|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 649 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 631-649 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. július 2.Hangsúlyos leépülés adatok tükrébenA szórványvidékek magyarsága az országos átlagnál négyszer-ötször gyorsabban fogy, tíz év alatt elveszítettük a Krassó-Szörény megyei magyarság felét. Veres Valér demográfiai szakember szerint ez a munkahelyek rohamos megszűnésével és a vegyes házasságok magas számával hozható összefüggésbe. Minél alacsonyabb a magyarság részaránya egy megyében, annál nagyobb mértékű fogyás észlelhető a rendszerváltás utáni népszámlálási adatokban – foglalta össze lapunk kérdésére a romániai szórványvidékek magyarságának drasztikus csökkenési mutatóit Veres Valér szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológiai és Szociális Munka Intézetének egyetemi docense. A 2011-es népszámlálás kimutatásai szerint a magyarság legnagyobb arányú csökkenését Krassó-Szörény megyében jegyezték: az 1992–2002-es időszak 25 százalékos apadása a következő évtizedben megduplázódott, és elérte a 49 százalékot. Hazai viszonylatban ez volt egy nemzetiségi populáció legnagyobb arányú csökkenése. A megye egyértelműen nem a romániai magyarság jellegzetes életterülete, de a szomszédos szórványmegyékben sem sokkal jobb a helyzet: Temes megyében 31, Máramarosban és Szebenben 29, Fehér megyében 28 és Aradon 25 százalékos csökkenést mértek. A 2011-ben regisztrált fogyás mértéke mindenhol jóval meghaladja az egy évtizeddel korábbi adatokat. A romániai lakosság egyetlen évtized alatt átlagosan 11 százalékkal csökkent: az országos átlag alatt van a két székelyföldi megye, Hargita és Kovászna, ahol 6–8 százalékos csökkenést jegyeztek, a vegyes lakosságú megyék – ahol több régióban ma is tömbben élnek magyarok – viszont már az országos szinten mozognak. Az erdélyi magyar szórványosodás részletes adatait egy nemrég megjelent könyvében is feldolgozó demográfus szerint a nagymértékben szórványosodó erdélyi megyékben az is tetten érhető, hogy minél kevesebb magyar él egy régióban, annál több a vegyes házasság. „Románia azon kevés európai országok közé tartozik, ahol a népszámlálási íveken pontos adatok jelennek meg a nemzetiségek demográfiai összetételéről. Ebből tudhatjuk például azt is, hogy az erdélyi magyarság körében évi rendszerességgel mintegy 16–18 százaléknyian kötnek etnikailag vegyes házasságot” – fogalmaz Veres Valér. A különböző régiókban élő magyarság körében ez az arány természetesen igen eltérő: míg Székelyföldön a legalacsonyabb a román–magyar vegyes házasságban élők aránya, addig a szórványvidékeken ez az átlagos arány elérheti az 50 százalékot. Minél kevesebb magyar él egy-egy településen, annál nagyobb a valószínűség, hogy a párválasztó népesség jelentős része vegyes házasságban köt ki – tartja a kutató. Önmagában mégsem a vegyes házasság a szórványosodás fő oka, bár jelentős plusz tényező. Az igazi kiváltó ok a hátrányos gazdasági helyzet. Hunyad és Krassó-Szörény megye bánya- és egyéb iparának rendszerváltás utáni leépülésével masszív elvándorlás kezdődött: a két megye ipari településeiről sok magyar család is távozott külföldre vagy Erdély más régióiba. A szórványvidékek magyarságának külföldre történő migrációs törekvései nagy vonalakban megegyeznek a többségi románság törekvéseivel, azaz Olaszország, Spanyolország, újabban Nagy-Britannia a legfontosabb célország. Míg Erdély többi megyéjében a románsághoz képest a magyarság kisebb arányban hagyja el a szülőföldjét, Temes, Krassó-Szörény, Szeben, Hunyad vagy Máramaros megyéből román és magyar vállvetve keres munkát nyugat-európai országokban. Érdekes jelenség, hogy egyre kevésbé vonzó Magyarország, amely egy évtizede gazdaságilag már nem jelent célországot a külföldön munkát vállaló erdélyi magyarok számára. Veres Valér Kolozsvárral kapcsolatban is tévhitet oszlat el, amikor úgy fogalmaz, hogy a zömében Székelyföldről érkező egyetemisták későbbi, itteni letelepedése jelentősen módosítaná a magyar lakosság számát. Ez a népszámlálási adatok alapján nem mutatható ki. A szakember azt valószínűsíti, hogy a kilencvenes években létezett egy olyan trend, hogy több székelyföldi fiatal telepedett le a kincses városban, ez azonban mára jelentősen csökkent. A más településekről érkező, Kolozsváron végzett magyar fiatalok az egyetem elvégzése után vagy külföldre távoznak, vagy hazatérnek szülőföldjükre. Az itt letelepedő fiatalok száma ma már nem ellensúlyozhatja a magyarság számbeli fogyását. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. július 2.Egyformán szolgálni Budapestnek és BukarestnekA nemzeti-autonomista szárny elsöprő győzelmének tekinthetjük az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatot, amely első ízben rögzítette az erdélyi magyarság akkor még egységes érdekképviselete, az RMDSZ belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. A politika logikája azt diktálta volna, hogy az emlékezetes nyilatkozat politikai mondanivalóját az alapszabályzat és a program nyelvére lefordító brassói kongresszuson 1993. január közepén e csoport erős jelöltet indít, és átveszi a szövetség irányítását az önfeladó, adaptív, eseménykövető politikát folytató Domokos Gézától. Nos, nem így történt, ami az érintettek naivitásig menő ügyszeretetére és nemzetféltésére vezethető vissza. Az autonomisták úgy gondolkodtak: ha átengedik a másik oldalnak az első számú vezető pozícióját, nagyobb az esélye a közös autonómiaküzdelemnek. Tőkés László jelölése az elnöki posztra csak taktikai húzás volt arra az esetre, ha a program- és alapszabályzat alapvető módosításait a küldöttek a kollaboráns szárny esetleges aknamunkájának következtében nem szavaznák meg. Ebben az esetben az akkori tiszteletbeli elnök versenyben maradt volna, és minden bizonnyal győz az elnökválasztáson. Gúnykeresztben Markó Béláról az autonomisták közül is sokan azt gondolták, hogy alkalmas elnök lesz, akiben megbíznak az önmagukat „mérsékelteknek” nevezők, s akinek vezérlete mellett a közös autonómiaelvű cselekvés hatékonyabb lehet. Ehhez képest Markó Bélát úgy választotta másodszor is elnökké az 1995-ös kolozsvári kongresszus, hogy a Brassóban kétéves határidővel elfogadott autonómiaelvű lépések közül (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok) egyikben sem gondoskodott érdemi mozgásról, nemhogy megvalósításról. Miközben ezen lépések megtétele nem ütközött a román közjogi szabályozásba s kizárólag a magyar politikai akarattól, elkötelezettségtől és célorientáltságtól függött. Markó számára éppúgy világos lehetett, mint az elemzők számára, hogy az RMDSZ-ben nem a kongresszus által az elnökre ruházott feladatok megvalósításához, hanem a középgárda hűségéhez kötött az elnöki mandátum. Nem is történt e kérdésekben semmiféle előrelépés Markó közel két évtizedes elnöklete alatt. Mindebből az autonomisták naivitásán kívül leszűrhető Markó Béla pozícióorientáltsága, az autonómiaprogram iránti közömbössége, de nem következik feltétlenül az elnök ideológiai kompromittálódása. Sokan máig olyan olyan vezetőként tekintenek rá, aki az „ahogy lehet” filozófiája mentén cselekszik, és őszintén fontos neki a magyar nemzeti ügy. E hipotézissel azonban élesen ütközik a tény, hogy a kétezres évek eleje óta Markó Béla a legmegveszekedettebb anyaországi nemzetellenes erőkkel keresi a kapcsolatot. Ne feledjük: 2002-ben már az első forduló után sietett az MSZP–SZDSZ-kormányról és az azzal való majdani jó RMDSZ-es együttműködésről nyilatkozni. Azóta is építgetik az RMDSZ kapcsolatát a magyar álbaloldallal, aminek hangulati aláfestést adnak Markó Béla által a balliberális sajtó olyan orgánumaiban közölt esszék, mint az Élet és Irodalom vagy a Népszabadság, ahol a nemzetstratégiai célkitűzések és szimbólumok céltáblát vagy gúny tárgyát képezik. Legyen szó a határokon átívelő magyar nemzetegyesítésről, a státustörvényről vagy a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A Székelyek Nagy Menetelését néhány „elgurult” SZDSZ-es értelmiségit és a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót leszámítva valamennyi magyar politikai erő támogatta – bizony, még az MSZP és az Együtt is –, Markó Béla viszont az Élet és Irodalomban közölt éles hangú esszét, amelyben az ötvenes évek felvonulásait emlegette azon túl, hogy alapjaiban támadta elvi-stratégiai síkon a menetelést. Mást jelentő szavak? Hiába törekedett a Fidesz az RMDSZ-szel való viszonyának harmonizálására, hiába tett egyoldalú gesztusokat az erdélyi magyarok szavazataival Bukarestben sáfárkodó zsákmánypárt irányába, Markó szépen beviszi egymás után a maga elvi ütéseit a nemzetközi globalizmus ellen küzdő Orbánnak. Legutóbb a bevándorlás kapcsán megfogalmazott miniszterelnöki kijelentést pécézte ki magának, miszerint Magyarország homogén kultúrájú ország, és közölt ezzel kapcsolatban a Népszabadságban egy eszmefuttatást, amelyből megtudhattuk, hogy a magyarságot tulajdonképpen csak a nyelv kapcsolja össze. De ma már a szavaink sem jelentik ugyanazt, lám, mi, erdélyiek rossz érzéssel hallgatjuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél. Az ellentét konstruált és mesterkélt, Markó pedig fogalmazhatott volna egyes szám első személyben. Egy magyar ember, éljen Budapesten, Kolozsváron vagy Torontóban, ha nemzetben gondolkodik, helyén kezeli a dolgokat és a magyar sors, a magyar érdek és magyar nemzetstratégia szempontjai alapján értelmez fogalmakat, szándékokat és politikai nyilatkozatokat. Míg a trianoni utódállamok politikusainak körében kiválóan működik a nemzeti összekacsintás, a „jó tiszt, rossz tiszt” leosztás, addig Markó Béla siet a Népszabadságban rámutatni a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak vélt vagy valós ellentmondásaira. Ha létezne is ilyen ellentmondás az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a magyar kormánynak a nemzetállam intézményére alapozó nemzetépítő szándéka között, vajon egy határon túli magyar vezető lenne hivatott arra rámutatni? Ráadásul a Népszabadságban? Nem ellenfeleink vagy ellenségeink reszortja ez? Különös tekintettel a kontextusra: Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, hogy gátat vessen idegen és asszimilálhatatlan, a magyar kultúrával szemben közömbös, a keresztény kultúrával szemben kifejezetten ellenséges tömegek beözönlésének. A megbízhatóság mértéke Egyébként a napnál világosabb, hogy itt arról van szó: a trianoni döntéssel és Erdély megkaparintásával Románia többnemzetű állammá vált, míg Magyarország nemzetállammá, aránylag homogén kultúrával. A román elitnek tudomásul kellene vennie: ha kapott egy kulcsrakész országot nemzetnyi kisebbséggel együtt, akkor az a minimum, hogy saját 1918-as ígéreteit betartva autonómiát biztosít számukra. Mint ahogy az is természetes, hogy Magyarország, ahol kisebbségi csoportok a cigányságot leszámítva csak mutatóban élnek – de így is személyelvű autonómiának örvendhetnek –, nemzetállamként határozza meg magát, és akként is cselekszik. Az esetnek fontos politikai tanulsága van. Hiú remény volt azt gondolni: az RMDSZ-szel való viszony pacifikálása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői részéről nem éri majd hátbatámadás az Orbán-kormányt. Az RMDSZ csúcsvezetése soha nem volt a Fidesz megbízható partnere, és soha nem is lesz az. Az ok rendkívül egyszerű: a szervezetet elsődlegesen a román politikai élet szereplőihez kötik az érdekek, az üzleti kapcsolatok, vezetői Bukaresttől remélik pozícióik megtartását, onnan várják az ukázokat. Márpedig Dsidával szólva „Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.” Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. július 2.Tíz éves az erős lej – mennyi ideje van még hátra?Kereken tíz éve, 2005 nyarán a szakemberek 7-9 éves létet jósoltak az új román valutának, ám könnyen meglehet, hogy az élettartama duplája lesz a prognosztizáltnak. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Július 1-én volt tíz éve annak, hogy Románia monetáris reformot hajtott végre, tízezerszeresére növelve a lej értékét. A NATO-csatlakozás és az Európai Unióba való belépés mellett az erős lej bevezetése volt a rendszerváltás óta eltelt negyed század legfontosabb hazai gazdaság-politikai történése. A reform idején az euró árfolyama 36 000 lej volt, ami egyik pillanatról a másikra 3,6 lejre változott. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Jelenleg 4,46 lej az európai valutának a Román Nemzeti Bank (BNR) által meghatározott árfolyama. A legerősebb 2007. július 2-án volt a hazai fizetőeszköz, amikor 3,11 lej volt az árfolyam, a leggyengébb pedig 2012 augusztus 3-án, amikor 4,64 lej ért 1 eurót. A rendszerváltás és a monetáris reform közötti időszakban az infláció több ezer százalék volt. Florin Georgescu, a BNR helyettes kormányzója az erős lej bevezetésének előestéjén azt nyilatkozta, hogy Románia visszavonhatatlanul az infláció leszorításának útjára lépett, amely évi 2-3 százalék körül lesz. A pénzügyi szakember jóslata nem vált be, az infláció tízéves értéke 60 százalék körül mozog. A lej vásárlóerejének csökkenése csak az utóbbi néhány évben esett a Florin Georgescu által kívánatosnak tartott szintre, hovatovább az előrejelzések szerint idén 0 százalék lesz, köszönhetően az áfamérséklésnek. Rövid életet jósoltak Bevezetésekor a szakemberek rövid életet jósoltak az erős lejnek. Az akkori célkitűzés az euró 2014-es bevezetése volt, egyesek pedig még optimistábbak voltak. „Reméljük, hogy az új lej hét évet fog megérni, nem többet” – jelentette ki Sebastian Vlădescu, a BCR elnök-vezérigazgatója, későbbi pénzügyminiszter. Az ambiciózus terveknek keresztbe tett a gazdasági válság. Jelenleg 2019. január 1. az egységes európai valutára való áttérés hivatalos határideje, de jó néhány olyan politikus és gazdasági szakember van, aki kétségbe vonja, hogy tartható a határidő, illetve, hogy van értelme erőltetni az euró bevezetését. Nőtt az életszínvonal A 60 százalékos infláció ellenére az életszínvonal vitathatatlanul nőtt az elmúlt 10 évben. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg a nettó átlagbér két és félszer nagyobb, mint 2005-ben. Euróba átszámítva valamivel kisebb mértékben nőtt az átlagfizetés, 201 euróról 420 euróra. A legnagyobb mértékben a kőolaj- és földgázkitermelésben dolgozók bére nőtt. Most ez a gazdaság legjobban fizető ágazata, havi nettó 5 000 lejt meghaladó átlagbérrel, megelőzve a bankszektort (4 900 lej). Az elmúlt tíz év vesztesei a pedagógusok voltak, kiknek bérezése az átlagosnál jóval kisebb mértékben nőtt. 2005 júliusában 9,8 milliárd lej értékű készpénz volt forgalomban, ami a GDP 3 százalékának felelt meg, ami napjainkra 42 milliárdra nőtt, ez a GDP 7 százalékát jelenti. Ez azt jelenti, hogy bár az online és bankkártyás tranzakciók volumene folyamatosan nő, a román gazdaság jelenleg jobban függ a készpénztől, mint egy évtizeddel korábban, ami a feketegazdaságnak kedvez. maszol.ro 2015. július 2.Nyomul az RMDSZ a médiábanA Nagyváradon megjelenő két magyar nyelvű napilap közül csupán a 2004-ben indult Reggeli Újságban jelenhettek meg az évek során olyan írások, amelyeknek a szerzői nem voltak kénytelenek a Bihar megyei magyar közéletet negyedszázada irányító és uraló RMDSZ politikájához igazodni. Ez a viszonylagos sajtószabadság és médiapluralizmus 2012-ig, az alapító főszerkesztő, Dénes László távozásáig tartott, akinek helyén az RMDSZ ifjú aktivistája, Borsi Balázs jelent meg a szerkesztőség élén. Ekkortól a Reggeli Újság is besorolt a Bihari Napló mellé, amely az 1989 előtt megyei pártlap jog- és szellemi utódjaként mindvégig egyfajta hivatalos megyei közlönyként állt az új hatalmi struktúrák rendelkezésére. Borsi vezetése alatt az addig nehéz konkurenciális helyzetben és politikai ellenszélben megjelenő Reggeli Újság jelentős térvesztésen is átesett, hiszen az olvasók lassan rájöttek: akár ezt, akár a másik lapot veszik, ugyanazt a tulipános propagandát találják meg benne zömmel. A Bihari Napló sok évtizedes beágyazottsága, reklám- és hirdetési újság, valamint bulvárlap jellege, jól működő terjesztése folytán – egy osztrák tulajdonban lévő kelet-közép-európai médiakonszern részeként – uralta a helyi piacot, miközben a Reggeli Újságot a takarékossági intézkedések gyakorlatilag padlóra küldték. A tapasztalatlan, ifjú főszerkesztő alig két év után felmondott, és inkább visszament pártaktivistának. Az utóbbi egy évben a lapnak nem is volt főszerkesztője, sőt hozzáértő munkatársa se nagyon, a heti öt megjelenéshez jórészt az internet, a különféle közlemények és hírügynökségi anyagok, valamint képzetlen önkéntes tollforgatók szolgáltatták a tartalmat. A volt főszerkesztő közben az RMDSZ székházából kilőtt virtuális nyilaival ejtett sebeket a hátrahagyottakon, mígnem az ezt megelégelő érmelléki riporter, Sütő Éva, a régi gárda utolsó mohikánja egy hétfőn megjelent írásában ki nem kelt ellene. A kemény, bár kissé indulatos hangvételű, Csak a rend kedvéért című jegyzetében nemcsak Borsi Balázs mesterkedéseit „leplezte le”, hanem a megbízóiét is, akik politikai funkcióik fedezékéből évek óta formálgatják, adjusztálják, okítgatják, „támogatják” (értsd: mellékjövedelemhez juttatják) a bihari újságírókat, vagy épp zaklatják őket, ha nem a szájuk íze szerint írnak-beszélnek. Sütő ugyan nem írta le tételesen volt kollégája nevét – ezért egyes figyelmetlen olvasók az „egykori főszerkesztő” megfogalmazásból a már évekkel ezelőtt távozott alapító főszerkesztőre, Dénes Lászlóra gondolhattak –, de a cikk számos fordulata és jelzője egyértelműsíti, hogy a kudarcos „kétéves főszerkesztőséggel” a háta mögött dicstelenül távozott Borsi Balázsról van szó. A bomba akkor robbant, amikor a cikk megjelenése után két nappal kiszivárgott: a Reggeli Újság román tulajdonosa – a végelgyengülés kényszerhelyzetében – éppen „a bihari magyar közösség vezetőihez”, azaz az RMDSZ-politikusokhoz fordult támogatásért, akiknek ily módon ismét ölükbe hullott egy sajtóorgánum, sőt még azt a jogot is megkapták, hogy visszahelyezzék a főszerkesztői székbe Borsi Balázst. A hírre Sütő Éva azonnal felmondott, hiszen két nappal korábban ő maga nyilvánította cikkében inkompetens, áskálódó pártkatonának azt, akivel neki együtt kellett volna dolgoznia a továbbiakban. Sajtóberkekben „a fagylalt visszanyalt” szólást kezdték a fejlemények hallatán emlegetni, míg az olvasók azzal lesznek kénytelenek szembesülni, hogy immár teljesen bezárul annak a lehetősége Biharban, hogy olyan írások kapjanak nyilvánosságot a helyi magyar sajtóban, amelyek netán sértik az RMDSZ és vezetői érdekeit. itthon.ma/erdelyorszag 2015. július 2.Újabb RMDSZ-es hazugságok Bihar megyébenNagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, a nagyváradi honosítási iroda vezetője egy tájékoztatást juttatott el a bihari sajtóhoz annak kapcsán, hogy az RMDSZ helyi vezetői egy múlt heti sajtótájékoztatón félretájékoztatták a nyilvánosságot. Noha a váradi magyar sajtó nagy teret adott a dezinformációknak, Nagy helyreigazító összefoglalóját már csupán a Bihari Napló tette közzé „olvasói levélként, alaposan megcsonkítva. A közvélemény portálunkon olvashatja teljes terjedelmében először a közleményt, alább. A Bihar megyei RMDSZ mára odáig jutott, hogy nem tud meglenni hazugságok és korrupciós ügyek nélkül, de ezt a kettőt magas szinten műveli. Legújabb szemfényvesztésük, hogy a honosítással kezdtek sajtókampányba éppen akkor, amikor az RMDSZ megyei vezetőjét, Kiss Sándort korrupciós ügyei miatt bírói felügyelet alá helyezték. Mindenki számára egyértelmű, hogy az RMDSZ honosítási kampánya csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a megyei elnökük ellen folytatott bűnügyi eljárásról. Szabó Ödön ügyvezető elnök a minap jelentette be, hogy immár 60 ezer Bihar megyei személy az RMDSZ-en keresztül kérte honosítását. Idézet az ügyvezető elnöktől: „Ha azt vesszük, hogy egy iratcsomó összeállítása körülbelül 150 lejbe kerül, és 60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást, akkor körülbelül 9 millió lejt, vagyis több mint 2 millió eurót takarítottak meg a partiumi emberek számára.” Az ilyen nyilatkozatokból is látszik, hogy Szabó Ödönnek fogalma sincs a honosítási eljárásról, számára ez az ügy is olcsó politikai eszköz saját maga és pártja népszerűsítésére. Nem kívántunk ezzel foglalkozni, de nem hagyhatjuk szó nélkül ezt az ordító hazugságot, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a számunkra történelmi, nemzeti jelentőségű honosítással egyesek csakis magukat és pártjukat kívánják fényezni. Lássuk, mi is az igazság Szabó Ödön hazugságaival szemben. Minden magyar állampolgárságát visszakapott személy és mindenki, aki lelkiismeretesen segít az állampolgárságukat visszakérőknek, jól tudja, hogy egy iratcsomó összeállítása nem 150 lejbe, hanem kb. 60-70 lejbe kerül, ennyiért végzik el a fordítást a hivatalos fordítók. Minden iratcsomóhoz átlagban 4-5 iratot kell lefordítani magyar nyelvre, és minden iratcsomóhoz, statisztikai adatokat figyelembe véve, kb. 1,8 személy tartozik. Szabó Ödön szerint 60 ezer személy kérte honosítását az RMDSZ-en keresztül, de a következő mondatban már a fordításokról beszél, és azt mondja: „60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást”. Vagyis 60 ezer fordítást végeztek, ami figyelembe véve a 4-5 fordítást egy iratcsomóhoz, az kb. 13-14 ezer személyt jelent. Az RMDSZ tehát kb. 13-14 ezer személynek segített a honosítási eljárásban, és nem 60 ezernek. Szabó Ödön már 2013 őszén belefutott ebbe a honosítási hazugságba, akkor 50 ezer Bihar megyei honosítottról beszélt. Amikor egy újságíró rákérdezett, hogy is van ez az 50 ezres szám, akkor ezt válaszolta „az 50 ezres számot az alapján számolták, hogy hány személynek végeztek ingyenes fordítást az irodájukon keresztül” (Krónika, 2013. november 21.). Ezúton is felkérjük Szabó Ödönt, hogy ne folytassa ezt a hazug számháborút, ha 60 ezer személynek segítettek a fordításokban, akkor az nem 60 ezer honosított, hanem 13-14 ezer. De ha 60 ezer lenne is, akkor a 15 lejes fordításokat figyelembe véve nem 9 millió lejt, hanem 810 ezret „takarított meg a partiumi emberek számára”. De mindezek után joggal kételkedünk abban, hogy az a 60 ezer fordítás sem igaz, hanem még ez is jóval kevesebb. A „megtakarításokkal” pedig csak bánjon óvatosan a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke akkor, amikor a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a Bihar megyei RMDSZ-elnök és társai „megtakarításait” vizsgálja. Nagy József Barna. itthon.ma/erdelyorszag 2015. július 3.Fiatalokat várnak Csángóföldre magyart tanítani!A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) versenyvizsgát hirdet a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megüresedett pedagógusi állásaira mindazok számára, akik a 2015–2016-os iskolai évben szeretnének tanítani, oktató-nevelői képességeiket a gyakorlatban kipróbálni. Gyere Te is a Kárpátok keleti oldalára, a moldvai csángókhoz tanítani! A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban mindig szükség van megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusokra! A jelentkezéshez szükséges iratcsomót (beiratkozási ív, Europass CV szakmai önéletrajz, végzettséget igazoló oklevélmásolatok, személyi igazolvány másolat, kézzel írott motivációs indoklás, ajánlólevél) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székhelyén (Csíkszereda, Petőfi utca 4. szám) lehet személyesen beadni, vagy elküldeni szkennelt formában az [email protected] e-mail címre, legkésőbb július 24-ig (péntek). Magyar nyelvvizsgára és meghallgatásra, valamint eredményhirdetésre július 29-én (szerda) kerül sor, 10 órai kezdéssel az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában (Tapolca utca 20. szám) a Concordia teremben. Jelentkezhetnek: – Szakképzett magyartanárok, néprajzosok – Magyar tanítók (tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát végzettek) – Más szakképesítésű pedagógusok – Olyan fiatalok, akik szeretnének gyerekeket magyar nyelvre, hagyományőrzésre tanítani. A rendszeres havi fizetés és étkezési jegyek mellett minden oktató külön juttatásban részesül, amelyből a lakhatási (helyszín) feltételeit tudja biztosítani (házbér, villany-, víz-, gáz- és telefonszámla megtérítése). A programról: A Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében magyar anyanyelvet tanuló gyermekek román tannyelvű iskolákban tanulnak. Az otthonról hozott magyar szókincsük a legrégebbi magyar dialektus archaikus szókincsét őrzi. A programban dolgozó kollégák a magyar nyelv írása és olvasása mellett igyekeznek minden hiányosságot pótolni, melyet a román állami oktatási rendszer szabadon (üresen) hagy ezekben a közösségekben. Az oktatás intézményesített formában, de nem mindig az iskolában zajlik (iskolán kívüli foglalkozások). Az érdeklődők információkat kaphatnak a hagyományőrzők, tanítók, oktatók és foglalkozásvezetők eddigi munkájáról, feladatairól, eredményeikről, sikereikről a www.csango.rmpsz.ro honlapon. Ugyaninnen tölthetik le a versenyvizsgához szükséges beiratkozási/jelentkezési formanyomtatványt is. Közlemény Erdély.ma 2015. július 3.Magyar hadifoglyoknak és polgári áldozatoknak állítottak emlékművet MoldovábanAz 1945-48 között Moldovában meghalt magyar hadifoglyoknak és polgári áldozatoknak állítottak Chisinauban emlékművet, amelyet Hende Csaba honvédelmi miniszter Viorel Cibotaruval, a moldovai védelmi tárca vezetőjével együtt avatott fel pénteken. „Ha békét akarsz, emlékezz a háborúra" – mondta Hende Csaba a katonai tiszteletadással felavatott emlékmű előtt, amely a moldovai hősöknek szentelt Eternitatea (Örökkévalóság) emlékparkban kapott helyet több mint hatezer hazájától távol meghalt magyar ember jelképes síremlékeként. A halottak sírjai a béke követeivé válnak, amikor egykori ellenfelek és utódaik együtt tisztelegnek a háború áldozatai előtt – mutatott rá a honvédelmi miniszter. A Magyarország területén elesett több ezer moldovai katonának Miskolcon állítanak emlékművet. Hende Csaba chisinaui látogatása alkalomból a moldovai védelmi minisztériumot is felkereste, ahol a térség biztonságpolitikai helyzetéről, a ukrajnai válásággal kapcsolatos közös aggodalmakról tanácskozott moldovai kollégájával, Viorel Cibotaru védelmi miniszterrel. A találkozón áttekintették, hogyan tudná a magyar fél segíteni a moldovai hadsereg korszerűsítését, illetve képzését, és megvitatták a haditechnikai együttműködés lehetőségét, tekintettel arra, hogy Magyarországon sok olyan cég működik, amely értékes tapasztalatokat szerzett az orosz alapú fegyverek korszerűsítésében. Szilágyi Mátyás, Magyarország chisinaui nagykövete a kiváló magyar-moldovai hadisír-gondozási kapcsolatok megkoronázásának minősítette a pénteki emlékmű-avatást, amelyet – a korábbiakhoz hasonlóan – a moldovai fél finanszírozott. Hende Csaba ennek kapcsán két moldovai hadisír-kutatót is kitüntetett: Vitalij Ciobanu ezredest, a moldovai védelmi minisztérium hadtörténeti központja vezetőjét, aki a Moldovában elhunyt magyar hadifoglyok és polgári áldozatok azonosításában, nyughelyük felkutatásában játszott jelentős szerepet, valamint Petru Costin hadi relikvia-gyűjtőt, a moldovai vámszolgálat ezredesét, aki anyagilag is támogatta a moldovai magyar műemlékek felállítását. Ciobanu ezredes az MTI-nek elmondta: három olyan hadifogoly-tábor működött a volt szovjet tagköztársaság területén, ahol – az embertelen fogva tartási körülmények, járványok és atrocitások miatt – sok magyar hadifogoly, illetve jóvátételi munkára (malenkij robotra) elhurcolt magyar civil vesztette életét. Chisinauban, a fővárostól északra lévő Balti-ben és a Dnyeszteren túli szakadár területen lévő Benderiben működött gyűjtő és elosztó tábor: az ezekben elhunyt magyarok között több mint hatszáz nevet sikerült azonosítani miután a Moldovai Köztársaság feloldotta a szovjet levéltári anyagok titkosítását. Petru Costin ezredes korábban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét is megkapta a magyar hadisírok felkutatásában és gondozásában végzett kitartó munkájáért. Az MTI kérdésére, hogy mi készteti olyan katonák emlékének ápolására, akik ellenséges hadseregek kötelékében szolgáltak, magyarázatképpen azt mondta: ő maga is egyenruhát hord. „Amikor végignéztem ezeket a névsorokat, 18-19 éves gyerekek neveit láttam, akik a hazájukért adták életüket. Úgy gondolom, megérdemlik, hogy áldozatuk előtt tisztelegjünk és örök emléket állítsunk nekik. Nem számít, melyik hadseregben voltak: a halottak mind egymás bajtársai" – mondta a moldovai ezredes. MTI Erdély.ma 2015. július 3.Érvénytelenítették a csíkszeredai tanács autonómiapárti határozatátA Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette a csíkszeredai önkormányzat autonómiapárti határozatát – közölte csütörtökön a Mediafax hírügynökség. A táblabíróság az ítélet kedden kikézbesített indoklásában arra hivatkozott, hogy a csíkszeredai városi tanács túllépte a hatáskörét, amikor olyan döntést hozott, amely 153 település területi közigazgatási hovatartozására vonatkozik. A bíróság arra is hivatkozott, hogy az Európai Bizottság is elutasította két olyan európai polgári kezdeményezés bejegyzését, amelyek „etnikai alapú régiók létrehozására vonatkoztak”. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére eddig 54 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is. Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa arra figyelmeztetett, hogy a törvényesség őreként ezentúl is meg fogja támadni a közigazgatási bíróságon az autonómiapárti határozatokat, és immár a joggyakorlat is azt igazolja, hogy „minden e tárgyban hozott határozat eleve el lesz utasítva”. A prefektus szerint Hargita megyében 35 település önkormányzata fogadta el az SZNT által javasolt autonómiapárti határozatot. A kormány képviselője valamennyi esetben a határozat érvénytelenítését kérte a bíróságon. 30 esetben alapfokon a határozatok érvénytelenítéséről döntött a bíróság, öt per még folyamatban van. Öt önkormányzat fellebbezett a döntés ellen, ezek egyike a csíkszeredai, amelynek ügyében a jogerős táblabírósági ítélet született. A határozatokat az önkormányzatok az SZNT javaslatára több nemzetközi szervezetnek is eljuttatták. Az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a monitoring bizottsága nem találta illetékesnek magát abban, hogy a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatairól döntsön, ezért az ügyet visszautalta a kongresszus állandó bizottságának. MTI Erdély.ma 2015. július 3.Megújult az Óriáspince-tetőAlig nyolc évvel az átadás után felújításra szorult az Óriáspince-tetőn található emlékmű, a fenyőfából készült oszlopok korhadni kezdtek, balesetveszélyessé váltak, ki kellett cserélni. A megyei önkormányzat 100 ezer lejt áldozott a munkálatokra, a fenyőfa szerkezetet tölgyfára cserélték, időtállóbb szerrel kezelték, hogy néhány év múlva ne legyen szükség újabb karbantartásra. Gondoskodtak a kapuk újrakezeléséről, felfrissítették a kőtáblákon a megye településeinek nevét, ezek szinte olvashatatlanná váltak, de rendbe tették az emlékművet övező kockaköves részt is. A felújítás azért is időszerű volt, mert július közepén itt rendezik meg a Székely Vágtát, és idén is nagyszámú érdeklődőre számítanak. (-kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 3.Könyvbemutató Csiby Károly Az idegen és a csillagösvény című háromkötetes regényét Salamon Ferenc méltatja ma 18 órakor a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában (Gábor Áron tér 1. szám). A könyv a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan lehet valaki idegen a saját szülőföldjén? És hogyan lehet idegen a maradék hazájában? Hogyan lehet úgy élni, hogy sehol sem vagy otthon, pedig egész életedben erre vágytál?Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 3.Parajdi só a magyarok kenyerébenIdén a Vajdaságból, Székelykevéről érkezik Baranyába a kovász a magyarok kenyeréhez, a sót pedig Parajdról küldik, a liszt pedig a határon túli rászorulókon kívül minden magyarországi megyébe eljut. A 2011-ben indult Magyarok kenyere program szerdai pécsi sajtótájékoztatóján Korinek László jogászprofesszor, ötletgazda elmondta: ebben az évben is a Baranyába érkező lisztből sütik meg augusztus 20-ra a magyarok kenyerét és az azt jelképező több ezer cipót. A liszt jelentős részét idén is a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozzák. Újdonság, hogy a határon túli települések mellett idén minden magyarországi megyébe, karitatív szervezetek számára is juttatnak a lisztből. Böjte Csaba a sajtótájékoztatón lejátszott videoüzenetében méltatta a kezdeményezést, és beszámolt arról, hogy évről évre egyre több gyermek arcára csal mosolyt a lisztből sült kenyér, fánk, palacsinta vagy éppen pizza az alapítvány árvaházaiban. Ahogy eddig, idén is a szervezők minden magyarországi és határon túli magyar megyéből, településről búzaadományokat gyűjtenek, amit ünnepélyes összeöntésen egyesítenek, a nagy mennyiségű búzát megőrölik, majd ebből a lisztből készítik el az augusztus 20-i kenyereket az ország összes megyei jogú városa ünnepsége számára, valamint a budapesti Szent Jobb körmenetre is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 3.Isten Önnel, Tanár Úr!A szerkesztőség 69 éves korában, második alkotói korszakának csúcspontján döbbenetes hirtelenséggel eltávozott közülünk Józsa András tanár, helytörténész, kutató, a Népújság nagyrabecsült, fáradhatatlan külső munkatársa. Élete során mindig rendkívüli érdeklődéssel viszonyult a múlt jobbára homály fedte eseményeihez, történéseihez, hogy aztán nyugállományú fizikatanárként nagy szorgalommal induljon el a villanásnyi ismert adattól, s ha kellett, hegynyi dokumentumot áttanulmányozva, előásson számunkra egy-egy lényeges, felbecsülhetetlen értékű, korhű történetet, eseményt, írásemléket… Minden foglalkoztatta: Ady és Csinszka szovátai tartózkodása, Szováta határának kijelölése 1587-ben, Szováta heliotermikus tavai, első fürdői, a modern Szovátafürdő megalapítója, a Bernády család tagjai, Tófői Zsófia 1692-beli szakácskönyve – és még sorolhatnánk – mind-mind kíváncsi érdeklődésünkre számot tartó tudományos munka, melyekkel nemcsak az erdélyi, de az egyetemes magyarságot gazdagította. Szorgalmánál, munkabírásánál is nagyobb volt a szerénysége, bár a Sóvidék folyóirattól a magyar közmédiáig egyre többen szólaltatták meg, keresték fel a véleményéért, a mondanivalójáért. Korai halála nemcsak a családjáért rajongó és fáradozó apa és nagyapa életét, de a kutató Józsa András munkáját is derékba törte, nélküle immár sokkal szegényebbek leszünk, sokkal kevesebbet tudunk meg a még tisztázatlan múltunkból. Isten Önnel, Tanár Úr! Mindannyiunknak hiányozni fog! Népújság (Marosvásárhely) 2015. július 3.Tényleg ideje lenne!Egy olyan országban, ahol 4,8 millió szegény ember van, amelyből 1,4 millió gyermek, és ahol 687 ezer hátrányos helyzetű személynek nincs hozzáférése a szakszolgáltatásokhoz, eljött az ideje, hogy tegyünk is valamit – hangzott el szerdán Doru Buzducea, a Romániai Szociális Gondozók Országos Tanácsa (CNASR) elnökének szájából, a romániai szociális gondozás helyzetéről tartott közvitán. A hátrányos helyzetű, emiatt sebezhető személyek közül 1,85 millió roma származású, 1,4 millió 0-17 év közötti gyermek, több mint 725 ezer 80 év feletti idős személy, 687 ezer otthonában élő hátrányos helyzetű gyermek és felnőtt, 16.800 intézményekben élő, több mint 62 ezer szociális központban vagy családi gondozásban nevelt gyermek , illetve közel 1.500 kórházban "felejtett" gyermek van nyilvántartásban – vonták meg a szomorú mérleget az említett tanácskozáson. A CNASR jelentése szerint a falun élő gyermekek esetében minden második, országos szinten minden harmadik gyermek él szegénységben. De a 18 és 24 év közötti fiatalok közül is minden harmadik szegény. Ugyanebből a jelentésből az is kiderül, hogy az unióban vizsgált országok közül Romániában a legnagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között (hasonló a helyzet a görögországihoz és a bulgáriaihoz). Ráadásul a 0-6 éves gyerekek 33 százaléka él mélyszegénységben, ami a háromszorosa a többi 27 európai uniós tagország átlagának. Ez azt is jelenti, hogy a szülők nem tudnak lakbért, fűtést fizetni, a családnak nem jut rendszeres húsfogyasztásra, vakációra, nincs televíziójuk, mosógépük, telefonjuk stb. Romániában még mindig vannak gyermekek, akik soha nem jártak iskolába, nagymértékű az iskolaelhagyás, a megfelelő nevelésben nem részesülő fiatalok aránya is egyre nő. Ez együtt jár azzal, hogy rendkívül sok az inaktív, munkanélküli ember, akik – éppen a képzetlenségük miatt – nem képesek elhelyezkedni. A hátrányos helyzetűek közül is a leghátrányosabb helyzetben a romák vannak. Körükben a szegénység tízszer nagyobb, mint a más etnikumúak esetében. A romák 33 százaléka, a roma gyerekek 37,7 százaléka él abszolút szegénységben. Valóban tenni kellene végre valamit! Ha azok, akik tényleg tehetnének valamit ezekért a kiszolgáltatott kategóriákért – politikusok, törvényhozók, kormánytagok – egyetlen pillanatig nem kizárólag a saját privilégiumaik bebetonozására, a politikai csatározásokra, hatalmi harcokra koncentrálnának, tehetnének azokért is valamit, akik valóban segítségre szorulnak, s akiknek egy része a választásokon bizalmat szavazott nekik. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. július 3.BevándorlásAki most a bevándorlás ellen szót emel akárhol, az az európai balliberálisok, a szocialisták, zöldek szerint gyűlölködő, embertelen, kirekesztő stb. stb. Természetesen azok szövegelnek, akik nincsenek hatalmon, nem az ő kormányuk költségvetésének egyensúlyát, nem az ő felelősségük alá tartozó közbiztonságot veszélyeztetik a kontinensre szakadt százezrek. Ezzel a mentalitással szemben minden józanul gondolkodó európai polgár értetlenül áll. Az uniós államok külügyminiszterei nem jutottak közös nevezőre, a kormányfőkre hárult a feladat, hogy döntsenek. Döntöttek: negyvenezer menekült befogadásáról. Nem vagyok biztos abban, hogy helyesen tették! Mert néhány közvetlenül érintett ország politikusának eszébe juthatott volna feltenni egy banális kérdést a kollégáinak: befogadjuk, de ugyan mit kezd a továbbiakban az unió egy szakképzetlen, nyelvet nem ismerő, a rendszeres munkához nem szokott tömeggel? Az, hogy más a vallásuk, az erkölcsi értékrendjük, mások a higiéniai szokásaik, már nem is kellene firtatni! Jó néhány uniós állam még a saját polgárainak sem tud munkát biztosítani! A határozathozatal előtt egy kis helyszíni tapasztalatszerzésre elküldtem volna a miniszterelnököket, velük az unió parlamentjének néhány nagyszájú képviselőjét, a római vagy milánói pályaudvarra, osztrák városok köztereire. Avagy, a Tisza árterére Szeged alatt. Egy reggel, miután a „vendégek” ott elvégezték a tisztálkodást, valamint egyéb ügyeiket. Hogy a döntéshozók saját kezükkel teremtsenek rendet. Utána (talán) másként határozhatnának! Nyugati Jelen (Arad) 2015. július 3.Útjára indul a Bánsági VándorszínházAlig egy hét múlva kezdődik a második alkalommal megszervezésre kerülő Bánsági Vándorszínház-program. Az alkotócsapat július 10-én költözik ki a próbafolyamat helyszínére, a Temes megyei Végvárra. A Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében útjára induló színházi program olyan kulturális kezdeményezés, mely a szórványban élő magyarság identitásának megőrzését, kulturális és színházi nevelését tűzte céljául. A két részből álló, másfél hónapos projekt első fázisában a tízfős alkotócsoport egy három hetes próbafolyamat erejéig kiköltözik a Temes megyei Végvárra, ahol augusztus 1-jéig színpadra állítják Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét. Az idei csapatban főiskolai hallgatók, hivatásos színészek, elismert színházi alkotók és középiskolás diákok is helyet kaptak, akik Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Szegedről vagy éppen Szlovákiából érkeztek, hogy három hét leforgása alatt létrehozzanak egy egyedülálló szabadtéri színházi produkciót. A Bánsági Vándorszínház a végvári bemutatót követően 15 Temes és Arad megyei településen mutatja be A helység kalapácsa előadását: Igazfalva – augusztus 2. vasárnap, Lugos – augusztus 3. hétfő, Újmosnica – augusztus 4. kedd, Újszentes – augusztus 5. szerda, Magyarszentmárton – augusztus 6. csütörtök, Ótelek – augusztus 7. péntek, Zsombolya – augusztus 8. szombat, Nagyszentmiklós – augusztus 9. vasárnap, Németszentpéter – augusztus 10. hétfő, Pankota – augusztus 11. kedd, Borosjenő – augusztus 12. szerda, Nagyzerind – augusztus 13. csütörtök és Ágya – augusztus 14. péntek. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. július 3.Felavatták a bukaresti NATO-vezénylési központotElsőként Bukarestben látogatta meg Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt a vezénylési központot, amely öt másikkal együtt az észak-atlanti szövetség keleti szárnyának védelmét szolgálja. Ez a központ szeptemberben kezdi el működését, és várhatóan 2016 tavaszán éri el a maximális üzemmódot. Stoltenberg először látogatott hazánkba a főtitkári tisztségbe való kinevezése óta. A norvég politikus Klaus Johannis államelnökkel, Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnökkel és Mircea Duşa védelmi miniszterrel is találkozott, majd együtt látogatták meg a vezénylési központot. Stoltenberg először látogatott hazánkba a főtitkári tisztségbe való kinevezése óta. A norvég politikus Klaus Johannis államelnökkel, Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnökkel és Mircea Duşa védelmi miniszterrel is találkozott, majd együtt látogatták meg a vezénylési központot. Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Írószövetségi díjat kapott Szilágyi Júlia és Jancsik PálKét magyar szerzőt is kitüntettek tegnap délben, a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának ünnepségén: Szilágyi Júlia Kacsó Sándor-díjat vehetett át a Korunk–Komp-Press gondozásában megjelent Álmatlan könyv című memoárkötetéért, Jancsik Pál pedig Dsida Jenő-díjban részesült a Polisnál napvilágot látott Ahol otthon vagy e tájon című, válogatott verseket és műfordításokat tartalmazó munkájáért. A tavaly megjelent kiadványok közül szakemberekből álló zsűri választotta ki az elismerésre érdemeseket, tagja volt ennek Horea Poenar, Ştefan Borbély, Ion Cristofor, Alex Goldiş és Ştefan Melancu mellett Király László, Balázs Imre József és Karácsonyi Zsolt is. A 2014-es év verseskötetéért járó Lucian Blaga-díjat George Vulturescu érdemelte ki (Negură şi caligrafie, Eikon Kiadó, Kolozsvár), próza kategóriában pedig Radu Mareş győzedelmeskedett, Sindromul Robinson című művéért (Polirom, Iaşi) ítélték neki a Liviu Rebreanu-díjat. Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Állami kitüntetést kapott a Kriterion KönyvkiadóKlaus Johannis a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a 45 éve alapított Kriterion Könyvkiadót, az erről szóló rendeletet szerdán írta alá az államfő. Johannis a kisebbségek nyelvének és kultúrájának ápolásában játszott meghatározó szerepéért adományozta a kitüntetést az 1970-ben kisebbségi kiadóként alapított kiadónak. Az elnöki rendeletben olvasható indoklás szerint a Kriterion a kisebbségi és a román kultúra kölcsönhatását is előmozdította, és sikerült elfogadtatnia a párbeszédet, egymás értékeinek kölcsönös elismerését a jó együttélés feltételeként. A Kriterion Könyvkiadó alapító főszerkesztőjének emlékét ápoló Domokos Géza Egyesület elnöke, Domokos Péter arról tájékoztatta az MTI bukaresti irodáját, hogy a Kriterion az egyesület felterjesztésére kapta meg az állami kitüntetést. A 2007-ben elhunyt Domokos Géza húsz éven keresztül, 1990-ig vezette a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált kiadót. Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Sikeres évadot zárt a színházA 2014–2015-ös, 222. évadban tíz bemutatót tartott a Kolozsvári Állami Magyar Színház, öt produkciót a nagyteremben (Vidéki jegyesek, Az öreg hölgy látogatása, Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak, A dzsungel könyve, Az árnyék), ötöt a stúdióban (Aki elzárja az éjszakát, A vágy, #hattyúdal, Hullámtörés, Rekviem egy ügynökért). A 144 előadáson összesen 17 867 néző vett részt – tájékoztat közleményében az intézmény. Ebben az évadban került sor az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválra: a seregszemlén 38 előadást láthatott a közönség, ami összesen 7461 nézőt jelent. Az intézményben tehát összesítve 182 előadáson 25 328 néző vett részt. Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Túl a statisztikákonÉvek óta visszatérő gond az érettségi vizsgák idején, hogy mi történik azokkal a fiatalokkal, akik elvégzik ugyan a tizenkettedik osztályt, de nem vesznek részt az érettségi vizsgákon. Sem abban az évben, amikor végeznek, és amint az a statisztikákból is kiderül, a következő években sem jön meg a bátorságuk, kedvük. Sokak számára ijesztőnek tűnhetnek a számadatok, hiszen a végzősök harminc, vagy akár negyven százaléka érintett ebben az ügyben. Hogy idei példát mondjak: a 2014/2015-ös tanévet 190 000 fiatal végezte el, ám az érettségire csak 140 000 iratkozott be. A pedagógusoknak sajnos nem újdonság ez a jelenség. A megmérettetést nem vállaló fiatalok főleg a technológiai líceumok végzősei közül kerülnek ki. Ők azok, akiket a tanügyi rendszer és törvény kényszere alatt a tanárok átlökdöstek egyik tanévről a másikra, hiszen a tíz osztály kötelező. És ha már a nebuló elérte a tizenegyediket, hadd végezze el a líceum utolsó két osztályát is. A pedagógusok idegei úgyis kötélből vannak… NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Tanácskozás a nevelésről – szeretet, következetesség és nyitottságDemeter Kármen egyetemi oktató szerint a fentebbi három „varázsszóban” foglalható össze mindaz, amit a szülőnek és a pedagógusnak egyaránt szem előtt kell tartania a mai fiatal generáció nevelése és oktatása terén. Minderről a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) által szervezett beszélgetés során tudhattunk meg érdekességeket péntek délután az Agapé szálloda Baráth Béla termében. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke az oktatás fontosságáról értekezett, majd Geréd Imre városi tanácsos kifejtette: hagyományt szeretnének teremteni fiatal pedagógusok számára, hogy szakmai előadások és megbeszélés útján mélyítsék el tudásukat, tapasztalatukat, és az ott elhangzó következtetések, megoldások a helyi döntéshozók elé is kerülhetnek. Tanulhatunk a gyerekektől – Három kulcsszóban tömöríteném a mai gyereknevelés lényegét: szeretet, következetesség és nyitottság – sorolta Demeter Kármen. – A gyerekhez mindig partnerként viszonyuljunk. A gyerekes nyelvezet és magatartás megtartása a gyerek kétéves korán túl megnehezíti a gyerek függetlenedését. Sérülékenyebbé válik, és versengéses helyzetben alulmarad, mivel megszokja, hogy a szülő mindent elhárít, mindentől megvédi. A második kulcsszó a következetesség. Olyan szabályokat szabjunk meg, amelyeket a felnőtt is tiszteletben tart. Ami a harmadik kulcsszót, a nyitottságot illeti, ez nem csak a szülő, hanem főleg a pedagógus nyitottságára vonatkozik. Sokkal könnyebb az oktatás, ha pedagógusként nyitott vagyok az új információkra, arra, amit a diákok mondanak. Szülőként is számtalan lehetőség adódik, hogy tanulj a gyerekedtől, menj el vele olyan eseményekre, helyekre, ahova másképp nem mennél el. Legyünk nyitottak az új élményekre, és a végén a szülő és a pedagógus is ugyanúgy tanul a gyerektől, mint a gyerek a felnőttől – közölte Demeter Kármen. – A mai generáció számára az információszerzés olyan, mint a gyorséttermi kaja: egy csomagolásban minden megvan. A tapasztalatokat is másként szerzik, mint elődeik. Keveset járnak gyalog, a társas kapcsolataik is átalakultak. Mindez a gondolkodás átalakulásához, azaz a szintetizáló képesség csökkenéséhez vezet, továbbá nehezebben tudják összekapcsolni az információkat. Ezért nem várható el, hogy a mai fiatalok általános műveltsége ugyanaz legyen, mint a nagyszüleiké. Átalakul az érzelmek kinyilvánulása is: nehezen viselik el kudarcot, és ha valaki megsérti őket, azonnal kifejezik nemtetszésüket. A nyolcadikosok vizsgái vagy akár az érettségi után sok fiatal küzdhet depresszióval, mivel érzelmileg nem készültek fel a kudarc, a gyengébb eredmény kezelésére – magyarázta az előadó. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Apróka eszponka– Ne, egy apróka eszponka! – kiáltottak fel a frumószai csángó lányok, amikor gyöngyfűzéskor meglátták a pici biztosítótűt. – A ziherejsztűre mondjátok? – kérdeztem csodálkozva. – Ejszen egyszeres nem volt még ilyen szip beszéd Frumószáról, tonárnini – állít meg az útszélen egy anya. – Láttam a tegnap a televizorba, ej, be szipen beszélt, erős szip volt, erőst! Történt ugyanis, hogy ismeretlenül érkezett hozzánk Bartha Ágnes és Kacsó Sándor. Rólunk forgattak a Létkérdések című műsorukhoz, amit a 2015. június 29-i Magyaradásban sugároztak az RTV 1-en. Miért kiemelendő az ismeretlenségünk? Nagyon sok filmes ismerősünk van. Így meglepő, hogy ismeretlenek érkeznek. Több napra. Többször ,,bemikrofonoznak”. Furcsa egy érzés, ruha alatt fel a mikrofon, hátul valahova csatolni. Zavarba ejtő közelség. Közben kezdődik a szavalóverseny. Figyelmemet elvonja a sok teendő. Az idő is követeli főszerepét szigorú keretekbe zárva engem. S előttem, utánam Kacsó Sándor és a kamerája. A mikrofonról gyakran elfeledkezem, mondok, mint mindig. Tán törlik egyszer... Lejár a szavalóverseny, hátradőlök. Finom húsgombócleves, nagy tál galuska, kedvenc tészta, s már kezdek magamra ismerni, lánykámmal elvonulok, fárasztó nap volt ez számára is, belealszom az altatásba. Ébredek. A riport... Leülünk a padra egymással szemben, ismeretlenül. Én mesélek. Az elmúlt kilenc évről. Mosolyogva, néha filozofikusan elmerengve a nagy semmibe, de a szavak, mondatok szépen, körkörösen érkeznek, fonódnak egybe oly varázslattá, ahogy a betűk, szavak szoktak kunkorodni írásaimkor. A végére megismerkedünk. Meglepő élethelyzet adta kapcsolat. Másnap séta a piacon. Igyekszem nem zavarban lenni a kamera által követett egyén fontosságára való tekintettel. Két kis kávéspoharat vásárolok, mégiscsak megzavart a kamera, állapítom meg utólag. Barátsággal búcsúzunk egymástól. Látszik, elbűvölődtek az életünktől, munkánktól, ránk is ragad ebből az elismerésből. A héten többször eszembe jutnak. Vajon milyen lesz a film? Átjön a varázs? Vajon mit is mondtam? Nem, nem kérek előre anyagot. Ezek vagyunk, ilyenek, ez az életünk. Vállalom. – 45 perc – írja Ágnes. Vadnarancsolajas kávémmal a kezemben kucorodok a tévé elé. Ma rólam, rólunk szól a műsor. És átjött a varázslat, és jönnek közben az üzenetek. Volt osztálytársaktól, ismerősöktől, volt kollégáktól... Szemembe könny szökik. Tovább nézem magunkat, az életünket. Meghallom a múlt hónapban ronggyá hallgatott vers dallamát. Meglep és megrendít ez a szokatlan figyelem. Dörgedelem van... – Szebb, mint valójában! – nyugtázom magamban. Visszatérünk Moldvába. Táborokat szervezünk, szülőértekezletet, sok a dolog. De ahányszor kilépek a kapun, mindig szól valaki, hogy látott, s ej, be szip es volt. Köszönöm, nagyon köszönöm. MÁTHÉ KRISZTA Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Az európai átlagnál 50 százalékkal több tizenéves lesz öngyilkos RomániábanA 15 és 19 év közötti fiatalok öngyilkossági aránya 50 százalékkal haladja meg az európai átlagot, felnőtteknél a különbség 21 százalék, míg a súlyos depresszió a hátfájás után a fogyatékosságok második leggyakoribb oka – állítják a romániai pszichiátriai szaktestületek. Romániában a 15 és 19 éves kor közötti fiatalok által elkövetett öngyilkosságok gyakorisága nagyjából 50 százalékkal haladja meg az európai átlagot. Az 50-54 éves korosztály Romániában 21 százalékkal gyakrabban követ el öngyilkosságot, mint Európában másutt. Az Institute for Health Metrics and Evaluation 2013-as kimutatása szerint Romániában a súlyos depresszió a hátfájás után a fogyatékosságok második leggyakoribb oka” – áll a Romániai Pszichiátriai és Pszichoterápiai Egyesület (ARPP) és a Román Szövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért (ARPS) közleményében. A közlemény rámutat: a depressziót gyakran nem diagnosztizálják, és csak akkor ismerik fel, amikor már öngyilkossági kísérletté fajult, néha még olyan esetekben is, amikor a beteg előre szól ezzel kapcsolatos szándékairól – írja ma a Mediafax Szabadság (Kolozsvár) 2015. július 3.Biró Zsolt: nem szövetkezhet az MPP és az EMNPÉrvénytelennek nyilvánította a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi együttműködési megállapodását a polgári alakulat országos vezetősége. Érvénytelennek nyilvánította a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi együttműködési megállapodását a polgári alakulat országos vezetősége. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2015. július 3.Ady központ: „Veszni hagyták a területet”A váradi Ady-központtal kapcsolatos fejleményekről, ezek kapcsán felmerülő kérdésekről tartott sajtótájékoztatót csütörtökön Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke. „Új, csavaros fordulatot vett az Ady-központ ügye” – fogalmazta az EMNP Bihar megyei elnöke annak kapcsán, hogy a városi tanácsosok a napokban egyöntetűen megszavazták: eladásra bocsátják az egykori központot. Csomortányi István az ehhez fűződő történések összefoglalása során megemlítette, hogy a Mecénás Alapítvány, mely „az RMDSZ házialapítványa”, eredetileg ösztöndíjakat nyújtott diákoknak, s a telket azzal a feltétellel kapta meg az önkormányzattól, hogy közhasznú tevékenységeket fog ott folytatni. Viszont – folytatta az EMNP elnöke – rögtön ezt követően az ösztöndíj program abbamaradt és a létesítmény nonprofit jellege is megszűnt, „hiszen köztudott, hogy az Ady-központként felépített konferenciaterem bárki számára kibérelhető volt”. 2012 szeptemberében „robbant a hír”, hogy a város 230 ezer lej adó kifizetésére szólította fel a Mecénás alapítványt, mivel nem közhasznú célokra, hanem profitorientáltan használta az ingatlant. Hogy elkerülje az árverést, a Mecénás be is fizetett 70 ezer lejt a városkasszába. Megegyezik 2014 februárjában jött létre a Léda Házra és az Ady-központra vonatkozó cseremegállapodás a váradi önkormányzat és a Mecénás között, előbbinek az értékét 283 ezer euróra, utóbbiét 309 ezer 829 euróra becsülték, „így került az önkormányzathoz a Királyhágómelléki Református Egyházkerület érmindszenti projektjére szánt 1,1 millió euróból létrejött épület, ráadásul érthetetlen okokból a Léda-házat azóta sem használja senki, semmi nem történt ott” – mondta az EMNP megyei elnöke, aki szerint az újabb meglepetést a június 30-i tanácsi határozathoz mellékelt felértékelés okozta, amely szerint az Ady-központ teljes értéke 910 ezer euró plusz az áfa, melyből az épületegyüttes értéke 309 ezer 829 euró, ez utóbbi pedig hajszálpontosan megegyezik a 2014-ben megállapított értékkel. Ingyen Csomortányi szerint ebből az következik, hogy nem is történt új felértékelés, hanem a régit, amelyet annak idején nem hoztak nyilvánosságra, mellékelték megváltoztatott dátummal a határozathoz. Viszont így már nyilvánvaló – folytatta – hogy a Mecénás alapítvány számára már 2014-ben is világos volt, hogy az önkormányzattól negyven évre használatba kapott telek 600 ezer eurót ér és „gyakorlatilag ingyen adta oda a Bolojan által vezetett önkormányzatnak”. Közben pedig „igyekezett lenyeletni a Bihar megyei magyarsággal, hogy ez egy jó csere, amiért hálásak lehetnek”. Csomortányi szerint Pásztor Sándor, aki akkor az RMDSZ tanácsi frakciójának a vezetője volt, azt nyilatkozta, hogy az épülőfélben lévő élményfürdő miatt van szükség az egy hektárnyi területre. „Másfél évre rá pedig kiderül, hogy ez hazugság volt, az élményfürdőt e nélkül is fel tudják építeni, sőt, a város komoly hasznot fog húzni a terület eladásából” – jegyezte meg. Marad a kérdés – folytatta – hogy az 1,1 millió euróból, „melyet a KREK-től lopott el a Mecénás alapítvány meg az RMDSZ” hogyan lett egy 309 ezer eurót érő ingatlan, illetőleg hol a 800 ezer eurós különbözet. Kérdés Csomortányi szerint első sorban a magyar közösség, melynek a nevében a Mecénás kapta a területet, járt rosszul, duplán is: egyrészt eltűnt a pénz egy része, másrészt az alapítvány ingyen mondott le a területről. „Felmerül a kérdés, hogy miféle háttéralku miatt hagytak veszni egy ekkora területet, mi indokolta, hogy lemondjanak róla annak a városnak a javára, amely a magyar egyházak ingatlanainak csak tört hányadát szolgáltatta vissza, miközben az ortodox egyháznak 200 hektárnyi területet adott oda” – jegyezte meg az EMNP megyei elnöke. Neumann Andrea erdon.ro 2015. július 3.Ignácz Rózsa Irodalmi KlubAkik tesznek a magyar kultúráért A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub aktívan részt vesz a nevét adó író- és színésznő szülővárosának kulturális életében, rendezvényeivel megszólítva a környék irodalomkedvelőit is. Gödriné Molnár Márta nyugdíjas magyar irodalom szakos tanár beszámolójából értesültünk arról, hogy a klub „védnökeként” működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet 1990 tavaszán alapították Gazda József vezetésével. Az alapító tagok célja a közösség művelődési életének fellendítése volt irodalmi és tudományos jellegű tevékenységeken keresztül. Az elsatnyult közművelődési élet újjáélesztése sikerült is a ’90-es évek után az irodalmi estek, író–olvasó találkozók rendszeressé tételével. Ignácz Rózsa szellemisége, határtalan igazság- és szabadságszeretete, őszintesége, hűsége és kitartása ihlette az irodalmi klub névadóit, akik ezt szeretnék átörökíteni az egyre gyarapodó közönségnek, érdeklődőknek. A klub vezetői: Szabó Etelka ny. magyartanárnő és Gödriné Molnár Márta, aki diákkorától érdeklődik az írónő munkássága, élete iránt, szakdolgozatát is (Regényesített szülőföldélmény Ignácz Rózsa műveiben) erről a témáról írta. 1999-ben emlékszobát rendeztek be a város szülötte munkásságának ismertetésére, melynek felavatásán az írónő fia is jelen volt. Az irodalmi klub és a belvárosi nőszövetség ugyanebben az évben vette fel az Ignácz Rózsa nevet. A klub célja elsősorban Ignácz Rózsa emlékének ápolása, ébrentartása, valamint – az írónő szemléletéhez híven – az alapítók felvállalták a kisváros irodalmi érdeklődésének éltetését, megszólítva minden korosztályt, iskolásoktól nyugdíjasokig. A kezdeti 25 fős közönség egyre gyarapodott az évek során, ma már sokszor száznál többen vesznek részt egy-egy rendezvényen, a Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákjai, óvónők, tanítónők közreműködésével. Kerek évfordulókon, 1999-ben, 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben Ignácz Rózsa Napokat szerveztek szimpóziumok és kultúrműsor kíséretében. A centenáriumi ünnepségre 24 rokont sikerült egybegyűjteni, ekkor mutatta be Szebeni Zsuzsa színháztörténész az Ignácz Rózsa-kiállítást. 2014-re megújult az emlékszoba nt. Balogh Zoltán lelkipásztor–esperes és neje közreműködésével. „Hazajöttek” az író-színművésznő legkedveltebb bútorai a könyvespolccal, könyveivel és íróasztalával együtt. Terveik között szerepel az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület létrehozása, ami biztosítaná az önálló pályázási lehetőséget, az elképzelések megvalósítását, a tevékenységi kör bővítését: pl. az itteni tehetséges fiatalok felkarolása. A klub lélekerősítő mottója lehetne Ignácz Rózsa Orsika című regényében megfogalmazott, örökérvényű üzenete: „az ifjakat olyanokká neveljék, hogy a sorsukban bízzanak, lélekben, hitben gyarapodjanak…akármi éri is őket, magukhoz s azokhoz, akikből lettek, hívek maradjanak…tartsák magukat a nép szabadságvágyát gerjesztő, szent gondolatot hordozó kovásznak”. Gáspár Erika Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 3.Verestóy: következetesen kialakult rólam egy negatív képAz RMDSZ-es politikus a csütörtöki beszélgetés során visszaemlékezett a Szövetség és saját maga küzdelmes, sokszor lehetetlen helyzetére is, és a róla kialakult negatív képről, valamint a képviselők speciális nyugdíj-kiegészítéséről is beszélt. Az RMDSZ-es politikus a csütörtöki beszélgetés során visszaemlékezett a Szövetség és saját maga küzdelmes, sokszor lehetetlen helyzetére is. A kilencvenes évek elejétől számított, folyamatosan felmerülő nehézségek közé sorolta Traian Băsescu volt romániai államfő első mandátuma előtt lefolyó kampányidőszakát. Ekkor az egykori államfő nyilvánosan kijelentette róla, hogy országromboló személyként tekint rá, aki mindenkit eltaposva próbál érdekképviseletet szerezni népének. „Akkor talán kevéssé volt ez hatással a választókra, nem volt olyan ütőereje, hogy teljesen kiejtsen a politikából, amire ugyan volt esély. Ezután viszont szépen lassan, következetesen kialakult rólam egy negatív kép. Kezdve azzal, hogy az egykori Szekuritáténak volnék egyfajta kinyújtott keze. Ez természetesen rögtön megcáfolódott, amikor elérhetővé vált az újságírók számára a titkosszolgálat irattára, és előkerültek a rólam készült jelentések” – elevenítette fel a szenátor. Szintén keserű szájízzel gondolt arra, hogy a legtöbb erdészeti kérdésben rögtön felmerül a neve a médiában, pedig mint állította, a közbirtokosságok is igazolni tudják, sosem foglalkozott erdőirtással. „Ez, hogy állandóan be lehet jelenteni, hogy »drujba lui dumnezeu«, nem pusztán arról szól, hogy egy RMDSZ-tisztségviselőt pecséttel lehet ellátni, hanem arra is jó, ha valahol felhozzák, akkor a téma le van zárva. Közben pedig történnek azok a dolgok, amelyeknek kétségtelenül mindnyájan tanúi vagyunk: sok százezer hektárról tűnt el az erdő. Lassan lehet tudni azt is, hogy ezt az erdőt kik vágták ki úgy, hogy közben meggazdagodtak és befolyást is szereztek” – magyarázta a szenátor, hozzátéve, hogy van lehetőség dokumentálódni, utánanézni, kik, mely cégek lopták a fát. Kell a nyugdíj-kiegészítés Verestóy rámutatott, ő jóval többet keres egy évben a szenátori fizetésnél, honoráriuma nagy részét pedig közcélokra fordítja. Bár önmaga számára nem tartja fontosnak a képviselők és szenátorok részére nemrég megszavazott nyugdíj-kiegészítést, voksoláskor mégis mellette szavazott, ugyanis több olyan képviselőt ismer, akinek nincs megfelelő anyagi háttere. Arra is kitért, hogy bár többen bírálják őt vállalkozásai miatt, a hangoskodóknak azt tanácsolja, jövedelmüknek legalább akkora százalékát fordítsák közösségi célokra, mint amekkorával ő maga is segíti a közösséget. Elmaradott Székelyföld Újságírói kérdésre felelve Verestóy Attila egyetértett azzal, hogy Székelyföld Románia legelmaradottabb gazdasági régiói közé tartozik, amihez nem kis százalékban járul hozzá az infrastrukturális elmaradottság. Meglátása szerint mindenképp szükség lenne külföldi befektetőkre, hiszen helyben nincs megfelelő anyagi tőke. Érdemes a turizmusban gondolkodni, például a Hargita-hegységben és körzetében olyan jó felszereltségű és minőségi szolgáltatásokat nyújtó szállodákat létrehozni, hogy a külföldiek inkább ezt a helyet válasszák nyaralásuk céljául, semmint az ország más vidékeit. Nyerhet az ellenzék Udvarhelyen? Érthetetlen Verestóy Attila számára, hogy mi történik Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi szervezetei által korábban bejelentett összefogás ügyében, hiszen tudomása szerint Biró Zsolt, az MPP elnöke nem beszélt ilyen jellegű koalícióról. „Szó sincs arról, hogy választási összefogás alakulhatna ki a két politikai szervezet között. (…) Ki kivel áll hadban? Az udvarhelyi szatellitszervezetek a saját vezetésükkel, vagy mégiscsak Biró Zsoltnak van igaza, aki azt mondta, hogy országos szinten vannak egyeztetések az MPP és az EMNP között? Utóbbiból egyébként kiderül, hogy a pártosodó ideológia mentén szerveződő csoportok legalább tudatában vannak, hogy országos szinten az RMDSZ-en kívül másnak nincs esélye a romániai magyarságnak mandátumokat szerezni” – magyarázta a szenátor. Kijelentette, noha a polgármesteri jelelöléseket emberekre, nem pedig politikai pártokra szabják, bízik abban, hogy az RMDSZ – amely tud parlamenti támogatást is nyújtani – talál megfelelő jelöltet a tisztségre, akár Bunta Levente, akár egy új politikus személyében, ha utóbbi „képes megmutatni: lehet többet és jobban tenni”. Az udvarhelyi alpolgármester, Benedek Árpád Csaba építkezési engedélyével kapcsolatos ügyben is kíváncsi volt lapunk a szenátor véleményére, aki nevetve azt tanácsolta, hogy az érintettnek tegyük fel kérdéseinket. Mi a gond a Matrica gyárral? „A Matrica gyárban a pontos felmérés az, hogy 4–5 órát dolgoznak az emberek, és 12–13 órát számolnak el. (…) Úgy működik, mint Görögország: egy kicsit többet fogyaszt, mint amennyit termel” – magyarázta Verestóy Attila. A megoldás szerinte az üzem átszervezésében keresendő, be kell zárni azokat a részlegeket, ahol nem dolgoznak, illetve minél több munkát kell szerezni. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2015. július 3.Nagy érdeklődés övezi Sármási-Bocskai János köteteitMegjelent Sármási-Bocskai János Varázslatos Kis-Küküllő mente II. kötete, amely a napokban lesz kapható a Kobak könyvesboltokban. A szerző már készíti a harmadikat és negyediket is, illetve tervezi a további köteteket. Nem hitte volna, hogy egy könyv megírásának és megjelentetésének ilyen eredménye lehet – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Sármási-Bocskai János, akinek első kötetét 18 településen mutatták be, nem csak ott, ahol a cselekmény történik, de távolabbi helyeken is. A Varázslatos Kis-Küküllő mente című munka első kötetében a szerző Parajdra, Szovátára és Sóváradra „kíséri” főhősét, a 9 éves, harmadik osztályos Csabikát, ahol egy másik kisfiú, Karesz által mutatja be a helyi látványosságokat, legendákat, szokásokat. A könyv ötlete 2013 nyarán született, amikor Trombitás János, a Bookyard Kiadó igazgatója azzal a kéréssel kereste meg a Marosvásárhelyi Rádió munkatársát, a környékbeli falvak állandó megszólaltatóját, hogy írjon meséskönyvet, lehetőleg mai történetekkel. „Akkor jutott eszembe, mi lenne, ha Havadtőről írnék, hiszen ott születtem, ott élek most is, ismerem a falut és a környéket” – mondta Sármási-Bocskai, aki saját falujáról csak a negyedik kötetben fog írni, ugyanis azt számos más település előzte meg. A tavaly megjelent első kötet után, a mostaniban Kibédet, Makfalvát, Székelyabodot és Szolokmát örökíti meg. Székelyabod és Szolokma a tervek közt nem szerepelt, azért került be mégis a kötetbe, mert megfogalmazódott az igény, hogy azokról is írjon, az országúttól félreeső településekkel ugyanis „senki nem foglalkozik”. Az előkészületben levő harmadik kötet Hármasfaluról, Cséjéről, Erdőszentgyörgyről és Bözödújfaluról szól, ezeket követi a sorban a negyedikben Havadtő, Rava, Vadasd, Havad és Geges. A tervezett négy kötetből lesz 5-6 is, mondja a szerző, hiszen egyre több településről jelzik az igényt a pedagógusok, iskolaigazgatók, akik nem csak ajánlják tanítványaiknak, de a tanév végén jutalomkönyvként adományozták a legjobbaknak. Könnyed, közérthető, gördülékeny stílusa, egy-egy falu érdekességeinek, szokásainak mese formájában történő bemutatása teszi vonzóvá a könyvet, amelyet a szerző gyerekeknek írt, mégis nagyon sok felnőtt olvasótól kapott visszajelzést, hogy mennyire tetszik, mennyi mindent tudott meg, mint például a szovátai Medve-tó keletkezését, vagy a parajdi sóbánya történetét. Az első kötetében Csabika, a főhős egyedül utazott, a másodikban már vitte a családját és annak barátait, munkatársait is. Közös kirándulások, élmények teszik még vonzóbbá az olvasmányt. A könyvek iránt nagy az érdeklődés a bemutatott településeken kívül is, Szentábrahámon, Szentegyházán, Kőrispatakon, Gyergyóalfaluban is bemutatták az első kötetet. Sok helyen már a könyvbemutató előtt jóval megvásárolták, és a történetek ismeretében faggatták a szerzőt. Gyakran előfordult, hogy egy-egy gyerek rákérdezett, hogy „Csabika ugye én vagyok”?. Még a kislányok is azonosultak a főhőssel. Az az igény is megfogalmazódott, főleg pedagógusok, szülők és nagyszülők részéről, hogy mikor azt írja, hogy Csabika olvas, írja meg konkrétan, hogy mit olvas. A könyvtárakban is számon tartják, a hazai vidéki könyvtárak mellett számos magyarországi intézmény is vásárolt belőle. „Már Sepsiszentgyörgyről vagy Brassó megyei háromszéki falvakból is kértek, hogy írjak róluk is” – mondta a szerző, aki szívesen tenne eleget a felkéréseknek, de időigényes munka. A napi rádiós feladatok mellett, leginkább éjszaka, amikor már családja lepihent, ül számítógép elé, hogy írjon. Az írást természetesen megelőzi a tájékozódás, a dokumentálódás, utánaolvasás. Antal Erika Székelyhon.ro 2015. július 4.Szili Katalin közvetítene autonómiaügybenSzili Katalin közvetít autonómiaügyben az erdélyi magyar politikai szervezetek között. Cél az, hogy megállapodásra jussanak, és legyen egy autonómiastatútum, amelyet mindenki elfogad, nyilatkozta csütörtöki sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József. A Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke elmondta: kedden Budapesten tartották a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) regionális önkormányzati munkacsoportjának ülését, amely az autonómiatervezetek kérdésével is foglalkozik. Az ülésén Szili Katalin miniszterelnöki megbízott ismertette a projektjeit. Kulcsár Terza József szerint kiderült, hogy Szili Katalinnak nehéz dolga lesz, hiszen már ezen az ülésen elkezdődtek az erdélyi és székelyföldi helyzetet tükröző viták. Szili Katalin terve, hogy már a nyár folyamán egy asztalhoz ültesse az erdélyi magyar politikai szervezeteket. Az MPP háromszéki elnöke szerint nem lehet két autonómiastatútum, az autonómia ugyanis az ügyről szól, nem a politikai szervezetekről, ezért addig kell vitázni, míg létrejön a megállapodás. Kulcsár Terza József hozzátette, a KMKF budapesti ülésén felkérte Kalmár Ferenc miniszteri biztost, hogy nyújtsanak támogatást a magyar himnusz éneklésének ügyében. A politikus szerint ha az erdélyi magyarság a himnuszéneklés ügyében nem tud eredményt elérni, az rosszat tenne a többi törekvésnek is. kitekinto.hu / maszol.ro Erdély.ma 2015. július 4.Széthúzás helyett munkamegosztásKétségkívül jobban mutat Bukarest és a nagyvilág előtt, ha egyetlen autonómiatervezet mellett áll ki a székelyföldi magyarság, egyetlen tervezet mellé sorakozik fel minden magyar párt és szervezet, nem pedig két statútumról folyik a vita, miként jelenleg. Tegyük azért gyorsan hozzá azt is: a legnagyobb baj most sem azzal van, hogy két elképzelés, két tervezet – a Székely Nemzeti Tanács által évek óta felvállalt és az RMDSZ által tavaly kidolgozott – írja le a majdani autonóm székelyföldi régió határait, státusát. Sokkal inkább az a gond, hogy jelenleg egyik sincs a parlament asztalán, egyikről sem folyik érdemi vita a románság képviselőivel, sőt, e két dokumentum kezdeményezői bizalmatlanul tekintenek egymásra, nem szövetségest, hanem riválist, esetenként ellenfelet látnak a másikban. Ilyen szempontból is hasznos tehát, ha – miként arról a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma regionális és autonómia-munkacsoportjának ülésén döntöttek – Szili Katalin, a budapesti kormány Orbán Viktor által kinevezett, autonómiáért felelős miniszteri biztosa közvetítésével az erdélyi magyar szervezetek végre tárgyalóasztalhoz ülnek, és közös autonómiakoncepcióról tárgyalnak. Akkor sem fölösleges e párbeszéd, ha egyelőre sok sikerrel nem kecsegtet, a felek álláspontja ugyanis igen távol áll egymástól. De úgy vagyunk vele, hogy már azt is eredménynek könyveljük el, ha egyáltalán szóba állnak egymással a magyarság képviselői, ha egy asztal mellett keresik a megoldást a leghatékonyabb fellépésre. Merthogy mára világossá vált: egymagában egyik szervezet, párt sem érheti el az autonómiát. Ahhoz szükség van mindenkire és minden eszközre: az utcára vonulókra, a mozgalmi jelleget képviselőkre, de a kijárásos politika híveire is, szükség van Budapest támogatására, de a Bukaresttel tárgyalókra is, sőt, kellenek az erdélyi románsággal való párbeszédet építők egyaránt. Szükség van a belső összetartozást erősítőkre, de a szavunkat a nagyvilágban hordozó, kéréseinket a nemzetközi fórumokon bemutató diplomatákra is – nem lehet, nem szabad lemondani senkiről. Mindez pedig csak úgy lehetséges, ha a legfontosabb, a közösség egészét érintő ügyekben értelmes munkamegosztás alakul ki az erdélyi magyar pártok és szervezetek között. Le kellene bontani a bizalmatlanság falait, meg kellene beszélni és el kellene dönteni végre, ki hol és miként, milyen eszközökkel akarja szolgálni az autonómia ügyét. Ebben segíthet Szili Katalin közvetítése, és ha ezt sikerül elérni, a törekvéseinket gátoló egyik legfontosabb akadály hárulhat el. Farcádi Botond Háromszék Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
