Vajon előre viszi vagy hátráltatja a székelyföldi autonómia ügyét, hogy a főügyészség titkosszolgálati források alapján kezdte vizsgálni a székelyföldi polgármesterek szövetkezésének és az SZNT belső autonómia-referendumának ügyét? Elképzelhető, hogy lesznek akik egy-két beidézés után meggondolják: jobb lesz kívül maradni. Nem lehet arra számítani, hogy vádat emeljenek a székelyföldi magyar vezetők ellen. Az 1998-as csernátoni fórum szervezőit sem vitte az ügyészség a bíróságra. Az RMDSZ 1993-ban programjába írta az erdélyi magyar közösség kulturális autonómia-, és a Székelyföld területi autonómia-igényét, de azóta nem követelte ezt. Az RMDSZ politikusai a kormányzati pozíciókra figyeltek. Sólyom László köztársasági elnök februári látogatása is igazolta, a jogilag megalapozott felvetésekre nincs érdemi válasz Bukarestben. Valójában az ügyészség vizsgálatával napirenden tartja az autonómia ügyét, a társadalmi vita kibontakozását segíti. Emellett az EU-tag Romániának fokozottan kell figyelnie állampolgárai szabadságjogainak a tiszteletben tartására. /Gazda Árpád: Jó-e a rossz? = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Nem hajlandók véleményt nyilvánítani Székelyföld autonómiájával kapcsolatos, most zajló referendumon a Hargita megyeszékhelyén élő román nemzetiségű lakosok. Tőke Ervin, a csíki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, azt nyilatkozta: a három napja tartó szavazás alatt a románok megtagadták a referendumon való részvételt. Tőke felhívást intézett a Csíkszeredában élő románokhoz, hogy legyenek nyitottabbak, hiszen olyan ügyről van szó, amely őket is érinti. /Nem akarnak szavazni a csíkszeredai románok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Csíkszeredában is előadást tartottak a Kriza János Néprajzi Társaság vezetői, akik Marosvásárhelytől Kézdivásárhelyig tartó körútjukon utóbbi tizenegy kiadványukat népszerűsítették, mutatták azt a szellemi termést, amely az elmúlt évek gyümölcse a Kriza társaságnál és a BBTE néprajz-antropológia tanszékén. Pozsony Ferenc, az egyesület elnöke beszélt a néprajzkutatás néhány évtizeddel ezelőtti nehézségeiről: a hetvenes-nyolcvanas években megtörtént, hogy a csángó falvakban a Szekuritáté emberei félholtra verték a néphagyományok kutatóit. Minden városban egy-egy kötetsort adományoztak a könyvtáraknak. Most a csíkszeredai Sapientia könyvtárát bővítették egy kisebb polcnyi kiadványunkkal. Fontos, hogy a kötetek eljussanak az erdélyi magyar kultúrát ápoló, főként tudományos intézményekbe. Anyagi okok miatt könyveik csak mintegy háromszázas példányszámban jelennek meg. Évkönyvükben a tematikus konferenciák anyagai mellett a kerek évfordulót ünneplő kutatóikat mutatták be. Második sorozatukat fiatal, pályakezdő néprajzkutatóiknak szentelték. A Lenyomatok sorozatnak most jelent meg az ötödik kötete, ebben főleg magisztereknek, doktorandusoknak a munkái olvashatóak. Értesítő elnevezésű sorozatuk idei számában Háromszék honismereti tipográfiáját közölték, a két világháború közötti erdélyi magyar néprajz tipográfiájának dokumentumai mellett. Kallós Zoltán nyolcvanadik születésnapjára kiadott könyvükben az életinterjú mellett a híres néprajzkutató szakmai levelezéséből is közöltek részleteket. Újdonság a BBTE-n működő tanszék két kiadványa, ezek Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc összegzései, Egyetemi jegyzetek címmel. /Jakab Lőrinc: Erdélyi körúton a Kriza János Néprajzi Társaság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2007. március 7.
Sikeres Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2006/ című könyve, megjelenésétől – egy hónap alatt – ezer példánynál több fogyott el belőle. Sikertörténet Egyed Ákos szerint a székelység ezer esztendeje is. Elmondta, a szülőföld vonzása az idő haladtával növekszik, így nem kellett buzdítás, hogy megírja könyvét. Válaszokat keresett olyan kérdésekre, mint: hogyan maradt meg a székelység évszázadok sodrában, hogyan alkalmazkodott, és közben szabadságjogait megvédte minden eszközzel. A Háromszék sorozatban fogja közölni Egyed Ákos legújabb könyvét. /Váry O. Péter: Sikertörténet: a székelyek története. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./ Sajátos hadiszolgálatából adódó önigazgatási rendszerében látja a székelység évszázados fennmaradását Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A székely népcsoport egyaránt megvédte Székelyországot és ragaszkodott a Szent Koronához. Kiemelte a székelység katonáskodásából származó szabad társadalom gondolatát Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa. Mint mondta, ez a társadalom önmagát igazgatta és közösként intézte a családok föld- és erdőtulajdonát. Kozma Mária, a munkát megjelentető Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője kiemelte, hogy az 1993-as évi indulástól az új Egyed Ákos-kötet immár 400. kiadott címük. /Domokos Péter: Évszázados székely fennmaradás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2007. március 8.
Támogatja-e a kormány a székelyföldi autonómiatörekvéseket? címmel az Országgyűlésben dr. Kelemen András fideszes képviselő szólalt fel. A képviselő, aki Ékes Józseffel együtt Sepsiszéken megfigyelőként vett részt a népszavazáson, kifejtette, Székelyföldön igazi mozgalommá vált a népszavazás az autonómiáról, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a véleménynyilvánítás önálló megszervezésére és lebonyolítására azután került sor, hogy a hivatalos, önkormányzatok által kiírandó népszavazást a román hatóságok meghiúsították. A képviselő utalva Sólyom László köztársasági elnök bukaresti kijelentésére, miszerint ,,az Európai Unióban a kulturális autonómia természetes, a területi autonómia pedig lehetséges”, feltette a kérdést: mi valójában a magyar kormány álláspontja az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban, hiszen a magyarellenesség továbbra is jelentős belpolitikai tényező az utódállamok nagy részében. Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára válaszában úgy értékelte, hogy a kormány mindig is támogatta a határon túl élő magyarság autonómiatörekvéseit. Emlékeztetett az RMDSZ által létrehozott Szövetség a Székelyföldért Egyesületre, illetve a szövetség azon törekvésére, hogy programegyeztetési céllal párbeszédet folytassanak az alternatív szervezetekkel is.,,A magyar külpolitika célkitűzései között a kormány programjának megfelelően az autonómiatörekvések támogatása folyamatosan napirenden szerepel, a nemzetközi normákkal elfogadott összhangban ezek megvalósítása minden diplomáciai tárgyalás napirendjén ott van” – mondta az államtitkár, aki szerint azonban Budapestről receptet nem kínálhatnak, ám szorgalmazzák, hogy ,,az adott nemzeti kisebbség legitim szervezetei a politikai párbeszéd keretében egyeztessék ezt egymással és a többségi társadalom képviselőivel”. /(Fer-): Az Országházban beszéltek róla (Székelyföldi népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./
2007. március 8.
A kovásznai találkozó után Tőkés László református püspök, független EP-képviselőjelölt istentiszteletet tartott a kézdivásárhelyi református templomban. Erdély egyik legnagyobb templomában reformátusok és római katolikusok, több mint ezren gyűltek össze az alkalomra. A püspök beszédében arra hívta fel támogatói, hívei figyelmét, hogy az RMDSZ-es képviselők és szenátorok hamar elfelejtették, mire esküdtek fel a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az istentisztelet után lakossági fórumot tartottak. Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke kemény hangon bírálta az RMDSZ csúcsvezetőségét, amiért durván elutasították azt a szándékot, hogy közös listán indulhassanak az erdélyi magyarság képviselői. Tőkés László elmondta: első alkalom, hogy az erdélyi magyarságnak állandó képviselete lehessen Európa fővárosában, szószólóra van szükség, egyfajta ombudsmanra, a nép ügyvédjére. Tőkés László azt is kifejtette, hogy soha nem akart politikai pályára lépni, a lelkészi szolgálatot fontosabbnak tartotta, de most úgy ítélte meg, hogy eljött a cselekvés ideje. Az erdélyi magyarság jövője, a Székelyföld meg- és fennmaradása, az autonómia a tét – hangsúlyozta. Az aláírásgyűjtés kapcsán a püspök fő helyen Erdővidéket és Gyergyót említette, ahol a római katolikusok nagy számban írták alá a támogatói íveket. „Most már nem csak Gyurcsány hazudik, a hazugság politikája zajlik nálunk is, s ez nagyon veszélyes dolog. Ne hazudjunk se magunknak, se egymásnak, se Brüsszelnek, se Európának” – mondta a püspök. /Iochom István: Eljött a cselekvés ideje (Tőkés László Kézdivásárhelyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./
2007. március 8.
Március 7-én véget ért a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett mozgóurnás autonómia-népszavazás Sepsiszéken, kivételt csupán a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyed képez, ahol a hét végéig tevékenykednek a kérdezőbiztosok. A város öt pontján elhelyezett állóurnáknál vasárnapig leadhatják voksukat azok, akikhez nem jutottak el az SZNT önkéntesei – tájékoztatott Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Az Őrkő negyedben azért nehézkes a szavazatgyűjtés, mert elérte a célját az a diverzió, amelynek keretében ismeretlen tettesek pénzt ígérő szórólapokon járatták le az SZNT-t és annak vezetőit. Előzetes számítások szerint a népszavazáson résztvevők 99 százaléka támogatja Székelyföld területi autonómiájának gondolatát. Érezhető volt a román civil szervezetek és pártok bojkottjának hatása, ugyanis a megkeresett román lakosság 80 százaléka visszautasította a voksolást. Az ügyészségi eljárásról Ferencz Csaba a sajtóból értesült. „Nincs bizonyítékom rá, de egyértelmű, hogy a telefonjainkat lehallgatják, bár ez jogállamban megengedhetetlen”– mondta. Az utóbbi napokban kiderült, hogy a titkosszolgálat már 2005 óta folyamatosan figyeli az SZNT vezetőit, és több jelentést küldtek tevékenységükről a Legfelsőbb Ügyészségnek. Az alelnök értelmetlennek tartja a megfigyelést, mint mondta: „az SZNT egész tevékenysége a nyilvánosság előtt zajlik, telefonon is azt mondjuk, amit nyilvánosan hangoztatunk, ezért fölösleges, hogy titkos információk után kutasson a SRI”. /Kovács Zsolt: Érezhető bojkott. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2007. március 10.
A Marosszék és Aranyosszék leírását tartalmazó kötet megjelenésével véget ért egy közel tízéves kutatómunka eredményének közzététele. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című négykötetes honismereti kézikönyvben több mint ezerhatszáz nyomtatott oldalon mutatja be a szerző, Sepsiszéki Nagy Balázs, hogy milyen állapotban vannak napjainkban a székely falvak és közösségek, milyen változásokon mentek át. A modern kori Orbán Balázs, ahogy a szerzőt néhol emlegetik, a több a helyütt látott pusztulás és népességfogyás ellenére, azokra a pozitív példákra építi Székelyföld jövőképét, amelyek a falusi ember szívósságát, tenni akarását láttatták vele, ezért bízik a közösségek megmaradásában, feltámadásában. Kezdetben gyalog és kerékpárral, majd Trabanttal, de mindvégig hálózsákkal kereste fel Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld minden települését. Mire bejárta a közel ötszáz falut, és lejegyezte nyolcezer adatközlője mondandóját, rájött, hogy van kiút a gondokkal élő falvak számára. A szerző úgy tartja, sorozata (Háromszék; Csík-, Kászon-, Gyergyószék; Udvarhelyszék; Marosszék, Aranyosszék) nem szociográfiai, illetve szaktudományos munka, hanem olyan honismereti kézikönyv, amely akkori látlelete az adott településnek, amikor ő ott járt. Az élet megváltozott az infrastruktúra fejlődése miatt, az elmúlt tíz esztendőben víz- és villanyhálózatok épültek ki, egyes helyeken bevezették a gázt, a kézi kapcsolásos telefont korszerű rendszerek váltották fel, több a gépjármű, mint korábban. Egységes keret képezi könyveiben a településleírások gerincét: elhelyezkedés, néveredet, dűlő- és utcanevek, ősi családnevek, közigazgatási helyzet, közlekedés, lakosságszám, etnikai és vallásfelekezeti összetétel, óvoda, iskola (gyermeklétszám, tantestület és képzettség, ingázás), foglalkozási ágazatok, munkalehetőséget biztosító vállalkozások, mesteremberek, népművészek, műemlékek, emlékművek, híres emberek, a faluban fellelhető civil szervezetek, testvértelepülések, kivándorlók, betelepülők, vendégmunkások. /Fekete Réka: Van esély a megmaradásra (Székelyföld leírása négy kötetben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2007. március 14.
Fehéregyháza, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Torockó vendége volt március 13-án Sólyom László. A köztársasági elnök kiemelte: a magyar nemzet egységes. „Hogy minket Európában kultúrnemzetként tartanak számon, abban nagy jelentősége volt az 1848-as eseményeknek is” – mondta. Hangsúlyozta: március 15-e az egész magyarság ünnepe, ne gondolja senki azt, hogy Magyarország hátat fordít a határon túli magyaroknak. Hozzátette: nem elég az, ha az ember olvas a szórványvidékről, meg is kell tapasztalnia az ottani életet. „Most a szórványvidék jelentősebb településeit tűztük ki úticélul, de következő alkalommal Székelyföldre is ellátogatunk majd” – szögezte le. Megdöbbentő a Fehér megyei szórványiskolák hatalmas életereje, amelynek végzős diákjai fenntartják a nemzeti identitást – vélekedett az elnök. Sólyom László négynapos nem hivatalos erdélyi magánlátogatás során március 13-án a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél koszorúzott, megtekintette a Fehéregyházán működő Petőfi Emlékmúzeumot is. Gyulafehérváron a köztársasági elnök meglátogatta a Batthyaneumot. A Batthyaneum épületét 1999-ben visszaszolgáltatták, ez azonban nem vonatkozott a gyűjteményre, amely Bukarest szerint a román államot illeti meg. A gyulafehérvári érsekség ez ellen keresetlevelet nyújtott be a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A köztársasági elnök Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumba ment, megtekintette a református egyház tulajdonában álló Bethlen Dokumentációs Könyvtárat. Itt Győrfy Dénes könyvtáros mutatta be a könyvtár legértékesebb dokumentumait. Szőcs Ildikó igazgatónő elmondta: a Bethlen Gábor Kollégium lassan a magyar oktatás végvárává válik. Sólyom László iskoláról iskolára látogatott, mert meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság jövője az oktatáson múlik. – A Gyulafehérvári Katolikus Líceumi Szeminárium és a Bethlen Gábor Kollégium egy-egy őrtorony. Két iskola 700–700 diákkal működik, akik évente szétrepülnek és fenntartják az identitást. Ezen intézmények életereje megdöbbentő, hiszen többszöri megszűnés után képesek voltak újraindulni – mondta. Sólyom László megajándékozta a kollégium könyvtárát a hatkötetes Magyar Kódexszel. A magyar államfő Torockót is meglátogatta. Megmászta a Székelykőt, a túrára elkísérték az Erdélyi Kárpát Egyesület gyakorlott túrázói. Sólyom László megtekintette az Europa Nostra-díjas, rehabilitált faluközpontot, majd találkozott Böjte Csaba ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójával és a torockói árvaházi gyermekekkel. /D. I. : Szórványiskolákba látogatott Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Gyulafehérváron Tamás József római katolikus segédpüspök és Potyó Ferenc általános érseki helynök fogadták a magyar köztársasági elnököt, más egyházi és világi méltóságokkal együtt. Jakubinyi György érseket egy németországi búcsús rendezvényre hívták prédikálni, az egy évvel előre egyeztetett programon pedig nem tudott módosítani. /Elnök a Székelykőn. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2007. március 14.
Az eddig megkérdezett székelyföldi lakosok 99,21 százaléka támogatja a területi autonómia gondolatát, derült ki a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) összesítéséből. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke elmondta: eddig hat székely széken, összesen 97 településen szerveztek autonómia-népszavazást, amely során közel 110 ezer személy adta le voksát. Eddig Sepsiszéken szólították meg a legtöbb szavazópolgárt, összesen 33 974 személyt, akiknek 98,79 százaléka igennel voksolt. Udvarhelyszéken 27 504 személy szavazott, az igenek aránya 99,48 százalék, Bardoc-Miklósvárszéken 12 140 személy adta le voksát, közülük 99,52 százalék mondott igent az autonómiára. Gyergyószéken 24 064 személyt kérdeztek meg, az igen szavazatok aránya 99,22 százalék, Marosszéken 10 222 személy válaszolt a szavazó-biztosoknak, és 99,22 százalék igennel voksolt, míg Orbaiszéken 4258 személy szavazott, a támogató szavazatok aránya 99,69 százalék. Csíkszéken és Kézdiszéken még zajlik az autonómia-népszavazás. Tulit Attila, az SZNT alelnöke elmondta, hogy több háromszéki polgármester és alpolgármester is segített a szervezésben. /Kovács Zsolt: SZNT: 99 százalék az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2007. március 14.
A Szabadság magyar fordításban közölte a Cotidianul című bukaresti román lapban megjelent, Székelyföld autonómiájával foglalkozó cikket. A Székely Nemzeti Tanács népszavazást rendezett az autonómiáról. „A referendum célja tudatosítani a székelységben az autonómia szükségességét” – mondta Ferenc Csaba, a SZNT alelnöke. A két román cikkíró szerint az autonómiát az egyszerű emberek körében nem övezi feltétlen egyetértés. A szerzők azt elismerik, hogy a kormányzat 1989 után késleltette a régiók fejlesztésének elvén alapuló decentralizációt. Az RMDSZ szerint az autonómia feltételezi a régiók korszerűsítésének elsőbbségét, így a Székelyföldét is. Az SZNT etnikai kritériumokra támaszkodó autonómiát akar, ezért hívta a székelyeket az urnákhoz. Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem politológus tanárának véleménye szerint, az SZNT által javasolt modell túlhaladott. Gagyi József, a Sapientia antropológusa szkeptikus az autonómia előnyeit illetően. A Román Akadémiai Társaság tanulmánya szerint a székelységben az egy főre eső saját jövedelem az országos értékek alatt maradt, ez a régió az újraelosztás során többet kap a központtól, mint amennyit fizet. „Nem tudjuk, hogyan működne egy autonómia a Székelyföldön, mert még nem létezett ilyen”, mondta Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke. Kolumbán Gábor adjunktus szerint Székelyföldet regionális fejlődési struktúra keretein belül kell felépíteni, de nem etnikai kritériumok alapján. Fodor Imre felhívta a figyelmet arra, hogy Marosvásárhelyen 13 általános iskola működik. Az egyiknek Friedrich Schiller a neve, a másiknak Európa, a többi román személyiségek nevét viseli, annak ellenére, hogy a város lakosságának fele magyar. Másik példa: 1996–2000 között Maros megye Közigazgatási Bizottságának 27 tagja volt, közülük csak ő volt magyar. A többi 26 román volt. /Marius Cosmeanu, Remus Radu: A székelyek autonómiája: a harc a szív és a pénztárca között folyik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13., folyt. 14./
2007. március 15.
„Trianon óta ígéreteket és szerződéseket, nemzetközi kötelezettségvállalásokat megszegve, a román hatalom folyamatosan közösségi létünkre tör, megtagadva tőlünk a minden népet megillető önrendelkezés lehetőségét is. Közösségi fennmaradásunk ma újra veszélyben van, hiszen a nemzetállami gyakorlat elrománosító törekvései mellett szembe kell néznünk a globalizáció erkölcs- és nemzetromboló hatásával is” – áll a Székely Nemzeti Tanács vezetősége által kiadott közleményben. „Mostantól a székely nép önrendelkezéséért tenni nemcsak lehetőség és egyéni elbírálás, netán elhatározás kérdése, hanem a közösség minden tagja számára erkölcsi kötelesség. Aki nem ezt teszi, az a közösség akarata ellen cselekszik! Különösen érvényes ez közösségi vezetőinkre, a parlamenti képviselőkre, polgármesterekre, egyházi vezetőkre, megyei és helyi tanácstagokra, vállalkozókra, a jövő nemzedékének nevelőire, vagy a közgondolkozás bármilyen más alakítójára. Felhívást intézünk Székelyföld minden településéhez, hogy a helyi közösségek maguk bonyolítsák le a népszavazást. Politikai nézetektől függetlenül fogjunk össze, mert az autonómia iránti igény és akarat kinyilvánítása nélkül jogaink intézményes garanciáját, az autonómiát nem tudjuk megteremteni”, olvasható továbbá többek között a közleményben. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2007. március 17.
Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 19.
Egy új kezdeményezés, a SZEME névre keresztelt Székelyföldi Közművelődés-szervező Egyesület bontogatja szárnyait, Kovászna, Hargita és Brassó megyei kezdeményezők fogtak össze. A székelyföldi megyék művelődési intézményei képtelenek az együttműködésre, sokkal inkább vetélytársnak, mint partnernek tekintik egymást. Az egyesületet a 23 alapító tag már régebben kitalálta, Székelyudvarhelyen jegyezték be, és igyekeztek minden városból tagokat toborozni, nem intézményeket, hanem egyéni szervezőket várnak.,,Első lépés lehet, hogy a székelyföldi autonómiának tartalmat is adjunk” – fogalmazott Kovács István, a SZEME sepsiszentgyörgyi tagja. Tervezik egy székelyföldi művelődési konferencia összehívását. Párhuzamosan létrehoztak egy szervező irodát. /Farkas Réka: Székelyföld SZEME (Székelyföldi közművelődés-szervező egyesület). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2007. március 20.
Csutak István volt integrációs államtitkár a vele készült interjúban elmondta, hogy a régiók 1996 és 1998 között jöttek létre. A folyamat felügyeletét az akkori Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség látta el. PHARE-alapokból elkészült egy ún. Zöld Könyv. Ebben a dokumentumban a felosztásnak csupán egy lehetséges változata látott napvilágot, amelyet jobb híján a megyék képviselői elfogadtak. Szigorúan statisztikai szempont szerint volt jöttek létre ezek a régiók. Kimutatták például, hogy Kovászna és Szeben megye azonos problémával küszködik. A felosztást végzők elkerültek minden ésszerű szempontot: a környezeti, gazdasági, földrajzi, történelmi, társadalmi és kulturális hagyományokat nem vették figyelembe. A régiós felosztás kiindulópont lehet, de nem jelenti föltétlenül a területi autonómiát Székelyföldnek. Az azonban egyértelmű, hogy a működőképes régióhálózathoz gazdaságilag, társadalmilag homogén térségeknek kell összekerülniük. /Kovács Adrienn: Nem lehetetlen a régiók átrajzolása. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./
2007. március 22.
A nemzeti kisebbségek fogalmának az alkotmányból való kiiktatását kéri a Háborús Veteránok Egyesületének (AVR) Maros megyei szervezete – jelentette be Ioan Scrieciu, az AVR elnöke. Scrieciu nyugalmazott tábornok az 1990-es, marosvásárhelyi márciusi események kapcsán vált hírhedtté. A vele készült interjúban Ioan Scrieciu elmondta, törvénytervezetet készítenek erről, melyet a kormánynak kellene indítványoznia. Scrieciu leszögezte, nincs baja egyetlen Romániában élő nemzeti kisebbséggel sem, de vannak olyan kisebbségi csoportosulások, melyek kihasználják az alkotmány által biztosított különleges státust, visszaélnek ezzel, és ártanak az országnak. A magyar kisebbségre és annak bizonyos vezetőire gondol. Ha az alkotmányból kiiktatnák a nemzeti kisebbségek fogalmát, gátat vetnének annak, hogy ezek a csoportosulások árthassanak a román államnak. A magyarok közül sokan nem akarják elismerni az államot, vagy nem tartják magukat román állampolgároknak. „Párhuzamos struktúrákat szeretnének létesíteni. Székelyföldről beszélnek, pedig Romániában nincsenek is székelyek, mert mindannyiukból magyart csináltak. ” Az iskolák szétválasztásával a gyermekeket választják el egymástól. A magyar iskolákban nem tanítják meg románul a diákokat. Ioan Scrieciu terve nem aratott sikert a nacionalista szervezetek vezetői körében. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca alelnöke nem hinné, hogy valakinek is használna e fogalom kiiktatása a román alkotmányból. /Szucher Ervin: „A magyarok ártanak „ Interjú Ioan Scrieciu nyugalmazott tábornokkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2007. március 22.
Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./
2007. március 23.
Az RMDSZ csíki területi szervezete szervezi meg az autonómia-népszavazást Csíkszéken, mivel a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) – a csíkszeredait leszámítva – sem széki, sem helyi szervezetei nincsenek. A szövetség szavazóbiztosai azonban, más székelyföldi székektől eltérően, egy helyett négy kérdést tartalmazó ívvel keresik meg a választókat, és ezzel zavart keltettek az emberek körében – mondta a Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Az SZNT adatai szerint a népszavazáson december óta több mint száztízezer székelyföldi polgár mondott igent Székelyföld autonómiájára. A csíkszeredai Székely A csíkszéki „négykérdéses” felmérést az RMDSZ csíki területi szervezete végzi – erősítette meg Ráduly Róbert Kálmán elnök. „A felmérés hasznos lehet, s azt nemcsak az SZNT, hanem az RMDSZ is felhasználhatja”. Hozzátette: az SZNT minden széki népszavazáson feltett kérdése a kérdőív második helyén szerepel, és egyúttal arról is megkérdezik az embereket: „Egyetért-e azzal, hogy a történelmi Székelyföld eurorégióvá alakuljon?”, „Hajlandó-e többletadó befizetésével hozzájárulni az autonóm Székelyföld működéséhez?”, illetve „Egyetért-e azzal, hogy a Székelyföld autonóm státusát kizárólag törvényes eszközökkel kell megvalósítani?” Az összesített eredményeket az SZNT-nek is átadják – tette hozzá Ráduly. /Benkő Levente: Az RMDSZ kérdez az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./
2007. március 23.
Február végén negyedik alkalommal sikerült a tanfelügyelőséggel közösen magyar olimpiát rendezni Bákóban. Idén 81-en jöttek 16 településről, újdonságnak számít, hogy ezúttal bákói, lujzikalagori és gajdári gyerekek is részt vettek. Meghívták dr. Tánczos Vilmos egyetemi tanárt, hogy legyen ő a javítóbizottság elnöke. A kiértékelőn elmondta, hogy számára meglepetés volt a dolgozatok színvonala, akár székelyföldi munkáknak is nézhette volna. A legjobb két helyezett az országos magyar tantárgyversenyre mehet. /Elekes Elemér: Magyar olimpia Bákóban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./
2007. március 24.
A Román Akadémia Szociológiai Intézete és az etnikai problémákkal foglalkozó európai központ közleményben mondott véleményt a „magyar referendumról”, tudósított a marosvásárhelyi Cuvantul Liber, amely szívesen ad helyet mindennek, ami a magyar közösség jogait kérdőjelezi meg. A tudóstársaság „alkotmányossági, törvényességi, hitelességi” szempontból veszik sorra a székelyföldi referendumot. Már a bevezetőben „úgynevezett” Székely Nemzeti Tanácsról és idézőjeles referendumról beszélnek, s kijelentik, a referendum speciális törvények által szabályozott „állami intézmény”. „Ha valaki, az állam akaratán kívül használja a referendum intézményét, maga az állam integritása ellen követ el merényletet”. Törvényességi szempontból megállapították: „az etnikai alapú területi autonómiának a gondolata (ideea) is alkotmányellenes”. Kijelentették: a Székelyföldön szervezett aláírásgyűjtés, „sem adminisztratív, sem tudományos szempontból, nem hiteles, a kizárólag a régió autonómiáját tematizáló kvázi- politikai kampány során, a megkérdezettekre gyakorolt erkölcsi nyomás miatt”. A referendum „ellentmond a valóságnak”, mivel a székelyföldi magyarság az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Kiáltványban foglaltak szerinti „teljes körű nemzeti szabadságnak” örvend. „Saját nyelvén tanulhat, pereskedhet, beszélhet a közigazgatásban”, „képviselete van a törvényhozásban és részt vesz az ország kormányában”. Ugyanakkor „a helyi közigazgatásban (a székelyföldi megyékben) kizárólag magyarok vannak, még ott is, ahol a törvény értelmében a kisebbségi románoknak is járna képviselet”. Ezeket a románokat megfosztják a jogoktól. Továbbá a referendum kezdeményezői „nem ismerik el az állam nemzeti, egységes és oszthatatlan jellegét”. A tudományos igényűnek álcázott munka mutatja, hogy 2007-ben, az Európai Unió tagjaként, milyen színvonalon kezelik a kisebbségi kérdést. Gondolkodásukban az elrománosítás és a homogenizálás legagresszívebb időszakainak szelleme köszön vissza. /Mózes Edith: Akadémiai állásfoglalás a területi autonómia ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. március 24.
Csutak Levente grafikusművész arcképcsarnoka látható Gyergyószentmiklóson, a Művelődési Központban. A kiállítás súlypontja az 1848–49-es „örökmécseseken” van, de nem feledkezik meg a Székelyföldön talán legjobban tisztelt Szent László király megrajzolásáról sem. /Bajna György: Rajzokban is élők. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 24./
2007. március 25.
Vincze Gábor kitűnő magyar történész; munkái, jó néhány év késéssel, csak mostanában kezdenek eljutni az erdélyi magyar olvasók szélesebb rétegeihez, írta Szőcs István. Vincze Gábor a következőket nyilatkozta: „A történelemi tárgyú könyveket megjelentető kiadók nagy többsége székelyföldi... a kötetek Kolozsvárra vagy a Partiumba alig-alig jutnak el... meglehetősen szűk az a kör, amelyet érdekel az erdélyi magyarság 1944 és 1989 közti története... Sokszor kiderül, hogy hivatásos politikusok vagy a közvéleményt formáló »közírók« mennyire nem ismerik az 1945 utáni időszakot... ” Nemcsak a szaktörténészek művei nem jutnak el az olvasóhoz; tette hozzá Szőcs István, „nemcsak a Kolozsvár és a Székelyföld közötti szellemi (és lelki) csatornák iszaposodtak el”. „Kolozsvári kiadványokat sok erdélyi városban, ahol volna némi közönség, nem is terjesztenek. Ebben már egy hol elfojtott, hol ki-kitörő Kolozsvár-ellenesség manifesztálódik”, állapította meg Szőcs István. Sikerre jutott az a tendencia, hogy Kolozsvár ne legyen többé magyar szellemi központ. „Amikor a Babes–Bolyai egyetem elsőéves magyar s történelem szakos diákjait vizsgáztattuk, rengeteg keserű tapasztalatot szereztünk... De ez már világjelenség, nem erdélyi vagy Kárpát-medencei különlegesség. ” – nyilatkozta Vincze Gábor. /Szőcs István: Egy s más szellemi közállapotainkról. = Helikon (Kolozsvár), márc. 25./
2007. március 27.
Katasztrofális Háromszék gazdasági helyzete, Románia öt éve fejlődési pályára állt, de a megyében ebből semmit nem tapasztalunk – hívta fel a figyelmet Fazakas Tibor vállalkozó, a Magyar Polgári Szövetség gazdasági szakértője. Az elmúlt tizenhét évben a megye és Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es vezetői rengeteg ötlettel álltak elő, de ezek megalapozatlanok voltak.,,Beszéltek sok egyéb mellett Székelyföldi Fejlesztési Régióról, önkormányzatok társulásáról, ipari parkról, és egyikből sem lett semmi. Egyre több román és magyar vállalkozó panaszkodik, hogy a megye és a város vezetői képtelenek beindítani a gazdasági progressziót. Országos utolsó helyen állunk a külföldi befektetések terén, a leosztott pénzeket nem a közérdek, az általános fejlődés el-segítésére próbálják elkölteni, hanem klientúraépítésre használják” – hangsúlyozta. Fazakas Tibor felidézte, hogy az RMDSZ-es vezetés végigasszisztálta az áldatlan magánosítást, emberek ezrei maradtak munka nélkül, és sikerült szinte teljesen felszámolni a megye iparát. Székelyföld és Háromszék ,,kirablásának” egyik példájaként említette a kőbányákat. Az át nem gondolt intézkedések sorába illeszthet-, hogy országúttá nyilvánították a Földvár-Sepsiszentgyörgy-Kovászna-Zágon-Bodzaforduló útszakaszt abban a reményben, hogy majd központi alapokból lesz pénz rendbetételére. Ez nem történt meg, de az út menti települések lakói most hatalmas árat fizetnek, minden traktor és pótkocsi után harmincmillió lejes útadót kell lepengetniük.,,Egyre jobban látszanak annak a következményei, hogy tizenhét éve ugyanaz a csoport irányítja a megyét” – hangsúlyozta Fazakas. /Farkas Réka: Háromszék nem fejlődik (Vádolják az RMDSZ-t). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./
2007. március 27.
Székelyudvarhelyen a Hagyományőrző Forrásközpontban nemrég újraindított előadássorozat keretében Zepeczaner Jenő a székelyföldi fürdőéletről beszélt, vetített képekkel illusztrálva kultúrtörténeti áttekintését. /Kápolnási Zsolt: Areopolisz szabadegyetem. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 27./
2007. március 28.
Március 26-án Csíkszeredában befejeződött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a Székelyföld területi autonómiája kapcsán szervezett referendum. „Március 2. -ától mostanig 7. 066 csíkszeredai, illetve csíkcsomortáni és csíkrákosi személynek kértük ki a véleményét a mozgóurnák segítségével. 6. 990-en (98,9%) szavaztak a Székelyföld autonómiája mellett, 61-en voksoltak ellene, illetve 15 szavazatot semmisnek nyilvánítottak” – nyilatkozta Csibi Barna, az SZNT csíkszeredai szervezetének elnöke. /Befejeződött az autonómiareferendum Csíkszeredában, = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
2007. március 28.
Az elkövetkező harminc évben számottevően csökkenni fog Székelyföld magyar lakossága, ez derült ki egy nemrég közzétett – Csata István és Kiss Tamás szociológusok által készített Népesedési perspektívák című tanulmánykötetből. A szakemberek Hargita megyét öt régióra, illetve kisrégióra osztva vizsgálták. Elsőként a legnagyobb, hagyományos tájegységként is önállónak minősített csíki régiót elemezték. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a terület 121 ezres összlakosságából közel 103 ezer magyar nemzetiségű. A következő harminc évben a vizsgált terület migrációs vesztesége megközelíti a 16 százalékot. Számokban kifejezve: 2030 körül már csak 86 ezer magyar ajkú lesz Csíkban. Udvarhely régióban viszonylag alacsonyabb népességfogyással számolnak a szociológusok. Az említett térségben 2002-ben 87,5 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben 2032-re már csak 74 ezren lesznek. Gyergyóban a 2002-es 58 ezres magyar népességhez képest, harminc év múlva már 12 ezerrel kevesebben lesznek. Ez a csökkenés arányaiban nézve a megye régiói közül a legdrasztikusabb. Keresztúr és Szentegyháza kisrégiókban a következő harminc évben 3,2, illetve 2,2 ezer lélekkel csökken a magyar lakosság. Jelen pillanatban egyetlen olyan uniós tagállam sincs, amelyet ne veszélyeztetné bennszülött népességének zsugorodása. /Kozán István: Elfogyunk? Ötvenezerrel kevesebb magyar harminc év múlva. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./
2007. március 30.
A magyar kisdiákok és középiskolások, legyenek szórvány régiókban élők vagy székelyföldiek, jóval gyengébb teljesítményt nyújtanak román nyelvből és irodalomból a képességvizsgákon és érettségin, mint román tanulótársaik. A méltánytalanság a nemzetállami politikából fakad, amely szerint az állam hivatalos nyelvének oktatása egységes tanterv szerint történik. A diákok érdekeinek, a pedagógiai érveknek fittyet hányó rendelkezés igazságtalanságát a politikai osztály máig nem küszöbölte ki. A jelenlegi román politikai osztály a jogrendbe plántálja a nemzetállami görcsöket. Mindezekről beszélni kell. Görcsök nélkül. /Cseke Péter Tamás: Görcsök. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./
2007. április 3.
Megjelent Kolozsváron a 111 vers erdélyi költőnőktől című kötet, a Kriterion antológiasorozatának legfrissebb darabja. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója rámutatott, sikeresek az ilyen gyűjtemények, nagyobb az érdeklődés az antológiák iránt. Két antológiasorozatuk is van. Megjelent 101 vers Kolozsvárról, a szerelemről, Székelyföldről. Katona Éva kérte, hogy csak az ő válogatásában megjelent könyveknél használják a 111-es számot. /Stanik Bence: Költőnő-köteg. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./
2007. április 4.
Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2007. április 6.
Április 5-én sajtóértekezletet tartott a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Budapesten, az Országház külügyi és határon túli magyarokért bizottságának üléstermében. Az eseményen részt vettek és hozzászóltak magyar országgyűlési és europarlamenti képviselők is, továbbá a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének frissen megválasztott elnöksége, Zsigmond Barna Pál elnök vezetésével. Hantz Péter BKB-alelnök és szóvivő ismertette az elmúlt három hónapban az erdélyi magyar felsőoktatásban bekövetkezett eseményeket. A sajtó képviselőinek átadta a BKB marosvásárhelyi tagozata által összeállított tízpontos követeléslistát, amely miatt több ízben halálosan megfenyegették Ajtay Kincses Mária professzor asszonyt, a BKB marosvásárhelyi tagozatának elnökét. A BKB elnöke elmondta: szerinte a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar oktatók vezető tanácsa korábbi álláspontjával ellentétesen úgy jelölt magyar rektor-helyetteseket, hogy semmi nem teljesült a magyar akadémiai közösség legfontosabb követeléseiből. A sajtótájékoztatón Hantz átadta az EP és ET képviselőknek azokat az aláírásokat, amelyeket a BBTE-n gyűjtöttek 2006 decembere és 2007 márciusa között a magyar Természettudományi, illetve Bölcsészettudományi Karok beindítása érdekében. Az íveket az érintett oktatók 85%-a aláírta. A BKB-alelnök közölte, hogy a BBTE magyar rektor-helyettesei eltanácsolták a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Volt olyan kolléga, aki azért nem írta alá, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a magyar karokon magasabb lesz a fizetése, más meg attól félt, hogy komolyabban kell majd vennie az oktatást és a kutatást – fogalmazott Hantz. Hantz megköszönte azoknak a magyar politikusoknak, akik levelet írtak román kollegáiknak, és a Romániába látogató Sólyom László államfőnek, hogy szakított a mosolydiplomácia gyakorlatával. Hantz átadta azt a „Nicolae Bocsan egyetemi tanár – rektor” feliratú táblát is, amelyet novemberben nem sikerült elhelyeznie a rektori iroda ajtaján. Németh Zsolt közölte: a tábla mindaddig ki lesz függesztve az Országházában, ameddig az egyetem nem oldja meg a kétnyelvű feliratok kérdését. Zsigmond Barna Pál, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének új elnöke elmondta: azt szeretné, ha a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületének tagszervezetei alakulnának minden magyar felsőoktatási intézményben, és ha össze tudnák hangolni a romániai magyar felsőoktatás önállósítása érdekében tett civil kezdeményezéseket. /Nicolae Bocsan a magyar parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./ Hantz Péter, a BKB alelnöke elmondta, hogy a magyar rektor-helyettesek elárulták a magyar oktatókat, mert korábbi ígéreteikkel szemben nem vetették föl a problémákat, és nem tiltakoztak az egyetem „multikulturalizmusát” taglaló újabb Strassburg-i kiállítás ellen sem, továbbá lebeszélték a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Amikor közölték egy vezető magyar filozófiaprofesszorral, aki egyben Bolyai Társaság elnöke is, hogy az aláírásokat eljuttatják Brüsszelbe és Strassburgba, rájuk förmedt, hogy „maguk ezeket nem viszik sehova!”, és megtagadta, hogy visszaadja azokat az íveket, melyeket az ő kívánalmai szerint alakítottak át, és amelyeket már több kollegája aláírt. Hantz kitért arra, hogy az RMDSZ, néhány kezdeti nyilatkozat kiadását leszámítva, semmit nem tett a romániai magyar felsőoktatás ügyének rendezése érdekében. /Hantz Péter, a BKB alelnöke és szóvivője: „Maguk ezeket nem viszik sehova!”. = Erdely. ma, ápr. 6./ Elvárjuk az új román kormánytól, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem ügyét a nyugvópont felé közelítse – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. „Mi azzal fogjuk ezt segíteni, hogy a kétoldalú kapcsolatainkban és a nemzetközi fórumokon nem hagyjuk elaludni az ügyet” – tette hozzá, pozitívumként értékelve, hogy a magyarországi parlamenti pártok összefogtak ebben az ügyben. „Nemzetpolitikai ügyekben így kell eljárnunk” – mondta. Tabajdi Csaba, az MSZP EP képviselője hangsúlyozta, hogy az EP-ben minden eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy Románia teljesítse a csatlakozáskor vállaltakat, így az államilag finanszírozott magyar karok, illetve magyar egyetem felállítását. Hozzátette: a kulturális autonómia, de Székelyföld számára a területi autonómia is megkerülhetetlen kérdés. /Nem hagyják aludni a BBTE ügyét. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./
