Traian Basescu államfő november 10-én a B1 TV műsorában kijelentette, kizárt, hogy a referendumot a Székelyföld autonómiájáért meg lehessen törvényesen szervezni, és megemlítette, a kormánynak ki kell adnia egy határozatot, amellyel megtiltja az eljárást. A kormánynak közbe kell lépnie, mivel a lakosságot arra kérik, hogy egy "alkotmányba ütköző cselekedettel" kapcsolatban fejtse ki véleményét. A Hargita megyei prefektusi hivatal felkért öt helyi tanácsot, hogy vonja vissza a határozatot az autonómia-referendum kiírásáról. Adrian Panescu, a Hargita megyei prefektus kancelláriaigazgatója szerint Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Kápolnásfalu és Szentábrahám tanácsi határozatáról van szó. Ezek törvénytelenek, alkotmányba ütköznek, nem felelnek meg a referendumtörvénynek és a közigazgatási törvény előírásainak sem – mondta Adrian Panescu. Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezetének elnöke szerint a Székelyföld autonómiája kapcsán kiírandó népszavazás célja a területi autonómia megszerzése. /Basescu: kizárt, hogy törvényesen meg lehessen szervezni az autonómia- referendumot. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./
2008. november 12.
Márton Árpád RMDSZ-frakcióvezető az egyetlen háromszéki parlamenti képviselő, aki az idei választásokon is újra jelölteti magát. Elsősorban a magyarság érdekét érintő, de általános kérdésekben szeretne munkát vállalni a következő négy évben is. A gazdaemberek számára szeretné elérni, hogy a módosított vadászati törvénynek és eljárási mutatóinak köszönhetően sikerülne a vadkárokat megtéríteni. Olyan jogi keret kidolgozására is vállalkozik, amely révén a specifikus székelyföldi termékek jobban értékesíthetőek lennének. A választási kerületéhez tartozó Barót önkormányzata is kiírta az autonómiáról szóló népszavazást. Márton Árpád erről kifejtette, a települések jogilag nem írhatnak ki referendumot. A magyar közösségen belül kell közvitát szervezni az autonómiáról. A következő négy évben Márton Árpád részt akar venni az autonómiaformák kiszélesítését célzó jogi keret bővítésében. /Kovács Zsolt: „Kiszélesíteném az autonómiát” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
2008. november 12.
„Székelyföld autonómiája a székely város- és községházákon fog eldőlni. Amikor 130 székely önkormányzat eldönti, hogy autonóm Székelyföldet akar, ezt az akaratot többé megállítani nem lehet” – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a székelyföldi városok polgármestereinek november 11-én Gyergyószentmiklóson tartott találkozóján, amelynek témája az autonómia-népszavazás kiírása volt. /Barabás Cs. Márti: Referendum két időpontban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
2008. november 13.
Több ezer magyar szavazat veszhet el amiatt, hogy az egyéni választókerületes voksrendszer bevezetésével csak abban a kerületben lehet szavazni, ahová a személyi igazolványban szereplő lakcím tartozik. Romániában 39 ezer magyar diák tanul egyetemen, lakhelyétől távol. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen körülbelül kilencezer magyar diák tanul – tájékoztatott Magyari Tivadar rektor-helyettes. Román diákszervezetek már tiltakoztak amiatt, hogy az egyetemisták szavazati jogát csorbítja ez a rendszer. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) még nem foglalt állást az ügyben. Székelyföldön az aktív lakosság akár 25 százalékát is kiteszi a máshol dolgozók aránya, szakemberek becslése szerint. /Isán István Csongor, Varga Melinda: Több ezer magyar voks mehet veszendőbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
2008. november 13.
Fontosnak tarthatja a székelyföldi autonómia ügyét Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke, ,,egyéb elfoglaltságaik miatt" nem vettek részt azon a gyergyói tanácskozáson, amelyet ők kezdeményeztek. A jelenlevők döntöttek: támogatják az autonómiáról szóló népszavazás kiírását, és erre buzdítanak minden székelyföldi polgármestert. A két RMDSZ-es vezető másfél hónapja keresi a kibúvót az autonómia-népszavazás kiírása alól, legutóbb a székelyföldi önkormányzati vezetők sepsiszentgyörgyi találkozóján találták ki: el kell napolni a tanácsi határozatok megszavazását, előbb egyeztetniük kell Izsák Balázs SZNT-elnökkel, és közösen kell megkeresniük azt a jogi utat, amelyet RMDSZ-es, MPP-s önkormányzati képviselők, polgármesterek egyaránt járhatónak találnak. A lépés eredményes volt, a sepsiszentgyörgyi testület nem szavazott a kérdésről. Azok, akik néhány hónapja az autonómiaharc felvállalásával, támogatásával nyertek választásokat, most azt mondják, hogy az MPP „kampánytémává zülleszti a nagy és szent ügyet". /Farkas Réka: Kinek fontos? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./
2008. november 14.
Csalódottan veszi tudomásul az MPP, hogy az autonómia és a népszavazás ügye Háromszéken a legkevésbé fontos a különböző tisztségben lévő vezetők számára – jelentette ki Csinta Samu, a párt megyei ügyvezető elnöke. Hargita megyében több RMDSZ-es többségű tanács elfogadta az autonómia-népszavazás kiírását, Háromszéken a néhány kezdeményezés is a prefektúra akadékoskodásába ütközött. Eredményes volt az RMDSZ két körlevele – a pénzosztásról tájékoztató Markó-levél és a másik, amelyben óvják és nem ajánlják az önkormányzatoknak a referendum kiírását – mondta Gazda Zoltán alelnök. Tájékoztatása szerint Háromszéken eddig hat önkormányzat – Kézdivásárhely, Kőröspatak, Barót, Árkos, Zabola és Nagyborosnyó – döntött a népszavazás megszervezéséről, még a kommandói, a kökösi és uzoni tanács napirendjén szerepel a kérdés. Csinta Samu bízik benne, eredményes volt a székelyföldi önkormányzati vezetők gyergyói tanácskozása Izsák Balázs SZNT-elnökkel, az ígéret szerint Csíkszeredában hamarosan napirendre kerül a népszavazás ügye. Elvárják az RMDSZ-től, ha jogi kifogásaikat megalapozottnak tartják, fogalmazzák meg konkrét javaslatukat, amellyel javítható a határozat. /Farkas Réka: Akadozó népszavazás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./
2008. november 14.
Király Lászlóval készített interjút Lövétei Lázár László, a Székelyföld novemberi számában. Az idén 65 éves, Kolozsváron élő költő, író indulásáról, pályatársairól és irodalmi-esztétikai nézeteiről is vallott a csíkszeredai irodalmi folyóiratban. Királynak határozott véleménye van a „nép” és „nemzet” szavak állítólagos elhasználódásáról: „Azt gondolom, hogy az igazi pátoszt csak a kisszerű gyülevészség ócsárolja ferde szájjal. Idegen tőle a magasztosság, fél tőle, mert nem bír fölemelkedni hozzá. Félnek a mítoszoktól is; meghirdetik a mítoszrombolást ennek folytán. No legenda! No szárnyalás! No nemes magatartás! No emelkedettség! – Nem irigylem őket. Görbe szemmel kell figyelniük a verset is, ha költőiséget gyanítanak benne. ”A kolozsvári Helikon november 10-i száma Lövétei Lázár Lászlóval közöl portréinterjút. A költő, szerkesztő olvasmányélményeiről, irodalmi műhelyekről, költészetének „fordulatairól” nyilatkozott. Lövétei szerint: „Mára szinte teljesen kiirtották a népies hangot a kortárs magyar lírából, azt is mondhatnám, hogy teljesen szűz területről van szó, lehet pionírkodni. ” /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./ Király László Esterházy Péter sokszor idézett kijelentésére célzott: Én nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban gondolkodom.
2008. november 14.
Februárban a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte hagyományos fotótábor Pusztina csángó településen töltött egy hetet. Számos különleges, érdekes felvétel született. Ebből mutattak be válogatást Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A fotósok felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértek haza Pusztináról. Ádám Gyula fotóművész nemrég Brüsszelben állította ki pusztinai felvételeit. A székelyföldi vízimalmokról kiadott fotógyűjteménye pedig elnyerte a Marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár Szép Könyv I. díját. /(nk): Pusztinai életképek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2008. november 14.
A közelmúltban megjelent Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötete, amelyben a szerző a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetével foglalkozott. Stefano Bottoni elmondta, a Bolognai Egyetem doktori iskolájában, ahová 2002-ben vették fel, az egyik tanára javasolta ezt a témát. Tudta, hogy Bottoni félig magyar származású, és magyar vonatkozású dolgokkal foglalkozik. 2002-ben beadta a kérvényt a Román Állami Levéltárba, Bukarestbe és Marosvásárhelyre, de választ nem kapott. Majd egy neves külföldi kutató, Dennis Deletant, a londoni egyetem román tanszékének vezetője közbenjárására mégis hozzájutott az engedélyhez. Bottoni szovjet és román dokumentumok alapján kiderítette, nem volt semmiféle alulról jövő kezdeményezés. A szovjet pártvezetés az 1951–1952-es évek fordulópontján kitalálta, hogy Romániában új alkotmányra van szükség. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést területi kérdésként kell kezelni, és úgy kell megoldani, ahogy a Szovjetunióban tették. Így került sor a székelyföldi tartomány létrehozására, amely a határtól 300 kilométerre esett, tehát nem állt fenn annak a veszélye, hogy Magyarország kéri majd a tartomány hozzá csatolását. Amikor a rádió bemondta, hogy létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, az erdélyi magyarok egy része úgy élte meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják magyarságukat. 1952-ben elkezdődött egy újabb kulákellenes kampány, a tartomány létrejötte utáni évek igen kemények voltak Romániában, egy kicsit kivétel volt ez alól a MAT, ahol valamivel kevesebb embert tartóztattak le, mint az ország többi részében. – A könyvbemutatón is elhangzott, hogy sokan úgy értékelik: nem minden úgy történt, ahogy az a tanulmányban megjelenik. A könyv olasz változata tavaly jelent meg. – A magyar vezetés félreállítása már korábban elkezdődött, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lett. Az igazi váltás akkor következett be Marosvásárhelyen, amikor 1959-ben letették a vegyi kombinát alapkövét. Gheorghe Gheorghiu Dej a Magyar Autonóm Tartomány kezelését Mogyorós Sándorra, Fazekas Jánosra, a fiatal Király Károlyra és másokra bízta, meg a helyi emberekre, például Csupor Lajosra. Annak idején a MAT-ot kis Magyarországnak, illetve Marosvásárhelyt kis Moszkvának is nevezték, ez célzás arra, hogy vezetői sokkal jobban hittek a rendszerben. Meggyőződéssel csinálták azt, amit tettek, mert értelmet láttak benne. Amikor magyar emlékműveket akartak restaurálni, magyar vonatkozású szobrokat akartak állítani, vagy meg akarták írni a MAT monográfiáját, akkor 1958-ban rájöttek, hogy már nincsenek vonalban. Az itteni vezetők nehezen tudták megemészteni, hogy megváltozott a vonalvezetés. Levezényelték a saját leépülésüket. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Marosvásárhelyen a vezetők ne magyarul értekezzenek a környezetükkel. A hatvanas években kezdődött el az új folyamat. Bottoni felhasználhatott egy jelentős kutatási eredményt. Gagyi József és Novák Zoltán 2001 és 2003 között 35 mélyinterjút készített korabeli középkáderekkel. Ezt az anyagot a kutatók Bottoni rendelkezésére bocsátották. /Máthé Éva: Nem az lett, aminek készült. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./
2008. november 15.
A jövő évet, a 2009. esztendőt a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékének szentelik, aki 1829. február 3-án született Székelyudvarhely mellett, Székelylengyelfalván. Váradi Péter Pálnak és Lőwey Lillának köszönhetően a születési évforduló és A Székelyföld leírása megjelenésének 140. évfordulója előbb köszöntött ránk, már 2008 novemberében kezünkben tarthatjuk a jeles szerzőpáros újabb monumentális alkotását, a Székelyföld sorozat A legnagyobb székely címmel megjelent fotóalbumát, írta Sylvester Lajos. Az album a kelet-európai fotózás úttörőjének egykori felvételeit tartalmazza, összevetve a mai Székelyföld képeivel. A korabeli várak, várromok, kúriák, falvak és a székelyföldi táj képi megjelenítése már a maga korában is szenzációnak számított. Váradi Péter Pál a fotózásban egyenes ágú leszármazottja Orbán Balázsnak, honismereti fotóalbum-sorozatuknak összesét tekintve több évtized több tízezer felvételével Székelyföld képi megjelenítésében. /Sylvester Lajos: A Legnagyobb Székely feltámadása (Új Orbán Balázs-album). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./
2008. november 15.
A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.
2008. november 15.
Három, idén megjelent kötetét ismertette Fekete Vince költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese Csíkszentmártonban. A szerző elmagyarázta, túlzásnak tűnhet, hogy három új könyvét hozta magával, valójában az egyik megkésett kiadás, egy másik pedig meglepően hamar rázódott kötetbe. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Mesevonat sorozatában megjelent Csigabánat, valamint a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában napvilágot látott Piros autó lábnyomai a hóban című gyermekvers-kötetek mellett Fekete Vince tárcanovelláit tartalmazza a sepsiszentgyörgyi Kaláka Könyvek Kiadó gondozásában kiadott Udvartér című könyve. /Fekete Vince új könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./
2008. november 17.
Közelebb vinni az autonómia gondolatát az erdélyi magyarokhoz – ezt tekinti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyik legfontosabb feladatának. Ehhez azonban szerkezeti átalakítás szükséges, mindenekelőtt olyan helyi képviseletek létrehozása, amelyek a kisrégiók szintjén szerveződnek – döntötték el a küldöttek az EMNT fennállásának ötödik évfordulója alkalmából Kolozsvárra összehívott plenáris ülésen. A tanácskozáson Tőkés László EMNT-elnök és a vezetőségi tagok – Toró. T. Tibor, Szilágyi Zsolt alelnökök, Szabó László, Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila jegyzők – mellett több hazai és határon túli jeles személyiség is részt vett, köztük Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának fideszes elnöke, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Az RMDSZ-t Szép Gyula ügyvezető alelnök képviselte. „Az EMNT azért jött létre, hogy szóljon. Hogy kimondjon egy olyan szót – az autonómiát – amely hosszú ideig tabu volt a romániai közéletben”, hangoztatta köszöntő beszédében Németh Zsolt. A fideszes politikus emlékeztetett: korábban is volt szó az autonómiáról az RMDSZ berkeiben is, ennek alábecsülése „történelmi hiba” volna. Értékelő beszédében Tőkés László elmondta: az EMNT az egységre, az erdélyi magyar erők újbóli összefogására törekszik. A nemzeti tanács elnöke élesen bírálta az RMDSZ-t, a „hazugságbeszédet” kérve számon a szövetségtől. Tőkés László idézte Markó Béla szövetségi elnököt, aki a helyhatósági választásokat követően kijelentette: az RMDSZ-ben nem lesz irányváltás, erre a szövetség nem kapott mandátumot. Tőkés László egy másik évfordulóra hívta fel a hallgatóság figyelmét: a 15 évvel ezelőtti „Neptun-gate”-et elevenítette fel, amelyet az „RMDSZ-es paktumpolitika” kezdetének nevezett. Ez volt az a pillanat – mondta – , amely végképp rossz irányba terelte az erdélyi magyarság hajóját. „Azért vállaltuk a konfrontációt, hogy véget vessünk az akkor kezdődött önfeladó politikának” –, hangoztatta. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „hamis legitimációs támogatást” nyújtva a román külpolitikának, feláldozta a nemzetiségi érdekeket. Tőkés szerint az RMDSZ alaptalanul vádolja az ellenzéket egységbontással, az erdélyi magyarság egységének szétzilálásáért a szövetséget terheli a felelősség. A neptuni pillanatra Borbély Zsolt Attila külön előadásban emlékezett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke a székelyföldi helyi népszavazási kezdeményezésről beszélt, ennek törvényességét, legitimitását hangsúlyozva. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az RMDSZ és az EMNT célkitűzései szinte teljes mértékben azonosak, a cél eléréséhez választott eszközökben lehetnek helyenként eltérések. A testület elfogadta az EMNT megújulásáról és területi újjászervezéséről szóló határozatot. A testület által elfogadott zárónyilatkozat értelmében a tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „vezetői következetes közvetítői erőfeszítései ellenére a parlamenti választások alkalmával a magyar választók nem a választási összefogással, hanem a kirekesztéssel és az ellenségkép-kereséssel kénytelenek szembesülni”. Az EMNT támogatásáról biztosítja mindazon magyar, az RMDSZ színeiben vagy függetlenként induló jelölteket, akik bizonyították az autonómia ügye iránti elkötelezettségüket. /SZ. K: Közelebb vinni az autonómia gondolatát az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./ Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke értékelőjében elmondta, az összefogás hiányában „bizonytalan kimenetelű választási küzdelemre kell számítani”, ezért az RMDSZ csúcsvezetőségének azt javasolja, folytassák a szeptemberben félbeszakadt tárgyalásokat. „A magyarság egységes képviseletéért, a teljes Kárpát-medence önrendelkezési jogainak kivívásáért, illetve az autonómia sokrétű rendszerének bevezetéséért összefogásra, egységre van szükség” – fejtette ki, hozzátéve, a jubileumi tanácskozás ezen elhatározásukban csak megerősítette őket. /F. H. : EMNT ünneplőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./ Tőkés László EMNT-elnök arra biztatta a jelenlévőket, a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megemlítette, hogy az RMDSZ jelöltjei között ajánlott és „tiltott” személyek egyaránt vannak. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyar egységre is szükség van, többek között azért, hogy a román államhatalomnak legyen tárgyalópartnere az autonómiáról szóló párbeszédben. Az elmúlt öt évről szóló beszámolóban Tőkés László úgy értékelte, látványos áttörést ugyan nem sikerült elérni, de mégiscsak az EMNT érdeme, hogy a szőnyeg alól a felszínre került az autonómia témája. Az EMNT a jubileumi ülés zárónyilatkozatában leszögezte, támogatásáról biztosítja azokat a székelyföldi önkormányzatokat, amelyek a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére helyi népszavazást írtak ki az autonómiáról. Kijelentette, hogy egyetért az SZNT kezdeményezésével, mely arra vonatkozik, hogy vizsgálják felül a román–magyar alapszerződést, és töröljék szövegéből az autonómiatörekvések elutasítására alapul szolgáló záradékot. /Gazda Árpád: Nem hagyják az autonómiát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2008. november 19.
A székelyföldi autonómiatörekvésekről és romániai magyar politikai kérdésekről tájékoztatták november 18-án a háromszéki elöljárók a Sepsiszentgyörgyre látogató Stephen Rukent, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai attaséját. Ruken az RMDSZ, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt helyi elöljáróival is találkozott. /Kovács Zsolt: Az Egyesült Államok odafigyel a Székelyföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2008. november 19.
A Székely Nemzeti Tanács nyílt levelet intézett a székely önkormányzatokhoz. Az SZNT felkérésére tizenhat székely önkormányzat írta ki a népszavazást Székelyföld autonómiája tárgyában, ezzel példát mutattak egész Székelyföldnek. A Székely Városok Szövetségének polgármesterei, gyergyószentmiklósi tanácskozásuk után azt üzenték azoknak az önkormányzatoknak, amelyek még nem írták ki a népszavazást, hogy Székelyudvarhely példáját követve írják ki 2009. március 15-ére. A levelet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke írta alá. /Nyílt levél a székely önkormányzatokhoz. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./
2008. november 19.
Megtámadta a Székelyföld területi autonómiájáról szóló referendumot a Hargita megyei prefektusi hivatal, ezért öt településen elmarad a november utolsó – egyben a választások – napjára tervezett népszavazás. Az öt település: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Kápolnásfalu és Szentábrahám. Folyamatosan támadja a székely zászlónak a polgármesteri hivatalokra való kitűzését is Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa. /Barabás Cs. Márti: Csúszik Hargita megyében az autonómia-népszavazás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2008. november 20.
Értelmiségiek és szakmai csoportok dolgoztak november 19-én „Székelyföld újjászületésén”, közös Kovászna és Hargita megyei szakpolitikák kidolgozásán. A Székelyföld másképp konferenciának az árkosi Európa Tanulmányi Központ adott otthont; Markó Béla RMDSZ-elnök, Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke és Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke nyitotta meg a Székelyföld felzárkózásának témakörét elemző rendezvényt. Előadások hangzottak el a székelyföldi közművelődés-, oktatás- és egészségügyi ellátás témákban, de Székelyföld helye az erdélyi társadalom szerkezetében, illetve a székelyföldi romák társadalmi integrációjának irányai témákban is voltak előadások. Végül bemutatták a Székelyföld, mint turisztikai márkanév kutatási tervet. /Kovács Zsolt: Székelyföld újjászületésén dolgoznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./ Hangsúlyt kell fektetni a székely önazonosság és öntudat erősítésére, ki kell alakítani a közös fejlesztési stratégiát, és regionális fejlesztési intézetet kell létrehozni – hangzott el többek közt a Székelyföld másképp című konferencián. /Bíró Blanka: Bizonyíték a Székelyföld létezésére. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./
2008. november 20.
Egy helyi, elfogadhatóan korrekt hangnemű román nyelvű napilap tudósítása szerint a Zágoni Polgármesteri Hivatal hivatalos internetes honlapján magyart és Székelyföldet gyalázó, sértő, kirekesztő és gyűlöletkeltő hangvételű írás található. A kizárólag román nyelvű honlap Zágon község történelmét megjelenítő része olyan hangnemben íródott, hogy a helyi, magyar nevet viselő polgármester helyett is szégyenkezik az ember. Az egész internetes honlapról ordít a magyargyűlölet. Többek között a cikksorozatok egyikében Balint pópa bibliával és kereszttel napi harcot vív a gyalázatos magyarosítás ellen, a tízezer éves trák, dák, illír, pontusi, krétai és egyéb ősi hagyományok és értékek életben tartásáért. Szükséges megvizsgálni a polgármester személyi felelősségét. A cikkíró követeli a honlap anyagának törlését. /Blénessy Botond: Zágon a Székelyföld peremén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./ Kiss József a polgármester.
2008. november 21.
Szilágyi Sándor, a Sepsiszentgyörgy–Sepsiszék–Erdővidék szenátori körzet független jelöltje kifejtette, erős frakció tagjaként hatékonyabban lehetne képviselni a székely kérdést, függetlenként azonban nagy feladat vár rá, az autonómia képviselete. Hangzatos kijelentéseik ellenére a székelyföldi RMDSZ-es önkormányzati vezetők nem vállalják fel az önrendelkezés ügyét, valakinek lennie kell, aki megvásárolhatatlanul képviseli a bukaresti törvényhozásban a székelység autonómiaigényét. Célja: ledönteni a pártelkötelezettség falát, megteremteni a független, emberközeli képviseletet. /Bíró Blanka: Ledönteni a pártelkötelezettség falát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./
2008. november 21.
A szegénységi szint szempontjából nincs lényeges különbség Székelyföld és Erdély más térségei között, de mindenképpen periferiális régiónak számít Hargita, Kovászna és Maros megye hagyományosan Székelyföldhöz tartozó része – ismertette egy szociológiai felmérés következtetéseit Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián elhangzott előadásában a szociológus Székelyföld helyét vizsgálta. Szekelyföldön jóval kevesebb a felsőfokú végzettségű magyar, mint a román. Országos szinten ugyanis 6,7 százalék az egyetemi végzettségűek aránya, a románok 7 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, a magyarok 4,4 százaléka. Hargita és Kovászna megyében még rosszabb a helyzet: a lakosságnak csak 3,6–3,7 százaléka végzett felsőfokú iskolát. A Kisebbségkutató Intézet Életünk fordulópontja című saját felmérése szerint – amelyben a 20 és 45 év közötti magyar lakosság helyzetét vizsgálták – a székelyföldi háztartások átlagjövedelme 2006 novembere és 2007 februárja között 1123 lej volt, ami azt jelenti, hogy az egy főre eső jövedelem 430 lej. Ha a 215 lej alatti jövedelemmel rendelkezők számítanak szegénynek, a magyar lakosság több mint egynegyede – 27,3 százaléka – kerül e csoportba. A székelyföldi arány ennél magasabb, 33 százalékos, azaz minden harmadik személy szegénynek minősül, de Erdély más térségeiben, például a Partiumban is hasonló a helyzet. A nagyvárosokban kisebb az elszegényedés veszélye, ellenben körzetükben már jóval többen szűkölködnek. /Farcádi Botond: Szegények-e a Székelyföldön élők? (Kevesebb a magyar felsőfokú végzettségű, mint a román). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./
2008. november 22.
Színvonalas, közérdekű előadások hangzottak el az Árkoson szervezett, Székelyföld másképp című konferencián. A konferencia mégsem minősíthető egyértelmű sikernek. A kampányidőszakban megszaporodnak az ilyen jellegű konferenciák – az RMDSZ újabban főként a régióátszervezés problémáját véli megoldani azzal, hogy a választások előtti időszakban szervez hasonló összejöveteleket, amelyeken a csúcsvezetés is képviselteti magát, kedvesen mosolyognak a kamerákba. A konferencia kudarca az, hogy nem voltak ott azok, akik döntéshozatali pozícióban vannak, akik tenni is tudnának valamit a problémák megoldásáért. Elhangzott például, mekkora gondot okoz a hivatalnokoknak, hogy magyarul fejezzék ki magukat. Magyar nyelvű továbbképző tanfolyamokat kellene biztosítani számukra, hogy a közigazgatási törvényben garantált anyanyelvhasználati joggal élni is tudjunk. /Farcádi Botond: Kinek beszél a szakma? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./
2008. november 22.
Hetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű szokásos évi konferencia első felét november 21-én, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei rendezvénysorozat témája az erdélyi magyar tudományos közgyűjtemények mai állapotának és jövőjének lehetséges alakulása. Az EME egykori természetrajzi, történeti, néprajzi, földrajzi gyűjteményeit annak idején jogtalanul államosították, és az intézmény sok éve folytatja harcát azok tulajdonjogának visszaszerzéséért. „Hatalmas értékekről van szó, ez az átmeneti állapot nem tartható sokáig” – jelentette ki Egyed Ákos EME-elnök a konferencián, a tulajdonjogi viszonyok rendezését sürgetve. Az EME jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, erre az alkalomra kötetet fognak megjelentetni a kommunista rendszer által elkobzott gyűjteményekről. Ugyanakkor tudni kell, hogy más erdélyi magyar tudományos intézményeket is jogos tulajdonuk visszaszerzése vezérel. A tudományos kutatásokat szolgáló anyagokat német, román és zsidó kiegészítő források összefüggésében kell hasznosítani. Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke előadásában nemzeti önismeretünk felújításának fontosságát hangoztatta. A történelem során a magyarság – önként vagy idegen hatalmak nyomására – sokszor került öntudati válságba. Most a nyolc államba szakadt népet kell saját szellemisége megőrzésére sarkallni, miközben a szomszédok mindnyájan megteremtették saját országukat, és megerősödtek. – Mi nem akarunk senki ellen harcolni, csak saját magunkat akarjuk átmenteni a jövőnek, és ebben az EU lehetőségeket ajánl fel. A globalizációban erkölcsi-szellemi tartalékainkat felhasználva kell haladnunk tovább, nem a beolvadás gondolatával, hanem méltóságunk megőrzésével, mert nem vagyunk más nemzeteknél alábbvalók – hangsúlyozta Görömbei. Üdvözlő beszédet mondott még Bitskey István, a KAB-bal szoros kapcsolatokat fenntartó Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, és Szűcs Edit, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja. Ezután plenáris előadások következtek. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a csíkszeredai Mikó-vár épületében található intézmény gyűjteményeit mutatta be. A múzeum alintézményei: a zsögödi Nagy Imre Emlékház és Galéria, a tusnádfalui Borvízmúzeum, a néprajzi, a szabadtéri, a régészeti-történelmi, a természettudományi és a régikönyv-gyűjtemény. . A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményeit Vargha Mihály igazgató ismertette. Az intézmény most csak államosított gyűjteményekkel rendelkezik. Elkezdték az öt belső (természetrajz, régészet, történelem, néprajz, könyvtár) és öt külső részleg (Gyárfás Jenő Képtár, csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, baróti Erdővidéki Múzeum) anyagának digitális feldolgozását. Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója az 1950-ben államosított intézmény gyűjteményeit (történelem, néprajz, természetrajz, helytörténet, tudományos könyvtár, dokumentumtár) mutatta be. Az EME gyűjteményeiről több előadás hangzott el. Nagy-Tóth Ferenc a természettudományi szakosztály gyűjteményeinek múltjáról szolgáltatott adatokat, Sipos Gábor előadásában pedig az intézmény könyvtárának múltját vette számba. Murádin Jenő az EME képtáráról, Vincze Zoltán az érem- és régiségtárról, Tötszegi Tekla a néprajzi gyűjteményeiről, Mihály Melinda a középkori és kora újkori kőtárról, Bogdándi Zsolt pedig a jelenkori gyűjteményekről számolt be. A konferencián első ízben adták át a KAB-díjat, amit, Ferencz István főszerkesztő képviseletében, a csíkszeredai Székelyföld kulturális (de egyben szépirodalmi és tudományos) folyóirat kapott meg. Szintén először ismertették azok névsorát, akik az MTA köztestületi tagságát nyerték el: Asztalos Lajos, Marton Melinda, Magyari Tivadar, Ágoston Klára-Zsuzsa, Pálffy Károly, Fekete Pali-Pista Szilveszter, Kolumbán Vilmos József, Péter A. Sándor, Chirila Emil, Domandi János, Mintas Ioan, Simon Zsolt és Székely Csaba István. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért a Gróf Mikó Imre emlékplakettet Gaal Györgynek adományozták. A fiatal kutatóknak szánt Nagy György Emlékdíjat Gergely Orsolya csíkszeredai szociológusnak és Nagy Mihály Zoltán történésznek (EME) nyújtották át. /Ördög I. Béla: Visszaigényli tudományos közgyűjteményeit az EME. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben – VII. Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./
2008. november 24.
Székelyföldön, Parajdon zárta múlt heti országlását az államfő, aki körútja során több nagyvállalatot – köztük erdélyieket – látogatott meg. Traian Basescu magánemberként érkezett november 22-én a városba, ahová idén már másodszor látogatott el. „Az őszi káposztafesztivál alkalmával megígértem Parajd lakóinak és a polgármesternek, hogy alkalomadtán visszalátogatok, és most itt vagyok” – jelentette ki Basescu. Az államfő Marosvásárhelyen meglátogatta az Azomures vegyi kombinátot, tárgyalt a gyár vezetőségével, illetve szakszervezetének képviselőivel. Az államfő szerint a gazdasági válság ellenére sem fog bezárni a műtrágyát gyártó vállalat. /Antal Erika, Bágyi Bencze Jakab: Basescu-show a Sóvidéken is. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2008. november 24.
„Nagyon sokan teremtik azt a látszatot, hogy az autonómiát az elmúlt tizennyolc évben ki lehetett volna vívni, de az RMDSZ ezt valamiért nem kívánta megtenni” – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke küküllő-menti kampányútján. Az Európai Unió, miként a kilencvenes években sem, most sem foglalkozik kellő súllyal ezekkel a kérdésekkel, mondta. Magyarország „abból a tekintélyéből, amivel a kilencvenes években rendelkezett, sokat veszített, ebben a pillanatban Magyarország befolyása nem elég nagy Európában ahhoz, hogy valamit is érvényesíteni tudjon. Mindezek ellenére az erdélyi magyar kisebbségvédelemnek meg kell próbálnia Magyarországra, az EU-ra, illetve az Egyesült Államokra támaszkodni, de ebben a pillanatban nagyon mérsékelt és visszafogott támogatásra számíthatunk” – tájékoztatott Markó. Szerinte egy sajátos székelyföldi entitást kell megteremteni, amelynek erős hatáskörei vannak. /Lokodi Imre: Markó: hogyan másképp? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2008. november 24.
Háromszék épített örökségének védelméről tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön, a hét végén a hatodik Civil Napokon. „Meg kell akadályozni a székelyföldi régiségek, tárgyi értékek kihordását, kilopását az országból”, – hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, egyre több székelyföldi parasztbútort, értékes tárgyi emléket visznek külföldre. Tamás Sándor maga is régiséggyűjtő, a Civil Napok megnyitóján egy közel 100 oldalas, az 1848-as forradalom és szabadságharc előtti években kelt dokumentumcsomagot adott át a Székely Nemzeti Múzeumnak. Tamás Sándor kifejtette: „Vannak olyan emberek, akik erdélyi múzeumokból, levéltárakból kihordják az értékes dokumentumokat, és külföldön laponként 10 és 20 eurós összegért eladják”. A Székely Nemzeti Múzeumban a konferenciát bevezető kiállítás is a falusi épített értékek megmentését tükrözte, Varázslatos Bikfalva címmel. /Kovács Zsolt: Kicsempészett értékek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2008. november 24.
Viharos tapssal köszönte meg a csíkszeredai közönség a Csík zenekar fellépését. A 20 éve népzenét muzsikáló kecskeméti zenekar nagy sikerű koncertet adott. A zenekart vezető Csík János szerint ő és bandája az ősi dallamokat próbálja meg becsempészni a mában élő, sokféle zenei hatásnak kitett fiatalok életébe. Autentikus magyar, erdélyi, moldvai népdalokat is játszanak. Csík János egyik kedvence a felcsíki muzsika, szívesen játssza, énekli és tanulja a székelyföldi dallamokat. A Csík zenekar Senki nem ért semmit című albuma tavaly aranylemez lett, és a 2007-es esztendő Fonogram díját is megkapta az együttes világzene kategóriában. A 2000-ben rendezett Sydney-i nyári olimpián ők képviselhették Magyarországot az olimpia kísérőrendezvényein. /Szabó Noémi: A dalcsempészet útjain. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24
2008. november 25.
Székelyföldön növő tendenciát mutat az idegennyelv-ismeret, erdélyi viszonylatban pedig középmezőnyben áll a régió e tekintetben ― mondta előadásában Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője az árkosi Székelyföld másképp konferencián. Székelyföldön élnek egységes tömbben a magyarok, és ez nyelvhasználatukra is kihat, románul többnyire csak a rendőrségen beszélnek. Ráadásul a Hargita és Kovászna megyében élő nem magyar anyanyelvűek jelentős része is beszél magyarul. Horváth István hangsúlyozta: jogi keret van arra, hogy a székelyföldi megyékben a hivatali ügyeket is magyarul lehessen intézni, azonban sok esetben nehéz az anyanyelven történő hivatalos ügyintézés. Éppen ezért az intézet a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel közösen egységes fordítást dolgozott ki a hivatalokban használatos román nyelvű formanyomtatványok magyar megfelelőire, és ezeket elküldték a székelyföldi önkormányzatoknak. Szükséges lenne magyar nyelvű továbbképzés a hivatalnokok számára. /Farcádi Botond: A hivatalokban bajos az anyanyelvhasználat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./
2008. november 25.
Kutatások alapján három együttélési modellt állapítottak meg Erdélyben a roma és a magyar közösség között – mondta az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az egyik együttélési modell a teljes elkülönülés, amelyet például a Maros megyei Karácsonyfalván észleltek, ahol a jórészt módos romák és a magyarok között semmiféle intézményesített kapcsolat nincs, mindkét közösség ragaszkodik saját kultúrájához, az együttélés békés. A másik modell jóval elterjedtebb, Erdély számos településén találkozni vele: a két közösség között nincs kapcsolat, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. A harmadik a beépülős együttélés, amikor a szegényebb sorból származó romákat a magyar gazdák különféle munkákkal bízzák meg, és napszámosként dolgoznak a cigányok. Így létrejön a kapcsolat a két közösség között, a romák megismerik a magyarok kultúráját, szokásait. Kernászt Adél Judit, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület képviselője hangsúlyozta: infrastrukturális problémák akadályozzák a cigányok beilleszkedését. A Pro Nobis segít a cigányoknak a hiányzó keresztlevelek, személyazonossági igazolványok kiállításában. /Farcádi Botond: Együttélés a romákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./
2008. november 26.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök kifejtette, hogy a székelyföldi közösség nemcsak területi, hanem kulturális és személyi elvű autonómia elérésére törekszik. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester arról szólt, hogy a Székelyföldnek etnikai súrlódásoktól mentes autonómiát kell kivívnia. A Székely Nemzeti Tanács átadták a Sepsiszentgyörgyre látogató Stephen Rukennek, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai attaséjának az autonómia-statútumot. Kuszálik Péter újból ironikusan írt az autonómia-tervekről /az autonómia egy olyan gumicsont, amivel bő másfél évtizede játszadoznak a karrierpolitikusok és az amatőrök/. Borbély Zsolt Attila "a 15 évvel ezelőtti neptuni titkos RMDSZ–PSD- tárgyalásokkal kezdődött folyamatról tartott előadást". Kuszálik megjegyezte, hol van már a PSD és Neptun? /Kuszálik Péter: Olvasom az újságban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./
2008. november 26.
A rendszerváltás utáni első parlamenti szavazásokon a romániai magyarság még a tömegesen urnák elé járuló románságot is legalább 10 százalékkal felülmúlta szavazási részvételével. Elég Hargita vagy Kovászna megye statisztikáira pillantani, ahol a választói kedv közelebb volt a száz százalékhoz, mint a nyolcvanhoz. Aki élt és mozgott, mindenki elment az RMDSZ-re szavazni. Az első igazi törés idén nyáron, a helyhatósági választásokon következett be, amikor sem az MPP által meghirdetett választás szabadsága, sem az RMDSZ által kitalált újabb és újabb szlogenek nem tudták kicsalogatni házaikból a magyar szavazókat. A székelyföldi szavazók tömegesen maradtak távol a szavazófülkéktől. Ugyanez történt már tavaly ősszel, az EP-választások idején is. Úgy tűnik, az erdélyi magyarság kiábrándult a hitegetésekből, a politikából, az egymást túllicitáló politikusokból. A kiábrándult szavazópolgárnak már nehéz mozgósító üzenetet közvetíteni. Nehéz, de nem lehetetlen. Még néhány nap van hátra a kampányból, hogy meggyőzzék a magyarságot: menjen el szavazni, és magyar jelöltre üsse a pecsétet, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. /Makkay József: Pótolható-e az eljátszott bizalom? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 26./
