Dan Manolachescu, a sepsiszentgyörgyi Közösségért Egyesületének elnöke pontosítást kér a szervezőktől a számára megítélt Julianus-díjjal kapcsolatban. Dan Manolachescu elmondta, hogy ami a sajtóban megjelent, miszerint ő feltétlen híve és harcosa lenne Székelyföld autonómiájának, nem felel meg a valóságnak. Ha ez az oka a díj odaítélésének, akkor valójában nem is érdemlem meg – mondta Manolachescu, aki a két nép közötti együttműködés elősegítése érdekében folytatott tevékenysége miatt szívesen átveszi, sőt büszke lenne a díjra. Így a laudáció eredeti szövegének átvétele után dönti csak el, elfogadja-e vagy sem a kitüntetést – nyilatkozta. /(Fer-): Dan Manolachescu pontosítást vár (Julianus-díj). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2006. december 12.
Vannak vidékek, gyönyörű tájak, melyekről kár lenne nem írni, nem beszélni, mely vidékek túl sokat őriznek magukban ahhoz, hogy elsiklanánk létezésük felett – vallja Kányádi Sándor, akinek a szülőfalujáról, Nagygalambfalváról most készült film éppen ezt váltja be. A helyi önkormányzat felfigyelt a Székelyföld Alapnak a határon túl elő magyarok számára, dokumentum- és rövidfilm készítésre kiírt pályázatára. Megnyerték a pályázatot, így a Székelyföld Alap és az Udvarhelyszék Jövőjéért Egyesület megbízásából a székelyudvarhelyi Konnertfilm produkciós iroda elkészítette a kisfilmet. /Forrai Ágnes: „Kányádifalva” korongon. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2006. december 13.
A Demokrata Párt Kovászna megyei szervezete felhívást intézett a megye prefektusához és kérte György Ervint, hogy támadja meg a helyi tanácsok határozatait, amellyel csatlakoztak a múlt héten megalakult önkormányzati társuláshoz. Gheorghe Baciu arra hivatkozott, hogy a Hargita és Maros megyei prefektusok a közigazgatási bírósághoz fordultak az önkormányzati határozatok ügyében. A törvény ugyanaz Kovászna megyében is – hangsúlyozta a demokraták helyi vezetője hozzátéve: pártja nem tud egyetérteni egy olyan szervezettel, amelynek bevallott célja a Székelyföld autonómiájának elérése. /Háromszéki demokraták a társulás ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2006. december 13.
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a 2005-ös beszámolója keretében tárgyalja részletesebben, hogy milyen információkat gyűjtött a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatban. Erről Geroge Cristian Maior SRI-igazgató beszélt azt követően, hogy meghallgatta őt a SRI munkáját felügyelő parlamenti bizottság. A hírszerző szolgálatot a Nagy-Románia Párt riadóztatta a vélt magyar veszély ügyében. George Cristian Maior elmondta, reményei szerint már az elkövetkező tíz napban eljut az illetékes parlamenti bizottsághoz az autonómia-ügyben készített SRI-jelentés. A Krónikának nem sikerült ez ügyben megszólaltatnia a parlamenti SRI-bizottság alelnökét, Verestóy Attilát. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./
2006. december 13.
A Magyar Polgári Szövetség székelyföldi szervezetei tiltakoznak az ellen, hogy Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármestert, a háromszéki RMDSZ elnökét válasszák meg a Szövetség a Székelyföldért Egyesület élére. A székely MPSZ-esek szerint Albert Álmos személye garanciát jelent arra, hogy elfekteti az autonómia ügyét. /Kecskére a káposztát? = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./
2006. december 14.
Nem szól bele a hét végén kezdődő, autonómiáról szóló erdővidéki népszavazás ügyébe György Ervin. „Nem akadályozhatom meg azt, hogy 2-3 ember mozgóurnákkal játszadozik – mondta a Kovászna megyei prefektus. – Ilyen alapon a mozgóárusok ellen is el kellene járnunk, de ez nem a prefektúra hatásköre.” György Ervint korábban a Demokrata Párt (PD) Kovászna megyei szervezete szólította fel, akadályozza meg az autonómiáról szóló népszavazások lebonyolítását. A PD nem ért egyet a Székelyföld autonómiáért szervezendő belső népszavazásokkal, akkor sem, ha azok nem hivatalosak. A Székely Nemzeti Tanács erdővidéki szervezete arról hozott döntést, hogy december 16-23. között belső népszavazást szervez az autonómiáról. A mozgóurnás népszavazás alkalmával 19 településen keresik fel a lakosságot. /Kovács Zsolt: Népszavazás: prefektusi tartózkodás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./
2006. december 14.
Moldován Gyula a székelyudvarhelyi Paletta 5 alkotócsoport tagja, a tájfestészet egyik jelentős székelyföldi képviselője. Több egyéni és csoportos kiállításon és alkotótáborban vett részt mind belföldön, mind pedig külföldön. – Nyáron kiállított Budapesten, az Ernst Múzeum Dorottya Galériájában. /Fbz: Minden kép egy csoda. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 14./
2006. december 16.
A szovátai Teleki Oktatási Központban december 16-án ünnepli tizenötödik születésnapját a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Lászlófy Pál, aki megalakulása óta irányítja az RMPSZ munkáját, elmondta, hogy 1991. december 14-én a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében tartották alakuló ülésüket. Az RMPSZ átfogja azokat a területeket, ahol magyar nyelven folyik az oktatás – beleértve Bukarestet is. A csángó magyarok oktatásának fejlődésével létrejött csángó szaktestület is integrálódott a szervezethez. Évente tartanak országos küldöttgyűlést. A tagok száma 7–8 ezer között ingadozik, míg a romániai magyar oktatók száma kb. 12 ezerre tehető. Az RMPSZ létrehozott három területi és egy országos oktatási központot: a partiumi, a kolozsvári Gál Kelemen, a Székelyföldi területi oktatási központokat, valamint a szovátai Teleki Oktatási Központot. Emellett az utolsó években – szintén Szovátán – sikerült egy ifjúsági bázist is kialakítani, a Teleki Kertet. Tizenegy házikó és egy központi épület áll többnyire az ifjúság rendelkezésére, táborokat, erdei iskolákat szoktak itt rendezni. A Bolyai Nyári Akadémiának évente 800–900 hallgatója és 100–150 előadója van. A jövő évtől azt tervezik, hogy általánosabb, interdiszciplináris képzéseket vezetnek be, a tantárgyi, szakmai képzéseket pedig kétévente szervezik. 2001-ben létrehozták az Ábel Kiadót, az erdélyi magyar tankönyvkiadás részére. Kétévente meghirdetik az Apáczai-pályázatot, amellyel a közoktatásban dolgozó kollégák tudományos munkáját ösztönözik. Egyre nehezebb az anyagi források biztosítása. Másfél éve nagyon nehezen tudtak pénzt előteremteni, sok szponzor segítségével. A RMPSZ működési feltételeit a magyarországi Oktatási Minisztérium Határokon Túli Magyarok Főosztálya (annak különböző változatai), a fejlesztéseket pedig nagymértékben az Illyés Közalapítvány támogatása biztosította. Hasonlóan támogatást nyújt az Apáczai Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Pro Professione Alapítvány pedig minden nehéz időben segített. Segített a Richter-Gedeon Rt., a Vegyépszer és 2006-ban mentőövként jött a MOL Románia Rt. Nagy mértékű támogatása. /Takács Éva: Szolgálatra szegődtünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 16./
2006. december 18.
„Akarja-e, hogy Székelyföld autonómia-státust kapjon és a település, ahol él, ehhez tartozzék?” – ilyen szövegű szavazócédulával kopogtattak a helybeli családoknál Vargyas községben. A mozgóurnás csapat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által meghirdetett autonómia-népszavazást bonyolította le a régióban. A vargyasi, erdőfülei, bardóci és magyarhermányi bizottságoktól kapott jegyzőkönyvek alapján a 3780 szavazatra jogosult közül településenként 60 és 83 százalék között fejezték ki véleményüket, ezen belül 99,7 és 100 százalékban támogatták a vidék autonómiáját. Az SZNT kezdeményezését a hét végén bírálta Verestóy Attila szenátor, közönséges csalásnak nevezve a népszavazást. „Az embereknek olyan kérdést tesznek fel, amelyre az egyetlen elfogadható igen választ adnak. Ezt követően azok, akik ezeket a válaszokat begyűjtik, kisajátítják maguknak az ügyet, ami végül is közös ügy és nem valamely szakadár platformnak, valamilyen székely vagy magyar tanácsnak az ügye” – vélekedett a politikus. /Domokos Péter: Referendumot szervezett az elmúlt hétvégén a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Nem hivatalos népszavazás kezdődött december 16-án Székelyföld területi autonómiájáról 23, többségében magyarok által lakott Kovászna és Hargita megyei településen. A referendumot az SZNT helyi szervezetei kezdeményezték a Kovászna megyei Erdővidék 20 településén, valamint a Hargita megyei Székelyudvarhelyen, Bögözön és Gyergyócsomafalván. A szervezők a megfigyelői szerep ellátására 25 romániai és külföldi civil, valamint politikai szervezetet kértek fel. /Nem hivatalos népszavazás az autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2006. december 18.
„Akarja-e, hogy Székelyföld autonómia-státust kapjon és a település, ahol él, ehhez tartozzék?” – ilyen szövegű szavazócédulával kopogtattak a helybeli családoknál Vargyas községben. A mozgóurnás csapat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által meghirdetett autonómia-népszavazást bonyolította le a régióban. A vargyasi, erdőfülei, bardóci és magyarhermányi bizottságoktól kapott jegyzőkönyvek alapján a 3780 szavazatra jogosult közül településenként 60 és 83 százalék között fejezték ki véleményüket, ezen belül 99,7 és 100 százalékban támogatták a vidék autonómiáját. Az SZNT kezdeményezését a hét végén bírálta Verestóy Attila szenátor, közönséges csalásnak nevezve a népszavazást. „Az embereknek olyan kérdést tesznek fel, amelyre az egyetlen elfogadható igen választ adnak. Ezt követően azok, akik ezeket a válaszokat begyűjtik, kisajátítják maguknak az ügyet, ami végül is közös ügy és nem valamely szakadár platformnak, valamilyen székely vagy magyar tanácsnak az ügye” – vélekedett a politikus. /Domokos Péter: Referendumot szervezett az elmúlt hétvégén a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Nem hivatalos népszavazás kezdődött december 16-án Székelyföld területi autonómiájáról 23, többségében magyarok által lakott Kovászna és Hargita megyei településen. A referendumot az SZNT helyi szervezetei kezdeményezték a Kovászna megyei Erdővidék 20 településén, valamint a Hargita megyei Székelyudvarhelyen, Bögözön és Gyergyócsomafalván. A szervezők a megfigyelői szerep ellátására 25 romániai és külföldi civil, valamint politikai szervezetet kértek fel. /Nem hivatalos népszavazás az autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2006. december 19.
A Kovászna megyei négy község majdnem mindegyik lakója igennel szavazott a Székelyföld területi autonómiájáért megrendezett belső, nem hivatalos népszavazáson. Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács Erdővidéki Szervezete állandó bizottságának tagja elmondta: hat településen szervezték meg vasárnap a népszavazást. Bibarcfalván a 640 szavazati joggal rendelkező személy közül 481-en, azaz 75,15%-ban szavaztak, és mindenki a területi autonómia mellett voksolt. Kisbaconban 63,10 %-os volt a részvétel, a 265 szavazó 99,25%-a voksolt igennel. Nagybaconban a 11 015 szavazó közül csak 3 szavazott nemmel, Zalánpatakán pedig 52,78%-os volt a részvételi arány, és senki nem szavazott az autonómia ellen. /Erdővidék: nem hivatalos igen az autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2006. december 20.
Erdővidék újabb négy településén szavazott a lakosság egyöntetűen Székelyföld területi autonómiája mellett. Olaszteleken 63,36 százalékos volt a részvételi arány a szavazáson, mind a 358 személy igennel szavazott. Székelyszáldoboson a 870 szavazati joggal rendelkezők közül 520-an voksoltak, igennel szavaztak, beleértve 30 román nemzetiségű lakost. Uzonkafürdőn szintén mindenki megszavazta az autonómiát, itt 53,33 százalékos volt a résztvevők aránya. /Igenek a Székelyföldre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
2006. december 21.
A megkérdezettek 99,8 százaléka támogatja a székelyföldi önrendelkezésére vonatkozó elképzeléseket – derült ki az Erdővidéken befejeződött népszavazás végleges adataiból. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Bardoc-Miklósvár széki szervezete saját költségén a Székelyföldön elsőként szervezett úgynevezett belső, nem hivatalos referendumot annak felmérésére, hogy a régió lakossága milyen mértékben támogatja a területi autonómiát. December 16-20-a között Erdővidék 21 helységében közel 17 ezer szavazópolgár nyilváníthatott véleményt a mozgóurnás népszavazáson. A végleges adatok szerint a 15395 szavazópolgárból 9924-en voksoltak, ez 64,46 százalékos részvételi arányt jelent. A megkérdezettek közül 9902-en, azaz 99,78 százalékuk szavazott igennel az „Akarja-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon, s a település, ahol él, ehhez tartozzon?” kérdésre. Tizenheten válaszoltak nemmel, öt szavazat pedig érvénytelennek bizonyult. Szabó Miklós széki SZNT-elnök szerint a Székelyföld területi autonómiáját Erdővidéken nem csak a magyarság, hanem a román nemzetiségű lakosság is támogatja. Magyarhermányban 100-120, Székelyszáldoboson pedig 25-30 román ajkú roma szavazott igennel. Az erdővidéki népszavazás eredményeit az SZNT Állandó Bizottsága még az év vége előtt kiértékeli. Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök szerint a dokumentációt elküldik a román és a magyar a parlamentnek, a román államfőnek, az RMDSZ csúcsvezetésének. /Benkő Levente: „Látható” többség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
2006. december 21.
György Ervin Kovászna megyei prefektus is megtámadta a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez való csatlakozásról szóló önkormányzati határozatok egy részét. Miután a Demokrata Párt helyi szervezete, illetve a Kovászna és Hargita megyei románok fóruma is több ízben jelezte a hiányosságokat, György Ervin a tanácsi határozatok felülvizsgálatával bízta meg a prefektúra jogászát. Codrin Munteanu a csatlakozó 37 Kovászna megyei önkormányzatból 16 testület határozatában talált formai hibákat. Az érintett tanácsokat a prefektúra levélben szólította fel a dokumentum kijavítására. György Ervin hiányolta, hogy a csatlakozó önkormányzatok a határozataik elfogadása előtt nem szerveztek közvitákat a témáról, illetve a szavazás előtt 30 nappal nem hirdették meg a sajtóban a határozattervezet szövegét. Korábban a Maros és Hargita megyei kormánybiztosok is ugyanerre a jogszabályra hivatkozva támadták meg a tanácsok társulási határozatát. Demeter János, Kovászna megyei tanácselnök, akit az RMDSZ vezetősége az egyesület létrehozásának előkészítésével bízott meg, elmondta: az érintett önkormányzatok hibája korrigálható. /Kovács Zsolt: Közvita nélküli székelyföldi szövetség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
2006. december 21.
A Magyar Polgári Szövetség udvarhelyszéki szervezetének álláspontja szerint, Székelyföld területi autonómiájáért minden magyar politikai, egyházi és civil szervezetnek közösen kell küzdenie. Megdöbbenéssel vették tudomásul az udvarhelyszéki RMDSZ döntését, amely a népszavazást „megtévesztőnek”, „félrevezetőnek” nevezte, és kiemelte, hogy „ellentmond a népszavazásról szóló törvénynek.” (Hargita Népe, december 19-i szám) A népszavazási törvény és a diszkriminatív választási törvény megváltoztatása a parlamentben ülő RMDSZ-es politikusok feladata lett volna. Az udvarhelyszéki RMDSZ vezetőinek véleménye a szélsőséges román pártok álláspontjához áll közelebb, amikor elutasítják a székelyföldi népszavazást, még akkor is, ha ez nem hivatalos, olvasható az MPSZ udvarhelyszéki elnöksége közleményében. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./ Előzmény: Az udvarhelyszéki RMDSZ közleményét Verestóy Attila szenátor írta alá.
2006. december 22.
Alaptalannak nevezte az Szövetség a Székelyföldért Egyesület (SZSZE) elleni vádaskodásokat Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere. „Képtelenség azt állítani, hogy az egyesület kiszakítaná a Székelyföldet Romániából” – utalt a vádakra a polgármester. Albert amiatt is méltatlankodott, hogy „Hargita és Kovászna megyéket sokan úgy próbálják meg beállítani, mintha itt folyamatosam megszegnék a törvényeket”. /Albert: alaptalanul vádolják a SZSZE-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2006. december 22.
Marosvásárhelyen, az unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében látható a városban élő alkotó, Szász László Székelyföldi tájak című kiállítása grafikáiból, festményeiből. /Kiállítások. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2006. december 23.
December 21-én rendkívüli ülést tartott Kézdivásárhely város önkormányzata. A város csatlakozását a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez levették a napirendről, mert ,,megvitatásának feltételei nem adottak” – érvelt a polgármester. /Iochom István: Kézdivásárhely még nem csatlakozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./
2006. december 27.
Az erdővidékiek 99,52 százaléka, a gyergyócsomafalviak 99,48 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, miszerint akarják-e, hogy a Székelyföld autonóm státust kapjon, és a település, ahol élnek, ehhez a területhez tartozzék. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett belső népszavazás eredményeit Székelyudvarhelyen még nem összesítették, a részvételi aránnyal elégedettek a szervezők. Erdővidék 17 945 magyar és román nemzetiségű szavazópolgárából 12 140 személy adta le voksát, ez 67,65 százalékos részvételi arányt jelent. Igennel 12 082-en válaszoltak, 44-en nemmel voksoltak, 14 szavazat pedig érvénytelen volt. A referendumot szervező SZNT bardoc-miklósvárszéki alelnöke, Krizbai Imre református lelkész a Krónikának elmondta: „Ez a támogatottság a közakaratot tükrözi, és azt, hogy az autonómia gondolatát támogató erdővidéki románok is készek az együttélésre”. Az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferencz Csaba értékelése szerint a több mint 99 százalékos támogatottságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gyergyócsomafalvi szavazópolgárok többsége is az autonómia mellett voksolt. A részvételi arány 69,47 százalékos volt: 3700 választópolgárból 2487-en voksoltak. A népszavazás összesített adataiból kiderült, hogy a szavazópolgárok 99,48 százaléka autonómiát akar, vagyis az igen szavazatok száma 2474, nemet 5-en mondtak, 8 szavazat pedig érvénytelennek minősült. „Gyergyócsomafalva lakosságának akaratát mindenképpen az Európai Unió tudomására kívánjuk hozni” – válaszolta a Krónika kérdésére Ambrus Árpád, a szavazóbizottság elnöke, Gyergyócsomafalva Székely Tanácsának alelnöke. Több mint 18 ezren szavaztak az udvarhelyszéki székely tanács által szervezett belső népszavazáson Székelyudvarhelyen. A közel kétharmados részvételi aránnyal a referendum szervezői elégedettek. /Lezárult a népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
2006. december 28.
Mihail Hardau tanügyminiszter idén először rendezte meg az iskolaigazgatók gáláját, amelyen minden megye öt legjobb tanintézményét, illetve igazgatóját díjazták. Kolozs megyében egy magyar tanintézetre, illetve annak igazgatójára esett a tanfelügyelőség választása: a Báthory István Elméleti Líceumra és Tőkés Elek igazgatóra, aki a múlt héten vehette át a szaktárca vezetőjétől az elismerő oklevelet, valamint az iskolának járó 10 000 lejes anyagi juttatást. Tőkés Elek elmondta: a kritériumok szigorúak voltak, ugyanis több mint 50 oldalas, a legapróbb részletekre kitérő értékelőlapot kellett eljuttatni a minisztériumba. Bihar megyéből egy magyar díjazott volt – az Ady Endre Gimnázium igazgatója –, de se Maros, se Brassó, se Szilágy megyéből nem volt magyar jelölt, a két székelyföldi megyéből pedig 4–4 igazgató részesült elismerésben. /Nagy-Hintós Diana: Minisztériumi elismerés a Báthory-líceum igazgatójának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
Megsokasodnak a téli ünnepek idején a magyarországi rendszámú gépkocsik a székelyföldi utakon. Karácsonyra jöttek haza azok, akik külföldön találták meg boldogulásukat. A visszatérés gondolatával a külföldi munkavállalók többsége nem számolta fel egykori otthonát. „Ha az üres házakat egymás mellé lehetne rakni, négy utcát tennének ki Gyergyóditróban” – mondta Bardocz Ferenc polgármester. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársai által készített felmérés megdöbbentő adatokat hozott a felszínre. 1992-ben a községben még 6800-an éltek, 2002-re a lakosok száma hatezer alá csökkent. Akkor 298 üres portát számláltak, most az üres házak száma elérte a 380-at. Mindez a község elöregedését és elszegényedését is maga után vonja. A felvázolt kép az egész medencére érvényes. Gyergyószentmiklós lakossága a népszámlálási adatok szerint 1982–1992 között kétezer fővel, 1992–2002 között pedig újabb ezer fővel apadt. Ennek is elsősorban az elvándorlás az oka. Gyergyóújfaluból körülbelül 400-an, Gyergyóalfaluból hozzávetőleg 300-an dolgoznak külföldön. Gyergyóremetére mintegy kétezren tértek haza az ünnepekre. /Jánossy Alíz: Hazatérnek az ünnepekre. Idegenben keresnek pénzt a Székelyföldről elszármazottak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
Tanácskozást hívott össze Bunta Levente, Hargita megye tanácsának elnöke. A megye művelődési intézményeinek vezetői ismertették tevékenységüket, bővebben az elkövetkező esztendőkre tervezett elképzeléseiket. Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője beszámolt: egyre gyarapodik a folyóirat előfizetőinek tábora. Harmincnál több író-olvasó találkozót és más rendezvényt szerveztek 2006-ban. Apadnak a pályázati lehetőségek, de jó könyvek kiadásával is segítenek magukon. Péter Csaba, a Művészeti Népiskola igen változatos tevékenységét vázolta, amelyben jelenleg 750 diák vesz részt. Székhelygondokkal küszködnek Csíkszeredában. A Megyei Kulturális Központ vezetőjének, Karda Emesének szervezői tevékenységét országosan is példaértékűnek minősítette Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, a kolozsvári Állami Magyar Opera aligazgatója. Kassay Péter a Szárhegyen működő Megyei Alkotóközpontról készített elemzést. Kopacz Katalin elmondta, könyvállományuk elöregedett. Nincs megfelelő épületük, nincs szakemberük kutatómunkára, a helytörténeti bibliográfia kiegészítésére. /Bajna György: Bárcsak minden területen így állnánk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./
2006. december 28.
Gyergyó és a fenyő címmel jelent meg nemrég Kisné Portik Irén könyve az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány gondozásában. A szászrégeni születésű néprajzkutató a gyergyószárhegyi alkotóközpont néprajzi referense. Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv, sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes. Előzménye, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznia, amely a helyi népi építészetet mutatja be. A szerző 1977-ben került Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjárta a régió valamennyi települését. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzolta. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekciója viszont jóval nagyobb, később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejárta. Kisné Portik Irén szerint nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélni, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon. /Jánossy Alíz: „Napnézőben” Gyergyó vidékén. Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 29.
Az EU-csatlakozást az RMDSZ nyugodtan tekintheti a saját eredményének is – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Ez az év a kormányzás szempontjából is eredményeket hozott, utak, iskolák, más közintézmények fejlesztésében, székelyföldi és partiumi önkormányzatok megtámogatásában. Tudták bővíteni a kétnyelvűséget a vasútállomások, postahivatalok feliratozásában. Székelyföldön az utak, gáz- és vízhálózat fejlesztése terén jelentős előrehaladás tapasztalható. Az RMDSZ vezetői elleni támadások, ami a Babes-Bolyai Egyetem körül kialakult, azt mutatják, hogy a román-magyar viszonyban még nagyon nagy feszültségekre lehet számítani. Az RMDSZ nyitni tudott, párbeszédet kezdtek a Székely Nemzeti Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Kudarc viszont a kisebbségi törvény, melyet nem sikerült elfogadtatni. Markó Béla kifejtette, nem ragaszkodik az elnöki tisztséghez. /Gujdár Gabriella: Markó Béla: az erdélyi magyarság alapvető célkitűzése valósul meg 2007-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
2006. december 30.
A székelyföldiek 99 százaléka támogatja a régió területi autonómiáját a nem hivatalos belső népszavazás végeredménye szerint – közölték a szervezők. A jogi következményekkel nem járó, nem hivatalos referendumot Kovászna és Hargita megyében szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) december 16–23. között. Hargita megyében összesen három településen nyilváníthattak véleményt a lakosok, a Kovászna megyei többi húsz településen is a lakosság körülbelül 99 százaléka támogatta Székelyföld területi autonómiáját. /Székelyföld 99 százaléka támogatja a területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2006. december 30.
Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sorra jelenjenek meg a visszaemlékezések és a kezdődött kegyetlen megtorlások dokumentumai. A frissiben megjelent magyarországi kiadványok között van az 56-os Intézet két könyve, az egyik a Budapestről jelentjük című másfélszáz szemtanú vallomását tartalmazza a forradalomról, a másik címe Személyes történelem, mely a forradalmat hol kényszerből, hol önként megtagadókról nyújt elszomorító képet. Pál-Antal Sándor átfogó munkája: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Ebből kiderül, hogy 1956. október 28. és 1965 között a Magyar Autonóm Tartományban (MAT) összesen 1089 személy ellen indult bűnvádi eljárás, közülük 821-et állítottak bíróság elé és ítéltek el. Emellett a katonai ügyészség további 101 székelyföldi személyt állított bíróság elé. Egy-egy elszólásért, indulatkitörésért, rádióhírek kommentálásáért, a kollektivizálás ellenzéséért akár halálbüntetést, 25 év kényszermunkát, életfogytig tartó raboskodást is kiszabhattak a törvénybírák. Akadt olyan író is, Hajdú Zoltán például, aki szerint a Rákosi-féle pártvezéreknél ezerszer nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar írók – köztük Illyés Gyula, Tamási Áron – az októberi magyarországi zavargásokért. Mindez összecseng Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen tett kijelentésével: „A Magyar Írószövetség íróinak kezét és lelkiismeretét a magyar nép tiszta vére szennyezi.” A könyv mellékletében több tárgyalás jegyzőkönyve olvasható, köztük a Fodor Pál és társai ellen hozott katonai törvényszéki ítélet (Fodor Pál 25 év kényszermunka, Csiha Kálmán 10 év nehézbörtön stb.). Korábban Csíkszeredán egy emlékező rendezvény vendégei voltak Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke és Vanek Béla 56-os forradalmár. Példaadó életút Rácz Sándoré. A szovjet invázió után, 1956. november 16-án választották az említett munkástanács elnökévé, a tankok árnyékában szervezte és országos méretűvé duzzasztotta az ellenállást. Ígérgetésekkel próbálták meghátrálásra bírni – Apró Antal miniszteri tisztséget ajánlott fel számára –, s mert nem értek célt, akárcsak hajdanán Török Bálintot, tőrbe csalták, december 11-én Kádárék tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol azonnal letartóztatták. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a nyugatiak nyomására 1963-ban kénytelenek voltak amnesztiában részesíteni. Szerszámlakatosként dolgozott, a rendszerváltást követően kezdett újból aktív politizálásba. Rácz Sándor hű maradt önmagához, a kommunizmus és maradványainak következetes elutasításával. /Borbély László: Reminiszcencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./
2007. január 5.
Az ítéletidőnek csak túlzással nevezhető hóesés óriási zavarokat okozott Romániában a közlekedésben, áramszolgáltatásban, s még ennél is nagyobbakat a turisták épségének biztosításában. A havazás nagyjából az ország délkeleti részét meg a Székelyföldet érintette, ennek ellenére aránytalanul nagy volt a zűrzavar. Január 5-én reggel még 1038 település volt teljesen vagy részlegesen áramellátás nélkül. Öt országutat zártak le, köztük az egyik legforgalmasabbat, az E60-as nemzetközit a Brassó-Ploiesti közötti szakaszon, többek között azért is, mert az úttesten széldöntött fák feküdtek. /Települések szigetelődtek el, utakat zártak le a havazás miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2007. január 5.
Újabb hat esztendőre megválasztották Pap Géza kolozsvári lelkészt az Erdélyi Egyházkerület református püspökévé. A december 8-i egyházkerületi közgyűlés többek között Kató Béla főjegyzőnek is bizalmat szavazott még egy mandátumra. Az illyefalvi lelkész-püspökhelyettes vallja, továbbra is hangsúlyosan képviseli Székelyföldet és a székely közösséget Kolozsváron. Kató Béla kifejtette, új kánon egyik leglényegesebb tétele, hogy nincs élethosszig tartó egyházi tisztségviselés, egy lelkész legfennebb két egymás utáni ciklusban viselheti a püspöki tisztséget. Ez modellértékű lehet az erdélyi magyarság életére vonatkozóan is. Pap Géza jól képzett teológus. Bár sok a dolga püspökként, ez idő alatt mégis három könyvet írt, és doktorált. Kató hangsúlyozta: az egyháznak meg kell szerveznie az intézményes szeretetszolgálatot, ezért alapították meg a Diakónia Keresztyén Alapítványt. Százötven olyan gyülekezet van, ahol nagyon kevés a lélekszám, a lelkészek nagyon kevés pénzből tartanak fenn egy-egy egyházközséget. Háromszázhatvannégyezer nyilvántartott reformátusa van az Erdélyi Református Egyházkerületnek, ennél százezerrel több a valóságban, a népszámlálási adatok szerint. /Fekete Réka: Élő egyház: Esztendőfordultán az erdélyi reformátusok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./
2007. január 5.
A háromszéki Zalánpatakon az óvodában öt gyerek jár, a másik teremben, az iskolában mindössze hét gyermek tanul az összevont osztályban. A múlté lesz az 1907-ben épített iskola. Rossz állapotban van, le kell bontani. Új, emeletes iskolát építenek, szolgálati lakással, központi fűtéssel ellátva. A régi helyén pedig udvar és játszótér lesz a gyermekeknek. Györgydeák Zenóbia nyolc éve végzett a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző Főiskolán, azóta tanít, az utóbbi négy évben Zalánpatakon. Zalánpatak a maga elöregedő 130 lakójával és magára hagyatottságával a Székelyföld egyik legkisebb és legeldugottabb faluja. A falu közigazgatásilag a nemrég önállósult Málnás községhez tartozik. Tavaly ősszel felavatták a falu felújított parányi kultúrotthonát. Kovászna megye főtanfelügyelője. Keresztély Irma szerint a népesedési mutatóktól függetlenül Háromszéken egyetlen óvodát és iskolát sem zárnak be, és a tervbe vettek mindegyikét felépítik. Egyetlen falusi elemi iskoláról sem szabad lemondani. /Benkő Levente: A holnaputánnak épülő iskola. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./
2007. január 10.
Mihelyt egy magyar nemzetiségű szakember jut többé-kevésbé fontos tisztségbe, nyomban támadások célpontjává válik. Ezúttal a Maros Megyei Múzeum igazgatója kénytelen elviselni a támadásokat. A marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap január 9-i számában Lazar Ladariu, a megyei tanácsos-főszerkesztő írt cikket Soós Zoltán kinevezése ellen. A versenyvizsga bizottság nemzetiségi összetételét kifogásolta. Ciprian Dobre prefektus és Zamfira Pora alprefektus szintén kifogást emeltek a magyar szakember kinevezése ellen. Lokodi Edit megyei tanácselnök kifejtette, hogy nagyon körültekintően választották ki a bizottság tagjait. A kinevezés az elnök, tehát az ő jogköre. A bizottság tagjai úgy értékelték, hogy messze a Soós Zoltán dolgozata és a szóbelije volt a legjobb. Soós Zoltán igazgató az újság kérdésére leszögezte, az egész egy magyarellenes csoport megnyilvánulása. Egy múzeumnak az a feladata, hogy reálisan bemutassa egy régió történetét, kultúráját, könyveket, publikációkat jelentessen meg. Maros megye Székelyföld területén az egyik leggazdagabb anyagi kultúrával jelentkezik, ebből nagyon kevés jelent meg. Ellenben rengeteg pénzt elpocsékoltak szélsőséges rendezvényekre. A magyarellenes lobbi módszeresen dolgozik a magyarok kiszorításán minden fontos intézményből. Munkájuk eredményes, ez Maros megyében is tapasztalható. /Mózes Edith: Célkeresztben az új múzeumigazgató. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./
