok?) nemzeti ünnepével kapcsolatban. Vagy azért, mert nem jó helyen, vagy azért mert nem jól ünnepelnek, vagy egyszerűen azért, mert ünnepelnek (ők, a románok). December elsejét annyira utáljuk (mi, a magyarok), hogy fájna, ha nem lenne. Ha nem sajnálhatnánk magunkat, ha nem haragudhatnánk a románokra, a nemzeti fátumra, a sorsra. Kell ez a december elseje, hogy csatornázzuk a frusztrációinkat, a gyűlöletünket, az összeférhetetlenségünket, mindazt a negatívumot, amelyből táplálkozik a közösségi tudatunk. Ha ez nem lenne, ha évente legalább egyszer nem nézhetnénk szembe kreált ellenségeinkkel, ha nem kapaszkodhatnánk beléjük, nem társulhatnánk hozzájuk, vajon mi lenne velünk, magyarokkal? Egyedül maradnánk félelmeinkkel, és be kellene ismernünk: nincs is más nekünk, csak ők, akiket utálunk. A nemzet maga a gyűlölet. A nemzeti érzést és öntudatot sikerült erre a kristálytiszta, egyszerű képletre bontani, bárki megérti, bárki megemészti. Ez a mentális állapot végzetes: megfoszt a saját múltunktól, elviselhetetlenné teszi a jelent, amely így nem folytatható, jövő tehát nincs. Muszáj elmozdulni erről a holtpontról, találni egy perspektívát, amelyből feldolgozhatóak a félelmeink, átértékelhetők a viszonyaink, érthetővé válik a múltunk, és élhetővé, sőt élvezhetővé válik a jelenünk. Ehhez az elmozduláshoz nyújtott volna kiváló segítséget az az ötlet, hogy Románia nemzeti ünnepéről Budapesten, a Nemzeti Színházban emlékezzenek meg. Nem akárhogyan: Závada Pál Magyar ünnep című darabjának bemutatója után. Az Erdély (magyarul) „elcsatolásáról”, (románul) „egyesüléséről” szóló megemlékezéshez, Erdély „visszacsatolásáról” szóló dráma teremtett volna új kontextust. 1918-at 1940 hozta volna közelebb 2010-ben. Magyarok, zsidók és svábok egykori történetei a máról. Történetei arról, hogy mit hogyan és miért ünneplünk. Ki és hogyan rendelt mindennapjaink fölé ünnepnapokat, azok megtartása, vagy éppen megszegése mivel jár? Történetek a tízparancsolatról. Az, hogy a román „ünnep” „a románok” ezen a helyen, ez után a bemutató után „ünnepelték” (volna) felér egy beismeréssel, egy önleleplezéssel. Mondanám, hogy bocsánatkéréssel, ha nem tudnám, hogy itt csak a körbocsánat ideje jöhet el: éppúgy tartozunk mi, magyarok is a mélyére nézni saját közösségiségünknek, ünnep- és hétköznapjainknak. Talán, ha sikerül az elmúlt közel száz évet összesűríteni a Nemzetiben, és azt sikerül közösen, román és magyar meghívottakkal újra átélni, akkor végre – bár egy színházi este erejéig – bekövetkezhetett volna a nemzeti katarzis. Lehetett volna koccintani, egymás szemébe nézni. Nem legyőzöttekként és legyőzőként, hanem közös emberi drámánk szereplőiként. Nem ez történt. A román nemzeti ünnep lebontására és újraértelmezésére, átértékelésére tett kísérletet meghiúsította a Jobbik. Vagy ki tudja ki. A magyar erőszak. A magyar hülyeség? Gyávaság? Az esemény ellen demonstrációt szervezett a Jobbik. Hogy le ne maradjon: hevesen tiltakozott a Keresztény Demokrata Néppárt is. Taktikusan nemtetszését fejezte ki a Fidesz is. Végül Alföldi Róbert, aki egészen biztosan jól érti az esemény jelentőségét visszavonta szóbeli megállapodását a Román Kulturális Intézettel: mégsem kerül ünnepi terítékre a román nemzeti ünnep, mégsem a Nemzeti Színház ad helyet és lehetőséget a román-magyar nemzeti katarzisra. Mégsem nemzeti a Nemzeti Színház. Alföldi visszakozása bizonyos szempontból érthető: hónapok óta ő is – mint a magyar kulturális intézmények és intézményvezetők zöme – folyamatos támadás alatt áll. Magyarországon kormányváltás volt, és ez a magyar hagyományoknak nem csak politikai vezető- és klienscserét, de kultúrharcot is jelent. Mindig így megy, akár jobb- akár baloldali kormány van hatalmon. Mikor sűrűbben, mikor ritkábban, de hullanak a fejek. Nincs az a színidirektor – nagyon úgy tűnik – aki szembe menne az aktuális kurzussal. Amíg ez magyar belügy, addig ez rendben van, aki dudás akar lenni, az menjen szépen a magyar közélet poklába. Ez a történet azonban már nem magyar belügy. Ez a kudarc román-magyar kudarc, amelynek a „levét” azok fogják meginni, akiknek fontos a jó román-magyar kapcsolat, a történelmi továbblépés. Akik már rájöttek, hogy sem Trianon-trauma, sem nemzeti gyász, sem fájó sebek nincsenek, csak élni akarás és tudás. Persze jut majd a kudarcból a Jobbiknak, a KDNP-nek és pláne a Fidesznek is: még egy alkalom arra, hogy romoljanak Magyarország amúgy sem rózsás diplomáciai kapcsolatai, még egy hatalmas lépés az elzárkózás felé. Még egy bizonyíték arra, hogy a magyar nemzetpolitika képtelen megújulni, erőt gyűjteni, életképessé válni. Arra, hogy a magyar kormányt a szélsőségesek irányítják, hogy a Jobbik fél a Gárdától, a Jobbiktól fél a KDNP, de legfőképpen retteg a Fidesz: ezért licitálnak rá egymásra. Marionett ország. Alföldi pedig úgy járt, mint az egyszeri liberalizmus Magyarországon. Mert bátor lenni, de nem eléggé. Mert kitartani, de nem addig, amíg erre szükség van. És a visszavonulás, a kapitulálás többet árt ennek az egész történetnek, mintha meg sem születtek volna a nagyszerű ötletek, mintha fel sem merült volna, hogy másként is lehet. Novemberben megfogant, de elvetélt az új magyar nemzeti gondolat. Nem voltunk elég bátrak hozzá. Parászka Boróka, Manna.ro 2010. november 18.Paul Lendvai: nem voltam ügynökPaul Lendvaival, akit a Heti Válasz a Kádár-diktatúrával való együttműködéssel igyekezett megvádolni, a köztévé Ma reggel című műsorában készítettek telefonos interjút. „Az, hogy a magyar diplomaták mit jelentettek, az nem az én dolgom” - mondta Lendvai a jobboldali hetilap által közölt dokumentumokról, amelyek közül egyik sem származik tőle vagy belügyes kapcsolatától, csakis a feletteseiknek jelentő diplomatáktól. Lendvai szerint a cikk „retorzió azért, mert az elmúlt 20 évről írt egy kritikus könyvet”. Mint arról beszámoltunk, a Heti Válasz csütörtöki számában dokumentumokat tesz közzé, melyek szerintük azt igazolnák, hogy a kommunista rendszerrel való szembenállását hirdető Paul Lendvai „önkéntes informátorként” segítette volna a Kádár-diktatúrát. Az egyik irat szerint a neves magyar származású újságíró a bécsi nagykövetségen keresztül „jelentett” a pártvezetésnek a hazai (például Konrád Györgyöt, Csoóri Sándort) és külföldi értelmiségieket összehozó 1985-as ellenzéki csúcsról. De az újságíró nemcsak rendezvényekről informált: más esetekben beszámolt az osztrák televízióban tervezett műsorának hangvételéről, s a diktatúra ízlésének tökéletesen megfelelő adást készített 1956-ról - írja a lap. Paul Lendvai az MTV Ma reggel című műsorában telefonon elmondta, visszautasítja, hogy ügynök lett volna. A műsorvezető figyelmeztette, hogy ezzel nem is vádolták meg, csak azzal, hogy együttműködött a Kádár-rezsimmel. "Megdöbbenéssel és szomorúan olvastam az összeállítást" - jelentette ki a műsorban, hozzátéve: szerinte "kiragadott foszlányokról" van szó, és a cikk "retorzió azért, mert az elmúlt 20 évről írt egy kritikus könyvet". (Elherdált országom - Magyarország átalakulóban címmel nemrég jelent meg Paul Lendvai könyve - a szerk.) "Ez tudatos lejáratás" - véli az író. Szerinte az ő élete "nyílt titok", és az osztrák rádió adásaiból, valamint az osztrák újságokból nyomon követhető, hogy "hogyan szolgálta a magyar rezsimet". "Személyemről is százával vannak oldalak, mindvégig figyeltek. Az, hogy a magyar diplomaták mit jelentettek, az nem az én dolgom" - mondta. Lendvai 1975-ben távozott Bécsbe, és a német nyelvű sajtó egyik legidézettebb Kelet-Európa szakértője lett. "Nem én jelentettem, hanem a követek jelentettek a saját szájízük szerint. Amit én csináltam, az megvan az újságokban, adatokban" - fogalmazott Lendvai, aki válaszában nem foglalkozott a Heti Válasz által idézett dokumentumokkal. (A titkosítás alól feloldott, a Magyar Országos Levéltárban található külügyminisztériumi dokumentumokról van szó - a szerk.) HVG.hu 2010. november 18.Pajzán históriaTGM esete az Intézettel Mesterházy Miklós, Népszabadság Hírlik, a Filozófiai Kutatóintézetben tevékenykedő úr, aki valamilyen (hmmm...) adminisztratív félreértés folytán igazgatói kinevezést kapott, nyugdíjba akarja küldeni volt kollégámat, Tamás Gáspár Miklóst. Valakit nyugdíjba küldeni, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, nem sért jogot, ennyiben az intézkedés voltaképp maga is különlegesség, hisz az igazgatói szobában őrzött tünemény minden eddigi cselekedete a jogérzék tökéletes hiányáról tanúskodott (írtak is róla a lapok). Mondom, nem jogtalan a dolog, csak épp szemmel láthatólag nem szép, olyannyira nem szép, hogy ronda. Merthogy bár nem jogtalan, ellenben baj. Baj persze, mellesleg, TGM-nek is, aki ismert okok miatt nemigen volt állásban jó ideig, és amikor rehabilitálták, kapott tán, már nem emlékszem, valami térdszalagot, fülbevalót, orrkarikát, szóval olyasmit, amit osztogatni szoktak, szolgálati éveket ellenben nem kapott – ő tehát aligha fogadhatja a hírt avval, hogy: Barátaim, vár már a munka a kertben! De nem csak neki baj. TGM azoknak a szemében is, akik nem értenek egyet vele, ha nem vakok, megtestesít valamit abból, amit arról, hogy filozófus, képzelünk. És ami a konferenciaturizmusban és a szorgos irodalmi összefoglalókban az istennek sem bír megtestesülni. Mármost: ha nem csal az emlékezetem, igen jeles szigetországi szerző kezdi avval (amúgy remek) könyvét, hogy van valami közös a kurvákban és a filozófusokban: ezek is, amazok is élvezik tudniillik a munkát, amellyel a kenyerüket keresik. A tétel igazsága tárgyában vannak kételyeim (inkább a kurvákat, mintsem a filozófusokat illetően – habár...), de a szóban forgó szerző, meglehet, nem járt rossz nyomon. Megeshetik, hogy legalábbis a két szakma lokális erkölcsi imperatívusza valóban egybecseng, s ez úgy szól, hogy: nyalj! Csak remélem, hogy ami a Filozófiai Kutatóintézetben épp zajlik, az intézet átalakítása Kuriositätenkabinetté (a természet ésszel felfoghatatlan alkotásainak gyűjteményévé), nem arról szól, hogy akad az Akadémia égisze alatt, aki az imént jelzett sejtést igazolni kívánná. TGM fölöslegessé nyilvánítása mindenesetre igencsak úgy fest, mintha épp ennek a filozófiáról alkotott, természetesen ...ööö... szigorúan tudományos és kétségkívül korszerű elgondolásnak volna természetszerű konzekvenciája. Az Akadémia, elismerem, nem problémátlan intézmény, ám végül is mégiscsak azzal henceghet, hogy hosszabb ideig a munkatársa voltam. Valaki, akinek módjában áll, tehetne róla, hogy ne kelljen pirulnom miatta. Ne kelljen mindannyiunknak köldökig elpirulnunk. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 18.Budapesti védelem TGM esete az Intézettel Mezei Balázs Egyesült Államok-beli ismerősöm, aki éveket töltött Magyarországon, több alkalommal is megfogalmazta: Egyetlen országban vagy városban sem találkozott annyi tájékozott emberrel, mint minálunk. Nem értette, hogy a magyar anyanyelvű tudósok, gondolkodók, kutatók miért nincsenek nagyobb számban jelen a nyugati világ egyetemein és intézeteiben, hiszen – hajtogatta – az átlagos magyar tanár vagy kutató tájékozottabb, mint legtöbb nyugati kollégája. Speciális ismeretben nem marad le mögöttük, invencióban gyakran felül is múlja őket. Mindez arról jutott eszembe, hogy felröppent a hír: Tamás Gáspár Miklóstól meg akar válni az MTA Filozófiai Kutatóintézete. Tamás éveket töltött nyugati országok egyetemi környezetében, oktatott is, kutatott is; gondolhatnánk, mi sem lenne könnyebb számára, mint átköltözni francia vagy angol nyelvterületre. Akik így gondolják, nem veszik figyelembe a magyar nyelvű gondolkodás jellegzetességeit. Az iskolásság, amely a filozófiát az angol, nem kis részben a francia és a német területen is jellemzi, idehaza nem alakulhatott ki. (...) Azok a kutatók, akik a tárgyszerű összefoglalónál többre vágynak, gyakran lépnek át az esszé, a szépirodalom, vagy a publicisztika körébe. Tamás Gáspár Miklósnál is ez a helyzet. Filozófiatörténészként indult, de a tényszerűnek vélt beszámolók kiskertje túl szűknek bizonyult számára. Hamarosan átlépett a politikai gondolkodás, majd a közéleti publicisztika területére, s legjelentősebb hatását itt fejtette ki. Írásai lehetnek egyoldalúak, de mindenkor tájékozottak – egy hatalmas ismeretanyaggal bíró, kutató személyiség lenyomatai. Számos követőre talált, de nem kevés ellenségre is, mivel álláspontját ironikusan, szellemesen tudta kifejteni – szenvedő alanyainak rovására. A jelen sorok írója másokkal együtt maga is célpontja volt Tamás egy-egy támadásának, amit akkor szélsőségesnek és elfogadhatatlannak minősítettünk. Nem kétséges, igazunk volt. Ám abban, aki valódi tárgyszerűségre vágyik, az igazságtalanság elszenvedése nem lehet meghatározó: el kell ismernie Tamás sajátos képességeit, egyes vonatkozásokban páratlan éleslátását, kiemelkedő tájékozottságát, jelentős befolyását a kortárs filozófiai-közéleti publicisztika terén. A hazai gondolkodás hagyománytalansága miatt fontosnak tartom az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások számon tartását és értékelését. Legyen szó Lukács Györgyről vagy Hamvas Béláról, Várkonyi Nándorról, vagy Hankiss Elemérről, Zalai Béláról vagy gróf Brandensteinről, John Kekesről vagy Molnár Tamásról – minden esetben érdemes a gondolkodó erényeit tárgyszerűen mérlegelni, a hiányosságokkal egyetemben. Tökéletes gondolkodó – talán az egyetlen Platónt kivéve – egyelőre nem született, a gondolkodás világa pedig a legképlékenyebb az emberi tevékenységek közül. (...) A magyar gondolkodás sokfélesége, nyitottsága: erény, előny, érték. Ha ez a nyitottság nehezen talál kapcsolatot más országok kutatói közösségeihez, az ok éppen az említett: míg másfele a specifikusság, az öntudatos korlátoltság garancia lehet a sikerre, a hazai beállítódás átfogó jellege nehezebben jut kapcsolathoz másképpen rétegződő tudományosságban. Mindig vannak jelentős kivételek, ám a gondolkodás kiemelkedő személyiségei ritkán maradnak elvont specialisták Ha Tamás távozása a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetéből olyan felfogás eredménye, amely nem veszi figyelembe a hazai gondolkodás sokféleségét, vagy olyan követelményekkel lép fel a kutatókkal szemben, amelyek egyoldalúan a technikai-szaktudományos kutatásokra jellemzők – akkor nehéz lenne ezzel egyetérteni. Belátható, hogy az akadémiai intézetek az adófizetők pénzéből állnak fenn, s az is, hogy az akadémiai költségvetés túlságosan szűk az elvárható nagylelkűséghez képest. Nem kétlem, hogy a kutatóintézet jelenlegi vezetése körültekintően jár el, amikor munkatársi gárdáját kialakítja. Arra azonban érdemes vigyázni, hogy a valódi érdemeket szerzett személyiségek ne annyira akadályként, mint inkább támogatandóként jelenjenek meg. (...). Érthető, hogy az akadémiai vezetés sokkal világosabban osztályozható szempontrendszert kíván alkalmazni a tevékenységek mérlegelésekor. De fontos ügyelni arra, hogy a fürdővízzel együtt ne engedjük le a gyermeket is. Ha a biodiverzitás érték, a filozófiai diverzitás még inkább az. Mint amerikai ismerősöm mondotta: Magyarországon egymástól órányi távolságra élnek olyan gondolkodói személyiségek, amilyeneket a történelemben gyakran idő- és térbeli határok választanak el egymástól. Valójában – minden nyomorúságunk ellenére – gazdagok vagyunk. Manapság, az új politikai-társadalmi helyzetben végre lehetővé válhat a valódi elfogulatlanság. Éljünk a lehetőséggel! (blogspot.com) Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 18.Most tudtuk meg: TGM tehetségesTGM esete az Intézettel Lévai Júlia „Tamás Gáspár Miklós rendkívül tehetséges ember” – hangzott el a vicces mondat a Tudományos Akadémia filozófiai kutatóintézetének igazgatójától, Boros Jánostól, a Bolgár Györgynek adott. Boros János persze olvasott, művelt ember, aki jól tudja, mi a szerepe a kultúrában az úgynevezett finomszabályozásnak, amely a dolgok illeszkedését hivatott elősegíteni. Ezért gyorsan maga is finomított a mondaton, ezzel: „nemcsak kiforrott és kidolgozott tehetség”. De már késő, TGM addigra menthetetlenül le volt tehetségesezve. (...) A kérdés persze az, hogy ugyan miért van szükség egyáltalán TGM egészének bármilyen stílusú, minőségű méricskélésére egy olyan országban, amelyben mindenki, de még aki egy árva sort sem olvasott tőle, az is tudja, hogy kiről van szó. TGM ugyanis Magyarországon egész egyszerűen VALAKI, és kész. Ettől kezdve a továbbiakban lehet szeretni, nem szeretni, egyetérteni, nem érteni egyet, de nekilátni colstokkal mérni, hogy akkor most pontosan hány centi ez a valakisága (vagy -sége? Majd Schmitt Pál eldönti, ha fölnézett a napi evangyéliom-olvasásából), és mibe is fér papírilag leigazoltan bele, az akkora baromság, amelynek méréséhez már nincs is eszköz. Vannak maguktól értetődő dolgok, amelyek nem szorulnak igazolásra. Boros János azzal indokolta a méricskélés szükségességét, hogy „Nem állhat senki a törvény fölött és a szabályok fölött és az akadémia szabályai fölött sem”. Ezen a ponton a filozófiai kutatóintézet vezetője még arra is képes volt, hogy a tapasztalati tudását („TGM több nyelven ír és beszél”) hátrább sorolja az intézeti rendszabályozás iránti tiszteleténél: „Vannak azonban olyan formai kérdések és problémák, amelyek mellett egy a Magyar Tudományos Akadémia intézetének vezetője (...) nem mehet el szó nélkül. Az egyik az, és ezt le is írja az újság, hogy Tamás Gáspár Miklósnak nincs nyelvvizsgája, sőt Tamás Gáspár Miklós valójában mind a mai napig nem mutatta be az egyetemi diplomáját”– mondta. Értsd: nem az az érdekes, amit mindenki – ő is – tud és ismer TGM nyelvtudásáról és iskolázottságáról, hanem az, hogy vannak bizonyos formai követelmények. Oké, ismerjük el: TGM nem az igazodás nagymestere, sőt. Ám az egyensúly kedvéért állítsuk fel ugyanezeket a formai követelményeket a magyar társadalom elé is, és nézzük, hogy vele kapcsolatban eleget tett-e a legalapvetőbbeknek. Mérlegeljünk. Magyarországon mindenkinek alapvető joga, hogy a munkájáért megfelelő ellenértéket kapjon, illetve amennyiben ezt nem kapta meg, akkor kárpótlásban részesüljön. Tamás Gáspár Miklós az előző rendszerben tíz éven át nem jutott olyan, intézményesen igazolható munkához, amely a Nyugdíjfolyósító Intézetnél beszámítható lenne a munkában töltött évei közé. Ezért hiába, hogy a rendszerváltás után már volt folyamatos munkaviszonya, a nyugdíjazáshoz szükséges évek számával ma nem rendelkezik. Tehát: olyan előnyugdíjasnak fogják tekinteni, aki valójában – pro forma – még nem jogosult az öregségi nyugdíjra, ezért annak csak a töredékét kaphatja meg. Boros Jánosnak ezt nem filozófusként, hanem igazgatóként, döntéshozóként kéne tudnia, ám ő vagy valóban nem tudja, vagy csak úgy tesz, mintha nem tudná. S e nemtudás birtokában meri kijelenteni: „Tamás Gáspár Miklósnak körülbelül ugyanannyi havi jövedelme lesz, mint eddig”. (...) A dolgok rendje – formája – úgy kívánta volna, hogy a rendszerváltó állam a rendszerváltás és az egyéb kárpótlások idején azért is adjon kárpótlást, ha emberek, TGM-hez hasonlóan, világnézeti-politikai okok miatt hátrányt szenvedtek a munkaviszonyaik terén. Mivel azonban a szóban forgó emberek társadalmi értéke, világnézeti hatása centivel nem mérhető, s nem szokásos, hanem sajátos „piaci termék”-ről van szó, az állam ennek formailag nem tudott eleget tenni. Tartalmilag azonban igen: a (centivel ugyancsak nem mérhető) szabadság egészének érvényesítését tekintette kárpótlásnak. És ezt az érintettek is elfogadták. A tényleges kárpótlások formai követelményeinek teljesítése ezután az egyes intézményekre van bízva: ott szokás finomhangolással hozzáilleszteni az egyéni értékeket az intézményi lehetőségekhez. Megismétlem: a lehetőségekhez, és nem a szabályok büntető oldalához. Ott szokás belátni, hogy ha valaki tíz évet feláldozott a járulékozható munkaviszonyából – gyakorlatilag a társadalomért és a demokrácia szabadságáért –, akkor a demokrácia szabadságának beálltával azt a tíz évet illik visszaadni neki. Ismerek olyan helyeket, ahol a nehézségek ellenére is megtették ezt, és az illetőt addig megtartották a munkaviszonyában, amíg el nem érte a bűvös 40 évet. (Ez ma a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati idő.) Így lett viszonylag teljes a kárpótlás mint forma. De ha ez követhetetlen megoldás – mert esetleg valóban mások, produktívabb fiatalok elől vesz el helyet –, akkor a gondot nem közvetlenül az intézményekben, hanem máshogy kell megoldani, de meg kell oldani. Azt pedig mindenképp el kell kerülni, hogy TGM-et bárki a nagy nyilvánosság előtt vállon veregesse. A helyzet kompenzálása híján lehet bár rendkívül szabályos az eljárás, mégis féloldalassá, vagyis formátlanná, méltánytalanná lesz. S hozzáteszem: egyúttal perverzebbé is. (...) „Gondoljon bele, hogy ez hova vezet” – kérdezett vissza Boros a riporternek, TGM „deviáns”, lepapírozatlan mivoltára utalva. Nem az a kérdés, hogy ez hová vezet. Az a kérdés: hová vezet, ha egy kormány értelmiségiek egzisztenciájával kezd játszadozni. Oda vezet, hogy például a filozófiai intézet vagy a kulturális tárca kurzuslovagjai saját kezűleg, maguk hívják elő a társadalomban mindig ott lévő, gondolkodás- és értelmiség ellenes szemléletmódot. Oda vezet, hogy a kormány társadalmi-politikai bázisa a nagyon járatlan, nagyon műveletlen és nagyon rosszindulatú állampolgárok buta gyülekezete lesz. Dehogyis jövő idő, hiszen már most az. Nem „vezet” semmi, rég megérkeztünk. galamus.hu Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 18.Szász vádol, Kelemen tisztázLemondásra szólította fel Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke Kelemen Hunor művelődésügyi minisztert, mivel szerinte a tárcavezető Adrian Păunescu temetésén mondott gyászbeszédében nemcsak az erdélyi magyarokat, hanem az európai értékeket sem képviselte. Lemondásra szólította fel Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke Kelemen Hunor művelődésügyi minisztert, mivel szerinte a tárcavezető Adrian Păunescu temetésén mondott gyászbeszédében nemcsak az erdélyi magyarokat, hanem az európai értékeket sem képviselte. „A román nemzeti-kommunista ideológia oszlopos tagjaként ismert Adrian Păunescu ifjúsági agymosó népünnepélyeket szervezett, 1989 után pedig a visszarendeződés és a sovén-nacionalista diskurzus híveként vált hírhedtté az erdélyi magyar közösség számára” – fogalmazott élesen Szász. „Szász Jenő manipulál, ferdít és valótlanságot állít, amikor azt nyilatkozza, hogy gyászbeszédet mondtam Adrian Păunescu temetésén” – reagált az MPP-s vádakra az RMDSZ hivatalából ideiglenesen felfüggesztett ügyvezető elnöke. Kelemen hangsúlyozta: nem tartózkodott az országban a temetés napján, így nem is vett részt rajta. Leszögezte, az az üzenet, amelyet Szász Jenő gyászbeszédnek vélt, csupán a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium hivatalos sajtószolgálatának rövid megemlékezése volt. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. november 18.Moldovai kritika Bukarest címére(MTI/AP) – Illegálisnak és alkotmányellenesnek nevezte szerdán Mihai Ghimpu, Moldova ügyvezető államfője a Romániával kötött határszerződést. Theodor Baconschi román külügyminiszter és Vlat Filat moldovai miniszterelnök múlt hét elején írta alá Bukarestben azt a dokumentumot, amely többek között a közös határ megjelölésének és karbantartásának módját szabályozza. A szerződés életbe lépéséhez még a moldovai parlament jóváhagyása szükséges. Ghimpu kifejtette: egyetért a megállapodásban foglaltakkal, azzal, hogy Romániának nincs területi követelése Moldovával szemben, viszont sérelmezi, hogy a szerződést az ő tudta és beleegyezése nélkül írták alá. A két ország közötti határszakasz ügyének rendezése már két évtizede húzódott. Traian Basescu államfő szerint a szerződés aláírása elnémítja majd a moldovai kommunista párt vezetőit, akik eddig azt hangoztatták, hogy Romániának revizionista törekvései vannak Moldovával szemben. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 18.Szentségtörés Paunescut Eminescuhoz hasonlítaniSzemélyes vélemény a "nemzet bárdjáról" Kerekes Károly RMDSZ-képviselő kedden a képviselőház plénumában egyéni véleményt fejtett ki az Adrian Paunescu halála körüli felhajtásról, amely, mint mondta, azt az érzést keltette benne, hogy "Romániát a kommunizmus iránti nosztalgiahullám lepte be", bár az államelnök nyilvánosan elítélte a bukott rezsimet. "Számomra, aki életem nagy részét a kommunista terror alatt éltem le (…), a "nagy" Adrian Paunescu a Ceausescu-kultusz egyik legkiemelkedőbb fenntartója volt és marad". A képviselő szerint az igazi nagyokhoz képest Paunescu csupán "egy érzelgős fűzfapoéta, s Eminescuhoz vagy a többi nagy költőhöz hasonlítani egyenesen szentségtörés". Elismeri: a tömegek melodramatikus irányításában zseni volt, meg tudta fertőzni a fiatalokat az "isteni Kondukátor" iránti imádattal, és a párt istenítésével. A könnyes arcokat nézve, mondta a továbbiakban, a hideg futkosott a hátán, s kiábrándítónak nevezte, hogy rabságban élő embereket vesznek rá arra, hogy stadionokban a szabadságról énekeljenek, hogy ódákat zengedezzenek a békéről, miközben az emberek elleni "háború" alattomban elkezdődött. S elítélendőnek nevezte, hogy "egy ilyen embert a román nyelv hősének és nem az elárulójának, nem az agresszort kiszolgáló kettős ügynöknek neveznek". A képviselő ezután rámutatott: ő maga is egy olyan kisebbség tagja, amely ellen nemegyszer intézett gyűlölettel teli támadást a nemzeti kommunizmus főmuftija. Ezért aggasztja a televíziók által elkábított emberek passzivitása, miközben a Paunescuról szóló dicshimnuszokat hallgatják, s számos politikus, élen az államfővel, kondoleált a költő koporsójánál. Kerekes felteszi a költői kérdést: hogyan lehet értelmezni ezt a gesztust, mikor öt évvel ezelőtt a parlamentben, amikor felolvasta a Tismaneanu-jelentést, Traian Basescu Adrian Paunescut a "kriminális és illegitim rezsim" nyílt támogatójának nevezte. "Aggaszt, hogy a politikai elit újra lépéshátrányba került. Még ha ez a nosztalgiahullám ártalmas is a többségre nézve, nem akarja tudatosítani ezt a jelenséget. Inkább azok mellé sorakozik fel, akik idealizálják a hamisságot és a méltóság hiányát erénynek nevezik" – mondta végül Kerekes Károly. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
