Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1223 találat lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 1201-1223
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. augusztus 13.

Az Erdélyi Napló exkluzív interjút készítette Orbán Viktorral, aki tizenvalahányadik alkalommal volt vendége már a bálványosi tábornak. A "mögöttünk hagyott négy esztendőnek egy erőteljes nemzetpolitikai dimenziója is volt. Megpróbáltuk a magyar nemzet érzelmi, erkölcsi, gazdasági és politikai újraegyesítését végrehajtani, vagy legalábbis elindítani", jelentette ki a volt miniszterelnök. Azt, hogy a nemzet miniszterelnökeként szólítják meg, azt jóindulatú túlzásnak érzi, illetve egyfajta szeretet-megnyilvánulásnak. - A Fidesz fontos és jelentős szereplője a magyar politikai életnek. Alig néhány mandátummal van kevesebbje a parlamentben a polgári oldalnak, mint a kormánykoalíciót támogatónak. - - "A magyarországi választások Magyarországon dőltek el. Az igaz, hogy volt egy olyan szakasza a kampánynak idén januárban, amikor a magyarországi ellenzéki pártok alárendelték a nemzetpolitikai kérdéseket és a nemzet érdekét a saját kampánycéljaiknak azzal, hogy megvádolták az itt élő magyarokat, illetve a románokat azzal, hogy milliószámra özönlenek majd Magyarországra és elveszik a munkalehetőséget az ottaniak elől, de március környékén már világos volt minden magyar választópolgár előtt, hogy ez egy ócska blöff és kisstílű, szűk látókörű pártpolitikai húzás volt." - "...botorság lenne azt kérni a Kárpát-medencei magyaroktól, hogy ne figyeljenek az anyaországra. És ha már figyelnek, akkor van véleményük is. Ha van véleményük - miután szabad világban élünk -, akkor ezt el is mondják." "Én hiszek abban, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzet egyetemes és egységes, ezért nem lehetnek az anyaországnak olyan fontos ügyei, amelyeket nem éreznének sajátjuknak a vajdasági, a felvidéki, a kárpátaljai vagy éppen az erdélyi magyarok." Az erdélyi magyarság számíthat Orbán Viktorra. /Kristály Lehel: Az erdélyiek számíthatnak rám. Exkluzív interjú Orbán Viktorral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 13./

2002. augusztus 14.

Aug. 10. és 15. között első ízben tartják Nagyváradon az I. Kárpát-medencei Nyári Egyetemet, hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a Temesvári Magyar Diákszervezet, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete. A rendezvénysorozatra nemcsak Erdélyből és Magyarországról, hanem Felvidékről, Kárpátaljáról és Vajdaságból is érkeztek fiatalok, mintegy 150-en. Tudományos előadásokat tartanak különböző témakörökben, mint közgazdaság, politológia, történelem, szociológia, kultúrtörténet és egyéb témák. Tőkés László református püspök, a rendezvénysorozat fővédnöke szerint a magyar nyelvű magánegyetemi hálózatnak akkor van értelme, ha a provincializmust meghaladva a legmagasabb szintű egyetemi oktatáshoz fölzárkózik, és fontos megteremteni a határokon átívelő magyar felsőoktatási rendszert. /(Balla Tünde): Nagyváradon az első Kárpát- medencei nyári egyetem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2002. augusztus 21.

A Debreceni Egyetemen aug. 19-én befejeződött az Ady Endre Akadémia. A határon túli magyar értelmiség nyári továbbképzését 1990 óta minden évben megrendezik a cívis városban; a mostani 13. kurzuson több mint 250 erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyar pedagógus, közgazdász, jogász és orvos vett részt. Orosz István egyetemi tanár, az Ady Endre Akadémia alapító elnöke hitet tett amellett, hogy az Ady Endre Akadémiát az elkövetkező években is megrendezik Debrecenben. /Véget ért az Ady Akadémia Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2002. augusztus 21.

Augusztus 19-én kezdődött Budapesten a Márton Áron Nyári Egyetem, amely több szekcióban kínál képzést résztvevőinek. A média szekció vezetője, Kiskasza Kinga elmondta: harmadik alkalommal rendezik meg a nyári egyetemet, határon túli, szülőföldjükön tanuló diákok számára. A rendezvény fővédnöke dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. Összesen száz résztvevő diák érkezett Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból és Kárpátaljáról. Idén tíz szekcióban folyik elméleti, illetve gyakorlati jellegű képzés. Az előadások és terepgyakorlatok után és közben gazdag szabadidős programmal is szolgálnak az egyetemistáknak. /(sbá): Nyári képzés határon túliaknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2002. augusztus 23.

Aug. 22-én Kőszegen, a Fesztivál a határon elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke arról szólt, hogy a kedvezménytörvénnyel az előző kormányzatnak sikerült jogi kapcsolatot teremtenie a határon túli magyarok és az anyaország között, ezért az több mint kedvezménytörvény. Szavai szerint fontos, hogy az iskoláztatási és nevelési támogatást továbbra is a határon túl élő, a törvény szerint legalább kétgyermekes magyar nemzetiségű családok közvetlenül kapják meg. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke szerint a Magyar Állandó Értekezleten tapasztalható volt, hogy a Medgyessy-kormány még nem tudott szakítani azzal a "folklorisztikus nemzetpolitikai felfogással", amely a rendszerváltás előtt volt jellemző. Felhívta a figyelmet arra, hogy ami a határon túli magyarsággal történik, az Magyarország jövőjét is közvetlenül befolyásolja. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta: az ottani magyarság sorsfordító ponton van, amikor eldőlhet, hogy teljesen asszimilálódik-e, vagy megmaradhat szülőföldjén életképes nemzeti kisebbségnek. Kiemelte: ahhoz, hogy egy nemzeti kisebbség életképes legyen, legalább 150-200 ezer főt kell számlálnia. Toró T. Tibor, az RMDSZ országos elnökségének tagja elmondta: az erdélyi magyarok 14 százaléka, 270 ezer személy igényelte eddig a magyarigazolványt, a kormányváltással azonban ez a folyamat megtört. /Végre kell hajtani a kedvezménytörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

2002. szeptember 14.

A határon túliak magyar nyelvű televízióiról állított össze körképet az MTI-Press. A román televízió 1968-ban jelentkezett első alkalommal magyar nyelvű műsorral, kezdetben hétfőnként négyórányi magyar műsort adott, román nyelvű feliratozással. A táncház mozgalom a magyar adásnak köszönhetően kezdődött, de jelentősek voltak a tudományos és a kulturális rovatok is. 1985-ben már egy teljesen "kilúgozott" műsorú magyar adást szüntettek meg, takarékossági okokra hivatkozva. A magyar nyelvű televíziózás 1990-ben indult újra, törvényi szabályozás nélkül. Az 1995-ben elfogadott törvény kimondta: a közszolgálati televízió a Romániában élő nemzeti kisebbségek nyelvén is ad műsort. Az RTV Bukarestben működő magyar nyelvű szerkesztőségének összesen heti három és félórányi műsorideje van a közszolgálati televízió egyes és kettes csatornáján a kora reggeli, illetve a kora délutáni órákban. Kolozsváron és Temesváron a közszolgálati tévé helyi stúdiói is készítenek magyar nyelvű regionális, illetve országos szórású műsort. A romániai magyar televízió funkcióját a magyarországi adók vették át. Magyarországi alapítványi támogatás nélkül a román televízió magyar szerkesztősége nem tudna technikával a rendelkezésére álló műsoridő kitöltését. A romániai magyar magán tévéstúdióknak, rendesen működni. Az idén júliusban módosított audiovizuális törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a lakosság legalább 20 százaléka valamelyik nemzetiségből kerül ki, a helyi kábelszolgáltatónak legalább egy, az adott nemzetiség anyanyelvén adó tévécsatornát is csomagjába kell illeszteni. Miután a Duna TV és az M2 átvételéért nem kell jogdíjat fizetni, ezek műsorát olyan nagyvárosokban is - például Bukarestben, Galacon, Bákóban, vagy Craiován - adják a helyi kábelszolgáltatók, ahol viszonylag kicsi, vagy elenyésző a magyar nemzetiségűek aránya a lakosságban. Jellemző, hogy interneten a bukaresti magyar tévészerkesztőségről nincs információt a román közszolgálati televízió honlapján. Azok csak a Magyar Televízió honlapján találhatók. Ukrajna (Kárpátalja). A kárpátaljai magyarság számára 1966 óta tévéadásokat készítő Ungvári Rádió és Televízió évek óta heti másfél órában sugároz magyar nyelvű műsorokat. Az 1976-ban létrehozott önálló magyar szerkesztőség jelenleg kilenc munkatárssal működik. A heti két alkalommal - hétfőn és csütörtökön - jelentkező adás rendszerint kárpátaljai tudósításokból áll, a helyi magyarság életét bemutató magazinműsorral folytatódik és magyar vonatkozású kulturális események bemutatásával zárul. 1997-ben az ukrajnai magyar érdekvédelmi szervezetek és a magyar diplomácia erőteljes fellépésének köszönhetően a Kárpátaljai Állami Rádió- és Televízió Társaság elállt attól a szándékától, hogy - pénzhiányra hivatkozva - megszüntesse a magyar szerkesztőséget és műsorait. Az ungvári magyar médiaműhely igen nehéz anyagi és műszaki feltételek között készíti produkcióit. Horvátországban csak 2002. márc. 15-ével indult egy minden második pénteken jelentkező, a következő hét szerdáján megismételt, horvátra feliratozott félórás műsor. A magyar tévéműsorok kérdése évről-évre szerepel a két ország kormányközi kisebbségvédelmi Vegyes Bizottságának törvény erejű jegyzőkönyveiben, és a nemzetgyűlésben is rendszeresen számon kéri a horvátországi magyarság parlamenti képviselője. Mégis, csak 2002 nyarán írták ki az első pályázatot egy magyarul tudó munkatárs felvételére. Szerbiában 35 évvel ezelőtt közvetítették az első magyar nyelvű tévéműsort, akkoriban még a belgrádi televízió csatornáján. A Vajdaságban az egész tartományt lefedő magyar nyelvű tévéadást csak az újvidéki tévé sugároz immár évtizedek óta. Az önálló újvidéki televíziót 1979-ben alapították, azóta megszakítás nélkül sugároz - hét nyelven, egyenrangúan - nemzetiségi műsorokat, közöttük magyar nyelvű adásokat is. Az újvidéki televízió két csatornája közül az egyiken hét nemzetiség nyelvén - szerbül is - tájékoztatási műsorok kerülnek adásba. A műsorszórási törvény alapján jövő februártól minden szerb nyelvű adást egy csatornán fognak sugározni, míg a másikon csak nemzetiségi műsorok lesznek. A szabadkai televízióban is működik magyar nyelvű szerkesztőség, bár műsorkészítési kapacitása összehasonlíthatatlanul kisebb, mint az újvidékieké. Itt naponta háromszor sugároznak híreket. Az esti híradó kizárólag szabadkai események ismertetésére korlátozódik. A szlovákiai magyarok 1983 októberének utolsó napján hallhattak először magyar szót a szlovák közszolgálati televízióban. Időközben az adások a nemzetiségi politika hullámzásaival párhuzamosan szüneteltek is, vagy csak minimális műsoridőt kaptak. A rendszerváltás után számos dél- szlovákiai településen létrejöttek a városi televíziók, de országos szórású magyar nyelvű adásokkal egyedül a szlovák közszolgálati tévé (STV) szolgál. Önálló magyar nyelvű főszerkesztősége hétköznaponként, az esti főműsoridőben öt perces híradóval jelentkezik, hétfőn Mozaik, kedden Régió, szerdán pedig Fórum-tükör és havonta egyszer Tükör címmel esti magazinműsorokat ad. A nyaralóidőben nem szolgálnak a napi hírműsorral. Korábban, Vladimír Meciar háromszori kormányzása idején heti egyszeri félórára korlátozták a magyar nyelvű szerkesztőség lehetőségeit. Szlovákia többi, magyarok lakta városa közül Füleken, Dunaszerdahelyen, Révkomáromban, Nagymegyeren működnek városi televíziók, de két Duna- menti nagyközség, Izsa és Bátorkeszi is saját "falutévével" büszkélkedik. Az adások valamilyen formában - általában a szlovák feliratozást választva - kétnyelvűek. Kivételt képez a kiugróan jó révkomáromi városi televízió, amelynek műsorait magyar és szlovák nyelven készítik, majd egymást követően kerülnek adásba. Ausztriában a közszolgálati rádió és televízió burgenlandi tartományi tévészerkesztősége kéthavonta 25 perces horvát-magyar híradót sugároz. A magyar nyelvű televíziózás viszonylag szűk kereteinek oka, hogy a tartományban a tavalyi népszámláláson a lakosság alig 1,8 százaléka, vagyis kevesebb mint ötezer ember állította, hogy többnyire magyar nyelven érintkezik környezetével. A másik ok kézenfekvő: a határ menti tartományban fogni lehet a magyar adókat. /Magyar nyelvű televíziózás a határon túli magyaroknál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

2002. szeptember 25.

Szept. 22-én évnyitó ünnepélyt tartott a Római Katolikus Szent Mihály Nőszövetség Kolozsváron, a Szentegyház utcai székházában. Jelen volt dr. Czirják Árpád, pápai prelátus, gróf Mikes Borbála, a nőszövetség tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Júlia igazgató és Balla Árpád egyetemi lelkész is. Az ünnepséget a Jakabffy Tamás vezette Schola Gregoriana Monostoriensis gregorián kórus nyitotta meg. Schuller Hajnal, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum igazgatója üdvözölte a Katolikus Ifjúsági Fórum tagjait. Az Ifjúsági Fórum könyvgyűjtési akciót szervez a kárpátaljai magyar fiatalok megsegítésére, valamint keresztény ifjúsági vitafórumokat határon túli keresztény értelmiségi fiatalokkal együtt. /Vasvári Szabó Márta: Évnyitó a Római Katolikus Szent Mihály Nőszövetségnél. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

2002. október 3.

A Magyar Nemzet értesülései szerint október 1-jén nem szűnt meg az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának mandátuma, és nincs döntés az IKA budapesti irodavezetőjének felmentéséről sem. A lap úgy tudja, a kormányváltás után kezdeményezett felmentést visszavonták, s bár eredetileg október elsejéig szólt a kurátorok felhatalmazása, az új kuratórium felállásáig - amely még hetekig eltarthat - érvényben marad a mandátumuk. Az Illyés Közalapítvány leköszönő kuratóriuma október 7-én tartja, búcsúülését, ezen már az új testület tagjai is részt vesznek - tájékoztatta az MTI-t Hadnagy Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkárának munkatársa. Hadnagy Miklós, akit várhatóan Szabó Vilmos államtitkár a közalapítvány budapesti irodájának vezetésére ajánl majd az új kuratórium figyelmébe, elmondta: a héten nyújtják be a Fővárosi Bírósághoz az új testület bejegyzésére irányuló kérelmet. A Magyar Nemzet információi szerint egyre nagyobb, személyzeti cserékre irányuló nyomás nehezedik a Határon Túli Magyarok Hivatalára (HTMH) a Külügyminisztériumból. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, a gazdasági ügyekért felelős alelnököt, Misovicz Tibort és a Jugoszláviával foglalkozó főosztály vezetőjét, Pirityiné Szabó Juditot. Menesztették Tóth Istvánt, a Kárpátaljával foglalkozó főosztály vezetőjét is, helyére a Horn-kormány idején ungvári konzuli tisztet betöltő, a legnagyobb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezettel, a KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban lévő Németh Jánost nevezték ki. /Vitatható felmentések, fejcserék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2002. október 8.

A hetilap átvette a Magyar Nemzet cikkét: a határon túli magyarság minden életbe vágó ügyében példátlan bosszúhadjárat folyik. A fűnyíró végigment a minisztériumokon, az Illyés Közalapítványon, és gyakorlatilag szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az új kormány már az első napokban lecserélte a HTMH vezetőjét, így Szabó Tibor helyére Bálint-Pataki József került. Bálint-Pataki személye is védhetőnek tűnt: az új elnököt házon belül találták meg, ahol a Romániával foglalkozó főosztály vezetőjeként dolgozott. A hivatalnokot "Markó Béla esernyőhordozójának" nevezték a kollégái. A bonchidai református lelkész fia hamar felvette a kormány diktálta csapásirányt, azt nyilatkozva, hogy az Orbán-kormány évei alatt látványtámogatás volt a határon túliak érdemi segítése helyett. Így nyilván csak látványcélból kezdték újjáépíteni az Orbán-kormány támogatásával a kastélyt a HTMH-elnök szülőfalujában, és Patyomkin-egyetem az Erdélyben elindult Sapientia is. A Medgyessy-kormány stílustalanságára jellemző a régi elnökkel, Szabó Tiborral való bánásmód is: a kirúgásáról papírt nem kapott, egyezség a jövőjéről nem történt, lebeg a légüres térben. A következő lépés az Oktatási Minisztérium határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályvezetőjének leváltása volt. Neki kerek perec megmondták: munkájával szemben nincs kifogás, de Markó Béla mást látna szívesen a helyében... Az RMDSZ elnökének - aki a nagyságrendekkel megnőtt támogatás ellenére sem tudta megbocsátani Orbán Viktornak, hogy rajta kívül Tőkés és mások is kapnak a magyar állami támogatásból - a választások után hatalmas mértékben megnőtt a befolyása a magyar kormányban. Markó már az első forduló estéjén elkötelezte magát, amikor (megelőlegezve a szocialista sikert) gratulált Medgyessy Péternek. Azóta a marosvásárhelyi Köcsög utcában székelő Szövetségi Elnöki Hivatal az egyetemes magyar nemzetpolitika fő cenzora: amire rábólintanak a Köcsög utcában, az a budapesti álláspont a határon túli magyarok ügyében. A Köcsög utca szelleme dühöng a magyar-magyar kapcsolatokban. Ez sok mindennek köszönhető, többek között annak, hogy Budapesten olyan kormány került hatalomra, amelyik nem ért a kisebbségbe szorult nemzettársak nyelvén és nem érti problémáikat sem (az MSZP-ben súlytalanná váltak azon kevesek is - például Tabajdi Csaba -, akik korábban foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel). Az MSZP-SZDSZ-nek nem kérdés a határon túli magyarok ügye, inkább púp a háton, ezért aztán a gyeplőt bedobták a lovak közé, hadd menjen a szekér arra, amerre akar. Igaz, a támogatásokat is visszavették: most már a maradék elv határozza meg a nemzetpolitikát, nem a nemzetépítés stratégiája. A hallgatólagos egyezség valahogy úgy szólhat: amit adunk, azt ti osztjátok akinek akarjátok, de cserébe nincs pofázás, kiálltok a budapesti kormány mellett és ellensúlyozzátok az ellenzék nemzetféltő sivalkodásait. A többségében baloldaliakból álló RMDSZ-vezetőség ezt a feladatot örömmel vállalta, annál is inkább, mert így eldönthették, ki maradhat és kinek kell mennie a határon túliak támogatásával foglalkozó magyarországi minisztériumokban és közalapítványoknál. Ez a helyzet rendkívüli módon sértő egy szuverén állam szuverén kormányára nézve (van a világon még olyan hely, ahol a támogatott dönti el a támogatók személyét?), és megalázó a többi régió magyarságára is. Miért ér többet Markó Béla szava vajdasági, felvidéki, kárpátaljai politikustársaiénál? Ríz Ádám helyébe tehát az SZDSZ-es vezetésű oktatási minisztériumba egy "miniszter embere" típusú ifjú titán került. A 25 esztendős utód tavaly diplomázott a jogon, és nincs tapasztalata a határon túli ügyben. Eddig egyetlen helyen dolgozott: a homoszexuálisok jogaiért vívott harcok okán közismert Habeas Corpus Munkacsoportban. A helyzet jól jelzi az SZDSZ mentalitását a kérdésben: nekik a magyar nemzet sorsa a Kárpát-medencében "melegek és más kisebbségek" szintű probléma. A későn kiírt pályázatot az új fiú személyére szabták, de a pontrendszer szerint így is Ríznek kellett volna nyernie tapasztalata, letöltött szolgálati ideje és végzettsége okán. Minő véletlen, nem ő nyert. Bár jó eséllyel megnyerte volna a munkaügyi pert, nem tiltakozott - annyira egyértelműek voltak a viszonyok, hogy nem látta értelmét ujjat húzni a hatalommal. Hogy az SZDSZ sem következetes, mi sem jelzi jobban, hogy az Illyés Közalapítvány kuratóriumába - a gyakorlattal ellentétben - nem a kérdéssel foglalkozó főosztályvezetőt delegálta az Oktatási Minisztérium részéről, hanem egy másik "szakértőt", Bretter Zoltánt. A következő felvonás az NKÖM-ben zajlott. Elekes Botond főosztályvezető egészen szeptember közepéig maradhatott állásában, ám észrevehette, hogy baj van: a legutóbbi MÁÉRT-re már leendő utódját, Lakatos Mihályt delegálták helyette. Amikor a cserére rákérdeztek a részvevők, az volt a válasz: ezt kérte Markó Béla... A múlt héten Elekes is megkapta az elbocsátó szép üzenetet, melyben - újra a stílustalanság és mérhetetlen cinizmus - az egykori főosztályvezetőnek referensi állást ajánlottak ugyanott, félpénzért. Csak emlékeztetőül: a Fidesz által lecserélt főosztályvezetők általában osztályvezetői beosztásba kerültek, közel ugyanannyi pénzért. Az Illyés Közalapítvány ellen is a Köcsög utca lihegett bosszút: nem tudták megbocsátani, hogy az elmúlt évben volt egy központi keret, amelyről nem ők döntöttek. Átláthatatlan az IKA rendszere - nyilatkozta többször Markó Béla, ám azt többen vallják Erdélyben, hogy az új erdélyi magyar retorika szerint az átláthatatlan kifejezés "nem én döntök róla, tehát nem tetszik nekem"-nek olvasandó. Az IKA összes döntésének eredménye különben olvasható a www.ika.hu honlapon, tehát csak annak átláthatatlan, aki nem szeret olvasni. A közalapítvány elleni lejáratási kampányban a hazai baloldali sajtó is komoly szerepet vállalt. A Népszabadság például június óta tizenhat alkalommal írt róluk elmarasztaló módon, ám egyszer sem kérdezték meg az irodavezetőt! Miközben Markó négyszer is megfogalmazhatta fenntartásait, az IKA helyreigazítási kérelmét válaszra sem méltatták... A HTMH kiürítése Pirityiné Szabó Judit főosztályvezető menesztésével kezdődött. A Délvidékkel foglalkozó szakember a legnehezebb időszakban bizonyított, például a szegedi folyamat megszervezésével. Kirúgták Tóth István főosztályvezetőt is, aki Kárpátalját felügyelte - helyébe a szocialista optikával "renitens" KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban levő Németh Jánost nevezték ki. Tegnapelőtt három embernek is távoznia kellett a hivatalból, köztük a gazdasági ügyekért felelős alelnöknek, Misovicz Tibornak is, akinek a nevéhez fűződik - többek közt - az Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel kapcsolatos tennivalók sikeres lebonyolítása, vagyis a Sapientia-program. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, aki a kedvezménytörvény kapcsán nemzetközi fórumokon végzett komoly szakmai munkát, és lecserélték Jakab András főtitkárt is, a kedvezménytörvény egyik megalkotóját. Nem túlzás azt mondani, hogy lassan kiürül a HTMH, és megszűnik az érdemi munka - igaz, túl nagy szükség nincsen rájuk, hiszen a magyar-szlovák és magyar-román tárgyalásokon rendszeresen mellőzik a képviselőiket. A határon túli magyarokkal szembeni kormányzati apátiát Szabó Vilmos államtitkár generálja. Az a Szabó Vilmos, aki szerint az Orbán-kabinet "túlszerette" a határon túli magyarokat, és aki időt kért kinevezése után, hogy megismerhesse a problémát, aminek legfőbb felelőse lett. Szabó annak idején a hazánkban tanuló harmadik világbeli és arab diákokért felelt a Nemzetközi Előkészítő Intézet keretében, majd áldásos tevékenysége a Szocialista Internacionáléval való kapcsolattartásban teljesedett ki. Kinevezése óta egyszer sem vállalt nyílt televíziós vitát a régi kormány szakembereivel a határon túli kérdésben. Az elmúlt hónapok kormányzati mérlegéhez tartozik, hogy nem jutott pénz az Erdélyi Magyar Tudományegyetem idénre tervezett új szakjainak beindítására, egy fillért sem költöttek a kedvezménytörvénybe foglaltak megvalósítására (így például elmaradt a szülőföldjükön tanuló egyetemisták ösztöndíjának bevezetése), nem kapta meg a neki járó állami támogatást az IKA. Ugyanakkor akadt két és fél milliárdnyi kölcsön a miniszterelnök nagyváradi haverjának - plázaépítésére... A fűnyíró végigment. Talán csekély vigasz, hogy a rendszer nem tökéletes: ha az áldozat kihasználja a törvények és a nyilvánosság adta lehetőségeket (lásd IKA-ügy), akkor mindjárt homokszem kerül a gépezetbe és hibát hibára halmoznak. Úgy tűnik, a jövőben a következők fogják meghatározni a hivatalos magyar nemzetpolitikát: politikai és pénzügyi értelemben a maradékelv dominál (szakemberek helyett "kell neki egy állás" típusú haverok a döntési pozíciókban; "ennél kevesebbet már nem adhatunk" tétel a költségvetésben), mindezt áthatja a stílustalanság és a cinizmus ("túlszerették őket"), az elosztást pedig rábízzák a Köcsög utcai öncélú, kiscsoportos hatalmi érdekeket szolgáló politikusokra. Az adóforintok és adólejek korlátlan urainak nem ártana felidézni azt a nem is olyan régi pillanatot (Horn-kormány), amikor a fejük fölött megkötött román-magyar alapszerződés megszavazásának napján Kóródi Mária országházi alelnök a terem kiüríttetésével fenyegette meg a karzatra szorult, méltatlankodó határon túli magyar politikusokat. /A rombolás nemzetpolitikája - átvéve Magyar Nemzet, október 3-i számából. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./

2002. október 8.

II. János Pál pápa a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság területén megalapította a munkácsi egyházmegyét a római katolikus hívek számára. Első megyéspüspökévé az addigi apostoli kormányzót, Majnek Antal püspököt nevezte ki. Az ünnepélyes beiktatás szeptember 27-én volt a munkácsi Szent Márton székesegyházban. Az ünnepségen 12 püspök vett részt, köztük Marian Jaworski lembergi bíboros, metropolita-érsek. A gyulafehérvári főegyházmegyét Jakubinyi György érsek, a szatmári egyházmegyét Ardai Attila egyházmegyei kormányzó képviselte. Az újonnan létrehozott munkácsi püspökség története hovatartozás szempontjából mozgalmas és változatos volt. A 16. századig a Szent István által alapított erdélyi püspökséghez tartozott, 1346-tól az egri egyházmegye, 1804-től az önálló szatmári katolikus püspökség része volt. 1944 után Kárpátalja egyházkormányzása a püspöki székhelyről gyakorlatilag lehetetlenné vált. Az 1947. február 10-én kötött párizsi békeszerződés értelmében a szatmári egyházmegyét négy részre darabolták: Csehszlovákiában 13, Magyarországon 27, Kárpátalján 40, Romániában pedig 55 plébánia maradt. 1993-ban létrejött a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság, 2002. március 27-én II. János Pál pápa kihirdette a Vatikánban, hogy a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságot egyházmegyei rangra emelte. Az új egyházmegyét egyben alárendelte a lembergi érseki tartománynak. A munkácsi püspökség 12800 km2 területen fekszik, összlakossága 1205000. Ebből 70 ezer római katolikus, nemzetiségi szempontból többségében magyar, illetve német, szlovák, ukrán. Az egyházmegyében 28 pap működik, de csak 8 helyi születésű. /Katolikus püspökség Kárpátalján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

2002. október 15.

Fejcserék a HTMH-ban címmel jelent meg rövid hír a Magyar Nemzet október 2-i számában. Eszerint leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, Misovicz Tibor gazdasági alelnököt, Pirityiné Szabó Juditot, a Jugoszláviával foglalkozó főosztály vezetőjét és Tóth Istvánt, a Kárpátaljával foglalkozó főosztály vezetőjét. Ezzel kapcsolatban Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a Magyar Televízió Határátkelő c. műsorában, amelynek rendszeres vendége, október 8-án nyilatkozott. Kérdés: Komoly személyi változások álltak be most a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Egyes újságok azt írták, hogy a HTMH-t szétverték. Miért volt szükség ezekre a személyi változásokra? Bálint-Pataki József: Én semmilyen formában nem tudom elfogadni, különösen ezt a múlt idős megfogalmazást, hiszen a Határon Túli Magyarok Hivatalában nem álltak be - még - személyi változások. El kell mondanom, hogy a jó munkaszervezés érdekében várható a közeljövőben egy strukturális átalakítás, amelynek meglesznek a személyi konzekvenciái. De magam is éppen múlt héten, Mádl Ferenc köztársasági elnök látogatása idején értesültem abból az újságcikkből, ahol múlt időben: "változások történtek, lefejezés történt"... Meg kell mondanom, hogy ezt egy kicsit érdeklődéssel olvastam én is, és valahol a lefejezés azt jelentené, hogy a Hivatal elnökét fejezik le, és megvagyok, a fejem pedig a nyakamon van. Kérdés: Azt szerettem volna még megkérdezni, hogy azoknak a munkatársaknak, akik most már nem fognak olyan pozíciót betölteni esetleg a HTMH-ban, mint amilyenben voltak, marad az állásuk a HTMH-ban, vagy el kell hagyniuk a Hivatalt? Bálint- Pataki József: Arról, hogy valakinek el kell hagynia a HTMH-t, én nem tudok, és vélhetően leginkább én kellene erről tudjak. Akinek a szakértelmére szükség van, és vannak bőven a HTMH-ban, azokkal szeretnék a jövőben is együtt dolgozni. /Guther M. Ilona: Személyi változások a HTMH-ban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

2002. október 21.

A Kővirág Együttes /Marosvásárhely/ okt. 18-án és 19-én megszervezte a verséneklés fesztiválját. A tízéves együttes /vezetője László József/ a verséneklés műfaját követi, repertoárjukat elsősorban erdélyi költők, valamint magyar klasszikusok megzenésített versei alkotják. A Kővirág tekintélyt szerzett a műfaj anyaországi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai kedvelői körében. A vajdasági Zentáról jött a fesztiválra Verebes Ernő. Tanár, kétkötetes költő, zenét szerez, énekel, színházi muzsikát komponál. Felesége, Verebes Réka előadóművész rendhagyó irodalomóráival hosszú évtizedek óta járja a Délvidék magyar településeit. Fellépett az Öves Együttes, ők a táncház zenészei moldvai és gyimesi csángó népzenét játszanak, továbbá a kárpátaljai Credo Együttes. Ivaskovics József, az együttes vezetője beszámolt arról, hogy erdélyi költők verseit éneklik és persze a kárpátaljai magyar szerzőket is repertoáron tartják. /Lokodi Imre: Kővirág-fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

2002. október 23.

Áttanulásnak" is nevezik a határon túli magyar diákok anyaországi iskolába járatását. A gyakorlat egyre elterjedtebb az erdélyi és felvidéki magyar gyerekek körében, míg Kárpátaljára kevésbé jellemző. Az iskolások átcsábításában közrejátszik, hogy az anyaországi oktatási intézmények normatív támogatást kapnak a diákokért. A romániai magyarság körében az anyaországi középiskolába járás miatt az idén elkezdődött tanév végén több erdélyi magyar érettségizik majd le Magyarországon, mint otthon. A budapesti oktatási tárca szerint 2003-ban Magyarországon mintegy hatezer erdélyi magyar diák érettségizik, miközben az erdélyi magyar középiskolákban (helyi adatok szerint) csupán 5500. Sőt az utóbbi két évben egyre több általános iskolás iratkozik át magyarországi iskolákba. Hiller István, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára olyan oktatási, támogatási és ösztöndíjrendszer kidolgozásáról tárgyalt erdélyi magyar politikusokkal, amely a folyamatot megállíthatja, esetleg megváltoztathatja. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint az 1996/97-es tanévben 33 szlovákiai magyar általános iskolás, 226 gimnazista és 45 szakközépiskolás tanult az anyaországban, az elmúlt tanévben már 58 általános iskolás, 643 gimnazista és 63 szakközépiskolás iratkozott magyarországi iskolákba. Többségük a felsőfokú tanulmányait is Magyarországon folytatja, a diploma megszerzése után közülük sokan nem térnek haza. Átvéve a Népszabadság október 19-i számából. /Átcsábítják a határon túli iskolásokat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

2002. október 25.

Csedreg alig egy kilométerre található a most Kárpátaljához (Ukrajna) tartozó Fertősalmástól. Mindössze egy kilométer választja el őket rokonaiktól, viszont nem járhatnak át egymáshoz a szomszédos települések polgárai, annak ellenére, hogy egymás kertjére nyílik a kilátásuk. /Fodor István: Ötvenhat éve nem látták az egy kilométerre lakó rokonokat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 25./

2002. november 4.

Csernátonban befejeződtek a népfőiskolai kurzusok, a tanulás októbertől immár az egyetemeken folytatódik. Haszmann Pál, a tájmúzeum és népfőiskola vezetője úgy összegezte, hogy idén 876-an jelentek meg rövidebb-hosszabb időt töltve Csernátonban, a Kárpát-medence talán páratlan népfőiskoláján. A hallgatók 17 százaléka az anyaországból érkezett, 10 százalék fölött van a felvidékiek száma, 14 százalékuk Kárpátaljáról, 6 százalékuk Délvidékről, további 4 százalékuk pedig nyugati országokból érkezett. A különbséget erdélyiek képviselik. Imponáló a hagyománymegismerés meghatározó ágazatait, a fafaragás és a bútorfestés népi értékeit elsajátítani óhajtók száma, akárcsak az a lehetőség, hogy a népfőiskolára érkezők 16 féle "szak" között választhattak. Nagy szükség volt az Alkotó Ház elkészítésére, amely a megyei önkormányzat sokéves támogatása nyomán jött létre. /Flóra Gábor: A múzeumkert visszahív! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

2002. november 5.

Kolozsváron okt. 25-én a két református egyházkerület püspökei valamint a hollandiai OGO Alapítvány képviselői szerződést írtak alá, amelynek értelmében a holland szervezet a 2003-2006-os időszakban több ezer eurós támogatást nyújt a kolozsvári székhellyel működő Református Pedagógiai Intézetnek /RPI/. Az 1997-ben alakult RPI eddig az Erdélyi Református Egyházkerület intézeteként működött a kolozsvári Püspöki Hivatal épületében. Az elmúlt öt évben megpróbálta koordinálni a református kollégiumok vallásoktatását, több szakmai konferenciát, továbbképzőt szervezett vallástanároknak, óvónőknek, katekétikai füzeteket, vallási tárgyú könyveket adott ki. A hollandiai OGO ez idő alatt mintegy 400 ezer euró értékben támogatta az erdélyi magyar református oktatást. A holland alapítvány javaslatára az erdélyi kerület a királyhágómelléki kerülettel karöltve újraszervezte az intézetet, amelynek így a hivatalos neve Romániai Református Pedagógiai Intézet lett, felügyelő szerve pedig a Romániai Református Zsinat nevelésügyi bizottsága. Az OGO Hollandiában református iskolásoktól, tanároktól gyűjti a pénzt azért, hogy a Kárpát-medencei magyar református oktatást segítse Felvidéken, Magyarországon, Kárpátalján és Erdélyben. /Somogyi Botond: Megújult a Református Pedagógiai Intézet. Öt év alatt 400 ezer eurós holland támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2002. november 6.

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma immár tizenhetedszer adományozott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet; a nov. 5-i budapesti ünnepségen az alapítvány létrehozójára, a 100 éve született Illyés Gyulára is emlékeztek. A kuratórium döntése alapján Bethlen Gábor-díjban részesült Csicsery-Rónay István író, kiadó, politikus; Hódi Sándor vajdasági pszichológus, közíró; Gencso Hrisztozov bolgár műfordító-költő és Ablonczy László színházigazgató, irodalomkritikus. A Tamási Áron-díjat a Háromszék főmunkatársa, Sylvester Lajos vehette át. Márton Áron-emlékéremben részesült: Franz König bíboros, Bécs érseke; Bókay András, Franciaországban élő vegyészmérnök, valamint a kárpátaljai Kőrösmező magyar közössége. /Sylvester Lajos Tamási Áron-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

2002. november 8.

Nov. 7-én megnyitotta kapuit a Nemzetközi Könyvvásár Marosvásárhelyen. Idén először megjelentek kárpátaljai, felvidéki és vajdasági kiadók is. Tizennégy romániai magyar kiadó állította ki köteteit. Péliné dr. Bán Éva, a NKÖM főtanácsosa jelentős ajándékkal érkezett: Hollanda Dénes professzornak, a Sapientia Egyetem vásárhelyi karai dékánjának átadta a szaktárca egy millió forint értékű könyvadományát. A kiállítás szponzorai: a magyar Nemzeti Kulturális Alapprogram, a vásárhelyi önkormányzat, az Illyés Közalapítvány és a Lyra Kiadó. /(Máthé Éva): Megnyílt a VIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

2002. november 11.

A kolozsvári magyarságnak nagyobb önbecsülésre van szüksége, a fogyást jelző népszámlálás dacára is még mindig az egyik legnagyobb magyar közösség, Erdélyben, egy településen belül, hangsúlyozta Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője. A román kormányzat a várost még mindig az erdélyi magyarság központjának, vezetőerejének tekintik. Kolozsvár Erdély fővárosa, művelődési-oktatási-gazdasági-politikai stb. központja. Az erdélyi magyarság körén belül is ellentétek húzódnak meg elsősorban Marosvásárhely, de székely városok vagy akár Nagyvárad és Kolozsvár között. Kolozsvárnak nagy szüksége van ragyogó értelmiségének összefogására a település felemelése szempontjából. Együtt kell működni a Kolozsvárt valóban szerető, és annak érdekeit vállalni merő románsággal is. Ha meg is figyelhető egy olyan nemzetstratégia, amely a Magyarországot körülölelő országokban új magyarságközpontokat próbált létrehozni a hagyományosak helyett - Pozsony és Kassa helyett Révkomáromban vagy Dunaszerdahelyen Szlovákiában, Újvidék helyett Szabadkán, sőt most már inkább Zentán a Vajdaságban vagy Ungvár helyett Beregszászon Kárpátalján - azonban Kolozsvár feladásának még nem jött el az ideje. /Balló Áron: Egy megújuló Kolozsvárért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2002. november 15.

Nov. 12-én megalakult a magyarországi Rákóczi Szövetség nagybányai szervezete. Az 1989-ben alapított Rákóczi Szövetség 1999 óta kiemelten közhasznú társadalmi szervezet. Alapszabályában rögzített fő célja a határon túli, elsősorban a szlovákiai és a kárpátaljai magyarság sokoldalú támogatása. 2001. végén 85 helyi szervezetük működött szerte a Kárpát-medencében, tagjaik létszáma megközelítette a 4500 főt. A többek között Kalotaszegen, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Székelyhídon és Székelyudvarhelyen létesült helyi szervezetek a központi szervezet irányításával és támogatásával végzik tevékenységüket, szerveznek történelmi versenyeket, ünnepi megemlékezéseket, határokon átnyúló partnerkapcsolatokat iskolák, települések, szervezetek között. 2001-ben mintegy 2500 fő részvételével összesen 8 nyári tábort szerveztek kisdiákok, középiskolások, egyetemisták és főiskolások, kispapok, jogászhallgatók és történelemtanárok részére. A hagyományos március 15-i diákutaztatási programuk és az október 23-i ünnepségek köré szervezett "Gloria Victis" rendezvénysorozat ezreket mozgatott, a "Gloria Victis" történelmi vetélkedőre több száz csapat jelentkezett. A Rákóczi Szövetség által 1989-ben létrehozott Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány az elmúlt évben több mint 75 millió Ft támogatást ítélt meg és utalt át a felvidéki magyarság önazonosságának megőrzését szolgáló oktatási- és kulturális intézmények részére. A Rákóczi Szövetség elnöke Halzl József, aki az elmúlt négy évben az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának elnöki tisztét is betöltötte. /(dávid): Rákóczi Szövetség. Helyi szervezet alakult. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 15./

2002. november 21.

A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./

2002. november 26.

Nov. 24-én Zabolán, a római katolikus templomban bemutatták Pozsony Ferencnek a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban frissen megjelent Zabola című kötetét. Dr. Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem történelemprofesszora, a könyv szerkesztője a sorozat határon túli településeiről készült köteteinek történetéről, illetve kiadási szempontjairól beszélt. Mint elmondta: a száz magyar faluról szóló sorozatot a magyar állam millenniumára adták ki, és a trianoni szerződéssel elcsatolt részekről csupán hat település: Deáki (Felvidék), Gát (Kárpátalja), Szilágynagyfalu (Partium), Laskó (Drávaszög), Alsóőr (Burgenland) és Zabola (Erdély) került be a sorozatba. A Zabola-kötetet Csáky Árpád, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum történésze méltatta. Pozsony Ferenc hangsúlyozta: az embernek csak egy szülőfaluja van, és sok-sok kötelessége. Ezzel a könyvvel egyik kötelességének tett eleget. A rendezvény előtt Budapestről érkezett közel kétszáz kötet egytől egyig elkelt. /Bodor János: Könyvbemutató Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

2002. december 3.

Dec. 2-án ifjúságkutatási konferenciát tartottak Csíkszeredában, melyen Ocsovai Tamás, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára bejelentette, hogy százmillió forintról 136 millióra növelik 2003-ban a határon túli magyar ifjúsági szervezeteknek juttatott normatív támogatás összegét. Új szakaszába érkezett a budapesti Nemzeti Ifjúságkutatási Intézet által tavasszal kezdeményezett, a Kárpát-medencei magyar fiatalok élethelyzetéről, értékítéleteiről és céljairól szóló, Mozaik 2001 kutatási program. A tervezet első részeredményeit kötetbe foglalták. Az eredményeket most ismertették először a nyilvánossággal. Ocsovai államtitkár szerint dicséretes, hogy a kutatás eredménye szerint a székelyföldi magyar fiatalok értékítéletében központi szerepet kapott a családszeretet, a vallásosság, de gond van az olyan világias értékekkel, mint a továbbtanulás, az egészség, a sport. Az első részletes összehasonlító eredmények közzététele 2003 tavaszára várható. A kutatás során Magyarországon, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, valamint Belső-Erdélyben és a Székelyföldön végeztek felmérést. /Rédai Attila: Ocsovai: nő a támogatás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3/

2002. december 4.

Két esztendővel ezelőtt megalakult a Magyarok Székelyföldi Társasága /MSZT/, székhelye a Csíkszeredában található, akárcsak a Julianus Alapítványnak, mindkettőnek Beder Tibor tanár az elnöke. Szintén 2000-ben alakult meg a Kárpát-medencei Fórum, amely összehangolja a medencében létező magyar civil szerveződések kulturális tevékenységét. A fórum keretében évente közös találkozóra kerül sor. 2000 végén e találkozót Szatmárnémetiben, 2001-ben a szlovéniai Alsólendván, most Kassán szervezték meg. A Kárpát- medencei Fórum tagjai: a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, a felvidéki Csemadok, Erdélyből az MKE - Magyar Kulturális Egyesület -, a kolozsvári Heltai Alapítvány és az MSZT, Délvidékről a Délvidéki Magyar Kulturális Egyesület, Horvátországból az Eszéki Magyar Kulturális Egylet, Szlovéniából a Muravidéki Kulturális Egylet, Kárpátaljáról az ungvári Értelmiségiek Egyesülete. Minden szerveződés beszámol a megelőző évben kifejtett tevékenységéről, ugyanakkor bizonyos témakörök kapcsán vitafórumot tartanak. Az MSZT nevében Beder Tibor a Lármafa találkozókról számolt be, ugyanis ettől az évtől kezdődően e rendezvény megszervezését az MSZT átvállalta a Julianus Alapítványtól. Dec. 13-15-én lesz a Julianus Alapítványnál a Julianus-díj odaítélésének ünnepsége Csíkszeredában. Ebben az évben meghívták az ötven eddig kitüntetett személyt a díjkiosztó ünnepségre. Az idei kitüntetettek: Ali Kabul, a rodostói Rákóczi-múzeum igazgatója, Jan Mulder holland politikus, üzletember, közéleti személyiség, Lauer Edit, a Magyar Amerikai Társaság elnöke, Konkoly Thege István, a Johannita Lovagrend kancellárja, Havadtői Sándor egyesült államokbeli református lelkész. Az ötödik személy Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, ő pünkösdkor veszi át, szintén a csíkszeredai református templomban a kitüntetést. /Forró Miklós: Megmaradásunkért, jövőnkért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2002. december 5.

Január folyamán Vízumköteles irodalom? címmel virtuális konferenciának ad helyet a kárpátaljai UngParty című internetes honlap, melyen erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, nyugati és anyaországi írók, nyelvészek, irodalomtörténészek vesznek részt. A vitaindító írását a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos jegyzi majd. Balla D. Károly ungvári költő, a Szalon házigazdája és webmestere, szerint a határon túli magyar irodalmakat illetően még a szakmai körök is csak néhány nevet és műcímet ismernek, sztereotípiákban gondolkodnak. Emellett léteznek bizonyos elvárások a határon túli magyar íróval szemben. A szakmai körök és a közönség egyik része ugyanis - írja Balla D. az UngParty virtuálé által kiadott sajtóközleményben - leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része örömszövegeket vár, és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik. A virtuális konferencia arra keresi a választ, melyek az integrálódás belső és külső feltételei. A novemberben elindított projektbe erdélyi, vajdasági, kanadai, magyarországi, lengyelországi, kárpátaljai előadók kapcsolódtak be: Kántor Lajos (Erdély); Fekete J. József (Vajdaság); Kaslik Péter, Simándi Ágnes (Kanada), Zsille Gábor (Lengyelország); Elek Tibor, Kovács Imre Attila, Szénási Miklós, Szúnyogh Szabolcs (Magyarország); Beregszászi Anikó, Cséka György, Csernicskó István, Fedinec Csilla, Lengyel Tamás, Málnóczi Márk (Kárpátalja). Nyilvános vita is indul, amelynek során lehetőség nyílik szakmai hozzászólásokra és olvasói észrevételekre. /Gergely Edit: Vízumköteles irodalom? Virtuális fórum a határon túli magyar irodalomról. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

2002. december 16.

Nem fogadott el új szervezeti és működési szabályzatot a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) dec. 15-én Kassán tartott ülésén, annak ellenére, hogy eredetileg a napirenden szerepelt annak módosítása. A tagszervezetek ugyanis nem kívánták megvitatni a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által összeállított tervezetet, mivel azt csupán két nappal a tanácskozás előtt kapták kézhez, s így nem véleményezhették azt szervezeti, illetve régiós szinten. Hosszabb vita után megegyeztek abban: a tervezettel kapcsolatos javaslatokat eljuttatják a minisztériumhoz, s azt az egyeztetést követően egy rendkívüli MIK-ülésen fogadják el. Zilahi László, a magyar Oktatási Minisztérium főosztályvezetője a határon túli magyar oktatás perspektíváiról beszélt. Elmondta: az előző évek 400 millió forintos előirányzataihoz képest jövőre 1,365 milliárd forint jut majd a határon túli magyar oktatás támogatására, s 15 millió forint a határon túli ifjúsági szervezetek segítésére. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviselője jelezte: tárcája 2003-ban mintegy 600 millió forintot szán a határon túli magyar kultúra támogatására. A minisztérium felmérést készít a határon túli magyar kultúra intézményrendszeréről, az eddig kiadott támogatások hasznosulásáról, s ezek alapján alakítják át a támogatási rendszert. Az elfogadott zárónyilatkozatában a MIK üdvözölte a MÁÉRT novemberi ülésén a kedvezménytörvény módosításáról kialakult közös álláspontját, s kérte: minél szorosabban működhessen együtt a MÁÉRT-tal és annak szakbizottságaival. A MIK következő ülését 2003 tavaszán Kárpátalján, Munkácson tartja. /Befejeződött a Magyar Ifjúsági Konferencia kassai ülése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

2002. december 24.

Riasztó hírek jelentek meg idén a Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzetéről. Az 1980-as években megindult egy nagyobb kivándorlási hullám, amely az 1990-es években tetőzött, és öltött - így Horvátország és Szerbia esetében - olykor drámai méreteket. A szülőföldet elhagyók nagyobb része az anyaországba költözött, s mint a 2001-es népszámláláskor kiderült, valószínűleg ennek köszönhető, hogy Magyarország lakossága nem csökkent tízmillió alá. Sebők László, a Teleki László Intézet demográfus-térképésze szerint a szomszédos országokban élő magyarok bevándorlása révén Magyarország nyeresége az utóbbi bő tíz évben legalább kétszázezer ember volt. A szomszédos országokban élő magyarok összlétszáma jelenleg 2,5 millió körül lehet. Úgy tűnik, a kisebbségben élő magyarok csökkenésének megállítására minimális az esély. Romániában az előzetes népszámlálási adatok szerint idén márciusban 1,435 millió személy vallotta magát magyarnak a 21,7 millió összlakosságú országban. A magyar nemzetiségű lakosok aránya a lakosságon belül (az 1992-es 7,1 százalékról) 6,6 százalékra esett vissza. A csökkenés csak azért nem nagyobb, mert az ország lakossága egymillióval zsugorodott az utóbbi tíz évben. Szlovákiában 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az országnak 11 éve 5,274 millió lakosa volt (ebből 567 296 magyar nemzetiségű), tavaly már - a májusi népszámlálás szerint - 5,379 millió, amelyből 520 528 állampolgár vallotta magát magyarnak. Gyurgyik László szlovákiai szociológus három fő okra vezeti vissza a felvidéki magyarság számának a csökkenését. Az első: a vegyes házasságok folyamatos növekedése, a második: a közigazgatási (megyei) felosztás, amelynek révén az adott területek többségében a magyarok aránya - a nyolc megyéből kettő kivételével - mindenütt jóval 20 százalék alatti, a harmadik: a meciari időszak (1993-1998) nacionalizmusa és a dél- szlovákiai régióknak nyújtott állami támogatások drasztikus csökkentése. Egyre több szlovák telepedik le a magyarlakta vidékeken, ezzel megváltozhat a magyarság aránya a helyi lakosságon belül, és felgyorsulhat a szórványban élők asszimilációja. A Vajdaságban ugyanakkor a nem magyar anyanyelvűek tömeges bevándorlása (lényegében a Milosevics-rezsim által támogatott tervszerű betelepítése) a fő oka a nemzetiségi arányok teljes átalakulásának. A 1990-es években a délszláv térségben dúló háborúk nyomán csaknem 250 ezer (boszniai, horvátországi és kisebb részben koszovói) szerb menekült vagy telepedett le a jugoszláviai tartományban. A vajdasági magyar kisebbség riasztó fogyatkozásának azonban más okai vannak. Bár Szerbiában 2002 áprilisában tartottak népszámlálást, a nemzetiségekre vonatkozó adatok még nem készültek el. Az már kiderült, hogy miközben Szerbia összlakossága 1991 és 2002 között 2,5 százalékkal (7,47 millióra) csökkent, a Vajdaságban élők száma ugyanakkor 3 százalékkal nőtt. A mintegy 2 millió lakosú tartományban a magyarok számát csak becsülni lehet. A Vajdaságban a számlálóbiztosok 1991-ben 339 ezer magyart regisztráltak (akkor még ők alkották a tartomány lakosságának csaknem 17 százalékát), az idén feltehetően már csak 240-260 ezret vehettek nyilvántartásba. A drasztikus változás okai: menekülés az 1991 és 1995 között dúló háborúk okozta problémák (katonai behívóparancsok, harctéri szolgálat, örökös rettegés), a szociális- gazdasági kilátástalanság és a létbizonytalanság elől, valamint a katasztrofális népszaporulat. Horvátországban ugyancsak a Szlobodan Milosevics volt szerb/jugoszláv elnök nacionalista rezsimje által megindított háború volt a fő oka a magyarok elmenekülésének szülőföldjükről, ahová sokan máig nem tértek vissza. A 2001-ben tartott horvátországi népszámlálás adatai sokkolóak a magyarság szempontjából: számuk ugyanis az 1991-ben regisztrált 22 355-ről 16 500-ra apadt, ami 26,2 százalékos csökkenés. A függetlenségét ugyancsak 1991-ben elnyerő Szlovéniában vélhetően nem történt ilyen arányú népességfogyás a magyarság körében az elmúlt évtizedben. Igaz, a Trianon óta eltelt időben a szlovéniai magyarok lélekszáma már csaknem megfeleződött. Az 1991-es népszámláláskor 8 499-en vallották magukat magyarnak Szlovéniában; többségük (7 636-an) a Muravidéken élt. Az ország alkotmányban őshonosként elismert - parlamenti képviselettel rendelkező - magyarok ma valószínűleg kevesebben vannak. A Muravidéket 1991 óta sok magyar a (mező)gazdasági és megélhetési gondok miatt hagyta el. A szlovéniai magyar népesség csökkenésének másik oka az asszimiláció. A magas fokú asszimilációs hajlandóság az ausztriai (burgenlandi) őshonos magyarságra is jellemző. Ennek ellenére Ausztria (de nem Burgenland tartomány) akár üdítő kivételnek is nevezhető: 1991 és 2001 között ugyanis - egyedüliként a szomszédos államok közül - itt nőtt a magyarok száma. Igaz, ez elsősorban a bevándorlásnak köszönhető. Ausztriában a tavalyi népszámláláskor 40 583 személy nevezte meg érintkezési nyelvként (Umgangssprache) a magyart; nagy többségük nem őshonos, hanem bevándorló. Ausztriában 7 124 fővel (21,29 százalékkal) él több magyar, mint az előző (1991-es) népszámláláskor, amikor a megvallott nyelvhasználat alapján 33 459 magyart vettek nyilvántartásba. Ukrajnából viszont inkább elvándorolnak a magyarok, akikről nem tudni hányan vannak, jóllehet tavaly decemberben népszámlálást tartottak az országban. Optimista feltételezések szerint akár 200 ezer fős is lehet az ukrajnai magyar közösség, de ezt hivatalos adat nem támasztja alá. A szovjet időkben tartott legutóbbi (1989-es) népszámláláskor Ukrajnában 164 ezer magyart írtak össze, közülük 155,7 ezret Kárpátalján. Becslések szerint az ukrajnai magyarok száma az utóbbi 13 évben jelentősen csökkent; elsősorban az elvándorlás miatt. /(A Népszabadság nyomán) Kiürülőben a Kárpát-medence. A határon túli magyarok elvándorlása megállíthatatlannak tűnik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

2002. december 27.

Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában Gecse Géza budapesti újságíró, a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztője bemutatta riportkötetét. Tempfli József megyés püspök a rendezvény házigazdájaként köszöntötte a megjelenteket, majd a szerző rádióriporteri és -szerkesztői munkásságát méltatta. Emlékeztetett arra, hogy Gecse Géza mind a Vasárnapi Újság, mind a Határok nélkül munkatársaként bebizonyította, hogy egyaránt odafigyel a közelmúlt történelmének magyar szempontból sorsfordító eseményeire, az összmagyarság alapvető kérdéseire és hétköznapjaira. A kárpátaljai születésű Gecse Géza magyar apától és észt anyától származik. Szülei észtországi egyetemistákként ismerkedtek meg egymással, s a szerző kilencéves korában került velük Magyarországra. /Jó hangulatú könyvbemutató. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 27./

2002. december 30.

Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe meg különös alcíme kiegészíti és magyarázza is egymást. (Kapu Könyvek, Budapest, 2002.) Zömmel a trianoni határok menti utódállamok kisebbségi létében megrokkant magyarságának magára találását leíró, huszadik század végi utazások ezek. Megjelenik tehát egy új irodalmi (riport) műfaj: a kisebbségi utazások. Beke György őrjáratra indult. Főként Szerbiába, Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába, Szlovákiába. Az Erdélyből származó író azonnal megérti a kárpátaljai ruszin vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, az elűzött németek honvágyát is. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, e század összes békeszerződései, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben." A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. - A román állam nem veszi szívesen az önálló anyanyelvű iskolákat. Az államosított magyar közösségi vagy egyházi épületek visszaszolgáltatása - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, bár már tövény van a visszaszolgáltatásokra. A nyomáskészség hiányzik az RMDSZ vezetőiből, írta Gajdos Balogh Attila. A szolgalelkű megalkuvásban mutatható ki az alapvető különbség például egy Markó Béla és egy Király Károly között, szögezte le. Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszorult a vezetésből. Tokay György például újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc, egykori telefonlehallgatós szekus tiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. Ugyancsak Péter Ferenc szerint Verestóy egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló: 1998. dec. 1., 8. és 15-i szám.) Kivizsgálta valaha valaki ezeket az állításokat? Vagy Péter Ferencnek van igaza, aki szerint az RMDSZ-tagokat nem ellenőrizte soha senki, oda bárki beléphetett, s a szervezet a besúgók, ügynökök, szekusok valóságos átjáróháza, akik ma is zsarolhatók, s a főhatalom sok mindent elérhet általuk... Frunda Györgyről csak annyit, hogy ügyvéd létére nem vállalta Tőkés László védelmét, amivel aztán Kincses Előd "kompromittálta" magát Ceausescu előtt. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások - és néhány javaslat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28. folyt: dec. 30./

1997. július 16.

Bensőséges ünnepség keretében tartották Beregszászon a speciális kárpátaljai magyar tanárképzés első diplomaosztását. Az összegyűlteket Breznovits László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség /KMKSZ/ alelnöke, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány soros ügyvezető elnöke köszöntötte. Ott volt dr. Szabó Géza, a speciális kárpátaljai magyar tanárképzés vezetője, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, Pataki István, Beregszász polgármestere, Gulácsy Lajos református püspök. Három évvel ezelőtt a Bessenyei György Tanárképző Főiskola /Nyíregyháza/ vállalta Kárpátalján a magyar iskolák számára szükséges tanárok képzését. A főiskola alapítóinak - KMKSZ, Kárpátaljai Református Egyház, Beregszászi Városi Tanács - rengeteg nehézséggel, rosszindulattal kellett megküzdenie. Idén a főiskola hosszas küzdelem után megkapta a működési engedélyt a minisztériumtól. Az ünnepségen 16 tanító és 8 óvónő kapott diplomát. Az intézet a jövőben már mint Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola folytathatja tevékenységét. /Új Magyarország, júl. 16./


lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 1201-1223




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998