udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 2461-2490 | 2491-2520 | 2521-2550 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. augusztus 14.
Jó kis diverzió, román módra
Csütörtök este óta zengi a román sajtó, hogy az ENSZ-bizottság visszautasította a székelyföldi autonómiaigényt, forrás és hivatkozás nélkül, de igen nagy elégtétellel követelik Tőkés Lászlótól, vonja vissza a székelyföldi területi autonómiával kapcsolatos kijelentéseit, és leszögezik, ha egy ilyen jelentős nemzetközi fórum ebben a formában nyilvánult meg, a székelységnek tudomásul kell vennie, nem jár neki, soha nem érheti el a területi autonómiát.
Jól irányzott diverzióról van szó, a román politikum így próbálja tompítani a három magyar civil szervezet nagy port felkavaró jelentésének súlyát. Jellemző módon senki nem fáradozott, hogy ellenőrizze az információt, mert könnyen kiderült volna, semmi köze a valósághoz. Az ENSZ faji megkülönböztetést vizsgáló, rasszizmusellenes bizottsága még be sem fejezte konferenciáját, augusztus 27-ig üléseznek Genfben, és novemberben hozzák nyilvánosságra jelentésüket, az egész folyamatnak csak egy momentuma volt a Romániával kapcsolatos árnyékjelentés és kormányjelentés meghallgatása, vitája. A bizottság tagjai a konferencia alatt nem nyilatkoznak, nem mondanak véleményt, ítéletet egyik vagy másik országról. Hosszas, alapos elemzés után dolgozzák ki a jelentést, így novemberig semmit nem tudhatunk sem pró sem esetleges ellenvéleményükről. Mindezt Cunnold-Benkő Erika tisztázta, aki nem csak az árnyékjelentés elkészítésében vett részt, de beleásta magát a bizottság működésének folyamatába is.
A román sajtó tehát felkapta a politikum által bedobott hírt, s félresöpörve az újságírói alapkövetelményeket, elkezdte szajkózni, rádióból, tévéből áradt, hogy lám, az ENSZ is megmondta, szó sem lehet székelyföldi autonómiáról, no meg, hogy hihetőbb legyen a történet, ajánlják a kisebbségi törvény elfogadását. A jól irányzott félretájékoztatás szülőatyja vélhetően Petru Călian demokrata liberális képviselő, aki egy sajtóközleményben kürtölte világgá a ,,jó hírt”, s leszögezte: az ENSZ döntése ,,igazságos ítéletnek tekinthető”, ilyen körülmények között már nem kérhető egy régió autonómiája.
Függetlenül attól, hogy hazug, az állítás célt ért, mert a román köztudatba beivódott: az ENSZ elutasította a székelyek kérését. A későbbi cáfolatok már semmit sem érnek. Mi történik azonban, ha az ENSZ-bizottság novemberi jelentésében majd egészen más szerepel, ha netalán ajánlják a területi autonómia megadását? A román politikum és közvélemény hallgat majd ,,az igen jelentős nemzetközi fórum javaslatára”?
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 14.
Hová lettek a Vatra iratai? (Pörgésben a 6. EMI-tábor)
Kánikulai meleg mellett érdekes előadások jellemezték a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területén zajló 6. EMI-tábor tegnapi napját. A rendezvényre Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét és Vona Gábort, a Jobbik elnökét is várják.
Alig nyitott tegnap a tábor, máris ,,súlyos” témáról értekeztek a központi előadói sátorban: az erdélyi magyarság demográfiai kilátásairól. A Kárpátia és az Ismerős Arcok előző esti koncertje után ugyan kissé akadozó volt még a hallgatóság koncentrálása, de azért nem volt baj az érdeklődéssel. A Népszámlálás 2011 című programpont keretében Csép Sándor, az Áldás Népesség Mozgalom elindítója irányításával voltak kénytelenek szembesülni a jelenlévők a nem túl szívderítő népesedési perspektívákkal. Kincses Előd ügyvédnek a marosvásárhelyi Fekete Márciusról szóló előadása a téma ismerői és a laikusok számára egyaránt érdekfeszítő volt. Megtudhattuk például, hogy Borbély László jelenlegi környezetvédelmi miniszter adta a román hatóságok kezére a Vatra Românească alapító iratait, amelyeket Kincses bízott Borbély gondjaira a ’90 márciusi események forgatagában.
Nagy tömeg hallgatta végig az ’56 Erdélyben című programpontot is. A téma közismert kutatója, Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi történész mellett egykori elítéltek — Ervin atya, Orbán Péter, Jámborné Péter Szabó Ilona — emlékeztek a hazai magyar értelmiség összeroppantását és megfélemlítését szolgáló megtorlásra. A hallgatói kérdésekre válaszolva Tófalvi többek között elmondta, hogy kutatásai során maga is találkozott ,,intő” jelekkel, lakásába többször is betörtek, pótolhatatlan iratok is áldozatul estek a hívatlan látogatásoknak.
Simó P. József Tibor csíksomlyói pszichológus szerint igenis, van élet az AIDS után. Erről a Keskeny út sátorban tartott előadása keretében értekezett, ahol a többnyire kamaszkorú hallgatóság kérdésözöne többek között a HIV-pozitív emberek nemiélet-lehetőségeire is kitért. A témához kapcsolódó film — A bakancslista — vetítésekor a nézőknek különleges részletekre is figyelniük kellett, ha részt akartak venni az azt követő játékban.
Állandó műszak volt a film- és borsátorban, de a művészsátorban, az EMI-társalgó sátorban vagy a gyereksátorban sem volt egyetlen pillanatnyi üresjárat sem. Csak az nem vett részt valamelyik programon, aki röplabdázott, vagy az EKE által szervezett, nehéznek hirdetett gyalogtúrán vett részt, amely tegnap a Libán-tetőn át Gyergyócsomafalváig kilenc kilométeren át vezette a túrázókat. Lapzártakor a táborlakók és külsősök erősen készültek a napzáró Avatar- és Edda-koncertre.
A 6. EMI-tábor hét végi programjában szombaton a Radikális változás Magyarországon? című programpontban Vona Gáborral, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökével találkozhatnak, míg Regionalizmus és/vagy autonómia? címszó alatt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Bodó Barna politológus, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere fejti ki nézeteit. A zárónapon, vasárnap 14 órától az új magyar kormány nemzetpolitikájáról, a magyar állampolgárság kérdéséről Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszél.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 14.
Történelmi események Sepsiszentgyörgyön
Ünnepi felvonulásoknak, népgyűléseknek, tüntetéseknek, számos más rendezvénynek adott otthont a történelem folyamán a sepsiszentgyörgyi volt Városháza és a Mikó Kollégium előtti tér. Néhány ilyen eseményt mutatunk be korabeli fényképekkel.
1. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után, szeptember 5. és 13. között a magyar hadsereg bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélyi helységekbe. A helyőrségi csapatok bevonulására Sepsiszentgyörgyön szeptember 21-én került sor, melyek élén Szotyori Nagy Gyula altábornagy, a Mikó Kollégium volt diákja menetelt. Mögötte altorjai Kozma István ezredes ismerhető fel.
2. A Mikó Kollégium diákjainak felvonulása 1941. március 15-én.
3. Szent István-napi (augusztus 20.) felvonulás és körmenet 1942-ben.
4. A sepsiszentgyörgyi vadász- és horgászegyesület tagjainak május elsejei felvonulása az ötvenes években. A felvonulók élén Nagy József, aki még kilencvenéves korában is aktív vadász volt. Sepsiszentgyörgyön
József Álmos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 14.
Százlábúak a Gyimesekben
A borospataki tánctábor titka
A csűr valóban csűrszerű, tánccsűr szálegyenes fenyőgerendákból ácsolt, vakolatlan, akarom mondani, nem tapaszos, mint a környező porták családi lakóházai. Mellette hagyományosan rakott búbos kemence, és mintha tiszteletünkre ezt is megrendelték volna, a friss kenyér illata vegyül a patakpart friss levegőjével.
Kerekeskút, színszerű szabadtéri társalgó vagy ebédlő nyitott oldalakkal, az asztallapok egyetlen hatalmas fenyőtörzsből vágott, egy méternél szélesebb átmérőjű deszkalapok. Tíz centi vastagságúak. A Százlábú táncegyüttes legényeinek legalább fele kellene, hogy ezek valamelyikét a helyéről elmozdítsák. Természetesen ők nem asztalmozgatás végett jöttek ide. A tánccsűr belső méretei is robusztusak. Itt értem meg a galériás szó jelentését is: a csűr szénapadlásának magasában széles karzat fut körbe, ahonnan a zajló eseményeket szemlélni lehet. A csűr ugyanis nemcsak tánctáborok fogadására alkalmas, hanem lakodalmakat, keresztelőket, egyéb társas összejöveteleket is tartanak itt. Kétszáz személy befogadására alkalmas. Az ácsolat, a gerendázat keresztkötései szabadon is láthatóak, az épület teljes szerkezete megmutatja magát. Táncos csapatépítés
Virág Endrével, a Százlábú együttes vezetőjével újraismerkedünk — valamikor a Háromszék néptáncegyüttes táncosaként ismertem meg —, a tánccsűr melletti ebédlő egyik rusztikus asztala mellé telepedünk. Ezt megelőzően hosszasan figyeltem a csűrben zajló életet. Előbb az éppen soron levő tájegység zenei életét — énekelt kincsét — tanulták. Idén a mezőségi táncok voltak a táborozás programjában. Utána fergeteges tempójú táncokba kezdtek. Előbb a csűr egész padlózatát elfoglaló, lazább szerkezetű csoportosulásban, majd változott a koreográfia: a csűr mintegy harmadába tömörültek, a laza táncformációt szorosabb váltotta fel. Az együttes vezetőjétől tudhattam meg, ez a ,,sűrített táncváltozat azt formázza, hogy a tömeges kultúrházépítéseket megelőzően a táncosok egy-egy házat, csűrt béreltek ki, ezek különböző nagyságúak voltak, s a táncosoknak ezekhez a méretekhez kellett igazodniuk.
Kísérőmet a Százlábú együttes mibenlétéről kérdezem.
Virág Endre: A közösség tagjai többnyire sepsiszentgyörgyiek. Sepsiszentgyörgyön alakult négy évvel ezelőtt. Százlábú, mert mintegy ötven párral indultak. Az ötven táncospárnak száz lába van. Most negyvenhatan vannak Borospatakán, de a tánc, a játékok oktatóival és a zenészekkel ez a szám is kikerekedik a száz lábra. Feleségem, Virág Imola ugyancsak táncoktató, de mi most inkább tánckarvezetők vagyunk. A megyei művelődési központtól még hárman jöttek el olyanok, akik játékokat tanítanak: Nagy Tünde, Simon Réka Ágnes, Gönczi Vass Ildikó. Olyan játékokat kértem tőlük, hogy ezek a csapatépítésre összpontosítsanak. Tízen vagyunk a három zenésszel együtt. A zenészek Szamosújvárról jöttek: Tóni, Zsombor és Árpi. A becenevükön szólítjuk őket. Tizenhét-tizennyolc évesek. Mi mindig fiatal zenészekkel dolgozunk. A gyerekek közötti kommunikáció így természetesebb. Négy évvel ezelőtt, amikor az együttes alakult, az volt a cél, hogy a fiatalok olyan közösséget képezzenek majd, ahol biztonságban érzik magukat. A gyerekek a táncosnyelvezettel tudnak kommunikálni, s eközben a magyar kultúrát magukba szívják, magukba építik. Ez egy hermetikus csapat. Hárman-négyen négy év alatt lekoptak. Elmentek. De ennek ellenére ma is száz lábon állunk.
A zártkörűség azt jelenti, hogy menet közben nem fogadtunk be újakat, mert közösséget nem lehet úgy formálni, ha folytonosan jönnek-mennek.
A fiatalok mind iskolások. A legfiatalabb most 14 évet tölt, a legidősebbek 16 évesek. Négy évvel ezelőtt tíz-tizenkét évesek voltak.
Virág Endre egész beszélgetésünk során legsűrűbben használt szava a Százlábú néptáncegyüttes jellemzésére: a közösségépítés és a csapatépítés. Elméleti képzettsége, tájékozottsága valósággal meglep. Tudja, mikor mit, miért tesz. A borospataki táncos, énekes alkotóműhelyt a maga összetettségének teljességében érzékeli, és ezeket a külső körülményeket támaszként használja. Nem (csak) oktat, tanít, nem dresszíroz, hanem az önmegvalósítás és a csapatban történő megvalósulás elemeiként kapcsolja — kapcsolják — be munkájukat a fiatalok életvitelének formálásába. Kérdezem, hogy a csapatépítés szempontjából melyik az ideális táncoló életkor? — Táncolni mindig lehet. Kisgyerek korban kell elsajátítani. Amikor felnőnek, ha nem éltek organikus életet, ha nem beleszülettek, nem belenőttek a gyerekek a táncba, akkor a foci a menőbb, a komputer a vonzóbb. Amikor a kisebbeket is bevonjuk a csapatba, csak játékokat tanulunk. Népi játékokat. A komputeren is játszanak egy virtuális személlyel vagy egyébbel. Itt együttesen, közösen, csoportosan játszanak olyan játékokat, amelyekben egymás képességeit kipróbálják. Az egyéni játékokból csoportos játékok lesznek. Ezekből ritmusjátékok, s a ritmusjátékból már tánc lesz. — Milyen sorrendben kezdik beépíteni a fiatalokba a tánc formanyelvét, a táncos kommunikációt? — A táncoknak is vannak fokozatai. Moldvaival kezdtünk, felcsíkivel, ezek könnyebbek, hamarabb nyújtanak sikerélményt. Ezek után következtek a nehezebb fokozatok. A moldvai táncok archaikusabbak. Hamar nyújtanak sikerélményt, mert van egy-két motívum, ez ismétlődik egy tánccikluson belül többször. Hamar meg lehet tanulni, és ezek a táncok alkalmasabbak arra, hogy a fiatalok hamar kitombolják magukat. Az energiát, örömet, indulatot, dühöt akár. A reneszánsz korához kötődő magyar népi táncok nehezebb fokozatúak. A magyar parasztság ezeket asszimilálta, a saját ízlésvilágához igazította. Páros táncok, individuális táncok, legényesek is lehetnek. Ezekhez már érettebb életkor szükséges.
Valamikor a gyermekek beleszülettek egy közösségbe, az esküvőktől a keresztelőkig beilleszkedtek a közösségek életébe. Beléjük ivódtak ezek a szokások.
A mostani gyerekeknek nem adattak meg ezek a körülmények. Városon születtek, ahol több náció is
él. Nincsenek helyi szokások.
— A székelyföldi kisvárosok lakossága is többnyire falusi eredetű... — Erdélyi szinten Háromszék polgárosodott a leghamarabb. Emiatt hamar kivetkőztek a szokásaikból, ezek a szokások ódivatúaknak minősültek. A viselet is. A kalákás munka is. Ma nehéz elmenni egy faluba, és a valamikori táncokat visszatanítani. Ami övék, a mienk is
— Az első világháború után Erdély és az egész Magyarország szintjén komoly gyűjtőmunka folyt. A budapesti archívumban hatalmas anyag található. Háromszékről nagyon kevés a táncos anyag. Ha létesül egy együttes, a helyiek mindig a miénket keresik. Itt a polgári táncok maradékaiból lehet összehozni valamit.
A gyerekek szintjén nem az a legfontosabb, hogy csak az övéket tanulják. Tágabb értelemben a magyar nemzet tagjaiként a más tájegységek táncai is az övék. És a kultúrában nincsenek éles határok, úgyhogy a román táncok, a cigány táncok is az övék. Mi nem ,,nagy magyarokat nevelünk, nem ez a célunk, hanem elsősorban az, hogy közösségben érezzék magukat, s így nem szakadnak el ettől a földtől, így maradnak vagy lesznek magyarok. A következmény az, hogy a magyar kultúrába nőnek bele, ezt viszik, éltetik tovább.
A gyerekeket idehoztuk Gyimesbe, száztíz kilométerre Sepsiszentgyörgytől. Itt nemcsak néptáncot, népzenét és népi játékokat tanulnak. Az egész környezet, ez a skanzen, az, hogy itt sütött házi kenyeret esznek, házi koszton élnek, felújított, régi házakban alusznak, s ezek összessége rendkívüli hatással van az alakuló életszemléletükre. A gyerekek itt falvakra lebontva is ismerkedhetnek a táncokkal, szokásokkal, játékokkal. Így rögzül bennük: ez borospataki anyag. Ez palatkai, ez mezőségi. Láthatják, hogy milyen különbség lehet zenében, viseletben, táncban, szokásokban is. A csodálatos az, hogy ezek mégis valahol együvé tartoznak. A különbségek onnan eredhetnek, hogy az egyik település lehetett jobbágyfalu, a másik lehetett valamelyik uraság lakóhelye. * Szóval, népdallal szólva Tegnap a Gyimesben jártam. Bolondgombát nem vacsoráztam, de a teljes kiőrlésű lisztből sütött, a borospataki asszonyok dagasztóteknőjéből a búbos kemencébe került friss kenyeret nemcsak megkóstoltam, hanem vásárfiaként egy egészet haza is hoztam. A kenyér ízét is, a kenyér mellé való faluismeretet is, amelynek jelképes és igazi csúcsa az 1330 m magas, az 1000 éves határ hegycsúcsára a csíkszépvízi közbirtokosság által emelt emlékkereszt.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 14.
Mennyibe kerül Magyarországnak a kettős állampolgárság?
Az egyszerűsített honosítás januári bevezetése előtt a külügyi tárca több mint 440 millió forintos pluszforráshoz jut, bővítik a bevándorlási hivatal létszámát, és már jövő héten meghirdetik a fejlesztésekhez szükséges első közbeszerzési pályázatokat. Lássuk, mire költ a magyar kormány a kettős állampolgárság kapcsán?
A magyar állampolgárságot kérelmezők az augusztus 4-én megjelent kormányrendelet szerint januártól az anyakönyvvezetőknél, a külképviseleteken, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (BÁH) is kezdeményezhetik honosításukat.
Nagy roham várható: a miniszteri biztos 250—400 ezer kérelemre számít, ám a Kárpát-medencei országok magyar konzulátusain nem tudtak egyértelmű becslést adni a kérelmezők várható számát tekintve. Erdélyben például az előzetes érdeklődések alapján sok kérelemre számítanak, de Szlovákiában már bonyolultabb a helyzet: az előző, Robert Fico vezette szlovák kormány által kilátásba helyezett szankciók miatt nem tudni, hányan kérik majd a magyar útlevelet. Farkas Géza pozsonyi konzul szerint — annak ellenére, hogy az új, Iveta Radicová vezette kormány már kilátásba helyezte a szlovák „ellentörvény” módosítását — a szlovákiai konzulátusok helyett sokan a biztonság kedvéért inkább Magyarországra utaznak, és az itteni intézményeknél kérelmezik majd a honosítást. A külügyi tárca egyes információk szerint mindenesetre augusztus végéig várja a külképviseletek becsléseit a várható érdeklődésről. Emellett a külképviseletektől egy „kívánságlistát” is várnak a megnövekvő munka miatt szükségessé váló fejlesztésekről, bővítésekről.
Már jövő héten megjelennek az első közbeszerzési pályázatok (többek között új irodák bérléséről) a magyar állampolgárság egyszerűsített megszerzéséhez kapcsolódó fejlesztésekről, szeptemberre pedig teljes lehet a kép arról, hogy a várhatóan megnövekedő munka miatt az érintett állami intézményeknél pontosan milyen beruházási igények merültek fel — mondta a hvg.hu-nak a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatokért felelős miniszteri biztos, Wetzel Tamás.
A kérelmek várhatóan nagy száma, illetve a gyorsított eljárás kihívás elé állíthatja az állami intézményeket, amelyek eddig évente hozzávetőleg 4—4,5 ezer állampolgársági kérelmet fogadtak be és dolgoztak fel. Ezzel szemben jövőre akár több százezer is befuthat hozzájuk.
Részletes számítások alapján
A magyar kormány idén 830 millió forintot szán az egyszerűsített honosítással kapcsolatos kérelmek befogadásának és feldolgozásának előkészítésére. A költségvetés általános tartalékából fedezendő összeg legnagyobb része, 443 millió forint a külügyminisztériumhoz vándorol, 375 milliót kap a belügyi tárca, míg a maradékot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium használhatja fel — mondta a hvg.hu-nak Wetzel Tamás. „A költségeket részletesen kiszámoltuk, a bérjellegű kiadásoktól az irodabérleten keresztül egészen a munkaeszközökig és a szoftverekig” — mondta a kinevezett biztos. A kérelmek januártól várható áradatának fogadásához Wetzel Tamás szerint meg kell erősíteni a külképviseleteket, és komoly fejlesztésekre van szükség a kérelmeket elbíráló Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (BÁH) is. Utóbbinál létszámbővítés várható, a 40 felsőfokú és 60 középfokú végzettségű leendő munkatárs felvételével kapcsolatban hamarosan megjelennek a pályázati kiírások.
Egyébként a személyi költségek teszik majd ki az egyszerűsített honosítás bevezetésével kapcsolatos állami kiadások legnagyobb részét, az érintett intézményekben összesen 200 fő felvételét tervezik. „Természetesen, mint minden munkahelyteremtésnél, a bérjellegű kiadások jelentős része aztán visszatérül a költségvetésbe” — tette hozzá Wetzel Tamás.
Gazdasági haszna is lehet
A miniszteri biztos szerint az egyszerűsített honosítás bevezetésében érintett szervezeteknél a felkészülés más és más típusú fejlesztéseket, átalakításokat tesz szükségessé, például a szakkonzulok, adminisztrátorok konzulátusokra való kiküldésétől egészen egy-egy iroda kifestéséig vagy újabbak bérléséig. Kiemelte, hogy a tervezés és fejlesztés minden fázisánál fontos szempont az ideiglenes jelleg.
„Azzal számolunk, hogy a jövő évi nagy „hullám” után radikálisan csökken a kérelmek száma, és 2013—2014-től állandó értékre áll be. Ennek megfelelően a bérleti szerződések és a munkaszerződések is 2011. december 31-ig fognak szólni, így nem lesznek felesleges fejlesztések, hosszabb távú kiadások, amelyeket nem lehet megszüntetni” — mondta Wetzel Tamás.
Bár szerinte a honosítási eljárás egyszerűsítésével az Országgyűlés alapvetően morális igényeket elégített ki, a jogszabályváltozásnak, illetve a bevezetésre való felkészülés során elvégzett fejlesztéseknek gazdasági hasznuk is lehet. „Hosszabb távon a mostani beruházások megtérülnek, hiszen felesleges adminisztratív terhek, felesleges bürokrácia fog megszűnni, amely eddig az emberek életét keserítette. A határon túli magyaroknak ezek után nem kell meghívólevélért, vízumért, regisztrációs igazolásért, tartózkodási engedélyért, letelepedési engedélyért folyamodniuk, és az állampolgársági eljárás is sokkal egyszerűbb lesz” — mondta Wetzel Tamás. A biztos szerint emiatt például 2011 végére a BÁH-on belül 200—250 alkalmazott szabadulhat fel e feladatok ellátása alól. Őket később az illegális migráció elleni munkába vonhatják be. Erdély.ma2010. augusztus 14.
„Az erdélyi magyar ügy” külképviseletének konszenzusát sürgetik
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) „az erdélyi magyar ügy” külképviseletének konszenzusát sürgeti, és kéri, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum minél hamarabb vitassa meg az ENSZ faji megkülönböztetés elleni bizottságában történteket – olvasható az EMNT csütörtöki közleményében.
A nemzetközi testület előtt ugyanis három erdélyi magyar civil szervezet képviselői, valamint a román kormányt képviselő magyar nemzetiségű tisztségviselők eltérő álláspontot képviseltek a romániai magyarság kisebbségi közösségi jogai kapcsán.
Az EMNT elnöksége nevében Toró T. Tibor ügyvezető elnök és Szilágyi Zsolt külpolitikai alelnök által aláírt közlemény szerint megelégedéssel nyugtázzák, hogy az ENSZ faji megkülönböztetés elleni bizottsága a romániai kisebbségek helyzetéről rendezett tanácskozásán érdemben foglalkozott a Székelyföld területi autonómiáját és az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgető árnyékjelentéssel, amelyet az EMNT másik két erdélyi magyar civil szervezettel együtt terjesztett elő.
A Tőkés László által vezetett civil szervezet elnöksége nehezményezi és elítéli azt az igyekezetet, ahogyan a román kormányküldöttségnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő tagjai – különösen Asztalos Csaba delegációvezető, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Markó Attila, az etnikumközi ügyekért felelős államtitkár – próbálták „bagatellizálni” az árnyékjelentésben felvetett kérdéseket. Az EMNT szerint ezzel felrúgtak egy korábban elfogadott magyar közösségi álláspontot, miszerint az erdélyi magyarokat hátrányosan érinti, és kimeríti az etnikai diszkrimináció fogalmát a jelenlegi romániai kisebbségi közösségekre vonatkozó törvényi keret és hatósági gyakorlat.
Toró és Szilágyi szerint az autonómiát „nem tudja kiváltani semmilyen konjunkturálisan kormányzati szerepet vállaló, és ezáltal a román nemzetállami gyakorlat foglyává váló pártpolitikai képviselet”. Ezért szerintük a konszenzus kialakítása az erdélyi magyar ügy külpolitikai képviseletében tovább már nem odázható, és kezdeményezik a kérdés megvitatását az RMDSZ és az EMNT által közösen alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum soron következő ülésén – olvasható a közleményben. Népújság (Marosvásárhely)2010. augusztus 14.
Harai Pál börtönemlékei
Harai Pál, szentkatolnai születésű nyugalmazott kanonok A börtönévek papi emlékei (Medgyes, 2010) címmel adta közre meghurcoltatása, sanyarú sínylődése epizódjait. Az előszóban dr. Czirják Árpád pápai prelátus így ír: „Harai Pál mesteréhez hasonlóan üldözést szenvedett az igazságért. Visszaemlékezéseiből mégsem a szomorú, hanem a boldog ember szól az olvasókhoz, és bátorítja őket, hogy a kudarcokban ne essenek kétségbe, az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál.”
A nagy lexikális tudással rendelkező, de végtelenül szerény ember szelíd lelke és törékeny alkata ellenére nagyon kemény tud lenni, ha a helyzet ezt megköveteli – áll a Székely Hírmondó 2010. június 25-i számában. „Hit, nemzet, becsület, emberség dolgában nem ismer tréfát, és hajlíthatatlan. Bár 83. évét tapossa, sugárzik belőle az életerő és energia. Szellemi és fizikai frissessége hitén kívül talán a közösségért felelősséget vállaló ember állandó tenni akarásából fakad. Könyvét sem öncélúan, hanem közelmúltunk feltárásának szándékával írta, hogy az elkövetett borzalmakat megismerve elkerülhessük azokat a csapdahelyzeteket, melyek megismétlődhetnek. Életét a közösségépítés és nemzetvédés jegyében küzdötte végig. Egyszerű földműves emberek gyermekeként született Szentkatolnán, 1928. január 25-én. Miután beiratkozott a gyulafehérvári teológiai főiskolára, azt bezárták a román hatóságok, ezért a növendékek otthon készültek, és titokban vizsgáztak. Márton Áron püspök és a teológia tanárainak 1949-es letartóztatása után azonban ez a lehetőség is szertefoszlott. Nehéz időszak következett, amely alatt alkalma volt megismerkedni a szekuritáté vasöklével is. Végül sok viszontagság után, 1952-ben szentelték pappá. Aradon, majd Sepsiszentgyörgyön, Csíkdánfalván és Brassóban volt káplán. A magyar forradalom leverése után ő is a megtorlás áldozatává vált, ugyanis 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták, és 10 év börtönbüntetésre ítélték. A román kommunista pokol Duna-deltai állomásainak megjárása és hat év kényszermunka után általános amnesztiával szabadult.
1985-ben Medgyesre, pályafutásának utolsó állomására került. A rendszer bukása után, a püspökség támogatását nélkülözve, saját vagyonát is felhasználva építette fel a Szent István templomot, valamint a hozzá tartozó Kolping ifjúsági és közösségi házat. A madarasi Hargitán vásárolt területen ifjúsági Kolping - tábort épít és működtet, s Baromlaka határában egy mintafarm létesítésének gondolatával vett házat. Ez utóbbi terve viszont rajta kívül álló okok miatt sajnos meghiúsult.
Helytállása és közösségformáló munkája elismeréseként Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben, az RMDSZ pedig Ezüstfenyő-díjban részesítette. Jelenleg a medgyesi vendégház egy szerény szobájának lakójaként segíti paptársai áldásos tevékenységét, immár nyugdíjasként.” (Bedő Zoltán)
Alább részleteket közlünk Harai Pál könyvéből.
Hogy mennyire kiosztott szerep és adott esetben még előre megjelölt felelet szerint történt a tárgyalás, álljon itt a következő eset. Macskási Pál az egyik vádlottól – nem írom ide a nevét – azt kérdezte, miért fordultak a katolikus papokhoz ezzel a levéllel. „Azért – hangzott a válasz –, mert tudtuk, hogy Márton Áron püspök rendszerellenes, és éppen ezért hathatós támogatást reméltünk a katolikus papoktól.”
Azonnal átvillant az agyamon, hogy ez a válasz betanított szöveg, lecke. Ezt már nem tudtam elviselni. Felugrottam a székről, és indulatosan ordítottam: „Hazudik, összejátszottak a szekuritátéval. Ha ez nem így lenne, hogy lehet az, hogy az EMISZ főnökét, Orbán Lászlót jóval utánam (talán augusztus 16-án) tartóztatták le. Honnan tudtak a levélről?” Talán mondtam még mást is, de nem folytathattam, mert két vagy három milicista rám ugrott és lenyomott a székbe. Nem akartam leülni, s még a kabátot is letaszították a vállamról.
Macskási bíró rendreutasított: „Mit gondol, tisztelendő uram? A szószéken van? Márton Áronnak ilyen papjai vannak?” Kis idő múlva szünetet tartottak, a törvényszék folyosójára kísértek, leültettek a fal melletti padokra. Egyszer csak Bartos őrnagy állt meg előttem, és fogait vicsorgatva mondta: „Tisztelendő uram, ezért még számolunk!”
*
Az ítélethirdetés 1959. március 19-én, Szent József napján történt. A 79 vádlott 1148 év, azaz ezeregyszáznegyvennyolc év börtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást kapott.
*
Örömmel írtuk a lapokat, ha adtak. Mikor édesapám, máskor édesanyám és Janika, pap öcsém nevére címeztem. Így akartam kitapogatni, hogy életben vannak-e, arra gondolva, ha esetleg meghaltak, nem kapok csomagot, vagy megjelenik a feladó címen az özvegy jelzés.
Az élelmiszereken kívül nem kérhettünk mást. Igen nagy szükségem lett volna gumicsizmára. Kérni nem szabadott, de ha küldtek, kiadták a rabnak. Elhatároztam, hogy kérni fogok. Ki kellett találnom, hogyan rejthetem el a kérést. Sikerült is úgy elrejtenem, hogy nem találták meg. Ez nem az élelmiszerek között szerepelt, hanem a címzésben. Akkor éppen édesanyám címére küldtem a lapot: Harai Tereza, Loc. Catalina, str. Gumicsizmát nr. 42. Raionul Tg. Sacuiesc, regiunea Brasov. Arra gondoltam, hogy a Gumicsizma a levelezőlapot ellenőrző őrnek esetleg valami furcsa, kiejthetetlen, „bozgor” névnek tűnhet, de a szentkatolnai postásnak, még inkább szüleimnek valami mást fog jelenteni. Távolról sem gondolták, hogy elment az eszem, hanem arra, amire nagy szükségem van. A következő csomagban megjött a csizma, és ki is adták, nagy örömömre. Használtam, és sok kolléga is kölcsönkérte, amikor szolgálatos volt, és az udvaron bokáig érő sárban el kellett hozniuk a cseberben az ételt.
Szabadulásomkor, 1964-ben a csizmáimat hazavittem. Jó szolgálatot tettek. Emlékként meg kellett volna őriznem őket, de sajnos, elkallódtak. Megfakulva ugyan, de megmaradt az a lap, hogy az utókor emberei is láthassák, hogy az 1960-as években a Harai család a Gumicsizma 42. szám alatt lakott.
*
Leültettek a fűre, és a géppisztolyos katonák között kíváncsian vártuk, mi történik. A láger politikai tisztje jelent meg, és beszédet tartott nekünk. Mondanivalója a munkánkról szólt, amivel nem volt megelégedve. Nem fenyegetett, de nagyobb munkaütemet sürgetett. Némán hallgattuk végig, amiket a kukoricakapálás fontosságáról mondott. Sem ő, sem pedig a rabok többsége nem számított arra, ami ezután történt. A mindegyre nekünk szegezett kérdésre: „De ce nu lucrati?” (Miért nem dolgoztok?) – egyszeriben felszólalt egy bukaresti származású rab, ha jól emlékszem, Mihály király tanácsadója volt. Mondanivalója lényege: a rabok tudják, hogy mennek haza. Honnan tudjátok? – hangzott a politikai tiszt kérdése. – „Olvastuk az újságban” „Milyen újságban? Honnan kaptad az újságot?” Megkapta a választ, de olyant, hogy ma is mosoly jelenik meg az arcomon, amikor erre gondolok.
„Jöttünk az úton a kukoricásból, és összegyűrt újságot pillantottam meg, amit fölvettem. Újságpapírba csomagolt szalonna volt benne. A szalonnát megettem, és az újságot elolvastam.” Láthatóan zavarba jött a tiszt, de nem adta be a kommunista derekát. Ha még él, biztosan nagyobb nyugdíjat kap, hogy ilyen derekasan és gerincesen kiállott a kommunista ámítások és hazugságok mellett.
*
Az állomásra érve jegyet váltottunk, mindenki oda, ahol letartóztatták. Ugyanis egészen szigorú utasításunk volt, hogy hazaérkezésünk után legkésőbb 24 órával jelentkezzünk annál a szekuritáténál, ahol letartóztattak.
Az utazás részleteire nem emlékszem, de a brassói megérkezésre igen. Ahogy leszálltunk, elcsodálkoztunk a fogságunk ideje alatt épült modern állomáson. Elhatároztam, hogy gyalogosan megyek föl a plébániára. Nemcsak azért, mert általában kíváncsi a természetem, hanem mert reméltem, hogy találkozom néhány ismerőssel. Letartóztatásom előtt elég sok ismerősöm volt, hisz több mint négy évig vezettem Brassóban különböző lelkipásztori munkákat: szentmiséket, keresztelőt, temetést, esküvőt, nagyon sok gyermeket tanítottam hittanra. Sok más vallású ember is az ismeretségi körömbe tartozott. Brassó utcáin a Kolostor utcai templomig gyalogolva egy árva lélekkel sem találkoztam.
Hat év alatt ennyire megváltozott a világ és benne az emberek? Köztük én is?
(Válogatta: B. D.) Népújság (Marosvásárhely)2010. augusztus 14.
Az erdélyi magyar kérdés nem lehet a román állam belügye
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége megelégedéssel nyugtázza, hogy az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága (CERD – Committee on the Elimination of Racial Discrimination) legutóbbi, Genfben zajló ülésén, a Romániára vonatkozó országjelentés vitája során érdemben foglalkozott azzal az árnyékjelentéssel is, amelyet szervezetünk a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) és a sepsiszentgyörgyi székhelyű Pro Regio Siculorum (PRS) Egyesülettel közösen nyújtott be.
Az EMNT nagyra értékeli azt a szakmai hozzáállást és elkötelezettséget, amelyet partnerszervezeteinek vezetői, dr. Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika tanúsított a dokumentum összeállítása és a bizottság előtti képviselete során.
Ugyanakkor nehezményezi és elítéli azt az igyekezetet, ahogyan a hivatalos román kormányküldöttség RMDSZ-es tagjai – különösen Asztalos Csaba delegációvezető, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Markó Attila etnikumközi ügyekért felelős államtitkár – próbálták elbagatellizálni az árnyékjelentésben felvetett kérdéseket.
Tettük súlyosságát növeli, hogy egy már korábban elfogadott, megalapozott magyar közösségi álláspontot rúgtak fel a kormányzati hűség kedvéért. A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevői, Székelyföld választott magyar önkormányzati tisztségviselői által az elmúlt év szeptemberében elfogadott Memorandum – erre alapoz az árnyékjelentésünk is – ugyanis egyértelműen megfogalmazza: az erdélyi magyarokat hátrányosan érinti, és kimeríti az etnikai diszkrimináció fogalmát a jelenlegi kisebbségi közösségekre vonatkozó törvényi keret és hatósági gyakorlat.
Az EMNT egyértelmű álláspontja, hogy ennek igazi ellenszere a közösségi – kulturális és területi – autonómiák közjogi keretének megteremtése, az autonómiák intézményes rendszerének létrehozása és működtetése. Ezt pedig nem tudja kiváltani semmilyen konjunkturálisan kormányzati szerepet vállaló és ezáltal a nemzetállami gyakorlat foglyává váló pártpolitikai képviselet – ahogyan azt a román kormánydelegációban helyet foglaló magyar tisztségviselők a minap Genfben állították.
„A magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség” – fogalmazza meg ismételten és egyértelműen a „neptuni” doktrínát a delegációvezető, ismételten – ki tudja, hányadszor – visszaigazolva a modellértékű romániai kisebbségvédelmi rendszer hamis mítoszát.
„Az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést” – teszi hozzá hasonló logika mentén a kisebbségi ügyekkel megbízott államtitkár.
Vajon az RMDSZ csúcsvezetői – akik az erdélyi magyar választópolgár akaratából a fentnevezett tisztségviselők kinevezéséről dönthettek – akarják-e?
Megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy nem. A többségi hatalom elvárásainak eleget tenni és annak morzsáiból részesedni viszont igen, hiszenmár 15 éve rendelik alá az önálló erdélyi magyar külpolitikát az egységes nemzetállami érdeket megjelenítő román nemzetpolitikának és jobb esetben elbagatellizálják, de inkább ellehetetlenítik azok munkáját, akik – helyettük – próbálják megragadni a nemzetközi intézmények kínálta lehetőségeket értékeink védelmében és érdekeink érvényesítésében.
Kezdeményezésünk sorsa ismételten rávilágít arra, hogya konszenzus kialakítása az erdélyi magyar ügy külpolitikai képviseletében tovább már nem odázható. Ennek érdekében kezdeményezzük a kérdés megvitatását az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum soron következő ülésén.
Közösségünk jogosan várja el elöljárói egyértelmű kiállását és az egyenes beszédet: inkább a „hazaárulást” a szolgálatos többségi nemzetféltők minősítésében, mint a nemzetárulást.
Az EMNT Elnöksége nevében
Toró T. Tibor, ügyvezető elnök
Szilágyi Zsolt, külpolitikai alelnök. Nyugati Jelen (Arad)2010. augusztus 15.
Tán klastrom állt itt egykoron…
„Ez itt a Bence, látod-e?:
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong süllyedt harangja.”
(Ady Endre: Séta bölcsőhelyem körül)
Éppen az idén 950 éves a kolozsmonostori bencés apátsági templom. Egész évben ünnepeljük, de ennek az ünnepléssorozatnak kiemelkedő pontja a Nagyboldogasszony-napi búcsús szentmise, amit Várszegi Asztrik OSB személyében – ki tudja, mennyi idő után – ismét bencés apát celebrál.
A bizonytalan „talán” itt mégsem a történelmi adatokra vonatkozik – hiszen éppen ez az a hajdanvolt hazai bencés apátság, amelyről a legtöbbet tudunk. Ady verse éppen jellege miatt nem adatolható történelmi realitást ragad meg egészen pontosan: Szent Benedek szelleme része a történelmünknek itt Erdélyben is, része még a protestáns költő identitásának is – emléke ott van nemzeti és kulturális tudatunkban… De vajon ott van-e mai spiritualitásunkban is?
Ady jellegzetesen szilágysági ugartudata számomra egészen otthonos, mert hasonló legendák között nőttem fel: itt is, ott is titokzatos romok… Talán klarissza monostor maradványa a somlyóújlaki református templom kettős falában, talán pálosé Nagyfaluban, talán bencés monostoré a Meszesen valahol – „a hazafias hagymagyomlálás” közben súgtuk oda egymásnak az azóta már színromán Vártelek határában… És sorolhatnám azt a sok erdélyi-partiumi települést, ahol több-kevesebb bizonyossággal bencés monostor vagy Szent Benedeknek szentelt templom áll(t): Ákos, Almásmonostor, Benedekfalva, Borosbenedek, Harina, Gyerőmonostor, Kaplony, Kolozsmonostor, Magyarszentbenedek, Nyárádszentbenedek, Szentbenedek, Szentjobb… Tatárdúlás, reformáció – mindennek megvan a maga oka. A kommunizmusnak már csak a romok eltüntetésében kellett segédkeznie itt-ott… A felsorolt települések nevét csak a történészek és a helybéliek ismerik, de sok esetben a helybéliek sem tudnak már semmit arról, hogy a Benesat (Benedekfalva) vagy Benic (Borosbenedek)román helységnév mit takar.
Persze azért Szent Benedekről ma már nagyjából mindenki hall a hittanórán. Vagy akár az iskolai művészeti tárgyak keretében. És legtöbben ismerik az Ora et labora gondolatát, esetleg valami olyasmit is hallottak, hogy a bencések meg a liturgia… Talán a lectio divina gyakorlata is éledezik – de nem csak ennyiből áll Szent Benedek Regulájának spiritualitása. Érdekes volna tudni, hogy a kulturális érdekességen túl hányan hallottak a külső zaklatottságáról elhíresülő korunkban a pax benedictináról, hányan ismerik az individualizmus korában a benedeki közösség megtartó és építő erejét, a modern permisszív nevelési modellek útvesztőjében a jóságos szeretetet és a hiteles tekintélyre alapozott szigort egyesítő atyai pedagógiát, az életmód rovatok divatja idején az arányérzék és elrendezettség életvezetési ideálját, a túlfeszített mobilitás idején a benső stabilitás biztonságát?
Szent Benedek spiritualitása ma is nagyon aktuális. Működő monostorok nélküli, a pusztán emlékező nép számára is. Amikor tehát ilyen régi alapításokra emlékezünk, a megerősödő kulturális öntudattal együtt érdemes volna valami nem adatolhatót – mégis biztosat – újra fölfedezni: az istenkeresésnek azt az alkutlan komolyságát, az örök élet utáni vágynak azt a kiolthatatlan tüzét, amely élni tanít. Ahogyan annak idején Benedek is tette: teljes életet élni tanította Európa népeit.
Farmati Anna sss
Vasárnap (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
Visszhangzott a Sólyomkő – VI. sepsibükszádi napok
Két nap állt a bál Sepsibükszádon a helybeli rezesbanda muzsikájára. Reggeli horgászversenyre gyűlt a nép az Olt melletti Daragics-féle halastavaknál. A pecázókat nem zavarta a kánikula. Régi barátként üdvözölte Berhida és Vasad magyarországi testvértelepülések népes küldöttségét Bács Márton Csaba sepsibükszádi polgármester, Isten igéjét t. Ferencz Imre helybeli plébános olvasta fel. Mészáros Éva, a Budapest közeli Vasad polgármestere elmondta, hogy a baráti szeretet és a ragaszkodás erősebbnek bizonyult, mint az a sok száz kilométer, ami elválasztja a két települést egymástól. A berhidai, nagyberki és a helybeli fiatalok fergeteges szórakoztató táncos-zenés műsorral léptek fel, a Mikes Ármin Általános Iskolában megnyitották a bükszádi származású Csáki-Bedő Erzsébet Anna csomózott- és makramékülönlegességeinek kiállítását. A tegnapi program kiemelkedő műsorszáma a futballpályán megtartott lovasparádé és a helybeli vegyes kórus fellépése volt. Étel-ital bőségben, volt esti koncert Nóta Lacival, utcabál Virág Imrével és társaival. Mindezt hyszonnyolc támogató segítségével, az önkormányzat költségvetésének igénybevétele nélkül sikerült kivitelezni. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék. Erdély.ma2010. augusztus 16.
A sajtó és a társadalmi élet minősége
A 9. Kárpát-medencei Nyári Egyetem keretében Nyomtatott sajtó és on-line média: ellenségek vagy szövetségesek? címmel Kácsor Zsolt, a Népszabadság debreceni tudósítója tartott előadást péntek délután a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Majd Porcsin Zsolt, a Hajdú-Bihari Napló című megyei napilap egykori főszerkesztője, a Basahalom Boulevard nevű internetes közéleti és médiakritikai blog szerzője Internet és demokrácia – Az alternatív nyilvánosság térnyerése a közéleti kommunikációban címmel értekezett a médiaszekció keretében.
A sajtó feladata a társadalmi tájékoztatás arról, hogyan élünk, mi történik az országban, mi a döntések héttere – fejtette ki Kácsor Zsolt. Magyarországon a nagy országos napilapok jobb- vagy baloldali értékek szerint minősítenek, attól függőn, hogy milyen beállítottságúak. Lényeges, hogy a lap az objektív műfajokban a legpontosabb tájékoztatásra törekedjen. Megbízhatóan, pontosan, hitelesen tájékoztatni – ez a lényeg. Az internet világára nem voltak felkészülve. Kihívás volt számukra. Létre kellett hozni egy internetes szerkesztőséget is. Az internetes sajtó rákfenéje: az úgymond csalicímek értékválságot okozhatnak, bulvárosodáshoz vezethetnek. Föl kell kelteni az olvasó kíváncsiságát, de nem szabad félrevezetni. Mások az olvasói attitűdök és elvárások az internetes médiában, mint a nyomtatott sajtó esetében. „Néha úgy érzem, korszerűtlenné váltunk, mint a kódexíró szerzetesek. Mintha kőtáblára írnék” – jegyezte meg Kácsor.
A kommentek esetében nem a névtelenséggel van a baj, hanem a stílussal. A szalonképtelen eszmék, szavak mindinkább átszivárognak a közbeszédbe. Az előadó hangsúlyozta: nem mindegy, hogy 10-20 év múlva milyen lesz a sajtó, a közbeszéd, a társadalmi dialógus. A társadalmi élet minőségéről van szó.
Kácsor Zsolt arra is kitért: az újságíróképzés helyzete Magyarországon kritikán aluli, elfogadhatatlanul rossz.
A romos gazdasági helyzetben nincsenek meg a sajtószabadság piaci feltételei. A hatalmat gyakorlóknak nem érdekük a teljes véleménynyilvánítási szabadság. Nem erősödött még meg az érdekérvényesítő képesség. A hatalmat gyakorlók önkorlátozására ne számítsunk, nekünk kell a kezére csapni, hogy a szabadság minél jobban kiteljesülhessen – hangsúlyozta Porcsin Zsolt. Érdekes párhuzamot vont a magyarországi és romániai regionális nyomtatott sajtó között. Magyarországon lassú, fokozatos átmenet történt a rendszerváltás után. Kevés új sajtótermék jelent meg. Romániában gyors lefolyású, radikális változás történt. A sajtóéletre a hirtelen átalakulás volt jellemző, sok új lap jelent meg.
Magyarországon a pártsajtót eladták a külföldieknek. Európai multinacionális cégek érdekkörébe tartozik a vidéki média. Vannak még önkormányzati finanszírozású kiadványok, ezek a szovjet típusú médiarendszert teljesítik ki. Romániában az önkormányzatok nem forgatnak akkora közpénzeket a sajtóba. Megjelentek a helyi mágnások a sajtó világában, létezik a vállalkozói kockázati tőke a médiában. Váradon nagyobb a demokrácia, mint Debrecenben, ahol csak egy napilap létezik.
A regionális sajtó Magyarországon nem tud eleget tenni a kívánalmaknak. Passzív módon közvetítenek, szólnak a helyi történésekről. Különféle politikai, gazdasági érdekeket szolgálnak ki. Két médiaszereplő létezik csupán: az egyik az egyetlen napilap külföldi tulajdonban, amely holdudvart épít maga köré, a másik pedig az önkormányzati médiaportfólió. A külföldi tulajdonú újságok nem foglalkoznak problémás dolgokkal, a hatalom túlkapásaival, a konfliktusokkal.
Válaszreakció lehet a szamizdat jellegű alternatív nyilvánosság. Az internet adja meg a lehetőséget. A helyi médiaviszonyokkal való elégedetlenség teremti meg az alternatívát, a vélemények megjelenítését. Az alternatív nyilvánosság mögött civil kezdeményezések állnak. Az alternatív nyilvánosság megmutat, bírál, protestál. Megteremtődött a civil újságírás. Az alternatív nyilvánosság és a professzionális újságírás kiegészítheti egymást.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság
Erdély.ma2010. augusztus 16.
„Szép ez az ország, csak kár, hogy lakják”
Nem egyszer szó esett már arról, választottaink mennyire el vannak rugaszkodva a valóságtól. A héten a román médiában nagy port vert fel, hogy az államelnök „munkára akarja fogni” a tanárokat. Traian Băsescu szerint a nemzedékek nevelőinek nagyobb az órabérük, mint neki magának. Ugyanis legfrissebb számításai szerint amíg a tanárember heti tizenhat, addig őelnöksége napi ugyanannyi órát áldoz a nemzet oltárán. És ha egy tanárember nem tartja méltányosnak a javadalmazását, vállaljon másodállást. Napi négy óra mellett megteheti.
A nemzet egyik kolozsvári napszámosa nem állhatta meg szó nélkül, mert egyenes adásban elsorolta, mennyi időt is vesznek igénybe egy tanár napi teendői, csak hogy tudják választottaink is, akik valószínűleg húsz esztendő óta a Marsról igazgatják az ország dolgait. A pedagógus azt is elmondta, hogy mivel ingázik, havi 700 lejes fizetésének egy részét erre költi, így hó végén már a legalapvetőbb élelmiszerre sem futja fizetéséből. Ugyanis a 250 lejes útiköltségnek csak az egyharmadát térítik meg.
Ezzel párhuzamosan a közmédiák közreadták, hogy ebben az évben törvényhozóink szolgálati járművei 1,5 millió lej értékű üzemanyagot emésztettek fel. Ezen már felháborodni sem érdemes, minősíteni annál inkább nem. Azok után talán már nem is ajánlatos, hogy nemrégiben szintén Băsescu a Nemzetvédelmi Tanács egyik ülésén nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként tüntette fel a sajtót.
Ennyi elnöki aranyköpés mellett igazán jól elfér Emil Boc miniszterelnök kijelentése is, miszerint „ez van, akinek nem tetszik, mehet Isten hírével munkát keresni külföldre, ennél többet nem tudunk biztosítani”. Az egyik román hírcsatorna politikai műsorában részt vevő sajtósok felháborodására egy másik meghívott vendég a törvényhozó testületből meg is fejelte a minden további ágálást leszerelő kormányfői okosságot: „Szép ez az ország, csak kár, hogy lakják. Ezentúl ez sem lesz gond” – mondta. Ennyi cinizmussal már a sajtónak sincs mit kezdenie. Csak az a fájó, hogy mi, magyarok is alanyai vagyunk ennek a minősíthetetlen kormányzásnak. Az erdélyi magyar is ugyanúgy „megszívleli” ezt a miniszterelnöki „tanácsot”, mint román honfitársa, és elhagyja szülőföldjét. Cinkos kormányképviseletünket pedig egykoron nagy történelmi felelősség fogja terhelni a magyarok kivándorlása miatt. Jó lenne ezen elgondolkodni, ha még érdemes.
Sütő Éva, Reggeli Újság
Erdély.ma2010. augusztus 16.
Az autonómiaegység szükségessége (Befejeződött a 6. EMI-tábor)
A székelyföldi autonómiatörekvések anyaországi támogatása és életképessége az egységes fellépésen múlik, a kérdésben nem kerülhető meg az RMDSZ — erősítette meg Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke az EMI-tábor zárónapján.
A Transylmania, a Depresszió és a No Sugar együttes fellépésével zárult tegnap este a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területén rendezett EMI-tábor. A kinyilatkoztatottan nemzetpolitikai és nem pártpolitikai célokat szolgáló rendezvényen két különböző napon ült előadói asztalhoz Vona Gábor, a parlamenti szereplővé választott Jobbik elnöke és Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke. Pontosabban ezért nem engedtek a közönség nyomásának a rendezők, és nem ültették egy asztalhoz a politikai szereplőket.
Megvalósult-e a kampányban sokat hangoztatott radikális változás az anyaországban és az Országházban? — ez volt Vona Gábor előadásának vezérmotívuma, de szó esett arról is, hogy az új erő pártjának milyen lehetőségei és kilátásai vannak a magyar közéletben.
Kövér László igyekezett valóban a nemzetpolitikai témakörre összpontosítani. A magyar állampolgárság odaítélésének kérdésében egyértelműsítette a magyar kormány elhatározását, miszerint pénzt és energiát nem kímélve hozzásegít mindenkit, aki igényli az anyaországhoz való tartozás szervezett formáját is.
Az autonómiakérdés nem csak az előadáson, de az azt követő sajtótájékoztatón is rengeteg kérdést vetett fel. Az autonómiatörekvések érvényesítése Kövér szerint egységes fellépést követel, amit a legutóbbi ENSZ-vita is bizonyított. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy az asztal két oldalán ülők egymást kioltó érveket fogalmaznak meg a kisebbségi jogok tekintetében. Ezért ebben a kérdésben sem kerülhető meg az RMDSZ álláspontja — egyértelműsítette Kövér.
Az Országgyűlés elnöke Gyergyószentmiklóson találkozott a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel is, és kijelentette, hogy a magyar kormány és parlamenti elnöki minőségében maga is várja az ősz folyamán az SZNT küldöttségét Budapesten.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 16.
Ünnepi mise a bencés apátság létesítésének 950. évfordulóján
Erdélyben több mint négyszáz éve nincs bencés szerzetes
Létesítésének 950. évfordulójához érkezett a kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátsági templom. Ebből az alkalomból augusztus 14-én, szombat délután hat órától ünnepi búcsús főpásztori szentmisét tartottak a Kálvária-templomban, amely ez alkalommal szűknek bizonyult a hívek és érdeklődők számára. A mise főcelebránsa Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát volt, társcelebránsa pedig Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Kádár István esperes-plébános pedig a házigazda tisztjét töltötte be. A liturgikus zenei szolgálatot a monostori plébánia kórusa végezte Palocsai György kántor vezetésével. A mise után a templomban Jakabffy Tamás nyilvános tévébeszélgetést kezdeményezett Várszegi Asztrik főapáttal Szent Benedek-rendjéről, a rend életformájáról és szemléletéről. A jelenlévők is feltehettek kérdéseket a magas rangú egyházi tisztségviselőnek, majd a templom előtti téren szeretetvendégséggel zárult az ünnepség.
Kádár István esperes-plébános köszöntötte a jelenlévőket szombaton, a zsúfolásig megtelt Kálvária-templomban megtartott ünnepi szentmisén, mellyel nem csak a közelgő Nagyboldogasszony napja előtt kívántak tisztelegni, hanem a kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság létesítésének 950. évfordulója előtt is. Kádár rövid beszédének alapgondolata múlt, jelen és jövő összefonódása volt. „Minden jubileum súlypontja a jelenben és a jövőben keresendő”, hangsúlyozta az esperes.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek a bencések jelmondatáról – Ora et labora, azaz „imádkozzál és dolgozzál” – értekezett. „A mostani híveket is kötelezi a bencések jelmondatának tartalma” – hangsúlyozta az érsek, majd kifejtette: jó gondolat volt az, hogy a kolozsmonostori bencések letelepedése 950. évfordulójának megünneplésére Várszegi Asztrik püspököt, pannonhalmi főapátot hívták meg. Ezt követően az érsek nyilvánosan köszönetet mondott a főapátnak, hogy mindig kiállt az erdélyi magyar katolikus papság mellett.
Istent őszinte örömmel kell szeretnünk – hirdette a főapát „Őszinte örömmel jöttem most ide, hogy együtt ünnepeljünk” – kezdte beszédét a főapát, majd egy idézettel folytatta: „Boldog az a nép, amely ünnepelni tud”. A jelenlévők figyelmét arra hívta fel, hogy „múltra és jelenre való emlékezés mellett jövőt is kell terveznünk”, továbbá, hogy „Istent még bensőségesebben kell szeretnünk”.
A bencés rendről a főapát elmondta: eme rend tagjai Isten üzenetének őrzése közepette a környék tanítómestereivé váltak, és egyfajta lelkipásztori modellt alakítottak ki Magyarországon már a XI. században. „Életmódjukkal kultúrát és egységes közösséget teremtettek, és nagy hangsúlyt fektettek az ifjúsággal való foglalkozásra is”, magyarázta a főapát.
Mivel augusztus 15-én ünneplik a római katolikusok Nagyboldogasszony napját, a főapátnak ezzel kapcsolatosan is volt mondanivalója: „Mária egész életét Istennek szentelte, és a ma emberének is ezt kell tennie, továbbá olvasni kell Isten szavát ebben a rideg, magányos világban. Boldog az a nép, aki Máriát tiszteli, és ebből a tiszteletből életformát valósít meg” – közölte a főapát, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy maradjanak meg élő közösségnek. A főapáti áldás után az énekkar lépett fel, a hívek imádkoztak a Szűzanya tiszteletére, majd a Himnusz eléneklésével zárult a mise.
A bencés életformában mindig előtérben álltak a szellemi értékek Jakabffy Tamás a kolozsvári közszolgálati televízió magyar nyelvű szerkesztősége technikai stábjának segítségével nyilvános tévébeszélgetést folytatott Várszegi Asztrik főapáttal, aki szerint a jól strukturált bencés szerzetesrend létrejötte azzal magyarázható, hogy a bencés életformában mindig előtérben álltak a lelki és szellemi értékek. Erről nem csak eme szerzetesrend tagjai értekeztek, hanem világiak is ezt vizsgálták meg doktori tézisükben. Megélhetésük érdekében a bencések nem csak fizikai munkát végeztek, hanem a szellemi munkának is naponta legalább két órát biztosítottak – s így váltak szellemileg pallérozott közösséggé. „Bárhol létrejött egy bencés kolostor, az a helyi kultúra bölcsőjévé is vált. A 996-ban létesített pannonhalmi apátságban működött az első magyar kolostori iskola” – magyarázta a főapát, majd kitért arra is, hogy a bencés rend a katolikus egyház sokszínűségét bizonyítja. Habár Erdélyben hozzávetőlegesen 450 éve nincs bencés szerzetes, Várszegi Asztrik bizakodóan néz a bencés rend jövője felé, mivel ez a rend – kis létszáma ellenére – mindig maradandót alkotott a közösségre nézve. A riporter és interjúalanya közvetlen hangú párbeszéde során a jelenlévők megismerkedhettek a főapát lényegretörő kifejezésmódjával, valamint lelki nagyságról és emberszeretetről tanúskodó személyiségével. Végezetül a beszélgetésen résztvevők is kérdéseket intéztek a főapáthoz. Zárszóként a templom előtti téren szeretetvendégségre került sor.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
Nicoară: hívják össze a Legfelső Védelmi Tanácsot!
Marius Nicoară szenátor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei elnöke vasárnap arra kérte Traian Băsescu államfőt, hívja össze a Legfelső Védelmi Tanácsot (CSAT), a magyar hivatalosságoknak az etnikai alapú autonómiáról tett nyilatkozatai miatt. Nyílt levelében a szenátor kifejti: Romániában „elutasítást vált ki” az autonómia kérdése, és elvárta volna, hogy ezt lássa Cotroceniben is. Nicoară leszögezi, hogy jelen pillanatban az autonómia ügye már nem csak kampánytéma. „Az erdélyi magyarok területi autonómiája már nem csak kampányok vagy különböző viták témája. Tőkés László EP képviselő nyilatkozatai egyértelművé tették ezt, és állásfoglalásra kellene önt is késztessék. Ezzel szemben csak néhány PDL-s halvány reakcióját hallhattuk, ezt is főleg a közvélemény erőltette ki”, hangsúlyozza a liberális szenátor.
Marius Nicoară szerint Traian Băsescunak reagálnia kellett volna a Románia belügyeibe történő „súlyos beavatkozásra” és beindítania az ilyenkor szokásos eljárást. Biztosította Traian Băsescut az erdélyiek teljes támogatásáról ez ügyben. Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
A belügyminiszter lemondását kérték
Lia Olguţa Vasilescu PSD szenátor kérte Vasile Blaga belügyminiszter sürgős lemondását, amiért nem lépett fel a „szélsőséges magyar szervezetek akciói ellen”, amelyekkel a magyar szimbólumok Hargita és Kovászna megyei terjesztését és a területi autonómiát népszerűsítik. Olguţa Vasilescu ezt szombaton a marosfői nyári egyetemen nyilatkozta, tájékoztatott a Mediafax.
A marosfői táborral egyidőben zajló EMI táborra utalva, ahol szombaton Vona Gábor, a Jobbik elnöke arra bíztatta a jelenlévőket, lépjenek fel erőteljesebben a székelyföldi autonómiáért, Olguţa Vasilescu azt mondta: „Vona Gábor, akit még Magyarországon is szélsőségesnek tartanak, szabadon mozog Romániában és igen súlyos kijelentéseket tesz a román államra vonatkozóan. Ami minden képzeletünket felülmúlja, Vona Gábor egy olyan magyar szabadegyetemen vesz részt, amelyet a román állam is támogat.”
Olguţa Vasilescu szombaton, több PSD politikussal együtt részt vett a marosfői szabadegyetemen. Itt azt nyilatkozta, hogy a román állam megfeledkezett a határon túli románokról és azokról, akik Kovászna, Hargita és Maros megyében, kisebbségben élnek, és ha nem tesznek lépéseket a Kovászna és Hargita megyei románok védelmében, „eltűnik a térség identitása, ugyanúgy, ahogy sok románé eltűnt a régióban”. Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
A székelyföldi románok sorsáért aggódtak Marosfőn
Vasile Blaga belügyminiszter lemondását követelte szombaton Olguţa Vasilescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora, amiért az nem lép fel az ellen, hogy „magyar szélsőséges szervezetek” magyar jelképeket használnak Hargita és Kovászna megyében, és a területi autonómiát népszerűsítik. A marosfői összromán nyári egyetemen elhangzott előadásokat a magyarellenesség jellemezte.
A marosfői nyári egyetemen, amelynek témáját a határon túl és az országon belül kisebbségben élő román közösségek helyzete képezte, a politikus – aki 2007-ig a Nagy-Románia Párt tagja volt – arról beszélt: a román állam minden hatalmát elveszítette a Székelyföldön.
Megengedhetetlen, hogy az utcán sétálva az ember mindenhol magyar és székely zászlókat lásson még a közintézményeken is. Semmilyen reakciót nem látok sem a rendőrség, sem a helyi közigazgatási szervek részéről. Akkor miért fizetjük a belügyminisztert? Hol alszik Blaga? Föl kell ébrednie, és észre kell vennie, mi zajlik ebben a régióban, ahol megszűnt az állam fennhatósága” – hangoztatta Vasilescu.
„Elfelejtett” románok
A marosfői rendezvénnyel párhuzamosan zajló EMI-táborral kapcsolatosan megjegyezte: Vona Gábor, akit még Magyarországon is szélsőségesnek tartanak, szabadon járhat-kelhet Romániában, és súlyos kijelentéseket fogalmazhat meg a román állam kárára.
„Ami a legsúlyosabb, hogy Vona egy olyan nyári egyetemen vesz részt, amelyet a román állam is támogat. Tehát a román állam gyakorlatilag fizet azért, hogy egy szélsőséges, idegengyűlölő, antiszemita személy Romániába jöjjön, és csúfot űzzön a román államból” – fogalmazott Vasilescu. Nem ő volt az egyetlen PSD-s politikus, aki részt vett a marosfői rendezvényen. Vele egyetemben több párttársa is arról beszélt, hogy a román állam megfeledkezett a határon túli, valamint a Hargita, Kovászna és Maros megyében élő románokról.
Vasilescu hevesen bírálta Traian Băsescu államfőt, amiért az a Tusnádfürdőn megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemen részt vett, a marosfői román rendezvényre viszont nem fogadta el a meghívást. „Traian Băsescu elment a tusnádfürdői nyári egyetemre, és ott ült fülhallgatóval a fülén a ma élő egyik legszélsőségesebb magyar mellett, akit a PDL szavazataival választottak meg az Európai Parlament alelnökévé. Sajnos a román állam megfeledkezett mind a határon túl, mind az itt élő románokról” – fogalmazott Vasilescu.
Elveszített fennhatóság
Mircea Duşa, a képviselőház szociáldemokrata alelnöke megismételte Vasilescu véleményét, miszerint a román állam az elmúlt húsz esztendőben elveszítette fennhatóságát a Székelyföld fölött, és nem tett semmit annak érdekében, hogy az ott élő románok megőrizzék nemzeti önazonosságukat. „Az állam elveszítette itt a befolyását, ezért figyelmeztetek mindenkit: azok, akiket elbocsátanak majd a kormánynak alárendelt intézményekből a költségcsökkentések miatt, a románok lesznek” – vélte Duşa.
Vasilescu szerint mindezekért nem a magyarok és nem az RMDSZ a felelős, hanem a román politikusok, amiért elfogadják ezt a helyzetet. Ioan Lăcătuşu, a Kovászna és Hargita megyei Európai Tanulmányok Központjának vezetője szerint az egyik legfőbb gond, amivel a két megyében élő románok szembesülnek az, hogy aki indul valamely tisztség betöltésére rendezett versenyvizsgán, annak ismernie kell a magyar nyelvet. Szintén problémaként határozta meg, hogy a románok szinte jelentéktelen számban vannak jelen a helyi és a megyei önkormányzatokban, valamint azt, hogy a román megnevezéseket és jelképeket kizárják a nyilvános használatból.
Ő is a román hatóságokat ostorozta, amiért szemet hunynak a „szélsőséges” magyar szervezetek autonómiapárti erőfeszítései fölött. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az oktatási törvény tervezetének az a cikkelye, amelynek értelmében a kisebbségi diákok anyanyelven tanulhatják a történelmet és a földrajzot, újabb módszer a románok elleni „etnikai tisztogatásra” Hargita, Kovászna és Maros megyében, annak elfogadása pedig kompromisszum volt a PDL részéről, cserében azért, hogy az RMDSZ továbbra is kormányon maradjon.
Horia Grama Kovászna megyei PSD-s képviselő szerint a törvény nyomán román nemzetiségű tanárok kerülnek ki az oktatási rendszerből. Ő is stratégiahiánnyal vádolta meg a kormányt a nemzeti ügyekben. Ecaterina Andronescu szenátor, volt PSD-s oktatási miniszter úgy vélte, a székely megyékben élő román diákokkal szemben pozitív diszkriminációt kellene alkalmazni. Mindezt megerősítette Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke is, aki szerint hasonló intézkedések nélkül „eltűnik a térség identitása, ahogy sok vidéken élő román identitása is eltűnt”. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
Autonómia pró és kontra
Székelyföld autonómiájának kérdésköre határozta meg a hétvége politikai közbeszédét Romániában. Míg az Erdélyi Magyar Ifjak által „Legyen úgy, mint régen volt!” mottó alatt Gyergyószentmiklós mellett megtartott hatodik EMI-táborban az előadók nagy része – köztük Kövér László Országgyűlés-elnök, illetve Vona Gábor Jobbik-elnök – az önrendelkezési törekvések mellett szállt síkra, a szintén Hargita megyei Marosfőn megrendezett román szabadegyetemen a bírálók hangja volt erősebb. Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szenátor például Vasile Blaga belügyminiszter lemondását követelte, amiért az nem lép fel az ellen, hogy „magyar szélsőséges szervezetek” magyar jelképeket használnak Hargita és Kovászna megyében, és a területi autonómiát népszerűsítik.
EMI-tábor: nemzetpolitikai kérdésekről beszélt Vona és Kövér
Akkor valósulhat meg a Székelyföld autonómiája, ha a romániai magyarság vezetői is ezt akarják, és meg is tesznek mindent a cél elérése érdekében – jelentette ki tegnap Kövér László, az Országgyűlés újonnan megválasztott fideszes elnöke a Gyergyószentmiklós mellett zajló EMI-táborban. A politikus mindezt annak kapcsán mondta, hogy egy nappal korábban Vona Gábor, a Jobbik elnöke az Erdélyi Magyar Ifjak által immár hatodik alkalommal, „Legyen úgy, mint régen volt!” mottóval megrendezett összejövetelen arra buzdította a hallgatóságot, hogy kérjék a magyar kormánytól a székelyföldi autonómiatörekvések támogatását
A határon túli magyaroknak nyújtandó szavazati jog kapcsán Kövér László leszögezte, a jelenleg hatályos törvénykezés értelmében csak azok a magyar állampolgárok szavazhatnak, akiknek állandó lakhelyük van Magyarországon, azonban – anélkül hogy részleteket árult volna el – közölte, módosítani kívánják a választójogi törvényt. Kövér László ugyanakkor előadásában bírálta a Jobbikot, mondván, az alakulat tagjai között igen sok a szélsőséges ember, s ha a pártvezetés nem határolódik el tőlük, az komoly gondokhoz vezethet. Az országgyűlési elnök reagált továbbá Vona azon felvetésére, miszerint a Jobbik-elnök szívesen tárgyalóasztalhoz ülne Kövérrel, hogy átbeszéljék a nemzetpolitikai nézeteltéréseiket. Kövér leszögezte, csak olyan vitákba száll be, amelyekből eredmények is születhetnek.
A Magyarországon gyakran szélsőségesnek bélyegzett Jobbik első embere szombaton arról beszélt: támogatja a Székelyföld autonómiáját, ám magyar országgyűlési képviselőként ezt nem kezdeményezheti, így az önrendelkezést azoknak kell kérniük, akik a Székelyföldön élnek. Ennek kapcsán arra buzdította hallgatóságát, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnökének vasárnap délutáni előadása közben háromszázan öltözzenek a Székelyföld autonómiáját szorgalmazó pólókba, egyikük pedig kérdezze meg a házelnököt: támogatja-e az autonómiát.
„A többit hagyják ránk a magyar parlamentben, nyomást kell gyakorolni a kormányra” – mondta Vona. A politikus a kettős állampolgárság kapcsán arról beszélt: azzal együtt szavazati jogot is biztosítani kell a határon túli magyaroknak, és úgy vélte, ez ügyben is nyomást kell gyakorolni a magyar kormányra. Vona egyúttal bírálta azt a tényt, hogy Magyarországon betiltották a Jobbik által alapított Magyar Gárdát, és úgy vélte, annak továbbra is fenn kell maradnia, mivel azok, akik betiltották, nem látták a jó dolgokat, amelyek a gárdához fűződnek, azt, hogy segített a bajba jutott embereken, például az áradások idején.
A politikai előadások mellett a szórakozásra, kikapcsolódásra is bőven akadt egyébként lehetőségük az EMI-tábor résztvevőinek. Az egyik legnagyobb sikert az Edda koncertje aratta, de szintén szép számban buliztak a NemEz, a Beatrice, a Hungarica, a Stratégia, a Kárpátia, az Ismerős Arcok, az Avatar, a Dalriada, a Piramis, a Transylmania, a Depreszszió és a No Sugar zenekarok fellépései alatt is. Ugyanakkor a nyolc tematikus sátorban – Előadósátor, Kézműves sátor, Keskeny út sátor, Szórványért sátor, Film- és borsátor, EMI- és társalgósátor, Művészsátor, valamint Gyereksátor – mindenki megtalálhatta a kedvére valót, de akinek még így is maradt ideje unatkozni, a különféle alternatív programok között válogathatott, sportolhatott, túrázhatott, íjászkodhatott vagy éppen néptáncolhatott. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
110 munkahely szűnik meg Kovászna megyei művelődési intézményekben
Szám szerint 110 állás szűnik meg a Kovászna megyei művelődési intézményekben, mivel be nem töltött állásokat is felszámoltak, 50 ember marad munkahely nélkül.
Kovászna megye tanácsa megszavazta az alárendelt kulturális intézmények átszervezésének tervezetét. Az elbocsátások csak a Háromszék Táncegyüttest kerülik el, a társulathoz tartozó M Studio művészeit átvette a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. Az alárendelt intézményekben – a Bod Péter Megyei Könyvtárban, a Székely Nemzeti Múzeumban, a Népművészeti Iskolában, a Kovászna megyei Művelődési Központban, a Háromszék Táncegyüttesben és az Árkosi Európai Tanulmányi Központban – a közalkalmazottak számát szabályozó sürgősségi kormányrendelet értelmében közel 110 állást kellett felszámolni.
Az intézményekben sok betöltetlen állást számoltak fel, így valójában mintegy ötvenen maradnak munkahely nélkül az új rendelet értelmében. A legtöbb állást, 15,5-öt a Népművészeti Iskolában számoltak fel, az iskola megválik a részidős munkatársak többségétől, felszámolják az iskola kézdivásárhelyi és bodzafordulói kirendeltségeit, és összevonják a barótit. A Kovászna Megyei Művelődési Központban nyolc állás szűnik meg, de ebből hét eddig is betöltetlen volt. A Székely Nemzeti Múzeumban is a betöltetlen posztokat szüntették meg.
Az átszervezések vitáján Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt frakcióvezetője kérte, hogy a határozattervezeteket vegyék le napirendről, mert a párt az ombudsmanhoz fordult jogorvoslatért, az pedig az alkotmánybíróságon fellebbezett a közalkalmazottak létszámát szabályozó jogszabály ellen. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök viszont azzal érvelt, az új szervezeti felépítéseket a kormányrendelet megjelenése után 45 napon belül jóvá kell hagyni, ám ha kiderül, hogy a leépítés alkotmányellenes, visszavonják ezeket.
Mint mondta: a leépítéseket nem szívesen hajtják végre, de a törvényes előírásoknak eleget kell tennie a megyei önkormányzatnak. Tulit Attila tanácstag kifejtette, a rendelet ellentmond a decentralizációnak, hiszen a kormány szabja meg a helyi alkalmazottak létszámát. Az MPP-s frakció nem szavazta meg az új szervezeti felépítés tervét.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 16.
Orbán Viktor: Csak összefogással lehet sikeres a magyar nemzet
A nemzeti együttműködés fontosságát hangsúlyozta Orbán Viktor magyar kormányfő szombaton a vajdasági Palicsfürdőn a Szent István-napi ünnepségen elmondott beszédében.
Csak összefogással, egységgel lehetünk sikeres nemzet a XXI. században Európában – jelentette ki a miniszterelnök a Palicsi-tó partján összegyűlt több ezer ember előtt. „Az anyaország egységét kell továbbvinni a határokon átívelő nemzetegyesítés keretében. Össze kell fognunk, hogy ismét egy hatalmas, közös alkotóerővé válhassunk” – mondta, hozzáfűzve, hogy az együttműködés a politikai siker mellett gazdasági sikert is hoz majd. „Ha van együttműködés, akkor több a munkalehetőség, vastagabb a kenyér, magasabb a fizetés és könnyebben lehet boldogulni” – szögezte le a kormányfő. Ezért építjük föl most Magyarországon a nemzeti együttműködés rendszerét – tette hozzá. A nemzeti együttműködést a mesebeli varázsfűhöz hasonlította, amellyel összeragasztották, és ismét életre keltették a királyfit, akit árulás folytán hét darabra vágtak.
Az áprilisi választásokon a kétharmados forradalom elsöpörte a megosztásra, a korrupcióra és a békétlenségre épülő, a nemzeti érdekeket sutba hajító, a kettős állampolgárságot megtagadó korábbi politikai kurzust – mondta.
Az új együttműködésbe mindenki beletartozik, aki nem akarja, hogy az áprilisi választásokon lezárt korszak, megdöntött rendszer valaha is visszatérjen – tette hozzá.
Orbán Viktor kifejtette, az államalapítás biztonságot adott, és ez a biztonság „nekünk, a magyarok többségének” nem felpakolható, hordozható kincset jelent; nem olyan érték, amely „svájci bankszámlán kamatozó bankbetétekhez vagy valamelyik adóparadicsomba menekített offshore-céghez kötődik, hanem kizárólag az otthon melegéhez”.
A miniszterelnök kitért arra is, hogy „a nemzet életének alapja a jog és a rend”, amelyet mint szilárd vázat „az igazság kötőszövete” tart egyben.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kiemelte, ez az első alkalom, hogy a vajdasági magyarok a magyar miniszterelnök jelenlétében ünneplik Szent István napját.
A két politikus az ünnepség végén együtt szegte meg az ünnepi kenyeret. Népújság (Marosvásárhely)