udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2505
találat
lapozás: 1-30 ... 1051-1080 | 1081-1110 | 1111-1140 ... 2491-2505
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 1997. május 28.
A Szatmári Friss Újság szerkesztősége 1989 óta változatlan formában működött. Most kidolgozták a szerkesztőség statútumát, majd titkos szavazással megválasztották a szerkesztőbizottságot, melynek tagjai: Baranyai Attila, Debreczeni Éva, Máriás József, Stahl István és Veres István. Máj. 19-én megválasztották a főszerkesztőt, Veres István személyében, majd a helyettesét, aki Máriás József lett. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 28./1997. május 28.
Vjacseszlav Mihajlov orosz nemzetiségügyi miniszter hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett, máj. 28-án Budapesten tárgyalt Tabajdi Csabával, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával és magyar orosz kisebbségpolitikai együttműködésről szóló jegyzőkönyvet írtak alá. Ennek értelmében a két fél évente küldöttséget cserél egymással. Mihajlov elmondta, hogy 25 millió orosz él a határokon túl, tehát minden ötödik orosz él kisebbségként, közülük Ukrajnában 12 millióan /ugyanakkor Oroszországban 179 nemzetiség él, köztük 6 millió ukrán. /Magyar Hírlap, máj. 29./1997. május 28.
Kolozsváron a Farkas utcai református templomban ünnepélyesen felszenteltek 23 fiatal lelkészt. Az istentiszteleten dr. Csiha Kálmán hirdetett igét. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./1997. május 28.
Kolozsvár legrégibb és legnagyobb magyar tanintézete, az unitárius kollégium örökségét is felvállaló Brassai Sámuel Elméleti Líceum máj. 19-25-e között kettős ünnepet ült. Az évente megrendezett Brassai-héten belül az iskola alapításának 440., valamint Brassai Sámuel születési és halálozási kerek évfordulójáról emlékezett meg. Gaal György írásában felelevenítette a nagyhírű Unitárius Kollégium történetének évszázadait. 1948-ban államosították az iskolát, akkor 1-es Számú Magyar Fiúiskola lett a neve. 1954-ben 7-es Számú Középiskola nevet kapta. 1957-ben megünnepelte 400 éves fönnállását és akkor lett Brassai Sámuel Középiskola. 1957-től koncepciós perek indultak, több tanárt elbocsátottak. Megjelentek a magyar iskolában az estis román osztályok. 1967-ben Fiatal Szívvel címmel diáklap indult. 1977-ben műszaki jellegű ipari líceummá alakították, 1985-től nappali tagozaton is megjelentek a román osztályok. 1990-ben a román osztályok átköltöztek az újonnan létesült Avram Incu Líceumba. Az esti tagozatos román osztályok megmaradtak. 1991-től évkönyveket ad ki az iskola, a diáklap rendszeresen megjelenik Remény címmel, jól működik a Kriza János Önképzőkör. A Bogáncs néptáncos együttesük a határon túlra is elvitte az iskola jó hírét. Jelenleg a nappali tagozaton 930 körüli a diáklétszám, emellett a négy unitárus osztályban van 105 tanuló. A 26 estis osztályból 9 magyar nyelvű. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./1997. május 28.
Nagyváradon rendezték meg a Romániai Katolikus Püspöki Kar konferenciájának 1997. évi tavaszi ülésszakát. A kétnapos /máj. 27-28./ rendezvényen megjelent dr. Janusz Bolonek érsek, pápai nuncius is. A megbeszélésen a 14 hazai római és görög katolikus püspök, illetve érsek vett részt. A napirendi pontok között szerepelt a romák között végzett pasztoráció, a Caritas Catolica szervezetek munkájának kiértékelése és az elkobzott egyházi javak ügye. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31. - jún. 1./ 1997. május 28.
Markó Béla szövetségi elnök kezdeményezésére a területi rádióstúdiók által sugárzott magyar nyelvű adások kérdéséről tartottak tanácskozást szerdán, máj. 28-án a szövetségi elnök marosvásárhelyi hivatalában. A megbeszélésen részt vettek a Román Rádió Területi és Helyi Stúdiók Főosztályának vezetője, Gheorghe Verman vezérigazgató-helyettes és munkatársai, a kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári rádióstúdiók képviselői, továbbá Márton Árpád képviselő, a Képviselőház művelődés-, művészet- és médiaügyi bizottságának tagja és Bartunek István, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal médiakapcsolatokkal megbízott igazgatója. A tanácskozás célja azoknak a konkrét módozatoknak és lehetőségeknek a felmérése volt, amelyek révén a területi stúdiók műsorrendjének módosításával, a magyar nyelvű adások egyidejűségének megszüntetésével, valamint a műsorszórás műszaki feltételeinek javításával biztosítható lenne a többórás folyamatos magyar nyelvű adás sugárzása, illetve vétele egész Erdély területén. A tanácskozás részvevői megállapodtak abban, hogy az illetékes szakértők a közeljövőben elkészítik a megvalósítás rövid és hosszú távú szakaszait, anyagi és műszaki feltételeit felmérő tanulmányokat. Ugyanakkor a Román Rádió vezérigazgató-helyettese közölte, hogy az Igazgatótanács döntése értelmében a kisebbségi nyelveken is sugárzó stúdiók vezetőségébe ? ahol ez még nem történt meg ? a kisebbségi szerkesztőségeket képviselő főszerkesztő-helyetteseket neveznek ki. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 29., 1037. sz./1997. május 28.
Feltételes közkegyelmet nyújtó törvénytervezetet fogadott el a kormány máj. 28-án. Ennek megfelelően 9 700 foglyot bocsátanak szabadon a következő napokban. Az amnesztia a maximum két évre ítélt bűncselekményekre és a tízmillió lejig terjedő pénzbírságokra vonatkozik. A 2-5 év közötti börtönbüntetések a felére csökkennek. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./1997. május 28.
Pakot Fülöp szállt vitába Szilágyi N. Sándornak a szórványvitával kapcsolatos írásaival /Romániai Magyar Szó, 1997. jan. 29., febr. 5., febr.12., máj. 7./. Szilágyi N. Sándor "erőlteti a nyugalmunkat, a türelmünket igényli." Nem beszél viszont a kisebbségi élet problémáiról, holott az érvényes igazságot megmutatni sohasem szégyen. A baj kimondásához bátorság kell. /Pakot Fülöp: Boldogtalanul az embervilágban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./1997. május 28.
Máj. 28-án Székelyudvarhelyen a Csereháton levő épület őrzésével megbízott polgárőröket a Polgármesteri Hivatal felszólította, hogy miután eltávolították a benne illetéktelenül tartózkodó személyeket, pecsételjék le az ajtókat. Az apácák nem akarták önként elhagyni az épületet, ezért eltávolították őket. A helyi lap fényképeket is közölt: ketten - ölükbe véve - vitték ki az apácákat. Az összegyűlt háromezres tömeg előtt Hegyi Sándor helyi református lelkész mondott beszédet. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 29./1997. május 28.
Működött-e kontraszelekció, tette fel a kérdést Kisgyörgy Réka Cs. Gyimesi Évának. A magyar tanszék tanára cáfolta ezt: olyan kevesen juthattak be, annyira lecsökkentették a létszámot, nehezen lehetett bejutni. Azok jó évfolyamok voltak. Most viszont fennáll a kontraszelekció veszélye, mert túl nagy a választási lehetőség. Valamilyen szűrőrendszert ki kellene alakítani. Ő azt szorgalmazza, hogy akik bejutottak, és már az első évben bizonyították rátermettségüket, azokat igyekezni kell "hozzáédesgetni a mi egyetemünkhöz". A Collegium Transylvanicumot azért hozta létre, hogy ezt az ügyet szolgálja és alkalmas volt arra, hogy kineveljen "egy magyar kulturális elitet." Ők jelentik az utánpótlást az egyetemi oktatásban. A kolozsvári "Láthatatlan Kollégiumból kerültek ki a Magyarországon PHD-tanulmányokat folytató doktorjelöltek is, akik közül többeknek már megvan a helyük, várjuk őket vissza". Ők "itthon kiemeltebb infrastrukturális feltételeket élvezhettek, mint az átlagegyetemisták". A kolozsvári egyetemeken tanuló mintegy 3000 magyar hallgató közül sokan egyáltalán nem tanulnak magyarul. - Cs. Gyimesi Éva korjelenségnek tartja, hogy sok érettségiző nem tudja, hogy mit akar tenni a jövőben. Úgy látja, hogy "ez az ifjúság eszményeit vesztve, egy felnőtt társadalomban nem látott olyan viszonyulási pontot, amelyhez méltó lett volna mérnie az életét." Nem tudatosították, hogy a tehetségükkel való sáfárkodás nem pusztán magánügy. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./1997. május 28.
Máj. 28-án a kormány benyújtotta a szenátushoz a 69/1991-es helyhatósági törvény kiegészítésére és módosítására vonatkozó 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendeletet. Ezzel a kormányrendelet hatályba lépett. Az új szabályozás számos olyan általános jellegű módosítást tartalmaz, amely az autonómia elveinek érvényt szerezve nagyobb hatásköröket biztosít a helyi közigazgatási szerveknek. Így például a 20. cikkely 2. bekezdését kiegészítő (m1) pont rendelkezése szerint a megyei tanácsok hatásköréből a helyi tanácsok hatáskörébe kerül, a törvény megszabta keretek között, az utcák és terek, valamint a helyi érdekű létesítmények névadása, illetve ezek elnevezéseinek a megváltoztatása. A módosított törvény a helyi autonómia elvének érvényesítésével egyidejűleg, a vonatkozó és Románia által is aláírt nemzetközi dokumentumok szellemében számos új rendelkezést tartalmaz a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát illetően a helyi közigazgatásban, illetve a két- vagy többnyelvű helységnevek és feliratok alkalmazása tekintetében. A törvény 23. cikkelyének 6. bekezdése arról rendelkezik, hogy a tanácsülések napirendjét, azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol egy nemzeti kisebbség meghaladja a lakosság 20%-át, kérésre e kisebbség anyanyelvén is közzéteszik. Ilyen esetekben a tanácsi határozatokat is közzéteszik az illető kisebbség anyanyelvén (29. cikkely, 4. bek.). A törvény 25. cikkelyének 2. bekezdése szerint "Azokban a helyi tanácsokban, amelyekben a tanácsosok legkevesebb egyharmada valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a tanácsüléseken – kérésre – az illető kisebbség nyelvét is használhatják. Ezekben az esetekben a polgármesteri hivatalnak biztosítania kell hiteles tolmács jelenlétét. A tanácsülések dokumentumai román nyelven készülnek." Ugyancsak 20 % fölötti kisebbségi lélekszám esetében az 55. cikkely (3/1) kiegészítő bekezdése értelmében a közönségkapcsolatokat is fenntartó közhivatalnoki állásokba olyan személyeket alkalmaznak, megfelelő létszámban, akik az illető kisebbség nyelvét is ismerik. Az 58. cikkely 2. és 4. bekezdései pedig előírják, hogy az említett számarány esetén az adott kisebbséghez tartozó állampolgárok szóbelileg és írásban használhatják anyanyelvüket a helyhatóságokkal és azok szerveivel való kapcsolataikban, és ugyanazon a nyelven kaphatnak választ kérelmeikre. Hasonlóképpen ezekben a helységekben a helyi közhatóságok biztosítják a helységnév, a közintézmények és kiszolgáló egységeik feliratozását és a közérdekű közlemények kifüggesztését az illető kisebbség nyelvén is. (Mindamellett a hivatalos okmányok román nyelven készülnek.) Amennyiben a helyhatóság képviselője vagy hivatalnoka nem ismeri az adott kisebbség nyelvét, hiteles tolmácsot vesznek igénybe, akinek jelenlétét a polgármesteri hivatal biztosítja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 28., 1036. sz./1997. május 28.
Göncz Árpád és Emil Constantinescu államelnök közös válaszban mondott köszönetet Bill Clinton elnöknek azért az üzenetért és gratulációért, amelyet az első bukaresti magyar-román találkozó alkalmából küldött számukra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./ 1997. május 28.
Törzsök Erikával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével készült interjút közölt a Romániai Magyar Szó. Törzsök Erika kifejtette, hogy a HTMH fennállása nem függhet egy-egy választás után létrejövő kormány szándékától, vagy a napi politika hullámzásától, mivel a határon túli magyarsággal való törődést az alkotmány írja elő. 1990 óta változott a hivatal kormányzati szerepfelfogása is. Elmondta: 1990 elején a HTMH elsősorban a határon túli magyarság képviselőjeként jelent meg. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy gondolja, "az a helyes szerepfelfogás, ha a HTMH a magyar közigazgatás részeként szervezi, generálja azokat a folyamatokat, melyek a szomszédos országokban élő magyarságot mindennapi megélésében segíthetik." A kisebbségpolitikát részben a magyar kormány programjának integratív részeként kell felfogni. A kisebbségpolitika támogatást is jelent, de legalább olyan fontos a közös gondolkodás, eszközkeresés, együttműködés. Az elmúlt négy évtized során az államosítás és az asszimilációs törekvések következtében jelentős veszteségek érték a magyarságot. Jogos igénye a romániai magyarságnak az óvodától a felsőoktatásig működtetett önálló iskolarendszer. Ehhez többek között gazdaságilag erős kisebbségre van szükség, azért, hogy az állami forrásokon túl létrehozhassa és működtethesse intézményeit. "Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy az utóbbi két évben több gazdaságfejlesztési központot hoztunk létre Erdélyben, illetve, hogy ez év során létrejön az a kockázati alap, mely azokat a vállalkozókat támogatja, akik Romániába kívánnak befektetni" ? jelentette ki Törzsök Erika. A lap a továbbiakban Románia NATO-csatlakozási esélyeiről kérdezte a HTMH elnökét. Amennyiben esetleg Romániát nem vennék fel az első körben, az nem jelentene visszaesést a két ország viszonyában. - A regionális együttműködés fontosságát hangsúlyozta. /Ilonczai Tamás: Rengeteg tennivaló van még. Interjú Törzsök Erikával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának új elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./ 1997. május 29.
Máj. 29-én tartották meg Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházközség évi közgyűlését. Szilágyi Aladár főgondnok és Tőkés László püspök a népesedési kérdésekkel foglalkozott. 1990-ben 278 955 reformátust számláltak meg az egyházkerületben, 1996-ban pedig 227 286 főt.Tőkés László javasolta, hogy foglalkozzanak az 50 ezer fős apadás okaival. /Balla Tünde: Fogy a reformátusság. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 30./1997. május 29.
Románia élén valóban történelmi változás történt, történelmi napokat él át Erdély, írta Máthé Éva, majd feltette a kérdést: azzal, hogy művelt vezetők kerültek az élre, "változott-e a középréteg, a sokaság mentalitása?" Az idei márc. 15-i ünnepségsorozat párját ritkította, nyílt tereken lenghetett a román mellett a magyar lobogó. Azonban a marosvásárhelyi román napilap, mely "1990-ben a tömegverekedés kirobbantásának szítója volt", nem tudott napirendre térni fölötte. Egyik terjedelmes cikke szabályos titkosszolgálati jelentés arról, hogy melyik szónok mit mondott az ünnep alkalmával. Nyilvánvaló, hogy az egyetlen marosvásárhelyi újságíró nem lehetett jelen egyszerre több erdélyi városban. Nem jegyezhette le egymaga azt, hogy ugyanaznap" mit mondtak a szónokok Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Márpedig a cikk szó szerint idéz a beszédekből. A "titkosszolgálati gépezet jól működik." A márc. 15-én elhangzott szövegek tehát kartotékokba kerültek, ahogy "talán az én írásom is bekerül" majd, írta Máthé Éva. Azután "hogy a számlát mikor nyújtják majd be profi megfigyelők, az csak politikai konjuktúra kérdése." Közismert a Babes-Bolyai Tudományegyetem átszervezésének esete. Victor Ciorbea miniszterelnök Budapesten bejelentette a külön Bolyai Tudományegyetem megindítását, de hazatérte után már elhárította a felelősséget, az egyetemi autonómia nevében. A jogi kar dékánja tiltakozott amiatt, hogy ötven magyar hely lesz náluk magyar felvételizőknek. /Máthé Éva (Marosvásárhely): Remények és kétségek között. = Magyar Hírlap, máj. 29./1997. május 29.
A bukaresti 22 című, a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja 18. számában Andrei Marga történészprofesszor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora esszét szentelt az erdélyi szászok deportálásának. A román történetírásnak ez még fehér foltja. Margának az adta az alkalmat, hogy Münster egyetemének kutatói Georg Weber professzor irányításával 2300 oldalas, háromkötetes monográfiában dolgozta fel a még élő szemtanúk emlékeit /Címe magyarul: Az erdélyi szászok deportálása a Szovjetunióba, 1944-1949. Böhlau Kiadó, Köln, Weimar, Bécs/. A német kisebbségek deportálását a szovjet megszállók szervezték meg 1944 karácsonyától kezdődően Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a balti államokban. A kutatások szerint mintegy 870 ezer németet hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunóba, akiknek a fele meghalt, nem térhetett haza. - Most kerültek napvilágra a romániai deportálások eddig ismeretlen kulisszatitkai is. 1944. szept. 12-én Románia egyezményt írt alá a kiugrásról és a fegyverszünetről, ez előírta a hitlerista szervezetek feloszlatását és a német állampolgárságú személyek deportálását. Román állampolgárságú németekről tehát nem volt szó, ennek ellenére a Sanatescu kormány 1944 októberében elkezdte az erdélyi szászok elhurcolását, a szovjet parancsnokság rendelkezésére bocsátotta őket, szám szerint 80 ezer személyt, köztük asszonyokat és kiskorúakat is. A Radulescu-kormány viszont - amerikai nyomásra - 1945. jan. 13-án tiltakozott állampolgárai deportálása ellen. A tiltakozásnak nem volt foganatja, de e momentumot megörökítik a német kutatók. Románia Állami Levéltárából rejtélyes módon eltűntek a szászok deportálásával kapcsolatos kormányhatározatok. Georg Weber professzor 1994-ben személyesen folyamodott az akkori államelnökhöz, Iliescuhoz, a másolatok beszerzéséért, valamint az 1944. decemberi és 1945. januári kormányüléseknek a deportálással kapcsolatos jegyzőkönyveiért, de udvarias elutasításban volt része. A monográfia szerzői felteszik a kérdést: "Mi késztethette Románia felelős tényezői arra, hogy a közvélemény előtt titokban tartsák a vonatkozó információkat? Ez az államra vet rossz fényt, mert széles teret nyújt nem éppen kedvező találgatásokra." /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), máj. 29./1997. május 29.
Gheorghe Funart 1992-ben választották meg Kolozsvár polgármesterének. A szélsőségesen nacionalista politikus szélsőséges megnyilatkozásaival, gyakori magyarellenes kirohanásaival nem keveset tett azért, hogy sűrűn szerepeljen a sajtóban. Megjelent egy kötet /Balázs Sándor-Schwartz Róbert: Funar-korszak Kolozsváron, a helyi sajtó tükrében, 1992-1996. Erdélyi Híradó Könyv- Lapkiadó, Kolozsvár, 1997/, amely közel ötszáz oldalon követi végig azokat az írásokat, amelyek a polgármesterről szólnak. A két válogató teret adott a román nyelvű magyarbarát sajtónak is. /Tükörben a kolozsvári Funar-korszak. = Népszava, máj. 29./1997. május 29.
A máj. 27-i Libertatea című lap tájékoztatott arról hogy máj. 26-án Bukarestben a romák tiltakozó felvonulást rendeztek a fajgyűlölet, idegengyűlölet, valamint a hazai kisebbségekkel szembeni intolerancia ellen. Nicolae Gheorghe a Romani Criss Szövetség elnöke kijelentette, hogy a tüntetés nem a román többség ellen szól, hanem a hatóságok, nevezetesen a kormány és a Külügyminisztérium ellen. Kifogásolták, hogy a hivatalosan cigányoknak nevezik őket, amit nem fogadnak el a roma szervezetek, valamint azt, hogy a rendet felügyelő szervek dokumentumaiban diszkriminatív nyelvezetet használnak velük szemben. A szövetség az általa kiadott közleményben értékeli, hogy a Külügyminisztérium bocsánatot kért a Németországba kivándorolt szászoktól, de bocsánatkérést igényel az Antonescu ideje a romákat ért fajüldözés miatt is. A roma tüntetők követelték a roma nyelvű oktatás bevezetését is, mellyel kapcsolatban a Libertatea megjegyzi, hogy "biztos, gondot fog okozni a Tanügyminisztériumnak". /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), máj. 29., 99. sz./1997. május 29.
Másodszor is Besztercén rendezték meg A nyelv csak élve tündököl címen a magyar elemi iskolások vers- és prózamondó vetélkedőjének országos szakaszát. Kötő József hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a szórvány is lehet országos szintű magyar kulturális rendezvény házigazdája. Többen támogatták a rendezvényt, az Illyés Közalapítvány, a román művelődési minisztérium, a Heltai Alapítvány, az Ablak, Stúdium és Mentor Könyvkiadó. Legfőképpen a besztercei magyarság járult hozzá a rendezvény sikeréhez: a mintegy 120 vendéget a helyi családok szállásolták el két napra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./1997. május 29.
A román és a magyar államfő marosvásárhelyi látogatása alkalmával Constantinescu elnök a marosvásárhelyiek előtt tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke, Leni Fischer és a szervezet főtitkára Daniel Tarschys történelminek minősítették a magyar államfő romániai látogatását és határozottan állították, hogy a két ország közötti megbékélés, ami nem csupán egyszerű szerződés, hanem két nép kapcsolatainak új megközelítése, hasonló az Európai Unió alapját képező jól ismert német-francia történelmi megbékéléshez, és modell értékű lehet más országok számára is. A román államfő beszéde végén kijelentette "csak az erősek lehetnek nagyvonalúak és őszinték. Bizonyítsuk be önmagunknak, Európának és a világnak, hogy van erőnk a nagylelkűséghez, a bölcsességhez és a kölcsönös tisztelethez." Az országos magyar napilapban Szász János úgy értékeli, hogy a két ország, nemzet közötti közeledés, együttműködés békés együtthaladás (s ezen belül, igenis ennek függvényeként is, a romániai magyarság egyenjogúságának folyamata is) addig tart, amíg a két országban a döntéshozók nem szűnnek meg fölismerni hogy az a legközvetlenebbül szolgálja a két nemzet érdekeit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./