Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1249 találat lapozás: 1-30 ... 1051-1080 | 1081-1110 | 1111-1140 ... 1231-1249
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2007. november 30.

Bemutatták a Bánsági városok kronológiája című történelmi kiadvány szerb nyelvű változatát Nagybecskereken. A történelmi Bánság nyolc nagyvárosa – Temesvár, Lugos, Resicabánya, Karánsebes, illetve a szerb oldalon Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova, Versec – történeti kronológiáját tartalmazó kötet a PROMINED román–szerb Phare CBC-projekt keretében, a temesvári Diaszpóra Alapítvány és a vajdasági Szórvány Alapítvány együttműködésének gyümölcse. Bozsidar Vorgics, a nagybecskereki múzeum igazgatója hangsúlyozta: a bánsági kronológia megjelentetése az első lépése a határ két oldalán élő történészek közös együttműködésének, egy hosszú évtizedekig „aláaknázott” területen. Bodó Barna projektvezető kiemelte: 1997 óta, a történelmi Bánság területét magában foglaló Duna-Körös–Maros–Tisza Eurorégió létrejöttétől politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek között történő felélesztésére. Csömöre Zoltán nagykikinidai történelemtanár a román és szerb nyelven megjelentetett kronológia magyar nyelvű változatának kiadását kezdeményezte. /Pataki Zoltán: Identitást erősítő kiadvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./ A temesvári Szórvány Alapítvány és vajdasági partnere, a muzslyai Szórvány Alapítvány Nagybecskereken tartotta meg a Bánsági városok kronológiája című hiánypótló történelmi kiadvány szerb nyelvű változatának bemutatóját. A munka történész szakértők, történelemtanárok, a nyolc város iskoláiban létrehozott helytörténeti körök közös munkája gyümölcse. Dr. Bodó Barna, a BBTE professzora, projektvezető elmondta: a projekt kezdeményezői kutatásokkal bizonyították, hogy az államhatárokkal mesterségesen elválasztott közösségek tudatában tovább él a regionális identitás. Mióta 1997-ben létrejött a történelmi Bánság területét magába foglaló Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió, politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek közötti felélesztésére. A mintegy száz évvel ezelőtt megjelent Borovszki Samu-féle monográfiák óta nem jelent meg olyan kiadvány, amely egységesen tárgyalja a Bánság történetét. Pacsa Árpád, a nagybecskereki gimnázium történelemtanára, aki maga is részt vett kronológia létrehozásában, elmondta: A kötet jelentősége elsősorban abban áll, hogy végre egy helyen található meg minden lényeges információ a bánsági városokkal kapcsolatban. /Pataki Zoltán: Bánsági kronológia-bemutató a nagybecskereki múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

2007. december 5.

Csapody Miklós MDF-es politikus elsősorban a vajdaságiaknak kérne kettős állampolgárságot, de amint elmondta, az Európai Unióhoz csatlakozott országokban élő magyarság is joggal támaszthat ilyen igényeket. Minden határon túli magyar közösségnek jogos igénye van a kettős állampolgárságra. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás félresiklott. A felvidéki és a romániai magyarság is tagja lett az EU-nak, nem lehet mondani, hogy ezzel bármit is megoldódott volna. A felvidéki magyarság amellett, hogy a politikai nemzet része, nem államalkotó, ugyanúgy a romániai magyarság sem. Megszűnt a Máért, van helyette – Csapody szerint – „bizonyos szempontból előbbinél még jobb fórum, ez a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma”. Arra a kérdésre, hogy jár-e az EU-hoz csatlakozott nemzeti közösségeknek kettős állampolgárság, Csapody kifejtette, nem annyira fontos, de támogatandó a kettős állampolgárság, ugyanúgy, mind a Schengenen teljesen kívül rekedő magyaroké. /Lokodi Imre: „Másfél állampolgárság kellene” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2007. december 5.

Eörsi Mátyás szabad demokrata országgyűlési képviselő a vele készült interjúban elmondta, nem érti, hogy a kettős állampolgárság ügye hogyan került megint előtérbe, hiszen már rég lekerült napirendről. Eörsi azt állította: minden felelős politikai erő egyetértett abban, hogy a 2004-es népszavazás óriási felelőtlenség volt. Szerinte egyes magyarországi politikusok számára a határon túli magyarok ügye nem több mint holmi eszköz belpolitikai feszültségek létrehozatalához. Eörsi elveti kettős állampolgárság kérdését, hallani sem akar róla. Azon országok, amelyek egyelőre nem tagjai az Európai Uniónak, a vízumrendszer leegyszerűsítésével, a költségek jelentős csökkentésével akarja elérni, hogy a vajdasági és a kárpátaljai magyarok kapcsolattartása Magyarországgal ne szenvedjen csorbát. /L. I. : „Inkább önrendelkezésre van szükség” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2007. december 6.

A három évvel ezelőtt, 2004. december 5-én a kettős állampolgárság kérdésében eredménytelenül végződött népszavazásról tartottak megemlékezést In memoriam: december 5. címmel december 5-én Budapesten, a Polgárok Házában.,,Azért gyűltünk össze, hogy felmutassuk a mi konok hűségünket az egy és oszthatatlan magyar nemzet iránt” – nyitotta meg az ünnepséget Hende Csaba, a Polgárok Házát fenntartó Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumi elnöke, fideszes politikus. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy három évvel a népszavazás után ,,legalább három tapasztalattal lettünk gazdagabbak”: a magyarországi politikai, szellemi elit túlnyomó része ma már nem ellenzi a kettős állampolgárságot; a vajdasági magyarság az őt sújtó, aránytalanul nagy csapások ellenére csak kismértékben fordult el az anyaországtól; valamint a magyar–magyar viszonyrendszerben korszakváltás zajlik. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere beszédében úgy fogalmazott: ,,2004. december 5-től ismét szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen határon túl. A szabadkai piacon, ahol azóta bátrabban ütnek arcon, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény, és Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra, hogy hazátlanok vagytok, magyarok. ” ,,December 5-én Kádár és Gyurcsány népe olyat tett, amely példátlan az európai nemzetek történetében: a gyomrán, a zsebén áthaladó érzelemtől uralva elutasította 3,5 millió testvére feléje nyújtott kezét” – mondta. Szász Jenő beszéde végén tiszteletbeli székely címet adományozott az ünnepségen jelen lévő Mádl Ferenc volt köztársasági elnöknek egyebek mellett azért, mert síkraszállt a nemzetegyesítés ügyéért. /A kettős állampolgárságról szóló népszavazásra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

2007. december 6.

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az Arad-belvárosi Református Egyházközség, a Szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvány rendezésében vetítik december 7-én Dulka Andor Emberek a halál árnyékából c. történelmi dokumentumfilmjét, amely a délvidéki magyarok elleni 1944-ben történt atrocitásokat mutatja be. Dulka Andor történelemtanár /sz. Beodra, 1952/ feleségével, Viola Lujzával együtt egy Versec melletti magyar faluban, Ürményházán tanítanak. Dulka Andor tagja és szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szórvány Közalapítványnak, melynek keretében a bánáti szórványban élő magyar gyerekeket próbálják összegyűjteni és magyar iskolába járatni, kollégiumi ellátást biztosítva nekik. A Vajdaságban élő magyar nemzetrész megmaradásáért folytatott küzdelme, keresztyén szellemiségű közművelődési tevékenysége elismeréseként megkapta az Aracs-díjat, a Márton Áron-emlékérmet és a Teleki Pál-érdemérmet. /Meghívó filmvetítésre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

2007. december 11.

Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban megnyílt Giriti Ágnes debreceni festő vándorkiállítása, Nemzetünk öröksége címmel. Székelyudvarhely a tárlat 9. állomása. Giriti Ágnes arra vállalkozott, hogy a magyar – gyakorta pusztulásra ítélt – épített örökséget vásznon örökítse meg. Magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági, illetve horvátországi várak, kastélyok, történelmi magyar családok udvarházai, templomok láthatók zömmel a tárlaton. /Barabás Blanka: Magyar örökség képekben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./

2007. december 13.

Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét indítja közös jelöltként három délvidéki magyar párt a legközelebbi szerbiai elnökválasztáson. A VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vezető testületei december 10-én hagyták jóvá a jelölést. A negyedik vajdasági magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyelőre várakozó állásponton van, támogatását feltételekhez kötötte. A négy délvidéki magyar politikai erő pár hónapja jutott elvi egyetértésre arról, hogy közös elnökjelöltet állít a szerbiai elnökválasztáson. Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke elmondta, pártja támogatásának legfőbb feltétele az, hogy szülessen egy részletes, az elnökválasztáson túl a helyhatósági választásokkal is foglalkozó, s a politika egyéb területeire is kiterjedő koalíciós szerződés. Pásztor István áttörésként értékelte jelölését, azt, hogy az éveken át tartó sokfelé húzást követően a vajdasági politikai erők egy része össze tudott fogni egy fontos kérdésben. /Közös magyar elnökjelölt Szerbiában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

2007. december 13.

Vajdasági, kárpátaljai, felvidéki és erdélyi magyar napilapok képviselőit látta vendégül a Magyar Televízió legutóbbi, Átjáró című műsora. Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó, Kókai Péter, az újvidéki Magyar Szó, Kőszeghy Elemér, az ungvári Igaz Szó és Csinta Samu, a Krónika főszerkesztője félórás beszélgetés keretében vitatták meg a Kárpát-medencei magyarságot leginkább foglalkoztató aktuális témákat. Az újságírók előbb a magyarigazolványok kezdeti, öt évvel ezelőtti megítélését taglalták, majd az igazolvány jelenlegi megítélését, értékét elemezték. Az év legfontosabb, a határon túli magyarságot érintő közéleti-politikai események is terítékre kerültek a beszélgetés során. Kókai Péter elsősorban a vajdasági behívókról beszélt, Kőszeghy Elemér a kárpátaljai magyar oktatás sikereit hozta szóba, Molnár Norbert pedig a szlovákiai magyarellenesség témáját tartotta fontosnak. Csinta Samu az európai parlamenti választás nyomán körvonalazódó romániai magyar–magyar párbeszéd fontosságát emelte ki. /Főszerkesztők az Átjáróban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

2007. december 15.

A jövő évi magyar költségvetésben 720 millió forint szerepel a kárpátaljai és a vajdasági magyaroknak az anyaország schengeni csatlakozása miatt megnövekedett kapcsolattartási költségei támogatására. Magyarország december 21-i schengeni csatlakozása után az ukrajnai és a szerbiai állampolgárok, így az ottani magyarok is csak vízummal léphetik át a határt. A 35 eurós vízummal fél év alatt kilencven napon át tartózkodhatnak a Schengen-zónában, ahol teljesen szabadon közlekedhetnek. A megnövekedett kapcsolattartási költségekre lesz egy alap, amelyből a költségek egy részét vissza lehet igényelni. A vajdasági és kárpátaljai szervezetek pályázhatnak arra, hogy a támogatások visszaigénylését intézzék. A tervek szerint a magyar igazolvánnyal rendelkezők kaphatnak támogatást. A vízumdíj alól mentességet kapnak többek között a nyugdíjasok, a tanulók és a kulturális kapcsolatot fenntartók. A Fidesz szerint a kormánynak alkotmányos kötelessége felelősséget viselni a határon túl élő magyarokért. /Kapcsolattartási támogatás a vajdasági és a kárpátaljai magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

2007. december 19.

Új korszak köszöntött be az elszakított területek magyarsága és az anyaország közötti kapcsolattartásban. A schengeni zónának Magyarország külső határaiig való kiterjesztése az eddiginél költségesebb határátkelési procedúrát „ígér”. Az új helyzet nem pártolja a szabad ember- és eszmeáramlást, a megoldások pedig nem terjedhetnek túl a pótcselekvés kategóriáján. Alkalmatlanok arra, hogy támogassák a nemzethez való tartozás érzését a két, perifériára szorult régió, a Vajdaság és a Kárpátalja magyar ajkú lakosságában. Az utóbbiakban ambivalens érzéseket kelt a most útjára bocsátott kishatár-átlépős projekt. A kiszorítottság érzését erősíti a schengeni normák betartásával indokolt szigorú vámolási procedúra. Kiábrándító a magyar hivatalosságok attitűdje. Tetten érhető benne a kishatár-átlépős megoldás feletti elégedettség, az uniós tárgyalások sikerének propagandája, valamint a rosszallás, hogy a vajdaságiak – „Kaszáék” – nem éltek a felajánlott lehetőséggel. Ők inkább kettős állampolgárságot akarnak. A kárpátaljaiak valamivel olcsóbban és gyorsabban jutnak bevásárló vízumhoz, mint schengenihez. /Csinta Samu: Tesco-vízum. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

2007. december 19.

December 21-től Magyarország is tagjává válik az európai szabad mozgást biztosító Schengen-övezetnek, amikor kilenc országgal bővül a szabad mozgást biztosító övezet. Úgynevezett mélységi integrációs szűrőhálót alkalmaz a magyar határrendészet a kishatár-átlépő biztosította jogosítványokkal esetlegesen visszaélő ukrán állampolgárok kiszűrése érdekében. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egész területén ellenőrizhetik az úti okmányokat s a tilosban járókat – azaz a 30 kilométeres határ menti sávot elhagyókat – figyelmeztetéssel, pénzbírsággal, végső esetben pedig kitiltással is sújthatják. Az uniós határok átlépése hosszabb időt vesz majd igénybe, mint az eddigi határátkelések. A Szerbiában és Ukrajnában élő magyarok csak a schengeni vízum birtokában léphetnek Magyarország területére. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára úgy nyilatkozott, a magyar állam fenntartja az eddig érvényben lévő ingyenes nemzeti vízumot, amely viszont csak Magyarország területére érvényes. A többi schengeni tagország esetében meg kell vásárolni a 35 euróba kerülő schengeni vízumot. A magyar kormány a kishatárforgalmi engedélyek kibocsátását is felajánlotta, amely jelentős segítséget jelenthet a kárpátaljai és délvidéki magyaroknak. Ennek lényege, hogy a két államban a határ mentén élő ukrán állampolgárok, így magyarok is, a határszakasz két oldalán legtöbb 50 kilométeres sávban az igazolvánnyal átléphessék a határt. Kárpátalján ez Técső, Szolyva, Ilosva határolta vonalig terjed. A vajdasági magyarság képviselői nem éltek ezzel a lehetőséggel, mivel az – szerintük – nemzetiségi konfliktusokhoz vezethet. /Nagy B. István: Bonyolított csatlakozás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

2007. december 21.

Magyarország december 21-től a Schengen övezetbe tartozik. Ezáltal új korszak nyílik a határon túlra szakadt magyarsághoz fűződő, amúgy is feszült, viszonyban. A kárpátaljai és a vajdasági magyarok immár csak Schengen-vízummal utazhatnak Magyarországra. A kárpátaljaiaknak ugyan rendelkezésére áll az úgynevezett “kishatárátlépő”, amellyel a határtól 50 kilométerig lehet mozogni. Ha netán valaki tanulmányi, üzleti, orvosi kezelés vagy hasonló célokkal huzamosabb időt akar tölteni Magyarországon, már csak az igen költséges és nehezen beszerezhető Schengen-vízummal teheti. Mindez előrelátható volt. A határon túli magyarság újabb elszakításának kivédésére felvetődött a kettős állampolgárság, amelyet Gyurcsány Ferenccel az élen Magyarország elutasított 2002. december 5-én, fájdalmas lelki sebet okozva. Leszögezték az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészeknek: Magyarország legfeljebb részben anyaország. A nemzettelen kommunista agymosás diadalmaskodott ugyanis a határon túliakkal való összetartás fölött. Gyurcsányék fő érve az volt, hogy a kettős állampolgárság leple alatt 23 millió román (!) özönlené el Magyarországot. Ez ellen kell a védőfal. Három év elteltével a helyzet így fest: Románia bármely állampolgára szabadon utazhat Magyarországra, sőt, tulajdont szerezhet és munkát is vállalhat – utóbbit maga Gyurcsány biztosította a nagyszebeni közös magyar–román kormányülésen. A kárpátaljai és délvidéki magyarok viszont a “védőfalon” kívül rekedtek. Ismét önhibájukon kívül. /Chirmiciu András: Védőfal. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

2007. december 28.

Belviszályokat hozott a 2007-es év a határon túli magyar szervezetek között. Erdélyben az EP-be való bekerülést is veszélybe sodorta a széthúzás, Felvidéken személyi fordulat történt, Kárpátalján folytatódik az ellenségeskedés. Egyedül a Vajdaságban kezdődött párbeszéd, ott is olyan fenyegető külső tényezők nyomására, mint a Koszovó elszakadásával járó menekülthullám. Vajdaságban a magyar politikai szervezetnek a közös magyar elnökjelölt személyében való megegyezése előrevetíti: jó eséllyel indul be a vajdasági magyarok politikai egységesülése. A délvidéki együttes fellépés nemcsak a szűkebb közösségnek tud és akar üzenni, hanem – amint azt Ágoston András VMDP-elnök külön is hangsúlyozta – bevallottan a többi egymással vetélkedő Kárpát-medencei testvérközösségnek is. Erdélyben a megosztottság eddig nem látott mértéket öltött. Az áprilisi, Basescu államfő elleni bizalmatlansági népszavazáson az RMDSZ az elnök ellen kampányolt, a referendumon résztvevő magyarok többsége ennek ellenére megszavazta a bizalmat a politikusnak. Miután mind Tőkés László, mind az RMDSZ két jelöltje is bejutott az Európai Parlamentbe, többen felvetették: itt lenne az ideje a párbeszéd újrakezdésének. Markó fél éve nem miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt lemondásra kényszerített miniszter pedig kénytelen volt hátat fordítani a politikának. Felvidéken pengeváltás volt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kongresszusán megerősödött Duray Miklós és a leváltott pártelnök, Bugár Béla között. A Révkomáromban március 31-én megtartott MKP-kongresszuson Csáky Pál minimális szavazatkülönbséggel legyőzte Bugárt. A Benes-dekrétumok napirendre kerülése, a megoldatlan Malina Hedvig-ügy és a minden korábbinál hűvösebb magyar-szlovák viszony hiteltelenítik az MKP elmúlt nyolc évének eredményeit. Kárpátalján a vetélkedő két magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közötti viszony barátságtalan maradt 2007-ben is. (FigyeloNet. hu) /Domokos B. András: Budapesti szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2007. december 29.

Az Európai Unió 2008-at a kultúrák közötti párbeszéd évének nyilvánította. Az év során a központi európai rendezvényeken kívül közös európai projektek és nemzeti szintű programok egyaránt zajlanak. Ebbe a programsorozatba kapcsolódik be a Kulturális Háromszög projekt, amelyért a magyarországi KultúrPont Iroda felel. A “kulturális háromszög” tagjai aradi, szabadkai (Vajdaság) és szegedi (Magyarország), művelődési intézmények (ezekről kapta a projekt a “háromszög” elnevezést). A projektben részt vesz az Aradi Bábszínház és Kamaraszínház, meg a Szabadkai Magyar Színház is. /Jámbor Gyula: 2008 – A kultúrák közötti párbeszéd európai éve. Háromszög-projekt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./

2008. január 22.

A nacionalista Szerb Radikális Párt alelnöke, Tomislav Nikolics nyerte a szerbiai elnökválasztás január 20-án tartott első fordulóját. A második helyen az Európa-párti jelenlegi elnök, Borisz Tadics végzett, így ők ketten indulnak a február 3-án esedékes második fordulóban. Pásztor István a Magyar Koalíció államfőjelöltje a választási eredményeket a legpozitívabb becslést is felülmúlónak nevezte. „A választáson elért eredményt nagyon jelentősnek értékeljük, az előzetes becslések szerint átléptük a 100 ezer szavazatot, vagyis 20 ezer szavazattal többet szereztünk, mint amennyit reméltünk” – mondta. A vajdasági magyarok szavazataik kétharmadát a Magyar Koalícióra adták, ami azt jelenti, hogy az MK a harmadik politikai erő a Vajdaságban. „Megcáfolhatjuk azt a korábbi becslést, hogy a kisebbségi politizálásnak nincs esélye a Vajdaságban” – mondta Pásztor. /Lokodi Imre: Jól szerepelt Szerbiában a Magyar Koalíció jelöltje. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

2008. január 30.

Gyulai Líviusz baróti születésű grafikus, animációs filmrendező január 29-én vehette át a Magyar Mozgókép Mestere címet. Gyulai Líviusz a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy ők, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, a 2004-es sikertelen magyarországi népszavazás után elhatározták, hogy egyfajta kárpótlásképpen nagyon sok erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai tagot soron kívül felvesznek az Akadémiába. Évek óta akadémiai üléseket, ünnepségeket, kiállításokat helyeznek ki ezekre a területekre. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Erdélyieket segítő Mester. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

2008. február 1.

Nyelvek és nyelvváltozatok címmel két vaskos tanulmánykötetet jelentetett meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet kiadványaként, Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár tiszteletére, hatvanötödik születésnapja alkalmából. A szerzők között a hazai egyetemi oktatók és tudományos kutatók mellett szép számmal vannak magyarországiak, és tisztelegtek a jeles tudós előtt felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és nyugat-európai pályatársak is. Az ünnepelt professzor tudta nélkül készülő, meglepetésnek szánt munka Simoncsics Péter budapesti nyelvész, egyetemi tanár köszöntőjével kezdődik. Ebben olvasható :„Péntek János is részt vett a nyelvészeti oktatás megújításában, amikor 1992-ben feladatául kapta, hogy általános nyelvészetet tanítson az egyetemen (…) Péntek János személyében kapcsolódik össze Erdély és Magyarország nyelvi kultúrája, tájnyelv és köznyelv, kisebbségi és többségi nyelvhasználat, regionalitás és univerzalizmus. És van abban is valami jelképes, hogy éppen ő, Kalotaszeg szülöttje hozta létre újra és erősítette meg ezeket a kapcsolatokat, mert éppen Kalotaszeg az a kultúrtáj, amely Erdélyben a magyarországiaknak legközelebbi rokona (…) Több mint másfél évtizedes tanszékvezetői működése gyarapodást, gazdagodást, differenciálódást jelentett a nyelvészet, az irodalom és a néprajz egyetemi oktatásában (…). " Péntek János megjelent könyveinek száma húsznál több, a fontosabb tanulmányainak, dolgozatainak száma is túl van a százötvenen. Több tudományos és civil szervezetnek tagja, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Bizottságának elnöke. /Komoróczy György: Köszöntő könyv Péntek János tiszteletére. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

2008. február 4.

Szalma József újvidéki egyetemi tanár-politológus a vele készült beszélgetésben elemezte az éppen elnököt választó Szerbia magyar kisebbségének politikai helyzetét, párhuzamba állítva a vajdasági helyzetet a felvidékivel és az erdélyivel. A vajdasági magyarok a Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/ elnökét, Pásztor Istvánt javasolták köztársasági elnökjelöltnek. Pásztor százezer szavazatot szerzett. A vajdasági választási koalíció nem egy közönséges szövetség, ugyanis tizenkét pontban foglalták össze azokat a választási elvárásokat, amelyeket a demokratikus jelölt hajlandó volt elfogadni. Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja hét–nyolc éven keresztül koalícióban eredményesen kormányzó párt volt, akárcsak az RMDSZ, ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy Szlovákia és Románia belépett az Európai Unióba. A vajdasági összefogásnak azért kellett megtörténnie, mert a vajdasági magyarok elveszítik türelmüket, hiszen nagyon nehéz helyzetekben voltak: a térségben súlyos háborús konfliktusok folytak. /Lokodi Imre: „Homo politicusok vagyunk” = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

2008. február 14.

A romániai magyarság most kezdi ízlelgetni: milyen érzés is az, ha több magyar politikai szerveződés közül választhat. Délvidéken a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége együtt indulnak a májusi tartományi és helyhatósági választásokon. Egy évvel ezelőtt még nehéz lett volna elhinni, hogy az egymással csatározó vajdasági magyar politikai szerveződések leülnek a tárgyalóasztalhoz. /Salamon Márton László: Ivartalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2008. február 19.

Majdnem százötven euróra bünteti meg a Kolozs megyei csendőrség a kolozsvári Koszovó-flasmob két résztvevőjét. A megbírságolt személyek Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) vezetője. Több erdélyi magyar civil szervezet február 17-én, vasárnap este Mátyás király szülőháza előtt húszperces néma tüntetést szervezett. A résztvevők az úgynevezett flashmobra feliratokkal érkeztek, amelyen kifejezték szimpátiájukat Koszovó függetlensége mellett, illetve Székelyföld autonómiáját követelték. A csendőrök azért büntetik meg csak Patrubányt és Sándor Krisztinát, mert róluk biztosan tudják, hogy jelen voltak a tüntetésen. A megyei csendőrség vezetője elmondta: a közrendháborítást szabályozó törvény alapján büntetik meg őket. Sándor Krisztina értetlenségét fejezte ki a csendőrök eljárásával szemben, ugyanis szerinte a flashmobokat nem szokás előre bejelenteni a hatóságoknál. Ez a nemzetközileg elterjedt megnyilvánulási forma azt jelenti, hogy emberek egy csoportja előre megbeszélt helyen és időpontban találkozik, véghezvisz egy előre megbeszélt cselekményt, majd utána gyorsan távozik. A szervezés általában interneten keresztül zajlik. Patrubány hangot adott annak a félelmének, hogy a Koszovóból esetlegesen elmenekülő szerbeket a Vajdaság magyarok lakta területeire irányítják, ami súlyos etnikai konfliktusokhoz vezethet. /Megbüntetik a Koszovó-flashmob két résztvevőjét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

2008. február 20.

A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtizedében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak és a hatalom megosztásának a jegyében fogant – hangsúlyozta Tőkés László erdélyi európai parlamenti (EP) képviselő február 18-án az EP strasbourgi ülésén. Tőkés a koszovói albán közösség iránti szolidaritásának adott hangot. Kifejtette, hogy „számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékű. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közreműködésével vezethet eredményre. ”. /Tőkés László Koszovóról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./ Becsey Zsolt magyarországi néppárti képviselő az esemény esetleges hátrányos következményeire hívta fel a figyelmet, a szerb menekültek vajdasági betelepülése vonatkozásában. Tőkés László felszólalásának szövege: „Koszovó függetlenségének kikiáltása alkalmából mindenekelőtt elismeréssel adózom Ibrahim Rugova albán vezető emlékének. Ugyanakkor osztozom a koszovói albán közösség örömében, és szolidaritásomat fejezem ki iránta szabadsága kivívásának sikerében. A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtizedében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak és a hatalom megosztásának a jegyében fogant. A Carrington-terv, a Daytoni-egyezmény, a Rambouillet-i tárgyalások és az Ohridi-egyezmény sorába illő Ahtisaari-terv megvalósulása is azt mutatja, hogy térségünkben a különböző népcsoportok, nemzeti közösségek közötti viszony korántsem tekinthető megoldottnak – nemzetközi együttműködéssel viszont a jövőben minden kritikus helyzetre megoldás található. Ilyen értelemben, számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékű. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közreműködésével vezethet eredményre. ” /Nemzetközi együttműködéssel minden kritikus helyzetre megoldás található. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 20./

2008. február 26.

Január 22-én, a magyar kultúra napján adták át a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéseket. A díjazottak között olyan neves személyiségek voltak, mint Makovecz Imre építész, Mága Zoltán hegedűművész, a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő dr. Aniszi Kálmán esszéíró, publicista. Nagy Ferenc karnagy, zenetanár, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség alapítója és elnöke is részesült a kitüntetésben. Nagy Ferenc "lehetetlen" feladatra vállalkozott: hogy összefogja a Kárpát-medence magyar dalosait. Életműve a Kórusszövetség. Nem leányálom kéthetenként vagy havonta útra kelni, kórusokat látogatni, összetartani, biztatni, nevelni – s mindezt hét országban: Románia és Magyarország mellett Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, a Vajdaságban, Horvátországban. /Bölöni Domokos: Nagy Ferenc is a magyar kultúra lovagja. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

2008. március 8.

Megjelent a Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon /Timp Kiadó, Budapest/, Balázs-Arth Valéria vaskos, hiánypótló kötete, melyet Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban mutattak be. A kötetben délvidéki, azaz a történelmi Magyarország első világháború után leválasztott déli részein, majd a volt Jugoszlávia, később Szerbia, főképp a Vajdaság, Horvátország és Szlovénia területén született, élt vagy ma is ott élő, illetve onnan származó és pályájukat külföldön folytató magyar képzőművészek életét és pályáját tárja az olvasó elé a szerző 402 részletes szócikkben. A kötetben azok a művészek is szerepelnek, akik bár nem onnan származtak, hosszabb-rövidebb ideig a Délvidéken éltek. A kötetet Tolnai Ottó esszéje vezeti be. /Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon – könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

2008. március 17.

Nyugodt légkörben ünnepeltek március 15-én a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok. Hosszú évek különünneplései után a vajdasági magyar politikai erők zöme ismét együtt emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A hagyományoknak megfelelően a délelőtt a bánáti Magyarittebén, délután pedig az észak-bácskai Bácskossuthfalván tartottak nagy ünnepséget – azokon a településeken, amelyeken Vajdaság két Kossuth-szobra található. Mindkét helyen a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ezt követték a Kossuth-szobroknál előadott ünnepi műsorok, beszédek, az emlékművek megkoszorúzása. Kárpátalja magyarsága méltó módon emlékezett, a központi ünnepséget Beregszászon tartották az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében. A magyar többségű város központjában álló Petőfi-szobor körüli teret megtöltő tömeg előtt Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök mondott beszédet. Ünnepi megemlékezés volt Munkácson is, a podheringi emlékműnél, amelyet a szabadságharc győztes csatájának emlékére emeltek. Nagyszőlős magyarsága Perényi Zsigmond, a szabadságharc mártírjának szobránál tartott ünnepséget. Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében ünnepelt a város magyarsága a Petőfi-szobornál. A felvidéki magyarlakta településeken március 14-én elkezdődtek az ünnepségek. Dunaszerdahelyen mintegy félezer ember volt jelen a város központjában álló emlékműnél rendezett ünnepségen, Pozsonyban pedig március 15-én megkoszorúzták Petőfi Sándor új, immár harmadik helyén álló szobrát, amelyet Trianon után a csehek lebontottak, majd a múlt század ötvenes éveiben olyan elhagyott helyen állítottak fel, ahol az évtizedek során számtalanszor meggyalázták, összetörték, lefestették. Révkomáromban, ahol a várvédő Klapka György tábornoknak és az ott született Jókai Mórnak szobra, Széchenyi Istvánnak és számos jeles magyarnak emléktáblája, az aradi vértanúknak emlékműve van, mintegy másfélezer ember ünnepelt és koszorúzott a város jeles helyein. Rimaszombatban Petőfi és Tompa szobránál, Nagysallón az obeliszknél, Pereden a honvédemlékműnél, Rozsnyón a néhány éve újra felállított, időközben szlovák neonácik által leköpködött Kossuth-szobornál ünnepeltek. /Zavartalanul ünnepeltek a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

2008. március 21.

Élesen bírálta Frunda György RMDSZ-szenátor a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) március 19-én Budapesten tartott ülésén elfogadott állásfoglalás több pontját, noha az ülésen az RMDSZ is képviseltette magát Szép Gyula ügyvezető alelnök személyében, aki a szövetség nevében aláírta a dokumentumot. Az állásfoglalás szerint a KMAT azt tervezi, hogy az április elején esedékes bukaresti NATO-csúcstalálkozó alkalmából a katonai szövetség tagállamaihoz fordul, hogy tegyék biztonságpolitikai megfontolás tárgyává a békés, demokratikus eszközökkel történő kisebbségi autonómiatörekvések támogatását. Frunda György szerint választási célzata van „Tőkés nyilatkozatainak” a NATO-tagállamok segítségével kapcsolatban. „Véleményem szerint Tőkés úr kezdeményezése a romániai magyar választópolgárok figyelmének megszerzésére irányul, ami a választások közeledésével magyarázható. Aki újságot olvas, tudja, hogy a NATO-csúcsértekezlet rendje nem módosítható, a találkozón biztonsági kérdésekkel foglalkoznak, nem az autonómiával” – fejtette ki. Frunda bírálta a KMAT állásfoglalásának azon pontját is, amely szerint a dokumentumot aláíró szervezetek támogatják a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűléséhez intézett felkérését és az ahhoz kapcsolódó Memorandumot, amely a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó határozat elfogadását szorgalmazza. Frunda úgy vélekedett: az SZNT kezdeményezésének nincs „semmi esélye”, mivel nem tartották tiszteletben a procedurális előírásokat. Az ET Parlamenti Közgyűlésének szabályzata értelmében határozattervezetet a közgyűlés legalább öt országból származó legkevesebb tíz tagja kezdeményezhet, akik legalább két politikai frakciót képviselnek. Szép Gyula elmondta: „Mindez nem Tőkés László állásfoglalása volt, hanem mindannyian megállapodtunk abban, hogy természetes dolog elvben minden olyan lépést támogatni, amely a magyar közösségek autonómiatörekvéseit célozza”. A KMAT budapesti ülésén a vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyar pártokon kívül képviseltette magát az EMNT, az SZNT, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is. Az elfogadott állásfoglalás értelmében az aláíró pártok és szervezetek arról is döntöttek, hogy szakmai munkacsoportot hoznak létre a különböző autonómiakoncepciók egyeztetésére és nemzetközi képviselete céljából, szorgalmazzák az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének kidolgozását, és ennek előmozdítására felkérik az Európai Parlament magyar képviselőit, valamint támogatják az RMDSZ-nek az erdélyi magyarság kulturális autonómiája törvényi feltételeinek megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. /Fall Sándor: Széllel szemben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 21./

2008. március 22.

Baróton járt a Szent István Egyetem Ybl Miklós építéstudományi kara népi építészeti tudományos diákkörének vezetője, Fülöp István, hogy az idén nyárra tervezett, Erdővidék épített örökségét feltérképező munkatábort előkészítse. Egyetemükön kisebb-nagyobb megszakításokkal 1912 óta végzik ezt a munkát. A határon túli magyarság körében 1989 előtt is megfordultak, de csak a változások után tudták rendszeresíteni, hogy minden második évben egy-egy erdélyi, kárpátaljai, vajdasági tájegységet is górcső alá vesznek. Székelyföldön először 1994-ben Gyergyószentmiklóson jártak, majd 2004-ben Gyergyócsomafalvára látogattak. A másod- és harmadéves egyetemisták munkájuk során a tanulmányozásra érdemesnek minősített lakóházakról és gazdasági épületekről rajzokat készítenek, majd dokumentációt állítanak össze. Az elkészített dokumentáció kiállítási anyaggá, sőt, kiadvánnyá is válik. /Hecser László: Épített örökségünk feltérképezése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

2008. március 27.

Precedenst teremthet a szerbek koszovói autonómiája a határon túli magyarok szempontjából – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülése után. Az ülésnek két témája volt, tájékoztatott Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke: Koszovó függetlensége a vajdasági magyarok biztonsága szempontjából, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kulturális autonómiatervezete. Az MKP nem tagja a tanácsnak, Duray csak megfigyelőként vett részt rajta. „Az ülésre Csáky Pál kapott meghívót, de megegyeztünk, hogy én veszek rajta részt” – mondta Duray Miklós a pozsonyi Új Szónak. A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács a közelgő bukaresti NATO-csúcs alkalmából a tagországokhoz fordul, kérve, tegyék biztonságpolitikai megfontolás tárgyává a békés, demokratikus autonómiatörekvések támogatását, összhangban a koszovói helyzet rendezésének alapjául szolgáló Ahtisaari-tervvel – közölte Tőkés László, a határon túli magyar szervezeteket tömörítő tanács elnöke. /Székelyföld–Koszovó párhuzam. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

2008. március 27.

Tőkés László szerint a KMAT tanácskozásának különös aktualitást adott a koszovói helyzet, amely „a maga módján a kollektív jogok fontosságára helyezi a hangsúlyt”. „A koszovói példa bizonyítja, hogy nemzetközi együttműködéssel érvényesíthetőek a közösségi jogok, ezért szeretnénk nemzetköziesíteni az autonómia-képviseletet” – szögezte le. A Vajdasági Magyar Szövetséget az ülésen vette fel tagjainak sorába a KMAT. „A vajdasági magyar politikai pártok ehhez a munkához értékes adalékokkal tudnak hozzájárulni, hiszen három pártnak éppen a közelmúltban sikerült összefésülnie az autonómiával kapcsolatos elképzeléseit” – hangsúlyozta Pásztor István a VMSZ elnöke. A KMAT állásfoglalást fogadott el, ennek értelmében a tagszervezetek szolidárisak egymással nemzetpolitikai küzdelmeikben, melyek közös célja a nemzeti önazonosság megőrzése és a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómiák rendszerének kiépítése. A Tanács úgy döntött, munkacsoportot hoz létre a különböző autonómiakoncepciók egyeztetése és nemzetközi képviselete céljából. /KMAT: a Magyar Koalíció is belépett. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

2008. március 27.

Egyedül a vajdasági magyarok tudtak reális, létező autonómiát kivívni maguknak a környező országokban, másutt egyelőre csak koncepciók vannak – állapította meg március 26-án Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány elnöke Budapesten, a témában tartott kerekasztal-beszélgetésen. A konferencián részt vett Korhecz Tamás, a Vajdasági Tartományi Kormány államtitkára is, aki a beszélgetést követő sajtótájékoztatón az említetteket három okra vezette vissza. Egyrészt Szerbiában több évtizedes hagyománya van a területi autonómiának, továbbá a vajdasági vezetőknek az elmúlt nyolc évben sikerült bizalmon alapuló összefogást létrehozniuk a szerb politikai erőkkel, illetve a történelmi, politikai körülmények is kedvezőek voltak. Ez a fajta autonómia a romániai magyarság számára Varga Attila, bukaresti parlamenti képviselő (RMDSZ) szerint ugyan tanulságos lehet, de a törvényi és egyéb környezet miatt teljes egészében nem alkalmazható. /Egyedül a Vajdaságban valósult meg reális autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

2008. március 28.

Koszovó nemzetközi elismerése nehéz időket ígér a térség kisebbségeinek, amelyek ellen bosszúakciók kezdődhetnek – tudósított a Voice of America rádió szerbiai és romániai magyar kisebbségi vezetők véleményét idézve. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem elégedett a Koszovó elismerésére vonatkozó magyar döntéssel. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója azt mondta: a magyar külügyminisztérium egyeztetett a vajdasági magyarokkal az ügyben. /Nehéz idők kisebbségeknek? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./


lapozás: 1-30 ... 1051-1080 | 1081-1110 | 1111-1140 ... 1231-1249




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998