udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 2431-2460 | 2461-2490 | 2491-2520 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. augusztus 11.
Vita az ENSZ-ben Székelyföldről
Augusztus 9-én nagy érdeklődés mellett mutatták be az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén a romániai kisebbségek helyzetéről szóló ,,árnyékjelentést”, amelyet három magyar civil szervezet — a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Pro Regio Siculorum Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) — kezdeményezett.
A jelentésről szóló délutáni vita után az ENSZ képviselői kérdéseket fogalmaztak meg a román állam képviselőinek, egyebek mellett arról, mi a hivatalos álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi magyarság 90 százaléka autonómiát akar, de felvetették azt is, diszkriminatív, hogy Romániában nem tüntetik fel a gyógyszerek összetevőit, használati útmutatóját magyarul is. Kiderült, az nem tett jót az ügynek, hogy a román kormány hivatalos küldöttségében három magyar képviselő is helyet kapott.
Az ENSZ elé kerülő, a magyar kisebbség helyzetéről szóló jelentés összeállítását Hantz Péter, a BKB elnöke kezdeményezte, és ő dolgozta ki a romániai magyar oktatásról szóló fejezetet. Felkérésére csatlakozott a munkához a Pro Regio Siculorum Egyesület, és összeállították a Székelyföldre vonatkozó fejezetet. Antal Árpád, a Pro Regio elnöke a Háromszéknek elmondta: igyekeztek olyan dokumentumot megfogalmazni, amelyben szerepel az összes, Székelyföldért tevékenykedő politikai és civil szervezet elképzelése, magáénak érezheti az RMDSZ, az MPP, az SZNT, illetve az EMNT egyaránt. Az ENSZ elé terjesztett tizenöt oldalas dokumentum külön fejezetben tárgyalja a székelyföldi magyarság ügyét. A bevezetőben vázolják a térség földrajzi fekvését, adottságait, történelmét és az 1989 utáni törekvéseket, a kudarcba fulladt hivatalos autonómianépszavazás-kezdeményezéseket, illetve azt a 210 000 főt megkérdező nem hivatalos referendumot, amely során a lakosság 90 százaléka kifejezte: területi autonómiát akar Székelyföldnek.
Megoldás: az autonómia
Felsorolják a térség legjelentősebb gondjait: a korlátozott anyanyelvhasználat jogát, a magyarok képviselőinek aránytalanul kis jelenlétét a központi és a helyben működő, de Bukarestnek alárendelt intézményekben, a térség gazdasági háttérbe szorítását, a költségvetési diszkriminációt, a fejletlen infrastruktúrát, a természeti kincsek állami monopólium alá tartozását, az elkobzott javak — pl. Csíki Magánjavak, egyházi vagyon — hiányos visszaszolgáltatását, az etnikai arányok megváltoztatását célzó törekvéseket, a magyarok elleni erőszakos fellépést. Törvényes megoldásként javasolják Székelyföld területi autonómiájának megadását, mely így átalakulhatna egy különleges jogi státussal rendelkező önálló fejlesztési régióvá.
Önálló magyar állami egyetemet
A magyar oktatás helyzetéről szóló fejezet ismerteti a jelenlegi állapotokat: Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de a felsőfokú oktatásban tanulóknak alig 4,4 százaléka, és közülük csak 1,6 százaléknak van lehetősége anyanyelvén tanulni. A dokumentum számos, a magyarok számára diszkriminatív eljárást sorol fel, majd megoldásként javasolja az államilag finanszírozott önálló Bolyai Egyetem és a magyar marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem visszaállítását, a mérnökképzésben, mezőgazdasági, állatorvosi, művészeti szakokon a magyar oktatás biztosítását, kiemeli, hogy számos szakon nincs magyar képzés, román állami támogatást kér a jelenleg csak Magyarország által finanszírozott Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának, javasolja a magyar gyerekek számára diszkriminatív román iskolai vizsgák megváltoztatását és a csángók magyar oktatásának szavatolását.
Hátrányos magyar kormányzati képviselet
A Genfben zajló értekezlet egyik furcsasága, hogy a hivatalos román állami küldöttségben három magyar is jelen van, mi több, a delegáció elnöke Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Értesüléseink szerint az RMDSZ vállalhatónak találta a dokumentumot, és ígérte, tisztségviselői kiállnak mellette. Sejteni lehetett, s utólag ez beigazolódott, a magyar közösség ügyének nem tett jót, hogy képviselői a román hivatalos delegációban a kormány álláspontját kényszerültek képviselni, az amúgy is erős román lobbi által megdolgozott bizottsági tagok meg is jegyezték, nem csorbulhatnak a magyarság jogai, ha érdekképviselete tagja a kormánynak. Az autonómia kérdéséről Markó Attila kisebbségügyi államtitkár annyit mondott, van a magyarságnak hivatalos képviselete (lásd: RMDSZ), rá kell bízni a kérdést.
Mindezek ellenére Cunnold-Benkő Erika, a Pro Regio Siculorum elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a dokumentum kidolgozásában és a székelyföldi fejezet bizottság előtti bemutatásában, igen pozitívnak értékelte, hogy ilyen jelentős nemzetközi fórum elé terjeszthették a romániai magyarság gondjait, és hogy sikerült nagyon nyíltan, őszintén beszélni az igényekről, követelésekről, olyan kérdések kerülhettek terítékre, amelyek eddig nem.
Az ENSZ genfi értekezletének végén összegzik a tapasztalatokat, majd több hónap alatt elkészül egy jelentés. Antal Árpád szerint már az is eredménynek tekinthető, ha említést tesznek arról, hogy a romániai magyarság helyzete még javításra szorul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 11.
Új magyar párt alakul
Erdélyi Erő néven új politikai pártot készül megalakítani egy csíkszeredai csoportosulás. A kezdeményezők – akiknek élén Éltes Zoltán, a hajdani Romániai Magyar Kisgazdapárt főtitkára áll – augusztus 17–19-ére, a csíkszeredai Fenyő Szállodába hívták össze az alakuló ülést.
Az Erdélyi Erő, mely számít a térségbeli román, német és cigány nemzetiségűekre is, 2012-ben – az RMDSZ-szel koalícióban – a parlamentbe és a kormányba is be szeretne kerülni, 2030-ra pedig Európa második Svájcává szeretné fejleszteni a régiót. Az erdélyi magyar politikai paletta jelenlegi szereplői többnyire komolytalan és amatőr kezdeményezésnek tartják a pártalapítási próbálkozást. „Mivel 1989-ben nem volt egy valódi rendszerváltás Erdélyre vonatkozóan, így most az Erdélyi Erő alakulat kemény munkával arra törekszik, hogy 2010. augusztus 17–19-én megszervezze az alakulat kongresszusát” – kezdi az egyelőre csak a világhálón közzétett felhívását az új erdélyi politikai pártot alapítani szándékozó csoportosulás.
kezdeményezők nemzetiségtől, kortól, vallástól, nemtől függetlenül minden olyan Erdélyért tenni akaró polgárt elvárnak az alakuló ülésre, aki hajlandó aláírni a világhálón megjelentetett belépési nyilatkozatot. Ennek alapján a leendő párttag lelkiismeretét nem terhelheti „Erdély nemzeteinek elárulása, a régió gazdasági javainak és az ott élő közösségek anyagi javainak elbitorlása, elkótyavetyélése vagy zsugorítása”. Ugyanakkor nem lehet volt besúgó, és nem használhatott diktatórikus, megtorló módszereket a tisztességes polgárok fizikai és szellemi épségének veszélyeztetésére vagy korlátozására.
Ez a párt nem az a párt
Kérdésünkre, hogy ennek a pártnak van-e köze a Tőkés László EP-képviselő által emlegetett esetleges harmadik erdélyi magyar párthoz, Éltes Zoltán nem adott egyértelmű választ. „Elképzelhető, hogy valahol majd kapcsolódik ahhoz az elképzeléshez. Tény, hogy egyelőre még nem egyeztettünk Tőkés Lászlóval” – ismerte el a csíkszeredai jogász. Éltes, aki valamikor a hajdani Romániai Magyar Kisgazdapárt főtitkára volt, nem rejtette véka alá, hogy ideológiailag az Erdélyi Erő közelebb áll a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT), a Magyar Polgári Párthoz (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT), mint az RMDSZ-hez.
A felvetésre, hogy miért van szükség egy újabb politikai alakulatra, Éltes Zoltán elmondta, hogy a jelenlegi két párt bizonyos vezetőinek nevéhez számos törvénytelenség fűződik. „Úgy érzem, a ’89 előtti politikai rendőrséget a gazdasági rendőrség váltotta. A Világ proletárjai, egyesüljetek! jelszót húsz év maszatolás után a Villák proletárjai, egyesüljetek! felkiáltással lehetne helyettesíteni. Ezért is van szükség új, makulátlan emberekre, olyanokra, akik elfogadják a belépési nyilatkozatban felsoroltakat” – jelentette ki a Krónikának a kezdeményező.
Éltes Zoltán szerint az új alakulat hangsúlyozottan gazdasági programjával hódítana, de az autonómia kivívása is szerepelne céljai között. Az Erdélyi Erő elsődleges célja már 2012-ben – az RMDSZ oldalán – bekerülni a hazai törvényhozásba és a kormányba. Távlatilag, 2030-ig Erdélyt Európa második Svájcává szeretnék fejleszteni. Egyelőre nem tudni, hogy a kezdeményezők között akadnak-e ismert politikai vagy közéleti személyiségek. „Vannak, de hozzájárulásuk nélkül nem adhatok ki neveket” – mentegetőzött Éltes.
Nem örülnek a konkurenciának
A várakozásnak megfelelően fogadták az esetleges harmadik erdélyi magyar párt megalakulását a másik két politikai csoportosulás képviselői. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint már jó ideje nyilvánvaló, hogy egyre többen próbálják – jobbról is, balról is, itthonról meg az anyaországból – valamiként megtörni az RMDSZ egységét. „Úgy veszem észre, hogy egyre több embernek a politikában is evés közben jön meg az étvágya. Hogy szükség van egy harmadik erőre vagy nincs, ezt majd a választópolgárok döntik el. Szerintem az erdélyi magyarság legerősebb ütőkártyája az utóbbi húsz évben az egységes, erős politikai fellépés volt. Az is igaz, hogy nagyon sokak számára kellemetlen ellenfélnek számít az RMDSZ. De hát demokrácia és pluralizmus van, így mindenkinek megvan a pártalapítási joga” – szögezte le lapunk érdeklődésére Takács.
Éltesék ötletétől Kiss István, a Magyar Polgári Párt alelnöke sem lelkesedett. Az RMDSZ ügyvezető elnökétől eltérően, Kiss bizonyos bírálatokat is megfogalmazott az új alakulat kapcsán. „Csak a világhálón közzétett felhívást ismerem. Beleolvastam, de az ott megjelent információk alapján egyáltalán nem tűnt komoly kezdeményezésnek. Egy magára adó politikai alakulat előbb a programjával rukkol elő, és csak utána kezd tagságtoborzásba” – vélekedett Kiss István. Ugyanakkor hozzátette: az erdélyi magyarságnak nincs szüksége a további osztódásra, illetve egy harmadik pártra.
Felvetésünkre, hogy a polgári oldal annak idején elvetette az osztódás vádjait, Kiss elmondta: az RMDSZ a baloldalt, az MPP a jobboldalt képviseli. „Ilyen körülmények között nem tudom, hogy az Erdélyi Erő kiket akar megnyerni magának” – fejtette ki az MPP országos alelnöke. Kiss nem tart attól, hogy amennyiben valóban megalakul, az Erdélyi Erő az MPP tagságából faragna le. „Aki át akart nyergelni valahová, megtette eddig. Ráadásul ez a csoportosulás vagy párt, vagy minek nevezzem, nem feltétlenül csak a magyarokat célozza meg” – tette hozzá Kiss.
Az egyébként szintén a párttá válás gondolatával foglalkozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői szerint nem szabad komolyan venni Éltes Zoltán és a köréje tömörülők kezdeményezését. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke egyenesen „diverziónak vagy amatőrködésnek” nevezte a párt esetleges létrejöttét. „Az utóbbi húsz esztendőben még voltak hasonló próbálkozások, de sorra elbuktak. Az Erdélyi Erő néhány napig, legfeljebb hétig beszédtéma lesz, utána azonban lecseng” – vélekedett Toró T. Tibor.
Szkeptikus politológus
Szász Alpár Zoltán politológust arról kérdeztük, hogy a romániai magyarság elbír-e egy harmadik pártot, illetve hogy szükség van-e erre. A kolozsvári szakember szerint egy 1,4 milliós közösség akár többet is elbírna, csakhogy a politikai alakulatoknak minden egyes választás előtt meg kellene találniuk a módját annak, hogy egyikük – akár koalíció árán is – elérje az ötszázalékos bejutási küszöböt. „Hogy szükség van-e rá, erre sokkal nehezebb válaszolni, hisz ez nagyon sok tényezőtől függ. Én viszont feltennék egy harmadik, költői kérdést is: van-e annyira bölcs az erdélyi magyar politikai elit, illetve választóközönség, hogy tudjon mit kezdeni egy esetleges harmadik párttal? Ezt már a jövő válaszolja meg” – vélte Szász Alpár Zoltán.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 11.
Bihar megyeiek a holtmarosi néptánctalálkozón
Bihar/Maros megye – Az elmúlt hét végén rendezték meg a Maros megyei Holtmaroson a XV. Gyöngykoszorú Néptáncfesztivált, melyen az érsemjéni Ezüstperje, az érmihályfalvi Nyíló Akác és Siluette csoportok is részt vettek.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete 1991–ben kezdeményezte néptánctalálkozók szervezését, Gyöngykoszorú névvel. Azóta a megye számos településén tartanak évente hasonló találkozókat, például Holtmaroson is, ahol augusztus 8–án került sor a tizenötödikre. Most összesen éppen 15 csoport vett részt rajta a vendéglátókon kívül a következő településekről: Magyaró, Disznajó, Marosvécs, Marosfelfalu, Szászrégen, Görgényüvegcsűr, Erdőcsinád, Marosludas, Szabéd (Maros megye), Solt (Magyarország, Bács–Kiskun megye), illetve megyénkből Érmihályfalva és Érsemjén.
Táborozás, találkozó
A Bihar megyeiek visszatérő vendégei a holtmarosi találkozónak, az eseményt mindhárom csoport nagyon várja, hiszen nem csak a néptánctalálkozó állandó nyári programjuk, hanem az azzal járó táborozás is. Rendszerint már péntek reggel útra kelnek, maga a találkozó vasárnap van, a küldöttségek pedig hétfőn térnek haza. Az érsemjéni Ezüstperje negyedik alkalommal vett részt a Gyöngykoszorún, most kalotaszegi és szatmári táncokkal léptek fel. Érdemes lenne egyszer összeszámolni, hogy hány „táncos generáció”, illetve hány táncos volt az érmihályfalvi Nyíló Akác révén már Holtmaroson, hiszen a csoport 13. alkalommal volt résztvevő! Ezúttal kalotaszegi és küküllőmenti táncokkal szerepeltek.
Viszonozzák a látogatást
Alig marad el tőlük a szintén érmihályfalvi Siluette csoport, mely egyetlenként nem nép–, hanem menettánccsoportként van jelen, és feladata színesíteni a fesztivált. Idén ezt már 11. alkalommaltették. Visszatérve a néptáncra, a holtmarosi csoport évente viszonozza az érmihályfalviak látogatását, fellépve a Nyíló Akác Napokon, idén elősször pedig Érsemjénbe is eljönnek, az ebben a hónapban tartandó községi napra.
erdon.ro2010. augusztus 11.
Nem is olyan szegény az eklézsia
A realitatea.net internetes hírportál érdekes összeállítást közöl a Román Ortodox Egyház privilegizált helyzetéről „Az ortodox egyház, mint az állam ellenőrzésétől mentes vállalkozás” címmel. A pénzügyi válság miatt már korábban is hallatszottak olyan hangok a sajtóban, hogy az egyházak, kiváltképpen az ortodox egyház kivételezett helyzetben van az egyébként magát világinak deklaráló Romániában, mert egy sor olyan kedvezménnyel ajándékozta meg őket az állam az elmúlt 20 évben, amilyeneket azelőtt soha nem élveztek. Valami hasonló történt ebben az esetben is, mint az úgynevezett forradalmárokkal, akikről később kiderült, hogy vagy nem vettek részt semmiféle forradalmi eseményben, vagy korábban a rendszer kiszolgálói voltak. Ez utóbbi nagymértékben elmondható az ortodox egyházról is, hiszen a papok nem mulasztottak el az istentiszteletek során áldást kérni Ceauşescura, sőt, a főpapok közül is többen voltak besúgók. Mégis az új államhatalom úgy ítélte meg, hogy az egyház az elmúlt rendszerben szenvedett, ezért aztán mindenféle kedvezményeket biztosított számára, mi több, komoly összegekkel járul hozzá a fenntartásához. Nézzünk egy példát. A kolozsvári ortodox érsekség területén 2009-ben 160 egyházi épület állt építés vagy javítás alatt. A szükséges 11,5 millió lejnyi összegből 4,2 milliót a hívek adományoztak, 3,9 milliót a kormány, 2,1 milliót a helyi tanácsok, 0,5 milliót a megyei tanácsok. Tehát az állam többet adott erre a célra, mint maga az egyház. Miközben például a moldovai ortodox egyház a legnagyobb erdőtulajdonos az egész Moldvában, tehát egyáltalán nem szegény az eklézsia. Az egyházi épületek és a visszakapott földek után az egyházak adómentességet élveznek, s nem fizetnek TVA-t sem, ha termelő tevékenységet folytatnak (pl. gyertyakészítés). Az egész romániai ortodox egyházban mintegy 14 500 lelkész szolgál, akik közül 13 878-an kapnak az államtól fizetéstámogatást, és csak 911-et fizet kizárólag az egyház. Ugyanígy a 17 258 ún. nem klerikális egyházi személyzetből (kántor, harangozó, gondnok stb.) 15 435-öt szintén az állam fizet. Nem vitatjuk, mert nem illik, nem szokás az egyház(ak) érdemeit, de ez az átlagon jóval felüli bánásmód is azt a felelőtlen és át nem gondolt politikai cselekvést jellemzi, amelynek még mindig nincs vége. Mint ahogy a válságnak sem.
Veres István. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)2010. augusztus 11.
Kárpát-medencei Nyári Egyetem: igény és lehetőség
Nagyvárad – Kedden nyitó áhítattal és a köszöntő beszédekkel kezdetét vette a kilencedik alkalommal sorra kerülő Kárpát-medencei Nyári Egyetem.
Felvidéki, kárpátaljai, magyarországi, vajdasági, szlovéniai és erdélyi egyetemi hallgatók részvételével kedden hivatalosan is kezdetét vette a 9. Kárpát-medencei Nyári Egyetem. A rendezvényről minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az idők során túlnőtte önmagát. Évről-évre egyre több fiatal érkezik ebből az alkalomból Nagyváradra, a Partiumi Keresztény Egyetemre, mely öt napra a Kárpát-medencei egyetemisták találkozóhelyévé válik. Sokan közülük először járnak nem csak Nagyváradon, hanem Erdélyben is. De vannak olyan egyetemisták is, akik számára évről évre a nyár kihagyhatatlan része a nagyváradi látogatás.
Szekcióülések és szórakozás
A támogatóknak köszönhetően a fiataloknak ingyenes szállást és napi háromszori étkezést tudnak biztosítani. Az idei szervezést a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete(PKED), a Rákóczi Szövetség (RSZ) és a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) vállalta fel, féltucatnyi partnerszervezettel közösen. Mint ahogy az egyik nagyváradi szervezőtől, Berke Beatricetől megtudtuk az első nap hetvenen regisztráltak, de további fiatalok érkezése várható. Három témakörbe csoportosították a szekcióüléseket, így közgazdaságtan, művészet és média témákban egyaránt lesznek előadások. Emellett a szórakozás is fontos szerepe az öt napos rendezvénynek. A szervezők minden előadásra szeretettel várják a kívülálló érdeklődőket is, helyszín a PKE épülete.
Nyitóáhítat
Ráksi Lajos István, az egyetem új lelkésze által tartott nyitóáhitattal vette kezdetét a rendezvény hivatalos része. A Pál Korintusbeliekhez írott első levelének néhány igeszakaszára épített igehirdetése során a tiszteletes arra hívta fel a figyelmet, hogy minden körülmények között, életünk minden percében Isten dicsőségére kell cselekednünk. Jézus Krisztus ebben is példáképül szolgálhat. A fiatal lelkész ugyanakkor elmondta, hogy a most kezdődő rendezvénysorozat az igény és a lehetőség találkozásának köszönhető, hiszen immáron kilencedik esztendeje van igény arra, hogy fiatalok, szerte a Kárpát-medencéből összegyűljenek néhány nap erejéig és immáron kilencedik éve, hogy a lehetőség is megadatott.
Kapcsolati háló építése
A nyitóáhítat után elsőként Szabó Bence, a Pontus Iuventae Ifjúsági Alapítvány képviselője köszöntötte a résztvevőket a szervezők, valamint a fővédnök, Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nevében is, aki objektív okok miatt nem tudott részt venni a nyitóünnepségen. Szabó Bence magyarországi résztvevőként elmondta, hogy számára csak akkor vált a határon túli magyarság fogalma kézzelfoghatóvá, amikor személyesen találkozott határon túli fiatalokkal. Barátságok születtek, melyek maguk után vonták a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek közreműködését és a közös pályázást is. Szabó hozzátette, hogy meglátása szerint a hasonló rendezvények töltik meg tartalommal azt a történelmi tényt, miszerint Trianon után sok magyar nemzetiségű személy határokon kívülre szakadt. A Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Dr. János-Szatmári Szabolcs ünnepi köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medencei Nyári Egyetem úttörő rendezvénynek számít, hiszen elsőként vette célba a Kárpát-medence egységülését. Kifejtette, hogy folyamatban van egy Kárpát-medencei magyar ösztöndíj létrehozása, melyet az Erasmus-program mintájára mobilitást biztosítana a magyar lakta térségekben. Végezetül köszönetet mondott a szervezőknek és az előadóknak a rendezvény lebonyolításáért és felhívta a figyelmet, hogy a PKE által nemrég indított interdiszciplináris mesterképzőkkel kapcsolatosan a jelenlévők érdeklődésére is számítanak.
Járna az állami támogatás
Tőkés László EP-alelnök a PKE elnökeként köszöntötte a résztvevőket. Visszaemlékezett a Sulyok István Református Főiskola – a PKE jogelődje - megalapítására, melyet a kommunizmus után önálló magyar intézményként fennmaradt Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a bihari katolikus egyházmegyével karöltve alapított meg. Tőkés László emlékeztetett: az első Orbán-kormány segítségével sikerült létrehozniuk az egyetemet, mely mára már Románia első akkreditált magyar nyelvű felsőoktatási tanintézete lehet. Sajnálatos, hogy még mindig elmarad az állami támogatás, pedig a romániai magyarság ugyanúgy adófizetője az országnak, mint a többi állampolgár, így joga van államilag támogatott egyetemre. Az erdélyi EP-képviselő hozátette, hogy lassan más szelek fújnak: a magyar nemzeti kormány felállásával új fejezet kezdődött el. “Jogos követeléseinket törvényekbe kell foglalnunk, hogy mindazt, amit az egyik kormánytól sikerült elnyernünk, azt egy másik kormány ne vehesse el” – fogalmazott Tőkés László.
Előadások
A Kárpát-Medencei Nyári Egyetem első napján előadást tartott/tart Zima Szabolcs újságíró, Sinka Andor, a Debreceni Nyelviskola Kft. ügyvezetője, Kecskeméti Dávid fotográfus, Debreceni Mihály újságíró, Tamás Ervin szociológus-közgazdász, Nemes Zoltán, a Ternio Pontis ügyvezetője, valamint az ismert költőnő, Karafiáth Orsolya is.
Mészáros Tímea. erdon.ro2010. augusztus 12.
A székelyek helyett a cigányok gondjai érdeklik az ENSZ-t
Bemutatták árnyékjelentésüket az ENSZ egyik bizottságának a három romániai magyar civil szervezetet képviselő küldöttek, ám a bizottság a Székelyföld autonómiájára vonatkozó dokumentum helyett inkább a Romániában élő cigányok helyzetére volt kíváncsi. A történethez némi magyar–magyar vita is kapcsolódik.
Részben a Romániában élő magyar kisebbség problémáival foglalkozott augusztus 9–10-i ülésén az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága (CERD) Genfben. A bizottság a román állam hivatalos országjelentését tárgyalta, illetve az ülés előtt két úgynevezett árnyékjelentésből is tájékozódott a kisebbségek romániai problémáiról.
A testülethez eljuttatott árnyékjelentés egyikét három erdélyi magyar civil szervezet – a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács –, a másikat pedig a romák helyzetével foglalkozó Romani Criss Egyesület terjesztette be. Az előbbit dr. Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika képviselte, míg a román kormányküldöttséget Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke vezette, szakértőként a román delegációban további két magyar tisztségviselő, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár és Szőcs Domokos is helyet kapott.
Hantz a lapunknak küldött közleményben rámutat: „A magyar civil szervezetek képviselői előadásukban Székelyföld területi autonómiájának, továbbá a romániai magyar oktatásnak a kérdéskörét érintették.” Kitér arra is, hogy a bizottság tagjai számos, a magyar kisebbség helyzetét firtató kérdést intéztek a román kormányküldöttséghez, ám Hantz szerint a kormányküldöttség magyar tagjainak többsége hozzászólásában nem említette a magyar kisebbséget érintő kérdéseket. „A magyar civil szervezetek delegációjának vezetője szerint Markó Attila egyetlen problémakört leszámítva a konkrétumok kerülésében és a román országimázs megőrzésében volt érdekelt.”
Markó Attila az MTI-nek kedden elmondta: Hantz vádja alaptalan, hiszen ő maga is kitért az autonómia kérdésére, annak ellenére, hogy a bizottság csak az egyéni jogok kérdéskörével foglalkozik. Rámutatott: jelezte az ülésen, hogy a magyar kisebbség igényli az autonómiát, és beszélt a romániai decentralizációs törekvésekről, bár az ENSZ-bizottság tagjai már hétfőn közölték: a testület nem foglalkozik az autonómia kérdésével. Szerinte az ENSZ dokumentumai túlságosan általánosak ahhoz, hogy a romániai magyarság még megoldásra váró problémáit orvosolhassák. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ most egyebek között a ruandai népirtást vizsgálja. „Ilyen közegben nehéz azt mondani, hogy Romániában olyan rossz, amikor máshol embereket mészárolnak le az utcán” – mondta Markó Attila.
Asztalos Csaba, a kormányküldöttség vezetője szerint az autonómia megteremtéséhez politikai döntés szükséges, amelynek Romániában kell megszületnie. Asztalos az Origo portálnak nyilatkozva kifejtette azt is, hogy a bizottság tagjai részéről a roma közösség helyzetével kapcsolatban voltak kritikai megjegyzések. A romák oktatáshoz való hozzáférése, a körükben tapasztalható nagyfokú munkanélküliség, illetve az ellenük irányuló gyűlöletbeszéd kérdésére fókuszáltak. Vizsgálták azt is, hogy a gazdasági válság mennyire érinti a nehéz helyzetben lévőket, főleg a szegény romákat.2010. augusztus 12.
Csupa csapás az élet – Az „összeesküvés"
S. L.: Az elképzelésnek volt valamilyen konspiratív jellege? Bartis Árpád bácsi és társai nem a legnagyobb nyilvánosság előtt végezték ezt a missziót...
F. G. D.: Teljesen titokban dolgoztak Bányai Lászlóval egyetértésben. Hát ebben a történetben benne van az is, hogy néhány fennforgolódó személy szerepét abból a korszakból értékelni kell. Ezt, gondolom, a történelem elvégzi, s kibogozza majd, hogy ki mit ért.
S. L.: Személyére nézvést milyen következményei voltak ennek a csángó ügynek?
F. G. D.: Azt szeretném elmondani, mielőtt erre felelnék, hogy egy Szász Mária nevezetű tanárnő írt levelet Bukarestből, amelyet a gyermekek nekem elhoztak, s amit más jegyzeteimmel és könyveimmel együtt a szekuritáté lefoglalt. A vártemplom gótikus termének egy részét elfalazták, s az volt a segédlelkészi lakás. Innen tartóztattak le, voltaképpen nem sokkal az akció után, június hetedikén. Ugyanezen a napon újabb csoport csángó gyermek érkezett, elhelyezésükre egy másik iskola vállalkozott, de ezt már nem érhettem meg. Szász Mária levele arról szólt, hogy a Bákóban beindított pedagógiaiskola az utolsó napjait járja. A gyerekek főleg lészpediek voltak. Értelmét látnám-e annak, hogy ezeket a gyerekeket átmentsük? Az érdekes az, hogy én soha nem találkoztam Szász Máriával. Érdemes volna megkeresni, valószínű, még most is emlékszik a gyermekeknek a névsorára, akiket el kellett volna helyezni.
Amint mondtam, 1959. június 7-én letartóztattak, és megkezdődött a börtönös életem. Tizenkét évre ítéltek, teljes vagyonelkobzásra és szabadságjogaimnak tízévi felfüggesztésére. Nem tudom, a csángó gyermekeknek mi lett a sorsuk. Az az iskolaigazgató, aki akkor befogadta őket, már meghalt, de minden bizonnyal vannak még tanügyiek, akik emlékeznek a történtekre.
S. L.: A börtönben találkozott-e csángó ügyekkel, emberekkel?
F. G. D.: Igen. Gyergyina páter, nem tudom, még életben van-e, ő lészpedi lelkész volt, Ferenc-rendi szerzetes. Határozottan nem emlékszem, hogy melyik kolónián hozott össze bennünket az élet, az biztos, hogy a Balta Brãilei nyugati oldalán húzódó kolóniavonulatnak valamelyikén, vagy Salceán vagy Grãdinari-on, ezek különböző kolóniák voltak a nagy deltai mezőben vagy a brãilai pusztaságon dróthálóval körülkerítve. Talán a grãdinari-i kolónián történt. Most is előttem van, egy nagyon szelíd, szerény egyéniség volt a páter, egyszerűen azt mondom, bűbájos egyéniség, abból a világból származó értelmiség, aki szabatosan beszélte azt a csángó nyelvet, ami az övéké. Olyan archaikus volt a beszéde, hogy csodálattal hallgattuk.
S. L.: Beszéltek-e arról, hogy mi a helyzet a moldvai csángókkal? Mi történik a gyermekeikkel?
F. G. D: Igen, de most nem tudok pontosan számot adni, hogy mik voltak a konkrét témák.
Gondolom, hogy őt már sokkalta korábban letartóztatták.
Sylveszter Lajos
Előzmény: Csupa csapás az élet – Moldvaiak Erdélyben - Erdély.ma, 2010. augusztus9.2010. augusztus 12.
Magyar remete a nyárban
Igenis, én most magyarkodni fogok. Igaz, nyári rekkenőségben ez nem a legjobb foglalkozás, de hát nem vagyok szabadságon. Nincs pénzem sem, mert nem volt sosem, amiből gyűjtögettem volna, meg aztán határidős munkáim vannak. Ez nem olyan, mint a sikkasztó milliárdosok sorsa, hogy évek hosszú során tart a kivizsgálás, míg a vidám sikkasztó csöndesen meg nem hal ágyában, párnák közt.
Mert itt áll előttem egy szerény gyűjtemény, magam szedegettem össze. Azt mondja, hogy Nagymagyar, ez község, 1910-es adataink szerint lakosságából 1325 magyar, aztán pár német, ennyi. Pozsony vármegyében él évezrede. Most szlovákok lakják, élik. Magyarigen: 1559 lakos, abból 1117 román, 348 magyar élt ott száz évvel ezelőtt. Azt kérdezheti a gyermek, hogy akkor miért nem Románigen? Hát azért, mert kezdetben egy szál román sem élt Alsó-Fehér vármegyének ebben a sarkában. Aztán itt van nekünk Magyarkanizsa 17 018 lakossal, abból 16 655 magyar, 329 szerb, mégis odaloccsintották Szerbiához egykor. Kérdi a gyermek, de kérdezi a felnőtt is, ha meg nem ütötte a hőguta, hogy akkor miért...? S mért román a Magyarigen? És ha már elítélő jelzőként használják a nem magyarok, hogy mi nagymagyarkodunk ahelyett, hogy meghúznánk magunkat s a nadrágszíjat idegenek fennhatósága mellett, akkor mit keres a mi kicsi életünkben Nagymagyar éppen Szlovákiában? És Nagymagyarban szabad-e nagymagyarkodni? — kérdem én a gyermekek meg a pártok nevében.
Van nekünk Magyarapácánk is Temes megyében, mely szintén román kenyeret eszik állítólag, noha maga vet s arat, csépel és őröl... Magyarbikal, 1910-ben egy szál román nem lakott ott, Kolozs vármegyében, 907 lakosa mind magyar volt. Most Románia, alig él benne magyar ember. Magyarpalatka: 1268 román s magyar lakos vegyesen kilencven évvel ezelőtt, most néhány magyar lézeng benne, s ha szólal az úton vagy hivatalban, csak románul. Magyarózd, 946 lakos, Romániában éldegél nagy riadalomban, iskolája már nem magyarul rikkant. Magyarkiskapuson alig élt román, amikor ezt a statisztikát leírták, ma nincs magyar benne.
Soroljuk-e? Magyarkodjunk-e, amikor mások a legtávolabbi szigeteken nyaralgatnak? Az a helyzet, hogy én fél esztendővel ezelőtt maradék humoromban akartam pácolni ezt a témát, aztán ez leve belőle. Nem bánom. Csak-csak valahol nyilallik.
Csak ülök itt, mint egy remete. Hoppá s pardon, mert van Magyarremete is, nem csak Magyarapáca! Az es Románia mellét dagasztja, amott túlra került Biharba, Belényestől nem messze, magyarok lakták s keresztelték, most tiszta román település, magyar csak suttogva s szürkület után szólal. És búcsúzóban még följegyzem a szép nevű Magyarszarvaskendet, Szamosújvár járásban vagyon, románul Corneşti, de hogy leve ebből ilyen furcsa szerzet, nem tudom. Tény, alig van benne magyar.
Még felsorolni sem lehet a magyar nevű településeket, annál inkább tanulságos olvasgatni: mikből mivé lettünk Trianon óta. Most záradékként megemlítem, a könyvkiadók figyelmébe ajánlanám újból kinyomtatni ezt a könyvet, amely nélkül én le sem ülök az íróasztal mellé. Az a címe: Magyar helységnév-azonosító szótár. Szerkesztette Lelkes György. Ő a fiának ajánlja szeretettel, én ajánlom mindenkinek hasonlóképpen. Egy kiadó meg is gazdagodhatna emitt, az idegenségben az újrakiadásból. Lejár a nyár, aztán lejár Almagyarnak s Felmagyarnak egyaránt, ha nem ügyelünk.
Tán ezért is nem mentem szabadságra!
Czegő Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 12.
Magunk ellen
Aligha kétséges, nagyobb esélye lenne a Székelyföld autonómiája ügyében megfogalmazott genfi árnyékjelentésnek, ha a román küldöttség tagjait úgy hívnák, hogy Cioba Tâmplaru vagy Dominic Suciu.
Na nem a névelemzés kétes gyakorlatára utalok, hanem elképzelem a (mondjuk) kínai bizottsági tag dilemmáját, aki szembesül egy sarkából kifordított helyzettel: egy kisebbségben élő nemzeti közösség egyik csoportja a jogfosztottság mellett érvel, másik — ráadásul hivatalos küldöttség tagjaként — arra hivatott, hogy a jogokat széleskörűen biztosító állam képviseletében ennek az ellenkezőjét bizonygassa.
Sokszor és sokan érvek tömkelegét sorakoztatták fel annak bizonyítására, hogy az RMDSZ kormánytagsága (-közelsége) többet árt, mint amennyit használ. A mostani eset mint éles fénycsóva világítja be ezt a megállapítást, és egyértelműen megmutatja: mindaddig, amíg alapvető jogaink csorbulnak, a mindenkori magyar képviseletnek nincs mit keresnie a kormányzásban. Sem Romániában, sem a többi utódállamban.
Az árnyékjelentés kapcsán egyébként Markó Attila szájából egy mostanában kevésbé hangoztatott, ám a politikai döntések mögött minduntalan ott settenkedő téveszme is elhangzott: van a magyarságnak hivatalos képviselete, rá kell bízni a kérdést. Amíg ilyen — enyhén szólva — demokráciaellenes megközelítés határozza meg a ,,hivatalos” képviseletet, addig alapvető stratégiai ügyeink rendezése érdekében kizárt az együttes fellépés lehetősége.
Ferencz Csaba. Hargita Népe (Csíkszereda) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 12.
Székelyföld az ENSZ-ben (Beszélgetés Cunnold-Benkő Erikával a genfi meghallgatás tanulságairól)
Augusztus 10-én és 11-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén bemutatták a romániai kisebbségek helyzetéről szóló ,,árnyékjelentést”, amelyet három magyar civil szervezet — a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Pro Regio Siculorum Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) — kezdeményezett.
A Pro Regio Siculorum Egyesület ügyvezető elnöke, Cunnold-Benkő Erika politológus részt vett a Székelyföldről szóló fejezet kidolgozásában és bizottság előtti bemutatásában. Igen tanulságos genfi tapasztalatait hazatérte után Sepsiszentgyörgyön osztotta meg velünk.
Hogy került a Pro Regio Siculorum Alapítvány az ENSZ elé terjesztett árnyékjelentés előkészítői közé?
Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke hosszas előkészítés után lehetőséget kapott, hogy bemutassa az ENSZ-nek a magyar felsőoktatás helyzetét. Ő úgy gondolta, jó lenne ezt összekapcsolni Székelyföld területi autonómiájának ügyével. Több szervezetet megkeresett, és végül ránk esett a választása.
Jó néhány hónapos munka után megszületett a végső változat. Milyen szempontokra figyeltetek?
Megvoltak a kritériumok, amelyeket figyelembe kellett vennünk. Igyekeztünk a lehető legreálisabban, legütősebben vázolni az erdélyi magyarság problémáit, helyzetét. Ugyanakkor szerettük volna, hogy szinte minden szervezet számára vállalható legyen a szöveg, nem akartuk mi, a kezdeményezők kisajátítani.
Magyar vádaskodás
― Utólag pont a kormányt képviselő magyarok részéről hangzott el olyan vád, hogy ez a szöveg sokkal inkább politikai volt, mint szakmai. Mi erről a véleményed?
Nyilvánvaló, hogy van politikai része is, nem lehet Székelyföld autonómiájáról úgy beszélni, hogy annak ne legyen politikai felhangja, de elsősorban a szakmai kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Nem is értem a felvetést, a kettő hol ütközik? Miért probléma ez? Az volt a célunk, hogy bemutassuk a létező gondokat, ezt másképp nem lehetett.
A másik, ugyancsak az említett magyarok által megfogalmazott vád az volt, hogy főként kollektív jogokról szóltatok, nem egyéni jogokról?
Nem helyes ez a megfogalmazás. A bemutatót és az árnyékjelentést egyaránt arra hegyeztük ki, melyek azok az egyéni jogok, amelyek sérülnek, ha nincsenek meg a megfelelő keretek. Úgy érzem, ezzel egy kicsit meg is fogtuk a bizottságot. Adott helyzeteket mutattunk be, például, ha a bíróságon nem tudom anyanyelvemen megvédeni egyéni jogomat, akkor az egyéni jogom sérült, ha a rendőr megállít, és nem tudok vele magyarul beszélni, mert román, akkor az egyéni jogom sérült. Olyan helyzetet vetítettünk ki, amely átmenet az egyéni és kollektív jogok között. Azt is elmondtuk, hogy noha a törvények szavatolnak bizonyos jogokat, a valóságban ezek alkalmazása nem történik meg.
Életszerűen
― Hogyan zajlott a gyakorlatban ez a meghallgatás?
A bizottság tizenöt-húsz tagú volt, és rendkívül sokszínű. Voltak benne afrikaiak, ázsiaiak, voltak olyanok, akik támogattak, és olyanok is, akik nem. Kiemelném az ír, az angol és az orosz képviselőt, ők már előzőleg is segítették Hantz Pétert, hogy meghallgatásra kerüljön ez az ügy. Az árnyékjelentést másfél órás, vetítéses előadáson mutattuk be. Nagyon érdekes volt látni, hogy most először szembesültek a kérdéskörrel. Éppen ezért úgy érzem, nagy volt az érdeklődés, új dolgokkal jöttünk, megpróbáltuk pergően, életszerűen bemutatni, s látszólag sikerült az érdeklődésüket felkelteni. A raportőr (a bizottság vezetője) francia volt, amitől az elején tartottunk, de nagyon korrekt volt. A bemutató után gyakorlatias kérdéseket tettek fel, és ebből is láttuk, melyek voltak azok a témák, amelyek felkeltették az érdeklődésüket. Elmondták, valóban látják, hogy történik diszkrimináció, de megkérdezték, hogyan magyarázzuk, hogy az RMDSZ igen fontos politikai szerepet tölt be a román kormányban. Válaszunkból megtudhatták, hogy az RMDSZ is számos beadvánnyal próbálkozik, például a kisebbségi törvénnyel, de nincs elegendő parlamenti többsége, hogy érvényesítse elképzeléseit. Felvetették azt is, miért kell nekünk autonómia, csak azért, hogy kiterjedt nyelvi jogaink legyenek? Mi pedig elmondtuk, az autonómia nemcsak a nyelvi jogokról szól, hanem megakadályozza a régió etnikai összetételének megváltoztatására tett kísérletet, a militarizálást és számos olyan kérdést, amely csak nyelvi jogokkal nem megoldható.
Kérdések a román kormány képviselőihez
― Jelen lehetettek a román kormány képviselőinek meghallgatásán? Az hogyan zajlott?
Megjelent a nagyon népes román delegáció, magát az ENSZ-bizottságot is meglepte, hogy ilyen sokan jöttek. A delegáció vezetője (Asztalos Csaba ― szerk. megj.) ismertette Románia hivatalos jelentését, amely nagyon általánosan nyilatkozott az összes romániai kisebbségről, és leginkább a romákkal foglalkozott. Konkrétumot szinte semmit, politikailag korrekt szövegeket tartalmazott. Az nyilvánvaló volt, hogy a delegáció a román kormány érdekeit védi.
Ezután a raportőr ismertette álláspontját, és megfogalmazta kérdéseit. Nagyon érdekelte őket, hogy a Diszkriminációellenes Tanács vagy az Etnikumközi Hivatal mennyire független intézmény, mennyire hozhat autonóm döntéseket, kitértek a romák helyzetére, a gyakorlati eredményekre voltak kíváncsiak.
Ezt követően tértek rá a mi árnyékjelentésünkre. Megkérdezték az anyanyelvhasználat jogát, a gazdasági diszkriminációt, mert nagyon részletesen beszéltünk arról, hogy az infrastrukturális beruházások, a fejlesztési pénzek elkerülik Székelyföldet. A végén pedig kitértek az autonómiakövetelésre is. A román delegáció tagjai ekkor kezdték fogni a fejüket, mindenki jegyzetelt, addig nagyon vidámak és kedélyesek voltak.
Ezután következtek a bizottság tagjainak személyes kérdései. Nekünk nagyon sokat segített például az orosz küldött, aki ott is diszkriminációt látott, ahol nekünk eszünkbe sem jutott. Rettenetesen fel volt háborodva azon, hogy a román jelentésben az ukránokat, oroszokat és ruténokat egy kategóriába sorolták, és megfogalmazta, ha Románia ilyen lezserül kezel egy ilyen kérdést, elképzeli, hogy milyen lehet a valós helyzet. Felvetette, hogy Románia a hontalanokat és az idegeneket is egy csoportba sorolja. Az ír képviselő azt kérdezte, hogy a bíróságon biztosítanak-e magyar dokumentációt a magyar vádlottnak? Az angol képviselő is sok fontos kérdést fogalmazott meg, s ezért is pozitív a végső benyomásom. Hisz beszéltünk az ügyről, konkrétan, nem általánosan. Szerintem az lepte meg a legjobban a román delegációt, hogy nem egy elvont autonómiahőbörgéssel szembesültek, hanem konkrétumokkal, amelyekkel sokkal nehezebb vitatkozni.
Hátrányban
― Beszéltetek-e a román küldöttség magyar képviselőivel?
Én nem, mert úgy éreztem, nincs, amit beszélnem velük, de Hantz Péter igen. Különben akkor szembesültünk azzal, mit jelent, hogy magyarok vannak a román kormányküldöttségben, amikor a brazil képviselő azzal kezdte a hozzászólását, hogy látja, Asztalos Csabának hívják a küldöttség vezetőjét ― gondolom, a román tag mondta el neki, hisz nem volt ahonnan tudnia, hogy ez magyar név ―, ő abszolút meg van elégedve, és nyugodt a magyarság helyzetével kapcsolatosan, mert ha a román kormánydelegációt egy magyar ember vezeti, nincs miről tárgyalni.
Milyen hozadéka lehet ennek a meghallgatásnak?
Nagyon fontos, hogy immár van írásos bizonyítéka: egy ilyen komoly nemzetközi szervezet odafigyelt Székelyföld gondjaira. Úgy érzem, ha bekerül az ENSZ-dokumentumba, hogy bizonyos problémák azért léteznek az erdélyi magyarság ügyében, és ezeket javítani kell, az már jelentős előrelépés. Bár nem lesz kötelező érvényű, de azért illik az ENSZ ajánlásait betartani. Fontos, hogy sikerült kivinnünk az országból ezt az ügyet egy olyan nemzetközi fórum elé, amely először szembesült vele. Nem szerezhetünk támogatást ezekhez az ügyekhez, ha nem ismerik. Ez, hogy odamentünk, érdeklődtek, mellénk álltak, segítettek, mutatja, hogy a legkevésbé sem veszett ügy, csak meg kell találni azt a hangot, retorikát, amely célravezető. Megváltozott a világ, ma már nem lehet eredményt elérni nemzetközi színtéren a már megszokott, archaikus erdélyi magyar politikai retorikával. Ügyeseknek kell lennünk, meg kell találnunk azt a hangot, ahogy eladható, elfogadtatható az ügyünk. Szerintem ez a tanulság a legfontosabb hozadéka az ENSZ-bizottsági meghallgatásnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 12.
EMI-tábornyitás
Szemet gyönyörködtető néptáncbemutatóval, Széman Csilla népdalénekes és Dinnyés József daltulajdonos fellépésével, valamint Gyergyószentmiklós polgármestere, Mezei János köszöntőjével kezdődött tegnap a VI. EMI-tábor.
A déli órákban már valamennyi tematikus sátor üzemelt, rengeteg érdeklődő látogatott ki a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területére. A nap előadói között szerepelt Koszta István hadtörténész, aki a Trianon — esélyeink az esélytelenségben. Elmulasztott döntések címmel tartott előadást, de Szilágyi Ferenc egyetemi tanár, Gergely István katolikus plébános vagy Vetési László szórványlelkész is. Az első napon olyan fontos témák is terítékre kerültek, mint az érmelléki önrendelkezés, a besúgók és az egyház kapcsolata, vagy a szórványvidék helyzete. Az első napot a NemEz, a Beatrice és a Hungarica együttesek koncertje zárta.
Az augusztus 15-ig tartó tábor programjáról a www.emitabor.hu/erdely internetes oldalon lehet tájékozódni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 12.
Erdélyi Erő: új magyar párt?
Új politikai párt a láthatáron: Erdélyi Erő néven kívánja létrehozni egy csíkszeredai kezdeményező csoport, amelynek élén Éltes Zoltán, a hajdani Romániai Magyar Kisgazdapárt főtitkára áll. Az alakuló ülést augusztus 17—19-re hívták össze.
Az Erdélyi Erő számít a térségbeli román, német és cigány nemzetiségűekre is, 2012-ben — az RMDSZ-szel koalícióban — a parlamentbe és a kormányba is be szeretne kerülni, 2030-ra pedig Európa második Svájcává szeretné fejleszteni a régiót, értesült a Krónika napilap. Az új erdélyi politikai pártot alapítani szándékozó csoportosulás egyelőre csak a világhálón tette közzé felhívását. Nemzetiségtől, kortól, vallástól, nemtől függetlenül minden Erdélyért tenni akaró polgárt várnak az alakuló ülésre, aki hajlandó aláírni a világhálón lévő belépési nyilatkozatot, de nem volt besúgó, és nem alkalmazott diktatórikus, megtorló módszereket a tisztességes polgárok fizikai és szellemi épségének veszélyeztetésére vagy korlátozására.
A csoport egyik vezetője, Éltes Zoltán csíkszeredai jogász a Krónikának elmondta: elképzelhető, hogy pártjuk kapcsolódik az EMNT pártosodási elképzeléseihez, de még nem egyeztettek Tőkés Lászlóval. Nem titkolta azonban, hogy ideológiailag az Erdélyi Erő közelebb áll a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT), a Magyar Polgári Párthoz (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT), mint az RMDSZ-hez. A tervek szerint az új alakulat hangsúlyozottan gazdasági programjával hódítana, de az autonómia kivívása is szerepelne céljai között. Az Erdélyi Erő elsődleges célja már 2012-ben — az RMDSZ oldalán — bekerülni a hazai törvényhozásba és a kormányba, távlatilag, 2030-ig pedig Erdélyt Európa második Svájcává szeretnék fejleszteni.
A magyar pártok vezetői nem örülnek a potenciális konkurenciának. ,,Hogy szükség van egy harmadik erőre vagy nincs, majd a választópolgárok eldöntik — mondta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. — Szerintem az erdélyi magyarság legerősebb ütőkártyája az utóbbi húsz évben az egységes, erős politikai fellépés volt. Az is igaz, hogy nagyon sokak számára kellemetlen ellenfélnek számít az RMDSZ. De hát demokrácia és pluralizmus van, így mindenkinek megvan a pártalapítási joga.” A Magyar Polgári Párt alelnöke, Kiss István szerint a világhálón közzétett felhívás alapján nem tűnik komolynak a kezdeményezés. ,,Egy magára adó politikai alakulat előbb a programjával rukkol elő, és csak utána kezd tagságtoborzásba” — fogalmazott Kiss István, aki úgy tartja, hogy az erdélyi magyarságnak nincs szüksége további osztódásra. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke egyenesen diverziónak vagy amatőrködésnek nevezte a párt esetleges létrejöttét. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 12.
Nyitott kapukat döngetnek a közjegyzők?
Zavart okoz a magyar állampolgársági törvény módosítása nyomán megszerezhető kettős állampolgárság intézménye egyes romániai foglalkozási kategóriák képviselőinél.
Az erdélyi magyar közjegyzők többsége például úgy tudja: nem kérheti a magyar állampolgárságot, ugyanis a román jogszabályok nem teszik lehetővé a közjegyzők számára, hogy kettős állampolgárok legyenek. Ez a hátrányos megkülönböztetés azonban már két éve megszűnt: a Tăriceanu-kormány 2008-ban kormányrendelettel törölte az 1995 óta érvényes törvényből azt a passzust, mely szerint közjegyzők Romániában kizárólagosan román állampolgársággal rendelkező személyek lehetnek.
A zavart a hiányos tájékoztatás és tájékozódás okozhatja: a lapunk által megkeresett erdélyi magyar közjegyzők határozottan állítják, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szerint nem kérhetik a magyar állampolgárságot. Domokos Ernő, Kovászna városi közjegyző lapunknak tegnap úgy nyilatkozott, igényelni szeretné a magyar állampolgárságot, és a Közjegyzői Kamaránál keresi igazát.
A szakértő elmondta, a közjegyzőkre vonatkozó hazai szabályozás több szempontból is szigorúbb az uniós rendelkezésekhez képest. Míg egy romániai közjegyző csak pontosan behatárolt földrajzi területen tevékenykedhet, esetében Kovásznán és környékén, addig egy francia közjegyző elkészíthet egy hivatalos dokumentumot akár Németországban is.
Márton József Székelyudvarhelyen tevékenykedő közjegyző szintén úgy tudja, ő nem lehet kettős állampolgár. „Mi a román államot képviseljük, nem venném sértőnek, jogaim korlátozásának, ha választás elé állítanának. Ha mérlegelnem kellene, hogy melyiket válasszam, minden bizonnyal a szakmám mellett döntenék” – tette hozzá.
Asztalos Csaba jogász, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke lapunk megkeresésére elmondta, tudomása szerint mára már egyetlen foglalkozás esetében sem követelmény a kizárólagos román állampolgárság. „Akad olyan hivatás, amelyeket csupán azok a személyek gyakorolhatnak, akik román állampolgárok. Ám ettől függetlenül az érintetteknek lehet más állampolgársága is. Ez a kizáró jellegű jogszabály 2008-ig volt érvényben, ám alkotmányellenesnek bizonyult, így a kormány hatályon kívül helyezte” – magyarázta lapunknak a jogi szakértő.
Baloga-Tamás Erika, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. augusztus 12.
Komplementer elégedetlenségek
Ha azonban törekvéseik komplementer jellegéről megfeledkeznek, lerombolhatják egymás nehezen kivívott sikereit.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének genfi rasszizmusellenes konferenciáján terítékre került az erdélyi magyarság és kiemelten a székelyföldi régió kérdése is. A résztvevők két, számos vonatkozásban eltérő jelentést hallgathattak meg. Egyrészt egy három RMDSZ-es kormánytisztviselőt is tartalmazó román kormánydelegáció által beterjesztett hivatalos jelentést, másrészt három erdélyi civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és a Pro Regio Siculorum Egyesület közös „árnyékjelentését”. A sajtóban a felek egymást vádolják, mondván, hogy fellépésükkel ártanak a romániai magyarság ügyének. Az RMDSZ, Asztalos Csaba véleménye szerint azért, mert az ENSZ konferencia nem az a fórum, melyen az erdélyi magyarság közösségi jogai képviselhetők, az ENSZ ugyanis az egyéni jogok alapján áll.
S valóban: a szervezet elnevezése is mutatja, hogy létrehozói a nemzeten államot értettek, ebben a fogalmi keretben pedig a „nemzeti közösség” fogalma gyakorlatilag értelmezhetetlen. Az „árnyékjelentés” szövegezői és előterjesztői meg úgy vélik, hogy a kormánydelegációban részt vevő RMDSZ-es képviselők aláásták az „árnyékjelentés” hitelét.
Úgy tűnik, egyikük sem képes belátni, hogy az volt a természetes, ami történt. Az ENSZ szakértői a két eltérő forrásból jóval hitelesebb képet kaphattak, s maguk kerültek abba a helyzetbe, hogy a két álláspont ellentmondó elemeit megpróbálják valamiképpen összeegyeztetni. Az ilyesfajta szellemi erőfeszítések többet használhatnak a magyar ügynek, mint bármely egyoldalú állásfoglalás vagy tényismertetés.
Az „árnyékjelentés” megfogalmazása és beterjesztése nélkül a kérdéskör feltehetőleg nem is kerülhetett volna az ENSZ elé. A két jelentés meghallgatása már azért is rendkívüli jelentőségű, mert ráterelhette a figyelmet a kérdéskör összetettségére, arra, hogy pusztán az egyéni jogok fogalmi rendszerében az erdélyi magyarság és főként a tömbben élő magyar közösségek, a Székelyföld és Partium bizonyos területeinek helyzete nem értelmezhető.
Az sem jelentéktelen nyereség, hogy a kormányzati sikerek elismerésével a kormányzásban részt vállaló magyar partner pozíciói is erősödhetnek. A román félnek rá kell jönnie arra, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele és a magyarságnak tett engedmények hiányában nemzetközi téren nehéz helyzetekbe kerülhet. Magyarán: a magyar kérdést folyamatosan úgy kell kezelnie, hogy az a magyar fél, valamint a nacionalista beállítottságú román közvélemény számára is valami módon elfogadható legyen.
Az „árnyékjelentés” beterjesztése következésként az RMDSZ nézőpontjából is nyereséget jelenthet. Persze az előnyökkel tudnunk kell élni. Be kell látnunk, hogy a politikában – a hazaiban és a nemzetköziben is – bonyolult és csak nagyfokú intelligenciával kezelhető sakkjátszmák folynak. Az, ami ezeket a sakkjátszmákat leginkább megzavarhatja, az elfogultság, a túlzott személyi érzékenység és a nemzeti egység (magyarán: kizárólagosság-igény) manipulatív hangoztatása.
Mindkét félnek tudnia kell, hogy a másik, eltérő eszközökkel bár, de ugyanazokat a célokat igyekszik szolgálni. Ezért az eltérő törekvések nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.
Akkor azonban, ha törekvéseik komplementer jellegéről megfeledkeznek, könnyen le is rombolhatják egymás nehezen kivívott sikereit. Ha a román kormányzat magyar képviselői nem ismerik el azt, hogy a romániai magyarságnak a román politikai nemzetbe való közösségi integrációja mindkét nemzeti közösség, a román és a magyar szempontjából is jelentős eredményekre vezetett, az a román-magyar kapcsolatrendszer omolhat össze, amely ezeket a sikereket lehetővé tette. De ha nincsenek az „árnyékjelentéshez” hasonló civiltársadalmi kezdeményezések, a romániai magyar politizálás erkölcsi és politikai tartalékai is kimerülhetnek.
A genfi fellépés annak ellenére is jelentős fejlemény volt, hogy magyar oldalról mindkét fél elégedetlen a másik teljesítményével. Az elégedetlenség mindkét esetben „jogos” is – csak éppen nem szabad túlzásba vinni.
Bíró Béla. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. augusztus 12.
Új fészekbe költözik a Phoenix Könyvesbolt
Legkésőbb augusztus 16-án, hétfőn, már új székhelyén, a Főtér 23. szám alatti udvarra nyíló földszintes felújított ingatlanban várja vásárlóit Kolozsváron a Phoenix Könyvesbolt. A részleteket a költözködés közepette tudtuk meg Magyari Eszter üzletvezetőtől.
A régi, Szentegyház utca 10. szám alatti bérelt helyiség anyagi és biztonsági szempontok miatt már nem felelt meg lehetőségeiknek, követelményeiknek. Ezért is nagyon hálásak a Kolozsvári Református Egyházközségek Vagyonközösségének a helyfelajánlásért. Itt négy teremben a réginél közel kétszer nagyobb területhez jutnak, szerződésük öt évre szól, két évig a bér nagysága nem változik. A Phoenix könyvüzlet árukínálata a megszokott, hétfőtől kazettákat és DVD-ket is árusítanak. Külön előny, hogy ezután könyvbemutatóikat a tőlük néhány méterre található Gy. Szabó Béla Galériában rendezhetik meg. Órarendjük sem módosul: hétfőtől péntekig 9–19, szombaton 9–13.
Magyari Eszter még elárulta, hogy ez lett pályafutásának kilencedik, a Phoenix boltnak pedig az ötödik „állomása”. A szomszédságukban még három hivatal talál otthonra a felújított épületben. A Phoenix könyvüzlet hálás a Református Szeretetszolgálatnak a költözés során emberi munkával és gépkocsikölcsönzéssel nyújtott segítségért. A bolt változatlanul kötelességének tartja tevékenységével anyanyelvünket, megmaradásunkat szolgálni.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 12.
Megnyitották a VI. EMI-tábort
Két központi téma köré épül a Gyergyószentmiklóson rendezett VI. EMI-tábor: a trianoni békediktátum 90 éves, illetve a II. bécsi döntés 70 éves évfordulójára – mondta Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) volt alelnöke, a tábor ünnepélyes megnyitóján. Az idei EMI-tábor már a nulladik napon rekordot döntött: mintegy hatszáz látogató verte fel a sátrát a megnyitó előestéjén. Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere büszkén szólalt fel az ünnepségen. „Az EMI egy olyan rendezvénysorozat itt, Gyergyószentmiklóson, ami megerősíti lelkünket. Óriási szükségünk van az EMI-re.” A városvezetés elöljárója nevelő és jellemformáló jellegét emelte ki a tábornak. „Mi, akik itt vagyunk, egyet gondolunk a világról, magunkról, a magyarokról” – mondta Mezei, aki beszédét az erdélyi magyarok tízparancsolatával zárta.
A nyitóbeszéd után a kolozsvári Széman Csilla előadásában hallhatott két népdalt a táborozó közösség. A házigazda város polgármesterének felszólalása után a mezőpaniti Porka Hagyományőrző Néptánccsoport táncrendet mutatott be.
Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója elmondta, hogy a folyamatosság jegyében minden rendezvény „szalonképesebbé” válik, szerinte az egyetlen szélsőséget a táborban az időjárás jelenti. A két központi téma mellett a marosvásárhelyi fekete március húszéves évfordulóját is hangsúlyozta, továbbá a „vesztes huszadik századot” követő huszonegyedik század kedvező előjeleit firtatta.
A megnyitót Dinnyés József daltulajdonos előadása zárta. A befejezést képező dalcsoport előtt Bagoly Zsolt bátorította a közönséget: a fekete március példáján felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy ne a vereséget, a bebörtönözések emlékét emeljük át mindennapjainkba, hanem a nemzeti összetartásra épülő törekvések élményét és értékét.
Kovács Hont Imre. Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 12.
Egyszerűbb lesz az iratkibocsátás szeptembertől
Az Egészségügyi Minisztérium egyszerűsíti az egészségügyi személyzet munkájához szükséges iratok kibocsátását: szeptember elsejétől a kérelmezőknek nem kell a fővárosba utazniuk a papírokért. Ezentúl a megyei közegészségügyi igazgatóságokon kell a kérvényt benyújtani az orvosi vagy fogorvosi, gyógyszerészi szakvégzettséget igazoló papírokért, a főorvosi vagy szakorvosi diplomáért, és a megfelelőségi igazolványokért, illetve a szaktanfolyamok igazolásaiért. A dokumentumok kiadása szintén a megyékben történik. „Az orvosoknak, asszisztenseknek, gyógyszerészeknek nem kell ezentúl Bukarestbe utazniuk az ország minden sarkából, hogy beadják a kérést vagy felvegyék az igazolást. Tisztában vagyok vele, hogy az első időszakban lesznek fennakadások, de a megyei felelősöket a szaktárca szakemberei kiképezik az új feladatra” – nyilatkozta Cseke Attila egészségügyi miniszter. Szeptembertől tehát a Szatmár Megyei Közegészségügyi Igazgatóság veszi át a szatmáriak iratcsomóit, majd az ellenőrzés után, külön katalógusba iktatják azokat. A hiányos dossziék esetében öt munkanapon belül értesítik a kérvényezőt, hogy milyen kiegészítő iratok szükségesek. Ezt követően az iratokat felküldik az Egészségügyi Minisztériumba, ahonnan 30 munkanapon belül küldik vissza a kért dokumentumokat az illetékes megyei egészségügyi igazgatósághoz. Innen a kérvényező vagy annak törvényes felhatalmazott megbízottja veheti fel aláírás alapján a kért igazolást. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)2010. augusztus 12.
EMNT: az erdélyi magyar kérdés nem lehet a román állam belügye
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nagyra értékeli az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottságának genfi ülésén ismertetett árnyékjelentés elkészítésében részt vevő partnerszervezetek vezetőinek munkáját, de nehezményezi, hogy a román kormányküldöttség RMDSZ-szes tagjai bagatellizálni próbálták a felvetett kérdéseket.
A Toró T. Tibor ügyvezető elnök, valamint Szilágyi Zsolt külpolitikai alelnök által aláírt, csütörtökön kiadott közlemény szerint az EMNT „megelégedéssel nyugtázza”, hogy az ENSZ-bizottság „érdemben foglalkozott” a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) és a sepsiszentgyörgyi székhelyű Pro Regio Siculorum (PRS) Egyesülettel közösen benyújtott árnyékjelentéssel is.
„Az EMNT nagyra értékeli azt a szakmai hozzáállást és elkötelezettséget, amelyet partnerszervezeteinek vezetői, dr. Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika tanúsított a dokumentum összeállítása és a bizottság előtti képviselete során”, a Romániára vonatkozó országjelentés vitája keretében.
A Tőkés László európai parlamenti képviselő által vezetett szervezet ugyanakkor „ nehezményezi és elítéli azt az igyekezetet, ahogyan a hivatalos román kormányküldöttség RMDSZ-es tagjai – különösen Asztalos Csaba delegációvezető, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Markó Attila etnikumközi ügyekért felelős államtitkár – próbálták elbagatellizálni az árnyékjelentésben felvetett kérdéseket”.
Az EMNT szerint Asztalos és Markó a kormányzati hűség kedvéért felrúgtak egy már korábban elfogadott, megalapozott magyar közösségi álláspontot. „A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevői, Székelyföld választott magyar önkormányzati tisztségviselői által az elmúlt év szeptemberében elfogadott Memorandum – erre alapoz az árnyékjelentésünk is – ugyanis egyértelműen megfogalmazza: az erdélyi magyarokat hátrányosan érinti, és kimeríti az etnikai diszkrimináció fogalmát a jelenlegi kisebbségi közösségekre vonatkozó törvényi keret és hatósági gyakorlat.”
Az EMNT elítéli, hogy Asztalos Csaba szerint „a magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség”, valamint Markó Attilának azt az álláspontját is, hogy az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést. „Vajon az RMDSZ csúcsvezetői – akik az erdélyi magyar választópolgár akaratából a fentnevezett tisztségviselők kinevezéséről dönthettek – akarják-e?” – olvasható a közleményben.
„Megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy nem. A többségi hatalom elvárásainak eleget tenni és annak morzsáiból részesedni viszont igen, hiszen már 15 éve rendelik alá az önálló erdélyi magyar külpolitikát az egységes nemzetállami érdeket megjelenítő román nemzetpolitikának és jobb esetben elbagatellizálják, de inkább ellehetetlenítik azok munkáját, akik – helyettük – próbálják megragadni a nemzetközi intézmények kínálta lehetőségeket értékeink védelmében és érdekeink érvényesítésében” – áll a közleményben.
Az EMNT szerint a konszenzus kialakítása az erdélyi magyar ügy külpolitikai képviseletében tovább már nem odázható, ennek érdekében pedig kezdeményezik a kérdés megvitatását az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum soron következő ülésén. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 12.
Tőkés: fontos az intézményépítés
Jogos követeléseinket törvényekbe kell foglalnunk, mivel amit esetlegesen, politikai konjunktúra következtében nyerünk el az egyik kormánytól, azt egy másik bármikor visszaveheti” – jelentette ki tegnap Nagyváradon Tőkés László.
Az EP-alelnök kifejtette: a magyar nemzeti közösségeink megmaradásának és jövőjének az intézményteremtés és -megtartás a záloga. A kommunizmusban csak az egyház maradt meg önálló magyar intézményként, s a rendszerváltozás után is az egyházakra maradt az intézményalapítás nemzetpolitikai feladata: mind a Partiumi Keresztény Egyetemet (PKE), mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet az erdélyi magyar történelmi egyházak alapították – mutatott rá a PKE elnöke a Kárpát-medencei Nyári Egyetem megnyitóján.
Az első Orbán-kormány segítségével sikerült létrehozni és felépíteni az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, amelyek már elnyerték az akkreditációt, így az új nemzeti kormány felállásával beteljesíthetővé válik a rendszerváltozás, tette hozzá az EP-képviselő. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora rámutatott: lassan megváltozik a „határon túli” szintagma tartalma, felváltja azt a „Kárpát-medencei” megnevezés.
Mint mondta, nemrég az elszakadt nemzetrészek felsőoktatási intézményei vezetőinek találkozóján javaslatot tettek egy „Kárpát-medencei magyar ösztöndíj” létrehozására, mely az Erasmus-program mintájára a magyar–magyar cserediák-kapcsolatokat, a magyar hallgatók Kárpát-medencei mobilitását segítené elő. A vasárnap záruló nyári egyetemen három szekcióban – média, közgazdaság és művészet – kerül sor előadásokra, de lesz kirándulás, filmvetítés és koncert is. Krónika (Kolozsvár)2010. augusztus 12.
Beszélgetés Cunnold-Benkő Erikával a genfi meghallgatás tanulságairól
Hétfőn és kedden az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén bemutatták a romániai kisebbségek helyzetéről szóló „árnyékjelentést", amelyet három magyar civil szervezet – a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Pro Regio Siculorum Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – kezdeményezett.
A Pro Regio Siculorum Egyesület ügyvezető elnöke, Cunnold-Benkő Erika politológus részt vett a Székelyföldről szóló fejezet kidolgozásában és bizottság előtti bemutatásában. Igen tanulságos genfi tapasztalatait hazatérte után Sepsiszentgyörgyön osztotta meg velünk.
– Hogy került a Pro Regio Siculorum Alapítvány az ENSZ elé terjesztett árnyékjelentés előkészítői közé? – Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke hosszas előkészítés után lehetőséget kapott, hogy bemutassa az ENSZ-nek a magyar felsőoktatás helyzetét. Ő úgy gondolta, jó lenne ezt összekapcsolni Székelyföld területi autonómiájának ügyével. Több szervezetet megkeresett, és végül ránk esett a választása.
– Jó néhány hónapos munka után megszületett a végső változat. Milyen szempontokra figyeltetek? – Megvoltak a kritériumok, amelyeket figyelembe kellett vennünk. Igyekeztünk a lehető legreálisabban, legütősebben vázolni az erdélyi magyarság problémáit, helyzetét. Ugyanakkor szerettük volna, hogy szinte minden szervezet számára vállalható legyen a szöveg, nem akartuk mi, a kezdeményezők kisajátítani.
Magyar vádaskodás
― Utólag pont a kormányt képviselő magyarok részéről hangzott el olyan vád, hogy ez a szöveg sokkal inkább politikai volt, mint szakmai. Mi erről a véleményed?
– Nyilvánvaló, hogy van politikai része is, nem lehet Székelyföld autonómiájáról úgy beszélni, hogy annak ne legyen politikai felhangja, de elsősorban a szakmai kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Nem is értem a felvetést, a kettő hol ütközik? Miért probléma ez? Az volt a célunk, hogy bemutassuk a létező gondokat, ezt másképp nem lehetett.
– A másik, ugyancsak az említett magyarok által megfogalmazott vád az volt, hogy főként kollektív jogokról szóltatok, nem egyéni jogokról?
– Nem helyes ez a megfogalmazás. A bemutatót és az árnyékjelentést egyaránt arra hegyeztük ki, melyek azok az egyéni jogok, amelyek sérülnek, ha nincsenek meg a megfelelő keretek. Úgy érzem, ezzel egy kicsit meg is fogtuk a bizottságot. Adott helyzeteket mutattunk be, például, ha a bíróságon nem tudom anyanyelvemen megvédeni egyéni jogomat, akkor az egyéni jogom sérült, ha a rendőr megállít, és nem tudok vele magyarul beszélni, mert román, akkor az egyéni jogom sérült. Olyan helyzetet vetítettünk ki, amely átmenet az egyéni és kollektív jogok között. Azt is elmondtuk, hogy noha a törvények szavatolnak bizonyos jogokat, a valóságban ezek alkalmazása nem történik meg.
Életszerűen ― Hogyan zajlott a gyakorlatban ez a meghallgatás?
– A bizottság tizenöt-húsz tagú volt, és rendkívül sokszínű. Voltak benne afrikaiak, ázsiaiak, voltak olyanok, akik támogattak, és olyanok is, akik nem. Kiemelném az ír, az angol és az orosz képviselőt, ők már előzőleg is segítették Hantz Pétert, hogy meghallgatásra kerüljön ez az ügy. Az árnyékjelentést másfél órás, vetítéses előadáson mutattuk be. Nagyon érdekes volt látni, hogy most először szembesültek a kérdéskörrel. Éppen ezért úgy érzem, nagy volt az érdeklődés, új dolgokkal jöttünk, megpróbáltuk pergően, életszerűen bemutatni, s látszólag sikerült az érdeklődésüket felkelteni. A raportőr (a bizottság vezetője) francia volt, amitől az elején tartottunk, de nagyon korrekt volt. A bemutató után gyakorlatias kérdéseket tettek fel, és ebből is láttuk, melyek voltak azok a témák, amelyek felkeltették az érdeklődésüket. Elmondták, valóban látják, hogy történik diszkrimináció, de megkérdezték, hogyan magyarázzuk, hogy az RMDSZ igen fontos politikai szerepet tölt be a román kormányban. Válaszunkból megtudhatták, hogy az RMDSZ is számos beadvánnyal próbálkozik, például a kisebbségi törvénnyel, de nincs elegendő parlamenti többsége, hogy érvényesítse elképzeléseit. Felvetették azt is, miért kell nekünk autonómia, csak azért, hogy kiterjedt nyelvi jogaink legyenek? Mi pedig elmondtuk, az autonómia nemcsak a nyelvi jogokról szól, hanem megakadályozza a régió etnikai összetételének megváltoztatására tett kísérletet, a militarizálást és számos olyan kérdést, amely csak nyelvi jogokkal nem megoldható.
Kérdések a román kormány képviselőihez
― Jelen lehetettek a román kormány képviselőinek meghallgatásán? Az hogyan zajlott?
– Megjelent a nagyon népes román delegáció, magát az ENSZ-bizottságot is meglepte, hogy ilyen sokan jöttek. A delegáció vezetője (Asztalos Csaba ― szerk. megj) ismertette Románia hivatalos jelentését, amely nagyon általánosan nyilatkozott az összes romániai kisebbségről, és leginkább a romákkal foglalkozott. Konkrétumot szinte semmit, politikailag korrekt szövegeket tartalmazott. Az nyilvánvaló volt, hogy a delegáció a román kormány érdekeit védi.
Ezután a raportőr ismertette álláspontját, és megfogalmazta kérdéseit. Nagyon érdekelte őket, hogy a Diszkriminációellenes Tanács vagy az Etnikumközi Hivatal mennyire független intézmény, mennyire hozhat autonóm döntéseket, kitértek a romák helyzetére, a gyakorlati eredményekre voltak kíváncsiak. Erdélyi Napló (Kolozsvár)