|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 629 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 601-629 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. április 2.Vitatott elnökség (Sepsiszentgyörgyi EMNP)Új elnöke van az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP), aki felhatalmazást kapott a szervezettől arra, hogy tárgyaljon a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi szervezetének vezetőjével, hogy megalapozzák az együttműködést a jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokon. Röviddel azután, hogy Bedő Zoltán bejelentette mindezt, megérkezett az országos elnökség közleménye, amely szabálytalanságokra hivatkozva érvénytelenítette a hétfői sepsiszentgyörgyi tisztújítást. Bedő Zoltán tegnap déli beszámolójából kiderült, a hétfői küldöttgyűlésen szavazott neki bizalmat a testület, megfogalmazása szerint szép számban összegyűlt a tagság, „több mint negyvenen voltak jelen, annak dacára, hogy az elmúlt időszakban akadozott a pártépítés”, és a döntés egyhangú volt. Nem egyedüli jelöltként indult, Kátai Zsuzsannát is nevesítették, ám nem vállalta a feladatot, alelnökként segíti Bedő munkáját. A másik alelnöki tisztséget az ifjúsági szervezetben (Minta) tevékenykedő Kolcza István tölti be, elnökségi tag lett még Giráncsi Mónika, Kovács Zoltán, Orbán Róbert és Váncsa Albert. Bedő Zoltán azt is elmondta, stratégiát dolgozott ki a szervezet felélesztésére, megfogalmazása szerint úgy állította össze csapatát, hogy „helyet kapjon benne a fiatalok lendülete, a középkorúak tapasztalata és az idősebbek higgadtsága”. Feladatuk előkészíteni a pártot a jövő évi választásokra, szeretnének jó eredményt elérni, éppen ezért már korábban megkezdte az elvi tárgyalást az együttműködésről az MPP-vel – számolt be Bedő. Bálint Józseffel egyeztetett, aki szintén elnyerte saját szervezete bizalmát, ő maradt a polgári párt városi elnöke, így most már semmilyen akadálya nincs, hogy konkrétan is körvonalazzák a két párt helyi szövetségét. A közös lista állításához nincs szükség az országos elnökség jóváhagyására, nagyon remélik, sikerül tető alá hozni a megállapodást, és Sepsiszentgyörgy jó példa lesz más szervezetek számára is. Az EMNP megyei tisztújítása is hamarosan lezajlik, április 30. a határidő – mondta el Bedő Zoltán. Valami nagyon nincs rendben a sepsiszentgyörgyi Néppárt háza táján – jelezte az a szűkszavú közlemény, melyet az országos elnökség adott ki három órával Bedő sajtótájékoztatója után. Ebből kiderült: szintén tegnapi ülésükön meghallgatták „az illetékes elnökségi tagok idevágó beszámolóit”, és megállapították, hogy a március 30-ai sepsiszentgyörgyi tisztújító közgyűlésén nem tartották be „a határozatképességre vonatkozó szabályzati előírásokat, emiatt a tisztújítás eredményét érvénytelennek nyilvánítják”. Kijelentik: egy hét múlva esedékes ülésükön döntenek egy új tisztújítás lebonyolításának részleteiről. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 2.Gazda Klárát köszöntöttékKözöttünk jár, évtizedek óta végzi kutatásait csendben, a ’90-es változás után tanított egyetemen, alapító tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, neves szaktestületek tagja, többszörösen kitüntetett és elismert, vérbeli néprajzkutató. A hetvenéves Gazda Klárát egy kicsit késve, de tisztelettel, szeretettel köszöntötték szakmabeliek és tisztelői tegnap két néprajzi jellegű kiadvány sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A Székely Nemzeti Múzeumban tartott rendhagyó könyvbemutató az Erdélyben művelt néprajzi szakma ünnepének is mondható. Fennállásának huszonötödik évfordulóján a Kriza János Néprajzi Társaság röviden ismertetett huszonkettedik évkönyve egyfajta összegzése is annak, ami tudomány- és kutatástörténeti szempontból meghatározza a romániai magyar néprajzélet (kutatás, feltárás, oktatás, kiadványok) legfontosabb pilléreit. A Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár és két doktorandusz hallgatója, Szász István Szilárd, valamint a sepsiszentgyörgyi Zsigmond Júlia által szerkesztett kötetben háromszéki vonatkozású írások is szerepelnek, többek között Albert Ernő Néprajz és Iskola című tanulmánya – amely a Székely Mikó Kollégiumhoz kötődik –, Szőcsné Gazda Enikő az 1930-as évekbeli háromszéki szőttesmozgalom történetét mutatja be, Pozsony Ferenc A székely társadalom kutatása című tanulmánya is forrásanyag a további feltárásokhoz. A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum gyűjteményét ismertető, Kinda István által összeállított kötetet Szőcsné Gazda Enikő méltatta, aki a múzeum alapítására és 2003-as megnyitására is utalt, kiemelve, hogy az intézmény Pozsony Ferenc magángyűjteményéből nőtte ki magát és vált a helyi magyar és román, a szász és a moldvai csángó népélet hagyományainak tárhelyévé. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 2.Bővítik a háromszéki felnőttképzést (Intézmény-összevonás)Megszűnik az Európai Tanulmányok Központja, mely az egykori árkosi agronómusházban működik, ugyanakkor bővül a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola tevékenységi köre – döntött Kovászna Megye Tanácsa keddi soros ülésén. Az indoklás szerint nincs értelme a megyeháza égisze alatt két külön, felnőttképzéssel foglalkozó intézményt működtetni, ezért összevonják azokat. Az árkosi központ beolvad a Művészeti és Népiskolába. Utóbbi átveszi az árkosi ingatlant, ingóságokat és a folyamatban levő ügyeket. Az átszervezés a tervek szerint június 1-jén lép életbe. Tamás Sándor tanácselnök elmondta, nemcsak költséghatékonyabbá teszik az összevonással bővülő intézményt, hanem a szakképzések körét is bővítik. Hozzáfűzte, a megyeháza közvetlenül nem tud munkahelyeket teremteni, de közvetve – például felnőtt szak- és továbbképzés támogatásával – hozzájárulhat Háromszék lakosságának nagyobb foglalkoztatottságához. Eddig volt szabó-, varró-, pincér-, szakács-, panzióvezetői, díszítőművészeti és kádártanfolyam, a mostani átszervezés után igyekeznek újabb szakokat indítani. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 2.Tiltakozik a jogvédő szolgálatA Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete legutóbbi hírlevelében a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívja arra, hogy a 2015–2020-as közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia – amelynek tervezetét nemrég bocsátotta közvitára a belügyminisztérium – a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését. Az RMDSZ parlamenti csoportja nyilatkozatában nemcsak jogsértőnek és az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek, de kockázatosnak és veszélyesnek is tartja, hogy a belügyi dokumentum ugyanabban a mondatban említi az autonómiát, a közösségi jogokat és a közbiztonságot. A jogvédő szolgálat hírlevelében arra is kitért, hogy kisgyermeket érintő súlyos diszkriminációs eset történt a nagyváradi kórház sürgősségi osztályán. A kislány apja az újságíróknak elmondta: a nagyváradi gyermekkórház sürgősségi osztályán egy órája várakozó négyéves beteg gyermekét próbálta megnyugtatni, amikor az orvos rászólt, hogy ne beszéljenek magyarul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 2.Milyen múltról értesül a jövő?A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fennállásának a 70. évfordulójára szervezett rendezvényeken, a kerek évfordulókon szokásos múltidézés helyett, mivel ez kellemetlen az önálló magyar oktatás ellenzői számára,elsősorban a jelenre és a jövőre összpontosítanak. Ez jellemezte a március 31-i eseményt is, amikor a gyermekklinika mögötti területen kialakított betonaknába acélból készült időkapszulát zártak. Az acéldobozba az egyetem vezetősége a jelenkor emléktárgyait helyezte el. A föld fölé szánt emlékként pedig hetven tölgyfát ültettek el az új sportcsarnok mögötti sávon, ahol a hatalmas talapzaton levő zászló leng, illetve a hátsó épületek körüli területeken. A facsemetéket az erdészeti igazgatóság ajándékozta az egyetemnek, s a rektor szerint a jövőt jelképezik. A kapszulát a marosvásárhelyi egyetem fennállásának századik évfordulóján lehet kinyitni, addig szürke márvány betonlap fedi az akkor már múlttá váló jelent, amin csak román nyelvű feliratozás van, hiába hangoztatta a rektor, illetve a megszólaló városi és megyei hivatalosságok az építő jellegű multikulturalitás fontosságát. Az acélládába sok minden belekerült. A vezetőség részéről egy laptop a MOGYE-ről szóló kép- és hanganyaggal, az intézményt népszerűsítő szórólapok, az egyetem által kiadott tudományos folyóiratok, a fejlesztési stratégia, az egyetemi tanmenet, az egyetem jövőbeli képéről megfogalmazott óhajok, a rektor 2014-es jegyzetfüzete, megörökített gondolataival, amit állítólag nehéz kiolvasni, és a fiának – aki 30 év múlva annyi idős lesz, mint most ő – szánt boríték.Peti András alpolgármester a tavaly százéves Kultúrpalotáról készült és háromnyelvű felirattal ellátott hűtőmágnest tette a dobozba. A klinikák közül a szívérsebészeti intézet és a kardiológiai klinika helyezett el többek között szívbillentyűt, sztenteket és egyéb emlékeket tartalmazó csomagokat, de a jelenlevők tettek CD-lemezt, egyetemi jegyzetet, pólót és egyéb tárgyakat is a dobozba. A rendezvényen a magyar oktatók nevében Szilágyi Tibor professzor egy iratgyűjteményt tartalmazó dossziéval állított emléket annak, hogy a hetven évvel ezelőtt az erdélyi magyar fiatalok anyanyelvi oktatása érdekében alapított egyetemen manapság milyen harcot kell vívni az anyanyelvi oktatás fennmaradásáért. – Mivel a rendezvényt egy szimbolikus játéknak tekintjük, nem akartunk kimaradni belőle. Azt sem szerettük volna, hogy ebből a kezdeményezésből kimaradjon az egyetem kezdete és múltja, mivel a 70. évforduló ünnepségsorozata olyan szellemben zajlik, hogy a kezdeti éveket igyekeznek elfelejteni. Emiatt az iratcsomóba az egyetem alapításáról szóló 1945-ös királyi törvényerejű rendelet másolatát tettük be az akkori Hivatalos Közlönyből, a magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 1948-as önállósulásáról szóló rendeletet, a 2011-es oktatási törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkelyeit, illetve a tagozatnak az elmúlt négy év során az oktatási minisztériumhoz, a felsőoktatás minőségét ellenőrző hatósághoz, az egyetem vezetőségéhez címzett beadványait, lényegében azokat az iktatott dokumentumokat, amelyek alapján reméltük és a továbbiakban is reméljük, hogy a magyar tagozat kérdése rendeződni fog. Részvételünkkel jelezni akarjuk, hogy nem szeretnénk, ha az egyetem múltja s jelenbeli küzdelmünk elfelejtődne, s abban reménykedünk, hogy 30 év múlva még mindig itt leszünk, és sokkal rendezettebb helyzetben fogják az időkapszulát kibontani. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem kétnyelvű az időkapszula felirata, Szilágyi professzor elmondta, hogy az akció és a hetvenedik évforduló előkészítése a magyar oktatók megkérdezése nélkül történt. Az időkapszula elhelyezését követően, aki igényt tartott rá, a megszabott helyen elültethetett egy tölgyfacsemetét. A magyar oktatók az egyetem hátsó kerítése mellett kaptak helyet, ahova elkísértük őket és Peti András alpolgármestert. S közben elgondolkozhattunk azon, hogy hetven évvel ezelőtt a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatás újraalapítóinak nem volt idejük föld alá helyezett emlékekkel foglalkozni. Klinikáiktól, a felszerelés egy részétől megfosztva, ők az újrakezdés rendkívüli nehézségeivel küszködve, a hallgatók gondolataiba és lelkébe helyezték el a maguk időkapszuláját, amit kerek évfordulós találkozókon a világ minden tájáról visszatérő orvosok, gyógyszerészek bontanak ki az emlékezet dobozából. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2015. április 2.Kelemen Hunor: Markó Attila döntése bátor és korrekt„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség bízik Markó Attila ártatlanságában és szolidáris vele. Úgy, ahogy eddig is, ezután is támogatni fogja őt, lehetőségei és eszközei függvényében. Bízom abban, hogy ami ezekben a napokban történik, nemcsak Markó Attilával, hanem a visszaszolgáltatási folyamatok helyzetével, nem azért történik, és nem azt hivatott elérni, hogy leállítsák azt a restitúciót, ami még nem fejeződött be. Ugyanakkor abban is bízom, hogy nem próbálnak újabb államosítási kísérleteket tenni a már visszakapott ingatlanok esetében” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Bukarestben azt követően, hogy Markó Attila eljuttatta parlamenti képviselői mandátumról való lemondását az alsóháznak. Szabadság (Kolozsvár) 2015. április 2.225 éve jelent meg az első erdélyi magyar újság, az Erdélyi Magyar HírvivőKétszázhuszonöt éve, 1790. április 3-án jelent meg az első erdélyi magyar újság, az Erdélyi Magyar Hírvivő első száma. Szabadság (Kolozsvár) 2015. április 2.Elkezdődött a Partiumi Keresztény Egyetem bővítéseDecemberre kell elkészülnie a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új belvárosi épületszárnyának, amelynek építési munkálatai csütörtökön kezdődtek el. Az esemény kapcsán szerdán tartott sajtótájékoztatón Tőkés László, a PKE alapítói tanácsának elnöke emlékeztetett, az egyetem a 25 éve alapított Sulyok István Református Iskolából nőtte ki magát másfél évtizeddel ezelőtt. Mindehhez azonban elengedhetetlen volt a magyar kormány kezdeti és azóta is folyamatos támogatása, mivel a román állam nemcsak az állami magyar egyetem visszaállítására nem mutatott hajlandóságot, de a romániai magyar adófizetők pénzéből sem költött az időközben nagy erőfeszítésekkel létrehozott és fenntartott erdélyi magyar magánegyetemekre. A magyar kormány támogatásával épülhet fel a PKE új szárnya is, amelynek János Szabolcs rektor szerint kardinális jelentősége van, hiszen már régóta teremhiánnyal küszködnek. Több adminisztrációs tevékenységet kénytelenek a bentlakás számára kialakított épületben végezni, de már az oktatáshoz is szűkös a jelenlegi infrastruktúrájuk. A korábban megítélt 700 millió forint, azaz több mint 2 millió eurós támogatás azonban teljes egészében fedezi a beruházás költségeit, János tájékoztatása alapján nincs szükség arra, hogy egyéb forrásokból pótolják ki. A nagyváradi önkormányzat, mint ismert, tavaly ősszel egységesítette az érintett telekrészeket, és jóváhagyta a tanintézet új épületszárnyának felépítését. A belvárosi kerületben ugyanis az egyetemet létrehozó Pro Universtitate Partium Alapítvány korábban megvásárolt saját telekrészét a PKE-nek adományozta, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is már korábban ingyenesen az egyetemnek adta a telekrészét, hogy utána az önkormányzati tulajdonrésszel kiegészülve minden akadály elháruljon a közel három évvel ezelőtt kigondolt bővülés elől. János Szabolcs már korábban is rámutatott lapunknak arra, hogy az új épületbe költöztetik majd a kollégium épületében működő rektori hivatalt, illetve az adminisztrációs irodákat, de az új szárnyban kap majd helyet az egyetemi könyvtár, ugyanakkor az előadótermek számának bővítésére is marad hely. Ugyancsak itt alakítják ki a tanintézet amfiteátrumát is. Ezzel párhuzamosan, az egyetem vezetői jelezték, hogy folytatják azt az oktatási stratégiát, amelynek részeként szorosabbra fűzik az együttműködést a testvérintézményeikkel, és szeretnék meghonosítani Szatmár megyében kihelyezett képzéseiket. Krónika (Kolozsvár) 2015. április 2.Az EME legújabb könyveit ismertették KolozsváronA tudósok általában tudósoknak írnak, fegyverük a szakterminológia és a mások számára elérhetetlen szakirodalom, az Emberek és kontextusok sorozat keretében megjelent legutóbbi öt kötet azonban éppen ezt a műhelyt kívánja megnyitni az olvasók számára – fejtette ki Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) gondozásában megjelent kiadványok kolozsvári bemutatóján. Mint részletezte: a néprajzi kiadványok általában vagy néprajzi gyűjtéseket közölnek, vagy értelmezik azt. A most megjelent kötetetekből azonban az is kiderül, hogy az ember hogyan „használja” a kultúrát. „A kötetek a kultúrát használó embert akarták láthatóvá tenni, a tudós ember műhelyét nyitják meg a nagyközönség előtt” – magyarázta a professzor. Hozzáfűzte, a tudományos könyvsorozat hat éve indult és évente nagyjából két könyv jelent meg benne. Az eseményen először Molnár Eszter mutatta be Vajda András Az írás és az írott szó hatalma. Az írás a mindennapokban egy Maros menti településen című kötetét. Ezt követően Vajda Andráson volt a sor, hogy bemutassa Szalma Anna-Mária A fénykép a mindennapi életben. Fényképkorpuszok antropológiai elemzése című könyvét. Czégényi Dóra A mágikus erejű pap. Szerepek és helyzetek című kötetét Tánczos Vilmos mutatta be, majd Jakab Albert Zsolt beszélt részletesen a Keszeg Vilmos által szerkesztett Lokális történelmek. A lokális történelem alakzatai című tanulmánykötetről. Rostás Péter István Keszeg Vilmos Aranyos-vidék. Honismereti könyv című kötetét méltatta. Cégényi Dóra arra a kérdésre, hogy miért épp A mágikus erejű pap címet adta könyvének, elmondta: a könyv elsősorban azokat a hiedelmeket mutatja be, amelyek a magyar közösségben élnek a román papokról. „Ha azt a címet adom, hogy: A román pap…, nehezebb lett volna támogatókat találni a könyv kiadásához” – ütötte el tréfával a kérdést a szerző. Hozzáfűzte, a kötet nem készülhetett volna el Keszeg Vilmos segítsége nélkül, összesen 107 ember gyűjtéséből szerepelnek szövegek a könyvben. A szerző eredetileg a szakmának szánta a kötetet, amelyet adatbázisként is használhatnak a kutatók. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2015. április 2.Versek a világot jelentő deszkákonÖsszesen három előadással készül a magyar költészet napjára a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mindhárom a vers mai világban való létét értelmezi – jelentette be Visky András, a színház művészeti vezetője szerdai sajtótájékoztatóján. Hozzáfűzte: a kolozsvári középiskolás diákokat is bevonják az előadásokba. A fűnyírógép (ODAKINT) című zenés-verses előadásban a diákok azokat a verseket mondhatják el, amelyeket ők maguk választottak erre az alkalomra, a színház pedig ehhez helyszínt és technikai hátteret, fényeket, aláfestő zenét biztosít, illetve megzenésített verseket „ad hozzá”. Versszelfik az ünnepre Visky András elmondta: arra is megkérték az önkéntes alapon jelentkező diákokat, hogy készítsenek „versszelfiket”, azaz olyan, mozgóképsorokat, amelyek mai, hétköznapi környezetbe helyezik a kiválasztott verset, ezeket levetítik az előadás ideje alatt. A színház stúdiótermében megtartott produkcióra két alakalommal: április 4-én szombaton és 10-én pénteken kerül sor. A belépés díjtalan, de előzetes regisztrációhoz kötött – hangsúlyozta Visky András. Hozzáfűzte, noha csak két előadást terveznek, reméli, hogy a közönség kiköveteli magának a további előadásokat. Azt szeretnék, ha minden évben be tudnák vonni a diákokat valamelyik produkciójukba. Ugyanakkor bejelentette: április 11-én, szombaton kerül sor a Villanyborotvám (ODABENT) című stúdiótermi előadásra, amelyben a klasszikus verseket kortárs zeneszerzők megzenésítésében hallgathatják meg a nézők. József Attila, Weöres Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor és Tandori Dezső verseinek Ligeti György, Kurtág György, Selmeczi György, Csíky Boldizsár, Gárdonyi Zsolt, Gyöngyösi Levente és Orbán György által megzenésített változatait énekli el Sámson Melinda, akit két másik fiatal zenész, Béres Melinda és Horváth Edit kísér hegedűn és zongorán. Ady-est Csíkban és Kolozsváron is A Csíki Játékszín április 11-én, szombaton két eseménnyel ünnepli a magyar költészet napját. Délelőtt 11 órakor Tizenegy címmel versnapi városköszöntő hangzik el a Csíki Játékszín lépcsőin. Az idei versösszeállításban magyar költők ars poeticái szerepelnek. Szabó Enikő színművész tizenegy költő művét válogatta erre az alkalomra, amit a társulat tolmácsolásában hallgathatnak meg a csíkszeredaiak. József Attila, Ady Endre, Babits Mihály, Dsida Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Orbán János Dénes, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor művei kerültek be az idei összeállításba. Szabó Enikő Budapesten lép fel a költészet napján, a tizedik Versünnep Fesztivál döntőjébe általa megzenésített versekkel jutott tovább. A döntő a Nemzeti Színházban kerül megrendezésre. A csíki moziban 19 órakor Bogdán Zsolt Ady-estjét látja vendégül a Csíki Játékszín. A „... függök ezen a zord élet-párkányon...” című pódiumműsor a szatmárnémeti Harag György Társulat és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója. Az előadás szereplője Bogdán Zsolt Jászai- és kétszeres UNITER-díjas, érdemes művész, szerkesztő-rendezője pedig Szugyiczky István, a szatmárnémeti társulat örökös tagja. Az előadásra 15 lejes áron válthatók belépők. Bogdán Zsolt Ady-estjét másnap, április 12-én a kolozsvári közönség tekintheti meg újra este 8 órai kezdettel a stúdióteremben. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2015. április 2.Magyartalan a kovásznai prefektus üdvözleteTöbbnyire ékezetek nélkül, magyartalan megfogalmazásban olvasható a Kovászna megyei prefektus köszöntése az intézmény honlapján. A hiányosságokra csütörtökön hívta fel a figyelmet egy újságíró a prefektúrán tartott sajtótájékoztatón. Sebastian Cucu prefektus kifejtette, nem ismeri a magyar nyelvet, de a szöveget megnézeti a hozzáértő kollégáival, és megkéri, javítsák a hibákat. A kormányhivatal honlapján a prefektus üdvözlete háromnyelvű, a fogadóórák időpontja is olvasható magyarul, ám a közleményeket, rendeleteket, űrlapokat kizárólag román nyelven töltik fel, és a menüpontok is csak román nyelven szerepelnek. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két éve elmarasztalta a kormányintézményt, amiért honlapján nem szavatolta a kétnyelvűséget. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2015. április 2.Antal Árpád: veszélyes folyamat indult el a Mikó-üggyelMarkó Attila járulékos áldozata annak – az esetekben jogos – politikusok ellen irányuló üldözésnek, amely parlamenti képviselői tisztsége során indult, és valószínűleg a legjobb döntést hozta lemondásával – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Markó Attila parlamenti képviselői tisztségéről való lemondásával kapcsolatban Antal Árpád kifejtette, azzal a meggondolással jelölték néhány évvel korábban erre a címre, mert azt az üzenetet akarták megfogalmazni, hogy nem az számít, kinek hova szól a lakcíme, hanem az: amennyiben magyar ügy miatt került bajba valaki, azt segíteni kell. Sepsiszentgyörgy polgármestere nyomatékosította, ez történt Markó Attila esetében, aki az erdélyi magyar közösségnek tett munkája során került bajba. A városvezető megjegyezte: visszatekintve, Markó Attila parlamenti képviselőnek jelölésével inkább ártottak, mint segítettek. Ennek oka, hogy időközben kialakult egyfajta politikusok felé irányuló üldözés, amely bár részben jogos, de ennek a folyamatnak járulékos áldozatai is vannak, s utóbbi helyzetbe került Markó Attila is. „Teljes mértékben biztos vagyok, hogy a Mikó-ügyben igaza volt és van, ahogyan abban is, hogy meg fogjuk érni még azt a pillanatot, amikor valahol valaki ki fogja mondani: ez egy nagy visszaélés volt jogállami szempontból” – fogalmazott Antal. Mint magyarázta, egyszer mindenki meg fog győződni arról, hogy igazságtalanság történt Markó Attilával szemben, még akkor is, ha ezt nem Romániában, hanem Strasbourgban, vagy máshol mondják ki. Antal arra is kitért, hogy azon korábbi véleménye, miszerint a Mikó-ügy, valamint az RMDSZ-es parlamenti képviselővel kapcsolatos döntés nem más, mint az erdélyi magyar közösség ellenállóságának tesztelése, bebizonyosodni látszik. „Az, hogy a katolikus egyházak ellen és más történelmi egyházak visszaszolgáltatási eseteiben kezdenek indulni eljárások, megerősíti azt a feltevést, hogy igazunk volt a kijelentéssel” – tette hozzá az elöljáró, aki arra is rámutatott: valakik, valahol Romániában eldöntötték azt, hogy a magyar közösségtől vissza kell venni mindazt, amit vissza lehet. „Ott van az asztalomon most is néhány dokumentum, például a katonai központról, amely a katolikus egyházé volt” – említette példaként Antal azt az épületet, amelyet már 25 éve használ a katonaság, és mint mondta, mindent kitalálnak annak érdekében, hogy ne kelljen visszaszolgáltatniuk. Antal azt is megjegyezte, ezen történések ideje alatt mások kapnak meg olyan ingatlanokat, amely nem volt az adott intézményé. Nagyon veszélyes folyamat indult el ilyen értelemben – hívta fel a figyelmet Sepsiszentgyörgy polgármestere. „Nagyon meredek számomra eljutni oda, hogy egy ügyész azt írja: bűncselekmény az, ha valaki nem vett részt egy döntésben. Olyan irányba halad ez az ország, amelynek még nem lehet tudni, mi lesz a vége” – jegyezte meg a polgármester. Hozzáfűzte, az elmúlt huszonöt évben valakik tudatosan építették fel azt a rendszert, amelyben a politikusok, a véleményformálók és a vállalkozók egy része is kiszolgáltatott és megzsarolható lehet. Bencze Melinda Székelyhon.ro 2015. április 2.Ösztöndíj továbbtanuló csángómagyar fiataloknakHét csángómagyar fiatalnak adták át csütörtökön Csíkszeredában, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségénél a P. Jáki Sándor Teodóz-ösztöndíjat. A tanulmányi eredményeket elismerő ösztöndíjjal a középiskola után továbbtanuló fiatalokat segítik. 2013-ban alapította a P. Jáki Sándor Teodóz atyáról elnevezett ösztöndíjat a Pillangó Alapítvány támogatásával a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). Az egyetemi félévre elnyerhető támogatást a tanulmányaikat romániai felsőoktatási intézményben magyar nyelven folytató csángómagyar fiatalok pályázhatják meg, értéke pedig függ az elért tanulmányi eredményektől. Idén heten nyújtottak be pályázatot, és mind a hét fiatalt támogatják – közölte csütörtökön Lászlófy Pál István, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke, miután átadták a fiataloknak az ösztöndíjakat. Három egyetemi hallgató – Tímár Karina Andrea (BBTE, I. évfolyam, 450 lej), Györgyice Adriana Lívia (Sapientia EMTE, II. évfolyam, 450 lej) és Ignác Cselina Angella (Sapientia EMTE, II. évfolyam, 400 lej) – öt hónapig, havi rendszerességgel részesül a támogatásban. A posztliceális képzésben részesülők két alkalommal folyósított tanulmányi ösztöndíjat kapnak a két félév végén. Az első félévi eredményei alapján Kiss Anna Mária (II. évfolyam, 400 lej), Balázs Mária Nikoletta (II. évfolyam, 350 lej), Taláz Gabriella (III. évfolyam, 350 lej) és Györgyice Mária Piroska (II. évfolyam, 300 lej) veheti át a támogatást. Lászlófy Pál azt kívánta a fiataloknak, hogy legyenek büszkék magyarságukra, nyelvükre, és bizakodását fejezte ki, hogy a csángómagyar gyermekek tanulását segítő rendszerben nevelkedett fiatalok felnőttek arra is, hogy nemzeti öntudatukat bizonyítsák. Taláz Gabriella a támogatás átvétele után elmondta, idén végzi el az egészségügyi asszisztensi posztliceális képzést, harmadszorra kapja meg az ösztöndíjat, és szeretné megköszönni, hogy segítettek neki, és hogy itt lehet. Az RMPSZ tiszteletbeli elnöke közölte, szervezetük a tanév végén középiskolások számára is meghirdeti az ösztöndíjat. R. Kiss Edit Székelyhon.ro 2015. április 2.Rekviem a meg nem született gyermekekértAbortusz tekintetében is negatív európai rekordokat döntöget Románia. Noha 25 év alatt a terhesség-megszakítás kilencvenes évekbeli aránya 90 százalékkal csökkent, a művi vetélésekben továbbra is vezetünk. A roppant alacsony termékenységi mutatók okairól szakemberekkel beszélgettünk. Ezer szülésre 480 terhesség-megszakítás jut Romániában, ez az Európai Unió tagországai között messze a legmagasabb arány. Az 1990-es évek művi vetélést rögzítő adataihoz képest a mai akár paradicsomi állapotnak is tekinthető, hiszen két évtized alatt kilencven százalékkal csökkent az abortuszra jelentkező nők aránya. Mégis a Románia-szerte elvégzett napi 400 terhességmegszakítás nemcsak az egyházakat, hanem egyre több civil szervezetet is riadóztat. Az ország 60 városában március 18-25-e között az Élet heteként megtartott civil kezdeményezésű rendezvény csúcspontja az Élet menete című tömeges felvonulás volt. A Down-kóros gyerekek világnapján megtartott demonstráció főszervezője, az Egyetemisták az Életért Egyesület közleményében úgy fogalmaz: kezdeményezésük nem politikai és nem vallási kötődésű. Nem az abortusz betiltását kérik, hanem arra hívják fel a közvélemény figyelmét, hogy az emberi lét a fogantatással kezdődik. A szervezet szóvivője szerint fontos lenne a különböző problémákkal küszködő nők felkarolása, hogy magzatukat kihordhassák. A megmozdulás szervezői úgy vélik, az egészségügyileg problémás magzatú anyák bátorítása, támogatása teljességgel hiányzik Romániában, ezért az esetek többségében számukra az abortusz az egyetlen megoldást. Abortusz megrendelésre Az abortuszt nemcsak az egyházak nem támogatják, hanem az orvostársadalmon belül is viták övezik. Dr. Nagy Barna, a marosszentgyörgyi Meddőségi Klinika nőgyógyász-főorvosa szerint nem kevés az olyan nőgyógyász, akinek a művi vetéléssel szemben morális fenntartásai vannak, emiatt nem vállalja. „A nőgyógyász-szakma nem a terhességmegszakításról szól, így azok, akik különböző okokra hivatkozva nem vállalják, folytathatják szülész-nőgyógyász tevékenységüket: abortuszra senki nem kötelezheti az orvost, így büntetéstől sem kell tartania.” A szakember elismeri, hogy az Európai Unió viszonylatában Románia rendelkezik a legnyitottabb abortuszszabályozó törvénykezéssel. A magzat 3 hónapos koráig, kérésre, bármelyik nő jelentkezhet művi vetélésre, és a kérés aláírása után az engedéllyel rendelkező állami és magánklinikákon, illetve nőgyógyászati rendelőkben a sebészeti beavatkozást el is végzik. A szakorvosi javallatra kért abortusz a magzat három hónapos kora után is megtörténhet, amennyiben fejlődési rendellenességek, betegségek mutathatók ki, vagy a magzat kihordása az anya életét veszélyezteti. A legtöbb abortusz azonban egyéni kérésre történik. A gazdaságilag, társadalmilag, szociálisan sokkal fejlettebb országok igyekeznek valamilyen formában korlátozni az abortuszhoz való hozzáférés lehetőségét. Az Európai Unió tagországai közül Németországban és Észak-Írországban van a legszigorúbb előírás, ugyanakkor a magyarországi példa Románia számára is jól jöhetne – magyarázza a nőgyógyász. Magyarországon különböző szakorvosokból és pszichológusból álló orvosi bizottság dönt arról, hogy a páciens kérésére javasolja-e a terhességmegszakítást. Amennyiben ezt szociális okokra hivatkozva kérik, szociális ankét előzi meg az orvosi bizottság javaslatát. A pácienssel pszichológus is elbeszélget. Amennyiben az érintett az orvosi bizottság javallata ellenére dönt az abortusz mellett, további két hét gondolkodási ideje marad, és csak azután végzik el a beavatkozást. A magyar egészségügy sem tiltja az abortuszt, azonban mindent megtesz azért, hogy beavatkozás előtt felvilágosítson a lehetséges következményekről, illetve meggyőzze a nőket arról, hogy érdemes kihordani a magzatot. A tapasztalat azt mutatja, a szakemberek bátorítására sokan lemondanak a művi vetélésről. Nálunk ez a gyakorlat hiányzik, azaz nincs semmiféle szűrő, ami lelki vagy szociális segítséget nyújthatna a kritikus helyzetbe kerülő kismamáknak. Fakultatív szexuális nevelés A rendszerváltás után a nőgyógyászati klinikák keretében elindított családtervező rendelők hálózata 25 év után sem tudott felnőni feladatához. Ennek fő okát Nagy Barna abban látja, hogy sokan ma sem tudnak létezésükről. Mivel ezekbe a központokba küldőpapír nélkül lehet bejutni, a háziorvosok nem irányítják ide a pácienseket. A családtervező rendelőkben a lélektan dolgaiban is jártas nőgyógyászok igyekeznek családtervezési megoldásokat, terhességmegelőző módszereket ajánlani. Ez azért is fontos, mert a fogamzásgátló tablettákat szakorvosnak kell felírnia, hiszen szedése kockázatokkal jár, negyven év fölött pedig nem ajánlott. A rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban azonban sok minden megváltozott a tájékozódás terén. Az abortuszt kérők soraiban a 20–40 év közötti korosztály alulreprezentált. A művi vetélést választók többsége a szociális gondokkal küszködők vagy a mélyszegénységben élők közül kerül ki, illetve jelentős számot képviselnek a negyven év feletti nők, akik úgy hiszik, ők már nem eshetnek teherbe. A legtermékenyebb korosztály – a 20-40 év közötti nők – jellemzően tájékozottabbak a terhességmegelőzési módszerekben. A holland vagy a svéd 1 százalék alatti abortuszbeavatkozási arányhoz képest a 10 százalékos romániai adat riasztóan magas érték. Dr. Nagy Barna nőgyógyász a fő okot a fakultatív egészségügyi és szexuális nevelésben látja. Igaz ugyan, hogy valamilyen rendszerességgel minden nőgyógyász tart iskolai szexuális felvilágosítást, de ezek az órák rapszodikusak: mivel nem kötelezőek, az iskola és az osztályfőnökök hozzáállásától függ. Fontos volna tudatosítani a terhességmegszakítás lehetséges rizikóit is, amelyek egy későbbi, kívánt terhesség elmaradásában jelentkezhetnek. „A Meddőségi Klinikán sok olyan 30-40 év közötti nő páciensünk van meddőségi tünetekkel, akik fiatalabb korukban művi vetélésen estek át. Igaz, hogy a több kockázattal járó, egykori kaparásos módszer helyett a mai, modern, a magzatot a méhből szippantásos eljárással eltávolító, mintegy öt perces sebészeti beavatkozás biztonságosabb, ám a fertőzéssel járó következmények ma sem zárhatóak ki” – magyarázza a klinika főorvosa. Demográfiai zsákutca A terhességmegszakítások számának kilencvenes évekbeli robbanásszerű növekedése a Ceauşescu-rendszer 1967-ben bevezetett abortusztiltó törvénykezésének rendszerváltás utáni eltörlésével hozható összefüggésbe – magyarázza Kiss Tamás szociológus, kolozsvári demográfiai szakember. Az 1989-ben mért 2,2-es termékenységi ráta egy év alatt visszazuhant 1,3-ra, azaz a rendszerváltás utáni években egy nőre számítva 1,3 gyerek született. Nem önmagában az abortusz törvényi engedélyeztetése okozta ezt a hatalmas növekedést: Kiss úgy véli, az okok között szerepel a szocializmus idején bevált életpálya- és családmodell összeomlása, a hirtelen jelentkező létbizonytalanság. S mára ugyan jelentősen csökkent az abortuszhoz alternatívaként fordulók száma, a termékenységi mutatók ugyanazok, mint két évtizeddel ezelőtt. A kétezres évek derekán, az 1,3-as termékenységi ráta valamelyest emelkedett néhány tizedet, azonban mára ismét mélyponton vagyunk. „Nincs számottevő különbség a magyar és a román termékenységi mutatók között. A kelet-európai országok adatai is igen alacsony szinten konvergálnak” – magyarázza a szakember. Némi optimizmusra adhat okot az erdélyi magyarság számára, hogy a románságtól eltérően a középosztálybeli magyar értelmiségi réteg egyre gyakrabban vállal három vagy ennél több gyereket, de ezek a mutatók egyelőre mégsem tudják pozitívan befolyásolni az erdélyi magyarság általános, 1,3 körüli termékenységi mutatóit. (A lakosság számarányának megmaradásához legalább 2-es mutató kellene, minden demográfiai növekedés csak e fölött lehetséges). Kiss Tamás érdekes jelenségnek tartja, hogy a Ceauşescu-rendszer mindenféle abortusz-ellenes tiltása ellenére csak a roma kisebbség termékenysége volt magas. A cigányság hátrányos helyzete miatt nem jutott hozzá a tiltott terhességmegelőző és terhesség-megszakító eljárásokhoz. Az erdélyi magyar nők termékenysége a kommunizmus idején a román átlag alatt mozgott, és a köztük lévő arány csak az elmúlt két évtizedben egyenlítődött ki. Európa nagy problémája, hogy a hagyományos családmodell mindenhol felbomlott, mégis a legsúlyosabb demográfiai helyzet Kelet-Európában van. A vidékek közötti termékenységi különbségek Erdélyben is eltűntek. A Székelyföld katolikus részeinek gazdagabb gyermekáldása szintén a múlté – magyarázza Kiss Tamás. Úgy véli, a francia, az északír vagy az angol demográfiai növekedés kulcsa az életpálya-kiszámíthatóságban, és a népesedéspolitikai intézkedések kontinuitásában keresendő. Ezek hatékonysága összefügg az állam erre fordítható forrásaival. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. április 2.A megtisztító, felemelő ünnepMiben rejlik a gyülekezet, az egyházi közösségek megtartó erejének titka? A volt kolozsvári, immár hat éve marosvásárhelyi plébános és egyházi publicista, Oláh Dénes a hit rejtelmeiben igazít el. Húsvétváró beszélgetésen jártunk a 33 éve szolgáló római katolikus főesperesnél. – A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Egyházközség plébániája, udvara, épületei, étkezdéje hétezer lelket számláló nagy gyülekezet főhadiszállása. A csendes falusi vagy külvárosi parókiák, plébániák meghittségéhez szokott ember csodálkozva nézi a nyüzsgést, az egymást követő szentmiséket, lelkigyakorlatokat, az egyházi és világi foglalkozások sokaságát. Szereti ezt a nagyvárosi munkát? – A lelkem mélyén mindig falusi pap akartam lenni, ezért erre csak 3 évet kaphattam az eddig eltöltött 33 évnyi szolgálatból. A városi pasztoráció kicsit másabb. A városi ember sokkal több külső hatásnak van kitéve, több odafigyelést igényel. Sok faluban még működnek a megtartó közösségek, akármit szervezünk, odahozza az embereket. A városnak nagy a szétszedő ereje. Csúnya szóval fogalmazva, a városi embereknek jó meleget kell készíteni ahhoz, hogy egybetartozzanak. Nehezebb eljutni a szívükhöz, de igen hálás közösség. Ha egy tízemeletes lépcsőház negyven családjából csak öt-hat gyakorolja a hitét, az elenyésző arány. Ezért számukra az egyházi közösség a megtartó erő. Ha a városi ember felfedezi, hogy a gyülekezet olyan közösség, ahova örömmel járhat, nagyon jó egyházközség alakul ki. – Minden azon múlik, hogy a gyülekezetnek közösségépítő, jó lelkésze legyen? – A mai világ jellegzetessége, hogy a közösségek léte jórészt a karizmatikus emberektől függ. Ha a lelkész képes megszólítani őket, a szó jó értelmében be tud bújni a bőrük alá, beengedik őt a szívükbe és a lelkükbe. Egyszer azt mondtam: a harmadik évezred plébániáját a plébános és baráti köreként képzelem el. Minden aktív hívemnek a barátommá kell válnia. Aki nem lesz a barátom, azt nem tudom megszólítani. Látni kellene vasárnaponként, amikor a szentmiséről kilépő emberekből körök alakulnak az udvaron. Mindenik azt szereti, ha odalépek hozzájuk. Az emberek nemcsak azt várják el, hogy gyerekeikkel foglalkozzam, és meglátogassam az öregjeiket, hanem álljak szóba velük, megkérdezzem, hogy vannak. – Jórészt városi gyülekezetekben szolgált. Mindenhol egyformán várták a húsvét ünnepét? – Van egy rádióműsorom, ahol ünnepek előtt elmondom: az ünnep nem úgy kezdődik, hogy reggel felkelek, és megnézem a naptárban, hogy ma húsvét van. Ha ezt akkor reggel vesszük észre, már nem ünnep. Minden ünnep olyan mélységű, és annyit ér, amennyit rákészülünk. Ezért van karácsonyi előkészületre az adventi négy hét, húsvét előtt a hat hét keresztút. Katolikus hitünk szerint ennek a csúcsa egy jól végzett szent gyónás, amikor a lelkünkben végzünk nagytakarítást. Bűnbánatom csak akkor teljes, ha néven is nevezem a bűnt, amit elkövettem. – Templomaink rendszerint a nagy ünnepeken telnek meg. Aki ünnepek alatt sem jut el szentmisére vagy istentiszteletre, átérezheti-e húsvét üzenetét? – A házhoz szállított üdvösség mítoszát el kell felejtenünk. Egy tévés vagy rádiós istentisztelet azokon segít, akik valamilyen okból akadályoztatva vannak. Ha viszont az ember veszi magának a fáradtságot, és ünneplőbe öltözve eljön, az ünnep kisugárzó erejéből, az isteni kegyelemből ő is részesül. A közösségi erő a hit megéléséhez abban az emberben is elindíthat metamorfózist, aki ritkábban jut el templomba. A közösségben átélt kegyelem legszebb példája egy jól megkomponált zarándokút. Többször vezettem zarándoklatot Medzsugorjéba. Elmagyaráztam híveimnek, hogy nem szenzációt látni megyünk, hanem a szenzáció bennünk fog végbe menni. Szinte repültünk hazafele: a hat nap hitben feltöltődött és összekovácsolt csapatot hozott össze, ami a kegyelem legszebb átélésének példájaként rögzült bennünk. Erre a kegyelemre vágyunk húsvét ünnepén is. – Hogyan tapasztalja: az emberek a karácsony vagy a húsvét üzenetét képesek jobban befogadni? – A karácsony kicsit az érzelem, a húsvét a hit ünnepe. A kicsi Jézuskával be lehet kopogni az emberek szívén. Karácsony a megajándékozott emberiség ünnepe, hiszen Isten a fiát küldte nekünk. Viszont mekkora dolog az, hogy Jézus az utolsó vacsorán odaadja a kenyeret és a bort: ez az én testem, ez az én vérem, vegyétek és egyétek. Majd nagypénteken végighordozza keresztjét, és megfeszíttetik. Ünnepe annak van, akiben tudatosul: Jézus érte halt meg. Feltámadása után összesen 10-11 alkalommal jelenik meg övéinek, nemcsak együtt esznek és isznak, hanem a feltámadottól parancsot is kapnak: hirdessétek az evangéliumot, kereszteljétek meg az embereket. Én veletek maradok. Ők ezt nemcsak, hogy elhitték, hanem elindultak, és életüket adták érte. Kétezer éve ez az egyház hite. Pál apostol azt mondja: ha Krisztus nem támadt volna föl, akkor hiába való volna a mi hitünk. A hit adja a létalapját mindannak, amit teszünk. Ezért a hitünk központja a húsvét. A húsvétban nyer értelmet küzdelmünk, szenvedésünk és lemondásunk. – Mennyire nehéz ma istenfélő keresztény embernek lenni és megmaradni? – A hitük szerint élők soha nem voltak túlsúlyban a társadalomban. Ez a réteg mindig egy kisebbség volt, de vallom, hogy építő kisebbség. Az embereket rengeteg információ éri, amit viszont a lelkész képvisel, az csak egy a sok közül. Létezik egy közhangulat. Egy buzgó család gyereke, aki rendszeresen eljár hittanórára, a heti 168 órából velem tölt kettőt. Utána egy csomó helyen egészen mást tapasztal. Nagyon karizmatikus papnak kell lennie annak, aki ellensúlyozni tudja benne a többi kihívást. Elevenen él bennem annak a kolozsvári kisfiúnak a története, akit egyszer megkértem vallásórán, hívja el szüleit is a templomba. Azt üzenték a gyerektől, hogy hülye vagyok. Keresztény emberként csak erős hittel lehet megállni a világ kihívásai előtt. Kik a hangadók a munkahelyeken, a világi közösségekben? Legtöbbször olyanok, akik semmit nem képviselnek, csak rombolnak. A hittel élő ember inkább szerényen meghúzódik. Gyakorta gúnynak, csípős megjegyzéseknek van kitéve, mégis kitart hite mellett. A hívő sok közönyös ember között él. Veress László nyugdíjas paptestvérem megfogalmazása jut eszembe: a közöny a bűnön túli állapot. Akinek ez beférkőzik a lelkébe, olyan lesz, mint a kiégett tetőcserép. Pedig Isten azt akarja, hogy már itt, a földön boldogok legyünk, csak nem tudjuk, hogyan kell boldoggá válni, tartalmas életet élni. – Mi történik, ha valaki csalódik saját papjában, és emiatt fordít hátat gyülekezetének? – Ne feledjük, hogy a pap is ember, neki is meg kell vívnia a saját harcát. Meggyőződésem, hogy a lelkipásztorok nemcsak a templomban, hanem az utcán is szeretnének lelkipásztorok maradni, mert csak így van hitele annak, amit mondunk. A papi hivatás nem nyolcórás munka: ő mindig pap, és soha nem magánember. Van egy teóriám: az Ószövetség végén maga a mindenható Isten is belátta, hogy a felhőkből nem lehet szót érteni az emberrel, ezért Fiában, Jézusban vált emberré. Nagyon fontos tehát a személyes kapcsolat. Ha a magatartásomban, az életvitelemben, a szolgálatomban a hívem meglátja azt a többletet, hogy én valakinek a nevében beszélek, és cselekszem, akkor ez sok embert meg fog érinteni. Amikor tavaly a csíksomlyói búcsúra készültem, tudtam, hogy beszédemmel tömegeket nem fogok megszólítani, de embereket igen. – Európában egyre kevesebben vállalják a papi hivatást, egyre kevesebben járnak templomba is. Az egyház új evangelizációról beszél. Mivel lehet elmélyíteni a hit kérdését? – Jézus 12 embert választott ki, az egyház megalakulásakor 120-an lehettek, az első pünkösdkor háromezren keresztelkedtek meg. Amikor Pál apostol Kis-Ázsiában megalakította saját sejtjeit, mindössze néhány embere akadt a hatalmas pogány tengerben. Ehhez képest a ma élő sok százmillió hívő egy hatalmas keresztény tömeget képez világszerte. Szükség van az evangelizációra. A gyerekekkel, fiatalokkal intenzíven foglalkozunk. Táborokat szervezünk, nagyon komolyan vesszük a bérmálásra történő felkészülést. Én optimista vagyok. Fiatal koromban egyszer egy ünnep előtt azon búslakodtam, hogy szülőfalumban, Korondon kevesen járnak a templomba. Az idős plébános erre azt mondta: ha 1911-ben, amikor a mai templom épült, mindenki járt volna Isten házába, kétszer ekkorát kellett volna építeni. És igaza lett: a háromezer lélekből nagy ünnepeken legalább ezerötszáz mindig eljön, és zsúfolásig megtöltik a templomot. – Tud-e igazán felszabadultan ünnepelni a ma embere? – Sajnos nem! A legnagyobb ünneprontó a televízió, mert mindig eléje kívánkozunk. Ha igazából ünnepelni akarunk, vissza kell térnünk eleink szokásaihoz. Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó népszokásainknak megvan a helyük, a szépségük, a varázsuk. Nem hiába mondjuk, hogy hagyományaiban él a nemzet. Az ünnepnek van egy komoly teológiai tartalma, töltete, amit kiegészít a játék. Mert ünnepelni kell! A templomi szentmise, istentisztelet után jön az ünnepi ebéd, és utána következnek az ünnepi játékok. Az ember homo ludens, az Úristennek öröme telik a játszó emberben. A mogorva, mindenben kritikus, hibát kereső ember képtelen felszabadulni. Játszani csak a könnyed ember képes, aki megtisztult, túljutott feszültségein, a metamorfózison. Erre való az ünnep, amely megtisztít, felemel, kiemel a gondokból. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. április 2.Autonómia, mint belügyi fenyegetésEgész generáció nőtt már fel azóta, hogy 1991-ben a román hatalom magyarellenes hisztériakeltéssel, helyszínre vezényelt katonai erőkkel reagált az RMDSZ keretén belül működő Székelyföldi Politikai Csoport kezdeményezésére: 1991. október 19-én az 1848. október 16. és 18. között lezajlott székely népgyűlés évfordulóján közfelkiáltással nyilvánítsa ki a székelység autonómiaigényét. Az időbeli egybeesés miatt sokan a Székelyföldről „elüldözött” románokkal foglalkozó Hargita-Kovászna jelentést is reakcióként érzékelték az agyagfalvi kezdeményezésre: utóbbiról a csoport október 2-án döntött, nem sokra rá pedig elkezdődött a magyarellenes sajtóoffenzíva, amelybe beleolvadt a képviselőház és a szenátus együttes ülésén 1991. október 17-én felolvasott jelentés. Hatalmi ingerültség A Har-Kov történet igazából 1990. november 2-án kezdődött, ekkor tűzte napirendre a Szenátus két vátrás szenátor javaslatát, hogy egy parlamenti bizottság hallgassa meg a Székelyföldről távozásra „kényszerített” románokat. A bizottság két hónapra rá meg is alakult, és elkezdte működését. Az elmúlt huszonöt esztendő történetéből számtalan hasonló megnyilvánulást lehetne idézni. Onnan kezdve, hogy magukat mértéktartónak és mértékadónak hirdető román politikusok börtönbe küldték volna az európai paradigmán belül maradó követelésekkel fellépő EMNT-s és SZNT-s politikusokat, egészen addig, hogy a saját érdekeikkel ellentétes módon elutasították az RMDSZ kisebbségi törvényét, kizárólag azért, mert abban szerepelt a „kulturális autonómia” címszó. (S csak a címszó, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását a tervezet kitolta volna a beláthatatlan jövőbe.) Ezek az esetek fényesen igazolják, hogy a centralista-etatista román hatalom allergiásan reagál minden olyan kezdeményezésre, amely az önkormányzatiság, a devolúció (állami közhatalom leadása alacsonyabb döntési szintekre), a szubszidiaritás – azon intézmény- illetve államépítkezési elv, miszerint a problémákat a felmerülésükhöz legközelebb eső döntési szinten kell megoldani –, illetve ezen elvekre épülő autonómia irányába mutat. A hatalom különös ingerültséggel reagál: ha e kezdeményezés elősegítené, hogy a magyarság – amely történelmi jogokra és létszámára hivatkozva akár az elszakadást is követelhetné az általa lakott területek vonatkozásában – olyan akaratkifejezési és -intézményesítési lehetőséghez jutna, amelynek segítségével államot teremthetne az államban. A teljes román politikum – és nemcsak az utódkommunista hatalom – azóta is így reagál e kérdéskörre: elutasítással és tényhamisító, demagóg propagandával. Hallhattuk már számtalanszor román politikusoktól, hogy az autonómia „középkori megoldás”, hogy sehol a világon nem építenek autonómiát etnikai elvekre, miközben féltucat autonómia működik napjainkban csak Európában, többnyire demokratikus mintaállamokban. Ez egyébként az RMDSZ-t is stratégiájának átgondolására kellett volna késztetnie: ha a román politikum nem partner – és egyhamar nem is lesz – ebben a kulcsfontosságú nemzetstratégiai kérdésben, akkor olyan fórumokat kellett volna megcélozni, amelyek részben vagy teljesen függetlenek attól. A legfőbb cél az lehetett volna, hogy nemzetköziesítsük Erdély kérdését, a társadalomszervezés és közösségerősítés mellett minden erőnket arra összpontosítsuk, hogy tudassuk a világgal: sorsunk rendezésre vár. Hogy etnikai diszkriminációban élünk, és mindaddig folytatjuk a nemzetközi közvélemény fellármázását, amíg el nem nyerjük a románok által egyébként már 1918-ban megígért nemzeti önkormányzást: vagyis az autonómiát. Miért nem? De térjünk vissza az eredeti kérdésre, a románság és az autonómia viszonyára. Ha lehámozzuk a román paranoiát a kérdésről, vajon van-e bármiféle reális alapja a román félelmeknek? Erre magyar oldalról a szabványválasz az, hogy az autonómia stabilizál, hozzásegíthet ahhoz, hogy a magyarság hazájának érezze Romániát, hogy a magyarság román állam iránti lojalitása ne merüljön ki a törvények betartásában, hanem belsővé váljon, érzelmi síkon is megnyilvánuljon. Hosszan el lehet vitatkozni eme érvelés tézisein, vannak érvek, példák, precedensek, amelyek alátámasztják ezt a megközelítést, mások viszont cáfolják. Tény azonban, hogy ha létezik egy, a Székelyföld akaratát képviselő legitim, megválasztott köztestület, az hozhat olyan határozatot is, amely ellentétes a román állam egységességével. De jelenthet-e ez a hipotetikus helyzet tényleges nemzetbiztonsági kockázatot, jelenthet-e reális veszélyt a székely autonómia román állam integritására nézve? Meggyőződésem szerint aligha. S nem azért, mert autonómiát nyerve a székelység lelkes híve lesz Romániának, mindenki egycsapásra feladja a reményt, hogy valaha közös hazában élhet a magyarság. Mert legyünk őszinték, aligha akad köztünk olyan, aki egy nemzetközi felügyelet mellett tartandó népszavazás esetén Székelyföld területi hovatartozásáról kétesélyesnek tartaná az eredményt. Inkább azért nem jelent az autonómia kockázatot román szemszögből, mert határváltoztatásra három esetben kerülhet sor: a román féllel való megegyezéskor, külső erő hatására vagy magyar erőfölényre építve. Ezek közül egyik sem adott. Annak a lehetősége tehát, hogy a székely autonómia, valamint az egész erdélyi magyarságra kiterjedő személyelvű autonómia – megtámogatva a különleges státuszú helyi önkormányzatok autonómiájával – Erdélynek vagy Erdély egy részének elszakadásához vezetne, megközelítőleg nulla. Ha létezik is a retorikán túli román félelem ebben a tárgykörben, az teljességgel alaptalan. A kérdés melegen tartása a román propagandaapparátus részéről nem egyéb, mint a nemzeti kérdés aktuálpolitikai instrumentalizálása, pártpolitikai célokra való kihasználása. Táptalaja pedig a politikum és a közvéleményformáló elit által a választókban felépített magyarellenes előítélet-rendszer, amely újjáépíti önmagát. A magyarságnak ezt adottságként kell kezelnie, beépítenie a maga stratégiájába, de semmi esetre sem megrettenni az ismételt ijesztgetéstől. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. április 2.Külső és belső megújulás a PKE-nA Partiumi Keresztény Egyetem új székházának építése mellett az egyetem reformjáról, újdonságokról, tervekről esett szó a szerdai sajtótájékoztatón. Új helyszíneken is zajlik majd oktatás. Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásért, melyből többek között az új székházat is felépíthetik. A magyar kormány működési, valamint fejlesztési támogatást nyújt, ez utóbbi keretén belül, rotációs rendszer alapján támogatja a Sapientia egyetemet, valamint a Partiumi Keresztény Egyetemet. Helyére kerül A most épülő új székházzal kapcsolatban Dr. János Szabolcs rektor elmondta: mivel a terület egy kereszteződésben található, eldönthették, hogy melyik utcát nevezik meg címként, s természetesen a Sulyok István utcára esett a választás, erre néz majd a főbejárat is – így a székház szimbolikusan is az őt megillető helyre kerül. Ezzel párhuzamosan egy reformfolyamat is kezdetét vette a Partiumi Keresztény Egyetemen, mely arra hivatott, hogy az egyetemet előbbre vigye, s melynek megvalósításáért teljes összhangban munkálkodik az egyetemi testület, mondta Tőkés László. Ezen belül a kollégiumi rendszer helyreállítására törekednek, ilyen értelemben sikerek és sikertelenségek egyaránt történtek az elmúlt időben. Dr. Pálfy József szenátusi elnök kifejtette: a fizikai építkezés mellett másfajta építkezésre is szükség van, a Partiumi Keresztény Egyetem most már „túl van a gyermek- és kamaszbetegségeken és abba a korosztályba került, amely komolyabb munkára teszi alkalmassá”. Az, hogy tavaly öt évre megkapta az országos akkreditációt, nem ok arra, hogy „kényelmesen hátradőljünk”, hanem még inkább górcső alá kell venni tevékenységét. Kiterjed Az alapító tanács és a szenátus által kidolgozott cselekvési terv és stratégia szerint minden téren korszerűsítésre van szükség, ennek következtében nőne a kiszámíthatóság és a transzparencia, megerősödne a pénzügyi stabilitás. A reformbizottság hetente – kéthetente ülésezik, a folyamat tavaly nyáron kezdődött, számtalan szabályt dolgoztak át, s idén július 30-án ér véget „az első felvonás”. A kolozsvári, valamint a debreceni nagy tudományegyetemek között „nem könnyű a helyzetünk, de eddig tudtuk tartani a szintet” – tette hozzá a szenátusi elnök. Megbeszélések zajlanak a testvéregyetemekkel, mondta Tőkés László, s annak analógiájaként, hogy a Sapientia egyetem Sepsiszentgyörgyön építkezik, a PKE is egy szatmári kiterjedésre készül. Megegyezés született arról, hogy a PKE Szatmárnémetibe is kiterjed, októberben már el is indulhat itt a képzés. Gazdasági továbbképzésben, illetve felnőttképzésben gondolkodnak. Egyúttal Jakó Zsigmond neves erdélyi professzor családjának jóvoltából ugyanis megtörtént a micskei Jakó-kúria átvétele koncesszióban, s a „rangos, de romos állapotban lévő műemlék épület az egyetem céljait fogja szolgálni”. Amint a sajtótájékoztatón elhangzott, az 1770-es években épült barokk kúriát igyekeznek majd felújítani és a hozzá tartozó 30 hektárnyi földterületre pedig vissza szeretnék telepíteni a gyümölcsfákat – valószínűleg a debreceni egyetemmel közösen létesült agrárszak tanyagazdasága lesz majd itt. Minderre uniós támogatásokat pályáznak majd meg. Kutatás A nyíregyházi iskolával is jó az együttműködés, a kooperáció jegyében, április 17-én, Csengeren zajlik majd a két tanintézet közös kutatási központjának átadása. A központ Partiumnak, mint történelmi régiónak a tudományos vizsgálatával foglalkozik majd, hangzott el. A kutatási központ átadása április 17-én, egy Csengeren zajlókonferencia keretében lesz majd. Az egyetem rektora azt is elmondta: a következő tanévtől indul a turisztikai mesterképzés az egyetemen. Számítanak azokra, akik turisztikán végeztek az elmúlt években, mind a Partiumi Keresztény Egyetemen, mind más tanintézetekben. Neumann Andrea erdon.ro 2015. április 2.Trend és bajok: mind több az autista nálunk isHatalmassá kezd válni az autizmusban szenvedők aránya a világon, de növekszik nálunk az országban, sőt, a megyében is. Romániában öt éve van törvény, amely legalább segítséget garantálna nekik, de nem alkalmazzák, mert azóta sincsenek meg a végrehajtási utasítások. Nem az a lényeg, hogy ma van az Autizmus Világnapja (bár persze ezt a világnapot is az ENSZ jelölte ki, azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmus zavarra, amely tízmilliókat érint a Földön), hanem az, hogy egészen megdöbbentő mértékben növekszik azok száma, akiket sújt ez az állapot. Globálisan 160 emberből egy volt autista még három éve, ami önmagában is óriási szám, illetve durva arány – ráadásul ez mára villámgyorsan súlyosbodott is: ma már 80 személyből küzd egy ezzel az állapottal. Romániában persze erről sincs pontos, országos kimutatás. Biró Rozália szenátor tegnap csütörtöki tájékoztatóján tért ki a témára, és jelezte: Bihar megyében 100–150 nyilvántartott autista van jelenleg. Tegnap az ő, illetve a Down-kórosok egyesületeivel, szervezeteivel egyeztetett Biró – az ilyen találkozók évente ismétlődnek. A felek kifogásolták az állami segítség hiányát, a politikus pedig jelezte: 2010-ben alkották meg a 151-es számú törvényt, amelynek alapján programok indíthatóak és anyagi segítség nyújtható az e két tünetegyüttesben szenvedőknek – ám nem alkalmazzák, mert azóta sincsenek meg a vérgehajtási utasítások. Azaz a jogszabály öt éve stagnál. A lényegről És, hogy mi az autizmus? Az Autisták Országos Szövetsége meghatározása szerint „Olyan állapot vagy másképpen fogyatékosság, mely eltérő fejlődéshez vezet. A napjainkban használt hivatalos kifejezés: autizmus spektrumzavar. A kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van. Az autista emberek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a többieké. Ez az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez az eltérő működés ráadásul megnehezíti a társas kapcsolataikat is. Gyakran előfordul, hogy egy autista ember olyannyira érzékeny a hangokra, hogy számára a nagyvárosi közlekedés elviselhetetlen. Előfordulhat az is, hogy bőre fokozottan reagál az érintésre, ezért neki egy ölelés, vagy akár egy szimpla kézfogás is kellemetlen lehet. Ugyanakkor vannak olyan autizmussal élők is, akik olyan ízeket is megéreznek, amiket mi nem, vagy olyan részletekre is felfigyelnek, melyek fölött az átlagos szem elsiklik. Egy autista emberre az is jellemző lehet, hogy leplezetlenül kimutatja érzelmeit, vagy hogy őszintén megmondja a véleményét másokról”. Mi van most? Nos, mivel a vonatkozó, fennebb említett törvényt máig sem lehet alkalmazni, Biró többször kérte, hogy dolgozzák már ki a végrehajtási utasításokat – mindeddig eredménytelenül. Pedig sürgős lenne. Mivel ha 5 éves korig észreveszik az autizmust, és elkezdik a terápiát, akkor 50%, hogy az érintett teljesen meggyógyul. A nagyváradi Pași Spre Cunoaştere Egyesület Nagyvárad majdnem összes óvodájában megfigyelte a gyermekeket, 13 intézményben 400 gyereknél végezték el az úgynevezett screeninget, és arra jutottak, hogy közülük 70 autizmusgyanús, és további orvosi megfigyelés szükséges, netán terápia elindítása is. Biró Rozália szerint épp ez is mutatja, hogy az önkormányzatnak pénzzel is támogatnia kellene az ilyen szűréseket. Később már csökken a gyógyíthatóság esélye, de amúgy az autistákat nem speciális iskolába kell íratni, hanem pont, hogy normálba, ahol viszont nagyobb odafigyelés szükséges. Biharban még nem működik, de például Nagybányán már van olyan iskola, ahol minden autista gyereket folyamatosan egy-egy mellé rendelt felnőtt felügyel, tanórák alatt és a szünetekben is. Felnőttként aztán javallott folyamatos foglalkozást, rendszeres munkát biztosítani nekik. E tekintetben már nálunk is van valami: Nagyváradon a Wilhelmina központ fogadja őket, munkanapokon 8–16 óra között. Egy autista megfelelő ellátása, kezelése havonta legalább 1000 lejbe kerül egy érintett családnak, és ezt a pluszkiadást jelenleg ők maguk kénytelenek megfizetni. Ezért is sürgős lenne a törvényi keret alkalmazhatóvá tétele és az állami programok elindítása – már öt éve. És az Autizmus Világnapján külön sürgetni is szokták ezt. Mindeddig a vázolt „eredménnyel”… Gyenge védelem A tájékoztató más témái között Biró Rozália elmondta: szeptember óta végre – sok unszolás után – a kormány megteremtette annak keretét, hogy megpróbálják visszaszorítani a börtönökben, menhelyeken, nevelési központokban, menekülttáborokban és egyéb kötelező ott-tartózkodásra épülő intézményekben zajló erőszakot. Márpedig az EU-ban épp Románia harmadik helyezett, ami az ilyen helyeken zajló erőszakos cselekmény, kínzás gyakoriságát illeti. Csakhogy végül nem külön felügyeleti szervet hoztak létre, hanem az ombudsman hivatala bővült egy ilyen ügyekkel foglalkozó részleggel. Victor Ciorbea ombudsman pár napja egy konferencián mutatta be, mit végzetek eddig, és ott volt Biró is. Utóbbi elmondta: az ügyosztály ellenőrzéseket végez, ám sajnos csak ajánlásokat fogalmazhat meg, azaz „a javaslatainak mondjuk 10%-át ha gyakorlatba fogják ültetni az intézményekben”. További gond, hogy a területi kirendeltségeiken még fel sem vették az alkalmazottakat eddig. Minden esetre jó tudniuk az érintetteknek, hogy Bihar megye a Fehér megyében működő területi kirendeltséghez tartozik, ott lehet panaszt tenni. A politikus további témaként elmondta: az RMDSZ nőszervezetének képviseletében pár napja Budapesten vett részt a Robert Schumann Intézet konferenciáján, amelynek célja a nők politikai képviseletének erősítése. Ott a Fidesz nőszervezetével, illetve az EPP nőszervezetének alelnökével erősítették kapcsolataikat, illetve kaptak tanácsokat. Biró elmondta: minden romániai pártban nagyobb szerepet kapnak a nők a döntéshozatalban, mint az RMDSZ-ben, úgyhogy sok még a munkájuk. Nem akarnak az RMDSZ-en belül kötelező kvótát a nőknek, viszont úgy véli, pár év alatt nőni fog a képviseletük. Az ő nőszervezetük a következő időszakban arra helyezi a hangsúlyt, hogy képzéseket biztosítson a közéleti szerepet vállaló hölgyeknek. Szeghalmi Örs erdon.ro 2015. április 2.Nagy tervek, nagy pénzek a PKE háza tájánA magyar kormány1,3 millió eurót adott a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) egy új egyetemi székhely felépítésére, tudtuk meg tegnap azon a sajtótájékoztatón, melyet Tőkés László, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, Pálfi József, a szenátus elnöke és János Szabolcs rektor tartott. A volt királyhágómelléki református püspök, Tőkés László röviden összefoglalta a nagyváradi magyar nyelvű egyetem létrehozásának történetét, kihangsúlyozva azt, hogy meglátása szerint az egyetem alapítóinak hite és elszántsága az a tényező, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem ott tart már, ahol. Tőkés nem rejtette azt sem véka alá, hogy nem tetszik neki, hogy a román kormány egyáltalán nem támogatja a váradi magyar egyetemet. Az elhangzottakból egyértelművé vált, hogy létrejött az a furcsa helyzet, amikor a romániai magyarok adójából vajmi keveset fordítanak a romániai magyar oktatásra, azonban hála a Fidesz-KDNP kormánynak a magyarországi adófizetők pénzéből jut arra is, hogy a Tőkés alapította egyetemet is támogassák. Tőkés rámutatott arra, mennyire hálásnak kell, legyenek a magyar kormánynak ezért a támogatásért is, melyből várhatóan december közepére felépül a Sulyok István utcában egy új egyetemi székhely. Ebben a tervbe vett székházba működik majd a rektori hivatal, itt kap helyet az egyetem könyvtára, egy egyetemi amfiteátrum, illetve nyolc tanterem. Szó esett azokról a tervekről is, melyeket a PKE vezetősége akar bevezetni a hatékonyabb oktatás elérésére. Felújításra került (szintén a magyar kormány pénzéből) a „kis-lórántffy” néven ismert iskolaépület is, itt egy galériát hoznak létre, a hol a reklámgrafika szakos hallgatót tarthatnak kiállításokat, de más tevékenységet is fognak ott tartani. A tervek szerint ezt a galériát április 12-én fogják hivatalosan megnyitni. A tegnapi sajtótájékoztatón megmutatták az újságíróknak azt a helyet, a hol az új egyetemi székház épül. Itt egyelőre csak a kiásott alap látszik, ám Tőkésék hisznek abban, hogy a határidőre elkészül a szép új székház. A 2015-16-os tanévben vélhetően sikerül beindítani a turisztikai mesterképzést is a PKE-n. Az egyetem vezetősége szemmel láthatóan nemcsak hálás a magyar kormány nagylelkűségéért, de az egyetem működését tekintve elégedett és optimista, s ez már csak amiatt is örvendetes lehet, mert az elmúlt hetekben Váradszerte elterjedt jó pár szóbeszéd arról, hogy több gond akad az egyetem háza táján. Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. április 2.Életre keltek a könyvek Kolozsváron (GALÉRIA)Ingyen elvihető könyvek, barátságos hangulat és „fellapozható” politikusok, újságírók, művészek és szakemberek színesítik Kolozsvár első magyar nyelvű élő könyvtárát a La Cizmărie kávézóban. A családias hangulatban zajló esemény, a Perspi20 - KönyvTuri kuriózumnak számít, hiszen eddig még Kolozsváron nem volt rá példa, hogy magyar nyelven "olvassunk" élő könyveket, ráadásul kiadványokat is lehet csereberélni. Az első egy órában több mint száz könyv cserélt tulajdonost, és félóránként tűnnek fel újabb alkotások, amelyeket jellegzetesen három csoportba lehet osztani: szakkönyvek, történelmi írások és ponyvaregények. Az sem ritka, hogy egy-egy könyv belső oldalán személyes gondolatok kerülnek elő, esetleg bátorító szavak egy irodalom-tanárnőtől. A cserebere nagyon jól működik, ám a résztvevők többsége gátlásosnak bizonyult, nem mindenki mer szóba elegyedni az élő könyvekkel. Este hét óráig őket lehet, illetve lehetett lapozgatni: Vallasek Júlia, Kulcsár Szabolcs, Kovács Péter, Várady Csongor, Dimény Áron, Balázsi-Pál Előd, Borzási Sarolta, Szabó-Gy. Zsombor, Bagaméri Noémi, Borzási Judit, Hankó Renáta, Mák Arany, Váta Lóránd, Rés Konrád, Gödri Csilla, André Ferenc, Halmen Balázs, Imecs-Magdó Levende, Jakab-Benke Nándor, Könczey Elemér, Bethleni András, Banga Szilárd, Krippán Kinga, Lukácsi Előd, Makkai Júlia, Szép Gy. Bálint, Zörgő Noémi, Geréd Imre, Horváth Anna és Vetési Nándor. A rendezvény főszervezője, Mák Arany elmondta, hogy a meghívottakat egy előzetes kutatás alapján válogatták ki. Felmérést végeztek arról, hogy kik azok a személyiségek, akik a kolozsvári egyetemisták körében példaképnek, népszerűnek számítanak, és az eredmény alapján állították össze a meghívottak listáját. Azt is elárulta, hogy jövőre is terveznek élő könyvtárat, amelynek nem celebek lesznek a meghívottjai. Az eseményt a Perspektíva szervezte. maszol.ro 2015. április 2.Háromezer kötetet adományoz az OTP Bank a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum könyvtáránakKözel 3000 magyar, román és német nyelvű kötetet adományoz az OTP Bank Románia az Oktatáshoz való jogalapítványa révén a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum könyvtárának. Az Oktatáshoz való jog alapítvány támogatja és népszerűsíti a pénzügyi oktatást, célja a pénzügyi, gazdasági és vezetői készségek fejlesztése a középiskolások körében. A tevékenységet az OTP Csoport és romániai leányvállalata, az OTP Bank Románia, valamint a csoport magyarországi Fáy András alapítványa egyaránt támogatja. "Hiszünk abban, hogy az új generációk pénzügyi oktatása szükséges és meggyőződésem, hogy az oktatásba történő befektetéssel megalapozható a népek jövője. Mindannyiunknak kötelessége, hogy felvállaljuk ezt a küldetést. Az OTP Bank Romania a továbbiakban is szerepet vállal különféle társadalmi projektekben, az Alapítványon keresztül pedig főként az oktatáshoz kapcsolódó programokban” - mondta Diósi László, az OTP Bank Romania vezérigazgatója és az Oktatáshoz való jog alapítvány elnöke. "Másfél éve azzal az általános ötlettel érkeztem az iskolába, hogy jó lenne az olvasást ismét a tanulók prioritásai közé emelni. Sikerült felújítani a könyvtárat és kitűztem egy célt, amelyet meg akartam valósítani. Időközben a dolgok mozgásba lendültek és soha nem várt kihívásokkal szembesültem. A munkatársaimmal együtt fejlődtünk, nem várt lehetőségeket gyümölcsöztetve. A mai nap jelentős számunkra, erőfeszítéseink eredményeket hoznak.” - mondta Bencze Mihály, az Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója. Az OTP Bank Romania – az OTP Bank leányvállalata, egyben a legnagyobb közép és kelet-európai bankcsoport tagja – integrált és saját forrásokból működő pénzügyi szolgáltató. Az OTP Bank Magyarországon, Romániában, Montenegróban, Horvátországban, Bulgáriában, Oroszországban, Ukrajnában, Szlovákiában és Szerbiában több mint 13 millió ügyfelének nyújt pénzügyi szolgáltatásokat 1500 egységből álló fiókhálózatán, ATM-hálózatán, illetve az elektronikus csatornákon keresztül. (közlemény) Transindex.ro 2015. április 3.Restitúciós visszarendeződésNyugtalanság lett úrrá az erdélyi magyar történelmi egyházakon amiatt, hogy a román korrupcióellenes ügyészség vizsgálatot indított a felekezetek javára történt ingatlanrestitúció ügyében. Az aggodalom indokolt, hiszen miközben a román állam eddig a kommunizmus idején elkobzott javak mindössze felét szolgáltatta vissza az egyházaknak, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épülete restitúciójának nemrég történt érvénytelenítésével immár az újraállamosításra is van precedens. Visszarendeződés tapasztalható Romániában az egyházi javak kárpótlása, a kommunizmus alatt államosított vagyon visszaszolgáltatása terén. A bukaresti korrupcióellenes ügyészség (DNA) a napokban megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint vizsgálatot indított erdélyi egyházak bizonyos épületei és telkei visszaszolgáltatásának jogszerűségével kapcsolatban. A nyomozásra tekintettel a vádhatóság egyelőre nem kívánt részletekkel szolgálni, az érintett felekezeteket és a tételes ügyeket sem nevezte meg. Mindössze annak közlésére szorítkozott, hogy nem konkrét személyek ellen folyik eljárás, hanem a bűncselekmény gyanújának megalapozottságát vizsgálják. A hírt megszellőztető VoceaTransilvaniei.ro hírportál azonban tudni véli, hogy a több megyére kiterjedő vizsgálat során a nyomozó hatóság többek között az észak-erdélyi Szatmár megye három településének önkormányzatától kérte be a visszaszolgáltatott ingatlanokkal kapcsolatos iratokat. Olyan dokumentumokról van szó, amelyek az 1995 és 2013 közötti időszakban a római katolikus püspökségnek, a katolikus szerzetesrendeknek és különböző egyesületeknek visszaadott ingatlanokra, telkekre vonatkoznak. Ezekről egyébként nem is az ügyészség gyűjt adatokat, hanem a prefektúrák, a kormány területi szervei készítenek összesítést a települések polgármesteri hivatalaitól kért jelentések alapján. Az érintett magyar egyházakat nem értesítették a vizsgálatról, és nem is fordultak hozzájuk információért. Egy nap alatt elvettek mindent A román kommunista rezsim a II. világháború utáni hatalomra kerülése nyomán látott neki az egyházi vagyon elkobzásának, 1948-ban egyetlen nap alatt több ezer ingatlant és több tízezer hektár földterületet államosítottak. Csupán az erdélyi magyar történelmi egyházakat összesen 2140 ingatlantól fosztották meg, emiatt súlyos kárt szenvedtek a szabad vallásgyakorláshoz szükséges vagyoni és működési feltételek. A négy magyar felekezettől – római katolikus, református, evangélikus és unitárius – jogtalanul kisajátított vagyon lajstromában szerepel több száz iskola, kórház, oktatási-nevelési központ, egyházi épület, földterületek, erdők. A bukaresti kormány által a kilencvenes években megrendelt kimutatás szerint az elismert egyházaktól elkobzott mintegy nyolcezer ingatlan összértéke eléri Románia egyéves össztermékének értékét. Ennek ismeretében nem csoda, ha a mindenkori román kormányok folyamatosan halogatták a restitúciót, holott a kisajátított ingatlanok maradéktalan visszaszolgáltatása alapfeltétele volt az ország NATO- (2004) és EU-csatlakozásának (2007). Az ügyön az amerikai képviselőház 2005-ben megszavazott határozata lendített, amely a kommunizmus alatt elkobzott romániai egyházi vagyon igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását sürgette. Az ugyanabban az évben hatályba lépett új román restitúciós törvénycsomag alapján megkezdődött az érdemi visszaszolgáltatási folyamat, amely azonban rendkívül lassúnak bizonyult. Ellenérdekelt félként az állami intézmények és az önkormányzatok ott gördítettek bürokratikus akadályt a visszaszolgáltatás és a birtokba helyezés elé, ahol csak tudtak, sőt az egyházaknak hosszú évekig pereskedniük is kellett egy-egy épületért. Bukarest vállalásai és a nemzetközi nyomás dacára az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonuk mintegy felét vehették birtokukba a mai napig, tulajdonképpeni használatukba pedig az ingatlanok mindössze harmada került. Jól illusztrálja a helyzetet és a román hatóságok gáncsoskodását a páratlan értékű könyvtárnak és tudományos gyűjteménynek otthont adó gyulafehérvári Batthyáneum restitúciójának megakadályozása. Bár a Batthyány Ignác erdélyi katolikus püspök által 1798-ban alapított téka épületét 1998-ban rendelettel juttatta vissza a bukaresti kormány a római katolikus egyháznak, a jelenleg is hatalmon lévő román Szociáldemokrata Párt (PSD) bíróságon megtámadta a restitúciót. A többéves pereskedés után alulmaradt egyház a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely érdemben még nem tárgyalta az ügyet, három évvel ezelőtt viszont 25 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot a tulajdonba helyezés késleltetése miatt. Bukarest ugyanakkor azzal is megalázó helyzetbe hozta a gyulafehérvári érsekséget, hogy képviselőit is csak minisztériumi engedéllyel engedi be abba a jelentős történelmi és kulturális értéket képviselő épületbe, amelynek 1947-ig a katolikus egyház volt az egyedüli tulajdonosa. Amikor Jakubinyi György érsek évekkel ezelőtt nekiszegezte a kérdést Románia akkori művelődési miniszterének, hogy miért ragaszkodik ennyire a Batthyáneumhoz a román állam, Razvan Theodorescu azt válaszolta: ha visszaszolgáltatnák a világviszonylatban is nemzeti kincsként számon tartott intézményt – benne a romániai középkori kéziratok mintegy hetven százalékával –, az országos botrányt okozna. Márpedig Bukarest a jelek szerint jobban fél a többségi társadalom felháborodásától, mint a nemzetközi visszhangtól. Románia például nem is reagált az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó osztálya egyik vezető tisztségviselőjének minapi megállapítására, miszerint a jogállamisággal kapcsolatos aggályokra ad okot a restitúció lassú üteme. Hoyt Yee szerint a kommunizmus idején elkobzott épület- és földvagyon visszaszolgáltatásának lassú üteme továbbra is emberi jogi vonatkozású, illetve a vallásszabadsággal és a jogállamisággal kapcsolatos aggodalmakat szül, emiatt Washington a nemzeti és vallási kisebbségekkel szembeni kötelezettségei mielőbbi teljesítésére, a közösségi javak restitúciójának gyorsítására ösztönzi a román kormányt. Megkérdőjelezett tulajdonjog Márpedig a restitutio in integrum elvének maradéktalan gyakorlatba ültetése nélkül a felekezetek képtelenek ellátni azt a hitéleti tevékenységet, amelyet évszázadok óta felvállaltak az erdélyi magyarság megmaradása és gyarapodása érdekében. Jól tudják ezt a román hatóságok is, ezért kapva kaptak az alkalmon, amikor 2007-ben két magyar család bűnvádi feljelentést tett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ellen a református egyházzal támadt nézeteltérése miatt. A konfliktus oka az volt, hogy az egyház nem kívánta meghosszabbítani a két család bérleti szerződését. Bár egy hatásköri vita nyomán kialakult perben a román igazságszolgáltatás már 2001-ben jogerősen megállapította, hogy a 19. században létesített, a kommunizmus idején államosított gimnázium épületét jogszerűen és törvényesen szolgáltatták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a korrupcióellenes ügyészség nyomozást indított, amelynek keretében újranyitotta az ingatlan tulajdonjogának kérdését is. Az erdélyi magyarság körében hatalmas felháborodást kiváltó, nemzetközi visszhangot kapott perben tavaly novemberben született jogerős ítéletében a ploiesti-i táblabíróság érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi iskolának az egyház számára történt visszaszolgáltatását. A bíróság indoklása szerint azért nem a sepsiszentgyörgyi református egyház a tulajdonosa a Mikó-kollégium épületeinek, hanem a román állam, mert az ingatlanok jórészt közadakozásból épültek. Ami igaz, csakhogy nem árt emlékeztetni: az iskolaalapítás gróf Mikó Imrének, Erdély egykori főkormányzójának, a székelyföldi Háromszék népe és a református egyház hozzájárulásával történt az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Az erdélyi magyar egyházak, politikai és civil szervezetek egy emberként elítélték a székely kollégium visszaállamosítását, amely ellen több alkalommal tüntetést is szerveztek, a reformátusok pedig Strasbourghoz fordultak. Kompromittálnák a magyar egyházakat Kapóra jött a hatóságok számára az országos restitúciós bizottság háza táján a tavalyi év végén kirobbant példátlan korrupciós botrány is. A korrupcióellenes ügyészség hivatali hatalommal való visszaélés, befolyással üzérkedés és csúszópénz elfogadása gyanújával folytat bűnvádi eljárást a testület több egykori tagja ellen. Őket azzal gyanúsítják, hogy még 2008-ban a reális piaci értékhez képest túlértékelt telkek alapján ítéltek meg kárpótlást magánszemélyeknek – közöttük üzletembereknek –, és ezzel 75 millió eurós kárt okoztak a román államnak. Ebben az ügyben előzetes letartóztatásba helyezték Alina Bicát, a bukaresti főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni főosztályának egykori vezető ügyészét, Horia Georgescut, a tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló országos feddhetetlenségi ügynökség volt elnökét és Theodor Nicolescu liberális parlamenti képviselőt. Ők valamennyien tagjai voltak a restitúciós bizottságnak, és hozzájuk hasonlóan ezekben az ügyekben indult kétrendbeli eljárás Markó Attila ellen is. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő tegnap lemondott a mandátumáról, így a román ügyészség már kezdeményezheti ellene az európai elfogatóparancsot, Bukarest pedig a kiadatását; a honatya ugyanis Magyarországon tartózkodik. Markó tagadta az ellene felhozott vádakat, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek tanúsítják, hogy részt sem vett a restitúciós grémiumnak az egyik vitatott kártérítésről határozó ülésén. „Soha senkitől nem kértem és nem kaptam csúszópénzt sem az egyházi javak visszaszolgáltatása, sem a kárpótlások megítélése során” – szögezte le a politikus nemrég a Krónika című erdélyi magyar napilapnak. Mondani sem kell, máris akadnak olyan román véleményformálók, akik a Mikó-perben elítélt és a kárpótlásokkal történt visszaélés gyanújába kevert Markó szerepe okán megkérdőjelezik, hogy az erdélyi magyar egyházak jogosan kaptak vissza nagy értékű vagyont. Ilyen körülmények között nem lehet véletlen, hogy a román ügyészség általánosságban kezdte vizsgálni az egyházi restitúciót. Az erdélyi magyar egyházak vezetői, a politikai és társadalmi szervezetek képviselői azonban aggasztónak és veszélyesnek tartják az egyházi visszaszolgáltatás kompromittálásának kísérletét és a tulajdonba helyezés akadályozását. Attól tartanak, hogy huszonöt évvel a kommunista rezsim bukása után elindulhat az 1989 után visszaadott javak visszaállamosításának folyamata. Rostás Szabolcs mno.hu / Magyar Nemzet Erdély.ma 2015. április 3.Antal Árpád nem kételkedik Markó Attila ártatlanságábanAntal Árpád tűzbe tenné kezét Markó Attiláért, biztos benne, hogy nem követett el törvénytelenséget. Sepsiszentgyörgy polgármestere sajtótájékoztatón kifejtette: Markó Attila a kialakult helyzetben a legjobb döntést hozta, amikor lemondott képviselői mandátumáról, hiszen nehezen lehet elvárni, hogy bízzon a román igazságszolgáltatásban egy olyan embertől, akit évek óta ártatlanul meghurcolnak. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint 2012-ben azért döntöttek Markó Attila képviselő jelöltsége mellett, mert bár nem volt helybéli, de azt akarták üzenni, hogy ha egy magyar ember bajba kerül, nem engedik el a kezét. Antal Árpád szerint beigazolódott, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyével az erdélyi magyarság immunrendszerét tesztelték, hiszen már a katolikus egyház visszaszolgáltatott ingatlanjai kapcsán is vizsgálódnak. „Valakik Romániában eldöntötték, hogy a magyar közösségtől vissza kell venni amit lehet", nyilatkozta a polgármester. Példaként a sepsiszentgyörgyi katonai központ ügyét említette, amelyet arra hivatkozva nem adnak vissza a katolikus egyháznak, hogy az udvaron garázst építettek. Az egyház hiába fizetné ki annak ellenértékét, a visszaszolgáltatást hátráltatják, mondta a polgármester. Kovács Zsolt marosvasarhelyiradio.ro Erdély.ma 2015. április 3.A prefektus nem emlékszikNem emlékszik a prefektus, hogy bárki is kereste volna őt a március 10-ei tüntetés utáni napokban – ezt válaszolta arra az újságírói kérdésre, hogy miért nem fogadta a szervezők küldöttségét a petícióval. Sebastian Cucu ideiglenesen kinevezett kormánybiztos magyarázkodásából az is kiderült, nem készakarva távozott a székely szabadság napján irodájából, s a dokumentumot csupán azért nem vette át, mert nem tartózkodott hivatalában. Mint ismert, az előre bejelentett megemlékezés és felvonulás végső állomása volt a kormánybiztosi hivatal, és ott majdnem elszabadultak az indulatok, amikor kiderült, hogy a prefektus nemcsak, hogy nem tartózkodik ott, de még a szolgálatot teljesítő kapus sem hajlandó átvenni és iktatni a tüntetők miniszterelnöknek címzett petícióját. Végül az épületet őrző egyenruhások mégis átadták a kapusnak a dokumentumot, és elhangzott egy ígéret is, miszerint Sebastian Cucu másnap reggel nyolc órakor fogadja a küldöttséget. Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke reggel ott is volt a prefektúrán, ám a kapus nem engedte a bejáratnál tovább, mint fogalmazott: újabb példányt nem kell otthagynia a petícióból, mert már iktatták az egy nappal korábbit, a személyes találkozás lehetőségét pedig elutasította azzal, hogy a prefektus azt üzente, nem óhajt beszélni Gazdával. Nos, erre a jelenetre nem emlékezett most Sebastian Cucu, aki tegnap azt nyilatkozta a sajtónak, hogy tőle senki nem kért találkozót, és nem mondott olyasmit, hogy nem akar tárgyalni a küldöttséggel. „Valamilyen rövidzárlatról lehet szó, kommunikációhiányról” – mondotta. Gazda Zoltán tegnap azt is elmondta, hogy az eset után feljelentette Sebastian Cucu prefektust a belügyminisztériumban, ugyanis a kormány megbízottjának az a feladata, hogy kezelje és orvosolja a társadalmi feszültségeket. Márpedig azzal, hogy a pontosan megjelölt időpont dacára sem volt jelen hivatalában, nem fogadta a tiltakozók küldöttségét, felkorbácsolta az indulatokat. A március 12-én elküldött levélre egyelőre válasz nem érkezett, ám a minisztériumnak 30 nap áll rendelkezésére, hogy reagáljon – mondta el Gazda Zoltán a Háromszéknek. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 3.Antal Árpád: Markó Attila áldozatUtólag úgy tűnik, nem segítettünk, hanem ártottunk Markó Attilának azzal, hogy háromszéki képviselőnek választottuk, de annak idején azért jelöltük, mert így is ki akartuk fejezni: egy egész közösség áll mögötte, aki a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt évekig tartó meghurcoltatásokat viselt el – fejtette ki tegnap Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester és helyi RMDSZ-elnök jogosnak tartja az általánossá vált politikusellenes hangulatot, de továbbra is úgy véli, hogy Markó Attilát igazságtalanul ítélték el a Mikó-perben, és alaptalanul vádolják a Bica-ügyben is, járulékos áldozata a „valószínűleg sumákolók” ellen indított igazságszolgáltatási hullámnak. Markó Attila feladata a visszaszolgáltatási bizottságban az volt, hogy az erdélyi igényléseket ne hagyja félreseperni. Antal biztos abban, hogy a Mikó-ügyben valahol valaki egyszer kimondja, hogy jogállami szempontból súlyos visszaélés történt, de erre várhatóan nem egyhamar és nem Romániában kerül sor. Antal Árpád korábban már közölte, és most is úgy gondolja, hogy a Mikó visszaállamosításával a romániai magyarság immunrendszerét, védekezőképességét tesztelték, és sajnos, erre mutat az is, hogy a katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében is vizsgálatot indítottak. Valahol valakik eldöntötték, hogy a magyar közösségnek nem lehetnek javai – például a sepsiszentgyörgyi katonai központot sem adják vissza a római katolikus egyháznak, holmi garázsépítésre és hasonlóan átlátszó kifogásokra hivatkozva –, miközben mások azt is megkapják, ami soha nem volt az övék. Nagyon veszélyes folyamatok indultak el most Romániában, ha egy ügyész azért kérheti valaki letartóztatását, mert nem vett részt egy döntésben. Önként adódik a kérdés: hol voltak eddig a bűnüldöző szervek, miért hagyták a dolgokat idáig fajulni? A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint valakik tudatosan úgy építették fel a rendszert, hogy a politikusok, vállalkozók, újságírók egy része is kiszolgáltatott és zsarolható legyen, és az elitet lehessen lefejezni, ha elindul a leszámolás. Markó Attila esetében a média nyomása is nagyobb volt, mint több, valóban gyanús ügyben, ezért érthető a lemondása: a Mikó-perben kimondott ítélet és egy távollétében született döntésért megfogalmazott vád után Antal szerint „a román igazságszolgáltatásban bízni naivitás”. Markó Attila nem kíván visszatérni A jelenleg Magyarországon tartózkodó Markó Attila az MTI kérdéseire válaszolva közölte: maga is híve a korrupcióellenes harcnak, és vallja, hogy a korrupt politikusokat felelősségre kell vonni, de hangsúlyozta, ő soha nem kért és nem kapott csúszópénzt, és az ellene folyó vizsgálat a jogállamiság alapjait sérti. Elmondta, ha a román hatóságok a kiadatását kérik Magyarországtól, és ezt a kérelmet megfelelőképpen megindokolják, a magyar hatóságok rendelkezésére áll. Egyelőre csak az a vád ellene, hogy tagja volt a kártérítéseket megítélő bizottságnak, ami sehol a világon nem bűncselekmény, még kevésbé korrupció. A politikus úgy véli, a román igazságszolgáltatás a restitúció és a kárpótlás leállításának, a visszaszolgáltatott javak visszaállamosításának az eszközévé vált, amit szerinte Magyarország és Európa sem nézhet tétlenül. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 3.Magyar emléktáblákat kifogásoltakA Szatmár.ro portál szerint Kölcsey Ferencnek és Petőfi Sándornak emléket állító nagykárolyi magyar nyelvű emléktáblák eltávolítását, kétnyelvűekre cserélését kéri egy román egyesület. Az Európai Méltóságért Polgári Egyesület átiratban szólította fel a nagykárolyi polgármesteri hivatalt, hogy harminc napon belül cserélje ki az emléktáblákat olyanokra, amelyeken előbb románul szerepel a felirat. Az egyesület elnöke Dan Tănasă blogger, aki a románok sérelmére elkövetett vélt székelyföldi magyar visszaélések kapcsán tett sorozatos feljelentései miatt ismert az erdélyi magyarság körében. Az RMDSZ helyi szervezete által 2003-ban állított Petőfi-emléktábla egy általános iskola falán áll, és a költő Nagykárolyban írt verssoraival emlékeztet arra, hogy a város „ákácfái” alatt látta meg először Petőfi Szendrey Júliát. A Kölcsey Ferenc emléktáblát 2004-ben ugyancsak az RMDSZ állíttatta a ma szakközépiskolaként működő egykori megyeháza falára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 3.Visszatért a télForgalomkorlátozást vezettek be tegnap hajnalban a Parajdot Gyergyószentmiklóssal összekötő országúton a térségben tomboló hóvihar miatt. A korlátozást az útkarbantartó kérésére vezették be a 7,5 tonnánál nehezebb járművek esetében, így próbálták elkerülni annak a veszélyét, hogy a nehéz gépjárművek elakadjanak, és torlódást okozzanak a hegyi úton. A Bucsin-tetőn tegnap hajnalban mintegy félméteres hó hullott, és a viharos széllökések hótorlaszokat képeztek az úton. Az országos meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint ma délutánig az egész országban erős szélre, esőre, a hegyvidéken pedig havazásra kell számítani. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 3.Jogos kérésre határozott ígéretAz RMDSZ főtitkára találkozóra hívja az 1990. március 19-én székházpadlásra szorultakat Az 1990. március 19-én az RMDSZ padlására menekültek egy csoportja – Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos –keresett meg a szerkesztőségben, akik azt nehezményezték, hogy az RMDSZ, illetve a Bernády Alapítvány általszervezett március 20-i megemlékezésre nem hívták meg őket. Egy évvel korábban Lukács Árpád, akinek 1990. március 19-én a kezét törték el a hodáki támadók, hasonló panasszal fordult hozzánk, mert, mint mondta, az RMDSZ elnöki hivatala, a korábbi évekkel ellentétben, évek óta nem emlékezik meg róluk. Holott "megérdemelnék az áldozatok és az a 79 személy, aki Sütő Andrással együtt felmenekült a padlásra március 19-én, hiszen nem névtelenek, az RMDSZ nyilvántartotta őket, tudja az elérhetőségüket". A Népújság megkeresésére az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter akkor azt mondta, hogy a szövetség szolidaritási alapjából átnyújtották az (időközben megnövelt) összegeket, és személyesen adták át azoknak, akiket március 19. után bebörtönöztek, illetve az áldozatok hozzátartozóinak. A kérdésre, hogy miért nem szerveznek találkozót a nevezettekkel, a főtitkár azt válaszolta, hogy az utóbbi idő tapasztalata az volt, hogy erre már nincs igény. Írásos igény, eredmény nélkül Lukács Árpád ezért tavaly novemberben, a saját és sorstársai nevében írásban fogalmazta meg, hogy igényt tartanak egy ilyen találkozóra. A levelet Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos és Márkus Ferenc írta alá. Ennek ellenére a vásárhelyi szervezők nem tartották fontosnak egy találkozót beiktatni a március 20-i rendezvénysorozatba. – Azért fordultunk a Népújsághoz, mert magyarázatot szeretnénk kapni, miért nem történt meg, annak ellenére, hogy írásban kértük. Az RMDSZ nem érdekképviselet, ha kérésre sem teszi meg, amit kellene – mondta Lukács Árpád, aki szerint nem kellene hagyni feledésbe merülni ezeket az eseményeket. Tegnapi megkeresésünkre Kovács Péter megígérte, hogy a húsvéti ünnepek, illetve az azt követő RMDSZ-kongresszus utáni hétre megszervez egy ilyen találkozót és beszélgetést Marosvásárhelyen, amelyre az egykori padlásra menekültek mellett meghívják a márciusi eseményekben közvetlenül érintett vásárhelyi politikusokat is. Kovács Péter kijelentette: – Fontosnak tartom és kötelességemnek érzem egy ilyen találkozó megszervezését, nemcsak az RMDSZ főtitkáraként, hanem marosvásárhelyiként is, aki 1990 márciusában a városban voltam, és átéltem az eseményeket. Ugyanakkor hozzátette, a főtitkárhelyettesek a jövő héten viszik haza az adományokat a márciusi események áldozatai hozzátartozóinak és azoknak, akiket ártatlanul bebörtönöztek a márciusi események után. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. április 3.Húsvéti határkerülés a NyárádmenténA húsvéti határkerülés középkori, egyházi-liturgikus eredetű szokása Közép-Európának és egyben a magyarságnak,amely korunkra csak a peremterületeken maradt fenn. Erdélyben katolikusok és protestánsok egyaránt gyakorolták. Az európai népek körében ismert rítus, hogy egy bizonyos területet vagy vetést körüljárással, mágikus körrel védenek meg a pusztításoktól, csapásoktól, zárnak el a gonosztól. Ennek a képzetnek még a kereszténység előtti korba nyúlnak agyökerei. A nyárádmenti határkerülés tehát régmúlt idők egymásra tevődött emlékeit őrzi, különböző korú és funkciójú szokáselemek láncolata. Amikor 1969-ben mint riportúton járó, érdeklődő egyetemi hallgatónak Bedében Magyari Ferencék és Vadasdon Máthé Józsefék először sorolták falujuk húsvéti szokásrendjét, erre az összetettségre nem gondoltam, csak érdekesnek, különösnek találtam. Elhatároztam, hogy további "riporteri" búvárkodásba kezdek a szomszédos falvakban is. A régebbi leírások csupán két falura, Szentgericére és Vadasdra szorítkoztak, de hamarosan kiderült, hogy az emlékezetben elérhető adatok szerint szinte az egész Nyárádmentén és a szomszédos Kis- Küküllő vidékének több falujában is élt ez a szokás. Akkor a következő nyárádmenti falvakban kérdezősködtem: Andrásfalva, Bede, Jobbágyfalva, Nagyadorján, Nyárádgálfalva, Nyárádszentlászló, Nyomát, Szentgerice, Szentháromság, Nyárádszereda, valamint a Kis- Küküllő vidéki Vadasd, Havadtő és Rigmány. Ezekben a falvakban Szenháromság és Jobbágyfalva kivételével többségükben protestáns felekezetűek, reformátusok és unitáriusok laktak, laknak, akkor tehát a szokáseseménynek a protestánsok által gyakorolt változatával találkoztam. A határkerülés protestáns modellje Ezekben a falvakban a szokásegyüttes a következő fő mozzanatokból állt: 1. előkészületek; 2. gyülekezés és tisztségválasztás; 3. határkerülés és megcsapás; 4. fenyőágazás (virágozás) és 5. öntözés (hajnalozás, kántálás). A határkerülő menetben csak férfiak és legények vettek részt. A legények feladata volt, hogy a határon levő csorgókat, kutakat kitakarítsák, ők újították meg a falvak határait jelző dombocskákat, az ún. határhompokat is. Erre általában nagypénteken került sor egy-egy idősebb ember vezetésével. Az esemény levezetésére tisztségviselőket választottak: királyt, ítélőbírót, csapómestert, oldalvédőket és sereghajtókat. A király általában idős, tekintélyes ember volt, maguk fölé emelték és háromszor kiáltották: "Határt kerülünk, búzát szentelünk, királyt emelünk". A király a többi tisztségviselővel együtt szabályokat, törvényeket állapított meg a megszólításra, a viselkedésre, és ezeket senkinek sem volt szabad áthágnia. Aki hibázott, annak megcsapás járt. A király parancsolt, az ítélőbíró ítélt, a csapómester csapott a hibázó hátulsó felére. A legtöbb megcsapást a fiatal legényeknek kellett elszenvedniük, akik először vettek részt a határkerülésben. Őket előreküldték, hogy keressék meg a falu határait jelző halmokat, a határhompokat, és ott tüzet gyújtsanak. A menet ellenőrizte, jó helyre rakták-e a tüzet, és mindenféle kifogást emeltek: megcsonkították a saját határukat vagy foglaltak a szomszéd faluéból. Az oldalvédők megragadták a suhancokat, és kezüknél-lábuknál fogva odaverték farukat a határhompokhoz, miközben többször kiáltották: "em-lékezzél, hogy itt van a határ". Ezekben a falvakban egy középkori európai jogszokás, a megcsapás épült a határkerülésbe. E régi jogszokás helyi alakulását, népszokássá válását bizonyítja az egykori székely széki közigazgatási vezetők színjátékszerű évenkénti megválasztása a határkerülés ceremóniájának levezetésére. A faluközösség nemcsak a határok pontos ismeretét nyújtotta át a felnövő nemzedékeknek, hanem a termőföld megbecsülését, a munka- és rendszeretetet, az összetartozás érzését is. A határkerülésben a fiataloknak kötelezően részt kellett venni, próbákat kellett kiállni. A megcsapásos felavatásnak nemcsak birtokjogai, hanem sokkal szélesebb társadalmi jelentősége is volt: a felavatott fiatalok megkezdhették a legényéletet. Ugyanilyen funkciója volt a Kis-Küküllő menti Gyulakután és környékén a tavaszi csorgóújítás szokásának is. Mi nem tetszhetett az éber cenzoroknak? A határkerülésnek ez a formája a legtöbb faluban a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben megszűnt. A tulajdonképpeni határkerülés nem jelentette az egész szokás együttes elhagyását. Közösségi funkcióját a húsvéti fenyőágazás (virágozás), az öntözés és hajnalozás vitte, viszi tovább változatos formákban. 1983 húsvétján Szentháromságon tapasztalhattam, hogy a falu népe mennyire ragaszkodik a három napig zajló eseményhez, milyen méltósággal és jókedvvel éli meg a feltámadás ünnepét. Néhány év múlva, 1988-ban három szomszédos nyárádmenti faluban – Szentlászlón, Gálfalván és Szentháromságon – vettünk részt Bálint Zsigmond fotós barátommal a szokáskör eseményein. Húsvét közeledtével, 1989 tavaszán az előző évi gyűjtésből riportot írtam, és szerettem volna megjelentetni az Új Élet című képes lapban, melynek akkor belső munkatársa voltam. A szerkesztőm – miután elolvasta –, megígérte, hogy "leadja", de a húsvét szót, mivel többször előfordult, egy kivételével kihúzta: határozzam meg másképpen a szokás idejét. Hasonló sorsra jutott a nagypéntek és a nagyszombat megnevezése is. "Összetörte" a piros tojásokat is, kihúzta a szövegből. Az öntözés szónak és cselekvésnek inkább megkegyelmezett. Az emígyen megnyirbált riportot a többi anyaggal elküldte Bukarestbe, ahol a lapot nyomták, de 1989 tavaszán mégsem jelent meg. Csak a fordulat után, a lap 1990 húsvéti számában mondhattuk el, hogy mi lett a sorsa: "Az alábbi írást 1989 húsvétjára szántuk. A cenzúra »éberen közbelépett«. Sejteni vélem, hogy mi nem tetszhetett az éber cenzoroknak: a nyárádmenti falvakban öregek és fiatalok, legények és leányok közösségi, vallásos és magyarságélményként élik meg a húsvéti szokást, és hogy ez napjainkban is vonzó: »Itt is virágozzék a szeretet fája, szálljon áldás minden székely házra, kívánunk kellemes húsvéti ünnepeket.«" A határkerülés katolikus szokásrendje Az 1980-as évek végén felkerestem a Felső- Nyárád mente katolikus falvait (Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Deményháza, Mikháza), mert azt hallottam, hogy a környéken még élő szokás a húsvéti határkerülés. Az első, felszínes tájékozódásból kiderült, hogy ezekben a falvakban a kommunizmus évtizedében is jártak határkerülni, sőt Nyárádremetén a szokás élete emberemlékezet óta folytonos. De az is hamar kiderült, hogy e falvak határkerülési szokásrendje különbözik a protestáns falvakétól. A gyűjtött adatokból és többszöri személyes részvétel (1990, 1991, 1994, 1996, 1999, 2011) nyomán kirajzolódott a nyárádmenti húsvéti határkerülés régiesebbnek tűnő, az udvarhelyszéki, gyergyói, csíki és háromszéki katolikusok határkerülésével rokon típusú, katolikus modellje. Nyárádremetén minden húsvét hajnalán a búzával bevetett határrészt kerülték meg, a négyes határforgó szerint az egész remetei határ egynegyedét. Idősebb emberek és asszonyok, előimádkozók és előénekesek vezetésével, zászlókkal, feszületekkel, énekelve a határra vonultak. Az utcai és mezei kereszteknél megálltak, énekeltek, jó termésért, bőségért imádkoztak. A zsenge búzaszálakból koszorúkat fontak és a zászlókra akasztották, úgy vitték a faluba az élet, a feltámadás jelképeit. Zöld ágakat, fűzfaágat, mogyorófaágat is törtek, s megszenteltetés után az istállókba és a kapukra szúrták fel, szentelményként őrizték. Köszvényesen, Deményházán a határkerüléskor avatták fel az újoncokat, vagyis azokat a fiatalokat, akik először mentek határkerülni és a fiatal menyecskéket. Nyírfavesszővel a hátuljukra vernek: "egészséggel viseljétek" – mondják. Nyárádremetén és az egész nyárádmenti Szentföldön az egyházi processzióként megélt határkerülést a kommunista hatalom sem tudta betiltani, ki-kihagyásokkal megtartották a határbeli körmenetet. Az 1990 óta eltelt években, évtizedekben kiterebélyesedésének, jelentésbeli változásának, a résztvevők megfiatalodásának lehetünk tanúi. Erre a napra hazajönnek a falvakból eltávozottak nemzedékei, hogy az otthoniakkal közösségben ünnepeljenek. Barabás László Népújság (Marosvásárhely) 2015. április 3.Egyelőre nem kíván visszatérni Markó AttilaEgyelőre nem kíván visszatérni Romániába Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szerdán lemondott parlamenti képviselője, akinek az előzetes letartóztatásához kérte a parlament hozzájárulását a korrupcóiellenes ügyészség (DNA). Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
