|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 279 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 | 271-279 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. február 23.Vitatott megyehatárokItt is, ott is bajok vannak a megyehatárral, ám a legtöbb vitatott terület a Buzău megyével közös részen található, szinte nincs olyan község a térségben, amelynek ne lenne pere a szomszédokkal – derült ki György Ervin tájékoztatójából. A megyehatár kérdése azért került napirendre, mert a kormány március végéig adott haladékot a közigazgatási elosztás végleges tisztázására. Minden megyével vannak apróbb-nagyobb nézeteltérések, de Buzăuval nincs határsáv, ahol ne lenne vita. György Ervin tárgyalást kezdeményezett kollégájával, ám nem járt sikerrel, így a Zágon–Gura Teghii, Zágon–Siriu, Szitabodza–Siriu közötti viták tisztázása a bíróságra maradt. „Egyszerűbb lenne megegyezni, még akkor is, ha ez nem végződhet minden esetben előnyösen mindkét fél számára, de legalább lezárja a konfliktushelyzetet, és ad egy új kiindulópontot" – vélekedett a kormánymegbízott. Brassó megyével sem sikerült még rendezniük a bölöni területre áttelepedett romák sorsát, múlt héten is egyeztettek, jövő héten ismét tárgyalóasztalhoz ülnek. Sokféle javaslat elhangzott már, ám megfelelő, mindenki által elfogadott elképzelés még nem született. A bölöni polgármester nemrég azt nyilatkozta, adná inkább a területet is, kerüljön brassói közigazgatásba, ám ez sem olyan egyszerű, veszélyes precedenst teremtene – vélekedik a prefektus. Több száz szomszéd megyei illetőségű roma él a Bölönhöz tartozó húszhektárnyi területen. Nem kívánnának Kovászna megyei lakossá válni, és Bölön sem szívesen fogadná be őket. Két évvel ezelőtt megfogalmazódott egy javaslat: mederszabályozással kanyarítanák úgy a területeket, hogy Háromszék visszakapná odébb, amit elveszít a romákkal, ám az igen magas költségek miatt ez nem megvalósítható. Farkas Réka, Háromszék Erdély.ma 2011. február 23.Mátyás a „román” király és „román hadvezérei” (1.)A román televízió egyik adásában egy olyan „dokumentumfilmet” láthattunk, amely alapján nehezen hihető, hogy a bemutatott város – néhány évtizeddel korábban –, magyar település volt. Egy kívülálló semmiképp sem gondolna Kolozsvárra, arra a városra, amely az erdélyi magyar kultúra fellegvára volt, ahol az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a románok számaránya alig érte el a 8,9%-ot. Nem meglepő tehát az, hogy az elmúlt félévszázadban igyekeztek megváltoztatni a város etnikai jellegét, miközben eltűntek a magyar feliratok, hagyományos magyar utcanevek, megjelentek az újabbkor műemlékei: Mihály vajda, Baba Novac, Avram Iancu szobra stb. A kisebbséggé vált őslakos magyarság még annyit sem érdemel, hogy a város nevét évszázados formájában használhassa. Az 1974-ben Kolozsvár nevét a volt diktátor, Nicolae Ceauşescu vezényletével, hatalmas tömeg előtt, győzelmi mámorban keresztelték át. Senkit sem érdekelt az őslakos magyarság érzékenysége. A Cluj-Napocára érkező külföldi turistának nincs honnan tudnia, hogy Kolozsvár magyar város volt, s a város története és műemlékei az őshonos magyarság kultúrájához, történelméhez kötődnek. Azonban a városismertető kiadványok többsége nem teszi lehetővé a történelmi magyar város tényszerű, tárgyilagos bemutatását. Műemlék-ismertetés román módra Az alábbi történet egy kis ízelítőt nyújt abból a „tudásanyagból”, amellyel román nemzetiségű kortársainkat felvértezik Erdély műemlékeinek, múltjának ismeretére. E sorok írója fül- és szemtanúja volt egy olyan előadásnak, amelyet a Kolozsvár központjában álló Mátyás-szoborcsoport előtt, nagyszámú tanuló okítására tartottak. Az idegenvezető-tanár magyarázata szerint, Mátyás király, Magyar Balázs, Kinizsi Pál… nem léteztek. A gyanútlan tanulók áhítattal nézték a híres Ioan Fadrus alkotást, a „jeles román személyiségek” szobrait. A magyarázó-ismeretterjesztő előadás ferdítései, jellemzőek. A Szent Mihály-templom melletti tér lovas királya, tehát nem Mátyás király, hanem Matei, a magyarok román királya. A Matei mellett álló hadvezérek: Baba Novac, Pintea Gligor… Az már nem érdekes, hogy e személyek nem lehettek a nagy magyar király kortársai. Bizonyára a helyes, az egészséges életmódnak, táplálkozásnak köszönhetően éltek matuzsálemi életkort. Sőt, még többet is élhettek volna, ha a kegyetlen magyarok nem teszik be lábukat Erdélybe, a 2600 éves szent román földre. Baba Novac, a szerb zsoldos katona, Mihály havaselvi vajda hadvezére volt, talán ma is élne, ha Kolozsvár magyar polgárai, eléggé el nem ítélhető módon, 1601-ben, megunva a zsoldosok fosztogatásait, a rablásokat, nem végeztették volna ki. Nem csoda, ha az utókor, Kolozsvár új telepesei, e román nemzeti hős tiszteletére a Szabók tornya (más néven a Bethlen bástya) mellett szobrot emeltek. A másik „kortárs”, Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után, mintegy 214 év elteltével jutott hasonló sorsra. Őt, Pintea Gligort, a nagybányai polgárok koncolták fel, ugyancsak katonái rablásai és tolvajlásai miatt, bár a betyárok a kurucok oldalán vettek részt a magyar szabadságharcban. Ezek ismeretében érthető, hogy néhány évvel korábban, a 76 százalékban magyar lakosságú Sepsiszentgyörgy városában, az egyik magyar vezetésű és még magyar többségű iskola miért nem vehette fel Mátyás király nevét, miért ragaszkodtak a román nemzetiségű tanárok a Matei Corvinhoz. Műemlék-ismertető magyar módra Miután a fenti gondolatsor végére értem, döbbentem rá arra, mennyire szükséges a Mátyás-szoborcsoport történelmi valóságnak megfelelő bemutatása. Erdélyben már három-négy olyan nemzedék nőtt fel, amelyik nem tanulhatta a magyar történelmet. Mivel e kérdésről egész könyvet lehetne írni, ezért bővebben csak Mátyás király „román” származását, illetve a király moldvabányai „vereségét” ismertetem. E gyönyörű szoborcsoport – az emlékmű gipsz mintája – az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, alkotóját a Grand Prix-díjjal tüntették ki. Hogy a művész mit akart kifejezni, azt legjobban a saját szavai érzékeltetik. Fadrusz Jánosnak a szoborbizottsághoz írt leveléből idézzük: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul, és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza, és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”. Maga a szultán, II. Mehmed, a világon saját magán kívül csak egy uralkodót ismert el, éspedig a magyarok királyát, Mátyást. A szoborcsoport fő alakjának, a babérkoszorús magyar királynak a neve természetesen Mátyás volt és soha nem Matei, még a mesékben sem, ahol mindent mondanak róla, de legtöbbször az Igazságos Mátyásként emlegetik. A lovát délcegen megülő király alakja erőt sugároz, olyan hadvezért mutat, aki győztesen tér meg a csatákból. A király előtt hűséges hadvezérei állnak. Bal oldalt az idős Magyar Balázst láthatjuk, amint sisakját levéve néz fel a királyra, mellette Kinizsi Pál szikár alakja emelkedik. Jobb oldalt Szapolyai István tárja szét karját, vállra vetett köpenyben szemléli a győzelmi lobogókat, míg az erdélyi vajda, Báthory István mindkét kezében zászlót tart. A három vértezett harcos alakja a győztes csatából való hazatérést szimbolizálja. A szobor talapzatát a város főépítésze, Pákey Lajos tervezte, amely önmagában is művészi alkotás. Az emlékmű felavatására 1902. október 12-én került sor. Az emlékmű talapzatát a magyar címer díszítette, föléje a Mátyás király feliratot vésték. Az 1918 végi, decemberi román megszállás után, a magyar címert eltávolították, 1921-ben a szoborral szemben felállították a capitoliumi farkas-szobor másolatát. Néhány évvel később, 1932-ben, a talapzatára olyan táblát helyeztek el Nicolae Iorga szövegével, amelyet a történelemhamisítás iskolapéldájaként lehetne oktatni. Idézem: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.” Mátyás király származása A történelemhamisítás abban áll, hogy Mátyás királyról azt állítják, román nemzetiségű, és azt, hogy Moldvabányán vereséget szenvedett. Mindkét állítást érdemes elemezni. Mátyás király származását csak a legfontosabb nevekre korlátozva igyekszünk bemutatni. Kezdjük a bemutatást a király anyai ágával. A Szilágyiak négy nemzedékét név szerint ismerjük, magyar nemesek. Mátyás üknagyapja, Szilágyi Loránd, dédapja, Szilágyi Miklós a harctereken jeleskedő hadvezér, nagyapja, Szilágyi László boszniai és délvidéki hőstetteiért nyerte el a Temes megyei Horogszeg-kastélyt. Édesanyja Szilágyi Erzsébet. Ezen az ágon tehát nagyítóval sem találunk más nemzetiségűt. Apai nagyapja Vajk szintén kardjával szerzett hírnevet és birtokot. A dédapát Serbanak (Sarbanak) hívták. Ő a 14. század második felében élt, akkor, amikor az 1330-as években Basarab tatár herceg kunokra, a kun vezetőrétegre támaszkodva megszervezte a vlachok (a korabeli magyar szóhasználatban az oláhok) államát. E vezetőréteg csak a 15. században románosodott el. Ennek ismeretében kétséges Mátyás király dédapját egyértelműen románnak nevezni, hisz nagyapja Vajkneve is török. Rásonyi László professzort idézem: „… a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe. A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.” ...A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.” (Forrás: Történelmi Magazin) KÁDÁR GYULA A szerző történész. FOLYTATJUK Erdély.ma 2011. február 23.Tőkés: pluralista szövetségbe tömörüljenek a magyar szervezetekVeszélybe kerülhet a magyar parlamenti jelenlét, amennyiben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy az újonnan létrehozandó új erdélyi magyar párt kizárja az együttműködést az RMDSZ-szel – jelentette ki Tőkés László. Az EMNT-elnök szerint a legjobb megoldás az volna, ha egyetlen, de pluralista szövetségbe tömörülnének a magyar szervezetek, ám mint mondta, az RMDSZ totalitárius szemlélete miatt erre eddig nem volt lehetőség. Elmondta továbbá, az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó három jelölt közül egyet sem tud kiemelni, aki szerinte valóban meghozhatná az irányváltást a szövetségben. Veszélybe kerülhet a magyar parlamenti jelenlét, amennyiben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vagy az újonnan létrehozandó új erdélyi magyar párt kizárja az együttműködést az RMDSZ-szel – jelentette ki kedden Nagyváradon Tőkés László. Az EMNT elnöke szerint a legjobb megoldás az volna, ha egyetlen, de pluralista szövetségbe tömörülnének a magyar szervezetek, ám mint mondta, az RMDSZ „totalitárius szemlélete” miatt erre eddig nem volt lehetőség. Tőkés László azt is kifejtette, nagy hibának tartja az RMDSZ részéről, hogy a román parlamenti pártokhoz hasonló „posztkommunista” politikai alakulattá vált, és nem emelkedett a pártérdekek fölé, ezzel az erdélyi magyarság megosztását eredményezve. Tőkés főképp a Bihar megyei RMDSZ-szervezet tevékenységét bírálta. Kijelentette, az RMDSZ megyei szervezete pénzért vásárolja meg a szavazatokat és a lelkeket. Nehezményezte azt is, hogy szerinte a szövetség egyre inkább teret hódít a történelmi egyházak berkeiben is, utalva elsősorban arra a nemrég megrendezett diakóniai konferenciára, amelyen Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke is tiszteletét tette. A szövetség egykori tiszteletbeli elnöke különben a közelgő kongresszus alkalmával – amelyre egyébként nem hívta meg az alakulat vezetősége – felszólítja az RMDSZ-t, „állítsa le az egyház politikai bekebelezésének és kiszolgáltatásának folyamatát”, és számoljon el az adófizetők pénzével, de ne csak a Számvevőszék, hanem a romániai magyar közösség felé is. Tőkés László elmondta továbbá, az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó három jelölt közül egyet sem tud kiemelni, aki szerinte valóban meghozhatná az irányváltást a szövetségben, de rámutatott, hogy csak Olosz Gergely és Eckstein-Kovács Péter beszélt nyíltan a változás igényéről. Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 23.Jelentett a Szekuritáténak Balázs F. Attila Erdélyből elszármazott költő„A z 1990 óta Pozsonyban élő Balázs F. Attila költő, író, műfordító, könyvkiadó is jelentett rólam a Szekuritáténak a hetvenes-nyolcvanas években” – hozta nyilvánosságra Kozma Szilárd csíkszeredai asztrológus, író, költő, miután a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) olvasótermében tanulmányozta megfigyelési dossziéját. A Poetul (A költő) elnevezésű dosszié anyaga az 1978–81 közötti, illetve az 1984-től a rendszerváltásig terjedő időszakban keletkezett, és Kozma elmondása szerint három különböző fedőnév takarja az ügynököket, akiknek a jelentéseit tartalmazza. A csíkszeredai asztrológus-irodalmár a Székelyhon hírportálnak kifejtette: kezdetben arra gyanakodott, hogy mindhárom fedőnév egykori jó barátját, Balázs F. Attilát takarja, az Erdélyből Szlovákiába elszármazott költőtárs azonban a Facebook közösségi oldalon elküldött levelében elmondta, hogy ő csak Nica Ştefan álnéven működött együtt a kommunista titkosszolgálattal. Csíkszeredában a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején heti rendszerességgel működött a Tamási Áron Irodalmi Kör, amely 1977-ben egy Ady Endre-emlékestet is szervezett. A kör tagja, majd vezetője is volt Kozma Szilárd, aki szerint az Ady-megemlékezés után kezdték el rendszeresen figyelni Kozma elmondta: furcsa volt ugyan, hogy Csíkszeredába költözése után Balázs F. Attila máris könyvtárosi állást kapott, mégis barátságot kötött vele, és nemcsak a Tamási Áron körben tevékenykedtek együtt, de kolozsvári és nagyváradi kulturális rendezvényekre is eljártak. Balázs F. Attila 13 évig volt a csíkszeredai megyei könyvtár könyvtárosa. 1990-ben a Felvidéken telepedett le, ahol 1994-ben megalapította a pozsonyi AB-ART Könyvkiadót, 1999 és 2001 között pedig a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke volt. „Az én becserkészésem 19 éves koromban a katonaságnál történt. Teológusként 9 hónapos szolgálatra hívtak be Sepsiszentgyörgyre. Akkoriban épült a transzfogarasi út, ahol naponta történtek munkabalesetek a nehéz terepen, így aztán gyakran hoztak lezárt fémkoporsókat a kaszárnyába. Ez a tapasztalat késztetett a Falak hatalma című poémám megírására, amelyben a nép zsarnokának neveztem a diktátort. A verset, a fentebb leírt tapasztalatokról írt levél kíséretében, elküldtem legjobb középiskolai barátomnak, nem is sejtve, hogy az általunk írt leveleket szűrik, felbontják, ellenőrzik. Lebuktam…” – olvasható Balázs F. Attila válaszában, amelyet a Székelyhonnak küldött el. A „hazaellenes” vers miatt megfenyegették, hogy vagy jelentéseket ír a Szekuritáténak, vagy börtönbe zárják. „Kozma Szilárd nem töltött be sosem vezető funkciót, hivatalos körökben munkásköltőnek számított, tudtommal az egyetlen csoportosulás, amelyben részt vett, az irodalmi kör volt, amelyet 8-10 személy látogatott. Nem volt olyan fontos személyiség, hogy állandó megfigyelés alatt állt volna” – írta Balázs F. Attila. „A rendszerváltás után is beszéltem ezekről, talán nem eleget” – fogalmazott Balázs F., aki azt is elmondta: tiszta a lelkiismerete, mert „távol tartotta magát az események sűrűjétől, így nem jelenthetett semmi terhelőt a Szekuritáténak. Krónika (Kolozsvár) 2011. február 23.Ma tárgyal Csapó György a vásárhelyi színészekkelCsapó azok után hívta össze a Tompa Miklós Társulat tagjait, hogy a művészeti tanács egy tízpontos levélben ismertette álláspontját és kifogásait a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical évad közbeni műsorra tűzéséről. Amint arról korábban már beszámoltunk, a kialakult konfliktus miatt az igazgató a múlt hét közepén kénytelen volt befagyasztani a zenés darab próbáit. A színészek egy része a darab késői beiktatását nehezményezi, ugyanakkor a szereposztással is elégedetlenek. Többen már visszaadták szerepüket, amire eddig a vásárhelyi színházban nem volt példa. Eközben az intézmény irodalmi titkársága közleményben tudatta, hogy a felolvasó-színházi sorozatuk keretében csütörtökre meghirdetett bemutató, Kincses Elemér A csend című darabjának felolvasása betegség miatt elmarad. Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 23.Márton Árpád: az autonómia a negyedik hatalmi ágAz RMDSZ a jelenlegi három hatalmi ág mellé negyedikként a helyi és regionális autonómiát szeretné bevezetni – jelentette ki Márton Árpád, a szövetség képviselője szerdán, egy bukaresti beszélgetésen, amelyen az alkotmányreformról esett szó. „Az alkotmánymódosítás javított az alaptörvényen, nem eléggé. Szerintünk a kormányt a miniszterelnöknek kell vezetnie, az államfőnek pedig egyetlen állami intézményt sem szabadna irányítania. A negyedik hatalmi ág, a helyi és regionális autonómia, a helyi vagy regionális önkormányzatiság, a helyi önigazgatás mellett tesszük le a voksot” – szögezte le Márton. Mint kifejtette, a parlament és a kormány közötti egyensúly helyreállítása érdekében az RMDSZ amellett kardoskodik, hogy korlátozzák a kormány sürgősségi rendeletek vagy egyszerű rendeletek kibocsátására, valamint a jogszabályokért való felelősségvállalásra vonatkozó jogát. Leszögezte ugyanakkor, hogy az alkotmánymódosítás jelen pillanatban nem időszerű, hiszen sem a kormányzati, sem az ellenzéki oldal nem rendelkezik kétharmados parlamenti támogatottsággal. EMIl Constantinescu volt államfő úgy vélekedett, az alaptörvény módosítása már csak azért sem időszerű, mert a polgárokat sem érdekli különösebben a téma, ezért egy erről megrendezett népszavazáson sem jelennének meg kellő számban. Mindezért szerinte Traian Băsescu jelenlegi államfő a felelős, aki olyan messzire ment az államfői hatalom megerősítésének szándékában a többi állami intézménnyel szemben, hogy sikerült kompromittálnia az alkotmánymódosítás témáját. Szerinte az érdemi vita hiánya oda vezetett, hogy a polgárok labdarúgó-szurkolókká váltak, akik 2008-ban és 2009-ben már arra is képtelenek voltak, hogy a számukra jobb megoldást válasszák. „Nehéz elképzelni, hogy egy ennyire könnyen és gátlástalanul manipulálható nép jól döntene egy olyan alkotmányról, amelyet nem is ért” – vélte az egykori köztársasági elnök. Petre Roman volt kormányfő a korrupció elterjedtségét és a kormány parlament rovására történő megerősödését nevezte az egyik legnagyobb gondnak. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2011. február 23.A Tamási Áron Művelődési Egyesület felhívásaÚjrainduló egyesületünk legfontosabb célkitűzésének tekinti a Tamási Áron húga, Ágnes házának a megmentését, ahol a művelődési élet is hajlékot kaphatna, helyi népművészeti tárgyak is otthonra lelnének. Lelkes kis csapat vagyunk, akik iroda, eszközök és főleg anyagi alap nélkül próbálunk várat építeni. Ebben a munkában szeretnénk támogatást kérni, hogy – akárcsak az írónak – legyen hová hazatérni sokaknak Farkaslakán. Miben segíthetnek? Egyelőre abban, hogy tudnak rólunk, szép tervünkről, mellénk állnak adományaikkal, eljuttatnak hozzánk könyveket a klasszikus magyar irodalomból, lexikonokat, digitális anyagokat, esetleg felajánlanak néhány napos munkát Ágnes néni házánál (megjelölve, milyen módon vehetnének részt a kalákában). Kérjük, szándékukat jelezzék e-mailen a Tamási Áron Művelődési Egyesület [email protected] címén, a 0040-266-248-202-es vagy a 0040-748-822-506-os telefonszámokon, vagy a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnál (mit.ritareemail.hu). Számlaszámunk: BCR – ASOCIATIA CULTURALA TAMASI ARON DIN LUPENI; RO 05 RNCB 0156119383620001. Szeretettel és tisztelettel: Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke Népújság (Marosvásárhely) 2011. február 23.A kiegyensúlyozott kétnyelvűséget vizsgálták Az igazgatók szerint alaptalan a panaszAz előzetes bejelentésnek megfelelően tegnap az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) két képviselője vizsgálódott négy marosvásárhelyi tanintézményben. A Liviu Rebreanu, a Dacia, az Európa és a 2-es Számú Általános Iskolákba járó diákok szülei korábban a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak, mivel úgy tapasztalták, hogy az említett iskolák nyelvi tájképe, azaz az egynyelvű homlokzati felirat, a folyosón levő faliújságok, a tájékoztató anyagok, az osztályok, tantermek, szaktermek, orvosi rendelő stb. feliratai nem tükrözik a valós, kiegyensúlyozott kétnyelvűséget. A CEMO által az iskolákhoz továbbított kifogásokra nem mindenütt született kedvező válasz, és mindössze a 2-es számú iskolában történt látható változás, ezért a Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők nevében az Országos Diszkriminációellenes Tanács segítségét kérte. A panaszlevélben a megjelölt hiányosságok feltárását és az intézményvezetők felelősségre vonását kérték az érvényben levő nyelvi jogi rendelkezések, valamint a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények alapján. Az iskolák, illetve a tanfelügyelőség a panaszlevélben megfogalmazott kifogásokra cáfoló levelet küldött a ODT-hez. Válaszában a tanfelügyelőség arra hivatkozott, hogy a magyar gyermekek „isszák meg a levét” a történteknek. Egyébként az iskolák által küldött önigazoló képeken az osztályok belsejét fényképezték, a panasz viszont a közösségi terekre vonatkozott. A Marosvásárhelyre érkezett küldöttség, amelynek Silvia Dumitrache és Haller István volt a tagja, a CEMO képviselőivel tartott megbeszélést követően végigjárta a tanintézményeket. A Rebreanu iskolában az igazgató úgy vélekedett, hogy a közös terek egynyelvű felirata rendben van, az osztályokon elég, ha szerepel a magyar tanítónő neve, az osztály szó kiírása fölösleges, a közérdekű információkat pedig nem szükséges két nyelven kifüggeszteni, mert a szülők ismerik a román nyelvet, a kétnyelvű homlokzati táblák kitétele a polgármesteri hivatalra tartozik – tudtuk meg a megbeszélés résztvevőitől. Az iskolában tapasztaltakról a bizottság jelentést készít, ami kérésre kiadható a panaszosoknak – tájékoztatott Szigeti Enikő, a CEMO vezetője. A megbeszéléseken a legtöbb iskolában a magyar aligazgató nem vett részt, állítólag meg sem hívták. A valós kétnyelvűségre jó példát jelentő erdőszentgyörgyi iskolaközpontba a tervek ellenér már nem mentek el a vizsgálóbizottság tagjai. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2011. február 23.Félreértés szoborügyben?Megdöbbenést váltott ki, és értetlenséget eredményezett a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesületnél és a Kolozs megyei RMDSZ szervezeténél a református, unitárius és evangélikus-lutheránus püspökök által, a Szabadságban is közölt, Pontosító szó, amelyben az egyházvezetők azt állítják, nem bocsátották ki, nem írták alá, sőt, nem volt tudomásuk a két szervezet által kezdeményezett (Meg)hívó szóról. Mit több, a lapunk tegnapi számában megjelent közleményben ez áll: „Habár a kezdeményezéssel sok tekintetben egyet tudunk érteni, egyházunk nevének megkérdezésünk nélkül való feltüntetését a szervezők részéről visszaélésnek minősítjük” – áll a dokumentumban. A kérdéssel kapcsolatban Molnos Lajos, a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület elnöke azt állítja: a kezdeményezés a civil szervezeté, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei szervezete felkarolt. – A jegyzéken szereplő minden szervezetet meghívtunk. Tájékoztattuk, hogy milyen akciónk van, s felkértük, hogy írja alá a szöveget. Ezeket a beszélgetéseket nagyrészt én bonyolítottam le. Senkinek sem volt semmilyen kifogása, első szóra egyetértettek a kezdeményezéssel. Az Amaryllis Társaság az elején valamit félreértett, de rövid idő után tisztáztuk, így ők is csatlakoztak – jegyezte meg Molnos. Hozzátette: az RMDSZ pénteki elnökségi ülésén jelezte, hogy a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület vezetőjeként koszorúzást kezdeményez Mátyás király születési évfordulója kapcsán. – Tehát nem a civil szervezetek kapcsolódtak volna a Kolozs megyei RMDSZ szervezet kezdeményezéséhez, hanem fordítva. Elképzelésem az volt, hogy a négy egyház egy-egy képviselője mondjon el egy rövid imát. Ezt koszorúzás, a Himnusz eléneklése követte volna. Lévén, hogy az egyházak képviselőivel ő tartja a kapcsolatot, arra kértem László Attila alpolgármestert, az Kolozs megyei RMDSZ elnökét, keresse meg őket. Ez a jelenlétemben megtörtént. Személyesen beszélt Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Pap Géza református püspökkel. Kovács Sándor katolikus főesperes jelezte, hogy mást küld, mert nem lesz itthon. Utólag Adorjáni püspök úr is ugyanezt jelezte vissza. Nem értem, hogy mi a gond – mondta Molnos. A civil szervezet elnöke szomorúnak tartotta azt, hogy kolozsvári magyarok között ilyen problémák jelentkeznek Mátyás király születésnapján, a szobor megkoszorúzása ügyében. – Gond egy egyháznak, hogy adott esetben nem okmánybélyeges meghívót kapott? Ha valóban úgy lett volna, hogy semmit sem tud róla, akkor telefonál, hogy gyerekek, többet ilyet ne csináljatok – fakadt ki a civil szervezet vezetője. Hozzátette: az egyházak képviselői jelen lesznek a rendezvényen, s rövid imát mondanak. A kérdéssel kapcsolatban László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az elnöke leszögezte: a szöveg megfogalmazása előtt mindenkivel egyeztettek. – Aki el akar jönni, azt szeretettel várjuk, aki ott lesz, szeretettel látjuk. Eljött az idő, amikor városunk szülöttjét méltó helyen ünnepelhetjük, nem pedig kisebb-nagyobb rendezvények keretén belül. Aki eljön, eljön, aki nem, az nem – így állunk 2011-ben Kolozsváron. Ismét sikerült bebizonyítanunk, hogy civil kezdeményezésként mindenki elvégezte a dolgát, amelyet kiosztottak, s van mivel büszkélkednünk. Azt látom, hogy a kezdeményezést követően nagyon hamar eldőlt a hivatalos újraavatás dátuma – mondta László Attila. A művelődési és örökségvédelmi miniszter sajtóirodájától az esti órákban kapott közlemény szerint, Kelemen Hunor tárcavezető „részt vesz február 23-án a Mátyás-szoborcsoport koszorúzásán.” KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 23.Tőkés László szkeptikus az RMDSZ-kongresszus előttNem fűz nagy reményeket az RMDSZ „megváltozásához” Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki „nagymértékű szkepticizmussal” tekint az RMDSZ hét végén sorra kerülő tisztújító kongresszusa elé. Erről maga Tőkés beszélt kedden nagyváradi sajtótájékoztatóján. Tőkés szerint Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely inkább „változás párti”, mint Kelemen Hunor. Az EMNT elnöke, aki egyben az Európai Parlament alelnöke, arra az újságírói kérdésre, hogy a három RMDSZ elnökjelölt közül kit látna szívesebben a szövetség élén, kifejtette: ez a kérdés nagymértékben Markó Bélától, a szövetség jelenlegi elnökétől függ. Hiszen amennyiben Markó „úgy megy, mintha maradna” – tette hozzá Tőkés –, vagyis megtartja befolyását és hatalmát az RMDSZ-ben, akkor teljesen mindegy, hogy névlegesen ki veszi át az elnöki tisztséget. Tőkés megállapította, hogy inkább Kelemen Hunor két ellenjelöltje a változás párti, hiszen Eckstein-Kovács és Olosz is nyilatkozataikban „nagyobb mérvű változást vetítettek előre”, mint „a Markó utódjául kinevelt” Kelemen. Az EMNT elnöke az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásáról is beszélt. Ezt a pártot – amely Tőkés László értékrendjét képviselné majd – az idén tervezik hivatalosan bejegyeztetni. Az EP alelnöke hangsúlyozta, hogy az új pártot nem az RMDSZ ellenében hozzák létre, hanem a közösség érdekében, hogy legyen egy olyan politikai alakulat is, amely „nem rendeli alá az erdélyi magyarság érdekeit a bukaresti kormányzati politikai érdekeknek”. Rámutatott: a cél továbbra is az összefogás, így a romániai magyar politikai szervezeteknek meg kell találniuk a közös hangot. Tőkés szerint ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzati választásokon adott településeken ne versenghetnének egymással magyar jelöltek, viszont országos választásokon az új pártnak meg kell találnia az együttműködés módját mind az RMDSZ-el, mind a Magyar Polgári Párttal (MPP) – mondta Tőkés László. A szövetség kongresszusa kapcsán tegnap Szász Jenő, az MPP elnöke kijelentette, hogy információi szerint Eckstein-Kovács Péter visszalép a kongresszus előtt „a Demokrata Liberális Párt (PD-L) által támogatott” Olosz Gergely javára, akinek így jó esélyei lehetnének a győzelemre annak ellenére, hogy Kelemen Hunor a favorit. Eckstein-Kovács Péter lapunknak cáfolta ezt a felvetést. Elmondta: első pillanattól kezdve közölte, hogy nem lép vissza senki javára. Mint mondta, esze ágában sincs ilyet tenni, hiszen semmi oka nincs erre. Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 23.Pösze és raccsoló sajtóNagyítólencse alatt az audiovizuális média nyelvhasználati sajátosságai A romániai magyar nyelvű audiovizuális műsorok nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló felmérést mutattak be tegnap Marosvásárhelyen. A szakemberek a felmérés által az elektronikus média nyelvhasználatán szeretnének javítani. A Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakos tanárainak és diákjainak együttműködésével készített felmérést mutatott be tegnap Marosvásárhelyen Murvai Olga egyetemi tanár, Szász Attila, az audiovizuális tanács tagja és Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke. „Az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk a mintaanyagokon, a riporterek és hivatásos beszélők mennyire tartják be a regionális köznyelvi normát, melyek azok a nyelvhelyességi kritériumok, amelyeket nem követnek, és ez az egészséges nyelvérzék számára zavaró” – foglalta össze a felmérés célját Murvai Olga. Mint elmondta, a romániai magyar elektronikus médiatermékek monitorizálása november 15-én indult, a megfigyelés két nagy részre oszlott: a partiumi rádiókat és televíziókat a kolozsvári szakemberek, míg a marosvásárhelyi megfigyelők a „keleti részt” követték figyelemmel. „Nem jelentés, hanem felmérés” „Nem jelentés ez, hanem felmérés” – hívta fel a figyelmet Murvai. – Nem hibákat vadásztunk, hanem azokat a jelenségeket néztük, amelyek a kommunikációt zavarják”. A Sapientia–EMTE tanára a sajtótájékoztatón többször is hangsúlyozta, nem személyeskedésről van szó, senkit nem akarnak ezzel megsérteni vagy kipellengérezni, csupán a nyelv helyes használatára akarják rávezetni a sugárzott média munkatársait. Római vagy „romai”? Volt vagy „vót”? „Nem mindegy az, ha a rádióban a római helyett „romait” mond a műsorvezető, vagy a volt helyett a rövidebb és helytelen „vót” szót használja” – hozta fel példaként Murvai. Általános jelenségként említette az audiovizuális médiában dolgozók pöszeségét és a raccsolást, valamint a különböző kiejtésbeli rendellenességeket. „Egyre jobban elterjed ebben a térségben az a mezőségi nyelvjárási sajátosság, amely a rövid és hosszú magánhangzókat és mássalhangzókat helytelenül használja, de hasonlóképpen nagy teret hódít a tipikus Maros-menti jellegzetesség, az „a”-zás is” – figyelmeztetett a leggyakoribb típushibákra Murvai Olga. Szász Attila előzménytelennek nevezte a tanulmány létrejöttét. „Nem a bírságolás a célunk ezzel, és nem is a kritizálás, hanem az elektronikus médiában használt nyelv hatékonyabbá tétele” – magyarázta a CNA tagja. Karácsonyi Zsigmond szerint érthető az elektronikus újságírókat ért számos kritika, ugyanis sokat ront a színvonalon az, ha a rádióban és tévében használt nyelv az élő beszédet képezi le. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben egyre több figyelem jutott az elektronikus médiában dolgozó újságíróknak, a szakma nemcsak figyelt rájuk, de képzési lehetőségeket is biztosított számukra. Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 23.Választók és elnökjelöltekBizonyosra vehető, hogy az RMDSZ vezetése által is támogatott jelölt lesz a befutó Úgy tűnik, az RMDSZ közelgő kongresszusa a legjelentősebbek egyike lesz. Nem csak amiatt, mert Markó Béla visszavonulásával a szövetségi elnöki tisztségéről is dönteni kell s ez a döntés alapvetően meghatározhatja a szervezet jövőbeli alakulását is. A jelenlegi meglehetősen centralizált struktúra ugyanis (amely átalakításra szorul ugyan, de egyelőre semmi garancia rá, hogy ez az átalakulás be is következhet) erőteljesen az elnök és az őt közvetlenül körülvevő politikusok személyiségjegyeire épül. Kelemen Hunor személyisége ma még rejtély számunkra, s azok közül a személyiségvonásai közül is, amelyek már érzékelhetőek, nem tudni, hogy Markó háttérbe szorulásával melyek kerülhetnek majd előtérbe. Képes lesz-e arra, amire Markó képes volt, hogy többé kevésbé kiegyensúlyozott csúcsvezetést működtessen, hogy határozottan, de mégsem nyomasztó súllyal befolyásolja a szervezeten belül zajló folyamatokat? Eckstein-Kovács Péterről, aki immár nem a Szabadelvű Platform éléről, hanem a szövetség perifériájáról követte a folyamatokat, már jóval többet tudhatunk. Eckstein-Kovács már a szatmári kongresszuson élesen és egyértelműen elvetette azokat az alapszabály-módosításokat, amelyek súlyosan korlátozták a szövetségen belüli belső demokráciát, s a továbbiakban is következetesen kiállt a szervezet belső sokszínűsége, a demokratikus eljárásmódok következetesebb érvényesítése mellett. Igaz ugyan, hogy a kisebbségi kérdés iránt érzéketlen Szabad Demokraták Szövetségével való stratégiai partnerség sokat ártott a Szabadelvű Kör népszerűségének, de ez nem rajtunk múlott: az erdélyi magyar szabadelvűek két legfontosabb reprezentánsa Eckstein-Kovács Péter és Egyed Péter nagyon sokat tettek, jobbára eredménytelenül sajnos, a magyarországi partnerek nézeteinek alakításáért. Ezzel szemben az RMDSZ sokat köszönhet annak a tanácsosi tevékenységnek, amelyet a Szabadelvű Kör elnöke az (egyébként vitatható demokráciaelfogású) államelnök mellett betöltött. Ami a harmadik pretendenst illeti, arról egy dolgot tudhatunk bizonyosan: a magyarországi jobboldalhoz áll közelebb, s az RMDSZ radikálisabb szárnyára alapozná támogatottságát. Céltudatos, jó hatalomtechnikai képességekkel és készségekkel rendelkező személyiség, aki a Fideszhez fűződő kapcsolatait nyíltan vállalja is. Ennek az írásnak nem feladata minősíteni a jelölteket, azt azonban mindenképpen el kell mondanom, hogy a megválasztásuk esélyei aligha tekinthetőek kiegyensúlyozottaknak. A helyi szervezetekben zajló jelölés ugyanis azoktól függ, akik az RMDSZ-en belül és az RMDSZ vezetésének jóvoltából valamiféle feladatkörrel bírnak, illetve a feladatkörrel bírók (mozgósítható) környezetéhez tartoznak. Az „egyszerű” RMDSZ-tagok régen letettek arról, hogy az RMDSZ-en belüli demokratikus folyamatokban részt vállaljanak. Ilyen körülmények között pedig bizonyosra vehető, hogy az RMDSZ vezetése által is támogatott jelölt lesz a befutó, teljesen függetlenül attól, hogy a többiek milyen alapelvekkel, programmal, újításokkal állnak elő. Az elnökválasztás gyakorlatilag lefutottnak látszik. Ez a tény azonban jelentős hatással lehet a romániai magyar politizálás RMDSZ-kongresszust követő folyamataira. A romániai magyar választó, ha úgy véli majd, hogy az RMDSZ-ben nem sok változhat majd, könnyen beadhatja derekát annak a radikalizálódó jobboldali diskurzusnak, amelynek képviselői a magyarországi hatalmat is maguk mögött tudhatják. A legújabb IMAS-felmérés szerint az RMDSZ támogatottsága már ma sem érné el a választási küszöböt. Ami azonban ennél is súlyosabb, úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata-liberális szövetség jóval ötven százalék fölött teljesíthet. Ez esetben az RMDSZ-nek akkor sem lesz meg a lehetősége a kormányzati részvételre, ha parlamenti párt marad. Márpedig a romániai magyar választó szemében a kormányzati részvétel jelentette a szövetség legfontosabb politikai aduját. Ennek hiányában még az óvatosabbak is preferenciáik újragondolására kényszerülhetnek. Mindezt még mindig nem ártana tekintetbe venni. Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 24.Tőkés: pluralista szövetségbe tömörüljenek a magyar szervezetekVeszélybe kerülhet a magyar parlamenti jelenlét, amennyiben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy az újonnan létrehozandó új erdélyi magyar párt kizárja az együttműködést az RMDSZ-szel – jelentette ki Tőkés László. Az EMNT-elnök szerint a legjobb megoldás az volna, ha egyetlen, de pluralista szövetségbe tömörülnének a magyar szervezetek, ám mint mondta, az RMDSZ totalitárius szemlélete miatt erre eddig nem volt lehetőség. Elmondta továbbá, az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó három jelölt közül egyet sem tud kiemelni, aki szerinte valóban meghozhatná az irányváltást a szövetségben. Tőkés László azt is kifejtette, nagy hibának tartja az RMDSZ részéről, hogy a román parlamenti pártokhoz hasonló „posztkommunista” politikai alakulattá vált, és nem emelkedett a pártérdekek fölé, ezzel az erdélyi magyarság megosztását eredményezve. Tőkés főképp a Bihar megyei RMDSZ-szervezet tevékenységét bírálta. Kijelentette, az RMDSZ megyei szervezete pénzért vásárolja meg a szavazatokat és a lelkeket. Nehezményezte azt is, hogy szerinte a szövetség egyre inkább teret hódít a történelmi egyházak berkeiben is, utalva elsősorban arra a nemrég megrendezett diakóniai konferenciára, amelyen Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke is tiszteletét tette. A szövetség egykori tiszteletbeli elnöke különben a közelgő kongresszus alkalmával – amelyre egyébként nem hívta meg az alakulat vezetősége – felszólítja az RMDSZ-t, „állítsa le az egyház politikai bekebelezésének és kiszolgáltatásának folyamatát”, és számoljon el az adófizetők pénzével, de ne csak a Számvevőszék, hanem a romániai magyar közösség felé is. Tőkés László elmondta továbbá, az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó három jelölt közül egyet sem tud kiemelni, aki szerinte valóban meghozhatná az irányváltást a szövetségben, de rámutatott, hogy csak Olosz Gergely és Eckstein-Kovács Péter beszélt nyíltan a változás igényéről. Krónika (Kolozsvár) 2011. február 24.Mátyás király születésnapja,a Kolozsvári Összefogás Napja?Április 2-a az újabb – végre hivatalos – szoboravató időpontja Mátyás király születésének évfordulóját ünnepelte tegnap délután Kolozsvár Főterén a szoborcsoportnál szép számban összegyűlt polgárság, amely úgymond felavatta a több hónapja hivatalos újraavatására váró, tavaly felújított emblematikus műemléket. A koszorúzással, majd a Himnusz eléneklésével záruló megemlékezésen Molnos Lajos városi tanácsos, illetve a római katolikus, az evangélikus-lutheránus és az unitárius egyház képviselői rövid méltatásokkal, fohászokkal emlékeztek a város nagy szülöttjére. Koszorút helyezett el ugyanakkor Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter is, aki megerősítette: április 2-án sor kerül a világhírű Fadrusz-alkotás restaurálásának hivatalos átvételére, újraavatására. Mátyás király születésének 568. évfordulója alkalmából egyébként más rendezvényekre is sor került a kincses városban, így a koszorúzás körüli félreértések ellenére végül méltóképpen ünnepelt Kolozsvár magyarsága. Molnos Lajos RMDSZ-es kolozsvári városi tanácsos, az ünnepi megemlékezés, egyben a kolozsvári közösségnek címzett, az ünneplésre (Meg)hívó szó ötletgazdája az ünnepélyes zsoltáréneklést követő felvezető beszédében Mátyás király születésének évfordulója alkalmából közös kívánságként fogalmazta meg, hogy Mátyás király megszámlálhatatlan évig a kolozsvári magyar közösség szívében, tudatában, szobra pedig szülővárosa Főterén maradhasson. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” – idézett ezt követően János evangéliumából Takó István egyetemi lelkész, aki a római katolikus egyház képviselőjeként vett részt a megemlékezésen. Takó az „igazságos” uralkodóként elkönyvelt Mátyás király által képviselt szellemiséget példaként állította a közösség és annak vezetői elé. Kiemelte: emberi életünk legalapvetőbb vágya az igazság megismerése, a szabadság elnyerése. – „Meghalt Mátyás király, oda az igazság” – emlékeztetett a lelkész a népszerű mondásra, felvetve a kérdést: megmaradhatunk-e mindössze ennél a megállapításnál, amikor nagy királyunk emléke előtt tisztelgünk, aki hatalmát az igazság szolgálatába állította és azon szellemben gyakorolta, miszerint minden hatalom Istentől származik. Mint elmondta, a Mátyás király kőbe és bronzba zárt emléke előtt lerótt kegyelet csak úgy lehet őszinte, ha cselekedeteinkben ragaszkodunk az igazságosság általa képviselt eszményéhez, amely ugyanakkor szabaddá tehet bennünket. Végül azért fohászkodott, hogy a mai vezetők is ezen elvek és szempontok tudatában gyakorolják a rájuk bízott hatalmat. Az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében Kalit Eszter vezetőkért és közösségért fohászkodott: Isten segítségét kérte a hatalmi feladatok felelősségteljes teljesítéséhez, illetve ahhoz, hogy Kolozsvár közössége méltón őrizhesse Kolozsvár emlékét. Kijelentette: Mátyás király személyének nagysága századok után sem halványodott, a szoborcsoportban megörökített emléke városunk kincse, büszkesége. Rüsz Fogarasi Tibor lelkipásztor az unitárius egyház megbízottjaként imájában hálát adott azért, hogy a magyar közösség megünnepelhette Mátyás király születésének évfordulóját. Köszönetet mondott ugyanakkor városunk nagy szülöttjéért, Fadrusz Jánosért, továbbá azokért – és azoknak –, akik adományaikkal, munkájukkal, hozzáállásukkal a műemlék felújítását támogatták. Háromszor ennyien április 2-án? Teljesen érthető a Mátyás király születésének évfordulója alkalmából szervezett tiszteletadó ünnepség – jelentette ki az eseményen résztvevő, majd a szoborcsoportnál koszorúját elhelyező Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. A politikus kijelentette: szerette volna, hogy február 23-a legyen a felújított szoborcsoport hivatalos átadásának időpontja, biztosnak tekinthető ellenben április másodika. „Bízom benne, hogy az elkövetkező száz évben nem szorul majd a szoborcsoport felújításra” – tette hozzá Kelemen Hunor. Molnos Lajos később lapunknak elmondta: a magát szép számban képviselő közösség ékes bizonyítéka a kolozsvári összefogás érvényesülésének. Bízik abban, hogy a közösség jövő ilyenkor az általa javaslandó a Kolozsvári Magyar Összefogás napja keretében ünnepli majd meg a nagy király születését. Gergely Balázs, az EMNT Közép-erdélyi régióelnöke szerint örömteli esemény volt a közös ünneplés. Hozzátette: bízik abban, hogy április másodikán, a szoborcsoport hivatalos átvételekor háromszor ennyi résztvevő jelenik majd meg Kolozsvár Főterén, ezzel a mozzanattal is méltó módon átadva a műemléket az utókornak. Tegnap egyébként több mint 300-an voltak jelen az ünneplésen, köztük Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsosa. Mint elmondta, tősgyökeres kolozsváriként vett részt a megemlékező ünnepségen: „Kolozsvári vagyok, és egyértelmű, hogy minden kolozsvárinak szíve-csücske Mátyás király és ez a szoborcsoport” – fogalmazott a politikus, aki örvendetesnek minősítette a tényt, hogy az emlék immár felújítva, egykori méltóságában díszeleghet Kolozsvár főterén. A koszorúzás ünnepi mozzanatát követően a rendezvény a magyar himnusz közös éneklésével zárult. ZAY ÉVA , Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 24.K… mint összekötőNemzetféltő könyvek – féláron. Ezt egy budapesti kiadó tudatja velem és persze nem csak velem, elektronikusan (vagyis nemzetközileg). Nemzetmentő tábla, Kolozsvárt (Tudakozó – vagy Dohányozni tilos; mindegy, a lényeg: hogy az egyetem főbejáratához közel álljon, magyarul), teljes áron. Ki hogyan félti, próbálja menteni nemzetét, nemzetünket (nemzetiségünket). A cél aligha vitatható, miközben tudjuk: és nemzetközivé lett a világ, ha nem is úgy, ahogy azt az Internacionálé jósolta. A pesti kiadó vegyes kínálatában nyilván találni Wass Albertet (ezek szerint féláron), de van benne Páskándi Géza is (20. századi klasszikus magyar költőkről), Székely Mózes-, azaz Daday Loránd-regények és két fontos antológia, Pomogáts Béla összeállításában: az Üdvözlégy, szabadság! és a Psalmus Hungaricus. (Hogy most miért fél áron? Annyira elnemzetietlenedett volna, elsatnyult az utókor? Vagy csak az általános olvasási kedv, szokáscsökkenése lenne az ok?) Nekem az olcsó reklámmal van bajom, azzal, amely beáll a mosószer- és gyógyszer-piacot kiszolgáló trendbe, és a nemzetféltésből üzletet csinál. Persze nem Páskándival és Pomogátscsal, hanem a nemes érzelmeket, a nosztalgiát, az évtizedes (már majdnem évszázados) frusztrációt manipulálókkal volna vitám – ha egy normális vitára napjaink közvéleménye (itt és túl) alkalmasnak bizonyulna. Ebben, sajnos, kételkedem. Marad, mint reális lehetőség egy-egy hír, esemény kommentálása. B(l)ödeháza A média világgá röpítette a hírt: a Magyarország délnyugati határán fekvő kis falu, a Zala megyei Bödeháza lakói harmadszorra sem tudtak polgármestert választani. Az eredetileg negyvenvalahány szavazóval rendelkező helységben először szavazategyenlőség alakult ki a két jelölt között, a második és a harmadik szavazás eredményét pedig megsemmisítették, ugyanis a szomszédból időközben bejelentkezettekkel majdnem duplájára nőtt a leadott voksok száma. Pikantériája az ügynek, hogy – legalábbis az egyik közszolgálati adó értesülése szerint – éppen az egyik pályázó házanépe nőtt meg ilyen hirtelen, a szomszéd faluból fiktíven átjelentkezettekkel. A helyi és a megyei választási iroda vezetői, szegények, tehetetlenül álltak a jelenség előtt, vizsgálni kezdték, hogy kik nem tartózkodnak „életvitelszerűen” a faluban. Nos, ezen az „életvitelszerűségen” érdemes volna alaposabban elgondolkodni, Bödeháza határán messze túl. Azon mindenesetre már hetek óta csodálkozom, hogy a sajtó nem igazán kapta fel ezt az istenhátamögötti hírt. Egy nagy Blödeháza volna alakulóban? (Az a bizonyos „l” nyilván sajtóhibaként kerül a „B” és az „ö” közé.) Bánffy Miklóssal – több helyszínen Úgy két évtizeddel ezelőtt, egy korai Kós Károly-megnyilatkozás (az 1911-es balázsfalvi ASTRA-nagygyűlés visszhangja) után kutatva, a Budapesti Hírlap 1910. április 26-i számában ráakadtam egy újságírói beszámolóra, amely gróf Bánffy Miklósnak a kolozsvári II. választókerületben elhangzott szavait idézi, a következőképpen: „Kevés kivétellel úgy bántak velünk, mint a mostoha gyermekkel, az utolsók voltunk abban, hogy vágyaink és követeléseink kielégíttessenek. A nemzetiségi kérdésben panaszolta [Bánffy], hogy nem azokat kérdezték meg, akik ismerik a kérdést, hanem a fővárosban lévő más szemmel látókat. A nemzetiségi kérdést érintő ügyekben elsősorban az erdélyieket kell meghallgatni.” 1910-ben még nem mi (azaz apáink-nagyapáink) voltak itt a nemzetiségiek. Majd – átmenetileg – 1943-ban sem. Amikor Bánffy Miklós (jóval a másfél évig tartó magyar külügyminisztersége után) „kettős küldetést” vállalt, Budapest (egész pontosan: a magyarság) és Bukarest között próbált közvetíteni. Erről a bukaresti útról tartott színvonalas előadást, érdekes háttér-anyagra is utalva, Csapody Miklós, az erdélyi dolgokban igencsak járatos (Ilia-tanítvány), Budapesten élő irodalomtörténész, a két napra elosztott kolozsvári Bánffy-rendezvényen. Nem kevésbé volt fontos Dávid Gyula emlékeztetője Bánffy Miklós irodalomszervezői munkájára – amelyet a magyar fővárosból (1926-ban) hazatérve, a Bukarestben letett román állampolgári eskü tett lehetővé. Bánffy volt az, aki a már 1910-ben felismertekhez hűen, tulajdonképpen minden lépését az erdélyi (az ő életének kisebbik hányadában: romániai) magyarság érdekeihez igazította. A budapesti színháztörténeti intézet Kolozsvárról érettségi után elszármazott munkatársának, Szebeni Zsuzsának az elkötelezettsége, kitartó kutatása tette lehetővé a gazdag kiállítást és a hozzá kapcsolt előadásokat. Jó volt fiatalokat is látni, a Bánffy-életműben már régebbtől jártas idősebbek mellett, az előadói asztalnál. Kereskényi Hajnal az itthoni utánpótlást képviselte, figyelemre méltóan. (A nemzeti-nemzetiségi mellett érdemleges Bánffy-szó, azaz kép a nemzetköziségről: az európai diplomatákról készített karikatúrái ugyanúgy nem amatőr-termékek, mint ahogy legjobb drámái sem, főképpen azonban a nagy regény, a trilógia, az Erdélyi történet.) Szezonkezdet – Puskással Sajnos, csak én kezdem – most, február végén vele, azaz a (futballistának, ráadásul fradistának indult) történész Borsi-Kálmán Béla róla szóló könyvével a tavaszi évadot. (Tudomásul véve már, örömmel, az Arsenal győzelmét a BL-ben a Barcelona fölött; a távolból pedig, ugyancsak a tévé jóvoltából, a Puskás nagyságú brazil Ronaldo visszavonulását.) Hagyjuk most a CFR-t, de az FTC-t is, van baja elég. Horgonyozzunk le az Aranycsapatnál és a kapitányánál (a könyv címe is ez). Ami ugye maradéktalanul magyar nemzeti és a legteljesebben nemzetközi ügy, nem is lehetne másképp nézni, olvasni. Borsi-Kálmán Béla pedig, vérbeli történészként (bizonyára nem feledve diplomata múltját, hiszen utal is a magyar határokon túl szerzett tapasztalataira), ezt a dicsőséges és egyben fájó, évtizedek során megőrződött futball-epizódot bekapcsolja a magyar históriába. A Honvéd, a Real Madrid, a válogatott balösszekötőjéről szóló sok-sok érdekes részlet, pszichológiai elemzés közül – nem tehetek róla – a 151. lapon található, Puskástól távolodó eszmefuttatását vagyok kénytelen ide beemelni. A Csengerbagoson született, gyerekként magyar állampolgárrá lett Kálmán Béla az Aranycsapattól kicsit elkalandozva, itt a saját labdarúgó karrierje (a hiány) magyarázatát, egyúttal az áttelepedés utáni traumák, egyfajta kirekesztettség okát keresi, kétségtelen keserűséggel. És azon kapjuk magunkat, hogy mégis a Fradi – és Trianon – közelébe kerülünk. Íme:„…szocializációm ott, a Franzstadt Torna Club Üllői úti sáros edzőpályán fejeződött be, ott, a régi, korhadó falelátó, a »B-közép« alatti dohszagú öltözőkben váltam »magyarországivá«. Ott és akkor, ’69 februárja és júniusa között került rám a kis (nagy) magyar megvertség bélyege. Méghozzá olyan erősen, hogy egyszer s mindenkorra beégette magát személyiségembe, legalább is annak »titkos«, rejtjelesen kódolt bugyraiba. Mindenki – minden »trianoni« Magyarországon felnőtt játékostárs – erre a bizalmas zárkombinációra »ismer rá« csalhatatlan biztonsággal, mihelyt beteszem a lábam egy hazai öltözőbe. És kezd rögvest »működni«, ha valamilyen (bármilyen) a Fradi-szentélyben 1969–1970 között megélt-rögzített beszéd- vagy játékszituáció keletkezik – megint csak tökéletesen függetlenül a mindenkori csapattársak valós (objektív) képességeitől: elég egy kis ordibálás, némi »cikizés«, bármilyen rosszindulatú megjegyzés, vagy akár egy megvető pillantás, a sérült idegpályák máris aktivizálódnak, a régi sebek-gátlások felszakadnak, s ilyenkor nemhogy a labdát nem találom el, még át is esek rajta. Vagyis »igazolom«, újra és újra »megerősítem« az 1969-es határozat »helyességét«…” (Ekkor hangzott el ugyanis a focisták autóbuszában is egyetemi vizsgára készülő huszonegy éves srác felé Albert Flóri szentenciája: „Elmész te az anyád p…a, már régóta figyellek, intelligens gyerek vagy, nyelveket beszélsz, de sohasem lesz belőled futballista, akármilyen ügyes vagy is!”) A történetet, az életre szóló frusztrációt Borsi-Kálmán Béla hosszabban meséli, egy érzékeny lelkületű, egyszerre labdarúgónak és értelmiséginek készülő fiatal idegen környezetben történő megaláztatását. (Szerencsére történészként és diplomataként túllépett ezen.) Számítsuk akár le a sirámokból a szubjektivitást – de kapcsoljuk ide az edző Jenei Imre egykori, közismert lejáratását a magyar válogatott meghívott edzőjeként – olyan anyaországi társak részéről, akik nyomába sem érhetnek az ő (romániai és európai) eredményeinek. Morgen Holnap majd megoldjuk. Ezt akarja jelenteni az egyetlen, nyugtató szó, amellyel a főszereplő Hatházi András a Morgen című, román–magyar–francia koprodukcióban készült Marian Crişan-filmben kommunikálni próbál a Nagyszalonta környékére került szerencsétlen kis törökkel – aki természetesen szintén nem beszél semmilyen más nyelvet, az anyanyelvén kívül; a gesztusokból, fénykép-mutogatásból, ismétlésekből mégis megtudjuk, hogy Németországban élő fiához szeretne eljutni, hivatalos papírok nélkül. Mi ugyan Arany János jogán Nagyszalontát és vidékét magyarnak tudnánk, a kolozsvári színész viszont egy jólelkű, természetes emberségű románt alakít – kiválóan. A téma nyilván nemzetközi – méltó visszhangra is talált a film különböző fesztiválokon. A román „új hullám”, a fiatalok sorozatos jelentkezése hamisítatlan román környezetben játszatott alkotásokkal tulajdonképpen méltó folytatása Lucian Pintilie még diktatúrabeli Újrajátszásának, Dan Pizza, Mircea Daneliuc filmjeinek (amelyek most, régiek és újak, Svédországban hódították meg a közönséget). Úgy látszik, hiteles művekben nehéz elválasztani a nemzetit a nemzetközitől. (Jancsó Miklós korábbi nagy filmjei ugyanezt bizonyították.) Amikor azt hinnénk, hogy valami nagyon távol van tőlünk – mint most az arab világban érvényesülni látszó dominó-effektus –, az értő kommentárok figyelmeztetnek: ne legyünk olyan biztosak a távolságokban. KÁNTOR LAJOS, Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 24.Az újságíró ritkán dicsérPolitikai vezetőként Markó Bélának az erénye éppen az volt, hogy nem hagyta, mások diktáljanak neki. A sajtó, az újságíró szerepe a politika, a politikus kritikája. Nem csupán a közössége, hanem a politikus érdekében is az, így teremti meg a kétirányú információáramlást lehetővé tevő bizalom hídjának épülését a vezetők és szavazók közt. Ezért húsz éves újságírói munkám során ritkán, ha memóriám nem csal, soha nem méltattam politikust. Most mégis megteszem, akkor is, ha tudom, néhányan sokatmondóan néznek majd rám, és azt kiáltják: Leleplezted magad, bértollnok! A romániai magyar sajtóban is járja az a módi, hogy azokat a politikusokat érdemes dicsérni, akiknek egyre magasabban áll a csillaguk, s belerúgni azokba kell, mert lehet, akik veszítenek hatalmukból. Én maradok azok között az újságírók között, akik ennek a gyakorlatnak az ellenkezőjét cselekszik. Markó Bélát akkor méltatom nyilvánosan először, amikor politikai karrierje csúcsán lemond az RMDSZ elnöki tisztségéről. A még ellenségei által is Markó-korszaknak nevezett tizennyolc év ugyanis a romániai magyarság történetének legjobb időszaka volt. Akkor is, ha nem sikerült elérni az autonómiát, akkor is, ha nincs önálló magyar állami egyetemünk. Azzal a szükséges megjegyzéssel, hogy a kisebbségi jogi érdekérvényesítés nem csupán Markó Bélának és az RMDSZ-nek, hanem elsősorban az érdekvédelmi szervezet által hangoztatott társadalmi összefogásnak, az erdélyi magyar közösség józanságának köszönhető. Markó Bélát, a politikust van, aki szereti, van, aki kétségbe vonja tevékenységét. Egy valami azonban kétségbevonhatatlan: elnöksége alatt, tizennyolc éven át az RMDSZ egyetlen választást sem vesztett el. Magyar vidéken megnyerte a helyhatósági választásokat, bejutott a parlamentbe, és 1996 óta támogatja a kormányzó pártot vagy éppen a kormánykoalíció tagja. Az európai parlamenti választásokon pedig a romániai magyarság számarányán felüli létszámban juttatott képviselőket Brüsszelbe. Markó Bélát 1993-ban, az RMDSZ harmadik kongresszusán választották elnökké. „Hogy jó vagy rossz döntés volt az én megválasztásom, az majd később kiderül. Bízzuk az utókorra, hogy eldöntse, ki volt államférfi és ki nem” – mondta 1996-ban, amikor így emlékezett a brassói kongresszuson született döntésre: „Az volt a szándék, hogy olyasvalaki kerüljön a szövetség élére, aki egyensúlyt tud teremteni. Egyébként engem sokszor idegesített, hogy az én alkatomhoz ez társul, mert én tulajdonképpen gyűlölöm a langyosságot, hiszen a langyosokat kiköpi az Úr, márpedig aki itt se áll, ott se áll, az langyos. Én nem vagyok igazán pártpolitikus. Az elmúlt években jó néhányszor kifogásolta egy-két román politikus, hogy nem eléggé markánsak az álláspontjaim. Ők jól érzékelték, hogy én nem voltam hajlandó teljes erővel ide vagy oda állni, előrerohanni, annyira elkötelezni magam, hogy mögöttem felégessem a hidakat. Ez nem mindenkinek rokonszenves...” Az RMDSZ elnöke megvallotta, sokra tart bizonyos baloldali, és sokra tart jobboldali értékeket is, ő ezt megteheti, mert nem kényszerítette rá a helyzet arra, hogy egyik vagy másik oldalra álljon. Elismerte, hogy ezt egyesek amolyan se hús, se hal állapotnak tartják, ám szerinte ez az erdélyi magyar politika, amely más, mint a magyarországi magyar politika, mert az erdélyi magyarság is más helyzetben van, mint a magyarországi magyarság. Hogy mi lesz a sokszínű erdélyi egységnek a sorsa? Nos, az erdélyi magyar társadalom jövőjét kétségtelenül befolyásolja Markó Béla visszavonulása. Kérdés, hogy az elnökválasztás után a vesztesek el tudják-e fogadni vereségüket. Kérdés, hogy az új elnök milyen viszonyt alakít ki Tőkés Lászlóval és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a FIDESZ-szel, a román pártokkal. Mennyire lesz befolyásolható? Politikai vezetőként Markó Bélának az erénye éppen az volt, hogy nem hagyta, mások diktáljanak neki. Az erdélyi magyarságnak hasonló vezető(k)re van szüksége. Hogy megtaláljuk-e? A kérdés a brassói kongresszus előtt is hasonló volt, hiszen egy – ma már legtöbben elismerik – nagy kaliberű politikus, Domokos Géza helyére kerestünk alkalmas vezetőt. A válasz egy-másfél évtized múlva talán hasonlóan igenlő lesz... Ambrus Attila , Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 24.Elvált Tőkés László„Közös hibából” mondta ki a válást tegnap a nagyváradi bíróság Tőkés László és Tőkés Edith perében. Az indoklás meglepte a válópert beadó, immár leánykori nevét felvevő Joó Edith ügyvédjét, ugyanis a volt református püspök felesége azt kérte a bíróságtól, hogy férje kizárólagos felelősségét állapítsák meg a házasság tönkremenetele miatt. „Nem nyilatkozom mindaddig, amíg nem konzultáltam ügyfelemmel. Azután eldöntjük, hogy mi lesz a következő lépés” – hárította el a sajtó kérdéseit Kovács Zsolt, a felperes ügyvédje. Mint ismeretes, az EP alelnökének volt felesége hűtlenséggel és rossz bánásmóddal vádolta férjét. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 24.„Jogos juss”: Lakiteleken tehetik le az állampolgársági eskütKárpát-medencei testvértalálkozót és honosítási ünnepséget szervez augusztus utolsó hétvégéjére a Lakitelek Népfőiskola – olvasható Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Felföldi Zoltán lakiteleki polgármester közös üzenetében. A Mezőségi Őrzőkör Alapítvány hírlevelében közzétett felhívásban felidézik, hogy a törvényi szabályozás szerint a kedvezményes honosítást igénylők az állampolgársági esküt magyar külképviseleten vagy szabadon választott, az igényléskor megjelölt polgármester előtt tehetik le. A lakiteleki önkormányzat, valamint a Lakiteleki Népfőiskola augusztus 26–28-án Kárpát-medencei testvértalálkozót és honosítási ünnepséget szervez, amelyen augusztus 27-én, szombaton állampolgársági eskütételt tartanának. Az Országgyűlés alelnöke és a polgármester közös felhívásukban arra is kitérnek, hogy 2011. január 1-jétől az elszakított országrészekben élő magyarok nagy számban igénylik „jogos jussukat”, a magyar állampolgárságot. A magyar Országgyűlés alelnökeként és Lakitelek polgármestereként ennek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak – folytatják, hozzátéve: ezt kívánják kifejezni azzal, hogy a magyar állampolgárságot igénylő, a jelenlegi határokon kívül élő magyaroknak felajánlják, hogy az állampolgársági esküt Lakiteleken tegyék le. A hétvégi ünnepségsorozat részeként emellett országzászlót és trianoni haranglábat állítanak a Templom parkban, és a nagyközség hivatalos testvér-települési kapcsolatot létesít több, Kárpát-medencei településsel. A népfőiskolán ökumenikus istentisztelet keretében avatják fel a Szent István-kápolna festett üvegablakait. (MTI), MNO.hu 2011. február 25.Felértékelődtek a régiók (RMDSZ-kongresszus)Szombaton Nagyváradon tartják az RMDSZ tizedik kongresszusát, s hosszú idő óta első alkalommal komoly tétje van az elnökválasztásnak. Ha elfogadják a javasolt alapszabályzat- és programmódosító javaslatokat, jelentősen felértékelődhet Székelyföld szerepe — legalábbis így vélik a szövetség háromszéki vezetői, Tamás Sándor és Antal Árpád. Az 555 fős kongresszusi testületből ötvenegy háromszéki, közülük huszonketten választott tisztségüknél fogva jogosultak a küldötti státuszra, tizennyolc személyről a székek döntöttek, hat delegátusa lesz a fiataloknak és öt a platformoknak. Fontosnak tartják a meghozandó döntéseket, Tamás Sándor a program-, Antal Árpád a szabályzat-előkészítő bizottságban vállalt szerepet. Politikai és szervezetfelépítési változást egyaránt terveznek, az akadozva működő Országos Önkormányzati Tanács helyett regionális önkormányzati tanácsok létrehozatalát javasolják, a székelyföldinek például tagja lenne az összes, Kovászna, Maros és Hargita megyei, RMDSZ-színekben megválasztott tanácstag, polgármester, alpolgármester. Regionális szinten jobban feltérképezhetőek a gondok, tervek, javaslatok, s nem utolsó szempont az sem, ez a testület szolgálná a székelyföldi önkormányzatiság erősödését. Egy másik javaslat szerint két vagy több szervezet létrehozhat megyei szervezetek fölötti regionális testületet. Ennek közpolitikai döntéshozó szerepe lenne — mondta el Tamás Sándor. Antal Árpád kiemelte, a korábbi kongresszusokon elsősorban az ideológiák vitája zajlott, most a régiók vitája várható. "Megerősödtek a régiók, az önkormányzatok az elmúlt húsz évben, így egyértelmű, a következő húsz esztendő a régiókról szól. Ezekre a módosításokra azért is szükség van, mert a következő hónapokban, években várható Románia fejlesztési régióinak újrafelosztása, erről az RMDSZ-nek nagyon határozott elképzelése van, és fontos, ha megtörténik, gyorsan tudják kialakítani az új regionális szervezeteket. Az RMDSZ új programjában tehát sokkal markánsabban jelenik meg a Székelyföld, világosan szerepelnek benne az igények és célok: a magyar nyelv hivatalossá tétele a térségben, a fejlesztési régió és a területi autonómia — részletezte Antal Árpád. Hozzátette: a programról, alapszabályzatról egyedül Kelemen Hunorral tudtak egyeztetni az elnökjelöltek közül, sikerült közös elképzeléseket kialakítani, éppen ezért őt támogatják az elnökség megszerzésében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. február 25.Ki lesz az RMDSZ elnöke?Megoszlanak a vélemények arról, hogy lesz-e meglepetés az elnökválasztáson. A szövetség jelenlegi irányítói, Markó Béla hívei igyekeznek egyértelműen azt sugallni, csak Kelemen Hunornak van valós esélye. Sorra érkeztek a területi, megyei szervezetek nyilatkozatai, majd mindenik azt kiáltotta világgá, hogy a jelenlegi művelődési minisztert támogatja. Az elmúlt hetek RMDSZ-tájékoztatói, erdélyi magyar sajtóbeszámolói Kelemen diadalútját tükrözik: ment, látott és győzött, begyűjtötte a kongresszusi szavazás szempontjából amúgy semmilyen jelentőséggel nem bíró voksokat. Igen komolyan készül (készítik) az elnöki feladatra, és ezt mutatja az is, hogy egy ideje a román közvélemény felé is elsősorban ő közvetíti az RMDSZ álláspontját. Programjából főleg a háttéralkuk során rögzített változásokat ismerhettük meg: mit ígért Borbély Lászlónak, a marosvásárhelyieknek, a székelyföldi vezetőknek, no meg a Partiumnak, Közép-Erdélynek. Eckstein-Kovács Pétert főleg a román sajtó emlegeti az esélyesek között, a magyar média inkább érdekes színfoltként ismertette megnyilvánulásait. Az államelnök kisebbségi tanácsadója nem vett tudomást az esélyeit törpítő megjegyzésekről, kommentárokról, mindenütt ott volt, felszólalt, nyilatkozott, éles bírálatokat fogalmazott meg. Eckstein volt az, aki sorozatosan számon kérte a megyei, területi közgyűlések demokratikus döntéshozatalát, szóvá tette az esélyegyenlőtlenséget, és hogy a szövetség hivatalos apparátusa egyértelműen Kelement támogatja. Kifogásokat emelt amiatt is, hogy a nagy esemény szervezői, a szavazás lebonyolításáért felelős kongresszusi biztos, Kovács Péter és csapata nem pártatlan. Tárgyalt Tőkés Lászlóval is, nyitást ígért a szövetségen kívüli szervezetek felé, új stratégiát, amely biztosíthatja a magyarság parlamenti jelenlétét. A megyei találkozókon felvázolt programjának sok kedvelt eleme volt, többnyire rokonszenvvel viszonyultak hozzá a küldöttek, a szavazás mégis, legyen bár titkos, majd minden esetben Kelemen főlényes győzelmét hozta. Olosz Gergely indulásának viharos bejelentése után szinte eltűnt. Nem vett részt a számára sikert nem ígérő megyei küldöttgyűléseken, nem járta az erdélyi településeket, de találkozott Orbán Viktorral, s nem késlekedett ezt díszes fotóval igazolni, és ő is tárgyalt Tőkés Lászlóval. Elsősorban a látványos imázsépítéssel foglalkozott, igaz, közben kipenderítették a frakcióvezetői székből, majd még egy hír érkezett: az SZKT ülésén próbált nagy magyar távlatokat felvillantani államelnök-választáshoz illő beszédében. Oly kevéssé volt jelen, hogy a román média szinte nem is említi a jelöltek között. Kezdeti nyilatkozatai után alig hallatott programjáról, terveiről, de igyekezett fontos helyeken, fontos emberek társaságában mutatkozni, többet ült Budapesten, mint Bukarestben, s a Duna tévé vitaműsoránál sem felelt meg neki a kolozsvári stúdió, hatásosabbnak találta, ha a magyar fővárosból fogalmazza meg üzenetét. Sokak által hangoztatott esélytelenségének kicsit ellentmondani látszik, hogy Markó Béla fontosnak tartotta ironikus sajtóközleményben helyretenni a kettejük találkozójáról kiadott Olosz-nyilatkozatot. Van, aki erényeként, mások hibaként említik, hogy a magyarországi kormányoldal félhivatalos szócsövévé vált, ha ő jutna az elnöki székbe, teljes mértékben a Fidesz–KDNP alárendeltjévé tenné az RMDSZ-t. Legyen változás, de ne változzék semmi Az eljövendő elnök személyénél is fontosabb azonban, hoz-e, s ha igen, milyen változást az RMDSZ-ben, a szövetség politikájában. Kelemen Hunor egyértelműen a markói örökséget viszi tovább, s félő, nehezen tudja belopni saját egyéniségét, elképzeléseit, hisz két erős személyiség szorításában kell majd kormányoznia. Markó Béla nem kíván visszavonulni, a számára kitalált tisztségek jelzik, befolyása jelentős marad, s ott lesz a háttéralkuknak köszönhető politikai alelnök, Borbély László. Olosz egészen más politikát ígér, Vissza a magyarokhoz jelszóval népszerűsíti elképzeléseit, konkrétumot azonban keveset árult el, magyarországi kapcsolatai ismertek, bukaresti román politikai és üzleti összeköttetései rendkívül rossz hírűek. Ecksteinről tudni lehet, élesen, szókimondóan fogalmazott mindig, amikor a demokratikus elveket látta sérülni, következetesen kiállt az RMDSZ sokszínűsége mellett, s pont ezek miatt nehezen hihető az oly sokszor hangoztatott vád: Băsescu embere, átjátszaná a szövetséget a demokrata-liberálisoknak. A szombati elnökválasztáson 555 küldött dönt az elkövetkező RMDSZ-elnök személyéről, ezek többsége azonban éppen a jelenlegi vezetőség elkötelezettje, Markóéknak köszönheti jól fizetett állását, vezető funkcióját. Egy bejáratott rendszer részei, ahol tudják, hogyan, milyen áron juthatnak előbbre, nem akarnak radikális változást, csak éppen annyit, amennyi megmaradásukat szavatolja. Az elégedetlenek már jó ideje külön utakon, más pártokban, szövetségekben igyekeznek érvényesíteni elképzelésüket. Mindennek tükrében már egyáltalán nem talányos, ki lesz az RMDSZ következő elnöke. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. február 25.Interjú Markó Bélával, az RMDSZ leköszönő elnökévelMegnyugtatok mindenkit: háttérből nem lehet irányítani egy szervezetet – jelentette ki a Krónikának adott interjúban az RMDSZ éléről 18 év után visszavonuló Markó Béla. Az 59 éves politikus lehetségesnek tartja az erdélyi magyar összefogást, de ezt nem könnyíti meg a Tőkés-féle pártalapítás. A leköszönő szövetségi elnök szerint az RMDSZ-nek minden magyar kormánnyal beszélő viszonyban kell lennie. Kelemen Hunort azért tartja a legalkalmasabbnak a szövetség vezetésére, mert képesnek látja arra, hogy valamiféle egyensúlyt megtartson az RMDSZ-ben. RMDSZ-en belül és kívül egyaránt sokakat meglepett, amikor decemberben bejelentette: nem indul újabb mandátumért. Elérkezett arra a bizonyos csúcsra, ahol általában ajánlatos abbahagyni? – Úgy ítéltem meg, ebben a pillanatban én dönthetem el, hogy folytatom-e, és nem mások. Az RMDSZ-en belüli véleményeket ismerve, konzultálva is sokakkal, túlnyomórészt arra biztattak, hogy folytassam, mindenki stabilitást, folytonosságot, átláthatóságot szeretett volna. Még azok közül is, akik nem értenek egyet velem. Másrészt 18 év, egy ilyen hosszú időszak óhatatlanul kopáshoz vezet. Ez nem jelenti, hogy ne lennék képes jól csinálni, ne lenne még energiám a folytatáshoz, de tudatában vagyok annak, hogy kialakítottam egy stílust, politikai alapállást, kiszámítható vagyok, ami persze jó is, más szempontból rossz. Hozzám képest egy új elnök sokkal könnyebben újíthat, változtathat azon, amin kell. Tagadhatatlan, hogy nem kívánom az RMDSZ irányvonalának alapvető változását, hiszen van egy szabott meder, politikai eszközrendszer, amely mellett többször letettem a voksomat, ilyen szempontból folytonosságot szeretnék. Viszont meglehet, mások ugyanezt jobban tudnák már csinálni, új szemlélettel korrigálhatnának azon, ami nem jó. Különben RMDSZ-elnöknek lenni elsősorban felelősség, olyan feladat, ami napi 24 órát jelent. Az elnökválasztási kampányban egyesek úgy viszonyulnak hozzá, mintha valamiféle jutalom, kitüntetés lenne. Holott aki ezt vállalja, az nehéz, időnként emberpróbáló, nyomasztó felelősséget vállal, olyan kihívásokat, amelyeket most még nem is ismer. Nem fogok visszavonulni a közélettől, de sokkal nagyobb arányban és energiával szeretnék eredeti hivatásomnak, az irodalomnak élni. – Az olyan dicséretek sem győzték meg, miszerint ön az ezredforduló legnagyobb magyar államférfija, a Kárpát-medence egyik legsikeresebb magyar politikusa? – Elégtétellel veszem, ha valakik értékelik a munkámat, de soha nem követeltem ki magamnak az ilyen jelzőket, nem is ezekért a minősítésekért, címkékért dolgoztam. Nem mintha nem lennék ambiciózus ember, csakhogy én nem általában a történelembe, hanem az irodalomtörténetbe szerettem volna bekerülni. Ez ugyanis megóvja az embert a túlzásoktól. Nagyon fontos, hogy a politikusnak legyen a háta mögött egy másik életre, másik hivatásra való lehetőség. Idegenkedem a hivatásos politikustól, akinek nincsen más hátországa. Általában ez vezet oda, hogy valaki foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, a székéhez. – Gondolom, az nem esett jól, hogy Tőkés László metaforikusan Hoszni Mubarakhoz hasonlította. Hozzászokott a bírálatokhoz? – Tőkés László kritikáihoz hozzászoktam, erre volt bőven időm. Nem lép ki az általa használt fogalomtárból, hogy időnként az aktuális világpolitikától függően színesíti a példatárát, elég nagy tehetséggel próbál bántani engem is. Nem az ilyen színes, általam tréfaként elkönyvelt metaforák zavarnak, hanem általában a rágalmak, a mocskolódó stílus – most nem Tőkésre utalok, bár sajnos nála is előfordul. Időnként elkövetem azt a hibát, hogy különböző disputafórumokat végigpötyögtetek az interneten, és látom, mivel találkozhat az ember. Az embernek legjobban az igazság szokott fájni, és mivel nem hiszem, hogy mindent jól tettem volna eddig, biztosan voltak hibáim, mulasztásaim, az szokott fájni, amikor valaki ilyesmire rátapint. A rágalom, az igaztalanság, a szennyes jelzők rendkívül fel szoktak dühíteni. A bírálóknak minden helyzetben ajánlom, hogy ragaszkodjanak az igazsághoz, mert ha az ember egy jogos kritikában igaztalan állítással találkozik, rögtön felmenti önmagát. – Hagy hátra olyan döntést, amelyet utólag megbánt? Sajnálja-e, hogy 2003-ban Tőkéstől megvonták a tiszteletbeli elnöki posztot, majd a 2009-es EP-választáson összefogtak vele? – Hogy szövetkeztünk, jó döntésnek tartom, mindenképpen pozitív hatása volt. Persze utána tél-túl az RMDSZ-en belül is voltak hangok, miszerint nélküle is bejutottunk volna az EP-be, de ezt nem bizonyította be senki. De ennek más jelentősége is volt: ha én azt vallom, hogy az erdélyi magyarságnak egységesen kell fellépnie, akkor el kell fogadnom, hogy mindent meg kell tenni, hogy a más véleményűeket valamiképpen egy ernyő alá leljük. Tőkésnek a tiszteletbeli elnökségtől való megfosztását – ami tulajdonképpen a tisztség megszüntetését jelentette – nem mi döntöttük el, hanem ő, hiszen módszeresen a szakítás felé vitte a dolgokat: bírósági feljelentést tett az RMDSZ ellen, ellenrendezvényt szervezett a kongresszussal egy időben a Láncos templomban. Ha nincs az ellenrendezvény, nem biztos, hogy eljutunk a döntésig, mindvégig haboztam, és az utolsó pillanatban összegyűjtöttem a vezetőségi tagokat, végigkérdezve, hogyan látják a helyzetet. Nem azzal az elhatározással mentem Szatmárra, hogy ezt megtegyük, de az ellenrendezvény miatt nem lehetett visszalépni. A kormányzati szerepvállalásról szólóak voltak a nagy döntések, hogy ezen belül milyen törvényeknek adunk prioritást, de nem gondolom, hogy itt voltak nagy tévedések. Ez a korszak elsősorban az anyanyelvhasználatért, a nyelvi, egyéni jogokért folytatott küzdelemé volt, ami lassan-lassan le is zárul. Hogy nem vállaltam újabb mandátumot, az is benne van, érzek egy korszakhatárt: a nyelvi, anyanyelvi oktatási jogok kerete megvan, a következő időszak a kollektív jogokért folytatott küzdelemé kell, hogy legyen. – Milyen leltárt készül átadni utódjának? Mekkora személyes felelősséget érez abban, hogy mandátuma alatt megfeleződött az RMDSZ-re leadott szavazatok száma? – Legyünk őszinték: így számolni erős demagógia. Ha valaki végigköveti a választásokat, látja, hogy csak a rendkívül alacsony román részvétel mellett tartott európai parlamenti megmérettetéseken ugrott meg a magyar részvételi arány, ami más esetben 1990-től ugyanolyan volt, mint a többségieké. Amikor 1990-ben milliós tömeget mutatott fel a magyarság, a románok hasonlóképpen. A kérdés inkább úgy tehető fel: mi az oka, hogy mi nem tudjuk jobban megmozdítani a magyar választókat. Ennél sokkal fontosabb, komplexebb kérdés, hogy demográfiailag hogyan állunk, miért fogyatkoztunk a diktatúrából kikerülvén, ezen belül milyen arányú a kivándoroltak száma, a születési arányszám csökkenése. Ebben már mindannyiunknak van felelőssége. – Egyik legnagyobb vívmányának szokta nevezni a magyarság egységének megtartását. Ennek nem mond ellent, hogy már a harmadik erdélyi magyar párt van megalakulóban? – Noha mára elfelejtettük, 1990-ben onnan indultunk, hogy több párt létezett, mindig létezett az RMDSZ-szel szemben induló alakulat. Jelentős szavazatszámot nem szereztek, de Marosvásárhelyen például kimutatható volt, hogy jelöltjük néhány száz szavazatával megfosztotta a várost a magyar polgármestertől. Nagyobb támogatottságra tett szert a Magyar Polgári Párt az önkormányzati választásokon, viszont ott is kimutatható, hogy csupán a voksok tizenöt százalékát szerezte meg az RMDSZ-szel szemben. A most létrejövő párt elsősorban az MPP szavazataira számíthat, tehát elvben most is odasorolható az RMDSZ mögé az a 85 százalék, ami csökkenhet vagy nőhet, attól függően, hogy a szövetség miként politizál a következő időszakban, és 2012-ben milyen üzenettel veszünk részt a választásokon. Viszont a számok azt mutatják, hogy ha erősen megosztottak leszünk, akkor nem fog bejutni senki a parlamentbe. Az RMDSZ-nek hoznia kellene a teljes támogatottságot, ez lehet a cél, de 85-90 százalék körül kellene mozognia, másképp nem tud bejutni. – Bár Kelemen Hunor szeretné lebeszélni Tőkés Lászlót az új párt megalapításáról, ennek kevés a realitása. Márpedig ez esetben elkerülhetetlennek tűnik az együttműködés. Milyen módozatait látja ennek? – Elég sokat dolgoztam annak idején, hogy létrejöjjön az a bizonyos magyar összefogás. Nem volt törvényszerű, hogy ilyen nehezen jött létre, de az sem, hogy egyáltalán létrejött. Sok szubjektív tényezőn is múlott: hogy én vagy Tőkés László hogyan viszonyul a megegyezés gondolatához. Az RMDSZ felajánlotta az első helyet a listán a támogatottságban kisebb partnernek, nagyon nagy, de helyes kompromisszumot kötöttünk. Tehát ez lehetséges, viszont a pártalapítás ezt nem könnyíti meg. Az RMDSZ akkor is próbálta volna valamiképpen felszámolni a magányát, ha nem kell másik párttal tárgyalnia. Eléggé gyermetegnek látom azt az okfejtést, hogy azért akarnak pártot létrehozni, hogy ennek pozíciójából jobban lehet tárgyalni, jobban lehet szorongatni az RMDSZ-t. Holott az RMDSZ-t eddig is szorongathatták, meg kell nézni a 2009-es EP-listát. Másrészt nem tudom, hogyan fogják tudni átlépni a párt létrehozása kapcsán felmerülő identitáskérdéseket, ha egyáltalán eljutunk a megegyezés gondolatához. Romániában olyan kemények a feltételek, hogy egy koalíció nem tud bejutni a parlamentbe. Kíváncsi vagyok: létrehoznak egy pártot, s utána lemondanak a párt identitásáról? Morálisan is furcsának tartom azért pártot létrehozni, hogy élesebb kést tarthassunk az RMDSZ oldalába. Ez azért is veszélyes, mert könnyen saját magukat belehajthatják abba, hogy utána már nem lehet megegyezni. Másrészt eleve nem terveznék megegyezést vagy szövetséget másokkal, az RMDSZ jelenleg elég erősnek látszik, önkormányzataink jól mennek. Ugyanakkor Tőkés László nem vesz észre valamit: minket állandóan pártpolitikával vádol, és ahelyett hogy megpróbálna meggyőzni bennünket, ez ne így legyen, ő maga pártot hoz létre. Mivel lesz jobb azoknál, akiket vádol, hol az alternatíva? – Sokak szerint fölösleges színjáték az elnökválasztás előtti kampány, hiszen három jelölt van ugyan, de ezek közül az egyik mellett ön hivatalosan is kiállt, és az egész apparátus, de maga az elnökválasztó kongresszus megszervezésével megbízott ügyvezető alelnök is neki kampányol. Nem lett volna egyszerűbb kijelenteni, hogy márpedig Kelemen Hunor lesz a következő elnök? – A támogatottság általában ilyesmiből áll össze: a területi szervezetek, a tagság, véleményformáló emberek, az RMDSZ befolyásos politikusai támogatnak valakit. Az enyém is épp olyan természetesnek számít, mint bárki másé. Végül is mi választunk elnököt, ki-ki miért ne mondaná el a véleményét? Paradoxnak éreztem, hogy Markó ne mondjon véleményt. A kongresszusi biztosnak is a szervezésben kell semlegesnek lennie, olyan értelemben, hogy ne szervezzen az egyik elnökjelölt ablaka alá zenekart egész éjszakára. Milyen okból ne mondanám el a véleményemet vagy ne próbálnék befolyással lenni, ha befolyásolni tudom, kit választanak elnöknek? Kampányolni nem álltam be, nem tartottam volna helyesnek. – És miért Kelemen, és nem Eckstein-Kovács Péter vagy Olosz Gergely? – Kinek-kinek megvannak az erényei és hibái. Kelemen Hunort azért tartom a legalkalmasabbnak, mert képesnek látom arra, hogy valamiféle egyensúlyt megtartson az RMDSZ-ben. Ő nem vehemens pártpolitikus, hanem olyan, akiben van empátia megérteni, meghallgatni a másik véleményt, megpróbálni kompromisszumot kialakítani. Az RMDSZ egysége, léte sokban múlik azon, hogy tud-e az ember pártatlan lenni. Teljesen elfogulatlanok nem tudunk lenni, de ő törekszik erre. Nyilván ez számára is nagy próbatétel lesz, és a puding próbája az evés. – Az összes jelölt a magyar kormánnyal, illetve kormánypárttal való kibékülés fontosságát hangsúlyozta. Szövetségen belül is felróják önnek, hogy egyenlő távolságot tartott fenn a jobb- és a baloldallal, a tavaly megbukott MSZP–SZDSZ-hez fűződő viszony miatt az RMDSZ-re – annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja – rásült a balliberális párt bélyege. Ön szerint mindezek mellett hogyan lehet rendezni a Fidesz és az RMDSZ viszonyát? – Az én bűnöm ennél is nagyobb: mindig az egyenlő közelségről beszéltem. Akkor is egyenlő közelségre törekedtem az ellenzékkel, amikor az elmúlt nyolc évben szocialista–liberális kormány vezette Magyarországot. A mindenkori magyar kormánnyal – legalábbis eddig – napi munkakapcsolatban voltunk, hiszen ezen az együttműködésen sok minden múlik. Az erdélyi magyarságnak szüksége van támogatásra a kultúra, a szellemi élet, az oktatás terén, ezt a támogatáspolitikát meg kell próbálni befolyásolni, alakítani, meg kell szerezni Magyarország politikai támogatását. Nem is tudom, hogy képzeli valaki, hogy nekünk az elmúlt nyolc évben nem kellett volna beszélő viszonyban lennünk a magyar kormánnyal. Ez úgy butaság, ahogy van. Ez nem azon múlik, hogy ki kit szeret, kinek a véleményével ért egyet. Hogy az ellenzékben lévők nem szeretik ezt, mert olyanok a politikai szembenállások Magyarországon, hogy az ellenségem ellensége a barátom, elég baj, de mi nem igazodhatunk pártlogikához ezekben a kapcsolatokban. Ennek következtében hol jobb, hol rosszabb volt a viszonyom ellenzéki vagy kormánypártokkal, de némi sértettség mindenkiben volt. Csak én tudom, hogy a kettős állampolgárságról szóló 2004-es szavazás után milyen vitákkal próbáltuk helyrekalapálni, egyáltalán folytatni az együttműködést az akkori magyar kormánnyal. De nem jajgattam nyilvánosan azzal, hogy valaki éppen haragszik ránk. – Sokan fel is kapták a fejüket azon, hogy nem igényli az állampolgárságot. – Ne haragudjon, mi időnként egészen földön és valóságon kívüliek tudunk lenni. Visszakérdezhetnék: ez a román kormányfő-helyettesi pozíciómat mennyiben erősítené, és mennyiben lenne hasznára az erdélyi magyarságnak. Milyen indokkal kellene nekem kormányfőhelyettesként magyar állampolgárságot kérni? Ezt ki-ki kérheti, de nem lenne jó morális pressziót kialakítani e körül. Nagyon jól tudtam, hogy erre sokan felhördülnek, de ha eredményesen akarunk politizálni, akkor ezeket a dolgokat ki kell mondani. – Traian Băsescu államfő független kormányfőben látja a kabinet és ezzel a nagyobbik kormánypárt megmentésének lehetőségét. Menynyiben lehet hitelesebb és alkalmasabb egy párton kívüli miniszterelnök? – Én megmondtam, hogy az RMDSZ kongreszszusáig nem vagyunk hajlandók foglalkozni a kérdéssel. A magam szempontjából kicsit ízléstelennek is tartanám, ha mandátumom utolsó egy-két hetében ilyen éles döntésekbe belemennék, ezt az RMDSZ új vezetőségének kell meghoznia. Nem ez az a pillanat, amikor cserélni kell. Lehet, hogy erre sor fog kerülni, mert eléggé elhasználódott a kormány, a népszerűsége lezuhant, amit általában a miniszterelnök személyéhez szoktak kötni, tehát sok ráció van a cserében való gondolkodásnak, de nem érzem, hogy most érkezett el a pillanat. Ha ők egyoldalúan ilyen határozott álláspontra jutnak, akkor persze megbeszéljük. Nem értek egyet a szakértői miniszterelnök gondolatával, szerintem az nem bírná ki a következő időszakot, mert a kormány legnagyobb feladata, hogy egy ütemre próbáljon mozdulni a parlamenti többséggel, amin ő nem segítene. De ők is azért szabtak haladékot a kongresszus utánra, mert patthelyzetbe kerültek. – Előrebocsátotta, hogy az elnöki tisztségből való leköszönését követően sem kíván visszavonulni a politikából. Ezt elősegíti az az alapszabály-módosítás is, amely a két mandátumot végigvitt elnök számára befutó helyet biztosít a parlamenti választásokon. Milyen szerepet vállal majd az RMDSZ-ben ezután? – Operatív vezetői tisztséget nem vállalok, de a szenátori mandátumot végigviszem. Jelen pillanatban egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy 2012-ben akarok-e újabb parlamenti mandátumot. Jó, ha a körzetválasztás benne van az alapszabályban, de nem azért, mintha ezt kiköveteltem volna. Kormányfőhelyettesként addig maradok, amíg ez a mandátum lejár, illetve a kongresszus után meg kell beszélni az új vezetőséggel, hogy ebben a képletben megyünk-e tovább, vagy nem. Jónak tartom azt is, hogy a volt elnök helyet kap az állandó tanácsban, szívesen veszek részt ilyen testületi üléseken, nem akarok hátat fordítani az elkövetkező vezetésnek. De azok, akik naivan azt hiszik, hogy nem az vezeti majd az RMDSZ-t, aki elnök lesz, nagyot tévednek. Az utódomnak nem az lesz a dolga, hogy engem minden percben megkérdezzen, mit csináljon. Akik ebben reménykednek, azokat szeretném kiábrándítani, hogy háttérből nem lehet irányítani egy szervezetet, akik pedig ettől félnek, azokat szeretném megnyugtatni. Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár 2011. február 25.Sorsdöntő kongresszusra készül az RMDSZ NagyváradonSorsdöntő lehet az RMDSZ 10., váradi kongresszusa: tizenkét év után először fordul elő, hogy több jelölt pályázza meg a szervezet vezetői tisztségét, az elnökválasztás nyertese a szövetséget 18 évig irányító Markó Bélától veszi át a stafétabotot. A fórumon – melynek keretében a szövetség alapszabályának módosítása is terítékre kerül – az 555 küldöttön kívül a parlamenti pártok vezetői is részt vesznek. A szombaton és vasárnap a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában zajló 10. RMDSZ-kongresszuson az 555 küldött három jelölt közül választhat. A papírforma szerint a legnagyobb eséllyel a területi szervezetek zöme és a leköszönő elnök által támogatott Kelemen Hunor művelődési miniszter, a szövetség korábbi ügyvezető elnöke indul. A tisztségre ugyanakkor a kolozsvári Eckstein-Kovács Péter, az államelnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa és a háromszéki Olosz Gergely parlamenti képviselő pályázik még. Huszonegy éves története során az érdekvédelmi szövetséget mindössze két elnök vezette. Az RMDSZ legfőbb vezetőtestületének első tanácskozása alkalmával – mely szintén Nagyváradon, 1990 áprilisában zajlott – Domokos Géza író, műfordító nyerte az elnökválasztást a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége támogatásával induló Szőcs Géza költő ellenében. Három évvel később, a Brassóban megszervezett RMDSZ-kongresszus alkalmával Domokos Géza önként visszalépett, Markó Béla pedig fölényes győzelmet aratott egyetlen kihívójával, Mina Lászlóval, a Brassó megyei szervezet elnökével szemben. Újabb elnökválasztásra 1995 májusában Kolozsváron került sor, Markó kihívói – Borbély Imre elnökségi tag és Kónya-Hamar Sándor kolozsvári parlamenti képviselő – azonban alulmaradtak. Két évvel később Marosvásárhelyen a tisztújítás nem szerepelt a napirenden, az 1999-es, csíkszeredai fórumon pedig az RMDSZ belső ellenzéke által támogatott Kincses Előd ügyvéd csupán a voksok egyharmadát tudta összegyűjteni Markó Bélával szemben. A 2003-as szatmárnémeti kongresszuson – mely főként azért emlékezetes, mert ekkor fosztották meg tiszteletbeli elnöki tisztségétől Tőkés Lászlót – nem volt kihívója Markó Bélának, s mint ismert, egyedüli jelöltként kapott újabb négyéves megbízatást a 2005-ös aradi ülésen is. A legutóbbi RMDSZ-kongresszust 2009-ben Kolozsváron tartották. Zsúfolt kongresszusi program A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) február 12-én Marosvásárhelyen lezajlott ülésén született döntések értelmében a kongresszus napirendjén az RMDSZ alapszabályának 127 cikkelye közül 87 paragrafus módosítása is szerepel. A szombaton várható elnökválasztási szavazás lebonyolításáról szóló határozat értelmében a kongresszuson a szavazás zárt fülkében történik, kizárva annak lehetőségét, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse, és bárkinek be lehessen mutatni. Tiltja a határozat a megfigyelők és más személyek, illetve képrögzítő készülékek jelenlététa szavazófülkében, illetve a fülke és a szavazóurna környékén. A határozat harmadik pontja kimondja, hogy a megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságban kötelező módon a három elnökjelölt legalább egy-egy képviselője is jelen van. Fellendül a váradi turizmus A Körös-parti város öt nagy hoteljében biztosan telt ház lesz a hétvégén, itt szállnak meg a kongresszusi küldöttek, valamint a meghívottak (közel százan), míg az eseményre akkreditált 250 sajtós további négy-öt kisebb panzióban kap helyet, tudtuk meg Szabó József kongresszusi biztostól. A jeles meghívottak között biztosan ott lesz Emil Boc miniszterelnök, Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve Daniel Constantin, a Konzervatív Párt elnöke is. A kongresszust négy tévécsatorna közvetíti élőben. A hatalmas rendezvény lebonyolításában a szövetség kolozsvári központjából mintegy hatvanan segédkeznek, Nagyváradról és Bihar megyéből pedig mintegy kétszáz önkéntes vesz részt a szervezésben – ide nemcsak a kongresszuson sürgő-forgó fiatalok tartoznak, hanem például a biztonsági őrök, a virágdekorációk készítői, a parkolóőrök, illetve a parkolók jelzéseit felfestő munkások is. A váradi szervezők között tíz olyan önkéntes is dolgozik, akik már az első, szintén a bihari megyeszékhelyen tartott RMDSZ-kongresszus lebonyolításában is részt vettek, tudtuk meg Szabó Józseftől. Nem kis feladat a vendégek étkeztetése sem: a legtöbben a hotelekben fognak reggelizni és vacsorázni, az ebédet pedig a helyszínen kapják: szombaton egy szendvicset ehetnek, vasárnap pedig svédasztalt terítenek nekik. A kongresszusi biztos megjegyezte: fontos például arra is odafigyelni, hogy a szendvicsben ne legyen sok mustár vagy ketchup, mert azzal a küldöttek lecsöpögtethetik magukat. Lényeges az időjárás is, ezért a szervezők folyamatos kapcsolatban vannak a meteorológiai szolgálattal, hiszen a hóesés megnehezíti a küldöttek Váradra vezető utazását. Nem tiltakozhatnak a szakszervezetisek Csütörtökön kiderült, a nagyváradi városi önkormányzat nem engedélyezte azt a tüntetést, amelyet a szakszervezetek terveztek szombatra, az RMDSZ kongresszusának helyszínéül szolgáló szakszervezeti művelődési ház előtti térre. „A törvényes előírások értelmében nem lehet ugyanazon a helyszínen, ugyanabban az időben két rendezvényt tartani, attól függetlenül, hogy milyen jellegű rendezvényekről van szó” – magyarázta a szakszervezetek kérelmét elutasító döntést Ionel Vila, a nagyváradi városi önkormányzat jegyzője. A szakszervezetek azért akarnak tiltakozni, mert a kormány felelősségvállalással, parlamenti vita nélkül kívánja elfogadtatni a munkatörvénykönyvet. Kelemen Hunor kulturális miniszter, szövetségi elnökjelölt kérte a nagyváradi polgármestert, ne engedélyezze a megmozdulást, mivel az RMDSZ-kongresszusnak „semmi köze a szakszervezetek kéréseihez”. Időközben a Frăţia szakszervezeti tömb Maros megyei vezetősége bejelentette: nem kívánnak elállni szándékuktól, és küldöttségük tiltakozni fog a rendezvény helyszínén. „Abszurdum, hogy az önkormányzattól kell engedélyt kérnünk, hogy elmenjünk a Szakszervezetek Művelődési Házába” – nyilatkozta csütörtökön Călin Orlando Cociş, a Frăţia marosvásárhelyi képviselője. Eckstein: nemcsak az elnökválasztás a tét A hétvégi kongresszuson az új elnök megválasztásán kívül a vezetőtestületnek arról is döntenie kell, hogy a szervezet hogyan, milyen programmal készül fel a 2012-es parlamenti választásokra – jelentette ki csütörtökön Eckstein-Kovács Péter elnökjelölt. A politikus szerint az is eldől Nagyváradon, hogy marad-e a két magyar párt Erdélyben, vagy létrejön a harmadik is. „Nem az a jelölt tudja a tagság által elvárt változást meghozni, akit ugyanazok fognak vezetni, akik eddig is vezették a szövetséget, a volt elnök és a politikai alelnök. A változást csakis egy független, egyedül dönteni képes jelölt hozhatja el, aki tud tárgyalni az erdélyi magyar szervezetekkel, aki nem kívánja sem a bukaresti, sem a budapesti pártokhoz kötni az RMDSZ szekerét” – fogalmazott Eckstein. Az elnökjelölt ugyanakkor cáfolta Szász Jenő korábbi nyilatkozatát, leszögezte: nem kíván visszalépni Olosz Gergely javára. Abszurd volna, ha visszalépnék azzal a támogatottsággal, amivel rendelkezem. Győzni megyek Nagyváradra” – mondta az elnökjelölt. Létrejöhetnek a regionális szervezetek Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi és Tamás Sándor, Kovászna megyei elnöke a Székelyföld hangsúlyosabb megjelenítését szorgalmazzák az RMDSZ-en belül. A két háromszéki politikus közölte: részt vettek a szabályzat és programmódosító bizottság munkálataiban, a plénum elé kerülő tervezetbe két javaslatuk került be. A jelenleg működő Országos Önkormányzati Tanács helyett három regionális –székelyföldi, dél-erdélyi és partiumi – tanács létrehozását szorgalmazzák, ezek vezetői alkotnák az országos tanácsot, mondta Tamás Sándor. A politikus szerint az országos tanács nem működik, mert túlméretezett. A székelyföldi RMDSZ létrehozására az a szabályzatmódosítás teremt lehetőséget, miszerint két vagy több megyei szervezet regionális szervezetet hozhat létre. A székelyföldi szervezet biztosan megalakul, de több ilyen regionális szervezet is működhetne, ha mások is támogatják a kezdeményezést, fejtette ki Antal Árpád. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár 2011. február 25.Az RMDSZ „kétes pénzügyeiről” beszél az EMNT„Sokáig reménykedtünk, hogy mégsem Nagyvárad lesz a helyszíne a tizedik RMDSZ-kongresszusnak, hiszen a szövetség Bihar megyei szervezete az utóbbi években Kárpát-medence-szerte hírhedtté vált botrányaival és kétes pénzügyeivel” – közölték csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatójukon az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagjai. Török Sándor megyei elnök felvázolta az általuk kifogásolt ügyletek krónikáját, különös tekintettel az Ady Endre Kulturális Központra, amelyet 320 millió forintból épített az RMDSZ a nagyváradi strand mellett. „A baj csak az, hogy a pénzt eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte az első Orbán-kormány, arra, hogy Ady szülőfalujában, Érmindszenten épülhessen fel egy olyan központ, ahol az évente megszervezett Ady-zarándoklatokat megtarthatják, illetve egy termálhotel, ahol a jeles vendégeknek szállást biztosíthatnak” – idézte fel Török. A mindszenti létesítmény alapkövét elhelyezték, ám az időközben kormányra lépő MSZP átirányította a pénzt, így épülhetett fel a váradi központ, melynek szomszédságában évek óta befejezetlenül áll a projekt keretében tervezett termálhotel, tette hozzá. Az eredetileg kulturális központnak épített létesítményben egyébként kulturális rendezvényből tartanak a legkevesebbet: többek között a Bihar megyei RMDSZ különböző rendezvényeinek ad otthont, de lakodalmakat, keresztelő utáni partikat vagy éppen „megamulatósokat” tartanak itt. Bihari RMDSZ-paktum az „ellenséggel” Szövetségre lépett csütörtökön a Bihar megyei RMDSZ az ellenzéki pártok – a szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatívok – alkotta Szociálliberális Unióval (USL). A bihari RMDSZ egyébként az országos RMDSZ–PDL-paktumtól eltérően korábban is a nemzeti liberálisokkal lépett szövetségre mind megyei, mind helyi szinten. Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke a csütörtöki eseményt követően úgy nyilatkozott, egyebek mellett azért is döntöttek az együttműködés mellett, mivel „a kormány nem képviseli megfelelően a megyét”. Kiss leszögezte, az RMDSZ helyi szervezetei autonómiát élveznek, s az országostól eltérő koalíciókat is megköthetnek. A megyei tanács alelnökeként azt rótta fel a központi RMDSZ-nek, hogy ahányszor kormánypénzekre próbálnak pályázni, mindig egy hölggyel kell tárgyalniuk – itt Elena Udrea fejlesztési miniszterre utalt. „Talán ezentúl nem egy hölggyel kellene tárgyalnunk, hogy Bihar megyébe is jöjjenek pénzek” – hangsúlyozta a központi vezetéssel egyébként már korábban is szembeforduló RMDSZ-es politikus. Hozzátette: nem hiszi, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök felszólítaná őket, hogy mondjanak le erről az együttműködésről. „Talán mi győzzük meg a többieket, hogy térjenek át a mi utunkra” – fogalmazott Kiss. Egyébként a hétvégén az RMDSZ kongresszusával párhuzamosan zajlik az Ady-központban a Szociálliberális Unió Bihar megyei helyi és megyei önkormányzati politikusainak találkozója. Az USL célja a PDL– RMDSZ-kormány megdöntése. Megakadályozott ünneplés? Miután a helyi RMDSZ 15 és 20 óra között valamennyi olyan helyszínt lefoglalta, ahol Nagyváradon március 15-i megemlékezéseket szoktak tartani, az EMNT csak délután egy és fél három között szervezheti meg ünnepségeit – számolt be csütörtökön Orbán Mihály, az EMNT partiumi régióelnöke. A politikus azt kifogásolja, hogy az RMDSZ által szervezett megemlékezéseken egyik helyszínről a másikra vándorol a tömeg, így lehetetlen, hogy öt órán át mindenütt foglalt. Mint mesélték, megpróbálták előre a jövő évre lefoglalni az időpontokat, de állítólag nem lehet: csakis a folyó évre szabad engedélyt kérni. Azt azonban megtudták, hogy az RMDSZ már októberben lefoglalta az idei időpontot, bár értesüléseik szerint idén januárban lépett életbe a szigorítás, amely szerint tilos egy évre előre szervezni. Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 25.Hetven éves lenne Baász ImreBaász Imre emlékére szervez éves rendezvénysorozatot az Árkosi Művelődési Központ és Baász Pálma, a képzőművész özvegye. Kopacz Attila, a központ igazgatója elmondta, Baász Imre 70 éve született, 35 éve költözött Háromszékre és 20 évvel ezelőtt halt meg, a kerek évfordulókat idén több eseménnyel teszik emlékezetessé. Szombaton 17 órától az Árkosi Művelődési Központ Istálló Galériájában Baász rajzaiból és vázlataiból nyílik kiállítás. Több száz alkotás közül 55 reprezentatív darabot mutatnak be az érdeklődőknek. Tavasszal jelentetik meg a kétkötetes Baász Imre-emlékalbumot, az első rész egy képzőművészeti album lesz, az életmű keresztmetszete. Kopacz Attila elmondta, a teljes életmű felkutatása hatalmas feladat, hiszen évtizedekkel ezelőtt a képzőművészek a megélhetésért mondhatni „cserekereskedelmet” folytattak, így a Baász-alkotások egész Európában szétszóródtak. A második kötet egy háromnyelvű dokumentum-összeállítás, amely rövid életrajzot és művészettörténeti tanulmányt tartalmaz. A kiadvány igazi csemegéje a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) Baász Szigeti Pálma által kikért nyomozati anyag feldolgozása lesz. Baász Imrét egy feljelentés alapján 1967-ben kezdték figyelni, az anyagot 1984-ben zárták le. A dokumentumkönyvbe bekerülnek a besúgók jelentései, amelyekben bírálták Baász viselkedését, életmódját, szemléletét, a megfigyelő tisztek fontosabb jelentései és a művész egy negyvenoldalas, magyarul megírt nyilatkozata, amelyben képzőművészeti programját, műveit magyarázza, elmondja, hogyan lett munkanélküli, hol és mit állított ki. A több mint 800 oldalas nyomozati anyag a képzőművészről és a korról is döbbenetes képet nyújt, fogalmazta meg Kopacz Attila. A tervek szerint az emlékalbumot Bukarestben, Kolozsváron, Budapesten és Helsinkiben is bemutatják. A nyár folyamán Baász Imre dokumentációs kiállításra kerül sor, majd az év végén az Árkosi Művelődési Központban Baász Imre-rézkarcműhelyt szerveznek, az egyhetes alkotóműhelyben a képzőművész grafikus barátai dolgoznak és emlékeznek a művészre. Kopacz Attila elmondta, legmerészebb álmuk, hogy az idén bezárt cigarettagyár több mint százéves épületében egy Baász Imréről elnevezett művelődési központot hozzanak létre. Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 25.Ceausescu életrajza román dokumentumfilmenAndrei Ujica „Nicolae Ceausescu önéletrajza” című filmjét vetítették, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak Szőcs Gézának, a NEFMI kultúráért felelős államtitkárának, marosvásárhelyi születésű költőnek a részvételével a „Románia román szemmel” című sorozat keretében csütörtökön a budapesti Terror Háza Múzeumban. Budapesti Román Kulturális Intézettel közösen szervezett sorozat Ceasescuról szóló dokumentumfilmje többszörösen kitüntetett alkotás. 2010-ben készült, kizárólag a Román Nemzeti Filmarchívum és a Román Televízió archív felvételeiből állította össze a rendező végigvezetve a nézőt a Ceausescu házaspár 1989 decemberi hadbírósági tárgyalásáig. A film Titus Muntean kutatásai alapján készült, és olyan felvételeket is tartalmaz, amelyeket a cenzúra miatt soha nem vetítettek. Szőcs Géza a beszélgetésen kiemelte, hogy Ceausescu Übü király volt egy kafkai világban, ez a furcsa világ volt Románia. Ami pedig őt magát mint erdélyi költőt, írót, lapszerkesztőt illeti, a rendszer célja az volt, hogy folyamatosan lejárassák. Rámutatott, három nagy ellentmondás jellemezte a diktátort, először is rettegett, készült arra a pillanatra, amikor a nép ellene fordul. Ezért volt másfélmillió beszervezett ügynöke és erős cenzúra. Mégis fél óra alatt összeomlott a rendszere, ő és a felesége autóstoppal, menekült Bukarestből Ploiesti felé, de „elkapták” őket. A második paradoxon, hogy a kelet-európai diktátorok között ő kapta a „balfácán” szerepét, hadbíróság ítélte halálra, míg a többiek „ágyban, párnák között” végezték be életüket. A harmadik ellentmondás, hogy „tudtuk, láttuk, hogy a történelem legnagyobb gazemberéről van szó, mégis a vasfüggönyön túl, a józan ész és a jóízlés birodalmában a házaspárt kitüntető figyelemmel fogadták a nagyhatalmak vezetői, mint például Mao Ce-tung Pekingben, Carter amerikai elnök vagy II. Erzsébet angol királynő, egyetemek díszdoktorrá fogadták őket, s mindez mélyen demoralizálta a román értelmiséget” - fejtette ki Szőcs Géza. Andrei Ujica, a karlsruhei egyetem tanára, aki 1981-ben, 30 évesen emigrált Németországba kifejtette, hogy Ceausescu műveletlen ember volt, de hatalomvágya óriási, született tehetsége volt a külpolitikához és 1968 és 1978 között ő volt a sztár a nemzetközi porondon. „Pojáca volt, ravasz és érzéke volt a hatalom megtartásához” - jegyezte meg Szőcs Géza. Fölhozta a román és a kelet-európai művészek nagy adósságát, hogy megírják, filmre vigyék a súlyos igazságokat arról, hogy „mi történt velünk, mibe léptünk át a forradalmak és rendszerváltás után”. Krónika (Kolozsvár) 2011. február 25.Útközben – Zabola és Budapest közöttElső kötete, az Úrilányok Erdélyben című, önéletrajzi ihletésű lányregénye kapcsán sokat írtak mostanában a lapok Ugron Zsolnáról, aki az egyik legismertebb erdélyi arisztokrata család, az Ugronok leszármazottja. Tizenegy éves volt, amikor családjával Kolozsvárról Magyarországra települt át. Beszélgetés Ugron Zsolnával, az Úrilányok Erdélyben című könyv szerzőjével. Ugron Zsolna kötete borítójának belső oldalán írja: „Soha nem gondoltam, hogy valaha újra Erdélyben fogok élni... Televíziós újságíróként, nyüzsögve és taposva, zörögve a mókuskerékben, éjszakákat átmulatva éltem Budapestről világom. Erdély, és ami vele nekem jutott, jól elcsomagolva porosodott, amíg néhány évvel ezelőtt újra be nem tört az életembe, amikor hozzámentem távoli unokatestvéremhez, egy bengáli arisztokrata és egy erdélyi grófnő Ausztriában felnőtt fiához...” Zsolna – regénye tanúsága szerint – akkor került közelebbi kapcsolatba a Londonból Erdélybe áttelepült Gregorral, vagy ahogy ő mondja, Gergellyel, későbbi férjével, amikor erdélyi romos kastélyokról készített tévéfilmet. Gregor Roy Chowdhury-Mikessel két gyereket nevelnek Zabolán, az egykori Mikes-kastélyban. A „lányregényben” a szerelmi történet mögött felsejlik az egész erdélyi magyar arisztokrácia, a maga különleges ételeivel, szokásaival, szigorú etikettjével, nagyasszonyaival, furcsa alakjaival és felszámolásának a tragédiájával. Az Úrilányok Erdélyben erdélyi hódító útját is megkezdte azzal, hogy Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatták. A vásárhelyi könyvbemutató színes forgataga nyújtott keretet a szerzővel folytatott beszélgetéshez. – Számos cikket írtak a könyve kapcsán, így szinte az „ismerősömnek” érzem, pedig ma találkoztunk először. Arról azonban nem olvastam, honnan származik különös keresztneve, a Zsolna? – Jókai Mórnak Hargita című novellájában az Ugron családról szóló legenda olvasható. A történet a tatárjárás idején játszódik, a főhősnő Ugron Zolna, aki Ugron Ábrahámnak az unokája és Csala vezérnek a felesége, igazi székely amazon. Akit érdekel, járjon utána... Nagymamámnak három fia volt, nagyon szeretett volna egy lányt is, de nem született. Viszont én voltam az első lányunokája, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy én legyek a következő Ugron Zolna. Nem tudom hogyan, de a Zolnából valamiképpen Zsolna lett. Valószínűleg azért, mert létezik Zsolna nevű helység, és emiatt ez a változat ismerősebben hangzott a szüleim számára. – Korábban azt nyilatkozta: nem szeretne médiaarisztokratává válni. Ezt hogyan gondolta? – Főleg Nyugat-Európában akad példa arra, hogy valaki a családja révén próbál érvényesülni, karriert befutni. Úgy gondolom, ez nem helyes. Azt szeretném, ha engem elsősorban íróként ismernének, s azután foglalkoznának azzal, hogy miként hívnak, honnan származom. Persze ilyen szempontból egy kicsit faramuci a helyzet, hiszen a témaválasztásom azt támasztja alá, hogy a származásomat fontosnak tartom. De talán, ha írok még néhány könyvet, akkor nem ez lesz a legfontosabb. – Régóta írónak készült? – Jogi végzettségem van. Jogászként lettem tévéhíradós, külpolitikai és belpolitikai hírszerkesztő. Soha nem készültem írónak, a sors hozta így. Mint a könyvbemutatón is említettem, szakácskönyvet szerettem volna írni. Aztán valaki, akinek nagyon sokat adok a szakmai véleményére, de nem szeretném itt felfedni a kilétét, arra biztatott, hogy a receptek, anekdoták köré írjak egy keretet. Az Úrilányok után szeretnék fikciós regényeket írni, valami teljesen mással foglalkozni, s aztán majd pár év múlva megírnám a mostani regényemnek a folytatását. – Zabola és Budapest között „oszlik meg” az életük, itt is, ott is élnek. Mit szólnak a gyerekek ahhoz, hogy nem a nagyvárosban, hanem egy eldugott székely falu közelében, vadregényes környezetben élnek? – A gyerekek valójában nem laktak még Budapesten, inkább útközben telt az eddigi életük, meg hát kicsik: egyikük kettő, a másik ötéves. Nem folytatunk még túlságosan kötött életmódot, sokat utazgatunk, de Zabolán van az otthonunk. – A tévés szakmát könnyedén hagyta el? – Könnyen ment. Talán azért, mert igen szerelmes voltam... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor Gergelyt megismertem, már abbahagytam a televíziózást. – Budapesten stílustanácsadóként is tevékenykedik, ez mit jelent? – Molnár Bánffy Kata, aki elkísért az erdélyi könyvbemutatókra, sikeres, kiváló kommunikációs szakember, ő indított egy céget, amely nőknek segít: divatos kifejezéssel élve személyes márkaépítéssel foglalkozik. Én ebben segítek neki, hölgyeknek adunk tanácsot arra vonatkozóan, miként építsék a karrierjüket, miként kerüljenek vissza a munkaerőpiacra, ha „kihullanak” onnan. – Zabolán vendégházat működtetnek. Elsősorban kik keresik fel? – A zabolai birtokon hatszobás vendégházunk van, amelyet a kastélyhoz tartozó egykori gépházban rendeztünk be. 2006 óta panzióként működik. Főleg a nyári szezonban rengetegen jönnek külföldről, leginkább Angliából, Hollandiából és Franciaországból. A kastély impozáns épület, lakható is teljes egészében. Mi négyen élünk benne, valamint a sógorom a feleségével. Persze erdélyi viszonylatban nagy az épület, de például a Loire-völgyi kastélyokhoz viszonyítva már nem nevezhető tekintélyesnek... – Körülbelül hány Ugront tartanak számon, és hol élnek ők? – Nagyon sok helyen meg lehet őket találni: Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten, Svájcban, Kanadában is... Nagy a család. Eredetileg három ága volt, ebből egy kihalt. A fiatfalvi ág leszármazottai többnyire Vásárhelyen élnek, s az úgynevezett szombatfalvi ág tagjai Kolozsváron, Budapesten laknak, illetve többnyire ők szóródtak szét a nagyvilágban. – Édesapja, Ugron György és vele együtt a család a Szekuritáté zaklatása miatt települt ki Magyarországra. Konkrétan milyen „konfliktusa” volt az állambiztonsági szervekkel? – Erről nem szívesen beszélek... Gondolom, nem az én tisztem nyilvánosságra hozni. Édesapám egyébként állatorvosi technikumot végzett. Másra nem volt lehetősége. Nagyon sok mindennel foglalkozott, például cirkuszi lovakkal, meg öttusázott is. – Férje részben Mikes-leszármazott. Fűzik rokoni szálak Mikes Kelemenhez? – Távoli rokonok. Anyósom, Mikes Katalin – hogy úgy mondjam – duplán Mikes. Mikes Kelemen távoli rokon, róla sokan tudják, hogy Zágonban született, de azt már kevesebben, hogy éppen Zabolán nevelkedett. Apósom egyébként bengáli származású, de a férjem már Ausztriában született. Úgyhogy a gyerekekkel németül társalognak. Máthé Éva, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 25.Kulturális örökségünk megőrzéseA Kiemelt műszaki tartalommal rendelkező restaurátor műhelyek kialakítása Debrecen-Nagyvárad központokkal (HUROMUZEUM) elnevezésű projekt nyitó konferenciáját tartották pénteken Váradon. A projekt a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében, az Európai Unió (ERFA) finanszírozásával, valamint Románia és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg. A projekt vezető partnere a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat, projektpartner a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Igazgatósága és a nagyváradi Körösvidéki Múzeum, tudtuk meg Erika Posmoşanu projektasszisztenstől a tegnap, a nyitókonferencia kapcsán szervezett sajtótájékoztatón. Célok és eredmények A HUROMUZEUM főbb célkitűzései: közös tevékenységek lebonyolítása a kulturális örökség restaurálását célzó tematikus hálózat keretében, restauráló műhelyek létesítése Nagyváradon, illetve Debrecenben, közös szakmai kiadvány készítése, a magyarországi és romániai szakemberek közötti együttműködés erősítése. A projekt eredményeként a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban három restaurátor műhelyt (festmény, fa és őslénytani) létesítenek, míg a debreceni Déri Múzeumban két restaurátor műhelyt (papír és textil), illetve egy röntgen laboratóriumot alakítanak ki. A műhelyeket a két intézmény szakemberei közösen fogják majd használni a kulturális örökségek állagának javulása érdekében. A 12 hónapos lefutási idejű (2011. február 1. – 2012. január 31.) projekt összértéke 133.705 euró, amelyből 9700 euró a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat, 58.825 euró a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Igazgatósága, míg 65.180 euró a váradi Körösvidéki múzeum költségvetését jelenti, tájékoztatott Erika Posmoşanu. Két ország, közös siker… Aurel Chiriac igazgató hozzászólásában a váradi Körösvidéki és a debreceni Déri Múzeumok közötti jó kapcsolatot méltatta, amely kiállítások, kutatások, konferenciák szintjén is megnyilvánul. Örömét fejezte ki, hogy egy ilyen projektben is együttműködnek, amely mindkét intézmény számára egyaránt fontos. Lakner Lajos kettős minőségében, mint a Déri Múzeum igazgatója, illetve a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat képviseletében vett részt a konferencián. Hangsúlyozta: a projekt alapját egyrészt az a hosszú távú kapcsolat biztosítja, amely a két múzeum között létrejött, másrészt pedig az a racionális elgondolás, hogy akkor, amikor egyre kevesebb pénz jut a kulturális tevékenységek támogatására, az erőforrások ilyen szintű koncentrálása nagyon fontos. A hivatalos megnyitó után a péntek délután folyamán előadásokra került sor a Hajdú-Biharból érkezett, illetve Bihar megyei szakemberek részvételével, majd szakmai beszélgetés zárta a napot. Tököli Magdolna, erdon.ro 2011. február 25.Berzsenyi Dánielre emlékeztekNagyvárad – Csütörtök délután a nagyváradi Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében szokásos havi irodalmi körüket a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Berzsenyi Dánielre emlékeztek. Szilágyi Magdolna nyugdíjas tanárnő, körvezető vezetésével ezúttal Berzsenyi Dánielköltőre emlékeztek a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének (PMNYE) tagjai. Egyebek mellett elhangzott: 1776. május 7-én született Egyházashetyén (Vas megye). Szülei evangélikus nemesemberek voltak. Tizenkét éves volt, amikor a soproni líceumba került, de nem érezte jól magát, ezért otthagyta. 1793-ban beállt katonának, majd anyai nagybátyjához került Niklára. 1794-ben ugyan édesapja visszavitte az iskolába, de nem fejezte be a tanulmányait. Két-három évig apja mellett gazdálkodott, 1799. május 22-én pedig feleségül vette az akkor tizennégy éves Dukai Takách Zsuzsannát. Az asszony nem volt túl művelt, ezért nemigen jártak társaságba. Csupán Kis János evangélikus lelkésszel tartották a kapcsolatot, aki felfedezte Berzsenyiben a költőt, a kéziratait pedig továbbította Kazinczynak, akivel később levelezett. A niklai remete 1809-ben Napóleon ihlette meg Berzsenyit, de csalódott benne, amiért kikiáltotta magát császárnak. 1810-ben felment Pestre kiadatni a verseit, ekkor ismerkedett meg a kor jeles irodalmi személyiségeivel, akikre ugyan nem tett túl nagy benyomást a vidékiessége miatt, viszont tisztelték benne a tehetséget. 1817-ben Kölcsey recenziójában bírálta a költő vaskosságát és dagályosságát, ezért Berzsenyi ezután inkább esztétikai tanulmányokat írt. 1830-ban ő lett a Magyar Tudós Társaság filozófiai részlegének első vidéki tagja. 1832-ban személyesen is megismerte Széchenyit. Utolsói éveiben egyre gyakrabban betegeskedett, 1836. február 24-én halt meg „niklai remeteként”. Kölcsey bocsánatkérő és engesztelő emlékbeszéddel búcsúzott tőle. Berzsenyi Dániel életében nem nagyon ismerték a verseit, később fedezték fel ezek szépségét, főleg a Nyugatos nemzedék, illetve Szabó Dezső és Németh László. Írt odákat, elégiákat, epigrammákat és szerelmes verseket, de fennmaradt egy félbeszakadt drámája is. A nőnevelés is foglalkoztatta, valamint a vallás szerepéről is írt egy értekezést, ami ugyancsak befejezetlen. Alkotásai hazaszeretetről és becsületességről árulkodnak, műveiben az ész diadalmaskodik a babonák fellett. Kritizálta ugyanakkor a magyar nemességet, nála jelenik meg először a dicső múlt és a sívár jelen szembesítése, mely gondolatot később Kölcsey és Vörösmarty vitt tovább. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2011. február 25.RMDSZ: kié itt a tér?Kongresszus előtti beszélgetés Markó Béla leköszönő szövetségi elnökkel Közéleti cikkeit, beszédeit tartalmazó, „Kié itt a tér” címmel nemrégiben megjelent kötetének zárszavában azt írja: ifjúkorát az a történelemszemlélet határozta meg, hogy a nagy társadalmi folyamatok áramában az egyes ember csak szalmaszál, alapvetően nem lehet befolyással a dolgok menetére. Most, két évtizednyi politikusi pálya után pedig azon töpreng, talán nem teljesen tudománytalan feltenni a kérdést: „mi lett volna, ha...?” Kevésbé metafizikai értelemben kérdezném öntől: mi lett volna, ha 1993-ban Brassóban nem választják RMDSZ-elnökké? – Általában tudománytalannak tartják be nem teljesült alternatívákról beszélni a múlttal kapcsolatosan. Az angolszász szaknyelvben ezt kontrafaktuális történelemírásnak nevezik, vagyis amikor meg nem történt tényeket próbálunk számba venni azt elemezve, hogy miként alakult volna a történelem. Én azt mondom, ha én akkor nem vállalom az RMDSZ-elnökséget, akkor minden bizonnyal nagyon hamar visszavonultam volna a politikától, és folytattam volna írói és szerkesztői pályámat. Én akkor nagyon sokat írtam, nagyon jól ment az írás, jóval több könyv állna most mögöttem, és egy jóval teljesebb irodalmi pálya. Egyéni életemben ezt meg lehetne így becsülni, hogy mi történhetett volna, ha... Ami a romániai magyar politika alakulását illeti, nem tudom, hogy másként alakult volna-e, és ha igen, mennyire. Akkor nagy volt a kockázata annak, hogy szakad az RMDSZ. Két, nagyjából egyenlő erejű tábor feszült egymásnak, és az én vállalásomnak is az volt a lényege, hogy meg kell próbálni együtt tartani az RMDSZ-t. Ezt sikerült, nem rövid, hanem nagyon hosszú időre. Nem tudom, nélkülem ez így ment volna-e végbe, de a szakadás kockázata megvolt. Húsz év alatt a világ sokat változott, az erdélyi magyar világ is, Románia is, Kelet-Európa is. Az említett kötetben olvasom egyik 1994-es beszédében a következőket: „Erdély egy mítosz, (...) de ez a mítosz nem az együttélésről szól, hanem a birtoklásról, a különlétről, a küzdelemről, nem az elveszett, hanem az ellopott paradicsomról.” Elég meghökkentő most ezt olvasni. Változott a helyzet húsz év alatt? – Ez a mítosz nem tűnt el teljesen. Két Erdély van: egy magyar Erdély és egy románok által meghatározott Erdély, és hát volt valamikor egy német Erdély is. Ez a mítosz szerintem él most is, de alapvetően végbement egy olyan változás, hogy ma már egyre általánosabb az együttélésen alapuló Erdély-kép. Az idézett könyvnek a címe is az, hogy Kié itt a tér, és akkor most az enyém és a tiéd helyett alakítjuk ki azt, hogy a miénk – magyaroké, románoké, mindazoké, akik itt élünk. Hogy húsz év alatt miért kerültünk közelebb a közös Erdély lehetőségéhez? Azért, mert sikerült bebizonyítani, hogy a méltányos együttélésnek van esélye, hogy bizonyos helyzeteket jogilag is meg tudunk fogalmazni: a kétnyelvűség, az önkormányzatokban kialakított egyenjogúság bizonyíték azok számára, akik a két Erdélyből egyet akarnak kialakítani: ez igenis lehetséges. Egy 1991-es és egy későbbi előadásában is összedőlt vörös kaptáraknak nevezi a kelet-európai országokat, ahol a megzavarodott méhek egymásnak szegezik fullánkjaikat. Megtanultak-e az elmúlt két évtized alatt ezek a népek nemcsak egyénként, hanem közösségként is élni a szabadságukkal? – 1989 után rögtön, a kilencvenes évek elején volt a legnagyobb a szabadság foka, és talán még a demokrácia foka is. Ez meglepő, de ugyanakkor ezek a népek maguk próbálták kialakítani a demokráciarendszerüket. Ezután nagyon hamar bekövetkezett az az időszak, amely mindmáig tart, amikor tulajdonképpen igazodunk, jó értelemben, a mások által megállapított kritériumokhoz. Ez jótékony hatású is volt, mert felgyorsított bizonyos folyamatokat, de ugyanakkor ezeknek a népeknek az önállóságát nem segítette. Készen kaptuk a nyugati mintát, több évszázados tapasztalatra alapuló kritériumrendszert, és ennek következtében mindmáig nem tanultuk meg teljesen az önállóságot és a szabadságot, és mindmáig megmaradt annak a veszélye, hogy többé-kevésbé puha diktatúrákat ültetünk a saját nyakunkra. Ez a visszafejlődés érhető tetten most Románia és főleg Magyarország viszonylatában is... – Nem utalnék külön Romániára vagy Magyarországra, de ha végignézzük a szocialista tömbből kikerült országokat, jól látható: itt az inga kileng és visszaleng. Erősen liberális társadalomépítési modellek próbálnak érvényesülni, aztán visszaleng az inga, és erősen jobbaldali nemzet- és közösségcentrikus ideológiák válnak uralkodóvá. Ez a jelenség az egész keleti tömbre jellemző. Az erdélyi magyarság együtt ing a román ingával, vagy a magyarral, esetleg megvan nekünk is a magunk kis ingája? – Nálunk erdélyi magyaroknál erős ideológiai tagolódás nem ment végbe. A helyzetünk és az ebből származó politikánk is megakadályozta ezt a közösséget, hogy ideológiailag tagolódjék, vagy netán polarizálódjék. Mivel ez egy kisebbségi helyzetben lévő közösség, amely nemzeti identitásához kapcsolódó jogokat akart kivívni ebben a két évtizedben, nálunk mindvégig egy konzervatív, tradicionalista szemlélet érvényesült – azt kell mondanom, hogy általában túlságosan konzervatív és túlságosan tradicionalista. A politikának az volt a feladata, hogy ezt próbálja valamennyire feltörni, próbáljon modernizációs folyamatokat elindítani. Odáig nem jutottunk el, hogy egyén és közösség viszonyát vizsgáljuk, és erről folytassunk vitákat, de ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen egy kiegyensúlyozottabb társadalom, kiegyensúlyozottabb közösség voltunk ebben a két évtizedben, és céltudatosabb is. A mi ingánk, ha volt, arról szólt, hogy mérsékeltebben vagy radikálisabban politizálni, és arról is, hogy modernizáció vagy bezárkózás legyen. Ebben a két évtizedben azok véleménye érvényesült, akik egy mérsékelt, párbeszéd- és együttműködés-párti politikát akartak. Az RMDSZ tizedik, váradi kongresszusán leköszön az elnöki tisztségről. Mit fog mondani a küldötteknek, és mi a legfontosabb üzenete az utódja számára, bárki is legyen az a három jelölt közül? – Az RMDSZ eddigi politikájának, az általam is követett politikának két állandója volt: az egyik az egység, erről több szó esett, és a másik – amelyik legalább olyan fontos, bár kevesebb szó esett róla – az önállóság. Én magam az elmúlt tizennyolc évben erre alapoztam koncepciómat: egységes és önálló romániai magyar politikára. Az utánam jövőknek is azt szeretném megfogalmazni: ezt a két elvet próbálják meg érvényesíteni. Azt lehet mondani, hogy az RMDSZ most hullámon van, hiszen a romániai politikában jelenleg minden körülötte forog: kormánytöbbség, miniszterelnökváltás – mindent az RMDSZ kongresszusától tettek függővé a román politikai aktorok. – Valóban, az RMDSZ nélkül nem ez a kormány, nem ez a kormánykoalíció volna Romániában, hanem valami más. Ez meg kellene erősítse azokat, akiket esetleg elbizonytalanítanak a bírálatok, a támadások, mert az, hogy Romániában ilyen sokat számít az RMDSZ, elégtétellel kell eltöltsön mindannyiunkat. Árnyoldala, hogy az RMDSZ ennyire középpontban van, hogy a szakszervezetek is a szövetség kongresszusán akarják kifejezni szociális elégedetlenségüket... – A szakszervezetek szabad véleménnyilvánítása a demokráciához éppúgy hozzátartozik, mint a politikai pártok és szervezetek szabad döntéshozatala. Az a szakszervezet, amely tüntetést szervez egy politikai szervezet kongresszusának időpontjában és helyszínén, és nyomást próbál gyakorolni az illető politikai szervezetre, szerintem súlyosan megsérti a demokráciát. A demokrácia szabályait márpedig kölcsönösen be kellene tartani. Miközben Romániában az RMDSZ kulcsfontosságú tényező, Magyarországról gyengíteni próbálják, sőt megkísérlik teljesen kiiktatni a játszmából. – Az RMDSZ nem lehet kiiktatni a politikából, de meg lehet próbálni gyengíteni, és az a pártalapítási kísérlet, amely mögött magyarországi támogatás van tudomásom szerint, csak arról szól, hogy megpróbálják megszorítani, az RMDSZ-t, rákényszeríteni arra, hogy bizonyos helyet átengedjen a politikai skálán, amelyet majd elfoglaljon ez a párt. Ez is veszélyes, hiszen az lehet az eredménye, hogy a 2012-es választásokon gyengébben szereplünk, és engem rendkívül aggaszt, hogy Magyarországról ezt támogatják. Ez is olyan Kié itt a tér játszma, csak magyar–magyar viszonylatban. – Igen, de ez azt az illúziót kelti, hogy itt már a tér a miénk, a románoktól már birtokba vettük, és most egymás közt kell eldöntenünk, hogy abból, amit birtokba vettünk, kinek mennyi jut. Erről szó sincs: ez a román–magyar birkózás a térért, egyáltalán nem zárult még le. Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 25.A Markó-doktrína aktualitásaNem szeretnék leltárt készíteni, akinek kedve van, felüti az internetet, és rájön arra, hogy a Google-ben Markó Bélának a neve különböző nyelveken több mint száztízezerszer jelenik meg, és közben találkozik valamennyi könyvének a címével is. Verseskötetekkel ugyanúgy, mint irodalmi vonatkozású esszékkel vagy politikai publicisztikával, készítettek vele interjúkötetet, és megjelent a még mindig kevéssé ismert közös szerző, a Szekuritáté által készített lehallgatási dossziéja is. A címszavak java részében vagy úgy szerepel Markó Béla, mint költő, író, szerkesztő, vagy úgy, mint politikus. Az első három megnevezés voltaképpen alkotói munkát és értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig – hadd nevezzük így – közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik és azt teszi, amit akar. Hogyha mondjuk ír vagy beszél, akkor olyan szavakat és kifejezéseket, olyan mondatszerkezetet használ és olyan gondolatvitellel építkezik, aminővel a kedve tartja. A közéleti személyiségnek is nevezett politikus ugyanezt nem teheti meg. Ő ugyanis az intézményi és jogi korlátokon túl sem feledheti, hogy rendszerint nem azonos jellemzőjű, hanem különbözőképpen rétegződött, kisebb-nagyobb közösségekhez szól, és mindannyiuk számára meg kell találnia az őket összefűző szálakat. Ezért a politikusok, még ha szeretnék, sem tudnák elkerülni a közhelyeket, a költők számára viszont belső parancs az eredetiség, a gondolati tömörség, a választékos nyelv. És a dolgok természeténél fogva létezik még egy igen nagy különbség: miközben a költő rendszerint az egyénnel, az emberrel, annak belső világával foglalkozik, addig a politikus, minél gyakrabban emlegeti az embereket, óhatatlanul annál arctalanabbá válik számára az a tömeg, amelyhez intézi szavait. Nem látszólagos, nem felszínes, hanem nagyon is valós ellentmondások ezek, és nekem, akár lírai, akár prózai, akár publicisztikai, akár nemzeti-nemzetiségi vagy történelmi vonatkozású szövegeit olvasom Markó Bélának, netán a politikai beszédein töprengek el, mindig eszembe jut ez a kettősség. Alighanem az ember egyazon időben nem lehet költő és politikus is, kötve hiszem, hogy Markó Béla a Szövetségi Képviselők Tanácsa vagy a román kormány ülései alatt, amikor nem éppen ő beszél, verseket vagy irodalmi esszéket írna, mint ahogyan az sem valószínű, hogy egy szonett két sora között következő beszédének az indításán gondolkodna. Ezért az egyesek számára oly egyszerűnek tűnő, több százszor leírt, költő-politikus, vagy politikus-költő fogalma számomra sem egybeírva, sem kötőjellel nem értelmezhető összevontan, hanem csupán így: Markó Béla életének adott óráiban, napjaiban költő és esszéíró, más órákban és más napokon pedig politikus. Nem a költő politizál és nem a politikus ír verset, hanem ugyanaz a gondolkodó személyiség, ugyanaz az erdélyi magyar értelmiségi áll mindkét önálló cselekvés hátterében. Megértve ezt a különbséget, egy újra kiadott és egy új Markó-kötetről szeretnék beszélni. Az Erdélyi macska című könyv Szép-literatúrai utazások alcímmel zömében a klasszikus, valamint a jelenkori magyar irodalom több alkotójával, alkotásával kapcsolatos esszéket tartalmaz. Meggyőződésem, hogy nem csupán a magyartanárok, hanem általában az értelmiségiek számára hasznos lehet a Markó Béla tolla irányította újrafelfedezés, amely olykor csupán egy-egy idézetet használ ürügyként ahhoz, hogy – amint azt az 1990 előtti írásokban megszoktuk – a sorok között közösségi üzenetet is hordozzon. A kötet utolsó fejezete pedig már önálló, különálló egység, itt főként a Markó Bélával készített interjúk már ahhoz a politikushoz vezetnek el, aki a Kié itt a tér című összeállítás cikkeit, beszédeit, tanulmányait írta. Bevallom, én ezt az utóbbi kötetet kimondottan azzal a céllal olvastam el, hogy találjam meg a Markó-doktrínát. Ugyanis miután Markó Béla bejelentette, hogy tizennyolc esztendő után nem óhajt indulni az RMDSZ elnöki tisztségéért, politikai ellenfelei közül nagyon sokan kezdték emlegetni ezt a fogalmat. Miszerint, ha Markó majd nem is vezet, de a Markó-doktrína tovább fog élni, az RMDSZ-ben nem lesz szemléletváltás, mert a Markó-doktrína mélyen meggyökerezett a szervezetben, évek kellenek, amíg a Markó-doktrína szellemét lehántják a megcsontosodott, a doktrínába betokosodott RMDSZ-ről és így tovább. De voltaképpen mi is ez a Markó-doktrína? Néhányan azzal vádolják a szövetségi elnököt, hogy megszilárdította a központi vezetést, a döntéseket egy szűk kör kezébe helyezte – és ez a Markó-doktrína. Mások szerint a Markó-doktrína azt jelenti: Erdélyben nem lehet élet az RMDSZ-en kívül, azaz a romániai magyarságnak politikai egységben kell maradnia és mindig úgy kell táncolnia, hogyan az RMDSZ vezetősége fütyül. Minden más, többpárti kísérlet csökkenti a romániai magyarság politikai és más érdekérvényesítési esélyeit. Megint mások szerint a Markó-doktrína valamiféle kötéltánc a román hatalom közelében, és arra szolgál, mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy kivel, de az RMDSZ mindig ott legyen a romániai hatalomban. Azután léteznek olyan politikai-ideológiai ellenfelek, vagy a holdudvaraikban éldegélők, akik darabokból próbálják összeállítani a Markó-doktrínát. Például: nincs szükség területi autonómiára, jó helyette a regionalizmus. Vagy: nem önrendelkezési, hanem kisebbségi törvényre van szükség. Léteznek más megközelítések is. Például: a Markó-doktrína elveti a gyökeres megoldásokat, és a kis lépések híve. Vagy: a Markó-doktrína nem eléggé népi és nem eléggé nemzeti, Magyarországon csak a szocialisták és a liberálisok támogatását élvezi. Tehát mi is a Markó-doktrína? Nos, én ebből a könyvből, az utóbbi két évtizedben megírt tanulmányok, előadások, hazai és magyarországi lapokban megjelent közéleti írások gyűjteményéből a következő támpontokat derítettem ki, amelyeket – saját értelmezésemben – akár Markó-axiómáknak, azaz Markó Béla politikai sarkigazságainak is nevezhetünk. Az első: a romániai németektől és zsidóktól eltérően a romániai magyarok történelmi távlatokban is meg akarnak maradni szülőföldjükön. Nagyobb tömegben sem Magyarországra, sem távolabbra nem óhajtanak kitelepedni, ezért itt kell megtalálniuk a saját egyéni és közösségi létük jobbításához nélkülözhetetlen társadalmi-gazdasági-jogi kereteket. A második: bár nem is egyszer átemelték feje fölött a határokat, a romániai magyarság nem a jelenlegi Magyarország Erdélybe kivándorolt magyar kisebbsége, hanem egyenrangú összetevője a magyar nemzetnek. Következésképpen kettőjük között bármilyen viszonyrendszer nem alárendelt, hanem csak mellérendelt lehet. A harmadik: akár tetszik ez nekünk, akár nem, a romániai magyarság jelene és jövője szorosan összefügg Románia jelenével és jövőjével, hiszen a romániai magyarok ennek az országnak a valóságában élik mindennapjaikat. A negyedik: a romániai magyarság jelenére és jövőjére vonatkozó elképzeléseket nem a harsogó kinyilatkoztatások szintjen, hanem helyi, regionális, országos és nemzetközi szintén végzett következetes munkával lehet véghezvinni. Az ötödik: a valóban működő és működtethető közösségi autonómiát ezekkel az eszközökkel, a nyitott társadalom biztosította céltudatos és alulról történő intézményépítéssel lehet elérni. Úgy gondolom, a Markó-doktrína nem más, mint a fenti megfontolásokhoz csatlakoztatott politikai eszközöknek a mindenkori hatékonyság függvényében rugalmasan bővíthető vagy szűkíthető tárháza. A kulcsszó az előző mondatban pedig a hatékonyság. Markó következetes kiállása a romániai magyarság politikai képviseletének és érdekvédelmének egysége mellett voltaképpen nem más, mint folyamatos küzdelem a hatékonyság és eredményesség megőrzéséért. A politikus Markó a váradi kongresszuson nagy vonalakban a következőképpen vehetné számba a tizennyolc év eredményességet: szabad anyanyelvhasználat a közigazgatásban és a bíróságokon, kétnyelvű törvényes feliratozás, anyanyelvű oktatás óvodától az egyetem utáni képzésig, önálló és egyre inkább általunk irányított iskolai hálózat, a romániai magyarságra szabott és kiemelt költségvetési támogatásokkal egybekötött tanterv. Kiterjedt föld-, erdő- és ingatlanvagyonok visszaszolgáltatása, erdélyi magyar közösségek intézményépítése, iskolák, templomok, közösségi házak, emlékművek ezreinek felújítása és meglendülő infrastruktúra-fejlesztés az egyre önállóbb döntési jogkörökhöz jutó helyhatóságok irányítása alatt. Olyan magyar művelődési élet, amelyet csak az ötlettelenség, a kezdeményezőkészség és az anyagiak hiánya korlátozhat. Összeségében pedig a romániai magyarság olyan politikai-társadalmi tényezővé való válása, amelyre mindeddig, Románia történelmében még soha nem volt példa. Persze, tisztában vagyok azzal is, hogy van az éremnek az ország általános helyzetéhez és még el nem ért vágyainkhoz kapcsolódó másik oldala is. Nem feledhetjük ugyanis, hogy még a lehető legszürkébb erdélyi macska is csak addig marad ugyanannál a háznál, amíg megélhetése van, máskülönben önálló és gazdától független. Ezért úgy gondolom, az első könyvcím markói metafórája nem véletlen. A házimacska nem annyira látványos, mint a mifelénk csupán állatkerti ketrecekben vagy cirkuszi porondokon felbődülő más macskafélék, de szabad, szívós, kitartó – túlélő. És ez nem a Macskák című zenés játék. Ez a valóság. Domokos Géza (Brassó, 1928. május 18. – Marosvásárhely, 2007. június 27.) Az elemi iskolát Zágonban, a középiskolát Sepsiszentgyörgyön végezte. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen kezdte a bölcsészeti tanulmányait, majd egy év után Moszkvában a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben Pausztovszkij tanítványa lett. Visszatérve Romániába, az Előre, a Pionír és az Ifjúmunkás szerkesztőségében dolgozott. 1961-től a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztője, 1970-től a Kriterion Könyvkiadó igazgatója lett. Az Irodalmi Könyvkiadónál töltött évek alatt indultak el a Romániai Magyar Írók, a Horizont, és a Forrás könyvsorozatok. A diktatúra bukása után a születő Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek felépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ külföldi megismertetésében, a romániai magyar közösség parlamenti politikájának kialakításában. 1993-tól kezdve visszavonultan élt. Markó Béla Domokos Gézáról: „Írni is úgy írt, ahogy a régi erdélyiek: dísztelenül, szikáran, pontosan, tisztán, érthetően. (...) Míg mások szép színes metaforái rövid idő alatt romlandónak bizonyultak, az ő munkáinak súlya mintha növekedne, mintha érvényesebb lenne az is, amit a napi politika dilemmáiról papírra vetett. Ellenfeleit bírálja, de nem mocskolja, ellenségeit próbálja megérteni.” Markó Béla (Kézdivásárhely, 1951. szept. 8. 1958–1970 között a kézdivásárhelyi líceum diákja, itt érettségizett, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-francia szakon tanult. 1974-ben szerezte meg tanári diplomáját. 1974–1976 között Marosszentannán általános iskolában francia nyelvet tanított. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1989-től főszerkesztője a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Az 1989-es változások után kezdett el politikával aktívan foglalkozni. A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja és alelnöke. 1990-ben Maros megyei szenátor, 1990-1991-ben az RMDSZ Országos Elnökségének tagja volt. 1990–1992 között a Szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja, a Román Parlament IPU-küldöttségének tagja. 1991–1992-ben az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, majd 1996-ig a Szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja volt. 1993 óta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és 1996 óta a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja. 2004-2007 között a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese. 2009 decemberétől ismét a román kormány miniszterelnök-helyettese. Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
