Szerencse, hogy eljött Délvidékről, Szerbiából egy kamaraszínház, és magyar darabot játszik el magyaroknak Erdélyben, Székelyföldön. „Elhangzott a szó, zeng az induló...” – hangzott el a színpadon. Egy idős ember verte a taktust tenyerével a nézőtéren Csíkszeredában, az Erdély-induló hallatán. A nyolcvanas években ugyanez az ember tiltotta meg a magyarul beszélést egy gyűlésen, melyen csak magyarok voltak. Wass Albert az ötvenes években megírta ezt a viselkedést. Az illető nem vette észre: egy délvidéki színész éppen őt játszotta el a színpadon 2007-ben. Wass Albert munkáiból összeállított A világ és a vége című darabot hatalmas közönségsikerrel játszották. A darabban egy kicsit „megfordult a világ”, Csíkszereda idegen megszállás alatt álló várossá vált, ahol idegen ajkú, rosszindulatú emberek pénzért osztogatták az igazságot, maguknak osztották ki a magyar földet, rátették kezüket minden vagyonra, és mindebben segítették őket a mindenkori árulók, köpönyegforgatók, júdások. /Szondy Zoltán: Megálltunk egy percre. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./
2007. január 11.
Tizenhat települési önkormányzat határozatát készül megtámadni György Ervin, Kovászna megye prefektusa. Szerinte visszavonás, illetve megszövegezési módosítások helyett a helyi tanácsok magyarázatokkal álltak elő a Szövetség Székelyföldért Egyesülethez történő társulási határozataik ügyében. Ezzel szemben Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi szervezetének elnöke kijelentette, hogy az önkormányzatok visszavonják kifogásolt döntéseiket, és javított határozatokat fogadnak el. /Megtámadja a prefektus a társulási határozatokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2007. január 12.
Az RMDSZ Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet kidolgozására készül, és ennek érdekében konzultál az erdélyi magyar szervezetekkel – jelentette be Puskás Bálint RMDSZ-szenátor. A szenátor szerint első lépésként a parlamentnek kell elismernie az önrendelkezés előnyeit és szükségességét. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./
2007. január 15.
Január 13-án Kolozsváron tanácskoztak „az RMDSZ keretein kívül tevékenykedő politikai és civil-politikai szervezetek”, illetve az RMDSZ nemzetépítő platformjának képviselői. A tanácskozás résztvevői, két kivétellel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttei vagy tisztségviselői voltak. Az ellenzéki kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy szükség van az erdélyi magyar autonómia-törekvések képviseletére A jelenlévők megállapították, hogy az RMDSZ január 11-ig, a közösen rögzített határidő lejártáig, nem válaszolt az EMNT vezetőivel tavaly folytatott megbeszéléseken megfogalmazott kérdésekre. A kolozsvári tanácskozást megelőzően ülésezett a Gyergyószéki Székely Tanács, amely szerint Székelyföldnek saját, független képviselőre van szüksége az Európai Parlamentben, „mert a 16 éve politizáló párt [az RMDSZ] eddig mindig becsapta a választóit”. /”Ellenzéki kerekasztal” Kolozsváron. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./
2007. január 15.
Rendhagyó könyvbemutató volt Bálványosfürdőn, a Vár panzióban. Daragus Attila, Torja alpolgármestere, a Falusiturizmus Szövetség országos elnöke bemutatta Pataki János és Patakiné Márkus Piroska szerzőpáros Székelyföld ízei címet viselő könyvét, az ebben szereplő ételek egytől egyig a Vár panzió konyháján készültek. Pataki János elmondta: 2005-ben egyfajta önmegvalósításként készítette el élete első könyvét, a Székelyföld – A legendák világa című albumot, melyet nagyon jól fogadtak a magyarországi olvasók. Második könyve a Szászföld – A várak világa címet viseli. A Székelyföld ízei múlt év decemberében jelent meg Budapesten. Pataki János eldöntötte, hogy bejárja az egész Kárpát-medencét, és Kárpáti képek címmel egy tizenkét kötetes monumentális sorozatot készít, olyant, amilyen az utóbbi száz esztendőben nem született. Azt gondolta, hogy a sorozat úgy lenne teljes, ha ezzel párhuzamosan egy másik sorozatban ugyanazoknak a tájegységeknek a szakácsművészetét mutatná be. A Székelyföld ízei tulajdonképpen nem is szakácskönyv, és nem is útikönyv, hanem a kettőnek a szerencsés kombinálása. /Iochom István: Székelyföld ízei Bálványosfürdőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15./
2007. január 16.
Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi látványtervező kifejtette, amit ő tervez, az konceptuális tervezés. Nem dekorál, hanem funkciókat talál ki. Erdélyben, leginkább Székelyföldön erős a hagyományőrző képesség. Azonban a világ változik, és egyre inkább mutatkozik igény a látványtervezésre. Damokos Csaba (sz. Sepsiszentgyörgy, 1965,) 1994-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetem design szakán diplomázott. 1990-95 között társszervezője az ANNart Szent Anna tói performance fesztiváloknak, a sepsiszentgyörgyi Medium2, Medium3 kortárs képzőművészeti fesztiváloknak. 1994-től szabadúszókény színházi és filmes munkákban vesz részt, alkalmazott- és reklámgrafikával foglalkozik. /Domokos Péter: Ki néz ki a könyvborítón? Beszélgetés Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi látványtervezővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2007. január 17.
Késik a Szövetség a Székelyföldért bejegyzése, legjobb esetben február végén, március elején kezdődhet meg a Szövetség a Székelyföldért Egyesület hivatalos bejegyzése, rosszabb esetben azonban hónapokig, évekig is eltarthat a folyamat. Az érintett prefektúrák újabb határozatok elfogadására szólították fel az önkormányzatokat. Kiderült, a székelyföldi önkormányzatok a tervezetet nem függesztették ki közszemlére. Előbb a Maros megyei prefektus emelt kifogásokat, az ottani önkormányzatok képviselői a december eleji ünnepélyes alakuló ülésen nem is csatlakozhattak az egyesülethez. Ezután a Hargita megyei kormánybiztos jelezte kifogásait. Kényszerhelyzetbe került György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, neki is lépnie kell, jogászai 16 önkormányzatot szólítottak fel, hogy kezdjék újra a bejegyeztetést. Hargita megyében 30 nap elteltével egy újabb tanácsülésen ismét szavaznak a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez való csatlakozásról. /Farkas Réka: Új határozatok kellenek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./
2007. január 18.
Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester reméli, hogy február második felében elkezdődhet a Szövetség a Székelyföldért Egyesület bírósági bejegyzése. A prefektúra „támadására” felkészültek, elkészítették a kifüggesztendő szövegeket és az új határozattervezet szövegét is. A 30 napos határidő leteltével valamennyi tanács megszavazza a tervezetet, és indulhat a bejegyzés. A Maros megyei önkormányzatok esetében egyszerűbb a dolog mivel nem is írták alá az alapító dokumentumot. Később csatlakoznak az egyesülethez. A vezetőtanácsban mindhárom megye egyforma arányban vesz részt, a megyéket képviselő három-három személynek az lesz a feladata, hogy az adott területen az önkormányzatokkal tartsa a kapcsolatot. /Kovács Zsolt: Albert Álmos készült a „támadásra” = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./
2007. január 18.
Kis Ulrich jezsuita szerzetes jött el Gyergyószentmiklósra Magyarországról, hogy templomnyi érdeklődő előtt mondja el véleményét a Dan Brown által írt Da Vinci-kódról. A bűnügyi regény nagy visszhangot keltett Székelyföldön is, kételkedésre indítva az embereket: mi van, ha tényleg Mária-Magdolna Jézus ágyasa volt, gyereket szülve az istenfiának? Kis Ulrich atya elmondta, a téma nagyon érdekli az embereket. Nem agresszív sértődöttséggel kell ilyesmikre reagálni, hanem meg kell nézni, hogy mik a motívumok. Minden globális erőnek útban van a katolikus egyház, mert óriási erkölcsi tekintélye van, mert nemzetközi. Ez a könyv az egész egyisten-vallás ellen irányul, és még nem íródott meg a következő kötet, mert az iszlám is előbb-utóbb céltábla lesz. A könyv nem a katolikus egyház létét veszélyezteti, hanem az emberek, és főleg a fiatalok hitét. /B. K. Misztikus kódok és keserű valóság. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jan. 18./
2007. január 21.
Kerüljön előtérbe a háttér címmel szervezte meg szórványpasztorációs konferenciáját Csíkszeredában az erdélyi főegyházmegye szórványbizottsága. A tanácskozáson az egyházmegye szórványtelepülésein szolgáló plébánosok, az érsekség főtanfelügyelője, gazdasági igazgatója és érseki helynöke vett részt. A főegyházmegye 80 szórványplébániájának helyzetjelentését Darvas Kozma József csíkszeredai esperes-plébános, a szórványbizottság titkára ismertette. Míg a székelyföldi megyékben az egyházközségek az önkormányzatoktól is kapnak segítséget, addig a szórványplébániák kevésbé számíthatnak helyi költségvetési támogatásra. A szórványközösségekben a legtöbb gondot az anyagiak hiánya okozza. Sok közösségnél hiányzik a helyben lakó lelkipásztor, hitoktató, a megfelelő hittanterem. Az egyházi épületek állaga is egyre romlik. Az erdélyi főegyházmegyében a papok több mint 10 százaléka dolgozik szórványban. Tófalvi Géza segesvári lelkész elmondta, hogy egyházközsége többszörösen is szórványban van: nyelvi és felekezeti szempontból is. Az anyaegyházközségben, Segesváron, a hívek többsége kétnyelvű. Az egyházközség másik problémája a hívek egyre fogyatkozó száma. A segesvári anyaegyházközséghez tartozó településeken: Erzsébetvároson, Héjjasfalván, Fehéregyházán, Sárpatakán, Hidegkúton azzal kell szembesülni, hogy belátható időn belül kihalhatnak ezek a magyar katolikus közösségek. A felsorolt problémákkal küzdenek a protestáns gyülekezetek is, derült ki Vetési László református lelkész előadásából. A konferencián Bakó Béla ferences szerzetes a liturgia fontosságáról, Böjte Csaba a szórványiskolákról, Horváth István marosújvári plébános a szórványban zajló hitoktatásról tartott előadást. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet szórványban ilyen eredményeket elérni, Böjte Csaba dévai ferences hangsúlyozta: „Amit teszünk, vidáman kell tegyük!” „Azt hiszem, nem számolgatni kell az embereket, hanem szeretni! Jézus Krisztus nem azért küldött, hogy én leltározzak, hányan vagyunk és hányan nem, hanem szeretettel öleljük át, akikkel közösségben vagyunk. ” Böjte Csaba olyan karácsonyi misét is mondott már, hogy senki nem volt a templomban. Árpád-kori templom volt ez Kackón, helyben lakó hívő már nincs abban a közösségben. /Csúcs Mária: Kerüljön előtérbe a háttér. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 21./
2007. január 22.
Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./
2007. január 22.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület képviselői kiosztották az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjakat. Jakab Rozália tanítónő, népművész, néprajzi kutató munkásságát életműdíjjal ismerték el a szervezők. Balázsi Dénes tanár, helytörténész, néprajzgyűjtő értékmentő munkájáért, Tankó Albert fafaragó, a népművészet kiváló mestere pedig értékteremtő munkásságáért vehette át a kitüntetést. Székely József képzőművész, valamint Kacsó András néptáncoktató post mortem díjban részesült. A Kipi-Kopi Egyesület szintén Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjat kapott. A gálaestet a Székelyföld Szimfonikus Zenekar hangversenye színesítette. /Szász Emese: Értékmentő munkájukért díjazták. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 22./
2007. január 23.
Január 22-én Kolozsváron bemutatták a Romániai magyarok 2006 november címet viselő felmérést, amelyet az Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ az RMDSZ felkérésére készített. Eszerint a megkérdezettek közel harminc százaléka szavazna az RMDSZ-re, amennyiben választásokra kerülne sor. A népesség legnagyobb gondjai a jövedelmek, nyugdíjak, a munkanélküliség és az egészségügy, az RMDSZ-t ezzel szemben az autonómia foglalkoztatja leginkább. 63,6 százalék szerint hasznos volt az RMDSZ koalíciós tagsága, 91 százalék szerint fontos a párt parlamenti jelenléte. Az EU csatlakozás legnagyobb hasznát a többség (40, 4%) abban látja, hogy nem lesz többé határ Románia és Magyarország között, a szabad munkavállalás csak a második (18,2%). Az RMDSZ EP-részvétele 82,4 százalék szerint fontos, a korrupció elleni küzdelem élharcosa az RMDSZ, Traian Basescu és a kormány. A legismertebb erdélyi magyar politikusok Markó Béla, Tőkés László és Frunda György. /Nem remél lényeges változást az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Az RMDSZ megrendelésére készült közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a romániai magyarság egyre árnyaltabban látják az autonómia összetett kérdését. A közösség most már nem igényel „olyan zsákutcába vezető szólamokat”, mint például a kettős állampolgárság. Közeledünk a kizárólag etnikai alapú politizálás végéhez, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. A romániai magyarok az RMDSZ-t többnyire etnikai pártként azonosítják, és úgy érzik, hogy túl keveset foglalkozik a jövedelmek és nyugdíjak, valamint a munkanélküliség alakulásával. Ehelyett a kulturális autonómiával, Székelyföld területi önrendelkezésével, illetve az önálló magyar egyetem ügyével foglalkozik. /Borbély Tamás: Egy kutatás tanulságai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
2007. január 23.
Hatéves múltra tekint vissza a székelyföldi fürdőépítő kalákák története. Jánosi Csaba, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület elnöke emlékezett, először Lázárfalván a Nyírfürdőt hozták rendbe. A következő években több mint hat fürdőt újítottak fel kalákában, összefogással. A lázárfalvi után következett a tusnádi Nádasfürdő, a csíkkozmási Sószékfürdő, majd a kászoni Sóskútfürdő, a csíkszentkirályi Borsárosfürdő, a csobotfalvi Kerekeger, a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdő, végül pedig a csíksomlyói Barátok feredője. Jánosi Csaba jelenleg Hargita megye borvízkataszterének elkészítésén dolgozik, ugyanakkor a Székelyföld ásványvizei című könyv megírásában is részt vesz. A kataszteren dolgozva eddig 493 ismert forrást jegyeztek fel. /Kozán István: A kalákamozgalmat folytatni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./
2007. január 23.
Elment Beke György is. Hetvenkilenc éves korában Budapesten érte a halál. Itthoni ellehetetlenítése miatt 1989-től élt a magyar fővárosban, fizikailag távol ugyan, de lélekben mindig szülőföldjén maradva. Egyedülálló teljesítménye a Barangolás-sorozat, Erdély tájegységeinek bemutatása. Itthon kezdte, Magyarországon teljesítette ki szociográfiai riportsorozatát. Az anyaországiaknak szánt intés és figyelmeztetés minden kötete, Erdély veszélyeztetett értékeire kívánta felhívni a közvélemény, a mindenkori hivatalosságok figyelmét. Változóban vannak az idők, a kormánypolitikától függetlenül, sőt annak dacára, megértőbb, befogadóbb a magyarországi közhangulat az elszakított nemzetrészek iránt. Ha így van, valamennyi író közül Beke György tette könyveivel a legtöbbet ezért. Barangolás-sorozatában négy vagy öt kötetet szánt a Székelyföld – az erdélyi magyarság anyaországa – bemutatására. Hárommal elkészült, a folytatás, épp az útnak indító Háromszékről, immáron bevégzetlenül marad. Maros- és Udvarhelyszék után Csík és Gyergyó vidékéről írt terjedelmes könyvet. Az utolsót a karácsonyi könyvvásárra jelent meg. Beke György a Hargita Népében is gyakorta jelen volt írásaival. /Borbély László: Rólunk írta utolsó könyvét – Beke György halálára – = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./
2007. január 24.
Az RMDSZ Operatív Tanácsa (OT) január 23-án rangsorolta az európai parlamenti választásokon részt vevő jelöltjeit. A testület tagjai titkos szavazással úgy döntöttek, hogy a 12 javasolt személy közül az első két befutó helyre Nagy Zsolt távközlési és informatikai minisztert, valamint Winkler Gyula megbízott kereskedelmi és gazdasági minisztert jelölik. Az RMDSZ-t és a nemzeti oldalt összekötő Sógor Csaba szenátor csak a negyedik, tehát esélytelen helyre került. Kelemen Hunor kifejtette, Nagy Zsolt első helyezése mellett szól az, hogy elmúlt hét évben a fiatal politikus komoly tapasztalatokra tett szert az európai politikában, hét éve ő látja el az RMDSZ képviseletét az Európai Néppártban. Winkler Gyula kereskedelmi minisztert illetően pedig, mivel az Európai Unió (EU) elsősorban gazdasági jellegű szövetség, az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a befutó helyek egyikére olyan jelölt kerüljön, akinek van tapasztalata ezen a téren. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke jelezte, telefonon tárgyalt Markó Béla szövetségi elnökkel, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem sikerült közelebb hozni az álláspontokat. Az EMNT elnöke azzal a felhívással fordul az SZKT-hoz, hogy február 17-i ülésén bírálja felül az OT döntését, és befutó helyre juttasson egy olyan személyt, aki a nemzeti oldalt képviseli. Tőkés szerint Sógor Csaba szenátor lenne az erre leginkább alkalmas személy, hiszen ő az, aki összeköti az RMDSZ-t és a nemzeti oldalt. A püspök szerint az OT az RMDSZ-nomenklatúra képviselőit helyezte előtérbe, akik ráadásul nem is székelyföldiek. /Nagy Zsolt és Winkler Gyula a befutók. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./ Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter az első számú jelölt az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelölt-listáján, a második helyet Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, a harmadikat pedig Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár foglalja el – döntött a Szövetségi Operatív Tanács (SZOT). Sógor Csabának a Markó Béla RMDSZ-elnök által előkelőnek nevezett negyedik hely jutott, őt Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere követi. Sorrendben Niculescu Tóni külügyi államtitkár, Szabó Károly szenátor, Fekete Emőke államtanácsos, Csutak István volt integrációs államtitkár, Hodgyai Géza vállalkozó és Jakab István volt pénzügyi államtitkár következik. Markó tagadta, hogy Nagy Zsolt első helyének köze lenne a kémbotrányban elindított, és a miniszter nevéhez is kapcsolódó vizsgálathoz. A SZOT ülésén fölmerült az a Tőkés László EMNT-elnök által előterjesztett javaslat is, amely szerint az RMDSZ listáján ne csak a SZOT által rangsorolt jelöltek kapjanak helyet, ezt azonban elvetették. Az RMDSZ-elnök ezt azzal indokolta, hogy ez a Szövetség listája, amelyért az RMDSZ vállal felelősséget. /Gujdár Gabriella: Nagy, Winkler, Korodi a befutó ‘epések’. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2007. január 25.
Dr. Demény Lajos történész közönségtalálkozóján említette Csedő Csaba csíkszeredai polgármester, hogy kezdeményezni fogja a székelység történetét tárgyaló tankönyv megírását. Székelyföldön tizenegy magyar régész dolgozik a föld által rejtett lehetséges tárgyi emlékek feltárásán. Mindenkinek ajánlható Egyed Ákos napokban megjelent munkája (A székelység rövid története a megtelepedéstől 1918-ig). A VI–VII. osztályosoknak szánt tankönyv (A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai) – hiányosságai ellenére – ugyancsak segítséget nyújt. /Borbély László: Történelemkönyv székelyeknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./
2007. január 25.
Felvincen és Székelykocsárdon megnyílt a megyei tanács és a gyulafehérvári “Ősi Hagyományok Egyesület” közös szervezésében a néprajzi kiállítás. Felvincen a jövőbeni falumúzeum a kultúrotthon frissen felújított földszinti termében kapott helyet. A látogató meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a valamikori magyar falu néprajzi kiállításán magyar motívumoknak, hagyományoknak nyoma sincs. A begyűjtött használati tárgyak, eszközök között a jellegzetes román motívumos szőttesek, varrottasok, népi viseletek társaságában ott áll az ortodox papi viselet is. Az itt élő roma közösséget színpompás női ruházat, szőtt takaró jelzi, de a napjainkban is szinte minden magyar házban megtalálható írásos varrottas, a székely eredetet bizonyító viselet teljesen hiányzik. Székelykocsárdon, a XIV. századi ortodox fatemplomban berendezett néprajzi kiállításon is hasonló a helyzet. A magyar közösség jelenlétét itt sem jelzi semmi. Az Aranyosszék határát képező faluról Orbán Balázs így ír: „Aranyosszék egyik legtisztább székely helysége. Református vallást követő lakói a székelység szebb fajához tartoznak. (...) nagyrészt Kézdiszékből valók. (...) A lakházak építése, azoknak belső elrendezése, bútorzata tökéletesen megfelelő a belszékelyföldieknek. ” A Székelyföld leírásában megtalálható “kocsárdi székely menyegző” leírása, melynek menete, szokásai mai napig fennmaradtak. /Takács Ildikó: Magyar népi hagyományok nincsenek? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2007. január 25.
Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában erdélyi múzeumok igazgatói, illetve a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Cseri Miklós tanácskoztak arról, hogy a skanzent gazdagítandó Erdély tájegységeit képviselő portákat vásárolna a Szabadtéri Múzeum. A szomszédos megyék múzeumainak vezetői évente megtartják tanácskozásukat. A mostanin a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója, Csergő Tibor, a marosvásárhelyi múzeumtól Soós Zoltán igazgató és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól Varga Mihály igazgató vettek rész, ezt bővítették a szentendreiekkel való találkozással. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozna egy erdélyi részt, falut, melyben Székelyföld és a történelmi értelemben vett Erdély néprajzi tájegységei szerepelnének. Tájegységenként egy-egy házat vásárolnának, azaz a terv szerint 18-at lehetne a szentendrei skanzenben látni. Ezzel Szentendrén a második határon túli magyarlakta területet mutatná be (felvidéki házak már vannak). /Barabás Blanka: Erdélyi portákat vásárolna a Szentendrei Szabadtéri Múzeum. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./
2007. január 25.
Az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport /Székelyudvarhely/ új tanulmánykötetét mutatták be a Hagyományőrzési Forrásközpontban a szerzők jelenlétében. A 2006-os évszámot viselő kiadvány a hatodik a sorban. P. Buzogány Árpád vázolta, hogy az előző években megjelent közlések miként gazdagították az Udvarhelyszékre vonatkozó ismereteket. A számbelileg gyarapodó kutatócsoport több tagja is különböző aspektusokból vizsgál egy-egy nagyobb témát. Hermann Gusztáv Mihály szerkesztő jelezte, tervezik már a következő kötetet. A mostani kötetben Tóth Levente az elmúlt századok iskolamestereiről, Albert Dávid javadalmazásukról, Forró Albert az udvarhelyi református kollégium diákéletéről írt tanulmányt. Oláh Sándor egy 18. századi homoródalmási család anyagi javait, Kolumbán Zsuzsánna a 19. század nemi bűncselekményeit, Róth András a székely kérdés megoldási törekvéseit, Gidó Csaba pedig a székelyföldi vasúthálózat kiépítésének lehetőségeit és hatását vizsgálta. Az anyaváros évszázaddal ezelőtti fejlődését vette számba Nagy Róbert, Gidó Attila a szombatosok történetéhez, Demeter Csanád pedig a megye kialakulásához kutatott fel új adatokat. Mihály János a lövétei földhasználatot tekintett át. /Hatodik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./
2007. január 26.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) jelentette fel Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy polgármesterét a székelyföldi román közösség nevében fellépő Hargita és Kovászna megyei románok civil fóruma (FCRHC). A szervezet azt kifogásolja, hogy a városháza által megjelentetett időszakos kiadvány kizárólag magyar nyelven tájékoztatja Háromszék fővárosának lakóit, s így csorbul a létszámban kisebbségi román lakosság információhoz való joga. Alkotmánysértést, valamint az európai szabványok lábbal tiprását említi a fórum, amely szerint a CNCD-nek azonosítania és számon kell kérnie a súlyos megkülönböztetés elkövetőit. „A románokat tudatosan mellőzik és lenézik, ami nyílt és elfogadhatatlan diszkrimináció” – állítja a fórum. Albert Álmos elmondta, természetesnek tartja, hogy a román nyelvű tolmácsolás mellett magyarul is publikálják a képviselőtestületi ülések határozatait. Hozzátette: a román nyelvű szövegek is megvannak, a magyarhoz hasonlóan elérhetők. Elismerte, hogy a kiadvány fedelén találhatók magyar nyelvű információk, de mindezek közérdekűek. „Ha valaki vállalkozik románra lefordítani az anyagokat, ezek helyet kapnak a laptestben” – ígérte. /Diszkriminációval vádolják Albert Álmost. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2007. január 26.
Székelyudvarhely, a legmagyarabb város mutat példát az önpusztító széthúzásból. A székely anyaváros magyarsága két táborra oszlott, egyiket az MPSZ-es polgármester, Szász Jenő vezényli, a másik szellemi atyja Verestóy Attila szenátor, frakcióvezető, az RMDSZ kimozdíthatatlan milliárdos potentátja. Mindkettejük fején bőven leledzik vaj, írta Magyari Lajos. Székelyudvarhelynek immáron lassan egy évtizede nincs működőképes tanácsa. Az RMDSZ-es tábor Szász Jenő minden intézkedését gyanakvással fogadja és megkérdőjelezi. Még olyan kezdeményezéseit is, mint a főtéri Emlékpark felállítása. A tavalyi nagy árvíz után helyreállították a hidakat és utcaszakaszokat, de az RMDSZ-es tábor itt is korrupciógyanús vállalkozásokat lát. Elmaradt a hírhedt Cserehát-komplexum kérdésének megoldása, a nagy svájci-román átverés következményeinek feloldása, a román apácák továbbra is belakják az épületeket, sőt, beköltöztették a helybeli román líceum diákjait is, kik – állítólag – többségükben moldovai ösztöndíjasok. És terjeszkednek a kaszárnyák, ez általános székelyföldi jelenség. Az erdélyi magyar széthúzás újabb rikoltó példája: az EU-parlamenti választás. Miért nem lehet közös magyar listát állítani? /Magyari Lajos: A széthúzás gyönyörűsége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./
2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.
2007. január 27.
Beke György műfajteremtő író volt, többnyire a Beke-művek révén váltak közhasznú fogalmakká az olyan szavak, mint a riportregény, riportnovella. Beke, a barangoló a szó fizikai, földrajzi értelmében is bejárta, belakta a magyarság Kárpát-medencei és ezen kívüli élettereit, szálláshelyeit. Orbán Balázs híres-neves munkájában, A Székelyföld leírásában Erdély egy szeletét – fontos, meghatározó szeletét – hozta értelmezhető közelségbe. Beke György Erdély egészének a lényegét, magyar esszenciáját hozta elérhető helyzetbe, és hozzávarrta Moldvát is. A Szeret menti csángók ország-világát ő egyesítette először Erdéllyel. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./
2007. január 27.
Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./
2007. január 30.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága nem kérte fel Tőkés László református püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét független képviselőjelöltnek a májusi európai választásokra. Az SZNT kiadott közleményében leszögezi: a tanács ezt azért nem tehette, mivel az SZNT kizárólag a területi autonómia képviseletére kapott fel hatalmazást. Az SZNT akkor támogat egy független jelöltet, ha az vállalja Székelyföld területi autonómiájának képviseletét. Tőkés László püspök elmondta: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa fog dönteni, hogy támogatja-e a jelölését vagy sem. Az EMNT elnöke közölte, még mindig azon fáradozik, hogy létrejöjjön az RMDSZ-el egy nemzeti lista, amelyet szerinte vétek volna elszalasztani. Ennek érdekében Tőkés László újabb levelet intézett a szövetség vezetőségéhez. /Papp Annamária: Székelyföld autonómiáját felvállaló jelöltet támogat az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./
2007. február 2.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) találkozót kért Sólyom Lászlótól, a Magyar Köztársaság elnökétől, aki februárban látogatást tesz Romániában. Ferencz Csaba SZNT-alelnök jelezte, a szervezet levélben fordult a magyar államfőhöz, akivel azért szeretnének találkozni, hogy tájékoztassák a Székelyföld területi autonómiája érdekében tett lépésekről, többek között a nem hivatalos, úgynevezett belső népszavazásról. Ezt februárban tartják Kovászna, Hargita és Maros megyében. /Sólyom Lászlóval találkozna az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2007. február 3.
Több száz – magyar és román nyelvű – plakátot nyomtattak a Székelyföld autonómiájáért szervezendő belső, nem hivatalos népszavazás népszerűsítésére. A referendumot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki szervezete szervezi meg 43 településen február 10. és 18. között. Sepsiszentgyörgyön több mint 250 önkéntes fog házról házra járni a mozgóurnákkal. A szervezők szerint a referendum megszervezésének költségei több mint 150 millió régi lejre rúgnak. Az SZNT sepsiszéki képviselői az elmúlt napokban tárgyaltak a népszavazásról a helyi polgármesterekkel, egyházi vezetőkkel, civil szervezetek vezetőivel, illetve az RMDSZ helyi szervezeteinek vezetőivel. /Több száz plakát a Székelyföld autonómiájáért szervezendő népszavazás népszerűsítésére. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
2007. február 3.
A budapesti Legion Siculis (Székely Légió) irredenta rohamosztag értesítette a hargitai hatóságokat, hogy érkezik. Megküldte itteni programját, tagjai névsorát, fedőnevüket, sőt fényképeit is. Ennek köszönhetően ország-világ megtudta, hogy a különítmény február első hetében Hargitafürdőn szervez félkatonai kiképzőtábort, székelyföldi önkéntesekkel együtt gyakorolja a késdobálás, közelharc technikáját, ismerkedik a diverzió fortélyaival. Végső célja: Erdélyt Magyarországhoz csatolni, legalábbis a bukaresti Ziua napilap január 29-i számában ez állt. A Ziua – és visszhangjaként több kereskedelmi tévéadó – ismertette aknamunkájukat, bemutatta vezérüket, a sepsiszentgyörgyi származású Révész Tibort, valamint alárendeltjeit, akik a Bézbol, Hargi, Hassan, Kudi, Sniper, Zoro stb álnevekre hallgatnak. A Ziua ezelőtt 11 hónappal, 2006. március 9-én egész oldalt közölt a Legion Siculis irredenta szervezetről, ennek hargitai kiképzőtáborairól, amelyek harcosait Erdély elcsatolására készítik fel. Ezelőtt egy évvel szinte szóról szóra ugyanaz a mese, mint most. A székelyföldi, úgymond félkatonai szervezkedések hírverése nem 2006-ban kezdődött el. 1990. november 9-én a szélsőséges Romania Mare hetilap írta: „Több romániai magyar nemzetiségű fiatal Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziót. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzése céljából. ” Hosszú távra szóló, magyarellenes agitáció kezdődött, amit bizonyít, hogy öt év múlva, a Romania Mare 1995. november 3-i számában személyesen Corneliu Vadim Tudor pártvezér fogalmazta meg aggodalmát: „Az RMDSZ különítményei Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, miáltal Románia területi megcsonkítására törekszenek. ” Alig tíz nap múlva, november 13-án Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke, jelenleg a Nagy-Románia Párt főtitkára) azt kérte Ion Iliescu elnöktől, hogy Hargita és Kovászna megyében koboztassa el a magyar félkatonai szervezetek fegyvereit. A Ziua 1996. március 18-án hírül adta: fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres osztagai bevetésre kerüljenek Erdélyben. Ezt a sötét hagyományt folytatja a Ziua vészharangkongatása ugyanarról a Székely Légióról és vezéréről, Révész Tiborról. Mennyi a valóság? A Ziua elárulta magát: minapi, január 29-i cikkének internetes tálalásában, amelyet a kereskedelmi tévéadók is átvettek, a képernyőn megjelent egy „leleplező” színes fénykép, rajta magyar felirattal: Hegyimentő tábor, 1995. A Légió tehát nem katonáskodik, hanem a Hargita bércein edzőtábort szervez tagjainak. Erre utal internetes portáljának címe is: Hungarian Survival, tehát túlélés, de nem honfoglaló késdobálások. /Barabás István: Gyanús vendég. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2007. február 6.
Adományozókat keresnek az autonómia-népszavazás lebonyolításához. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) több száz magyar és román nyelvű plakát révén népszerűsíti Sepsiszék 43 településén a február 10-e és 25-e közötti időszakra tervezett belső autonómia-referendumot. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke elmondta: a térség valamennyi polgármesterét és egyházi vezetőjét felkeresik, és támogatást kérnek a referendum megszervezéséhez. Tulit Attila, az SZNT alelnöke elmondta, a napokban 500 magyar és 100 román nyelvű plakátot nyomtattak. Ezeken Székelyföld térképe látható, amelyen a zöld színnel bejelölt Sepsiszék, illetve az „Igen Székelyföldért” és a „Hajrá Sepsiszék!” felirat olvasható. Számítások szerint az eddig megszervezett belső autonómia-népszavazások során Székelyföld lakóinak mintegy 10 százaléka nyilvánított véleményt, a megkérdezettek 99,52 százaléka támogatja a területi autonómia gondolatát. /Kovács Zsolt: Albert Álmos nem szól bele. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./
