1993-ban hozták létre Szamosújváron a Téka Művelődési Alapítványt, hogy korszerű értékközvetítést szervezzenek a város magyarsága számára. Az eltelt tizenöt év alatt az alapítvány megőrizte a kezdeti célkitűzéseket. Január 10-én a központ konferenciatermében ünnepi megemlékezést tartottak. Balázs-Bécsi Attila alapítványi elnök visszatekintett, sok munka volt az első táncház megszervezésétől 2008-ig, amikor munkájukat Kötő József, az EMKE tiszteletbeli elnöke úgy jellemezte, hogy tevékenységük megkerülhetetlen fejezete lesz az erdélyi magyar közösség 1989 utáni intézménytörténetének, a magyar élet végvárait építették fel. 1992-ben megalapították a Kaláka néptánc-együttest, 1995-ben már beköltözhettek a Téka Művelődési Központba, amelyet 1997-ben hivatalosan is felavattak; 2000-ben csatlakoztak a Mezőségi Szórványprogramhoz; 2002-ben létrejött a Téka Szórványkollégium; 2004 és 2006 között megépült az új kollégium; 2006-ban és 2008-ban Feketelakon házakat vásároltak tájház berendezése céljából. 2006–2008-ban beindult a Magyariskola Projekt. A Téka-alapítvány képviselettel rendelkezik a Kárpát-medencei Szórvány Tanácsban. Tavaly az alapítvány az anyaországban megkapta a nemzeti jelentőségű intézményi státust. Az ünnepi közgyűlésen tisztújítást is tartottak, Balázs-Bécsi Attila maradt az elnöki funkcióban, az elnökségi tagok pedig a következők: Póka Enikő, Kulcsár Ildikó, Fodor Zoltán és Marha Tibor. Külön szakosztályt alapítottak középiskolás diákok számára. /Tizenöt éves a Téka Művelődési és Oktatási Központ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2009. január 14.
A szlovákiai helyzet, a Szerbiában történtek, na meg romániai sunyi technikák melyekkel a magyarság ellen dolgoznak, mind arra utalnak, hogy a kisantant feltámad a magyarsággal szemben. – Folyik a Kárpát-medencében a magyar ingatlanok felvásárlása idegnek által. Székely autonómia legyen, de kiknek, ha a székely adja el a földjét a románoknak. Miért engedjük át földjeinket idegeneknek? Ezt csak egy olyan nép teszi, amelynek a vitalitásával, élni akarásával gondok vannak, írta Nagy Attila. Nekünk vannak időközönkénti szabadságharcaink, amikre büszkék vagyunk, de a folyamatos vitalitásunkkal vannak gondok. Mi magyarok, kisebbségiek, megmaradásunk zálogát, a megtartó erőt az intézményeinkben látjuk. Ebben van is igazság meg nincs is. A kisebbségi intézmények is csak formák, ami nem tartalom. A megtartó erő nem az intézmények, hanem a bennünk lévő láthatatlan belső, amiből a vitalitás forrásozik. Egy nép autonómiája abban nyilvánul meg, hogy az ellene irányuló, létét fenyegető támadásokra spontán önvédelmi reflexekkel képes válaszolni. Ahol a megtartó erő a belső, ott az értékek is belül vannak és nem egy olyan Európában, amelyet Hamvas Béla tévútnak nevezett. „Ameddig a nép megtűr nemzetet károsító gyurcsányokat és markóbélákat, addig nincs megújulás, de az csak a kezdet lenne, mert sokat kéne még sepregetni. ”Amikor szétszedték Nagy-Magyarországot a nemzetiségiek, akkor a jogaikra hivatkoztak. A cikkíró szerint követelnünk kell Trianon revízióját és a többségében, meg a szórványban élő magyarságnak a jogát, hogy önálló államban éljen, vagy Erdély esetében egy több nemzetiségű államban, vagyis egy független Erdélyben, egy Székely Köztársasággal a szélében. Azonban ezt csak egy olyan nép tudja kiharcolni, melynek a megtartó ereje a belső. És a belső megtartó ereje nélkül egy nép a saját államában is elveszhet, lásd a mai Magyarország. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Trianon revíziója. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./
2009. január 19.
Az ökuménia és határok feletti szellemiség jegyében gyűltek össze Érd és Nyíradony után Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székházának dísztermében a harmadik Van kiút... elnevezésű fórum résztvevői. A magyarság felekezeteken átívelő lelki kohéziójáról szóló konferencia előadói között volt Weisz Péter, a Barankovics István Izraelita Műhely elnöke, Tasó László, Nyíradony polgármestere, Papp Lajos szívsebész, Radnóti Zoltán főrabbi, Kiss Rigó László Szeged-csanádi római katolikus megyés püspök, Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Szeverényi János, az evangélikus misszió vezetője. Az előadók mindegyike a magyar társadalom morális válságáról értekezett, és az Istenhez való fordulásban, illetve a konzervatív értékek megerősítésében látták a kiút lehetőségét. Weisz Péter bejelentette: a Barankovics-műhely a Szent István és az Október 23. Alapítvánnyal együtt 300 ezer forintot ajánl fel a csángó gyermekek magyar nyelvre taníttatására. Jókai Anna írónő a konzervativizmus és az Istenhez való visszatérés fontosságát hangsúlyozta, Bene Éva, a Magyar Konzervatív Alapítvány képviselője pedig a Magyarországon zajló indirekt népirtásról beszélt, melyre egy esetleges „transzszilván transzfúzió” jelenthet megoldást. Mikola István volt egészségügyi miniszter az identitást, a szolidaritást, a családot és a hitet jelölte meg mint a nemzet lelki energiája visszanyerésének módját. Tempfli József megyés püspök az összetartás fontosságát, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök pedig azt hangsúlyozta: ideje lenne véget vetni az önsajnálatnak, „könnyekből nem lehet jövőt építeni. ” Szöőr Anna, az Október 23. Alapítvány vezetője a „vörös deviancia” elleni harc fontosságáról beszélt, Szeverényi János, az evangélikus misszió vezetője szintén a hit fontosságáról ejtett szót, majd zárszavában Székelyhídi Ágoston közíró, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében arra hívta fel a figyelmet, hogy a 15 millió magyar ma már valójában körülbelül 13,6 millió. /Fried Noémi Lujza: Ökumenikus konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./ Világi és egyházi meghívottak fejtették ki álláspontjukat, megoldási lehetőségeket villantva fel a nemzetfogyás megállítására a Van kiút konferenciasorozat harmadik állomásán. Jókai Anna írónő elmondta, hogy ha spirituális gyökereinket elveszítjük, még a jó szándékú politikai cselekedet is meddő marad. Tőkés László püspök a határokon átívelő szellemi kapcsolat megnyilvánulásaként jellemezte a találkozót. Mikola István volt egészségügyi miniszter kifejtette, a nemzet legnagyobb gondja, hogy elfogytak kollektív tudattalanjából a nemzeterősítő energiák, a neoliberális irányzat éppen ezeket az alapvető értékeket kezdte ki. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök az összetartásban látta a megmaradást, míg Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök arra figyelmeztetett, hogy könnyekből nem lehet jövőt teremteni, ezért ideje felhagyni az önsajnálattal. /D. Mészáros Elek: Kiútkeresés táblaavatóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2009. január 21.
A Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok támogatásának minőségi megújítását, a határon túli magyarság számára megpályázható Szülőföld Alap működésének modernizációját, illetve megpályázható összegének emelését, a külhoni magyarok fesztiváljának bővítését, valamint az Európai Területi Együttműködési Csoportosulások létrejöttének elősegítését jelölte meg a nemzetpolitika idei célkitűzéseinek Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára január 20-án Budapesten. A szakállamtitkárság további tervei között a szórványban élő magyarság alapvető problémáinak régiónkénti meghatározása is szerepel. Gémesi Ferenc külön kiemelte a Kárpát-medencén kívüli, azaz a nyugati magyarság ügyét, velük a magyar kormány a rendszerváltás óta nem foglalkozott, pedig – mint mondta – komoly igény van arra, hogy a már nem Magyarországon születettek is megismerjék a magyar kultúrát. Az egész világot sújtó gazdasági válság nincs hatással az idei évben adandó támogatások összegére, az oktatás-nevelési támogatás összege és támogatottsági köre várhatóan a 2007/2008-as tanév szerint alakul. Így Románia 123 ezer tanulója és majdnem hatezer hallgatója több mint 2 milliárd 700 millió forintos támogatáshoz juthat. Nem változik a Nemzeti Jelentőségi Intézmények és Programok keretében támogatottak köre sem, Románia, csakúgy, mint az előző három évben, idén is összesen 386 millió forintot kap, amelyből 200 millió a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet illeti. Nagy Imre, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója a pályázati úton elnyerhető támogatások helyzetét ismertette, s mint kiderült, a tervek szerint az alap forrása idén 100 millió forinttal nőhet. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója a fejlesztéspolitika kapcsán az Európai Területi Együttműködési Csoportosulások létrejöttének elősegítését hangsúlyozta, mely az Európai Unió új területi együttműködési rendszerébe illeszkedő, a határok két oldalán fekvő önkormányzatok részvételével létrehozott sajátos intézmény. 2009-ben a magyar–román határon: Szatmárnémeti–Csenger–Nagyecsed, Nagykároly–Nyírbátor, valamint Nagyvárad–Debrecen térség között szeretnének kialakítani ilyen csoportosulásokat, mely főként a közút- és a vasúti hálózat fejlesztésével, és a határ két oldalán álló intézmények együttműködésével jár, így hozva létre a „Varratmentes Európát”. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Válságban sem csökken a támogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2009. január 22.
A magyar kultúra napja tiszteletére az idén 20 éves fennállását ünneplő felvidéki Palóc Társaság 13. alkalommal hirdetett pályázatot általános és középiskolás diákok számára. A Kárpát-medencében élő és tanuló pályázók öt országból jelentkeztek pályamunkákkal, az ünnepélyes eredményhirdetést január 18-án, vasárnap tartották a Magyar Kultúra Alapítvány székházában Budapesten. Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Kiss Dénes, a Magyar Írók Egyesületének és az Országos Trianon Társaságnak az elnöke a magyarság eredetéről tartott előadást. A pályamunkákat egy szakmai bizottság bírálta el, melynek elnöke Kolczonay Katalin egyetemi tanár volt. A Szatmári Református Gimnázium két diákja is második díjat nyert a pályázaton. /Szatmári nyertesek a Palóc Társaság vetélkedőjén. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 22./
2009. január 22.
A Sorstalanság írója, Kertész Imre az irodalmi Nobel-díj kitüntetettje lett. Az erdélyi magyar sorstalanság kiváló írója, Wass Albert nem kapta meg az elismerést, magyar állampolgárságát sem adták vissza. A Kard és kasza, Adjátok vissza a hegyeimet és még számtalan, erdélyi témájú könyv szerzője úgy halt meg, hogy sosem láthatta viszont szeretett hazáját, Erdélyt. Ráadásul egyik legnagyobb nemzeti elkötelezettségű írónkra rásütik a háborús bűnös bélyeget, jegyezte meg a cikkíró. A nemzetet összefűző szálakat szétszaggató, a szellemi és lelki szolidaritást sárba tipró, a Kárpát-medencei magyarságot sorstalanságra ítélő magyar kormány, a jelenlegi politikum nem fog kiállni Erdély halálában is üldözött írója mellett. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében októberben megtartott Wass Albert-megemlékezések bizonyították, hogy a civil társadalom képviselői, a nemzeti értékek iránt elkötelezett ifjúsági szervezetek egyértelműen állást foglalnak a Kárpát-medencei magyarság mellett. A marosvécsi Helikon-asztal melletti Wass Albert-sír a megmaradás szimbóluma marad, akkor is, ha lakóját a törvény erejével üldözik. /Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak: Sorstalanság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./
2009. január 26.
Idén is kitűnő énekesek neveztek be a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyre, melynek döntőjét – a hagyományokhoz híven – Szatmárnémetiben, a filharmóniában tartották. Az első helyen a délvidéki Kupuszináról érkezett Csizmadia Anna végzett, a második díjat a csángóföldi Pusztina képviseletében Tamás Julianna nyerte, a harmadik pedig magyarországi versenyző lett: a nagykőrösi Tóth Orsolya. A romániai országos magyar kulturális szervezetek azonban nem vállalták fel a területi döntők szervezését, pedig a segítségükkel akár tömegmozgalommá is válhatna a hagyományápoló vetélkedő. /Babos Krisztina: Színvonalas népdaléneklési verseny. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./ Tizennyolc évéhez méltón felnőtt ez a verseny és mind tartalmában, mind pedig résztvevőinek számában a legrangosabbak közé tartozik – mondta Olsvai Imre kolozsvári akadémiai népzenekutató, a Szatmárnémetiben tizennyolcadik alkalommal megrendezett Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési vetélkedő zsűrijének elnöke. Egy másik ismert szakember, Birinyi József budapesti népzenekutató és egyetemi tanár megerősítette Olsvai Imre véleményét. /Sike Lajos: A népdal ünnepe Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2009. január 27.
Kétszáznál több gyermek, sok-sok lelkes munkatárs köszöntötte a hétvégén bensőséges ünnepség keretében az 50. életévét betöltő Böjte Csaba ferences atyát, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökét, akit ma már Kárpát-medence-szerte az árvák és családi fészekből kieső gyermekek megmentőjeként tartanak számon. A világ „a jó Isten ajándéka. Ő ajándékozott meg minket az élettel, ő helyezett minket ide, a Kárpát-medencének ennek a hűvösebb csücskébe, ő adta a szüleinket, barátainkat és ha az ember ajándékot kap, akkor örülnie kellene és hálát adnia” – vallja az ünnepelt. Ezerhatszáz gyermekről gondoskodik az alapítvány, de a gyermekek száma a hideg időkben egyre növekszik. Ha egy-egy átfázott kisgyermeket hoz be a rendőrség, a hatóság vagy egy plébános, Böjte Csaba nem tud nemet mondani. Jelenleg több mint 50 házuk van Erdélyben. Elmondta, sokan azonosítják őt az alapítvánnyal, de tudni kell, hogy ez az egész nem működne így, ha nem volna közel 180 nagyszerű munkatársa, ha nem volnának önzetlen segítői szerte a világon. tudatosan, közösen kell építkeznünk. Az erdély. ma felmérést készített, hogy kit olvasnak szívesen az emberek az interneten és a szavazók több mint 50 százaléka Böjte Csabát jelölte be. „Jelezték, hogy azért igény van az emberi szóra, a szeretetre, megértésre, a lelkük mélyén vágynak erre. Ez mind azt jelenti, hogy végül is szép ez a világ” – hangoztatta a szerzetes. /Gáspár-Barra Réka: Kinyitni a világ ablakait. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./
2009. február 2.
A Pécska–Battonya vasútvonal újraépítésére irányuló törekvések is napirendre kerültek a hétvégén Battonyán, ahol Winkler Gyula EP képviselő megbeszélést folytatott Karsai József, battonyai polgármesterrel és Traján Kresztával, a magyarországi Országos Román Kisebbségi Önkormányzat elnökével. Traján Kreszta elismeréssel nyilatkozott az RMDSZ képviselők által kifejtett brüsszeli kisebbségvédelmi törekvésekről. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tavaly ősszel készített átfogó tanulmányt a XX. században felszámolt magyar határ menti kommunikációs vonalak felélesztéséről. Nagy jelentősége lenne a Trianon, illetve a második világháború során felszámolt közlekedési vonalak újraépítésének. A román-magyar határszakaszon is közel 20 ilyen köz- és vasúti átkelőt vettek leltárba. A Pécska-Battonya vasút a gazdaságilag indokolt kommunikációs vonalak szférájába esett – mondta Winkler Gyula. A határ menti operatív program finanszírozására az Európai Bizottság jóvá hagyott egy 450 millió eurós keretet, amelyből többek közt a Pécska-Battonya vasút újraépítése is megvalósulhat. /Gáspár-Barra Réka: A Pécska–Battonya vasútvonal is napirendre került. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2009. február 6.
A magyar kultúra napját ünnepelték Tordaszentlászlón a részben felújított Művelődési Házban és a hozzáépített új konferenciateremben, többek között a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület szervezésben. Fellépett a Tordaszentlászlói Kórus, a fúvószenekar, a műkedvelő színtársulat és a hagyományőrző tánccsoport. Boldizsár Zeyk Zoltán magyar–angol szakos tanár vetítettképes előadást tartott a Szent Koronáról és a Szent Korona tanról. Tamás Gebe András, a község polgármestere bemutatta a Kárpát-medence öt magyar településének Ezeréves kötelék című programját is, amelyet a magyarországi Hejce és testvértelepülése, a szlovákiai Debrőd kezdeményezett – közülük Hejce ezeréves fennállását ünnepeli az idén. Ebbe a programba bevonták Tordaszentlászlót, továbbá a horvátországi Dályhegy, a szlovéniai Hodos településeket, valamint ezek környékét. A kétéves program pénzügyi támogatója az Európai Unió. A projekt a kárpát-medencei régiók és kultúrák kölcsönös megismerését és megismertetését segíti elő. /Boldizsár Zeyk Imre: Tordaszentlászló – Ezeréves kötelék. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2009. február 7.
Orbán Balázsra emlékeznek több helyen, szülőfalujában, Székelylengyelfalván február 7-én, Székelyudvarhely főterén pedig, ahol 1995-től áll a Hunyadi László megmintázta egész alakos Orbán Balázs-szobor, február 8-án. Szerte a Kárpát-medencében felidézik „a legnagyobb székely” helytállását, értékes életművét. A veszprémi PéterPál Könyvkiadó közelmúltban megjelentetett szép kötete, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély – Székelyföld felcímű honismereti album sorozatának 24. darabja Orbán Balázsnak állít méltó emléket. /N. M. K. : Orbán Balázsra emlékezünk. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./
2009. február 11.
„...a helyi magyar közösségek nyelvet váltottak: a magyart a románra cserélték. Az elveszett nyelv kevésbé volt fontos, mint a földben levő arany” – áll Péntek János Változó kor(unk) – változó nyelv(ünk) című tanulmánya előtt a Korunk legfrissebb, januári számában. Az anyanyelvvel foglalkozik elsősorban a kolozsvári szépirodalmi folyóirat. A lapszám egyaránt tárgyalja a szórványban, kisebbségben élők fokozatos nyelvvesztését, identitásuk és ezzel együtt anyanyelvük változását, de fontos szerepet kapnak a szaknyelvvel kapcsolatos problémák is. Péntek János írta: „a magyarul beszélők szempontjából a magyar nyelv mozgása a 20. században kedvezőtlen: végig regresszióban volt, és ez a tendencia máig tart; az anyaországi és a külső régióbeli változatok szétfejlődtek, ez utóbbiak részben le is épültek, és fokozottan teret veszítettek. A 20. század harmadik évtizedétől a demográfiai és területi térvesztés folyamatos, és egyelőre ütemében sem lassul. Vigasztaló lehet az a statisztikai adat, hogy csökkenő arányban ugyan, de még mindig a magyarnak van a legtöbb anyanyelvi beszélője a Kárpát-medence össznépességében: 39,7%. ” /Nagy Botond: A szó és amit beleképzelünk. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./
2009. február 18.
Érdemes lenne felülvizsgálni az Országgyűlés határozatát a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) ügyében – mondta Göncz Kinga külügyminiszter február 17-én Budapesten, miután tárgyalt szlovák partnerével. Göncz emlékeztetett: hamarosan egyéves lesz a parlamenti határozat, ebből az alkalomból meg kellene nézni, hogy milyen mértékben szolgálja azt a célt, amelynek érdekében megszületett. Hozzátette: a határozat visszavonásáról nincs szó. A külügyminiszter szerint a határozat egy-egy mondata sért érzékenységeket Szlovákiában, miközben más szomszédos ország nem kifogásolta a döntést. „A KMKF-ről szóló parlamenti határozat célja, hogy szolgálja a két ország kapcsolatait, és nem az, hogy nehezítse – tette hozzá. Arra a kérdésére, hogy a szlovák félnek is gesztusokat kellene-e tennie, Göncz azt mondta: „a nagylelkűség nem mindig vár azonnali viszonzást, megtehetjük azt, hogy mi vagyunk érzékenyebbek”. Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter azt mondta: Szlovákiának továbbra is problémái vannak a KMKF országgyűlési intézményesítése miatt. Lajcák arra reagálva, hogy kollégája alkotmánybírósághoz fordulna a másodszor is elfogadott szlovák tankönyvtörvény miatt, közölte, az oktatási miniszternek is be kell tartania a törvényeket. /Felülvizsgált KMKF? = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./ A Fidesz szerint semmi ok nincs a KMKF-határozat felülvizsgálatára. Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa Göncz Kinga kijelentésére reagálva közölte: a KMKF működése sikertörténet, semmi ok nincs arra, hogy felülvizsgálják az Országgyűlés egy évvel ezelőtt elfogadott határozatát. A politikus szerint teljes egység van a parlamenti pártok között a KMKF-fel kapcsolatos országgyűlési határozat ügyében. Ez alapvetően a parlament szerve, és a kormányzat ezekben a kérdésekben jobban teszi, ha körültekintőbben nyilatkozik. Az Országgyűlés tavaly március 3-án fogadta el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló határozatot; a dokumentum alapján a KMKF-et a parlament saját állandó intézményének tekinti. Erre reagálva a szlovák parlament november 4-én hozta meg azt a határozatot, amely szerint a szlovák törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje égisze alatt létrehozott testület munkájában. A KMKF létét és tevékenységét az MKP fontosnak tartja, működésében a jövőben is részt fog venni – olvasható a párt közleményében. Amennyiben a magyar Országgyűlés pártjai úgy döntenek, hogy a KMKF tevékenységével kapcsolatos alapdokumentumok valamelyikét bővítik vagy pontosítják, az MKP azt tudomásul veszi, ám azt kéri, az esetleges változtatás előtt a magyar pártok egyeztessenek annak tartalmáról a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. /Göncz felülvizsgálná a határozatot (Magyar–szlovák viszony). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./
2009. február 19.
A regionális szintű együttműködés kérdései is szerepeltek Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke február 18-i bukaresti tárgyalásain, amelyeken az infrastrukturális fejlesztés, a gázvezeték és az autópálya-építés témáját egyaránt érintették a felek. Szili Katalin Roberta Anastaséval, illetve Mircea Geoanával, a román képviselőház és a szenátus elnökével ült közös asztalhoz, majd Emil Boc miniszterelnökkel tanácskozott, délután pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti frakcióival találkozott. Szili Katalin a találkozó után elmondta: román partnerével megállapodtak abban, hogy folytatják a parlamenti elnökök félévenkénti találkozóinak sorát. Emil Boc miniszterelnök arról biztosította a magyar vendéget, hogy kormánya szeretné folytatni az együttműködést a magyar kormánnyal, ennek keretében folytatnák a közös kormányülések gyakorlatát. /Elkezdték a kisebbségi törvény vitáját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./ „Ez a kérdés nincs napirenden” – reagált Bukarestben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Göncz Kinga külügyminiszternek egy nappal korábban tett nyilatkozatára, melyben azt mondta, módosítani kellene a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF). A magyar diplomata Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter budapesti látogatását követően beszélt erről. A KMKF szerepét ugyanakkor Markó Béla úgy értékelte, hogy az „mára már nemcsak ünnepi testület, hanem egy olyan intézmény, amely közös koncepciókat képes kidolgozni”, „tovább kell vinni ebben a formában, és gazdagítani kell a munkáját”. Traian Basescu államfő hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolatokban az RMDSZ továbbra is megkerülhetetlen tényező. Hivatalos látogatása végén Szili Katalin még megkoszorúzta a Veszprémben meggyilkolt Marian Cozma kézilabda-játékos sírját is. /Mihály László: Lesz még közös kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./ A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára (KMKF) mostani formájában továbbra is szükség van, gazdagítani kell munkáját – jelentette ki Bukarestben Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, miután megbeszéléseket folytatott Szili Katalinnal. Markó Béla felhívta a figyelmet Szili Katalin szerepére a KMKF létrehozásában, amely – mint fogalmazott – ma már nem pusztán ünnepi testület, hanem olyan intézmény, amely közös elképzeléseket dolgoz ki. Az RMDSZ új parlamenti csoportjának az a véleménye, hogy a KMKF nagyon fontos intézmény, azt ebben a formában fenn kell tartani, gazdagítani kell munkáját – tette hozzá Markó. /Markó: a KMKF-re továbbra is szükség van ebben a formában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./
2009. február 20.
A „Kárpát-medencei Képviselők Fóruma hat éve működik, ez egy jól bejáratott formája az együttműködésnek, és pontosan azért, mert a parlamenti erők nagy része – egyet kivéve – támogatja, annak a záloga is megvan, hogy tovább fog működni” – jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Bukaresti látogatása alkalmával megbeszélést folytatott Traian Basescu államfővel is. Szili Katalin elmondta, az államfő abban az összefüggésben beszélt a Kovászna és Hargita megye térségeinek a fejlesztéséről, ami alapvetően a decentralizáció és a helyi autonómia kérdéseit jelenti. Emil Boc De miniszterelnök megerősítette, hogy az észak-erdélyi autópálya építésében és a határ menti térségek infrastruktúra-fejlesztésében érdekeltek, és ezek meg fognak valósulni. /Mihály László: „Bejáratott intézmény a KMKF” = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2009. február 20.
Göncz Kinga külügyminiszter magánvéleményét ismertette a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával kapcsolatban (KMKF) február 17-én Budapesten – ezen az állásponton van a magyar külügyminisztérium. Göncz Kinga szerint a KMKF-et át kellene alakítani. Szili Katalin, az Országgyűlés és a KMKF elnöke nem kívánta kommentálni Göncz Kinga kijelentését. Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának MSZP-s alelnöke kifejtette: „Rendkívül hasznos a KMKF intézménye, jól is működik. ” /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Magánvélemény volt a Gönczé? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2009. február 23.
Az európai parlamenti választásokon bejegyzendő „magyar összefogás” listájáról, az erdélyi autonómia-törekvések közös képviseletéről, valamint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozásáról írt alá megállapodást február 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az EMNT elnöke. Tőkés László szerint a megállapodás nem párt-, hanem nemzeti érdeket szolgál. Azok, akik emiatt őt megalkuvással, elveinek feladásával vádolják, szem elől tévesztik, hogy az erdélyi magyarság ügye elsősorban erkölcsi kérdés. Tőkés László ezzel arra utalt, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a polgári oldal más szervezetei is bírálták őt amiatt, hogy az RMDSZ-szel kiegyezett. Markó a két szervezet több vezetője, a történelmi magyar egyházak képviselői és újságírók jelenlétében emlékeztetett: többször próbálkoztak az egyezség megkötésével az RMDSZ és a szövetségen kívüli politikai áramlatok leghitelesebb képviselőjének tekintett Tőkés László között. Az SZNT és az MPP a szavazáson nem vett részt. Az ülésén jelen volt Szász Jenő MPP-elnök és EMNT-alelnök is, de ő sem szavazott. Az aláírt dokumentumok a két szervezet együttműködését, illetve a júniusi EP-választásokon történő együttes jelöltállítást szabályozzák. Az egyik az erdélyi magyarság kollektív identitásának megőrzését és gazdagítását, a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómia-formák elismertetését tekinti fontos célnak, és ennek közös képviseletét írja elő. Az EP-választásokra összeállítják a „magyar összefogás listáját”, s azt az RMDSZ nevében jegyeztetik be. A jelöltek 75 százalékát az RMDSZ, 25 százalékát pedig az EMNT nevezi meg. A listát Tőkés László vezeti, a második és harmadik helyre az RMDSZ, a negyedik helyre pedig az EMNT nevezi meg a jelölt személyét, A másik megállapodás az EMEF létrehozásáról szól. A testület paritásos alapon jön létre, tagjainak felét az RMDSZ, másik felét az EMNT elnöke jelöli (hat-hat személyt). /Markó és Tőkés aláírta a magyar összefogás megállapodását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./ Tőkés László kifejtette: európai parlamenti képviselőként nyilvánvalóvá vált számára, hogy az együttműködés nélkül nem lehet eredményeket elérni, nem lehet autonómiát, magyar nyelvű felsőoktatást teremteni, rendezni a csángók problémáit, és az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdéseit. Markó Béla és Tőkés László aláírta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozásáról szóló dokumentumot is, a testületnek a közös autonómiakoncepció kidolgozása, és a fontos stratégiai kérdések megvitatása lesz a feladata. Az SZNT úgy döntött, hogy kilép az EMNT-ből, ennek egyik oka pedig az RMDSZ-szel közösen állítani tervezett jelöltlista. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint a „függetlenedés” oka nem csupán a közös listaállítás, hanem az SZNT és az EMNT eltérő elképzelései a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. Az SZNT elnöke szerint a szervezet továbbra is együttműködik majd az EMNT-vel, és értékeli Tőkés László munkáját az Európai Parlamentben. /Aláírták a közös jelöltállításról szóló EMNT-RMDSZ megállapodást. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./ A megállapodás szövege: Koalíciós MEGÁLLAPODÁS a közösségi autonómia-formák közös képviselete és az európai parlamenti választásokon való együttműködés érdekében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között: Tudatában annak, hogy az erdélyi magyarság kollektív identitásának megőrzése és gazdagítása, a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómia-formák elismertetése szempontjából kulcsfontosságú az autonómia-program egységes megjelenítése és következetes képviselete, Felismerve a politikai pluralizmus és az abból eredő verseny korlátait egy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség érdekeinek érvényesítése esetében, Azon meggyőződés által vezérelve, hogy az erdélyi magyarság stratégiai céljainak érvényesítéséhez önálló külpolitikai fellépésre van szükség, az európai parlamenti képviselet pedig a közösségi érdekvédelem egyik legfontosabb külpolitikai eszköze, amelynek tükröznie kell a közösség sokszínűségét és egységét, Egyetértve abban, hogy közös fellépéssel az erdélyi magyarok európai parlamenti képviselete erősebb lehet, A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megállapodik a következőkben: I. Az azonnali és távlati közösségi célok tisztázása, kiemelten az autonómia-törekvések összehangolása és közös képviselete érdekében: 1. Közösen hozzák létre az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), melynek működését külön megállapodás szabályozza. Az EMEF április hónap elején alakul meg. Az EMEF keretében keresik a megoldást arra, hogy az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája intézményrendszerének megvalósítására és működtetésére hivatott Kulturális Autonómia Tanácsát (KAT) közösen hozzák létre. Az RMDSZ a szövetség soron következő – 2009. áprilisi – kongresszusán napirendre tűzi az erre vonatkozó határozatok módosítását, az EMNT pedig soron következő – 2009. áprilisi – plenáris ülésén erre vonatkozó határozatot fogad el. Az RMDSZ és az EMNT közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek feladata cselekvési terv kidolgozása és a konkrét lépések összehangolása a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása érdekében. Az érintett önkormányzatokkal együttműködve, közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek feladata cselekvési terv kidolgozása és a konkrét lépések összehangolása a magyar többségű, illetve jelentős magyar lakosságú közigazgatási egységek sajátos jogállásának elismertetése érdekében. 1. Támogatják a székelyföldi önkormányzati elöljárók által kezdeményezett Székelyföldi Memorandum gondolatát, és vállalják annak képviseletét a különböző hazai és nemzetközi fórumokon. Hasonló jellegű memorandum kidolgozását kezdeményezik az interetnikus környezetben és a szórványban élő erdélyi magyar közösségek sajátos problémáinak bemutatására, és vállalják ennek képviseletét a különböző hazai és nemzetközi fórumokon. 2. Az RMDSZ által kidolgozott és a Velencei Bizottság által pozitívan véleményezett törvénytervezetet az EMNT két erre vonatkozó tervezetének rendelkezéseivel összehangolva, közösen lépnek fel egy olyan kisebbségi törvény elfogadása érdekében, amely megteremti a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának jogi kereteit. 3. Az RMDSZ együttműködik a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanáccsal, és megvizsgálja teljes jogú tagként való részvételének lehetőségét ebben a testületben. II. Az EP-választásokon való közös fellépés érdekében: 1. Az RMDSZ és az EMNT belső koalíciós jelölt-listát állít a 2009. június 7-én tartandó EP-választásokon „Magyar összefogás” név alatt. 2. A hatályos törvényes feltételeket mérlegelve, a belső koalíció jogi keretét az RMDSZ jogi személyisége adja, tehát „A magyar összefogás listáját” az RMDSZ nevében, a tulipán jele alatt jegyeztetik be, politikai tartalmát a jelen megállapodásban megfogalmazottak határozzák meg. 3. „A magyar összefogás listáján” szereplő jelöltek 75%-át az RMDSZ, 25%-át az EMNT nevezi meg. A belső koalíciós partnerrel való egyeztetés után, mindkét szervezet maga dönt jelöltjeiről. A jelölési folyamat során a felek kötelezően érvényesítik a Temesvári kiáltvány 8. pontjában megfogalmazottakat. „A magyar összefogás listáját” Tőkés László, az EMNT elnöke vezeti. 4. „A magyar összefogás listájának” 2. és 3. helyére az RMDSZ, 4. helyére az EMNT nevezi meg a jelöltek személyét. 5. A lista többi helyére a felek felváltva nevezik meg a jelölteket, a fenti arány tiszteletben tartásával. A felek vállalják, hogy időközi mandátumcserék esetében is megtartják a választásokon kialakult mandátumarányt. A választók minél hatékonyabb mozgósítása érdekében a felek saját kampánystábbal rendelkeznek, és önállóan kampányolnak, de kampányrendezvényeiket összehangolják. A különböző elképzelések összehangolására, valamint a közös fellépések megtervezésére és kivitelezésére kampányegyeztető bizottság alakul, amelybe mindkét fél 3 – 3 személyt javasol. A hivatalos szavazócédula kivételével az összes kampány-kiadványon, illetve nyomtatott és audiovizuális kampány-eszközön feltüntetendő az RMDSZ és az EMNT jele, továbbá a „magyar összefogás” felirata. Az RMDSZ és az EMNT egyaránt kiveszik a részüket az induláshoz szükséges támogató aláírások összegyűjtéséből, illetve a kampány finanszírozásából. Közös munkacsoport dolgozza ki a „Magyar összefogás” – RMDSZ-EMNT-belső koalíció európai választási keretprogramját, az alábbi sarokpontok szerint: a. a különböző közösségi autonómia-formák nemzetközi képviselete; Románia EU-tagságából eredő lehetőségek kiaknázása Erdély modernizációja érdekében; a régiók Európája, valamint ezen belül Erdély és Kelet-Közép-Európa felértékelése az EU reformfolyamatában; A közös választási program véglegesítésénél a felek képviselői egyetértési jogot gyakorolnak. 6. A RMDSZ és az EMNT által nevesített jelöltek a választási kampányban a közös választási program mellett a saját értékrendjüket, célkitűzéseiket és prioritásaikat képviselik. A megválasztott európai parlamenti képviselők saját szervezetüknek tartoznak felelősséggel, de keresik a konzultációs lehetőségeket és a konszenzust a magyar közösséget érintő ügyekben. „A Magyar összefogás listáját” 2009. március 23-ig véglegesíti az RMDSZ és az EMNT. Az RMDSZ nevében az EMNT nevében Markó Béla. elnök; Tőkés László, elnök. Marosvásárhely, 2009. február 22. MEGÁLLAPODÁS az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozásáról Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének és érdekvédelmének hatékony működtetése szükségessé teszi egy hiteles egyeztető fórum létrehozását, olymódon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége a politikai sokszínűség hasznosításával tovább erősödjék. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megállapodik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (továbbiakban EMEF) létrehozásában. 1. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Működésének elvi alapjai: a bizalom és a közösségi szolidaritás helyreállítása, a választói akarat és a demokrácia szabályainak tiszteletben tartása, a munkamegosztás és esetenként az egységes fellépés a közösségi érdekérvényesítésben, a konszenzusalapú döntéshozatal. 2. Az EMEF paritásos alapon jön létre. Tagjainak felét az RMDSZ elnöke, felét az EMNT elnöke jelöli. Az EMEF, a két szervezet elnökén kívül, akik egyben a társelnöki tisztséget is betöltik, további 12 tagból áll. Az EMEF működési szintjei és tanácskozási rendje: országos vezetői szinten – szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik, szakértői szinten – szükség szerint. 3. Az EMEF általános feladata közös álláspont kialakítása a romániai magyar közösség egészét érintő politikai kérdésekben, kiemelten az alábbiakban: a közösségi autonómia különböző formáinak egységes képviselete a hazai és külföldi fórumokon, választási együttműködés részleteinek kidolgozása az önkormányzati, parlamenti és EP választásokon, a romániai és magyarországi közpénzeken alapuló támogatási rendszerek hatékonyságának növelése, munkacsoportok kialakítása döntés-előkészítés céljából. 4. Az EMEF a megalakulását követő hónapokban a következő területeken hoz létre munkacsoportokat: a különböző közösségi autonómiaformák koncepcióinak egyeztetése, és egységes jogi kodifikációja, a választási törvények módosítása, diszkriminációmentes és kisebbségbarát választási rendszer kialakítása céljából, alkotmányos reform, saját alkotmánytervezet kidolgozása, felsőoktatási és közoktatási stratégia kidolgozása, beleértve a felekezeti oktatást, a szociális rendszer reformja, beleértve a nyugdíjrendszert is, a fiatalok szülőföldön való boldogulásának programja, a politika, az egyházak, illetve a szakmai és rétegszervezetek együttműködésének összehangolása a támogatási rendszer újragondolása annak érdekében, hogy hatékonyabbá és átfogóbbá tegyük azt. 5. Az EMEF döntéseit konszenzussal hozza meg, határozatai formálisan ajánlás jellegűek. Az EMEF konkrét szervezési és működési rendjét saját maga határozza meg, közvetlenül megalakulása után. Markó Béla, az RMDSZ elnöke; Tőkés László, az EMNT elnöke. Marosvásárhely, 2009. február 22. /Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 24.
„Európa csak akkor lesz egységes, ha elismeri, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről…” (Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében, 2008. június 3.) A nemzeti szocializmus és a kommunizmus idején elkövetett emberiség elleni bűntettek dolgában a világ továbbra is kettős mércével mér. A nürnbergi perrel ellentétben „a kommunizmus perére” még mindig nem került sor. Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozása múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes, írta Tőkés László püspök, EP-képviselő. A kommunista önkény több mint százmillió áldozata előtt fejet hajtva, a Kárpát-medencei magyarság minden év február 25-én tartja a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben a megszálló szovjet hatalom pribékjei ezen a napon tartóztatták le Budapesten, és hurcolták fogságba Kovács Béla kisgazdapárti politikust. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak Nagyváradra, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermébe hívják az emlékezőket február 25-én. Előadást tartanak: Molnár János egyháztörténész-professzor, Vincze Gábor történész, Forró László előadótanácsos és Tőkés László. /Meghívó a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./
2009. február 26.
A barcaföldvári megsemmisítőtábor történetét ismertette a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendezvényén Benkő Levente történész. A kolozsvári meghívott felidézte a túlélők visszaemlékezéseit, amelyekből Székely Golgota címmel 2003-ban kötetet jelentetett meg. Benkő beszélt az internáltak embertelen életkörülményeiről, nem engedték meg a családtagoknak, barátoknak, hogy élelmiszerrel és gyógyszerrel segítsék őket. A civil társadalom több fórumon megfogalmazott felháborodását követően a hatalom engedélyezte segélyszállítmány küldését. /Antal Erika: Emlékezni és emlékeztetni. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./ Benkő Levente beszélt a romániai internálótáborok létrejöttének előzményeiről, történelmi hátteréről és a korabeli társadalmi viszonyokról is. Az internálások időpontja négy nagyobb hullámra tehető: 1941-ben az Ukrajnában elfogottakat, ‘42-’43-ban a második magyar hadsereg tragédiájának túlélőit, ‘44-’45-ben a román átállást követően a Kárpát-medencében élő kisebbségeket szállították a táborokba. A negyedik hullám áldozatait a polgári személyek teszik ki, akiket szintén az átállást követően hurcoltak el. 1943 júniusában Sztálin levelet írt a brit kormánynak, amelyben kifejtette, hogy a háborús politika következményeit nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek is viselnie kell. Molotov szerint „a magyarokat meg kell büntetni”, a kollektív bűnösség kimondatott. A Sanatescu-kormány rögtön teljes amnesztiát hirdetett és megígérte az internálótáborok felszámolását. Elengedték a szovjet hadifoglyokat, helyükbe viszont a magyarokat és a németeket hoztak. A korabeli, magyarokhoz való viszonyt az uszító hadjáratok jellemezték, amelyek következményeként történtek meg többek között a szárazajtai, csíkszentdomokosi vérengzések. A negatív magyarságkép nem volt új keletű. A Trianon utáni, önszervező, politikai úton jogaiért harcoló magyar és német kisebbségi egyesületeket revizionista szervezeteknek tekintették. Ennek következményeként jöttek létre Kelet-Európában az első, háború utáni internálótáborok is. A Sanatescu-kormány a táborok feloszlatása után egy nappal adta parancsba, hogy le kell tartóztatni a német és a magyar kisebbség vezetőit. A korabeli román hatóságok saját akaratukból döntöttek. Parancsba adták, hogy az észak-erdélyi magyar és német nemzetiségű embereket internálni kell, a fegyverszüneti egyezménytől függetlenül. 1944. október 19-én határozták meg, hogy a háborúból hazatérő magyar és német nemzetiségű szökevények hadifoglyoknak tekintendők és internálandók. A földvári tábor nyolcvan százaléka ilyen foglyokból állt. Átmeneti tábor volt, az erősebbeket, munkabíróbbakat onnan vitték a focsani-i munkatáborba vagy a Szovjetunió különböző haláltáboraiba. /Nagy Botond: Kisebbségi fogolysors és munkatáborok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./
2009. március 1.
Meghalt Fábián Dénes (1938–2009), Kászonújfalu hagyományokat őrző és ápoló plébánosa. Február 19-én, temetésén Kászonújfaluban hajdani szemináriumi osztálytársa, Jakab Gábor búcsúztatta. /Jakab Gábor: Meghalt Fábián Dénes, Kászonújfalu hagyományokat őrző és ápoló plébánosa. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./ Emlékeztető: Fábián Dénes Kászon völgye keresztjei /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen kiadott könyve a környék történetének e speciális szeletét dolgozta fel. /Gál György Attila: Ünnepség a Kászonokban. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jún. 29./
2009. április 3.
Először ülésezik április 3-án Kolozsváron az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF). Ez alkalommal a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöksége felhívást intézett az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett EMEF-hez, amelyben több „sarkalatos” ügy napirendre tűzését javasolják. Ezek között szerepel, hogy az EMEF haladéktalanul forduljon az új magyar kormányhoz és kérje az egységes magyar nemzet fogalom törvénybe való visszahelyezését, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) mielőbbi összehívását, a magyar állampolgárságot biztosító törvénytervezet mielőbbi benyújtását az Országgyűlésnek, a Kárpát-medencei magyar közösségek kollektív jogainak nemzetközi fórumokon történő felvállalását és elismertetését. Kezdeményezik továbbá, hogy a Communitas Alapítvány által kezelt mintegy 3 millió euró összegű közösségtámogatási pénzből egy-egy millió euró induló tőkével hozzák létre az ifjúságvédelmi, nagycsaládosokat és időseket támogató Erdélyi Szociális Alapot, a gazdasági válság által leginkább sújtott erdélyi falvak és magyar gazdálkodók, valamint az erdélyi kis- és középvállalkozásokat segítő Erdélyi Gazdasági Alapot, továbbá 1 millió euró összeget fordítsanak a civil szervezetek, illetve a történelmi magyar egyházak támogatására. Fontosnak tartják, hogy az adófizetők pénzeinek közhasznú felhasználásából a pártpolitika kivonuljon. Az MPP javasolja, hogy támogassák a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását, és az SZNT által kezdeményezett népszavazások kiírását. Javasolják ugyanakkor az EMNT által 2004-ben elfogadott két törvénytervezet, a romániai magyar közösség személyi elvű autonómiájának, illetve a sajátos jogállású önkormányzatok statútumainak, valamint az SZNT által kidolgozott Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetének mielőbbi parlamenti beterjesztését. Emellett tanácsolják az RMDSZ által korábban előterjesztett kisebbségi törvénytervezet visszavonását. Szeretnék, ha az EMEF létrehozná a magyar közösség első külföldi képviseleti irodáit. Végezetül javasolják, hogy „Erdély Hazavár” névvel indítsanak társadalmi mozgalmat. /MPP: Javaslatok az EMEF-nek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2009. április 5.
A Felsőháromszéki Katolikus Templomi Kórusok XV., a Seprődi János Kórusszövetség tagegyesületeinek IX. találkozójára került sor március 27–28-án Kézdivásárhelyen, a kantai templomban. Egyperces néma csenddel adóztak a társszervező Seprődi János Kórusszövetség tavaly elhunyt alapító elnökének, Nagy Ferencnek emléke előtt, aki rengeteget munkálkodott nem csak a hazai, hanem az egész Kárpát-medencei kóruskultúra fellendítésén. /Fórika Balázs: XV. kórustalálkozó Kézdivásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 5./
2009. április 6.
Április 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében rendezte meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Először szakmai fórumot tartottak, azt követte a közgyűlés, végül ünnepélyes keretek között kiosztottak tizenhárom EMKE-díjat mindazon személyek között, akik különböző területeken kifejtett munkájukkal, művészeti pályafutásukkal Erdély-szerte jelentősen hozzájárultak a hazai magyar kulturális élet gazdagításához. A szakmai fórum keretében vetítették Páskándiné Sebők Anna és a Tofilm Stúdió Memento 1959 című tizenkilenc perces kisfilmjét, amely Sógor Csaba EP-képviselő felkérésére készült a Bolyai Egyetem felszámolásáról. Tavaly megalakult a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal, amely konkrét feladatokat fogalmazott meg erre az évre: információs rendszer kialakítását helyi kulturális honlapok alapján, eseménynaptár elkészítését, kutatómunkát, képzés- szervezést, közös fesztiválok lebonyolítását. Elnöki beszámolójában Dáné Tibor Kálmán, többek között, kiemelte a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által nyújtott segítséget, amely a 71 társszervezettel és 17 fiókszervezettel rendelkező EMKÉ-t védőszárnyai alá fogadta. /Ördög I. Béla: Évi számadás kulturális értékeinkről az EMKE-nél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 6.
A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 7.
Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2009. április 18.
Szinte naponta lehet hallani elszomorító tényekről: a magyarság az egész Kárpát-medencében fogy, erodálódik, föladja korábbi szállásterületeit, hagyja szétzülleni százados kompakt közösségeit, mintha mindegy lenne minden. Az anyaországban a sok évtizedes kommunista és ,,internacionalista” agymosás tette meg romboló hatását, a határokon túl az önfeladás, a reményvesztettség, az elöregedés, az identitástudat fokozatos elvesztése. Megdöbbentő például, hogy a Nagyvárad környékén lévő, nemrég még színmagyar településekre tucatjával költöznek be az idegen családok, s most már szemet vetettek a környékre is, a nagyváros és a határ között sokáig színmagyarnak megmaradt településekre, Újszántóra, Borsra, Szentjobbra, Szentjánosra... A két világháború között az akkori román hatalom úgy ,,lazította” fel az Érmellék tömbmagyarságát, hogy úgynevezett telepes falvakat hozott létre a határ közelében, s a kisajátított birtokokra, tanyákra és majorságokba ezrével verbuválta az ingyért földhöz juttatott mócokat, oltyánokat, más vidékekről származókat. Azt a látszatot akarták kelteni ezzel, hogy az erőszakosan megvont politikai határ egybeesik az etnikai határral. Amit nem sikerült az erőltetett iparosítással megvalósítani, az most a közigazgatás álságos manipulációival, az erőszakszervek felduzzasztásával, az ortodoxia nyomakodó térhódításával valósul meg. A magyarság, a székelység önvédelmi reflexei pedig ellankadtak. A térhódításra számbeli és közösségi gyarapodással, a nemzeti tudat szívós erősítésével, az értékek, az örökség megőrzésével kell válaszolni. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2009. április 18.
Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban tartják a VI. nemzetközi kémikus diákszimpóziumot. A tudományos igényű, kétévente tartott rendezvény idén lépte át első ízben Magyarország határait, eddig Pécsen vetélkedtek a kémiához vonzódó anyaországi és erdélyi fiatalok. Most volt az első alkalom, amikor a Kárpát-medence más részeiről is érkeztek versenyzők. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, a szimpózium fővédnöke köszöntötte a diákokat. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója örömét fejezte ki, amiért ezen a rangos rendezvényen tudományos szinten is sikerül megvalósítani a magyar összefogást. /Nagy Székely Ildikó: „Sikermolekula, örömkötés”. Jövendőbeli kémikusok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2009. április 20.
Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő /Fidesz/ „A többnemzetűség laboratóriuma. A multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánátban” című, eredetileg angol nyelven készült és Habsburg Ottó ajánlásával Brüsszelben bemutatott kiállítását láthatták az érdeklődők Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban, a XIV. Bánsági Magyar Napok keretében. A tablók, térképek, dokumentumok, fényképfelvételek, portrék és szöveges magyarázatok mutatják be a két földrajzi egység etnikai arculatának alakulását a magyar királyság megalakulásától napjainkig. Fontos, hogy Közép-Kelet Európa és a Kárpát-medence etnikai viszonyait történetiségében is megismerjék az Európai Parlamentben, s ne a jelenlegi állapotokat vetítsék vissza a múltra, s különbséget tudjanak tenni az őshonos és a bevándorló kisebbségek között – fejtette ki Becsey Zsolt a kiállítás megnyitóján mondott beszédében. Ezt az anyagot eddig Nagyváradon, Szegeden, Békéscsabán mutatták be, a kiállítás útja folytatódik. /Szekernyés Irén: Kiállítás Bácska és Bánát etnikai múltjáról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./
2009. április 24.
Egyszerre kondul meg a Kárpát-medence összes református templomának harangja május 22-én, így jelezve a határokkal szétszabdalt területeken élő hívek újbóli egyesülését. Történelme egyik legfontosabb pillanatára készül a magyar református közösség: május 22-én Debrecenben ül össze az Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinata, hogy elfogadja a közös alkotmányt, és ilymódon egyesüljenek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. Este az egységes Magyar Református Egyház helyreállításának kihirdetése következik, és ebben az időpontban egyszerre kondul meg, és tíz percen keresztül szól majd a Kárpát-medence valamennyi református templomának a harangja. „Amit Trianon szétszabdalt, azt református hívők körében próbáljuk valamilyen formában helyrehozni, és kimondhatjuk, amit eddig nagyon sokan tiltottak: a Kárpát-medencében egyetlen egységes magyar református egyház van!” – nyilatkozta az Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. /Pap Melinda: Közös harangszóval ünnepelnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./
2009. április 25.
A budapesti székhelyű Aradi Alma Mater Alapítvány ebben a tanévben is meghirdette a Kárpát-medencei Márki Sándor Történeti és Hagyományőrző Versenyt. Erre iskolánként egy-egy négyfős, hetedikes-nyolcadikos diákokból álló csapat jelentkezését várták. Az első szakaszt március 28-án és 29-én tartották meg: ez volt a felkészítő, és egyben egy kirándulás Vajdahunyadra, Marosillyére. A második szakaszt április 25-26-án tartják Aradon. A Márki Sándor hagyományőrző versenyt harmadszor rendezik meg, az elsőnek, 2004-ben a kiegyezés utáni kor, a másodiknak 1848 volt a témája. /Pataky Lehel Zsolt: 3. Márki Sándor hagyományőrző verseny. Két napig Aradon a Kárpát-medence központja. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./
